Könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzése

Könyvviteli szolgáltatást végzők kötelező továbbképzése Államháztartási szakterület 2013. Menedzser Praxis Szakkiadó és Gazdasági Tanácsadó Kft. Budapest

Tartalomjegyzék I. Aktuális számviteli kérdések... 3 A számviteli jogszabályok változásai...3 A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai...3 Az államháztartás szervezetei által az Számviteli törvény 2013. évi változásaiból alkalmazott előírások...3 A módosítások hatályba lépése...8 A könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzésének átalakítása...8 Sajátosság az államháztartási szektorban 2017. január 1-jéig...8 Az államháztartási számviteli kormányrendelet módosítása...9 A kormányrendelet módosításának célja...9 Az Áhsz. hatály alá tartozók előírásainak változása...9 Mérlegsorok pontosításai... 11 Beszámolási kötelezettség változása... 18 A mérlegtételek tartalmának változása... 19 Könyvvezetési szabályok változása... 19 A költségvetési beszámoló egyes részeinek változása... 35 Könyvviteli mérleg tagolásának változása... 35 Pénzforgalmi jelentés... 36 Számszaki rész módosítása, bővülése... 36 Számviteli szolgáltatás... 36 Könyvvizsgálat... 37 2013. évi számviteli és beszámolási feladatok... 37 Önkormányzati közös hivatalok megalakulása... 38 Szociális intézmények állami átvétele... 39 A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ... 40 Állami fenntartású köznevelési intézmények működtetése 2013. január 1-jétől... 41 A köznevelési intézményeket működtető települési önkormányzatok feladatai 2013. január 1-jétől... 42 Vizi közmű vagyon átvétele... 42 Az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet... 44 Célja... 44 Megvalósítás... 44 Hatálya: az államháztartás egészére (2. )... 44 Az államháztartás új számvitele... 45 Költségvetési számvitel... 45 Költségvetési számvitel részletei (39 44. )... 46 Pénzügyi számvitel (45 49. )... 47 Beszámolási kötelezettség (5. )... 48 Önkormányzati vagyonkimutatás (30. )... 54 5. melléklet a 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelethez Mérleg... 64 6. melléklet a 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelethez Eredménykimutatás/konszolidált eredménykimutatás... 67 11. melléklet a 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelethez Konszolidált mérleg... 68 16. melléklet a 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelethez Egységes számlatükör... 69 II. Számvitelt érintő egyéb jogszabályi környezet változásai... 87 Az államháztartáshoz kapcsolódó jogi szabályozás változása... 87 Az államháztartási tervezéssel, gazdálkodással kapcsolatos változások... 87 Az államháztartásról szóló törvény 2011. évi CXCV. törvény és az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló Korm. rendelet 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) változásai alapján... 87 Költségvetési kiadási és bevételi előirányzatok, finanszírozási kiadások és bevételek... 87 Költségvetési szervek jogállásával kapcsolatos változások... 89 Központi alrendszer tervezési szabályait érintő változások... 91 Önkormányzati alrendszer tervezési szabályait érintő változások... 92 A gazdálkodás általános szabályait érintő változások... 93 Támogatási szabályok... 95 Egyéb változások az önkormányzati támogatások szabályai, változásai... 95 Egyéb változások... 97 A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény és a nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet változásai alapján... 97 Az adóssággal kapcsolatos változások... 97 A köznevelési feladatok ellátásával kapcsolatos változások... 98 8. melléklet a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelethez A köznevelési intézményeket működtető települési önkormányzatok finanszírozási körébe tartozó dologi kiadások és bevételek köre... 101 Felhasznált irodalom... 102

I. Aktuális számviteli kérdések A számviteli jogszabályok változásai A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításai A módosításokat a 2012. évi CXLVII. törvény, a 2012. évi CLXXVIII. törvény és a 2012. évi CCVIII. törvény tartalmazza. Az államháztartás szervezetei által az Számviteli törvény 2013. évi változásaiból alkalmazott előírások Értelmező rendelkezések Az államháztartás szervezeteinek meghatározása során az államháztartásról szóló törvény alapján az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerébe tartozó szerveket érti a számviteli törvény is ezen szervezetek alatt. Átlagos készpénz záró állomány korlátozásának eltörlése A számviteli törvény 2009. január 1-jétől hatályos 14. (8) bekezdésének előírása szerint a gazdálkodóknak a pénzkezelési szabályzatban többek között rögzíteniük kell a napi készpénz záró állomány maximális mértékét. Ezzel összefüggésben a törvény a 14. (9) és (10) bekezdésében korlátozta a napi készpénz záró állomány havi szintű átlagos mértékét, amely, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem lehet több, mint az előző üzleti év éves szintre számított összes bevételének 1,2 százaléka; illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 1,2 százaléka nem éri el az 500 ezer forintot, akkor 500 ezer forint. 2009. március 13-ától az 1,2 százalék mértéke 2 százalékra változott. 2012. január 1-jével jelentősen megemelésre került a gazdálkodók készpénz záró állományának átlagos mértékére vonatkozók korlát (2 százalékról 10 százalékra), de a szabályozás még így is adminisztrációt követelt meg a gazdálkodóktól, ezért 2012. december 1-jével hatályosan a korlátozó szabályozás teljes egészében megszüntetésre kerül. Természetesen a napi készpénz záró állomány maximális mértéke előírásának eltörlése nem jelenti azt, hogy a gazdálkodóknak ne kellene a pénzkezelési szabályzatában erről továbbra is rendelkeznie. A változás abban áll, hogy ennek mértékét jogszabály a jövőben nem korlátozza. A jelentős összegű hiba megváltozott fogalma Jelentős összegű hiba az, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során ugyanazon évet érintően megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot. Nem jelentős összegű hiba az, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba előző bekezdés szerinti értékhatárát. Az adóhatóság ellenőrzés során gyakran tesz olyan értelmű megállapítást, hogy az adott üzleti évben elszámolt költséget, ráfordítást az előző vagy azt megelőző üzleti év(ek)re kellett volna elszámolni. Azonban az adóhatóság figyelmen kívül hagyja, hogy adóellenőrzés során is alkalmazni kell azon számviteli szabályt, hogy kizárólag jelentős hiba esetén kell a lezárt üzleti évre vonatkozó könyvelést módosítani, egyébként a tárgy üzleti évben kell elszámolni a már lezárt üzleti évre vonatkozó költséget, ráfordítást is. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan kell ezt a számviteli szabályt alkalmazni a Számviteli törvény értelmező rendelkezéseit kell először áttekinteni. 3

A Számviteli törvény 3. (3) bekezdés 1. pontja szerint ellenőrzésnek minősül a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóval lezárt üzleti év(ek) adatainak önellenőrzése, illetve az adóhatóság által végzett ellenőrzés. Az Számviteli törvény 3. (3) bekezdés 2. pontja értelmében az ellenőrzés megállapítása alatt annak során feltárt, az eszközöket-forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibákat és hibahatásokat kell érteni, amelyek a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből, vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak. A jelentős és a nem jelentős hibát feltáró ellenőrzések számviteli kezelésére a Számviteli törvény 19. (3) bekezdése és a Számviteli törvény71. (3) bekezdése vonatkozik. A Számviteli törvény 19. (3) bekezdése szerint amennyiben az ellenőrzés az előző üzleti év(ek) éves beszámolójában elkövetett jelentős összegű hibá(ka)t állapított meg, akkor az előző év(ek)re vonatkozó a mérlegkészítés napjáig megismert és nem vitatott, nem fellebbezett, illetve a jogerőssé vált megállapítások miatti módosításokat a mérleg és az eredménykimutatás minden tételénél az előző év adatai mellett be kell mutatni, azok nem képezik részét az eredménykimutatás tárgyévi adatainak. Jelentős hibát okozó eltérés esetén a mérlegben is, az eredménykimutatásban is külön-külön oszlopban szerepelnek az előző üzleti év adatai, a lezárt üzleti év(ek)re vonatkozó módosítások, valamint a tárgyévi adatok. A Számviteli törvény 71. (3) bekezdése értelmében az ellenőrzés által megállapított nem jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt hatását az eredménykimutatás megfelelő tárgyévi adatai tartalmazzák. A Számviteli törvény 3. (3) bekezdés 1. pontja az ellenőrzés fogalomkörébe sorolja az önellenőrzés mellett az adóhatósági ellenőrzést is, így mindkettőre egyaránt alkalmazni kell az Számviteli törvény 3. (3) bekezdés 2. és 3. pontja, 19. (3) bekezdése és 71. (3) bekezdése. A fentiek alapján az adóhatósági ellenőrzés során az Adóhatóság nem állapíthatja meg nem jelentős hiba esetén azt, hogy a költséget, ráfordítást nem lehetett volna elszámolni a hiba feltárásának időpontját magában foglaló üzleti évben. Logikai úton is belátható, hogy az adóhatóság által képviselt álláspont nem helyes. Ugyanis a Számviteli törvény ilyen értelmezése lehetőséget adna az adóhatóságnak arra, hogy nem jelentős hiba esetén kizárólag a vállalkozás terhére tegyen megállapítást, mivel nem vonja ellenőrzés alá azt a beszámolási időszakot, amelyre vonatkozóan a költség elszámolására nem került sor, vagy az elévülés szabályai miatt nem rendelhet el ezen beszámolási időszakra vizsgálatot, amely ugyanazzal a következménnyel jár a vállalkozás számára. A jelentős hiba kategóriáját a vállalkozásnak kell számviteli politikája keretében meghatározni. Amennyiben az adóhatósági ellenőrzés által feltárt hiba meghaladja a számviteli politikában meghatározott összeghatárt, akkor a vizsgálat jogalappal vitatja a más időszakra vonatkozó költség-, illetve ráfordítás elszámolását. A vállalkozás számviteli politikájában úgy is rendelkezhet, hogy az Számviteli törvény 3. (3) bekezdés 3. pontjára hivatkozva a jelentős hibának, a mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot minősíti. Megszűnt a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba fogalma Minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozó (ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) köteles az éves beszámolót, illetve az egyszerűsített éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt közzétenni. A vállalkozó köteles biztosítani, hogy munkavállalói, alkalmazottai, tagjai az éves beszámolót, az egyszerűsített éves beszámolót, az összevont (konszolidált) éves beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentést a vállalkozó (az anyavállalat) székhelyén megtekinthessék és azokról teljes vagy részleges másolatot készíthessenek. Ha a vállalkozó közzétett éves beszámolóját, illetve egyszerűsített éves beszámolóját könyvvizsgáló nem ellenőrizte, vagy kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgáló a záradék megadását elutasította, akkor a vállalkozó az általa elkészített éves beszámoló, illetve egyszerűsített éves beszámoló mérlegén, eredmény kimutatásán, kiegészítő mellékletén (ezek minden egyes példányán) köteles feltüntetni a következő szöveget: A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva. Az anyavállalat köteles az összevont (konszolidált) éves beszámolót a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt közzétenni. 4

Közzétételi kötelezettségének ideértve az ismételt közzétételt is azzal tesz eleget a vállalkozó, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az anyavállalat az összevont (konszolidált) éves beszámoló egy eredeti vagy egy hiteles másolati példányát, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti elektronikus űrlappal együtt a céginformációs szolgálatnak megküldi a kormányzati portál útján. Az elektronikus űrlapot a céginformációs szolgálat továbbítja az állami adóhatóság felé. A közzétételei kötelezettsége azzal is kiegészül a vállalkozónak, hogy a fent szereplő dokumentumokat az üzleti jelentéssel, az összevont (konszolidált) üzleti jelentéssel együtt az ott megjelölt időpontban internetes honlapján is köteles közzétenni, és a közzétett adatok folyamatos megtekinthetőségét legalább a következő második üzleti évre vonatkozó adatok közzétételéig biztosítani. A cégjegyzékbe be nem jegyzett vállalkozó ha jogszabály a közzétételről, annak módjáról külön rendelkezik a közzétételről az adott üzleti év mérleg fordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig köteles gondoskodni. Ha a vállalkozó nem tett eleget letétbe helyezési, valamint közzétételi kötelezettségének és a letétbe helyezés, a közzététel elmaradása harmadik fél jogos érdekeit érinti, a harmadik fél kezdeményezheti a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását. Az éves beszámoló részét nem képező üzleti jelentés, az összevont (konszolidált) üzleti jelentés megtekintését a vállalkozó, illetve az anyavállalat székhelyén minden érdekelt részére biztosítani kell, továbbá lehetővé kell tenni azt, hogy arról minden érdekelt teljes vagy részleges másolatot készíthessen. Azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, amely vállalkozás székhelye az Európai Unió valamely tagállamában található, mentesül a 153. (5) bekezdésében előírt letétbe helyezési, a 154. -ban előírt közzétételi, valamint a 155. -ban előírt könyvvizsgálati kötelezettség alól. Az előző bekezdésben említett kötelezettségek alól mentesül továbbá azon külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe is, amely vállalkozás székhelye nem az Európai Unió valamely tagállamában található, azonban az adott állam jogszabályai által előírt éves beszámoló készítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségek összhangban vannak az Európai Unió vonatkozó előírásaival. Ezen államok listáját a miniszter az Egységes Kormányzati Portálon teszi közzé. A letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségek teljesítése alól mentesülő fióktelepet kizárólag a külföldi székhelyű vállalkozás által a székhely szerinti állam jogszabályai alapján összeállított éves beszámoló, illetve összevont (konszolidált) éves beszámoló tekintetében terheli közzétételi és letétbe helyezési kötelezettség, azzal a feltétellel, hogy ezen beszámolóknak az összeállítása, ellenőrzése, közzététele és letétbe helyezése az Európai Unió vonatkozó irányelveivel összhangban történt. Ezen közzétételi és letétbe helyezési kötelezettségének a fióktelep magyar nyelven köteles eleget tenni. A közzétételi, letétbe helyezési és könyvvizsgálati kötelezettség alól mentesülő fióktelep köteles a fióktelep működéséről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló és adózási célú kimutatások megtekintését, valamint azokról másolat készítését a fióktelep székhelyén az érintett felek részére lehetővé tenni. A külföldi hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások magyarországi fióktelepei éves beszámolója közzétételi, letétbe helyezési és könyvvizsgálati kötelezettségéről az ezen vállalkozásokra vonatkozó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendelet rendelkezik. A vállalkozó (ideértve az anyavállalatot és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is) a számviteli törvény 153 154/A. -okban foglalt letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló törvény vonatkozó előírásainak figyelembevételével elektronikus úton tesz eleget. A vállalkozó az éves beszámolónak, az egyszerűsített éves beszámolónak, az összevont (konszolidált) éves beszámolónak a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján történő megküldésével egyidejűleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét. 2013. január elsejétől hatályos számviteli törvényben hatályon kívül helyezték a 154. (5) (6) bekezdését, aminek következtében 2013. január 1-jétől a megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hiba esetén nem kell ismételten közzétenni a beszámolót. A hatályon kívül helyezett 154. (5) (6) bekezdést a 2012-ben feltárt, megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hibákra nem kell alkalmazni. 5

Beszámolási kötelezettség Az államháztartás szervezetei beszámolási kötelezettségét, a beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségét, a beszámolás és a könyvvezetés során érvényesítendő sajátos fogalmi meghatározásokat a számviteli törvény alapján és az államháztartásról szóló törvényben foglaltakra figyelemmel kormányrendelet szabályozza. Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn. Az előző üzleti év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan legalább egy éven túl jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell. Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és a törvényben szabályozott esetek kivételével egyedenként értékelni kell. A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés is alkalmazható. A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést, értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált. Tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. A 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. Mérlegsorok pontosításai Szellemi termékek Szellemi termékek közé sorolandók: a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név), b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek), c) a jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat vagy sem. Az új fogalmi meghatározást a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet alkalmazni. Készletek (bemutató termi áruk) A forgóeszközök csoportjába a mérlegben a készleteket, a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni. A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat, b) amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [befejezetlen termelés (ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is), félkész termékek] vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek), c) amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok). A készletek között kell kimutatni továbbá a) használatba vételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó tevékenységét legfeljebb egy évig szolgálják, b) a növendék-, a hízó- és az egyéb állatokat, amelyek a termelés (a tartás) költségei eredményeként növekednek, gyarapszik tömegük (súlyuk), függetlenül attól, hogy a vállalkozási tevékenységet mennyi ideig szolgálják, c) azokat az eszközöket, amelyeket a befektetett eszközök közül a számviteli törvény 23. (5) bekezdése szerint átsoroltak, d) a használatba vétel időpontjától áruként azokat az értékesítési céllal beszerzett, előállított eszközöket, amelyeket a vállalkozó az értékesítésig (az állományból történő kivonásig) átmenetileg használatba vett. Ilyenek jellemzően a tesztautók. Ezt a fogalmi bővülést is a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. 6

A készletekre adott előlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összeget kell kimutatni. Eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke A beruházás bekerülési értékét az üzleti év végén, a piaci érték változása miatti értékelés során is lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolásával csökkenteni. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezik a földgáz, villamos energia, ivóvíz beszerzése esetén a földgáz egyetemes szolgáltató, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemes szolgáltató, a villamosenergia-kereskedő, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak (fogyasztónak) történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek. A 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. A közmű számlákban szereplő díjak és tételek figyelembe vétele A villamos energia, a földgáz, az ivóvíz beszerzéséhez sok esetben kapcsolódnak a számlán feltüntetésre kerülnek különböző díjak, tételek. Ezen díjakat a számvitelben fő szabály szerint egyedileg kell minősíteni és elszámolni, míg a vásárolt energiahordozót annak felhasználásakor anyagköltségként kell könyvelni. A számlán szereplő tételek megosztása, külön könyvelése adminisztrációs többletfeladatokat adott a vállalkozások számára. Épp ezért a számviteli törvény módosítása rögzíti, hogy a szóban forgó energiahordozók beszerzése esetén a villamos energia egyetemes szolgáltató, a földgáz egyetemes szolgáltató, az ivóvíz- szolgáltató által a villamos energia, a földgáz, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítéséről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított tételek az energiahordozó bekerülési értékének részét képezik, így azokat az energiahordozó felhasználásakor anyagköltségként kell elszámolni. Ezzel a kapcsolódó könyvviteli munka, valamint a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása is egyszerűsödik. Számviteli bizonylatok Számviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus dokumentum, irat, ha megfelel a számviteli törvény előírásainak. Az elektronikus dokumentumok, iratok bizonylatként történő alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit más jogszabály is meghatározhatja. Elektronikus dokumentum általánosabb körülírása Az elektronikus dokumentum fogalma magában foglalja az elektronikus iratot és okiratot, az elektronikus irat pedig az elektronikus okiratot. Az elektronikus dokumentum a törvény megfogalmazása szerint olyan elektronikus eszköz útján értelmezhető adat, amely elektronikus aláírással van ellátva. Ez lehet szöveg, kép, hangfelvétel, tervrajz, digitális fénykép, film stb. A dokumentum fogalmába tehát beleértünk bármely fajta elektronikus eszköz útján érzékelhető adatot feltéve, hogy azt hitelesített elektronikus aláírással látták el. A lényeg minden esetben az, hogy sokféle fájltípustól és tartalomtól függetlenül megállapítható legyen: ki írta alá, ki hozta létre és hitelesíttette a dokumentumot. Az időbélyeg használatával pedig egyúttal a teljesítés ideje is ellenőrizhetővé válik. A digitális dokumentum és az elektronikus dokumentum között az a különbség, hogy előbbivel a technológiát jelöljük, míg utóbbi alatt az elektronikus aláírásról szóló törvényben meghatározott módon készült (minősített szolgáltató által kiállított megfelelő tanúsítvánnyal ellátott) digitális aláírással ellátott dokumentumot értjük. Azaz az utóbbi egy jogi fogalom, míg az előbbi egy technikai. Számviteli szolgáltatás Több szakterületen regisztrációval rendelkezőknél a szakterületek közüli törlés feltételei (saját maga kéri, vagy a továbbképzési kötelezettség nem teljesítése miatti törlés): Ha a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartása az engedéllyel rendelkező vonatkozásában egynél több regisztrálási szakterületet tartalmaz, a szakterületek közül törölni kell azt, a) amelyiket a nyilvántartásban szereplő kér, b) amelyre vonatkozóan a nyilvántartásban szereplő személy a 151. (4) bekezdés szerinti kormányrendeletnek az adott szakterületre vonatkozó továbbképzési kötelezettségét nem teljesítette, feltéve, hogy a törlést követően is legalább egy regisztrálási szakterületet tartalmaz a nyilvántartás az engedéllyel rendelkezőre vonatkozóan. 7

A módosítások hatályba lépése 2012-ben már alkalmazható új előírások Átlagos készpénz záró állomány korlátozásának eltörlése. 2013. január 1-jétől, de a 2012. évi beszámolónál alkalmazható A jelentős összegű hiba megváltozott fogalma Szellemi termékek Készletek bővülő fogalma A bekerülési érték bővülő fogalma 2013. január 1-jétől alkalmazható előírások Lényeges hiba esetén nem kell ismételten közzétenni a beszámolót. A könyvviteli szolgáltatást végzők továbbképzésének átalakítása Sajátosság az államháztartási szektorban 2017. január 1-jéig Az államháztartás szervezeteinél könyvviteli szolgáltatást végzőknek a 93/2002. (V. 5.) Korm. rendelet alapján kell teljesíteniük a továbbképzési kötelezettségüket azzal, hogy legalább 12 kreditpontot az államháztartási szakterületre minősített speciális továbbképzésen kell megszerezniük. (függetlenül attól, hogy milyen szakterülten szerepelnek a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában) Ávr.-ben került szabályozásra, és számukra központi tematika kerül előírásra. Vagyis szigorítás történt a számviteli szolgáltatást végzőkre vonatkozó előírások tekintetében. Az államháztartás szervezeteinél a számviteli törvényben meghatározott könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányítását az Ávr. 12. -a szerinti személy, fő szabály szerint a gazdasági vezető látja el. Az Ávr. 12. -a szerint a gazdasági vezetőnek a felsőoktatásban szerzett végzettsége mellett okleveles könyvvizsgálói vagy államháztartási mérlegképes könyvelői szakképesítéssel vagy az engedélyezés szempontjából ezzel egyenértékű szakképesítéssel, vagy mérlegképes könyvelői szakképesítéssel és a gazdasági vezetői, belső ellenőri, érvényesítői, pénzügyi ellenjegyzői, vagy a számviteli törvény 150. (1) és (2) bekezdése szerinti feladatok (a továbbiakban: számviteli feladatok) ellátásában költségvetési szervnél legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. A gazdasági vezetőnek szerepelnie kell a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában és rendelkeznie kell a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel, kivétel, ha a számviteli feladatokat a gazdasági vezető irányítása alá tartozó olyan személy látja el, aki rendelkezik a fent említett szakképesítéssel, szerepel a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásában és rendelkezik a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel. Azoknak a mérlegképes könyvelői szakképesítéssel és a tevékenység ellátására jogosító engedélylyel rendelkező személyeknek, akik költségvetési szervnél a számviteli feladatokat ellátják, a számviteli törvény által előírt továbbképzési kötelezettséget a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló kormányrendelet alapján kell teljesíteniük azzal, hogy a továbbképzési kötelezettség teljesítése során 12 kreditpontot államháztartási szakterületre minősített speciális továbbképzésen kell megszerezniük. 8

Az államháztartási számviteli kormányrendelet módosítása Az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet, valamint a kincstári elszámolások beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 240/2003. (XII. 17.) kormányrendelet módosítása a 74/2013. (III. 11.) kormányrendelettel. A kormányrendelet módosításának célja Az államháztartás információs igényének megfelelő adatszolgáltatás biztosítása. A változást elsősorban az általános jogszabályi környezet 2013. évi változása elsősorban Magyarország 2013. évi költségvetéséről szóló törvény Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) kormányrendelet (Ávr.) A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (önkormányzati törvény) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) módosításai, új előírásai indokolják. Ezért fontos az államháztartás szervezeteire is vonatkozó különböző jogszabályi előírások változásaihoz igazodó számviteli előírások megjelenítése. Az Áhsz. hatály alá tartozók előírásainak változása A rendelet hatálya kiterjed: a) a központi költségvetési szervekre, b) a helyi önkormányzatokra, valamint azok költségvetési szerveire, c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira (a továbbiakban: társadalombiztosítási alapok), d) a helyi nemzetiségi önkormányzatokra, valamint azok költségvetési szerveire, e) az országos nemzetiségi önkormányzatokra, valamint azok költségvetési szerveire, f) a köztestületi költségvetési szervekre, g) a helyi önkormányzatok társulásaira, valamint azok költségvetési szerveire, h) az elkülönített állami pénzalapokra, i) a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a Magyar Művészeti Akadémia, mint köztestület törzsvagyonába adott eszközök kezelésére létrehozott vagyonkezelő szervezetekre, j) az országmozgósítási és állami céltartalékokat vagyonkezelőként kezelő költségvetési szervek ezen feladataira vonatkozóan, k) a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény hatálya alá tartozó fejlesztési tanácsokra, valamint azok költségvetési szerveire, (a továbbiakban együtt: államháztartás szervezetei). Az önkormányzati alrendszert érintő változások jelentősen módosították az előírásokat. Az önkormányzati törvény alapján a körjegyzőségre vonatkozó szabályok hatályukat vesztik, a társulási szabályok módosításával a jogi személyiségű és többcélú kistérségi társulás fogalma megszűnik, és a továbbiakban a társulás fogalom került átvételre. A számviteli törvény rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatos változások Alkalmazandó előírások (1) Az államháztartás szervezetének beszámoló készítésére, könyvvezetésére a tv. 1. -t, 2. -át, 3. (1) bekezdését, (4) bekezdés 1-4. és 7-9. pontját, (6) bekezdés 1 4. és 6-7. pontját, (8) bekezdés 11 13. és 20. pontját, (11) (13) bekezdését, 5. -át, 7. -át, 12. (1) bekezdését, 14. (8) és (11) bekezdését, 15. (3), (4) és (6) bekezdését, 16. (3) bekezdését, 23. (2) (5) bekezdését, 24. (1) bekezdését, 25. (2), (4) (7) és (9) (10) bekezdését, 26. (2) (3) és (6) (9) bekezdését, 27. (8) bekezdését, 28. (2) és (3) bekezdését, 29. (2) bekezdését, 30. (1) bekezdését, 42. (2) és (3) bekezdését, 46. (1) (3) bekezdését, 47. (1) (8) bekezdését, 48. (1) (6) és (8) bekezdését, 49. (4) (7) bekezdését, 50. (1), (2), (4) és (5) bekezdését, 51. -át, 53. (1) bekezdés b) d) pontját és (3) bekezdését, 54. (1)-(6) és (8)-(9) bekezdését, 56. -át, 58. (6) és (9) bekezdését, 60. (1), (4) (5), (5a) és (10) bekezdését, 61. -át, 62. -át, 64. (1) (3) bekezdését, 65. (1) és (4) bekezdését, 66. (1) és (2) bekezdését, 68. (2) és (4) bekezdését, 69. (1), (2), (5) és (6) bekezdését, 88. (8) és (9) bekezdését, 93. (4) bekezdését; 94. (1) és (2) bekezdését, 150. -át, 151. (3)-(14) bekezdését, 159. -át, 160. (1) bekezdését, 161. (2), (3) és (5) bekezdését, 161/A. (2) bekezdését, 164. (1) bekezdését, 165. (1), (2) és (4) bekezdését, 166. (1) (4) és (6) bekezdését, 167 169. -át, 170. (1) és (2) bekezdését, 177. (2), (18) és (19) bekezdését, valamint 178. (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését alkalmazni kell. Átlagos készpénz záró állomány korlátozásának eltörlése A számviteli törvény 2009. január 1-jétől hatályos 14. (8) bekezdésének előírása szerint a gazdálkodóknak a pénzkezelési szabályzatban többek között rögzíteniük kell a napi készpénz záró állomány maximális mértékét. Ezzel összefüggésben a törvény a 14. (9) és (10) bekezdésében 9

korlátozta a napi készpénz záró állomány havi szintű átlagos mértékét, amely, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, nem lehet több, mint az előző üzleti év éves szintre számított összes bevételének 1,2 százaléka; illetve ha az előző üzleti év összes bevételének 1,2 százaléka nem éri el az 500 ezer forintot, akkor 500 ezer forint. 2012. december 1-jével hatályosan a korlátozó szabályozás teljes egészében megszüntetésre kerül. Természetesen a napi készpénz záró állomány maximális mértéke előírásának eltörlése nem jelenti azt, hogy a gazdálkodóknak ne kellene a pénzkezelési szabályzatában erről továbbra is rendelkeznie. A változás abban áll, hogy ennek mértékét jogszabály a jövőben nem korlátozza. A jelentős összegű hiba megváltozott fogalma Jelentős összegű hiba az, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során ugyanazon évet érintően megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot; Nem jelentős összegű hiba az, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba előző bekezdés szerinti értékhatárát. Megszűnt a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba fogalma 2013. január elsejétől hatályos számviteli törvényben hatályon kívül helyezték a 154. (5) (6) bekezdését, aminek következtében 2013. január 1-jétől a megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hiba esetén nem kell ismételten közzétenni a beszámolót. A hatályon kívül helyezett 154. (5) (6) bekezdést a 2012-ben feltárt, megbízható, valós összképet lényegesen befolyásoló hibákra nem kell alkalmazni. A tartósság számviteli törvényben történő pontosítását átvéve az államháztartás szervezeteinél is módosult az eszközök és források értékelésére vonatkozó általános előírás. A mérleg fordulónapi értékelés során tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. Beszámolási kötelezettség Az államháztartásra vonatkozó eltérő szabályok megállapításának kiterjesztése az egész törvényre vonatkozóan. Az értékelésnél a vállalkozás folytatásának elvéből kell kiindulni, ha ennek az elvnek az érvényesülését eltérő rendelkezés nem akadályozza, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásának ellentmondó tényező, körülmény nem áll fenn. Az előző üzleti év mérlegkészítésénél alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan legalább egy éven túl jelentkeznek, és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell. Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és a törvényben szabályozott esetek kivételével egyedenként értékelni kell. A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés is alkalmazható. A mérlegben kimutatott eredmény meghatározásakor, a mérlegtételek értékelése során figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést, értékvesztést, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, és amely a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált. Tartósnak minősül a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete, ha az múltbeli tények vagy jövőbeni várakozások alapján legalább egy évig fennáll. A különbözet tartósnak minősül fennállásának időtartamától függetlenül akkor is, ha az az értékeléskor a rendelkezésre álló információk alapján véglegesnek tekinthető. A 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. 10

Mérlegsorok pontosításai Szellemi termékek Szellemi termékek közé sorolandók: a) az iparjogvédelemben részesülő alkotások (különösen: szabadalom, használati minta, formatervezési minta, know-how, védjegy, földrajzi árujelző, kereskedelmi név), b) a szerzői jogvédelemben részesülő szerzői művek és szomszédos jogok (különösen: szoftvertermékek, műszaki tervek), c) a jogvédelemben nem részesülő, de titkosságuk révén monopolizált szellemi javak, függetlenül attól, hogy használatba vették-e azokat vagy sem. Az új fogalmi meghatározást a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet alkalmazni. Készletek (bemutató termi áruk) A forgóeszközök csoportjába a mérlegben a készleteket, a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni. A készletek a vállalkozó tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, a) amelyeket a rendszeres (szokásos) üzleti tevékenység keretében értékesítési céllal szereztek be, és azok a beszerzés és az értékesítés között változatlan állapotban maradnak (áruk, göngyölegek, közvetített szolgáltatások), bár értékük változhat, b) amelyek az értékesítést megelőzően a termelés, a feldolgozás valamely fázisában vannak [befejezetlen termelés (ideértve a befejezetlen, még ki nem számlázott szolgáltatást is), félkész termékek] vagy már feldolgozott, elkészült állapotban értékesítésre várnak (késztermékek), c) amelyeket az értékesítendő termékek előállítása vagy a szolgáltatások nyújtása során fognak felhasználni (anyagok). A készletek között kell kimutatni továbbá a) használatba vételükig azokat az anyagi eszközöket (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, egyenruha, védőruha), amelyek a vállalkozó tevékenységét legfeljebb egy évig szolgálják, b) a növendék-, a hízó- és az egyéb állatokat, amelyek a termelés (a tartás) költségei eredményeként növekednek, gyarapszik tömegük (súlyuk), függetlenül attól, hogy a vállalkozási tevékenységet mennyi ideig szolgálják, c) azokat az eszközöket, amelyeket a befektetett eszközök közül a számviteli törvény 23. (5) bekezdése szerint átsoroltak, d) a használatba vétel időpontjától áruként azokat az értékesítési céllal beszerzett, előállított eszközöket, amelyeket a vállalkozó az értékesítésig (az állományból történő kivonásig) átmenetileg használatba vett. Ilyenek jellemzően a tesztautók. Ezt a fogalmi bővülést is a 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. A készletekre adott előlegként az anyag-, az áruszállítónak, a közvetített szolgáltatást nyújtónak, importbeszerzésnél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt (megfizetett, kiegyenlített) a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összeget kell kimutatni. Eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke A beruházás bekerülési értékét az üzleti év végén, a piaci érték változása miatti értékelés során is lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolásával csökkenteni. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezik a földgáz, villamos energia, ivóvíz beszerzése esetén a földgáz egyetemes szolgáltató, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemes szolgáltató, a villamosenergia-kereskedő, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak (fogyasztónak) történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek. A 2012. évben induló üzleti évről készített beszámolóban is lehet már alkalmazni. A közmű számlákban szereplő díjak és tételek figyelembe vétele A villamos energia, a földgáz, az ivóvíz beszerzéséhez sok esetben kapcsolódnak a számlán feltüntetésre kerülnek különböző díjak, tételek. Ezen díjakat a számvitelben fő szabály szerint egyedileg kell minősíteni és elszámolni, míg a vásárolt energiahordozót annak felhasználásakor anyagköltségként kell könyvelni. A számlán szereplő tételek megosztása, külön könyvelése adminisztrációs többletfeladatokat adott a vállalkozások számára. Épp ezért a számviteli törvény módosítása rögzíti, hogy a szóban forgó 11

energiahordozók beszerzése esetén a villamos energia egyetemes szolgáltató, a földgáz egyetemes szolgáltató, az ivóvíz- szolgáltató által a villamos energia, a földgáz, az ivóvíz végfelhasználónak, fogyasztónak történő értékesítéséről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított tételek az energiahordozó bekerülési értékének részét képezik, így azokat az energiahordozó felhasználásakor anyagköltségként kell elszámolni. Ezzel a kapcsolódó könyvviteli munka, valamint a helyi iparűzési adó alapjának megállapítása is egyszerűsödik. Számviteli bizonylatok Elektronikus dokumentum általánosabb körülírása Az eltéréssel alkalmazandó előírások Az államháztartás szervezete a Tv. 3. (3) bekezdését, (4) bekezdés 10. pontját, (6) bekezdés 5. pontját és (8) bekezdés 2. pontját, 10. pont b) alpontját és 14-18. pontját, 14. (3)-(5) és (12) bekezdését, 15. (1), (2), (5) és (7)-(9) bekezdését, 16. (1), (4) és (5) bekezdését, 23. (1) bekezdését, 24. (2) bekezdését, 25. (1) és (3) bekezdését, 26. (1) bekezdését, 27. (1), (4), (6) és (7) bekezdését, 28. (1) bekezdését, 29. (1), (6) és (8) bekezdését, 30. (3) és (5) bekezdését, 31. -át, 39. (1) bekezdés a) pontját, 42. (1) és (5) bekezdését, 46. (4) bekezdését, 47. (9) bekezdését, 48. (7) és (9) bekezdését, 49. (3) bekezdését, 50. (3) bekezdését, 52. (5)-(7) bekezdését, 53. (1) bekezdés a) és e) pontját, (2) és (6) bekezdését, 54. (7) bekezdését, 55. -át, 57. -át, 58. (1)-(5), (7) és (8) bekezdését, 59. -át, 60. (2), (3) és (9) bekezdését, 63. -át, 65. (2) és (5)-(7) bekezdését, 66. (3) bekezdését, 67. (1) bekezdését, 68. (5) és (6) bekezdését, 69. (3) bekezdését, 75. (6) bekezdését, 88. (1)-(5) bekezdését, 89. (5) bekezdését, 90. (3) bekezdését, 92. -át, 93. (3) bekezdését, 94. (3) bekezdését, 151. (1) bekezdését, 161. (1) és (4) bekezdését, 161/A. (1) bekezdését, 164. (2) bekezdését és 165. (3) bekezdését az e rendeletben meghatározott eltérésekkel alkalmazza. Számviteli szolgáltatás Több szakterületen regisztrációval rendelkezőknél a szakterületek közüli törlés feltételei (saját maga kéri, vagy a továbbképzési kötelezettség nem teljesítése miatti törlés). A nem alkalmazandó előírások Az államháztartás szervezete a gazdálkodása sajátosságaira tekintettel a Tv. 2/A. -át, 3. (2) bekezdését, (4) bekezdés 5. és 6. pontját, (5) bekezdését, (7) bekezdését és (8) bekezdés 1. pontját, 3-9. pontját, 10. pont a) és c) alpontját és 19. pontját, (9) és (10) bekezdését, 4. -át, 6. -át, 7/A-11. -át, 12. (2)-(4) bekezdését, 13. -át, 14. (1), (2), (6) és (7) bekezdését, 16. (2) és (6) bekezdését, 17-22. -át, 25. (8) bekezdését, 26. (4) és (5) bekezdését, 27. (2), (3) és (5) bekezdését, 28. (4) bekezdését, 29. (3)-(5), (7) és (9) bekezdését, 30. (2), (4) és (6) bekezdését, 32-38. -át, 39. (1) bekezdés b) pontját, (2)-(5) bekezdését, 40. -át, 41. -át, 42. (4) és (6)-(8) bekezdését, 43-45. -át, 49. (1) és (2) bekezdését, 50. (6)-(8) bekezdését, 52. (1)-(4) bekezdését, 53. (4) és (5) bekezdését, 59/A-59/F. -át, 60. (6)-(8) bekezdését, 64. (4) és (5) bekezdését, 65. (3), (8) és (9) bekezdését, 67. (2) bekezdését, 68. (1) és (3) bekezdését, 69. (4) bekezdését, 70-74. -át, 75. (1)-(5) és (7) bekezdését, 76-87. -át, 88. (6) és (7) bekezdését, 89. (1)-(4) és (6) bekezdését, 89/A. -át, 90. (1)-(2) és (4)-(9) bekezdését, 91. -át, 93. (1), (2), (5) és (6) bekezdését, 94/A-149. -át, 151. (2) bekezdését, 151/A-152/B. -át, 153-158. -át, 160. (2)-(5) bekezdését, 162-163/A. -át, 164. (3) bekezdését, 166. (5) bekezdését, 170. (3) bekezdését, 174-176. -át, 177. (1) és (3)- (32) bekezdését, valamint 178. (1) bekezdés b)-h) pontját és (3)-(5) bekezdését nem alkalmazza. A saját tőke biztosítása A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 51. (1) bekezdésének előírása szerint, ha a gazdasági társaság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről. A gyakorlatban azonban számos esetben előfordul, hogy a társaság saját tőkéjének mértéke kedvező folyamatok hatásaként külön további intézkedés nélkül is helyreáll rövid időn belül, a folyamatos működés során. Ennek alátámasztására szolgálhat a számviteli törvény szerinti közbenső mérleg, amellyel dokumentálni lehet, hogy a külön intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn. A társasági 12

törvény vonatkozó módosítása egyértelműen kimondja, hogy mentesül a gazdasági társaság a hivatkozottak szerinti intézkedési kötelezettség alól, ha a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül, három hónapnál nem régebbi mérleg fordulónapra összeállított közbenső mérleggel igazolni tudja, hogy az intézkedésekre okot adó körülmény már nem áll fenn. A MÓDOSÍTÁS szerint tehát, ha egy társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadását követő három hónapon belül (ami valójában az öt hónapos beszámoló elfogadási és közzétételi határidőt figyelembe véve, a mérleg fordulónaptól számított nyolc hónapos időtartamot jelent) rendelkezik egy olyan a számviteli törvény szerinti beszámoló fordulónapját követő fordulónapra vonatkozó közbenső mérleggel, amelyben a saját tőke ismételten megfelelő szinten áll, külön további, a saját tőkét rendező intézkedésre nincs szükség. Tételezzük fel, a társaság mérleg fordulónapja december 31., és mind a 2012. üzleti évi, mind a 2013. üzleti évi beszámolóban veszteség miatt a társaság már nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő saját tőkével. A 2013. üzleti évi beszámoló mérlegkészítésének időszakában, márciusban a társaságjelentős haszonnal értékesíti egyik ingatlanát. Ennek hatásaként, egy március 31-i fordulónapra vonatkozó közbenső mérlegben kimutatható ennek eredményre és saját tőkére gyakorolt kedvező hatása, és e közbenső mérleg akár már az előző üzleti évi beszámoló elfogadásakor is rendelkezésre áll, és figyelembe vehető a társasági törvény szerinti kötelezettségek tekintetében. A Gt. további tőkevédelmi szabályt (intézkedési kötelezettséget) tartalmaz korlátolt felelősségű társaság esetében a 143. (2) és (3) bekezdésében (amikor a korlátolt felelősségű társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent), valamint részvénytársaság esetében a 245. (1) és (2) bekezdésében (amikor a részvénytársaság saját tőkéje veszteség folytán az alaptőke kétharmadára vagy 5 millió forint alá csökkent). E rendelkezések szintén kiegészítésre kerültek azzal, hogy a tagoknak, illetve a részvényeseknek akkor van intézkedési kötelezettségük, ha az e célból összehívott taggyűlés, közgyűlés időpontját legfeljebb egy hónappal megelőző mérleg fordulónapra összeállított közbenső mérleg szerint még mindig fennállnak az intézkedésre okot adó körülmények, azaz a vagyonvesztés még mindig fennáll. A fenti előírásokhoz kapcsolódóan a törvénymódosítás további segítséget is kíván nyújtani az árfolyamváltozás kedvezőtlen hatásainak átmeneti enyhítésére. A számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegének fordulónapján ugyanis olyan jelentős árfolyamváltozások alakulhatnak ki, amelyek a devizában fennálló tételek üzleti év végi átértékelési kötelezettsége miatt jelentős nem realizált veszteség kimutatását eredményezik, és számos esetben maguk után vonják a Gt. szerinti tőkerendezési kötelezettséget. Tekintettel e rendkívüli mértékű árfolyammozgásokra, indokolt korlátozott időtartamra, 2014. május 31-ig azok saját tőkére gyakorolt hatásának figyelmen kívül hagyása a Gt. érintett rendelkezéseinek alkalmazásában. Így azoknak a cégeknek, amelyek csak a kedvezőtlen árfolyammozgások miatt szenvednek el átmeneti tőkevesztést a 2011. és a 2012. üzleti évben, nem kell azonnal visszapótolniuk az így elvesztett saját tőkéjüket. A módosítás ezzel lehetővé teszi, hogy a vállalkozások a Gt. előírásai tekintetében egy átmeneti időre figyelmen kívül hagyják a devizában fennálló eszközeik és kötelezettségeik mérleg fordulónapi átértékeléséből származó nem realizált árfolyamveszteség miatti tőkevesztést, azt 2014. május 31-ig a saját tőke hiányának megállapításakor nem kell figyelembe venni. Természetesen ez a korrekció osztalékfizetéskor, illetve egyéb más tőkeművelet során nem alkalmazható. Árfolyamveszteség elhatárolási lehetősége forgóeszközhitelekre A devizaárfolyam-változás kedvezőtlen hatásainak enyhítését célozza az árfolyamveszteség elhatárolási lehetőségének forgóeszközhitelekre történő kiterjesztése. A módosítás eredményeként a jövőben nemcsak a beruházási jellegű devizahitelek árfolyamveszteségét lehet elhatárolni a későbbi évekre, hanem a devizában fennálló forgóeszközhitelek árfolyamveszteségét is. Az elhatárolás alkalmazása esetén ahhoz hasonlóan, mint a beruházási jellegű devizahitelek árfolyamveszteségének elhatárolásakor céltartalék képzés is kapcsolódik. E módosítások a számviteli törvény 33. (2) és (3) bekezdését, illetve 41. (4) bekezdését érintették. Az elhatárolás lehetősége azt jelenti, hogy a vállalkozások az aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként elszámolhatják a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások esetén a tárgyévben, a mérleg fordulónapi értékelésből adódóan keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolt árfolyamnyereséggel nem ellentételezett árfolyamveszteség összegét. A halasztott ráfordításként kimutatott árfolyamveszteséget a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításakénti elszámolással részben vagy egészen meg kell szüntetni (fel kell oldani), ha a külföldi pénzértékre szóló hiteltartozást részben vagy egészen visszafizették, vagy más jogcímen az állományból kivezették. Ha a vállalkozó a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló forgóeszközhöz kapcsolódó hiteltartozások nem realizált árfolyamveszteségét halasztott ráfordításként mutatta ki, az üzleti év végén az így elhatárolt halmozott összegnek a hitel folyósításától 13