Eberbach, ciszterci monostor (1135., 1170- Maulbronn, ciszterci monostor (1139., 12101186), 1230), - Itáliában a kötött rendszer elterjedése kétirányú fejlődést hozott. Egyrészt fölépültek pontos francia mintára (kőből) a Róma melletti nagy monostorok (import-művészet): Casamari (1203-1217) és Fossanova (1187-1208). Másrészt kialakult itt a ciszterci kötött építészet jellegzetes itáliai változata (téglából): Chiaravalle Milanese (alap. 1135., épült 1150-1160 között), Róma, Tre Fontane (1221), San Galgano (1218-1300), stb. Casamari, ciszterci monostor (1203-1217), Fossanova, ciszterci monostor (1187-1208), - Anglia, Írország: A XII. sz. folyamán Anglia és Írország területén főleg Clairvaux létesített fíliákat. Ezek a burgundiai kötött rendszerben épültek, s a későbbi angol gótikára nagy hatással voltak: Fountains (alap. 1135., első templom 1138-1147 között épült), Kirkstall (alap. 1147., épült 1152-1159 között). Írországban Boyle (alap. 1161., épült 1218-ban), stb. 3. periódus: A katedrális gótika hatása a ciszterci építészetre. A változás Burgundiában kezdődött, amikor az anya-monostorokat - az észak-francia katedrálisok mintájára - körüljárós és kápolnakoszorús szentéllyel látták el. Az európai elterjedés során két változat jelentkezett: a./ Francia-szentélyes megoldás: - Burgundiában Citeaux szentélye (1150-1193) egyenes záródású maradt, de körüljáró és kápolnakoszorú övezi (funkcionálisan szerencsétlen kísérlet). Pontigny szentélyét 1185-től alakították át, de íves körüljáróval, Clairvaux átépítése hasonló. A katedrális-gótika stílusában új monostorok is létesültek, pl. Royaumont ( alap. 1229., ép. XIII. sz.). - Hispániában és Portugáliában nemcsak átépítéssel keletkezett francia-szentélyes megoldás (Alcobaça, átép.: 1178-1252), hanem új monostorokat is terveztek ilyen formában (pl. Poblet, alap.: 1151., ép. 1194-1253., Gradefes, alap.: 1149., ép. 1177.).
Citeaux, apszis Pontigny, ciszterci monostor, Royaumont, ciszterci monostor átépítés (1193. k.), átépített apszis (1185), alaprajz, (XIII. sz. közepe), tömegvázlat. - Németországban körüljárós szentély épült egyenes záródással (pl. Ebrach, 1220-1282., Riddagshausen, 1225-1275.) és íves körüljáróval is (pl. Heisterbach, alap.: 1189., ép. 12021237., Doberan, alap.: 1171., ép. 1291-1336.). Ebrach, ciszterci monostor (1220-1282), Riddagshausen, ciszterci monostor (1225alaprajz, szentély északi homlokzata. 1275),, a körüljárós szentély nézete.
Heisterbach, ciszterci monostor (1202-1237), Doberan, ciszterci monostor (1291-1336), alaprajz, a franciaszentély külső képe. alaprajz, a franciaszentély külső képe. b./ "Redukált típus" (egyszerű poligonális szentélyzárás): Az Alpoktól északra - a városi szerzetesépítészet hatására - alakult ki a ciszterci templom szentélyének egyetlen poligonnal és egyenes oldalkápolnákkal történő lezárása. Emlékei: Chorin (1273-1324), Schulpforta (1137-1151), Lehnin (1190-1195., 1262. - itt az apszis félkörös), az északi téglagótika jellegzetes ciszterci módosulatai. Belgiumban Les Dunes (alap. 1137., ép. 1139-1214), Villers (alap. 1146., ép. 1200-1230), stb. Chorin, ciszterci monostor (1273-1324), alaprajz, hosszmetszet (rekonstrukció), nyugati homlokzat. Schulpforta, ciszterci monostor (1137-1151), Lehnin, ciszterci monostor (1190-1250), 4. periódus: Kapcsolat a polgári gótikával. A ciszterci rend a XIV-XV. században elveszítette eredeti jellegét, maga is polgárosodott. Az európai polgári gótikából - különösebb funkció nélkül - átvette a csarnokszentélyes megoldást, maga szentélycsarnokot alakított ki, végül önálló csarnoktemplomot is épített. A folyamat Németországban és Közép-Európában jellemző. Franciaországban a megoldás nem terjedt el (a polgári gótika korában itt a ciszterci rend új építkezéseket nem végzett. Fogalmak, emlékek: - Szentélycsarnok: Olyan megoldás, ahol a kiemelt főapszist többhajós, csarnok-szerkezetű körüljáróval vették körül. Lényegében a francia-szentély egyenes változata, de a körüljáró és a kápolnakoszorú azonos magasságú. Ausztriában Lilienfeld (alap. 1202., ép. 1210. k., szentélycsanok 1250-ből) a térforma legszebb példája.
Lilienfeld, ciszterci monostor: 1202-ben alapította VI. Lipót herceg, 1210 körül épült, a szentélycsarnok 1250ben készült. Helyszínrajz: 1. főkapu, 2. templom, 3. keresztelőkápolna (?), 4. Sz. József kápolna (újkori), 5. szentélycsarnok, 6. kerengő, 7. káptalanterem, 8. kútház, 9. régi monostor-bejárat, 10. laikusok munkaterme (fölötte hálóterme), 11. könyvtár (újkori), 12. képtár (újkori), 13. mai lakóegység. - Csarnokszentély: Mind a főhajó, mind a körüljáró és a kápolnakoszorú azonos magasságú, tehát az egész szentély-fej csarnokszerkezetű. Ausztriai példája Heiligenkreuz (alap. 1133., ép. 1150-1187., csarnokszentély: 1295) és Zwettl (alap. 1138., ép. XII. sz., teljes átépítés a csarnokszentéllyel: 1342-1348.). Heiligenkreuz, ciszterci monostor (1150-1187, 1295). alaprajz, a csarnokszentély metszete. Zwettl, ciszterci monostor (XII. sz., 1342- Salem, ciszterci monostor (XIV. sz. eleje), 1348), a két periódus alaprajza. - Csarnoktemplom: A templomon belül a hajó és az apszis nem különül el, mindkét térrész azonos csarnok-szerkezetű. Ausztriában Neuberg monostora (1327-1344), Svájcban Salem monostora (alap. 1137., ép. XIV. sz. - ma apácakolostor) képviseli ezt a típust. A ciszterci rend (és építészet) reform-szerepe a korai periódusban nyilvánult meg: egységes szervezete alapján rövid idő alatt általa terjedt el a kora-gótika Európa-szerte. Kudarca és fejlődés-képtelensége ugyanitt kereshető: a túl sok kötöttséget tartalmazó rendi előírások alig tették lehetővé a fejlődő gótika újabb irányzatainak, vívmányainak befogadását. Így a ciszterci rend lényegében "konzerválta" a XII. századi építészetet, a késő-gótika fejlődésébe nem tudott bekapcsolódni. Életformája is gátolta ebben: a vlágtól elzárt, mégoly
tökéletes életforma is a külvilágra hatástalan maradt, propaganda-tevékenységet nem fejtett ki. Ugyanez mondható el a XII-XIV. században létrejött aszkétikus reform-rendekről is (kamalduliak, karthauziak). Custodiá-ik (kolostoraik, remete-telepeik) kiváló építészet alkotások: Charterhouse (Champmol, Dijon mellett), kathauzi kolostor (1373-1385), Pavia- Certosa, karthauzi kolostor (1396-tól), Clermont, custodia (XIV. sz.), Nuremburg, custodia (1380-1382), Buxheim, karthauzi kolostor (1380. k.), stb. Közös jellemzőjük, hogy a központi helyzetű templom környezetében a kerengőről önálló remetelakok nyílnak A fejlődés következő "főszereplői" a merőben más életformát követő XIII. századi városi szerzetesrendek lettek. 6.5.2. Városi szerzetesépítészet ("koldulórendek") a./ ferencesek (minoriták, obszervánsok, konventuálisok) A polgári életforma (városok kialakulása, árútermelés, kereskedelem, városi vagyoni polarizáció) a városon belül társadalmi feszültségeket eredményezett. A szegénység eszméjének propagálása új feladat volt az egyház számára, ezt az elvilágiasodott monasztikusok és kanonok-rendek (bencések, premontreiek), vagy a világtól elvonuló rendek (ciszterciek, karthauziak, kamalduliak) nem teljesíthették - utóbbiak pasztorációt egyáltalán nem végeztek. Új típusú szerzetesrend csírái bontakoztak ki 1209-ben Assisiben. Sz. Ferenc és társai úgy éltek szegény-életformát, hogy ezt részben példájukkal, részben városi igehírdetésükkel kellőképpen propagálták is. Nagylétszámú városi koldulórend alakult ki, a ferences rend (rend-csoport). Ahol erre a polgárosodás, a városiasodás alkalmassá tette a területet, a rend gyorsan elterjedt. Kolostoraik a város külső részén, a szegények-lakta negyedben épült föl, egyszerű megjelenéssel. A ferences propaganda (igehírdetés, prédikáció) és életforma (vándorlás, koldulás) szempontjait is figyelembe véve az 1215-ös Lateráni Zsinat szabályozta és átalakította a liturgiát. Szemben a korábbi (gallikn, frank-római) liturgiákkal, 1215 után az istentisztelet csak a szentélyben lévő oltárnál (vagy valamelyik mellékoltárnál) ill. a hajó közepén elhelyezett szószéken folyt. A templom előadótér-jellege meghatározta a városi szerzetesi templomok térszervezetét. Kolostoraik részben alkalmazkodtak a rend életformájához, részben formailag követték a monostorok kötött elrendezését. Kolostor - monostor: A többnyire szinonímaként használt két fogalom más-más funkciót takar. A monostor a monasztikus rendek templommal egybeépített, kötött rendszerű telepe, mely a rend-tagok valamennyi életfunkcióját (szállás, étkezés, ima, önellátó ipar, gazdálkodás) hivatott kiszolgálni. A kolostor csak szerzetesi szállásépület, melyhez templom is csatlakozhat (de nem fontos egybe építeni), de nem tartalmaz komplett kiszolgáló egységet. Koldulórendi városi szerzetesi templom típusa ("északi típus"): 1. sekrestye, oratórium, 2. torony (emeleten kápolnával, betekintő nyílással a szentélybe), 3. szentély, 4. főoltár, 5. tabernaculum, 6. papi trónus, 7. papi kórus, stallumok, 8. szentélykorlát, áldoztatórács, vagy: 9. lettner, 10. templomhajó, 11. szószék, 12. mellékoltárok, 13. orgonakarzat (átjárás a konventből), 14. templombejárat, 15. konvent-bejárat.
A ferences építészet jellemzői, emlékei (eltérő "déli" és "északi" típus): A ferences rend létrejötte helyén, Itáliában az építészetét alapvetően az helyi, antikizáló hagyomány határozta meg (nagy terek, fafedélszék), de a ciszterci építészet is alapvetően befolyásolta (homlokzati torony hiánya, egyenes apszis-záródás, oldalkápolnák, dísztelen téralakítás, stb.). Új elem a templomtér olyan egységesítése, hogy a hajóban minél több ember tudja az igehírdetést hallgatni. A szószék a hajó kiemelt helyére került. A mellékkápolnák új funkciót kaptak a magánmisék elterjedésével. Északon az apszis-kialakítás nem követte a ciszterci hagyományt, nyújtott poligonális apszist alkalmaztak, kétoldalon a szerzetesi stallumokkal. A kápolnákat az oszlopok (pillérek) elé állított mellékoltárok pótolták. A torony a szentély mellé került, emeleti oratóriumából ablak nyílt a szentélybe (a harangozás a szertartás szerves részévé vált). Mindkét típusnál a templomhoz udvar csatlakozott (kerengő), innen nyíltak a közösségi helyiségek (pl. káptalanterem). A monasztikus rendeknél általános közös hálótermet a szerzetesi cellák váltották föl (szakrális individualizmus). Assisi, S. Francesco (1228-1253): Kereszt-alaprajzú, egyhajós teremtemplom, alatta végigmenő altemplommal, ezalatt szentély-kriptával. Eleve az alapító Szent zarándoktamplomaként épült, ezért térszervezet nem tipikus. Boltozott (Itáliában nem jellemző), falfestése (Cimabue, Lorenzetti, Giotto) propagatív jellegű, a rendalapítás centenáriumára (1308) készült el. Firenze, Sta Croce (1295-1442): A ciszterci térképzés elveit követő, háromhajós, keresztházas, keleti kápolnasorral bővített bazilika. Itáliai hagyományok szerint nyitott fafedélszékes. Itáliában minden városban épült gótikus ferences kolostor. Ezek redukált változata, amikor egyetlen hajóhoz keresztház nélkül csatlakozik az oldalkápolnákkal közrefogott egyenes vagy poligonális főapszis. Assisi, S. Francesco kolostortemplom (1228-1253), alsó- és fölső templom alaprajz, keresztmetszet.