100 éve született. Zólyomi Bálint ( )

Átírás

1 Zólyomi Bálint ( )

2 Zólyomi Bálint ( ) MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vácrátót, 2008

3 zólyomi bálint ( ) Zólyomi Bálint öröksége száz éve született Zólyomi Bálintra emlékezünk. Már 11 éve annak, hogy itthagyott bennünket. Kevés hazai botanikus, vegetációkutató életműve volt olyan nagy hatással korára, de az utókorra is, mint Zólyomi Bálinté. Kutatók nemzedékei keresik-használják kéziratait, közölt vagy közöletlen vegetációtérképeit, kéziratos társulástani tabelláit, vagy levéltári kutatásainak jegyzeteit. A növények indikátor tulajdonságait leíró TWR-rendszerét közlő munkái ma is a legjobban idézett magyar dolgozatok közé tartoznak. Zólyomi Bálint május 31-én született, Pozsonyban. Édesapja folyómérnök volt. Bizonyára tőle örökölte készségét a jelenségek pontos megfigyelésére, számbavételére. Már gimnazista korában kitűnt jó rajzkészségével, a festészethez való vonzódásával. Ötödikes gimnazista korában országos tanulmányi versenyt nyert rajzból és festészetből. Klebelsberg Kunó személyesen gratulált Neki és lelkére köti, hogy tanulmányai végeztével iratkozzék be a Képzőművészeti Főiskolára. Mégsem a művészpályát választotta. Szakmailag, emberileg egyaránt kiváló tanárának, Polgár Sándornak nagy az érdeme abban, hogy felismerve fiatal növendékének tehetségét, a botanika felé terelte érdeklődését, biztatta és képezte. Már tizennyolc éves korában megismeri Jávorka Sándort, akihez később egyre bennsőségesebb kapcsolat fűzi. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte meg, és a debreceni tudományegyetemen fejezte be, 1931-ben. Itt négy évig dolgozott Soó Rezső mellett ben a szegedi Eötvös Kollégium igazgatójává nevezték ki. Hat évet töltött el itt, abban a városban, amelynek tudományos atmoszférája bevallása szerint kiválóan alkalmas volt a szellemi gyarapodásra. Bölcsész, orvos, természettudós professzorok baráti köre termékenyen hatott a később rá oly jellemző interdiszciplináris szem- 3

4 zólyomi bálint ( ) lélete kibontakozásában tól újra Budapestre került, a Növénytárba, amelynek 1950-től 1966-ig igazgatója. A kezdetkor nagy kihívások érték itt: a hatalmas gyűjtemény átköltöztetése a városligeti Vajdahunyadvárba, modern múzeum, természettudományos kiállítás létrehozása, ütőképes fiatal kutatógárda kinevelése. Most már szerephez jutott az országos kutatás szervezésében, különösen azt követően, hogy az Akadémia korán, már 1951-ben tagjai sorába választotta. Múzeumi munkája mellett és ezt követően is vezetője az MTA Botanikai Kutatóintézetének. Itt is nevével fémjelezhető az intézet felfejlesztése, laboratóriumok kiépítése, az Intézet bekapcsolása a Nemzetközi Biológiai Programba, terepi kutatóállomás létrehozása. Vácrátótról vonult nyugdíjba, 1977-ben. Nyugdíjba vonulása után sem fordított hátat szakmájának. Sőt: megszabadulva a vezetés nyűgeitől, aktivitása megnőtt. Számos fontos tanulmánya származik ebből az időszakból. Nemhogy fogytak, de sokasodtak munkatársai, három generáció képviselői. Vegetációkutatók, klimatológusok, palinológusok, a földrajz kutatói sűrűn megfordultak lakásán. A fiatal kollégák munkáját az utolsó 4 hetekig szeretettel és figyelemmel követte nyomon, levelezés, beszélgetés útján segítve őket. Orvosai meggyőződéssel állítják, de munkatársai is tanúsítják, hogy elszántsága, eltökéltsége munkái lezárásában, akaratereje volt az, amely éltette. A leselkedő halállal csaknem húsz esztendeig sikerrel dacolva, szíve szeptember 21-én szűnt meg dobogni. Már 1942-es dolgozatával maradandót alkotott, a középdunai flóraválasztó kimunkálásával a Kárpát-medence növényföldrajzának egyik alaptételét fektette le. Ez a jelenség ma is foglalkoztatja a kutatókat. Ugyancsak e dolgozatában értelmezi térségünkre a dolomitjelenséget, amelynek későbbi munkáiban nagy szerepe lesz. A pollenanalízis felé korai lápkutatásai terelték. Legszélesebb ívű, legnagyobb jelentőségű munkája a Balaton negyedkori üledékének palinológiai feldolgozása volt. Bemutatta a növénytakaró posztglaciális fejlődéstörténetét, de a tó korára nézve is új eredményre jutott. Egyéb téren is számos jelét adta erős történeti érzékenységének, sok újat nyújtva a paleográfia, archeológia, agrártörténet számára. A régészeti adatokat a fontosabb kultúrnövények virágporszemének elszaporodásával korrelációba tudta hozni, sőt utóbbiak jó becslést adtak a környék településeinek nagysága, lakóinak számára is. Vérbeli vegetációkutató volt. Kínosan precíz és igényes a terepmunkában. A dokumentáció szent és mindenekfölötti vallotta. Gyakran ismételten felkereste a már felvett állományokat, felvételi helyeket, hogy több fenológiai állapotban is rögzítse a képet. Vegetáció-leírásai egytől-egyig mesteriek, az összehasonlító társulástan csúcsteljesítményei. Voltak kiválasztott, kedvenc vegetációtípusai, olyanok, amelyek hozzá különösen közelálltak: tőzegmohalápok, sziklagyepek, lombhullató erdők, löszgyepek. Meglehetősen heterogén összlet, és fel is tehető a kérdés, hogy mi fűzi őket egybe? A választ Zólyomi gondolkodásmódjában, illetőleg fejlett tér-időbeni vegetációszemléletében kell keresnünk. A történet, a társulások eredetének megismerése talán mindennél előbbre való Számára. Ezért nyúl vissza a múltba, legalább is a glaciális időkig és fordul a palinológiai felé. De eligazítanak a térbeli kapcsolatok, a földrajzi tér, amelyben a vegetációs mozgások végbementek, illetőleg amelyen belül a rokonságok analóg társulások fellelendők. A tőzegmohalápok és fajaik nyilvánvalóan a boreális tájak felé mutatnak, időben pedig a glaciálisból, a glaciálist követő időszakból eredeztethetőek. A klímazonális erdőssztyepp erdők szintén egy jól behatárolható erdőfejlődési szakaszban terjedtek ki a pannóniai térben, 5

5 zólyomi bálint ( ) Zólyomi Bálint egy bükki terepbejáráson 1984 májusában és ugyanilyen pontossággal meghatározhatók Délkelet- és Kelet-Európában azok a területek, amelyekkel a rokonság, az analógia fennáll. Azok a társulások, pl. rétek, gyomegyüttesek, amelyek egy valamirevaló tér és idő koordinátarendszerben nem helyezhetők el, nem is igen érdeklik. Világosan látja, hogy a vegetáció egységei, a Zürich-Montpellier felfogásban felállított aszociációk nem változatlanok: nemcsak ökológiai, vegetációdinamikai időléptékben válthatják egymást, de a cönogenetika, a társulás evolúció időléptékében is. Nemcsak fosszíliák (pollenszemek), de olykor élő hírmondók is eligazíthatnak a történet felől: vegetáció-foszlányok, vagy diszperz-diszjunkt áreájukkal árulkodó fajok, reliktumok. Munkamódszerére legjobb példa a keletalpesi-kárpáti-pannóniai térben a reliktumokat bőven tartalmazó dolomit-erdők értelmezése. Ha a közös eredetet pregnánsan mutató rokon társulásokat értelmesen sorbaállítjuk, úgy a társulás evolúciója jól feltárul. Zólyomi végül is egy sajátos, mással összetéveszthetetlen, holisztikus szemlélet alapján álló, nagy intuíciót, rekonstrukciós készséget igénylő oknyomozó cönológiát fejlesztett ki, amely jócskán kitágította, sőt több ponton is átlépi a klasszikus cönológia kereteit. Kitartóan foglalkoztatja Őt az erdők cönológiája. A lombhullató erdők társulásait a Kárpát-medencében kevesen ismerték Nála jobban. Felismeri és leírja a sajátos pannon erdőket: karszterdőket, sziklai erdőket, hársas-tölgyest. A pannóniai és szubkárpáti erdőtársulások leírása aztán a bükk-hegységi térképezés során teljesedik ki. Ezek az egységek időtállóak, a diagnózisok máig érvényesek. Különösen izgalmas időszak volt az ötvenes évek második fele, amikor már a bükki térképezés lezárása után felismeri a bükkaljai löszön, Kerecsendnél a zonális erdőssztyepp erdőjét, a tatárjuharos tölgyest. Kiderült: itt olyan felfedezésről van szó, amire Zólyomi tudatosan készült. Az erdőssztyepp öv már említett tölgyesének felismerésével vált teljessé a hazai klímazonális társulások sora és nyílt meg az út a közel eredeti vegetáció térképének megrajzolásához. Hamar belátta, hogy az európai erdők mai képét nagyban befolyásolja a társadalmi hatás, az erdőgazdálkodás. Ezért, bár már elmúlt negyvenéves, nekifogott az erdőműveléstan tanulásához. Nem véletlen így, hogy az ötvenes években Zólyomi Bálint az a botanikus, aki képes volt elfogadtatni magát és szakmáját az erdészekkel, erdőművelőkkel. Nagy része van abban, hogy ez az időszak a hazai erdőtipológia aranykora, amikor az erdőművelési eljárások alapja nem más, mint az erdőtársulástan. A löszerdők kutatásával egyidős a löszgyepek egyediségének, diagnosztikus értékű fajainak felismerése és kutatása. Utóbbiak igen töredékes 6 7

6 zólyomi bálint ( ) A 75 éves tudós otthonában megjelenésűek, kutatásuk is hosszadalmasabb. Ezt a feladatot Zólyomi már részben a jövőnek hagyományozta, ma is 4-5 kutatónak izgalmas témát nyújtva. Korán felismerte, hogy a dokumentációnak a tabelláris jellemzéssel egyenrangú formája a vegetációtérkép. Legkorábbi térképei lápokat, lápszemeket ábrázolnak, a tőle elvárható nagy pontossággal és igényességgel. Egy nagyobb szabású vegetációtérképezés gondolata először 1946-ban merült fel Nála. Az ő elképzelései valósulnak meg a háború után. Vácrátóton ben rendezett növényszociológiai szimpóziumon most már az ország vegetációtérképezésének terveit, módszereit és szereposztását művelik ki. Ő maga mint erre már utaltunk, a Bükk hegységi térképezést vezeti. A bükki brigádtól kicsiszolt módszereket aztán több munkacsoport veszi át. Hogy az ország és Délkelet-Európa növénytakarójának fölényes ismerője, azt egyik főműve, az ország természetes vegetációjának rekonstruált 1:1,5 milliós léptékű térképe is jól mutatja. Az új kutatások eredményeit folyamatosan érvényesíti, így megjelenik a térkép javított kiadása is. Az áttekintő térkép amelyet tankönyvek rendre átvesznek, talán legtömörebb szintézise annak, amit a magyarföldi vegetációról tudni lehet és kell. Nem abban a felfogásban készült, amely mára uralkodóvá vált, hiszen nem az aktuális, hanem az eredeti természetes vegetációt mutatja be. Ma, negyven év elmúltával a természetes növényzet rekonstrukciója már alig lenne lehetséges. A Budai-hegység vegetációja örök szerelme. Monográfiája a legjobb táji vegetációfeldolgozások egyike mindmáig: a vegetációtörténet, a klimatológia és a társulástan egyedülálló szintézise. Fölényesen ismeri és adaptálja a segédtudományokat. Environmentalista attitűdje erős. Vallja, hogy a vegetáció-egységek finom léptékű eloszlásában meghatározó a genetikai talajtípus-növénytársulás összerendeltség. Ehhez persze otthonosan kell mozogni a talajtanban, úgy, ahogyan ezt ő teszi. Durvább térskálán, a növénytársulások elterjedéséért már a makroklíma a felelős. Észreveszi, hogy a klímaelemek átlagértéke egy adott léptékben már nem alkalmas az interpretációra, mivel az átlag sok információt tüntet el. Rájön arra, hogy tisztán klimatológus gondolkodással itt sokra nem mennénk. Szerencsére felismeri, hogy a klimatológiai adatbázisok mekkora lehetőséget nyújtanak a vegetáció térbeli jelenségeinek értelmezésében. Ezért ökológiailag releváns éghajlati évtípusokat határoz meg (atlanti-szubmediterrán, pontusszubmediterrán, európai-kontinentális, szubatlanti-alpesi). Ehhez jól megfelel a Russel-féle klímaév-koncepció. Ami meghatározó, az a klímaévek gyakorisága egy adott területen. Megközelítése fényesen beválik és életé- 8 9

7 zólyomi bálint ( ) Szerette az életet és maradéktalanul élvezte örömeit. Kétszer nősült, első feleségét korán elvesztette. Harmónia és szeretet jellemzi mindkét házasságát. Gyermekei nem voltak; egy kicsit tanítványai jelentették számára a családot. Második feleségének emlékét őrzi a Zólyominé Barna Piroska Alapítvány. Ez fedezi a díjakat, amelyek kiváló tanulmányok megjelentetését támogatják és amelyekben évente négy botanikus-vegetációkutató részesül, olyanok, akik a Zólyomi Bálint művelte területeken járulnak hozzá a tudományág fejlesztéséhez. Születésnapi köszöntés az intézetben, 1983-ban nek utolsó éveiben is fontos közleményei jelennek meg e témakörben, társszerzőkkel. Hátramaradt kézirataiban nagy tömegű feljegyzést, diagramot, kész és félkész statisztikát találunk; ezek rendezése, kiegészítése, tető alá hozása fontos feladat volna, nemcsak kegyeleti okokból, de azért is, mert ismeretünk a klíma-növényzet kapcsolatokról sok ponton finomodhatna. Szerencsésnek mondható mint szakember, mert a geobotanika korábbi szakaszában kezdte pályafutását, amikor egyéniségét, hajlamait szabadabban kibonthatta, amikor a ma elburjánzó kötöttségek, kényszerek vagy csak divatok még nem korlátozták egyéni, szintetikus, nagyvonalú látásmódja, természethistorikus szemlélete érvényesülését. És mi is szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Tanítványai, munkatársai, hogy barátai lehettünk, hogy tanulhattunk Tőle: szakmát, tudományszeretetet, az igazság szeretetét és emberséget. De a mai fiatalok is, akik bátran építhetnek azon alapokra, amelyek lerakását Zólyomi Bálintnak köszönhetjük. Fekete Gábor Nem lenne teljes a kép, ha csupán a professzionális kutatót mutatnánk be. Nagy tereptapasztalata rádöbbentette Őt arra: milyen törékeny a természet. Már a harmincas évektől kezdve résztvesz rezervációs területek kijelölésében. A Bélkő részleges védelmének kieszközlése is Neki köszönhető. Lakása ablakából gyönyörű kilátás nyílt a Sashegyre. Ennek az egyedülálló dolomitszirtnek a megvédéséért három évtizedig harcolt hiába. A sikert a negyedik évtized hozta meg. Ugyanígy évtizedekig folytatta a vitáit azokkal az erdészekkel, akik nem sáfárkodtak megfelelően a természeti értékekkel. Gyűlölte a természettel szemben kíméletlen, merev, öncélú, csak a rövidtávú érdekeket szem előtt tartó technokrata szemléletet. Emlékezünk küzdelmére, amelyet a fővárosi körgyűrű értelmetlen nyomvonala ellen folytatott. Cikkeit a folyóiratok, sőt napilapok szerkesztői szívesen fogadták, mert véleményét közérthető, nehezen támadható, ha kellett, harcos érveléssel fejtette ki

8 A kiadvány anyagát összeállította Molnár Edit Belső borító elöl Zólyomi Bálint fiatalkori festménye (1923) hátul Zólyomi Bálint által készített Magyarország potenciális vegetációtérképe Fényképek hátsó borító Bölöni János, Csathó András, Ódor Péter 2. oldal: G. Fábri Zsuzsa, 6. és 10. oldal: Nosek János Borítóterv és kiadványszerkesztés Rajhona Tamás

9