Tudás, ami táplál Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása a baromfitakarmányozásban
2
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés........................5 Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása a baromfitakarmányozásban......6 A baromfi takarmány alapanyagok jellemzői..........8 Gabona magvak...................... 8 Kukorica Árpa Búza Rozs Zab Tritikále Cirokmag Köles Hüvelyes magvak.................... 14 Borsó Édes csillagfürt Lóbab Olajos magvak...................... 17 Szójabab Napraforgó Lenmag Repcemag A kendermag Gyökgumós takarmányok............ 19 Burgonyapehely, szárított burgonyaszelet Maniókaliszt Cukoripari melléktermékek........ 20 Malomipari melléktermékek........ 21 Búzakorpa Egyéb korpafélék Takarmánylisztek Gabonacsírák Szeszipari melléktermékek......... 25 Malátacsíra Szeszélesztő, sörélesztő Keményítőgyári melléktermékek.... 26 CGF Kukorica glutén Kukoricacsíra A bio-üzemanyag gyártás melléktermékei 27 A biodízelgyártás melléktermékei Repcepogácsa Napraforgó pogácsa Glicerin A bioetanolgyártás melléktermékei 28 DDGS Zöldnövény lisztek................. 29 Állati eredetű takarmányok........ 29 Húsipari melléktermékek........... 29 Húsliszt Baromfi vágóhídi fehérjeliszt Hidrolizált baromfi fehérje Vérliszt Hemoglobin A hal és halfeldolgozási melléktermékek 30 Halliszt Takarmányzsírok, olajok........... 31 Alternatív fehérjeforrások........ 32 Algalisztek Rovarlárva liszt Egy sejt fehérjék (SCP) Az Agrofeed takarmányozási tapasztalatai...................33 TÁBLÁZATOK......................34 Sütőipari melléktermékek.......... 22 Növényolajipari melléktermékek... 23 Extrahált napraforgó Extrahált szójadara Extrahált repcedara Extrahált gyapotmagdara Lenmagdara, lenmagpogácsa Extrahált földimogyoró dara Tökmagpogácsa 3
4
Bevezetés Bevezetés Az intenzív állattenyésztés, a hatékony hústermelés meghatározó tényezője a takarmányozás korszerűsége, szakmai és közgazdasági hatékonysága. Ezt felismerve az integrációk, nagyobb vállalkozások saját keveréktakarmány gyártásukra alapoznak, ezzel is biztosítva a szakmai rugalmasságot, az alapanyagok ismeretét, a lehető legmagasabb költséghatékonyságot. Ehhez természetesen megfelelő nagyságrendek, termelési volumenek szükségesek, hogy az alapanyag piacon az elérhető beszerzési árak kedvezőek legyenek. A kisebb vállalkozások, üzemek számára nagyobb takarmánykeverő üzemek, cégek biztosítják a szükséges keveréktakarmányt, jellemzően velük egyeztetett receptúrák alapján. Természetesen ennek ellenkező példái is előfordulnak, de ezek nem törik meg a nemzetközileg és a magyar piacon is bekövetkező szakmai és közgazdasági alapú koncentrációs trendet. Az Agrofeed Kft., mint a magyar és közép-kelet európai állattenyésztés jelentős premix beszállítója, az ágazat takarmánygazdálkodási és keveréktakarmány gyártási szakmai igényét igyekszik teljes körűen kiszolgálni. Ennek segítésére jelentettük meg az elmúlt évi partnertalálkozónk alkalmával az Agrofeed Plusz Takarmányozási Program című kiadványunkat, amely részletesen bemutatta a modern baromfitakarmányozás, a korszerű takarmánygazdálkodás elemeit, külön is kiemelve az alapanyag gazdálkodás sarokpontjait. Bemutattuk a baromfitermelés célkitűzéseinek és telepek üzemelési állapotának megfelelő takarmány recept összeállítás szakmai szempontjait, figyelembe véve a baromfi tápanyag igényét és a keveréktakarmány receptek optimalizálásának szempontjait is. A takarmány adalékok, kiegészítők használata teszi hatékonyabbá a mai kor követelményei szerinti keveréktakarmány gyártást, amihez szükséges a takarmány alapanyagok antinutritív anyagainak és a takarmányozásnak a baromfi hústermékekre gyakorlat hatásának az ismerete is. Ez évi partnertalálkozónk időpontjára kiadott új szakmai kiadványunk, a Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása a baromfi takarmányokban a keveréktakarmány gyártó üzemek rendelkezésére álló, az egyre bővülő skálán beszerezhető takarmány alapanyagokat, ezek leghatékonyabb felhasználási lehetőségeit mutatja be, bízva abban, hogy további ismeretek megosztásával elő tudjuk segíteni partnereink egyre hatékonyabb és eredményesebb munkáját. Továbbra is elkötelezettek vagyunk abban, hogy keveréktakarmány gyártó partnereinkkel közösen együttműködve a termelési szinthez és elvárásokhoz igazított takarmányozási koncepció kidolgozásában, annak költséghatékony megvalósításában együttműködjünk. Ennek egyik sarokpontja a keveréktakarmány gyártáshoz szükséges alapanyagok alaposabb ismerete, körültekintő beszerzése, és az alternatív alapanyagok és melléktermékek minél szélesebb körű felhasználása. Jelen kiadványunk alapját Dr. Dublecz Károly takarmány alapanyagokról szóló munkája adta, amit Mákné Brasch Klára egészített ki az Agrofeed takarmányozási gyakorlatának, partnereink tapasztalatának ismeretében, amit ez úton is köszönök nekik. Reméljük, hogy ez a kiadványunk is hozzájárul az Önök ismeretihez és sikeresebb munkájához. Dr. Zoltán Péter baromfi üzletágvezető Győr, 2015. május 12. 5
Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása Takarmány alapanyagok korszerű felhasználása a baromfitakarmányozásban A baromfi takarmány alapanyagok beszerzésére, tárolására, felhasználására és ellenőrzésére vonatkozó alapvető ismereteket a 2014-ben kiadott Agrofeed Plusz Takarmányozási Program kiadványunkban összefoglaltuk. Ebben kitértünk az alapanyagokra vonatkozó előírásokra, rendeletekre, az alapanyagok táplálóanyag tartalmára, minimum-maximum felhasználási lehetőségeinek korlátaira. Az alapanyagok beszerzését, logisztikai kezelését a piaci lehetőségek és a cég beszerzési politikája egyaránt meghatározza, de mindenképpen szükséges azok megvásárlás előtti ellenőrzése (specifikáció, víztartalom, fizikai állapot), beltartalmi értékeinek, mikrobiológiai állapotának és esetleges toxin vagy egyéb káros anyag tartalmának az ismerete (takarmányvizsgálatok szempontjai), hogy a keveréktakarmány gyártáshoz szükséges alapanyagokat megfelelő minőségben tudjuk biztosítani. Ehhez szigorú minőségbiztosítási rendszert kell működtetni, amely a nyomon követhetőség feltételeit is biztosítja. Ezeknek a szempontoknak a fontosságára a figyelmet korábbi kiadványunkban felhívtuk, amint ezek részleteit is bemutattuk, beleértve a biztonságos takarmány kritériumait is, amely csak megfelelő alapanyagokkal biztosítható. A kiváló minőségű és beltartalmi értékű takarmány alapanyagok beszerzésén túl azok megfelelő tárolásáról és kezeléséről is gondoskodni kell, ahhoz, hogy az alapanyag ellátást a lehető legkisebb veszteséggel és megfelelő állagmegóvással egész évre biztosítani tudjuk. A modern baromfifajták potenciális teljesítménye, a folyamatos genetikai előrehaladásnak köszönhetően évről évre javul, ami együtt jár a táplálóanyag igény változásával. Ez maga után kell, hogy vonja a keveréktakarmány receptúra és gyártás folyamatos igazodását, ezeknek a növekvő igényeknek a közgazdaságilag is megalapozott kielégítését. A növekvő genetikai potenciál és az ehhez igazodó takarmányozás mellett a korszerű tartástechnológia, management is nagymértékben hozzájárul a világszerte egyre jobb baromfitermelési teljesítményhez, ami szerencsére mind a hazai, mind exportpiaci partnereinknél nyomon követhető. A korszerű takarmányozás csak magas színvonalon összeállított, a szükséges tápanyagokat megfelelő mennyiségben, az állat életkorának megfelelő minőségben tartalmazó takarmánykeverékekkel képzelhető el, az optimális termelés, a maximalizálható profit érdekében. Az állattenyésztés termelési költségeinek körülbelül 65-70%-át a takarmányozási költségek teszik ki, így egyértelmű, hogy a takarmányozás a termelés gazdaságosságának meghatározója. A keveréktakarmány receptúrák összeállítása során az alapanyagok felhasználását meghatározza az ár, a beszerezhetőség és a minőség is. Az alapanyag beltartalmi mutatók egyazon alapanyag esetén is eltérhetnek, ezért fontos a minőség, a beltartalom folyamatos ellenőrzése. Miután egyre drasztikusabb, akár éven belüli áringadozásokkal is számolni kell a főbb mezőgazdasági termények globális piacán, és mivel az élelmiszerek és alapanyagaik stratégiai termékké váltak az utóbbi években, ezért ezek figyelembe vétele nélkül korszerű takarmánygazdálkodás nem alakítható ki. Az élelmiszerárak folyamatos növekedésével párhuzamosan a takarmány alapanyagoknál is hasonló tendencia figyelhető meg. Az ideális baromfitakarmányok meghatározása nem könnyű feladat. Magyarországon, Amerikához hasonlóan a legtöbben a baromfi számára a kukorica-szójadara alapú takarmányokat tekintik a leginkább megfelelőnek. A kukorica valóban ideális baromfitakarmány, zsír- és keményítő tartalmából adódóan megfelelően magas energia értékű, míg a szójadara viszonylag magas fehérje tartalmú alapanyag, ezen belül lizin szintje is ideális, a többi növényi eredetű fehérjeforráshoz képest energia értéke is elfogadható. Tulajdonképpen ebből a két alapanyagból, megfelelő kiegészítésekkel (olaj, aminosavak, ásványi anyagok, vitaminok és egyéb hatóanyagok) már előállítható teljes értékű takarmány. Az amerikai tőzsdén azonban mindkét összetevő áránál jelentős drágulási trend figyelhető meg, amely világszerte érezteti a hatását. Ugyanakkor a világ más részein (Észak-Európa, Oroszország, Közép-Ázsia, Kanada, Ausztrália) előnyben részesítik a búza alapú keveréktakarmányokat, az éghajlati adottságok miatt. Ugyancsak tendencia a világ barom fi takar mányozásában az alternatív alapanyagok irányába történő elmozdulás, ezzel is támogatva a termelési költségek csökkentését, ami szükséges a baromfiiparra nehezedő felvásárlási árnyomás részleges kivédéshez. 6
a baromfitakarmányozásban Ezen alternatív alapanyagoknak a felhasználását alapvetően ezek ára és hozzáférhetősége határozza meg. Fontos szempont az is, hogy ezeknek az alapanyagoknak, lehetséges keveréktakarmány összetevőknek a táplálóanyag értékeit, felhasználhatóságát még mindig nem ismerjük teljes mértékben, esetenként nehezen hozzáférhetőek. A már megszokott alapanyagok, mint a kukorica, szójadara, foszfát, zsír és gyakorta a vitaminok, premixek ára sokkal szélesebb körben ismert. A takarmány alapanyag piac jellemzően emelkedő árai a takarmány specialistákat arra ösztönzi, hogy új, alternatív alapanyagokat, ez által árcsökkentési lehetőségeket találjanak. Alapvetően három csoportra osztható az alternatív alapanyagok felhasználási lehetősége: 1. Korábban rendszeresen nem használt alapanyagok, 2. Alapanyagok, amelyek beltartalmi értékeinek ismerete hiányos, 3. Alapanyagok, amelyek maximális felhasználási korlátait még nem határozták meg. Gyakorta felvetődik a kérdés, hogy lehetséges-e a hagyományos, jól bevált alapanyagok mellett alternatív takarmány összetevők bekeverésével a költségek növekedésének a mértékét fékezni. Az alternatív összetevők árai általában relatíve alacsonyabbak, így jelentkezhet az az előny, hogy bekeverésükkel a kész takarmány alapanyag költsége csökkenthető. Másik oldalon azonban általános jelenség, hátrány, hogy ezek az anyagok antinutritív faktorokat tartalmaznak. Számos kutatást végeztek, hogy ezek az alapanyagok milyen maximális bekeverési arányban alkalmazhatók, termelési depresszió nélkül. Számos új típusú adalékanyag (enzimek, növényi kivonatok, stb.) került kifejlesztésre, melyek alkalmazásával lényegesen csökkenthetők az antinutritív hatások, tehát feltételezhető, hogy a korábban kidolgozott felső határokhoz képest magasabb arányú bekeverésekkel kalkulálhatunk. A baromfitakarmányozás költségeinek mérséklésében a melléktermékek szélesebb körének alkalmazása mellett megoldást jelenthet a táplálóanyagok jobb hasznosításának elérése is. Jobb hasznosulást, kedvezőbb fajlagos takarmány felhasználást csak akkor remélhetünk, ha a hagyományos alapanyagok (kukorica, búza, szója, stb.), valamint a melléktermékek emészthetőségét egyaránt javítjuk. Az emészthetőséget javíthatjuk fizikai (például hidrotermikus kezelés), kémiai (lúgos, vagy savas feltárás)eljárásokkal és hozzáadott enzimek alkalmazásával is. 7
A baromfi takarmány alapanyagok jellemzői Gabona magvak A gabona magvak légszáraz állapotban 6-14% nyersfehérjét, 2-5% nyerszsírt, 2-10% nyersrostot, 65-70% N-mentes kivonható anyagot (főleg keményítőt), és 1-2% nyershamut tartalmaznak (1. táblázat). Energiatartalmuk nagy, ami egyrészt a mag belsejében levő endospermiumban raktározott keményítőnek, másrészt a csírában található zsírnak (olajnak) köszönhető. Nyersrost tartalmuk kicsi, az árpában sem haladja meg a 6%-ot és csak a kölesben és a zabban éri el a 8-10%-ot. Valódi sejtfal tartalmukat azonban a semleges tisztító rost tartalmuk (Neutral Detergens Fiber NDF) pontosabban fejezi ki, ami akár 3-4-szerese is lehet a nyersrostnak. Az egyes táplálóanyagok mennyisége természetesen fajtánként, termőhelyenként, évjáratonként lényegesen változhat. Emiatt fontos, hogy a gabonák esetében is az aktuális értékek alapján történjen a receptúrázás. A gabonák átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (1. táblázat) Gabona Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Hamu NDF Keményítő Cukor Árpa (tavaszi) 105 20 46 24 153 532 21 Árpa (őszi) 109 24 50 24 184 527 16 Zab 110 47 102 29 266 398 14 Cirok 95 30 21 16 92 637 10 Kukorica 80 40 23 15 92 611 17 Rizs 80 20 96 57 172 565 - Rozs 95 16 24 18 136 556 60 Tritikále 115 16 25 19 118 563 35 Búza 120 18 23 17 107 583 29 Fehérjéjük, elsősorban kis lizin tartalmuk miatt, alacsony biológiai értékű. A fehérje nagysága az egyes fajták között is lényegesen eltérhet, amit befolyásol a N-trágyázás mértéke. Az ökológiai gazdálkodásból származó gabonák fehérjetartalma például általában alacsonyabb, a kisebb mértékű N-műtrágyázás miatt. A kukorica a lizin mellett triptofánból is keveset tartalmaz (2. táblázat). Ennek azonban a szójával, az egyéb fehérjehordozókkal és a kristályos aminosavakkal történő kiegészítés miatt nincs nagy gyakorlati jelentősége. A libamájtermelés kivételével a baromfifajok fehérjeigénye kizárólag gabona magvakkal nem fedezhető. Gabonafélék átlagos nyersfehérje- és aminosav tartalma ( g/kg) (2. táblázat) Gabona Nyersfehérje LYS MET CYS M+C THR TRP Árpa 107 3,8 1,7 2,4 4,1 3,6 1,3 Zab 110 4,4 1,8 3,2 5,0 3,9 1,4 Kukorica 80 2,3 1,6 1,8 3,4 2,9 0,6 Cirok 95 2,1 1,6 1,7 3,3 3,0 1,1 Rizs 80 2,8 2,1 1,9 4,0 2,8 1,4 Rozs 95 3,7 1,7 2,4 3,4 3,3 1,1 Tritikále 115 4,0 2,1 2,7 4,8 3,7 1,3 Búza 120 3,5 1,9 2,8 4,7 3,6 1,4 Aminosavaik emészthetősége aminosavanként és gabonánként is eltér. Legjobban a kukorica, míg legygyengébben a rizs fehérje aminosavait emésztik a brojlercsirkék (3. táblázat). Az utóbbi időben egyre szélesebb körben használjuk a tényleges ileális emészthetőségi együtthatókat. A méréseket döntően tyúk fajjal végezték, ezért a táblázatban szereplő együtthatók nem minden esetben adaptálhatók más madárfajokra, a pulykákra vagy a víziszárnyasokra. A takarmányok aminosav-tartalmát (2. táblázat) megszorozva az emésztési együtthatókkal (3. táblázat) számíthatjuk a receptúrakészítéskor használható emészthető aminosav-tartalmakat. 8
Gabonafélék nyersfehérje- és aminosav tartalmának tényleges csípőbél emészthetősége brojler csirkékben (%) (3. táblázat) Gabona Nyersfehérje LYS MET CYS M+C THR TRP Árpa 90 88 88 88 89 85 69 Kukorica 90 92 94 87 90 85 81 Rizs 68 76 71 65 68 66 50 Cirok 86 90 89 79 84 83 87 Tritikále 87 85 90 87 88 87 86 Búza 88 86 91 90 91 87 86 A kukorica kevesebb, a kalászos gabonamagok azonban jelentős mennyiségű vízben oldódó, nem keményítő típusú összetett szénhidrátot (NSP Non Starch Polysacharides) tartalmaznak. (4. táblázat). Ezek a vegyületek, a glükánok és a xilánok megnövelik a béltartalom viszkozitását, elfolyósítják a béltartalmat, befolyásolják a bélnyák mennyiségét, rontva ezzel a táplálóanyagok, elsősorban a zsírok emészthetőségét. Emellett negatív módon befolyásolják a bél mikroflóráját és a nagyobb víztartalmú bélsár ürítésén keresztül rontják az alomminőséget, növelik a talpfekély kialakulásának kockázatát. A fenti negatív hatásokat a nagyobb árpa, búza, rozs, zab vagy tritikále tartalmú tápok etetésekor glükanáz és xilanáz enzim (NSP enzimek) kiegészítéssel lehet csökkenteni. Gabonák átlagos arabinoxilán és β-glükán tartalma ( g/kg) (4. táblázat) Gabona Arabinoxilán 1-3,1-4 β-glükán Teljes Oldható Teljes Oldható A mag viszkozitása (mpa s) Árpa 65 9 37 24 - Zab 102 9 36 27 4,8 Rozs 86 29 18-12,3 Tritikále 111 14 - - 5,3 Búza 59 14 6-2,4 Kukorica 37 8 1-1,0 Kevés nyershamujukban sok foszfort tartalmaznak, aminek jelentős hányada, 50-80%-a szerves kötésben, fitinfoszforsavként van jelen, és csak a fitáz enzim jelenlétében értékesül. A fitáz legnagyobb mennyiségben a rozsban található, de a búza és a Tritikále is többet tartalmaz, mint a kukorica (5. táblázat). Ezzel magyarázható, hogy a búza és a rozs hasznosítható foszfor tartalma 50-55% a kukoricára jellemző 20-25%-kal szemben. Az aktuális fitázaktivitás azonban csökkenhet a gabonák szárítása és a takarmányiparban zajló hőkezelési eljárások hatására. A baromfitápokban is rutinszerű a fitáz enzim kiegészítés, ami jelentős mértékben javítja a fitin-kötésben lévő foszfor emészthetőségét. A fitáz hatása nagyobb a kukorica, mint a búza alapú tápok esetében. A gabona magvak kálium és magnézium tartalma közepes, viszont csak kevés kalciumot tartalmaznak. Gabona magvak átlagos makro elem tartalma ( g/kg) és fitáz aktivitása (FTU/kg) (5. táblázat) Gabona Kalcium Összes foszfor Fitin-P/nem fitin-p Fitáz aktivitás Magnézium Nátrium Árpa 0,7 3,5 2,3/1,2 350 1,2 0,15 Zab 1,1 3,3 1,7/1,6 >50 1,6 0,2 Kukorica 0,3 3,1 2,3/0,8 >50 1,5 0,1 Cirok 0,3 2,9 2,3/0,6 >50 1,5 0,1 Rozs 0,8 2,6 1,7/0,9 2630 1,1 0,1 Búza 0,5 3,3 2,4/0,9 960 1,3 0,2 Tritikále 0,5 3,4 2,3/1,1 1180 1,1 - A gabonák mikroelem tartalmában nagyok az eltérések, aminek oka elsősorban a talajok eltérő mikroelem ellátottsága. Abszolút mennyiségükön túl hasznosulásukban is nagyok a különbségek, mivel a fitin-savak a kalcium és magnézium mellett mikroelemeket is megkötnek. Az egyes gabonák mikroelem akkumuláló képességében szintén nagyok a különbségek. A 6. táblázat adataiból látható, hogy a kukorica a nagyobb termésmennyiségekből is adódóan kevesebb mikroelemet tartalmaz, mint a kalászosok. Gabona magvak átlagos mikroelem tartalma (6. táblázat) Mikroelem Mikroelem-tartalom (m g/kg) Vas 27 (kukorica) - 71 (zab) Mangán 5 (kukorica) - 45 (zab) Réz 1,5 (cirok) - 7 (árpa) Cink 12 (rizs) - 30 (őszi búza) Szelén 0,03 (kukorica) - 0,38 (rozs) Jód 0,08 (kukorica) - 0,13 (árpa) 9
Különösen a nagy olajtartalmú kukorica és zab csírája gazdag E- és K-vitaminban. A kukorica karotinoid anyagaiból pedig kis mennyiségben A-vitamin képződhet a madarak szervezetében. D-vitamint nem tartalmaznak. Maghéjukban a B 12 -vitamin kivételével a B-vitamin-csoport minden tagja megtalálható (7. táblázat). Riboflavin tartalmuk ugyanakkor kevés. A terméseredmények növelése a vitamintartalmak vonatkozásában is azok csökkenését eredményezi. A vitaminok emészthetősége is változó. A brojlerek például gyengén emésztik a kukorica niacin tartalmát, vagy például a biotint a kalászos magvakból. Takarmány receptúrák összeállításakor változékonyságuk miatt az alapanyagok vitamin és mikroelem tartalmával nem számolunk, csak a premixben található szintekkel. Kukorica A legnagyobb energiatartalmú gabonamag, hazai abrakbázisunknak mintegy 60-70%-át képezi. Energiatartalmának túlnyomó részét a benne felhalmozódott keményítő, továbbá a 3-4%-ot kitevő nyerszsír- (csíraolaj-) tartalma adja. A legújabb kukorica hibridek között találhatók magas olajtartalmúak (8%), amelyek metabolizálható energiatartama meghaladhatja 15 MJ/kg-os értéket (a hagyományos 14 MJ-al szemben). Csíraolaja jelentős mennyiségű ízanyagot és linolsavat tartalmaz, amelyek miatt az állatok szívesen fogyasztják. A kevésbé ízletes abrakféléket kukoricával együtt szívesebben elfogadják az állatok. Nyersfehérje tartalma a többi gabonáénál kb. 10-15%-kal kisebb, a fajtától, illetőleg a talaj N-tartalmától is függően átlagosan 8-10%-ra tehető. A kukorica fehérjetartalmának nagyobb részét a zein adja, amelyben kevés lizin van, Gabonák átlagos vízben oldódó vitamintartalma (7. táblázat) Vitamin Vitamintartalom (m g/kg) Tiamin (B 1 ) 3,8 (cirok) - 6,1 (zab) Riboflavin (B 2 ) 1,1 (kukorica, búza) - 1,8 (árpa) Piridoxin (B 6 ) 1,1 (zab) - 5,5 (kukorica) Niacin (B 3 ) 12 (rozs) - 61 (árpa) Pantoténsav (B 5 ) 6,0 (kukorica) - 13,4 (zab) Folsav 0,26 (búza) - 0,36 (kukorica) Biotin 0,050 (rozs) - 0,180 (cirok) Kolin 520 (kukorica) - 3310 (rozs) A gabona magvak általános takarmányozási ismertetésén túl ezeket egyenként is bemutatjuk. de a triptofán tartalma is kicsi. Mindezért a kukoricafehérje biológiai értéke gyengébb, mint a búzáé és a többi gabonamagé. N-műtrágyázással növelni lehet a kukorica terméshozamát és nyersfehérje-tartalmát is. A nagyadagú N-műtrágyázás hatására növekszik ugyan a zein frakció, de ezzel egyidejűleg csökken a lizin és a triptofán tartalom, és ezzel a fehérje biológiai értéke is. A kukorica nyersrost tartalma 2-3% vagyis kisebb a többi gabonamagénál. A szemes kukorica sárgásvörös színét a benne található karotinoid anyagok (kriptoxantin, zeaxantin) adják. A kukorica az egyetlen gabonamag, amelyben a kriptoxantinnak, és még inkább az oxikarotinoid festékanyagoknak kismértékű A-provitamin aktivitása van. A kukorica csíraolajában 25-40 mg/kg E-vitamin található. B-vitaminokból a többi gabonamagnál valamivel kevesebbet tartalmaz. A kukorica ásványi anyagokban szegény, és ezért a legtöbb elemből minden állatfajjal történő etetésekor kiegészítésre szorul. A tojás sárgájának és a levágásra kerülő baromfi bőrének megkívánt élénksárga színét a tápok kukoricatartalma kedvezően befolyásolja. A kukorica takarmányértékét jelentősen befolyásolja, hogy milyen mértékben szennyezett mikotoxinokkal. A kukoricaszemeken megtelepedett penészgombák (Fusarium, Aspergillus és Penicillium fajok) és azok toxinjai (aflatoxin, zearalenon, T2 toxin, DON, ochratoxin, fumonizinek) nagymértékben meghatározzák az etethetőségét. A Fusarium gombák által termelt mikotoxinok évjárattól függően mindig jelen voltak a hazai kukoricatételekben. Az utóbbi években, az éghajlatváltozással összefüggésben azonban a hazai kukoricákon is megjelent az egyébként meleg égövi országokra jellemző aflatoxin. Az aflatoxinok és közülük az aflatoxin B1 azért érdemel külön említést, mert a legveszé- 10
lyesebb, rákkeltő (karcinogén) toxinról van szó, amely nem csak a gazdasági állatok egészségét és termelési eredményeit befolyásolja negatívan, hanem kiválasztódik az állati termékekkel, például a tejjel és ez által komoly élelmiszerbiztonsági kockázatot is jelent. A kukorica azon növények közé tartozik, amelyek esetében jelentős területeken genetikailag módosított (GM) fajták is köztermesztésben vannak. Az első generációs GM kukoricákat elsősorban a rovarkártevőkkel (Bt kukorica) és a különböző növényvédő szerekkel, főleg herbicidekkel (RR, Roundup Ready kukoricák) szembeni ellenálló-képesség érdekében állították elő. A második generációs GM növényekben azok táplálóanyag-tartalmát (fehérjetartalom, aminosav-összetétel, karotintartalom, zsírsav arányok) és az antinutritív anyagok (glikozidok, fitátok, egyes rostfrakciók) szintjét módosították. A GM kukoricák termesztése hazánkban nem engedélyezett és mivel a hazai termesztésű kukorica bőven fedezi takarmányszükségletünket, jelenleg GM kukoricát nem etetünk a baromfi fajokkal. Takarmányozásra az őszi vetésű (4 és 6 soros) árpát termesztjük. A takarmányárpa kitűnő ízű és jó étrendi hatású. Nyersfehérje tartalma a kukoricáénál nagyobb (10-12%), kedvezőbb aminosav-összetételű (több lizin, leucin és arginin található benne), ezért jobb biológiai értékű. Nagy adagú N-műtrágyázással az árpa fehérjetartalmát is lehet növelni, ugyanakkor lizin tartalma csökken, ami kedvezőtlen hatású. Nyersrost tartalma előnyös struktúrájú és nagyobb (4-5%) a kukoricánál, a búzánál és a rozsnál is. Nyerszsír tartalma kicsi (1,5-2,5%), kedvező viszont a zsírsav-összetétele. Számottevő mennyiségben tartalmaz vízben oldódó NSP anyagokat, amelyek közül az árpában a β-glükánok dominálnak. Az árpa nagyobb rost, NSP anyag tartalma miatt csupán az idősebb állományok tápjaiban, 15-20% bekeverési arány felett glükanáz enzim kiegészítéssel célszerű szerepeltetni Búza kukorica felhasználhatóságát és bekeverhetőségét a mikotoxinokon túl más antinutritív anyag A nem limitálja Árpa Az utóbbi évtizedekben a nagy terméshozamú (5 t/ha), sikértartalomban szegényebb, ún. lágy búzákat már kifejezetten takarmányozási céllal termesztik. A búza nyersfehérje tartalma (10-14%) nagyobb a többi gabonához viszonyítva, de a biológiai értéke közel azonos azokéval, ugyanis kicsi lizin, metionin és treonin tartalma a benne levő fehérje hasznosulását korlátozza. Mérsékelt leucin és izoleucin tartalma is. Nagy energiatartalmát a benne levő keményítő adja. A búzában hasonlóan az árpához számottevő mennyiségű vízben oldódó NSP található. A búza esetében ez a szénhidrát döntően az arabinoxilán. A búzamag pelyvamentes, ezért nyersrost tartalma kicsi (2-3%). Rostjában kevés a lignin. Nyerszsír tartalma 2% körüli. A búza csíraolajában sok az E-vitamin, a héjában jelentős a B-csoportbeli vitaminok, főleg a niacin (B 3 -vitamin) mennyisége. A többi gabonamaghoz hasonlóan 11
szegény kalciumban, magnéziumban és keveset tartalmaz mangánból, rézből és kobaltból is. Valamennyi táplálóanyagának az emészthetősége kedvező. A hazai tápokban általában 10-20%-ban szerepel, felhasználása javítja a pelletminőséget. A gabona magvak közül a tyúkok a szemes búzát kedvelik a legjobban. A mag keményítője könnyen csirizesedik, ezért dercés szemcsenagyságúnál finomabbra nem célszerű darálni. A baromfi fajok zúzógyomor működésének elősegítése céljából terjedőben van a szemes búza etetése. A brojlerekkel és pulykákkal végzett kísérletek eredményei alapján a nevelő és befejező szakaszokban 10-15% szemes búza etetése javítja a zúzó működést, serkenti a hasnyálmirigy emésztő enzim szekrécióját és a termelési eredményeket. anyagainak az emészthetősége jó. Mindezek ellenére napjainkban a többi gabonamagnál jóval kevesebb rozsot termesztenek takarmányozás céljára. A rozsot célszerű nagyobb szemcseméretűre darálni, mert a kisebb, lisztszerű szemcsék csirizesednek. Az anyarozzsal fertőzött rozs etetése kockázatot jelent a tenyész- és növendék állományoknál egyaránt. Zab rozs bekeverése maximum 5-10%-ban javasolható, idősebb A korcsoportokban búza 20-25% feletti bekeverési aránya esetén célszerű xilanáz enzim kiegészítést is A alkalmazni Rozs Kémiai összetétele hasonló a búzáéhoz. Nyersfehérje tartalma valamivel kisebb, 10-11%, de lizin tartalma több a búzáénál. Metioninból viszont a rozsban található kevesebb. Nyersrostja és benne a lignintartalom is nagyobb, mint a búzáé. A vízben oldódó NSP anyagok közül arabinoxilánból tartalmaz többet. Nyerszsír tartalma valamivel kisebb (1-2%) a búzáénál, nyersrost tartalma 2-3%. A vitaminok közül a B-csoportbeli vitaminok dominálnak, de niacinból (B 3 -vitamin) kevesebbet tartalmaz, mint a búza. Mind makro-, mind mikroelemekben szegény. Ez alól a Zn kivételt képez. A rozs táplálóanyagainak különösen N-mentes kivonható A zab kellemes ízű és jó dietetikai hatású takarmány. Nyersfehérje tartalma (10-12%), a búzánál magasabb arányban tartalmaz lizint, metionint és treonint. A zabszem pelyvái a mag tömegének 20-40%-át is kitehetik, ezért nyersrost tartalma nagyobb (11-12%) a többi gabonamagénál. Az árpához hasonlóan jelentős mennyiségű ß-glükán található benne. Rostja 3-4% lignint is tartalmaz. Táplálóanyagainak a többségét a keményítő adja. Nyerszsír tartalma (4-5%) nagyobb a kukoricáénál is, és benne sok az értékes telítetlen zsírsav (linolsav és olajsav). Nyálkaanyagai védik a bél nyálkahártyáját a mechanikai sérülésektől, illetőleg a toxikus anyagoktól és késleltetik a toxinok felszívódását. Lecitin tartalma serkenti az ivari aktivitást és javítja a súlygyarapodást. A zab E-vitamin-tartalma is jelentős, kétszerese a többi gabonamagénak. Karotin nincs benne, de a B-csoport vitaminjai közül a B 1 - és B 3 - vitamint nagyobb mennyiségben tartalmazza, mint a többi gabona. Alacsonyabb energiakoncentrációja folytán alkalmas a tenyészállatok, így a húshibrid szülőpárok elhízásának a megelőzésére. A zab héja, a szemes búzához hasonlóan, 12
egy szintig szintén serkenti a zúzógyomor működését és pozitívan befolyásolja az emésztési folyamatokat. Cirokmag zab felhasználása, rosttartalma miatt csupán A 5-10%-ban ajánlott, de hántolt formában, nagyobb mennyiségben is felhasználható. Tritikále A búza és a rozs hibridje. Gyengébb talajokon is jó termést ad (5 t/ha). Energiatartalma a búza és a rozs közé esik. Metioninban gazdagabb, triptofánban szegényebb a többi gabonamagnál. Nyersfehérje szintje és annak biológiai értéke egyezik a búzáéval. Az abrakkeverékek ízletességét 20-25% részarányig bekeverve nem rontja. Tritikále 15-20%-os bekeverési aránya felett NSP A enzim alkalmazása szükséges. Az ivari folyamatokra kedvező hatású, ezért tenyészállatok, elsősorban a hímek abrakkeverékében javasolt Nagyobb területeken Amerikában és Afrikában termesztik, de jó szárazságtűrése miatt Európában is egyre több országban vetik. A cirok energiatartalma kisebb, nyersfehérje tartalma viszont nagyobb (11-13%) a kukoricáénál. Fehérjéjének biológiai értéke az árpáéval azonos. Szerves anyagainak emészthetősége jó (80%), takarmányértéke az árpa és a zab közé esik. Keményítőtartalma a szárazanyag 60-66%-a. Szárazanyaga mintegy 3% olajat tartalmaz, amelynek kétharmada a csírában, a fennmaradó része az endospermiumban található. A cirokszem héjában felhalmozódó tannin antinutritív hatású, csökkenti a fehérje emészthetőségét. A nemesítő munka eredményeként az újabb cirok hibridek tannintartalma jelentősen csökkent, a hibridtől függően 0,8-1,2% között változik. A kis tannintartalmú hibridek eredményesen használhatók fel a baromfifajok takarmányozása során is. K everéktakarmányokban a kukoricakomponens cirokkal, korcsoporttól függően 20 50%-ban helyettesíthető 13
Köles Energiatartalma és táplálóanyagainak emészthetősége kisebb, rosttartalma viszont nagyobb (8-9%), mint a többi gabonamagé. Kemény és vastag héjú apró mag, ezért valamennyi állatfajjal daráltan etetik, egyébként egyben, emésztetlenül ürül ki a bélsárral a szervezetből. kukorica egy részét lehet helyettesíteni köles A darával, amely jó étrendi hatású Hüvelyes magvak A hüvelyes magvak fehérjetartalma (20-40%) kétszer-háromszor nagyobb a gabona magvakénál. A borsó fehérjetartalma a legkisebb, a sárgavirágú csillagfürté a legnagyobb (8. táblázat). Fehérjetartalmukat a talaj N-ellátottsága kevésbé befolyásolja, mint a gabonákét. Az édes csillagfürt lényegesen több rostot és zsírt tartalmaz, mint a borsó vagy a lóbab. Keményítő azonban a csillagfürtben minimális mennyiségben található. Energiatartalmuk nagyjából megegyezik a gabona magvakéval. A csillagfürt nemesítés eredményeképpen már rendelkezésre állnak a hagyományosnál magasabb, 8% zsírtartalmú fajták is. Az egyszerű cukrok mellett valamennyi pillangós mag tartalmaz több-kevesebb raffinóz típusú oligoszacharidot (lóbab-3,5-4,5%, borsó-4,0-6,5%, csillagfürt -5,5-7,5%), amelyeket a madarak nem tudnak emészteni. Hüvelyes magvak táplálóanyag tartalma ( g/kg) (8. táblázat) Hüvelyes mag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Hamu NDF Keményítő Cukor Lóbab 270 14 78 34 145 371 36 Borsó 215 13 59 30 104 421 54 Kékvirágú csillagfürt 300 50 143 31 235 0 48 Fehérvirágú csillagfürt 340 77 114 35 180 0 64 Sárgavirágú csillagfürt 380 50 148 43 200 0 56 Esszenciális aminosavaik aránya lényegesen eltér a gabonákétól (9. táblázat). A hüvelyes magvak fehérjetartalma ugyanis gazdag lizinben, az utóbbihoz viszonyítva viszont kifejezetten szegény metioninban és cisztinben, sőt a borsó triptofán tartalma is szerény. A gabona magvak és a hüvelyesek tehát előnyösen egészítik ki egymás aminosav garnitúráját. Aminosavaik emészthetősége elmarad a gabonákra jellemző értékektől és a különböző baromfi fajok között is nagyobb eltérést mutat. A pulykák például jobban emésztik a pillangósok aminosavait, mint a brojlerek. Hüvelyes magvak átlagos nyersfehérje- és aminosav tartalma ( g/kg) (9. táblázat) Hüvelyesek Nyersfehérje LYS MET CYS M+C THR TRP Lóbab 270 16,5 1,8 3,2 5,0 9,2 2,3 Borsó 215 15,6 1,9 2,9 4,9 8,0 1,9 Kékvirágú csillagfürt 300 14,3 1,8 3,8 5,6 10,4 2,7 Fehérvirágú csillagfürt 340 16,6 2,1 6,0 8,1 12,0 2,6 Sárgavirágú csillagfürt 380 17,9 2,3 6,2 8,5 12,4 2,7 14
A gabonákhoz hasonlóan elsősorban foszforban gazdagok, de kalciumtartalmuk is nagyobb, mint a gabonáké. Foszfortartalmuk 60-70%-a fitinfoszfor és a búzához képest kisebb a fitáz-aktivitásuk (10. táblázat). Magjuk karotint nem tartalmaz és tokoferoljaik között kevés az E-vitamin aktivitással rendelkező α-tokoferol. Különböző hüvelyes magvak összes P, fitin P és nem fitin P-tartalma, valamint fitáz aktivitása (10. táblázat) Összes P Fitin P Nem fitin P ( g/kg) ( g/kg) Fitáz aktivitás (U/kg) Hüvelyes ( g/kg) (%) Lóbab 5,5 3,8 69 1,7 284 Borsó 4,1 2,4 59 1,7 260 Kékvirágú csillagfürt 5,2 3,4 65 1,8 222 Fehérvirágú csillagfürt 8,6 5,4 63 3,2 384 Sárgavirágú csillagfürt 5,0 3,0 61 2,0 313 Jellemző rájuk, hogy kisebb-nagyobb mennyiségben mindig tartalmaznak antinutritív anyagot, sőt van olyan hüvelyes mag, amely e káros vegyületek inaktiválása nélkül nem is etethető. Az inaktiválás rendszerint hőkezeléssel elérhető. Csersavat, alkaloidákat és glikozidokat úgyszintén tartalmazhatnak (11. táblázat). Hüvelyes magvak antinutritív anyagai és élettani hatásuk (11. táblázat) Antinutritív faktor Előfordulás Élettani hatás Proteáz inhibitorok legtöbb hüvelyes Csökkent növekedés, hasnyálmirigy hipertrófia Tanninok legtöbb hüvelyes Fehérje és keményítő emészthetőség csökken Lektinek legtöbb hüvelyes Növekedési depresszió, elhullás Amiláz inhibitorok legtöbb hüvelyes Keményítő emészthetőség csökken Glikozidok oligoszacharidok legtöbb hüvelyes Gázképződés, puffadás szaponinok legtöbb hüvelyes Bél nyálkahártya permeabilitás változása vicin/konvicin lóbab Hemolitikus anémia Fitát legtöbb hüvelyes Ásványi anyagok hasznosulását befolyásolja Lupinin, lupanin stb. csillagfürt Takarmány felvételi és növekedési depresszió NSP anyagok legtöbb hüvelyes Fehérje, zsír és keményítő emészthetőség csökkenése Borsó közepes (5-6%), zsírtartalma kevesebb, mint 2%. A fajták között lényeges különbségek vannak tripszininhibitor aktivitás (TIU) tekintetében, ami hatással van az aminosavak emészthetőségére (12. táblázat). A fehér virágú fajták általában kevesebb tannint és lignint tartalmaznak, mint a tarka virágúak. Emellett a borsó keményítőjének szerkezete, kristályossága is befolyásolja szerves anyagainak emészthetőségét. Eltérő tripszin inhibitor aktivitású borsófajták látszólagos csípőbél cisztin és metionin emészthetősége (12. táblázat) Magas TIU-tartalmú fajta Alacsony TIUtartalmú fajta TIU/mg sz.a. 8,73 1,45 Cisztin emészthetőség 0,74 0,81 Metionin emészthetőség 0,89 0,93 borsót a baromfifajok abrakkeverékébe korcsoporttól függően 5 10%-os részarányban hasz- A nálhatjuk A legelterjedtebb hüvelyes abrak. A közelmúltban nemesített fajták fehérjetartalma a korábbiakéhoz képest nagyobb, átlagosan 21-23%. Nyersrost tartalma 15
Édes csillagfürt Lóbab A lóbabban is, mint általában a hüvelyes magvakban vannak antinutritív anyagok (vicin, konvicin), ezek menynyisége az újabb hibridekben viszont olyan kevés, hogy leggyakrabban hőkezelés nélkül is etethetők. A mag tannintartalma a lóbab esetében is limitálhatja az etethetőségét. Takarmányértéke leginkább a borsóéhoz hasonlít. Az újabb nemesített fajták nagyobb termésátlagai (2-3 t/ ha) megalapozhatják termesztésének gazdaságosságát is. Sárga virágú változata takarmányozási célra jobb, de kevesebbet terem, mint a fehér virágú csillagfürt. Hazai jelentőségét talajigénye (mészben szegény homokon is terem), a borsóénál nagyobb fehérje- (30-40%) és metionin tartalma adja. A csillagfürtben lévő alkaloidák összes mennyisége nem haladhatja meg a 0,05%-ot. E fölött depresszíven befolyásolja a termelési eredményeket. A sárga és a kékvirágú csillagfürtök alkaloida tartalma lényegesen eltér (0,007 és 0,04%). Elsősorban az import szójadara részbeni helyettesítésére jöhet számításba. Gondot okoz, hogy alkaloidatartalma (lupinin, lupanin, lupinidin, stb.) az édes fajtákban is évről évre újra megemelkedik és annak szinten tartása csak folyamatos nemesítő munkával lehetséges. Hazánkban is rendelkezésre állnak takarmányozási célra alkalmas fajták, de ennek ellenére takarmányozásra jelentős tétel nem áll rendelkezésre. Lengyelországban, Németországban nagyobb arányban történik felhasználása a baromfifajok takarmányozásában. lóbab a tanninszegény változatokból akár 25%- A os, a hagyományos nagyobb tannintartalmú fajtákból (16 g/kg tannin) az abrak 10 15%-át teheti ki Az édes csillagfürt a baromfi takarmányokban, a korcsoporttól függően 10-15%-ban használható 16
Olajos magvak Mivel ezeket a növényeket az olajipar számára termesztik, baromfifajokkal full fat formában csak kis mennyiségben etetjük. Összetételükre mindenekelőtt a nagy, 30-40%-os olajtartalom a jellemző. Sajátosságuk, hogy igen nagy energiatartalmuk mellett érdemleges mennyiségű nyersfehérjét is tartalmaznak (13. táblázat). A fehérje minősége magvanként eltérő. A szója a pillangós magvakra jellemző magas lizintartalmú, a növényi fehérjeforrások között a legkiegyensúlyozottabb aminosav garnitúrával rendelkező takarmány. Limitáló aminosavai a metionin és a cisztin. A többi olajos mag lizinben kissé szegényebb, kéntartalmú aminosavakból viszont többet tartalmaz. Olajos magvak átlagos táplálóanyag és metabolizálható energiatartalma ( g/kg) (13. táblázat) Olajos mag Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Nyershamu NDF Keményítő Cukor AME n ( MJ/kg) Lenmag 216 356 64 41 n.a. 0 30 17,6 Repce (00) 200 400 70 40 144 0 46 18,5 Szójabab (hőkezelt) 350 180 55 48 136 50 71 14,5 Napraforgómag (alacsony héj tartalmú fajták) 170 440 170 33 n.a. 0-19 Napraforgómag (hántolt, alacsony héj tartalmú fajták) 210 520 30 34 n.a. 0-19,5 Szójabab Hüvelyes mag, de az előzőekben tárgyalt pillangós magoktól 15-20%-nyi olajtartalma alapvetően megkülönbözteti. Nyersen, hőkezelés nélkül etetve, antinutritív anyagai blokkolják a tripszin hatását, és ez által a fehérje emészthetőségét. A szója tripszin inhibitor anyagai hőlabilisak, különböző hőkezelésekkel (tósztolás, extrudálás, pelyhesítés, extrahálás) inaktiválhatók. A hőhatásnak természetesen nem szabad nagyobbnak lennie, a még éppen szükségesnél, mert a túlzott hőkezelés hatására a fehérje minősége már romlik. A szója tripszin inhibitor anyag tartalmát célszerű a vásárlás előtt meghatározni. A direkt mérések mellett a gyakorlatban számos olyan módszert is használnak, amelyek közvetve nyújtanak információt a szójadara hőkezelésére vonatkozóan. Egyik ilyen lehetőség a szója ureáz aktivitásának meghatározása, amelynek nagysága tájékoztatást nyújt arra vonatkozóan, hogy megfelelően történt-e a hőkezelés. Az ureáz mérése egyszerű, elvégzésére gyorsteszteket fejlesztettek ki. A szójadara túlzott hőkezelésének megállapítására az ureáz aktivitás értékek kevéssé alkalmasak. Ebben az esetben széles körben használt mérőszám a KOH-ban oldódó fehérje arányának a meghatározása. A fehérjék oldhatósága ugyanis csökken a túlhevítés hatására bekövetkező aminosav-szénhidrát komplexek kialakulása miatt. A nyers szója ureáz aktivitása hőkezelés hatására a kezdeti átlagosan 2,5-ös értékről 0,2 alá csökken. A KOH-ban oldód fehérje értéke 78-84% közötti intervallumban tekinthető ideálisnak. 14. táblázat. A szója hőkezelésének hatása a mag ureáz aktivitására, KOH-ban oldódó fehérje szintjére és brojlercsirkék testtömeg gyarapodására (14. táblázat) Idő (perc) Testtömeg gyarapodás (g) (10.-17. nap) Ureáz aktivitás mgn/g KOH-ban oldódó fehérje (%) 0 203 b 2,03 89 10 250 a 1,65 79 20 251 a 0,02 76 30 259 a 0,02 67 A nemesítői munka eredményeképpen napjainkban rendelkezésre állnak olyan szójafajták is, amelyek a hagyományos fajtáknál (TIU= 25-30 mg/g fehérje) lényegesen kevesebb (TIU= 10-15 mg/g fehérje) tripszininhibítort tartalmaznak és akár hőkezelés nélkül is etethetők (15. táblázat). (forrás: Batal és mtsai., 2000) 17
(forrás: Dublecz és Pál, 2012) Brojlercsirkék hízlalási eredményei különböző TIU tartalmú szóják etetésekor (15. táblázat) Szója típus (TIU/mg Hizlalási nap sz.a.) 10 24 42 Ascasubi (18,5) 232,1 ± 38,9 c 1005,4 ± 161,9 c 2917,7 ± 322,8 b Aires (17,2) 258,3 ± 37,0 b 1087,8 ± 139,7 b 3006,7 ± 325,1 b Pannónia kincse (24,7) 211,2 ± 37,0 d 852,3 ± 146,7 d 2575,1 ± 439,2 c Pannónia kincse hőkezelt, pelyhesített (4,4) 274,4 ±37,6 a 1174,3 ± 135,9 a 3209,6 ± 288,2 a A teljes zsírtartalmú szója ( full fat ) etetése jelentős energiaforrást is jelent. A genetikailag módosított növények közül hazánkban és az Európai Unió országaiban a kukorica mellett a szójának van a legnagyobb jelentősége. Az Európai Unió évente közel 30 millió tonna szójadarát importál, amelynek döntő hányada genetikailag módosított. Az exportőr országok (Brazília, Argentína, USA) ugyanis döntően csak GM fajtákat termesztenek. A GM szójákat elsősorban herbicidekkel és rovarkártevőkkel szembeni rezisztencia érdekében állították elő, de lehetőség van a mag aminosav tartalmának növelésére vagy a különböző allergének és antinutritív anyag szintek csökkentésére is. pedig 17-18%. Lizinben szegényebb, metioninban gazdagabb, mint a hüvelyes magvak. A héj eltávolítására alkalmas különböző hántolási technológiák a takarmányipar és az állattartók rendelkezésére állnak. Darája gyorsan avasodik, amire tekintettel kell lenni a felhasználásakor. kisebb héjtartalmú finomra darált vagy hántolt A napraforgót 5-15%-ban használhatjuk a brojlerek és a tojótyúkok takarmányában Lenmag megfelelően hőkezelt szójatermékek felhasználási szintjét 32%-ban, proteáz enzim alkalmazá- A sával 36-38%-ban szokták maximalizálni Napraforgó A lenmag hozama 1,8 2,0 t/ha. 20 24%-nyi nyersfehérje tartalmának biológiai értékét csökkenti, hogy kevés lizin és metionin van benne. Nyerszsírjában jelentős mennyiségű (60%) linolénsav található. A növényi eredetű takarmányok közül a legtöbb n-3-as zsírsavat a lenmag tartalmazza. Emiatt alkalmazható a baromfi termékek zsírsavösszetételének módosítására, az állati termékek n-3-as zsírsavtartalmának növelésére. Kitűnő az étrendi hatása, mert 5 6%, vízben duzzadó, olyan nyálkaanyagokat tartalmaz, amelyek bevonják a nyálkahártyát, enyhítve ezzel a gyomor- és bélgyulladás tüneteit. Mivel apró magról van szó, darálása elengedhetetlen. Ez jól megoldható, ha 50%-ban kukoricához keverjük. lenmag maximális felhasználhatósági szintje A 5-10% Egyike a legnagyobb területen termesztett olajnövényeinknek. Vastag héja miatt nyersrost tartalma 24 26%, Nyerszsír tartalma 32-34%, fehérjetartalma 18
Repcemag A kendermag Kendermagból csak keveset termesztünk. Ez többnyire, mint madáreleség kerül felhasználásra. Egyébként vedléskor jó hatású a baromfira is, ugyanis a tollazat gyorsabban fejlődik és fényesebb lesz. A nemesítési munkával előállított, ún. duplanullás fajták már nemcsak kevés erukasavat, hanem kevesebb glikozidot is tartalmaznak, így kisebb kockázattal etethetők. Napjainkban már a tannin-szegény 000-ás változatokat is széles körben termesztjük. Táplálóanyagainak emészthetőségét nagyban javítja a darálás. Darált formában viszont a napraforgóhoz hasonlóan gyorsan avasodik. Olaja sok E-vitamint és a napraforgóhoz képest több linolénsavat tartalmaz. repcemag maximális felhasználhatósági szintje A 5-8% Gyökgumós takarmányok A különböző gumók, gyökerek beszárítása és feldolgozása során képződő melléktermékek nem kifejezetten baromfitakarmányok. Fehérjetartalmuk kevés, táplálóanyagaik döntő részét a szénhidrátok, a cukrok és a keményítő teszi ki (16. táblázat). Összetételük miatt elsősorban energiaforrásként a gabona magvak részleges kiváltására használhatók. Gyökgumósok termékeinek átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (16. táblázat) Gyökgumós takarmány alapanyagok Nyershamu Nyersfehérje Nyersrost Keményítő/cukor AME n ( MJ/kg) Burgonyapehely 45 78 21 645 (keményítő) 12,06 Burgonyaszelet 51 81 25 647 (keményítő) 10,64 Manióka liszt 51 26 52 590 (keményítő) 12,36 Manióka liszt (hámozott gumóból) 35 23 32 669 (keményítő) 12,76 Szárított répaszelet (cukorrépa) 39 47 48 589 (cukor) 9,85 Melasz (770 g/kg szárazanyag) 85 108 0 508 (cukor) 8,51 Takarmánycukor (990 g/kg/szárazanyag) 9 0 0 981 (cukor) 15,49 19
Burgonyapehely, szárított burgonyaszelet Maniókaliszt A burgonyapehely hőkezelése gőzzel történő párolással, a burgonya-chipsé forrólevegős szárítással történik. Mindkét esetben lebomlanak a krumpliban található antinutritív anyagok, a proteáz inhibitorok és a szolanin. A két termék közül azonban a chips keményítőjének gyengébb az emészthetősége és ebből adódóan energiatartalma is. Fehérje minőségük a magasabb lizintartalomból adódóan jobb, mint a gabonáké. Magas kálium tartalmuk ugyanakkor nagyobb bekeverési szinteken hasmenést okozhat. Felhasználásuk pozitívan befolyásolja a pellet minőségét. burgonyapelyhet baromfival maximum 15- A 20%-ban, míg a burgonyaszeletet 5-10%-ban lehet etetni A manióka gyökér szárításával majd őrlésével előállított élelmiszer és takarmány, amelyet széles körben használnak a világ különböző részein (Afrika, Dél-kelet Ázsia, Dél-Amerika). Cassava és tapioka néven is ismert. Döntően keményítőt tartalmaz, így elsősorban energiaforrás. Kevés fehérjéjének is közel 50%-a amid anyag. Felhasználásakor figyelembe kell venni, hogy a sejtlégzést blokkoló ciánglikozidokat és a szárítás körülményeitől függően mikotoxinokat tartalmazhat. maniókaliszt felhasználása baromfi takarmányokban maximum 10%-ban javasolt, etetéskor A emelni kell a fehérje alapanyagok arányát Cukoripari melléktermékek A szárított répaszelet, a melasz és a takarmánycukor elsősorban szintén energiaforrásként vehetők figyelembe. A melasz nyersfehérjéje elérheti a 10%-ot, de annak nagy része, amid anyag (glutaminsav, glutamin, betain), így a baromfi fajok fehérjeforrásként nem tudják hasznosítani. Különösen sok káliumot tartalmaz, ami nagyobb adagban történt etetésekor hasmenést okozhat. Emellett sok benne a nátrium, a mangán, a cink és a réz is. Mindemellett a madárfajok szacharáz termelése is limitált. melaszt pellet kötő A anyagként általánosan használják, de arányát nem célszerű 3% fölé emelni. Szárított répaszeletből és takarmánycukorból maximum 5-8%-ot lehet felhasználni 20
Malomipari melléktermékek A korpák minőségét nagymértékben befolyásolja a mag hántolásakor a korpákba kerülő aleuron réteg és az endospermium mennyisége. Nyersfehérje és esszenciális aminosav tartalmuk is ennek függvényében változik. A kiőrlés hatására az eredeti maghoz képest nő a termékek fehérje-, nyerszsír-, hamu-, rost- és vitamintartalma, csökken ugyanakkor a keményítő és ebből adódóan a metabolizálható energiatartalom (17. táblázat). Nyershamujukban a foszfor és a kálium fordul elő legnagyobb koncentrációban. A mikroelemek közül mangán- és cink-tartalmukat kell említeni. A B-csoport vitaminjai között is kiemelendő a nikotinsav, a pantoténsav és a piridoxin tartalmuk. A gabona mag és a belőle képződő malomipari melléktermékek átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (17. táblázat) Malomipari melléktermék Nyersfehérje Nyersrost Keményítő AME n ( MJ/kg) Búza 120 23 583 12,7 Búza takarmányliszt 160 46 340 11,0 Búzakorpa 150 100 131 8,0 Rozs 95 24 556 11,0 Rozs takarmányliszt 150 33 331 10,5 Rozskorpa 140 73 92 7,2 A melléktermékeknek nem csupán a fehérjetartalma, de annak aminosavösszetétele is változik. A korpa és a takarmányliszt többet tartalmaz az aleuron rétegben található globulinokból és albuminokból, melyeknek nagyobb a lizin, treonin és triptofán tartalma a teljes maghoz viszonyítva (18. táblázat). Hántolási melléktermékek aminosav tartalma (18. táblázat) Melléktermék Nyersfehérje Aminosav ( g/kg) ( g/kg) Lys Met Cys Met+Cys Thr Trp Búzakorpa 150 6,0 2,3 3,1 5,5 5,0 2,0 Búza takarmányliszt 160 6,3 2,5 3,4 5,8 5,3 2,1 Búza 120 3,5 1,9 2,8 4,7 3,6 1,4 Búzakorpa búzakorpa magas rosttartalma miatt inkább A csak az idősebb madarak takarmányában, illetve az alacsonyabb energia szükségletű tojó nevelő takarmányokban használhatjuk 5-10%-ban Egyéb korpafélék Hazánkban a búzakorpa a legnagyobb mennyiségben rendelkezésre álló malomipari melléktermék. Nyersrostban, fehérjében és foszforban gazdagabb, mint a szem. Ha nagyobb fokú a kiőrlés, és kevesebb lisztes rész (keményítő) kerül bele, akkor több fehérjét tartalmaz és kisebb az energiatartalma. A búzakorpa összetétele jelentős mértékben ingadozik, ezért a szakszerű felhasználás érdekében ajánlatos az egyes tételeket kémiai és mikrobiológiai vizsgálatoknak alávetni. Gazdag forrása a B-vitaminoknak, a csírarészek olajában pedig sok E-vitamin van. Foszforból sokat tartalmaz, de annak 50%-a fitin-foszforsav formájában van jelen. Nagy a réz és a kálium tartalma. Enyhén hashajtó hatású, mikotoxinokat koncentráltan tartalmazhat. A rozskorpából kevésbé jó étrendi hatása miatt általában kevesebbet etetnek, pedig emészthetősége valamivel jobb a búzakorpáénál. Ha 0,2%-nál több anyarozsot tartalmaz, romlik a minősége, sőt tartósan etetve vetélést okozhat. Az árpa-, a kukorica-, a rozs- és a zabkorpa mindegyike kevesebb fehérjét tartalmaz a búzakorpánál, és jóval ritkábban kerülnek forgalomba. Felhasználásuk előtt táplálóanyag tartalmukat laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizni kell, mert változó kémiai összetételük miatt a táblázatokban megadott átlagértékek nem elegendők a receptúrák korrekt összeállításakor. 21
Takarmánylisztek Gabonacsírák A takarmánylisztek öszszetételére jellemző, hogy a korpáknál kevesebb héj- és aleuron (raktározott fehérjeszemcse) részt, de több lisztes endospermiumot (magfehérje) tartalmaznak, így energiaértékük nagyobb a korpákénál. A búzatakarmányliszt úgy használható fel, mint a nagyobb mennyiségű lisztes részt tartalmazó búzakorpa. Ugyanez mondható el, kisebb módosításokkal az árpa-, a rozs- és a kukorica-takarmánylisztről. A borsótakarmányliszt igen értékes takarmány, mert azt a már hántolt borsó további feldolgozásakor nyerik. takarmánylisztek felhasználása a baromfi takarmányokban 10-20%-ban A lehetséges A búzacsíra értékes nyersfehérje (26 29%) és nyerszsírtartalmú (6 8%) takarmány. Lizin és metionin tartalma kedvező. Nyersrost tartalma minimális. Frissen sok E-vitamint tartalmaz. Sok van benne foszforból (12 g/kg), magnéziumból (2,8 g/kg). A mikroelemek közül közepes mennyiségű vasat (59 mg/kg), cinket (131 mg/kg), kobaltot (0,13 mg/kg), szelént (0,002 mg/ kg), mangánt (144 mg/kg) és rezet (8,4 mg/kg) tartalmaz. Etetése előtt tanácsos esetleges avasságának a mértékéről tájékozódni. gabonacsírát a baromfitakarmányokba 5%-ig A célszerű bekeverni Sütőipari melléktermékek A sütőipar fel nem használt, beszárított termékei, a kenyér, a kifli, a zsemle és a különböző sós sütemények szintén felhasználhatók a különböző baromfifajok takarmányozásában. A tárolás során bekövetkező esetleges penészesedés lényeges minősítő paraméter, hiszen a penészes részeket, termékeket nehéz megbízhatóan elkülöníteni. Energia- és fehérjetartalmuk a gabonákéhoz áll közel (19. táblázat). A sütés hatására a fehérje minősége romlik, a Maillard reakció eredményeképpen elsősorban a lizin emészthetősége és hasznosulása csökken. A hozzáadott só mennyiségének függvényében a nátrium- és klórtartalmuk nagy szórásértékeket mutathat. Ezeknél a termékeknél is fokozottan fontos az aktuális táplálóanyag tartalmak meghatározása az etetés előtt. Szárított pékáruk táplálóanyag-tartalma ( g/kg) (19. táblázat) Termék Nyershamu Nyersfehérje Nyerszsír Nyers rost Keményítő Cukor Na AME n ( MJ/kg) Szárított kenyér 30 88 12 31 573 58 8,4 12,1 Kifli, zsemle 26 114 17 17 545 62 8,0 12,2 Sós péksütemény 38 116 13 17 568 56 12,8 12,4 22
Növényolajipari melléktermékek Az olajos magvakból azok olajtartalmát hideg vagy meleg préseléses eljárással is ki lehet nyerni. A hidraulikus préssel végzett olajkinyerés mellékterméke az olajpogácsa. Ha az olajos magvakat szűkülő lyukbőségű, perforált hengeren préselik át, úgy melléktermékként az ún. expellert kapjuk. Az olajpogácsák zsírtartalma 10%, az expelleré 5% körül mozog. Mindkettő igen értékes, de könnyen avasodó takarmány. A növényolajiparban a préselést még valamilyen zsíroldószerrel végzett extrakció is követi. Ilyenkor melléktermékként az extrahált darákat nyerjük. Az említett melléktermékek fehérjéből sokat (35 50%-ot), nyerszsírból viszont alig 1 2%- ot tartalmaznak. Nem tartoznak az ízletes takarmányok közé még akkor sem, ha nem sok zsíroldószer marad bennük, mert az extraháláskor sok íz- és zamatanyagot veszítenek. Hasonló sorsra jutnak a zsírban oldódó, értékes hatóanyagaik is. Nyersrosttartalmuk nemcsak az alapanyagtól, hanem a gyártási eljárástól is függ, és a legtöbbször számottevő. Egyéb NSP anyagaik mennyisége és aránya termékenként eltérő, a repcedara például csaknem tízszeres koncentrációban tartalmaz lignint a szójadarához viszonyítva. Keményítőtartalmuk minimális, cukortartalmuk pedig 4-10% között változik (20. táblázat).a gabonákhoz képest több kalciumot tartalmaznak (3,0-7,0 g/kg) és foszfor tartalmuk is figyelemre méltó (6,5-12,0 g/kg). A foszfor ezekben a takarmányokban is 50-75%-ban fitin savak formájában van jelen. Az olajos magvak azonban a gabonákkal ellentétben saját fitázaktivitással nem rendelkeznek. Az olajipari melléktermékek átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (20. táblázat) Olajipari melléktermék Nyershamu Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost NDF Keményítő Cukor Gyapotmag dara (hántolt) 61 441 21 84 n.a. 0 66 Gyapotmag dara (részlegesen hántolt) 61 363 19 163 n.a. 0 49 Földimogyoró dara (hántolt) 57 500 12 50 176 86 102 Lenmag pogácsa 57 329 55 94 230 0 38 Repce dara 68 351 22 116 265 0 70 Repce pogácsa 66 326 89 112 233 0 108 Szója dara 59 449 13 59 132 61 95 Szója dara (hántolt) 59 483 12 35 n.a. 60 101 Napraforgó dara (héjatlanított) 70 386 17 119 n.a. 0 91 Napraforgó dara (részlegesen héjatlanított) 62 333 22 197 347 0 60 Napraforgó pogácsa (részlegesen héjatlanított) 59 347 55 183 n.a. 0 75 Fehérjeminőségük között úgyszintén lényeges különbségek vannak. A szójadara például sok lizint tartalmaz, de keveset a kéntartalmú aminosavakból. A repce és a napraforgó szerényebb lizintartalom mellett gazdagabb metioninban és cisztinben. Az esszenciális aminosavakból egységnyi fehérjére vonatkozóan a földimogyoró dara tartalmazza a legkevesebbet (21. táblázat). Olajipari melléktermékek átlagos aminosav tartalma ( g/kg) (21. táblázat) Olajipari melléktermék Nyersfehérje LYS MET CYS M+C THR TRP Gyapotmag dara (részlegesen hántolt) 309 15,6 5,6 6,2 11,8 12,1 4,8 Gyapotmag dara (hántolt) 459 18,2 6,4 7,3 13,7 14,0 5,6 Földimogyoró dara (hántolt) 464 14,9 4,8 5,9 10,7 11,9 4,8 Repced ara 353 18,1 6,8 8,3 15,1 14,8 4,6 Repce pogácsa 307 17,4 6,0 7,2 13,2 13,7 4,2 Szója dara 443 27,3 6,1 6,4 12,5 17,5 6,1 Szója dara (hántolt) 478 29,2 6,4 6,9 13,3 18,6 6,4 Szója pogácsa 398 23,7 5,5 5,9 11,4 15,6 5,1 Napraforgó dara (részlegesen héjtalanított) 364 12,7 8,1 5,9 14,0 13,2 4,8 Napraforgó dara (héjtalanított) 469 14,8 9,3 7,7 17,0 15,8 6,2 23
Extrahált napraforgó Hazai viszonylatban az extrahált napraforgódara áll rendelkezésre a legnagyobb mennyiségben. Antinutritív vagy toxikus anyagokat nem tartalmaz. Fehérjetartalma 30-38%, a rosttartalom (15-25%) függvényében változik. Fehérjéje lizinben szegény, a kéntartalmú aminosavakban relatíve gazdag, ezek mennyisége meghaladja a lizint. Foszfortartalma magas. Szerves anyagainak az emészthetősége a rosttartalom befolyásolja. Etetésekor a legnagyobb gondot az okozza, hogy a hántolás után visszamaradó vagy visszakevert, nem kevés héj az olajkinyerés munkafolyamatában elveszíti rugalmasságát, miközben tűhegyes, merev szilánkokká töredezik, ami irritálja és sérti az emésztőcső nyálkahártyáját. Ezzel a kellemetlen hatással, ha kisebb mértékben is, de az új, vékony maghéjú fajták esetében is számolni kell. Ajánlatos tehát az extrahált napraforgódarát és benne a maghéjtöredékeket finomra őrölni. kis rosttartalmú (10 12%) extrahált napraforgó darákat tojó-, brojler- és pulykatápokban A 5-15%-ban szerepeltethetjük. A hagyományos fajták 5-8%-ban, enzim kiegészítést alkalmazva idősebb madaraknál 15%-ig is alkalmazhatóak Extrahált szójadara Az extrahált szójadara meghatározó jelentőségű a baromfifajok fehérjeellátásában. Az extrahált szójadara sok (42 48%) és lizinben is gazdag fehérjét tartalmaz. Kéntartalmú aminosavai a lizinhez viszonyítva nem érik el a növendék állatok igényelte arányt, így a gabona magvakkal igen előnyösen egészítik ki egymás aminosav garnitúráját. Nyerszsír tartalma 1 2% körüli. Jelentős mennyiségben tartalmaz B 3 - és B 5 -vitamint, foszforban is gazdag. Nyersrost tartalma a többi extrahált darához képest alacsony, 5-6%. Nagy mennyiségben tartalmaz azonban olyan antinutritív anyagokat (galaktánok, mannánok), amelyeket a gazdasági állatok csupán a bélmikrobák segítségével képesek bontani. A szójadarák rosttartalmát az is befolyásolja, hogy az olajkivonást megelőzően a magot hántolták-e. Az ún. HiPro szójadarák hántolt magból készültek, így fehérjetartalmuk magasabb (48-49%), rostjuk viszont kisebb (3-4%), mint a hagyományos daráké. Tripszin inhibitor és lektin tartalma az extrahálás során alkalmazott hőkezelés következtében lebomlik. Az extrahált szójadarát valamennyi baromfifaj szívesen fogyasztja, és jól is értékesíti. Elsősorban a gazdaságossági tényezők korlátozzák hazai felhasználását. A hazánkba érkező import szója döntő hányadát a Dél-Amerikából és az USA-ból származó, döntően GM extrahált dara jelenti. A full fat szójánál említett módon az extrahált daráknál is fontos a tripszin inhibitor szintek ellenőrzése a korábbiakban bemutatott paraméterek segítségével. Extrahált repcedara Az extrahált repcedarák felhasználhatóságát leginkább a full-fat repcénél ismertetett glikozida-, erukasavés tannintartamuk befolyásolja. A 00-ás és 000-ás fajtákban a glükozinolát-tartalom folyamatosan csökken (6-10 mmol/kg) és nem éri el az Európai Uniós határértéket (25 mmol/kg).a nemesítési programok általában nem érintik a szinapin koncentrációt (3,5-8 g/kg), ami korábban a barnahéjú tojást tojó tyúkoknál okozott tojásminőségi problémát. Napjaink tojóhibridjeinek döntő hányada ma már megfelelő mértékben termeli a trimetil amin oxidáz enzimet, ami a káros ízanyagok lebontásáért felelős. Repcét nagy területen termesztünk, így extrahált darájából is sok áll rendelkezésre. Fehérjetartalma figyelemre méltó (33 38%). Fehérjéjében kevesebb a lizin, viszont több a kéntartalmú aminosav. Treoninból és triptofánból a szójához hasonló mennyiséget tartalmaz. Nyersrost tartalma 12 15%, amelyen belül a lignin jelentős részarányt képvisel. Foszforban gazdag (8 9 g/kg), fitáz enzimmel történő kiegészítése javítja a hasznosíthatóságát. Az extrahált repcedarát rosttartalma miatt a baromfifajokkal csak korlátozott mértében, 3-8% etetjük 24
Extrahált gyapotmagdara Hazánkban ritkán használjuk baromfitakarmányként, de a világ különböző részein fontos fehérjetakarmány. Baromfival csupán a hántolt magvakból készült dara etetése jöhet számításba. Nyersrost tartalma a héjatlanítás függvényében 8 15%. A benne előforduló E-vitamin-ellenes hatású gossipol koncentrációja 1-5 g/kg. A tojótyúkoknál már kis koncentrációban (50 mg/kg) zöldes színt kölcsönözhet a tojásnak és rontja a keltethetőséget. A brojlerek valamivel jobban tolerálják (100 mg/kg). Lenmagdara, lenmagpogácsa Az extrahált lenmagdara a legjobb étrendi hatású hazai olajipari melléktermék. Minden fajú és korú állattal etethető. Hízóállatokkal azért szokás kisebb mennyiségben etetni, mert fehérjéjének biológiai értéke csak közepes. Nyálkaanyagai miatt az emésztőszervi bántalmakban szenvedő állatok részére kedvező hatású takarmány. Felhasználhatóságát ciánglikozida tartalma, a linamarin korlátozza. nyersen sajtolt lenmagdarát, lenmagpogácsát A 5%-ban, a hőkezelésen átesett, extrahált darákat maximum 10%-ban célszerű felhasználni Extrahált földimogyoró dara Az extrahált földimogyoró növényolaj-ipari feldolgozása során keletkezik. Takarmányértéke a héjtalanítás Szeszipari melléktermékek Malátacsíra módjától és fokától függ. A héjtalanított mag zsírtalanítása után visszamaradt extrahált dara értékes fehérjehordozó, amelyben kb. 48% fehérje található, ugyanakkor csak kevés (6 8%) rostot tartalmaz. Mivel gyakran fertőzött Aspergillus flavus penészgombákkal, ennek következtében aflatoxinnal, az importtételek állami mintázása és vizsgálata kötelező. Etetése csak akkor engedélyezett, ha aflatoxin-tartalma 0,05 mg/kg alatt van. Tökmagpogácsa A nagy olaj- (35 37%) és fehérjetartalmú (kb. 28%) tökmag magas ára miatt önmagában ritkán áll rendelkezésre. A tökmagolaj előállítás melléktermékeként képződő pogácsák az ország több részén szezonálisan azonban képződnek, amelyeket baromfival is kiválóan fel lehet használni. Több mint 50% nyersfehérjét, átlagosan 10% olajat és kevés rostot tartalmazó melléktermékről van szó. Zsírsavai között a linolsav a domináns, a csirkehús ízét kedvezően befolyásolja. Olajtartalma miatt avasodásra hajlamos. gazdag, nyersrost tartalma pedig 10 15% között változik. Jó foszforforrás (7 9 g/kg), átlagon felüli a kobalt-, a cink- és a B-csoportbeli vitamintartalma is. malátacsíra magas rosttartalma miatt a baromfi keveréktakarmányokban csak kis meny- A nyiségben, 2-5%-ban ajánlott A malátacsíra a sörgyártás technológiája során kicsírázott árpának, a malátának cérnavékonyságúvá száradt gyökere. Ennek nagysága és táplálóanyag tartalma attól függ, hogy mikor szakították meg a csírázás folyamatát és milyen hőfokon szárították (pörkölték) a malátát. Akkor jó minőségű, ha világos színű, pelyvamentes és kevés törmelékes részt tartalmaz. A malátacsíra nyersfehérje tartama kb. 25%, metioninban és lizinben 25
Szeszélesztő, sörélesztő A szárított sörélesztő és szeszélesztő rendkívül értékes takarmány közel 50% nyersfehérjét tartalmaz. Limitáló aminosava a metionin. A B 12 -vitamin kivételével valamennyi, a B-csoportba tartozó vitaminból sok található benne. szeszélesztő, sörélesztő a baromfi takarmányokban 3-5%-nyi mennyiségben A használható Keményítőgyári melléktermékek A keményítőgyári melléktermékek összetételét az alkalmazott technológiák erősen befolyásolják, összetételükről előzetesen kémiai vizsgálatokkal feltétlenül tájékozódni kell. A keményítőgyárak takarmányozási célra forgalmazott termékei közül a CGF (Corn Gluten Feed, kukorica glutén takarmány), a kukorica glutén és a kukoricacsíra a legfontosabbak. CGF A CGF a kukoricából nedves eljárással történő keményítő alapú izocukor gyártás mellékterméke, a keményítő nagyobb részének, a csírának és a gluténnak az elválasztása után visszamaradó takarmány. A száraz CGF nyersfehérje tartalma 21-23%, nyersrostja 8-10%, emellett változó mennyiségben (22-25%) tartalmaz keményítőt is. Fehérjéje a kukorica fehérjére jellemző módon lizinben hiányos. kukorica glutén a baromfifajok takarmányában A átlagosan 2-5%-ban szokott szerepelni Kukoricacsíra CGF alapanyagot magasabb rosttartalma miatt A elsősorban a különböző baromfifajok idősebb állományainak keveréktakarmányában lehet felhasználni, 3-8% mennyiségben Kukorica glutén A kukoricacsíra sok és értékes fehérjét, olajat, E-vitamint és kevés rostot tartalmaz. Emiatt valamennyi gazdasági állatfajjal etethető. Nyersfehérje tartalma körülbelül 15%, nyersrost 5%, nyerszsír szintje 40%. kukoricacsíra a baromfitakarmányok energia A kiegészítésére 5%-os bekeverési arányig használható A kukorica glutén a CGF-nél nagyobb fehérjetartalmú (60%) és kevesebb rostot tartalmaz. A fehérjéje a kevés lizin mellett sok leucint tartalmaz, ami még kiegyensúlyozatlanabbá teszi az aminosav összetételét. Baromfi tápokhoz keverve hatékonyan módosítja a bőr alatti zsír és a tojássárgája színét. 26
A bio-üzemanyag gyártás melléktermékei Az utóbbi évtizedekben világszerte jelentősen nőtt a különböző növényi alapanyagokból előállított üzemanyagok, a bioetanol és a biodízel gyártása. Előállításuk során nagy mennyiségben képződnek takarmányozásra is alkalmas melléktermékek. A biodízelgyártás melléktermékei Biodízel előállítására a nagy olajtartalmú növények (pl. repce, napraforgó, szója, olajpálma) a legalkalmasabbak. Ezek közül Európában nagyobb területen a repce és a napraforgó termeszthetők. A magvakból az olajat mechanikus préseléssel, vagy újabban oldószeres extrakcióval nyerik ki. A biodízelgyártás első fázisában 100 kg repcemagból átlagosan 35-38 kg nyers repceolaj, illetve 62-70 kg repcepogácsa keletkezik. A második fázisban a nyers olajat metanollal észterezik, ekkor a repceolajból 28-36 kg biodízel képződik, melléktermékként pedig 3-5 kg glicerin. Repcepogácsa Hazánkban a repcealapú biodízelgyártás eredményeképpen képződő repcepogácsa jelenti a legnagyobb volument. A magyarországi termékek átlagosan 30% nyersfehérjét, 12% nyerszsírt és 10% nyersrostot tartalmaznak, a legnagyobb eltérés a termékek nyersrost-, Ca- és Na-tartalmában van (22. táblázat). Nagyobb zsírtartalmukból adódóan energiatartalmuk meghaladja az extrahált repcedaráét. A ma köztermesztésben lévő repcefajtákat és hibridek glükozinolát tartalma jelentősen eltérhet, de szintje általában nem haladja meg a 00-s repcékre vonatkozó 25 µmol/g-os megengedhetőségi határértéket. A biodízelgyártásra termesztett repcék erukasav- és tannintartalma sem korlátozza takarmányozási célú felhasználásukat. Magyarországi repcepogácsa és DDGS minták átlagos táplálóanyag tartalma (22. táblázat) Száraz-anyag Nyers-fehérje Nyers hamu Nyers zsír Nyers rost Keményítő P Ca Na Repcepogácsa átlag 90,75 30,40 6,23 12,32 10,41 5,70 1,01 0,87 0,08 CV (%) 2,05 4,92 2,42 9,49 16,69 12,28 6,49 27,94 95,02 DDGS átlag 88,5 24,3 4,3 11,5 5,6 6,5 0,8 0,20 0,29 CV (%) 1,1 6,0 4,5 4,5 7,5 5,4 7,0 38,3 14,9 (forrás: Pál és mtsai., 2013) repcepogácsák, az aktuális antinutritív anyag szintek függvényében idősebb brojlercsirke, pulyka és árutojó A állományok takarmányozásához 5-15%-os bekeverési aránnyal javasolt Napraforgó pogácsa változata 40% fehérjét és 10% rostot tartalmaz. A napraforgó olajpogácsa gazdag metioninban, de szegény lizinben és treoninban. Glikozidokat, erukasavat és tannint nem tartalmaz. napraforgó pogácsák felhasználását elsősorban A a héjatlanítás, a gyártási eljárás után visszamaradó rost mennyisége korlátozza, alkalmazható mennyisége 5-15% A napraforgó olajpogácsa, a repcepogácsánál ízletesebb, nyersfehérje tartalma 25-30%, míg hántolt 27
Glicerin A biodízel gyártás során képződő glicerintartalmú melléktermék ténylegesen 85-90% glicerint tartalmaz. Elsősorban energiaforrásként vehető számításba (AMEn=13,5 MJ/kg). rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján A a baromfifajokkal 5%-ban lehet etetni, a termelési eredmények romlása nélkül A bioetanolgyártás melléktermékei A bioetanol gyártás volumene jelentős mértékben megnőtt az utóbbi évtizedekben. 2013-ban Dunaföldváron hazánkban is megkezdte működését az első bioetanol gyár, amely kukoricából állít elő jelentős mennyiségű alkoholt. A képződő melléktermék a nedves (DGS, Distillers Grains with Solubles) vagy száraz kukoricatörköly (DDGS, Dried Distillers Grains with Solubles), amely a kukoricakeményítő kivételével tartalmazza a mag egyéb táplálóanyagait. Az alkohol lepárlását követően visszamaradó oldat (solubles) még értékes táplálóanyagokat tartalmaz (élesztő fehérjék, vízben oldódó vitaminok), emiatt ezt még részben hozzákeverik a kukoricatörkölyhöz. DDGS A DDGS gyártás során a hőkezelés nagymértékben befolyásolja a termék színét és beltartalmát. A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott színskála alapján ezt könnyen meg tudjuk ítélni. A hazai előállítású DDGS 25% nyersfehérjét, 12% nyerszsírt és 7% nyersrostot tartalmaz. A fehérje minősége megegyezik a kiindulási a kukoricáéval, aminosavainak emészthetősége azonban a hőkezelés eredményeképpen lényegesen kisebb. Foszfortartalmának emészthetősége ugyanakkor jobb, mint a kukoricáé. A különböző üzemekből származó DDGS összetétele nagy eltéréseket mutathat, emiatt táplálóanyag tartalmának folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen. A kukorica DDGS aranysárga színű. Amennyiben túlhevítik, a szárítás során a legsérülékenyebb aminosavak, a lizin és az arginin egy része lebomlik vagy cukrokhoz kötődik. Erre a DDGS színéből is lehet következtetni. A túlhevített termékek színe barnás árnyalatú. Etetésekor indokolt és javasolt az emészthető aminosav alapú receptúrakészítés, továbbá a tápok lizin és triptofán kiegészítése. Az NSP bontó enzimek használata úgyszintén pozitívan hat etethetőségére. A különböző alapanyagokból képződő DDGS termékek átlagos táplálóanyag-tartalmát a 23. táblázat tartalmazza. Minőségét és felhasználhatóságát nagymértékben befolyásolja a kukorica mikotoxintartalma. Ennek szintje ugyanis a DDGS-ben feldúsul. Kérődző állatok esetében magas olajtartalma, monogasztrikus állatoknál pedig rosttartalma és a fehérje minősége limitálja felhasználhatóságát. Baromfitápokban a DDGS is alkalmas a tojássárgája és a bőr alatti zsír színének befolyásolására. A búza alapú etanol gyártás melléktermékeként képződő DDGS magasabb fehérjetartalmú (30-35%), viszont kevesebb zsírt tartalmaz (3,0-3,5%). DDGS átlagos felhasználási aránya 5-15%, az A állat korától, hasznosításától és az enzim kiegészítéstől függően A kukorica glutén, a DDGS, és a burgonyafehérje átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (23. táblázat) Alapanyag Nyers hamu Nyers fehérje Nyers zsír Nyersrost Keményítő AME n ( MJ/kg) Kukorica glutén 18 623 46 12 1 /n.a. 3 125 13,1 Kukorica DDGS 37 251 76 74 1 /327. 2 47 9,8 Rozs DDGS 61 281 31 75 1 /n.a. 3 n.a. 10,2 Búza DDGS 49 336 54 66 1 /308 2 24 9,0 Búza-árpa DDGS 48 345 54 62 1 /310 19 n.a. Burgonyafehérje 27 740 15 7 1 /n.a. 3 0 14,1 28
Zöldnövény lisztek A zöldnövény liszteket a fiatalon lekaszált, zsenge növények forró levegős szárításával és finomra darálásával készítik. Leggyakrabban a fehérjében gazdag, pillangós virágú zöldtakarmányokat és fiatal füveket használják fel lisztkészítésre. A pillangósokat zöldbimbós fejlődési stádiumban, a füvet bugahányás előtt vagy annak kezdetén takarítják be és szárítják. Gondosan ügyelni kell a gyorsszárítás optimális hőmérsékletének a betartására, nehogy a növény megpörkölődjön, és ez által csökkenjen benne a biológiailag aktív anyagok (vitaminok, karotin, aminosavak) mennyisége, a fehérje emészthetősége és biológiai értéke. A zöldlisztek karotintartalma a tárolás alatt gyorsan csökkenhet. A veszteség csökkentése céljából ma már antioxidáns szereket (BHT, BHA és EMQ) kevernek a lisztekbe. Segíti a karotin védelmét, ha a lisztet pelletálják, légmentesen lezárt, sötét színű műanyag zsákba csomagolják, és úgy tárolják. A zöldlisztek etetését elsősorban nyersrost, szaponin és esetenként mikotoxin tartalmuk korlátozza. Tipikus táplálóanyag-tartalmukat a 24. táblázat tartalmazza. Szárított zöld takarmányok átlagos táplálóanyag tartalma ( g/kg) (24. táblázat) Zöldnövény liszt Szárazanyag Nyershamu Nyersfehérje Nyerszsír Nyersrost Keményítő Cukor AME n ( MJ/kg) Fűliszt 900 96 169 36 180 0 79 5,55 Lucernaliszt 900 102 188 30 192 0 46 5,82 Vöröshere liszt 900 83 165 49 172 0 n. a. 5,90 zöldnövény liszteket a brojler takarmányokba 2-3%-nyi mennyiségben, az árutojó növendék és tojóállományokéba 4-6%-nyi mennyiségben keverhető A be Állati eredetű takarmányok A jó minőségű állati eredetű takarmányok sok és biológiailag értékes fehérjét tartalmaznak. Fehérjéjük jó biológiai értéke kedvező aminosav összetételükre vezethető vissza. Az állati eredetű takarmányok további jellemzője, hogy jól hozzáférhető formában, jelentős mennyiségű kalciumot és foszfort tartalmaznak, ha minőségük jó, úgy az A-, D- és B 12 -vitaminoknak gazdag forrásai. Húsipari melléktermékek A vágóhidakon, hús- és húsfeldolgozó üzemekben, valamint az állati eredetű termékeket feldolgozó konzerviparban nagy mennyiségben keletkező, fehérjékben gazdag melléktermékeket soroljuk ebbe a csoportba. A különböző néven forgalmazott melléktermékek takarmányértéke az alapanyagoktól és a gyártástechnológiáktól függően jelentősen eltér egymástól. Ezért és mert könnyen romlanak, szállításuk, tárolásuk és etetésük során különleges figyelemmel kell eljárni. Az Európai Unió a BSE krízist követően jelentősen korlátozta az állati eredetű melléktermékek felhasználhatóságát a baromfifajok takarmányozásában. A szabályozás azonban folyamatosan módosul, így az is elképzelhető, hogy a nem fajazonos termékek újra felhasználhatók lesznek a közeljövőben. Húsliszt Alapanyagai nagyobbrészt vágóhídi melléktermékek. A változó nyersanyag összetétel miatt a végtermék minősége szükségszerűen ingadozik. A húsliszt nyersfehérje tartalma, a nyersanyag minőségétől függően 45 62%, aminek legfeljebb 10%-a származhat keratinfehérjéből. Zsírtartalma maximálisan 15% lehet. Mivel a zsír gyorsan avasodik fontos, hogy a terméket antioxidánssal egészítsék ki és úgy hozzák forgalomba. A csonthányadtól függően szintén jelentősen eltérhet a húsliszt ásványianyag-tartalma. Nyershamu-tartalma átlagosan 30%, kalcium tartalma 5-10%, foszfortartalma 3 5%, nátrium szintje 0,5-0,8% között változik. A vegyes állati fehérje lisztek riboflavin-, niacin- és B 6 -vitamin-tartalma azok fehérjetartalmával pozitív korrelációt mutat. Emészthetőségük az alapanyagok mellett a szárítás minőségétől és időtartamától is függ. Gyakori a túlszárított, sötétebb színű, megégetett liszt. húslisztet elsősorban baromfi (és sertés) keveréktakarmányokban használják fel 3-6%-nyi A mennyiségben 29
Baromfi vágóhídi fehérjeliszt A baromfivágóhidak melléktermékeiből készül. Tollat legfeljebb a technológiailag elkerülhetetlen menynyiségben tartalmazhat. Aminosav garnitúrája kedvező. Nyersfehérje tartalma minimum 55%. Emészthetősége jobb, mint a húsliszteké, ami homogénebb nyersanyag összetételével magyarázható. Hidrolizált baromfi fehérje Minimum 70% fehérjetartalommal rendelkező takarmány alapanyag. Tisztán baromfifehérjét tartalmaz, mégpedig peptidek, polipeptidek és aminosavak formájában, aminek köszönhetően csaknem teljes egészében (98%) emészthető. Vérliszt A helyesen szárított vérliszt vöröses színű, ami a barnásvörösig változhat. A túl sötét, feketés lisztben már kokszosodott részek is találhatók, ami miatt emészthetősége és takarmányozási értéke jelentősen romlik. A jó minőségű vérliszt nagy része fehérje, mindössze 0,2% nyerszsírt, valamint 0,8% nyershamut, benne jelentős mennyiségű vasat tartalmaz. A vérliszt aránytalan aminosav összetételű túl sok leucint tartalmazó, emiatt alacsony biológiai értékű fehérjetakarmány. vérlisztet nem célszerű 2%-nál nagyobb arányban felhasználni, mert csökkentheti az étvágyat A és ez által a takarmányfelvételt Hemoglobin A takarmányozási céllal forgalmazott hemoglobin porlasztva szárítással készült, sötétvörös színű, vízoldékony, por formájú termék. Rendkívül magas szerves vas és legalább 95% fehérjetartalommal és kiemelkedő emészthetőséggel rendelkező koncentrált fehérje. nagy fehérjeigényű fiatal baromfi takarmányában felhasználása 1-3%-ban A ajánlott A hal és halfeldolgozási melléktermékek A hal és a halfeldolgozási melléktermékek nemcsak fehérjében gazdag takarmányok, hanem aminosav összetételük is igen kedvező. Ezért különösen a növendék állatok takarmányozásában igen fontos összetevő. Jó vitaminforrás, A- és D-vitamintartalmuk elsősorban zsírtartalmuktól, a szárítás módjától és időtartamától függ. Sokat tartalmaznak a B-csoport vitaminjaiból, különösen a B 12 -vitaminból. Foszfortartalmuk 20 30 g/kg. Halliszt A halliszt minőségét befolyásolja a hal faja, a lehalászás helye, a feldolgozás módja, a teljes halak és a halhulladék aránya. Általánosságban megállapítható, hogy a halliszt fehérjében, ásványi elemekben gazdag, értékes takarmány. Nyersfehérje tartalma 60 70%, benne sok lizinnel, metioninnal és más esszenciális aminosavakkal. Sok B-csoportbeli vitamint, fozsfort (20 30 g/kg), kalciumot (45 55 g/kg) és sót tartalmaz. A jó minőségű halliszt 2 3%-nál több sót és 10%-nál több nyerszsírt nem tartalmazhat. A nagyobb zsírtartalmat azért kifogásolják, mert az ilyen halliszt könnyen romlik, avasodik, de gyakrabban okoz ízhibát is, mind a tojásban, mind a húsban. Az avasodott halliszt kellemetlen szagú és szemcsés állományú, grízesedett. A hallisztek állategészségügyi szempontból is kifogástalanok kell, hogy legyenek. Ilyen szempontból azok peroxid- és savszámát, ásványianyag- (Ca, P, I és Cu, valamint konyhasó) tartalmát, továbbá bakteriális szennyezettségét kell figyelemmel kísérni. hallisztet 2-5%-nyi mennyiségben, elsősorban A fiatal baromfi indítótakarmányába szoktuk felhasználni, ha nincs növényi alapú takarmányozási program előírva 30