Hungary-Romania Cross-Border Co-operation Programme

Átírás

1 Hungary-Romania Cross-Border Co-operation Programme Projekt címe: Határon átnyúló együttműködés a mezőgazdasági kutatás és oktatás területénbúza stressz ellenálló képességének fokozása érdekében fenntartható Projekt időtartama: Előszó Az Európai Unióban kiemelten támogatják a határokon átnyúló régiók közti együttműködést. Azok az együttműködések élveznek elsőbbséget, amelyek határon átnyúló hatása a legkedvezőbb a térség fejlődésére. A Szegedi Gabonakutató Kft a Temesvári Bánát Agrártudományi Egyetemmel háromszor egymás után nyert el ilyen pályázatot. A jelenlegi projektben, amely a Magyarország Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében jött létre, a résztvevők köre tovább bővült (Szegedi Biológia Központ, Lovrini Mezőgazdasági Kutatóállomás, Temesvári Agro-Clasic Srl). Az együttműködés célja: betegségeknek ellenálló őszi búza fajták előállítása és termelése a régióban, amely által nagyrészt feleslegessé tehető az egyre drágább és a környezetre is káros kémiai növényvédelem. A jelenlegi projekt keretében begyűjtöttük, kicseréltük és több termőhelyes kísérletbe állítottuk a tájhoz legjobban adaptálódott gabonafajtákat. A hagyományos vizsgálatok (termőképesség, minőségmérés és rezisztenciateszt) mellett új eljárásokat is bevonunk e munkába (DNS markerekkel végzett szelekció és stressz diagnosztika klorofill fluoreszcenciás módszerekkel). A számos szakmai eredmény, oktatási program és közös konferencia mellett örvendetes, hogy az együttműködés iránt egyre nagyobb az érdeklődés, kialakulófélben vannak határ menti gazdatársi kapcsolatok is. Remélem a projekt tudományos eredményeinek hasznosításával és az együttműködések továbbfejlesztésével megteremtődik a lehetősége a betegségeknek, ugyanakkor kiváló minőségű búzafajták előállításának. Mindez nagyban szolgálná a régió mezőgazdaságának és fogyasztóinak érdekeit. Dr. Purnhauser László projektvezető

2 Együttműködő intézmények Gabonakutató Kft, Szeged MTA Biológiai Központ, Szeged Banat University of Agricultural Sciences, Temesvár Agricultural Research Station, Lovrin

3 Közös búza fajtakísérletek

4 Temesvári fiatal szakemberek a Gabonakutató Kft-ben

5

6 MAGYAR-ROMÁN HATÁRMENTI EGYÜTTMŰKÖDÉS A BÚZANEMESÍTÉSBEN Purnhauser László1, Csősz Lászlóné1, Petróczi István1, Kótai Csaba1, Gyeviki Zsófia1, Butnaru Gallia2, Sarac Jan 2, Herman Hildegard2, Gorinoiu Gabriela3 1 Gabonakutató Nonprofit Kft Szeged Banat University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, 3 Agricultural Research Station, Lovrin A magyar-román déli határszakasszal szomszédos régió (Békés-Csongrád, ill. Bánát) mind geográfiai, mind éghajlati szempontból egységet képez, egyúttal elsőrangú gabonatermő vidék. A gabonafélék, főleg a búza termelése a régió mezőgazdaságának egyik legfőbb bevételi forrása. A gabonatermelés biztonságát azonban számos gombabeteg veszélyezteti. Az Európai Unióban kiemelten támogatják a határokon átnyúló régiók közti együttműködést. Azok az együttműködések élveznek elsőbbséget, amelyek határon átnyúló hatása a legkedvezőbb a térség fejlődésére. A Szegedi Gabonakutató Kft, a Temesvári Bánát Agrártudományi Egyetemmel háromszor egymás után nyert el ilyen pályázatot. A jelenlegi projektben, a résztvevők köre tovább bővült (Szegedi Biológia Központ, Lovrini Mezőgazdasági Kutatóállomás). Az együttműködés célja: betegségeknek ellenálló őszi búza fajták előállítása és termelése a régióban, amely által nagyrészt feleslegessé tehető az egyre drágább és a környezetre is káros kémiai növényvédelem. A projekt keretében begyűjtöttük, kicseréltük és több termőhelyes kísérletbe állítottuk a tájhoz legjobban adaptálódott gabonafajtákat. A hagyományos vizsgálatok (termőképesség, minőségmérés és rezisztenciateszt) mellett új eljárásokat is bevonunk e munkába (pl. DNS markerekkel végzett génazonosítás és szelekció). Molekuláris markerekkel 18 magyar és 23 román búzafajtában vizsgáltuk az 1BL.1RS rozs búza transzlokáció (hordozza az Sr31, Pm8, Lr26, Yr9 rezisztenciagéneket), az Sr36/Pm36 szárrozsda/lisztharmat rezisztencia génklaszter, valamint a nem rasszspecifikus Lr34 levélrozsda rezisztenciagén gyakoriságát. Szintén molekuláris markerek (SSR) felhasználásával meghatároztuk a búzafajták (17 magyar, 13 román és 4 más külföldi) genetikai diverzitását. Markerekre alapozott szelekciós programot indítottunk a búzafajták betegségrezisztenciájának növelésére. Az eredmények alapján a 1BL.1RS transzlokáció a vizsgált magyar és román búzák egyharmadában fordult elő. Az Sr36/Pm36 génklasztert, míg a vizsgált magyar búzák 39%ában (ezen belül a szegedi búzák 60%-ában) mutattuk ki, addig ez a román búzák egyikében sem fordult elő. Az Lr34 levélrozsda rezisztenciagén gyakorisága viszont a román búzákban volt igen magas (78 %), a magyarokban pedig csak 17 %. A genetikai diverzitási vizsgálatok alapján a magyar és román búzafajták genetikailag határozottan elkülönültek egymástól. Ezen belül a romániai Funduleában és Lovrinban nemesített búzafajták egy főklaszterbe tartoztak, jelezve a két nemesítési program közti szoros kapcsolatot. A magyar búzákon belül a martonvásári és szegedi nemesítvények általában jól elkülönültek egymástól. Mindegyik nemesítési programban számos rokonsági alcsoport volt elkülöníthető. Megállapítható, hogy az országhatárok általi megosztottság jelentősen megnövelte a genetikai elkülönülését a két ország búzái között. Ugyanakkor ez kölcsönösen gazdag genetikai forrást nyújthat a két ország nemesítői számára, a régió környezetéhez jobban alkalmazkodó változatosabb genetikai hátterű fajták előállításához. Markerre alapozott szelekcióval sikeresen vittük át a Sr36/Pm36 szárrozsda/ lisztharmat rezisztencia génklasztert a román Alex fajtába. A munkát az INTERREG IIIA (HU-RO-SCG-1/206) és HURO/0801/133 Európai Uniós regionális együttműködés fejlesztési programok támogatták. 2

7 BÚZA LEVÉLBETEGSÉGEK ÉS KÁRTÉTELÜK A MAGYAR-ROMÁN HATÁRMENTI RÉGIÓBAN Csősz Lászlóné1, Fónad Péter1, Kótai Éva1, Petróczi István1, Kótai Csaba1, Butnaru Gallia2, Gorinoiu Gabriela3, Sarac Jan2, Herman Hildegard2, Chelu Cristina2, Gyeviki Zsófia1, Purnhauser László1 1 Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Társaság, Szeged, Magyarország Banat University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine, Timisoara, Romania 3 Agricultural and Development Research Station, Lovrin, Romania 2 A es tenyészidőszak az utóbbi 10 év legcsapadékosabb éve volt a magyarromán határmenti régióban. A gyakori esőzések megnövelték a gombafertőzések kialakulásának veszélyét és jelentősen befolyásolták az ezek elleni védekezés hatékonyságát. A Pyrenophora tritici-repentis-sel mesterségesen fertőzött kísérletben 5 magyar és 5 román búzafajtát vizsgáltunk Pyrenophora tritici-repentis-sel mesterségesen fertőzött és fungiciddel (szárbainduláskor: epoxikonazol+morfolin, virágzás közepén: piraklostrobin+epoxikonazol) kétszer védett körülmények között 4-4 ismétlésben (parcella méret: 5,2 m2) 2010-ben, Szeged Kecskés telepen. Az elővetemény búza volt. A mesterséges fertőzés december közepén történt, fertőzött szalma kiszórásával (25 g szalma/parcella). A kórokozók mikroszkópi azonosítása során a kísérletnél a Drechslera triticirepentis és a Septoria tritici dominanciáját tapasztaltuk. A mesterséges fertőzés hatására a levélfoltosságok kezdő tünetei már április elején megjelentek a fertőzött parcellákon. A tenyészidő végére a levélfoltosságok mértéke a júniusi bonitálás időpontjára több mint 90 % volt a fertőzött parcellákon. A kétszeri permetezés a levélfoltosságok ellen nem adott teljes védelmet, így június közepére a fertőzöttség mértéke a fungiciddel kezelt parcellákon is elérte a 43 %-ot. A kétszeri kezelés hatékonysága 52 %-os volt. A levélrozsda fertőzöttség mértéke jelentős volt, azonban a késői megjelenés miatt terméscsökkentő hatása e kísérlet esetében nem volt szignifikáns. A lisztharmat a folyamatos esőzések miatt nem tudott felszaporodni jelentős mértékben. A vizsgált tíz fajta termése minden esetben, ezerszemtömege pedig a GK Csillag és GK Békés kivételével szignifikáns mértékben csökkent a fungiciddel védett parcellákhoz képest. A 10 fajta átlagában a terméscsökkenés mértéke 44 %, az ezerszemtömegé 32 % volt. A fajták közül a GK Csillag és a GK Békés termése csökkent a legkisebb mértékben a védett parcellákhoz viszonyítva. A fenti betegség közül a D. tritici-repentis csökkentette szignifikáns mértékben (r=-0,6860*) a termést. Az új rezisztencia források keresése céljából 40 magyar és 40 román genotípust vizsgáltunk Szegeden és Lovrinban. E kísérletben a S. tritici bizonyult domináns kórokozónak mindkét helyen. A fertőzöttség mértékében jelentős különbségeket figyeltünk meg, azonban az egyéves eredmények nem elegendőek a törzsek általános rezisztenciális tulajdonságainak pontosabb megítéléséhez, mivel a lisztharmat fertőzöttség mértékét nem tudtuk értékelni, a levélrozsda pedig a tenyészidő végén jelent csak meg. A levélfoltosságokat okozó kórokozók összetételének meghatározásához a határmenti régió hét (Szeged-Öthalom, Szeged-Kecskés, Kiszombor, Székkutas, Csanád, Lovrin, Temesvár) helyéről gyűjtöttünk mintát. A 2010-es évben a S. tritici dominanciáját tapasztaltuk a régióban. A fenti munkát támogatták az INTERREG IIIA (HU-RO-SCG-1/206) és HURO/0801/133 Európai Uniós regionális együttműködés fejlesztési programok.

8 FENNTARTHATÓ BÚZATERMESZTÉS FEJLESZTÉSE A MAGYARROMÁN HATÁRVIDÉKEN Petróczi István Mihály1, Csősz Mária1, Bóna Lajos1, Kótai Csaba1, Butnaru Gallia2, Gorinoiu Gabriela3, Purnhauser László1 1 2 Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Szeged Bánát Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem, Temesvár, Románia 3 Mezőgazdasági Kutató-fejlesztő Állomás, Lovrin, Románia A magyar-román határvidéken a búzatermelés a gazdálkodás egyik meghatározó tényezője. A takarékos művelési módok fontos előnyeik mellett növelhetik egyes betegségek (Septoria, Pyrenophora) gyakoriságát és mértékét, valamint az abiotikus stresszérzékenységet. Nemesítési és technológiai eszközökkel az anyag- (fungicid, műtrágya) és energia-takarékosság fejleszthető, ugyanakkor mérsékelhetőek a termésingadozások. A szántóföldi kisparcellás kísérleteket a GK Kft. (Szeged) Öthalmi Kísérleti Telepén mélyben sós, réti csernozjom talajon végeztük, véletlen blokk elrendezésben, 4 ismétléssel, búza és repce előveteményeket követően évben. A modell kísérletben négy különböző NPK-trágyázási változatot alkalmaztunk (A=80+0+0; B= ; C= ; D= kg/ha). Mindegyikhez két eltérő fungicid technológiát (1= kontroll; 2= fungicid kezelés triazol hatóanyaggal) kapcsoltunk. Az így kialakított komplex technológiai változatokat hat szegedi (GK Békés, GK Csillag, GK Petur, GK Verecke, GK Göncöl, GK Garaboly) és öt román (Alex, Ciprian, Lovrin 34, Boema, Faur) búzafajtán vizsgáltuk. Modell kísérletünkben vizsgáltuk a szemtermés, ezerszemtömeg, nedves sikér, szemkeménység, Hagberg-féle esésszám és a Zeleny érték változásait. A kísérletben az októberi vetéshez képest a novemberi átlagosan 11%-kal (0,46 t/ha) termett kevesebbet. A vizsgált fajták között jelentős, szignifikáns eltéréseket mértünk. A vetésidőre legérzékenyebben a GK Petur reagált, amelynél a terméscsökkenés mértéke 30% (1,28 t/ha) volt. Ugyanakkor a Lovrin-34 termése nem csökkent, a GK Garaboly és Alex fajtáké alig változott a késői vetésidőben. A trágyázási változatok és fajták átlagában búza elővetemény után a fungicid kezelés a kontrollhoz képest 1,73 t/ha (54 %) terméstöbbletet eredményezett. A GK Garaboly termését az állományvédelem közel megduplázta, míg a Boema esetében csak 30 % termésnövekedést mértünk. Három fajta 2 t/ha-t meghaladó többletet mutatott. Repce elővetemény után mérsékeltebb fungicid hatások igazolódtak. A fajták átlagában a kontroll (4,62 t/ha) termése 44 %-kal haladta meg a búza elővetemény utáni kontroll termését (3,2 t/ha). Repcét követően az állományvédelem a kezeletlenhez képest átlagosan 0,96 t/ha terméstöbbletet eredményezett, ami közel fele a búza elővetemény után kapott többletnek. A repce elővetemény pozitív hatása a kezeletlen kontroll állományokban volt kifejezettebb. A repce után védekezés nélkül közel azonos termésszint mutatkozott, mint búza után vegyszeres védekezéssel. Az eredmények hangsúlyozzák, hogy a vetésváltás, az állományfejlettség és a fajtaválasztás a rendkívüli infekciós nyomás mellett is közel azonos mértékben hatásos eszközei a fenntartható gazdálkodásnak, a betegségek féken tartásának, a termésmennyiség és minőség stabilizálásának. A munkát az INTERREG IIIA (HU-RO-SCG-1/206) és HURO/0801/133 Európai Uniós regionális együttműködés fejlesztési programok támogatták.