A P É C S I Í T É L Ő T Á B L A P O L G Á R I K O L L É G I U M A A PEREK EGYESÍTÉSÉNEK NÉHÁNY ELVI KÉRDÉSE Elsősorban a szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint a tulajdoni perekben merül fel az a kérdés, hogy miként rendezhető a felek jogvitája, ha az egyik szerződő fél vagy tulajdonostárs által indított perben a perbeli pozíciók nem teszik lehetővé viszontkereset előterjesztését, és ennek következtében a jogvita végleges lezárását. Belső szakmai vitát váltott ki a probléma a Pécsi Ítélőtábla egyik ügyében, amely a felvetendő kérdéskör tipikus példájának is tekinthető. A per tárgyát képező ingatlan ½-ed arányban a pert indító felperes (anya), ¼ - ¼ -ed arányban az I-II. rendű alperesként szereplő gyermekei tulajdonában áll, akiknek tulajdoni illetőségét a felperes javára bejegyzett özvegyi jog terheli. Az I. rendű alperes házastársa III. rendű alperesként szerepel a megindított perben, az ingatlant ők használják. A felperes közös tulajdon megszűntetése iránt terjesztett elő keresetet, amelyben azt kérte, hogy a bíróság úgy szüntesse meg a közös tulajdont, hogy a bent lakó I. rendű alperes tulajdonába adja 10.000.000,- Ft megváltási ár ellenében az ő tulajdoni illetőségét. A II. és III. rendű alperest ennek tűrésére kérte kötelezni. Az I. és III. rendű alperes állította, hogy a tényleges tulajdoni helyzet eltér az ingatlan-nyilvántartási állapottól, miután házasságkötésüktől kezdve jelentős értékű beruházást végeztek az ingatlanban, amely a tulajdoni illetőségeket megváltoztatta. Bírói kioktatás után külön pert indítottak, amelynek felperesei az ingatlanban lakó házastársak voltak (az eredeti per I. és III. rendű alperese). I. rendű alperesként az édesanyjukat (az eredeti per felperesét) II. rendű alperesként az I. rendű felperes testvérét (az eredeti per II. rendű alperese) vonták perbe és annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes tulajdoni illetősége 2/16-od a II. rendű alperes tulajdoni illetősége 1/16-od arányra csökkent, míg az I. rendű felperes tulajdoni illetősége 7/16-od, a II. rendű felperes tulajdoni illetősége pedig 6/16-od arányra módosult. Ennek figyelembevételével kérték a közös tulajdon megszűntetését. A bíróság a két pert egyesítette, az egyesítést követően a perben és az ítéletben az eredeti kereseti kérelem szerint nevezte a feleket felperesnek, illetve alperesnek. Ítéletében az egyesített per kereseti kérelme alapján megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartástól eltérően a perbeli ingatlan tulajdoni arányai úgy változtak, hogy a felperes (az anya) tulajdoni illetősége 8454/20000-ed, az I. rendű alperes tulajdoni illetősége 5773/20000-ed, a II. rendű alperes tulajdoni illetősége 4227/20000-ed és a III. rendű alperes (az I. rendű alperes gyermek feleségének) tulajdoni aránya 1546/20000-ed, és ezen arányok figyelembevételével szűntette meg a közös tulajdont. Kötelezte az egyesítés után változatlanul I. és III. rendű alperesnek nevezett ráépítéssel tulajdont szerzőket, hogy a felperesnek, illetve a II. rendű alperesnek arányos megváltási árat fizessenek és rendelkezett a közös tulajdon megszűntetésével kapcsolatos egyéb kérdésekről. A perrel kapcsolatban az alábbi kérdések merülnek fel: - a perek egyesítése esetén az egyesített per az önállóságát elveszti vagy sem, H-7601 Pécs, Pf.: 61 Tel: +36 72 533-470 Fax: +36 72 533-470 1.
- az egyesített per keresetlevelét viszontkeresetnek kell-e tekinteni, - illetve, hogy az egyesített perekben az alperesek egymás javára, illetve terhére történő marasztalásának van-e helye. A kérdésekből látható, hogy az első kérdés megválaszolása a döntő fontosságú, ennek eldöntése ugyanis a másik két problémát is megoldja. AZ EGYESÍTETT PER ÖNÁLLÓSÁGÁNAK KÉRDÉSE. A Pp. 149. (1) bekezdése szűkszavúan csak annyit mond, hogy a bíróság együttes tárgyalás és eldöntés végett elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg. A 149. (3) bekezdése a gazdálkodó szervezetekre nézve külön szabályt alkotva mondja ki, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben az azonos hatáskörű helyi bíróságok előtt folyamatban lévő perek egyesítésének is helye van; a megyei (fővárosi) bíróság az előtte indított perhez a területén működő helyei bíróság előtt folyamatban lévő pert is egyesítheti. Ha az egyesítés több, azonos hatáskörű helyi bíróság is elrendelte, a továbbiakban az jár el, amely az egyesítésről korábban határozott. A (4) bekezdés kimondja továbbá, hogy a felek közösen előterjesztett kérelmére a bíróság ha annak feltételi fennállnak a pereket egyesíti. A kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. Ha a bíróság a felek kérelmére a pereket egyesítette, utóbb az egyesítést nem mellőzheti. A szabályozásból látható, hogy az egyesítés tipikus esete az, amikor egy felperes több személy ellen külön pereket indít, amelyeket a bíróság célszerűségi szempontból egyesít. Ilyenkor az egyesítés különösebb jogkérdést nem vet fel, a bírói gyakorlat az ilyenkor követendő eljárást megfelelően szabályozza. (A Legfelsőbb Bíróság PK.148, GK.60. állásfoglalásai, BH 1995/648) Gyakran előfordul, hogy olyan perekben, ahol a kereset elbírálásához kötelező meghatározott személyek perben állása s ilyennek tekintendők a tulajdoni és a szerződés érvényességét támadó perek nem áll minden fél perben, s utólag kíván a felpereshez valamely fél csatlakozni. A Legfelsőbb Bíróság több döntésében kimondta, hogy a perindítás után jogutódlás esetét kivéve a perbe felperesként újabb személy nem léphet be, ilyenkor csak önálló kereset indítására és a szükséges feltételek fennforgása esetén a perek egyesítésére van lehetőség. (BH 1990/142., BH 1983/73) Az eseti döntések közzététele után az 1995. évi LX. törvény módosította a Pp. 64. (3) bekezdését, amely lehetővé teszi, hogy akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve a külön jogszabállyal erre feljogosított személy, vagy szervezet pert indított a perben félként vehet részt, a más által indított perben, az aki a per megindítására külön jogszabály alapján, illetve az 51. a./ és b./ pont alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Ez a módosítás lehetővé teszi, hogy a Pp. 51. a./ és b./ pont alatti pertársaság fennállása esetén külön per indítása nélkül megoldható legyen a jogvita elbírálása. Ezekben az ügyekben sincs tehát jogalkalmazási probléma, a törvénymódosítás pont ezt célozta, hogy ne kelljen a per eldöntéséhez az újabb per megindításával és egyesítéssel járó procedúrát lefolytatni. Nem minden esetben (s a mintának idézett ügyben sem) lehet ilyen módon megoldani az eljárási helyzetet. 2.
A felvetett kérdésekkel kapcsolatban több megoldás lehetséges: a.) A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntéséből (Pf.VI.20.628/2004/4.) az az álláspont tűnik ki, hogy az egyesítést követően az egyesített ügy keresete elveszti önállóságát, amelynek egyik következményeként elvi éllel mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az alperesek egymás közötti kereseti kérelmeinek tárgyalására a perek egyesítése esetében sem kerülhet sor. (Ebben az ügyben vállalkozói díjtartozással kapcsolatos per indult. A vállalkozó a zálogjoggal biztosított ingatlant értékesítette. A vevő külön pert indított a vállalkozó ellen, amelyet egyesítettek a megbízó által a vállalkozó ellen indított perhez, és ebben a perben bírálta el az alperesek egymás elleni igényét az elsőfokú bíróság. A határozatot közzétették s elérhető a Legfelsőbb Bíróság adatbázisában.) Az ítélet lényegi indokolása a következő: A Pp. 149. (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság együttes tárgyalás és eldöntés végett elrendelje az előtte folyamatban lévő olyan perek egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg. A Fővárosi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a különböző jogviszonyok alapján keletkezett, különböző természetű igények nem függenek össze oly mértékben egymással, amely a kereseti kérelmek együttes tárgyalását szükségessé tenné. Ezért az egyesítésnek az idézett rendelkezése által meghatározott feltételei nem álltak fenn. Ugyanakkor az egyesítéssel az a helyzet állt elő, hogy a bíróságnak a II. rendű alperes olyan kereseti kérelmét kellett elbírálnia, amelyet pertársai ellen terjesztett elő. A keresetlevél benyújtásakor hatályos Pp. 2. (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet rendszerint a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A Pp. több szabályából [24. (2) d./pont, 25. (3), 64. (2), 125. (4), 132. (1), 138. (1), 139., 146., 147., (1) és (2), 156. (6), 157. e./pont, 159. (2), 160. (1)] következik, hogy keresetet csak felperes csak alperes ellen terjeszthet elő, míg a 147. (1) bekezdése alapján az állapítható meg, hogy az alperes csak viszontkeresetet terjeszthet elő, mégpedig a felperes ellen. A felsorolt rendelkezések alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy az egyik alperes az alperesi pertársai ellen keresetet nem terjeszthet elő, az alperesek egymás közötti kereseti kérelmének megtárgyalására perek egyesítése esetében sem kerülhet sor. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az egyesítésre a felek perbeli állása folytán akkor sem lett volna jogszerű lehetőség, ha annak a Pp. 149. (2) bekezdése szerinti feltételei egyébként maradéktalanul fent is álltak volna. b.) Több megyei bíróság azonban ezzel ellentétes gyakorlatot folytat, s e szerint a perek egyesítése esetén az egyesített per kereseti kérelme az önállóságát nem veszíti el. Ez olvasható ki a Legfelsőbb Bíróság a KK. 9-es számú kollégiumi állásfoglalása III. pontjából, amelyben a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat mondta ki: a kisajátítás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálat iránti perekben amennyiben a határozatot mind a tulajdonos mind a kisajátítást kérő keresettel támadja a tulajdonos által indított perhez kell egyesíteni a kisajátítást kérő által indított pert. Az indokolás ezt a következőkkel támasztja alá: 3. A kisajátítás tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálatának jelenlegi szabályozása külön problémát vet fel abban az esetben, ha a köztársasági megbízott határozatát mind a kisajátítással érintett tulajdonos, mind a kisajátítást kérő keresettel támadja. Az első esetben az 1976. évi 24. tvr. 19. -nak rendelkezései szerint a perben 3.
alperesként a közigazgatási szerv mellett a kisajátítást kérőnek is perben kell állnia. A két per ugyanazon határozatokra vonatkozik, tehát nem vitásan összefügg a perek tárgya. A perek egyesítésének látszólag formai akadálya az, hogy a kisajátítást kérő ugyanannak a pernek lenne a felperese és az alperese. A jelenlegi jogi szabályozás mellett a helyes megoldás mégis az, ha a tulajdonos által indított perhez egyesíti a bíróság a kisajátítást kérő által indított pert. Ebben az egyesített perben nincs akadálya annak, hogy a közigazgatási szerv és a kisajátítást kérő közötti vitát is eldöntse a bíróság a kisajátítást kérő keresete alapján. Ugyanis a kisajátítást kérő az egyesítés ellenére is megtartja a közigazgatási szervvel szemben fennálló felperesi pozícióját. Ezt az iránymutatást megfelelően alkalmazni kell a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 49. -a alapján indított perekben is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, tehát az egyesítés ellenére a perek nem veszítik el önállóságukat és az egyesített per felpereséből nem válik az egyesítés után alperes, aki csak viszontkereset útján érvényesítheti az igényét. Hasonló álláspont olvasható ki a Legfelsőbb Bíróság alábbi eseti döntéséből. A BH 1991. 78. sz. döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az egyesített perek tárgyában hozott ítélet nem sérelmezhető azon az alapon, hogy a bíróság az I. r. alperes közreműködőjét, a II. r. alperest nem közvetlenül a felperes javára marasztalta [Pp. 149. (2) bek.]. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint az egyesítés következtében nem keletkezik új ügy, az egyesítés kizárólag azt eredményezi, hogy az önállóan előterjesztett kereseteket a bíróság együttesen tárgyalja. A helyi bíróság hatásköre fennmarad akkor is, ha az egyesített perek összperértéke a 10 millió Ft-ot meghaladja. (Pk.VIII.25.755/2000.) Hasonló döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság a Pk.VIII.26.369/2001/2. sz. határozatában. Véleményem szerint ez az álláspont fogadható el. Nem keverhető ugyanis össze az egyesítést követően felmerülő technikai kérdés a felek elnevezése az érdemi döntéssel. Az ítélet fejrészében ugyanis jelezni kell, hogy a bíróság egyesített perekben hozott döntést, és amikor az egyesítés következtében ellentétes pozíciójú felek közötti jogvitát bírálja el, akkor azt is jelezni kell, hogy az egyesített per felperese a továbbiakban az ügyben alperesként fog szerepelni, illetve az egyesített ügy alperese az alapügy felperese. Ez azonban nem érinti az érdemi döntést, nevezetesen, hogy az egyesítést követően az egyesített per felperese (az alapügy alperese) rendelkezik a per tárgyáról, tehát a keresetét felemelheti, leszállíthatja, esetleg más személyeket is perbe vonhat. Úgy gondolom, hogy azokban az esetekben, amikor ugyanazon felperes által több alperes ellen indított pert egyesít a bíróság, senkiben nem merül fel az a kérdés, hogy az egyesítés ellenére megőrzi-e önállóságát az egyesített ügy. Az első kérdés kapcsán tehát álláspontom szerint az egyesített per megőrzi önállóságát, a Legfelsőbb Bírsóság szóhasználatát idézve annyi történik, hogy valójában együttesen tárgyalja ezeket az ügyeket a bíróság. VISZONTKERESETTÉ VÁLIK-E AZ EGYESÍTETT PER KERESETE Az előző pontból látható, hogy az egyesítés nem változtat azon, hogy a bíróság több önálló pert bírál el, az egyesítés és a felek elnevezése csak technikai kérdés. Az ellentétes perbeli pozícióban szereplő feleket tartalmazó ügy egyesítése során az egyesített ügy felpereséből nem válik alperes és a kereseti kérelme sem lesz viszontkereset. 4.
AZ ALPERESEK EGYMÁS KÖZÖTTI MARASZTALÁSA A bírói gyakorlat nagyon szűk körben teszi lehetővé azt, hogy a bíróság az alpereseket egymás javára/terhére marasztalja. Az országos kollégiumvezetői konzultatív tanácskozás 2005. évi tanácskozásán az érvénytelenségi perekkel kapcsolatban látott lehetőséget erre az alábbiak szerint: A tanácskozás az érvénytelenség jogkövetkezményeihez kapcsolódóan megvitatott perjogi kérdéseket is, így: a) Jelentős többséggel arra a következtetésre jutott, hogy kizárólag a szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó ún. megállapítási kereset csak a Pp. 123. -ának figyelembevételével az ott engedett körben terjeszthető elő. b) A kereseti kérelemhez kötöttség tárgyában úgy foglalt állást, hogy a jogkövetkezmények tekintetében a bíróság csak azt a jogkövetkezményt nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozott. c) Harmadik személy által a szerződő felek, mint alperesek ellen a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a bíróságnak - amennyiben előterjesztenek erre vonatkozó kereseti kérelmet - lehetősége van az alperesek egymás közötti marasztalására. d) Arra az esetre, ha az érvénytelen szerződéssel megszerzett dolgot az azt megszerző más jóhiszemű harmadik félnek visszterhesen értékesítette, a jogkövetkezmények levonására csak akkor van lehetőség, ha fennállnak az ingatlan-nyilvántartási törlési per előfeltételei. e) A hivatkozott perekben a tanácskozás álláspontja szerint a pertárgy értéke mindenkor a szerződési érték. Az alperesek egymás elleni kereseti kérelem előterjeszthetőségének kizártsága (melyet a Fővárosi Ítélőtábla a./ pont alatti döntése helyesen említ) azonban az egyesített perekre nem vonatkozik. Amennyiben ugyanis az egyesítés következménye az, hogy alperesek egymás közötti marasztalására kerül sor, az valójában csak formálisan alperesek egymás közötti marasztalása, valójában az egyesített ügy kereseti kérelmének az elbírálása. ÖSSZEGEZŐ JAVASLAT A fentiek alapján az a javaslatom, hogy a konzultatív tanácskozás az alábbi állásfoglalást fogadja el: 1.) A perek egyesítése esetén az egyesített per megőrzi önállóságát, ezért az egyesített per felperese a Pp. általános szabályai szerint rendelkezhet a per tárgyával, akkor is, ha az egyesítést követően formálisan ellentétes perbeli pozícióba kerül. 2.) Az egyesített ügy keresete nem minősül viszontkeresetnek. 3.) Egyesítés esetében nem az alperesek egymás közötti marasztalására kerül sor, hanem az egyesített perek elbírálása következtében marasztalja a bíróság egyik alperest a másik alperes javára/terhére. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha az egyesített ügy kereseti kérelme tartalmazza a marasztalási kérelmet. Pécs, 2009. május 21. Dr. Juhász László 5.
kollégiumvezető 6.