2. rész: A népvándorláskor és a romanika szakrális építészete. 4. Népvándorláskor, preromanika

Átírás

1 2. rész: A népvándorláskor és a romanika szakrális építészete 4. Népvándorláskor, preromanika 476 után a Nyugatrómai Birodalom provinciáit a népvándorlás (IV-X. sz.) keletről nyugat felé áramló népei vették birtokba. A rómaiak távozása után azok műszaki és kultúrális hagyatéka - álló vagy romos épületek formájában - megmaradt, egyes római városok tovább éltek (történeti kontinuitás). Az egykori római épületek használatát a romanizált őslakosság még ismerte, idővel eredeti funkciójuk feledésbe merült. A romokat vagy kőbányának használták, vagy az épület-maradványok új funkcióra átépültek (építészeti kontinuitás). Így az egységes római civilizáció és kultúra "romjain" - a rátelepülő egyes népcsoportok hagyományaitól, fejlettségi fokától függően - eltérő "nemzeti" kultúrák alakultak. E sokszínűségből fejlődött ki az első egyetemes európai építészet: a romanika (nevében is utalva Róma hagyományainak vállalására, követésére). A sokszínűségben az egységet a nagy példakép, a római császárság (keleti, nyugati) utánzásának, utólérésének a szándéka teremtette meg - időnként azt meg nem értve! Chronologia (IV-IX. sz.) 313. Nagy Konstantin államvallássá tette a kereszténységet Konstantinápoly alapítása Arles-i zsinat, fejlett egyházszervezet a nyugati provinciákban Sz Ambrus Milánó püspöke lett (+397) Sz. Ágoston Hyppo püspöke lett (+430). IV. sz. A rómaiak föladtál Pannóniát és a limes-t Germán betörés Hispániába Alarich elfoglalta Rómát Nyugati gót berendezkedés Galliában Vandál állam Észak-Afrikában Sz. Patric ír missziója (+461) Attila hun birodalma. V. sz. közepe: a burgundok letelepedése a Rhone vidékén Klodvig király megkeresztelkedésével frank keresztény királyság alakult nyugaton IV. Egyetemes (Khalkédoni) zsinat. Catalaunumi csata Attila halála, a hun birodalom fölbomlása A Nyugatrómai Birodalom bukása Nagy Theoderich uralkodása Nagy Theoderich elfoglalta Rómát A burgundok fölvették a kereszténységet Monte Cassinóban Nursiai Sz. Benedek megalapította a bencés rendet A bencés Regula születése. Európa a prefeudalizmus korában (IV- IX. sz.).

2 I. (Nagy) Sz. Gergely pápa (a keresztény "ókor" vége) Angolszász térítés kezdete VI. sz. 2. fele: longobardok letelepedése Lombardiában, avarok berendezkedése a Kárpát-medencében (796-ig) Az arabok megsemmisítették a nyugati gót államot Martell Károly frank maiordomus Kis Pipin frank király Nagy Károly frank király, majd (800-tól) nyugat-római császár Pribina állama Pannóniában Verduni szerződés, Nagy Károly birodalmának felosztása Normandiai normann hercegség alapítása. 895-ig. magyar honfoglalás befejezése Az európai romanika kialakulását befolyásoló tényezők Római hagyaték, római hatás Az egykori Nyugatrómai Birodalom településeinek a kontinuitása kétféleképpen is érvényesült: - Történeti kontinuitás: a rómaiak (vagy még korábbi népcsoportok) által fölsimert tájenergiai adottságokat a megtelepedő népcsoportok is fölismerték, a településeket tovább használták. Ilyenkor az új városok rátelepültek a római városokra, azok megmaradt emlékeit részben fölhasználták (esetleg új funkcióban). A folyamatosságban a helyben maradt, romanizált őslakosság is segített. - Építészeti kontinuitás: a még álló, vagy részben romos római épületeket "átértelmezve" a lakosság tovább használta. Rosszabb esetben a római romokat az új építkezésekhez kőbányának használták, egyes faragott elemeket másodlagosan fölhasználtak. Az ókeresztény kor szakrális épületeit az őslakosság tovább is használta. Pannónia területén a kontinuitás példája Pécs (Sophiane) vagy Óbuda (Aquincum) vagy Dombóvár (Iova) ókeresztény építészete (II-IV. sz.). Más esetben az egykori császári reprezentáció épületeit értelmezték át, és alakították át keresztény templommá (pl. Trier, Palatium Sacrum, 305. k.). Iova (Dombóvár), hexagonális mauzóleum (II. sz.), alaprajz, tömegvázlat. Sophiane (Pécs), cella septichora, hétkaréjos kápolna (II-III. sz.), axonometrikus metszet. Aquincum (Óbuda), cella trichora (háromkaréjos) kápolna (III-IV.sz.), axonometrikus metszet, tömegvázlat.

3 A prefeudális államok kialakulásakor érvényesült a "második Róma" hatása, már nem mint birodalmi központ, hanem a keresztény egyház központja, a hittérítések szervezője. A Rómából küldött térítő szerzetesek működési helyükön létrehozták az első szakrális épületeket, természetesen az általuk ismert római (ókeresztény) mintára. Az antik kultúra emlékei (pl. irodalom) is ilyen egyházi "szűrőn" jutottak el az új népcsoportokhoz. E térítő munkában meghatározó volt a római pápaság szervezetét támogató bencés rend. Az egykori térítő-kolostorok mai formája a Karoling-korban alakult ki (ld. ott). A brit és ír szigetek első térítői valószínűleg Észak-Afrikából indultak, a bencés térítők missziói (596-tól) már ezzel a helyi hagyománnyal találkoztak. Az épületeken a római ókeresztény hatás mellett ezek a - talán Afrikából származó - hagyományok is érezhetők. A korai oratóriumok (pl. Dingle, Nerdum) az egykori anakhoréta, majd koinobita szálláshelyek mintáira emlékeztetnek. A bencés térítések korai központjai (Hexam, Reculver, Canterbury, Brixworth, VII. sz.) egyaránt mutatnak római ókeresztény és keleti (pl. É-afrikai) elemeket. Az egyszerűbb, parochiális egyházak (pl. Bradford-on-Avon) részben követik a korai oratóriumok legegyszerűbb térformáját, részben antikizáló (római, bizantikus) homlokzati elemeket tartalmaznak. Nerdum (Írország), VI-VII. századi kolostor, helyszínrajz. Hexam (Northumbria), kolostortemplom (VII. sz.), alaprajz. Bradford-on-Avon, filiáris templom (mai formája X. sz.), alaprajz, tömegvázlat. A római hatás harmadik csatornája az "élő Róma", Bizánc. A megdöntött nyugati császárság után a nagy Róma egyetlen élő örököse, így élő "római" példakép Bizánc lett az európai kultúrák számára. Ugyanakkor a népvándorláskor népeinek nem volt idegen a bizánci kultúra, építészet, hiszen vándorlásaik során valamennyien kapcsolatba kerültek a keleti birodalommal. Látványos pompája követendő példa lett. Így érthetőbbé válik, hogy a Nyugateurópai térítők nyomán kialakuló keresztény liturgiák kevésbé követték a puritánabb rómavárosi liturgiát, szívesebben gazdagították azt bizánci, szír vagy örmény elemekkel (ú.n. "gallikán" liturgiák). Főleg centrális, memoriális épületekben türöződik Kelet építészeti és liturgikus hatása. Zára, Sz. Donato temploma (IX. sz.) római ókeresztény térformát ötvöz a keleti liturgiákra jellemző "szír" szentélyfejjel. Ugyanitt a zárai baptisterium (614. k.) hexagonális tere bizánci előképre mutat (Konstantinápoly, H. Euphemia, ). Ehhez a körhöz sorolható Trogir Sz. Mária temploma (X. sz.) is. A keleti (szír, örmény) hatás a Karoling-kor szakrális építészetében is tovább élt (pl. Pl. St. Germigny-des-Prés, ld. alább).

4 Zára (Zadar), S. Donato, IX. Zára (Zadar), baptisterium, Trogir (Trau), Sz. Mária sz., alaprajz, metszet k., alaprajz,metszet. templom, X. sz., alaprajz, metszet Az ősi formakincs továbbélése A vándorló népek többnyire számottevő önálló kőépítészettel nem rendelkeztek (nem volt rá igény). Fejlett volt viszont a díszítőművészetük, textilművészet, fémművesség, fafaragás, kerámia, stb. Népcsoportonként eltérő formakinccsel járultak hozzá a romanika művészi arculatához. Az ír-kelta területen a végtelen terülőmustraként kialakított fonatdíszítés a jellemző, közötte díszítő jellegű állatalakokkal. A longobardok két- és háromeres fonatdíszeket alkalmaztak (a kötélfonás formaeleme), de megjelentek a szimbólikus szörny-alakok is. A normannok díszítésére a geometrizmus a jellemző (cikk-cakk motívum, törtpálca, fűrészfog-motívum, hurkolás), elsősorban a korábbi faépítészet és ácsmesterség továbbéléseként. A honfoglaló magyarok díszítőművészetében a fonatdíszek, a palmetta-életfa motívumok dominálnak (pl. tarsolylemezek, Bezdéd, Szolyva, Tarcal, stb.). Valamennyi népnél jelentős az ősi, totem-állat ábrázolása, ennek krisztianizált formája élt tovább a romanika szörnyalakjaiban és szimbólikus ábrázolásaiban. Éppen a vándorlás során Bizánccal létrejött kapcsolatok következtében a népvándorláskori formakincs sok keleti (bizánci, örmény, perzsa-szasszanida) elemet tartalmaz. Dublin, Athlone bronzplakett Pavia, longobárd fonatdíszes Tarcal, tarsolylemez (IX-X. (VIII. sz.), keresztre-feszítés. párkányok (VIII-XI. sz.). sz.), palmettás díszítés.

5 4.2. A népvándorlás korának építészeti emlékei A gótok építészeti emlékei (Itália, Hispánia) A VI. századtól a gótok részben Ravenna környékén (keleti gótok), részben Hispániában (nyugati gótok) folytattak jelentős építkezéseket. Mindkét területen jelentős ókeresztény hagyományok voltak, így nem a Rómából kiinduló térítő missziók hatása a meghatározó. A gótok ariánus hite (és liturgiája) az ókeresztény térformákban némi módosulást eredményezett. Mindkét területen jelentős keleti (bizánci, szír, örmény) hatások is kimutathatók, így a liturgiában és a szakrális építészetben jellegzetes hibrid alakulatok jöttek létre ("gallikán liturgiák"). Ennek hispániai változata az ú.n. mozarab rítus, míg Észak- Itáliában az ambrozián liturgia terjedt el. A templomok liturgikus teréhez minden esetben hozzátartozik a keletről már ismert "hármas szentélyfej". Banos de Cerrato (Valencia) Sz. János temploma (661) ókeresztény hagyományokat követ, de egyenes zárású apszisához két melléktér és még további két oldalkápolna csatlakozik. A S. Miguel de Lillo templom (Naranco, Asturia, IX. sz.) nyugati oldalán is összetett liturgikus tér van, mely a Karoling-kori Westwerkekre emlékeztet. Ugyanilyen "kétpolusú" liturgikus tér Santa Cristina de Lena (Asturia, IX. sz.) temploma is. Banos de Cerrato, Sz. János templom (661), alaprajz, metszet Fejedelmi építkezések S. Miguel de Lillo, templom (IX. sz.), alaprajz, metszet, nyugati rész alaprajz. S. Cristina de Lena, (IX. sz.) templom, alaprajz, metszet. A gót fejedelmi központokban uralkodói építkezések is folytak, részben szakrális, részben kultikus céllal. Nagy Theoderich ravennai építkezéseiről a 3. fejezetben már szóltunk (Theoderich palotája, palotatemplom, Theoderich síremlék, VI. sz. eleje). Az asturiai Naranco-ban fejedelmi fogadócsarnok épült (VIII. sz.), melyet utóbb (8438) S. Maria de Naranco néven templommá alakítottak. Szerkezetében faépítészeti hagyományokat, homlokzatában bizánci palota-építési elemeket mutat. Az itáliai Cividale településen a longobard fejedelem magánegyháza épült (S. Maria delle Valle, 774. k.). Liturgikus tere a gót (ariánus) és az ambrozián rítus hatását mutatja.

6 Naranco (Asturia), fejedelmi csarnok, majd S. Maria de Naranco templom, alaprajz, hosszés keresztmetszet. Cividale (Lombardia), S. Maria delle Valle, longobard fejedelmi magánegyház (774. k.), alaprajz A térítő (bencés) szerzetesek építkezései A bencés regulában megfogalmazott életmód építészeti kerete lényegében a térítések során formálódott. A korábbi, egyedi szabályok szerint működő szerzetesi közösségek életformáját fölváltotta az "ora et labora" szellemében élő bencések monostori rendje. Sz Kolumbán ( ) ír missziója 590 körül érkezett Frankföldre, kezdetben önálló regula szerint éltek, több monostort alapítottak (pl. Luxeuil, 600. k.), majd fokozatosan átvették Sz. Benedek reguláját (pl. Bobbio, 615). A bencés térítés első központjai a Karoling-korban is tovább működtek, így ezeket a későbbiekben mutatjuk be. Az épületeknek a szerzetesek mindennapi életének kiszolgálása mellett bizonyos védelmi funkciókat is el kellett látni. A korai monostorok - azóta részben elpusztult - példája Lorsch S. Nazarius apátsága ( ). Temploma a római ókeresztény bazilikák térszervezetét követi, kapuépítménye az antik diadalívekre emlékeztet.

7 Lorsch, St. Nazarius apátság ( ), alaprajz, rekonstrukciós tömegvázlat, a kapuépítmény homlokzata. 5. Romanika A romanika tárgyalási módja az építészet- és művészettörténeti szakirodalomban többféle módon történik. Az építész-hallgatók számára szerkesztett korábbi tankönyvek elsősorban a különböző földrajzi egységek románkori építészetében megmutatkozó sajátosságokat, az egyes területek közötti eltéréseket hangsúlyozta. E túlzottan "regionális" megismerés azonban magában rejti annak a veszélyét, hogy a helyi sajátosságok túlhangsúlyozásával éppen a romanika lényege szenved csorbát: feledteti, hogy - a területi eltérések ellenére - egységes szerep jut az országokat átfogó építészeti irányzatoknak, műhelykapcsolatoknak. A romanika hagyományos tárgyalási módja (egyes területek főbb jellemzőinek bemutatásával): Franciaország: Burgundia: - a bencés építészetben a reprezentáció előtérbe került, sokhajós, soktornyos nagyméretű templomok épültek. Jellegzetes térforma a szentélykörüljárós, kápolnakoszorús apszis (francia szentély). - a XI. század végén jelentkező ciszterci építészet puritán (toronytalan, egyenes apsziszáródású, geometrikus díszítésű), ugyanakkor fejlett szerkezetiséget mutat. Provence: erős antik hatást mutató terület, térszervezésében gyakori az empóriumos bazilika v. álbazilika. Díszítményeiben az antik diadalkapu (templomkapuk) és az antik oszloprendek hatása (kolostori kerengők) érződik. Auvergne: a francia-szentélyes megoldáshoz jellegzetes lépcsős tömeg kapcsolódik (négyezeti torony, keresztház-tető, hosszház-tető, körüljáró-tető, kápolnakoszorú teteje. Aquitania: erős bizánci hatás a kereszt-alaprajzú, kupolás terekben. Normandia: erős szerkezetiség, a gótika előkészítése, geometrizáló díszítések. Anglia: kezdeti románkori építészetét a korai szerzetesi hagyományok határozzák meg, főleg a díszítőművészetben ezek éltek tovább ban a terület normann fennhatóság alá került, építészetét a továbbiakban a normann kora-gótikus fejlődés határozta meg. Hispánia: a helyi hagyományok erős délfrancia és arab elemekkel ötvöződtek. A zarándok-utak mentén a franciaszentélyes zarándoktemplom megoldása terjedt el. Itália: Lombardia: antik és népvándorláskori hatások ötvözeteként jellegzetes térformát (lombard bazilika) és homlokzatképzés (kulisszahomlokzat, lombard kapu) alakítottak ki. Toscana: románkori építészeti arculatát főleg az antik hatás határozza meg. A homlokzatképzésben két iskolát teremt (síkszerű kőberakásos ill. törpegalériás, plasztikus). Róma környéke: az antik (ókeresztény) építészet változatlanul élt tovább, a meglévő templomokhoz kolostort építettek. Díszítésére a kőberakásos (cosmata) díszítés a jellemző. Szicilia: történeti adottságai révén az építészetében keveredett az ókeresztény, a bizánci, a normann, a kisázsiai és az iszlám hatás. Németország: fejlődése a császári dinasztiákhoz kötődik.

8 Szász dinasztia (Ottó-kor), a romanika első nagy szintézise, a kétszentélyes német templomtípus megjelenése. Száli-frank dinasztia, a Rajna-menti építőműhely császárdómjai képviselik a klasszikus német romanikát (négytornyos, kétszentélyes, háromhajós bazilikák, geometrizáló díszítések). Hohenstauf-dinasztia, a késő-romanika, az ú.n. átmeneti stílus kora. A térszervezet nem változott, a szerkezet és az épületplasztika fejlődött (kerek-szobrászat). Egyéb országok románkori építészete. A fenti csoportosítást tudva, megkíséreljük a romanika fejlődését úgy összefoglalni, hogy abban elsősorban az országhatárokon túlmutató, átfogó stíluskapcsolatok domborodjanak ki A nyugati (Német-római) császárság építészete "Karoling reneszánsz" Chronologia (Preromanika, Karoling-kor) Klodvig frank király (Meroving dinasztia) Nyugati gót állam Hispánia területén (711: arab hódítás) Longobard királyság Itáliában Martell Károly a frank állam maiordomusa 730. Arab betörés a frank államba (732: Poitiers-i csata) Kis Pipin frank király (Karoling dinasztia) Nagy Károly uralkodása a frank birodalomban Nagy Károly császárrá koronázása ("karoling reneszánsz") Aniani Sz. Benedek bencés reformja Jámbor Lajos császár, a frank birodalom bomlása 829. Az angolszász királyságok egyesülése 843. Verduni szerződés, a karoling birodalom fölosztása (nyugati frank királyság, német királyság, Lotharingia) 855. A normannok letelepedése Angliában 896. Magyar honfoglalás 909. Cluny alapítása I. Henrik német király (Szász dinasztia) I. (Nagy) Ottó német király 962. Nagy Ottó császárrá koronázása 955. Lech-mezei győzelem a magyarok fölött II. Ottó császár III. Ottó császár 987. Capet Hugo francia király Sz. István fejedelem, majd magyar király II. Henrik császár A Karoling birodalom és Európa korarománkori térképe A letelepedő frankok első uralkodócsaládja, a Meroving dinasztia 496-ban fölvette a kereszténységet (Klodvig király, ). 751-től a kezdetben maiordomusként szereplő Karoling család uralkodott (Kis Pipin, ). Nagy Károly ( ) a frank birodalmat egységesítette. vállalta az "egyház védője" címet, ezért 800 karácsonyán Rómában császárrá koronázták. Személyében újraéledt a nyugatrómai császárság (a bizánci császárság ellenezte). Nagy Károly udvari művészete az antik kultúra tudatos fölélesztésével (de sokszor meg nem

9 értésével) próbált a "nagy" Róma méltó utódja lenni. Az udvar ideológusa az angol bencés, Alkuin volt. A karoling udvari építészet tudatosan másolta a római építészetet. Közvetlen példaképe azonban az "élő Róma", Bizánc építészete volt, de különös hamgsúlyt kapott Ravenna előképszerepe is. Az antik Nyugatrómai birodalom utolsó székhelye Ravenna volt, így kézenfekvő volt az új "nyugati császárság" fölélesztésekor Ravenna hagyományaihoz visszanyúlni. A "frank-római liturgia" kialakításakor Nagy Károly a rómavárosi liturgiát vette alapul (Sacramentarium Gregorianum), de ez is Ravenna közvetítésével érkezett a birodalomba. Az egykori ravennai exarchátus főtemploma, a S. Vitale így vált az aacheni palotatemplom ( , Odo von Metz) tudatosan választott előképévé. Távolabbi, de szimbólikus tartalmú előkép a jeruzsálemi Sz. Sír templom "Anasztaszisz" tere (centrális, körüljárós tér). Utóbbi szimbólum lett az alapja a karoling-kori szerzetes-templomok Westwerk-jeinek. Ezekben esetenként az aacheni palotatemplomot (vagy annak egy részét) másolták. Az esseni Münster (XI. sz.) nyugati része az aacheni palotatemplom architektúráját idézi. Dijon, Saint-Bénigne apátsági templom ( ) apszisa mögött szintén Aachenre (ill. Jeruzsálemre) emlékeztető centrális térrész épült.