A földmunkálás eszközei és ezek alkalmazása.

Különben a raktározott gubacsot is nevezetesen tavasszal és ősszel gyakran ismételve kell lapátolni, hogy a romlástól bizton megóvassék. A kiválogatott éretlen vagy nedves, penészes, földdel vagy egyéb piszokkal csunyitott gubacsnak értékesíthető áruczikké való elkészítése valamivel több bajjal jár. E czélra ugyanis oly tért kell készíteni, melynek alja is, oldalai is deszkával kirakvák, a mi igen könnyen eszközölhető a kukoricza górék alatt, ha azok oszlopokon állanak. E zárt hidláson a szellőztetett vagy légszáritott gubacsot lapáttal erősen és addig ismételve vetik a falnak, mig az a piszoktól telhetőleg meszabadult. Az egészen friss gubacs szellőztetés és hegyes csúcsainak lekoptatása folytán súlyának közel ötödét, további fekvés és tökéletes megszáradás után pedig súlyának és tériméjének még 8 12%-ját veszíti. Minálunk a gubacs mázsáját 120 fontjával számítják és ezt gubacsköbölnek is nevezik, mely három pozsonyi mérővel egyenlő. A gubacsot jól letaposva és tetőzve szokás a szedőktől átvenni; s a friss gubacs ily mérőjének súlya 53 font, a szellőzötté 44 font, és a teljesen száradt, hosszabb ideig raktározott gubacs lecsapott mérőjének súlya 36 font. Azon szokás, friss gubacsot tetőzve és betaposva átvenni s ez áru mázsáját 120 fontjával számítani, aligha nem oly czélból eredt, hogy a megszáradt gubacsból is ugyanannyi rendes mázsa vagy mérő kerüljön, a mennyi abból eredetileg átvétetett. (Vége köv.) A földmunkálás eszközei és ezek alkalmazása. (Folytatás.) VI. A szántásról. Miután az eddigiekben a talajmivelő mezei eszközöknek szerkezetével és főbb nemeivel foglalkoztunk volna, áttérhetünk most azoknak alkalmazásmódjára; szorítkozva azonban csupán az egyes eszközcsoportokmunkájánakáltalános vázlatára és azon főbb körülmények rövid előadásaira, melyek a mezei gazdát a talajmunkálásnál vezérlik. Kezdjük mindjárt a legfontosabb eszköznek az ekének munkájával. Hogy az ekének munkája (a szántás) különböző s fontos feladatainak lehetőleg megfeleljen, annak teljesítésénél bizonyos szabályokat kell szem előtt tartani : vonatkozólag a) a szántás módjára, b) annak idejére és c) kellő ismétlésére. Vagyis : hogyan, mikor és

hányszor kell valamely földet megszántani, hogy az a jövő termés alá kellően elkészítve legyen. Ezen kérdésekre egyenkint kell felelnünk. A szántás módjáról. Ezen kérdés : hogyan kell szántani? vonatkozik a barázda mélységére, szélességére, irányára és az u. n. ágyakra. A barázda mélysége nem mindenkor egyforma. E szerint megkülönböztetünk: sekély szántást : 4" mélységig; középszerű szántást: 7" mély szántást : 9" A mi ezen is tul megy, rendkívül mély szántásnak mondatik. Altalán véve : a sekély szántás rosszabb; a mély szántás jobb. A sekély szántás : tökéletlen ágyat készit a nemes növényeknek ; a gyomok fejlődését ellenben előmozdítja ; a vetések többet szenvednek tartós szárazság vagy esőzésektől; a termés legtöbb esetben csak feles. Amely szántás következtében : öregbedik a termőréteg; a gyomok pusziidnak; a növények mélyebb gyökeret vernek; ezáltal több tápot szerezhetnek ; erősebben kifejlődhetnek, főleg a szárban (oly könnyen meg nem dűlnek) ; fagytól, tartós szárazságtól, tespedő nedvességtől kevesebbet szenvednek. Ezen előnyöknek daczára mégsem tanácsos, sőt nem szabad, minden szántásnál mély barázdát fogni. Különösen pedig nem szabad mélyen szántani: midőn a tarlót döntjük ; midőn mag alá szántunk ; midőn trágyát leszántunk ; midőn a felhozandó altalaj köves, vagy kötött agyag, szivály, vagy különben kedvezőtlen minőségű. A mély szántásnak egész hatását legbiztosabban fogjuk előidézni : ha a talaj természeténél fogva mély vagy az altalaj kedvező (szelid) természetű; ha a mély szántás közvetlenül a tél előtt történik (a téli fagynak kitűnő hatása miatt) ; vagy ha utánna egész ugar tartatik és mély gyökerű növények termesztetnek; végre

ha a felhozott még nyers altalajt gazdag trágyázással javitani (szeliditeni) képesek vagyunk. Különösebben megkívánják a mély szántást azon növények, melyek már természetűknél fogva mély, erős gyökeret képeznek; ilyenek, többi között a luczerna, baltaczim, repeze, répa, burgonya sat. A vékony termőrétegü és eddig csak sekélyen szántott földeknek mélyebb szántás általi javítása mélyítésnek neveztetik. A barázda szélessége függ : a barázda mélységétől, a talaj minőségétől és a szántás különleges czéljától. Minél mélyebbre történik a szántás, annál szélesebbre kell egyszersmind a barázdákat fogni. A megfelelő arány, a barázda mélysége és szélessége között legyen 2:3; vagyis péld. 6 hüvelyknyi mélység mellett 9" szélesség. Ezen arány megtartásától függ az elvágott szeleteknek kedvező lefektetése; ilyen pedig az : midőn a szeletek 45" alatt hajolnak. A talaj minőségének és a szántás különleges czéljának tekintetéből néha kivételt kell tenni, az imént kimondott általános szabálytól és pedig: Aránylag keskeny barázdát kell fogatni : midőn nehéz agyagtalaj szántatik (6 7" széles); midőn gyom-tiszta földet igen mélyen akarunk szántani, de vonó-erőben hiányunk van (mert keskenyebb barázdában könnyebb szántani) és midőn mag alá szántunk ; ellenben Aránylag széles barázdát (10 12"-re) szabad fogni : midőn a talaj könnyű s porhanyó és midőn a talajt télen át érdes barázdába akarjuk fektetni. Megjegyzendő itt még, hogy a jó szántásnak egyik lényeges kelléke : miszerint a barázdák azonegy szántóföldön mind egyenlő szélességben s mélységben tartassanak. Ha erre nem figyeltetik, akkor a talaj egyarántalanul van mivelve, miáltal a magvak csírázása és a növények egyforma fejlődése zavartatik. A földnek simára vagy pedig ágyakra szántása. A barázdák vagy mind azonegy oldalra fektetnek (a váltóekéknél rendszerint), vagy pedig ellenkező oldalra egymáshoz (mint közönségesen az ágyekéknél). Amaz sima szántásnak ; az utóbbi ágyas szántásnak hivatik. A sima szántásnál választó-ba-

rázdák nincsenek; az ágyas szántásnál annál több van, minél keskenyebbek az ágyak, azaz két választó barázda közti szántott földdarabok. A választó barázdák egyfelől a viz elvezetésére hasznosak lehetnek ; de másfelől a termelő-tért csökkentik. Az ágyaknái háromféle alakot különböztetünk meg u. m. szétszántott ágyakat, melyeknek egyik oldalán fel-, másik oldalán pedig lefelé szántatik ; összeszántott ágyakat, melyeknél a szántás a középen kezdődik és a széleken végződik; ö b- lös ágyak, 7 18 lábnyi széles, öblösre szántott ágyak. Ez utóbbiak, midőn csak 3 6' szélesek : bogárhátaknak is neveztetnek (biffang). A bogárhátakat és a keskeny öblös ágyakat csak a következő három esetben lehet lényeges haszonnal alkalmazni, u. m. midőn a talaj igen agyagos, az al-réteg átnemeresztő, a fekvés egészen róna vagy teknőforma és a viznek más módon kellő elfolyást eszközölni nem lehet, mint keskeny öblös ágyak készítése által; midőn valamely föld meredek lejtőn fekszik és porhanyó természetű : itt a lejtés irányával keresztbe fektetett keskeny ágyak által a termőréteg lemosatását némileg akadályozni lehet; midőn a feltalaj oly vékony, hogy azt csak öblös szántás által lehet némikép vastagabbra (mélyebbre) változtatni. Minden más esetben az öblös ágyakat mellőzni kell, minthogy azok a növények díszletére és a munkálatokra több tekintetben károsan hatnak ; nevezetesen: a viz és hó sokáig marad a barázdákban; a kiszárítás és melegedés nem haladhat egyformán az ágy különböző részein minek következménye : egyarántalan kifejlődés és érlelés; a termőtalaj különböző vastagságú lévén az ágyak gerinczén és oldalain: a gyökérzet s vele az egész növény ismét nem képződhetik egyformán ; a földmunkálás, a vetés, a magnak egyforma elosztása és kellő befödése, a termésnek (kivált kaszávali) learatása tetemesen nehezíttetik. Ezen hátrányokkal szemközt állanak a szélesebb ágyak (valamint a sima szántás) melletti előnyök, névszerint: könnyebb mivelés és tökélyesebb eszközöknek (péld. vető-, aratógépeknek) használhatása;

kevesebb tér megy veszendőbe (a választóbarázdák kisebb száma miatt); több mag kiméltetik (mert kevesebb esik a választó barázdákba) 9 a vetés egyenlőbben eszközöltethetik; a növekedés meg érlelés rendesebb és megfelelőbb. Ezen előnyök azonban teljesen csak akkor remélhetők, midőn a gazda el nem mulasztja : szükséges helyeken az u. n. vizibarázdákat vezetni s azokat télen meg erős esők alkalmával jó karban fentartani. A barázda iránya. A szántásnak iránya feltételeztetik: a földdarab alakja, fekvése, talajminősége és az előbbi szántás iránya által. Keskeny és hosszú földdaraboknál a szántás iránya már az alak által van kimutatva; más alakú és róna fekvésű földeknél a szántás igen czélszerüen változtató irányban történik (egyszer a föld hosszában, egyszer széltében) : miáltal teljesebb keveredés és porhanyitás eszközöltetik. Erősen lejtős földeknél vagy vizirányosan vagy csak kevés lejtéssel szabad a barázdákat vezetni; igy a szántás könnyebben eszközöltetik és a porhanyitott talajnak káros lemosatása akadályoztatik. Kevésbé lejtős földeknél a talajminőséget is kell tekintetbe venni : mert miglen nehéz és nedves földeknél elégséges esés kívánatos a barázdáknál, azalatt ezt a laza talajoknál lehetőleg kerülni szükséges Ezen szabály különösen fontos a keskeny ágyaknál is. Ha a lejtés iránya azonegy földön változik, akkor tanácsos a barázdákat (és ágyakat) szinte több irányban vezetni. Öblös ágyaknál, mennyire a nevezett körülmények engedik, legkedvezőbb az éjszakdéli irány : ennél t. i. a napnak (melegnek) befolyása az ágyak oldalaira sokkal egyformább, mint bármely más irány mellett. Ha a szántás ágyas ekével történik, akkor szükséges, hogy az ágyak felváltva szét- és megint összeszántassanak. Különben a széles ágyaknál a róna fölület csakhamar elenyésznék (öblös ágyak támadnának). Az öblös keskeny ágyak ezen eljárás által szinte fentarthatók ; csakhogy ez utóbbiaknak áthelyeztetése kétszer történő szétszántás által történik. egymásután Rendes alakú és róna fekvésű szántóföldeket u. n. négyszögben is lehet szántani; vagyis : a földnek szélein kezdve és a barázdát

mindig kifelé vetve, a szántást addig folytatni, mig az a föld közepén bevégeztetik. A következő szántás azután a föld közepén kezdődik és szélein végződik. Ilyen szántás mellett legtöbb végeztetik és a barázdák végkép elesnek; de a munka sok figyelmet igényel és az állatok erősebben kifárasztatnak. Midőn árkok, sövények vagy szomszédos telkek miatt a barázdákat nem lehet a földnek egész végéig vezetni; mert hiányzik elegendő tér a megfordulásra : akkor a széleken u. n. fordulókat kell hagyni, az ekének átszállítására egyik barázdától a másikhoz. Ezen fordulókat utoljára kell felszántani és pedig párhuzamos irányban a szántóföldnek szélével. A szántás idejéről. Ezen kérdésre : mikor kelljen szántani? helyesen csak ugy válaszolhatunk, ha figyelembe vesszük : a talajnak minőségét (különösen kötöttségi mivoltát) és nedvességi állapotát; az időjárást és évszakot, végre azon időt, mely a megelőző szántás óta lefolyt Az agyagtalajt (nehéz földet) sem nagyon nedves, sem nagyon száraz állapotában nem szabad mivelni : mindkét esetben a munka igen nehezítve és a munkálás czélja (porhanyitás, gyomirtás) eltévesztve lenne. Különösen pedig óvakodni kell, a kötött talajt, nedves állapotban, röviddel a vetés előtt szántani. Az agyagtalaj mivelésére tehát legjobb azon időpont, midőn a föld még nyirkos, de mégis már annyira felszikkadt, hogy az eszközökhez nem tapad és az eke után omladozni kezd. Meleg, szellős tavaszi napokon azonban nem szabad sokáig várakozni ; mert ilyenkor az agyagos föld hamar megrepedezik és fölületesen megkérgesedik; ősszel szinte nem szabad sokáig késni, mert ilyenkor egy erős eső által is annyira felázhatik a föld, miszerint kellő felszikkadását többé bevárni nem lehet. Egyébiránt közvetlen a tél előtt, az agyag talajt nedves állapotban is (bár nehéz) de szabad mivelni. A könnyű talajoknál jobb, ha a szántás kissé nedves, mint száraz állapotban történik. Mert ha ilyen talaj még nedves : szántása után annál könnyebben felszikkad és vetésre annál előbb alkalmatossá válik; ha ellenben száraz állapotban szántatik, akkor nedvessége teljesen elpárolog : mi többi között, a vetőmag csírázására igen hátrányos körülmény.

Ezen szabályra tehát főleg a tavaszi vetésnél szükség ügyelni. Minthogy meleg-nyirkos időjáráskor a szerves trágyaanyagok elpárolgása (tehát a földre nézve elvesztése) legkönnyebben történik: ennélfogva a porhanyó, valamint a jó trágya-erőben lévő talajokat a fenérintett időben nem kellene szántani. Hasonló okból nem tanácsos : ily talajokat oly gyakorta szántani, mint, a nehéz földeket. Midőn valamely földet többszöri szántás által kell előkészíteni, akkor arra is szükséges figyelni : váljon mikor (vagy inkább: mennyi idő múlva) szabad a következő szántásnak megtörténnie. Ezen kérdés leginkább a n y á r i ismételt szántásoknál merül fel. E tekintetben azon szabály állitható fel: miszerint két-két szántás között annyi időnek kell eltelni, mennyi elégséges arra, hogy a föld ismét leülepedjék; az elébbi szántás által betemetett gyomok elpusztuljanak; a felfelé forditott alrétegek a levegő által kellőleg áthatoltassanak és a gyommagvak újra kiverjenek. Ha meleg idő járt és legalább egy jó eső volt a szántott földnek ezen u. n. megérésére nyáron 3 4 heti időköz elégséges. Sok tekintetben hasznos és nem eléggé ajánlható átél előtti közvetlen szántás, melynek főbb előnyei a következők: A tél előtti (kivált mély) szántás a földet jobban megnyitja az eső, hó és fagy szerfelett jótékony behatásának; a felszántott nehéz agyagtalaj különösen kedvező porhanyulást nyer a téli fagy által; mi a tavaszi veteményekre nézve igen előnyös. Vagy ha ily talaj ugarnak hagyatik, egész nyáron át könnyebben mivelhető. A tél előtt jól felszántott könnyű talajt, tavasszal többé szántani nem szükséges ; hanem párszori boronálás (vagy kissé szilárdabb talajoknál, irtóvali áthúzás után) tüstént bevetni lehet. Ezen eljárásnak azon további fontos előnyei vannak : hogy az árpa, zab, bükköny s m. effélék vetése korábban eszközöltethetik ; a téli nyirkosság a vetőmag számára jobban fentartatik ; ezáltal a vetések diszlése biztosíttatik, nemkülönben idő, munka és költség kiméltetik. Végre A téli szántás a gyomok, lárvák, pondrók, s más kártékony férgek pusztításához is tetemesen járul.

A szái!ás kellő ismétléséről és az ugarról. A földet minden uj vetés alá külön kell megforgatni. Egyszeri szántás erre ritkán elegendő. Hogy h á n y szántás adassék ez függ: a földnek mivoltától; közvetlen előrement használatától; az időjárástól; az adott vagy czélban lévő trágyázástól; végre attól: miféle más mivelő eszközök (irtok, nehéz boronák, hengerek) fognak az eke mellett alkalmaztatni. Többszöri szántással szükséges valamely talajt azonegy vetés alá előkészíteni: midőn a javítás vagy trágy T ázás czéljából felhordott anyagokat a talaj alkatrészeivel lehetőleg keverni akarjuk ; midőn a földben elhatalmasodott gyomot vagy férget teljesen kiirtani; végre midőn valamely nehéz, agyagos talajt azon porhanyósági állapotba hozni kívánunk, minő a növények diszlésére szükséges. Kétszeri, legföllebb háromszori szántás az irtónak és a boronának közbeni czélszerű alkalmazása mellett legtöbb esetben teljesen kielégitő. Csak midőn nyers, nagyon megkeményedett, csökönös. mindennemű gyommal eltelt földet kell vetésre elkésziteni lehet még többszöri szántás (boronálás sat.) szükséges: kivált nedves, hideg éghajlatban vagy nedves esztendőkben. Ezen többszörös szántásra (és véle összekötött más munkálásra) gyakran annyi idő szükségeltetik, miszerint a szántóföldet ama miveletek tökéletes végezhetése miatt, egy egész ny T áron át vetés nélkül hagyni kell. A szántóföldet ilyenkor ugarnak nevezzük ; és pedig egész vagy fél ugarnak: a szerint, a mint a földnek ismételt munkálása (u g a r 1 á s a) egy egész nyáron át, vagy ennek csak közepétől fogva (péld a learatott zöld takarmány után) eszközöltetik. A tökéletes egész ugarnál az első szántást már a megelőző őszszel kell adni; a második szántás tavasz végén vagy nyár elején, a harmadik és negyedik nyár folytán és őszelején történjék. Ezen ismételt szántások különböző (nem minden vidéken egyenlő) elnevezésekkel illettetnek : az első szántás : döntésnek; a második és harmadik : forgatásnak, keverésnek; a vetés előtti (utolsó) szántás : magalá-szántásnak vagy vető-barázdának hivatik.

Miután az ugarlás a földnek legköltségesebb előkészítése (részint az ismételt munkálás, részint az elmaradt termés miatt); egyszersmind mellette a trágyából sok haszontalanul elpárolog: tehát az egész ugart csak a legsürgősebb okokból szabad megtartani. Ilyenek főkép: szerfelett nehéz talaj; igen durva éghajlat; mélygyökerü gyomoknak sokasága; nagy trágyahiány. Minden más esetben az ugarnak előnyei, kevesebb áldozattal is elérhetők ; és pedig : szorgalmas kapás-mivelés; késővetésü vagy koránérő növények termesztése, erős trágyázás, kivált műtrágya alkalmazása, végre különösen czélszerü váltó - gazdaság által. Könnyű, porhanyó, eléggé erős és tiszta talajokon az ugartartás nemcsak fölösleges, hanem valóban ártalmas is. Nem lehet azonban emlités nélkül hagyni, miszerint a maga helyén tartott tökéletes ugariásnak jó hatása több évekre terjed ki. (Vége köv.) Sporzon Pál. A növény-élet főbb mozzanatainak észleléséről. Irta Kalmár Tivadar. Az erdész tevékenységének ha nem is mindig közvetlen, de mindenesetre közvetett tárgyát az erdei, és pedig az erdő hasznos ugy, mint az erdő káros növények képezvén, magától következik, hogy ezek sarkalatos tulajdonságainak ismerete az erdészeti szakképzettségben kiváló helyet foglal el. Mert mozogjon bármily idegennek látszó téren az összes erdészeti tudománynak valamelyik ága, az mégis egy közös, egy végczélban öszpontosul, s e végezel: a föltétlen, vagy bárviszonylagos, de az adott körülmények által fatermelésre kijelölt erdőtalajon, az ország vagy legalább a vidék nemzetgazdaszati, az erdőbirtokos magánviszonyai és igényei, a kérdéses talaj termőképessége és más sajátságai, és az éghajlat minősége, a hévmérsékleti viszonyok szerint tartós vagy szünetelő üzemben oly fanemeket nevelni, melyekaz érintett igényeknek megfelelve, a lehető legkisebb kezelési sat. költség mellett a legnagyobb