RÓMAI JOG GYAKORLATOK 1 1
TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék 2 Történeti rész 3 Ius civile ius gentium ius naturale ius praetorium 3 A római köztársaság államszervezete 5 Diocletianus (284-305) császár közigazgatási reformja 8 A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük 9 Lexek a történeti részben 11 Eljárásjog 12 A perjog rendszere áttekintés 12 Lexek az eljárásjogi részben 13 Posztklasszikus és iustinianusi változások 13 Személyi- és családjog 15 A portio mulieris kérdése 15 Lexek a személyi- és családjogban 17 Senatus consultumok a személyi- és családjogban 17 Egyéb jogintézmények a római személyi jogban 18 Dologi jog 19 A tulajdon fajai 19 A dologegyesülés problémaköre 19 A birtok védelme 20 Lexek a dologi jogi részben 21 Posztklasszikus és iustinianiusi változások 21 Gyakorló esetek 22 Jogesetek, tényállások 26 Mintaelemzés 27 Exegézis személyi jog 29 Exegézis dologi jog 31 2
TÖRTÉNETI RÉSZ Ius civile ius gentium ius naturale ius praetorium Inst. 1, 2, 1-2: Ius autem civile vel gentium ita dividitur: omnes populi qui legibus et moribus reguntur partim suo proprio, partim communi omnium hominum iure utuntur: nam quod quisque populus ipse sibi ius constituit, id ipsius proprium civitatis est vocaturque ius civile, quasi ius proprium ipsius civitatis. Quod vero naturalis ratio inter omnes homines constituit, id apud omnes populos peraeque custoditur vocaturque ius gentium, quasi quo iure omnes gentes utuntur. Et populus itaque Romanus partim suo proprio, partim communi omnium hominum iure utitur. ( ) Sed ius quidem civile ex unaquaque civitate appellatur, veluti Atheniensium: nam si quis velit Solonis vel Draconis leges appellare ius civile Atheniensium, non erraverit. Sic enim et ius quo populus Romanus utitur ius civile Romanorum appellamus, vel ius Quiritium, quo Quirites utuntur; Romani enim a Quirino Quirites appellantur. Sed quotiens non addimus, cuius sit civitatis, nostrum ius significamus: sicuti cum poetam dicimus nec addimus nomen, subauditur apud Graecos egregius Homerus, apud nos Vergilius. Ius autem gentium omni humano generi commune est. Nam usu exigente et humanis necessitatibus gentes humanae quaedam sibi constituerunt: bella etenim orta sunt et captivitates secutae et servitutes, quae sunt iuri naturali contrariae (iure enim naturali ab initio omnes homines liberi nascebantur) A ius civile illetőleg a ius gentium így különböztethető meg: minden nép, amelyet a törvények és szokások kormányoznak, részben saját jogával, részben minden ember közös jogával él. Amely jogot ugyanis egy nép maga alkotott meg saját magának, az az ő sajátja, és ius civile-nek, mintegy ezen állam saját jogának nevezzük. Amit pedig a természetes rend minden ember számára létrehozott, azt minden nép egyformán követi, és ius gentium a neve, mint amely joggal minden nép él. Így a római nép is részben saját, részben minden ember közös jogával él. ( ) A ius civile-t pedig egy bizonyos államról nevezzük el, mint amilyenek például az Athéniek. Ha ugyanis valaki Solón vagy Drakhón törvényeit az Athéniek polgári jogának nevezi, az nem téved. Így azt a jogot is, amellyel a római nép él, a római polgárok jogának nevezzük (ius Quiritium), amelyet a Quirites használnak a rómaiakat ugyanis Quirinusról Quirites-nek nevezik. Sőt mikor külön nem tesszük ki, hogy melyik állam jogáról van szó, saját jogunkat értjük alatta éppúgy, mint amikor a költőt említjük, és nem tesszük hozzá a nevét a görögöknél a kiváló Homéroszt, nálunk Vergiliust értjük ilyenkor. A ius gentium pedig az egész emberi nemre nézve közös. Mert a szokás hatalma és az emberi szükségletek nyomása alatt valamennyi nép bizonyos szabályokat állapított meg magának: így például háborúk törtek ki, és ezt követően 3
keletkezett a hadifogság és a rabszolgaság, amelyek a ius naturaléval ellentétesek. Ennek értelmében ugyanis minden ember kezdetben szabadnak született Inst. 1, 2 Ius naturale est quod natura omnia animalia docuit. Nam ius istud non humani generis proprium est, sed omnium animalium, quae in caelo, quae in terra, quae in mari nascuntur. Hinc descendit maris atque feminae coniugatio, quam nos matrimonium appellamus, hinc liberorum procreatio et educatio: videmus etenim cetera quoque animalia istius iuris peritia censeri. A ius naturale az a jog, amelyre a természet tanított meg minden élőlényt. Ez a jog ugyanis nem az emberi nem kizárólagos tulajdona, hanem valamennyi élőlényé, akik az eget, a földet és a tengereket benépesítik. Innen ered a férfi és a nő kapcsolata, amelyet mi házasságnak nevezünk innét a gyermekek nemzése és felnevelése: láthatjuk tehát, hogy más élőlények is ismerik ezt a jogot. Pap. D. 1, 1, 7 pr. (2 def.) "Ius autem civile est, quod ex legibus, plebiscitis, senatusconsultis, decretis principum, auctoritate prudentium venit." A ius civile ugyanis az a jog, amely a törvényekből, a plebiscitumokból, a senatusi határozatokból, a császári rendeletekből és a jogtudósok tekintélyéből ered. Pap. D. 1, 1, 7, 1 (2 def.) "Ius praetorium est, quod praetores introduxerunt adiuvandi vel supplendi vel corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem publicam. Quod et honorarium dicitur ad honorem praetorum sic nominatum." A ius praetorium az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése vagy kijavítása céljából, a közjó érdekében. Honorarium -nak is mondjuk ezt a jogot; az elnevezés a praetori tisztségből (honor, - oris) ered. 4
A római köztársaság államszervezete A római állam magistratusai A magistratusok általános jellemzői Imperium (~ főhatalom) = Állami főhivatalnokok a köztársaság korában. (a) nem kaptak díjazást (b) tisztségüktől nem foszthatók meg (c) lemondhatnak (abdicare) (d) annuitas, collegialitas (e) rendes magistratusok (ld. lentebb) rendkívüli magistratusok (pl. dictator, decemviri litibus scribundis) Potestas (~ hivatali hatalom) (a) városfalon belül a legfőbb polgári hatalom (b) városfalon kívül a hadsereg főparancsnoka (c) iurisdictio (d) ius agendi cum populo (népgyűlés összehívása) (e) ius coercitionis (büntető intézkedések: bírság, zálogolás, bilincs, korbácsolás alkalmazásának lehetősége) Magistratus maiores (a) (b) (c) (d) (e) kollégák par potestas ius auspiciorum (madárjóslatok tartása) ius contionem habendi (nép összehívása) ius intercedendi magistratus curules: ius edicendi Magistratus minores Consul (a) imperium; eleinte csak patríciusok (b) rex végrehajtó hatalmát, hadvezéri és bírói jogkörét gyakorolja (c) rex szakrális feladatait látja el (Ianus isten papja; később a jelentősége csökkent) (d) principatusban: az uralkodó jelöli ki őket, jogosítványaikat is magához ragadja (e) dominatusban: évek nevét adják, elnökölnek a senatusban Praetor (a) Kr.e. 367-től a peres jogszolgáltatást végzi (b) imperium minus = iurisdictio + a consulok többi jogosítványait is gyakorolhatta helyettesként (collega minor) (c) Kr.e. 242-től praetor peregrinus: római polgár és peregrinus közötti vitákban (d) principatus: számuk 18-ra nő, iurisdictio csak urbanus és peregrinus, a többi egyéb tevékenységet végez (pl. gyámhatósági jogkör, szabadságperekben eljárás, Aedilis curulis (a) Kr.e. 367-től létezik (b) cura aedium (középítkezések) (c) cura Urbis (városrendészet) (d) cura annonae (piaci árak ellenőrzése) (e) cura ludorum (nyilvános játékok) (f) potestas, piacrendészet körében ius edicendi és intercedendi van (g) principatus: 6 fő, vásári rendtartás; c. ludorum Kr.e. 22-től a praetoroké; c. Urbis és annonae a császári hivatalnokoké (h) dominatus: megszűnik Quaestor (a) Kr.e. V. sz. eleje; consulok pénzügyi beosztottai (b) államkincstár és levéltár felügyelete (c) principatus: számuk 20-ra nő; 2 a princeps szolgálatába, 2 a consulokat segíti, a többi a senatusi provinciák helytartói mellett segédkezik (aerarium kezelése a praetorokhoz kerül) (d) dominatus: ünnepi játékok költségei (e) köztársaság idején létezett még aedilis 5
büntetőügyekben ítélkezés) (e) dominatus: gyámhatósági jogkör, szabadságperekben eljárás, ünnepi játékok költségeinek viselése Censor (a) Kr.e. 443-tól létezik; ötévente 18 hónapra választják (b) potestas a comitia curiatától (c) regimen morum: mores maiorum őrei, névjegyzékből esetleg törlés (d) polgárok névjegyzéke (centuriákba és tribusokba beosztás) (e) lex Ovinia óta elkészítik a senatus névjegyzékét (f) principatus: megszűnik, a princepshez kerül a jogkörük plebis is: Kr.e. 367-től a tribunus plebis segítői (plebs pénz- és levéltárát őrzik); bíráskodási joguk nincs Tribunus plebis (a) Kr.e. 494-ben jön létre; városon belül sacrosanctus (b) ius agendi cum plebe és patribus (c) ius intercedendi (kivéve: censor és dictator intézkedései ellen!) (d) ius auxilii (menedékjog) (e) principatus: számuk 10 fő; cognitio extra ordinem bíráskodás (f) dominatus: ünnepi játékok költségei A római senatus Köztársaság Kései köztársaság Principatus Dominatus (a) külpolitika (b) hadügyek (c) államháztartás, közigazgatás, igazságszolgáltatás, belpolitika (d) szakrális szféra (a) legfontosabb állami szerv; Sulla 600-ra, Caesar 900-ra emeli a létszámát (b) szükségállapot kihirdetése, magistratusoknak teljhatalom (a) a császár 600 senatort adlegál (b) Kr.u. 14-től a magistratusokat választják (c) törvényhozás joga (d) Itália és a senatusi provinciák kormányzása (e) államkincstár felügyelete (f) ítélkezés büntetőügyekben (a) senatus Rómában és Konstantinápolyban (b) egyszerű városi tanáccsá süllyed A comitiák Comitia curiata (a) szakrális alapon szerveződik, a korai köztársaság idején jelentős, később fokozatosan háttérbe szorul (b) felhatalmazás a főhatalom gyakorlására (c) felhatalmazás a censori hivatal viselésére (d) elnöke lehetett a consul (ritkábban a praetor), vagy a pontifex maximus (ilyenkor: comitia calata) 6
Comitia centuriata Comitia tributa Concilium plebis (a) Kr.e. V. századtól létezik, centuriák alapján szerveződik (minden 17-60 év közötti férfi részt vett rajta, a campus Martinuson, tehát a Városfalon kívül tartották; katonai jellege később elhalványult) (b) magistratus maiores választása (c) törvényhozás (d) hadüzenet és békekötés jóváhagyása (e) ítélkezés államellenes bűncselekmények, és más főbenjáró bűncselekmények ügyében (a) tribusok szerint szerveződik (b) magistratus minores választása (c) szövetségkötés más államokkal, illetve uralkodóikkal (d) törvénykezés nem politikai természetű ügyekben (a) a plebs gyűlése, csak plebejusok vettek részt rajta, elnöke a tribunus plebis volt (b) határozatai (plebiscita) a lex Hortensiáig csak a plebsre nézve voltak hatályosak 7
Diocletianus (284-305) császár közigazgatási reformja Állam: hellenisztikus jellegű abszolút monarchia; a császár dominus et deus. Tetrarchia: 2 augusti + 2 caesares (augustusok vejei és örökösei). Közigazgatás: Központi kormányszervek (militia palatina) Területi közigazgatás - elválik a polgári és a katonai igazgatás!! 1. A központi közigazgatás legfőbb szeve: sacrum Polgári igazgatás: háromszintű consistorium (államtanács) - a polgári és katonai 1. Praefectus praetorio (4 fő) irányítja: közigazgatás felső szintű vezetői; udvari közigazgatás / természetbeni adók behajtása főméltóságok; császári palota tisztviselői 2. Négy udvari főméltóság: / legfelsőbb szintű törvénykezés (331 után ítéletük ellen nem lehet a császárhoz a) Magister officiorum fellebbezni!) (főudvarmester) - kancelláriai 2. Praefectus urbi a két főváros (Róma és hivatalok irányítása / kegyúri Constantinopolis) élén, mivel ezek nem döntések formába öntése / tartoztak a praefecturák rendszerébe. beadványok jogi elbírálása / 3. Vicariusok (=helyettesek): eredetileg a levelezés, hivatali ügyintézés / praef. praet.-kat segítik; utóbb önálló államrendőrség, palotaőrség, dioëcesis-t (saját területet) kaptak, ítéletük birodalmi posta, fegyvertárak ellen a császárhoz lehetett fellebbezni. A felügyelete. kb. 100 kisebb provincia élén helytartók b) Quaestor sacri palatii álltak. (főkancellár) - császári rendeletek és kinevezési okmányok megfogalmazása. c) Comes sacrarum largitionum (kb. pénzügyminiszter) - birodalom pénz- és adóügyi igazgatása. d) Comes rerum privatarum - az uralkodó magánvagyonának felügyelője. Császári palota igazgatása: praepositus sacri Katonai közigazgatás: cubiculi; prétoriánus gárda helyébe új testőrség Államtanács mellett írnokok dolgoztak. I Constantinus óta önálló területi parancsnokok (magistri militum) állnak az élén; a dioëcesisekben duces látták el a katonai parancsnokságot. 8
A jogfejlődés szempontjából fontos császárok és tevékenységük Octavianus /Augustus ( Kr.e. 27 Kr.u. 14): Kr.e. 31 23: egyik consul Kr.e. 12-től pontifex maximus ius publice respondendi leges Iuliae (~ de civitate / ~ iudiciorum privatorum / iudiciorum publicorum / ~de maritandis ordinibus / ~de maiestate / ~de vi privata) Claudius ( Kr.u. 41 54): Saját kancelláriát állított fel. Részei: császári adminisztráció levelezés jogi beadványok osztálya államkincstár Hadrianus ( 117 138): egységes állami közigazgatás senatus helyén consilium principis jön létre ius publice respondendi-t civiljogi erőre emeli Edictum Perpetuum (Salvius Iulianus)!!! Antoninus Pius (138 161): Quarta divi Pii serdületlen önjogú csak úgy arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval biztosítja, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól; ha mégis így tenne, köteles vagyonának ¼-t az arrogáltnak kiadni Civiljogi erőre emelte a testamentum septem signis obsignatumot; ettől kezdve az erre hivatkozó örökös bonorum possessio cum re-t kapott. (Korábban csak sine re, azaz a civiljogi örökössel szemben hatálytalan volt!) Marcus Aurelius (161 180): Decretum divi Marcii a követelés elvesztésével bünteti azt a hitelezőt, aki adósának vagyontárgyait önhatalommal bár nem erőszakkal lefoglalja követelése fejében Antonius Caracalla (211 217): Constitutio Antoniniana minden szabad alattvalóra kiterjeszti a római polgárjogot, kivéve a Latini Iuniani körébe tartozók Diocletianus (284 305): a császár dominus deus lesz (innentől dominatus!) tetrarchia: 2 Augusti + 2 Caesares I. Constantinus (306 337): Milánói Edictum (313) türelmi rendelet; keresztény vallás felemelkedése I. Theodosius (379 395): 380-ban államvallássá tette a kereszténységet 9
II. Theodosius (408 450) és III. Valentinianus (424 455): lex citationis (426) kiadása Codex Theodosianus kiadása 439. január 1- én lépett hatályba; különösen fontos szerepet kap a közjog, emellett nagyon sok kegyetlen büntetőintézkedést is találunk benne I. Iustinianus (527 565): Kodifikáció: Codex Iustinianus (529) megtiltja a hivatkozást a C. Theodosianus, Hermogenianus és Gregorianus című törvényművekre; Quinquaginta decisiones (531) kompilátorok, interpolatio Digesta seu Pandectae (533) Institutiones seu Elementa (533) hivatalos tankönyv Codex Iustinianus Repetitae Praelectionis (534) 10
Lexek a történeti részben Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): A praetor peregrinus által kialakított praetori perrendet civiljogi erőre emelte, lehetővé téve, hogy római polgárok egymás közti jogvitáiban is alkalmazást nyerjen. Lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445): Lehetővé tette plebejusok és patríciusok házasodását, amit korábban a XII t.t. tilalmazott. Lex citationis (426. november 7., Ravenna): II. Theodosius és III. Valentinianus császárok által közösen kiadott rendelet, amely kötelező erővel ruházza fel az öt remekjogász: Gaius, Modestinus, Papinianus, Paulus és Ulpianus összes műveit, valamint mindazon jogászok véleményeit, akikre munkáikban az öt remekjogász hivatkozott. Véleménykülönbség esetén a többségi vélemény irányadó; ha az eltérő vélemények aránya egyenlő volt, Papinianus döntése követendő; ha ő nem nyilatkozik, a bíró szabadon választhat a vélemények közül. Lex Claudia de nave senatorum (Kr.e. 218): Korlátozta a senatorok tengeri kereskedelemben való részvételét, azáltal, hogy legfeljebb 300 amphora űrmértékű hajót birtokolhattak. Lex Cornelia de edictis praetorum (Kr.e. 67): Elrendelte, hogy a praetorok hivatali évük alatt kötelesek tartani magukat a meghirdetett edictumukhoz. Lex Cornelia de magistratibus (Kr.e. 82) + lex Villia annalis (Kr.e. 180): A magistraturák betöltésének sorrendjét (cursus honorum) szabja meg. Eszerint quaestura 30, aedilitas / tribunatus 37, praetura 40, consulatus pedig 43 éves kortól vállalható. Censor és dictator csak consulviselt személy lehetett; az egyes tisztségek viselése között legalább két évnek kellett eltelnie. Lex Hortensia (Kr.e. 287): A lexekkel egyenrangú jogforrássá tette a plebiscitumokat, amelyeket a concilium plebis a törvények módjára hozott. Leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367 366): Csökkentette a plebejusok adóterheit; 500 iugerumban határoztatott meg az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható terület; az egyik consult a plebsből kellett választani; praetori tisztség felállítása iurisdictio gyakorlására. Lex Ogulnia (Kr.e. 300): Lehetővé tette plebejusok jelölését főpapi tisztségekre, így már plebejus is bejuthatott a pontifexek testületébe. A lex Ogulnia maga plebiscitum volt. Lex Ovinia (Kr.e. 312 körül): Ettől kezdve a senatorok névsorát a censorok állapították meg. Lex Poetilia Papiria de nexis (Kr.e. 326): Enyhítette az adósrabszolgáság szigorát. Lásd pl.: adós bilincsbe verése vagy megölése tiltott! Lex Publilia Philonis (Kr.e. 339): Kezdetben a népgyűlésen elfogadott törvények csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye elfogadta őket. Eme törvénytől kezdve ez a szentesítés kérhetővé, majd később puszta formalitássá vált. Lex Valeria de provocatione (Kr.e. 300): A római polgárok a magistratusok határozatai ellen a Város határán belül a népgyűléshez fellebbezhettek. 11
ELJÁRÁSJOG A perjog rendszere áttekintés PERES ELJÁRÁS NEM PERES ELJÁRÁS VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS Civiljogi: Forma szerint: Civiljogi: Adóssági pereknél Legis actio Interdictum személyi vh.: ~ sacramento Iussum Legis actio per manus ~ ~ in rem Decretum iniectionem ~ ~ in personam Legis actio per pignoris ~ per iudicis (seu arbitri) capionem: peren kívüli postulationem ~ per condictionem zálogolás (katonai ügyekben aes militiae [zsold], aes equestre [ló vételára], aes hordarium [abrak, takarmány]; ugyanígy alkalmazták adóbérlő adókövetelésének, ill. áldozati állat vételárának végrehajtására) Dolog iránti pernél: kezességvállalás biztosította a vh-t (kezesek az állam adósai!) Praetori: Formuláris(!) Rendes alkatrészek: Bírókinevezés Intentio/demonstratio Condemnatio/adiudicatio Rendkívüli alkatrészek: Praescriptio Exceptio (Fictio) Császári: Cognitiós eljárás - írásbeli per, hivatalnokbíró előtt, libellus, távolmaradás esetei, kötött bizonyítási rendszer, appellatio, perköltségek, stb. Tartalma szerint: in integrum restitutio stipulatio honoraria missio in possessionem Praetori: Személyi + vagyoni actio iudicati csődlejárás (magister bonorum, bonorum emptor!) actio Pauliana cessio bonorum Iustinianusnál ebből: beneficium competentiae! Császári: Vagyoni végrehajtás 12
Lexek az eljárásjogi részben Lex Aebutia de formulis (Kr.e. 149-126 között): Civiljogi erőre emelte a praetor peregrinus által kialakított perrendet (lehetővé tette használatukat római polgárok közötti vitákban). Lex Calpurnia (Kr.e. III. sz.): A legis actio per condictionem elnevezésű performát használhatóvá teszi határozott dologra menő követelések esetében. Lex Furia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki a kezestől többet hajtott be, mint amennyi a kezes tényleges tartozása volt. Lex Furia testamentaria (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, aki hagyomány (legatum), vagy más halál esetére szóló singularis successio esetén 1000 ast meghaladó értékben szerzett, feltéve, hogy a szerzés nem volt kivéve a törvény hatálya alól. Ilyenkor a l. a. p. m. i. alkalmazására nem marasztalt adós ellen került sor. Lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17): Véglegesen hatályon kívül helyezte az addigra már elavult legis actiós perrendet. Lex Iulia iudiciorum publicorum (Kr.e. 17): Egységet teremtett a quaestiók szervezetében: 4 decuria működött, amelyek a magistratusok választásában is közreműködtek. Közvádló nem volt, bármely polgár felléphetett vádemelési céllal. A bíróság csak a bűnösségről szavazott, a büntetést ez a törvény határozta meg. Lex Licinnia (Kr.e. 210 körül): A legis actio per iudicis (seu arbitri) postulationem performa alkalmazását kiterjeszti az actio communi dividundo körébe tartozó, közös tulajdon megosztására menő perekre is (stipulatiós követelésekre, és az actio familiae herciscundae körébe tartozó esetekre már a XII t.t. alkalmazhatóvá tette ezt a performát). Lex Marcia (Kr.e. 104): A legis actio per manus iniectionem alkalmazását lehetővé teszi a kamatokat behajtó uzsorásokkal szemben. Lex Pinaria (Kr.e. 472): Legis actio sacramento keretében, a sacramentum összegének a pontifexeknél történő letétele után, a további eljárásnak 30 napra történő felfüggesztését rendelte el (szemben a legis actiós eljárás kezdeti szabályaival). Ezen 30 nap alatt a felek kölcsönösen kezesekkel (vadimonium) biztosíthatták egymást; a határidő elteltével azonban ismét meg kellett jelenniük a iurisdictiót gyakorló magistratus előtt (praetor), bíróválasztás végett. Lex Publilia de sponsu (Kr.e. 200 körül): A legis actio per manus iniectionem kezes általi alkalmazását lehetővé teszi azzal a személlyel szemben, akire nézve a kezes kezességet vállalt, az adós pedig ettől számított 6 hónapon belül nem teljesített a kezes részére. Lex Silia (Kr.e. III. sz.): Határozott pénzösszegre menő perekben használhatóvá teszi a legis actio per condictionem elnevezésű performát. Posztklasszikus és iustinianusi változások 1. A iustinianusi kodifikáció mondta ki az önhatalmú jogérvényesítés általános tilalmát. 2. II. Theodosius 424-ben kiadott constitutiója az actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította meg; az egyházi- és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el. 13
3. Perbeli képviselet rendjében: a későcsászárkortól a marasztalás a cognitor javára szólt; a marasztalási keresetet csak a képviselt indíthatta meg. A kompilátorok a cognitor szó helyébe a procuratort interpolálták. 4. A cessio bonorum körében Iustinianusnál a létfenntartáshoz szükséges vagyonhányad nem csupán a végrehajtás megkezdése utáni szerzeményekből illette meg az adóst, hanem a végrehajtáskor már meglevő vagyonból is; ezt hívták beneficium competentiae-nek. 14
SZEMÉLYI- ÉS CSALÁDJOG A portio mulieris kérdése Ulp. D. 25, 4, 1 pr 1 (24 ad ed.) (pr.) Temporibus divorum fratrum cum hoc Marcus Aurelius és Verus uralkodása alatt volt incidisset, ut maritus quidem praegnatem egy férj, aki azt állította, hogy a felesége mulierem diceret, uxor negaret, consulti Valerio Prisciano praetori urbano rescripserunt in haec verba: Novam rem desiderare Rutilius Severus videtur, ut uxori, quae ab eo diverterat et se non esse praegnatem profiteatur, custodem apponat, et ideo nemo mirabitur, si nos quoque novum consilium et remedium suggeramus. Igitur si perstat in eadem postulatione, commodissimum est eligi honestissimae feminae domum, in qua domitia veniat, et ibi tres obstetrices probatae et artis et fidei, quae a te adsumptae fuerint, eam inspiciant. Et si quidem vel omnes vel duae várandós; a felesége ezt tagadta. Az uralkodók ebben a tárgyban egy rescriptumot bocsátottak ki Valerius Priscusnak, Róma praetorának, ami az alábbiakat tartalmazta: Rutilius Severus furcsa igénnyel járult elénk, azt követelve, hogy rendeljünk custost (= őrt, őrzőt) a feleségének, aki elvált tőle és azt állítja, hogy nem várandós. Ekként nem meglepő, hogy erre az esetre mi is újszerű megoldást javasolunk. Ha a férj kitart fenti igénye mellett, jelöljék ki egy tiszteletre méltó asszony házát, ahol Domitia megszállhat. Ott három, kiemelkedő tudású és megbízható renuntiaverint praegnatem videri, tunc bábaasszony látogassa meg őt. Ha mindhárman, persuadendum mulieri erit, ut perinde custodem admittat atque si ipsa hoc desiderasset: quod si enixa non fuerit, sciat maritus ad invidiam vagy közülük legalább ketten úgy nyilatkoznak, hogy Domitia várandós, úgy a feleség köteles elfogadni a custost, mintha azt saját maga kérte existimationemque suam pertinere, ut non volna. Ha nem fog szülni, férje saját magát immerito possit videri captasse hoc ad aliquam mulieris iniuriam. Si autem vel omnes vel plures non esse gravidam renuntiaverint, nulla causa custodiendi erit. szégyeníti meg, ennek pedig jó híre fogja kárát látni: azt fogják feltételezni róla, hogy csak azért állt elő ezzel a követeléssel, hogy feleségének rossz hírét keltse. Ha a bábák mindhárman, vagy közülük legalább ketten akként nyilatkoznak, hogy véleményük szerint Domitia nem várandós, úgy semmi sem indokolja, hogy custost adjunk mellé. (1) Ex hoc rescripto evidentissime apparet senatus consulta de liberis agnoscendis locum non habuisse, si mulier dissimularet se praegnatem vel etiam negaret, nec immerito: Ebből a rescriptumból látható, hogy a gyermek elismerésére vonatkozó senatusconsultumok, nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nő azt színleli, hogy nem várandós, vagy egyenesen 15
partus enim antequam edatur, mulieris portio est vel viscerum. Post editum plane partum a muliere iam potest maritus iure suo filium per interdictum desiderare aut exhiberi sibi aut ducere permitti. Extra ordinem igitur princeps in causa necessaria subvenit. tagadja ilyen voltát. És mindez nem alaptalan: hiszen a gyermek, amíg meg nem születik, anyja testének része, nemesebb szerve (portio mulieris vel viscerum). Születését követően, apja a praetor interdictumának igénybevételével követelheti, hogy a gyermeket vagy mutassák be neki, vagy adják át neki. Így siet a segítségére a princeps szükség esetén a feleknek. 16
Lexek a személyi- és családjogban Lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): A rabszolga felszabadítást korlátozó törvény 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit (ha megtette, úgy a felszabadítás érvénytelen volt!), illetve 30 évnél fiatalabb rabszolga nem volt felszabadítható (ha mégis felszabadították, nem nyerte el a római polgárjogot, csak Latinus Iunianus lett). Lex Atilia (Kr.e. 186 előtt): A hatóság rendel ki gyámot a rászorult mellé abban az esetben, ha sem végrendeleti, sem pedig törvényi gyámja nincsen. Az ilyen gyámot tuela dativának vagy tutela Atiliananak hívták. Lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): A rabszolgák száma szerint korlátozza a végrendeleti felszabadítást; e törvény megsértése érvénytelenít (2-10 rabszolga 1/2; 11-30 1/3; 31-100 1/4; 101-500 1/5; 500 felett maximum 100). Lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): Repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse ki akaratát. A posztklasszikus kortól kezdve válóokiratot kellett írni. Lex Iulia de collegiis (Kr.e. 21): A senatus engedélye szükséges olyan egyesületek alapításához, amelyek működése taggyűlés összehívását igényli. Lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): Minden 25 és 60 év közötti római férfi, valamint minden 20 és 50 év közötti római nő római házasságban köteles élni. Ha nem teszik (ún. caelibes), elveszítik a majdan rájuk szálló hagyatékot; ha pedig gyermektelenek (orbi), csupán a hagyaték felét szerezhetik meg (egymás javára végrendelkező házastársak esetén csak egy tizedét). (Ehhez ld. még a lex Papia Poppaea rendelkezéseit Kr.u. 9-ből!) Lex Iunia Norbana (Kr.u. 19): A formahibával felszabadított rabszolgák nem kaptak civitas Romanát, csak ius Latii-t, így csupán Latini Iuniani lettek. Lex Laetoria [Plaetoria?] (Kr.e. 200 körül): Csalás címén büntetőkereset indítható az ellen, aki becsapott egy minort. Ha a csaló miután becsapta a minort perelte be őt teljesítésre, a praetor exceptiót adott. Ha a minor már teljesített, és később jött rá a csalás tényére, in integrum restitutiót kérhetett a praetortól. Lex Minicia (Kr.e. 90): A polgár és peregrinus házasságából született gyerek az alacsonyabb jogállású szülő státusát követi. (Ezt a törvényt egy Hadrianus-korabeli SC szüntette meg). Lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Az incapacitas (az örökség megszerzésére való képtelenség) Kivételt tesz a törvény a háromgyerekes ingenua és a négygyermekes libertina anyákkal: nekik nincs újraházasodási kötelezettségük; ez a ius trium / quattor liberorum. Ld. még lex Iulia de maritandis ordinibus. Lex Petronia de servis (Kr.u. 61): A rabszolga ura bíró ítélet nélkül nem küldhette rabszolgáit önkényesen állatviadalra (ad bestias). Senatus consultumok a személyi- és családjogban SC Claudianum (Kr.u. 52 / 54?): Rabszolga lett az a szabad nő, aki más rabszolgájával folytatott nemi viszonyt, és azt a rabszolga gazdájának háromszori tiltakozása ellenére sem hagyja abba. SC Macedonianum (Kr.u. 69-79?): A filius familias részére folyósított pénzkölcsön sem az apa életében, sem annak halála után nem volt peresíthető (mindkét esetben naturalis obligatiót eredményezett!). Ha valaki mégis pert indított, akkor a filiust megillette az exceptio senatus consulti 17
Macedoniani. Csak akkor kellett teljesítsen, ha az apa parancsára vagy belegyezésével vette fel a kölcsönt, illetve a peculium castrense esetén; ilyenkor a filius a különvagyon erejéig felelt. SC Plancianum (Kr.u. 69 / 79?): A válás után született gyermek származásának megállapítására irányuló eljárás szabályait tartalmazza. A nőnek a válástól számított 30 napon belül értesítenie kell a férjet várandósságáról, de a határidő elmulasztása nem eredményezi automatikusan a születendő gyermekre nézve hátrányos döntés meghozatalát. Amennyiben a volt férj vitatja, hogy a gyerek tőle származik, őrzőket (custodes ad ventrem custodiendum inspiciendumque) küldhet a nő megfigyelésére ilyenkor a majdan megszületendő gyermeket nem kell elismernie, de az apaság ténye ettől függetlenül bizonyítható vele szemben. Amennyiben a volt férj elmulasztja vitatni a nő általi értesítést, és őrzőket sem küld, akkor tartási kötelezettsége keletkezik a gyermekkel szemben, de a gyermek nem válik automatikusan az örökösévé. SC Silanianum (Kr.u. 10): Ha a gazda gyilkosság áldozata lesz, a vele egy fedél alatt lakó rabszolgák is ölessenek meg, hacsak nem védelmezték urukat, akár az életük árán is. SC Vellaeanum [Velleianum?] (Kr.u. 46 és 54 között): Megtiltotta, hogy a női intercessiót, vagyis hogy a nők másért kezességet vállaljanak, perbeli képviselők legyenek, továbbá teljes öröklő- és végrendelkező képességük is korlátozást szenvedett; ez utóbbiakat csak a posztklasszikus korban rendezték. Egyéb jogintézmények a római személyi jogban Fictio legis Corneliae: Ha római polgár hadifogságban halt meg, úgy kellett tekinteni, mintha életének utolsó szabad pillanatában halt volna meg, így végrendelete érvényben maradhatott. Ius postliminii: A hátsó küszöb joga ; a fogságba esett személy vagyoni viszonyai fogságba esésével megszűntek, azonban ha mégis hazatért, akkor a hátsó ajtón belépve úgy tekintetett, mintha soha nem is lett volna távol. Praesumptio Muciana: A nő házasság alatti szerzeményei az ellenkező bizonyításáig mind a férjtől származónak tekintendők. 18
DOLOGI JOG A tulajdon fajai Alanya Tárgya Szerzésmód Kviritár tulajdon Csak olyan személy, aki Res habilis (alkalmas Civiljogi szerzésmód commerciummal bír dolog) csak forgalomképes (kivéve: tartományi telek) Bonitár tulajdon Ø Tartományi telken Ø fennálló tulajdonszerű viszony Peregrinus tulajdon Ø A dologegyesülés problémaköre Fogalma: különböző személyek tulajdonában álló dolgokból egy összetett dolog jön létre. Az egyesülés minősége szerint létezett: (a) gyenge egyesülés ilyenkor nincs tulajdonváltozás, dominium dormit, tehát perlési lehetőség sincs, a kapcsolat megszűntével: actio ad exhibendum; (b) erős egyesülés ez lehetett (α) alárendelő, itt accessio cedat principali; (β) mellérendelő, itt condominium a dolgok értékének arányában. Ingatlanokkal kapcsolatos acessiók Folyókkal kapcsolatos accessiók: (a) alluvio (erős) iszaplerakódás (b) avulsio (gyenge) sodorvány (c) alveus derelictus elhagyott folyómeder; agri artificinii esetén a folyó középvonala + a mezsgye határolta területen nőtt hozzá az egyes telkekhez, agri limitati esetén okkupálható. Satio, implantatio előbbi erős egyesülés, utóbbi gyenge, amíg a növény gyökeret nem ereszt Inaedificatio = építés (a) beépítés: idegen anyagot saját telekbe; actio de tigno iucto. (b) ráépítés: idegen telekre saját anyagot; jhű impensae (Celsus) vagy anyag- és bérköltség (Gaius), rh-ű ius tollendi. Ingókkal kapcsolatos acessiók alárendelő* mellérendelő Ferruminatio fémek Confusio folyadékok melegen történő összeöntése (nem összekovácsolása, egységes a megítélése: idegen anyag Ulpianus szerint ez közbeiktatása nélkül specificatio). (erős). Adplumbatio fémek összeillesztése ólomkapcsokkal (gyenge). Textura, scriptura, Conflatio fémek pictura ötvözése, DE! ha szabiniánusok: tábla, szétválaszthatók, akkor prokuliánusok: nincs dologegyesülés, festmény, szöveg a actio ad exhibendum. fődolog. Fémektől különböző Commixtio keveredés, fődolog összeillesztése vindicatio pro parte. más dologgal, ragasztás, DE! commixtio szegelés, beékelés nummorum: pénzérmék módszerével. bekeveredése, tulajdonszerzés miatt csak gazdagodásra lehet perelni. 19
*: Ingók alárendelő kapcsolatánál kérdés: Melyik a fődolog? A szabiniánusok szerint az, amelyik nagyobb értékkel, vagy tömeggel bír, a prokuliánusok szerint az, amelyiknek a gazdasági jelentősége nagyobb. A birtok védelme Posszesszórius védelem hatósági úton kap védelmet a birtokos, a birtoklás tényénél fogva. Módja: interdictum. Megtartásra i. uti possidetis: ingatlan; győz, aki az ~ kibocsátásakor nem birtokol alattomban / erőszakkal. hibátlanul kell birtokolni! i.utrubi: ingók; győz, aki az ~ kibocsátásától visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokol (pl. 8 hónap Titius, utána 7 hónap Seius - Seius győz, Titius csak 4 hónapot birtokolt abban az évben) Visszaszerzésre i. unde vi: akit ingatlan birtokából vetettek ki, 1 éven belül kérheti (fegyveres erőszaknál korlátlan ideig) i. de precario: ha a szívességi használó felhívásra nem adja vissza a dolgot, ezzel lehetett visszaszerezni i. de clandestina possessione: aki clam (alattomban) vette el a birtokot, attól ezzel; később unde vibe olvadt. 20
Lexek a dologi jogi részben Lex Atinia (Kr.e. 200 körül): A lopott dolgok elbirtoklásának általános tilalmát mondta ki. A lopott dolgok tolvaj általi elbirtoklását már a XII tt. is tilalmazta, azonban a fenti törvény általános jellegénél fogva a tilalom kiterjedt a jóhiszemű birtokosokra is. Ha azonban a dolog valamilyen módon visszakerült a tulajdonoshoz, a tilalom hatályát vesztette, vagyis a dolog elbirtokolhatóvá vált. Lex Plautia (Kr.e. 78 63 között): A lex Atinia tilalmát kiterjesztette az erőszakkal elvett dolgokra (res vi possessae), tehát ebbe a körbe már az ingatlanok is tartozhattak. Lex Scribonia (Kr.e. 50?): Megtiltotta a szolgalmak elbirtoklását (valószínűleg a kései köztársaság korában), azonban a klasszikus kor vége felé ez az aktus ismét lehetségessé vált. Posztklasszikus és iustinianiusi változások 1. Előnyös változás, hogy a posztklasszikus korban a tartományi telek és a peregrinus-tulajdon különállása megszűnt; Iustinianus formailag is deklarálta a magántulajdon egységét, vagyis ezután csak a bonitártulajdon különállása maradt meg. 2. A birotkinterdictumok körében a posztklasszikus jog eltűntette az interdictum unde vi-t, helyette behozva az actio momenti-t (momentum itt = 'jelenlegi birtok'). 3. A iusinianusi jogban egyrészt megszűnt az actiók és intedictumok közötti különbség, azaz utóbbiak is a rendes peres eljárások közé soroltattak be; másrészt az intedictum utrubi és ~ uti possidetis összevonatott, alkalmazási feltételek tekintetében az interdictum uti possidetis szabályozása irányadó. Részben felújította az interdictum unde vi intézményét is, de ekkortól már interdictum de vi az elnevezése, továbbá eltörölte a hibás birtok kifogását. 4. Iustinianus törölte el a mancipatio intézményét, bár már a posztklasszikus időkben is igen ritkán használták. 5. Iustinianus az ingó dolgok elbirtoklását 3 évre változtatta, ingatlanok esetében a tartományi telek elbirtoklásához igazodott (10, illetőleg 20 év praescriptio longi temporis!). 6. Praescriptio longissimi temporis: Aki 30 vagy 40 éven keresztül háborítatlanul birtokolt egy jóhiszeműen szerzett dolgot, az a keresetelévüléssel együtt tulajdont is szerzett a dolog felett. 7. A posztklasszikus jogban a tulajdon-traditio alkalmas volt res mancipi tulajdonának megszerzésére is. Iustinianusnál a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették, kifejezetten hitelezték, esetleg más egyéb módon biztosították (vagyis a mancipatio XII tt.-ben meghatározott szabályait terjesztette ki a traditióra!). 8. Az idegen dologbeli jogok körében: habitatio egy ház vagy lakás használatának joga, amit Iustinianus önállósított és az ususfructus szabályait terjesztette ki rá. Személyes szolgalmak használat, haszonélvezet, habitatio. A birtok fogalmának kiterjedése miatt (jogbirtok iuris possessio) aki a szolgalmat birtokolja, az a birtoklás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi jogosultságot is. A szolgalmak általános keresete az actio confessoria lett. Az ún. szomszédjogokat ( tulajdon korlátai) törvényi szolgalmaknak nevezik ettől a kortól kezdve, mintegy szembeállítva a jogügylettel alapított szolgalmak csoportjával. 21
GYAKORLÓ ESETEK Eljárásjog 1. A Kr.u. IV. század elején Marcus, aki üzletszerűen foglalkozik kölcsönnyújtással, kölcsönad egy összeget a megszorult Semproniusnak. Mivel Sempronius határidőre nem fizet, Marcus embereivel együtt megjelenik Sempronius házában, és foglalni kezdi annak vagyontárgyait. Minek minősül ez az önhatalmú jogérvényesítés? Mi a jogkövetkezménye? Miért? 2. Gaius, egy idős római, végrendeletet akar készíteni; ebből a célból több barátját is felkéri, hogy legyenek tanúi ennek a jognyilatkozatnak. A jogélet mely szereplőjéhez fordulhat Gaius, és miért? Milyen szabályok vonatkoznak erre a közreműködőre? 3. Gaius, egy idős római, végrendeletet akar készíteni, ám szeretné elkerülni, hogy barátainak tanúskodniuk kelljen a végrendelet megtételénél. A jogélet mely szereplőjéhez fordulhat Gaius, és miért? Milyen szabályok vonatkoznak erre a közreműködőre? 4. Három fiú együtt örökölt egy tusculanumi birtokot. Mivel a birtok kezelését nem szeretnék időben megosztva végezni, azt a megoldást választják, hogy felparcellázzák a birtokot, így mindenki csak a maga majdani részével kell törődjön. Milyen keresettel tudják ezt megoldani? Milyen jogintézmény miatt speciális ez a kereset? Mit tud erről a jogintézményről? 5. Három fiú együtt örökölt egy tusculanumi birtokot. Mivel mindhárman kereskedők Itália különböző pontjain, inkább közösen pénzzé teszik a birtokot. Milyen keresettel tudják a birtokért kapott összeget elosztani egymás között? Milyen jogintézmény miatt speciális ez a kereset? Mit tud erről a jogintézményről? 6. November 5-én Acer kölcsönadott Belliusnak 100 sesterciust azzal, hogy elegendő, ha november 20-án visszafizeti. Két nappal ezután Acer meglátogatja Belliust, amikor a felek rögzítik, hogy megfelelő, ha Bellius a tartozást november 25-én fizeti vissza. Ezek után november 21-én Acer beperli Belliust arra hivatkozva, hogy nem teljesített. Mit tehet Bellius? Milyen jogeszközzel? Mi ennek a joghatása? 7. Mintegy 10 évvel ezelőtt Acer kölcsönadott Belliusnak 100 sesterciust, amit Bellius soha nem fizetett vissza, ám Acer a határidő eltelte után eddig soha nem követelte tőle az összeget. A tízz év eltelte után Acer hirtelen beperli Belliust arra hivatkozva, hogy nem teljesített. Mit tehet Bellius? Milyen jogeszközzel? Mi ennek a joghatása? 8. Praetori korban Manliust arra kényszerítették, hogy írjon alá egy szerződést, amely szerint ő Iucundusnak tartozik. Milyen segítséget kérhet Manlius a praetortól? Milyen feltételek mellett? 9. Praetori korban Caeciliust késsel fenyegetve ráveszik, hogy írjon alá egy szerződést, amely szerint ő Gnaeusnak tartozik. Milyen segítséget kérhet Caecilius a praetortól? Milyen feltételek mellett? 22
10. Egy adós, akinek sok hitelezője van, összebeszél egy barátjával, és eladja neki a vagyonát, hogy hitelezőitől megszabadulhasson. Mit tehetnek a hitelezők? Milyen szabályok szerint? Mi a szankció ebben az esetben? 11. Egy adós, akinek sok hitelezője van, egy távoli ismerősnek, aki az adós helyzetéről mit sem tud, eladja a vagyonát. Az ismerős megveszi a vagyont, nem is tudva, hogy az végrehajtás alatt áll. Mit tehetnek a hitelezők? Milyen szabályok szerint? Mi a szankció ebben az esetben? 12. Milyen formula alkatrészek találhatók a következő formulában? Gnaeus legyen a bíró. Ha bizonyítást nyer, hogy a dolog, amely a per tárgyát képezi, a római polgárok joga szerint Agót illeti, és ezt a dolgot a rendelkezésednek megfelelően nem adják vissza Agónak, amennyit ez a dolog érni fog, annyiban, bíró marasztalt Brutust Ago javára, ha nem nyerne bizonyítás, mentsd fel. 13. Milyen formula alkatrészek találhatók a következő formulában? Decimus legyen a bíró. Ha Ago egy rabszolgát vásárolt, és azt neki átadták, továbbá ha ez a rabszolga, aki a per tárgyát képezi, a római polgárok joga szerint Agót illetné, ha már egy éve birtokolná, és ezt a dolgot a rendelkezésednek megfelelően nem adják vissza Agónak, amennyit ez a dolog érni fog, annyiban, bíró marasztalt Brutust Ago javára, ha nem nyerne bizonyítás, mentsd fel. 14. Milyen formula alkatrészek találhatók a következő formulában? Manlius legyen a bíró. Mivel Ago és Brutus nem pontosan meghatározott szolgáltatásra tettek ígéretet egymásnak, amit csak emiatt Brutus adni tartozik Agónak, annyiban, bíró marasztalt Brutust Ago javára, ha nem nyerne bizonyítás, mentsd fel. 15. Milyen formula alkatrészek találhatók a következő formulában? Mammercus legyen a bíró. Ha bizonyítást nyer, hogy Brutus 100 sesterciust köteles adni Agónak, ha az ügyben Agó nem jár el csalárdul, bíró marasztalt Brutust 100 sesterciusban Ago javára, ha nem nyerne bizonyítás, mentsd fel. Személyi jog 1. A serdült Gaia titokban viszonyt folytat a szomszéd kereskedő rabszolgájával. Mi ennek a cselekménynek a következménye? Melyik korban? Milyen feltételek mellett? 2. Egy gazdag senator feleségével és serdületlen gyermekeivel hosszabb körutazásra indul. Az utazás során súlyos balesetben mindannyian meghalnak. A senator testvérei szeretnék megkapni a hagyatékot. Jogászhoz fordulnak segítségért. Mi a jogász válasza: milyen jogintézmény alkalmazására van itt szükség? 3. Egy terhes római polgárnőt fogságba ejtenek a kalózok. A nő a fogságban megszüli gyermekét. Amikor a gyermek felnő, közhivatalt akar vállalni, ám ellenlábasa arra hivatkozik, hogy nem vállalhat ilyen hivatalt, mert fogságban született, tehát nem római polgár. A gyermek jogászhoz fordul. Mi a jogász válasza? 4. Egy római házasságban élő, várandós polgárnőt száműzetésre ítélnek. A nő a száműzetésben szüli meg gyermekét. Mind a nő, mind a gyerek apja azt szeretnék, ha 23
a gyerek Rómában nőne fel, római polgárként. Ezért az apa jogászhoz fordul tanácsért. Mit tanácsol neki a jogász? Mi alapján? 5. Egy vagyonos senator (paterfamilias) és felesége 22 éves fiúkkal Egyiptomba utaznak. Hajójuk tengeri viharban elpusztul. A 22 éves fiú után egy fiúgyerek maradt. Megszerezheti-e az örökséget a gyerek? Milyen jogintézmény alkalmazására van itt szükség? 6. Albus és Balbina házassága válással szűnik meg, mivel Balbina anyaként nem állta meg a helyét, és háztartását is elhanyagolta. Annak idején, a házasság megkötésekor Balbina igen jelentős hozományt adott férjének, amelyet most visszakövetel. Milyen keresettel teheti? Mire vonatkozik ez a kereset (felek, a kereset tárgya)? Mit tehet a férj? 7. A 11 éves Gellius üzletet köt a serdült Agóval: Gellius egy lovat ad tulajdonátruházási céllal Agónak. Létrejön-e az ügylet? Hogyan alakulnak a jogok és kötelezettségek? Indokolja! 8. A 11 éves Gellius üzletet köt a serdült Agóval: Ago egy lovat ad tulajdonátruházási céllal Gelliusnak. Létrejön-e az ügylet? Hogyan alakulnak a jogok és kötelezettségek? Indokolja! 9. A 11 éves Gellius üzletet köt a serdült Ago 10 sesterciust ígér Gelliusnak stipulatióban. Létrejön-e az ügylet? Hogyan alakulnak a jogok és kötelezettségek? Indokolja! 10. Egy 20 éves római polgár vesz egy lovat egy serdült kereskedőtől, aki lényegesen többet kér a lóért, mint annak a piaci ára. A vevő ezzel tisztában van, és nem fizeti meg a vételárat. A kereskedő beperli a vevőt. Milyen segítséget kérhet a vevő a praetortól? Miért? 11. Egy 20 éves római polgár vesz egy lovat egy serdült kereskedőtől, aki lényegesen többet kér a lóért, mint annak a piaci ára. A vevő azonban ezt nem tudta: kifizeti a vételárat, és csak a szomszédjától tudja meg, hogy sokat fizetett a lóért. Milyen segítséget kérhet a vevő a praetortól? Miért? 12. A Kr.u. IV. században Marcianus örökbe fogad egy 8 éves önjogú fiút, és örökösévé is teszi. Mire köteles az örökbefogadó? Ismertesse ezt az intézményt! Dologi jog 1. Minősítse az alábbi eseteket a birtok- és tulajdoni helyzet szempontjából! a. Gaius ellopja Marius vázáját. b. Gaius eladja a Mariustól lopott vázát Semproniusnak, aki a lopás tényéről nem tud. c. Gaius eladja a Mariustól lopott vázát Semproniusnak, aki a tisztában van a váza lopott mivoltával. d. Marcellus örökhaszonbérlet keretében művel egy szőlőt. e. Octavius bérleti szerződés keretében gondozza a bérbeadó búzáját. f. A juhász kiviszi a nyájat a legelőre. 24
g. Lucius haszonkölcsönbe kapja Celsus lovát azzal, hogy háborúba megy vele. 2. Gaius és Manlius kivetette Cassiust a telkéből, amelyen különböző ingóságok is voltak. Visszajuthat-e Cassius a telkére? Milyen védelemben részesülhet? 3. Cassius esküvőre megy a szomszéd faluba, és amikor visszatér, megdöbbenve látja, hogy Gaius és Manlius elfoglalták a házát, és nem akarják beengedni. Milyen a birtokhelyzet ebben az esetben? Milyen védelemben részesülhet Cassius? 4. Gnaeus ellopja Sempronius értékes családi ezüstkészletét. Hogyan szerezhet tulajdont Gnaeus? 5. Gnaeus ellopja Sempronius értékes családi ezüstkészletét, majd ezt eladja Mammercusnak, aki nem tud a lopás tényéről. Hogyan szerezhet tulajdont Mammercus? 6. Marcus jóhiszeműen megvett egy idegen telket, utóbb azonban kiesett ennek birtokából. Amikor visszaszerezte, már tudta, hogy az eladó nem volt tulajdonos. Két év elteltével jelentkezik az eredeti tulajdonos és követeli vissza a telket. Milyen sikerrel? 7. Titius eladta Sempronius telkét Gaiusnak, és azt a vételár kifizetése után át is adta neki. Egy évvel később Sempronius meghal, és Titius lesz az örököse, aki ebben a minőségében újra eladja a telket, most Corneliusnak. Mi a birtok- és tulajdoni helyzet? Mi történik az alábbi esetekben: Titius perli Gaiust / Cornelius perli Gaiust / Gaius kiesik a telek birtokából, és az Corneliushoz kerül? 25
JOGESETEK, TÉNYÁLLÁSOK Az alábbi forrásszövegek kivétel nélkül eredeti jogászi vélemények, méghozzá abban a formában, ahogyan ezek a Kr.u. VI. században, a Iustinianus császár nevével fémjelzett kodifikációs tevékenység eredményeként létrejött egyik munkában, a Digestában szerepelnek. A Digesta a jogászi véleményeket, responsumokat tartalmazó gyűjteményes munka volt; jelentősége egyebek mellett abban áll, hogy az ebben szereplő, egyedi esetekre adott konkrét válaszok tanulmányozása révén képet kaphatunk a klasszikus római jog jogéletéről, jogi gondolkodásáról, valamint a jogászi érvelés gyakorlatáról. A cél ezekkel a forrásszövegekkel az lenne, hogy a hagyományos Digestenexegese módszerével kerüljenek elemzésre. Az exegézis elkészítésének vannak azonban bizonyos előfeltételei, valamint meghatározott lépései. Előfeltételként a szabályok valamilyen fokú ismerete szükségeltetik: a jogintézmények definícióit, a keletkezésük és megszűnésük eseteit, valamint eme jogintézmények konkrét tartalmát valamilyen mértékben ismerni kell ahhoz, hogy érdemben hozzá lehessen szólni a forrásszövegekhez. A forrásszövegek exegézise több lépcsős tevékenység. Az oktatási célú exegézis nyilvánvalóan eltér a tudományos igényű elemzéstől, így most csak a számunkra releváns lépéseket emeljük ki, amelyek a következők: a) A tényállás azonosítása b) Jogkérdés c) Jogászi döntés d) Magyarázat Ad a) A tényállás azonosítása Ebben a körben meg kell állapítani, hogy kik az esetben szereplő felek, és milyen igényt fogalmaznak meg egymással szemben, valamint hogy az igényt milyen érvekkel támasztják alá, illetőleg az esetben mely további tények bírnak döntő jelentőséggel. Ad b) Jogkérdés Azonosítani kell az absztrakt, tehát kellően általános formában is megfogalmazható jogkérdést. Ad c) Jogászi döntés Azonosítani kell a jogász által adott választ, az esetleges korábbi vagy más jogászokra történő hivatkozást. (Meglátásunk szerint ebben a vonatkozásban szükséges némi jogtörténeti háttérismeret is, amelynek birtokában pl. könnyen érthető és magyarázható, hogy ha egy adott jogász a véleményében Labeo nézeteire hivatkozik, akkor a neki feltett kérdésre adott válasza a prokuliánus iskola szemléletét fogj tükrözni.) Ad d) Magyarázat Itt szükségesek a tételes háttérismeretek, amelyek segítségével értelmezni lehet a jogász által az azonosított jogkérdésre adott választ. 26
Mintaelemzés Herm. D. 44, 4, 16 (6 iuris epit.) Si debitor a furioso delegatus creditori eius solvat, quem compotem mentis esse existimabat, et ita cum eo agatur: exceptione doli in id, quod in rem furiosi processit, defenditur. Ha az adós, akit egy épelméjűnek vélt őrült delegált, az ő [ti. az őrült] hitelezőjének teljesít, és ekként [utóbb] perlik [a teljesítésre], megvédheti magát exceptio dolival arra nézve, ami az őrült javát szolgálta. A tényállás azonosítása 2. Teljesítés Adós Hitelező 3. Perlés 1. Delegatio Gondnok Őrült (épelméjűnek vélt) Az események időrendben: 1. delegatio 2. az ennek alapján történő teljesítés 3. a gondnok általi perlés Releváns tények: (1) a delegans őrült; (2) az adós jóhiszemű (épelméjűnek véli). Jogkérdés Delegans általi utasítás? Jóhiszemű teljesítés? Mi perelhető? Jogászi döntés Ha a gondnok perli az adóst a már végrehajtott teljesítésre, akkor exceptio dolival védekezhet: ami az őrült delegans javára válik, nem vihető perbe. Magyarázat Aurelius Hermogenianus Kr.u. III IV. század fordulója (Diocletianus kortársa) A delegatio jelentése, természete (itt: teljesítésre vonatkozó utasítás) Az őrült jogi helyzete, jognyilatkozatai, ezek pótlása (gondok szerepe, lucida intervalla). A gondnokság tartalma, terjedelme 27