T A R T A L O M Fila József: A szervezeti forma szerepe a műszaki fejlesztésben > 193 Tóth Sándor: Budapest zöldövezete kialakulásának történeti áttekintése, az elmúlt időszak gazdálkodásának értékelése 199 Aoonyi István: A korrelációszámítás alkalmazása az erdőgazdasági normakészítés gyakorlatában, : 206 Laincsák István: Fagyártmánytermelő üzemcink villamosgépeinek gazdaságos üzemeltetése 214 Kolonits József: Az Evetria elleni védekezés..... 221 Dr. Csapody István: A Sopron megyei cseriföldek" erdeinek története......." 224 Kiss Tóth Tamás: Kell-e a fehérnyárvétést takarni és öntözni? 230 Dr. Papp László: Az időjárás 1963/64. telén..... : 232 Irodalmi szemle: Az erdei munkák gépesítése a Német Szövetségi Köztársaságban (Jérőme René) 235 Gondolatok az erdőgazdálkodás iparosításához a. Német Demokratikus Köztársaságban (Jérőme René)...... 236 Feller, S.: A Prométryn alkalmazhatósága a csemetekerti vetőágyásokban (Dr. Vlaszaty ö.) 236 Simazinnak csemetekerti fenyövetésekben való alkalmazása (Dr. Vlaszaty O.) 238 G. S. Brown: A záródás jelentősége a nyesés! előírásokban (Mendlik G.) 239 Assmann, E.: A fatermési viszonyok megjavításának lehetőségei (Gertheis A.) 239 Címkép: A zsidóhegyháti szárnyvonal (Délzalai Áll. Erdőgazdaság, Szentpéterfölde) (Fotó: ERTI, Jérőme René) Hátlapon: 39 éves korainyáras (Dünaártéri Ali. Erdőgazdaság) (Fotó: ERTI, Michalovszky I.) COJJEPWAHHE <PuAa ÍJo3tce0 : Pont $opmbi oprahh3auhh B TexmmecKOM pa3bhthh, 193 Tomx UlaHdop : OÖ3op MCTopHMecKoro {J)opMHpoBaHHH 3eJieH0H 30HM r. EyAánemTa H oüehka xo3flft- CTBOBaHHH 3a npoiiijibih nephoa 199 AöoHbii Huimsan ; nphmehehhe KoppenHUHOHHoro HCMHCJTGHHH npn npaktrmeckom coctabjiehhh HQPM B jiecxo3e 206 JlauHHai: Mmmean : PeHTaöenbHoe nphmehehhe 3;rei<TpHHecKHX müiiiiih Ha npeflnpnhth^x no H3roTOBjieHHK) ApeBeciibrx M3fleJiHH 214 KoAOHumt FíooKe0 : 3amHTa OT Evetria 221 JJ-p Hanúdii Mmmean : HCTOPHÍI jrecob H3 Avőa öypryhackoro B KOMHTaTe lllonpon 224 Kuiuw Tomx TaMaux : C/iea^eT JIH nokpbiba-rb H nojihbatb nocebbi TOnojifl öejibro? 230 Ha nepboh CTpaHHue O6JIO>KKH : )KudoxeöbxamcKOÜ Kpaeeud (JIe;i3a.naHCKHH roc;iecxo3, CeHTneTepcKHÜ yqactok). CTJOTO : 3PTH, (OT Hmmeana MuxaAoecKoeo. Ha nocjienheil CTpaHHue OŐJIOWKH : HacaMcdéHue monoar pannezo e eo3pacme 39 Aem. (flyhaaptepckhii rocjrecxo3, AnujoriepőéM.) (<t>oto : PeHe )KepoMa.) S O M M A I R E Fila J.: Le röle de la forme organlsatorique dans le développement technique 193 Tór7i S..-. Apergu historique sur le développement de la celnture verte de Budapest et l'évaluation de la gestlon des foréts dans la période passée...199 Aoonyi I.: L'emploi du cr.lcul de correi.ation dans la pratique de l'établissemeht des normes forestiéres 206 Laincsák I.: L'exploilation économlque des maehines électriques des nos usimes de fabrication de produits en bois '.. '.... 214 Kolonits J.: La lutte contre l'evetria ' 221 Dr. Csapody I.: L'histoire des foréts des sols cseri" du département Sopron 224 Kiss En Tóth couverture: T.: Faut-il La couvrir ligne et latérale arroser de les Zsidóhegyhát semailles du peuplier (Économie blane-?.. forestiére Délzala, localité 230 Szentpéterfölde. (Photo: ERTI, Michalovszky. I.) En reverse: Peupleraie de P. marllandica de 39 ans. (Économie forestiére Dunaártér, localité Porboly. (Photo ERTI, Jérőme René) A lapban megjelent tanulmányok szerzői: Abonyi István, az OEF munkaügyi osztályának vezetője, Budapest; dr. Csapody István erdőmérnök, termőhelyfeltáró, Tanulmányi Erdőgazdaság, Sopron; Fila József, a Gödöllői Áll. Erdőgazdaság igazgatója, Gödöllő; Kiss Tóth Tamás, Bedő-díjas csemetekertkezelő erdész, Tolna. Kolonits József tudományos munkatárs, ERTI, Eger; Laincsák István tanár, Erdészeti Technikum, Sopron; dr. Papp László tudományos munkatárs, ERTI, Budapest; Tóth Sándor, az OEF Vadgazdasági és Vadászati Főosztályának vezetője, Budapest.
A szervezeti forma szerepe a műszaki fejlesztésben FILA JÓZSEF Az erdőgazdálkodás szocialista tartalmának elmélyítésén munkálkodva, sokoldalúan, sokan és dialektikusan vizsgáljuk azokat a műszaki és fejlesztési lehetőségeket, amelyeknek alkalmazásával erdeinket mind jobban alkalmassá tehetjük közvetlen és közvetett szerepének betöltésére. Ezek között első helyen az erdőnek közcélt szolgáló nyersanyag-árutermelő funkciója a legfontosabb. A többi népgazdasági ág termelésének fejlődésével csak úgy tarthatjuk a lépést, ha termelésünk módszerét a fejlett technikára alapozzuk, korszerűen termelünk. Csak a korszerű színvonalú termelés teszi lehetővé a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, az erdő dolgozóinak erkölcsi és anyagi megbecsülését. Ennek érdekében azt kell tehát állandóan vizsgálnunk, hogy az erdőgazdálkodás különböző szintjein, munkaterületein korszerű-e a tevékenységünk. Erdeink társadalmi, népgazdasági jelentőségét, ennek megfelelően gazdálkodási céljait, és azok eléréséhez vezető biológiai és műszaki fejlesztési módozatokat korszerű színvonalon meghatározta és folyamatosan meghatározza a legfelső erdészeti irányítás, a tudományos kutatás. Népgazdaságunk az erdők mai szerepét meghaladó mértékű, az erdő jövőbeli szerepéhez méretezett anyagi és erkölcsi bőkezűséggel biztosítja a gazdálkodás-fejlesztés feltételeit. Az operatív erdőgazdálkodás is igyekszik korszerű termelési eljárásokkal megvalósítani a tudomány, a felsőbb irányítás részletekre is kiterjedő intézkedéseit, ehhez rendelkezik viszonylag korszerű termelőeszközökkel, elegendő számú és felkészültségű szakemberekkel. Mégsem mondhatjuk, hogy az erdőgazdálkodás korszerű követelményei a lehetséges hatékonysággal és gyorsasággal érvényesülnek. Ennek okait elemezve arra a felismerésre jutunk, hogy a termelés végrehajtó munkájában szervezeti okok akadályozzák a korszerű termelési eljárások elterjedését, a jó szakmai irányelvek és utasítások érvényre jutását. Az erdőgazdálkodás bonyolult sokoldalúságának, a munkánkban érvényesítendő szaktudományok szakosodásának megfelelően a legfelső-, közép- és alsófokú irányításunk, tudományos kutatásunk, felső- és középfokú oktatásunk szakosítva fejlődik. Az operatív erdőgazdálkodás is a szakosodás irányába, szerveződik (a kiegészítő és segédüzemek), de megmerevedett a múlt szervezete az erdőgazdálkodás alapvető tevékenységének munkaterületén, a védkerületben, ahol az élőfatermelés és fakitermelés bonyolult munkája kisüzemi módszerekkel folyik. Az egyszemélyű védkerületi erdésztől elvárjuk, hogy munkáját a íölötte sok lépcsőben meghatározó, irányító, ellenőrző, szakosodott szervezetnek a termelésben érvényesítendő utasításait maradéktalanul végrehajtsa. Ez olyan ellentmondást szül a termelőerők és a termelőviszonyok között, ami már ma alapvető akadálya az erdőgazdálkodás műszaki fejlesztésének.
E szerény elemzés keretében a lehetőségek és igény tükrében az erdőgazdálkodás számtalan munkaterülete közül a termelés közvetlen operatív munkáját irányító védkerületi erdész tevékenységét vizsgáljuk meg. hogyan érvényesül itt a korszerűség. Meggyőződésem, hogy bármilyen kedvező adottság, anyagi, műszaki ellátottság, tudományos ismeret, korszerű irányító és szervezeti feltétel esetén is csak akkor beszélhetünk a termelés korszerűségéről, ha a termelő munkát közvetlenül szervező, irányító művezető erdész, a korszerű ismereteket, műszaki fejlesztési módozatokat munkájában maradéktalanul érvényesíti. Túlzás nélkül bizonyítani lehet, hogy az erdőgazdálkodás sok műszaki fejlesztési elgondolása azért nem valósul meg, vagy csak igen lassan, az egyéb feltételek biztosítottsága ellenére, mert a fejlesztő munka láncában az erdész mint láncszem, szubjektív és objektív okok miatt nem illeszkedik harmonikusan. Ez alkalommal itt az objektív okokkal foglalkoznék. Az erdőgazdálkodás termelési tevékenységének legkisebb szervezeti egysége a védkerület. Itt folyik az erdőgazdálkodás jövőnek és mának szóló, célszerűen összehangolt munkaterveinek végrehajtása, itt vizsgázik a korszerűnek tartott önköltségcsökkentő, termelékenység-fokozó, termelési eljárások, technológiák elmélete. A védkerületi erdész szervező, irányító munkája valósítja meg végső fokon mindazokat a korszerű tudományos és irányító elveket, amelyek meghatározzák az adott időszak gazdálkodásának fejlettségi színvonalát. Az erdőgazdálkodás bonyolult összetettsége miatt soklépcsős szervezetben dolgozik. A szervezet, mint keret, nem meghatározó ugyan, mert jó szervezetben is lehet rosszul és fordítva dolgozni, mégis a szervezeti forma segítheti, vagy fékezheti a tevékenység hatékonyságát. Nem mellékes tehát, hogy egy szervezet alkalmas keret-e az adott időszak legfejlettebb termelőeszközeivel, technológiáival, termelési módszereivel folytatandó termelési tevékenységhez, A védkerület, mint szervezeti forma évszázadokkal ezelőtt az akkori termelési célok, módszerek, termelési eszközök és termelési viszonyoknak megfelelően alakult ki, azoknak a viszonyoknak felelt meg. A magánérdekű erdőgazdálkodás jellemzően a külterjes módszerekben találta meg legjobban pillanatnyi anyagi számítását. Faipari üzemek hiányában csak néhány faválasztékot termeltek helyi igények kielégítésére. Az erdőművelés az erdők sarjról való felújításáig, esetleg hasznot hajtó fatermelést célzó nevelővágásokig terjedt. Az erdőben idénymunkások, fuvarosok vállalkozói jelleggel, kezdetleges szerszámokkal, eszközökkel, kiszolgáltatottságukat kihasználó bérekért dolgoztak. Az erdész tevékenysége az erdő és vad védelmében, vadásztatásban, a munkavállalók munkájának ellenőrzésében merült ki. Ennek a feladatnak, az akkori életkörülményeknek felelt meg az erdőben lakó, fizetését természetbeni ékben élvező védkerületvezető erdész. Ma a termelési viszonyok, eszközök, a társadalom politikai célkitűzései alapvetően megváltoztak. Az erdők és ennek termékeit feldolgozó ipari üzemek társadalmi tulajdonná váltak. A tudomány és technika fejlődési eredményeinek a termelésben való alkalmazása társadalmi érdekek miatt kötelező. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása állami cél. Ezeknek a követelményeknek az erdőgazdálkodás csak belterjességének fokozásával tud megfelelni. A nagyüzemi mezőgazdálkodás kialakulása a fejlődő ipar mellett munkaerőhiányt állandósít, ezért tervszerű munkaerőgazdálkodásra és munkaerő takarékosságra van szükség. A falvakban mindinkább városi életforma alakul ki. A belterjes erdőgazdasági munkák közvetlen irányítására technikumi szakképzettségre van szükség, mert a korszerű termelési eszközöket fejlettebb technológiákkal és új munkaszervezetben kell üzemel-
tetni. Az ilyen követelményeknek megfelelő erdésztechnikust nem elégítik ki az erdőben-lakás nyújtotta életkörülmények, kulturált, kényelmes életformában akar élni. Szociális bérpolitikánk már most sem teszi lehetővé olyan mértékű természetbeni járandóságok biztosítását, ami az erdészt az erdőben-lakáshoz köti. Sok üzemi munkája miatt nem lehet ideje a magángazdálkodásra, alkalmazottat sem megfizetni, sem kapni nem tud, de a belterjes erdőgazdálkodás sem engedheti meg az illetmény jellegű állatcsordák erdőben tartását. Mindezek már ma odavezetnek, hogy erdőben levő lakásaink mind jelentősebb része lakatlan. A napról napra növekvő számú technikus modern, összkomfortos, az elemi kulturális igényeket kielégítő lakóhelyen és lakásban érzi jól magát. Az erdei munka idényjellege mindinkább megszűnik, nemcsak azért, mert a belterjes erdőgazdálkodás sokrétű munkája egész éven át egyenletes munkaalkalmat tud biztosítani az egymásba folyó, egymást előkészítő és kiegészítő feladatokban, hanem azért is, mert a falusi emberek élet- és munkakörülményei a vidéki ipartelepítés és nagyüzemi mezőgazdálkodás következtében megváltoznak. A vidéki munkaerő a jellemző kétlakiság helyett főfoglalkozásukból élő dolgozókká alakul át. A tsz-gépesítés, fejlődő melléküzemágai azokat a fizikailag fatermelésre képes tsz-dolgozókat, akik az erdőgazdaság fakitermelésére alkalmasak, télen is leköti. Az erdőgazdaságban is mind általánosabbá válnak a gépi termelőeszközök. Már egy motorfűrész kapacitása is meghaladja egy átlagos védkerület évi fakitermelési feladatát és a technikai tökéletesedés ezt még sok gépre kiterjeszti. Az önköltségcsökkentés érdekében szükséges, hogy a gépeket szakképzett kezelőkkel folyamatosan és állandóan üzemeltessük. Ezért főhivatású, szakképzett erdei munkásokra van szükség, akik az erdőben végzett munkájuk keresetéből meg tudnak élni és az erdőben maradnak. Ez viszont feltételezi az erdei munkák évi egyenletes elosztását. A gépekkel való termelés, a munka minőségét hangsúlyozó igény, fejlettebb technológiát, munkaszervezetet műszaki felkészültséget, a termelő munka művezetését" igényli. Ez a követelmény fennáll a fakitermelés, anyagmozgatás, mag-, csemetetermelés, tisztítás, ápolás, felújítás, telepítés stb. munkáknál is, mert a minőség jelenti itt is az önköltségcsökkentést és a termelékenység emelkedését. Egy védkerületben egyidejűleg sok munka folyik, amit a védkerületvezető közvetlen művezetése" mellett lehetne csak végezni. Erre azonban mai szervezetében fizikailag képtelen, mert a nagy területen, egy időben folyó, sokféle munkát nem tudja személyesen irányítani. Ezt úgy hidalja át, hogy alkalmi kisegítőkkel, vagy anélkül, a munkacsapatra bízza a munkát. A sokoldalúan képzett erdész tudását, az irányító szerv utasításait, a termelés legfejlettebb technológiáját nem tudja érvényesíteni, mert nem tartózkodik a munkahelyen s helyette és felelősségére a szükséges ismeretekkel nem rendelkező alkalmi kisegítő hosztol, anyagot mozgat, erdőt művel stb. Ez a magyarázata annak is, hogy a termelés sok elemi hibáját évek óta nem tudjuk maradéktalanul megszüntetni. Ez a felismerés az ellentmondások megszüntetéséhez is elvezet. Olyan végrehajtó szervezetet kell létrehozni, amely felelőssé tehető a korszerű eszközök, technológiák, munkaszervezetek alkalmazásáért, az érvényben levő szakmai utasítások, termelési eljárások betartásáért. Ennek érdekében a védkerületvezetői munkakört szakosítani kell. Erdőgazdálkodásunk mai belterjességi fokán, technikai fejlettségünk mellett a védkerületvezető munkaköre célszerűen 3 feladatcsoportra bontható: 1. A fa kitermelése, kiközelítése, szállítható állapotba készletezése, az addig felmerülő technikusi munka adminisztrálása.
2. Anyagszállítási, értékesítési, felelős anyagkezelési és erdővédelmi munka. 3. Az élő fa megtermelésével összefüggő erdőművelési munka. Egy erdészet nagyságú terület lehet az az egység, melynek távlati feladataiból vett egyéves átlagfeladat alapul vehető, a gépi és egyéb termelőeszköz, állandó szakmunkás, betanított munkás, létszámszükséglet kialakítására, meghatározására. A szükségletek meghatározásánál az adott eszközök és munkaerő évi folyamatos foglalkoztatásának követelményét kell alapul venni. Erdőállományaink fafajai és állapota (rontott erdők magas aránya), készletgazdálkodási elveink, sokoldalú erdőművelési munkáink lehetővé teszik erdészeti területi egységben a munkák folyamatos végzését, az idénymunkák megszüntetését. Ezek a munkák előre megtervezhetők, tehát a termelőerők közel pontos szükséglete előre felmérhető. Elképzelésemet egy erdészet példáján vázolom: Egy 4,000 ha kiterjedésű erdészetnek évi 12,000 m 3 fakitermelési és értékesítési feladata van (melyből 2,000 m 3 véghasználat és 2,000 m 3 előhasználat fülledékeny), 40 ha első kivitelű mesterséges erdősítési, 40 ha pótlási, 160 ha halmozott területű ápolási, 40 ha padkás talajelőkészítési, 200 ha felszabadító és elegyarányszabályozó tisztítási, 3 km vadkerítés építési, 1 ha csemetekerti, 60 ha véghasználati és 150 ha gyérítés-jelölési és 100 munkanapnak megfelelő maggyűjtési feladatot kell elvégeznie. A fagyártmánytermelés, rakodó kezelés, segédüzemek feladatait nem részletezem, mert ezek már szakosítottak. Az erdészet ezeket a feladatokat, mai védkerületi rendszerében 10 fő kerületvezető és 2 fő beosztott erdésszel végzi. ad. 1. A fakitermelési feladatot 10 hónap alatt 2 Stihl és 2 Druzsba fűrészszel végre lehet hajtani. 4 fő motorfűrészkezelő (döntő, gallyazó, daraboló), 2 fő fogatos, 2 fő máglyázó, munkacsapatonként összesen 8 fő, együtt 16 fős létszámmal, 2 munkacsapatban. A termelést mai értelmezésünk szerinti komplex termeléssel kell végezni. A faanyagot közbenső rakodón szakszerűen készletezve, a továbbszállításra alkalmas módon célszerű máglyázni. A fakitermelés munkaműveletei közül az 5 cm-nél vékonyabb anyag feldolgozását, kérgezését és hasítását más munkások végzik. A 8 főből álló munkacsapatot egy vágásvezető erdész és egy beosztott erdész irányítja állandóan. A vágásvezetés feladata: az irányított döntés, vágástéri anyagmozgatás, kiszállítás, máglyázás, a munkaszervezet szervezése, irányítása, ellenőrzése, szinkronjának biztosítása, hossztolás, felvételezés, minősítés, a teljesítmények, keresetek munkanaplózása, a havonta termelt anyagnak az erdészet fahasználati műszaki vezetője által történt részletes műszaki átvétele után az anyagkezelő erdész részére való átadása. A napi termelés cca. 25 m 3, amit tő mellett, vagy szálfában történt kiközelítés után felső rakodón hossztolnak, minősítenek és felvételeznek. A 10 hónapos termelés lehetővé teszi, hogy a szabadságokat kiadják, az erdészek közreműködjenek a fahasználati műszaki vezető irányításával a művelők által már előzetesén kijelölt állományokban a következő évi becslések, organizációs tervek, ütemezett munkahely-szervezési tervek összeállításában. ad. 2. Az erdőművelési munkák közül az erdősítési feladatok azok, melyek időhöz kötöttek, általában három hónap áll rendelkezésre az erdősítések végre-
hajtására. A többi munka az év bármely szakában, az el nem halasztható munkákhoz igazodva végezhető. Az adott erdősítési feladathoz 27 fő szükséges. Ha az erdősítési idény rövidebb, alkalmi munkásokkal lehet az állandó keretet kiegészíteni. Az erdészet egész évi erdőművelési munkáinak munkaerőszükséglete: a) Erdősítés + pótlás 2000 munkanap. b) Ápolás 2500 munkanap. c) Tisztítás 1600 munkanap. d) Talaj előkészítés 1000 munkanap. e) 5 cm-nél vékonyabb ágfa feldolgozása 1000 munkanap. f) Vadkerités építés 600 munkanap. g) Maggyűjtés 100 munkanap. h) Jelölések 80 munkanap. i) Csemetekertek 200 munkanap. Összesen évi 9080 munkanap, napi 32 fő munkaerőszükségletet jelent. Egy erdész 16 16 fő erdőművelő munkást képes olyan intenzíven,,művezetni", hogy a végzett munka minőségéért felelősséget vállalhat. Eszerint a két erdőművelő munkacsapat egy-egy fő erdőművelő erdész vezetése alatt a feladatot végrehajtja. Célszerű tehát az erdészetet két munkacsapat által ellátható, két erdőművelői kerületre bontani. ad. 3. Az anyagkezelési, erdővédelmi szolgálatot az erdészet 3 kerületre bontásával biztonságosan el lehet látni egy, az erdészet egészére, felterhelői munkákra alkalmazott 5 6 fős munkacsapattal. Ez a munkacsapat az erdészet területén működő szállító jármű csoport állandó dolgozója. Elszámolásait a szállíttató, anyagkezelő erdész tartja kézben. A várakozási időkben ez a munkacsapat a telephely szállításra tervezett kérgezendő faanyagot lekérgezi, a tűzifát szükség szerint hasítja. A vasúton továbbszállításra kerülő faanyag kérgezése, hasítása rakodói munka. Az anyagkezelő erdész feladata az erdőőrzésen kívül a vágásvezetők által közbenső rakodón készletezve átadott anyag számszerű kezelése, a szállítás lebonyolítása (faanyag kiadás, bizonylatolás) és a helyi értékesítés. Mindezek összegezéséből látható, hogy a választott erdészet védkerületeiben folyó feladatokat 54 fő fizikai dolgozóval és 9 fő erdésszel meg lehet oldani. A munkáknak ilyen ütemezett sorrendje a mai, erdészetenként és időszakonként 30 50 helyen folyó munkával szemben jelentősen csökkenti az ellenőrzendő munkahelyek számát. A munkacsapatok szállítása könnyen megoldható. Az erdészek ténylegesen vezetik a munkákat, kevesebb embert kell rendszeresen oktatni, de ez az oktatás hatékonyabb. A műszaki vezetők irányító, ellenőrző, szervező, tervező munkája a termelőeszközök üzemképességének biztosítása alaposabb és minőségben is eredményesebb. A dolgozók keresete magasabb, munkájukban specializálódnak és a mai létszám egyharmaddal csökkenthető. Tapasztalati adatokkal bizonyíthatom, hogy a fakitermelés termelékenysége és pénzügyi eredményessége, a keresetek 20 30%-os növelése mellett.25 40 ü /o-kal növelhető. Az erdősítés és egyéb erdőművelési munkák minősége összehasonlíthatatlanul eredményesebb, tehát olcsóbb. Az erdőművelés gépesítése is gyorsabb ütemben előrehaladhat. Nem kívánom tovább részletezni azokat a kibontakoztatható előnyöket, amelyek a termelési viszonyoknak ilyen szervezeti megváltoztatásával elérhetők, de érdemes végiggondolni a mai nehézségek okait.
Az erdőgazdasági termelés műszaki fejlesztésében, a termelékenység növelésében, önköltségcsökkentésben a legnagyobb lehetőséget és tartalékot ma a termelésnek az elmondottak szerinti szervezeti változtatásában látom. Nem tartom lehetségesnek a vázolt szakosítást az ország valamennyi erdőgazdaságának minden területén és minden erdészetében, de a viszonyok ismeretében az erdészetek 60 70%-ában, a vázoltaktól részben eltérő módon, esetleg részlegesen de az elvek betartására törekedve, lehetségesnek tartom. Veszélyes is volna országosan egységesen szabályozni a szakosítás módozatait, mert a feltételek, munkaerőhelyzet, szakember ellátottság igen eltérő, de a mai nehézségekből való kibontakozás irányául a szakosítás elvét kimondani időszerűnek látom. Ez azért sem tűr halasztást, mert az erdőgazdaságok munkaerőgazdálkodási, káderfejlesztési, szociálpolitikai, szakkárdereilátási, beruházási és felújítási programjai hosszabb-rövidebb távra készülnek. Helyes volna ezeket a terveket egységes alapelvből kiindulva készíteni. Az elgondolásnak sok ellenzője lehet. Feltétlenül ellenzik szubjektíve azok, akiknek védkerülete, lakásviszonyai, munkaerő helyzete, családi vonatkozásai a régi forma konzerválását indokolják. Az új megoldást ellenzik azok, akik a szakosodástól az erdőmüvelés érdekeit féltik. Ebben a formában a régi fakitermelő cégek működésének káros következményeitől félnek. Figyelmen kívül hagyják azonban ezek az aggódok azt, hogy míg régen a fakitermelő cégek működése idején a fakitermelőnek és erdőbirtokosnak az erdőgazdálkodásban nem elsődleges célja volt az élőfa bővített újratermelése, addig ma a bővített újratermelés az erdőbirtokos államhataolm célja, és az erdészeti hatóságok, felügyeleti, irányító és gazdálkodó szervei a mainál jobb erdők létrehozását tekintik feladatuknak, a tudomány és technika minden eszközét annak szolgálatába állíthatják. Ha az élőfa-termelési és fakitermelési munka szét is válik, ezeknek az egymásra hatása és az erdőművelés érdekeinek elsődlegessége egy magasabb fokon szintetizálődik, mégpedig a tervezés során és a termelés helyét, a mikéntjét meghatározó technológiákban. Az erdészetvezető és műszaki vezetője garanciát nyújthatnak arra, hogy az ilyen szervezetben végzett munka ne a kapitalista idők rabló erdőgazdálkodásának szakosítási eredményére" vezessen. Célszerűnek látszik a magyar erdők 80%-át magábanfoglaló egy érdekű és az utóbbi 19 év egységes elvű gazdálkodása következtében mindinkább homogénné váló erdőállományainkban a belterjes erdőgazdálkodás korszerű színvonalú munkáit koncentrálni. Ez a koncentrálás nem jelenthet nagykiterjedésű vágásterületeket, de jelentheti azonosan gravitáló komplexumokban az esedékes élőfatermelési és fakitermelési munkák térbeli és időbeni összehozását. Ezt a bevezetésre került erdőtipológia, korszerű üzemrendezési elvek, rontott erdő felszámolási,. állományátalakítási törekvések mind indokolják és elősegítik. Ugyanakkor a termelőeszközök koncentráltabb alkalmazása az erdőgazdasági termelés termelékenységének emelésére és önköltségcsökkentésére vezet, az erdőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeinek, kereseti viszonyainak javulását gyorsítja, s az erdőgazdálkodás valóban nagyüzeművé válhat most már a benne alkalmazott termelési eljárások révén is.