Aachen, palotatemplom ( ), földszinti és emeleti alaprajz (rekonstrukció), metszet, belső nézet.

Átírás

1 Aachen, palotatemplom ( ), földszinti és emeleti alaprajz (rekonstrukció), metszet, belső nézet. Essen, Münster (XI. sz., korábbi előzmény), Dijon, Saint-Bénigne apátsági templom ( ), alaprajz (hosszház 1272), a földszinti és emeleti alaprajz, a Westwerk Westwerk metszete. metszete. A Karoling-kori szerzetesi építészet (bencés építészet) alapelemeiben a római ókeresztény hagyományokat őrzi. A szerzetesi funkciónak megfelelően az apszis előtti nagy keresztház biztosította a szerzetesi kórus elhelyezését. A nyugati oldalon a szerzetestemplomok jellegzetes térformája a Westwerk ("nyugati mű"): toronyszerűen kiemelt, többszintes centrális tér. Alsó részén (crypta) halotti szertartást és a világiak temetését végezték, míg az emeleten a húsvéti szertartásnál használt szentségőrző hely és kápolna volt. Ugyanitt - esetenként - a kegyúri karzat is helyet kapott (de a Westwerk nem azonos az uralkodói karzattal!). Centula S. Riquier apátsága ( ) csak föltárásból és egykorú ábrázolásokból ismert. A Westwerk emeleti kápolnájának külön nyugati karzata volt. Corvey apátsági templomának ( ) Westwerkje ( ) ma is áll.

2 Centula, S. Riquier apátság ( ), alaprajz, metszet, tömegrekonstrukció, 1613-ból ismert ábrázolás. Corvey, apátsági templom (855 utáni állapot), alaprajz, metszet, a Westwerk metszete és homlokzata. Fulda kolostortemploma (744., "Ratgar-bazilika" , átrium ) Sz. Bonifác (Winfrid) missziós-vértanú sírhelyeként (+754) búcsújáróhellyé vált. Hagyományos, keresztházas térformája mellett a Westwerk kialakítása figyelemre méltó: a szakrális funkció kidomborításaként apszidiálisan záródik. Ez a germán kétszentélyes templomtípus közvetlen előzményének tekinthető. Ezt a típust követi a - csak tervrajzról ismert - Sankt Gallen kolostor egykori (820 k.) elrendezése. Fulda, bencés apátsági templom (744., 790- Sankt-Gallen, a kolostorterv magyarázata: 819, átrium ), alaprajz. 1. kocsiszín, 2. konyha. 3. előkelők vendégháza, 4. iskola, 5. apáti lakosztály, 6. érvágóház, 7. orvos-lakás, 8. gyógynövény-kert, 9. fürdő, 10. ispotály, 11. ispotály-kápolna, 12. novicius-kápolna, 13. noviciusok háza, 14.

3 temető, 15. gyümölcsöskert, 16. konyhakert, 17. kertészház, 18. barimfiudvar, 19. magtár, 20. árnyékszék, 21. ostyasütő, 22. dormitórium, 23. refektórium, 24. kerengő, 25. éléstár, 26. kézművesek háza, 27. pékműhely, 28. malmok, 29. pince, 30. műhely, 31. csűr, 32. aszaló, 33. istállók, 34. zarándokok vendégháza, 35. gazdasági épületek. A templom részei: 36. átrium, 37. torony, 38. Sz. Péter oltár, 39. keresztkút, 40. Sz. Kereszt oltár, 41. kórus, 42. mellékoltárok, 43. Sz. Mária és Sz. Gallus oltára, 44. Sz. Pál oltár, 45. írószoba, 46. sekrestye. Nyugat-Európa koraközépkori építészetében (népvándorlás-kor, Karoling-kor) van egy jellegzetes emlékcsoport, mely térformájában kifejezetten keleti (Kaukázus-vidéki) kapcsolatot mutat. Csak sejthető, hogy létrejöttük a szórványban élő szír és örmény kereskedők jelenlétére utal. Észak-Itáliában Gravedona (VI-VII. sz.), Chienti (VI. sz.) és a milánói S. Satiro (VIII-IX. sz.) képviseli ezt a kört, de hasonló emlékek Hispániában és Galliában is voltak (Quimperle, Canosa, Villeneuva d'aveyron, stb.). A Loire-menti S. Germigny-des-Prés püspöki magánegyházát 806-ban Theodulf gót-örmény származású püspök szentelte föl. Térformája Ecsmiadzin főtemplomának a pontos mása. Közép- Európában Linz, Martinskirche (799), Ostrow palotatemploma (XI. sz.), Magyarországon Feldebrő temploma (XI. sz.), Székesfehérvár, Sz. Péter prépostság (1000 k.) és Szekszárd bencés apátsága ( ) képviseli ezt a típust. Gravedona (Itália), S. Maria del Tiglio (VI-VII. sz.), alaprajz. Chienti (Itália), S. Claudio (VI. sz.), alaprajz. Milano (Itália), S. Satiro (VIII-IX. sz.), alaprajz. St. Germigny-des-Prés (Loire), püspöki magánegyház (806), alaprajz, metszet, tömegvázlat.

4 Feldebrő, templom (X-XI. sz.), alaprajz, tömegvázlat. Szekszárd, bencés apátság ( ), alaprajz, tömegvázlat A Német-római császárság építészete (Németország) A romanika korának meghatározó politikai és gazdasági tényezője a Német-római császárság volt. Ennek megfelelően az itt kialakult építészetet tekintjük a fejlődés "gerincének", majd erre a fejlődési vonalra fűzzük föl a különböző interregionális áramlatokat. A tárgyalás az időrendi, az uralkodó dinasztiák sora szerinti folyamatot követi. A politikai és uralmi helyzet, valamint az építészeti kölcsönhatások alapján a német és az északitáliai terület (Lombardia) együttes tárgyalása indokolt. A verduni szerződés (843) után Nagy Károly birodalma fiai között került felosztásra, a német hercegségek területe Német Lajos birtoka lett. A hercegségeket I. (Madarász) Henrik ( ) egyesítette. A német romanika viszonylag egységes fejlődése a X. századtól kísérhető nyomon. Fejlődési szakaszai: a./ Szász dinasztia ("Ottók") kora ( ), b./ Száli-frank dinasztia kora ( ), c./ Hohenstauf dinasztia kora ( ). a./ Szász dinasztia kora ("Ottó-kor", ). A hercegségek egyesítése után a német királyság további területek hódítására törekedett (Lombardia, szláv területek, Közép- Európa), majd I Ottó 962-ben császárrá koronáztatta magát. Császári építészete a Nagykárolyi hagyományok felújítása volt ("Ottó-kori reneszánsz"). Központja Hildesheim volt.. Hildesheim, Sankt Michael templom ( ): Bernward püspök építtette kölni bencésekkel, környezetében jelentős képzőművészeti központ jött létre (pl. bronzművesség). Típusalkotó előképe a tervrajzról ismert, IX. századi Sankt-Gallen-i kolostor ill. a "germánok apostolának" (Sz. Bonifác) kegyhelye, Fulda. Háromhajós, kétszentélyes, két-keresztházas, négytornyos elrendezése mintaképül szolgált a későbbi német császári dómépítészetben. A nyugati (emelt) szentély alatt körüljárós altemplom van, jelezve azt, hogy a Karoling-kori Westwerk a német gyakorlatban önálló szentéllyé fejlődött. A templom tömeg-kapcsolata esetleges, additív (lépcsőtornyok), szerkezetalakítása ókeresztény hagyományokra támaszkodik (famennyezet). A plasztikus díszítés visszafogott: antikizáló elemek mellett többnyire geometrikus jellegű (pl. "kockafejezetek").

5 Hildesheim, Sankt-Michael templom ( ), alaprajz, hosszmetszet, déli homlokzat, axonometrikus metszet, távlati kép. A "Szász dinasztia" korának szerzetesi építészetére a Karoling hagyományok folytatása a jellemző. Fulda és Hildesheim mintájára a Westwerk altemplomos nyugati szentéllyé alakult (Gernrode, S. Cyriakus női kolostortemplom, , a nyugati rész k. átépült), vagy nyugati karzattá redukálódott (Quedlinburg, S. Servatius társaskáptalani templom, VIII-IX. sz., k., befejezve1129-ben). Az altemplomon belül már megjelent a későbbi zarándoktemplomok körüljárós apszismegoldása (Quedlinburg, Wiperti kripta, IX. századi alapon 961- ben épült). Gernrode, S. Cyriakus női kolostortemplom ( , k.), alaprajz, hosszmetszet.