Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) -Egyéb nevei: fecskefű, cinadónia, (gódira) -Család: Papaveraceae -Drog: Chelidonii herba, Chelidonii radix -Hatóanyag: a tejnedvben 20 féle alkaloid van (kelidonin, sanguinarin, alfa- és bétahomokelidonin, berberin, keleritrin), festékanyag, gyanta, fehérjebontó enzim.
-Morfológia: évelő, lágyszárú faj, a szár belül csöves, levele szárnyasan szeldelt, csipkés, szőrözött; első évben tőlevélrózsát fejleszt. Virágzata ernyő, virága négyszirmú, aranysárga. Termése becőszerű tok. -Előfordulás: eurázsiai flóraelem, kerítések mentén, erdők szélein, akácosokban, kertekben igen gyakori. -Környezeti igény: nitrogénkedvelő, melegigényes, nedvességigényes. -Gyűjtés: virágzó föld feletti részét és késő ősszel vagy kora tavasszal gyökereit is gyűjtik.
Vérehulló fecskefű Chelidonium majus 30-100 cm, évelő. Megtörve sárga tejnedvet ereszt. Levelei páratlanul szárnyaltak, a levélkék durván csipkések, karéjosak. Virágai bogernyőkben állnak, 4 szirom mélysárga. Virágzás V-VIII(-X), Termése becőszerű, keskeny tok. termésérés VII-X(-XI). Félárnyéktűrő, tápanyag- és nitrogénigényes, üde talajokon, bolygatástűrő. Gyakori faj, akácosokban, gyomtársulásokban, parkokban, üde lomberdőkben és ligeterdőkben szálanként.
Vérehulló fecskefű Chelidonium majus
Vérehulló fecskefű Chelidonium majus
-Feldolgozás: a herbát és a gyökérdrogot megtisztítjuk, majd természetesen vagy mesterségesen szárítjuk. -Farmakológiai hatás: fájdalomcsillapító, simaizomgörcsoldó, baktériumölő, mitózis és tumorgátló, friss tejnevével szemölcsöt irtanak (fehérjebontó enzimek). -Felhasználás: frissen szemölcs-irtó, a gyógyszeripar epe- és májbetegségek gyógyszereihez használja, extraktumát kőképződéses, gyulladásos epegörcsök esetén. Fogkrém és szájvíz alkotórésze (antibakteriális). Erős hatású, csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható!
Hatóanyag: kb. 30 féle alkaloid (kelidonin, sanguinarin, alfa- és bétahomokelidonin, berberin, keleritrin) Mérgezési tünetek Kezdetben égető érzés a szájban, torokban, hányás, hasmenés, bélgörcsök Majd általános rossz közérzet, szapora légzés Súlyos esetben tetániás görcsrohamok, szívgyengeség A halál légzés és szívbénulás következtében áll be A tejnedvet a gyerekek szívesen nyalogatják Szembe kerülve gyulladást okoz
Mezei katáng (Cichorium intybus) -Egyéb nevei: katángkóró, cikória -Család: Asteraceae -Drog: Cichorii radix, Cichorii herba -Hatóanyag: a gyökér inulint tartalmaz, a szárban cikóriasav, ezenkívül szeszkviterpén lakton, diterpének
-Morfológia: évelő növény, levelei változatosak, a tőlevelek kacúrosak, a szárlevelek lándzsásak vagy tojásdadok. A fészekvirágzatok a felső levelek hónaljában, kék nyelves virágúak; a termése kaszat, apró pikkelyekből álló bóbitával. -Előfordulás: eurázsiai flóraelem, mindenfelé közönséges. -Környezeti igény: mezofil -Gyűjtés: a gyökereket késő ősszel vagy kora tavasszal, a föld feletti részt pedig az első virágok megjelenésével gyűjtik.
Mezei katáng (Cichorium intybus) 60-100 cm magas, ágas, karógyökerű, érdes szárú évelő Alsó levele ékvállú, kacúros, a felső szíves, nyilas vállú Kék szirmú virágai júniusnovemberben, reggel és napfényben nyílnak Termése rövid bóbitás kaszat Fényigényes, országszerte gyakori Utak mente, parlagok, feltört gyepek, legelők Asteraceae
-Feldolgozás: a gyökereket azonnal megmossuk, hosszában felvágjuk; a föld feletti részeket felaprítjuk és árnyékban szárítjuk. -Farmakológiai hatás: epehajtó, a föld feletti részek esetében a hatás kifejezettebb.
Levelét tavasszal gyűjtsük salátának vagy párolva zöldségként. Levelei keserűek lehetnek. Máj- és epehólyagbántalom esetén az e célra termesztett cikória (C. i. ssp. sativum convar. foliosum) leveleit salátaként fogyasztják. A gyökere miatt termesztett cikóriát (C. i. ssp. sativum convar. radicosum) pörkölés után pótkávé készítésére használják (a mezei katángé fásabb és kevesebb benne a cukor).
Őszi kikerics (Colchicum autumnale) -Egyéb nevei: őszike, kikerics, (guzsalyvirág) -Család: Liliaceae -Drog: Colchici tuber (a hagymagumóból nyert gumós részből), Colchici semen (a magból) -Hatóanyag: az egész növényben: kolchicin (alkaloidszerű amid), demekolchin főleg a gumókban
-Morfológia: évelő növény, tojásdad vagy körte alakú hagymagumóval. Levele megnyúlt lándzsás, kissé húsos, tavasszal jelennek meg! Az ősszel nyíló virágok ibolyás-rózsaszínűek. Termése lágy falú, barna tok. -Előfordulás: közép-európai flóraelem, az Északiközéphegységben és a Dunántúlon gyakori. -Környezeti igény: atlantikus lomberdőklíma hőháztartási körülményei kedvezőek számára. -Gyűjtés: a hagymagumót virágzáskor, a magokat júniusban gyűjtik, száraz, napos helyen utóérni hagyják.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale) 20-40 cm, hagymagumós évelő Levelei hosszúkás-lándzsásak, 20-40 cm-esek, a tokterméssel együtt tavasszal fejlődnek ki. Magérlelés után a levél és a szár elszárad Virágai ősszel fejlődnek ki, a lepel csöve hosszú, színe világos lila Termése elliptikus, 3 rekeszű tok. Fényigényes; nedves, tápanyagban gazdag öntéstalajokon. Sík- és dombvidéki ligeterdők és tisztásaik, nedves rétek Gyógynövény (köszvény, bőrrák) Liliaceae
-Feldolgozás: a gumót azonnal megtisztítják, majd szeletekre vágva szárítják. A magokat a toktermésből kirázzák, majd a napon szárítják még egy pár órát. -Farmakológiai hatás: csökkenti a kórosan fokozott kötőszövetképződést a májban, befolyásolja a sejtosztódást, az osztódási orsót bénítja, a kromoszómaszám megkétszerezhető. -Felhasználás: orvosi rendelésre köszvényes rohamok megelőzésére, a demekolchicint bőrrák kezelésére helyileg használják. Körültekintést igényel alkalmazása, mert a kolchicin a szervezetben felhalmozódik. Legeléskor a háziállatok tejébe kerülve mérgezést okozhat!
Hatóanyag: Kolchicin, demekolcin Hagymagumó, mag Mérgezési tünetek: Pár óra lappangás után (2-5 óra) lépnek fel tünetei Kezdetben: égető érzés a szájban, nyelőcsőben, szomjúság, szájszárazság, hányinger, hasmenés, bélgörcsök, vizes és véres hasmenés A vízveszteség és a vérnyomás csökkenés miatt sokkos állapot Elhúzódó mérgezés esetén vesetünetek (vérvizelés, anuria), csontvelőkárosodás
Súlyos esetben felfelé haladó bénulás és fokozódó légszomj A halál a mérgezés 2.-3.-ik napján áll be, keringési és légzéselégtelenség miatt Átélt mérgezés esetén a csontvelőkárosodás mértékét ellenőrizni kell Mag halálos adagja: felnőtteknek 5 g, gyermekeknek 1,2-1,5 g
Apollinaire: Kikericsek Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén S lassan megmérgeződik Kikericsek virítnak kékek és lilák Álmos szemed olyan mint itt ez a virág Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal Letépik a virágot mely anya s leány is És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is Mint rebben a virág ha szélben térdepel A csordás csöndesen halk hangon énekel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halnikészülő nagy rétet mindörökre Radnóti Miklós fordítása
Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) -Egyéb nevei: májusi gyöngyvirág -Család: Liliaceae -Drog: Convallariae folium, Convallariae herba, Convallariae flos, Convallariae rhizoma -Hatóanyag: kardenoloid glikozidok (konvallatoxin, konvallatoxol, konvallozid), szaponinok
-Morfológia: évelő növény, kúszó, tarackszerű gyöktörzzsel. Két hosszú nyelű, elliptikus lomblevelet fejleszt; fehér színű, harang alakú virágai laza fürtben állnak. Termése gömbölyű, pirosas bogyó. -Előfordulás: bükkösben, tölgyerdők aljnövényzetében típusalkotó ( gyöngyvirágos tölgyes ). -Környezeti igény: félárnyékos, humuszban gazdag, mérsékelten üde területen díszlik. -Gyűjtés: az ép, élénkzöld leveleket áprilistól júniusig gyűjtik, gyakran a virágokkal vagy az egész föld feletti hajtással. A gyöktörzset késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtik.
Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) 15-25 cm, kúszó, elágazó gyöktörzsű, felálló tőkocsányú és levelű évelő Levelei hártyás allevelek közül emelkednek ki. Virágzata bókoló, kissé egy oldalra álló fürt, az illatos virágok leple fehér, harang alakú. Termése piros, három magvú bogyó A fényviszonyok tekintetében tág tűrőképességű, humuszos talajokon. Üde és száraz lomberdők, mészkerülő erdők, keményfás ligeterdők Gyógynövény (szívelégtelenség) Liliaceae
-Feldolgozás: mindegyik drogot árnyékban, szellős helyen vagy műszárítóban szárítják. -Farmakológiai hatás: szívreható glikozidjai alkalmazhatók (pozitív inotrop hatás: összehúzódások ereje, pulzustérfogat fokozódik), ha a betegek a digitálisz kúrákat kevésbé tűrik és szájon át adagolva is jó hatásfokú a felszívódásuk.
-Felhasználás: a szívelégtelenség gyógykezelésére használják. (Szigorúan orvosi felügyelet mellett előnyös lehet szívelégtelenségben (szívműködés frekvenciája csökken), mitrális sztenózisban (billentyűszükület) és cor pulmonale (jobbszívfélelégtelenség) esetén.) A népi gyógyászatban szeszes kivonatait bedörzsölő szerként alkalmazták reuma ellen. A levélpor tüsszentőporok (tubákok) alkotórésze meghűléses állapot kezelésére.
Hatóanyag: szívre ható glikozidok: konvallamarin, konvallatoxin, szteroid szaponin (erős hashajtó, helyi izgató) A konvallatoxin digitálisszerű hatású, de hamarabb elbomlik, így a hatás rövidebb időtartamú A gyöngyvirág keserű és csípős ízű, megszárítva, porrá őrölve tüsszentésre ingerel
Mérgezési tünetek Enyhe eseteken béltünetekben, hányással, hasmenéssel Súlyos esetben szédülés, fejfájás, zavartság, aluszékonyság, görcsök A pulzus kezdetben lassú, majd gyorssá válik A halál oka szívbénulás
Közönséges csillagpázsit (Cynodon dactylon) -Egyéb nevei: közönséges csillagpázsit, Bermuda-fű -Család: Poaceae -Drog: Graminis italici rhizoma -Hatóanyag: drogja szaponint, cukrot, nyálkát, keményítőt, tricin- és cynodin polifruktozánokat tartalmaz.
-Morfológia: évelő növény, tarackos, keményítőtartalmú. Levelei hosszúak, kihegyesedő végűek, virágzata füzéres ernyő. Apró szemtermései fejlődnek. -Előfordulás: kozmopolita flóraelem, gyakori gyomtársulásokban. -Környezeti igény: mérsékelten száraz termőhelyeket kedvel. -Gyűjtés: a tarackos gyöktörzset gyűjtik, amelyet a föld feletti hajtásokból, allevelektől, talajrészektől megtisztítanak.
Közönséges csillagpázsit Cynodon dactylon 10-30 cm, elfekvő, a csomókon legyökerező (He). A levelek szürkészöldek, rövidek, merevek, széleiken pillásak. A levélnyelvecske szőrcsomót visel. A virágzat 3-5, ujjasan összetett, 2-6 cm-es füzérből áll. A füzérkék két sorban állnak, általában ibolyás színűek. Fényigényes; szárazság- és némileg sótűrő, a taposást, felszínbolygatást kiválóan elviselő faj. Taposott, száraz gyepekben, legelőkön, út- és járdaszéleken főleg a síkságokon és dombvidékeken.
-Feldolgozás: szárítása napon vagy egyéb szellős helyen. -Farmakológiai hatás: vizelethajtó -Felhasználás: anyagcserejavító, vizelethajtó teakeverékek alkotórésze, a tarackbúzához hasonlóan.
Csattanó maszlag (Datura stramonium) -Egyéb nevei: maszlagos redőszirom, maszlag -Család: Solanaceae -Drog: Stramonii folium, Stramonii semen -Hatóanyag: azotoidok és alkaloidok (hioszciamin, akkumulálódó szkopolamin és atropin)
-Morfológia: egyéves lágyszárú faj, jó termőhelyen akár 2m-es is lehet. Szára álvillás, kettős bogas elágazású; levelei szórt állásúak, tojásdadok, öblösen fogazottak. Virágai levélhónaljiak, magánosak, tölcsérszerű fehér pártájúak. Termése szúrós tüskével borított toktermés. -Előfordulás: a mérsékelt és szubtrópusi zóna kozmopolita faja. -Környezeti igény: meleg-és fényigényes, nitrogénkedvelő faj. -Gyűjtés: levele a virágzás ideje alatt gyűjthető, ajánlott száraz időben, a reggeli, kora délelőtti órákban (magas alkaloidtartalom).
Csattanó maszlag (Datura stramonium) 30-120 cm, elágazó szárú, karógyökerű, büdös Levele tojásdad, 10-15 cm hosszú, fogazott, karéjos Virága levélhónalji, forrt csésze és fehér párta (6-7 cm), este nyílik Termése kopácsokkal nyíló tok, fekete mag, hosszú magtúlélésű Meleg és fényigényes, nitrofil szántóföldek, parlagok, utak mente, bolygatott területek, istállók környéke, legelők gyógynövény (görcsoldó, asztma) Solanaceae
-Feldolgozás: a leveleket padláson vagy egyéb szellős, fedett helyen, rendszeres forgatással szárítsuk. A drog toxicitása miatt védőfelszerelést kell használni. -Farmakológiai hatás: a nadragulyához hasonlóan csökkenti a kiválasztást és a simaizmok görcskészségét. -Felhasználás: asztmabántalmak megszűntetésére, a tünetek enyhítésére a belőle készített szivarkák ismertek, füstölő formában is alkalmazható; görcsoldó készítményekben használják a gyógyszeriparban.
Hatóanyagok: fő alkaloidja a hioszciamin, (mely atropinná alakul), kisebb mennyiségben a szkopolamin (minden részben, de főként a virágban és a magban) Gyermekeknél 15-20 mag halálos mérgezést okozhat Hallucinogén tulajdonsága miatt nyersen vagy teaként fogyasztják, mérgezés a tea fogyasztása esetén is előfordul Több esetben előfordult, hogy véletlenül salátába keverték, így fogyasztották A mérgezett állatok húsa, teje szintén mérgező.
Datura metel-re oltott padlizsán is okozott mérgezést Ijesztő hallucinációk, vizualizációk, eszméletvesztés, halál
Mérgezési tünetek: Magok fogyasztása: dühöngés, pupillatágulat, érzékcsalódás, fénykerülés, görcsök, izgatottság, majd tompultság, aluszékonyság, bénultság, kollapszus, kóma Levelek fogyasztása: zavartság, érzékcsalódás, bódultság, aluszékonyság (szkopolamin), tág pupillák, súlyos esetben görcsök, kóma A mérgezési tünetek kevert formában is jelentkezhetnek: arcpír, szájszárasság, dezorientáció, érzékcsalódás majd aluszékonyság.
Angyaltrombita fajok (Burgmansia spp.)
Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) Fokozottan védett! -Egyéb nevei: gyűszűvirág, ujjasfű -Család: Scrophulariaceae -Drog: Digitalis lanatae folium -Hatóanyag: szívre ható kardenolidok, lanatozid C (szívglikozid), szaponinok, flavonoidok -a piros gyűszűvirág is szolgáltat drogot: Digitalis purpureae folium
-Morfológia: kétéves növény, tőlevelei hosszú lándzsásak, fényes felületűek, a második évre kifejlődő virágzata végálló tömött fürt, virága fehér színű, rozsdabarna erezetű, gyűszű alakú, a murvalevelek és a csésze gyapjas szőrű. Termése két kopácsra hasadó, sokmagvú tok. -Előfordulás: DK-Európában őshonos, balkán-pannóniai flóraelem. -Környezeti igény: melegkedvelő, fényigényes, szárazságtűrő faj. -Gyűjtés: augusztus végén, szeptember elején (száraz időben) gyűjtik a levéldrogot.
Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) 50-150 cm magas, kétéves Levelei lándzsásak vagy széleslándzsásak, ép szélűek Virágzata végálló, tömött fürt. Pártaja világos vagy okkersárga, belül rozsdabarna erezetű, a murvalevél és a csésze gyapjas Termése két kopáccsal nyíló tok melegkedvelő, fényigényes, szárazságtűrő Száraz tölgyesek, erdőszegélyek, száraz gyepek Fokozottan védett! Gyógynövény (szívelégtelenség) Scrophulariaceae
Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) Fokozottan védett!
-Feldolgozás: a drog természetes és mesterséges szárítással egyaránt előállítható, a befülledés elkerülésének figyelembe tartásával. -Farmakológiai hatás: leveléből kinyert szívglikozid alapanyagú készítmények a szívműködésre hatnak, javítják a perifériás keringést és légzést. -Felhasználás: a szívelégtelenség kezeléséhez fontos gyógyszeralapanyag. Csak orvosi rendeletre és állandó ellenőrzés mellett alkalmazható, túladagolás esetén mérgezés léphet fel!
Hatóanyag: glikozidok, lanatozid Mérgezés jöhet létre gyógynövényként való alkalmazása során: csak orvosi rendeletre és állandó ellenőrzés mellett szedhető! A toxikus dózis a terápiás dózis 1,5-3-szorosa 2-3 g levéldrog bejutása a szervezetbe halálos Súlyos mérgezés ritka, mert a nagy mennyiségű glikozid hányást vált ki.
Mérgezési tünetek A növényi részek elfogyasztása után 1-2 órával jelentkeznek, keserű szájíz, nyáladzás, émelygés, hányás, ritkán görcsös hasmenés Az idegrendszeri tünetek, szédülés, fejfájás, izomgyengeség, aluszékonyság Pszichés zavarok is előfordulnak, zavartság, izgatottság, delírium, hallucináció Jellegzetes a színlátás zavara (sárgás, piros, kék, zöld szín), kettős látás, pupillatágulat, hallászavarok (átmeneti süketség) 5-6 óra után súlyos szív és keringési zavarok lépnek fel, gyér majd gyors pulzus, felgyorsult, rendezetlen szívverés A halál szívbénulás következtében áll be, az első nap, illetve néhány nap múlva
Erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas) -Egyéb nevei: hímharaszt, (páprád, ördögborda, bordagyökér) -Család: Aspidiaceae (pajzsikafélék) -Drog: Filicis maris rhizoma -Hatóanyag: filicin, (filicin floroglucin-származékok)
-Morfológia: gyöktörzzsel rendelkező, évelő, virágtalan növény; a levelek fiatal korukban hajlottak, pásztorbot alakúak. A levelek fonákán a nyár második felében spóratartók képződnek. -Előfordulás: kozmopolita flóraelem, üde talajú lomb- és fenyőerdeink növénye. -Környezeti igény: árnytűrő, jó vízellátottságú, laza talajok növénye. -Gyűjtés: a gyöktörzset kiássák, késsel eltávolítják a gyökereket és az elhalt részeket, amelyek belül barnák.
Erdei pajzsika Dryopteris filix-mas 40-150 cm hosszú levelű, rövid gyöktörzsű Levelei lándzsásak, közepükön a legszélesebbek, kétszeresen szárnyaltak, a másodrendű szárnyacskák finoman fogasak A levélgerinc erősen barna pelyvaszőrös, a levéllemez sötétzöld, gyakran áttelelő Árnyéktűrő, üde vagy nedves termőhelyet igénylő, inkább mészkerülő Üde lomberdők, láp- és ligeterdők, mészkerülő erdők faja, hegyvidékeken gyakori, domb- és síkvidéken ritka Polypodiaceae
-Feldolgozás: a gyógyszeripar általában a friss gyöktörzseket dolgozza fel. Szárítható szobahőmérsékleten, a gyöktörzs felhasítása nélkül. A tárolás során veszít értékéből. -Farmakológiai hatás: féregűző, kivonatai bénítják a bélférgek izomzatát és ezért azok hashajtókkal kiűzhetők a szervezetből.
-Felhasználás: a humán gyógyászatban az utóbbi évtizedekben már nem használják, mert rendkívül szűk a biztonsági mutató. A kivonatokat állatgyógyászatban a májmételyes juhok kezelésére, szárnyasok egyes bélférgei ellen alkalmazzák. A páfrányok nagy része erős hatású, rontja a széna minőségét.
Hatóanyag: filicin, filixsav, filimaron Régen féregűzésre használták hashajtó alkalmazásával Hatóanyagban leggazdagabb a gyöktörzse Mérgezési tünetek Hányinger, hányás, hasmenés, hasgörcsök Izgatottság, pszichés zavartság Látási zavarok: látótér kiesés, látóideg sorvadás, vakság Súlyos mérgezésnél légzés- és szívritmus zavarok, ájulás Máj- és vesekárosodás (sárgaság, vérvizelés)
Közönséges kígyószisz (Echium vulgare) -Egyéb nevei: terjőkekígyószisz -Család: Boraginaceae -Drog: Echii herba -Hatóanyag: allantoin, alkaloidok, pirrolizidinvázas vegyületek: likopszamin, helioszupin, aszperumin
-Morfológia: kétéves növény, gyökerei belül rendszerint pirosak, levelei keskenyek, serteszőrösek. A kunkorodó forgóvirágzat a felső levelek hónaljában képződik, a virágok pártája kék színű. A termés négy részterméskéből tevődik össze. -Előfordulás: eurázsiai faj, nálunk igen gyakori útszéli gyomtársulásokban, parlagokon, kaszálókon. -Környezeti igény: a kontinentális klímát kedvelő, mérsékelten szárazságtűrő faj. -Gyűjtés: a föld feletti részeket gyűjtik a teljes virágzás előtt, júniustól augusztusig.
Közönséges kígyószisz Echium vulgare 30-120 cm, serteszőrös, répaszerű gyökerű kétéves (TH). A tőlevelek és az alsó szárlevelek nyélbe keskenyedők, keskeny lándzsásak, akár 20 cm-esek is lehetnek; a szárlevelek kisebbek, ülők, lándzsásak. A párta ferde csövű, középkék; a porzók és a bibeszál messze kinyúlik a virágból. Termése 4 apró, tojásdad makkocska. Fényigényes, szárazságtűrő, talajviszonyok tekintetében tág tűrésű. Gyomtársulások, útszélek, degradált száraz gyepek, országosan elterjedt.
Közönséges kígyószisz Echium vulgare
Közönséges kígyószisz Echium vulgare
Közönséges kígyószisz Echium vulgare
Közönséges kígyószisz Echium vulgare HT
Közönséges kígyószisz Echium vulgare HT
-Feldolgozás: az esetleges idegen növények és részek eltávolítása után felaprítva szárítják szellős padlástérben. -Farmakológiai hatás: antibakteriális hatása több kórokozóval szemben kísérletileg igazolt. -Felhasználás: a népi gyógyászatban hasmenéssel járó állapotok kezelésére használták, alkaloidjainak májkárosító hatása nem zárható ki, ezért csak vizes kivonatai jöhetnek számításba. (a pirrolizidin alkaloidok vízben alig, alkoholban jól oldódnak).
Kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum) -Egyéb nevei: apróvirágú füzike -Család: Onagraceae -Drog: Epilobii herba -Hatóanyag: béta-szitoszterol, bétaszitoszterol-béta-d-glükozid, szitoszterol-palmitát, szitoszterolészterek, flavonoidok, triterpénsavak és cserzőanyagok. Erdei füzike Epilobium montanum
-Morfológia: évelő, tarackos tövű növény, levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, az alsók és középsők átellenesek, a felsők váltakozó állásúak, bozontos-gyapjasak. Laza, fürtös virágzata van, virágai négyszirmúak, halvány rózsaszínűek. Toktermése 4 kopácsú, sokmagvú. -Előfordulás: vizek mentén, láp-és ligeterdőkben, nedves réteken. -Környezeti igény: nedvességigényes -Gyűjtés: az első virágok nyílásakor szedett föld feletti részt gyűjtik, a vastagabb szárak nélkül.
-Feldolgozás: a herbát lehetőleg szárítókereteken, forgatás nélkül, gyorsan kell szárítani a virágok elnyílásának megakadályozására. -Farmakológiai hatás: a prosztataadenoma első stádiumában kedvező a hatása, gyulladáscsökkentő, tartós alkalmazás esetén esetleg gyomor- és bélpanaszokat okoz. -Felhasználás: a népi gyógyászatban teája a prosztataadenoma kezdeti stádiumában, a betegség előrehaladásának lassítására, a tünetek csökkentésére alkalmazzák. (napi 2-3 csésze tea javasolt).
Kisvirágú füzike (Epilobium parviflorum)
Mezei zsurló (Equisetum arvense) -Egyéb nevei: kannamosófű, békaláb, békarokka, bábaguzsaly, lófarkfű -Család: Equisetaceae -Drog: Equiseti herba -Hatóanyag: szílícium, kovasav, flavonoidok (kvercetin és kempferol glikozidjai)
-Morfológia: évelő, virágtalan növény, gyöktörzse elágazó, feketés. Tavasszal fejlődik a termőszár, nyáron a meddő szár; a termőszár csúcsán tobozkára emlékeztető, hosszú füzér képződik, amelyet a spóratermő levelek alkotnak. A meddő száron ilyen nem fejlődik. -Előfordulás: folyóvizek mentén, árterületeken, nedvesebb szántóföldeken. -Környezeti igény: mérsékelten vízigényes -Gyűjtés: elágazó, zöld, meddő hajtásait tömeges megjelenésekor célszerű gyűjteni.
Mezei zsurló Equisetum arvense 20-50 cm, örvös oldalágú, gyöktörzses. Sporofillumfüzért viselő, sárgásbarna generatív hajtása kora tavasszal jelenik meg. Vegetatív hajtása tavasz végén fejlődik ki, bordázott, zöld. Csomónként 5-12 oldalszár helyezkedik el rajta, amelyek újból elágazhatnak. Az árnyékolást nehezen tűrő, a víz- és tápanyag-ellátottságra nem igényes, inkább mészkerülő, zavarástűrő faj. Fátlan társulásokban országosan gyakori, néhol terhes gyom. Geofiton (Ge)
Mezei zsurló Equisetum arvense
Equisetum arvense mezei zsurló
Equisetum arvense mezei zsurló G 1
-Feldolgozás: az esetleg jelen lévő fekete gyöktörzseket eltávolítjuk, árnyékban jól szárítható. -Farmakológiai hatás: vízhajtó hatása kísérletileg igazolt. -Felhasználás: visszatérő hólyaggyulladásban, vesekő képződésre hajlamos személyeknek, köszvényeseknek ajánlott teájának fogyasztása. Vizenyő (ödéma) esetén csak akkor javallt, ha az sérülés által keletkezett. Ellenjavallt szív- és veseelégtelenségben szenvedőknél. Fürdőként vagy borogatásként ízületi bántalmak ellen használják.
Hasonló faj: Mocsári zsurló (Equisetum palustre) Hatóanyag: palusztrin palusztridin Mérgezési tünetek Idegrendszeri tünetek, fokozott ingerlékenység Fibrilláris izomrángások, arcizomrángás, érzékszervi zavarok Vese és májkárosodás is előfordulhat Halálos mérgezést főként állatoknál írtak le A mérgezett állat teje vízszerű, csípős ízű, kékes lesz