Replies. By V. Ajtay. 1. (To the article of L. Haracsi.) The increment and the increment per-cent are not sufficient for characterizing- of the possibility of development; the five grades proposed by the author are fully adequate for exact valuation. 2. The remarks of J. Magyar are not pertinen t to the sub ject. 3. In opposition to Biró the author asserts that the biological factor c" cannot be left out, and that the financial value is not the expression of the maturál "inner" state of the stands. Magyar erdészeti szakkifejezések. Irta: Fekete Zoltán. Az Erdészeti Lapok márciusi füzete néhány német műszóra kíván megfelelő magyar kifejezést (300. old.). Ugyanitt panaszkodik a közlemény írója, hogy a februáriusi számban megindított mozgalom igen kevés eredménnyel járt s a szétküldött 800 válaszlapból csak három érkezett vissza kitöltve. Ennek az oka nyilván az, hogy a feladat nem könnyű és a javaslattevés nem hálás. A nehézség bizonyos mértékig a magyar nyelv természetében rejlik. Az összetett német műszavakat nem igen lehet hasonlóan képzett magyar szavakkal lefordítani. Ez ellen magyar nyelvérzékünk ágaskodnék. Méltó rosszalásnak tenné ki magát például az, aki a német Zielstarke, Zielvorrat, Betriebszieltyp 1 szavakat célvastagság, célkészlet, üzemcélalak kifejezésekkel akarná magyarosítani. Ilyenkor a magyar inkább körülír. Tehát ezt mondja: célbavett, vagy elérni kívánt vastagság, fakészlet vagy üzemalak. Többé-kevésbbé hasonló értelmű szavak: előirányzott, tervbevett, tervezett, esetleg: várt vagy remélt. 2 1 Abetz: Ziele und Auí'gaben oiner neuzeitlichen Forsteinrichtüng. (Alig. Forst- und Jagdzeitung 1937, 1. o.). 2 Magam annakidején iránynövedéknek neveztem azt a növedéket, amelyhez az évi használatokikai alkalmazkodni kívánunk. (Erdőgazdasági Szemle, 1930, 247. old.: A hozadék összefüggése a vágásfordulóval és az iránynövedék). Így lehetne irányátmérőről, iránykészletről stb. is beszélni, de bizony ez idegenül hangzanék és erőltetett volna.
Egy másik nehézség az, hogy az olyan új szótól, amely szokatlan hangzású, gyakran még akkor is idegenkednek, ha egyébként a magyar nyelv szellemének megfelel. Ezért nem fogadták el annakidején a Fekete Lajos ajánlotta faság szót sem az állab helyett, holott nyelvi szempontból nem lehet ellene kifogást emelni. A ság képző a sok-hói alakult. Például:: sok tó = tőság (v. ö. a Tósok helynévvel. Ilyen származású a Malomsok is). Sok rét = rétség (v. ö.: Rétság), sok erdő = erdőség, sok fa = faság. Most is azt tartom, hogy ez egyszerűsége mellett kifejezőbb és találóbb, mint a faállomány. Ha abból indulunk ki, amit a fennebb idézet felhívás kíván, hogy a kifejezésnek,,elsősorban a fogalmat kell teljes mértékben fednie", akkor a faállomány nem kifogástalan. Ez alatt a nemerdész éppen a nyelv szellemében sokkal inkább érti a faanyag állományát (Substanz), mint az álló fák sokaságát. És különösen esik a magyar fülnek az is, ha a többesben faállományokról beszélünk. S mégis ezt fogadták el, mert az állomány szót más értelemben már használták, míg a faság merőben új, szokatlan kifejezés volt. (Pedig azóta már megszoktuk volna!). Aik tehát új műszavakat ajánl, annak számolnia kell azzal, hogy a közönség bírálata a legtöbb esetben nem lesz egyhangúan kedvező. De ha ettől visszariadnánk, sohasem juthatnánk előre. Kíséreljük tehát meg legalább a vita megindítását. A végén esetleg mégis sikerűi a megegyezés. Vegyük sorba a márciusi füzetben felvetett kérdéseket. 1. Abnutzungssatz. Ezalatt a német a vágástervben használatra előírt fatömeget érti. Mégpedig rendszerint az. egy évre előirányzott átlagos hozadékot, melyet úgy számítunk ki, hogy az I. fordulószakra tervezett hozadékot 20-szal (vagy a félfordulószakit 10-zel) osztjuk. Szószerint fordítva az Abnutzungssatz: használati tételt jelent. Hozamtételnek is lehetne fordítani. Erdőrendezési utasításunk évi fatömeghozamnak nevezi. Az utóbbi kifejezés nagyjából megfelel a célnak, bár
.a hozam helyett helyesebbnek tartom a hozadék szót 3 J Ha azonban határozottan ki akarjuk fejezni azt is, hogy ez az évi hozadék nem a tényleges használatra vonatkozik, hanem csak üzemtervi előirányzat, akkor a megnevezésben erre is ki kell terjeszkednünk. így: tervezett (vagy előírt) évi hozadék".* Szemben a valóságos évi hozadékkal. Erre a megkülönböztetésre egyébként aránylag ritkán van szükség, mert rendszerint úgyis nyilvánvaló, hogy mir*l van szó. Tény, hogy a németnek a valóságos használatra külön kifejezése van (jáhrlicher Einsehlag vagy Ertrag).- Magától értetődik, hogy akár a tervezett, akár a \ aló ságos hozadékot lehet, a véghasználatokra vagy az előhasználatokra, az összesfára, vagy csak a vastagfára vonatkoztatni. Szükség esetén tehát a meghatározást még eszerint is részletezni kell. Ez egyébként a németben sem kerülhető el. 2. Bestockungsform. Bestockung alatt az erdősültséget, az élőfákkal való borítottságot kell értenünk. A Bestackungsform pedig az erdősültségnek az alakját jelenti, Bestockt valamely terület, ha rajta fák állanak. Ez rokonértelmű a bestanden szóval, melyből a Bestand (faállomány) lett. Az utóbbi azonban már inkább erdőrendezési fogalom. Valamely szigorúan körülhatárolt területen álló fák összességét jelenti. A Bestockung ezzel szemben kevésbbé kötött értelmű, általánosabb jellegű kifejezés. A magyarban nehézséget okoz az, hogy a betűszerinti fordításnak leginkább megfelelő szót, a fásultságot más értelemben szoktuk használni. A fásodottság szónak is más a jelentősége. Magát a bestockt szót lehet a fás szóval fordítani, sőt ezt mint főnevet is használhatjuk. Beszélhetünk fás területekről és általában fásokról is (a havas, nádas, morotvás stb. 4 Az irányhozadék szó aligha találna kedvező fogadtatásra s ez sem volna sokkal rövidebb, mint a helyesebb tervezett hozadék. 3 Ezt használta erdőrendezéstanában Fekete Lajos is. Minthogy az ilyesmiben nehéz és nem mindig megokolt szavazással dönteni, leghelyesebb volna a döntést hasonló esetekben a Magyar Tudományos Akadémia véleményéhez kötni.... 1....
mintájára). De már a fásság, ami egyébként a Bestockungnak elég jól megfelelne, kissé furcsán hangzanék. 5 Erre a szakkifejezésre egyébként nincs égető szükségünk. Eddig sem éreztük annak különösebb hiányát. Az erdő és a faállomány szavak eléggé kielégítették a kívánalmakat s ha szükséges volt, egy kis körülírással lehetett a hiányokon segíteni. A Bestockungsform alatt, mint már említettem, az erdősültség alakját értjük. Ennek tényezői közt szerepel a fafajbeli és korbeli összetétel, a sűrűség és záródás, a fák származása és megoszlása s általában mindazok a tényezők, amelyek a faállomány képét kialakítják. A Bestockungsform lefordítására mindezek után az állománykép" szót ajánlom. 3. Büchsenlicht. Ez alatt a világosságnak azt a fokát értjük, amelynek jelen kell lennie, hogy reggel már, illetőleg este még célozni és lőni lehessen. A szó tehát korántsem fedi a németben sem azt a fogalmat, amelyet ki akarunk vele fejezni. Ha szigorúan ehhez a feltételhez ragaszkodnánk, gyakran legyőzhetetlen nehézségek elé állítanók magunkat. A Büchsenlicht magyar kifejezését nem annyira a puska vagy fegyver, mint inkább a célzás fogalmához kötném. A célzáshoz szükséges világosság megfelel ugyan a fogalomnak, de nem a rövid műszó kellékeinek. A rövidítés erőszakolása pedig más szempontból kifogásolható szavakhoz vezetne. Ilyen volna például a: célzófény" vagy a: célderü". Ez az utóbbi kifejezés azonban méltán derültséget kelthet s ezért s ezért nem is merem ajánlani. A célzófény sem kifogástalan, mert mást is lehet alatta érteni. A célzóvilágosság pedig már nehézkes. Szóba kerülhet még a látóvilág vágj célzóvilág. Amíg jobb gondolat nem merül fel, ezentúl is inkább azt fogjuk mondani, hogy már kellően kivilágosodott", vagy besötétedett", mintsem hogy már beállott" vagy már 5 Földes János a törzsökösség" szót gondolta megfelelőnek. (Erd. Lapok 1902, 410. o.). Az Erdészeti Lapoknak ez a kötete különbenis sok érdekes javaslatot tartalmaz az erd. műszavak magyarosítására. Fekete Lajos a tőség" szót is ajánlotta (az állományra is).
megszűnt a célderű". Nézetem szerint a Büchsenlicht-nek megfelelő magyar kifejezésre nincs feltétlenül szükségünk. Ha pedig van, törjék rajta a fejüket a vadászok! 4. Holzgütetafel. 6 Hogy Künanz ez alatt az új műszó alatt mit ért, az közleményéből nem állapítható meg pontosan. Azt fejtegeti, hogy a közönséges fatermési táblák a gyakorlat igényeit már nem elégítik ki minden tekintetben s választéktáblázatokra (Sortimentstafeln) és faminőségi táblázatokra (Holzgütetafeln) is szükség volna. Az utóbbiak alatt tehát nyilván olyan tapasztalati táblázatokat ért, amelyek a fafaj, kor, termőhely, az erdőápolás rendszere és a faminőség közötti vonatkozások kimutatására alkalmasak. A fennebbi magyar elnevezés nézetem szerint megfelel, de a dolog gyakorlatilag mindaddig nem időszerű, míg ilyen táblázatokkal nem rendelkezünk. 5. Hochdurchforstung, Nieder durchforstung. Először a Durchforstung szó magyar jelentésével kell foglalkoznom. Az erdőrendezési utasítás a gyérítés szót használja s túlnyomólag ez van használatban a gyakorlatban is. Roth Gyula most megjelent erdőmíveléstana a régi áterdőlés és erdőlés szót karolja fel. Ez ennek a kérdésnek tisztázását időszerűvé teszi. Kétségtelen, hogy az áterdőlés 7 a Durchforstung szolgai fordítása. Ezért méltán nem rokonszenves. Vadas erdőlés u -e pedig nem fedi kellőképpen a fogalmat. Mint Vadas maga mondja (Erdőműveléstan I. kiad. 627. o.), ez a szó régebben más értelemben volt használatos. A gyérítés magyaros is, helyes is. Roth szerint kétféle kifogás emelhető ellene. Előszöris, ha valamit gyérítünk, az gyér lesz. Már pedig az erdő gyérítésének nem az a célja, hogy a faállomány gyér legyen.,6 Künanz: Weiserfláchensystem und Wissenschaít (Alig. Forst- und Jagdzeitung, 1937, 51. old.). 7 Illés Nándortól származik.
A gyérítés szó azonban nézetem szerint azt a műveletet jelenti, melynek következtében a gyérített dolog csak gyérebb lesz mint volt, de nem feltétlenül gyér. Gyér: viszonylagos fogalom, a gyérít tebát csak fokozást jelent, Ha valakinek az országúton 50 kilométert kell gyalogolnia, de ő gyalogsövények igénybevételével rövidít és csak 45 km-es utat tesz meg, még nem mondhatja azt, hogy az útja rövid volt. Éppen úgy, ha valaki 2 napos budapesti tartózkodását 1 nappal meghosszabbítja, azért még nem töltött hosszú időt Budapesten. A 3 méterről 4 méterre szélesített szekérút még nem széles, a nagy beteg az erősítőtől még nem lesz erős, csak erősebb s aki 120 kilóról 100 kilóra soványította 'le magát, az még nem sovány. Másképpen áll a dolog a határozott jelentésű fogalmakkal. Ha tojást pirosítunk, az piros lesz (nem pirosabb, mint volt). Mert a piros határozott fogalom. Ennek is vannak árnyalatai, de minden árnyalata: piros. De még ilyenkor is szeret a magyar a határozottságnak megfelelő igekötők alkalmazásával nyomatékot adni. Ha azt mondjuk: fehérít, ez alatt még érthetjük esetleg azt, hogy fehérebbé tesz (pedig a fehér elég határozott fogalom), a megfehérít alak azonban nem enged kétséget afelől, hogy a fehérítés teljes mértékű volt. Ilyen különbség áll fenn a feketít és befeketít, a szépít és megszépít stb. közt,,, Ezekután alig lehet kétséges, hogy a gyérítés szónak is csak viszonylagos jelentést tulajdoníthatunk, azaz, hogy a gyérített faállomány csak gyérebb lesz, mint volt, de nem szükségképpen gyér. Abban igaza van Roth kartárs úrnak, hogy a gyérítés és a ritkítás jelentése a magyarban egy- és ugyanaz. (Erdőműveléstan 875. o.). Az ebből származó zavart azonban elkerülhetjük, ha a ritkítás helyett ritkító vágásról beszélünk. Ezt a gyérítéssel senki sem téveszti össze. S ez a fennálló gyakorlatnak is megfelel. Ebben tehát nem látok olyan nagy veszedelmet. Természetesen senkit sem lehet megfosztani attól a jogától, hogy az áterdőlés, erdőlés és gyérítés kifejezések közül azt használja, amelyiket éppen akarja, sőt örülnünk
kell, ha ugyanarra a fogalomra több kifejezésünk van, amelyek mind elfogadhatók. Ez csak akkor válhatik kellemetlenné, ha fogalomzavarra ad okot. \ Ezért arra kérem Roth kartárs urat,, egyezzünk ki ebben a kérdésben olyan értelemben, hogy az említett három szó egyenlő polgárjogát elismerjük, de tekintettel az erdőrendezési utasításra és a tényleg fennálló gyakorlatra, a ritkítóvágást nem fogjuk gyérítésnek nevezni. így eleget teszünk a célszerűségi követelményeknek is. Ezekután a Hochdurchforstung. és Niederdurchforstnng magyar kifejezéseivel foglalkozhatunk. Roth Gyula erdőműveléstanában azt olvassuk,; hogy ezekre kifogástalan magyar elnevezésünk még nincs. Ez igaz. A magas gyérítés és az alacsony gyérítés nem egészen megfelelő. Az előbbivel kapcsolatban az ember a gyérítés magas iskolájára gondolhat. Én eddig a felső- és alsógyérítés kifejezéseket használtam, abból indulva ki, hogy az előbbivel a faállomány mennyezetének felső, az utóbbival az alsó rétegét gyérítem meg. Ilyen értelemben ezek a műszók nézetem szerint el is fogadhatók, bár a felsőgyérítés esetleg (de csak a nemszakemberben) szintén a gyérítés valamely felső fokát sejtetheti. Jól megfelelnének a felül- és álulgyérítés kifejezések is. Ezek talán a legmagyarosabbak. Igaz, hogy a felülgyérítés emlékeztet a felülvizsgálatra, de elvégre az a fő, hogy a szakemberek megértsék egymást s tudják miről van szó. Én tehát ezeket az elnevezéseket ajánlom elfogadásra. 6. A legnehezebb feladat elé a Rundholz helyes lefordítása állít bennünket. A gyakorlatban, különösen a fakereskedelemben gömbölyüfáról és gömbfáról beszélnek. Mind a kettő rossz. A német rund szónak sokkal általánosabb jelentése van mint a magyar gömbölyű szónak. A németben a kör is rund, a gömb is, a henger is és a kúp is. Szóval minden síkbeli és térbeli forgásidom. A magyar a síkbeli forgásidomot kereknek, a golyóalakú testet gömbölyűnek mondja. De nem lehet a gömbölyű jelzőt alkalmazni sem a hengerre, sem a kúpra. Innen származik a nehézség. Beszélünk ugyan henge-
res és kúpos alakról is, ezeket azonban a fekvő fára alkalmazni a Rundholz viszonylatában nem szoktuk. Magyar szaknyelvünk csak szálfáról, rúdról és rönkről (rönkő, rönköly, tönk) beszél, helyes összefoglaló kifejezése azonban ezekre nincs. 8 És nagyon nehéz is mesterségesen csinálni, mert a magyar nyelvből a megfelelő jelzőfogalom hiányzik. Legegyszerűbb volna a tönkfa jelentését általánosítani olyan értelemben, hogy azalatt minden körmetszetű fát értenénk. Ma már a rövidebb darabokat úgyis inkább rönkőnek nevezik s a tönk szót ritkán használják. Kétségtelen azonban, hogy ez könnyen okozhatna félreértéseket. Ilyesmit, legfeljebb olyan hatalmi intézkedéssel lehet általánosan meghonosítani, amilyent Németországban alkalmaztak, ahol állami rendelettel szabályozták a választékok elnevezését és; méretezését. (Forstwissenschaftliches Centralblatt. 1936. 348. old.). Új szót ajánlani sem nem könnyű, sem nem hálás dolog. A hosszú összetett szavak célszerűtlenek, a rövidek ritkán fedik a fogalmat s rendszerint nehezen is alkothatók a magyarban. Fennebb körmetszetű fáról beszéltem. A köralakú keresztmetszet mindenesetre jellemző a Rundholz összes fájára. Tehát mint körülírás a fennebbi kifejezés elfogadható' s azt használom is. De ez még nem gyakorlati műszó. A kör fogalmával kapcsolatban a körüfa vagy egyszerűen körű volna ajánlható (a gyepű mintájára). Más megoldás, volna lehetséges a derék szóval kapcsolatban. Ballagi Mórnak A Magyar Nyelv Teljes Szótára (Pest, 1873.) c. nagy munkájában azt olvassuk, hogy derék: valamely test főrésze, törzse. Például: liba dereka annyi mint megölt, megtisztított liba, melynek apróléka le van vagdalva. így a fa törzséről is levagdaljuk az ágakat; a megtisztított hengeres és kúpos darabokat tehát az előbbi mintára szintén nevezhetnők derékfának. 8 Tulajdonképpen a dorongfa is ide tartozik, de a Rundholz-ot inkább esak a szerfára vonatkoztatják.
További megoldás képzelhető el azon az alapon, hogy a Rundholz nincs még felhasogatva vagy megbárdolva, tehát eredeti alakjában van: ép. Magyar nevéül tehát ezt a műszót lehetne elfogadni: épanyag. 7. Waldtyp. Az erdő típusát az uralkodó fafajon kívül a talajborító növényzet összetétele szabja meg. Mindazok az akácosok például, melyekben az aljnövényzet zömét a bodza alkotja, ugyanahhoz az erdőtípushoz tartoznak. Más.erdőtípust képvisel az az akácos, amelyikben a vadzab, soványperje, vadrozs, kutyatej, tarackbúza az uralkodó. Hasonló éghajlati és talajviszonyok közt többé-kevésbbé azonos erdőtípusok keletkeznek. A tenyésztési tényezők különbségei ugyanarra a fafajra nézve is eltérő erdőtípust eredményeznek, mert a sovány vagy kövér, a száraz vagy nedves talajon, az alacsonyabb vagy magasabb fekvésben más-más lesz az aljnövényzet fajbeli összetétele. Ezért az erdőtípus legtöbbször egyszersmind a faállományjósággal is a legszorosabb kapcsolatban áll: a típus a termőhelyi minőség jellemző kifejezője. Ez adja meg az erdőtípus felismerésének gyakorlati jelentőségét. A típus szóra a magyarban elég jó kifejezéseink vannak, ezek: a fajkép és a jelleg. A fajkép elnevezés a mi esetünkben nagyon találó, mert hiszen a növényfajok összessége és számbeli aránya hozza létre azt a képet, amely az illető erdőtípusra jellegző. Ezért az erdőtípust joggal nevezhetjük erdőfajképnek. így beszélhetünk külön a talajborító növényzet fajképéről is. De a jelleg szó is használható, bár a jelentése nem annyira közvetlen mint a fajképé. Az erdőjelleg általánosabb értelemben is használható. A sarjerdő például egészen más jellegű mint a szálerdő, ha az aljnövényzet azonos is. Ezért az erdőjelleg az erdőfajkép szót csak akkor helyettesítheti, ha semmi kétség nincs afelől, milyen értelemben alkalmazzuk azt. Ha valaki az erdőtípusokról ír, az ebben a tárgykörben nyugodtan használhatja a jelleg szót is. Ezzel a végére értünk annak a szójegyzéknek, amelyet az Erdészeti Lapok márciusi füzete mutatóba" adott elénk.. Reméljük, hogy a megkezdett munkának folytatása lesz.
Azt hiszem, az erdei munkával foglalkozó nép nyelvében is sok olyan eredeti szó él még, amelyet kellő alakítással jó műszóvá lehetne átgyúrni. Gyűjtsük ezeket a szavakat! Viszont ne igyekezzünk minden alkalmi német műszót okvetlenül megmagyarosítani. A német irodalom állandóan ontja az új kifejezéseket, amelyeket a német nyelv természeténél fogva sokkal könnyebb gyártani, mint a magyarban. Ezeknek jelentékeny része rövid életű s nem mindent vesz át más szerző is. Tehát mi is csak azokat válogassuk ki belőlük, amelyekre feltétlenül szükségünk van. Különben könnyen vezethet fogalomzavarra a túltengő műszókínálat. A jelen folyóiratot mint legelterjedtebb szaklapunkat különösen alkalmasnak találom az idevonatkozó kérdések tisztázására s ezért a szerkesztőség indította mozgalmat örömmel üdvözlöm. Úgy tartom azonban, hogy műegyetemünk erdőmérnöki osztálya s kutatóintézetünk csak félmunkát végezhet akkor, ha ebben magára van hagyatva, azért kérnem kell a szerkesztőséget, hogy a kérdést tartsa állandóan felszínen s szaknyelvünk kiépítésének munkájába igyekezzék az érdekelt szakközönség összességét belevonni. A szakműszavak befogadása és szentesítése elsősorban a közvélemény joga és feladata. * Ungarische forstliche Fachausdrücke. Von Prof. Z. Fekete. Versucht die auch dem Geiste der ungarischen Sprache entspreehende, richtige Übertragung der meistgebrauchten deutschen forstlichen Fachausdrücke zu gebén. Terminologie forestiére hongroise, par le Prof. Z. Fekete. Un certain nombre d'expressions allemandes, usitées en sylviculture, sont traduites en respectant le génié de la langue hongroise. Hungárián forestry terms. By Prof. Z. Fekete. # The author essays the satisfactory rendering in Hungárián of somé generally known Germán forestry expressioms.