HU HU HU
EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2010.12.20. COM(2010) 774 végleges A. melléklet/9. fejezet A. melléklet a következőhöz: Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az Európai Unióban alkalmazandó nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről HU HU
A. MELLÉKLET 9. fejezet: A FORRÁS-FELHASZNÁLÁS TÁBLÁK ÉS AZ INPUT- OUTPUT KERETRENDSZER BEVEZETÉS 9.01 E fejezet célja, hogy áttekintést nyújtson a forrás-felhasználás táblákról és az input-output keretrendszerről. 9.02 Az input-output keretrendszer központi elemei a folyó és előző évi áron számított forrásfelhasználás táblák. A keretrendszert a szimmetrikus input-output táblák egészítik ki, amelyek a forrás-felhasználás táblákból feltételezések vagy kiegészítő adatok felhasználásával vezethetők le. A forrás-felhasználás táblák és a szimmetrikus input-output táblák speciális célokból kibővíthetők és módosíthatók, például a termelékenységi számítások, a munkaerőszámlák, a negyedéves számlák, a regionális számlák és a fizikai mértékegységben vagy pénzben kifejezett környezeti számlák szempontjai alapján. 9.03 A forrás-felhasználás táblák a nemzetgazdaság termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakcióinak értékét termék és ágazat szerinti bontásban tartalmazó mátrixok. E táblák a következőket mutatják be: a) a termelési költségek szerkezete, valamint a termelési folyamat során keletkezett jövedelem; b) az előállított termékek és szolgáltatások áramlása a nemzetgazdaságban; c) a termékek és szolgáltatások áramlása a hazai gazdaság és külföld között; az európai uniós összefüggések elemzése érdekében meg kell különböztetni az EU-n belüli és az EU-n kívüli országokkal kapcsolatos áramlásokat. 9.04 A forrástábla a termékek és szolgáltatások forrását mutatja be termékek és termelőágazatok szerint, megkülönböztetve a hazai gazdasági ágazatok kibocsátását és az importot. A 9.1. tábla egy egyszerűsített forrástáblát mutat be. 9.1. tábla: Egy egyszerűsített forrástábla Forrás Termelőágazatok Külföld Összesen HU 2 HU
Termékek Kibocsátás értéke Import értéke Termékenkénti forrás összesen Összesen Ágazati kibocsátás összesen Összes import Összes forrás 9.05 A felhasználástábla a termékek és szolgáltatások felhasználását mutatja be termékek és felhasználástípusok szerint. Az oszlopokban szereplő felhasználások a következők: a) folyó termelőfelhasználás ágazatonként; b) végső fogyasztási kiadás: háztartások, kormányzat és a háztartásokat segítő nonprofit intézmények (NPISH); c) bruttó felhalmozás; és d) export. A folyó termelőfelhasználás blokk alatt a tábla az ágazatonkénti bruttó hozzáadott érték összetevőit mutatja be a következőképpen: a) munkavállalói jövedelem; b) egyéb termelési adók egyenlege; c) nettó vegyes jövedelem, nettó működési eredmény és állóeszköz-felhasználás. A lenti 9.2. tábla egy egyszerűsített felhasználástáblát mutat be. 9.2. tábla: Egy egyszerűsített felhasználástábla Felhasználás Felhasználó ágazatok Végső fogyasztás Bruttó felhalmozás Külföld Összesen Termékek HU 3 HU
Összesen Folyó termelőfelhasználás Végső fogyasztás Bruttó felhalmozás Export Összes felhasználás A hozzáadott érték összetevői Munkavállalói jövedelem Egyéb termelési adók egyenlege Nettó működési eredmény Állóeszköz-felhasználás HU 4 HU
9.06 A forrás-felhasználás táblákra a következő egyenlőségek vonatkoznak: a) Minden egyes ágazatra a kibocsátás megegyezik a folyó termelőfelhasználás és a bruttó hozzáadott érték összegével. b) Minden egyes termékre a forrás megegyezik az összes felhasználás összegével, ez a forrás-felhasználás keret kiegyensúlyozott soraiban látható. Ez az azonosság csak akkor érvényes, ha a forrás és a felhasználás ugyanazon az értékelési alapon van számítva, azaz piaci beszerzési áron vagy alapáron (lásd a 9.30 9.33. bekezdést). Így minden egyes termékre: a forrás piaci beszerzési áron egyenlő a termék kibocsátása alapáron plusz az import alapáron plusz a kereskedelmi és szállítási árrések plusz a termékadók egyenlege, amely megegyezik a termékek felhasználásával piaci beszerzési áron, ami pedig egyenlő a folyó termelőfelhasználási igény plusz a végső fogyasztási kiadás plusz a bruttó felhalmozás plusz az export. A teljes gazdaságra az összes folyó termelőfelhasználási igény megegyezik az összes folyó termelőfelhasználással, a kereskedelmi és a szállítási árrések oszlop összege nullát tesz ki a teljes gazdaság tekintetében, mivel a megfelelő ágazatok kibocsátásával ellentételeződnek, ezért ez az azonosság a következőképpen határozható meg: Kibocsátás + import + termékadók = Folyó termelőfelhasználás + végső fogyasztás + felhalmozás + export, ezért Kibocsátás folyó termelőfelhasználás + termékadók = Végső fogyasztás + felhalmozás + importtal csökkentett export, ami mutatja a termelési és felhasználási oldalról történő GDP mérésének az egyezőségét. c) Bruttó hozzáadott érték mint a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás közötti különbség ágazatonként. Ez megegyezik a keletkezett jövedelmek összegével. Így a bruttó hozzáadott érték egyenlő a munkavállalói jövedelem, az állóeszköz-felhasználás, HU 5 HU
a nettó működési eredmény/vegyes jövedelem és az egyéb termelési adók egyenlegének összegével. Ez lehetővé teszi, hogy a jövedelmi oldalról történő GDP-mérés konzisztenciáját ellenőrizni lehessen a termelési oldalról történő megközelítéssel. 9.07 A forrás-felhasználás táblák az ágazati elemzések központi keretét biztosítják, például a kibocsátás, a hozzáadott érték, a munkavállalói jövedelem, a foglalkoztatás, a működési eredmény/vegyes jövedelem, a (támogatásokkal csökkentett) termelési adók, a bruttó állóeszköz-felhalmozás, az állóeszköz-felhasználás és az állóeszköz-állomány elemzése során. 9.08 A forrás-felhasználás táblák a következő számlákon belüli gazdasági folyamatokat tartalmazzák: a) a termékek és szolgáltatások számla; b) termelési számla; c) jövedelmek keletkezése számla. E számlák a jövedelem keletkezését, valamint a termékek és szolgáltatások forrását és felhasználását mutatják be intézményi szektoronként. A forrás-felhasználás táblák ezt az információt kiegészítik az ágazati bontás valamint a volumen- és árváltozások bemutatásával. A szektorszámlák intézményi szektoronkénti információi és a forrás-felhasználás táblák ágazatonkénti információi között keresztosztályozási táblával lehet a kapcsolatot megteremteni (lásd a 9.3. táblát). 9.3. tábla: A forrás-felhasználás táblákat a szektorszámlákkal összekapcsoló tábla Nemzetgazdasági ágazatok (NACE) Összesen 1 2 3 4 5 - Szektor Nem pénzügyi vállalatok (S.11) Folyó termelőfelhasználás Bruttó hozzáadott érték Munkavállalói jövedelem Egyéb termelési adók egyenlege Állóeszköz-felhasználás Nettó működési eredmény/vegyes jövedelem Kibocsátás HU 6 HU
Bruttó állóeszköz-felhalmozás Állóeszköz-állomány Foglalkoztatottak Pénzügyi vállalatok (S.12) Folyó termelőfelhasználás... Foglalkoztatottak Államháztartás (S.13) Háztartások (S.14) Saját számlás munkavállalók (S.142) Saját tulajdonú lakásszolgáltatás A háztartásokat segítő nonprofit intézmények (NPISH) (S.15) Szektorok összesen: Folyó termelőfelhasználás.... Foglalkoztatottak 9.09 A 9.4. tábla egy szimmetrikus input-output tábla, azaz a forrás és a felhasználás kapcsolatát bemutató olyan mátrix, amely a kibocsátást, valamint a folyó termelőfelhasználáshoz és végső felhasználáshoz kapcsolódó tranzakciókat termék x termék vagy ágazat x ágazat szerinti bontásban mutatja be. A szimmetrikus input-output tábla és a felhasználástábla között egy lényeges fogalmi különbség van: a felhasználástábla folyó termelőfelhasználás blokkjában a mátrix elemek azt mutatják, hogy a termékeket az ágazatok hogyan használják fel, a szimmetrikus input-output táblában viszont két lehetőség adódik: a) a mátrix elemek azt mutatják, hogy a termékeket hogyan használják fel más termékek előállításához folyó termelőfelhasználásként, vagy b) a mátrix elemek azt mutatják, hogy az ágazati kibocsátásokat hogyan használják fel más ágazatok kibocsátásának folyó termelőfelhasználásaként. Ezért a szimmetrikus input-output táblában mind a sorokban, mind az oszlopokban vagy a termékek szerinti, vagy az ágazatok szerinti osztályozást kell alkalmazni. 9.4. tábla: Egyszerűsített szimmetrikus input-output tábla, termék x termék bontásban HU 7 HU
Előállított termékek Végső fogyasztás Bruttó felhalmozás Külföld Összesen Felhasznált termékek Folyó termelőfelhasználás A háztartások, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények (NPISH-k) és a kormányzat végső fogyasztása Bruttó felhalmozás Export Összesen A bruttó hozzáadott érték összetevői Külföld Összesen 9.10 A termelőegységektől beszerezhető statisztikai információk többsége azt mutatja be, hogy az egységek milyen típusú termékeket állítottak elő és értékesítettek, valamint általában kevésbé részletezve azt, hogy milyen típusú termékeket vásároltak és használtak fel. A forrás-felhasználás táblák formai kialakítása olyan, hogy illeszkedjék az ilyen típusú statisztikai információkhoz (vagyis az ágazatonként felhasznált termékek). 9.11 Ezzel szemben a szimmetrikus input-output táblához szükséges termék x termék, illetve ágazat x ágazat szemléletű információk gyakran nem állnak rendelkezésre. Például az ágazati adatgyűjtések általában a termelésben felhasznált termékek fajtájáról és az előállított és értékesített termékekről tájékoztatnak. Az egyes termékek előállításához szükséges ráfordításokról általában nem áll rendelkezésre információ. 9.12 A forrás-felhasználás táblákba összerendezett információk kiindulási alapot képeznek a részletesebb elemezést lehetővé tevő szimmetrikus input-output táblák összeállításához. A forrás-felhasználás táblák termék x ágazat információi szimmetrikus táblákká alakíthatók át a ráfordítási szerkezetre vonatkozó többletinformációk segítségével, illetve annak feltételezésével, hogy az egyes termékekre, vagy az egyes ágazatokra jellemzően ugyanazon ráfordítási struktúrák, vagy ugyanazon értékesítési szerkezetek léteznek. 9.13 A forrás-felhasználás táblák és az input-output keretrendszer három különböző szerepet kapcsol össze: a kapcsolatok leírása; statisztikai eszköz; HU 8 HU
elemzési eszköz. A kapcsolatok leírása 9.14 A forrás-felhasználás táblák a jövedelem keletkezésének és a termékek forrásának, valamint az ágazat szerinti felhasználásnak a szisztematikus jellemzését adják. Az egyes ágazatok termelési folyamatai ráfordításainak és kibocsátásainak alakulása a nemzetgazdasági összefüggésben kerülnek bemutatásra, vagyis kapcsolódva a többi hazai ágazat termelési folyamatához, a külföldhöz és a végső fogyasztási kiadáshoz. A forrás-felhasználás táblák egyik lényeges szerepe a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változások bemutatása, vagyis a különböző ágazatok fontosságában, a ráfordítások és a kibocsátás szerkezetében, valamint a végső fogyasztási kiadás, a bruttó állóeszközfelhalmozás, és az import, export szerkezetében bekövetkezett változások bemutatása. E változások olyan fejleményeket tükrözhetnek, mint a globalizáció, a kiszervezés, az innováció és a munkaerőköltségek, adók, olajárak és a valutaárfolyamok változásai. Az előző évi áras forrás-felhasználás táblákat használják a GDP volumennövekedési statisztika összeállításához, a gazdasági szerkezetben bekövetkezett változások leírására nominális és volumen-értelemben. E táblák ahhoz is keretet biztosítanak, hogy bennük a nemzeti árváltozások és a munkaerőköltségekben bekövetkezett változások is megjeleníthetőek legyenek. Statisztikai eszköz 9.15 A termelésről, a felhasználásról és a jövedelemről szóló információknak a forrás-felhasználás táblákba történő beépítése és az inkonzisztens becslések összeegyeztetése megbízható és kiegyensúlyozott nemzeti számlákat eredményez, beleértve az olyan fő aggregátum becslését, mint a GDP folyó-, és előző évi áron. 9.16 A piaci áras GDP mérésekor három alapvető megközelítés alkalmazható: a termelési, a felhasználási és a jövedelmi oldalról történő megközelítés. A forrás-felhasználás táblák összeállítása mind a három megközelítést magába foglalja. a) A termelési oldalról történő megközelítés szerint a GDP piaci áron egyenlő a kibocsátás alapáron mínusz a folyó termelőfelhasználás piaci beszerzési áron, plusz a termékadók egyenlege. b) A felhasználási oldalról történő megközelítés szerint a GDP piaci áron egyenlő a végső felhasználási kategóriák összege mínusz import: végső fogyasztási kiadás + bruttó felhalmozás + export import. c) A jövedelmi oldalról történő megközelítés szerint a GDP piaci áron egyenlő a munkavállalói jövedelem, az állóeszköz-felhasználás, az egyéb termelési adók egyenlege, a nettó működési eredmény/vegyes jövedelem összegével, plusz a termékadók egyenlege. A piaci áron mért GDP-re egységes becslés a kiegyensúlyozott forrás-felhasználás táblákból adható. HU 9 HU
9.17 A forrás-felhasználás táblák különösen a piaci áron mért GDP termelési és felhasználási oldalról történő becsléséhez hasznosak. Ehhez a legfőbb adatforrások a gazdaságstatisztikai felmérések és az adminisztratív adatok, mint például a hozzáadottérték-adó és a jövedéki adó adatai. A forrás-felhasználás táblák a termelési és a felhasználási oldalról történő megközelítésből származó információkat kapcsolják össze a forrás és felhasználás termékszintű kiszámításával és kiegyensúlyozásával. E módszer szerint egy adott termék forrását a különféle felhasználási célok szerint számítják és osztják szét, mint például a háztartások végső fogyasztási kiadásai, a folyó termelőfelhasználás és az export. A jövedelmi oldalról történő megközelítésnél nincs lehetőség ilyen mélységű kiegyensúlyozási eljárásra, mivel a működési eredményt és a vegyes jövedelmet általában a maradványelv alapján becsülik a másik két megközelítésből származó információk alapján. A forrás-felhasználás tábláknak a szektorszámlákkal való összhangja a köztük lévő kapcsolatot bemutató 9.3. táblával ellenőrizhető. Ez a szembeállítás elősegítheti a GDP piaci áron történő becslését azáltal, hogy a vállalatok eredménykimutatásaiból származó információkat összehasonlítja a megfelelő ágazati becslésekkel. 9.18 A forrás-felhasználás táblák különféle statisztikai célokat szolgálnak. Például: a) hiányosságok és inkonzisztenciák felismerése az adatforrásokban; b) maradványbecslés végzése, például adott termékek végső fogyasztásának olyan becsléssel történő megállapítása, melyben először a termékek egyéb célú felhasználását veszik figyelembe; c) a bázisidőszak adatainak extrapolációjával becslések végzése olyan későbbi időszakokra vonatkozóan, amelyekre kevésbé megbízható információk állnak rendelkezésre. Például az éves adatok a részletes forrás-felhasználás adatok alapján becsülhetők egy benchmark évre, és a későbbiekben a negyedéves adatok a referenciaidőszakból extrapolációval becsülhetők. d) a forrás-felhasználás táblákban szereplő és a belőlük származtatott olyan adatok, mint amilyenek a termelési számlában vannak, konzisztenciájának, elfogadhatóságának és teljességének ellenőrzése és javítása. E cél érdekében a kiegyensúlyozási eljárás nem korlátozódik a folyó árakon számított forrás-felhasználás táblákra: (1) Az olyan táblák segítségével, mint a szektorszámlákkal való kapcsolatot bemutató 9.3. tábla közvetlen összehasonlítás végezhető a forrás-felhasználás rendszeréből vett termelési, felhasználási és jövedelmi becslések, valamint a szektorszámlákban szereplő, független forrásokból származó becslések között. Az egyeztetés ezen a szinten arra garancia, hogy a forrás-felhasználás kiegyensúlyozási eljárását követően a forrás-felhasználás táblák és a szektorszámlák összhangban álljanak; (2) A szimmetrikus input-output tábláknak a forrás-felhasználás táblákból történő származtatásakor feltárulhatnak a forrás-felhasználás táblákban rejlő következetlenségek és gyenge pontok. (3) A folyó és változatlan áron számított forrás-felhasználás táblák két vagy több évre történő összeállításával a volumen-, érték- és árváltozások becslése egyidejűleg egyensúlyozható ki: a forrás-felhasználás táblák egyetlen évre, csak folyóáron való HU 10 HU
összeállításához és kiegyensúlyozásához képest ez a forrás-felhasználás keret hatékonyságának lényeges bővülését jelenti; e) Az indexek súlyozása és kiszámítása, valamint az ár- és volumenmérések például a GDP-é a termékenkénti végső felhasználás deflálása vagy az ágazatonkénti kettős deflálási módszer alkalmazása révén. A deflálás a tranzakciók lehető legalacsonyabb aggregáltsági szintjén történik, az árváltozások megbízható becsléseivel összhangban a következő okokból: (1) az ár- és volumenindikátorok általában reprezentatívabbak lesznek az aggregáció alacsony szintjén; (2) a minőségi változás jobban mérhető az aggregáció alacsony szintjén, figyelembe vehetők például egy adott termékcsoport forrásának vagy felhasználásának az összetételében bekövetkezett változások; (3) az árstatisztikákból elérhető árindexek gyakran Laspeyres-formula szerint készülnek. Az aggregáció alacsony szintjével csökkenteni lehet azoknak az ellenvetéseknek a súlyosságát, amelyek az elméletileg helytállóbb Paascheformula alkalmazását hiányolják. Egy termék forrásának és felhasználásának kiegyensúlyozása könnyebb, amikor több terméket különböztetnek meg és ennyire részletes forrásadatok állnak rendelkezésre. A kiegyensúlyozással kapott eredmények minősége magasabb lesz; ez különösen olyankor igaz, amikor nem áll minden adat rendelkezésre. Elemzési eszköz 9.19 Az input-output táblák fontos elemzési erőssége, hogy nemcsak az elsődleges hatások mérését teszik lehetővé, amikor például az energiaárakban vagy a munkaerőköltségekben következik be változás, hanem a másodrendű, közvetettebb hatások mérését is. Az energiaárak jelentős emelkedése például nemcsak az energiát intenzíven felhasználó ágazatokra hat, hanem azokra is, amelyek az intenzív energiafelhasználó termelők kibocsátását felhasználják. E közvetett hatások nagyon fontosak lehetnek, mivel néha jelentősebbek, mint a közvetlen hatások. A FORRÁS-FELHASZNÁLÁS TÁBLÁK RÉSZLETESEBBEN Osztályozások 9.20 A forrás-felhasználás és input-output táblákban az ágazatokra használt osztályozás a NACE, a termékekre alkalmazott osztályozás pedig a CPA; ezek az osztályozási rendszerek teljesen összhangban vannak egymással: a CPA az aggregáció minden szintjén a NACE-nek megfelelő ágazat fő termékeit tartalmazza. 9.21 A forrás-felhasználás táblákban a termékek osztályozása legalább annyira részletes, vagy részletesebb, mint az ágazatoké, például a CPA három-, illetve a NACE két számjegyes szintjének megfelelő. 9.22 Az ágazatok és a termékek osztályozása három különböző típusú kritériumon alapulhat: a kínálat, a kereslet kritériuma és a méret. A termelékenység elemzése céljából a termékek és HU 11 HU
termelőik osztályozása elsődlegesen a termelési folyamat típusa szerint történik. A kereslet elemzése céljából a termékeket a rendeltetés hasonlósága alapján osztályozzák, például a luxustermékeket helyezik egy csoportba, vagy a marketingkapcsolat hasonlósága alapján, mint az értékesítési hely típusa. Az input-output elemzés céljából ugyanazt a termékek vagy ágazatok szerinti osztályozást alkalmazzák a kínálat és a kereslet tekintetében. Az osztályozást oly módon határozzák meg, hogy az egyes osztályok mérete ne legyen túl kicsi vagy túl nagy rész a nemzetgazdaságból. A nemzetközi osztályozásoknál ez azt eredményezi, hogy számos országban mennyiségileg jelentős a legtöbb osztály. 9.23 A nemzeti számlákban az ágazati és termékosztályozás szükségszerűen e kritériumok keverékén és a történelmi örökségen alapul. Többnyire adatösszeállítási szempontból határozzák meg azokat, ezért kevésbé alkalmasak a kínálat és a kereslet elemzésére. A nemzeti számlák ágazati és termékadatait összeállítóknak és felhasználóknak tudniuk kell, hogy ténylegesen mik az egyes csoportok alkotóelemei és melyek a kizárt elemek, továbbá ennek milyen vonatkozásai vannak. Például az ingatlanügyletek ágazat magában foglalja a saját lakás szolgáltatást, a biztosítási ágazat pedig nem tartalmazza a kötelező társadalombiztosítási alapokat. 9.24 Az egy ágazathoz tartozó szakosodott telephelyeknek különböző lehet a termelési tevékenysége. Ez adott esetben a vertikális integráció jelentős különbségeire vezethető vissza, például olyan kisegítő tevékenységek esetében, mint a takarítás, a szállítás, az adminisztráció és a munkahelyi étkeztetés kiszervezése, a gépbérlés, a munkaközvetítőkön keresztül felvett kölcsönmunkaerő és a marketing. Továbbá adódhatnak a legális és illegális termelők közötti, illetve a termelők területek szerinti különbözőségéből. 9.25 A különböző ágazatok és termékek változó gazdasági jelentősége, a termelési folyamatokban bekövetkezett változások és az új termékek megjelenése következtében az ágazatok és termékek osztályozását is rendszeresen frissítik. Azonban egyensúlyt kell kialakítani a gazdaság változásainak figyelemmel kísérése és annak szükségessége között, hogy az adatok időben összehasonlíthatóak legyenek, figyelembe véve azon költségeket is, amelyek a nagy horderejű változások miatt az adatok előállítóit és felhasználóit sújtják. 9.26 A termékek szerinti osztályozás a forrás-felhasználás táblákban általában részletesebb, mint az ágazatok szerinti osztályozás. Ennek négy fontos oka van: a) A termékekről rendelkezésre álló adatok gyakran részletesebbek, mint az ágazatokról szóló adatok. b) A jellege alapján egy ágazatba tartozó kibocsátást jelentősen eltérő adórendszerek és árak befolyásolhatják, például árdiszkrimináció esetén. Az összeállítás és az elemzés szempontjából előnyös ezeket különböző termékeknek tekinteni. c) A deflálás és a volumenbecslések magas minőségének biztosítása érdekében a termékcsoportok homogének és jól kapcsolódnak a rendelkezésre álló árdeflátorokhoz. d) Az adatösszeállítási folyamat átláthatóságának biztosítása érdekében el kell különíteni azokat a termékeket, amelyek a jelentősebb nemzeti számlakonvenciókkal kapcsolatosak, mint például a saját lakásszolgáltatás, a biztosítás és a költségvetési intézmények piaci és nem piaci kibocsátása. HU 12 HU
9.27 A piaci kibocsátás, a saját végső felhasználási célú kibocsátás és a nem-piaci kibocsátás között csak az ágazatok szerinti összes kibocsátás szintjén kell különbséget tenni; az egyes termékcsoportoknál ilyen megkülönböztetésre nincsen szükség. 9.28 A piaci termelők, a saját végső felhasználásra termelők és a nem-piaci termelők közötti különbségtételt csak azoknál az ágazatoknál használják, ahol a termelők ilyen típusai jelen vannak. Ezért e megkülönböztetést általában csak néhány ágazat, például az egészségügy és az oktatás mélyebb bontásánál alkalmazzák. 9.29 Az EU tagállamok gazdaságának európai szempontból történő elemzése vagy az EU egészére vonatkozó forrás-felhasználás táblák összeállítása céljából az importot és az exportot az alábbi alcsoportokba osztják szét: Értékelési elvek a) EU-n belüli áramlások, megkülönböztetve az Európai Monetáris Unión belüli és más uniós tagállamokkal zajló áramlásokat; b) nem-uniós tagállamokkal folytatott import és export. 9.30 A forrás táblában a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos gazdasági folyamatok alapáron vannak értékelve. A felhasználás táblában a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos gazdasági folyamatok piaci beszerzési áron vannak értékelve. A forrás és a felhasználás konzisztens értékelése céljából a 9.5. tábla tartalmazza az alapáron számított forrásról a piaci beszerzési áras forrásra történő átmenetet is. Mivel a termékek esetében a forrás megegyezik a felhasználással, érvényes a következő két azonosság: a) a piaci beszerzési áron számított forrás megegyezik a piaci beszerzési áron számított felhasználással; b) az alapáron számított forrás megegyezik az alapáron számított felhasználással. 9.31 A bruttó hozzáadott értéket alapáron kell elszámolni, és ehhez az alapáron értékelt kibocsátásból le kell vonni a piaci beszerzési áron értékelt folyó termelőfelhasználást. 9.32 A tényezőköltségen számított bruttó hozzáadott érték fogalma az ESA-ban nem szerepel. Mindazonáltal levezethető az alapáron számított hozzáadott értékből az egyéb (támogatásokkal csökkentett) termelési adók egyenlegének levonásával. 9.33 A forrás esetében az alapárról a piaci beszerzési árra történő áttérés a következőket foglalja magában: a) a kereskedelmi árrések felosztása; b) a szállítási árrések felosztása; c) a termékadók hozzáadása (a visszaigényelhető áfa kivételével); d) a terméktámogatások levonása. HU 13 HU
Hasonló lépések tartoznak a felhasználás esetében a piaci beszerzési árról az alapárra történő áttéréshez is; itt azonban a termékadókat kell levonni és a terméktámogatásokat hozzáadni. Az átmenetet részletesebben mutatják be a 9.8. és 9.9. táblák. Ezek a táblák ezen kívül elemzési célokat is szolgálnak, például árelemzés és a termékadókulcsok változásainak hatáselemzésére. 9.34 A kiegyensúlyozási folyamat eredményét a következő táblák mutatják: a) a 9.6. és a 9.7. forrás- és felhasználástáblák a kiegyensúlyozás végső eredményeként kapott forrás és felhasználás összeseneket mutatják be termékenkénti bontásban, piaci beszerzési áron; b) a kereskedelmi és a szállítási árrések (9.7. tábla), valamint a (támogatásokkal csökkentett) termékadók egyenlegét tartalmazó táblák (9.8. tábla). HU 14 HU
9.5. tábla: Forrástábla alapáron és a piaci beszerzési árra történő átmenet Forrás Nemzetgazdasági ágazatok (NACE) Külföld Összes forrás alapáron Kereskedelmi és szállítási árrések Termékadók egyenlege Összes forrás piaci beszerzési áron 1 2 3 4 - Termékek (CPA) Kibocsátás termékenként és ágazatonként Import termékenként Összes forrás termékenként 1 (CIF) 2 3 4 Összesen Összes kibocsátás ágazatonként 0 Piaci kibocsátás Saját végső felhasználási célú kibocsátás Nem-piaci kibocsátás 0 0 0 0 0 9.6. tábla: Felhasználástábla piaci beszerzési áron Felhasználás Nemzetgazdasági ágazatok (NACE) Végső fogyasztás Bruttó felhalmozás Külföld Összesen 1 2 3 4 - Termékek (CPA) 1 2 3 4... A termékek folyó termelőfelhasználása ágazatonként A végső fogyasztási kiadás termékenként és a) háztartások b) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények (NPISH) és c) a kormányzat bontásban A bruttó felhalmozás termékenként és a) bruttó állóeszközfelhalmozás b) értéktárgyakba n bekövetkezett változások Export termékenként (FOB) Összes felhasználás termékenké nt c) készletváltozás bontásban Összesen Összes folyó termelőfelhasználás ágazatonként Összes végső fogyasztás Összes bruttó felhalmozás Összes export Összes termékfelha HU 15 HU
sználás Munkavállalói jövedelem Bruttó hozzáadott érték összetevői ágazatonként Egyéb termelési adók egyenlege Állóeszközfelhasználás Nettó működési eredmény Vegyes jövedelem Összesen Összes felhasználás ágazatonként Kiegészítő információk Bruttó állóeszközfelhalmozás Állóeszköz-állomány Foglalkoztatottak HU 16 HU
Kereskedelmi és szállítási árrések 9.7. tábla: Kereskedelmi és szállítási árrés - forrás Kereskedelmi és szállítási árrés termékekenként a forrás oldalon Nagykereskedelem Kiskereskedelem Szállítás Kereskedelmi és szállítási árrés Termékek (CPA) 1 2 Kereskedelmi és szállítási árrés termékenként összesen 3 4 Összesen Nagykereskedelem összesen Kiskereskedelem összesen Szállítás összesen Árrés összesen 9.7. tábla (folytatása): Kereskedelmi és szállítási árrés - felhasználás Kereskedelmi és szállítási árrés a termékek felhasználásán Kereskedelmi szállítási árrés és Nemzetgazdasági ágazatok (NACE) 1 2 3 4 - Végső fogyasztás Bruttó felhalmozás Termékek (CPA) 1 2 3 4 Kereskedelmi és szállítási árrés termékenként összesen Kereskedelmi és szállítási árrés a folyó termelőfelhasználáson termékenként és ágazatonként Kereskedelmi és szállítási árrés a végső fogyasztási kiadáson termékenként és a) háztartások b) a háztartásokat segítő nonprofit intézmények c) a kormányzat bontásban Kereskedelmi és szállítási árrés a bruttó felhalmozáson termékenként és a) bruttó állóeszközfelhalmozás b) értéktárgyakban bekövetkezett változások c) készletváltozás bontásban Összesen Összes árrés Kereskedelmi és szállítási árrés a folyó termelőfelhasználáson, összesen ágazatonként Összes kereskedelmi és szállítási árrés a Összes kereskedelmi és szállítási árrés a bruttó HU 17 HU
végső felhasználáson felhalmozáson HU 18 HU
9.35 A forrástáblák esetében az alapárról a piaci beszerzési árra történő átmenet, a felhasználás táblák esetében a piaci beszerzési árról az alapárra történő átmenet részét képezi a kereskedelmi árrések felosztása: az alapáron történő értékelés esetében a kereskedelmi árrést a kereskedelem kibocsátásának részeként számolják el, miközben a piaci beszerzési áron történő értékelés esetében a kereskedelmi árrés azokra a termékekre van felosztva, amelyekhez kapcsolódik. Ugyanilyen logikával kell eljárni a szállítási árrések esetében is. 9.36 A termékenkénti kereskedelmi árrések összege megegyezik a kereskedelmi ágazatoknál elszámolt kereskedelmi árrések összegével plusz az egyéb ágazatok kereskedelmi tevékenységének árrésével. Ugyanilyen logikával kell eljárni a szállítási árrések esetében is. 9.37 A szállítási árrések azt a vásárló által külön megfizetett fuvarköltséget foglalják magukban, amely része a termékek piaci beszerzési áron értékelt felhasználásának, ugyanakkor nem része sem a gyártó alapáras kibocsátásának, sem a nagy- vagy kiskereskedők kereskedelmi árrésének. Az ilyen szállítási árrés elsősorban az alábbi esetekben fordul elő: a) az áruk elszállítása a gyártás helyszínéről arra a helyre, ahol a vásárló átveszi azokat, amennyiben a gyártó egy harmadik félnek fizet a szállításért, és ezt az összeget külön számlázzák ki a vásárlónak; b) az áruknak a gyártó, illetve a kis- vagy nagykereskedő által szervezett szállítása mely során a vásárlónak külön kell megfizetnie a fuvarköltséget még akkor is, ha a szállítást maga a gyártó, illetve a kis- vagy a nagykereskedő végzi. 9.38 Az áruszállítás költségét egyéb esetekben nem szállítási árrésként kell elszámolni, például: a) ha a gyártó maga szállítja az árut, akkor annak fuvarköltsége benne foglaltatik a gyártó kibocsátásának alapárában; az ilyen szállítás kisegítő tevékenységnek minősül, és az ezzel kapcsolatban felmerült költséget nem lehet szállítási költségként beazonosítani; b) ha a gyártó a fuvarszolgáltatás külön kiszámlázása nélkül intézkedik a termékek szállításáról, akkor annak fuvarköltsége benne foglaltatik a gyártó kibocsátásának alapárában; az ilyen fuvarhoz kapcsolható szállítási költségeket a gyártó folyó termelőfelhasználásának részeként kell elszámolni; c) ha a nagy- és kiskereskedők intézik a termékek elszállítását az átvétel helyéről arra a helyre, ahol azokat a vásárló átveszi tőlük, úgy annak költsége a kereskedelmi árrésnek lesz a része, ha a szállításért nem számolnak fel külön díjat a vásárlónak. Akárcsak a gyártók esetében, a nagy- és kiskereskedőknél ezek a költségek ugyanúgy kisegítő tevékenységhez, vagy egy folyó termelőcélra történt szolgáltatás megvásárlásához kapcsolódónak, és így a kereskedelmi árrés tartalmazza azokat, s nem kerülnek szállítási árrésként kimutatásra; d) ha egy háztartás végső fogyasztási célra vásárol termékeket, és egy harmadik féltől rendeli meg azok szállítását, akkor a felmerülő fuvarköltséget a szállítási szolgáltatás igénybevételére fordított végső fogyasztási kiadásként kell elszámolni, és ez nem része sem a kereskedelmi, sem a szállítási árrésnek. HU 19 HU
9.39 A 9.7. tábla a kereskedelmi és szállítási árrés mátrix leegyszerűsített változatát mutatja a következő okokból: a) a felhasználási oldal átalakítása során meg kell különböztetni egymástól a nagy- és a kiskereskedelmet, hogy figyelembe lehessen venni az áraikban rejlő különbségeket. A táblák összeállításánál figyelembe kell venni, hogy a nagykereskedők közvetlenül értékesítenek a háztartások és az ágazatok részére (pl. bútort), és a kiskereskedők is adhatnak el ágazatoknak (pl. kávéházaknak, éttermeknek), és háztartásoknak is. b) a háztartások végső fogyasztási kiadásának tárgyát képező termékek kereskedelmi árrésének kiszámításánál és elemzésénél az egyes termékcsoportokhoz tartozó főbb értékesítési csatornákat is meg kell különböztetni ahhoz, hogy árkülönbségeiket figyelembe lehessen venni. A nagy- és kiskereskedelem közötti különbségtétel nem eléggé részletes, hiszen például a háztartások vásárolhatnak termékeket és szolgáltatásokat a szupermarketben, az élelmiszerboltban, a virágüzletben, az áruházban, külföldön, vagy akár részesülhetnek azokból természetbeni jövedelem formájában is. Egyes termékeknél fontos a másodlagos értékesítés, például a cigarettánál a kávéházi, az éttermi és a benzinkutak által történő értékesítés. A kiskereskedők értékesítéseit korrigálni kell ahhoz, hogy megkapjuk a háztartásoknak történt eladásokból származó árbevételt, például le kell vonni a vállalkozásoknak, a kormányzatnak és a turistáknak történő értékesítéseket. Természetesen az ilyen megkülönböztetésnek csak akkor van létjogosultsága, ha a rendelkezésre álló adatforrások az egyes értékesítési csatornák jelentőségének becsléséhez megfelelő mennyiségű információt tartalmaznak. Ha egy kereskedő vagy szállító különböző termékekkel foglalkozik, általában ezekhez különböző árrések tartoznak. A termékenkénti árrésadatok a legmegfelelőbbek és leginkább használatosak, amennyiben rendelkezésre állnak. c) a szállítási árrésszámításoknál hasznos a szállítás módjának, tehát a vasúti, légi, tengeri vagy belvízi és közúti szállítás megkülönböztetése. Termelési és importadók egyenlege 9.40 A termelési és importadók a következőkből állnak: a) termékadók (D.21): (1) hozzáadottérték-típusú adók (hozzáadottérték-adó) D.211); (2) importadók és importvámok; a hozzáadottérték-adó kivételével (D.212); (3) termékadók a hozzáadottérték-adó és az importadók kivételével (D.214). b) egyéb termelési adók (D.29). Hasonló kategóriákat lehet megkülönböztetni a termelési és az importtámogatások esetében is. A forrás-felhasználás táblákban a támogatások a termelési és importadók egyenlege címszó alatt szerepelnek. 9.41 A forrás alapáron magába foglalja a (támogatásokkal csökkentett) termékadókat. Az alapárról a piaci beszerzési árra történő átmenethez a különböző termékadókat hozzáadják, a terméktámogatásokat pedig levonják az alapárból. HU 20 HU
9.8. tábla:termékadók egyenlege Termékadók egyenlege a forrás oldalon Termékadók egyenlege a forrásként rendelkezésre álló termékeken Hozzáadott érték-adó Importadók Exportadók Egyéb termékadók Importtám ogatások Exporttámogatá sok Egyéb terméktámog atások Termékadó k egyenlege összesen Termékek (CPA) 1 2 3 Termékadó k egyenlege termékenké nt és felhasználás onként összesen 4 Összesen 9.8. tábla: Termékadók egyenlege (folytatás) Termékadók egyenlege a felhasználáson Termékadók egyenlege Termékadók egyenlege a termékek felhasználásán Termékek (CPA) 1 2 3 4 Termékadók egyenlege termékekenként és felhasználásonként összesen Nemzetgazdasági ágazatok (NACE) 1 2 3 4 -. Termékadók egyenlege a folyó termelőfelhasználásra kerülő termékeken, ágazatonként HU 21 HU
9.42 A 9.8. tábla egy egyszerűsített tábla a termékadók egyenlegéről az alábbiak szerint: a) a termékek felhasználása tekintetében a termékadók különböző típusai nincsenek megkülönböztetve, és a támogatások nem különálló tételként szerepelnek; a termékek forrása tekintetében a termékadóknak csak három, a támogatásoknak pedig két típusát különböztetik meg. Általában hasznos a termékadók vagy -támogatások valamennyi főbb típusát külön bemutatni, majd a végösszeget a különböző termékcsoportok között elosztani. b) a különböző értékesítési csatornákra különböző adókulcsok és támogatások vonatkozhatnak, ezért e csatornákat is meg kell különböztetnünk, ha idevágó és elegendő mennyiségű információ áll rendelkezésre. 9.43 A termékadókat és -támogatásokat vagy az adókivetés és adóbevallás szerint esedékes összegként, vagy mint ténylegesen kifizetett összegeket lehet meghatározni. A forrásfelhasználás táblák összeállítása során a termékadók és -támogatások becslése általában termékenként, a hivatalos adókulcsoknak vagy támogatási rátáknak a különböző felhasználási tételekre való alkalmazásával történik. Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy milyen eltérések mutatkoznak a megállapított adókivetés összegéhez vagy a ténylegesen kifizetett összegekhez képest. a) Az eltérések némelyike azt jelzi, hogy a forrás-felhasználás táblákban szereplő termékadók kezdeti becslése valamiért nem felel meg az ESA-definícióknak: (1) adómentesség esetén a termékadók kiinduló becslésében szereplő összegeket megfelelően csökkenteni kell; (2) rejtett gazdasági tevékenységek vagy a termékadók befizetése alóli kitérés esetén, például amikor az adófizetés kötelező, de nincs adókivetés, a termékadók becsült értékét megfelelő mértékben csökkenteni kell; b) bizonyos esetben az eltérések arra is utalhatnak, hogy a termékadók és -támogatások kezdeti becslésénél hibák történtek, pl. azért, mert egyes termékek kibocsátását alábecsülték. Ilyenkor indokolt lehet a termékek és szolgáltatások áramlásával kapcsolatos becslések módosítása. 9.44 A hozzáadottérték-adó lehet visszaigényelhető, vissza nem igényelhető vagy egyszerűen fel sem számítható: a) visszaigényelhető a hozzáadottérték-adó a folyó termelőfelhasználás és a bruttó állóeszköz-felhalmozás többségére, valamint a készletváltozások egy részére; b) a hozzáadottérték-adó gyakran nem igényelhető vissza a háztartások végső fogyasztási kiadására, a bruttó állóeszköz-felhalmozás egy részére, mint például az új, saját tulajdonú lakásokra, a készletváltozás és a folyó termelőfelhasználás részére, például a költségvetési intézmények és a pénzügyi vállalatok folyó termelőfelhasználására; és c) általában nem számítható fel a hozzáadottérték-adó a következő esetekben: HU 22 HU
(1) export az EU-n kívüli országokba; (2) nulla kulcsos termékek és szolgáltatások értékesítése, felhasználásuktól függetlenül; a nulla kulcs azonban azt jelzi, hogy a beszerzésekre fizetett hozzáadottérték-adó még visszaigényelhető; e termelők folyó termelőfelhasználását és bruttó felhalmozását ezért a visszaigényelt hozzáadottérték-adó összege korrigálja. (3) a hozzáadottérték-adó fizetése alól mentességet élvező termelők, pl. kisvállalkozások vagy vallási szervezetek. Ebben az esetben a beszerzésekre kivetett hozzáadottérték-adó visszaigénylésének joga általában véve korlátozott. 9.45 A hozzáadottérték-adó elszámolása nettó módon történik abban az értelemben, hogy: az összes forrást alapáron kell értékelni, tehát a számlázott hozzáadottérték-adó nélkül. A folyó termelőfelhasználást és a végső felhasználást piaci beszerzési áron kell elszámolni, tehát a visszaigényelhető hozzáadottérték-adó nélkül. Egyéb alapvető fogalmak 9.46 A forrás-felhasználás táblákban elszámolt import értékelésének és az intézményi szektorszámlákban elszámolt értékelésnek az összhangba hozása céljából a forrás-felhasználás táblákba két korrekciós tételt vezettek be. A forrás táblában a hazai termelésből származó, ugyanazon termékcsoportba tartozó termékek értékelésével való összehasonlíthatóság érdekében a termékimportot CIF-paritáson értékelik. A CIF-érték magában foglalja a rezidensek által nyújtott szállítási és biztosítási szolgáltatásokat, mint például a saját számlára történő szállítást vagy a szakosodott rezidens fuvarozók általi szállítást. Az import és export konzisztens értékelése érdekében a szolgáltatások exportjának tartalmaznia kell ezt az értéket. Az intézményi szektorszámlákban a termékek importja FOB-értéken szerepel, így van összhangban a termékek exportjának értékelésével. FOB-paritású értékelés esetén azonban a rezidens egységek által nyújtott szállítási és biztosítási szolgáltatások értéke, - amelyet szolgáltatási exportként is elszámolnak -, alacsonyabb lesz, mivel itt ennek csak az exportőr országon belüli részét veszik számításba. Így az eltérő értékelési elvek alkalmazásának következményeként a nettó összes import azonos értékű, ugyanakkor a CIF-értékelés esetében mind az összes import, mind az összes export nagyobb lesz. A forrás-felhasználás táblákban e két értékelési elv összhangját egy korrekciós tétel bevezetésével lehet megteremteni, mely érinti mind az importot, mind az exportot. A korrekciós tételeknek meg kell egyezniük a rezidensek által végzett olyan fuvar- és biztosítási szolgáltatások értékével, amelyet a CIF-érték magában foglal, a FOB-érték azonban nem, azaz ami az exportőr ország határától az importőr ország határáig végzett fuvarral és biztosítással kapcsolatos. Ha ezek a korrekciós tételek már szerepelnek a forrás-felhasználás táblákban, az input-output számításoknál külön speciális kezelést már nem igényelnek. 9.47 A használt javak transzferjét az eladó szempontjából negatív, a vásárló szempontjából pozitív kiadásként kell elszámolni a felhasználás táblában. Az érintett termékcsoportban a transzferált használt termék értékével átrendeződés történik az egyes felhasználási tételek között. Csak a tranzakció költségei jelentenek többletet, ezeket szolgáltatás felhasználásaként kell elszámolni, HU 23 HU
például üzleti vagy szakmai szolgáltatások felhasználásaként. A leírás és elemzés szempontjából hasznos lehet, ha egyes termékcsoportok esetében a használt javak transzferjének relatív nagysága külön is szerepel, ilyen például a használt autók aránya az új és a használt autók piacán, vagy az újrahasznosított papír szerepe a papírtermékek kínálatában. 9.48 A forrás-felhasználás táblák jobb megértéséhez segítséget nyújt néhány, az ESA-ban alkalmazott elszámolási konvenció felelevenítése: a) A nemzetgazdasági ágazat az azonos vagy hasonló tevékenységgel foglalkozó szakosodott egységeket foglalja magában. A forrás-felhasználás táblák egy fontos jellemzője, hogy a másodlagos tevékenységeket külön tüntetik fel. Ez azt jelzi, hogy a szakosodott telephelyeknek nem kell szükségszerűen homogénnek lenniük a termelési tevékenységük tekintetében. A szakosodott telephelyek fogalmának részletesebb magyarázata a 2. fejezetben található. Teljesen homogén termelőegységeket a szimmetrikus, termék x termék-típusú input-output táblákban használnak. b) Ha egy pusztán kisegítő tevékenységeket végző vállalkozás statisztikailag megfigyelhető abból a szempontból, hogy az általa végzett tevékenységet külön számlán tartja nyilván, vagy az általa szolgált szakosodott telephelytől földrajzilag eltérő helyen található, külön egységként kell elszámolni és az ágazati osztályozás szerint besorolni fő tevékenységének megfelelően, mind a nemzeti, mind a regionális számlákban. Rendelkezésre álló, megfelelő alapadatok hiányában a kisegítő tevékenységek kibocsátását a költségek összesítésével becsülik. Ha e két feltétel egyike sem teljesül, a kisegítő tevékenység által felhasznált valamennyi ráfordítás értékét anyag, munka, állóeszköz-felhasználás annak a fő- vagy másodlagos tevékenységnek a ráfordításaként kell elszámolni, amelyet szolgál. c) az ugyanabban az elszámolási időszakban, ugyanazon szakosodott telephelyen megtermelt és fel is használt termékek és szolgáltatások nem kerülnek külön kimutatásra. Ezért ezeket nem kell elszámolni az adott szakosodott telephely kibocsátásának vagy folyó termelőfelhasználásának részeként. d) a más szakosodott telephely számára végzett kisebb feldolgozást, karbantartást, szervizelést, illetve javítást nettó módon kell elszámolni, vagyis az érintett (feldolgozott, javított) termékek értéke nélkül. e) import és export a rezidensek és nem-rezidensek közötti tulajdonjogváltozással jön létre. A termékek nemzeti határokon történő fizikai átlépése önmagában még nem jelenti ezen termékek importját vagy exportját. A feldolgozás céljából külföldre küldött termékeket nem kell exportként vagy importként elszámolni. Másfelől viszont, ha a nemrezidensektől vásárolt termékek nem-rezidenseknek történő viszonteladására úgy kerül sor, hogy a termékek nem lépnek be a kereskedő gazdaságába, akkor azt a termelőnél és a végső vásárlónál importként és exportként kell elszámolni, és az így forgalmazott áruk nettó exportja re-exportként a re-exportőr gazdaságnál jelenik meg. f) a tartós javak bérelhetők, illetve operatív lízingbe vehetők. Ilyen esetekben ezeket a tulajdonosuknak megfelelő ágazatban kell elszámolni állóeszköz-felhalmozásként és az állóeszköz-állomány részeként, míg a felhasználónak megfelelő ágazatban a bérleti díj kerül folyó termelőfelhasználásként elszámolásra; HU 24 HU
g) a munkaközvetítőn keresztül foglalkoztatott kölcsönmunkaerőt úgy kell elszámolni, mint akik ezen ügynökségek ágazatában foglalkoztatottak és nem a tényleges munkavégzésnek megfelelő ágazatban. Következésképpen ez utóbbi ágazatokban a munkaerőforrásért az ügynökségnek fizetett díjakat folyó termelőfelhasználásként és nem munkavállalói jövedelemként kell elszámolni. A kiszervezett munka szolgáltatásnyújtásnak minősül; h) A foglalkoztatás és a munkavállalói jövedelem tág fogalmak: Kiegészítő információk (1) a szociális célú foglalkoztatottak is foglalkoztatottnak számítanak; vonatkozik ez például a mozgássérültek foglalkoztatására, a tartósan munkanélküliek számára szervezett foglalkoztatási projektekre és az állást kereső fiatalokat megcélzó foglalkoztatási programokra. Következésképpen az érintettek munkavállalók, munkavállalói jövedelemben és nem társadalmi juttatásban részesülnek, bár meglehet, hogy termelékenységük elmarad más munkavállalóké mögött; (2) a foglalkoztatás néhány olyan esetre is kiterjed, amikor a résztvevő személyektől semmiféle munkavégzést nem várnak el, ilyenek például azok az elbocsátott személyek, akiknek korábbi munkáltatójuk egy ideig még fizet. A ledolgozott munkaórákban kifejezett foglalkoztatás ennek következtében mégsem torzul, hiszen munkaórák ténylegesen nem kerülnek ledolgozásra. 9.49 A 9.6. felhasználástábla a következő kiegészítő információkat tartalmazza: bruttó állóeszközfelhalmozás, állóeszköz-állomány és foglalkoztatottak ágazatonként. Az alkalmazottakra és a saját számlás munkavállalókra történő lebontás értékes többletinformációként szolgál. A bruttó állóeszköz-felhalmozásról és az állóeszköz-állományról szóló ágazati információ ahhoz szükséges, hogy ágazatonként vezessük le az állóeszköz-felhasználást és elszámoljuk a bruttó állóeszköz-felhalmozás után fizetendő vissza nem igényelhető áfát. A foglalkoztatottak ágazatonként történő bemutatása fontos adat-összeállítási célokat szolgál: A foglalkoztatottakra vonatkozó adatokat gyakran a kibocsátás, a munkavállalói jövedelem, a folyó termelőfelhasználás és a vegyes jövedelem értékének teljeskörűsítésére használják; A becslések hihetőségének ellenőrzésére az olyan kulcsfontosságú arányok, mint a a munkaerő-egységre (például ledolgozott munkaórára) jutó kibocsátás, munkavállalói jövedelem és vegyes jövedelem időben és ágazatonként összehasonlíthatók. Ez a kiegészítő információ elősegíti az ágazatonkénti értékek és az ágazatonkénti foglalkoztatottak adatai közti összhang biztosítását. A foglalkoztatottakra vonatkozó adatokkal való explicit kapcsolat nélkül a kiegyensúlyozási folyamat eredményeként például változás következhet be az ágazatonkénti értékekben anélkül, hogy a megfelelő változások a foglalkoztatottak adataiban is érvényesülnének. A foglalkoztatottak adatainak ágazatonkénti megadása a foglalkoztatás és a termelékenység elemzése szempontjából is hasznos. HU 25 HU
Adatforrások és kiegyensúlyozás 9.50 A kibocsátás ágazatonként és termékenként történő összeállításához a főbb adatforrások általában vállalati gazdasági felmérések, termelési felmérések és éves jelentések, vagy a főbb vállalatoktól származó üzleti számlák. A felmérések általában kimerítőek a nagyvállalatok tekintetében, a kisvállalkozások esetében mintavételes felmérést végeznek. Egyes konkrét tevékenységek esetében különböző adatforrások lehetnek relevánsak, például a felügyeleti szervek, az önkormányzati és a központi kormányzat számlái vagy a társadalombiztosítási alapok esetében. 9.51 Ezeket az adatokat arra használják, hogy elkészítsék az első forrás és felhasználás táblák nem teljes sorozatát. Egyenlegezésük különböző lépésekben történik. A manuális egyenlegezés az összesítés alacsony szintjén az adatforrások és a rendszer hibáinak fontos ellenőrzési lehetőségeit kínálja, ugyanakkor az alapadatok módosítása is elvégezhető a fogalmi különbségek és a hiányzó egységek kijavítása érdekében. Ha az egyeztetésre az összesítés magasabb szintjén kerül sor, egy automatikus egyenlegezési eljárás vagy egy nagyon szigorú, szekvenciális egyenlegezési eljárás alkalmazásával, a legtöbb ilyen ellenőrzés elmarad, mivel a hibák kitörlődnek és a hiba okát nem lehet nyomon követni. Elemzési eszköz és bővítések 9.52 Az elemzés céljából háromféle tábla használható: a forrás-felhasználás táblák; a szimmetrikus input-output táblák ágazat szerint; a szimmetrikus input-output táblák termék szerint. A szimmetrikus input-output táblák a forrás-felhasználás táblákból vezethetők le folyó és előző évi áron is. 9.53 A 9.6. felhasználástábla nem tartalmazza azt az információt, hogy a felhasznált termékek és szolgáltatások hazai előállításúak-e, vagy importból származnak. Erre az információra azoknál az elemzéseknél van szükség, ahol a nemzetgazdaságban a termékek és szolgáltatások forrása és a felhasználása közötti kapcsolat szerepet játszik. Ilyen például annak vizsgálata, hogy az export vagy a végső fogyasztási kiadás változásának milyen hatása van az importra, a hazai termelésre és olyan kapcsolódó változókra, mint a foglalkoztatás. Ezért az input-output keretrendszer számára előnyös lenne, ha a felhasználástábla szét lenne bontva az importált, és a hazai előállítású termékekre és szolgáltatásokra. 9.54 Az importált termékekre vonatkozó felhasználástáblát az import felhasználásával kapcsolatos összes rendelkezésre álló információ felkutatásával állítják össze, például néhány termék esetében ismertek lehetnek a legnagyobb importőrök és egyes termelőknél az import nagyságára vonatkozó információk. Azonban általában ritka az import felhasználására vonatkozó közvetlen statisztikai adat. Ezért ezeket az információkat rendszerint ki kell egészíteni a termékcsoportok különböző felhasználási célra történő elosztására vonatkozó feltételezésekkel. HU 26 HU
9.55 A hazai előállítású termékek és szolgáltatásokra vonatkozó felhasználástáblát ezek után úgy lehet megkapni, hogy az egész gazdaságra vonatkozó felhasználástáblából ki kell vonni az importált termékek felhasználás tábláját. 9.56 Elméletileg négy olyan alapvető modell létezik, amely a forrás és felhasználás táblát szimmetrikus input-output táblává transzformálja. E modellek vagy technológiai vagy a fix értékesítési struktúra feltételezésen alapulnak. A leggyakrabban a terméktechnológiai feltételezés használatos: minden egyes terméknek saját előállítási módja van, függetlenül attól az ágazattól, ahol azt gyártják. Ezt a feltételezést gyakran a termék x termék-típusú inputoutput tábla levezetésére használják. A második általános modell a fix termékértékesítési struktúra feltételezésén alapul (a piaci részesedésen alapuló feltételezés): minden egyes termék saját értékesítési struktúrával rendelkezik, függetlenül attól az ágazattól, amely azt gyártja; ezt a megközelítést gyakran az ágazat x ágazat-típusú input-output tábla levezetésére használják. Lehetségesek a hibrid modellek is, amelyek ezeket a feltételezéseket vegyítik. Az ágazati technológia vagy a fix ágazati értékesítési struktúra feltételezésén alapuló modelleknek kisebb a gyakorlati jelentősége, mivel a gyakorlatban alacsony az előfordulási valószínűségük. Az alternatív modelleket és a transzformációs eljárásokat A forrás-felhasználásról és az inputoutput táblákról szóló Eurostat kézikönyv 2008. 11. fejezete taglalja. 9.57 Nem egyszerű kérdés annak eldöntése, hogy az egyes esetekre melyik feltételezés alkalmazható a legjobban. Ez függ a nemzetgazdaság ágazati szerkezetétől, például a szakosodás mértékétől és a nemzetgazdaságban az ugyanazon termékcsoportba tartozó termékek előállítására alkalmazott technológiák homogenitásától, és nem utolsósorban az alapadatok részletességének szintjétől. A terméktechnológiára vonatkozó feltételezés egyszerű alkalmazása elfogadhatatlan eredményekhez vezet, amennyiben az így keletkezett input-output együtthatók valószínűtlenek, sőt lehetetlenek, például ha negatívak. Valószínűtlen együtthatók jöhetnek ki mérési hibák vagy azon ágazat termékösszetételének heterogenitása miatt, amelynek a transzferált termék a főterméke. Ezen a kiegészítő információk alapján végzett korrekciókkal, illetve a speciális ismereteken alapuló szakértői meggondolások lehető legnagyobb mértékű felhasználásával lehet segíteni. Egy másik megoldás a fix termékértékesítési struktúrán alapuló alternatív feltételezés alkalmazása. A gyakorlatban a kiegészítő információkkal kombinált kevert technológiák feltételezésének alkalmazása hasznos megközelítésnek bizonyult a szimmetrikus input-output táblák összeállítására. 9.58 A szimmetrikus input-output tábla két táblára bontható: a) az import felhasználását tartalmazó mátrix; e tábla formája megegyezik annak az importtáblának a formájával, ami a forrás-felhasználás táblákat segíti, illetve egészíti ki, attól eltekintve, hogy mindkét dimenzióban ugyanazon osztályozással egy szimmetrikus szerkezetet alkalmaz; b) a hazai kibocsátás szimmetrikus input-output táblája. A halmozott együtthatók, azaz a Leontief-inverz kiszámításához az utóbbi táblát kell felhasználni. A Leontief-inverz az I egységmátrix és a a hazai kibocsátásból történő folyó termelőfelhasználás mátrixból számított - technológiai együttható mátrix különbségének az inverze. A Leontief-inverz az importra is kiszámítható. Ehhez azonban azt kellene feltételezni, hogy az import előállítása ugyanúgy történik, mint a vele versenyben álló hazai termékeké. HU 27 HU