MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. III. évfolyam. Magyar-Óvár, évi májushó 15-én. V. füzet. Mit termeljen a magyar gazda?

Átírás

1 MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. III. évfolyam. Magyar-Óvár, évi májushó 15-én. V. füzet. Mit termeljen a magyar gazda? Az utóbbi idıben mindig gyakrabban hangoztatják, hogy a magyar gazdának eddigi gazdálkodási módjával fel kell hagynia, különösen a búzatermelést kell megszorítni s helyette egyéb növények termelésére fektetni a fısúlyt; nem lesz azért talán fölösleges, ha e kérdéssel mi is egy kissé behatóan foglalkozunk. Véleményem szerint a búzát ıszi veteményeink közt mint föterményt általán az egész ország területére nézve szükségkép meg kell tartanunk, csakhogy termelését, a helyi viszonyoknak megfelelıleg, szükebb határok közé (péld. felére) kell szoritanunk, és fısúlyt a búzatermelésnél a minıség javitására fektetnünk, s a búzát csakis búzatalajba, a kötöttebb talajokba vetnünk. Mint mondám, a búzát ıszi veteményeink között fıterményül szükségképen meg kell búzatalajainkon tartani, mert hazánk éghajlati és talajviszonyai között a búzánál, ha az természetének megfelelı kötött talajon, jól megmívelt földbe, jó vetömaggal, idejében bevettetik: egy gazdasági növényünk sem terem meg biztosabban, s a kötött talajon - az ú. n. búzaföldön - egyik sem ád nagyobb jövedelmet, a mostani 8-frtos ár mellett is (mennyit a jóminıségü búzáért ma is megadnak), mint a búza; igaz ugyan, hogy a sörárpa az ú. n. árpa- (középkötöttségü) talajon s egyéb laza talajnemekben - a mostani jó ára mellett - határozottan nagyobb jövedelmet ád, mint a búza: azért ily helyen a búza sörárpával helyettesíthetı, de kötött talajon, valódi búzatalajon az árpa nem ád annyi s oly biztos jövedelmet, mint a búza. A kötött talajon, a szükebb határok közé szoritott búzatermelés mellett fenmaradt tért az ıszi káposztarepcze foglalhatja el, azaz a búzát részben helyettesítheti, de csak oly mérvben, mennyire a trágyaerı kiterjed, mert a repczének jó trágyás, erısen trágyázott föld kell, s ott, hol az elegendı munkáskéz nem hiányzik: ily helyen, ily talaj- és munkásviszonyok közt a repczetermelés az egész ország területére nézve indikálva van; mert erısen megtrágyázott, jól megmunkált és sorvetı-géppel már julius végén elvetett (hogy az augusztus végén megjelenı földi bolhák elıjövetelekor már jó erıs legyen, levelei kemények legyenek, mivel csak a gyengét bántja a bolha) s öszszel a töltögetı-ekével feltöltött (hogy ki ne fagyjon) repcze meglehetıs biztonsággal megterem s a búzánál több jövedelmet ád (a fenti módon mívelve, 13 esztendön keresztül - a 60-as években és a 70-es évek elején - termeltem ıszi káposztarepczét, és 13 év alatt sohasem csalt meg s nagy jövedelmet adott). A repczetermelés hazánk viszonyai közt azért is elınyös, mert egy bizonyos tábla földrıl egymásután két évben (mivel a repcze kitünı elıveteménye a búzának) értékes aratást nyerhetünk, anélkül, hogy egymásután két kalászosnövényt kellene termelnünk, s ezzel a vetésforgás alapszabályaitól el kellene térnünk, s mert a repczébıl a gazda éppen akkor (julius elején) pénzelhet, midın még semmibıl sincs bevétele; továbbá a repczetermelés az okszerü váltó-vetésforgás kivitelét is nagyban elısegiti. A lazább talajokon a búza vetése egészen mellızendı s az ıszi nyomásban Montagnerozszsal helyettesitendı, mely fajta rozs kitünıen terem s a lazább talajnemekben határozottan több jövedelmet ád és biztosabban terem meg a búzánál; csak idejében, hazánk talaj- s éghajlati viszonyai között, szeptember elsı napjaiban általában, az északibb részeken pedig már augusztus végén kell mindenféle rozsfélét elvetni, hogy az még ıszszel jól meggyökerezhessék és jól megbokrosodhassék; mert a rozs csak ıszszel bokrosodik, tavaszkor nem. Ez okból volt hazánkban már hosszu évek során át rosz rozstermés, mert rosz szokásként a legtöbb gazda búzáját veti elıször, és csak azután, midın búzáját mind elvetette (legtöbb esetben novemberben, annak is a vége felé), vetette el rozsát; a késın vetett rozs

2 ıszszel meg nem bokrosodhatván, tavaszszal nem bokrosodik, a vetés ritka, az aratás vékony, silány lesz. A közép- s ennél könnyebb talajokon, az ú. n. laza könnyü talajnemeken, a búza szükebb körbeni termelése által csökkent gazdasági jövedelmet a sörárpatermelés nemcsak pótolhatja, de tetemesen nagyobbíthatja az egész ország területét illetıleg, mert hazánk éghajlata, kiváltképen pedig északi fele kiválóan alkalmas a sörárpa termelésére; miért is a sörárpa, a gazdaságok jövedelmének emelése tekintetébıl, az egész ország területén minél nagyobb mérvben termelendı (természetes, hogy ott, hol a talaj árpatermelésre alkalmasabb: nagyobb mérvben, mint ott, hol a talaj arra kevésbé alkalmas), mert a sörárpa mai idıben a legnevezetesebb és legkeresettebb czikk, igen jó áron és könnyen értékesíthetı s a sörárpa árának gyorsan bekövetkezı alászállásától tartani nem lehet, sıt a sörárpa árának emelkedését bizton remélhetni, mivel a sörfogyasztás napról napra növekedik, s mivel Amerika és India velünk ebben nemcsak hogy nem versenyezhet, nemcsak hogy szállíthatna Európába, de innen több millió értékre menı sörárpát vitet be. Továbbá: mivel a sörárpa (melynek fajtái közül legalkalmasabbnak tartom a valódi angol Chevalier- és Primadonna-árpát, hat év alatt termelve, mindig kitőnıen sikerült s oly jóminıségü volt, hogy métermázsánkint három év óta többet kaptam, mint a jóqualitásu búzámért) mindenféle talajnemen (a sekély, szivós agyag, erısen kötött talaj, futóhomok és a nedvességben szenvedı fekvésü talaj kivételével) biztosan megterem, ha az nem egészen kicserzett, de középjó erıben lévı és ıszszel felszántott földbe a lehetı legkorábban, a zabvetés elıtt, a szükséghez képest erısen megboronált talajba sorvetıvel ritkán bevettetik, s midın az árpa két ujjnyira nıtt: sima hengerrel lehengereztetik, biztosan és jól megterem, kivált trágyás tengeri után; ezért s a fentebb elmondottaknál fogva a sörárpa minden gazdaságban, a helyi viszonyokhoz képest, a lehetı legnagyobb mérvben termelendı. De nem elég a sörárpát csak a földön megtermelni, mert a sörárpa jó minısége s így egész értéke is a szakszerü learatása, betakaritása és további okszerü bánástól függ, s így egyik fıdolog: a sörárpa learatási idejének pontos meghatározása; mert ha korán arattatik le, ezáltal üvegessé s így sörfızésre alkalmatlanná, értéktelenné válik; ha soká lábon hagyatik: túlságosan megsárgul már a tövén, a harmat és egyéb csapadékoktól ismét nagyot veszít értékébıl; ha az levágva a földön több ideig hever: a földet érintkezı részek egyenetlenül kelnek; nemkülönben, ha harmat éri: megsárgul s egyenetlenül kel; ha ki nem száríttatik s ily állapotban rakatik össze kazlakban: megfülled s egész értékét veszti. Ha csomókban sokáig, 6-8 napig künn hagyjuk, mennyi idı a teljes kiszáradásához szükségeltetnék: esıs idı állhat be s az árpacsomók átáznak, ezáltal ismét sokat veszít értékébıl; tehát a sörárpát akkor kell levágni, midın szemei már jól megérettek, fehéres, világos-sárgás szinüek, de átharapva már nem üvegesek; levágás után azonnal fel kell kötni s az összekötött kévéket haladék nélkül talpra - kalászaival fölfelé - állitani, este felé pedig gúla-alaku csomókban (hogy egy kalász se érje a földet) összerakni nyolcz kévét, termésével fölfelé állítva s egy nagyobb kévét sapkául adni. Ha az árpa 48 óráig így száradt, a tetejét (a papját, a legfelsı kévét) hordáskor külön, félre kell tenni, a többi kévéket pedig csak 1 ½ öl széles kazlakban berakni, hogy valamikép össze ne fülledjen, s ha lehet, rögtön el kell csépelni; azért, hogy a sörárpa jó minısége s így értéke a fent emlitett szakszerü kezelésétıl függ, s mivel a sörárpa szakszerü kezelését igen kevés magyar gazda ismeri, igen kivánatos lenne: a sörárpa szakszerü kezelését népszerü nyelven néhány lapra terjedı müvecskében sok példányban kinyomatni s azt a gazdák között kiosztatni, úgy hogy legalább minden községnek egy példány jutna. Visszatérve szükebb térre szoritandó búzatermelésünkre, mint már elıbb mondám: itt a fısúlyt búzánk minıségének javitására kell fektetnünk, mert a magyar búza minısége - nagy átlagban véve - s így értéke is nagy mértékben alászállott, s így a minıségnek javitása szorgosan szükségessé vált; búzánk minısége javitását pedig elérhetjük: 1. ha búzánkat csakis természetének megfelelı kötöttebb talajnemekben termeljük; ezáltal nemcsak búzánk minıségét javítjuk, de bizonyos térrıl aránylag nagyobb búzatermést

3 is nyerendünk, - nem úgy, mint most, hogy mindenféle könynyü, laza, a búza természetének meg nem felelı talajokban derüre-borura vettetik, mely körülmény a magyar búza világhirü jó minıségét teljesen aláásta. Szerény nézetem szerint a magyar búza ára rohamos és oly nagymérvü hanyatlásának (mit ma elég szomoruan tapasztalunk), a világversenyen kivül, egyik fıoka: a magyar búza minıségének igen nagy mérvben való hanyatlása, - hisz magyar búzáink sulya nagy átlagban oly kevés lett az okszerőtlen termelés következtében, hogy hazánk búzatermésének 9 / 10 része hektoliterenkint több kilogrammal könnyebb a Montagnerozsnál; ily minıségü és sulyu búzának, mely könnyüsége mellett még színtelen is, mert a nagy mennyiségben vetett búzát nem vagyunk képesek mind idejében levágni: csak egy része (az idejében levágott) aczélos, a többi színtelen; mely túltermelés okozta körülmény legalább is 1 frt egész 1 frt 50 krt levesz búzánk értékébıl. Ha búzánk qualitásának javitására törekszünk, jóqualitásu magyar búzánkat s az ebbıl készült lisztet az amerikai és indiai búza sohasem fogja annyira leverhetni, hogy a magyar búzaföldön magyar búzát okszerü termelés mellett és kötött búzatalajon haszonnal ne termeszthetnénk. Ha a magyar búza a kivánt és szükségeltetı minıségü lett volna, a legközelebbi két évben árát más világrészben termelt búzák nem verték volna le oly nagy mértékben, nagyobb lett volna a minıségi különbözet az amerikai, indiai és magyar búza közt, s ekkor nagyobb lett volna hazánkból a búzakivitel is; de búzánk legnagyobb része rosz qualitásu volt, nem tartották érdemesnek és hasznosnak kivitelre. Igaz, hogy búzáink rosz minıségét a mult években sokhelyt és részben a rozsda is okozta; de hát a rozsda nem lép fel minden évben, a búza minısége pedig évrıl évre silányabb lesz. A búza minıségének hanyatlását mégis csak a talaj termıerejének apadásában kell keresnünk, s azt hisszük, hogy talajunk leginkább a phosphorsavban szenved hiányt, melyet gabonánkkal évrıl évre elvontunk, de pótolni elmulasztottunk, mert a közönséges istállótrágya phosphorsav-tartalma sokkal csekélyebb, mint hogy a rendesen alkalmazott mennyiség e tekintetben kellı pótlást nyujthatna. Az elmondottakból kifolyólag, az elmondott alapigazságoknál fogva, miután a csontliszt-trágyázás nemcsak a búzatermés nagyobb mennyiségére s az olcsó és tömeges termelésre, de a búza jobb minıségének elımozditására is nagy hatással van: azért 2. ha jóminıségü búzát akarunk termelni s magyar búzánk minıségét szükségképen emelni, akkor a párolt és felnyitott csontliszttel való trágyázást mielıbb gyakorlatba kell vennünk, úgy hogy holdankint legalább egy bécsi mázsa csontlisztet bécsi mázsa porhanyó istállótrágya közé egyenletesen elkeverve alkalmazzuk. Hogy pedig a magyar gazdaközönség olcsó, elegendı és hamisitatlan csontlisztet kaphasson, - mely körülmény hazánk mezıgazdasági és talajviszonyai között (hol kevés, rosz és drága istállótrágya termeltetik) egyik legfıbb feltétele az olcsó és tömeges termelésnek, a belterjes gazdálkodásnak s kevés téren sok és jó búza, sok és jó takarmány termelhetésének, melyre hazánk leginkább hivatva van, - igen szükséges és kivánatos lenne: a) ha a nyers csontok kivitele, mely évenkint sok százezer mázsára rúg, betiltatnék; b) ha hazánk kisebbszerü, kevésbe kerülı (8-10lóerejü locomobil s az ırlıszerkezet és olcsó, egyszerü épületbıl álló) csontırlı-malmokkal különbözı vidékeken elláttatnék (Angliában csak egy nagyobb völgyben hatvan csontırlı-malom van); c) ha a csontliszt-ırlés, -kezelés és -árulás kizárólag megbízható gazdakezekbe tétetnék le, hogy a gazdaközönség hamisitatlan csontlisztet kaphasson, - nem úgy, mint most, hogy a legtöbb kereskedésben árult csontlisztnek a fele sem csontlisztbıl, de legnagyobbrészt az olcsóbb gipsz, márga, mész és egyéb fehérszinü anyagokból áll; ez utóbbi körülmény és az, hogy a csontliszt trágyául való alkalmazásánál nyers (nem párolt, megerjesztett vagy felnyitott) csontliszt használtatott: fıoka, hogy sok gazdánál a csontliszttel való trágyázási kísérlet kellı eredményre nem vezetett, és hogy országszerte mindeddig gyakorlati alkalmazásba kellı mérvben nem vétetett;

4 d) szükséges, hogy több helyen csontliszt-trágyázási kisérleti állomások állíttassanak fel, hogy a gazdaközönség a csontliszt-trágya kitünı s nagy hasznot hajtó üdvös hatásáról kézzelfoghatólag gyakorlatilag meggyızıdhessék. Így eljárva, olcsó (2 frt 50 kr bécsi mázsája) és jó csontliszthez s ezzel a belterjes gazdálkodáshoz szükségeltetı elegendı és jó trágyához, mi jelenleg hiányzik, azonnal hozzájuthatunk, s búzánk, sörárpánk és mindennemő szemesjószágaink, sıt takarmánynemüink jó minıségét is nagyban elımozdíthatjuk. - Továbbá: 3. búzánk jó minıségét elımozditandó; a legszebb, legtökéletesebb, legkifejlettebb, legsulyosabb és érett búza-vetımagot a sorvetı-géppel kellı távolságban kell elvetnünk, úgy hogy a sorközök legalább 5-6 hüvelyk távolságban legyenek; s a sorokban a búza a mostani szokásos módnál jóval ritkábban vettessék, hogy a búza megkapáltathassék, és a sorokban elegendı tért nyerve, kellı mértékben kifejlıdhessék, s így jobbminıségü szemtermést és ezenfelül egy bizonyos térrıl több szemtermést adhasson; mert a mostani szokásos, kivált kézzel megejtett sőrő vetés mellett sem jóminıségü, sem sok búzánk és sorárpánk nem teremhet, mivel a mostan általában szokásban lévı sőrő vetésnél (kivált a kisbirtokos telkesgazdáknál, kik egy magyar = 1200 négyszögöles holdba rendszerint 1 6 H / l búzát vetnek be) növényeink nem képesek, sőrő állásuknál fogva, tér hiányában gyökereik által a földben (a sorokban) kellıkép meggyökeresedni, gyökérzetükkel kellıkép kiterjeszkedni s a szükséges növénytápot kellı mennyiségben fölvehetni, mert a sőrőn álló növényzet gyökérzete egymástól a tápot elvonja, már ez okból is legtöbb növény fejletlen marad; a föld szine fölött pedig az ily sőrőn álló növényzet (búza stb. kalászosok) egymást beárnyékolják (egymásnak nagy árnyékot tartanak), pedig tudjuk, hogy az árnyékban a növények sárgásszinüek maradnak, a sárgásszinü növény pedig nem képes assimilálni; így tehát az árnyékban (a sőrő vetés okozta árnyékban) növı növényeknek sejtjei gyengék maradnak, a gyenge sejtek pedig kevés nyers tápnedvet képesek termékenyitı nedvvé, ez esetben búzatermékké átváltoztatni: a termés silány marad. Továbbá a sőrőn álló, gyengesejtü búzának és egyéb kalászosnak a szalmája is gyenge marad s így könnyen megdıl, a termés kevés és roszminıségü lesz. A sőrőn álló búzának sem kalászai, annál kevésbé azokban a szem, a lég és világosság hiánya miatt, nem képes kellıen kifejleni; így a búza kevés, roszminıségü és könnyő lesz (hazánk legtöbb búzája túlságos könnyüségénel, a sőrő vetés a fıoka). A sőrőn vetett búza elıbb megrozsdásodik, mint a ritkán vetett, és nagyobb mértékben, mert az árnyék a gombaképzıdést igen elımozdítja. A sőrőn álló búzát elıbb megüti a hı, mert a lég mozgásában, sőrő állása miatt, kellı mértékben nem részesülhet. Búzánk minıségét javitandó s elegendı termést nyerendı, nem szabad azt sőrőn, de kellı távolságban kell elvetnünk. Búzánk minısége javitásának még egyik kiválóbb módja: a búza-vetımag kiválasztás útjáni nemesitése, mely eljárást hova-elıbb országszerte gyakorlatba kell vennünk nemcsak a búzánál, de a sörárpa, rozs stb. kalászosoknál, sıt a gyök- és egyéb takarmánynemeknél is. Ha tehát búzánkat természetének megfelelı kötött és részben csontliszttel (egy bécsi mázsa egy holdra) megtrágyázott és jól megmívelt talajba tökéletes, amennyire lehet, kiválasztott és nemesitett vetımaggal kellı ritkán vetjük s azt megkapáljuk vagy legalább tavaszkor megboronáljuk (mi egy kapálással vetekedik): bizonyára kitünı minıségő és fele téren is sokkal több búzánk fog teremni, mint még egyszer annyi téren eddig termett; s így a búzatermelés tere, a mostanihoz képest, felére bátran redukálható, anélkül, hogy gazdasági bevételeink magából a búzatermelésbıl kevesebb lenne (szerény nézetem szerint több lesz). A szükebb körre szoritott búzatermelésünk által gazdaságunkban üresen maradt tért legnagyobb haszonnal használhatjuk ki, illetve búzatermésünket részben viszonylag legnagyobb haszonnal helyettesíthetjük a már elmondottakon kivül: a) Finom szivardohány termelése által a könnyü, lazább, finom, dohánytermelésre alkalmas, nem vízállós vagy túlságosan nedvességben szenvedı talajokban, úgy az Alföldön,

5 de kiválólag hazánk északi felében, hol - kivált Gömör és a vele egy északi szélességben fekvı megyékben - hazánknak legillatosabb, legzamatosabb, legfinomabb és legjobb dohánya terem; amiért is a dohánytermelési engedély a nevezett s az északi megyékre is nagy mérvben lenne kiterjesztendı, állami tekintetbıl is, - hogy a magyar dohány elveszett jó hírneve, jó minısége újból vissza- és helyreállíttassék, s hogy hazánkból a sok millióknak a külföldi dohány bevásárlásáért ne kelljen kimenni, mert kevés pénzünk mellett 4-6 millió több forgalom is nagyon üdvös hatásu lenne a magyar gazdákra. b) Dinnye, különösen a kor ízlésének megfelelı és kivitelre alkalmas sárgadinnye termelése által, úgy az Alföldön mint hazánk északi felében, meddig a clima szelidsége megengedi, s a dinnyetermesztésre alkalmas Gömör megyének déli fele részétıl (keletrıl nyugatra egy egyenes vonalat húzva) le délnek, az ország déli határáig. A dinnyetermelés elımozditása czéljából kivánatos lenne, az északibb országokban a kivitelt elımozditani. c) Hazánk déli felében - ott, hol a kézierı nem hiányzik, kivált kisbirtokosoknál, telkesgazdáknál - a kendernek nagyobb mérvbeni, hazánk északibb fekvésü megyéiben (mint Szepes és vele egy északi szélességben fekvı megyékben) nagyobbmérvü lentermelés által; ugyancsak ez utóbbi helyeken terjedelmesebb borsótermeléssel, mivel ezen utóbbi helyeken kitünı minıségü borsó is biztosan megterem. d) Ahol a luczerna- és lóheremag termesztésére kedvezık a viszonyok, ott ezek termesztésére kellene nagyobb figyelmet forditani; ekkor nem vándorolna ki az országból oly sok pénz a heremagért, mint jelenleg. Egybefoglalva az utóbbi a), b), c) és d) pontokban foglaltakon kivül az elmondottakat: a búzatermelés szükebb térre, esetleg felére szoritandó, búzánk qualitása minden móddal és eszközzel javitandó; a búza csak természetének megfelelı kötött talajnemekben, a lazább talajnemekben egyáltalában nem termelendı; a búzát részben helyettesítheti viszonylagos nagyobb haszonnal a kötött talajon: az ıszi káposztarepcze, részben a sörárpa és lóheretakarmánymag; a lazább és könnyebb talajnemekben: az ısziek közül a Montagne-rozs, a tavasziak közül a sörárpa és koránérı tengeri. A sörárpa a középkötöttségü, könnyebb és szelidtermészetü (nem vad, vizes és hideg) talajban tevékeny. A takarmánynemüekkel a szükebb körre szoritott búza helyét némi részben szintén pótolhatjuk; azonban, ha a luczerna és csicsókának separat helyen a szántóföldnek 1 / 40-1 / 30 részét adjuk, - ezenkivül az ugarban vörösherét, zabosbükkönyt, csalamádét stb. termelünk s a kapásnövények helyét a vetésforgóban túlnyomólag koránérı kukoriczával foglaljuk el, de ezt csöves alakjában megetetjük és részben ugyanezen vetésforgóban - ha a talaj arra való, mély, kövér és nem túlkötött - répát termelünk: a legtöbb gazdasági viszonyaink között elég takarmányt termeltünk (csak talajunk és égalji viszonyainknak megfelelı, legbiztosabban termı takarmánynemeket válasszuk meg); a takarmányt nagyobb mérvben termelnünk nemcsak nem szükséges, de hazánk száraz climatikus viszonyai közt nagy risicoval is jár, és sok gazda odajuthatna, hogy sem takarmánya, sem búzája nem teremne; s így sem marhájából, sem szemesjószágából kellı hasznot nem húzna; de különben is a nagymérvü, túlerıszakolt marhatartás sok pénzbe kerül (ez pedig a magyar gazdának nincsen) és nem is oly nagy haszonnal jár (a sertéstenyésztést és tejgazdaságot kivéve), mint sok gazda gondolja és hirdeti (szeszgyártás nélkül); a trágyamennyiség szaporitására sem oly elkerülhetlen szükséges, mert póttrágyával - jelesül párolt és felnyitott csontliszttel - okszerüen és olcsóbban pótolhatni. Azért egyik szélsıségbıl a másikba ne menjünk, az eddig nagy mennyiségben termelt kalászosnövények helyett most túlnyomólag takarmányt ne termeljünk, túlnyomó számban marhát ne tartsunk, mert ez is a túltermeléssel csakhamar oly olcsóvá válik, mint a búza; amiért is érdemdús veterán gazdánk ama bölcs mondását: Tartsunk helyes arányokat a kalászos- és takarmánynövények termelése közt -szemünk elıtt tartva, csak annyi marhát

6 tartsunk, mennyit jó, elegendı legelön, természetes réteken s emellett a fent megjelölt takarmánytéren nyárban-télben jól táplálhatunk. Bárhogy forgatjuk is eszünket hazánk talaj- és éghajlati viszonyai között, a gazdaság sarkpontját, legfıbb ágát a növény: nevezetesen a búza, sörárpa, ıszi káposztarepcze, tengeri, Montagne-rozs és zab képezi s fogja képezni még sok idıkig. Vajda Gyula.