Gabonafehérjék és toxintartalom II.

Átírás

1 (A korábban megjelent cikk elérhető itt) A következő kísérletsorozatból a fuzáriumprogramból származó előnemesítési anyag fehérjetartalmát (Mininfra Smart GT), illetve a termésadatokat mutatjuk be. Itt jelzem, hogy a Szilárd a járványos 2016-os évben is erős kontroll volt, ezt az 1. ábrán a kontrollszintet mutató nagy kék négyszög jelzi. Látható, hogy szignifikáns negatív korreláció van a termés és a fehérje között (ami nem új, de különböző programokban másként alakul). Látható, hogy számos törzs jobb termést adott, mint a Szilárd, amelyen csak mérsékelt sárgarozsda- és levélfoltosság volt ebben a tenyészkertben. A tőlünk származó anyagok ezzel szemben lényegesen jobb sárgarozsda-, levélrozsda- és levélfoltosság- ellenállósággal rendelkeztek. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a legnagyobb termőképesség, amely még 100 százalék felett volt, egy 17,2 százalék fehérjét tartalmazó törzsünkben fordult elő. A legnagyobb fehérjetartalom 18,8 százalék volt, de már csak 80 százalék körüli terméssel. Ebből a kísérletből úgy látszik, hogy számos százalék közötti törzs van, amelyek termése eléri a kontroll szintjét vagy meghaladja azt. 1. oldal (összes: 8)

2 A B törzsek esetében (2016) más a kép (2. ábra). Ez 2 kilométerre volt a kevésbé fertőzött prebreeding tenyészkerttől. Itt már a kontrollok is szenvedtek a sárgarozsdától, és mivel a programunkból származó törzsek levélzete egészséges volt, érthető a sok esetben a kontrollnál 2. oldal (összes: 8)

3 nagyobb termés. Azt természetesen nem gondoljuk, hogy ez a genetikai termőképességet is jelenti, itt az lesz az érdekes, hogy egy járványmentes évben hogyan alakul ez az adatsor. Érdemes megemlíteni, hogy a kontroll fajták százalék fehérjét adtak, ami a GK Csillag és a GK Ati esetében nem rendkívüli, a Szilárdnál viszont meglepően jó. A legnagyobb értékek a 19 százalékos fehérjetartalmat is meghaladták, a legkisebb mindössze 10,2 százalék volt. Az adatokból az is látszik, hogy a különböző betegségekkel szembeni ellenállóság nem mutat szignifikáns összefüggést a termőképességgel, jórészt azért, mert a törzsek túlnyomó része tünetmentes volt, így a terméskülönbségeket egyéb tényezőkkel kell magyarázni. Az idén a kép kicsit más (3. ábra). Bár a fejtrágyázás a szokott mennyiségben és időben megtörtént, de a szárazságban messze nem hatott olyan mértékben, mint kellett volna. A kísérleti átlag 14,5 százalékról 1 százalékkal kisebb volt, viszont a kontrollok átlagai a GK Szilárdnál 11,05 százalék volt, a tavalyinál 3,5 százalékkal kisebb érték, de az Altigo 10,68 és az Mv Nádor 11,14 százalék volt. A maximális értékek is csökkentek, a legnagyobb fehérjetartalom is 2 százalékos csökkenést mutatott, míg a minimum 9,3 százalékot mutatott. Ezekhez képest a nagyszámú százalékos törzs biztató, különösen az, hogy ezzel a fehérjetartalommal hét törzs elérte a Nádor termését, annál lényegesen magasabb fehérjeterméssel. Nyilván az ennél nagyobb fehérjetartalomnak már van termésára is. Ezek az adatok azért különösen fontosak, mert 2017-ben gyakorlatilag nem voltak betegségek, csak a tenyészidő vége felé lehetett néhány százalék levélrozsdát látni néhány törzsön. Fontos, hogy az adott fehérjetartalomnál igen nagy a termésvariabilitás, ami nem kórtani okokra vezethető vissza, vagyis ki lehet választani azokat a törzseket, amelyek megfelelő mennyiségű fehérjét adnak viszonylag kis termésáldozattal. Hol tart a nemesítés? A 1. táblázatban bemutatunk egy sor olyan búza genotípust, amelyeket betegség-ellenállóságra, magasabb fehérjetartalomra, s amennyire lehetett, kontroll közeli termőképességre szelektálni. Míg a kontrollok akár 75 százalékos szemfertőzöttséget is mutatnak, kombinációmegjelöléssel azokat a törzseket mutatjuk, ahol a fehérjetartalom magas, a betegségadatok alacsonyak. Kalászfuzáriumban a legellenállóbb törzsek 1 százalék alatti értéket mutatnak, ezek a már közepes (30% körüli szemfertőzöttség) ellenállósággal rendelkező kontrollokhoz képest is nagyságrendi előrelépést jelentenek. A fogékony anyagoknál a sárgarozsda 3. oldal (összes: 8)

4 és levélrozsda 100 százalékos fertőzést is mutatott, azaz járvány volt. Itt gyakori az immunitás szintű ellenállóság (0 érték), vagy a mérsékelten ellenálló rezisztenciatípus (mr) nyomokban, de legfeljebb néhány százalékban kimutatható fertőzéssel. A levélfoltosság (többnyire Septoria tritici) ugyancsak nehezen kezelhető, a fogékony genotípusokon az százalékos fertőzés sem ritka. A minőség nagyrészt a Tiszatájból (Ttj), a sárgarozsda-ellenállóság (Yr 17) a Renan francia fajtából (RC103) és az amerikai anyagokból ered (Arge, F569, FO1302GP3-1/3), a fuzárium-ellenállóság a Sumai 3-ból (Sum-3), a Nobeoka Bozuból (NB), az említett amerikai anyagokból ered. A levélrozsda-ellenállóság tekintetében az RC103 kiváló forrás (LR37), de számos más fajtából is eredhet. A szegedi búzafajták közül közepes fuzárium-ellenállóságról beszélve érdemes megemlíteni a GK Csillag, a GK Fény, a GK Körös, a GK Pilis és a GK Bakony fajtákat, viszont az összes tritikálé (GK Maros, GK Rege, GK Szemes) jobb, mint a már említett búzafajták, nagyjából a Bakonnyal vannak egy szinten. A búza kalászvédelmével három évtizede foglalkozunk. A növényvédelmet illetően felhívjuk a figyelmet egy igen fontos tényre. Egy négyéves kísérletben különböző érzékenységű genotípusokkal végeztünk nagyüzemi kísérletet kalászfuzárium ellen (4. ábra). A fogékony fajtán a legjobb szerek 78 és 85 százalékos csökkenést okoztak a DON tekintetében a saját kontrolljához képest, a legkisebb 4. oldal (összes: 8)

5 csökkenést a 26 és 35 százalékos érték jelzi. Mivel a saját kontrolljához viszonyítottuk, ezért a kontrollnál 0 értéket kapunk. Ugyanezen kontrollhoz képest a közepesen fogékony fajtán már lényegesen nagyobbak a toxincsökkenési értékek, 58 és 87 százalék között változnak. A rezisztencia önmagában 42 százalékos csökkenést okozott, a fungicidek hatása ehhez adódott hozzá. Ha a GK Fényt nézzük, akkor a kontroll érték már 80 százalék, azaz a fogékony fajtához képest már 80 százalék a nyereség, és erre rakódik rá a fungicidhatás, ami a legjobb esetben 98 százalékot is elér. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nagyon fogékony fajtánál, ha százalékos toxincsökkenést el is tudnak érni a leghatékonyabb szerek, a megmaradó toxin még mindig lehet a toxinhatárérték 2-3-szorosa is. A közepesen fogékony fajtánál sokkal szélesebb szerválaszték alkalmas lehet a kívánt csökkenés elérésére, de még mindig a hatékonyabb szerek felhasználása javasolt. A közepesen ellenálló védelem nélkül még elérheti a határértéket, akár kétszeresen is, de a legjobb fungicidek már 1,25 mg/kg alá szorították a DON-tartalmat, így minden további manipuláció nélkül is alkalmas a termény az élelmiszerbiztonsági kritériumok betartására. Ahol nem, ott a maradék DON-tartalom legfeljebb 1,5-17 mg/kg volt, amit egyszerű tisztítással már a gyengébb fungicideknél is kezelni lehet. A lényeg, hogy a rezisztenciaszint kormányozza az adott fajta védhetőségét, azaz az adott szer hatása nagymértékben fungicidfüggő, de ezt a fajtatulajdonságok is befolyásolják, s ez az ábrából is jól látszik. Kukorica Az első kísérletben 10 szegedi és 10 újvidéki hibridet teszteltünk két éven át, két termőhelyen (2. táblázat). Minden kórokozóból 2-2 izolátumot alkalmaztunk, a búzával szerzett tapasztalatok alapján. Jól látszik, hogy a F. graminearum volt a legfertőzőképesebb, a F. culmorum és a F. verticillioides hasonló szinten áll, és az A. flavus fertőzött a legkevésbé. A három fuzáriumfajjal kapcsolatos összefüggések hasonlóan alakultak, viszont egyik sem mutatott kapcsolatot az A. flavus-adatokkal. A kórokozók átlagában szignifikáns hibridkülönbségek voltak. Az élen két szegedi hibrid végzett, 5. oldal (összes: 8)

6 közülük a Sze521 mindmáig köztermesztésben van. Jó adatai miatt a Saroltát is meg kell említeni, ma is ez az egyik szegedi húzófajta. Fontos, hogy az első négy hibrid varianciája 2 alatt marad, ami azt jelenti, hogy ezek mind a négy gombafajjal szemben jó ellenállóságot mutatnak. A DON-termelő gombák csőpenész-fertőzöttségi és DON-átlaga r= 0,96-os összefüggést mutattak, ami a vártnál lényegesen jobb, de más kísérletekben más hibridekkel nem mindig jön vissza. A F. verticilliodes kísérleti főátlagai és a fumonizin B1+B2 nem mutattak szignifikáns kapcsolatot, de külön-külön a két termőhely már r=0,4252, illetve r=0,3963, 10 százalékon szignifikáns kapcsolatot mutatott. Az A. flavus és aflatoxin kapcsolatát csak az újvidéki kísérletben tudtuk értékelni, mert Szegeden, bár volt fertőzés, de toxintartalom nem. Az újvidéki adatok r=0,9709-es összefüggést adtak (P=0.001). 6. oldal (összes: 8)

7 Sokkal gyakrabban találkozunk az 5. ábrán bemutatott jelenséggel, amikor bár a hibridek túlnyomó részénél kimutatható a kapcsolat a fertőzöttség és a toxintartalom között, mégis találunk olyanokat, amelyek a fertőzés alapján várt toxintartalom többszörösét vagy csak a töredékét termelik. Ennek a mértéke nagyobbnak látszik, mint amit a búzánál kaptunk. Ennyire eltérő adatok viszont a szegedújvidéki anyagban nem voltak. Mindenesetre ez azt mutatja, hogy a toxintúltermelés (sárga kiemelés) takarmánybiztonsági kockázat, a toxin-alultermelés (sárga kiemelés) viszont azért kockázat, mert a nagyon fertőzött tételeknek más minőségi problémája is lehet, mint a toxin, és jelenleg semmiféle garancia nincs arra, hogy a nagyon fertőzött tételekben más gombatörzs esetén nem fog-e mégis megjelenni jelentősebb toxintermelés. Úgy gondoljuk, akkor járunk el helyesen, ha a hibridek szelekciójánál az alacsony fertőzöttség és az alacsony toxintartalom egyidejű előfordulását keressük, és azokat választjuk ki további vizsgálatra, amelyek ebbe a csoportba tartoznak (kékkel kiemelve). Nyilván ezt mind a három gombafajra el kell végezni, és ennek alapján kell az adott hibridet minősíteni. Minthogy az egyes állatfajok toxinérzékenysége eltérő, itt a szennyezettebb tételeknél az összetett gyomrúak esetében például sokkal kisebb problémára lehet számítani, mint sertésnél, vagy a csirke például jobban tűri a DON-t, mint a sertés. Azonban ahhoz, hogy a gyakorlati szakemberek is el tudjanak igazodni ebben a kérdésben, egy kisokos-táblázat kellene, amelyből gyorsan választ lehet kapni ezekre a problémákra. Összefoglalás Tossenberger János professzor szerint az állatokkal megetetett fehérje nagyjából fele gabonafélékből 7. oldal (összes: 8)

8 származik. Ennek a kisebb része származik kukoricából, amitől senki sem vár el magas fehérjetartalmat. A kalászos gabonáknál már más a helyzet, itt a fajokban, és különösen az általunk alaposan vizsgált búzában már igen nagy fehérjetartalom- eltérések vannak, de a maximumminimum értékek között 10 százalék eltérés van. Elvileg semmi akadálya nincs százalékos fehérjetartalmú búzákat használni takarmányozásra. Ez ma nagyrészt árkérdés, mivel a nagy termés és a magas fehérjetartalom negatív korrelációt mutat, de százalék környékén még találunk olyan genotípusokat, amelyek elfogadható termést adnak. Nyilvánvalóan igen nagy szükség van arra, hogy a nagyobb fehérjetartalmú búzák iránti igény a gazdálkodók és az állattenyésztők részéről is megfogalmazódjon, mégpedig piaci eszközök révén magyarán a nagyobb fehérjetartalmat az árban is honorálni kell. Jó lenne azt is meghatározni, hogy mi a takarmánybúza. Mi úgy gondoljuk, biztosan nem a 8-10 százalék körüli fehérjetartalmú búza, ami semmilyen állatélettani szempontból nem minősíthető fehérjetakarmánynak, és csak számos adalék hozzáadásával lehet elfogadható tápot gyártani belőle. Minthogy a biológiai alapok adottak, végső soron a piaci kereslet dönti el, hogy lesz-e valami a fehérjetartalom növeléséből. Viszont lépni kell, mert a nemesítés a nagy termések felé fordult, és nem vagyok benne biztos, hogy ez a jó irány. Ezen túl azonban az is fontos, hogy a fehérje és természetesen a keményítő, a zsír stb. ne tartalmazzon olyan toxinokat, amelyek ellehetetlenítik az állattenyésztés gazdaságosságát. Ez alatt nemcsak a rosszabb súlygyarapodást, az állatorvosi költségek megugrását, a drága toxinkötők alkalmazását értem, hanem a kalászosoknál a tisztítási folyamat is százalékos szemveszteséget okoz, azaz ennyivel nő a tisztább, de kisebb mennyiségű termény ára és még ez sem biztosítja, hogy a beavatkozás sikeres. Minthogy a toxinszabályozás legfontosabb tényezője a rezisztencia, és mind a két fő gabonánkban igen jelentős fajtakülönbségek vannak e tekintetben, élni kell azzal a lehetőséggel, hogy ma már ki lehet választani azokat a fajtákat, amelyek az átlagnál jobbak. Ennek a módszertani és nemesítési alapjai készen vannak, dolgozni már lehet velük, annak ellenére, hogy számos kérdésre még választ kell találni. Az összes gabonánál nagyon fontos a fajtaelismerés korszerűsítése, és korszerűbb mesterséges fertőzési eljárások bevezetése a hagyományos természetes fertőződés felvételezése mellé. Mesterházy Ákos az MTA rendes tagja Varga Mónika, Szabó Balázs, György Andrea, Dr. Tóth Beáta NAIK-NÖKO, Szeged Szerző: Mesterházy Ákos/Varga Mónika/Szabó Balázs/György Andrea/Dr. Tóth Beáta Közzététel ideje: , hétfő, 08:05 A forrás webcíme: 8. oldal (összes: 8)