FOGALOMTÁR ŐSKOR, ÓKOR A, Á adósrabszolgaság: az adósságukat megfizetni képtelen szabadokat, illetve családtagjaikat adósságuk fejében szolgai munkára kötelezték, esete eladták rabszolgának. Aeneis: Aeneas trójai királyfiról szóló hősköltemény, Vergilius műve. Aeneas a görög ostrom után Itáliában lelt új hazát. Egyes nemzetségek tőle származtatták magukat, például Julius Caesar nemzetsége. akropolisz: fellegvár; rendszerint magaslaton megépített erődített terület a görög városállamokban. Az athéni akropolisz később szentélykörzetként működött. állam: adott terület (ország vagy város), és mindazok az intézkedések, törvények, hivatalok és tisztségek, amelyek e terület lakosságának életét és munkáját megszervezik és irányítják. államvallás: a hatalom által hivatalosnak elismert vagy különleges támogatásban részesített vallás. Alsó-Egyiptom: a Nílus torkolatvidéke, Egyiptom északi része. Felső-Egyiptomnak az ettől délre fekvő vidéket nevezték. Ariadné: mondabeli krétai királylány, Thészeusz segítőtársa a Minótaurosz megölésében. Ő adta Thészeusznak azt a gombolyagot, aminek segítségével a királyfi megtalálta a labirintusból kivezető utat. Australopithecus: az emberré válás folyamatának egyik korai állomása az Australopithecusnak nevezett emberfélék megjelenése. Nem tekinthetőek a ma élő ember közvetlen elődeinek. Kihaltak, nem tudjuk, hogy miért. barbár: egy fejlettebb civilizációjú népez képest elmaradott, vad, műveletlen. birodalom: nagy terület, esetleg több népet is egyesítő és összefogó állam. brahmanizmus: a hindu vallás elnevezése a Kr. e. 1. évezredtől kb. Kr. u. 800-ig; az elnevezés a hindu vallás egyik főistenének, Brahmának a nevéből ered. bronz: kemény fém; réz és ón ötvözete, amiből jó minőségű szerszámok és fegyverek készültek. buddhizmus: Sziddhárta Guatama Buddha (Kr. e. kb. 560-480) indiai királyfi által alapított vallás. Bár napjainkra Indiából jórészt kiszorult, Ázsia nagy részein igen elterjedt. A B - 1 -
buddhizmus elutasítja a varna-rendszert, híveit könyörületességre és minden élet tiszteletére tanítja. Circus Maximus: a római kocsiversenyek számára épített, 610 m hosszú és 190 m széles pálya. Nézőterén egyszerre 250 ezer néző is elfért. civilizáció: a fejlődésben élenjáró, magas színvonalú gazdálkodást és kultúrát létrehozó társadalom. Colosseum: római körszínház, a mai cirkusz őse, ahol gladiátorjátékokat rendeztek. 50 ezer néző befogadására volt alkalmas. C D demokrácia: népuralom; az állam irányításának az a módja, amelyben a többség akarata érvényesül. A demokratikus állam polgárai egyenlőek, mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér. démosz: köznép; a szabad parasztok, kézművesek, kereskedők összefoglaló neve. diktátor: egyeduralkodó; külső vagy belső veszély esetén hat hónapra korlátlan hatalommal felruházott vezető a köztársaságkori Rómában. dinasztia: uralkodóház vagy uralkodócsalád. Nemzedékeken át egymást követő uralkodók, akiket többnyire vérségi kötelék fűz össze. dombormű: (kidomborodó) művészi faragás sima, többnyire kő felületen. E, É egyeduralom: az állam irányításának az a módja, amelyben minden hatalom egyetlen ember (fáraó, király, császár stb.) kezében összpontosul, akinek hatalmát semmilyen hatalom nem korlátozza. egyistenhit: vallási elképzelés, amely egyetlen isten létét fogadja el. A zsidó vallás volt az első egyistenhívő vallás. ékírás: a sumerek által a Kr. e. 4-3. évezredben kifejlesztett, ék alakú jeleket használó írás. Az írásjegyeket a nyers agyagba nyomkodták speciálisan kiképzett nádszál segítségével. Az ékírást később Mezopotámiában és környékén több nép átvette. Megfejtését Georg Grotefend (1775-1853) német nyelvész kezdte meg. embertan (antropológia): az ember testi felépítésével, származásával foglalkozó tudomány. - 2 -
eposz: egy nép történetének jelentős eseményét egy főhős köré szőve elmondó, nagy terjedelmű verses elbeszélés. etruszk: ismeretlen eredetű ókori nép, amely a Kr. e. 1. évezredben virágzó kultúrát hozott létre Észak-Itáliában. Nyelvüket nem ismerjük, írásuk megfejtetlen. Az etruszkok nagy hatással voltak a rómaiakra. A Kr. e. 5-4. században a római terjeszkedés áldozataivá váltak. faluközösség: közösen, összehangoltan gazdálkodó, egy településen (faluban) élő közösség. falanx: nehéz fegyverzetű gyalogság zárt harci egysége. A katonák hatalmas pajzsukkal nemcsak magukat, hanem a mellettük állókat is védték. fáraó: az ókori Egyiptom korlátlan hatalmú uralkodója. filiszteusok: valószínűleg krétai eredetű nép, amely a Kr. e. 1. évezredben a Földközi-tenger keleti partvidékén élt. flotta: kereskedelmi vagy hadi célokra használt, hajók. földrajzi adottság: a természeti környezet jellemzői (domborzati viszonyok, termőföld, folyók, tengerpart, éghajlat stb.) amelyek jelentősen meghatározzák, befolyásolják az adott területen élők életfeltételeit és életmódját. F gallok: ókori európai népcsoport, amely a Krisztus előtti századokban a mai Franciaország, Belgium, és Észak Olaszország területén élt. gladiátor: cirkuszi párviadalokra kiképzett rabszolga, hadifogoly, elítélt bűnöző, ritkábban szabad ember a Római Birodalomban. G GY gyapot: haszonnövény, a textilipar egyik alapanyaga. gyarmat: meghódított idegen terület(ek), és az ott létrehozott települések. gyula: a kende mellett a magyarok másik fejedelme; az övé volt a tényleges hatalom, ő volt a legfőbb bíró és fővezér. H - 3 -
hellenisztikus kor: történelmi korszak Nagy Sándor uralkodásától Egyiptom római meghódításáig. A korszak jellemzője a görög kultúra elterjedése Hellász határain kívül, és keveredése más (keleti) kultúrákkal. helóták: a dór hódítás következtében rabszolgává tett őslakosság az ókori Spártában. A földművelést végző helóták állami tulajdonban voltak. hieroglifa-írás: képszerű jeleket alkalmazó óegyiptomi írás. A hieroglifákat szobrokra, sírok és templomok falaira vésték, illetve festették. Jean-François Champollion (1790-1832) francia nyelvész fejtette meg az írást. hinduizmus: India ősi vallása. A lakosság nagyobbik része Indiában ma is hindu vallású. A hinduizmus isteni eredetűnek tartja a varna-rendszert. Több istent tisztel. A hinduk hisznek a lélekvándorlás tanában, vagyis abban, hogy az ember (lelke) halála után újjászületik. Homérosz: a Kr. e. 9. vagy 8. században élt görög költő, aki eposzaiban megörökítette a görögök nagy vállalkozásának, Trója ostromának történetét. Ismereteink a korai görögök gondolkodásáról, hitvilágáról nagyrészt neki köszönhetőek. horda: többnyire kis létszámú, kezdetleges viszonyok között élő, vándorló embercsoport, közösség. Istár: babilóni termékenység- és szerelemistennő. I jurta: a füves pusztaságok nomád népeinek 4-5 m átmérőjű, kör alakú sátra, egy-egy család lakóhelye. J K Karthágó: föníciaiak által alapított észak-afrikai gyarmatváros. A föníciaiak a Földközitenger keleti partvidékén, a mai Szíria és Libanon tengerparti sávján éltek az ókorban. Kikötővárosaik jelentős kereskedelmi központok voltak. A Földközi-tenger partvidékén nagy kiterjedésű területeket gyarmatosítottak, ezek közül Karthágó vált a legfontosabbá. katakomba: az első keresztények föld alatti, sziklába vágott temetkező és gyülekező helye. kazárok: török eredetű nép. A 6. század végén önállóállamot hoztak létre a Fekete-tengertől északra, amely több népre kiterjesztette a fennhatóságát, köztük a magyarokra is. Fejedelmüket kagánnak nevezték, a birodalmat pedig kaganátusnak. kende: a gyula mellett a magyarság másik fejedelme, vallási vezető. - 4 -
képírás: az írásfejlődé kezdeti szakaszát jellemző írásmód. Az írásjegyek nem betűk, hanem egyszerűsített, a tárgyak valóságos alakját utánzó rajzok. kormányzó: egy állam egészét vagy egy részét irányító, az uralkodót képviselő vezető. Például gondoskodik az adók beszedéséről, irányítja a hadsereget. könnyű fegyverzetű katonaság: bőrökből illetve egyéb viszonylag könnyebb anyagokból készült pajzsokkal és védőöltözettel felszerelt vagy ezek nélkül harcoló gyalogosok és lovasok. Jellemző fegyvereik az ókorban az íj és a könnyű szablya. Erősségük a gyorsaság, a meglepetésszerű lerohanás és a pusztító nyílzápor. köztársaság: az állam irányításának az a módja, amelyben a nép vagy a nép képviselői választják az állam vezetőit. krónika: görög eredetű szó, azt jelenti: múltbeli dolgok. A régi korokban azokat a könyveket nevezték így, amelyek egy-egy év, korszak eseményeit írták le. kultúra: a latin szántás-vetés, földművelés szóból. Az ember ismereteinek, gondolatainak, viselkedésének összefüggő rendszere. Beletartoznak a nyelv, a hiedelmek, a szokások, szabályok, intézmények, művészeti alkotások, szertartások stb. légió: koronként változó létszámú katonai egység a Római Birodalomban. 3000-6000 gyalogosból, körülbelül 100 főnyi lovasságból és különböző segédcsapatokból állt. limes: a Római Birodalom határain kiépült megerősített védelmi vonal: sáncok árkok, őrtornyok, erődök alkották. Építése a Kr. u. 1. században kezdődött meg. L M Marduk: Babilon legfőbb istene, a világ teremtője. Nevének jelentse: az ég bikaborja. Eleinte a mezőgazdasági munkák isteneként tisztelték, de hatalma idővel kiterjedt a holdra, az esőre. a háborúkra és a bíráskodásra is. Őt tartották a bölcsesség istenének. Mínosz: legendás krétai király. A monda szerint ő építette a krétai labirintust. múmia: különleges eljárásokkal tartósított emberi vagy állati tetem. A múmiakészítéssel Egyiptomban az emberi testet a túlvilági életre készítették elő. nagycsalád: több nemzedéket és távolabbi rokonokat is összefogó családi közösség. napkultusz: Aton, a napisten tiszteletén alapuló egyistenhitű vallás az egyiptomi Újbirodalomban. Atont az élet forrásának tekintették, amely fényt és meleget áraszt az emberiségre. N - 5 -
nehéz fegyverzetű katonaság: bronz vagy vas sisakot, vérteket és nagyméretű pajzsokat viselő gyalogos vagy lovas katonaság. nemzetség: egymással valódi vagy felételezett rokoni kapcsolatban álló, több tucat család alkotta közösség. népgyűlés: az ókori Görögországban és Rómában a városok felnőtt férfi polgárainak gyűlése. Itt döntöttek háború és béke kérdéséről, törvényeket hoztak, kinevezték és ellenőrizték a város vezetőit. néprajz: a különböző népek életmódját és kultúráját vizsgáló tudomány. népvándorlás: azt a nagy népmozgást nevezzük így, amely 375-ben a keletről érkező hunok európai területeken való megjelenésével vette kezdetét. A hunok Róma felé szorították a germán törzseket, majd maguk is rátörtek a birodalomra. nomádok: vándorló, nem letelepült, többnyire állattenyésztő, és állataikat folytonosan új legelőkre hajtó, gyakran harcias népek. Ö, Ő önellátó gazdálkodás: a gazdálkodásnak az a módja, amelyben nem keletkezik számottevő fölösleg, amivel kereskedni lehetne. Sokféle terményt és terméket állítanak elő, de mindenből csak annyit, amennyi a gazdálkodó közösség saját ellátására elegendő. öntözéses földművelés: az ókori Keleten folyamvölgyekben )Nílus, Tigris, Eufrátesz, Hoangho stb.) létrejött, magas szintű földművelés. Gátak, csatornák, vízkiemelő szerkezetek segítségével magas terméshozamokat értek el. Kialakulása jelentős szerepet játszott az állam és a nagy folyamvölgyi birodalmak létrejöttében. palota/templom: az uralkodó erődített székhelye, illetve a város főistenének lakhelye a mezopotámiai városokban, amely egyben a gazdaság irányítását is ellátta. Itt kapnak helyet a központi raktárak, ahol a közösség élelmiszerkészleteit tárolták. papirusz: a Nílus mentén termő papirusznád rostjaiból préselt lap, amelyre írni lehet. pestis: pusztító járványos betegség, amely az ókorban és a középkorban megtizedelte a lakosságot. planetárium: az égitestek helyzetét, mozgását bemutató berendezés vagy (kupolás) épület. polgárháború: egy államon belül különböző csoportok közötti fegyveres harc a hatalomért. P - 6 -
polisz: városállam az ókori Görögországban. Fénykoruk a Kr. e. 8-4. századra esett. Többnyire egy földrajzi helyzetéből adódóan védett városból és a környező falvakból állt. A rabszolgatartó, független görög poliszok vezető rétegét a teljes jogú polgárok alkották. politikai jogok: azok a jogok, amelyek révén valaki beleszólhat egy állam, egy társadalom, intézésébe. politikus: közügyekkel, az állam ügyeivel (politikával) foglalkozó személy. porcelán: nagy hőfokon kiégetett, tömör, fehér kerámiatermék. próféta: Isten nevében fellépő tanítók, prédikátorok, akik azt hirdették, hogy a zsidók hitét tisztán meg kell őrizni, és a jövőre vonatkozó jóslatokat mondtak. provincia: a Római Birodalomhoz tartozó, Itálián kívüli tartomány (pl. Pannónia, Gallia). Lakói adót fizettek Rómának, de megőrizhették viszonylagos belső önállóságukat. püspök: a keresztény közösségek vezetője, később főpap a keresztény egyházban. rabszolga: személyes szabadságától megfosztott, másnak a tulajdonát képező szolga. Főként hadifoglyok lettek rabszolgák, de az adósságát megfizetni képtelen szabad ember is rabszolgává válhatott (adósrabszolgaság). rádzsa: indiai herceg vagy fejedelem. R reflexíj: visszacsapóíj; kb. 110 cm húrhosszúságú, általában nyír- vagy juharfából készült íj. Nyugalmi állapotban éppen ellenkező irányba görbült, mint felajzva. Használója 150-200 m- re lőhette ki nyilait, s 60-70 m-re célzott lövéseket adhatott le. reform: újítás, javítás, változtatás. Selyemút: ókori kereskedelmi útvonal, amelyen Kínból Európába szállították a selymet. S SZ szakóca: 15-20 cm hosszú, mindkét oldalán megmunkált kőeszköz. Úgy alakították ki, hogy jól illeszkedjék a tenyérbe.. például magvak feltörésére, állatok megnyúzására használták. szállásterület: nomád (vándorló) népek által átmenetileg, hosszabb-rövidebb ideig lakott terület. szarkofág: díszes faragott vagy festett kőkoporsó. - 7 -
szenátor: az ókori Róma legfőbb kormányzati testületének, a szenátusnak a tagja. A szenátor kinevezése élete végéig szólt, de az érdemtelennek nyilvánított személytől visszavonhatták. szenátus: az ókori Róma legfőbb kormányzati testülete. 300, később 600 tagját hivatalt viselt személyekből választották, a nemzetségi előkelők közül. A szenátus ellenőrizte az állami tisztségviselőket, és minden kérdésben javaslattevő joga volt. A császárság korában is működött, de befolyása fokozatosan csökkent. szólásszabadság: törvények biztosítják, hogy bárki szabadon elmondhassa véleményét. szótagírás: írásfajta, amelyben az írásjelek a beszéd egy-egy szótagjának felelnek meg. A képírásból fejlődött ki. társadalom: (nagyobb létszámú) szervezett emberi közösség, illetve együttélésük módja. természetes határok: folyók, hegyek, sivatagok mentén húzódó, ezért jól védhető határok. Thészeusz: mondabeli athéni királyfi, számos hőstett végrehajtója. Többek között ő pusztította el a krétai labirintusban élő, emberáldozatokat követelő szörnyet, a Minótauroszt. A hagyomány szerint ő alapította az athéni államot. törvény: szabály, az uralkodó vagy egy vezető testület által alkotott, mindenkire kötelező rendelet előírás. törzs: a nemzetségeket összefogó nagyobb közösség. turul: az ősmagyar mondavilágban sas-vagy sólyomféle madár. T U, Ú usbéti: kisméretű egyiptomi sírszobor; azért helyezték a sírokba, hogy a túlvilágon kiszolgálja a halottat. varna-rendszer (kaszt-rendszer): a varna szó eredeti jelentése: bőrszín. A varnák (kasztok) származás, foglalkozás alapján szerveződő, egymástól elkülönülő társadalmi csoportok. A varna-rendszer hagyományai máig fennmaradtak Indiában. város: a falunál nagyobb lélekszámú település. A városok általában az őket körülvevő térség központjai: gazdasági, kulturális, igazgatási központok. városállam: egy városból és az azt közvetlenül körülvevő területekből álló állam, amelyet saját törvényei szerint önálló uralkodó vagy vezető testület kormányoz. V - 8 -
zsákmányoló életmód: az ősember kezdetben nem maga termelte meg az élelmiszereit, hanem mindazt, ami a természetben ehető volt, összegyűjtötte vagy vadászott rá. Ezt nevezzük zsákmányoló életmódnak. A mai természeti népek között is vannak olyanok, amelyek így szerzik táplálékukat. zsoldos: pénzért, megélhetése biztosítására a hadseregben szolgálatot vállaló katona. ZS - 9 -