A hitelintézetek és befektetési vállalkozások új tőkekövetelmény szabályaira (CRD) vonatkozó szakmai anyagok

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Szabályozási, Elemzési és Nemzetközi Igazgatóság A hitelintézetek és befektetési vállalkozások új tőkekövetelmény szabályaira (CRD) vonatkozó szakmai anyagok (2. átdolgozott változat) 2005. július 1

A hitelintézetek és befektetési vállalkozások új tőkekövetelmény szabályaira (CRD) vonatkozó szakmai anyagok TARTALOMJEGYZÉK 1. ÖSSZEFOGLALÓ... 3 2. JAVASLAT AZ ÚJ EURÓPAI TŐKEKÖVETELMÉNY ELŐÍRÁSOK (CRD) HAZAI JOGSZABÁLYOKBA VALÓ ÁTÜLTETÉSÉNEK STRUKTÚRÁJÁRA... 4 3. A HITELINTÉZETEK ÉS BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK TŐKEKÖVETELMÉNY SZÁMÍTÁSÁRA VONATKOZÓ ÚJ EURÓPAI ELŐÍRÁSOK ÁTVÉTELÉNEK ALAPELVEI... 7 4. DISZKRECIONÁLIS KÉRDÉSEK AZ ÚJ EURÓPAI TŐKEKÖVETELMÉNY SZABÁLYOZÁSBAN... 10 4. 1. Felmentés a direktíva egyes előírásai alól... 11 4. 2. Kockázati súlyozás módszere a sztenderd módszerben... 12 4. 3. Kedvezmények alkalmazása... 13 5. A HITELINTÉZETEK ÉS A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK JÖVŐBENI TŐKEKÖVETELMÉNY ELŐÍRÁSAINAK IMPLEMENTÁLÁSA SORÁN FELMERÜLŐ ESETLEGES JOGI PROBLÉMÁK ÉS PIACI SAJÁTOSSÁGOK... 14 5. 1. Hitelkockázat csökkentéssel kapcsolatos kérdések az új tőkekövetelmény szabályozásban... 14 5. 2. A kamat függővé tétel értelmezése és kezelése az új szabályozásban... 18 5. 3. Adatvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatos kérdések... 18 5. 4. A minősítési rendszerre vonatkozó minimum követelmények a belső minősítésen alapuló módszerekben... 20 5. 5. Felügyeleti diszkrecionális döntések... 20 5. 6. Piaci körülmények... 20 MELLÉKLET: 1. SZ. MELLÉKLET: A DISZKRÉCIÓK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATBAN BEÉRKEZETT ÉSZREVÉTELEKRE VONATKOZÓ FELÜGYELETI ÁLLÁSPONT 2. SZ. MELLÉKLET: DISZKRECIONÁLIS KÉRDÉSEKRE VONATKOZÓ FELÜGYELETI JAVASLAT 2

A hitelintézetek és befektetési vállalkozások új tőkekövetelmény szabályaira (CRD) vonatkozó szakmai anyagok 1. Összefoglaló Az Európai Tanács 2004. december 7-i ECOFIN ülésén jóváhagyta a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások új tőkekövetelmény előírásait tartalmazó direktíva tervezeteket. Az új európai szabályozási keret kialakítására az Európai Bizottság 2004 júliusában nyújtotta be hivatalos módosító javaslatát, melyben a jelen szabályozási környezetet meghatározó 2000/12/EK és a 93/6/EGK direktívák módosítását kezdeményezte. A módosítások célja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a nemzetközileg aktív bankok tőkekövetelmény számítását megújító (Bázel II néven ismert) ajánlásainak európai joganyagba történő átültetése. Az ECOFIN Tanács döntését követően a javaslatok az európai törvényalkotási folyamat következő lépcsőjére kerültek, az Európai Parlament elé. A Parlament jóváhagyása a benyújtott módosító indítványok nagy száma miatt a tervezettnél későbbre tolódik, és első olvasatban történő elfogadás esetén 2005 szeptemberében várható. Ezt követően a Tanács 2005 novemberében véglegesítheti a direktívák tervezetét. Az érintett hazai intézmények már megkezdték felkészülésüket az új szabályozásra, amelynek folyamatát a Felügyelet ez évben is kérdőív formájában mérte fel. Az eddig lezajlott két- illetve többoldalú egyeztetéseken gyakran merült fel az intézmények részéről annak igénye, hogy minél hamarabb megismerhessék a direktíva alapján kialakítandó magyar szabályozás tervezetét, illetve a felügyeleti jogalkalmazás elveit. A helyzetet nehezíti, hogy bár az ECOFIN ülés elfogadta a direktíva tervezetet, az EU parlamenti folyamatban a direktíva szövege még módosulhat. Bár a direktívák Európai Parlament általi elfogadása még nem történt meg, mégis számos érv indokolja, hogy a direktívák szövegének hazai jogrendszerbe történő átültetésének folyamata megkezdődjön : - A direktíva alapvetően megújítja a fizetőképességi mutató számításának módját, amely a pénzügyi tárgyú jogszabályok széleskörű módosítását kívánja meg. - Az új szabályozás átvétele komplex feladatot jelent az érintett területek sokfélesége miatt, és a szöveg terjedelme, a szabályozás részletezettsége időigényes szakértői munkát feltételez. - Az új szabályozás megjelenésével kapcsolatosan a szektornak komoly várakozásai vannak, hiszen a felkészülést már megkezdték, és komoly befektetéseket eszközöltek. A Felügyelethez egyre több állásfoglalás kérés érkezik konkrét szabályozási kérdésekben. A Felügyeletnek saját felkészüléséhez, feladatainak meghatározásához is fontos a direktíva szövegének pontos ismerete és értelmezése, és a hazai jogszabály tervezetek szövegszerű kidolgozása, amely alapját képezi a nemzetközi munkacsoportokban képviselendő magyar álláspont kialakításához a direktívák implementálására vonatkozóan. Tekintettel azonban az átveendő joganyag terjedelmére, illetve arra, hogy a végső változat csak a későbbiekben jelenik meg, első lépésként koncepcionális jellegű anyagok kidolgozását tartjuk fontosnak. Ennek keretében készültek el a következő anyagok: Javaslat az új európai tőkekövetelmény előírások (CRD) hazai jogszabályokba való átültetésének struktúrájára A hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelmény számítására vonatkozó új európai előírások átvételének alapelvei Diszkrecionális kérdések az új európai tőkekövetelmény szabályozásban A hitelintézetek és a befektetési vállalkozások jövőbeni tőkekövetelmény előírásainak implementálása során felmerülő esetleges jogi problémák és piaci sajátosságok A Felügyelet ezen anyagokat 2005 februárjában széleskörű konzultációra bocsátotta, melyre az MNB, a Bankszövetség, az OTP, az MTB, az OTIVA, a TÉSZ és a BSZSZ tett észrevételt. A beérkezett vélemények mérlegelését követően megtörtént az anyagok átdolgozása, és a Felügyelet újragondolt álláspontja a következőkben kerül bemutatásra. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy egyik dokumentum sem tekinthető a Felügyelet végleges álláspontjának, azok a jelenlegi ismereteken alapuló elgondolásokat tükrözik, amely a 3

direktíva részletes feldolgozásának előrehaladtával, a piaci szereplőkkel valamint társhatóságokkal folytatott egyeztetések, és a kapcsolódó nemzetközi felügyeleti sztenderdek megjelenése nyomán még módosulhat. 2. Javaslat az új európai tőkekövetelmény előírások (CRD) hazai jogszabályokba való átültetésének struktúrájára Jelen anyag célja, hogy összefoglalja azokat a fő területeket, amelyeket a változások érinteni fognak, illetve javaslatot tenni arra, hogy azokat milyen szinten indokolt szabályozni. A javaslatok fő elvei: minél kevesebb, és csak a szükséges szabály jelenjen meg törvényi szinten, annak érdekében, hogy a későbbiekben esetlegesen szükséges változások rugalmasan és gyorsan kerülhessenek átvezetésre, minél kevesebb jogszabályban jelenjenek meg a módosítások az egyértelműség és a nyomon követhetőség érdekében, kerülni kell a duplikációt, egy előírás csak egy jogszabályban jelenjen meg. Eldöntendő kérdés, hogy valamennyi felügyeleti diszkrecionális felhatalmazásnak törvényi szinten kell-e szerepelnie, vagy elegendő azokat kormányrendeleti vagy PM rendeleti szinten megadni. Amennyiben az a döntés születne, hogy ezek törvényben szerepeljenek, akkor ezeket az elemeket ki kell venni a kormányrendeleti, illetve a PM rendeleti szintre javasolt témakörökből. Az új tőkekövetelmény előírások javasolt jogszabályi struktúráját a következő táblázat mutatja. Jogszabály megnevezése 2000/12/EK 93/6/EGK A hitelintézetekről és a pénzügyi definíciók kiegészítése illetve vállalkozásokról szóló 1996. évi módosítása (A4) CXII. törvény szavatoló tőke számítást érintő változások (várható veszteség és értékvesztés számítás összehasonlítása alapján, értékpapírosítási ügyletből származó pozíciók alapján, A57, A63, A64) szavatoló tőke belső struktúrájára vonatkozó szabályok kiegészítése (A66) alkalmazási kör (A68-A73) minimum tőkekövetelmények (A75) hitelezési kockázat tőkekövetelmény számítási módszerei (A76) a hitelezési kockázat tőkekövetelmény számítási módszereinek részletes leírása (A78-101) működési kockázat tőkekövetelmény előírása (A102-105) nagykockázat vállalási szabályok számítási alapjának változtatása (A108, A111) nagykockázat definíciójának változása (A112-117) 4

gazdasági tőkekövetelmény számítása (A123) felügyeleti eljárás (A129) felügyeletek közötti együttműködés (A130-132) felügyeleti szankciók (A136) asset management társaságok konszolidált felügyelet alá tartozása (A134) hitelintézetek által nyilvánosságra hozandó információk (A145-149) átmeneti minimum tőkekövetelmény szabályok (A152-155) kockázatkezelés és szervezés technikai kritériumai (Annex V) felügyeleti felülvizsgálati és értékelési folyamat (Annex XI) A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény A kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet felügyeleti információk nyilvánosságra hozatala (A144) befektetési vállalkozásokra alkalmazandó szabályok (A2) definíciók változása (A3) kereskedési könyvbe tartozó tételek (A11) várható veszteség kezelése (A17) egyszerűsített tőkekövetelmény lehetősége befektetési vállalkozások egy körére (A20) összevont felügyelet alá tartozás alóli mentesítési lehetőségek (A22, 24, 25) felügyeleti eljárások a befektetési vállalkozásokra a 2000/12 EU direktíva alapján (A37) nyilvánosságra hozatali követelmények (A39) minőségi kötvények kezelése (A19) elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások, elismert elszámolóházak és tőzsdék intézményként való kezelése 5

A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet Az összevont alapú szavatoló tőke és összevont alapon számított fizetőképességi mutató számításáról szóló 23/2003. (X. 3.) PM rendelet A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 55/2002. (XII. 30.) PM rendelet A befektetési szolgáltató és a külföldi székhelyű befektetési sztenderd módszer (Annex VI) belső minősítési módszer (Annex VII) hitelkockázat csökkentés (Annex VIII) értékpapírosítás tőkekövetelménye (Annex IX) működési kockázat tőkekövetelménye (Annex X) szavatoló tőke számítást érintő változások (várható veszteség és értékvesztés számítás összehasonlítása alapján, értékpapírosítási ügyletből származó pozíciók alapján (A57, A63, A64) szavatoló tőke belső struktúrájára vonatkozó szabályok kiegészítése (A66) új jelentőrendszer kialakítása a jogszabályi változásokhoz kapcsolódóan (A40) hitelderivatívák kezelése a pozíciókockázat tőkekövetelmény számítása során (Annex I, 8, 42-46) minőségi kötvények kezelésének módosítása (Annex I, 14-16) befektetési jegyek tőkekövetelménye (Annex I, 47-56) partnerkockázat tőkekövetelményének módosulása (Annex II, 3-11) befektetési jegyek figyelembe vétele deviza nyitott pozíció számítása során (Annex III) alternatív módszer lehetőségének megszüntetése deviza nyitott pozíció számításban (Annex III) befektetési jegyek deviza árfolyam kockázata a belső modellben (Annex V, 13) kereskedési szándék, rendszerek és kontrollok, értékelési eljárások, fedezeti ügyletek (Annex VII) új jelentőrendszer kialakítása a jogszabályi változásokhoz 6

szolgáltató magyarországi fióktelepe üzleti, szolgáltatási tevékenységéhez, a befektetési vállalkozás és hitelintézet kereskedési könyv vezetéséhez, az árutőzsdei szolgáltató és az elszámolóház szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló 5/2004. (II. 12.) PM rendelet kapcsolódóan Az új európai tőkekövetelmény szabályozás magyar jogba történő átültetésével kapcsolatban a következő, az új szabályozást szélesebb értelemben érintő területeken szükséges további jogszabály módosítás: 1. A 14/2001. (III. 9.) PM rendelet a kintlévőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól 2. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. A 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról 4. A Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 5. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény A fenti módosítások a belső minősítésen alapuló módszerrel történő tőkekövetelmény számításhoz szükséges információk rendelkezésre állása,, az alkalmazáshoz szükséges minimum követelmények (pl. use test) teljesíthetőségének biztosítása érdekében szükségesek; továbbá a hitelkockázat csökkentésre elismerhető instrumentumok jogi érvényesíthetőségének biztosítását, ezen belül pedig az állami hátterű garanciaintézmények helyzetének rendezését, tevékenységük jövőbeni hatékony végzéséhez státuszuk új szabályozás alatti biztosítását szolgálják. Ezen túl pedig szükséges az értékpapírosítási ügyletek szabályozási feltételeinek megteremtése is. 3. A hitelintézetek és befektetési vállalkozások tőkekövetelmény számítására vonatkozó új európai előírások átvételének alapelvei A hatóságok és az intézmények felkészülési munkájának hatékonysága érdekében szükséges, hogy a jövőben kialakítandó szabályozás legfontosabb elvei rögzítésre és nyilvánosságra kerüljenek. A rögzítés nem jelenti azt, hogy új információk ismeretében az adott ponttól nem lehet eltérni, de a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a hazai jogszabály módosítás előkészítési folyamatot a következő alapelvek figyelembe vételével javasoljuk végezni. 1. A magyar jogszabályra vonatkozó javaslat kidolgozása során elsődlegesen az EU direktívát kell alapul venni. A szabályozás során fel kell használni az EU bizottságaiban, albizottságaiban és munkacsoportjaiban (CEBS, CESR, Groupe de Contact stb.) kidolgozott alapelveket és eljárási módszereket. A Bázeli Bizottság ajánlását abban az esetben indokolt figyelembe venni, ha az olyan részletes eljárásokat ír le, amelyek az EU direktívában nem, vagy nem kellő részletezettséggel szerepelnek. Ebben az esetben is meg kell vizsgálni az eltérés okát, a bázeli előírás hazai alkalmazásának lehetséges hatásait, és annak jogszabályi szinten történő átvételének szükségességét. 2. A hazai jogszabályok előkészítését és hatályba lépését olyan módon kell ütemezni, hogy az már az új tőkekövetelmény számítási módszerek indulását megelőző 6 hónappal (jelen állás szerint 2006. június 30-ig) hatályba lépjenek, lehetővé téve ezzel a fejlett módszerek jóváhagyására irányuló kérelmek Felügyeletre való benyújtását és azok felügyeleti elbírálását, illetve a Felügyelet más EU tagállamok felügyeleti hatóságaival való együttműködését a jóváhagyási folyamatban. 3. A jogszabály módosítási folyamatot széles körű egyeztetés keretében kell lefolytatni, amely viszont nem zárja ki, hogy egyes jogszabály módosítási javaslatok tárgyalása során bizonyos esetekben csak a 7

hatóságok (PM, Felügyelet, MNB, IM) egyeztessenek. A szabályozó hatóságok folyamatosan tájékoztatják a piaci szereplőket a jogalkotási folyamat állásásáról. A bevezetéshez kapcsolódó vitás kérdésekben kialakult döntésekről is folyamatosan tájékoztatják az intézményeket. 4. Az egyeztetések lényeges eleme a direktíva által adott nemzeti és felügyeleti diszkrecionális lehetőségekre vonatkozó döntések meghozatala és a döntéseknek a felkészülést végző intézmények felé történő megfelelő kommunikálása. 5. Az EU direktíva egyes pontjaitól eltérési lehetőséget biztosító diszkrecionális döntések meghozatala a következő elvek figyelembe vétele alapján történik: a magyar szabályozás biztosítja a kedvezményes eljárás lehetőségét minden esetben, kivéve, amikor jelentős szabályozási eltérési vagy piaci sajátossági körülmények azt nem teszik lehetővé; a magyar szabályozás elismeri a más EU tagállamok adott kérdésben hozott kedvezményes eljárásra vonatkozó döntéseit annak érdekében, hogy azt a magyar intézmények is alkalmazhassák, hacsak a szabályozóknak kifejezett érdekei nem fűződnek a kedvezmény elutasításához; ha a direktíva egy kedvezményes eljárásra meghatározott átmeneti ideig ad csak lehetőséget, akkora magyar szabályozás alkalmazza a kedvezményes eljárást, amennyiben az magyar érdeket kifejezetten nem sért; a Felügyelet diszkrecionális jogosítványai növekedjenek, vagyis, amennyiben a direktíva egy döntést felügyeleti szintre delegál, akkor a Felügyelet a magyar szabályozásban kapja meg azt a jogosítványt. 6. Az új tőkekövetelmény szabályok kidolgozása során szükséges mindazon előírás felülvizsgálata, amelyek a jelenlegi szabályozásban az EU direktívához képest szigorúbb előírásokat tartalmaznak. 7. Az új tőkekövetelmény szabályok átvételekor a megengedő jellegű szabályok kerüljenek beépítésre a magyar szabályozásba. Ily módon a jelenleg még nem létező gyakorlatok a szabályozásban már lefektetett feltételek mentén alakulhatnak ki. 8. A jogszabály-alkotási folyamatban törekedni kell a világos megfogalmazásra és az átlátható jogszabályi struktúrára. Az átláthatóság növelése érdekében a Felügyelet a direktívában foglaltakkal összhangban nyilvánosságra hozza a felügyeleti gyakorlattal kapcsolatos legfontosabb információkat, ideértve különösen a validációs eljárásokat és a felügyeleti felülvizsgálati folyamatra vonatkozó módszereket. 9. Az új EU tőkekövetelmény előírások implementálása a magyar pénz- és tőkepiaci szabályozást törvényi, kormányrendeleti és PM rendeleti szinten is érinti. A módosítások átvezetését a következő jogszabályokban kell végrehajtani: A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (illetve a készülő egységes felügyeleti eljárási törvény) A kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók, kockázatvállalások, a devizaárfolyam kockázat és nagykockázatok fedezetéhez szükséges tőkekövetelmény megállapításának szabályairól és a kereskedési könyv vezetésének részletes szabályairól szóló 244/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet A tőkemegfelelési mutató számításáról szóló 13/2001. (III. 9.) PM rendelet A 14/2001. (III. 9.) PM rendelet a kintlévőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól Az összevont alapú szavatoló tőke és összevont alapon számított fizetőképességi mutató számításáról szóló 23/2003. (X. 3.) PM rendelet A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 8

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások által a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére szolgáltatandó adatok köréről és az adatszolgáltatás módjáról szóló 55/2002. (XII. 30.) PM rendelet A befektetési szolgáltató és a külföldi székhelyű befektetési szolgáltató magyarországi fióktelepe üzleti, szolgáltatási tevékenységéhez, a befektetési vállalkozás és hitelintézet kereskedési könyv vezetéséhez, az árutőzsdei szolgáltató és az elszámolóház szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló 5/2004. (II. 12.) PM rendelet 10. A tőkekövetelmény elvárásoknak (1. és 2. pillér) arányban kell állnia az adott intézmény kockázatosságával. Az intézményeket ösztönözni kell a fejlettebb módszerek alkalmazására, de az engedélyezés előtt meg kell bizonyosodni arról, hogy a fejlett módszerek egy fejlett és integrált kockázatkezelési folyamat részei. (use test). 11. A fejlett módszerekre vonatkozó feltételek kialakítása során a szabályozó hatóságok tekintettel lesznek a direktíva azon céljára, hogy a szabályok ne akadályozzák a "best practice" megoldások alkalmazását. Ezért a direktíva vonatkozó részeinek elvi alapú (principle based) megközelítését csak annyira szükséges konkretizálni, hogy az ne akadályozza ezen cél érvényesülését. Alapesetben a fejlett módszerek alkalmazására vonatkozó felügyeleti elvárások nyilvánosságra hozott validációs módszertanban (l. 7. pont) jelennek meg. Az egyes implicit diszkrécióknál esetileg kell megvizsgálni, hogy az igényel-e jogszabályi rendelkezést. 12. A szabályozók az elvárásrendszert úgy alakítják ki, hogy a megfelelési teher arányban álljon azokkal az előnyökkel, amelyek intézményi, illetve pénz- és tőkepiaci rendszer szinten nyerhetők nagyobb stabilitás, átláthatóbb működés formájában. 13. Tekintettel a külföldi tulajdon nagy arányára a magyar pénz- és tőkepiaci rendszerben, valamint a magyar hitelintézetek külföldi terjeszkedésére, pénzügyi stabilitási szempontból különösen fontos, hogy a külföldi felügyeleti hatóság által végzett konszolidált felügyelet során is megvalósuljon a hazai intézmények megfelelő prudenciális felügyelete. Ennek biztosítása érdekében folyamatos információcsere és együttműködés szükséges az érintett felügyeleti hatóságok között. Az együttműködés során törekedni kell az egyetértésre a direktíva értelmezésében, illetve a kialakításra kerülő felügyeleti gyakorlatban, amihez fel kell használni az EU-ban a felügyeleti gyakorlatra kialakított és a felügyeleti hatóságok által közösen elfogadott módszertani anyagokat is. 14. A magyar jogszabály módosítási javaslatok kidolgozása során be kell azonosítani azokat a problémákat, amelyek az új tőkekövetelmény szabályozás hazai alkalmazása során nehézségeket jelenthetnek. A módosítási javaslatok kidolgozása során figyelemmel kell lenni a hazai jogi és piaci sajátosságokra is. A direktíva implementálása ezért nem az abban foglalt szöveg egy az egyben történő átültetését jelenti, hanem a direktíva előírásainak hazai jogszabályi környezetben való alkalmazását. 15. A szabályozó hatóságok törekszenek arra, hogy a fejlett módszereket alkalmazó intézmények a tőkekövetelmény számításukat az intézmény portfolióját megfelelő módon tükröző adatokra alapozva végezzék el. Ennek érdekében a direktívában rögzített, az adatállományok kialakítására vonatkozó kedvezőbb elbírálási lehetőségeket a magyar szabályozás tartalmazni fogja. Amennyiben egy intézmény külső, vagy csoport szintű adatbázist kíván felhasználni a tőkekövetelmény számítására, akkor hitelezési kockázat esetében igazolni kell, hogy a felhasznált külső vagy csoport adatok az intézmény portfolióját megfelelően jellemzik, illetve megfelelően korrigálhatók ahhoz, hogy az elvárt reprezentativitás teljesüljön. működési kockázat esetében igazolni kell, hogy a külső vagy csoport működési veszteség adatok az adott intézmény működésének kockázatait megfelelően jellemzik, illetve megfelelően korrigálhatók ahhoz, hogy az elvárt reprezentativitás teljesüljön. 16. A szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik az intézmények felkészülési folyamatait, de maguk is folyamatosan készülnek az új előírásokból származó feladataikra. 17. Az új szabályozási javaslatok kidolgozásával párhuzamosan szükséges: a kintlévőségek, befektetések és mérlegen kívüli tételek minősítésére és értékelésére vonatkozó előírások felülvizsgálata, különböző kockázattípusokra vonatkozó kockázatkezelési előírások rendeleti szinten történő rögzítése, speciális, kifejezetten az új tőkekövetelmény számítási szabályok bevezetéséhez kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények előírása még 2007 előtt (pl. LGD, PD adatok számítása), 9

a biztosítékok érvényesíthetőségére vonatkozó előírások felülviszgálata, adatvédelmi előírások áttekintése. Az új tőkekövetelmény szabályokhoz kapcsolódó adatszolgáltatási előírások kidolgozását az EU-ban zajló munkafolyamathoz kell igazítani, annak érdekében, hogy az új adatszolgáltatási követelmények bevezetése minél kevesebb költséget jelentsen az intézmények számára. 4. Diszkrecionális kérdések az új európai tőkekövetelmény szabályozásban A hitelintézetek és befektetési vállalkozások szabályozói tőkekövetelmény számítását megújító európai direktíva (2000/12/EK és 93/6/EGK módosítása) számos olyan alkalmazást érintő kérdést tartalmaz, melyekben a tagországoknak, illetve felügyeleti hatóságaiknak döntést kell hozniuk. E döntési pontok jelentik a direktívák alkalmazásában megcélzott rugalmasságot, melyek segítségével a tagországok saját piaci adottságaiknak megfelelően tudják átültetni az uniós előírásokat. Természetesen a diszkrecionális kérdések nagy száma, és az ebből adódó potenciálisan eltérő gyakorlatok veszélyeztethetik az új szabályozás belső piaci alkalmazását. Éppen ezért, a megfelelő rugalmasság és az egységes alkalmazás közötti egyensúly megteremtése érdekében az európai szabályalkotók több alkalommal is konzultációt folytattak a nemzeti felügyeleti hatóságokkal és a pénzügyi szektor szereplőivel. E konzultációk eredményeként sikerült a nemzeti diszkréciók számát csökkenteni. A felsorolt nemzeti diszkrecionális kérdések a direktíva tanácsi módosításokat is tartalmazó bizottsági javaslatából 1 kerültek kiemelésre, és tematikus felbontásban vannak ismertetve az alkalmazásukra vonatkozó javaslattal együtt 2. A diszkréciók angol és magyar nyelvű magyarázata csak rövid összefoglalója a kérdéseknek, s mivel kiragadva jelennek meg a szövegkörnyezetből, önmagában nem mindig értelmezhetők. A kérdésekhez kapcsolódó feltételek sem minden esetben kerültek bemutatásra azok részletezettsége és terjedelme miatt, így tehát az anyag csak a direktíva teljes szövegével együtt olvasható és értelmezhető megfelelően 3. A nemzeti diszkréciók magyarországi alkalmazására vonatkozóan eddig két alkalommal született előzetes felügyeleti döntés: a Bázeli Bizottság által 2002-ben végzett harmadik hatástanulmány (QIS3) kapcsán, amelyben magyar bankok is részt vettek, illetve a CEBS (Committee of European Banking Supervisors) által 2004-ben az európai felügyeleti hatóságok körében végzett felmérése alkalmával. Mindkettő esetében a döntések az akkori helyzetnek megfelelő tudás, és az abban az időszakban legfrissebb direktíva tervezetek szövegezése/tartalma alapján született, így a jelen anyagban megjelenő kérdések és döntések a korábbiaktól eltérhetnek. A nemzeti diszkrecionális kérdéseket és döntéseket tartalmazó anyag célja, hogy összefoglalja a szektor számára a magyar felügyeleti hatóság álláspontját a direktíva egyes előírásainak alkalmazására vonatkozóan. E döntések a pénzügyi szektor szereplői számára a direktíva alkalmazásához kapcsolódó bizonytalansági tényezők egyikében fontos támpontot jelentenek, és segítséget nyújtanak az intézmények várható tőkekövetelményének meghatározására irányuló próbaszámításokhoz is. Mivel azonban a direktívák szövege még nem végleges, és a magyar jogszabály módosítási javaslatok is a közeljövőben kerülnek kidolgozásra, hangsúlyozni szükséges, hogy ez az anyag nem tekinthető a Felügyelet végleges álláspontjának, hanem egy olyan munkaanyagnak, amely további szakmai megbeszélések és egyeztetések alapját képezi. 1 486(COM)final a Bizottság javaslata kiegészítve a Tanács elé terjesztett, és 2004. decemberében elfogadott kompromisszumos dokumentummal (14919/1/04 ECOFIN 388 EF 54 CODEC 1255) 2 A mellékelt táblázatban X jellel került jelölésre az alkalmazandó diszkréció, tehát a meg nem jelölt diszkrécióval a Felügyelet jelenlegi álláspontja szerint nem kíván élni. A két oszlopban az eredeti és a módosított felügyeleti álláspont került bemutatásra. Kiemelésre kerültek azok a diszkréciók, melyekhez a konzultáció során vélemények érkeztek, s amelyekkel kapcsolatosan több esetben a felügyeleti álláspont módosult. Kiegészítésre került továbbá a konzultációra bocsátott anyagban közzétett diszkréciós lista. 3 Az anyagban nem jelennek meg továbbá az értékpapírosításhoz kapcsolódó kérdések, melyek magyarországi alkalmazására vonatkozóan a későbbiekben születik majd döntés, illetve azok a kérdések sincsenek bemutatva, amelyeket a direktíva jelenleg hatályos szövege is tartalmaz és nem kerültek módosításra. 10

A direktívában szereplő nemzeti diszkrecionális kérdések jellegüket és jelentőségüket tekintve széles skálán mozognak. Vannak köztük a direktíva előírásainak tagállami alkalmazását alapvetően befolyásoló kérdések (pl. követelmények alóli felmentések, kedvezmények megadása), melyek elvi döntést, s így alapos mérlegelést igényelnek, s vannak, amelyek inkább a számításhoz kapcsolódó technikai jellegű, kisebb jelentőségű kérdések. A továbbiakban rövid indoklással ismertetjük a több mint száz kérdés közül a legfontosabbakra vonatkozó, általunk javasolni képviselt álláspontokat 4. A legfontosabbnak ítélt mintegy húsz kérdés csoportosítható aszerint, hogy mire irányul a diszkrecionális döntés. Egyes kérdések a direktíva bizonyos követelményeinek való megfelelés alól nyújtanak felmentési lehetőséget, mások a tőkekövetelmény számítás szempontjából meghatározó módszer választására vonatkoznak, míg egy harmadik csoport azokat a diszkréciókat tartalmazza, melyek kedvezményes súlyozásra, illetve a követelmények átmeneti lazítására adnak lehetőséget. A direktívában szereplő diszkrecionális kérdésekben történő döntések meghozatalában a következő elvek figyelembe vételét javasoljuk a szabályozás hazai átültetésekor: - a magyar szabályozás biztosítsa a kedvezményes eljárás lehetőségét minden esetben, kivéve, amikor jelentős szabályozási eltérési vagy piaci sajátossági körülmények nem teszik lehetővé; - a magyar szabályozás elismeri a más EU tagállamok adott kérdésben hozott kedvezményes eljárásra vonatkozó döntéseit annak érdekében, hogy azt a magyar intézmények is alkalmazhassák, hacsak a szabályozóknak kifejezett érdekei nem fűződnek a kedvezmény elutasításához; - ha a direktíva egy kedvezményes eljárásra meghatározott átmeneti ideig ad csak lehetőséget, akkor a magyar szabályozás alkalmazza a kedvezményes eljárást, amennyiben az magyar érdeket kifejezetten nem sért; - a Felügyelet diszkrecionális jogosítványai növekedjenek, vagyis, amennyiben a direktíva egy döntést felügyeleti szintre delegál, akkor a Felügyelet a magyar szabályozásban kapja meg azt a jogosítványt. 4. 1. Felmentés a direktíva egyes előírásai alól A direktíva lehetőséget nyújt a tagállamok számára, hogy szigorúan meghatározott feltételek mellett egyes előírásoknak való megfelelési kötelezettség alól felmentsék intézményeiket. Így az anyaintézménnyel azonos felügyelet alá tartozó leányvállalatokat felmenthetik az egyedi alapon történő tőkekövetelmény számítás alól (1., 69. cikkely). A prudenciális felügyelés ezen eszközét azonban alapvető fontosságúnak tartja a Felügyelet, így alkalmazását nem támogatja. A csoporton belüli kitettségek egyedi alapon történő tőkekövetelmény számítás alóli felmentésére (azaz 0%-os súlyozására) is ad a direktíva lehetőséget, szintén szigorú követelmények mellett (5., 80. cikk, 7. bekezdés). E kérdéssel kapcsolatban a Felügyelet jelenlegi álláspontja a beérkezett észrevételek figyelembe vétele mellett az, hogy a diszkréció a magyar jogszabályban úgy szerepeljen, hogy a Felügyelet a megadott feltételek teljesülésének mérlegelése alapján dönt arról, hogy egy adott intézmény a csoporton belüli ügyletekre alkalmazhatja-e a kedvezményes, 0%-os kockázati súlyt. A diszkréció alkalmazásának potenciális hatásairól a Felügyeleten felmérés készül. mely jelenleg folyamatban van. A fejlett módszerek (IRB, AMA) egységes csoportszintű alkalmazásához kapcsolódik az a felügyeleti szempontból fontos felmentési lehetőség, amely megengedi az illetékes felügyeleti hatóságok egyetértése esetén, hogy az e módszerek alkalmazásához szükséges minimum követelményeket a csoporthoz tartozó intézmények csoportszinten, összevont módon teljesítsék (IRB - 25., 84. cikk, 2. bekezdés, AMA - 108., 105. cikk, 4. bekezdés), eltekintve a minimum követelmények csoporttagok általi egyedi teljesítésétől. E diszkréció alkalmazását nem támogatjuk, hiszen így a Felügyelet, mint fogadó felügyeleti hatóság az engedélyezési folyamatban az egyik legfontosabb hivatkozási alapját (a leányvállalatok minimum követelményeknek való megfelelésének követelménye) veszítené el. 4 A számozás a diszkréciókkal kapcsolatos felügyeleti álláspontot tartalmazó mellékelt anyag szerinti számozást mutatja. A hivatkozások a megjelölt hivatalos bizottsági javaslat tanácsi módosításokkal kiegészített változatára vonatkoznak. 11

Az új szabályozásban bevezetett nyilvánosságra hozatali követelmények fontos információkat hordoznak az intézmény tőkehelyzetéről, aktivitásáról, kockázatkezeléséről, amelynek egyedi szintű teljesítése alóli felmentés alkalmazását szintén nem javasoljuk (118. 72. cikk, 3. bekezdés). Nem látjuk biztosítottnak, hogy a harmadik országban bejegyzett anyaintézmény által közzétett konszolidált információk is hordozzák az ügyfelek számára a döntéseik meghozatalához szükséges, és a hazai jogszabályok által megkövetelt információtartalmat. A direktíva a lakóingatlannal fedezett kitettségek esetében lehetőséget nyújt az ingatlan egyes elismerési követelményeinek teljesítése alóli felmentésre (84. 6. melléklet, 1. rész, 46. bekezdés/ 92. 8. melléklet, 1. rész, 16. bekezdés). A Felügyelet a diszkréció magyar szabályozásba történő átvételét lehetségesnek tartja, azonban a diszkréció alkalmazása, azaz a feltételek magyar piaci körülmények közötti teljesülésének megítélése felügyeleti mérlegelési jogkör. A direktíva tervezete, de egyben a jelenleg érvényes európai előírások is lehetővé teszik, hogy a kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségek 100% helyett kedvezményes, 50%-os kockázati súlyt kapjanak (86. 6. melléklet, 1. rész, 48 bekezdés). A februárban közzétett anyagban ennek a kedvezményes kockázati súlynak a megadását a Felügyelet nem támogatta, elsősorban azért, mert a csődtörvény érvényes előírásai alapján a felszámolási eljárás alá volt ingatlannak csak az 50%-a felhasználható a jelzálogjoggal fedezett tartozás visszafizetésére. Amennyiben oly módon változik a csődtörvény, hogy lehetővé teszi a kereskedelmi ingatlan fedezetként történő elismeréséhez szükséges jogi érvényesíthetőségi (kielégítési) feltételt, az 50%-os súlyozás lehetősége a magyar szabályozásban átvételre kerülhet, a kedvezmény alkalmazása azonban a direktívában megadott feltételek teljesülésének felügyeleti megítélésétől függ. 4. 2. Kockázati súlyozás módszere a sztenderd módszerben Hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségek súlyozása A direktíva egyik, módszer választására vonatkozó legfontosabb diszkrecionális kérdése a hitelintézetekkel és befektetési vállalkozásokkal (együtt: intézmények a direktíva terminológiájában) szembeni kitettségek súlyozására vonatkozik (4., 80. cikk, 3. bekezdés /6. melléklet, 1. rész, 24. bekezdés). A direktíva szerint két opció alkalmazása közül választhatnak a felügyeleti hatóságok/tagállamok e kitettségek súlyozására: 1.opció: Az állam külső minősítéséből adódó kockázati súlynál eggyel magasabb súly alkalmazása; 2.opció: Az intézmények saját külső minősítéséből adódó kockázati súly alkalmazása. A Felügyelet az alkalmazandó opcióra vonatkozó döntés meghozatalának alátámasztására hatástanulmányt végez, mely folyamatban van. Önkormányzatokkal szembeni kitettségek súlyozása A jelenlegi szabályozás a magyar önkormányzatokkal szembeni kitettségekre más uniós tagország gyakorlatához képest lényegesen magasabb, 100%-os kockázati súlyt határoz meg. Ez a szabályozás még a 90-es évek elejére vezethető vissza, amikor az új önkormányzati rendszer bevezetése még több bizonytalanságot hordozott magában. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy bár az önkormányzatok esetében is előfordulnak nemteljesítési események, összességében azonban a 100%-os kockázati súly magasnak tekinthető. A direktíva tervezet jelenlegi változata lehetővé teszi, hogy a magyar önkormányzatokkal szembeni kitettségek kockázati súlya 50%-ra csökkenjen, esetükben az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozási módszerének valamelyike alkalmazható. A választott módszertől függetlenül jelenleg a magyar önkormányzatokra mindkét esetben ugyanazon kockázati súly (50%) adódik, mivel egyik opció esetében sem alkalmazható a lejárati kedvezmény (mely 20%-ra csökkenthetné a kockázati súlyt). Az 1-es opció alkalmazása azonban hosszabb távon kedvezőbbnek tűnhet a magyar állam minősítésének javulása függvényében. Az önkormányzatok nemteljesítésére vonatkozóan a Felügyelet konkrét adatokkal nem rendelkezik, ezért a piaci szereplők számára javasolja egy, az önkormányzati üzletágban érdekelt bankok közös adatain alapuló hatástanulmány lefolytatását. 12

4. 3. Kedvezmények alkalmazása A nemzeti diszkréciók alkalmazására vonatkozó alapelvekkel összhangban a Felügyelet támogatja a kedvezményes eljárás lehetőségét minden esetben, kivéve, amikor jelentős szabályozási eltérési vagy piaci sajátossági körülmények nem teszik lehetővé/indokolttá a kedvezmény alkalmazását. Ez utóbbira példa, hogy a vállalkozásokkal szembeni kitettségekre a sztenderd módszerben a magyar gyakorlatban elfogadott és alkalmazott 90 napos késedelmi határidőt nem javasolja a Felügyelet megemelni a nemteljesítés definíciójában (9., 154. cikk, 1A bekezdés) (ezt valószínűsíthetően a dél-európai országok alkalmazzák majd az ottani piaci gyakorlat miatt). A piacok fejlettségéhez kapcsolódó kedvezmények (pl. jelzálogpiac) mint lehetőség kerülnek a magyar szabályozásban átvételre oly módon, hogy a piacok fejlődése és elegendő adat rendelkezése állása esetén a jövőben lehetőség nyíljon a kedvezmény alkalmazására. A direktíva egyes követelményeinek lazítására vonatkozó diszkréciók egy része a belső minősítési módszer alkalmazásának minimum követelményeihez kapcsolódik. Ezek közül a szükséges adatbázisokra vonatkozó előírások lazítását (IRB elegendő két éves adatsor (37., 154. cikk. 5-6. bekezdés), hatályba lépés előtt gyűjtött adatok rugalmasabban kezelhetők (451., 7. melléklet, 4. rész, 56. bekezdés), AMA elegendő hároméves adatsor (114., 10. melléklet, 3. rész, 13. bekezdés)) azért tartjuk indokoltnak, mert ezek alkalmazása jelentős mértékben megkönnyíti az intézmények számára a fejlett módszerre történő áttérést. A direktíva késői véglegesítése, így a hazai jogszabály módosítások szintén késői megjelenése miatt nehezen lenne lehetséges a belső minősítési módszerrel indulni a szabályozás hatályba lépésekor, amennyiben a direktíva követelményei nem kerülnének könnyítésre. Szintén a belső minősítési módszerrel történő indulást segíti az a Felügyelet által is alkalmazásra javasolt diszkréció, amely a hároméves alkalmazási követelmény (a minősítési rendszer direktíva előírásainak való megfelelése és az ebből adódó eredmények kockázatkezelési célokra történő felhasználása) felügyeleti csökkentését teszi lehetővé a direktíva hatályba lépését követő átmeneti időszakban (33-34., 154. cikk, 1B- C). A direktíva megengedi a belső minősítési módszer részleges bevezetését is, mely alapján az állammal/központi bankkal szembeni kitettségekre, és az intézményekkel szembeni kitettségekre a sztenderd módszer tartós alkalmazása lehetséges megadott feltételek mellett (27., 89. cikk, 1. bekezdés). E diszkréció alkalmazását szintén célszerűnek tartjuk, mivel a magyar intézmények e kitettség kategóriákban korlátozott számú partnerrel rendelkeznek, amely nem nyújtana megfelelő alapot egy minősítési rendszer kialakításához. A vállalkozásokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan a sztenderd módszerhez hasonlóan a belső minősítési módszerben is lehetőség van a kedvezményes kezelésre. A magyar átlagos vállalatméretet figyelembe véve, mindenképpen kívánatosnak tartjuk a vállalati méret korrekció alkalmazását a vállalkozások (corporate) közé sorolt, de kis éves bevételt elérő vállalatokkal szembeni kitettségekre (38., 7. melléklet, 1. rész, 4. bekezdés). Ez az eljárás elismeri, hogy e kitettségek portfolió szinten jobban diverzifikálhatók, és kevésbé érzékenyek a makrogazdasági ciklusokra. A sztenderd módszerben a hitelintézetnél elhelyezett jegybanki tartalékok központi bankkal szembeni kitettségként való kockázati súlyozásának lehetősége (18., 6. melléklet, 1. rész, 38A. bekezdés, tanácsi módosítás) kiemelt jelentőséggel bír különösen a takarékszövetkezetek szempontjából, mellyel a tartalékok elhelyezése tekintetében egyenlő feltételek biztosíthatók minden intézmény számára (magyar javaslatra került a tervezetbe). Ennek alkalmazásához azonban a csődtörvény megfelelő irányú módosítása szükséges. A külső minősítő intézmények minősítéseinek tőkekövetelmény számítási célokra történő felügyeleti elismerésében a kölcsönös elismerés lehetőségét. (6. 81. cikk, 3. bekezdés) szintén alkalmazni kívánja a Felügyelet, mivel ily módon lényegesen egyszerűsödhet a nemzetközi minősítő intézmények minősítéseinek alkalmazhatósága. A befektetési vállalkozások esetében a működési kockázat számítására vonatkozóan tartalmaz a direktíva diszkrecionálisan alkalmazható kedvezményeket. A befektetési szolgáltatások korlátozott körének nyújtására engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások számára felmentés nyújtható a működési kockázati tőkekövetelmény számítása alól (102., 93/6/EGK direktíva, 20. cikk, 2. bekezdés), melyet az ezen intézmények által végzett tevékenységek alacsonyabb kockázatai, s azok új előírások szerint számított túlzott 13

tőkevonzata indokolnak (tőkekövetelmény előírásuk így nem változik a jelenlegihez képest). Ennek megfelelően támogatjuk a diszkréció magyarországi alkalmazását. A direktíva az OTC derivatívák kedvezményes kezelését is lehetővé teszi. Meghatározott feltételek mellett (napi letétkiigazítás, kiváló minőségű biztosítékkal teljes fedezettség) felmenthetők ezen kitettségek a tőkekövetelmény számítás alól, vagyis 0 kitettség értéken vehetők figyelembe a tőkekövetelmény számítás során (49. 7. melléklet, 3. rész, 8. bekezdés). A teljesített feltételek mellett indokoltnak tekintjük a felmentés megadását. A konzultáció során az egyes diszkréciók alkalmazásával kapcsolatban beérkezett észrevételekre vonatkozó részletes felügyeleti álláspontot az 1. sz. melléklet tartalmazza. A diszkrecionális döntések teljes körére vonatkozó újragondolt felügyeleti javaslatokat az 2. sz. melléklet tartalmazza. 5. A hitelintézetek és a befektetési vállalkozások jövőbeni tőkekövetelmény előírásainak implementálása során felmerülő esetleges jogi problémák és piaci sajátosságok Általános probléma a direktívák implementálása során, hogy az egyes tagállamok sajátos jogszabályi kereteit a direktívák készítése során csak kevéssé veszik figyelembe. Az új tőkekövetelmény szabályok hazai implementálása azonban bonyolultságuk és komplexitásuk, valamint az angolszász jogrendre való épülésük miatt az eddigieknél is nagyobb nehézségeket fog jelenteni. Az alábbiakban ezért összegyűjtésre kerültek azok a legfontosabb pontok, amelyek a direktíva implementálásának kapcsán a jelenlegi magyar jogszabályi és piaci környezetben nehézségeket jelenthetnek. Tekintettel arra, hogy a Felügyelet maga nem jogszabályalkotó intézmény, a mellékelt anyagot széles körű konzultációra bocsátotta, hogy megismerje a szabályozó hatóságok és a piaci szereplők véleményét a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, és további problémás területek kerüljenek azonosításra. A felmerülő problémák a következő főbb csoportokba sorolhatóak: I. Hitelkockázat csökkentéssel kapcsolatos kérdések - biztosítékok jogi érvényesíthetősége - nettósítási megállapodások - egyéb kérdések (szenioritás, önálló jelzálogjog) II. A kamat függővé tétel értelmezése III. Adatvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatos kérdések IIV. Az eszközök és mérlegen kívüli tételek minősítésére vonatkozó előírások V. Felügyeleti diszkrecionális döntések VI. Piaci körülmények A konzultáció során beérkezett észrevételek a felügyeleti problémafelvetést megerősítették, és további, különösen a direktíva előírásainak magyar jogszabályi környezetben való értelmezésével kapcsolatosan fogalmaztak meg kérdéseket, melynek feldolgozása folyamatban van. 5. 1. Hitelkockázat csökkentéssel kapcsolatos kérdések az új tőkekövetelmény szabályozásban Az új európai tőkekövetelmény előírások hatályba lépésével változik a hitelkockázat csökkentő eszközökre vonatkozó jelenlegi európai szabályozás. A szabályozói tőkekövetelmény számítás sztenderd módszere során elismerhető kockázatcsökkentő eszközök köre bővül a meghatározott feltételeket kielégítő nettósítási megállapodásokkal és hitelderivatívákkal, ezenkívül módosulnak a jelenleg elismert pénzügyi biztosítékokkal és garanciákkal szemben támasztott követelmények. E módosuló feltételrendszer felveti a magyar jogszabályi környezet áttekintésének szükségességét abból a szempontból, hogy milyen jellegű, kiterjedésű és mélységű módosításokat tesz szükségessé az új tőkekövetelmény előírások átvétele. A hitelkockázat csökkentés témakörében többek között felmerül a biztosítékok direktívában megkövetelt jogi érvényesíthetőségének magyar viszonyok közti biztosítása, a nettósítási megállapodások új formáinak átvételével kapcsolatos teendők és egyéb, a hazai piaci gyakorlatot 14

érintő kérdések.. Természetesen egyre több kérdés vetődik fel mind a piaci szereplőkben, mind a szabályozókban a direktíva tartalmi megismerésének mélyülésével párhuzamosan. Ezen kérdések teljes körű feldolgozása jelen anyagnak nem célja, csupán az eddig felmerült, illetve fent említett kérdések rendezésére tesz javaslatot. 5. 1. 1. Biztosítékok jogi érvényesíthetősége Az új tőkekövetelmény direktíva hitelkockázat csökkentő eszközökre vonatkozó elismerési feltételei között szerepel a biztosítékok jogi érvényesíthetőségére vonatkozó rendelkezés. A direktíva kimondja, hogy a biztosítékok hitelkockázat csökkentő hatása abban az esetben ismerhető el a szabályozói tőkekövetelmény számítás során, ha a biztosítéki szerződés lehetővé teszi, hogy az adós nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy csődje esetén a hitelnyújtó intézmény megtarthassa vagy likvidálhassa a biztosítékot, azaz közvetlenül kielégíthesse követelését, és hozzájusson a biztosíték ellenértékéhez elfogadható időszakon belül. A Csődtörvény jelenleg hatályos rendelkezései a direktíva által támasztott követelményeket nem elégítik ki megfelelően, mivel a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át köteles a jogosult hitelintézet számára kifizetni (49/D. (1)). A 2004. év eleji Csődtörvény módosítás (2004. évi XXVII. törvény) a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló 2002/47/EK irányelv átvételével ezt a kérdést a pénzügyi biztosítékok tekintetében viszont kielégítő módon rendezi. Pénzügyi biztosítékok A 2004. májusától hatályos Csődtörvény 38. (5) bekezdése szerint a jogosult a felszámolás megindulásától függetlenül az óvadékból a Ptk. 271. -a szerint kielégítheti követelését, és csak ezt követően köteles a fennmaradó összeget a felszámoló részére kiadni. A szintén módosított Ptk. 271. -a pedig kimondja, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor (tehát a direktíva szerinti nemteljesítés, fizetésképtelenség vagy csőd esetén) az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír. Ez a megfogalmazás fedi az új tőkekövetelmény direktíva által pénzügyi biztosítékként elismerhető eszközöket. A fenti indoklás alapján tehát véleményünk szerint a pénzügyi biztosítékokra vonatkozóan a direktívában lefektetett, jogi érvényesíthetőségre vonatkozó elismerési feltételek a magyar szabályozásban is biztosítottak. Egyéb biztosítékok A belső minősítésen alapuló módszerekben a pénzügyi biztosítékokon kívül elismerhető az ingatlanfedezet (mind lakóingatlan, mind kereskedelmi ingatlan) a kintlévőségek (receivables) és egyéb fizikai biztosítékok is meghatározott feltételek fennállása esetén. Ezekre a biztosíték típusokra azonban már az a fent említett szabályozás vonatkozik, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át köteles a jogosult hitelintézet számára kifizetni. Ez a rendelkezés pedig nem áll összhangban a direktíva biztosíték típusonként részletezett, jogi érvényesíthetőséghez kapcsolódó minimum követelményeivel, tehát a direktíva átvételekor mindenképpen módosításra szorul. Amennyiben ezeket a módosítási javaslatokat nem sikerülne megvalósítani a direktíva hazai jogszabályokba történő kötelező átültetésének határidejéig, az azzal a következménnyel kellene járjon, hogy az ilyen típusú biztosítékokat csak korlátozott mértékben lehetne tőkekövetelményt csökkentő tételként figyelembe venni, vagyis más EU országokhoz képest magasabb kockázati súlyokat kellene az egyéb biztosítékokkal fedezett követelésekre meghatározni. Ez különösen az ingatlanfedezet melletti hitelezést érintené jelentős mértékben. 5. 1. 2. Nettósítási megállapodások 15

Az új európai tőkekövetelmény direktíva nettósításra vonatkozó újítása, hogy hatályba lépésével a szabályozói tőkekövetelmény számítása során eddig elismert, mérlegen kívüli tételekre vonatkozó nettósítási megállapodások mellett elismerhetővé válnak a bizonyos feltételeket kielégítő, mérlegen belüli betét és hitelügyletekre kiterjedő nettósítási megállapodások (on-balance sheet netting), és a banki könyvbe sorolt tőkepiaci ügyleteket érintő nettósítási keretmegállapodások is (master netting agreements). A direktíva implementációja során a nettósítási megállapodások e formáinak magyar szabályozásban történő átvételének megfontolása, ezzel párhuzamosan pedig az alkalmazásukhoz kapcsolódó jogi követelmények teljesülésének vizsgálata szükséges. Az európai szabályozás jelenleg megengedi a mérlegen kívüli tételekre vonatkozó nettósítási megállapodások alkalmazását, melyet nettósítási keretmegállapodások (keretszerződések) formájában széleskörűen alkalmaznak az uniós tagállamokban. Bár a szabályozás Magyarországon is lehetővé teszi ezek alkalmazását, gyakorlati akadályt jelent, hogy nem teljesül az az alkalmazáshoz szükséges feltétel, hogy felügyeleti jóváhagyással rendelkezzenek e nettósítási megállapodások (lásd később). A nettósítási keretmegállapodás általános engedélyezése fontos kérdés a kereskedési könyvi szabályozás európai felülvizsgálatának átvételét illetően is, ezért a szektor szorgalmazza a mielőbbi engedélyezést. A Bankszövetség jelezte a Felügyelet felé, hogy megbízásából a mérlegen kívüli tételek nettósítására vonatkozóan az elmúlt évben kidolgozásra került egy magyar Master Netting Agreement, az 1992-es ISDA szabvány magyarítása. A Felügyelet a kidolgozott javaslatot áttekinti, és amennyiben teljesülnek a szükséges követelmények, nettósítási keretszerződésként elfogadja. Az új bázeli ajánlás és az európai direktíva alapján az egy partnerrel szembeni hitelek és betétek közötti nettósításra irányuló megállapodások is elismerhetővé válnak hitelkockázat csökkentő eszközként a tőkekövetelmény számítása során, amennyiben kielégítik a következő feltételeket: - a megállapodás kikényszeríthető minden érintett ország joga szerint a partner fizetésképtelensége és csődje esetén is; - a hitelintézet mindenkor képes a partnerrel szemben fennálló nettósításba bevont követelések/kötelezettségek azonosítására; - a hitelintézet a nettósítás lezárásával kapcsolatos kockázatokat követi és kezeli; - a hitelintézet kitettségét nettó alapon követi és kezeli. Az ilyen típusú nettósítási megállapodások esetében jogi kellékeik alapján a lezáró (close-out) vagy más elnevezéssel pozíciólezáró nettósításra vonatkozó követelmények teljesülnek, amelyek biztosítják, hogy a partner nemteljesítése (vagy a megállapodásban meghatározott egyéb felmondási esemény bekövetkezése) esetén a hitelintézet a partner betéteit beszámíthassa, s ily módon csökkentse a partnerrel szembeni követeléseinek összegét. Ilyen jellegű nettósítási megállapodást már jelenleg is alkalmaznak Nagy-Britannia bankközi piacán, az angol bankszövetség (BBA) ajánlásával. A mérlegen belüli hitel-betét nettósítás a magyar szabályozásban a Csődtörvény rendelkezéseinek megfelelő módosításával válna alkalmazhatóvá, ekkor lenne biztosítható a jogi érvényesíthetőségre vonatkozó feltétel. Az új szabályozás szintén a tőkekövetelmény számítás során elismerhető nettósítási megállapodások körébe vonja a banki könyvbe sorolt, visszavásárlási egyezményekre (repók, fordított repók), és/vagy áruvagy értékpapír-kölcsönzési ügyletekre és/vagy egyéb tőkepiaci típusú (capital market driven) ügyletekre vonatkozó nettósítási keretmegállapodásokat (master netting agreements). Az elismeréshez kapcsolódó feltételek ebben az esetben is a (pozíció)lezáró nettósítást biztosító jogi kellékeket tartalmazzák, amelyek már megjelennek a jelenleg is hatályban lévő nemzetközi és kapcsolódó magyar szabályozásban. A direktíva alapján a szabályozói tőkekövetelményben elismerhető nettósítás fogalmának a Tpt. szerinti pozíciólezáró nettósítás (5. (1), 87.) felel meg, mely a direktíva átültetésekor felülvizsgálatra kerül.. pozíciólezáró nettósítás : a felek megállapodása alapján a szerződés nemteljesítésekor vagy a felek által meghatározott egyéb felmondási esemény bekövetkeztekor az azonnali deviza- és értékpapírügyletből, származtatott ügyletből, repó- vagy fordított repóügyletből, értékpapír-kölcsönzésre irányuló megállapodásból, óvadéki, illetve biztosítéki célt szolgáló egyéb szerződésből, vagy más hasonló pénzügyi ügyletből eredő tartozásoknak és követeléseknek az adott pénzügyi termék piacán elfogadott elszámolásaként egyetlen nettó tartozássá vagy követeléssé történő átalakítása, amelynek eredményeként a tartozás vagy a követelés kizárólag az ekként megállapított nettó összegre korlátozódik; 16