Földművelési rendszerek
A földművelési rendszerek helye a gazdálkodás rendszerében Földhasználati rendszer Földművelési rendszer Növénytermesztési rendszer Talajművelési rendszer
A földművelési rendszer fogalma termesztéstechnológiai, meliorációs, és szervezési eljárások összességét fogalja magába, amelyek a talajhasznosítás intenzitását és a talajtermékenység fenntartását jellemzik. A földművelési rendszerek megkülönböztetésének alapja: a talajhasznosítás és a termékenység fenntartásának módja
A földművelési rendszerek megkülönbözetésének alapja a talajhasznosítás módja: művelési ágak megoszlása vetésszerkezet termékenység fenntartásának: termesztéstechnológia meliorációs eljárások
A földművelési rendszer alkotóelemei Általános alkotóelemek: a talajhasználat, ill. vetésváltás rendszere a talajművelés rendszere a trágyázás rendszere a talajvédelem rendszere a növényvédelem rendszere talajvédelem rendszere vetőmagtermesztés rendszere
A földművelési rendszer alkotóelemei Kiegészítő elemek: - öntözés - a vízrendezés - talajjavítás - erdősítés A földművelési rendszereket a felsorolt általános és kiegészítő elemek alapján különböztetjük meg egymástól.
Földművelési rendszerek fejlődése parlagos, legelő/erdőváltó ugaros vetésváltó füvesherés szabad rendszer monokultúrás és iparszerű rendszerek újabb rendszerek (biológiai, fenntartható, alkalmazkodó, értékmegőrző, integrált)
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer alacsony népsűrűség, nomád vándorló életmód, primitív művelő eszközök a települések környékén a földterületek kisebb részét művelésbe vonták, majd néhány év után parlagon hagyták gabonafélék, esetenként konyhakerti növények termesztése 4-6 éves szántóföldi periódus (gyomosodás, csökkenő tápanyag), 50-60 éves parlagos periódus (a terület 10-20%-a hasznosított) a talajtermékenység fenntartására, ill. helyreállítására nem fordítottak gondot
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer két fejlődési szakasz: ősparlagos és parlagos A növényi összetétel változása a parlagoltatott területen: gyomok 1-4 év tarackosok 5-7 év lazabokrú füvek 5-7 év sűrűbokrú füvek 10-15 év árvalányhajas sztyeppstádium >20 év
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer Erdőváltó földművelési rendszer: természetes erdők felégetése néhány évi szántóföldi termesztés (4-6 év) a szántóföldi periódusban a talaj termékenysége jelentős lecsökken, a humuszos réteg lepusztul.
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer Erdőváltó földművelési rendszer:
Parlagos, legelő és erdőváltó földművelési rendszer
Ugaros földművelési rendszer Európában VII. században jelent meg, X-XI. században vált általánossá, a parlagos rendszerből fejlődött ki, kialakultak a művelési ágak (a terület 50-80 %-án), állandósult a szántóföldi növénytermesztés, a talajtermékenység helyreállítása, ugaroltatással történt, a gabonafélék 2-3 évi termesztését, egy termesztés nélküli periódus követte.
Ugaros földművelési rendszer A talajpihentetés célja a gyomok irtása, a talaj szerkezetének javítása, tápanyagok feltáródásának segítése, Jellemzője a nyomásos gazdálkodás: Kétnyomásos: gabona-ugar. Három nyomásos: gabona-gabona-ugar.
Ugaros földművelési rendszer Nyomásos gazdálkodás: Kétnyomásos rendszerben az adott évben a területet két részre osztották. Gabona Ugar Háromnyomásos rendszerben három részre osztották a területet. Gabona Gabona Ugar
Ugaros földművelési rendszer Megkülönböztetünk: teljes ugar, részleges ugar, tiszta (fekete ill. kései) ugar, foglalt (zöld) ugar. Német osztályozás szerint: Teljes ugar: egy évig tart az ugaros szakasz Részleges ugar: a gabona betakarításától az utónövény termesztéséig Orosz osztályozás szerint: Tiszta ugar: mely lehet fekete ugar és kései ugar. Foglalat ugar: rövid tenyészidejű zöldtakarmányok termesztése.
Ugaroltatás napjainkban Az ugaroltatás napjainkban is alkalmazott földművelési rendszer. A világ arid és szemiarid területein: ahol öntözésre nincs lehetőség, vízkészlet-gazdálkodási céllal. Az Európai Unió országaiban: agrárpiaci szabályzó mechanizmus egyik eszköze, az ugar kultúrállapotát fenn kell tartani részleges ugar, fekete ugar, zöld ugar alkalmazásával, a talaj védelmét isnszolgálja.
Ugaroltatás napjainkban Az új szabályozás szerint a gazdálkodóknak ökológiai célterületet kell kialakítania az összterület 5 %-án. Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be: az ugaroltatott terület, a teraszok, tájképi elemek, határsávok, amelyek lehetnek gyeppel fedettek, mezőgazdasági erdősített területek, erdőmenti határsávok, rövid vágásfordulójú sarjerdő, köztes növények, nitrogén megkötő növények.
Vetésváltó földművelési rendszer Az ugaros földművelési rendszerből fejlődött ki. A XVI-XVII. században a mai Belgium és Hollandia területén alakult ki A XVIII. században Angliában, majd Franciaországban, a XIX. Században Németországban vált általánossá. Hazánkban a XIX. század végén városok és ipari létesítmények (cukorgyár) közelében, valamint intenzív állattartást folytató gazdaságokban kezdett terjedni.
Vetésváltó földművelési rendszer A talajhasználatban bekövetkezett változások: szántóföldi művelésre alkalmas takarmánytermő területek feltörése, takarmánynövények termesztése a szántóföldre helyeződött át, bővült a termesztett növényfajok száma (gabona, takarmány és ipari növények), megszűnt az ugaroltatás, kialakult a vetésváltásra alapozott növénytermesztés, változatos növényi sorrend és összetétel jellemzi.
Vetésváltó földművelési rendszer A talajhasználatban bekövetkezett további változások: Ugaros szakasz helyét elfoglaló pillangós növények fontos szerepet játszanak a talajtermékenység fenntartásában. A fejlődő állattenyésztés lehetővé tette az istállótrágya használatát. XIX. század második felében megkezdődött a műtrágya használata. Fejlődésnek indult a gépesítés: gőzeke, traktor az aratás gépesítése, cséplőgép. Termésnövekedés. Természeti törvények megismerése, kutatómunka fejlődése.
Vetésváltó földművelési rendszer A norfolki négyes vetésforgó kialakulása: Eredeti háromnyomásos rendszer 1. Ugar 2. Őszi gabona 3. Tavaszi gabona Módosított háromnyomásos rendszer 1. Répa 2. Őszi gabona 3. Tavaszi gabona Norfolki négyes vetésforgó 1. Gyökérnövények 2. Tavaszi árpa vöröshere alávetéssel 3. Vöröshere 4. Őszi búza
Füvesherés földművelési rendszer A természetes növényzet hatására bekövetkező kedvező talajképződési folyamatot használja ki a rendszer. A szántóföldet több évig egyéves növényekkel hasznosítják, majd ezután néhány évig takarmányozási céllal fűféléket termesztenek. Füves növényzet helyreállítja a leromlott talajszerkezetet, javítja a talaj vízgazdálkodását, növeli a talaj humusztartalmát, és a felvehető tápanyagtartalmat. A füvek és pillangósok együttes vetésével a talaj eredeti állapota gyorsabban helyreáll.
Füvesherés földművelési rendszer A parlagos periódus első fázisa (gyomos fázis) a talajműveléssel helyettesíthető. A második fázis (lazán bokrosodó füvek) kedvező hatása az aprómorzsás szerkezet kialakítása. A harmadik fázisban a talaj szerkezeti elemeinek vízállósága fokozódik. A laza bokrú füvek és az évelő pillangósok mesterséges telepítéssel gyorsítható ez a folyamat.
Szabad földművelési rendszerei Hazánkban az első világháborút követő időszakban terjedt el. A vetésváltós rendszerből alakult ki. Jellemzői: A növényi összetétel évről évre és tervszerűtlenül változott. Az évenkénti vetésváltás elvét nem tartották be. Vetésforgót nem alkalmaztak. A takarmánynövények aránya és összetétele az állattenyésztés igényétől függően évről-évre változott. Az árutermelő növények összetétele és aránya a piaci szükséglethez igazodott. Talajtermékenység fenntartása istálló tárgyával és műtrágyával történt. Gyakran nem választották meg a megfelelő előveteményt. Jelentősen javult a talajművelés minősége. A szabad földművelési rendszer bizonyos elemei a mezőgazdasági nagyüzemekben és családi gazdálkodásokban ma is megjelenik.
Monokultúrás földművelési rendszer A termelés koncentrálásának és specializációjának szélsőséges formája. Monokultúrában termesztett növények: USA-ban búza, kukorica, gyapot, Kínában rizs, Egyiptomban, Kubában cukornád termesztése folyik monokultúrás rendszerben, Mo-n a kukorica termesztés esetében találkozunk monokultúrás termesztési móddal. Bizonyos években a terület egy részén un. megszakító növényeket termesztenek (pl. USA-ban somkórót).
Jellemzői: Monokultúrás földművelési rendszer A termelés magas és alacsony színvonalát egyaránt jelentheti (extenzív és intenzív). Talajhasználat tekintetében az egyoldalúság jellemzi (időszakosan megszakító növények termesztése). A talajtermékenységének fenntartását az intenzív rendszerekben műtrágyázással oldják meg. Elmaradottabb rendszerekben a tápanyag-ellátás istállótrágyázással történik. Széles sortávú növények termesztése esetében különös figyelmet kell fordítani a talajvédelemre (USA bakhátas művelés). Az egyoldalú növénytermesztés kedvez a kórokozó és a kártevők és gyomok elszaporodáshoz (magas szintű növényvédelemre van szükség).
Előnyei: Monokultúrás földművelési nagyobb lehet a jövedelem, a talajt a termesztett növény sajátosságaihoz lehet igazítani, az éghajlat sok esetben egy bizonyos növény számra a legalkalmasabb (kukorica öv), a termelő szakértőjévé válik az adott növény termesztésének, a termelő nincs elfoglalva egész évben, a gépesítés költsége kisebb. rendszer
Napjaink földművelési rendszerei 1. Iparszerű termelési rendszerek 2. Alternatív (ökológiai) gazdálkodási rendszerek 3. Integrált növénytermesztési rendszerek Jellemzőik: Természeti erőforrások fokozatos helyettesítése mesterséges erőforrásokkal. A környezet állapota (talajdegradáció, élővizek szennyeződése, szermaradványok stb.) egyre romlik. A termésátlagok jelentős növekedése.
Napjaink földművelési rendszerei A termésátlagok növekedése Magyarországon
Iparszerű termelési rendszerek Az erőforrások hatékony kihasználásával, korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazásával törekednek nagy termések elérésére. Jellemzői: A Mo-n az 1970-es évek elején kezdődött. Kezdeti időszakban egy-egy növény (kukorica, burgonya, búza, szója) iparszerű termesztési rendszerére korlátozódott. Jó minőségű vetőmag, korszerű gépek és a műtrágya széleskörű használata. Termelési költségek jelentősek. Kémiai anyagok rendszeres, olykor túlzott használata (következmények: talajsavanyodás, szermaradványok, vízbázisok szennyezése). A termesztési tapasztalatok felhasználásával folyamatosan fejlesztik.
Alternatív (ökológiai) gazdálkodási rendszerek Cél az ökológiailag elérhető termésszint. Jellemzői: Az üzemi körforgás folyamataira alapoz, kisebb mértékben használ fel ipari háttérből származó energiát. A tájnak megfelelő biológiai alapok használata. A talajtípusnak megfelelő kímélő művelést alkalmaznak. A vetésforgó gyomkorlátozó, talajtermékenység fenntartó szerepének kihasználása. Szintetikus műtrágyák helyett szervestrágyák használata. Nitrogénfixáló növények termesztése a vetésforgóban. Megfelelő szakértelmet kíván (toxinok megjelenésének kockázata).
Integrált növénytermesztési rendszerek Cél a növény igénye, a termőhelyi adottságok és a gazdálkodási körülmények közötti összhang megteremtése, javítása vagy fenntartása. Jellemzői: A termelés jövedelmezőségének elérése a legkisebb környezetkárosítás mellett. A rendelkezésre álló istállótrágya használata, a további szükséglet műtrágyával kiegészítve. A tarlómaradványokat a talaj szervesanyag-utánpótlási forrásaként hasznosítják. Zöldtrágyanövények vetésforgóba történő beillesztése. Optimális termésszint elrése.
Integrált növénytermesztési rendszerek Jellemzői: A talajművelés célja a kedvezőtlen talajállapot enyhítése, a termesztéstechnológiai beavatkozások hatékonyságának növelése. Csak a feltétlen szükséges műtrágya adagok és kémiai növényvédőszerek használata. A gazdaságosan optimális termésszint elérése.