A földmunkálás eszközei és ezek alkalmazása.

Átírás

1 Oly föladat ez, melynek megoldását tőlünk magyar erdészektől várja és méltán követelheti is a világ Rázzuk le tehát ama dermesztő közönyt vállainkról, mely minálunk a legjobb erőket kötve tartja, s iparkodjunk kiki tehetsége szerint a közmivelődés adójának reánk eső részét leróni Fogadják t. olvasóink a fönforgó tárgy megvilágítása első lépéséül a következők szellőztetésének kisérletét : 1) A gubacs keletkezésének módja és a gubacslégy. 2) A gubacs értékesítése, 3) kezelése, 4) azon befolyás, melyet a gubacstermések gyakoriságának és bőségének előmozdítására gyakorolhatunk. (Folyt, köv.) A földmunkálás eszközei és ezek alkalmazása. Ezen kérdés bár oly régi, mint maga a földmivelés abban mindeddig teljesen ki nem tanultunk. Földmunkáló eszközeinket még mindig javítani és folytonosan ujakkal szaporítani igyekszünk érezvén, hogy e tárgyban a kivánt tökélyt még mindig el nem értük. De ama sokféle eszközök alkalmazása, vagyis a talajmunkálás különböző módjai szinte még jelentékeny tökélyesbülést nyerhetnek a mint valóban mind a tudomány, mind a gyakorlat emberei fáradhatlanul iparkodnak : a mezőgazdaság ezen legfontosabb kérdését a lehető legjobban felderíteni és a tökély elérhető fokára emelni. Mert mindnyájuk előtt világos, hogy minél hathatósabban tudjuk a talajnak termelő működését czélszerű eszközök és munkálatok által istápolni, annál biztosabban és gazdagabban fogja a föld a reáforditott tőkét és munkát megfizetni. Ily szempontból tekintve a dolgot, nem tartjuk triviálisnak, ha füzeteinknek egy-két lapját a mezőgazdaság ezen legrégibb és legközönségesebb, de még mindig legfontosabb és legérdekesebb kérdésének szenteljük. Mellőzve a szélesebb részletezést, csak főbb vonásokban akarjuk leirni : a talajnak munkálásánál használtatni szokott fontosabb eszközöket és röviden megérinteni azoknak a körülményekhez képesti czélszerű alkalmazását. Czélja pedig ezen vázlatnak főkép az, kimutatni : mennyi mindenre kell a mezei gazdának figyelnie, ha üzletének csak ezen látszólag legegyszerűbb szakában is alaposan és okszerűen eljárni akar.

2 I. Ekék. Az eke a mezőgazdának legrégibb és leghasznosabb munkaeszköze. Lehet véle : a talajt bizonyos mélységre (3 12 hüvelykre) megfordítani; többé kevésbé porhanyitani; a gyomtól, gyökerektől sat. részben kitisztítani; trágyát, vagy vetőmagot aláhozni; néha a talajnak bizonyos kivánatos alakot kölcsönözni (péld. bogárhátra szántani.) Az ekéveli munkát szántásnak nevezzük. A gazdának ismernie kell 1) az ekének egyes alkatrészeit; 2) a jó ekének kellékeit és 3) az ekének különböző nemeit. 1) Az ekének alkatrészei. Az eke egy földfelé irányzott é k, melynek eleje a talajt hasítja, hátsó része pedig az elmetszett földszeletet emeli, megfordítja és némileg porhanyitja. Alkatrészei e következők: A csoroszlya. A talajnak függélyes átmetszésére szolgáló, egyenes vagy görbe kés, mely vagy a gerendely közepébe eresztve, (ékelve) vagy helyesebben, oldalához erősítve van. Állása előfelé irányzott: 45 fok alatt az eke talpához, 2 3 hüvelykre a szántóvas csúcsától, Yj hüvelykre a még szántatlan talaj felé. Laza talajban a csoroszla mellőzhető, miért is némely ekéken nem alkalmaztatik. A szántóvas a földszeletet fekmentesen metszi el, és miután kissé megemelte, a kormánylapnak adja át. Alakjára nézve jobbára derékszögű, néha (péld. a régibb váltóekéknél) egyenszáru háromszög; igen kemény vagy köves talajnál nyelv- vagy vésőalaku csúcsban végződik; e mellett többé vagy kevésbé lapos, néha boltos. Hátulsó szélessége 7 10 hüvely; csak igen köves talajnál 6 hüv. vagy még kevesebb. A kormány. Feladata : az elvágott földszeletet (borozdát) által venni, feljebb emelni, ez alatt porhanyitni s végre megfordítani Fából vagy vasból készül; az utóbbi jobb : mind tartósság, mind a megkívántató alak tekintetéből. A régibb és tökéletlenebb ekéknél a kormány egyszerűen egyenes deszkából áll; az ujabbaknál azonban csavart ékforma vaslemez. Csak ez utóbbi felel meg teljesen az ekekormány feladatának; egyenes lap a földet nem fordítja meg, csak oldalt szorítja. Minél erősebb a lapnak emel-

3 kedése, annál rövidebb lehet a kormány, és annál jobban porhanyit; ellenben minél szelidebb az emelkedés, annál hosszabbnak kell a kormánynak lenni; de az ilyen rendesen jobban fekteti a földet. A meredekebb kormány hossza 24 26" ; a szelidebb emelkedésüé 3 4'. A kormány magassága azon legnagyobb mélységhez legyen arányítva, melyben az ekének működnie kell; de jó ha még annál is valamivel magasabb, nehogy a föld az eke belsejébe hullhasson. Rendszerint a kormány az eke jobb oldalához van erősitve; némely ekéknél azonban egyik oldalról a másikra helyezhető át (vált ó-e k é k). Az e k e t a 1 p vagy e k e f ő. Az ekének biztos járását és főbb részeinek összeköttetését eszközli. Fából vagy vasból való ; az utóbbi tartósabb és kevesebb súrlódást okoz. Középszerű hossza 1 '/ 2 2 láb; szélessége 3 4". Szerfelett hosszú és széles talp fokozza a súrlódást; nagyon rövid és keskeny bizonytalan járást okoz. Némely ujabb ekéknél a vasnak csúcsa 6 8"'-lal van lejebb irányozva a talp alsó lapjánál; a végből, hogy az eke jobban fogjon és biztosabban járjon. A gerendelnek rendeltetése : a vonóerőnek hatását az eketestre átvezetni, és egyúttal ez utóbbit megerősiteni. Közönségesen erős fából van, néha megvasalva, néha egészen vasból. Czélszerű hossza és alakjától az ekének könnyű vezetése lényegesen függ. Jó szerkezetű ekéknél a gerendély hossza : a vas csúcsára emelt függélyes vonaltól számítva 2'/ 2 2% láb. Nagyon hosszú gerendelynél nehezítve van az eke vezetése és járása. Alakjára nézve közönségesen egyenes; sok ujabb (kivált az angol) ekéknél azonban, közepén fölfelé hajlott (öblös) gerendelt láthatni, mi a földtorlódás könnyebb akadályozása tekintetéből czélszerű. / Az ekeoszlop vagy ekenyak összeköti az eketestnek egyes részeit egymással és a gerendellel. Ha ezen egyesítés más módon eszközölhető, akkor az ekeoszlop elmaradhat, a mint az valóban sok, különben jó ekénél végkép hiányzik. Állása : vagy függélyes vagy előrehajló, mely utóbbi, a nagy nyomásnál fogva, mit szenvednie kell, elsőbbséget érdemel. Az ekeszarvak. Ezekkel az eszköz földbe állitatik, a mun kánál vezettetik, egyenlő irány és mélységben megtartatik. Az ekeszarvak alól a talppal, följebb a gerendellel összekötvék. Emeltyű gyanánt szolgálván, ehez képest legyenek szerkesztve: elég hosszura,

4 és lehetőleg keskeny szög alatt a talphoz; egyszersmind közel az ellenállás középpontjához (az oszlop tövén) végződjenek. Ezen szabály lényeges az u. n, lengő ekéknél; a mankós és taligás ekéknél a hosszú szarvak fölösek és az eszközt nehézkessé teszik. Némely ekéken (különösen a mankósokon) csupán egy szarv van ; ezáltal a szerkezet egyszerűbbé, de a vezetés kissé nehezebbé válik. Legtöbb ekének két szarva van; mi annál szükségesebb, minél nehezebb a szántás. Az eketaliga közvetíti az ekének biztos menetét és állithatását. Szerkezete különböző. Néha csak két kerékből áll, melyek a gerendel végére illesztvék. A barázdában járó kerék czélszerüen n a- g y o b b r a készíttetik a másiknál, valamint ezt az ujabb szerkezetű taligákon általában láthatni. Számos ekénél a taliga végkép hiányzik (lengő ekék),vagy a gerendel csupán egyes kerék, avagy mankó által van megtámasztva (mankós e k é k). Szabályzó. Az eketaligán vagy a gerendel elején van a befogatási pont, és egyúttal az ekének (a barázda szélességét s mélységet határozó) állítására szolgáló készülék. Ez utóbbi szabályozónak neveztetik és az egyes ekéknél különböző szerkezettel bir. Némely ekéknél a vonóerőnek egyenesebb átvezetésére vonóláncz; néha az eketest tisztítására ü s z t ö k e használtatik. Az ekék szállitása pedig czélszerüen kis kerekekkel ellátott csúsztató n vagy szánon történik. Ez utóbbi egyébiránt boronák, zsákok s m. eff. szállítására is használható. 2) A jó ekének kellékei. Jó ekének azt nevezzük, mely tiszta munkát végez; könnyen húzható és vezethető ; jó és tartós szerkezetű, és aránylag nem drága. Az eke tisztán dolgozik : midőn a földet függélyesen és fekmentesen simára elmetszi, jól megfordítja, és maga után tiszta, (rögtől be nem omlott) barázdát hágy. Az eke könnyen dolgozik : midőn a mivelendő földnek és a végzendő munkának minőségéhez képest aránylag mérsékelt erővel mozgatható és vezethető. Ezen követelésnek pedig megfelel az eke, midőn : vas és csoroszla élesek és a kormánynyal meg talppal együtt simák, midőn ezen részek együttvéve egy keskeny, hátul nem nagyon szélesbedő ékhez hasonlítanak;

5 midőn a vonóerő a teherhez lehető közel (a csoroszlya mellett) hat az ekére, és midőn az eke általában helyes szerkezetű; kivált nem szerfelett nehéz. Jó és tartós alkotású az eke : midőn egészben és egyes részeiben szilárd s egyszerű szerkezetű, tehát nem könnyen törik és javítást ritkán igényel; midőn rendes, egyforma járása van s e mellett sem az állat, sem az ember erejét szerfelett ki nem fárasztja. A nagyon könnyű ekének ugrándozó rendetlen menete van ; midőn vele, a kívánható határok között, különféle mélység- és szélességre, egyaránt jól lehet szántani, végre midőn a különféle szántásra biztosan, gyorsan és könnyen igazitható (állitható). Nem drága az eke, midőn anyagához, szerkezetéhez s munkaképességéhez képest aránylag jutányos áru. 3) Az ekéknek beosztása. Általán véve az ekéket az alkatrészek teljessége és ez által feltételezett munkaképesség szerint két főosztályba lehet hozni : u. m. teljes és nem teljes ekék, vagy egészés fél ekék. A teljes ekéket továbbá feloszthatni: a kormány szerkezete szerint : ágyas és váltó ekékre; a gerendel támasztás módja szerint : taligás, mankós és lengő ekékre ; a szántás mélysége szerint : közönséges és mélyítő ekékre ; az eketest száma szerint : egyszerű vagy kettős ekékre ; a vonóerő szerint : fogatos- vagy gőz-ekékre. A nem teljes ekékhez számitatnak : a kapaeke, a döntőeke (ruchadló), a turóeke, a hámlóeke, a halmozóeke. a) A teljes ekék közelebbi méltánylása. Az ezen osztályba tartozó ekék működő részei (kés, kormány, vas) mindig teljes számban vannak meg és együttvéve féléket képeznek. Egyes csoportjaikra nézve megjegyzendő : Az ágyas ekéknél vas és kormány a jobb oldalon vannak ; a szántás tehát csak egy irányban végeztethetik. Ez okból a szántandó földet szakaszokra (ágyakra) osztani s ezeket vagy közép-

6 tői összeszántani, vagy a szélétől szétszántani kell. Evvel idő- s tér. veszteség járul (a támadt választó barázdák miatt) és tetemes nehézség nagyobb lejtők felszántásánál. Ez okból használtatik sok vidéken. A váltó eke; igy elnevezve, mert a kormányt egyik oldaláról a másikra áthelyezni lehet; mi a szántáskor minden egyes barázda után megtörténik és minek következtében (a szántás a föld egyik oldalán kezdődvén) egyik barázda a másik mellé közvetlen (ágyak készítése nélkül) fektethetik. Hegyes vidékeken, hol nagyon lejtős földek vannak, rendszerint a váltóekéket használják. De csak is ily körülmények közt érdemelnek elsőbbséget, miután, egészben véve szerkezetük nem lehet oly tökéletes, mint az ágyasekéké. A taligás ekéknek gerendele elől kétkerekű talicskán (néha csak két, föl s alá mozgatható kereken) nyugszik. Altalán véve legbiztosabb járásuk van ; azért is a nagyon kötött, egyenetlen, köves vagy erősen lejtős talajokra, valamint kevésbé ügyes kezekbe leginkább valók. Ez okokból a taligás ekék legszélesebben vannak elterjedve. Ellenkezőleg azonban, kivált nedvesebb időben s mélyebb szántásnál, a súrlódást növelik; a fordulóknál több fáradságot okoznak, és a taliga árával drágábbak. Mankós ekéknél a gerendel eleje mankó vagy egyes kis kerék által van megtámasztva. A költség tehát kisebb s a súrlódás igen csekély. Az ekének állítása (igazítása) igen egyszerű, s vezetése, némi gyakorlottság s figyelem mellett nem nehéz. A lengő ekék melyeknél a gerendel eleje éppen nincs megtámasztva még kevesebb súrlódást okoznak ; de a szántásnál legtöbb ügyességet s vigyázatot igényelnek és a fennebb nevezett akadályok között nehezen használhatók. Azért is ezen szerkezet legkevésbé van elterjedve. A kettős ekék dupla eketesttel: két vas, kormány és késsel birnak, mely vagy egymás mellé állítva egyszerre két barázdát foghat ; vagy pedig egyenes szög alatt egymásfelé illesztve, minden barázda után felváltva használtatik, ugy, hogy midőn az egyik dolgozik, a másik a levegőben lebeg. Az előbbi szerkezet, könnyű talajban, hol két erős állat egyszerre két barázdát győz, gyakorlati értékkel bir.

7 Az utóbbi 3zerkezet (nóriai vagy bak-eke neve alatt) némely hegyes vidékeken hol ágyas ekékkel dolgozni nem lehet használtatik, s a közönséges váltó ekéhez képest azon előnye van, hogy a kormányt nem kell minden barázda után áthelyezni. Az eddig nevezett ekék mind fogatos erővel hozatnak működésbe. Az utóbbi évtizedekben azonban Angliában és Éjszak- Amerikában oly ekéket is állítottak össze, melyek gőzerővel dolgoznak. Az e czélra különösen szerkesztett gőzmozdony egész sor (3 5) eketestet hoz mozgásba, ugyanannyi barázdát húzván egyszerre. Bizonyos körülmények között, a milyenek : munkakezek hiánya vagy drágasága ; nagy, tagositott birtoktestek; sikfekvésü tiszta földek ; olcsó tüzelő-anyag; ügyes munkások a gőzeke gyakorlat hasznosságu lehet; a mint valóban különösen a Fowler-féle gőzeke, már is jelentékeny elterjedést talált. A mi viszonyainkhoz azonban, az esetek túlnyomó számában, ezen gép még nem való. *) b) A nem teljes vagy fél-ekék. Ezen osztályba azon szántó eszközök tartoznak, melyeknél az ekének (fennebb elsorolt) jellemző alkatrészeiből egy vagy több hiányzik, melyek tehát oly tökéletes szántást nem végezhetnek, minőt a teljes ekék. Ide soroztainak névszerint: A kapaeke (Hacken, radlo); rendesen kétélű vassal bir, kormánya nincs, néha csoroszlája sem. Szerkezete különböző : taligával, mankóval vagy anélkül; egy, két vagy több marha (jobbára ökör) után dolgozik. Legjobbnak tartatik ezen fajta ekék közt a mecklenburgi kapaeke, melylyel a talajt tűrhetően felemelni és oldalt fektetni lehet; különben porhanyitása jó és tetemes erőfeszítés nélkül eszközölhető. A döntőeke (Ruchadlo), a teljes ekétől abban különbözik, hogy csoroszlája nincs, vas és kormány pedig egy darabból (vaslemezből) valók ; mely utóbbi sokkal meredekebb és rövidebb sem mint a többi ekéknél. Különben sokféle szerkezetben előfordul; legújabban nagy közeledéssel a közönséges (teljes) ekékhez. *) Bővebben szóltunk már e tárgyról füzeteink VIII. számában.

8 Midőn a talaj nem nagyon kemény, sem nedves vagy gyöktelt, akkor a ruchadló, kevés erővel, kitűnően porhanyit; különben azonban a közönséges jó ekének utánna áll. Legelébb Csehországban szerkesztették és használták; de jelenleg már némely más tartó - mányban is tűrhetően van elterjedve. A turóekék csupán az alsóbb földréteg (altalaj) porhanyitására szolgálván, csoroszlát és kormányt mellőznek; de a többi ekerészek annál erősebb szerkezetűek, különösen a szántó vas. Szilárdsággal lehető könnyűséget, jó járást és olcsó árt kell hogy egyesitsenek. Majd taligával, majd a nélkül használtatnak. Mindig kettős fogatot igényelnek. A hámlóekék egyedül gyom vagy tarló s effélének lehántására használtatván, szinte csoroszlát és kormányt mellőznek; a vas rendszerint igen széles és több, függélyesen rája illesztett késsel van ellátva. Azu. n. gyephámlóekének kerék-csoroszlája van, a gyepnek könnyebb szétmetszésére. A halmozóekének rendeltetése: a sorban mivelt növényeknél a sorok között vonatva, mindkét oldalról földet töltögetni a csemetékre. E végből mindkét oldalán van kormánnyal ellátva, mely utóbbi, a soroknak változó távolságához képest vas-sinek segélyével (hátul) szélesebbre vagy szűkebbre állitható. A kormány : fa vagy vas: előtte kis (mindkét oldalán éles) szántóvas; csoroszlya csak ritkán fordul elő nála. A töltögetőnek gerendele jobbára mankón vagy keréken nyugszik és egy ló által vonatik. Végre az ekék súlyára nézve megjegyzendő, hogy ez a közép nehéz (fagerendelü) ekéknél 70 és 85 font, a nehéz (vasgerendelü) ekéknél 90 és 112 font köz ingadozik. Szilárd szerkezet és a biztos járás mindig föltételeznek bizonyos súlyt, melynek a szántás mélysége, valamiut a talaj kötöttsége arányában fokozódnia kell. Sporzon Pál. (Folyt, küv.)