3.2 A Vltavai Vízügyi Igazgatóság Központ: Prága Elhelyezkedés: dél-nyugat Csehország Terület: 27.580 km 2 (az ország 35%-a) A Vtavai Igazgatóság három Szakaszmérnökségre oszlik: a Horní-Vltava, a Dolní- Vltava és Berounka. Kezelésükben 4.881 km vízfolyás van, ebből a Horní-Vltavai területén 11.058 km 2 -en 1.753 km, a Dolní-Vltavai Szakaszmérnökségen 7.250 km 2 -en 1.511 km, ebből 200 km-t tesz ki a Vltava, 19 km-t az Otava, 220 km-t a Sázava, és 90 km-t a Želivka és Berounkai szakasz 9.272 km 2 -en 1.617 km vízfolyást kezel. Az Igazgatóság területének túlnyomó része a Vltava vízgyűjtőjéhez tartozik, de az országhatár nyugati részén kisebb területek a Duna vízgyűjtőjének részét képezik. Ilyen például a Naab folyó, a Regen és egyéb kisebb vízfolyások. A Vltava vízgyűjtőjének kis része az államhatáron túlnyúlik, ilyen a Mže, a Studená Vltava, a Malše, és a Lužnice. A Vltava két forrása közül az egyik Németországban ered és 759 km 2 es vízgyűjtőjén Ausztria és Németország osztozik. - 27 -
A vízfolyások mellett sokféle vízgazdálkodási műtárgy áll az Igazgatóság kezelésében: 56 db víztározó, 78,6 km árvízvédelmi gát, 337 db duzzasztó, 18 db hajózsilip, 20,7 km hajócsatorna, 32,7 km mesterséges tápcsatorna és 16 db kisebb vízerőmű, turbina, összesen 15,9 MW teljesítménnyel. A Vltava vízgyűjtője Csehország nyugati részét érinti javarészt, de részben közép- Csehországot is. A folyó eredete az Elba és a Duna vízgyűjtőjét elválasztó Šumava hegység. A vízgyűjtő legmagasabb pontja az 1.378 m Bf Plechy hegy, legalacsonyabb az Elbába történő betorkolásnál, 156 m Bf. Az Igazgatóság területén a legnagyobb vízfolyás a Vltava, jelentősebb mellékfolyói a felső szakaszon a Malše a Lužnice és az Otava, a középső szakaszon a Sázava és a Berounka. Földrajzi értelemben a Horní Vltava központi része a Budějovická és a Třeboňská medence, a Brdská vrchovina és a Středočeská pahorkatina határolja el a vízgyűjtőt a Berounka vízgyűjtőjétől és ezzel a Dolní-Vltavai szakasztól, melynek vízgyűjtője zömmel dombvidéki területen fekszik, Csehország középső és kelet-bohémiának nevezett vidékén (Prágát és környékét hívják így). A régió nyugati részéről a Berounka gyűjti össze a vizeket, a Mže, Radbuza, Úhlava és Úsla torkolatától indul. Lejjebb fontos mellékfolyó még a Klabava, a Střela és a Litavka. A Berounka vízgyűjtő legmagasabb pontja a Jezerní csúcs a Šumava-hegységben (1343 m Bf), míg a legalacsonyabb a Berounka-Vltava torkolatánál található (190 m Bf). Az 1942-ben épült podolskoi híd a Vltaván - 28 -
3.2.1 Jelentősebb vízfolyások Vltava: A folyó mindig is része volt a történelmi Csehországnak (Bohémia) és a Cseh népnek, nagyon sok festőt és költőt ihletett meg, számtalan népdalban és kéziratban szerepel. Vízgyűjtőterülete 28.090 km 2, mely Bohémia teljes területének 53 %-át, Csehország teljes területének 36%-át teszi ki. Teljes hossza 430 km, átlagos vízhozama az Elba torkolatánál 151 m 3 /s. Az altalaji adottságok miatt csak kis mennyiségű a felszín alatti vízkészlet, így igen gyorsan reagál az időjárás változásra. A kedvezőtlen altalaj adottságok miatt nagy a különbség a kisvízi és nagyvízi vízhozamok között. A Vltava Rozmberk nad Vlavounál A Vltava csehországi ága a Šumava-hegységben ered Černá hora alatt 1.172 m Bf-es magasságban és Mělniknél torkollik az Elbába. Csehország történelmi részének fő vízgyűjtője. Felső részén viszonylag nagyesésű, erdővel borított vidéken halad. - 29 -
Horní Vltavicétől a Vltavicke brázda elnyúló völgyén halad keresztül, feltöltve a Lipnó I. tározót, mely alatt a völgy összeszűkül és megkerülve az Ördög-sziklát 10 km alatt 150 m-t esve éri el a Lipno II-es tározót. Az év nagy részében 1,5 m 3 /s vízhozam folyik a Vltava eredeti medrében, a vízhozam nagyobbik része a lipnoi vízerőműben hasznosul, majd alagúton keresztül a Lipno II-es kiegyenlítő tározóba jut. Lipno alatt a folyó dél-keleti irányban mély völgyben halad, majd Vyšší Brodnál északi irányba fordul, és ezt a fő irányt tartva meanderezve jut el az Elba torkolatáig. Boršovon keresztül, a folyó kilép a Česko Budějovickái medencébe, ahol a Dél- Bohémia székhelyének számító településen betorkollik a Malše. Elhagyva a várost a Česke Vrbnei duzzasztónál Zbraslavig, a Berounka torkolatáig meredek falú mély völgyben halad. Ezen a szakaszon 7 db duzzasztó található, melyet Vltava kaszkádnak is neveznek. Két fontos mellékfolyója a Lužnice és az Orlík is ebben a völgyben torkollik be az Orlíki gát felvízén. Prága déli végénél Lahovicenál torkollik be a legfontosabb mellékfolyó a Berounka. Prága alatt egy szűk szoros következik Roztokynál, majd a Vltava kilép az Elba völgyébe. A Vltava hajózhatóságát Prága és a Torkolatban fekvő Mělnik között a 20. században teremtették meg, számos duzzasztó és hajózsilip segítségével. Lužnice: A Novohradské hory Osztrák oldalán ered, az Aichenburg hegy nyugati lejtőjén 920 m-es magasságban. Felső szakasza hegyvidéki jellegű, majd elérve Csehországot keresztülfolyik a Třeboňská medencén, Dél-Bohémia halastavas régióján. Tabor alatt a folyó összeszűkül és keskeny maga vájta mély sziklás mederben haladva torkollik be a Vltavába. Teljes hossza 199,1 km, ebből 149,4 km tartozik Csehországhoz. Vízgyűjtőterületének nagysága 4.226,2 km 2 átlagos torkolati vízhozama 24,3 m 3 /s. - 30 -
Oltava: Két mellékvízfolyásának a Vydra és a Křemlená torkolatától ered a Šumava-hegységben, a Vydra Filipova Hut felett 1.210 m Bf, Křemlená a Pancíř domb északi lejtőjén 1.090 m Bf. Mindkét vízfolyás tipikusan Šumavá-hegységre jellemző hegyvidéki folyó, változatos mértékű eséssel. Az Otava folyó mélyen bevágódott folyóvölgyével természetes tengelye a Sušice megyének. A hegységből kilépve a folyó energiája nagymértékben lecsökken, lerakva hordalékát saját hordalékkúpján halad. A folyó teljes hossza 113 km, vízgyűjtőterületének nagysága 3.788,5 km 2, a Vltava vízgyűjtőjének 13,5%-a. Az altalaj csak kevés vizet képes tárolni, így szárazabb időszakokban rendkívül kis vízhozamok is előfordulhatnak. Sázava: Fő forrása a Stružny-patak, mely számos forrásból ered a Žd árské-dombság erdős területein és később belefolyik a Velké Dářkoi halastóba. A vízfolyást a halastó alvízétől nevezik Sázavának. A Vltava legnagyobb jobbparti mellékfolyója és öszszességében a második leghosszabb a maga 224,6 A Sázava völgye, a torkolat közelében km-es hosszával. Vízgyűjtője 4.349,19 km 2, ez a Vltava vízgyűjtőjének 15%-át teszi ki. A vízgyűjtőn átlagosan évi 666 mm csapadék hull, átlagos vízhozama a torkolatban 24,3 m 3 /s. Berounka: Hidrológiai értelemben a Berounka folyó legfőbb mellékvízfolyása a Mže, mely a Cseh erdőben ered számos forrásból. Ezek közül a fő forrás Blätterbach Németországban található. Keleti irányban folyik mélyen bevágódva a Plaskádombságba, majd kiér a Plzeni-medencébe. Korábban a Plzen és Prága közötti szakaszt is Mženek hívták, de manapság a Mže és a Radbuza összefolyása - 31 -
alatt Berounka a folyó neve. Hossza 2.46,1 km, ebből a Berounka 138,7 km, Mže 107,5 km. Vízgyűjtőterületének nagysága 8.861,38 km 2, az átlagos évi csapadékmennyiség 607 mm, átlagos vízhozama a torkolatban 37,2 m 3 /s. 3.2.2 Vízigények, vízkészletek A Vltava vízgyűjtőjén a vízigények nagyobb részét csak felszíni vízkészletekből lehet fedezni. Ezt tükrözik a számadatok is, 548 felszín alatti vízhasználó 2004-ben 54,1 millió m 3 vizet termelt ki, míg a 45 felszíni vízhasználó 282,5 millió m 3 t. A felszíni vizek használói százalékosan: ivóvíz ellátás 59 %, ipari vízigények 28 %, energiaszektor (vízerő-hasznosítás, hűtővíz) 13 %. A felszín alatti vizhasználatok döntő többségében helyi ivóvíz-ellátási célokat szolgálnak. A víztározók az ország legnagyobbjai között vannak, jellemzően a jelentősebb folyók felső szakaszán helyezkednek el. A Vltava kaszkád, illetve az egyéb duzzasztók és tározók sikeresen emelik a gázló szakaszok vízmélységét és kiegyenlítik a folyók szélsőséges vízjárását, így a vízigények biztonságosan kielégíthetőek még tartósan aszályos időszakban is. A Vltava vízgyűjtőjén több mint hárommillió ember él, 87,4 %-a jut vezetékes ivóvízhez, 81,1%-os a csatornázottság. Jelentős vízfelhasználók a nagyobb települések vízszolgáltatói (Prága, Plzeň, České Budĕjovice). Ezek közül a legnagyobb a Prágai Víz- és Csatornamű Rt. vízigénye. A cég több mint 1,3 milló ember vízellátását biztosítja Prágában és környékén. A jelentkező vízigény 76%-át a Želivkán létesült Švichov ivóvíztározóból elégítik ki, mely Közép-Európa legnagyobb ilyen célú létesítménye. Az üzemi vízkivétel 5,2 m 3 /s, kapacitása 100 millió m 3. A vízigények 23%- át a Kárány, 1%-át a Podoli víztisztító biztosítja. A legnagyobb felszíni vízhasználó a felső-vltaván a Temelini atomerőmű, mely évente átlagosan 38 millió m 3 hűtővizet használ fel. Ezt a vízmennyiséget a Hněvkovice Švichov ivóvíztározó - 32 -
tározó biztosítja az erőmű számára. A Berounka fő vízhasználója a Pzeňi vízszolgáltató, évi 19 millió m 3 es vízigénnyel. Ezen kívül évente 11 millió m 3 -t vesz ki az Uhlavából a Nyrsko tározónál a Klatovy központú VODOSPOL. Lefolyási viszonyok és az azt befolyásoló tényezők: A vízfolyások szabályozása már az ember megtelepedésével egyidőben megkezdődött a vidéken. Az első nagyobb beavatkozások a halastó rendszerek ellátására, faúsztatások megkönnyítésére és a víz erejének hasznosítására épültek. A malmok első írásos említése a Vltaván 993-ból való. A malmok, duzzasztók és malomcsatornák építése a 12. század első felétől egyre nagyobb méreteket öltött. A modernkori értelembe vett vízrendezés 19. század végén indult meg. A legnagyobb mérvű beavatkozás a folyó hidrológiai viszonyaiba a Vltava kaszkád és a Vltava vízi út volt. A vízfolyások leginkább alsó szakaszaikon lettek szabályozva, de szabályozatlan vízfolyással ma már jobbára csak a Šumava-hegységben az Otava forrásvidékén, és a Sázava mellékfolyóin találunk. Érdekes helyzet állt elő vízrendezési szempontból a Berounkán és mellékfolyóin, ahol a főbb vízfolyásokat, például az Úhlavát, Radbuzát, Střelát, és a Berounkát szinte egyáltalán nem, míg a kisebb patakokat jelentős mértékben szabályozták. 3.2.3 Halastavak A középkorban a vízrendezési munkálatok egyik fő mozgatórugója a halastavak létrehozása volt, melyek ma már nem feltétlenül haltenyésztési célokat szolgálnak, sokkal inkább tájképi funkciójuk dominál. A halastavak leginkább az Igazgatóság déli, magasabban fekvő részére jellemzőek. Sok halastó ma már víztározóként funkcionál. Például a 240 m hosszú Strž duzzasztó egy hajdani halastó gátja helyén áll. A gát maga 1952-1954 között épült a Stržsky patakon. A tározóban nevelt halak sporthorgász célokat szolgálnak, ezen kívül jelentős a rekreációs célú felhasználás. A Pilská tározó a Felső-Sázaván hasonló céllal épült 1959-1962 között, földgátja 296 m hoszszú. A gát az egykori Pilsky halastó zárógátja helyén épült. Az Igazgatóság déli részén létesült halastó rendszerek a táj dombvidéki jellegét használják ki, feltöltve annak kisebb-nagyobb mélyedéseit. A 2002-es augusztusi árvíz a Vltava víztározó és halastavas rendszerének jelentős próbatétele volt. Miután a Lomnice folyó felső részén tönkrement egy tározó Lnaže körzetében, a meginduló árhullám tönkretett, vagy súlyosan megrongálta több halas- - 33 -
tó gátját. A nagyobb halastavak kiállták a próbát és sikerült felhasználni tározó kapacitásuk egy részét árvízvédelmi célokra. A jelenlegi tartalék kapacitás több mint 43 millió m 3. Fontos szerepet játszottak ezek a halastavak az árhullám csúcs csökkentésében, de rengeteg probléma adódott a vészárapasztókkal, árvízi zsilipekkel, melyeket túl későn nyitottak vagy akadályozták a lefolyást. Az árvízi rengeteg hordalékot juttatott a tavakba, mely jelentős feliszapolódást okozott. 3.2.4 Duzzasztók A duzzasztók építésének története szorosan kötődik a víz mederben való tározásának igényével. A legrégebbi ismert duzzasztót Prágában építették a Vltaván. Az Óváros felett épült műtárgy az óváros fala körül ásott vizesárokba terelte a vizet. A modern korban épült duzzasztók célja a duzzasztási vízszint emelése, és ez által a víz erejének minél jobb kihasználása. A 19. századig 10 duzzasztó épült a folyón. Eleinte ezek a duzzasztók alacsonyak voltak, majd az idővel a duzzasztási szintet emelni kezdték például a molnárok, így a felvízi oldal fokozatosan nagyobbá vált, mint az eredeti folyó szélessége. A prágai duzzasztók érdekes módon nem merőlegesek volta a folyóra, hanem szöget zártak be azzal, és a bal parton magasabbak voltak, mint a másikon. Ennek az oka, hogy itt a duzzasztók elsődleges feladata Prága óvárosának ellátása, és a vizes árkok feltöltése volt, még tartósan kisvizes időszakban is. Mára ezek a duzzasztók már eltűntek, vagy átépültek és hajózsilippel egészültek ki. Jelenleg a Vltavai Igazgatóság kezelésében 46 db zsilipes és 291 db fix duzzasztó van, melyek gyakran kisebb turbinákkal is kiegészülnek. 3.2.5 Gátak Az Igazgatóság kezelésében 18 db első és második kategóriás gát található. Első kategóriás Vltava kaszkád rendszer, és több nagy ivóvíztározó is. 3.2.5.1 Vltava Kaszkád Hét műtárgyat tartalmaz a rendszer, mely a 20. században fokozatosan épült ki. Felső vége a Lipno I-es és II-es tározó. České Budĕjovicét elhagyva a Vltava keresztülfolyik a Hnĕvkovice, Kořensko, Orlík, Kamyk, Slapy, Štĕchovice és Vrané tá- - 34 -
rozókon. A rendszer többcélú, a Lipno I-es, és az Orlík tározó fő funkciója árvízvédelmi célú. A rendszert egy külön diszpécser központból irányítják. Az említett árvízvédelmi célok mellett energiatermelési és vízhozam kiegyenlítési, hajózási, öntözési és rekreációs célokat szolgál. Lipno I-II. tározó Lipno II. tározó zárógátja 1953 és 1960 között épült, mindegyik műtárgy vízerő hasznosítási célokat is szolgál (csúcsigények kielégítésére) az árvízvédelmi célok mellett. Mindkét műtárgyban 2 db Francis turbina található 2x60 MW összteljesítménnyel. Lipno II. további feladata a Lipno I. által energiatermelés idején keltett mesterséges árhullám kiegyenlítése és energiatermelésre való felhasználása, ezért az erőmű minimum állandó 6,0 m 3 /s-os kapacitással üzemel. A Lipno I-es 295 m-es hosszú 25 m magas földgát, a duzzasztott tér 4.870 ha nagyságú, 48 km hosszan duzzaszt vissza. Orlík: 1956 és 1963 között épült a Vltaván Solenice mellett. 716,5 millió m 3 a tározó kapacitása. Kiemelkedik a többi tározó közül, mivel feladata nem csak az energiatermelés, hanem biztosítja a prágai Podoli vízmű stabil vízellátását is. E mellett részben megoldja a környék árvízvédelmi problémáit is. Vízfelülete üdülési sport, horgász és hajózási célokat is szolgál. A betongát 81,5 m magas, a tározott vízoszlop magassága 75 m. A Vltaván 68 km hosszon duzzaszt vissza, míg az Otaván 22 km-t. - 35 -
Slapy: A műtárgy építésének előkészületei már a II. világháború alatt megkezdődtek és 1949 és 1955 között folytatódtak. A munkálatokat az 1954-es árvíz is nehezítette. Feladata a felső-vltava vízi útjának biztosítása mellett a villamosenergia termelésben a csúcsigények kielégítése, ivó- és ipari víz biztosítása. A gát betonból épült, 260 m Slapy tározó zárógátja széles, 70 m magas. Tározója 269,3 millió m 3 vizet képes befogadni, 1.432 ha-os, 38 km-en duzzaszt vissza. Az erőműben 3 db Kaplan turbinát telepítettek, melyek összteljesítménye 144 MW. 3.2.5.2 Ivóvíztározók A Vltava völgyében az ivóvízigények kielégítésének legfőbb forrása a felszíni víz. A tározók többsége a vízfolyások felső szakaszán épült. Legfontosabbak a Vltaván épült Římov Malší tározó, a Mže folyón épült Lučina tározó, az Úhlavára telepített Nyrsko és a Žlutice a Střelán a Berounka vízgyűjtőjén. A tározók közül kiemelkedik a Sázava vízgyűjtőjén a Želivkára telepített Švihov tározó, mely közép-európa legnagyobb ivóvíz tározója és Prága vízellátásának több mint 70 %-át biztosítja. Nyrsko: Az Úhlaván épített tározót 1969 júliusában adták át, zárógátja 35 m magas, 320 m hosszú. Fő funkciója a folyó vízhozamának egyenletesebbé tétele és Plzeň, Klatovy, és Domažlice körzet vízellátásának biztosítása. A víztározó másodlagos funkciója árvízvédelmi jellegű. A tározótér 80,92 km 2 nagyságú. A vízgyűjtő felső része teljesen erdővel borított, a tengerszint feletti magasság 500-1300 m között változik. Üzemfeladatok egyik legfontosabb része a hóban tárolt víz- - 36 -
mennyiség megbecslése és nyomon követése a tározó fölötti vízgyűjtőn, valamint a tározó tavaszi feltöltéséhez szükséges vízmennyiség kiszámítása. Nyrsko Ivóvíztározó látképe a zárógátról Želivka Švihov: A tározót a Želivka Sázavai torkolata fölött építették fel. Elsődleges célja Prága és környékének ivóvízzel történő ellátása. A tározó összesen 246,1 millió m 3 vizet képes tározni, a vízkivételt 5,1 m 3 /s-ban határozták meg. Maximális vízszintnél a tározó 38 km hosszan duzzaszt vissza 1.432 hektáron. Az 58,3 m magas zárógát a vízoldalon agyagterítést kapott. A biztonságos ellátás érdekében a vízkivételi mű két toronyból áll (tartalék az egyik), csatlakozó kezelőhíddal és kehely alakú árapasztóval. A vízkivétel a vízminőségtől függően 5 szinten lehetséges, egyenként 1,8x1,8 m-es nyílással. 3.2.6 Védművek A védművek elsősorban a Vltava partmenti területek védelmét szolgálják a Vltava vidékén. A 2002-es árvíz (mely 500 évente egyszer előforduló gyakoriságú volt) sok műtárgyat tett tönkre vagy okozott benne súlyos károkat. Ezeket a műtárgyakat általában a 100 évente egyszer előforduló árvizek szintjén állították helyre. 3.2.7 Jelentős vízkivételek, vízátvezetések A vízgyűjtők közötti átvezetések funkciójuk alapján három típusba sorolhatóak. Az első kategóriába tartozóak a középkorban épültek és zömmel a halastavak ellátására. A második kategóriába szintén zömmel középkorban épült csatornák tartoznak, melyek faúsztatási céllal létesültek. A harmadik kategóriába a vízművek egyes mű- - 37 -
tárgyai tartoznak, melyek nagy távolságot áthidalva biztosítják a biztonságos ivóvízellátást. Tápcsatornák: A 16. században két mesterséges csatorna épült az Arany-csatorna és az Új-folyó, mely a Lužnice folyóból biztosította a Rožmberk halastó vízpótlását. A 48 km hosszú Arany-csatorna a legrégibb tápcsatorna, mely a Třeboňi halastórendszer ellátásán kívül tűzifa-úsztatásra és fűrészmalmok hajtására is szolgált. Az Új-folyó nevű csatornát a reneszánsz korban építették, 1585-ben fejezték be. A Rožmberk halastó gátjának védelme érdekében az árvizeket a Lužnicéből a Nežkába vezette át. Faúsztató csatornák: A legérdekesebb ilyen célú csatorna 1799 1801 között épült Vchynicko-Tetovsky csatorna a Šumava-hegységben, mely a Šumava erdőből szállította a fát. A faúsztatás technológiája a 16. században terjedt el a vidéken, de a Vydra folyó sziklás medre miatt csak tavasszal volt alkalmas erre a célra, emiatt az új csatornával a Vydra folyót a jobb adottságokkal rendelkező Křemelná folyóval kötötték össze (később az Otavával, és a Vltavával is). A csatorna teljes hossza 18 km. Az 1930-as években újra előkerültek a tervek, új lehetőségeket és új felhasználási módokat keresve a csatornának, mely során egy 1000 mm átmérőjű 900 m hosszú, 230 m-es esésű csővezetéket építettek a csatorna középső szakaszából a Srní melletti tározó feltöltésére. A víz két Francis turbinát hajt meg, melyet 1942-ben helyeztek üzembe, teljesítményük évi 30.000 MWh Ivóvíz célú átvezetések: Egyik érdekes példája az ilyen típusú átvezetéseknek a Mariánské Lázně tározó ellátása az Ušovicky-patakon (Berounka vízgyűjtője) a Podhora tározóból a Teplá folyón (Ohře vízgyűjtő). A Střela folyó látja el ivóvízzel Toužim, Podbořany, Žatec városokat és környéküket az Ohře vízgyűjtőn. Plzeň mintegy 200.000-es lakosságának és 20 db környező település ellátására az Úhlavából vezetnek át vizet. - 38 -
A legnagyobb ilyen jellegű vízátvezetés természetesen a Prágát és környékét ellátó Želivkára telepített Švihov tározóból történik, egy 52 km hosszú 2,64 m átmérőjű beton csatornával. 3.2.8 Vízhasznosítás A múltban a víz erejét elsősorban malmok, fűrészüzemek és kovácsmalmok használták ki. Az elektromosság terjedésével adódott az ötlet a vizek energetikai célú hasznosítására. Ezek eleinte csak kisméretű helyi próbálkozásokat jelentettek. A törpe erőművek az 1990-es évektől újra elkezdtek terjedni, jelenleg a Vltavai Igazgatóság 16 db ilyet üzemeltet, melyeknek összteljesítménye 16 MW. 2004-ben összesen 67.706 MWh energiát termeltek velük. Energiatermelés a Vltava kaszkádon: Az energiatermelés döntő többségét ez a rendszer szolgáltatja az Igazgatóság területén, melyet a ČEZ üzemeltet. Ez a cég a legnagyobb vízenergia termelő vállalat Csehországban. A rendszer teljes kapacitása 765 MW. A legnagyobb egység az Orlik 364 MW-al, ezt követi a Slapy 144 MW-al, és Lipno I. 120 MW-al. Orlikban 4 db Kaplan turbina került beépítésre, az esés 70,5 m. A beépített 10 karú turbinalapát az 1958-as brüsszeli expón aranyérmet nyert. Ma már a nagyobb hatékonyság érdekében 8 karú lapátokra cserélték a régieket. A rendszer óriási előnye a gyors indíthatóság, 128 másodperc alatt képes elérni a csúcsteljesítményt. A rendszerhez egy 500.000 m 3 -es energiatározó is épült a Homole dombon 220 m-es eséssel. Az erőmű működése teljesen automatikus, a generátorok hulladék hőjével pedig egy közeli uszoda vizét fűtik. Vízi utak Vltava: Hajózás szempontjából a Vltava két szakaszra bontható. Szállítás szempontjából a torkolattól a 91+500-as fkm szelvényig tartó alsó szakasz a fontosabb, mely magában foglalja a Berounka torkolatát Radotín kikötőig. A középső szakasz a 91+500 és a 239+600-as szelvény között (České Budjějovicéig) csak 300 tonnánál kisebb vízkiszorítású hajók használhatják. - 39 -
A 19-20. század fordulóján a Vltava Prága és Mělnik között hajózócsatornák és hajózsilipek segítségével járhatóvá vált. Ezek a műtárgyak a 30-as években átépültek a Miřejovicei kivételével, a 20. század végéig eredeti funkciójukat betöltötték. Mivel ezek a műtárgyak már igen elavultakká váltak, elkerülhetetlen volt felújításuk és modernizálásuk. A Hořínm Miřejovice, Dolánky és Roztoky zsilipet alkalmassá tették tolóhajók fogadására is. Napjainkban a Vltavai Igazgatóság 18 db hajózsilipet és 10 db duzzasztót üzemeltet a Vltava vízi úton. Vraňany-Hořín hajózó csatorna: Több mint 10 km hosszú a Vraňany-Hořín oldalcsatorna, mely Vraňanyban a Vltava bal partján indul. A Hořín hajózsilip a csatornát egy felső és egy alsó szakaszra osztja. A folyó megfelelő szélessége ellenére csak egyirányú közlekedés lehetséges a 3+500-as szelvényig, melyet hajózójelek és fények irányítanak. Vraňany-Hořín hajózó csatorna elbai torkolata - 40 -
3.2.9 Árvíz A legrégebbi írásos emlék az árvízekről 932-ből való. Történelmi feljegyzések szerint nagy árvíz volt a Vltaván: 1118, 1272, 1342, 1432, 1501 és 1784. években. A legnagyobb ismert árvízszintet 1432. július 21. és 27. között jegyezték fel. Rendszeres vízrajzi megfigyelések a 19. század második felétől állnak rendelkezésre. 1845 óta a legnagyobb áradást a 2002-es árhullám okozta. Az egyik legtragikusabb árhullám az 1872. májusi heves esőzésekből (több helyen esett több mint 250 mm csapadék néhány óra leforgása alatt) kialakuló hirtelen jött áradás volt. Az árhullám éjjel érte el a fővárost, átsöpört a belvároson és a Berounka alacsonyabban fekvő részein. A lakosságnak az áradás hevessége miatt nem volt ideje elmenekülni, így több száz ember fulladt meg. 2002. augusztusi árvíz: Augusztus 6-8. közötti csapadékos időjárás heves áradást indított el több folyón délés nyugat-bohémiában. A legnagyobb napi csapadékmennyiséget Pohorská Vesben mérték (180mm/24h) a Novohradské horyban. A legsúlyosabb áradások a Malše vízgyűjtőn, a felső Lužnicén és a középső Otaván, illetve annak mellékvízfolyásain a Volyňkán és a Blanicén indultak meg. A Malše vízhozama elérte a 200-500 évente egyszer előforduló vízhozamot. Ezt követően augusztus 11-én újabb heves esőzések voltak szerte Csehországban, főleg a Šumava-hegységben és dél-bohémiában (100-130 mm csapadék). A második heves eső szinte azonnali áradásokat okozott a Cseh folyókon, megdöntve minden addigi rekordot. A vízhozamok elérték az 1000 évente egyszer előforduló értéket a Vltaván České Budjějovicéban, a Lužnicén Klenovicénál és a Skalicén Varvažovnál. A Vltava Prágában 2002. augusztus 14-én 782 cm-el tetőzött, ami 5.160 m 3 /s-os vízhozamot jelentett, ez az 500 évente egyszer előforduló vízhozamnak felelt meg. Többek között víz alá kerül Prágában több metróállomás és a városi szennyvíztisztító is. A károk mértéke 2400 millió cseh korona volt az Igazgatóság területén. - 41 -
3.2.10 Vizek védelme A felszíni vizek túlnyomó része vízellátási célokat szolgál a Vltava vízgyűjtőjén. A jó vízminőség hosszú távú fenntartása érdekében védőzónákat kell fenntartani, illetve a legnagyobb szennyező források tisztítását kell megoldani a fontosabb vízfolyásokon. A felső-vltaván ennek szellemében új szennyvíztisztító épült Česky Krumlovban, a papírgyárnál és modernizálták a Plzeňi kommunális szennyvíztisztító művet. Még sok a megoldandó probléma vidéken, ahol a környezetvédelmi intézkedések még csak korlátozott mértékben fejtették ki hatásukat. További feladatot jelent a területen korlátozott mértékben jelenlévő és főleg a forrásvidékeken megtalálható felszín alatti vizek védelme. Új feladat ezeknek a többnyire vizenyős, mocsaras területeknek megőrzése, fejlesztése és a talajba szivárgás segítése. Érzékeny területek: Érzékenyek a vízgyűjtő azon részei, ahol a mezőgazdaságból származó nitrát szenynyezések a felszín alatti és a felszíni vizekbe kerülhetnek. A felső-vltaván a vízgyűjtő terület 39,2 %-a érzékeny, az alsón pedig 50,7 % ez az arány. Ez utóbbi érték a legmagasabb egész Csehországban. A Berounka vízgyűjtőjén valamivel jobb a helyzet, ott 27,4 %-a érzékeny a vízgyűjtőnek. Árvízi előrejelzés: Legfontosabb feladata az előrejelzéseknek (mely magában foglalja a matematikai modellezést is) a várható vízállások előrejelzése a nagyobb városokra, pl. Prágára, České Budjějovicéra, Plzeňre és a folyókra, pl. a Vltavára Lecanytól a torkolatáig. A matematikai modellezés segíti az árvízvédelmi tervek készítését, árvíz által veszélyeztetett területek feltárását, stb. A modellezés segítette a védekezők munkáját a 2002-es augusztusi árvíz során. Az előrejelzés segíti a tározókapacitás jobb kihasználását a Vltava kaszkádon, könynyebb az árhullám nyomon követése és kordában tartása. - 42 -