A TANTÁRGY KÖTELEZŐ ANYAGA: Az előadások és a gyakorlatok anyaga Jakucs P. (1981): Magyarország legfontosabb növénytársulásai (In: Hortobágyi T., Simon T. szerk.: Növényföldrajz, társulástan és ökológia). Tankönyvkiadó, Bp. p. 226-263. AJÁNLOTT IRODALOM: Borhidi A., Sánta A. (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól. Természet Búvár Alapítvány Kiadó Bp. Pócs T. (1981): Magyarország növényföldrajzi beosztása (In: Hortobágyi T, Simon T. szerk.: Növényföldrajz, társulástan, ökológia) Tankönyvkiadó Bp. p. 120-166. Seregélyes T., S. Csomós Á. (1995): Hogyan készítsünk vegetációtérképet. Tilia. Erdészeti és Faipari Egyetem Növénytani Tanszék. Sopron. Vol. I. p. 158-169.
Horváth, F. - Dobolyi, K. - Karas, L. - Lőkös, L. - Morschhauser, T. - Szerdahelyi, T. 1995: FLÓRA Adatbázis 1.2, Taxon-lista és attribútum-állomány. FLÓRA MTA ÖBKI MTTM Növénytára. 267 pp. Felföldy L (1943): Növényszociológia. Nagy Károly Grafikai Műintézet, Debrecen. Soó R. (1965): Növényföldrajz. Tankönvkiadó, Bp. Soó R., Zólyomi B. (szerk.) (1951): Növényföldrajzi térképezési tanfolyam (Vácrátót, 1950 aug. 21- szept. 2.) jegyzetek. TTM Vácrátóti Botanikai Kutató Intézetének és Növénytárának kiadása. Horváth F., Korsós Z., K. Láng E., Matskási I.: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer kézikönyvsorozat: II. Magyarországi élőhelyek, III. Növénytársulások, XI. Élőhelytérképezés. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Bp.
I. A vegetáció egységei Formációcsoport Formáció Asszociáció, fitocönózis, növénytársulás: Törvényszerűen ismétlődő, állandó megjelenésű és fajösszetételű növényzeti típus.
II. Zonalitás Klímaövek
Növényzeti övek
A vegetációzónák elhelyezkedését torzítják: 1. A tengertől való távolság 2. A tengeráramlások és szélrendszerek 3. A tengerszinttől való távolság Átmeneti területek Extrazonális növénytársulások Edafikus v. intrazonális növénytársulások
Csírázás során: Extrazonális társulások a Budai-hegységben
Magyarország zonális növényzeti övei Klímazonális övek: 1. Montán bükkösök (800 m): Kőszeg-Szentgotthárdtól nyugatra, jegenyefenyvesbükkös, Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység.
2. Szubmontán bükkösök (650 m): gyertyánelegyes bükkösök Soprontól Nagykanizsáig, Zselicben, Bakonyban, Északi-khg
3. Gyertyánostölgyesek (500 m): Dunántúl, Zselic, Mecsek, Visegrádihegység, Északi-khg
4. Zárt tölgyesek (200-500 m): cserestölgyesek mindenütt, Észak-Alföld: gyöngyvirágos-tölgyes.
5. Erdőssztyeppek: 1,5-3 hónapos száraz nyárközépi, őszeleji periódus. Pusztai és tatárjuharos tölgyes, bokorerdők. Alföld, Mezőföld, Kisalföld, K-Drávasík, Balaton-felvidék keleti része, Velencei-hegység, Zámolyi-medence, Vértes déli lejtői, Budai-hegység déli lejtői, Gödöllői-dombvidék, Mátra- és Bükkalja, a Sajó és Hernád völgye.
Életformák Megjelenési forma: a rügyek helyzete és védelme meghatározó. Egy életformába az azonos módon alkalmazkodott fajok tartoznak. Raunkiaer: hő és víz tényezők alapján Lényegi tulajdonságok Terepen felismerhetők Egyféle szempontot kell követni
1. Fanerofitonok (Ph) Fásszárúak (Viburnum lantana) Lágyszárúak Urtica, Impatiens Törzsszukkulensek Liánok: Clematis vitalba, Humlus lupulus 2. Kamefitonok (Ch) Cerastium, Stellaria, Saxifraga 3. Hemikriptofitonok (H) Veronica, Plantago, Poaceae
4. Kriptofitonok (Kr) Geofiton (G): Galanthus, Asparagus, Crocus, Orchis Helofitonok (HH): Typha Hidrofitonok (HH) : Nuphar, Hydrocharis 5. Terofitonok (Th) Capsella, Stellaria, Veronica 6. Hemiterofitonok (TH) Daucus, Echium 7. Epifitonok (E) Viscum, Loranthus
Minden flórához hozzárendelhető egy életforma-spektrum, ez a flórában jelenlevő fajok életformáinak arányait fejezi ki.
III. Fitocönózisok 1. A cönológia történetének nagy alakjai A társulástan meghatározó alakja: BRAUN-BLANQUET: Közép-Európai iskola megteremtője Talaj, relief, klimatikus viszonyok, faji összetétel, jellemző fajok, állandó fajok, megkülönböztető fajok alapján.
Hazai cönológusok : Soó Rezső: 1940-1980 között a hazai növény-társulások áttekintése, nemzetközi irodalommal történő összevetése 1973: Synopsis 5. kötet 1980: Synopsis 6. kötet Borhidi Attila: A vegetációkutatás Nemzetközi Egyesületének (IAVS) Nómenklatúra Bizottságának tagja A Növényszociológiai Kódex 1986-os, 2. kiadásának magyar megjelenése
2. A társulások megnevezése Quercetum petraeae Cotino-Quercetum pubescentis Genisto pilosae-quercetum petraeae Quercetum petraeae-cerris
3.A társulások analitikus és szintetikus bélyegei A) Analitikus bélyegek 1. Egyedszám (Abundancia=A) Becslési skála 1-től 5-ig. 2. Borítás (Dominancia=D) 0,1%= + 1-5%=1 5-25%=2 25-30%=3 50-75%=4 75-100%=5 3. Társulásképesség (Szociabilitás=S) szálanként=1 kis csoportban=2 foltokban=3 összefüggő telepben=4 összefüggő tömegben=5
4. Életképesség (Vitalitás) 4-maximum kicsírázik 3-vegetatívan jól fejlődik, de nem szaporodik 2-generatív hajtást is hoz,de termés nem fejlődik 1-teljes életciklusú B) Szintetikus bélyegek 1. Állandóság (Konstancia=K) Gyakoriság (Frekvencia=Fr) 80-100 % - V-konstans faj 60-80 % - IV-szubkonstans faj 40-60 % - III-járulékos fajok 20-40 % - II- járulékos fajok 1-20 % - I-véletlen, akcidens elemek
2. Hűség (Fidelitás) Jellemző, társuláshű, vagy karakter fajok. V. (majdnem) kizárólag egy határozott asszociációhoz kötött IV. más asszociációkban szórványos III. több asszociációban megtalálható, de egyhez határozottan kötődik II. minden kötöttség nélküli I. idegen fajok
3. Flóraelem 1.kozmopolita 2.adventív 3.európai cirkumpoláris eurázsiai európai közép-európai 4.kontinentális 5.mediterrán 6.atlanti 7.boreális 8.alpin 9.balkáni 10.kárpáti, pannóniai
Advenitív csoport ADV adventív elemek Kozmopolita csoport KOZ kozmopolita elemek Európai csoport CIR cirkumpoláris elemek EUA eurázsiai elemek EUR európai elemek CEU közép-európai elemek Kontinentális csoport CON kontinentális elemek PON pontusi elemek PoM pontus-szubmediterrán elemek PoP pontus-pannon elemek TUR turáni (aralo-kaspi) elemek Mediterrán csoport MED mediterrán elemek SME szubmediterrán elemek SMO keleti szubmediterrán elemek PaB pannon-balkáni elemek BAL balkáni elemek ILL illír, Ny-balkáni elemek
Atlanti csoport AsM atlanti - szubmediterrán elemek SAT szubatlanti elemek Északi és magashegységi csoport BOR borreális, északi elemek ALP havasi (magashegységi, alpin) elemek CEA középeurópai-alpin elemek ALB alipin balkáni elemek CAR - kárpáti endemizmusok DAC K-kárpáti elemek Endemikus csoport PAN pannóniai elemek END lokális (szuper) endemizmusok
4. Életforma PHANEROPHYTA csoport MM mega-mesophanerophyta M microphanerophyta N nanaophanerophyta Ch chamaephyta H hemikryptophyta KRYPTOPHYTA csoport G geophyta HH hydato-helophyta TH hemitherophyta Th therophyta E epiphyta fásszárú növények, áttelelő szerveik, rügyeik magasan a talaj fölött vannak (fák, cserjék, félcserjék) áttelelő szerveik a talaj felett, vagy közvetlenül alatta vannak, a szár lehet fásodott, kúszó vagy párnás (törpecserjék, kúszó rács-cserjék) az áttelelő szervek a talaj felszínén, vagy közvetlenül alatta vannak (tőrózsás, tősarjas, vagy földbeli hajtásokkal rendelkező évelő lágyszárúak) áttelelő szerveik a talajban (gumós, hagymás, gyöktörzses növények), vagy vízben, vízfenéken vannak Kétévesek, áttelelnek (mint H), de a második év végén elpusztulnak, csak magvuk marad egyévesek, áttelelő szervük: a mag fákon élő növények, fennlakók
4. Társulások felvételezése, társulástabella készítése Szempontok: Több állományból is Bejárás: a legjellemzőbb helyet választjuk A próbanégyzet a minimiareánál nagyobb legyen
1. Felvételi sorszám Dátum A társulás közelítő megnevezése A felvételező neve A felvétel pontos földrajzi helye A tengerszint feletti magasság Lejtőszög, égtáji kitettség Talajtípus, humuszvastagság, kövesség, stb 2. A vertikális szintek négyzeten belüli borítási százaléka Lombkoronaszint-80 % Cserjeszint-15 % Gyepszint-95 %
3. A szintek magassága Lombkoronaszint-25 m Cserjeszint-15 m Gyepszint-0,5 m 4. A fák korának becslése, a fák törzsének vastagsága, törzsszám becslés 5. Szintenként felírjuk az összes faj nevét, az A és D értékeket, szociabilitást, vitalitást, TWR értékek.
Simon-féle természetességi érték-kategóriák I. csoport természetes állapotokra utaló taxonok U KV V E K TP II. csoport TZ A G GY unikális fajok fokozottan (kiemelten) védett fajok védett fajok társulásalkotó (edifikátor) fajok kísérő fajok természetes pionír fajok nem természetes állapotokra utaló taxonok természetes zavarástűrő fajok adventív fajok gazdasági növények gyomfajok
C Cr Cu I.Természetes kompetitorok Ritka természetes kompetitorok unikális természetes kompetitorok +5+2 +5+4 +5 +7 +9 II. stressz-tűrők S Sr Su A)Specialisták, szűk ökológiájú stressz-tűrők ritka specialisták unikális specialisták +6+2 +6+4 +6 +8 +10 G Gr Gu B) generalisták, tág ökológiájú steressz-tűrők ritka generalisták unikális generalisták +4+2 +4+4 +4 +6 +8 III. ruderálisok NP A)természetes pionírok, természetes tényezőktől zavart élőhelyek növényei +3 DT W I A RC AC B) emberi tényezőktől zavart termőhelyek növényei 1)zavarástűrő növények 2)honos gyomfajok 3)antropogén tájidegen elemek a)kivadult haszonnövények b)behurcolódott gyomok 1)másodlagos termőhelyek kompetitorai a)a honos flóra rudeális kompetitorai b)tájidegen, agresszív kompetitorok +2 +1-1 -1-2 -3
7. Kiszámítható: areatípusok, életformák,stb aránya csoportrészesedések csoporttömeg számítás +=0,1 +-1=1 1=2,5 1-2=5 2=15 2-3=25 3=37,5 3-4=50 4=62 4-5=75 5=87,5
Adatmátrix a borításokból vagy relatív gyakoriságokból 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0.2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0.06 0 0 0.01 0.01 0 0 0 0 0 0 0 0 0.01 0.07 0.01 0.005 0.01 0.01 0.01 0.01 0.01 0.01 0.01 0.01 0
DENDROGRAM FA-DIAGRAM Standovár Tibor (1995): Növényzeti minták klasszifikációja. Tilia. Erdészeti és Faipari Egyetem Növénytani Tanszék. Sopron. Vol. I. p. 145-157.
Rényi-diverzitás DIVERZITÁSI PROFILOK 4,0 3,5 3,0 1 2 3 4 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 0 1 2 3 4 skálaparaméter