2007/2. XIX. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2007/2 XIX. évfolyam 2. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2 2007/2 Eseménynaptár Vendégeink Három tagú kínai delegáció járt intézetünkben április 4- én Kiang Daixio, a Shandong tartomány Tudományos és Technológiai Hivatal fõigazgatójának vezetésével. A vendégek a már évek óta sikeres, közös kutatási projekt hatására látogatták meg a fitotront és a kalászos gabona nemesítési részleget. Dr. Bedõ Zoltán igazgatóval és dr. Veisz Ottó ügyvezetõ igazgatóhelyettessel a közös feladatokról, valamint a kapcsolatok kiszélesítésének lehetõségeirõl tárgyaltak. Tanácskozások Intézetünk egykori igazgatója, Gyõrffy Béla születésnapja alkalmából 2007. január 12-én Láng István akadémikus elnökletével Tudományos Emlékülést rendeztünk. Búvár Géza, a KITE Rt. vezérigazgatója A mezõgazdaság kilátásai, különös tekintettel a technikai és technológiai színvonalra címû elõadásában áttekintést nyújtott az utóbbi negyed században lejátszódott változásokról, nemzetközi öszszehasonlításokkal is megvilágította azokat a feladatokat, melyek mielõbbi megoldása az EU elvárásai és saját célkitûzéseink megvalósítása érdekében elengedhetetlen. Szabó István, a KITE Egyesülés elnöke, a magyar agrárium egyik legelismertebb személyisége agrártörténeti visszaemlékezést tartott, melyben az egyes idõszakok eseményein, történésein túl sok-sok személyes, így Gyõrffy Bélával kapcsolatos élményeit is megosztotta a közel 200 fõs hallgatósággal. Tizenharmadik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete, a MAE Genetika Szakosztály a Növénynemesítési Tudományos Napokat. Az MTA Székházban március 12-én tartott rendezvény megnyitóján részt vett Gõgös Zoltán, az FVM államtitkára, és Horn Péter akadémikus, az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke. A plenáris ülésen négy elõadás hangzott el, majd délelõtt és délután három-három szekcióban összesen 36 elõadást hallgathattak meg az érdeklõdõk. A résztvevõk hat poszterszekcióban 121 poszteren számoltak be a legújabb kutatási eredményeikrõl. Intézetünk kollektívájából 47 kutató 9 elõadást tartott, illetve 18 posztert állított ki. Hatodik alkalommal rendezték meg 2007. április 30. és május 5. között az Alpok-Adria Tudományos Tanácskozást az ausztiai Obervellachban. A rendezvényen 14 ország közel 250 kutatója adott számot kutatási eredményeirõl. Intézetünk 20 kutatója készített posztert, illetve tartott elõadást ezen a nagy nemzetközi rendezvényen. Fajtaelismerés Intézetünk újabb kalászos gabona fajtái részesültek külföldön állami elismerésben. Az Mv Magvas, Mv Pálma és Mv Marsall után ez év március 22-én minõsítették Romániában az Mv Regiment õszi búza és az Mv Makaróni durum búza fajtánkat. Kitüntetés A Mezõgazdasági Könyvhónap ünnepélyes megnyitóján, 2007. február 14-én Debrecenben adták át a Tankönyv nívódíjakat is. Ebben a kitüntetésben részesült a dr. Antal József által szerkesztett Növénytermesztéstan I-II. címû tankönyv, melynek Növekedésanalízis és termésképzés címû fejezetét dr. Berzsenyi Zoltán, intézetünk tudományos osztályvezetõje írta. Személyi hírek A Budapesti Agrárkamara Székházában január 26-án megtartott tisztújító közgyûlésén a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete új elnököt választott, intézetünk kukorica kutatási igazgatóhelyettese, dr. Marton L. Csaba személyében. Munkatársaink közül vezetõségi taggá dr. Veisz Ottó, felügyelõ bizottsági taggá pedig dr. Láng László tudományos osztályvezetõket választották meg. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETE és az MV ELITMAG KFT. tisztelettel meghívja Önt és munkatársait a 2007. június 14-én és 15-én tartandó KALÁSZOS GABONA TANÁCSKOZÁSRA ÉS BEMUTATÓRA Találkozás mindkét napon 9 10 óra között Martonvásáron, a Kutatóintézetben

Amartonvásári búzafajták vetõmag értékesítése a nyolcvanas években tapasztalt visszaesés után a kilencvenes évek elején ismét fellendült, és vezetõ piaci részarányt ért el. Nem volt könnyû ezt a pozíciót megszerezni, de talán még sokkal nehezebb azt megõrizni. Az elmúlt tizenöt évben alapvetõ társadalmi és gazdasági átalakulásoknak voltunk tanúi. Változásoktól és kiszámíthatatlan tényezõktõl hemzsegõ világunkban csak az képes alkalmazkodni az élelmiszergazdaság átalakulásához, az új mezõgazdasági termelési feltételekhez és a kiszélesedett piachoz, aki az innovációra alapozva képzeli el a fejlõdést. Ez a megállapítás érvényes a gabona vertikumra is. A martonvásári stratégia egy közös munka eredménye volt, és talán azért is lett sikeres, mert amikor szemléletet váltottunk, nem egy emberben, hanem csapatban gondolkoztunk. E csapat egyik tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia, amely elfogadta és ránk bízta e kísérlet megvalósítását, és azt tevõlegesen is támogatta. Így létrejött egy közös, köztestületi és magán kezdeményezésen alapuló vállalkozás. Ennek bázisát és vállalkozásunk második résztvevõjét a martonvásári kutatóintézet kutatási tevékenysége képezi. Az itt elõállított új szellemi termékekkel, a növényfajtákkal szembeni legfontosabb kritérium az újdonság és a piacképesség volt. Az új martonvásári vállalkozás harmadik fontos résztvevõje a kereskedelmi képviseletet ellátó, angol kifejezéssel élve spin off cégek létrehozása volt. Abból indultunk ki, hogy a kutatóintézet nem képes a gazdasági életben a törvényi és közgazdasági kötöttségek miatt mozogni, így szükség van a szellemi tulajdont a gyakorlatban érvényesítõ magáncégekre az Európai Unióból ismert példák alapján. Ma ez szinte már teljesen természetes mindenki számára, de a kilencvenes évek elején nem volt az. A jóindulatú kételkedõk is hamar belátták, hogy az így befolyt szabadalmi díjak tették lehetõvé a kutatóintézet normális mûködését, fejlesztését. A martonvásári búzafajták piacvezetõ szerepét nemcsak az új martonvásári stratégia sikere tette lehetõvé, hanem az elsõsorban a termelõi és feldolgozói igényekhez történõ rugalmas alkalmazkodásnak volt köszönhetõ. A kilencvenes 2007/2 Másfél évtizede piacvezetõ Martonvásár Mv Suba évek elején még a martonvásári-funduleai közös nemesítésû Fatima 2 volt a vezérfajta, ami kiváló termõképességével, jó malom- és sütõipari minõségével vált az ország vezetõ búzafajtájává. Amikor ismertté vált egy gyenge tulajdonsága, az esõs aratás idején fellépõ kis esésszáma, akkor a martonvásári nemesítõk azonnal tudtak váltani. Az új minõségi igényeket látva terjedt el igen gyorsan az Mv Magdaléna és három évvel késõbb az Mv Csárdás búzafajta. A termelõknek kisebb mûtrágyaellátás mellett is nagy sikértartalmat biztosító, minden betegséggel szemben jó szántóföldi rezisztenciával és széles alkalmazkodóképességgel rendelkezõ fajta kellett. Ezt megtalálták az Mv Magdalénában és az Mv Csárdásban egyaránt. Még 2006 õszén is e két fajta vetõmagja került a legnagyobb arányban fémzárolásra és forgalomba. A martonvásári kalászos gabona stratégiában egyszerre van jelen a régi stabil fajtákhoz való ragaszkodás és az új, jó sikérminõségû fajták elterjesztésének igénye. A 2006. évi stabil búzatermesztési eredményekhez az új, extra minõséget adó fajták mellett továbbra is döntõen az Mv Magdaléna, az Mv Csárdás és az Mv Verbunkos járult hozzá. Az Mv Verbunkos egyesíti magában a kiváló ökológiai plaszticitást, a nagy sikértartalmat és a jó sütõipari minõséget egyaránt. Az új martonvásári búzanemesítési programban jelentõs figyelmet szentelünk az exportpiaci igényeknek megfelelõ fajták nemesítésére és vetõmagjának elõállítására. A változásokat jól tükrözi, hogy a fehérje- és sikértartalom mellett elõtérbe került a sikér minõségének a vizsgálata. Egy kiváló sütõipari minõségû búzaliszttõl ma az igényes piacokon elvárják a nagy sikértartalom mellett a tészta erõsségét és nyújthatóságát egyaránt meghatározó jellemzõket is. A martonvásári extra minõség-cso- 1. táblázat A legelterjedtebb martonvásári búzafajták országos fémzárolt vetõmag részaránya (OMMI, 2006) Fajta % Rangsor MV CSÁRDÁS 8,3 1 MV MAGDALÉNA 8,2 2 MV VERBUNKOS 5,2 5 MV SUBA 3,9 6 MV PALOTÁS 3,6 8 MV MARSALL 3,4 9 MV KÖDMÖN 3,3 10 MV MAGVAS 3,1 12 MV MAZURKA 2,3 16 MV SÜVEGES 1,9 18 3

4 2007/2 portba soroljuk a nagy sikértartalmú, kiváló farinográf és alveográf értékû fajtáinkat, melyek átlagos agrotechnikai és idõjárási feltételek esetén kimagaslóan jó eredményt képesek nyújtani. Ide tartozik a már nagy területen elterjedt, korai érésû Mv Palotás, amely mind a hazai, mind a különbözõ export minõségi követelményeknek egyaránt megfelel. Az elmúlt években megkezdõdött a nagy sikértartalmú Mv Suba, Mv Ködmön, Mv Süveges, Mv Toborzó, Mv Walzer és Mv Mazurka fajták gyakorlati bevezetése, melyek az A1 vagy A2 sütõipari kategóriába tartoznak, és az alveográfos W értékük megközelíti vagy meghaladja a kiválónak számító 250-es értéket. A jövõben ezek a fajták képezhetik a magyar minõségbúza termesztés gerincét. A jó malom- és sütõipari minõségû búzafajták között hagyományosan elõkelõ helyet foglal el az Mv Magvas, amely már több mint tíz éve bizonyítja jó teljesítményét és a javító búzákhoz közeli minõségét. Ehhez társult a legújabb intenzív, korszerû, igen bõtermõ Mv Marsall, amely fõleg kiemelkedõ produktivitásával jeleskedett több termelõi régióban. A martonvásári fajták népszerûsége ma is töretlen. A 2006 õszén legnagyobb mennyiségben fémzárolt vetõmaggal rendelkezõ 10 fajta közül 7 martonvásári nemesítésû (1. táblázat). Az elsõ húsz fajta az összes fémzárolt vetõmag 75,6%-át teszi ki, ennek 57%- a martonvásári. Ezek alapján jogosan bízhatunk abban, hogy a martonvásári búzafajták legújabb nemzedéke továbbra is õrzi a martonvásári kutatóintézet piacvezetõ szerepét, és nagymértékben hozzájárul a gabonatermesztés biológiai alapjainak innovációjához. Bedõ Zoltán Láng László A stabilitásról Számos alkalommal merül fel a termelési stabilitás javításának igénye a búzatermesztésben. Különösen érvényes volt ez 2003-ban, amikor a kemény tél, majd az aszály és a szokatlanul nagy hõség Európa-szerte nagymértékben viszszavetette az átlagtermést, jelentõsen csökkentek a készletek, megnõtt a búza iránti kereslet. Az elmúlt évben a világ több régiójában állt elõ hasonló helyzet. Például az egyik legnagyobb exportõr Ausztrália a szárazság hatására bekövetkezett terméskiesés miatt nem képes külföldi szállítási kötelezettségeinek eleget tenni. Nem véletlen, hogy nálunk is kiürültek az intervenciós raktárak, a világ tõzsdéin jelentõsen megnõttek a búzaárak. A 2003-as aszály és a tavalyi keresleti piac közti idõszakban pedig két nehéz esztendõvel kellett megküzdeniük a termelõknek a jelentõs túlkínálat, a felhalmozódott készletek és az alacsony felvásárlási árak miatt. Ez a fluktuáció nem elõször fordul elõ, mióta búzatermesztést folytat az ember. Minden fejlett gabonatermelõ ország több évre rendezkedik be, középtávon gondolkodva próbálja csökkenteni a gabonavertikum hullámzásaiból adódó feszültségeket, hogy versenyképes maradjon a nemzetközi piacokon. Ezt az egyértelmû követelményt sokan nem látják be. Még az agrárjövõnket megalapozó, 2007-tõl 2013-ig szóló Nemzeti Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Terv is így fogalmaz: A növénytermesztésre a leegyszerûsödött, fõként tömegtermékeket elõállító termelési szerkezet jellemzõ. A vetésterület arányát, a termék-elõállítás mértékét tekintve a gabonatermesztés (65-68%) a meghatározó. Ez akadályozza a termõhelyi adottságokhoz, a birtokméretekhez, az eszközellátottság színvonalához, a foglalkoztatási szempontokhoz igazodó termelési szerkezet kialakítását A növénytermesztésben nagyok a hozamingadozások. Nehezen érthetõ ez a fenti megállapítás, amely a sertéságazat leépülése után az egyetlen még megmaradt, nemzetközileg is számottevõ, döntõ részben magyar tulajdonosi kézben lévõ mezõgazdasági ágazatunkat devalválja. Tény, hogy a gabona vertikum nem képes az egész agrártermelési problémakör megoldására, mint ahogy a szerzõk felsorolják. A fejlett gabonatermelõ országokban sem azért termelnek búzát, mert ezzel kívánják például a foglalkoztatási gondokat megoldani. Éppen ezért ne állítsunk irreális követelményeket a gabona elé. Az pedig ellentétes eddigi ismereteinkkel, hogy a gabonának nem megfelelõek a termõhelyi adottságok hazánkban, és a hozamok ingadozásával ne kellene szembenézni úgy a múltban, mint a jövõben is. Lényegesen eltérnek ettõl a devalváló szemlélettõl a fölmûvelési kormányzat vezetõjétõl származó, a mezõgazdasági termelési potenciál nagyobb kihasználására ösztönzõ szavak. Végre világosan megfogalmazódott, hogy legalább 30%-kal maradunk el a lehetõségeinktõl. Ezt kihasználatlanul hagyva nem leszünk képesek egy korszerûen termelõ agrárágazatot létrehozni. Amíg a gabona-hús vertikum hazánkban összeomlott, addig pl. Lengyelországban igen nagy mértékben fellendült a hústermelés. Idén a gabonahiány miatt a lengyel gazdák tõlünk vitték a takarmánynak való egy részét, mi pedig importáljuk a lengyel sertéshúst. Stabilitásra tehát nemcsak a búzatermesztésben volna igény. El kellene dönteni Magyarországon, hogy a gabona vertikumnak mi legyen a jövõbeni szerepe. Érdemes volna inkább kanadai, ausztrál, francia vagy argentin példákból tanulnunk, ahol valóban komolyan veszik a gabonaipar jövõjét. A nemzetközileg versenyképes, hozzáadott értéket adó termékek elõállítására alkalmas magyar gabona az egész mezõgazdaság egyik húzóágazata lehet egy fejlõdõ állattenyésztési és fellendülõ bioenergia ipari háttérrel. Ennek megvalósítására az egész vertikumot korszerûsíteni kellene, a kutatástól kezdve, a termelésen, a logisztikán át a feldolgozásig. Bedõ Zoltán Láng László

2007/2 Új minõségbúza született: Mv Kolo Az elmúlt télen a javító minõségû kenyérbúza kategóriában állami elismerésben részesült az Mv Kolo (Mv 417-03) õszi búza. A fajta az intézeti ajánlatban az Extra minõségû õszi búzafajták csoportjában fog szerepelni. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy milyen adatokra alapozzuk azt a véleményünket, hogy az Mv Kolo a Magyarországon jelenleg termeszthetõ egyik legjobb minõségû búza, és azt is szemléltetjük, milyen vizsgálatok elõzik meg egy fajta megszületését. Ha egy búzafajtát több helyen vetünk el, minden megtermett tétel többé-kevésbé eltérõ minõségû lesz. A minõség ingadozás szélsõséges esetben elérheti sikértartalomban a 8-10 százalék pontot, a farinográf értékszámban pedig a 20-30-at is, ami akár két kategóriányi romlást is jelenthet. Minél magasabb szintû és harmonikusabb a tápanyag-ellátás és minél kevesebb stressz éri a növényeket, annál inkább képesek a nemesítõk által a fajtába beépített (örökletesen meghatározott) minõségû termést adni. A nemesítés kezdetén több ezer törzsbõl kell kényszerûségbõl egy termõhelyen válogatni. A 1. táblázat Az Mv Kolo búzafajta minõsége 2001-2006 közötti kísérletekben 5 kedvezõ kísérleti körülmények között minden búza megmutathatja, hogy milyen minõség elérésre képes az azonos területen elvetett kontroll fajták minõségéhez hasonlítva. A késõbb Mv Kolo-ként minõsített búzatörzs minõségérõl elõször 1998-ból van adatunk. Ebben az évben kezdett terjedni a köztermesztésben az Mv Magdaléna, és országosan igen nagy igény volt a nagy sikértartalmú búzák iránt. Az idõ szorítása miatt a szokásosnál fiatalabb törzsek sikértartalmát kezdtük vizsgálni, hogy mind több jó minõségû törzset találjunk. A fehérje- és sikértartalom megállapítására NIR gyorsvizsgálatot, a fehérje minõség becslésére pedig SDS szedimentációs tesztet végeztünk. Már akkor rutinszerûen mértük a széleskörûen csak késõbb ismertté vált szemkeménységet is. A közel ezer megvizsgált törzs között volt az Mv Kolo és két testvértörzse. A három törzs közül magasan kiemelkedett 38,1% sikértartalmával az Mv Kolo, és a közelében elvetett Mv Magdaléna adataival (37%) összehasonlítva is érdemesnek tûnt további vizsgálata. Esésszámát is megvizsgáltuk (349 sec), bár akkor ez a paraméter még igen kevesek számára tûnt érdekesnek. Az átszelektált törzs 1999-ben szinte pontosan megismételte az elõzõ évi sikértartalmát (38,4%). Ekkor került sor elsõ farinográfos vizsgálatára. Még a hagyományos kézi kiértékeléssel megállapítottuk, hogy A2 minõségû, tehát minden te- Év Termõhely Nedves Sikér Farinográf Alveográf Esésszám sikér % terülés érték kat. stabilitás W P/L sec 2001 Martonvásár 34,8 2,3 91,0 A1 417 2001 Lászlópuszta 32,3 2,4 91,0 A1 447 2002 Martonvásár 36,7 6,5 86,0 A1 212 0,6 437 2002 Lászlópuszta 37,8 3,5 100,0 A1 243 1,4 459 2003 Martonvásár 36,3 1,5 100,0 A1 10,9 389 1,2 487 2003 Lászlópuszta 35,8 2,0 100,0 A1 15,6 292 0,8 486 2003 Alsótengelic 32,6 2,0 100,0 A1 15,5 351 1,5 310 2004 OMMI Székkutas 32,5 3,5 76,4 A2 413 2004 OMMI Jászboldogháza 36,2 12,5 45,9 B2 410 2004 OMMI Debrecen 35,9 2,0 80,6 A2 434 2004 OMMI Kaposvár 25,3 1,5 71,0 A2 401 2004 OMMI Szombathely 32,5 2,0 81,5 A2 415 2005 OMMI Székkutas 31,9 2,0 78,8 A2 423 2005 OMMI Debrecen 36,4 2,5 81,0 A2 408 2005 OMMI Szombathely 42,3 2,0 100,0 A1 229 2005 OMMI Tordas 34,5 2,0 80,2 A2 432 2005 Martonvásár 39,0 1,5 90,0 A1 14,8 352 0,7 438 2005 Martonvásár 2. 41,2 2,0 94,0 A1 13,9 345 0,5 426 2006 OMMI Székkutas 38,8 3,2 84,4 A2 388 2006 OMMI Jászboldogháza 31,7 2,0 75,7 A2 400 2006 OMMI Debrecen 38,5 2,5 91,9 A1 431 2006 OMMI Szombathely 34,5 3,0 86,6 A1 434 2006 Martonvásár 38,3 2,5 100,0 A1 15,5 371 0,8 431 Átlag 35,5 2,9 86,3 A1 14,4 319 0,9 415

6 2007/2 2. táblázat Az Mv Kolo búzafajta minõsége nagyüzemi kísérletekben, 2006 Termõhely Nedves sikér Sikérterülés Farinográf Farinográf Farinográf Esésszám % mm értékszám csoport stabilitás perc sec Chernelháza-Damonya 36,0 6,5 83,9 A2 13,5 470 Dalmand 35,8 4,5 81,9 A2 15,2 367 Enying 35,1 4,0 75,4 A2 9,0 362 Hajdúböszörmény 40,5 4,5 79,0 A2 8,5 462 Jászapáti 43,4 4,0 100,0 A1 8,1 459 Jánoshalma 22,2 1,5 49,4 B2 2,2 334 Kartal 35,2 3,5 86,6 A1 16,1 536 Szekszárd 40,4 3,5 71,9 A2 6,9 452 Szentlõrinc 41,3 4,0 71,6 A2 5,8 491 Átlag 36,6 4,0 77,7 A2 9,5 437 kintetben megfelel a várható piaci követelményeknek. Ezt követõen a hangsúly az agronómiai tulajdonságok megállapítására helyezõdött. 2000-2003 között évente 3-6, összesen 15 termõhelyen vizsgáltuk a törzs termõképességét, és ezen felül 12 provokációs kísérletben a betegségekkel szembeni ellenállóságát. A minõség vizsgálatokhoz kedvezõtlen termesztési helyrõl is vettünk mintát, hogy lássuk, menynyire képes a minõség leromlani. Évek óta tápanyaghiányos területen az Mv Kolo sikértartalma 30,2 %-re csökkent, míg a kontroll Fatima 25-28, a Magdaléna pedig 33-36% sikér képzésére volt képes. Farinográf értéke ekkor sem csökkent azonban az A2 csoport alsó határértéke alá. 2001-2003 között 7 kísérletbõl van minõség adatunk (1. táblázat). 2002-tõl a rutin sikér és farinográf vizsgálatok kiegészültek az alveográfos vizsgálattal, 2003- tól pedig a farinográf görbéket számítógéppel értékeljük ki a magyar és az ICC szabvány szerint. A nemzetközileg használt farinográf adatok közül elsõsorban a görbe stabilitás értékre szelektálunk. 2004-2006 között folyt a fajta hivatalos vizsgálata, ebben az idõszakban elsõsorban az OMMI adatokra érdemes figyelni. A sikértartalomra, farinográf értékre, liszt vízfelvételre és esésszámra összesen 6 évbõl és 23 kisparcellás kísérletbõl áll rendelkezésre összehasonlítható minõségvizsgálati adat (1. táblázat). Ekkora adatsorra alapozva nagy biztonsággal elõre jelezhetõ a fajta várható minõsége a köztermesztésben. Eszerint nedves sikértartalma évjárattól és termõhelytõl függõen 32-42% között változhat, átlagosan 35% körüli érték várható. Sikérje erõs, terülése jellemzõen 2,5-3,5 mm. Farinográfos minõsége kísérletekben A1-A2, átlagos termesztési feltételek, üzemi viszonyok között várható minõsége A2-A1. Farinográfos görbe stabilitása kiváló, meghaladja a 10 percet. Alveográfos minõsége nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõ, W értéke jellemzõen meghaladja a 300-at, P/L értéke igen jó, kemény szemtípusa ellenére is csak az 1-es érték körül ingadozik. Igen stabil, magas esésszámmal rendelkezik. Az Mv Kolo 2006-ban számos üzemi kísérletben is szerepelt, ezért a kisparcellás kísérletekbõl levont következtetéseket összevethetjük a gyakorlati tapasztalatokkal (2. táblázat). Nem szokatlan, hogy a kísérletekben elért sikértartalmat üzemi feltételek között is a legtöbb helyen el lehet érni, sõt túl is lehet szárnyalni. Hasonló a helyzet az esésszám tekintetében is. A legnagyobb különbség a két adatsor között a sikér minõségét jelzõ paraméterek értékeiben van. A farinográf érték 2006-ban a gyakorlatban jellemzõen A2, és csak egyszer éri el az A1-et, ritkábban, mint a kisparcellás kísérletekben, és többnyire valamivel nagyobbak a sikérterülés értékek is. Ugyanúgy, ahogy a kisparcellákon is mérhetünk a fajtára egyáltalán nem jellemzõ minõséget, az esetek mintegy 10%-ában ugyanez fordult elõ a 2006. évi fajtasorokban is. Ennek lehet oka a talaj, vagy annak tápanyag tartalma, valamilyen kórokozó vagy kártevõ megjelenése, vagy kedvezõtlen betakarítási feltételek. A technológiai minõség adatokon kívül más információink is vannak arról, miért jó az Mv Kolo minõsége. Megállapítottuk, hogy az Mv Kolo kromoszómái nem tartalmazzák az 1B/1R búza/rozs transzlokációt, és azt is, hogy a fajta nagy molekulasúlyú fehérje összetétele a minõség szempontjából ideális: 2*, 7+9, 5+10. Agronómiai tulajdonságai minden tekintetben megfelelnek a modern minõség búzákkal szemben támasztott követelményeknek. Termõképessége a kísérletekben az Mv Magdaléna szintjén ingadozik, átlagosan 7 t/ha, amivel minõség kategóriájában produktívnak számít. Termésbiztonságát kitûnõ fagyállósága alapozza meg, majd a tenyészidõ késõbbi fázisaiban kedvezõ tenyészidejét (középkorai) és jó szalmaszilárdságát használhatjuk ki. Megdõlés ellenállósága lehetõvé teszi, hogy nagyobb mûtrágya dózisokkal a termés növelésére törekedjünk, így harmonikus NPK arány esetén a kiváló minõséget is biztosíthatjuk. A nemesítési tenyészkertben sikértartalma az elmúlt 7 évben 34,8-39,0% között változott, de fungiciddel kezelt kísérletben 40% fölötti sikértartalmat is mértünk. Évek óta nem trágyázott talajon, borsó elõvetemény után a sikértartalom 30,2-35,8 között változott, tehát érzékelhetõen alacsonyabb volt. Egyik gombabetegségre sem fogékony. Lisztharmat az alsó levélemeleteken megjelenhet, de a zászlóslevél nem fertõzõdik. Levélrozsda ellenállósága az átlagosnál jobb, erõs epidémia esetén és késõn jelenhetnek meg enyhe tünetek a leveleken. A mesterséges fertõzésekben használt szárrozsda populáció rasszaival szemben ellenálló. Mint minden fajta esetében, az évek többségében gazdaságos lehet kalászoláskor a széles hatásspektrumú és hosszú hatású fungicid alkalmazása. Üzemi próbatermesztése 2006 õszén az ország több körzetében megindult. Vetõmagja a felszaporítás idõszakában elsõsorban minõségbúza termesztõ partnereink számára lesz elérhetõ, akik a fajta kitûnõ minõségében rejlõ elõnyöket a legjobban tudják kihasználni és a befektetést a szó szoros értelmében is kamatoztatni. Láng László Rakszegi Mariann Bedõ Zoltán

2007/2 Bioetanol elõállítás Néhány fontos szempont 1. táblázat A bioetanol elõállítás költségei (US$/l) a fontosabb termelõ régiókban, 2004-ben 7 Az agrártermelés feleslegeinek levezetésére alkalmas és világszerte egyre terjedõ módszere az agrártermékek, mint megújuló energiaforrások energetikai célú hasznosítása. Ezen források energiatermelésbe való fokozott bevonása a feleslegek levezetésén túl csökkenteni képes az olaj és általában klasszikus fosszilis energiahordozóktól való függõséget, és megvalósítja az EU hosszú távú környezetvédelmi elvárásait, vagyis a megújuló erõforrások arányának növelését az energiatermelésben. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a megújuló források termelésén nyugvó agrár tevékenység az alternatív felhasználás révén növekvõ bevételt biztosít és munkahelyeket képes megõrizni. Az agrártermékek energiacélú hasznosításának gazdasági hatékonysága azonban egy sor tényezõtõl függ. Ilyenek: a mindenkori olaj világpiaci ár, a hasznosítható földterület iránti igény, mérték, a mezõgazdasági termelés költségei, az energia árak, a nyersanyag- és alternatív nyersanyagárak, a technológiai és logisztikai költségek, az ár- és az adótámogatás mértéke és szabályozása, a bioüzemanyag termelés nemzeti szabályrendszere. Ezek együttes figyelembevétele nagyon körültekintõ és részletes elemzést igényel, egy a bioüzemanyagok elõállítását, felhasználását, kereskedelmét, perspektíváit elemzõ, különbözõ szcenáriókat megfogalmazó nemzeti program kialakításakor. Az alább bemutatandó adatok értékelése során figyelembe kell venni, hogy azok régió átlagokat jelentenek, és ezen átlagokhoz képest a nemzeti sajátságok nagyon eltérõ körülményeket eredményezhetnek. Ez az összefoglaló arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a bioetanol elõállítás feltételeit lokálisan kell értékelni. A bioüzemanyagok, így az etanol, illetve a biodízel különféle nyersanyagok feldolgozásával állítható elõ: cukor, keményítõ vagy cellulóz alapon (cukornád, gabonák, cukorrépa, manióka, cellulóz, hemicellulóz, lignin, fa, cellulóz tartalmú hulladékok), illetve különféle növényi olajok felhasználásával. A bioetanol elõállítási költségében a nyersanyag ár döntõ szerepet játszik és a kõolaj alapú üzemanyag elõállítás költségeivel egyedül a cukornád alapú etanol elõállítás versenyképes. Nem véletlen, hogy a bioetanol termelés 80-as évektõl való fellendülése elsõsorban Brazíliában volt óriási mértékû. Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy a bioetanol kukorica alapú termelése 2006-ra az USA-ban megközelítette a brazil termelés mértékét. A bioetanol termelés költségei erõsen régió, nyersanyag és technológiafüggõ paraméterek. Az 1. táblázat 2004. évi adatokra vonatkozóan mutatja be a fajlagos költségeket, melyekhez összehasonlításként az aktuális olaj alapú adatokat is közöljük. Az adatok világosan mutatják, hogy a búza és cukorrépa alapú elõállítás Európában kb. 30-40%-kal költségesebb, mint a kõolaj alapú üzemanyag elõállítás, valamint, hogy a kukoricából lényegesen olcsóbban állítható elõ bioetanol, mint búza és cukorrépa nyersanyag esetén. A táblázat nagy termelõk, illetve területek adatait hasonlítja össze, amelyek között a lengyel adatok kis területre és volumenre vonatkoznak, ezért ezek értékelése fokozott óvatosságot igényel. A benzin ekvivalensben kifejezett termési költségeket összefoglaló 2. táblázat alátámasztja az elõbbi megállapításokat. Az összehasonlító adatok 39 US$/hordó olajár esetére vonatkoznak. Ennél magasabb ár esetén a bioetanol termelés relatív árelõnye javul. A fenti adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a hazai bioetanol termelés alapanyagául célszerû a kukoricát választani, az alternatív (búza, árpa, stb.) források csak lényegesen drágább elõállítást tesznek lehetõvé. A kukorica bioetanol célú, széleskörû felhasználásának további magyarázata, illetve indoka az, hogy az 1000 l benzin ekvivalens üzemanyag elõállításához szükséges termõterület igény relatíve alacsony. 2. táblázat A bioetanol és a kõolajbázisú benzin elõállítás energia ekvivalens költségei (US$/l) 2004-ben Bioetanol Forrás termelõ Búza Kukorica Cukornád Cukorrépa USA 0,545 0,289 Kanada 0,563 0,335 EU-15 0,573 0,448 0,560 Lengyelország 0,530 0,337 0,546 Brazília 0,219 Olaj alapú Benzin üzemanyag Adóval Adó nélkül USA 0,540 0,384 Kanada 0,680 0,401 EU-15 1,316 0,406 Lengyelország 1,200 0,392 Brazília 0,840 0,394 Bioetanol Forrás termelõ Búza Kukorica Cukornád Cukorrépa USA 0,82 0,43 Kanada 0,84 0,50 EU-15 0,86 0,69 0,83 Lengyelország 0,79 0,50 0,81 Brazília 0,35 Olaj alapú Benzin üzemanyag Adóval Adó nélkül USA 0,56 0,39 Kanada 0,69 0,40 EU-15 1,36 0,41 Lengyelország 1,21 0,40 Brazília 0,85 0,40

8 2007/2 3. táblázat 1000 l benzin ekvivalens bioetanol elõállításához szükséges termõterület (ha) Bioetanol Terület igény (ha) termelõ Búza Kukorica Cukornád Cukorrépa USA 1,51 0,43 Kanada 1,86 0,52 EU-15 0,74 0,45 0,24 Lengyelország 1,20 0,62 0,41 Brazília 0,23 4. táblázat A bioetanol elõállítás költség elemei különféle nyersanyagok esetén Költség típusok EU búza EU cukor- USA kuko- US$/t répa US$/t rica US$/t Anyag költség 448,3 381,1 244,7 Feldolgozási költségek (energia nélkül) 430,8 357,7 130,2 Energia költségek 73,3 73,3 79,9 Összesen 952,4 812,1 454,8 Melléktermék nyereség 227,7 104,9 89,8 Nettó termelési költség 724,7 707,2 365,0 A 3. táblázat bemutatja a különbözõ nyersanyagforráson elõállított bioetanol területigényét. A kukorica alapú bioetanol termelés kb. fele akkora területigényû, mint a búzára alapozott, az európai termesztési feltételeket figyelembe vé- Régi-új rezisztenciaforrások? A régi magyar fajták kalászfuzárium rezisztenciájának tanulmányozása ve. Az OECD országokra érvényes becslés szerint az üzemanyagok 10%-os mértékû bioüzemanyaggal való kiváltásához, az ehhez felhasznált mezõgazdasági területet 30-50%-kal kellene növelni. Ott azonban, ahol a fogyasztás abszolút mértéke alacsony (pl. Magyarország), a szükséges területigény csupán 5-8%-os. Fontos megjegyezni, hogy a bioetanol termelés hatékonysága jelentõsen befolyásolható a képzõdõ melléktermékek, illetve ikertermékek konverzió fokának javításával, új termékek elõállításával (4. táblázat). Az új termék innováció elsõsorban biotechnológiai és anyagtudományi kutatásokat igényel. A költségek elemzése alapján jól látható, hogy az alapanyagok ára a teljes termelési költség 54-68%-a, és Abúza kalászfuzáriumos betegsége (az angol nyelvû szakirodalomban Fusarium head blight = FHB) az utóbbi években világszerte a kutatások homlokterébe került. Ennek elsõdleges oka, hogy a Fusarium nemzetségbe tartozó gombafajok az emberi és állati szervezetekre káros, így az élelmiszerbiztonság szempontjából veszélyes mikotoxinokat termelnek. A problémát fokozza, hogy a vegyszeres védekezés, fõként agronómia hibákból adódóan (pl. nem megfelelõen idõzített kijuttatás, kedvezõtlen szórásképbõl adódó rossz kalászfedettség) nem nyújt tökéletes védettséget a Fusarium fajok támadásával szemben. Hatékony védelmet jelenthetne az FHB rezisztens búzafajták termesztése. Sajnos a nemesítésben felhasználható rezisztenciaforrások száma korlátozott, ráadásul a legellenállóbb távol-keleti és brazil fajták (a kínai Sumai 3, a japán Nobeokabozu és a brazil Frontana) agronómiai és beltartalmi tulajdonságai jelentõsen eltérnek a Magyarországon termesztett fajtákétól. A korábban rezisztensként jellemzett, Európában nemesített fajtákról a késõbbiekben bebizonyosodott, hogy mindössze mérsékelten rezisztensek a kalászfuzáriummal szemben (pl. Arina), vagy ún. II. típusú (kalászon belüli terjedéssel szembeni) a melléktermékek hasznosítása révén 15-31%-nyi költségcsökkentés érhetõ el. A kukorica alapú elõállítás esetén különösen szembetûnõ az alacsony abszolút értékû termelési költség, a 67%-os nyersanyag arány és a kb. 25%-os melléktermék nyereség. A bioetanol elõállítás perspektíváit, a következõ 10-15 évet tekintve várható, hogy a cellulóz és lignocellulóz alapú elõállítás aránya, a költségek jelentõs csökkenése és a cellulóz tartalmú hulladékok hasznosítása miatt növekedni fog és egyre nagyobb mértékben várható a tervezett összetételû, különféle energia növények térhódítása. Az utóbbi perspektivikus terület jelentõs biotechnológiai kutatást és innovációt igényel. A biotechnológiai innováció mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kukorica, mint nyersanyag összetételének megváltoztatására irányuló nemesítési törekvések. A nyersanyag keményítõ tartalmának, és hozzáférhetõségének növelésével, a keményítõ összetételének (amilóz/amilopektin arány) megváltoztatásával további jelentõs fajlagos költségcsökkentések érhetõk el. Salgó András Réczey Kati Tömösközi Sándor BME Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszer-tudományi Tanszék rezisztenciával bírnak (pl. F201R). Ezek után megállapítható, hogy minden új, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott forrás azonosítása jelentõs eredménynek számít e területen. Magyarországon a kalászfuzárium egészen az 1970-es évekig csak sporadikus fertõzést okozott. Vajon kizárólag az intenzív termesztéstechnológia bevezetése váltotta ki e kedvezõtlen irányú változást? Lehetett-e szerepe a fajtaszortiment gyökeres átalakulásának? Esetleg a régi magyar fajták rezisztensek voltak a kalászfuzáriummal szemben és ez is hozzájárulhatott az országos járványok elmaradásához? Korábbi megfigyelése-

2007/2 9 ink szerint a Bánkúti 1201 fajta kiemelkedõen FHB ellenállónak bizonyult a Fusarium fajokkal mesterségesen fertõzött kísérletekben. A Bánkúti 1201 fajta vizsgálata során szerzett tapasztalatok hatására néhány évvel ezelõtt, mesterségesen fertõzött körülmények között részletes kísérletekbe kezdtünk, melyekben az 1920-1950-es években nemesített, régi magyar búzafajták intézetünk génbankjában fenntartott populációit és az e populációkból kialakított búzatörzsek FHB rezisztenciáját vettük górcsõ alá. Szántóföldön három évben (2003, 2004 és 2006) 98 régi magyar fajta populációit és törzseit, valamint két kontroll fajtát (Sumai 3 rezisztens, GK Zugoly fogékony) állítottunk Fusarium culmorummal mesterségesen fertõzött kísérletbe. Fertõzõanyagként konídium szuszpenziót (5 10 4 makrokonídium/ml) használtunk, melyet virágzás idején és két nappal ezt követõen kézi permetezõvel juttattunk a kalászok felszínére. A kórokozó számára mikroöntözéssel biztosítottuk a kedvezõ életfeltételeket. A fertõzést követõ 26. napon megállapítottuk a kalászfertõzöttség mértékét. Eredményeink alapján a régi magyar búzafajták és törzsek átlagos szántóföldi kalászfertõzöttségét más betegségekhez hasonlóan az évjárat szignifikánsan befolyásolta. A legerõsebb fertõzöttség 2004-ben alakult ki (43,0%) ezt követte a 2003. (36,1%), majd a 2006. év (31,5%, SzD 5% évjáratok között = 3,5%). A törzsek fertõzöttsége között is statisztikailag igazolható különbségeket mutattunk ki. A búzatörzsek és fajták FHB fertõzöttsége a három év átlagában (1. ábra) széles intervallumon belül változott (7,0-76,7%). Tizenhét törzsben figyeltünk meg 20%, vagy az alatti értéket, melyek közül 9 Bánkúti 1201, 3 Bánkúti 5, 2-2 Fertõdi 293 és Székács 1055, valamint 1 Béta Bánkúti eredetû volt. E törzsek értéke statisztikai hibahatáron belül megegyezett a rezisztens kontroll fajtával. A fogékony kontroll GK Zugoly fajtától (70%-os kalászfertõzöttség) 25 törzs adata szignifikánsan nem különbözött. A vizsgált búzatörzsek többsége (56 db) a köztes tartományban helyezkedett el, azaz a mérsékelten rezisztens-mérsékelten fogékony kategóriába sorolhatók. A régi magyar búzafajtákból szelektált törzsek egyike sem volt valamennyi évben teljesen el- FHB % Búzafajták és törzsek 1. ábra Régi magyar búzafajták és törzsek, valamint a kontroll fajták fuzáriumos kalászfertõzöttsége (Martonvásár, három év átlaga) 1. kép Fuzárium rezisztens Bánkúti 1201 eredetû törzs kalásza 100

10 2007/2 lenálló, azonban a mesterségesen fertõzött tenyészkertben kialakított kórokozó nyomás mellett a 10-20%-os érték kiváló eredményként minõsíthetõ. Egy másik kísérletben, az FHB tesztben ellenálló Bánkúti 1201 eredetû törzs (B9086-95) és az Mv Magvas mérsékelten fogékony búzafajta keresztezésébõl származó utódok FHB ellenállóságát vizsgáltuk. A kombinációból 219 törzset hoztunk létre, melyeknek vizsgáltuk a Fusarium kalászban terjedésével szembeni (II. típusú) rezisztenciáját. A mesterséges fertõzéshez F. culmorum törzset használtunk. A konídiumokat fertõzött magvak felületérõl mostuk le, majd a spórakoncentrációt 1 millió/mlre állítottuk be. Minden törzsbõl 5-5 növényen a kalász felsõ 2/3-ánál elhelyezkedõ kalászkát inokuláltuk 5-5 ml konídium szuszpenzióval. A kalászok Fusarium fertõzöttségét (borítottság %) az inokulációt követõ 21. napon határoztuk meg. A törzsek mellett a két szülõ (B9086-95 és Mv Magvas), valamint két ismert FHB rezisztenciájú kontroll (Sumai 3 és GK Zugoly) II. típusú rezisztenciáját is vizsgáltuk. A B9086-95 x Mv Magvas kombinációból származó törzsek II-es típusú rezisztencia eredményeinek elemzése igazolta elõzetes elvárásainkat. A 2005. évben 36,7, 2006-ban 31,7%-os kalászborítottságot figyeltünk meg a törzsek átlagában. A két év átlagértékeit tekintve a törzsek, a szülõk és a kontroll fajták fertõzöttsége 5,0 és 72,3% között változott. A 2005. és 2006. évi adatok átlaga 2. ábra A B9086-95 x Mv Magvas törzsek FHB fertõzöttségének eloszlása (Martonvásár, 2005-2006) alapján a B9086-95 szülõ értéke volt a legkisebb (5,0%), amelyet közvetlenül a Sumai 3 ismert rezisztenciaforrás követett (6,37%). A különbség kizárólag az eltérõ kalászméretbõl adódott, hiszen sem a B9086-95, sem pedig a Sumai 3 kalászorsójába nem volt képes behatolni a kórokozó. A jobbik szülõvel statisztikailag 36 törzs fertõzöttsége volt azonos (SzD 5% = 16,8). A fogékony Mv Magvas szülõ a rezisztens szülõhöz viszonyítva a szignifikáns differencia több mint kétszeresével erõsebben fertõzõdött (44,8%). Hat törzsben a fogékony szülõnél is szignifikánsan nagyobb kalászborítottságot figyeltünk meg. A törzsek FHB fertõzöttség szerinti gyakorisági eloszlása a normál eloszlásnak felet meg. Az 1960 elõtt nemesített régi magyar búzafajtákból kialakított törzsek egy része az átlagosnál jobb FHB ellenállóságú. Mivel e fajták több más tulajdonsága (õszi életforma, télállóság, kiváló sütõipari minõség) magyarországi körülmények között kedvezõbb, mint a világszerte használt távolkeleti genotípusoké, rezisztenciaforrásként történõ felhasználásuk mindenképpen elõnyös lehet a búzanemesítésben. Eddigi eredményeink alapján megállapítható, hogy a törzsek részletes fenotípusos és genotípusos vizsgálatát célszerû tovább folytatni az FHB rezisztenciával összefüggõ genetikai háttér részletes megismerése céljából. Vida Gyula László Emese Puskás Katalin Abúzalisztharmat [Blumeria graminis (DC.) Speer f.sp. tritici Ém. Marchal] a búza világszerte elterjedt, gyakori betegségei közé tartozik. Magyarországon bár korábban is észlelték elõször 1961-ben figyelték meg a lisztharmat járványszerû megjelenését, azóta minden évben van természetes fertõzõdés. A kórokozó átlagos évjáratban 5-8%, erõs fertõzéskor fogékony fajtán akár 40%-os termésveszteséget is okozhat. A gazdaságilag is számottevõ kárt okozó járvány kialakulásához három feltétel együttes megléte szükséges. A Búzalisztharmat populáció- és rezisztenciakutatások Martonvásáron fertõzésre képes (virulens) kórokozónak fogékony fajtán kell megtelepednie, emellett a terjedés sebességét a környezet (léghõmérséklet, légáramlás, relatív páratartalom stb.) jelentõsen befolyásolhatja. A rezisztencianemesítés az elsõ két tényezõvel, a gazdanövény és a kórokozó kölcsönhatásával foglalkozik. Elsõdleges célja a fajta genetikailag meghatározott betegség-ellenállóságának javítása, a kórokozó populáció összetételének ismerete pedig hozzásegíthet a megfelelõ nemesítési stratégia kiválasztásához. Martonvásáron a búzanemesítési kutatások megindulása óta fontos szempont a betegség-ellenállóság, és ezen belül a lisztharmat-ellenállóság javítása. Emellett 1971 óta Magyarországon egyedül az intézetünkben folyamatosan nyomon követjük a kórokozó populációban végbemenõ változásokat is. A rezisztencianemesítés számára a búzát fertõzõ kórokozók közül minden bizonnyal a lisztharmat jelenti az egyik legnagyobb kihívást. Noha a patogénnel szemben napjainkig már 45 rezisztenciagént, vagy ezeken belül jól elkülöníthetõ allélt azonosítottak világszerte, e gének nagy többsége már régen elve-

2007/2 11 < 1. ábra Õszi búzafajták és nemesítési törzsek csoportosítása lisztharmat fertõzöttség alapján (Martonvásár, 2005-2006) szítette hatékonyságát. A rezisztencia instabilitása fõként a lisztharmat populáció rendkívüli változatosságával magyarázható. Ilyen körülmények között megnõ a mennyiségi (kvantitatív) típusú rezisztencia jelentõsége. Nem véletlen, hogy az utóbbi években több QTL-t (kvantitatív tulajdonságot befolyásoló kromoszómarégiót) írtak le és a búzanemesítési programokban is kiemelkedõ súllyal szerepel azon fajták szelekciója, melyeken a kórokozó az átlagosnál jóval kisebb levélfelületet és azt is csak a tenyészidõszak késõbbi szakaszában képes fertõzni. Szántóföldi rezisztenciavizsgálatok A rezisztencianemesítés eredményeinek szemléltetésére a 2005. és a 2006. év adatait mutatjuk be. Adataink a búzanemesítési tenyészkertbõl származnak, melynek jellemzõje, hogy a kísérletek a nagy kiterjedésû, mély termõrétegû, viszonylag homogén terület ugyanazon felére minden második évben kerülnek vissza. A kétéves vetésváltás, valamint a váltóterület közelsége miatt a kórokozó nyomás nagyobb, mint a köztermesztésben. A búzatermesztési gyakorlatban szokásos növénysûrûségû parcellákon 2005-ben 499, 2006-ban 576 fajta és nemesítési törzs lisztharmat fogékonyságát határoztuk meg. A búzaállományok lisztharmat fertõzöttségét a kalászolást követõen két módszerrel értékeltük. Egyrészt a talajszinttõl számított fertõzõdött levélemeleten alapuló skálát (Saari-Prescott érték) használtuk (0=tünetmentes, 9=nagyon fogékony), másrészt megállapítottuk a teljes zöld növényi felületre vetített lisztharmat borítottsági %-ot. Az 1. ábrán feltüntettük a 2005-ben és 2006-ban a búza genotípusok Saari-Prescott skála alapján elvégzett csoportosítását, valamint a Saari-Prescott érték és a borítottsági % összefüggésének szemléltetésére a 2006-ban meghatározott borítottsági % alapján elvégzett osztályozás eredményét. Az ábráról leolvasható, hogy a szántóföldi rezisztencia kísérletek eredményét az évjárat hatása jelentõsen befolyásolja. Bár mindkét év idõjárása kedvezõ volt a lisztharmat számára, 2006-ban a kórokozó a felsõbb leveleket erõsebben fertõzte, mint 2005-ben. A 2006. esztendõben a Saari- Prescott skála alapján a genotípusoknak mindössze 2%-a bizonyult tünetmentesnek, 2%-a rezisztensnek és további 15%-a mérsékelten rezisztensnek. E skála alapján nagy a mérsékelten fogékony (49%) és a fogékony (32%) állományok aránya. A borítottság alapján elvégzett értékelés sokkal kedvezõbb eredményt adott. Eszerint a búza genotípusok több mint felén 20%, vagy ennél kisebb mértékû volt a levélfelület lisztharmat borítottsága. A begyûjtött adatokat a két módszerrel együttesen vizsgálva megállapítható, hogy: 1. A természetes eredetû fertõzés hatására a fogékony fajták erõsen fertõzõdtek; 2. A Saari-Prescott skála önmagában történõ alkalmazása félrevezetõ lehet a valós rezisztencia megállapításakor. Számos genotípus esetén megfigyeltük, hogy bár a kórokozó a felsõbb levélemeletekre is feljutott, azonban a levélfelületnek csak kisebb hányadán 1. táblázat A kórokozó populációban azonosított rasszok száma, valamint a domináns búzalisztharmat rasszok, elõfordulási gyakoriságuk sorrendjében (Martonvásár, 1971-2005) Év Rasszok száma Domináns rasszok 1971 18 3, 9, 0, 46, 35 1975 23 26, 4, 32, 52, 2 1980 31 35, 44, 26, 32, 16 1985 32 35, 46, 75, 85, 44 1990 22 51, 75, 46, 67, 88 1995 25 51, 72, 90, 46, 70 2000 20 90, 63, 72, 70, 51 2005 24 51, 72, 76, 77, 90

12 2007/2 tudott elterjedni. Korrelációszámítás alapján a két értékelési módszer között mindössze r=0,68 a korrelációs koefficiens, azaz csak közepes erõsségû köztük az összefüggés. Többéves adataink alapján az államilag elismert fajtáink közül lisztharmattal szemben rezisztens-mérsékelten rezisztens az Mv Verbunkos, Mv Ködmön, Mv Béres, Mv Regiment, Mv Hombár és Mv Táltos és mindössze egy évben fertõzõdött mérsékelten az Mv Magdaléna és az Mv Csárdás. Búzalisztharmat rasszpopuláció vizsgálatok Csíranövénykori tesztben az 1971- tõl napjainkig terjedõ idõszakban 6278 db, Martonvásár körzetében begyûjtött búzalisztharmat izolátumot vizsgáltunk. Az egy-egy pusztulából származó monoizolátumokat ezután cserépben nevelt fogékony fajtán (Bezosztaja 1), üvegbúra alatt felszaporítottuk. Üvegházunkban a patotípusok azonosítására és virulenciájának meghatározására 19, különbözõ ismert lisztharmat rezisztenciagént, illetve allélt, vagy ezek kombinációját (Pm0, 1, 2, 3a, 3b, 3c, 3d, 3f, 4a, 4b, 5, 6, 7, 8, 17, 2+Mld, 2+6, 2+4b+8, 1+2+9) hordozó 30 búza genotípust vetettünk. Mivel a vizsgálatokban két eltérõ tesztszortiment is szerepel (Nover-féle és a COST Action 817 által javasolt), néhány Pm gén több genotípusban is megtalálható volt a kísérletben. A vetést követõ 9-10. napon, 1-2 leveles korban fertõztük az állományt, fogékony növényeken felszaporított monoizolátumokkal. A konídiumokat a tesztnövények levélfelületére ráztuk. A fertõzést követõ 9-10. napon meghatároztuk a tesztszortiment genotípusainak lisztharmat fertõzöttségét, majd ezen adatokból azonosítottuk a patotípusokat és kiszámítottuk a virulencia komplexitását ( virulenciagének számát ). A lisztharmat populáció vizsgálatok megkezdése óta eltelt 35 év alatt jelentõs változások következtek be a kórokozó populáció rassz-összetételében és virulenciájában. A Nover-féle tesztszortimentet használva a 6278 izolátum alapján 91 rassz jelenlétét mutattuk ki. Évekre lebontva a rasszok száma 13 és 35 között változott. A 91 azonosított rasszból 39 mindössze 1-4 évig fordult elõ a kórokozó populációban, ugyanakkor 23 rassz több mint 15 éven át volt kimutatható. Az egyes évekre jellemzõ öt domináns rassz elõfordulásának összesített aránya valamennyi évben meghaladta az 50%-ot (52,5-77,0%). A domináns rasszok öszszetétele jelentõsen megváltozott a vizsgálatok kezdete óta (1. táblázat). Megfigyeléseink szerint a lisztharmat populáció rassz-összetétele 4-8 évente jelentõsen átalakul. A változás összhangban áll a termesztett búzafajták vetésterületi arányainak változásával. Ezen összefüggés szemléltetésére jó példa a Pm8 rezisztenciagénre virulens lisztharmat rasszok arányának változása. Az államilag elismert és termesztett búzafajták között elsõként a Kavkaz és az Avrora fajták hordozták e rezisztenciagént. Vetésterületük növekedésével párhuzamosan nõtt a Pm8 génre virulens rasszok aránya (a vizsgálat tárgyát a 4-es 26-os és 52-es rasszok képezték). A két búzafajta kiváló lisztharmat és egyéb növénybetegségekkel szembeni ellenállósága miatt néhány éven belül az országos vetésterület 40%-át foglalta el. A vetésterület növekedésével párhuzamosan nõtt a vizsgált virulens rasszok aránya is, ami 1974-ben meghaladta a 40%-ot. A lisztharmat és levélrozsda rezisztencia gyors letörése is hozzájárult ahhoz, hogy a Kavkaz és az Avrora 1979-re kiszorult a hazai búzatermõ területekrõl, és a vetésterület csökkenésével a vizsgált három rassz is visszaszorult a lisztharmat populációban. A Pm8- as gént hordozó fajtákat azonban mind a mai napig használják a búzatermesztésben, így a virulencia e rezisztenciagénre napjainkban is igen elterjedt. A jelenleg Európa szerte használt tesztszortimenttel vizsgáltuk a búzalisztharmat populáció virulenciáját 18 Pm génre és génkombinációra. Megállapítottuk, hogy a vizsgált gének egyike sem alkalmas arra, hogy teljes rezisztenciát biztosítson a lisztharmattal szemben. Ez még a Pm3b génre is vonatkozik, mellyel szemben izolátumainknak mindössze a 21,9%-a volt virulens. A lisztharmat populációban kimutatható virulencia miatt valószínûsíthetõ, hogy ha a Pm3b gént hordozó búzafajtákat nagy területen kezdenék termeszteni, az erre a rezisztenciagénre virulens patotípusok rövid idõn belül felszaporodnának, így a rezisztencia gyakorlatilag értéktelenné válna. A lisztharmat patotípusok virulenciájának komplexitása (értsd: mennyi differenciáló fajtát képes megfertõzni a Nover-féle tesztszortimentben) is jelentõsen nõtt a vizsgálatok kezdete óta, az 1970-es évek elsõ felében számított 2,0-rõl 2006-ra 5,8-ra emelkedett. A búzalisztharmat Magyarországon nem a legveszélyesebb és talán nem is a legnagyobb gazdasági kárt elõidézõ kórokozó. Mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy a búzatermesztésben az elsõ fungicides védekezés elsõdleges célpontja ez a gombafaj. A lisztharmat rezisztens fajták termesztésével ez az elsõ védekezés gyakran elkerülhetõ, így a költségek csökkentésével javulhat a termesztés gazdaságossága. Vida Gyula Szunics László Szunics Ludmilla Komáromi Judit Veisz Ottó A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.

Aszárrozsda még a közelmúltban is a legelterjedtebb gabonabetegségek közé tartozott (1. kép). Magyarországon az legutóbb jelentõs szárrozsda járvány 1972-ben jelentkezett, visszaszorulása a köztes gazda (Berberis vulgaris) gyérítésére és a hatékony nemesítésre együttesen vezethetõ vissza. Nagy epidémia akkor alakulhat ki, ha a déli szelek június elején nagy tömegû uredospórát hoznak magukkal, és azok fogékony fajták zöld levelére kerülnek. A rezisztencia nemesítés eredményeként ma többnyire olyan fajták állnak rendelkezésünkre, melyek a kórokozó eddig ismert rasszaival szemben ellenállóak. Legalább ilyen fontos, hogy Délkelet- Európában, és még keletebbre is fõként rezisztens fajtákat termesztenek. A Magyarországon termesztett fajták jelentõs részénél az ellenállóságot az Sr31-es, esetenként pedig az Sr36-os rezisztencia gén biztosítja. Az Sr31 gén az 1B/1R transzlokáción található és a világon sok száz fajta hordozza. Különösen nagy gyakorisággal fordul elõ a CIMMYT által nemesített, valamint az ezek keresztezésével elõállított tavaszi búza fajtákban. Ilyen búzákat hatalmas területeken termesztenek a Földközi-tenger vidékén és Délkelet-Ázsiában (India, Pakisztán), azokon a vidékeken, ahonnan a szél a spórákat Közép-Európáig is elhozhatná. Sokáig úgy tûnt, hogy a rezisztencia http:\\environment.newscientist.com_25983701.jpg 1. ábra Az Ug 99 várható fertõzésének útvonala Ug 99 2007/2 1. kép Szárrozsdával fertõzött búza nemesítés hosszú idõre megoldotta a szárrozsda elleni védekezést. Az elsõ riasztó hír 1999-ben érkezett Ugandából, ahol azonosítottak egy új szárrozsda rasszt, amely képes a legtöbb, eddig rezisztensnek mutatkozó, többek között az Sr31-et hordozó búzafajtákat is megfertõzni. A késõbb Ug 99-nek nevezett rasszt hamarosan Kenyában is azonosították. Az új szárrozsda rassz 2003-ban Etiópiában is megjelent. Az új gomba rassz potenciális veszélye felbecsülhetetlen, hiszen ugyanúgy veszélyezteti a sûrûn lakott fejlõdõ országok élelmiszer ellátását, mint ahogy annak idején Magyarországon az 1873-as rozsdajárvány is jelentõs károkat okozott. A kedvezõtlen hírre a tudományos közélet igen gyorsan reagált. A CIMMYT jelentõsen fejlesztette kutatásait Kenyában, és megkezdte az ismert búzafajták rezisztenciájának tesztelését a helyi szárrozsda populációval szemben. Megállapították, hogy a világ legtöbb búzafajtája 13 fogékony az új Ug 99 szárrozsda törzzsel szemben. Járványtani szakértõk a gomba spóráinak röppályáját térképezve és a széljárást modellezve megállapították, hogy ha a széllel könnyen, nagy távolságokra terjedõ spórák a Kelet-Afrikából az Arab-félsziget irányába mozgó légáramlatba kerülnek, a fertõzés könnyen elterjedhet Nyugat-Afrika, a Közel-Kelet, Pakisztán és India területein (1. ábra). Az Argentínában tartott VII. Búza Világkonferencia (2005) egész napot szentelt a kérdés megvitatásának, a szükséges és lehetséges ellenintézkedések körvonalazásának. 2007-ben bekövetkezett amitõl tartani lehetett: az Ug 99 Jemenben is betegséget okozott, így már semmi sem akadályozhatja terjedését. Elõször várhatóan Délkelet-Ázsiában, majd késõbb a kórokozó elterjedhet az egész világon beleértve Nyugat- és Dél- Amerikát, Európát és Ausztráliát is. Az eset nem példa nélküli. Az 1980- as években egy másik kórokozó, a sárgarozsda virulens rassza tûnt fel Kelet-Afrikában. A Jemenben történõ felbukkanása után alig négy év alatt a fertõzés elérte Dél-Ázsiát, hatalmas károkat okozva közben Egyiptom, Szíria, Törökország, Irán, Irak, Afganisztán és Pakisztán búzatermésében. A károk akkor elérték az 1 milliárd USA dollárt. A hírek szerint az Ug 99 sokkal nagyobb veszélyt jelent a világ búzatermesztésére nézve. Becslések szerint a veszteség elérheti az évi 3 milliárd USA dollárt csak Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában. A FAO adatai alapján az említett területeken több mint 65 millió hektáron folyik búzatermesztés, mely a világ búzatermesztésének 25 százalékát adja. Magyarországon, ahol a fejlett növényvédelmi gépkapacitás lehetõvé teszi a rozsda kártételének csökkentését, kisebb veszteségekkel számolhatunk. A költségnövekedés elkerülése érdekében azonban nekünk is fokoznunk kell szárrozsda kutatásainkat. Információra van szükség a nálunk termesztett fajták szárrozsda ellenállóságáról, és talán még fontosabb, hogy a következõ években olyan új búzákat vonjunk termesztésbe, amelyek ellenállnak az új rasszal szemben is. Láng Dezsõ

14 2007/2 A búza hozama és piacossága tavaszi trágyázási tapasztalatok kapcsán Az õszi búza termesztése során a tervezett mennyiség és minõség eléréséhez a megfelelõ fajta kiválasztása, a szükséges intenzitással, optimális idõben elvégzett technológiai beavatkozások elengedhetetlenek. Ez utóbbiak sorában a fajta igényéhez és a termõhelyi adottságokhoz mért tápanyag-pótlás az egyik legfontosabb tényezõ. A makroelemek közül meghatározó szerepe van a fejlõdési stádiumhoz igazított, megfelelõ mennyiségû-minõségû N-trágyának. Az ehhez kapcsolódó kutatások fontos feladata, hogy a különbözõ fajtákkal a malom-, a tészta- és a sütõipar igényeinek figyelembevételével szabadföldi kísérletekben pontosítsa az egyes minõségi kategóriák eléréséhez szükséges hatóanyag mennyiségeket. Ezek az eredmények folyamatosan beépülnek a költségtakarékos, környezetet kímélõ trágyázási rendszerekbe. A N-trágyázást támogató módszerek közül a talajok ásványi N-tartalmának mérésén alapuló fejtrágya adagok becslése a 90-es évek elején honosodott meg a hazai gyakorlatban. Napjaink búzatermesztésében a tervezett hozamok N-igényének meghatározása a területek nem kis hányadán a 0-60 cm-es talajréteg NO 3 -N mennyiségének ismeretében történik. Kutatók, fejlesztõk és termesztõk összefogása A kora tavaszi ásványi N-tartalomnak és a N-fejtrágyának a búza minõségére gyakorolt együttes hatásáról még napjainkban is a szükségesnél kevesebb ismerettel rendelkezünk. A búza N-reakcióinak jobb megismerése szándékával ezért a hazai termesztés szempontjából meghatározó talajtípusokon, barna erdõtalajokon és réti talajokon üzemi fejtrágyázási kísérleteket állítottunk be a javító minõségi kategóriába tartozó Mv Suba fajtával (1. táblázat). Az agrotechnikai beavatkozások a N-kezelések kivételével a gazdaságnak az adott táblán szükséges, bevált technológiája szerint történtek. Az egyenként 0,5 ha méretû parcellákon vizsgált N-hatóanyag mennyiségek a következõk voltak: (1) 0, (2) 50, (3) 100, (4) 100+50, (5) 100+100 kg/ha. Az egyszeri kezeléseket (2. és 3.) tél végén-kora tavasszal végeztük el, a megosztott adagokat (4. és 5.) kora tavasszal, majd a kalászolás elõtt juttattuk ki. A kezelés elõtt parcellánként két mélységbõl (0-30, 30-60 cm) talajmintákat gyûjtöttünk, amelyekben megmértük a nitrát-nitrogén, foszfor és kálium tartalmat. A NO 3 -Nkoncentrációk szerint a barna erdõtalajokat kisebb ásványi-n tartalom jellemezte (2. táblázat). Réti talajokon jelentõs N-felhalmozódást mértünk mindkét rétegben. A N-hatások érvényre jutását a talajok P- és K-ellátottsága nem korlátozta. A MÉM NAK (1979) kategória-rendszere szerint a termõhelyek közül foszforral 1 közepesen, 5 jól, káliummal 4 közepesen, 1-1 pedig jól és igen jól ellátott volt. A hozamokról A nagyparcellás üzemi kísérletekbõl származó kísérleti eredmények megbízhatósága a termesztést befolyásoló hatások változatossága miatt kisebb, mint az egyöntetûbb, több tényezõt egyidõben ellenõrzõ, kisparcellás vizsgálatoké. A korlátozottabb mértékben általánosítható ismeretek idõbeli gyarapodása azonban folyamatosan bõvíti, új elemekkel egészíti ki a hasznosítható tapasztalatokat, például egy adott fajta mennyiségi, minõségi stabilitására vonatkozóan. A talajokban ásványi formában kimutatott, valamint a fejtrágyákkal adott N együttes mennyisége, és az Mv Suba szemtermése között közepes erõsségû kapcsolatot lehetett kimutatni (1. ábra). 2006-ban réti talajokon a termés számított maximuma 4395 kg/ha volt. Az ehhez tartozó összes ásványi N (talaj NO 3 -N + fejtrágya) 299 kg volt hektáronként. Mindez azt jelentette, hogy a fejtrágyázás nélküli parcellákhoz (145 kgn/ha, 3. táblázat) viszonyítva a 154 kg/ha mûtrágya átlagos termésnövelõ hatása 1723 kg/ha volt. Barna erdõtalajokon a kontrollok (átlag N min = 69 kg/ha) termése 3575, a számított legnagyobb hozam 433 kg becsült összes N tartalomnál 5991 kg/ha volt. Az Agrár Környezetgazdálkodási Célprogramban sarokszámnak tekintett 170 kg/ha adagú N-fejtrágya hatására a termés átlagos mennyisége 5306 kg/ha volt, ami a számított maximum 85%-a. A minõségrõl A termés piacosságát, bel- és külföldi értékesíthetõségét meghatározó minõségi tulajdonságok és a N-ellátottságra utaló átlagos N min mennyiségek közötti kapcsolat szorossága és megbízhatósága a barna erdõtalajokon bizonyult nagyobbnak (3. táblázat). Az itt bemutatott 1. táblázat Õszi búza N-fejtrágyázási kísérletek Kísérleti hely Talajtípus P-ellátottság* K-ellátottság* Egyházashetye (EG) barna erdõtalaj jó közepes Kéthely (KÉ) barna erdõtalaj jó jó Pécs (PÉ) Ramann-féle b.et. jó jó Jászboldogháza (JÁ) réti talaj jó közepes Szentistván (SZ) réti talaj jó igen jó Törökszentmiklós (TÖ) réti talaj közepes közepes * MÉM NAK (1970) szerint 2. táblázat A N-fejtrágyázási kísérletek kora tavaszi NPK-tartalma Makroelem tartalom (mg/kg) Talajtípus Kísérlet NO 3 -N P 2 O 5 K 2 O Barna erdõtalaj Réti talaj 0-30 cm 30-60 cm 0-30 cm 30-60 cm 0-30 cm 30-60 cm EG 7,2 5,4 198 17 130 52 KÉ 13,7 12,9 177 52 182 103 PÉ 7,2 7,2 147 34 244 145 JÁ 17,2 16 164 87 323 216 SZ 24,9 18,9 109 79 401 257 TÖ 17,2 12,9 73 20 289 193

2007/2 15 1. ábra A N-ellátottság és az Mv Suba termése eltérõ talajtípusokon tulajdonságok közül a korábbi ismereteket megerõsítve a N-tápláltságnak nem volt bizonyítható hatása az esésszámra egyik talajtípuson sem. Ugyanakkor az Mv Suba képességeit, a fajta meghatározó szerepét jól mutatja, hogy a termés az esésszámot tekintve még a legkedvezõtlenebb körülmények között is a legkiválóbb sütõipari minõségi csoportba tartozott a 2006. évben. Az alveográfos lisztvizsgálat szerint a növekvõ N-adag barna erdõtalajokon javította a minõséget. A görbe alatti terület (W érték) az Mv Suba termesztése során még a kisebb értékeket eredményezõ réti talajokon is minden 3. táblázat Az Mv Suba búzafajta egyes minõségi jellemzõi N-fejtrágyázási kísérletekben Talajtípus N-fejtrágya ΣN Fehérje Nedves Szediment. Farinogr. Esésszám W kg/ha kg/ha % sikér % index értékszám sec 10 4 Joule Barna erdõtalaj Réti talaj ΣN (talaj ásványi + mûtrágya) kg/ha Barna erdõtalaj Réti talaj 0 69 12,9 28,5 33,5 64,6 321 278 50 119 12,9 28,6 35,4 75,0 333 329 100 165 14,1 30,9 44,5 85,4 321 348 150 224 15,2 33,0 51,3 88,9 390 366 200 274 15,4 33,9 53,3 96,5 385 413 r 0,9673** 0,9748** 0,9745** 0,9787** 0,8659 ns 0,9770** 0 145 14,1 30,6 43,4 72,2 386 280 50 195 14,9 31,9 48,9 73,5 375 294 100 245 15,7 33,3 55,7 81,1 385 326 150 267 17,1 36,3 60,6 82,5 379 326 200 289 16,3 35,2 57,0 82,4 393 282 r 0,9218* 0,9289* 0,9462* 0,9558* 0,3084 ns 0,4178 ns ΣN a talaj kora tavaszi ásványi-n tartalma + fejtrágya N-hatóanyaga r ΣN és a minõségi paraméter közötti kapcsolat szorosságát jelzõ korrelációs koefficiens 4. táblázat Az egyes minõségi kategóriák eléréséhez szükséges N becsült mennyisége õszi búza kísérletekben Talajtípus Minõségi jellemzõ fehérje% a 11,65 b 0,0144 Határérték N (kg/ha) 12,5 60 14,0 164 30,0 138 nedves sikér% 25,93 0,0279 Barna 34,0 272 erdõtalaj 20,0 0 szedimentációs index 25,32 0,1075 35,0 91 farinográfos értékszám 56,61 0,1496 70,0 90 85,0 190 fehérje% 14,45 0,0184 12,5 58 14,0 139 30,0 135 nedves sikér% 24,98 0,0372 Réti 34,0 243 talaj 20,0 0 szedimentációs index 27,61 0,1119 35,0 67 farinográfos értékszám 59,46 0,0828 70,0 128 85,0 309 N = adott határérték eléréséhez szükséges ΣN (ásványi+mûtrágya) számított mennyisége tápláltsági szinten jóval meghaladta a kiváló lisztminõséget jelentõ 250-es határértéket. Azon minõségi tulajdonságoknál, amelyeknél a N-trágyázás mindkét talajon igazoltan hatott a minõségre, matematikai függvények segítségével számszerûsítettük a legjobb minõségi kategóriák eléréséhez szükséges N mennyiségét (4. táblázat). A termõhelyek adottságai, a N ásványosodása szempontjából kedvezõ idõjárási feltételek és a választott fajta képességeinek együttes hatásaként réti talajokon a tavalyi esztendõben a fejtrágyázás alapvetõen a hozamok növelését és a javító minõség elérését segítette. Bár a nem fejtrágyázott réti talajok jobb ásványi N-ellátottsága a termés mennyiségében nem mutatkozott meg a másik talajhoz viszonyítva, de a minõségi tulajdonságok közül fõként a fehérje, a nedves sikér és a szedimentációs index (Zeleny-szám) értékek alapján piacosabb volt az itt termett búza. Barna erdõtalajokon a kisebb ásványi N-tartalom miatt a 30% nedves sikér elérését mintegy 70 kg/ha N-mûtrágya segítette. A bemutatott paramétereket együtt tekintve az extra minõségû búza termeléséhez barna erdõtalajon a nedves sikér tartalom miatt mintegy 200, réti talajokon a sütõipari értékszám okán közel 170 kg/ha N fejtrágyára volt szükség. A 2006. évi üzemi búza kísérletek is megerõsítették, hogy a tervezett menynyiség, az elvárt minõség elérésének egyik pillére az okszerû növénytáplálás. A hosszú távú gazdaságos termesztés csak az ehhez szükséges ráfordítások minimalizálásával biztosítható. Németh Tamás Árendás Tamás Tömösközi Sándor Goór Szilva Honti László Bedõ Zoltán

16 2007/2 A zab sokoldalú hasznosíthatósága Az Állami Fajtaminõsítõ Bizottság 2006 tavaszán Mv Pehely néven állami elismerésben részesítette az elsõ martonvásári nemesítésû tavaszi zab genotípust. A minõsítés során e fajta bizonyította kiváló termeszthetõségi tulajdonságait és alkalmasságát a humán célú felhasználásra is. A fajta vetõmagjának kereskedelmi forgalmazása, a termés többcélú kipróbálása és hasznosítása az elmúlt évben megkezdõdött. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében a zab kutatási program 1992-ben indult, olyan új fajták honosítása és nemesítése céljából, amelyek jó termõképességük, betegség ellenállóságuk és jó beltartalmi értékük révén szokásos termesztési körülmények között, humán fogyasztásra és állatok takarmányozására egyaránt használhatók és sikeresen termeszthetõk. Elsõsorban bõtermõ, jó beltartalmi értékû tavaszi zab termesztésbe vonását tûzték ki célul. Az õszi zab termesztésének számos elõnye ismert, ezért a hazai viszonyok közt is megfelelõ télállósággal rendelkezõ genotípusok elõállításának kutatásával is foglalkozunk. Magyarországon a zab vetésterülete 60 ezer ha körül alakult az elmúlt években. A II. világháború elõtti vetésterületének csökkenése ellenére hazánkban is mind a mai napig az egyik legértékesebb takarmány a tenyész- és fiatal állatok, valamint a versenylovak számára. Magas fehérje-, keményítõés zsírtartalmának, valamint a benne lévõ oldható dietikus rost tartalomnak köszönhetõen kitûnõ az étrendi hatása, ami nagyban elõsegíti az emésztést, s ezzel javítja a takarmány tápanyagainak hasznosulását. Mész- és foszfortartalma a csontképzõdést segíti elõ. A zabban lévõ avenin és E-vitamin pedig növeli az apaállatok tenyészképességét. Kanadában, ahol nagy mennyiségben termesztenek zabot, elsõsorban a baromfi- és a sertéstápokban a szójadarát részben, vagy egészben zabdarával helyettesítik és az ilyen abrakkal etetett állatoknál jobb súlygyarapodást érnek el. Minden lehetõségünk adott arra, hogy a takarmányozási célra importált szójadara egy részét zabdarával váltsuk fel Magyarországon is. A pelyvás zabdarát szívesen fogyasztják a kérõdzõ állatok, a csupasz zab pedig akár szemként, akár darálva kitûnõ abraktakarmánya a baromfiféléknek. A zabszalma idõben learatva közepes szénaértékû szálastakarmánya a juhoknak és a szarvasmarháknak. Így a zab föld feletti biomassza termése teljes egészében hasznosítható takarmányozásra. Az egészséges táplálkozás egyik alapanyaga a zabból készült élelmiszer A zab takarmányozásban betöltött pozitív szerepe jól ismert e lap olvasói elõtt. Azonban a zabból értékes emberi táplálék is készíthetõ. A zabpehelybõl és a zablisztbõl készült csecsemõtápszerek régóta közismertek. A Magyarországon eddig kevésbé fogyasztott zabkészítmények külföldön fõleg a nyugat-európai országokban keresett élelmiszer cikkek a felnõttek számára is. A gabonafélék között a zabpehely 13%-os, a zabliszt 16%-os fehérjetartalmával a leggazdagabb fehérjeforrás. Nagy mennyiségben találhatók benne az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavak. A zabpehely és a zabliszt 6-7% zsírtartalmának mintegy 40%-át teszi ki a szervezet számára különösen fontos telítetlen linolsav. A jelenlegi magyar táplálkozást, annak ásványianyag öszszetételét, a túlzott nátrium és magnézium de az alacsonyabb káliumtartalom jellemzi. A zabpehely, a zabliszt és a zabkorpa fogyasztása önmagában is javítja az ásványianyag-bevitel kívánatos arányát. A vitaminok közül különösen figyelemre méltó B 1 -vitamin tartalma, de megtalálható benne a B 2 -, B 6 -vitamin, a nikotinsav és a pantoténsav is. E-vita-

2007/2 17 1. kép Zabkorpás muffin (zabkorpa tartalom 50%, lisztre átszámítva) 1. táblázat Mv Pehely beltartalmi értékei (Martonvásár, 2004-2006) Fehérje β-glukán Fajtanév abszolút abszolút szárazanyag %-ában szárazanyag %-ában (2004) (2005) (2006) Mv Pehely 13,95 15,9 13,58 5,39 Standardok átlaga 12,83 13,9 12,66 4,18 min tartalmát annak antioxidáns tulajdonsága miatt külön ki kell emelni. A zab a már említett nagy jelentõségû beltartalmi értékein túl az utóbbi évtizedben növekvõ figyelmet kapott, elsõsorban a táplálkozás élettannal és a gyógyászattal foglalkozó szakemberek részérõl. A dietikus rost tartalmának köszönhetõen ugyanis csökkenti a vér koleszterin szintjét, és kedvezõ hatással van a vércukorszint alakulására is. A vér koleszterin szintje és a koszorúerek szûkületén alapuló szívbetegségek közötti kapcsolat többszörösen bizonyított. A koleszterin mintegy kétharmada az ún. LDLkoleszterin és egynegyede a HDLkoleszterin. Az LDL-koleszterin koncentráció és a szívkoszorúér betegségek elõfordulása között egyenes arányosság van. A HDLkoleszterin szintje fordítottan arányos a keringési betegségek gyakoriságával. A zab oldható dietikus rost tartalmának nagyobb része a ß-glukán. Állatokkal végzett etetési- és humán táplálkozási vizsgálatokkal több kutató csoport is bizonyította a zab ezen összetevõjének koleszterin, azon belül is az úgynevezett káros LDL-koleszterin szint csökkentõ hatását. A zab diétás rost tartalmának körülbelül 40%-a oldható, s ezen belül a ß- glukán tartalom 75%-ra tehetõ. A zabfajták ß-glukán tartalma genetikailag meghatározott, öröklõdõ tulajdonság, amit a környezeti tényezõk befolyásolnak. A termesztett fajták ß-glukán tartalma 3,4 és 5,9 % között mozog, ami lehetõvé teszi e tulajdonság nemesítéssel történõ javítását. Magyarországon lényegesen szerényebb a zab humán célú felhasználása mint a nyugat-európai országokban. Az utóbbi években azonban érezhetõen növekedett az igény az egészségünket jobban óvó élelmiszerek iránt. A zab alapú élelmiszer termékek gyártásához a megfelelõ minõségû zab alapanyag beszerzése sokszor még ma is nehéznek bizonyul. A jó minõségû, magas ß- glukán tartalmú zab genotípusok elõállítása és termesztésbe vonása ezt a hiányt hivatott megszüntetni (1. táblázat). A nemesítési programunkban a fentiek miatt kiemelt figyelmet fordítottunk a humán felhasználású zab alapanyag minõségi követelményeinek kielégítésére is. Ennek érdekében a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézettel közösen végzett, az OMFB által támogatott pályázati kutatásainkban vizsgáltuk a Martonvásáron létrehozott zab genotípusok beltartalmi értékeit és azok felhasználhatóságát élelmiszerek készítésére. A malmi és az azt követõ élelmiszeripari feldolgozások során az élelmi rost, azon belül a ß- glukán tartalom változásának nyomon követése lehetõvé tette, hogy a KÉKI munkatársai táplálkozás-élettanilag a legelõnyösebb technológiát alkalmazva, különösen nagy zabhányadú és különösen nagy ß-glukán tartalmú, az egészséget jobban óvó, de jó élvezeti értékû élelmiszer terméket fejlesszenek ki (1. kép). A humán célú felhasználás minõségi követelményeinek az elsõ martonvásári nemesítésû tavaszi zabfajta az Mv Pehely megfelel. E fajta köztermesztésbe kerülésével biztosítani lehet az élelmiszerek elõállítása céljából a kiváló beltartalmi értékû zab alapanyag megtermelését. Az elmúlt évben megtettük a szükséges lépéseket a szabadalmi oltalmának biztosítására, az Mv Elitmag Kft. szervezésében pedig megkezdõdött a fajta vetõmagjának kereskedelmi forgalmazása. Veisz Ottó Vida Gyula Láng László Bedõ Zoltán

18 2007/2 Egy kecskebúza faj felhasználása a búza génállományának bõvítésére Aglobális klímaváltozás hatásaként Magyarországon is számolnunk kell a szélsõséges éghajlati jelenségek gyakoribb elõfordulásával, amelyek hatással lehetnek a különbözõ kórokozók okozta járványok megjelenésére is. A termesztett búza abiotikus és biotikus stresszekkel szembeni ellenálló képességének fokozására kínál lehetõséget a vad kecskebúza (Aegilops) fajokkal történõ faj- és nemzetségkeresztezés. A kecskebúzák közeli rokonságban állnak a termesztett búzával, amit az is bizonyít, hogy a hexaploid búza B és D genomja Aegilops fajoktól származik. Az evolúció során e fajok populációi alkalmazkodni tudtak a szélsõséges klímájú élõhelyekhez is. A nemesítés számára potenciális génforrásul szolgáló Aegilops fajokból számos esetben (Ae. umbellulata, Ae. speltoides, Ae. comosa, Ae. longissima, Ae. ventricosa) vittek már át rezisztenciagéneket a búzába. Az Ae. biuncialis (1. ábra) egy egyéves tetraploid faj, melynek U genomja az Ae. umbellulata-tól, M genomja az Ae. comosa-tól származik. Megtalálható a mediterrán térségtõl a Kaukázusig évi 225 és 1250 mm csapadékmennyiség mellett. Néhány változatában nagyfokú rezisztenciát mutattak ki a különbözõ rozsdabetegségekkel és az árpa sárga törpeség vírussal szemben, de nagyon jó szárazság-, és sótûrésrõl is vannak kísérleti adataink. Az elmúlt években Martonvásáron az Mv9 kr1 õszi búza és különbözõ élõhelyekrõl származó Ae. biuncialis genotípusokból F1 hibrideken keresztül amfiploidokat állítottunk elõ. Az amfiploidok a 42 búza kromoszóma mellett rendelkeznek az Ae. biuncialis 14 U és 14 M kromoszómájával is. Az amfiploidokat a búzával több generáción át visszakeresztezve elõállíthatunk olyan, ún. diszómás addíciós vonalakat, ahol a búza kromoszómákon kívül már csak egy kecskebúza kromoszómapár található. A visszakeresztezések során elengedhetetlen az Ae. biuncialis kromoszómák kimutatása és azonosítása az egyes generációkban. A 90-es évek elején kidolgozott in situ hibridizáció segítségével megállapítható bizonyos DNS szakaszok helyzete a kromoszómákon. Ezeket a hosszabb-rövidebb DNS szakaszokat próba DNS-nek nevezzük, melyet elõzetesen fluoreszkáló molekulákkal jelöltünk meg. Bizonyos ismétlõdõ DNS szakaszokból álló próbák specifikus mintázatot adnak az egyes kromoszómákon (fluoreszcens in situ hibridizáció FISH), melyek alapján az Ae. biuncialis kromoszómák azonosíthatóak (2.a ábra). Az in situ hibridizáció másik változata, a genomikus in situ hibridizáció (GISH) során próbaként az Ae. biuncialis teljes, ún. genomikus DNS-ét használjuk, aminek eredményeként az Ae. biuncialis kromoszómák teljes egészében fluoreszkálnak, míg a búza kromoszómák nem jelölõdnek (2.b ábra). A viszszakeresztezések után, a GISH és FISH technika segítségével az Ae. biuncialis 2M, 3M, 7M valamint a 3U és 5U kromoszómáit tartalmazó addíciós vonalakat sikerült elõállítanunk (3. ábra). 1. ábra Az Aegilops biuncialis Célunk olyan vonalak elõállítása, amelyek a búza kromoszómák mellett már csak egy kis Aegilops kromoszóma szegmentumot tartalmaznak, amelyek a kedvezõ agronómiai tulajdonságokért felelõs géneket hordozzák. Az ún. 2. ábra a, Az Ae. biuncialis kromoszómáinak azonosítása két ismétlõdõ DNS szakasszal végzett fluoreszcens in situ hibridizációval (FISH). A két DNS szakaszt (psc119.2 és pas1) sárgászöld és vörös színû fluoreszcens festékkel jelöltük. A kromoszómák a jellegzetes sárgászöld és vörös hibridizációs mintázat alapján jól azonosíthatók. b, A búza-ae. biuncialis addíciós vonalakból készített kromoszóma preparátumon a genomikus in situ hibridizáció (GISH) eredményeként az Ae. biuncialis kromoszómapár erõteljes vörös fluoreszcens jelölõdést mutat. c, A psc119.2 és pas1 ismétlõdõ DNS szakaszokkal végzett FISH eredményeként az addíciós vonalban azonosítható a két darab 5U Ae. biuncialis kromoszóma.

2007/2 3. ábra Az Ae. biuncialis, a búza (Mv9kr1) és az öt, különbözõ kecskebúza kromoszómát tartalmazó addíciós vonal kalásza, és az addíciós vonalak által hordozott kecskebúza kromoszómák psc119.2 és pas1 próbákkal adott FISH mintázata. 4. ábra a, Az Ae. biuncialis 14 db U (vörös) és 14 db M (zöld) kromoszómája az U és M genom specifikus próbákkal végzett multikolor genomikus in situ hibridizáció (mcgish) után. b, A búza-ae. biuncialis amfiploidokban a multikolor genomikus in situ hibridizáció (mcgish) után az Ae. biuncialis U kromoszómái vörössel, M kromoszómái zölddel jelölõdtek. A nem jelölõdött búza kromoszómák barna színûek. A nyilak a besugárzás hatására képzõdött U-búza transzlokációkat jeleznek. 19 transzlokációk elõállításához búza-ae. biuncialis amfiploid szemeket sugároztunk be 60 Co γ-sugárforrás segítségével, mely a kromoszómák törését idézi elõ. A búza és az Ae. biuncialis U és M kromoszóma szegmentumok újraegyesülésével búza-ae. biuncialis transzlokációk kialakulása várható. Az amfiploidokban a kecskebúza U és M genomjának búzától való megkülönböztetésére multikolor genomikus in situ hibridizációt (mcgish) használtunk, aminek eredményeként a különbözõ fajokból származó kromoszómák eltérõ színekkel (vörös, zöld, barna) jelölõdnek. A módszer lehetõvé tette az U és M kromoszómák kimutatását az Ae. biuncialis-ban (4a ábra) és az amfiploidokban (4b ábra) és segítségével kromoszóma átépüléseket mutattunk ki a búza és a kecskebúza genomok között (5. ábra). A létrehozott búzakecskebúza transzlokációk a búza szülõvel való késõbbi visszakeresztezések révén stabilizálódhatnak és a kedvezõ tulajdonságokat hordozó genotípusok felhasználhatóak a búza nemesítésben. Kísérleteinket a búzakalász konzorcium támogatta (OM-0018/2004). Molnár István Schneider Annamária Lángné Molnár Márta 5. ábra A búza-ae. biuncialis amfiploidokban besugárzás hatására létrejött kromoszóma átrendezõdések. a-e: dicentrikus kromoszómák, f-k: terminális transzlokációk, l-p: intersticiális transzlokációk, r-s: centrikus fúziók, t-y: kromoszóma fragmentek. Az U kromoszómák vörös, az M kromoszómák zöld, a búza kromoszómák barna színûek.

20 2007/2 Döntés elõkészítés az õszi vetõmagvásárlás elõtt Martonvásári fajtabemutatók 2007 nyarán Hagyományosan Pünkösd után minden évben elkezdõdnek a szántóföldi kalászos gabona bemutatók, programok, tanácskozások országszerte. Ezeken a fórumokon az érdeklõdõk, termelõk, gazdálkodók számos hasznos és nélkülözhetetlen információt gyûjthetnek össze a kalászos gabonákkal kapcsolatos aktuális kérdéskörök és jövõbeli trendek tekintetében úgy az elõadótermekben, mint a gyakorlatban a szántóföldön. Mindenkiben felmerül a kérdés: milyen fajta vetõmagját vessem? Melyik a legjobb fajta számomra? A válasz kissé összetett, de megfogalmazható. Olyan fajták minõsített vetõmagjából kell vásárolni, amelynek a termése a legmagasabb áron adható el a gabonapiacon, és ezzel arányos termelési költséggel a legtöbbet képes teremni. A martonvásári kalászos gabona fajták iránt évrõl-évre egyre több gazdálkodó, vetõmag elõállító és forgalmazó, továbbá hazai és külhoni gabonakereskedõ érdeklõdik és személyesen részt vesz az országos vagy valamelyik regionális bemutatónkon. A 2006. évben Magyarországon közel 30 szántóföldi bemutatót, szakmai tanácskozást szerveztünk közösen a fajtasor kivitelezésében partner házigazdákkal, amelyeken közel 4000 érdeklõdõ szakember vett részt. A belföldi kalászos szakmai napok mellett további 15 külföldi program segítette a fajták határon túli megismerését Horvátországban, Szlovákiában és Romániában, ahol szintén több ezer ember szerezhetett tapasztalatot a martonvásári kalászos fajtákkal kapcsolatosan. A gabonavertikum szereplõinek minden évben új dolgokkal kell szembesülni, azokat idõben fel kell ismerni és termelési, értékesítési terveiket, stratégiáikat ehhez igazítva kell kialakítaniuk. Döntéseiket igen komoly anyagi következmények kísérik. Az utóbbi évek során többször tapasztalhattunk szélsõségeket az idõjárásban és a globális elõrejelzések szerint ezekre kell számítanunk és felkészülnünk. Elsõsorban a befolyásolhatatlan tényezõkhöz kell igazítanunk saját technológiánkat és fajtaválasztásunkat. Ezeknek megalapozásában, felismerésében, eldöntésében sokat segítenek a szántóföldi kalászos fajtabemutatók a figyelmes szemlélõ számára. Itt mindenki kaphat egy alapos, letisztult helyzetértékelést és számos naprakész információt a gabonák állapotáról melyet személyesen is megtekinthet és a várható piaci lehetõségekrõl. Összehasonlíthatja a saját gazdaságában elvetett fajtánál tapasztaltakat a demonstrációs fajtasorban mutatott jellemzõkkel és más, még nem kipróbált fajtákkal. Természetesen ezek a napok a fentieken kívül még egy na-