BAJMÓCY PÉTER 1 JÓZSA KLÁRA 2 PÓCSI GABRIELLA 3 SZÉLSİSÉGES APRÓFALVAK. APRÓFALVAK A TELEPÜLÉSLISTÁK VÉGEIN NÉHÁNY TÁRSADALMI-GAZDASÁGI MUTATÓ ALAPJÁN

BAJMÓCY PÉTER 1 JÓZSA KLÁRA 2 PÓCSI GABRIELLA 3 SZÉLSİSÉGES APRÓFALVAK. APRÓFALVAK A TELEPÜLÉSLISTÁK VÉGEIN NÉHÁNY TÁRSADALMI-GAZDASÁGI MUTATÓ ALAPJÁN Extreme small-villages. Villages on the ends of the settlement-lists in Hungary by some social-economic indices It is well-known, that the small villages had been the most underprivileged settlements in Hungary during the last fifty years. It did not come only from their size, but from their political awarding, too. The small villages (less than 500 inhabitants) made a relatively homogenous group during the last fifty years, but in the last decade a differentiation process started. Some villages are really extreme in some indices, they are among the best or the worst settlements in Hungary. We investigated twenty indicators (demographic, employment, income, education level, etc.) and we found small villages among the best and the worst settlements. On the whole the small villages are in worse situation than the average, but there are good and very bad ones accirding every indices. The most special ones are the roma (gipsy) villages, the extremely small ones, the villages with suitable torism or the villages with some social institutions. Bevezetés Az elmúlt évtizedekben a geográfus szakma érdeklıdése lassan, fokozatosan fordult a falvak, a falukutatás felé. A településállományon belül kitüntetett figyelemben részesülnek faluállományunk legkisebb elemei, az aprófalvak. Kezdetekben az aprófalvak általános tulajdonságai, a hátrányos helyzetük ismertetése, ennek okainak és következményeinek feltárása foglalkoztatta a hazai geográfiát, megjelentek az elsı falutipizálások, esettanulmányok (BELUSZKY P. 1977, ENYEDI GY. 1980, BELUSZKY P. - SIKOS T. T. 1982, KOVÁCS K. 1990, TÓTH K. 2000). Az 1990-es évek után azonban felismerve a települések életét, fejlıdését befolyásoló folyamatok megváltozását az aprófalvas településállomány 1 Bajmócy Péter PhD., egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 2 Józsa Klára demonstrátor, egyetemi hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék 3 Pócsi Gabriella demonstrátor, egyetemi hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék

differenciálódása is érdeklıdésre tartott számot. E tanulmány is e kérdéskörhöz kíván néhány adalékkal hozzájárulni. Közismert tény, hogy az aprófalvak az elmúlt fél évszázadban a magyar településhálózat leghátrányosabb helyzető elemei közé tartoztak. Hátrányos helyzetük nem csak méretükbıl fakadt, hanem abból is, hogy az államszocialista településpolitika felváltva hol a megtőrt, hol a megszüntetendı, hol az egyéb, de soha sem a fejlıdıképes kategóriába sorolta ezeket a kis településeket. Az ötvenes évek szocialista falumodellje életképtelennek minısítette az aprófalvakat. Késıbb, az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (1971) is lényegében funkció nélküli településeknek tekintette ıket (2070 település, köztük a teljes aprófalvas állomány került az ún. egyéb kategóriába). A méretbıl fakadó örökölt hátrányok, az infrastrukturális ellátatlanság, a rossz életkörülmények, a munkalehetıségek hiánya, a gyenge tömegközlekedési kapcsolatok, a településfejlesztési tiltások miatt tömegével hagyták el lakóik -leghamarabb és legnagyobb mértékben a jobban képzettek- az aprófalvakat (KULCSÁR V. 1976). Mindez jelentıs marginalizálódást is eredményezett (öregedı korszerkezet, alacsony iskolai végzettség, leromló lakókörnyezet, peremre szorult társadalmi csoportok megjelenése stb.) (BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002a). Így a településföldrajzi vizsgálatok is csaknem homogén elmaradott aprófalvas településtípusról tudtak beszámolni (BELUSZKY-SIKOS T. 1982). Ugyanakkor - szemben néhány más országgal - Magyarországon csak alig néhány falu jutott a teljes kihalás állapotába (az ismert Győrőfő mellett még mintegy másfél tucat, zömmel baranyai kisközség) 4. Összességében a faluhálózatban a rendszerváltozás politikai hatásai inkább kedvezınek tekinthetık. (ENYEDI GY. 1996). A korábbi közös tanácsokkal szemben elvileg ma minden település önállóan gazdálkodhat, dönthet a rendelkezésére álló források felhasználásáról, alakíthatja településközi kapcsolatait. Új fejlıdési perspektívák nyíltak az aprófalvak elıtt: az egyéni mezıgazdaság újraéledése, a helyi vállalkozói réteg megjelenése, az idegenforgalomban rejlı lehetıségek révén több kitörési lehetıség áll rendelkezésükre. Ezekkel azonban korántsem tud minden aprófalu egyformán élni, így a faluállomány, s ezen belül az aprófalvak településkategóriájának differenciáltsága sokkal nagyobb mértékő 4 A közismert, kihalt zselici Győrőfő mellett számos baranyai, tolnai, stb. falu vesztette el önállóságát és került a kihalás szélére (0-5 fıs népesség). A Baranya megyei Révfalu és Kán 2001-ben már nem rendelkezett állandó lakossal, de ugyancsak Baranyában Korpádon négyen, Mónosokorban hárman, a szatmári Nagygécen szintén hárman, a tolnai Ladományban öten, a vasi Füztőn heten laktak 2001-ben. E települések népességük 95-100%-át vesztették el 1941 óta. Ugyanakkor Győrőfő, a kiépülı ökofalu következtében, amíg 1990-ben 0, addig 2001-ben 26 lakossal rendelkezett.

napjainkban, mint egy-két évtizeddel ezelıtt (BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002a). A hazai szakirodalomban legtöbbször alkalmazott beosztás alapján (KULCSÁR V. 1976, ENYEDI GY. 1980, BELUSZKY P. 1988, SIKOS T. T. 1990) az 500 fınél nem népesebb községeket tekintik aprófalvaknak. Így e kutatás során is az 500 fınél nem népesebb települések alkották vizsgálatunk tárgyát. Az aprófalvak térbeli eloszlása jelentıs különbségeket takar mind megyei, mind pedig kistérségi szinten. Arányuk vizsgálható az aprófalvas települések számával, illetve, az aprófalvakban élı népességnek az össznépességen belüli arányával is. Az ország településeinek csaknem egyharmada tartozik ebbe a kategóriába, különösen Baranya (68%), Zala (60%), Vas (59%), Veszprém (48%), Somogy (44%) és Borsod-Abaúj- Zemplén (39%) megyékben fordulnak elı jelentıs arányban. Ami a lakosságszámot illeti, az ország népességének mindössze 2,8%-a lakik aprófalvakban. Legnagyobb súllyal Baranya (13,7%),Vas (13,2%), Zala (12,4%) megyékben szerepelnek (BELUSZKY P. 1999, BAJMÓCY P.- BALOGH A. 2002a). Az aprófalvak társadalmi-gazdasági helyzete napjainkban Az 1990 elıtti falukutatások tehát egységes, aprófalvas településtípusról tudtak beszámolni, ám 1990 után számos tényezı az aprófalvak differenciálódása mellett hatott. E tényezık között természetesen megmaradt a településméret, mint differenciáló tényezı, mely döntı, csaknem kizárólagos volt 1990 elıtt. A településméret szerepe e kutatásban is kiemelkedı lesz, ám hatását az aprófalvak differenciálódására korábban már sikerült kimutatni (BELUSZKY P.-SIKOS T. T 1982, BELUSZKY P. 1999, BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002a). Új tényezıként jelenik meg a települések fekvése, a nagyvárosok közelében, fıútvonalak mentén és különösen az ország nyugati részén fekvı aprófalvak helyzete az 1990-es évtizedtıl kezdve lényegesen kedvezıbbé vált, mint a más területeken elhelyezkedı társaiké. Ugyancsak erıteljesebbé vált a turizmus, mint differenciáló tényezı szerepe is, ám ez valójában csak néhány aprófalu számára jelenthet igazi kiutat (BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002b). Az ország társadalmi átalakulásának következményeként a falvak népességnek szerkezete is differenciálódott, egyes falvakban a szélsıségesen gazdag, máshol a kifejezetten szegény, marginalizált, idıs, nyugdíjas, munkanélküli, stb. társadalmi csoportok adják a lakosság zömét. Ezen új térformáló folyamatok következményeként a korábban egységesnek tekinthetı aprófalvas településállományon belül különbözı kutatásoknak számos falutípust sikerült kimutatni (BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002a, G. FEKETE É. 2006). Mindkét tipizálás esetében jelentıs

csoportot képviselnek ugyan a típusos aprófalvak, ám megjelentek az elcigányosodó, gettósodó falvak, valamint G. Fekete Évánál több csoportban is az idegenforgalomhoz kapcsolódó kistelepülések. A keményebb módszerekkel operáló tipizálásban (BAJMÓCY P.-BALOGH A. 2002a) a településméret (törpe, illetve kevésbé apró falvak), valamint a gazdasági fejlettség (fejlett, illetve felzárkózó települések) jelentettek jól elhatárolható típust. A puhább módszerekkel is dolgozó kutatásban (G. FEKETE É. 2006) ugyanakkor szuburbán-, öko-, és uradalmi falvak kerültek megkülönböztetésre, illetve néhány település az egyéb kategóriába került. Jelentıs számú, ám nem kellıen kiforrott csoportra oszthatók tehát aprófalvaink, így nem meglepı, hogy nem egy közülük számos tulajdonságában markánsan eltér az aprófalvak, illetve az összes település átlagától is. Az aprófalvak azonban összességében ma is rosszabb helyzetben vannak, mint az ország egésze, s a legtöbb társadalmi-gazdasági mutató alapján e hátrányuk nem csak létezik, de igencsak számottevı is (1. táblázat). Azok a mutatók, amelyek a korábbi évtizedek elvándorlásához kapcsolódnak (népességváltozás 1949-1990 között, halálozási ráta), illetve amelyek esetében a kis méret szerepe kitüntetett (középiskolát végzett népesség, ingázók aránya, agrárkeresık aránya), az aprófalvak hátránya igen jelentıs. Ugyanakkor néhány más mutató esetében napjainkra az aprófalvak lemaradása az össznépességhez minimálisra csökkent (vándorlási különbözet), sıt némely esetben az aprófalvak egyes adatai már magasabbak, mint az országos átlag (születési ráta, gyermekkorúak aránya, ipari foglalkoztatottak aránya). S ez utóbbiak mindenképpen figyelemre méltóak az aprófalvakról származó korábbi ismereteink tükrében. Az elızıekbıl nyilvánvaló, hogy a hazai aprófalvas településállomány igen differenciált napjainkban. Ennél azonban több is állítható. Számos olyan társadalmi-gazdasági mutató létezik, amelyek esetében, ha az ország összes települését az adott mutató szerint sorba állítjuk, akkor a lista végein aprófalvakat találunk. Abból, hogy az aprófalvak összességében általában rosszabb helyzetben vannak, mint az átlag, következik, hogy a listák egyik ( negatív ) végén vélhetıleg aprófalvakat találunk. Ugyanakkor gyakran a listák másik végén, a legjobb települések között is felbukkannak aprófalvak, nem egy esetben igen nagy számban. Aprófalvakat találunk a legmagasabb születési rátával, a legnagyobb természetes szaporodással, a legnagyobb be- és elingázással, de például a leginkább ipari települések között is.

Aprófalvak Magyarország Születési ráta 2001-2005, éves átlagban, ezrelék 9,7 9,4 Halálozási ráta 2001-2005, éves átlagban, ezrelék 17,3 13,1 Természetes szaporodás, 2001-2005, éves átlagban, ezrelék -7,6-3,7 Vándorlási különbözet, 2001-2005, éves átlagban, ezrelék -2,0 0,0 Népességszám-változás, 2001-2005, éves átlagban, ezrelék -9,6-3,8 Gyermekkorúak aránya, 2001 (%) 17,9 16,6 Idıskorúak aránya, 2001 (%) 25,4 20,4 Foglalkoztatottak aránya az össznépességbıl, 2001 (%) 27,3 36,2 Munkanélküliek aránya 5, 2001, (%) 16,3 10,1 Mezıgazdasági keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 15,2 5,5 Ipari keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 41,8 32,9 Tercier keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 43,0 61,6 Ingázók aránya a helyben lakó foglalkoztatottakból, 2001 (%) 70,6 29,9 Ingázási egyenleg rátája 6, 2001-52,2-5,1 Az általános iskola 8 osztályát elvégzettek aránya a 15- X éves népességbıl, 2001 (%) 79,8 88,8 A középiskolát elvégzettek aránya a 18-X éves népességbıl, 2001 (%) 15,2 38,2 100 lakosra jutó személyautók száma, 2004 21,6 28,0 SZJA-alap/fı, 2000, (Ft) 173242 311507 Az 1990-es népességszám az 1949. évi százalékában 52,9 112,7 Az 2001-es népességszám az 1990. évi százalékában 92,9 98,3 1. táblázat. Az aprófalvak néhány társadalmi-gazdasági mutatója az országos átlaghoz viszonyítva. Forrás: KSH alapján saját számítás E tanulmány ezen aprófalvakat kívánja a továbbiakban vizsgálni. A jelenség indokai sokrétőek, de elsısorban a falvak gyakran extrém kis méretébıl adódnak. Természetes, hogy a vizsgált mutatók esetében csak fajlagosakat célszerő használni, az abszolút mutatóknál, az aprófalvak kis méretének következtében e települések minden esetben a mezıny közepén, illetve negatív végpontjának közelében helyezkednének el. Az aprófalvak kis méretének következtében bizonyos társadalmi csoportok, bizonyos jelenségek sokkal koncentráltabban, vegytiszta módon jelenhetnek meg 5 A munkanélküliek száma viszonyítva a munkanélküliek és a foglalkoztatottak számának összegéhez a 2001-es népszámlálás adatai alapján. 6 A beingázók és az elingázók különbsége a helyben lakó foglalkoztatottakhoz viszonyítva.

bennük, a nagyobb települések társadalma-gazdasága összetettebb, ott e jelenségek csak keverten, vegyesen fordulnak elı. Ráadásul az aprófalvak kellıen nagyszámban fordulnak elı ahhoz, hogy közöttük esetenként csak néhány extrém értékeket mutasson az adott faktor esetében. Ugyanakkor ezen extrém aprófalvak léte mégis azt bizonyítja, hogy nem lehet egységesen kezelni ezeket a kis településeket, közöttük markánsan eltérı településtípusok, csoportok határolhatók el. A kutatás során alkalmazott módszerek E kutatásunk során húsz alapvetı társadalmi-gazdasági mutatót választottunk ki, s ezen mutatók mindegyike esetében elkészítettük az ország összes településének sorrendjét az adott mutató szerint. Ezt követıen az adott településsor elsı és utolsó száz, ezen belül külön az 50, 25 és 10 települését vizsgáltuk részletesen, egyrészt a szerint, hogy bennük hány aprófalu szerepel, másrészt pedig magyarázatot kíséreltünk meg adni, hogy mi indokolhatja bizonyos települések szereplését a legjobbak, illetve a legrosszabbak között. Módszereink között a statisztikai adatok elsıdleges feldolgozása mellett a vonatkozó szakirodalom áttekintése, forráselemzés, illetve ahol szükségesnek véltük, telefonos interjúk elkészítése szerepelt. Adataink részben 2001-bıl (népszámlálás), részben a KSH-TSTAR 2000-2004 közötti adatbázisaiból származnak. Az általunk választott mutatók mindegyikének esetében található aprófalu mind az elsı, mind az utolsó száz település között (2. táblázat). Az is látható ugyanakkor, hogy az utolsó települések között lényegesen több az aprófalu, mint az elsık között. Amíg az elsı száz település között az összes mutatót tekintve az aprófalvak aránya 36%, addig az utolsó 100-ban 83%. A mutatónkénti országos elsı, illetve utolsó tízben még magasabb az aprófalvak aránya, az elsı tízben 56%, az utolsóban 88% (3. táblázat). Annak ellenére tehát, hogy az aprófalvak a legtöbb mutató esetében összességében az országos átlagnál lényegesen rosszabbak, mégis az adott mutatók esetén legjobb települések között is szép számmal találunk aprófalvakat, s különösen magas az aprófalvak aránya a kiemelkedıen legjobbak, az országos listák elsı tíz helyezettjei között.

Elsı 10 Elsı 25 Elsı 50 Elsı 100 Utolsó 100 Utolsó 50 Utolsó 25 Utolsó 10 Születési ráta 2001-2005, évente, ezrelék 8 18 37 56 92 48 25 10 Halálozási ráta 2001-2005, évente, ezrelék 8 19 30 58 74 35 16 6 Természetes szaporodás, 2001-2005, évente, ezrelék 8 17 28 52 77 37 17 7 Vándorlási különbözet, 2001-2005, évente, ezrelék 5 10 21 40 96 47 24 9 Népességszám-változás, 2001-2005, évente, ezrelék 4 9 13 35 97 49 24 10 Gyermekkorúak aránya, 2001 7 15 30 57 92 48 25 10 Idıskorúak aránya, 2001 8 15 24 46 97 50 25 10 Foglalkoztatottak aránya az össznépességbıl, 2001 (%) 4 8 13 22 74 40 20 8 Munkanélküliek aránya az össznépességbıl, 2001, (%) 9 23 45 81 73 40 21 8 Mezıgazdasági keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 10 25 48 54 53 30 15 6 Ipari keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 9 18 32 60 55 36 23 10 Tercier keresık aránya az összes foglalkoztatottakból, 2001 (%) 9 15 25 39 84 48 25 10 Ingázók aránya a helyben lakó foglalkoztatottakból, 2001 (%) 5 6 7 14 95 50 25 10 Ingázási egyenleg rátája, 2001 8 14 24 34 94 49 25 10 Az általános iskola 8 osztályát elvégzettek aránya a 15-X éves népességbıl, 2001 (%) 3 3 4 15 75 41 22 8 A középiskolát elvégzettek aránya a 18-X éves népességbıl, 2001 (%) 0 0 1 3 94 47 24 9 100 lakosra jutó személyautók száma, 2004 5 13 24 31 67 33 14 6 SZJA-alap/fı, 2000, (Ft) 0 1 4 7 83 42 21 8 Az 1990-es népességszám az 1949 évi százalékában 0 1 2 2 94 48 23 10 Az 2001-es népességszám az 1990 évi százalékában 2 5 9 19 97 48 25 10 2. táblázat. Az aprófalvak száma a településlisták elején, illetve végén Magyarországon, az összes település közül. Forrás: Saját számítás a KSH adatai alapján 7. 7 Az inverz mutatókat (azaz ahol a legkisebb értékkel rendelkezıket tekintettük elsınek és a legnagyobb értékkel rendelkezıket utolsónak ), dılt szedéssel jeleztük.

Elsı 10 Elsı 25 Elsı 50 Elsı 100 Utolsó 100 Utolsó 50 Utolsó 25 Utolsó 10 56 47 42 36 83 87 88 88 3. táblázat. Az aprófalvak aránya a településlisták elején, illetve végén a 20 mutató összesítése alapján (%). Forrás: Saját számítás a KSH adatai alapján. Az aprófalvak átlagosnál hátrányosabb helyzetét mutatja, hogy szinte minden általunk választott mutató esetében a legrosszabb települések zöme aprófalu, a húsz mutató felében a 100 legrosszabb értékkel rendelkezı település közül legalább 90 aprófalu. Mindössze a 100 lakosra jutó személyautók száma, valamint a mezıgazdasági és ipari foglalkoztatottak tekintetében marad a 100 legrosszabb település között lévı aprófalvak száma 70 alatt. A 10 legrosszabb település között minden mutató esetében legalább hat, három mutatótól eltekintve legalább nyolc aprófalu található. Érdekes ugyanakkor, hogy számos mutatót tekintve a legjobb települések között is számos aprófalu van, de a mutatók szórása itt már lényegesen nagyobb, mint a legrosszabb települések tekintve. A munkanélküliek aránya esetében 81, az 1949-1990 közötti népességszámváltozás vonatkozásában mindössze két aprófalu került be az elsı százba. Néhány mutatót tekintve alig találhatók aprófalvak a legjobb települések között, ilyen az ingázók alacsony aránya, az iskolai végzettséggel kapcsolatos mutatók, a magas SZJA-alap/fı, de különösen az 1949-1990 közötti népességszám-változás. Ez utóbbi mutató arra is igazolást ad, hogy 1990 elıtt valójában egységesen kedvezıtlen helyzetben voltak az aprófalvak, gyakorlatilag nem volt kiemelkedı közöttük. Az egyes mutatók alapján legjobb tíz település között már markánsabban megjelennek az aprófalvak, a legalacsonyabb mezıgazdasági keresıaránnyal rendelkezı települések között tíz, a legalacsonyabb munkanélküliséggel, a legmagasabb ipari(!) és tercier(!) keresıaránnyal rendelkezı települések között kilenc aprófalu van a legjobb tíz között. Ugyanakkor néhány mutatónál (középiskolát végzettek aránya, SZJA-alap/fı, népességszám-változás 1949-1990) nem találunk aprófalut az elsı tízben. Az extrém aprófalvak a mutatórendszerünk tükrében A cikk terjedelme nem teszi lehetıvé, hogy minden egyes mutatót részletesen, külön elemezzünk, ám az általunk legérdekesebbnek vélt tendenciákra mindenképpen érdemes kitérni. A demográfiai, korszerkezeti mutatók többségében az aprófalvak helyzete kedvezıtlenebb, mint az országos átlag, ez alól kivételt a születési ráta és a gyermekkorúak aránya

jelent. Ennek megfelelıen nem meglepı, hogy a legmagasabb születési rátával rendelkezı települések között számos aprófalu található. (4. táblázat) Születési Település Megye Népességszám, 2005 ráta, 2001-2004 Vélhetı ok 1 Csenyéte Borsod-A.-Z. 429 32,9 Roma 2 Kiscsécs Borsod-A.-Z. 221 30,8 Roma 3 Magyarlukafa Baranya 93 30,5 Roma és fiatal 4 Uszka Szabolcs-Sz.-B. 344 30,2 Roma 5 Felsıregmec Borsod-A.-Z. 298 29,4 Roma 6 Gadna Borsod-A.-Z. 254 29,1 Roma 7 Tiszabı Jász-Nagykun-Sz. 2025 28,8 Roma 8 Pusztaradvány Borsod-A.-Z. 224 28,2 Roma 9 Nyírpilis Szabolcs-Sz.-B. 757 28,2 Roma 10 Pamlény Borsod-A.-Z. 65 27,3 Fiatal 4. táblázat. A legmagasabb születési rátával rendelkezı települések 2001-2004 között. A születési ráta éves átlagban, ezrelékben értendı. Forrás: KSH A legmagasabb születési rátával rendelkezı települések zöménél a roma népesség magas aránya indokolja ezt. A cigányság aránya leggyakrabban meghaladja a 60-70%-ot is, de némely település esetében 90% feletti. Az ilyen szélsıségesen magas roma népességi arányok általában csak az aprófalvakban fordulnak elı. A legalacsonyabb születési rátával rendelkezı községek kizárólagosan aprófalvak, 25 ilyen községben senki sem született 2001-2004 között, a legtöbbjük Zala és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei. A halálozási rátákat tekintve a legmagasabb és a legalacsonyabb rátával rendelkezı települések között is találunk aprófalvakat. A legalacsonyabb rátájú községek között néhány nagyvárosi agglomerációs (Telki, Sé, egyik sem aprófalu), illetve törpefalu 8 található, ez utóbbiaknál a vizsgált négy éves intervallum ellenére is jelentıs lehet a véletlen szerepe. A legmagasabb halálozási rátával rendelkezı falvak között ugyanakkor a törpefalvak és az idısek otthonával rendelkezı kistelepülések dominálnak (5. táblázat), mindkét esetben szélsıségesen idıs korszerkezettel. A természetes szaporodási lista két vége lényegileg megegyezik az elızıekkel. Elején a legmagasabb születési, végén a legmagasabb halálozási rátával rendelkezı települések, zömében aprófalvak találhatók. 8 A törpefalvak megítélésében sem egységes a szakma, ezen tanulmány a vizsgálat jellege miatt - a 100 fınél nem népesebb településeket tekinti törpefalvaknak. Ugyanígy tesz többek között Dövényi Zoltán is (DÖVÉNYI Z. 2003)

Népességszám, 2005 Halálozási ráta, 2001-2004 Vélhetı ok Település Megye 1 Patalom Somogy 391 102,3 Idısek otthona 2 Acsád Vas 650 78,3 Idısek otthona 3 Lendvajakabfa Zala 25 72,6 Idıs törpefalu 4 Szıc Veszprém 430 71,5 Idısek otthona 5 Óföldeák Csongrád 492 71,5 Idısek otthona 6 Kıkút Somogy 642 66,5 Idısek otthona 7 Zalaköveskút Zala 25 58,3 Idıs törpefalu 8 Pápakovácsi Veszprém 577 55,7 Idısek otthona 9 Keresztéte Borsod-A.-Z. 28 55,6 Idıs törpefalu 10 Külsıvat Veszprém 849 52,7 Idısek otthona 11 Gosztola Zala 31 52,6 Idıs törpefalu 12 Debréte Borsod-A.-Z. 30 52,2 Idıs törpefalu 5. táblázat. A legmagasabb halálozási rátával rendelkezı települések 2001-2004 között. A halálozási ráta éves átlagban, ezrelékben értendı. Forrás: KSH Népesség -szám, 2005 Vándorlási különbözet, 2001-2004 Vélhetı ok Település Megye 1 Tornakápolna Borsod-A.-Z. 23 162,2 Dezurbanizáció 2 Gosztola Zala 31 114,0 Politikai ok 3 Keszü Baranya 1188 108,0 Szuburbán 4 Patalom Somogy 391 101,7 Idısek otthona 5 Kıkút Somogy 642 85,2 Idısek otthona 6 Telki Pest 2631 83,8 Szuburbán 7 Boncodfölde Zala 295 82,2 Szuburbán 8 Vámosszabadi Gyır-Moson-S. 1463 80,4 Szuburbán 9 Hegyfalu Vas 799 73,1 Idısek otthona 10 Óföldeák Csongrád 492 71,0 Idısek otthona 11 Bogád Baranya 926 69,2 Idısek otthona 12 Ipolytölgyes Pest 479 68,6 Fogyatékos otthon 6. táblázat. A legmagasabb vándorlási különbözeti rátával rendelkezı települések 2001-2004 között. A halálozási ráta éves átlagban, ezrelékben értendı. Forrás: KSH

A vándorlási különbözet esetében már kevésbé egyértelmő az aprófalvak fölénye, hiszen az elsı 12 legmagasabb vándorlási egyenleggel rendelkezı településbıl csak hat népessége nem éri el az 500 fıt (6. táblázat). Itt is megjelennek az idısek otthonával rendelkezı települések (az idıskorúak bevándorlása az otthonba, ennek következtében kiemelkedıen magas halálozási ráta) és a nagyváros környéki, szuburbán községek is. Ugyanakkor a szélsıségesen kis településeknél egyéb okok is elıfordulhatnak. A borsodi Tornakápolnára, mely 2001-ben az ország legkisebb népességő települése volt néhány városi család költözött ki, s a község bekapcsolódott az Aggtelek környéki idegenforgalomba. A zalai Gosztolára pedig a 2002-es választások elıtt jelentkeztek be sokan, ám valójában nem költöztek a községbe, majd jelentıs részük ki is jelentkezett, hogy aztán 2006-ra újra bejelentkezzen. A legnagyobb elvándorlással sújtott hazai települések zöme is aprófalu, elsısorban törpefalu (Szárász, Megyer, Felsıszenterzsébet), illetve a lista elején szerepel a beregi Jánd is, ahol a 2001-es tiszai árvíz okozott elvándorlást. A tényleges szaporodást tekintve a szélsıséges települések között elsısorban olyanok találhatók, ahol az extrémitást a vándorlási egyenleg okozza. Különösen igaz ez a leggyorsabban növekvı településekre, hiszen e tekintetben az elsı száz teleülés között csak egyetlen, a borsodi Fáj esetében okozza a növekedést elsısorban a természetes szaporodás. A vándorlási egyenleg szélsıségei tehát jelenleg lényegesen nagyobbak települési szinten, mint a természetes szaporodáséi 9. Az 1990-2001 közötti népességszám-változást tekintve a leggyorsabban fogyó települések zöme aprófalu, elsısorban törpefalu (Lendvajakabfa, Gáborjánháza, Iborfia, mind Zala, Pamlény, Perecse, Tornabarakony, Tornakápolna, mind Borosod-Abaúj-Zemplén, Libickozma, Nemeskisfalud, mindkettı Somogy és a Vas megyei Répceszentgyörgy). A leggyorsabban növık között viszont szuburbán (Telki, Budajenı, Veresegyház (város!), Bocskaikert, Kulcs, Hajmáskér), valamint új, avagy újonnan számításba vett intézménnyel rendelkezı községek (Csapi: bennlakásos általános iskola, Márianosztra: börtön 10 ), és egy roma népességgel és bevándorlással rendelkezı község (Uszka, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) került. Közülük csak Csapi és Uszka aprófalu, száz fı alatti törpefalu pedig ekkor még nem került az elsı százba. A korszerkezet extrémitásai hasonlóak a demográfiai mutatókéhoz, a gyermekkorúak aránya a születési rátáéhoz, az idıskorúak aránya pedig a halálozási rátáéhoz. A gyermekkorúak aránya összességében magasabb az aprófalvakban (17,9%), mint országosan (16,6%), ennek megfelelıen nem 9 A vándorlási különbözetek szórása mintegy kétszerese a természetes szaporodásénak. 10 A KSH 1990-ig a börtönök népességét nem számította az adott település lakónépességéhez, 2001-ben viszont igen, így ugrásszerően megnıtt többek között Márianosztra, Baracska, Harta lakossága.

csak a legalacsonyabb, de a legmagasabb gyermekkorú-aránnyal rendelkezı települések között is sok az aprófalu. Bár az idıskorúak aránya magasabb az aprófalvakban, mint országosan, itt is szép számmal vannak aprófalvak a lista mindkét végén. Település Megye Népességszám, 2005 Gyermekkorúak aránya (%) Vélhetı ok 1 Csapi Zala 392 57,9 Iskola 2 Csenyéte Borsod-A.-Z. 396 46,7 Roma 3 Nemesmedves Vas 21 42,9 Nagycsalád 4 Fáj Borsod-A.-Z. 289 40,8 Roma 5 Tornanádaska Borsod-A.-Z. 656 39,8 Roma 6 Gilvánfa Baranya 375 39,7 Roma 7 Tiszabı Jász-Nagykun-Sz. 2032 37,6 Roma 8 Kiscsécs Borsod-A.-Z. 210 37,6 Roma 9 Pálmajor Somogy 320 36,9 Roma 10 Szendrılád Borsod-A.-Z. 1700 36,5 Roma 7. táblázat. A gyermekkorúak (0-14 évesek) legmagasabb arányával rendelkezı települések 2001-ben. Forrás: KSH Népességszám, Település Megye 2005 Idıskorúak aránya (%) Vélhetı ok 1 Kiscsécs Borsod-A.-Z. 210 3,8 Roma 2 Alsószentmárton Baranya 1092 4,8 Roma 3 Pálmajor Somogy 320 5,0 Roma 4 Gilvánfa Baranya 375 5,6 Roma 5 Csenyéte Borsod-A.-Z. 396 6,3 Roma 6 Rinyabesenyı Somogy 255 6,7 Roma 7 Piskó Baranya 284 7,4 Roma 8 Lúzsok Baranya 220 8,2 Roma 9 Siklósnagyfalu Baranya 428 9,1 Roma 10 Tornanádaska Borsod-A.-Z. 656 9,1 Roma 11 Nemesmedves Vas 21 9,5 Nagycsalád 12 Siklósbodony Baranya 150 10,0 Roma 8. táblázat. Az idıskorúak (60-X évesek) legalacsonyabb arányával rendelkezı települések 2001-ben. Forrás: KSH A gyermekkorúak esetében a lista élén zömmel a roma népesség magas arányával rendelkezı települések találhatók (7. táblázat), kivételt csak

a már említett zalai Csapi, valamint Nemesmedves található. Nemesmedvesen néhány család költözött be az elnéptelenedı faluba, egy asszony pedig hat gyereket szült, ez egy 21 lakosú településen igen csak felboríthatja az arányokat. Hét törpefaluban (Debréte, Tornabarakony, Tornakápolna, Teresztenye Borsodból, illetve Iborfia, Lendvajakabfa, Zalaköveskút Zalából) egyáltalán nem élt gyerek (14 év alatti) 2001-ben. Az idıskorúaknál a legalacsonyabb értékekkel 2001-ben elsısorban már a roma népességő települések rendelkeztek (kivéve Nemesmedvest) (8. táblázat). A korábban a lista élén szocialista városok (Tiszaújváros, Százhalombatta) már kikerültek az elsı tízbıl. A közvetlen élmezıny tagja ugyanakkor néhány gyorsan növekvı, fiatalos, szuburbán község (Sé, Telki, Teskánd, Hernádkak is). A legöregebb települések között törpefalvak, illetve idısek otthonával rendelkezı települések voltak, 18 településen a 60 év felettiek aránya meghaladta az 50%-ot, sıt 2001-ben Tornakápolnán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) 100%-ot ért el. Az általunk megvizsgált következı nagyobb mutatócsoportot a foglalkoztatottsággal kapcsolatos mutatók alkották. Az aprófalvak foglalkoztatottsági helyzete összességében rosszabb, mint az országos átlag, (az össznépesség 27,2%-a foglalkoztatott, szemben az országos 36,2%-kal, a teljes népesség 16,3%-a munkanélküli, szemben az országos 10,1%-kal 11, az ingázók aránya lényegesen magasabb az aprófalvakban, a mezıgazdasági keresık aránya is magasabb), ugyanakkor a szélsıséges adatokkal rendelkezı települések között e mutatók tekintetében is nagy számban fordulnak elı aprófalvak. Magas foglalkoztatottsági aránnyal csak relatíve kevés aprófalu büszkélkedhet, ezek is kizárólagosan Vas, Gyır-Moson-Sopron, Veszprém és Zala megyékben találhatók. 46 hazai településen ugyanakkor a lakosság kevesebb, mint 10%-a foglalkoztatott. E települések közül 37 az aprófalu. Négy borsodi törpefaluban (Teresztenye, Pamlény, Keresztéte, Tornakápolna), valamint két romák által lakott településen (Csenyéte, Alsószentmárton, ez utóbbi nem aprófalu) a foglalkoztatottak aránya 4% alatt maradt 2001-ben. Tornakápolnán 2001-ben egyáltalán nem élt foglalkoztatott, így e tényezıcsoport további mutatói esetében nem is volt lehetıség adatait figyelembe venni 12. A munkanélküliségi rátát tekintve a 2001-es népszámlálás önbevalláson alapuló statisztikája mintegy félszáz, zömmel aprófaluban nem mutatott ki munkanélkülit, ugyanakkor a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkezı települések zöme is aprófalu volt 2001-ben (9. táblázat). E 11 Mindkét adat a 2001-es népszámlálás adatai alapján számítódott. 12 Így Tornakápolna esetében nem értelmezhetı a munkanélküliségi ráta, hiszen sem munkanélküli, sem foglalkoztatott nem élt a településen 2001-ben.

települések mindegyike esetében a magas munkanélküliség együtt jelentkezik a roma népesség igen magas arányával. Munkanélküli Település Megye 1 Csenyéte Borsod-A.-Z. 396 11 69 86,3 2 Alsószentmárton Baranya 1092 34 204 85,7 3 Fáj Borsod-A.-Z. 289 16 62 79,5 4 Gilvánfa Baranya 375 23 76 76,8 5 Felsıgagy Borsod-A.-Z. 161 13 36 73,5 6 Kistamási Baranya 144 12 30 71,4 7 Szakácsi Borsod-A.-Z. 141 12 29 70,7 8 Kispalád Szabolcs-Sz.-B. 533 28 66 70,2 9 Monaj Borsod-A.-Z. 295 23 52 69,3 10 Nyésta Borsod-A.-Z. 70 8 18 69,2 Munkanélküliségi ráta (%) Népességszám Foglalkoztatott 9. táblázat. A legmagasabb munkanélküliségi rátával 13 rendelkezı települések. Forrás: KSH, népszámlálás, 2001. A mezıgazdasági keresık legmagasabb arányával rendelkezı települések nagy része aprófalu (az elsı tízbıl hat, a többi Duna-Tisza közi tanyás település), ugyanakkor 48 olyan község (mind aprófalu) is van az országban, ahol egyáltalán nem élt mezıgazdasági foglalkoztatott 2001-ben. E községek legtöbbje Borsod-Abaúj-Zemplén (16), Zala (12) és Baranya (7) megyékben található. Ipari keresı 18 aprófaluban nem élt 2001-ben, melyek közül 14 borsodi! Ugyanakkor az már kevésbé volt várható, hogy a legmagasabb ipari keresıaránnyal rendelkezı települések között is találunk aprófalvakat (10. táblázat). Ezen aprófalvak zömében egyáltalán nem található helyben ipari munkahely, az ott lakó ipari keresık zöme elingázó. Azaz napjainkban a magas ipari keresıarány természetesen már egyáltalán nem jelenti az adott település urbánus voltát, szemben a néhány évtizeddel ezelıtti állapottal. (LETTRICH E. 1965) 13 A munkanélküliek száma viszonyítva a munkanélküliek és a foglalkoztatottak számának összegéhez a 2001-es népszámlálás adatai alapján.

Település 1 Gagyapáti 2 Iborfia 3 Kisbeszterce 4 Terpes 5 Hirics 6 Hollóháza 7 Pusztaederics 8 Vöckönd 9 Borszörcsök 10 Zalameggyes 11 Csehbánya 12 Füzérkajata 13 Megyer 14 Kányavár 15 Parádsasvár Megye BAZ ZAL BAR HEV BAR BAZ ZAL ZAL VES VES VES BAZ VES ZAL HEV Népességszám, 2001 Foglalkoztatottak száma Ipari keresık száma Ipari keresık aránya (%) Ipari munkahelyek száma Vélhetı ok 15 2 2 100,0 0 Elingázás 20 5 5 100,0 0 Elingázás 93 15 12 80,0 0 Elingázás 227 37 29 78,4 60 Gyár 235 41 32 78,0 14 Elingázás 1018 351 263 74,9 486 Gyár 207 67 50 74,6 32 Gyár 100 31 23 74,2 1 Elingázás 432 103 76 73,8 3 Elingázás 56 15 11 73,3 0 Elingázás 290 104 76 73,1 12 Elingázás 165 22 16 72,7 3 Elingázás 45 11 8 72,7 0 Elingázás 170 39 28 71,8 2 Elingázás 586 332 238 71,7 616 Gyár 10. táblázat. A helyben lakó ipari keresık legmagasabb arányával rendelkezı települések. Forrás: KSH, népszámlálás, 2001. A szolgáltatások terén a legalacsonyabb értékekkel rendelkezı települések szinte mind aprófalvak, a zalai Pördefölde és Iborfia, valamint a borsodi Gagyapáti (és természetesen Tornakápolna) községekben egyáltalán nem lakott tercier keresı 2001-ben. Ugyanakkor az élmezınyben is sok az aprófalu (11. táblázat), legtöbb esetben az önkormányzat a fı foglalkoztató, némely esetben ezt a bolt, vagy a kocsma egészíti ki. Ugyanakkor a turizmus, illetve a közlekedés (határátkelıhely, vasúti átrakókörzet) is okozhatja a szolgáltatási munkahelyek, illetve munkaerı ilyen szélsıséges koncentrációját. Érdekes, hogy a tercier szektor ilyen magas arányával rendelkezı települések (melyek a Lettrich-féle beosztás szerint szintén urbánusak, LETTRICH E. 1965) kizárólag Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben találhatók, de az elsı ötvenbe is csak néhány gyógyfürdı, Balaton-parti község, illetve a budapesti agglomeráció területérıl Nagykovácsi és Budakeszi került be e két megyén kívülrıl.

Népességszám, Település Megye 2001 Foglalkoz -tatottak száma Tercier keresık száma Tercier keresık aránya (%) Tercier munkahelyek száma Vélhetı ok 1 Keresztéte BAZ 28 1 1 100,0 3 Önkorm. 2 Teresztenye BAZ 26 1 1 100,0 2 Önkorm. 3 Csenyéte BAZ 396 11 11 100,0 22 Önkorm. 4 Tornabarakony BAZ 28 2 2 100,0 3 Önkorm. 5 Felsıgagy BAZ 161 13 13 100,0 15 Önkorm. 6 Perecse BAZ 29 5 5 100,0 4 Önkorm. 7 Uszka SSB 305 42 40 95,2 36 Önkorm. 8 Bódvalenke BAZ 178 18 17 94,4 7 Önkorm-határ 9 Tuzsér SSB 3299 761 710 93,3 970 Határ 10 Mogyoróska BAZ 75 14 13 92,9 12 Idegenforg. 11 Tiszabecs SSB 1049 231 214 92,6 275 Határ 12 Magosliget SSB 245 25 23 92,0 26 Önkorm. 11. táblázat. A helyben lakó tercier keresık legmagasabb arányával rendelkezı települések. Forrás: KSH, népszámlálás, 2001. Az ingázók aránya kiemelkedıen magas az aprófalvakban, amíg az ország foglalkoztatottjainak 29,9%-ának munkahelye nem a lakóhely településén van, addig az aprófalvakban ez az arány 70,6%. Így nem meglepı, hogy a legmagasabb kiingázási aránnyal rendelkezı települések szinte mindegyike aprófalu, sıt nyolc törpefaluból mindenki elingázik, ugyanakkor az alacsony elingázási rátával rendelkezı települések között alig vannak aprófalvak, kivéve többek között azt az ötöt, ahol a KSH 2001-ben nem talált kiingázót. Ezen települések (Csenyéte, Keresztéte, Pamlény, Sima, Tornabarakony) mindegyike borsodi, s összesen 18 foglalkoztatott lakik bennük, ebbıl 11 Csenyétén. Az elingázással rendelkezı községek között a legtöbb természetesen aprófalu, ugyanakkor a legnagyobb ingázási nyereséggel rendelkezık között is szép számmal találunk aprófalvakat (12. táblázat). Az ingázási nyereség okai között kisebb üzemek (Kékkút: Kékkúti Ásványvíz ZRt., Alsómocsolád: Délhús ZRt.), az idegenforgalom által kínált munkalehetıségek, mezıgazdasági vállalkozások (Kaszó, Hernádcéce, Becskeháza), vagy a település önkormányzata (Keresztéte) említendık. Néhány település esetében a munkahelyek száma még a teljes lakónépességnél is több (Ormándlak, Szántód), sıt elıfordul, hogy azt többszörösen meghaladja (Kékkút, Visonta).

Bejáró Népesség Település Megye Helyben lakó, dolgozó Eljáró Foglalkozt. Helyben dolgozó 1 Visonta HEV 1040 254 3717 115 369 3971 976,2 Ipar Vélhetı ok Bánya, erımő 2 Kékkút VES 60 8 115 9 17 123 623,5 Ipar Ásványvíz 3 Keresztéte BAZ 28 1 4 0 1 5 400,0 Mg+terc. Törpefalu 4 Ipolytölgyes PST 444 55 364 37 92 419 355,4 Ipar Autóalk. 5 Eperjeske SSB 1230 86 977 169 255 1063 316,9 Tercier Vasút 6 Szántód SOM 322 53 341 51 104 394 278,8 Tercier Idegenforg. 7 Alsómocsolád BAR 323 47 243 30 77 290 276,6 Ipar Húsüzem 8 Bürüs BAR 102 4 41 8 12 45 275,0 Tercier Ismeretlen 9 Becskeháza BAZ 53 2 12 2 4 14 250,0 Mezıg. Mg. váll. Ing. Egyenleg Fı szektor 10 Hernádcéce BAZ 243 13 59 8 21 72 242,9 Mezıg. Hizlalda Takarmánykev. 11 Ormándlak ZAL 121 23 107 18 41 130 217,1 Mg+ipar üzem 12 Kaszó SOM 138 34 99 13 47 133 183,0 Mezıg. Erdıgazd. 12. táblázat. Az ingázási egyenleg 14 alapján legmagasabb értékekkel rendelkezı települések. Forrás: KSH, népszámlálás, 2001. A népesség iskolai végzettségét tekintve az aprófalvak elsısorban csak a településlisták egyik, rosszabb végét foglalják el. A legalább általános iskolát (országos: 88,8%, aprófalvak: 79,8%), de különösen a legalább középiskolát (országos: 38,2%, aprófalvak 15,2%) végzettek körében számottevı az aprófalvak lemaradása. Amíg a legalább általános iskolát végzettek esetében a legrosszabb százban 75 a legjobb 100-ban 15, a legalább középiskolát végzettek körében a legrosszabb százban 94, a legjobban pedig mindössze három aprófalu található. Az általános iskolai végzettség tekintetében legkedvezıbb helyzetben egykori iparvárosok, határvárosok és szuburbán települések találhatók, ám a lista élén a Vas megyei Nemesmedves áll, ahol alig élnek idısek (13. táblázat). A legkedvezıtlenebb általános iskolai végzettséget tekintve zömmel aprófalvak, elsısorban szélsıségesen idıs korszerkezető vagy zömében roma népességő községek állnak a lista élén (14. táblázat). A legalább középiskolai végzettséget tekintve a lista élén elsısorban Budapest környéki települések állnak, közöttük nincs aprófalu, a végén pedig - 2% alatti érettségizett aránnyal - néhány idıs törpefalu (Gagyapáti, Iborfia, 14 Az ingázási egyenleg a bejárók és eljáró különbsége 100 helyben lakó foglalkoztatottra nézve.

Tornabarakony, Tornakápolna), illetve roma többségő település (Alsószentmárton, Gilvánfa, Hirics, Csenyéte, Kiscsécs) található. Vélhetı ok Ált. iskolát Település Megye Népesség 15-X éves végzettek (%) 1 Nemesmedves Vas 21 12 100,0 Fiatal 2 Veszprémfajsz Veszprém 255 212 98,6 Szuburbán 3 Telki Pest 1892 1436 96,5 Szuburbán 4 Százhalombatta Pest 16602 13527 96,0 Iparváros 5 Horvátlövı Vas 195 165 95,8 Nemzetiség 6 Szentendre Pest 22747 18803 95,7 Szuburbán 7 Tiszaújváros Borsod-A.-Z. 17207 14140 95,4 Iparváros 8 Záhony Szabolcs-Sz-B. 4702 3759 95,2 Határváros 9 Szob Pest 2965 2440 95,2 Határváros 10 Nagykovácsi Pest 5244 4169 95,0 Szuburbán 13. táblázat. A legalább általános iskolát végzettek legmagasabb arányával rendelkezı települések, 2001. Forrás: KSH, népszámlálás. Település Megye Népesség 15-X éves Ált. iskolát végzettek (%) Vélhetı ok 1 Tornakápolna Borsod-A.-Z. 12 12 8,3 Öreg 2 Iborfia Zala 20 20 25,0 Öreg 3 Tornabarakony Borsod-A.-Z. 28 28 28,6 Öreg 4 Csenyéte Borsod-A.-Z. 396 211 42,7 Roma 5 Lendvajakabfa Zala 32 32 43,8 Öreg 6 Fáj Borsod-A.-Z. 289 171 49,7 Roma 7 Tornanádaska Borsod-A.-Z. 656 395 50,4 Roma 8 Csertalakos Zala 46 40 52,5 Öreg 9 Alsószentmárton Baranya 1092 707 53,0 Roma 10 Teresztenye Borsod-A.-Z. 26 26 53,8 Öreg 11 Szakácsi Borsod-A.-Z. 141 106 54,7 Roma/öreg 12 Sima Borsod-A.-Z. 19 18 55,6 Öreg 13 Galvács Borsod-A.-Z. 110 102 55,9 Öreg 14 Szıc Veszprém 426 374 55,9 Idısek otthona 15 Adorjás Baranya 183 134 56,0 Roma 14. táblázat. A legalább általános iskolát végzettek legalacsonyabb arányával rendelkezı települések, 2001. Forrás: KSH, népszámlálás.

A jövedelmi mutatók tekintetében szintén hátrányos helyzetben vannak az aprófalvak. A száz fıre jutó személyautók számát tekintve ugyan számos aprófalu is található a mezıny elején, így néhány Balaton-felvidéki és Balaton-parti aprófalu (Kékkút, Salföld, Tagyon, Szántód, Ábrahámhegy), egyéb törpefalvak (Iklanberény, Sénye, Bodmér). A nagyobbak közül pedig elsısorban szuburbán települések állnak a lista élén. A legkevesebb autó roma lakosságú (Bódvalenke, Csenyéte, Fulókércs, Kiscsécs, Sósvertike) és idıs településeken (Gagyapáti) található. A legmagasabb jövedelemmel (SZJA-alap/fı) rendelkezı települések között gyakorlatilag nincs aprófalu, a legalacsonyabb jövedelmőek ugyanakkor zömmel aprófalvak, melyek idıs (Komlódtótfalu, Tornakápolna), vagy roma népességőek (Csenyéte, Kispalád, Told, Rinyabesenyı, Givánfa, Lúzsok). Az aprófalvak egy fıre jutó átlagos jövedelme mindössze 55%-a az országos átlagnak. Település Megye Népesség, 1949 Népesség, 1990 Népesség, 2001 Az 1990-es népesség az 1949-es %- ában Típus 1 Libickozma SOM 1023 82 47 8,0 Major 2 Gosztola ZAL 236 19 19 8,1 Törpefalu 3 Nemesmedves VAS 196 18 21 9,2 Törpefalu 4 Komlódtótfalu SSB 924 90 98 9,7 Árvíz 5 Gagyapáti BAZ 136 19 15 14,0 Törpefalu 6 Sima BAZ 171 24 19 14,0 Törpefalu 7 Bácsszılıs BKK 3146 519 441 16,5 Tanyás 8 Tornakápolna BAZ 133 22 12 16,5 Törpefalu 9 Felsıszenterzsébet ZAL 129 22 19 17,1 Törpefalu 10 Gombosszeg ZAL 185 34 39 18,4 Törpefalu 11 Visnye SOM 1263 236 232 18,7 Major 12 Debréte BAZ 220 43 30 19,5 Törpefalu 13 Tornabarakony BAZ 269 54 28 20,1 Törpefalu 14 Hosszúvíz SOM 317 64 65 20,2 Major 15 Kishódos SSB 430 87 74 20,2 Árvíz Megszőnt 16 Ibafa BAR 1073 222 248 20,7 társtelepülés 17 Drávakeresztúr BAR 780 162 161 20,8 Megszőnt társtelepülés 18 Iborfia ZAL 161 34 20 21,1 Törpefalu 19 Sénye ZAL 212 45 40 21,2 Törpefalu 20 Mezıhék JNS 2302 512 396 22,2 Tanyás 15. táblázat. Az 1949-1990 között legnagyobb mértékben fogyó népességszámú települések. Forrás: KSH

Napjainkban tehát számos mutató esetében a településlisták mindkét végén aprófalvak találhatók, azonban ez relatíve új jelenség Magyarországon. Ugyanis, ha a települések 1949-1990 közötti népességszám-változását vizsgáljuk, mely mutató jó reprezentálja az 1990 idıszak állapotát, ezen idıintervallum alatt az ország népessége 12,7%-kal nıtt, ugyanakkor az aprófalvaké 47,1%-kal csökkent. A leggyorsabban növekvı 100 település között 2, a leggyorsabban fogyó százban 94 aprófalu állt, mutatva, hogy ekkor az aprófalvak szinte egyöntetően hátrányos helyzetben voltak. Ráadásul a két gyorsan növekvı aprófalu, a Komárom-Esztergom megyei Csém és a Veszprém megyei Uzsa speciális aprófalvak, hiszen csak külterületek voltak 1949-ben. Az 1949-1990 között leginkább fogyó települések mind aprófalvak, köztük számos törpefalu, néhány tanyás, illetve dunántúli majorokból álló település található, avagy olyan, amelyhez késıbb megszőnt községet csatoltak 15, vagy amelyet árvíz pusztított (15. táblázat). E települések népességük 80-90%-át elvesztették 1949-1990 között, szinte a megszőnés határára kerülve. Közöttük számos település néhány mai településlista élmezınyében is megtalálható. Tanulmányunkban az aprófalvak változatosságához kívántunk adalékokkal szolgálni, bizonyítandó, hogy az 500 fınél kisebb településeink jelenleg igencsak differenciáltak társadalmi-gazdasági szempontból, s hogy a korábbi egységes, hátrányos helyzető aprófalvas településtípus már a múlté. Irodalom BAJMÓCY PÉTER - BALOGH ANDRÁS (2002a): Aprófalvas településállományunk differenciálódási folyamatai. In: Földrajzi Értesítı 2002 3-4. pp. 385-405. BAJMÓCY PÉTER-BALOGH ANDRÁS (2002b): Az aprófalvak turizmusa kiút vagy zsákutca? In: Kutatás a turizmusban. A turizmus aktuális kérdései Magyarországon. Pécsi Tudományegyetem Turizmus Tanszék, Pécs 2002. 195-209. BELUSZKY PÁL (1977): Krasznokvajda egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. In: Földrajzi Értesítı 26. évf. 3-4 szám. P. 349-386. BELUSZKY PÁL (1988): A kisfalvakról - településtudományi megközelítésben. In: Aprófalvak közélete és ifjúsága. Szerk.: Sükösd Ferenc, Pécs, p. 72-91. 15 Ibafa község 1990-es népessége az 1949-es 36,7%-a, ám hozzácsatolták Győrőfőt és Korpádot, az elıbbi megszőnt 1990-re (1949: 253, 1990: 0 fı), a utóbbi esetében az 1990-es népesség az 1949-es 2,7%-a. Hasonló a helyzet Drávakeresztúrnál, ahol a központi község mutatója 33,2%, a hozzá csatolt Révfalué 1,6%.

BELUSZKY PÁL (1999): Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs BELUSZKY PÁL- SIKOS T. TAMÁS (1982): Magyarország falutípusai. Akadémiai Kiadó, Budapest DÖVÉNYI ZOLTÁN (2003): A településrendszer fejlıdése és sajátosságai. In: Perczel György szerk.: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. ENYEDI GYÖRGY (1980): Falvaink sorsa. Akadémiai Kiadó, Budapest. ENYEDI GYÖRGY (1996): Regionális folyamatok Magyarországon. Hirschler Rezsı Szociálpolitikai Egyesület, Budapest G. FEKETE ÉVA (2006): Az aprófalvaink típusai és változó fejlıdési lehetıségei a 21. század elején. In: III. Magyar Földrajzi Konferencia, abstract kötet. MTA FKI, Budapest. p.79. KOVÁCS KATALIN (1990): Az urbanizáció alulnézetbıl. In: Tóth József (szerk): Tér-idı társadalom. MTA RKK, Pécs. P. 272-303. KULCSÁR VIKTOR (szerk.) (1976): A változó falu. Gondolat Kiadó, Budapest. LETTRICH EDIT (1965): Az urbanizálódás Magyarországon. Földrajzi Tanulmányok 5. Akadémiai Kiadó, Budapest, p 83. SIKOS T. TAMÁS (1990): A lakossági infrastruktúra problematikája az aprófalvas térségekben. In: Tóth József (szerk.): Tér-idı-társadalom. Pécs. p. 304-315. TÓTH KRISZTINA (2000): A falusi életkörülmények változása Magyarországon. In: Geográfus doktoranduszok IV. országos konferenciája konferenciakötete (CD), SZTE, Szeged.