Hendrik Nikoletta SZTOICIZMUS Középső és kései sztoa 2014. november 21.
Tekintsük át, hogy miként változtak az eddig megismert sztoikus gondolatok a középső és a kései sztoa időszakában!
KÖZÉPSŐ SZTOA A császárkor első évszázadaiban a sztoicizmus a legbefolyásosabb irányzat. Panaitiosz és Poszeidóniosz a középső sztoa két legfontosabb alakja. Etika szempontjából számunkra a legfontosabb Panaitiosz, ugyanis ő alakította át a korai sztoa emberideálját.
Panaitiosz(Kr.e. 185-109) rodoszi születésű Kr.e. 144-től sok időt töltött Scipio Africanus mellett Rómában nagy szerep abban, hogy később itt virágzott fel afilozófia Kr.e. 129-től a sztoikus iskola vezetője munkásságát elsősorban Cicero De officiis c. művéből ismerjük: az első 2 könyv szinte tisztán Panaitiosz gondolatait tükrözi KÖZÉPSŐ SZTOA
Korai sztoa ideálja: bölcs tökéleteserénnyelbír, teljesen mentes az érzelmektől a külső javak egyáltalán nem befolyásolják egyedül az értelem szolgálhat a boldog és nyugodt élet alapjául a városállam a háttérbe szorul Gyakorlati probléma a bölcs ideáljával: Ez vonzó volt az elméletben, ám a gyakorlatban megvalósíthatatlannak bizonyult. Panaitiosz nem ismer egyetlen bölcset sem(cic.off.i. 46) és a többi sztoikus sem még Szókratész is inkább csak követendő példa, mint bölcs. A sztoikusbölcsideáljávalaza probléma, hogyannyiramagasanvan a mérce, hogy az alapján szinte képtelenség eldönteni, hogy mit tegyen az ember a mindennapi életben.
Seneca szemléletes anekdotája: Úgygondolom, hogypanaitioszigenhelyesválasztadottegyifjúnak, aki azt kérdezte tőle, lehet-e szerelmes a bölcs: Később majd meglátjuk, mi a helyzet a bölccsel e tekintetben. Neked azonban és nekem, akik messze nem vagyunk bölcsek, azt kell elkerülnünk, hogy zavaros, tehetetlenségrekárhoztató, másnakteljesenkiszolgáltatott, önmaga számára hitvány dologba keveredjünk. (Long 1998, 272).
Panaitiosz új emberideálja: prokoptón Panaitiosz emberideálja nem a bölcs, hanem a bölcsességben folyvást előrehaladóember(prokoptón), akitörekszikazerényre. Szókratész hatása Panaitiosznál ez a törekvő ember a közösség javáért is cselekszik Kötelességek fogalma, amely a közösségi szerepeinkből adódik Kötelességek különböző szinteken(haza, család, szomszédok) 3 lépéses módszere: 1. Meg kellvizsgálni, hogymi azerényes; 2. Meg kellnézni, hogymi a hasznos; 3. Számba kell venni, hogy van-e bizonytalanság a kettő viszonylatában, mert vannak olyan esetek, amikor az erényeslátszólagellentmonda hasznosnak(cic. Off. I.9). A harmadiklépésrea válasz, hogyazerényessosem mondellenta hasznosnak(cic. Off. II.10). Úgy valósítható meg, hogy az ösztön engedelmeskedik az értelemnek.
A négykardináliserényis közösségiszínezetetkappanaitiosznál. A koraisztoábana 4 kardináliserény: azigazságosság, a mértékletesség, a bölcsességésa bátorság.. Panaitiosznála 4 kardináliserényközülháromnevemegegyezik, ezekazigazságosság, a mértékletességésa bölcsesség. De a meghatározásuk közösségi aspektust kap. A bátorság helyett Panaitiosz a lélek nagyságát, a megalophükhiát teszi meg negyedik kardinális erénynek.
KÉSEI SZTOA A kései sztoa a sztoicizmusnak az a korszaka, ahonnan a legtöbb eredeti, primer szöveg maradt ránk. A kései sztoa filozófusai teszik fel nagyon komolyan azt a kérdést, hogy miként lehet sztoikusként élni a mindennapokban. A filozófia mint életvitel és mint a bölcsesség elérésének eszköze jelenik meg a kései sztoikusoknál. Az etika hangsúlyozása nem jelenti a filozófia hármas felosztásának elvetését. Újdonságot jelent náluk továbbá a személyes hangnem.
Seneca (Kr.e.4- Kr.u. 65) Nero császár nevelője, ügyvéd és aktív politikus majd életének utolsó éveiben teljesen visszavonul a közéleti pályától latinul ír filozófiai írásai: 2 nagy értekezés, tucatnyi kisebb írás; 124 db erkölcsi témájú levél: Erkölcsi levelek Lucilliushoz (Epistulae morales) KÉSEI SZTOA
Első felindulás(propatheia) Seneca új fogalma Seneca szerint a bölcs sem tud ellenállni az eseményekre adott olyan elsődlegesérzelmireakcióknak, azazelsőfelindulásoknak(propatheia), Mintazelpirulás, borzongásvagyazizgalom. A szenvedélyegyeztkövetőállapot, amikorátadjamagátazember ennekazelsőfelindulásnak(seneca: A haragrólii. 1-5, III. 1). A szenvedélymárnincsjelena bölcsnél, ugyaniső nemadjaát magát a szenvedélyeinek. A szenvedély megjelenése ugyanis azt jelentené, hogy a bölcs nem tudta használni irányító lélekrészét(seneca: Erkölcsi levelek 85.). Az apatheia tehát a senecai értelmezés szerint az érzelmek kényszerítő erejétől való megszabadulást jelenti A bölcstehátnéhaszenvedugyan, de eztképeslegyőzni(seneca: Erkölcsilevelek9).
4 kategória a bölcsesség felé vezető úton 1. Hitványember: egyáltalánnemtörekszika bölcsességre. 2. Előrehaladó: megvan benne a jó szándék, elindult az úton, azonban mégmesszevan a céltóléssokszorelvétiazerényescselekedetet. 3. Bölcsességhez közel állók: akik már jó ideje a bölcsesség útját járják és látótávolságonbelülrekerülteka bölcsességhez. Mégnembölcsek, de márnemcsúsznakvisszaerrőla szintről(seneca: Erkölcsilevelek72). 4. Bölcs: elértea bölcsességet, márnincsrossztulajdonságaésmeg is maradebbenazállapotban, ugyanismíga test egészségeideiglenes, addig a lélek ekkor örökre meggyógyul(seneca: Erkölcsi levelek 72 és 85).
Bölcsesség elérése Az univerzális emberiség gondolata adja Seneca morális nevelési gondolatainak súlypontját Koraisztoikusalap: mindenember rendelkezikértelemmel(logosz), Ehhez Seneca teszi hozzá azt a forradalmi gondolatot, hogy ebbena legfontosabbtekintetbenegyenlőekazemberek, méga rabszolgákis. Az egyenlő emberek tehát természet szerint kapcsolódnak egymáshoz, ígyéppenannyirakelltörődnünkmásokkal, mint magunkkal. Méghozzá úgy, ahogy szeretnénk, ha mások velünk bánnának(seneca: Erkölcsilevelek94). A morális nevelés célja Senecánál a közösségi oikeiószisz kialakítása Lényege: a tanítvány felismerje, hogy a természettel összhangban élni annyit is tesz, hogy a többi emberrel az emberiségrészekéntharmóniábanélünk.
Morális fejlődéshez vezető út 1. lépés: Felismerés. Annak felismerése, hogy ahogy eddig éltünk egyrésztelfogadhatatlan, másrésztpedigsajátakaratábólvan ebbena helyzetben(seneca: Erkölcsilevelek22). 2. lépés: Elköteleződés.El kellköteleznünkmagunkata filozófiamellett. Alapos megfontolás után ki kell választani a legkiválóbb filozófusokat ésaző műveiketkellminélmélyebbentanulmányozniolyanmódon, hogy előbb jön a teljes mű elolvasása, majd ebből a legfontosabb gondolatok kiemelése saját maga vagy a tanár által, amelyek közül egyet az adott napon alaposan végig tud gondolni a tanítvány (Seneca: Erkölcsilevelek2 és6). 3. lépés: Gyakorlás. Az erkölcsi jó tudása nem velünk született, hanem mindenkinek az élete során kell megismerésére törekednie, méghozzá analógia alapján, egyedi cselekedetek megfigyelésével és összehasonlításával(seneca: Erkölcsilevelek120).
(vs.) Bölccsé válás a korai sztoában Aváltáshirtelenésradikálismódonkövetkezikbe, A korai sztoa nézeteinek megfelelően az ellentétes állapotra váltásnemtörténhetfokozatosan. a hitványságnakugyanis nincsenekfokozatai, a vélemények egyaránt hibásak, valamint minőségbeli különbség van a hitvány és bölcs között A bölccsé válás jellemzője továbbá, hogy a változást követően egy ideiga bölcsmégnincstudatábanannak, hogybölccsévált. (Brouwer 2014, 51-91.)
Epiktétosz (Kr.u. 50/60-135 k.) Nero magas rangú hivatalnokának rabszolgája, aki felszabadította és taníttatta tanára: Musonius Rufus (Kr. u. 20/30 Kr. u. 101) római sztoikus filozófus és szenátor Nikopoliszban nyitott iskolát hangsúly az etikán, de egyéb filozófiai tárgyakat is oktatott saját művei nincsenek: tanításait tanítványa, Arrhianosz (politikus és történetíró) jegyezte le Kézikönyvecske (Enkheiridion): tömör vázlat, kéznél legyen Beszélgetések (Diatribai): 4 kötet marad meg a 8 kötetből görög nyelv KÉSEI SZTOA
Szabadság és végzet A végzet kérdését egészen Epiktétoszig egy filozófus sem kapcsolta összea szabadságkérdésével. E forradalmi újítást Epiktétosz hajtotta végre a proaireszisz fogalmának bevezetésével és egy új cselekvési modell kidolgozásával. Az Epiktétosz által meghatározott szabadság kizárólag a szabad választást jelenti, erre pedig semmilyen külsőség nem hat. Epiktétosz egészen odáig elmegy, hogy azt állítja, hogy mi a szabad választásunkvagyunk(epiktétosz: BeszélgetésekIII. 1). A világban vannak tőlünk függő(eph hémin) és nem tőlünk függő dolgok(ukeph hémin). A szabadságterületea tőlünkfüggődolgokraterjedki, miközbena tőlünk nem függő dolgok területén nem vagyunk szabadok (Epiktétosz: Beszélgetések I. 1).
Új cselekvési modell Az epiktétoszi modell annyiban újítás a korai sztoikus cselekvési modellhez képes, hogy az esemény nem egyből és automatikusan váltja ki a késztetést, amelyet a jóváhagyás és cselekvés követ, hanem Epiktétosz közbeiktat további lépéseket. A. Hagyományos sztoikus modell: esemény késztetés/jóváhagyás/cselekvés. B. Epiktétoszi modell: esemény képzet emóció1 törekvés/hárítás késztetés/jóváhagyás/cselekvés emóció2. ( Steiger 2014, 323 352) A proairesziszterületétéppenezeka közbeiktatottlépésekadják, ugyanis ezeken a pontokon van szabad választásunk, itt tudunk mintegy belenyúlniazeseményekegyébkéntelőremeghatározottszövetébe.
A képzet(phantaszia) az eseménnyel való összefüggésben az esemény reprezentációjátjelentiazember lelkében. A törekvés(orexisz) a lélekneka véltjófelémozgása, míga hárítás (ekkliszisz) ennek ellenpárja, azaz a léleknek a vélt rossztól való távolodása. Mind a törekvés, mind a hárítás a lélek egyfajta hangoltsága, amely ráhangoljaa lelketbizonyosfajtakésztetésekre. A késztetések összefüggésben vannak az epiktétoszi értelemben vett kötelességekkel, amelyek lényege, hogy helyesen kell viselkednünk különböző életszerepeinkben(proszópon) általános alapfogalmaink (prolépszisz) alapján a konkrét helyzetekben. A jóváhagyás(szünkatatheszisz) ezutánmegadhatóvagymegvonható, illetve bizonytalan helyzetekben felfüggeszthető. A cselekvés ennek függvénye.
Bölcsesség elérése = 3 toposz Epiktétoszteljesenegyediújításaa koraiésa középsősztoáhozképesta három toposz. Segítségükkellépcsőfokróllépcsőfokrahaladvaérhetőel a bölcsesség gyakorlás(aszkészisz) keretében. 1. toposz A képzetek kapcsán a korrekció ott valósulhat meg, hogy a képzeteket megjelenésüketkövetőenmeg kellvizsgálnianélkül, hogyengednénka képzetirányításának: csakakkorszabadelfogadni, ha helyesnektaláljuk. A törekvés és hárítás esetében ott nyílik lehetőség korrekcióra, hogy felismerjük azt, hogy nem jó dologra törekszünk vagy nem rossz dolgot hárítunkel. Törekvésünkegyedülakkorhelyes, ha tőlünkfüggődolgokrairányul, mindenmásesetbenpedighelytelen. EzEpiktétoszelsőtoposza, a képzetekésezekkelösszefüggésbena törekvés/hárításhelyeskezelése.
2. toposz Amennyibenezmegfelelőenvalósulmeg, akkora késztetéseinkis másfélék lesznek A késztetések ilyen módon értett helyes kezelése alkotja Epiktétosz másodiktoposzát. 3. toposz Ezután már csak annyi feladat maradt hátra, hogy ez a folyamat megszilárduljon az emberben és minden körülmények között képes legyenaztalkalmazni. Ez az alapvetően logikai jellegű folyamat a harmadik epiktétoszi toposzhoztartozik, amelya jóváhagyáshelyeskezelése. JóváhagyásrasenkinemkényszeríthetiazembertEpiktétoszszerint: egyedüla sajátnézetünkkényszerít(epiktétosz: BeszélgetésekI. 17. 22 26).
Marcus Aurelius (Kr. u. 121-180) magas rangú konzuli családba született hivatali pálya Kr. u. 145: elvette a császár lányát Kr. u. 161: Antonius Pius császár halála, utána társuralkodóként Lucius Verus oldalán ünnepelt császár megtanulhatjuk tőle, hogy mit jelent a gyakorlatban elkötelezett sztoikusnak lenni filozófia műve: Elmélkedések görög nyelv hagyományozott cím, eredeti címe: Önmagamhoz nem publikálásra szánt mű Kr. u. 167-ben írta 12 könyvből áll KÉSEI SZTOA
Bölcsesség elérése = meditáció A meditáció(meleté) mint technikajelenvan nemepiktétosznális. Míg Epiktétosznál a meditáció egy mozzanatnál kap jelentőséget egy elképzeltesetkapcsán, addigmarcus Aureliusnála meditációa konkrét, valósesetrevonatkozik. A meditáció lehet gondolati vagy írásos gyakorlat mindkétesetbenpárbeszédönmagunkkal(eiszheauton), amelynekkeretébenjelenvalóvátesszüka tanításokat. Az Elmélkedések az írásban végzett kései sztoikus meditáció mintapéldányát jelenti Kiválóanszemlélteti, hogymarcus Aurelius mikéntképzeliel a morális nevelés azon folyamatát, amelyet a sztoikus tanítvány sajátmagánhajtvégre. Ameditáció célja: túllépniazítéletalkotáskábulatán(tüphosz), a pusztán emberi nézőponton helyette: egyetemes nézőpontból kezdünkazeseményekretekinteni.
A meditáció 3 lépése 1. lépés: a valós, megtörtént esemény vizsgálata, amelyet tárgyilagosan és részletesenle kellírni. El kell különíteni ebben a lépésben a már ismertetett elsődleges és másodlagos reprezentációt, és tovább csak az elsődleges reprezentációval dolgozni. 2. lépés: felosztás: amennyibenhomogéndologrólszó, mennyiségifelosztás, amennyiben pedig heterogén dologgal állunk szemben, alkotóelemekre való felosztása feladat. a) Homogén dolognál mennyiségi felosztás. Előbb el kell különíteni egy időpillanatot és azt megvizsgálni, ugyanis egyetlen percből az élet egészére lehetkövetkeztetni. b) Heterogén dolognál minőségifelosztás. Négykérdéstkellfeltenni: Mi az adott dolog anyagi eleme? Melyik az oksági elem? Milyen kapcsolatban áll a kozmosszal? Mi a természetes időtartama? 3. lépés:a módszeresenmegvizsgáltésfelosztotteseménytbeleillesztjüka összességbe, azaza világrendbe. Innenlátjuk, hogyminden, amivelünktörténiktermészetes.
A mai órához ajánlott olvasmány: Cicero: A kötelességekről Epiktétosz: Beszélgetések és Kézikönyvecske Marcus Aurelius: Elmélkedések Seneca: Erkölcsi levelek és A haragról