5. A BESZÉDHANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE

5. A BESZÉDHANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE Az akusztikai fonetika.a szaktudomány egyik legerőteljesebben fejlődő területe. Ez mindenekelőtt:j. módszert:mi lehetőségekbővülésének, elsősorban a számítógépes háttérnek köszönhct6. Az emberek beszédképzőszerveinek fiziológiai és mfiködtetési különbözőségeeredményezi azt, hogy még az ugyanazon beszélő ugyanazon beszédhangjai sem azonosak minden esetben. Még nagyobb a variabilitás, ha különféle beszélőkbeszédét, például eltérő életkorúakét, a kommunikációban eltérő gyakorlottságúakét, esetleg nyelvjárást heszélókét vizsgáljuk. A változatosságot növeli az is. hogy milyen beszédet elemzünk: különállóan ejtett szavakat vagy összeíliggó szövegel, felolvasott beszédet, mcgunult (és kívülről mondott) szövegel, avagy teljesen sponcin beszédet. A felsoroltak mindegyike esetében - tudatosan vagy nem tudatosan - kissé változik a beszédképzésünk, s ennckje1emósekaz akusztikai kövctkezményei. Uttuk, hogya három meghatározó paramétcr, az idó, a frekvencia és az imenzitás összertiggésci jellemzik a beszédhangokat. Ezeken belül külön-külön tárgyaljuk a magánhangzók és a mássalhangzók akusztikai sajátosságait. A beszédhangok időszerkezete A beszéd egy meghatározott időtartambanvalósul meg, amelyen belül bármely részlctct vagy szakaszt saját időviszonyokjellemeznek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy nlindcn artikulációs mozgás meghatározott időtartamban zajlik, amit univerzális tényezők és nyelvspccifikus tényczők egyaránt meghatároznak. Az egyes nyelvekrejellcmz6 artikulációs sajátosságok - mint láttuk - befolyásolják az artikulációs folyamatokat, beleértve az időzítési viszonyokat is. A közlések bármely részének id6viszonyait vizsgálhatjuk, a beszédhangét, a sz6ét vagy a közléssorolatét és így tovább. Az id6szerkezet azt a struktúrátjelenti, amelyben egy adott bcszédcsemény megvalósul. Ez létrejöhet a beszéd szegmentális szintjén, avagy a szupraszegmentális szintjén, illet61eg tartalmazhat szegmcmális és szupraszegmentális tényez6ket. A szegmentális bcszédszerkezetben leggyakoribb a OCszédhangok id6tartamának vizsgálata, a szupraszegmentális szinten pedig a beszédtemp6 elemzése. Tanulmányozhatjuk egy szótag vagy egy szó idószerkezetét, avagy egy hanglejtésfonna temporális viszonyait. A jelen fejezetben a szegmentális bcszédszerkezet időviszonyaival foglalkozunk, a teljes közlés időszerkezcti jellemz6it, a beszédtemp6 sajátosságait a szupr.aszegmenrumok fejezctében tárgyaljuk. A beszéd szegmcntális szintjének id6viszonyai bizonyos értelemben hicrarchikusan épülnek fel. Az cgycs artikulációs nlozgások meghatározott tartamban történnck, ésjel-

106 A BESZÉDJ-lANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE ]cmzók az adott artikulációs gesztusra. Az összetett beszédhangok egyes részeinek időtartama külön-külön is meghatározható. Ilyen például a felpattanó zárhangok zárszakasza és a fclpatt:más szakasza, 3V3gy az affrilciták Z-árrészc és résrészc. Ekkor úgynevezett belső idötartamrol beszélünk. Az artikulációs mozgások összessége definiál egy beszédh:mgot, s ez ismét egy jellegzetes idót:lrtamot tételez fcl. A bcszédhangok időtartamát számos tényező befolyásolja. A bcszédhangok sorozatot alkotnak, ez azonban mint láttuk - nem úgy történik, mim amikor bctúkct gépclünk egymás mellé. Az egyes hangok között - az artikulációs szervek relatív tehetetlensége folytán - hangáttnenetek keletkeznek. A hallb>átmcnctck részei a bcszédfolyamatnak, és meghatározott tartamban valósulnak meg. A magánhangzók esetében megmérhetjük a tiszta idótartamot (amikor az adon hangminóségre jellemzó artikulációs konfiguráció érvényesül), valamim a szomszédos bcszédhangok hatásából adódó átmeneti részek (a hangátmenetek) idóurt:lmát. Elemezhetó továbbá a hangkapcsolatok, a szótagok, a szavak, SÓt a szókapcsolatok időtartamais (n adon elcmzés céljától fugg&n). A szegmentális szerkezet időurt:lmát leggyakrabban ezrcdmásodpcrcben (ms) adjuk meg. A 13. táblázat a zárhangok és az affrikáták belső idószerkezetét összegzi nyolc beszéló ejtése alapján (Kovács 2002a); az adatközlők artikulációs lempója állagosan 12,5 hangls volt. (A táblázat a sz6rásértékekcl nem tartalmazza). A zörcjelem a zárfclpananási szakasz. 13. TÁBL\zAT Ússztftfl mássa1jul'wzók Mlsó j~-ni,,~k ál1ijgbrl1'ti, M~lhallgz6 A hang teljes Zárclem Zörcjdcm A zörcjclcm M:i6cuuma (ms) (=) (=) "",,,' (%) p 95,5 79,4 16.1 17,0, 91,7 12,2 19,5 21,5 k 101 69,8 31,2 31,0, 90,1 50,2 39,9 43,8 -~ 1\4,4 52,9 61,5 54,2 "" 114,2 55,3 58,9 51,1 b 77,7 68,9 8,8 113 d 742 62,1 12,2 16,2 g 78,8 62 16,7 213 J 68,9 48.6 20,2 31.2 <íj 101,8 60,8 41,0 4DA A hang ICljes időurum~hoz viszonyítva. A belső idószcrkczct értékei nyclvspccifikusak; még a látszólag ugyanazon képzésíi mássalhangzók esetében is akadhatnak különbségek. A [ts) mássalhangzó réselcméllek sriz.alékosaránya a csehben és az olaszban például csaknem azonos, és mintegy I()%...kal

A BESZÉI)HANCOK ldöszerkezete 107 nagyobb, mint a magyar affrilcitánál. A [d31 hang még nagyobb eltéréseket mutat a réselem idótartamarányát tekintve. A magyar zár-rés hang résc1emének 40,4%-os részesedéséhez képest ez az arány az angolban 59%, az olaszban viszont csak 35%. A hangátmenetek időtartamátáltalában a magánhangz6kkal kapesolatosan elemzik. A beszédképzés és a beszédmegértés folyamatosságának (anal6g voltának) és a beszédhangok elkülöníthetóségének és kijelölhctóségének ("diszkrét" voltának) a paradoxona megold6dni látszott a hangátmenctek felfedezésével. A hangátmenetek elemzése azonban nem kevés nehézséget rejt még ma is magában. Kisérleti adatok szerillt a hangátmenetek időtartamaaz [a:, 9:, i:] magánhangz6kkal alkotott ev-kapcsolatokban (izolált ejtés alapján) 20 ms-t61 100 ms-ig sz6r (G6sy 1996a). Az aktuális értékek nagymértékben ftiggenek az adott mássalhangz6 és az adon magánhangzó minőségétől, a szótagban elfoglalt pozíciójuktól, az adon artikuláci6s tempót61, illetőleg a hangsúlyviszonyoktól. Az amerikai angolban mért hangátmenetek átlagértékei (Lehiste-Peterson 1988) a különböző mássalhangz6s környezetben 40 ms-tól 140,7 Ins-ig sz6rtak. Ha azonban nem az átlagértékeket tekin9ük, akkor az értékek tartományaj6val szélesebb (16Ins-t61 180,2 ms-ig). A magyarhoz képest nagyobb hangátmeneti időtartamok az angol diftongusok következményei. A mesterséges beszéd-előállítás formánsszimetizálási eljárása során (lásd az Alkalmazolt fol/etika című fejezetben) mikrohangszcletekkel építették fel a hangsorokat. Itt az egyes időszakaszok frekvencia- és imenzitásstruktúráját kellen megtervezni. A 49. ábra a lány sz6 szintetizálását szemlélteti a mikrohangszeletek tükrében (Olaszy 1985,31 alapján). Az ábrázolás jól muta9a a hangsor időszerkezetisajátosságait., F II, "'ikrohonlt'i" l! t r hon sz'i.1 IF F, ", LA: I LA: 2 L ~ A.27,.-.;A.NY N'tV1 N'N2 Pl'fVJ --hanll.u,.1 C1zono.llOk,. 49. ABIlA A mikrollallgszeletekbell elhelyezell poramirerénékek aláily SZÓball

108 A BESZtDliANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE Az ábrán a mikrohangsze1etek időtartama 10, illetve 17 ms. A fuggőlcgcs tengely felsó részén a frekvencia, az alsó részen az intenzicls értékei olvashatók le. Az F a fonnánsoicat jelöli. A bctúrövidítések a hangszeletek azonosítói. A magánhangzó tiszta fázisa aza:27, a mássalhangzóiat az L és az NY bctúk szemléltetik; ezekb61 annyi kölönbözőrészlet szerepel, ahány a mássalhangzó szinteti:z.álásához szükséges volt. Az átmeneteket az LA és az A:NY hangszeletek reprezentálják. A fonol6giában nyelvi idótartamról beszélünk. Ez 221jelenti, hogy a kvantitás mint a fonémátjellemző paraméter megkülönböztetőjegykéntvisclkcdik-c az adott nyelvben. A magy.;arban mind a magánhangzók. mind a mássalhangzók esetében a kvantitás ilyen paraméter, hiszen más ajelentése az ön"il ésón,l, a kqsza és k/jsszij, az irat és írot szavaknak. A kvantitásnak azonban nem minden egyes fonéma esetében van a fentiekben leírt funkciója. A köznyelvben például az alma vagy az egér szót mondhatjuk rövid vagy hosszú magánhangz6kkal, a jelentés nem fog változni; legfeljebb a hangsort nehezebben észleljük, esetleg akcentusosnak ítéljük a hangzást. Hogyan nigg össze a nyelvi (fonológiai) és a fonetikai időtartam? A fonetikai időtartam a valóságos, objektíven mérhető fizikai időtartamot, illetőleg percepciósan észlelhető idótartamot jelenti. A fonológiai idötartam a nyelvileg releváns, funkcióval bíró kvantitásbcli különbségcketjelenti. A nyelvileg rövid és a nyelvileg hosszú bcszédhangok fizikai időtartama átfedéseket mutathat. Mitől fúgg egy beszédhang időtartama?az időtartam-különbségekklasszikus elmélete szerint minden szegmentumnak meghatározhatóegy specifikus átlagos időtartama. A magánhangzók és mássalhangzók időviszonyaitazonban számos tényezőbefolyásolja: bizonyos nyelvspccifikus fonetikai szabályok, a beszédhang minősége,a hangsor terjedelme, a hangkörnyezet, a beszédhang helye a hangsorban, illetőlegbizonyos szupraszegmentális tényezők, mindenekelőttaz aktuális beszédtcmpó, a hangsúly, a hangerő, a hanglejtés. Mindezck a tényezők hatással vannak a tcmporális viszonyokra olvasáskor, spontán beszéd esctén vagy imerprctatfv beszédben cgyaránt. A beszéd "mgfaja" azonban önmagában is hatással van a teljes beszéd képzésére, beleém'e az időviszonyok realizációját is. A MAGÁNHANGZÓK IDŐTARTAMA A magánhangzók átlagos fizikai időtartamának megállapítására és az eltérések magyarázatára irányuló eszközfonetikai vizsgál6dásokat E. A. Meycr délangol és északnémet nyelvre vonatkozó kfsérletei indították el a 20. század clején. A magyar szakirodalom Illcglehetóscn gazdagnak mondható a beszédhangok időviszonyainakvizsgálatát illetően (a follctikai megközelítésre lásd például Gombocz 190&; Laziczius 1944; Magdics 1966,1969; Kassai 1982; Bolla 1995; Kovács 2002a, b; Ola.szy 2000). A magyarban a magánhangzók időtartamanyelvileg kétféle lehet, rövid és hosszú, a nyelvileg rövid magánhangz6kra mért időtartamok30 ms és 150 ms közöttiek. a hoszszúaké pedig 80 ms és 280 ms között sz6rnak. A nyelvileg rövid és hosszú magánhangzók fizikai időtartama átfedést mutat, amely átfedést a már említett tényezők.így a magánhangzó típusa, a kontextus és egyebek is meghatároznak. A magánhangz6k időtartamának alakulását számos tényezőbefolyásolja: a magánhangzó artikulációs sajátosságai,

A BE$ZÉDHANGOK100000000000E 109 a fonetikai kontextus, a szótagszerkezet, a szótagnak a szóban elfoglalt helye, a szótag hangsúlyhelyzete, a szó helye a mondatban, a szó hangsúlyhelyzete (a mondatban), a beszédtempó, sót a szintaktikai szerkezet is. A magánhangzó időtartamára tehát hat a képzési konfigurációja. Anyelvemelkedés fokával fordítottan arányosaz időtartam, vagyis minél magasabb nyclvállásúegy magánhangzó, annál rövidebb. A labiális magánhangzók hosszabbak, mim az illabiálisok; a veláris magánhangzók hosszabbak, mint a palaúlisok. A hangkörnyezet haúsát mutatia, hogy hangsor belsejébcn a magánhangzók a Icgrövidcbbek a zöngétlen affrikáták, majd a zöngétlen zárhangok, a nolzálisok, a zöngétlcn réshangok, végül a zöngés affrikáták előtt; hosszabbak a zöngés zárhangok, a zöngés réshangok és az approximánsok clőttick. Ez a sorrend kissé módosul a hangsor eleji és a hangsor végi helyzct fuggvényében. A hangsor hossza ugyancsakjclclltőscn meghathozza az időtartam alakulását. Szemlélctcscn látható cz a lát, tátog, táfogaf, látogatók és tátogafókrtak szavak magánhangz6-id6 tanamainak alakulásában. A méréscket először Gombocz és Mcyer végeztc el (1909 ben), majd Tam6czy Tamás 1974-bel1; az utóbbi méres adatait a 14. táblázat tartalmazza. Sro 14. TÁBLÁZAT il rnilgjnjlilngzé«~natfllí1iijk alt:lku/ásll a hangwrhosszánakjuggvbryiwn " ti, 210 M2ginhangz6k idóurunu. (ms) ti,"" 180 155 tátogat 140 9S lis o o,, tátogat6k 120 8S los no tátogat6knak 110 80 90 110 140 Minél hosszabb a hangsor, annál rövidebb az adon magánhangzó, amint erről a táblázat adatai egyértelmgen tanúskodnak. Az la:) magánhangzó egy SZÓtagú szóban mén időtanama például majdnem a felérc csökken ugyanolyan hangkörnyezetben, de ötszótagból álló szóban. A hangsúly úgy befolyásolja az időviszonyok alakulását, hogy hangsúlyos helyzetben rendszerint hosszabb a magánhangzó, mim hangsúlytalanban; a rövid magánhangzók rovidülésc azonban nemjellemző,ha hangsúlytalan helyzetbe kcrülnek. A hangctó növckcdése a magánhangzók tartamának növckedését idézi elő. A mérések szerint, ha a hangerő 20 db-ici nisu, akkor a rövid magánhangz6k időtartamaátlagosan 42,9%-kal. a hosszúaké ádagosan 29,4%-kalnövckcdett (F6nagy-Baráth 1966). A hangmagasságnak is idistartam-növelő hatása Ichct. Általánosan kimondható, hogy minél rövidcbb a magánhangzók képzésére fordított idis, annál nagyobb a rövidekés a hosszúak közötti átfedés. Például egy lassú beszélő fonol6giailag rövid és hosszú magánhangz6inak szélső értékei a következők (mondatok

110 A IJESZÉDHANGOKAKUSZTIKAI SZERKEZETE ejtésekor): Vt6r<d = 38--131 ms,v_ = 60--180 ms. Ugyanezek az értékek egy gyors beszélő esetében: V_ = 36--60 ms, V~ = 47-81 ms. A magánhangzók hacirértékcit hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben a 15. táblázat összegzi (Kassai 1982 alapján, az adatközlő bcnédtempója relatíve lassú volt). Ugyanazon magánhangzó fizikai idótartamai szoros összeftiggést mutatnak az artikulációval, ennélfogva többé-kevésbé univcrz.álisnak is l11ondhatók. O'Shaughnessy (1981) francia magánhangzókat vizsgált zárt szótagokban, és úgy találta, hogy a legrövidebb magánhangzó a magas nyelvállású IiJés lu) volt, utána az (ej következett, majd az alsó nyelvállású (aj, hasonlóan a magyar nyelvi ad:uokhoz. Angoira mért adatok szerint (Samen 1992) a sorrend hasonló a magyaréhoz mind hangsúlyos, mind pedig hangsúlytalan helyzetű magánhangzó esetén. IS. TÁHL..Az..o.T Magyar magánhangzók idól4namai (kjj/örltil16 "'DIlIlalokban) Magán- Magánhangzók idótartun1nak SZÓM (ms) hangzó hangsúlyos h:mgsúlyulan, 78-220 78-2I7 " 115-323 74-298 ; 59-110 66-1% i: 90-227 105-365 TI-174 84-255., 141-322 133-306 Y 55-251 60-180 Y' 110-341 140-369, 82-149 62-231 " 149-290 105-282 o 68-145 61-180 o, 128-249 117-306 " "' 65-188 62-243 98-369 110-314 A 15. táblázat adatai egyetlen beszélő ejtése alapján készültek; a mag:inhangzóka nyelv nyújtotta lehetőségeketkihasználva valamennyi pozícióban és hangkörnyezetben előfordultak. Mintegy húsz évvel későbbi kísérletben, négy beszélő ugyanazon mondatának mag:inhangzó-időtartamait mérve, azt látjuk, hogy az összehasonlítható adatok eltéréseket mutatnak. Az újabb adatok az idótartamok rövidülését igazolják, ami - az adatok szerint - különálló mondatok ejtésekor (nemcs2k hosszabb közlésekben) is tetten érhető; ennek oka legnagyobb valószíngséggel a beszédsebesség növekedése (16. táblázat).

A BESZÉDHANGOK looszerkezete III 16. TÁBú.z..\T MrlgJrJumgzék idóklnolluli húsz Iv Jlji/Ö"bsiygd, Mag;linh:lIlgzó 1982-es acbrok 2002-es ;Id:uok (egy mtközló, (négy acbtközló, egy mond:n,, sok mond;lt) tfz bcmondis) 62-231 45-131 " 105-290 76-180, 7S-Z27 37-135 <' 74-323 47-133 ; 59-196 51-125 61-U~O 49-135., 133-322 50-132 u 62-243 36-80 Az 50. ábra gr.afikonján a 16. táblázat kapcsán már említett négy beszélő magánhangzó-időtartamainakszórása látható (ugyanazon mondat tízszeri bemondása alapján; a bemondások havonta egyszer történtek, Gósy 2002d). A gr.afikon azt szemlélteti, hogy vannak magánhangzók, amelyek artikulációs konfigurieióját a különböző beszélők relatíve állandó időtartamban valósítiák meg, míg másokat erősen változó időtartamban. Az [a:] képzésére fordított időtartam például meglehctősen hasonló a négy beszélőnél (az adatok szórása nem nagy), míg az IiI vagy az (0:) időtartama nagymértékg különb- 140 E 120 100 80 SO. ÁBRA Nigy baziló min tiulgánlumgz6imlt idóklnomlnlkti

112 A BESZÉDHANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE ségckct (az adatok szórása nagy) mmat. Az időtartamviszonyok még további eltéréseket mutathamak, ha a különféle komexmsokat és fonetikai pozíciókat is figyelembe vesszük. A MÁSSALHANGZÓK IDŐTARTAMA A mássalhangzók időtartama nyelvileg ugyancsak kétféle lehet, rövid és hosszú. Fizikai mcgvalósícisukat - hasonlóan a magánhangzókéhoz - számos tényező befolyásolja, a mássalhangzó akusztikai alkata, a hangsorban elfoglalt helye, a hangkörnyezct, a hangsor terjedelme, a szupraszcgmclltumok. A nyelvileg rövid és a nyelvileg hosszú mássalhangzók között itt IS átfcdések tapasztalhatók, csakúgy, mint a magánhangz6knál (17. táblázat). Egy adatközlő cjtéséttekintve például a nyelvilegrövid mássalhangzók időtartamai 30 ms és 270 ms között szórtak, a nyelvileg hosszúaké \00 ms és 400 ms között a 20. század hetvenes éveinck végén. Mintegy 15 évvel későbbi határértékek a rövidek esetében: 121-366 ms, a hosszúaknál az időtartomány szűkülése és a hangképzési idő rövidülése egyaránt tapasztalható: 47-218 ms. A rövid mássalhangzók időtartamaa képzési sajátságaik fiiggvényében a következőképpen alakul (a lcgrövidebbektől a leghosszabbakig): approximánsok, nazálisok, zöngés zárhangok, zöngés réshangok, zöngétlen zárhangok, zöngés aifrikáták, zöngétlen réshangok, zöngétlen affrikáták. A palatális mássalhangzók hosszabbak, mint a velárisok. Megállapítható, hogy minél hosszabb a magánhangzó időtartama, annál rövidcbb a szomszédos rövid mássalhangzó időtartama. Valamennyi mássalhangzó hosszabb a hangsor elején, mim a hangsor belsejében, időtartamuk a hangsor végén változó Ichet, izolált ejtésben általában inkább rövidül. Hosszabb szövegben a fonetikai hclyzet szerint nincs jelentős kiilönbség a mássalhangzók időtartamában. A hosszú mássalhangzók időtartam szerim növekvő sorrendje (nem választva szét a zöngéseket és a zöngétleneket) a következő: [I, rj, nazálisok, réshangok, zárhangok, affrikáták. A hosszú mássalhangzók összetettebb képct ll111tatnak a komextus és a hangsorban elfoglalt helyük ftiggvényében, mim a rövidek; hangsor végén azonban éppúb'y hosszabbak, mim a nyelvilcg rövidek. A bcszédhangok időtartamáta beszédtempó alapvetőcn meghatározza. A hosszú magánhangzók és mássalhangzókjobban rövidülnek gyors beszédkor, mint a rövidek. Minél hosszabb tehát egy beszédhang, annáljobban rövidül a beszédcempó gyorsulása csetén. A magánhangzók sokkal jobban rövidülnek, mint a mássalhangzók. A hangsúlyos helyzetű magánhangzók időtartam-csökkenése kissé nagyobb, mint a hangsúlyt;llanoké. A mássalhangzóknál a zöngétlcnek fokozottabb rövidülést mutatnak, mim a zöngésck. A bcszédtcmpó növckcdésétjclzi, hogy az újabb mérések csakncm valamcnnyi magánhangzó és mássalhangzó időtartamát tekintve csökkenést mutatllak a korábbi szakirodalmi adatokhoz képcst.

A BESztoHANGOK IDOsZERKFZETE 113 17. TAm..ÁZAT A "UJg}'d' rntúsdljldltgzók objtk,í" idótarnnna moruitrlokba" Mhs;Ilh.mgző Nyelvileg rövidek id6urum<in:.l.k Nyelvileg hosszú:lk id6arum<in:.l.k szórása (ms) szőris;l (nls) zöngés zöngétlen zöngés zöngétlen hip 60-196 94-1% 128-275 181-400 dl. 72~149 90-220 157-330 172-322 dj 56-282 83-298 227-365 227-381 gik 27-1% 83-220 119-298 171-318 vir 47-188 78-282 176-192 172-369 v. 68-227 103-326 117-282 211-357 311 60-267 74-275 180---214 187-400 v< 29-90 30-114 x 98-165 160-198 h 50-H7 178-200 dv" 168-337 125-345 275 259-432 dyij 133-416 9O-Jn 247 246-463 m 44-145 157-251 "l 40-128 " 36-130 130-279 fl 60-1% 121-224, 42-142 l 37-149 94-204 J 55-215 92-198, 31-148 99~I% SZÓTAGOK ÉS SZAVAK IDŐTARTAMA A szótagok időtartama a szcrkezetükt6l, illetőleg az éket alkotó beszédhangokt61 ftigg. Szavak szótagjaiilak időtartamait szerkezetükt61 fúggóen a 18. táblázat szemlélteti. Az adatok két közepes tempóban beszélő középkorú férfi spontán beszédanyag::ából valók.

114 II BESZÉDI'IANGOKAKUSZTIKAl SZERKEZETE $z6taf:"tfpus IS. TÁBLÁZAT Sz6tagok id5lartamai/alai Szótagok idótartamai (ms) ~Ibg sz6ri.s _ ev 194,2 150-320 ve 165,2 130-250 eve 218,5 180-280 A beszédhangok nyclvspccifikus sorozatának cjtéscjclcmés nélküli hangsorokat (Ioga (omokat) ésjclcméscs hangsorokat, szavakat eredményezhet. A szavak idötartama csakúgy számos tényező fiiggvényc, mim ahogy azt a bcszédhangoknálláuuk. Izolált ejtésben ugyanazon szavak időtartama nelll feltétlenül mutat jelentős eltéréseket még több bcszélónél scm (természetesen esetenként tapasztalhatunk nagy különbségeket is). Spontán beszédben azonban a szóidótartam igen nagy változatosságot mutat mindenekelőtta beszélő, a szótagszám, a bcszédtcmpó, a bcszédhclyzct fúggvényébcn. A beszélők közötti nagy idózítési különbségekről tanúskodik, hogy ugyanazon mondat többszöri bcmondásának átlagadatait tekintve, a mondat szavaira kapott átlagiddtartam 500 ms, 590 ms, 608 ms és 6% ms, vagyis a lassú és a gyors beszéld közötti eltérés csakncm 200 ms. Két beszélő spontánbeszéd-anyaga alapján több ezer szó időtanamának elemzési eredménycit a 19. táblázat összegzi (Gósy 1998b). 19. TÁBlÁZAT SpoPlláll bazjdbol tlójimjllló ~alxlk obfrklíll idófanamtldalai SZ3V01k SZól.v~k id6tartamadaui (ms) sz6tagszáma állagl5rték hól.tárértl5kck l 356 141-502 2 398 182-llOO 3 541 323-826 4 631 444-956 5 no 457-1185 6 880 633-1130 A szótagszám egyénclmúen hatással van a szó időtartamára: minél több sz6tagból áll cgy szó, annál hosszabb idő szükséges a kiejtésére. A mén időtartamokazonban nem arányosan változnak a szótagszám ftiggvényébcn. Az egy és két szótagból álló szavak közti különbség csak mintegy 40 ms. Ugrásszerűen megnövekszik ez a különbség a két és három szótagos szavak (az átlagot tekintve 143 ms), valamint a négy és öt szótagos szavak között (az átlagot tekintve 133 ms). Ezekhez viszonyítva kisebb, 100 ms körüli a három és négy szótagosok, illetőleg az öt és hat szótagosok közötti idótanam-különb-

A BESZÉOHANGOK FREKVENCIASZERKEZETE 115 ség. Vajon kizárólag az artikulációs mozgássor a felelős a szavak időtartamának alakulásáért, avagy egyéb folyamatműködés hatását is fel kell tételeznünk? A három vagy több szótagból álló szavak igen gyakran valamilyen grammatikai műveletsoreredményeként jönnek létre, amely egyrészt feltételezi a hangsoron belüli koartikulációs jelenségek működtetését, másrészt a szónál nagyobb beszédegységekkel való esetleges műveletvégzést is. Gondoljunk például a zöngésülés vagy zöngétlenedés folyamatára, amely szóhatártól ftiggctlenül végbemegy; ez azonban igen pontos és időben elvégzett beszédtelvezéssel és grammatikai, fonológiai, illetőleg fonetikai múveletsor eredményeként realizálódik. Például az elvégeztem négy szótagos szó előhívása feltételezi az igekötő-választás szcmantikai eredetű múvelctét, az igeragozás végrehajtását (múlt idő, egyes szám, első személy), valamint a morfémahatáron kötelezőcn megvalósítandó regresszív zöngétlenedési folyamat létrehozását. Mindezek természetesen időt vesznek igénybe, amely a szótagszámon túl megjelenik a szó ejtésérc fordított időtartamban is. A szóidőtartamok alakulásában meghatározó tényező a gyakoriság IS. A gyakran ejtett szavak tendenciaszerűen rövidebbek, mint a hasonló struktúrájú, ritkábban ejtettek. A lányomé szó például az egyik női adatközlő ejtésében 511 ms volt, míg a langyos szó ejtéséhez 721 ms-ra volt szükséb'c. A beszédhangok frekvenciaszerkezete A beszédhangok- mint láttuk -összetett hangok, amelyek az időben változnak és széles frekvenciatartománnyal jellemezhetők. Ebben a frekvenciatartományban található az alaphang, a felhangok, a formánsok, a zörejösszetevők, tehát mindazon komponensek, amelyek a beszédhangok frekvenciaszerkezetét létrehozzák. A2 emberi hallás számára a beszéd szegmenseinek 100-8000 Hz-cs tartománya hasznos, ami aztjelenti, hogy az ebben a frekvenciatartományban megjelenő összetevők akusztikailag egyértelműen jellemzik a beszédhangokat. A S(X)() Hz fólötti tartomány beszédkomponenseit általában nem hasznosítiuk a verbális kommunikáció során. A MAGÁNHANGZÓK FREKVENCIASZERKEZETE A magánhangzók formánsszerkezetét általában az első három formáns frekvenciaértékévei adják meg. A köznyelvi magánhangzók formánsértékci éppen az említett variabilitás miatt igen különbözőek (nem véletlen, hogy a szakirodalomban a Icgkülönfélébb adatokat találjuk). A 20. táblázatban szereplő értékek a szemléltetést szolgálják, ezért nem szerepelnek határértékek.

116 A BESZÉDHANGOKAKUSZTlKAI SZERKEZETE 20. TÁBlÁZAT A köznyelvi magyar magánhangzókfonnánsaitulk tájékozta/ó adatai MalPnh;mgz6 Első formáns (Fl) Misodik formáns (F2) Harmadik formáns (F3) (Hz) (I-Iz) (Hz) " 800.1400 2S()(), 600 1100 2400 o 4SD 900 2300 o, 400 9SD 2300 u 300 6SD 2300 II: 280 600 2100 380 1600 2400., 400 15SD 2500 Y 280 1750 2200 Y' 260 1800 2150, 550 1900 2500 " 420 2100 2800 ; 280 2400 3000 " 260 2500 2SSD Az első és a második formáns a magyarban rendszerint egyértelmgen meghatározza a magánhangzó minóségét (különösen igényes ejtésben, izolált szóban). Az 51. ábra a hátul képzett és az elöl képzett magyar magánhangzók hangszínképét mut3g3 izolált ejtésben (férfi bemondóval). A rövid/hosszú idótartampárok közül az ábrában csak a hosszúakat szemléltettük. A formánsok kimutatásáta többféle elemzési eljárás is a rendelkezésünkre áll; attól fúgg&n, hogy mi a kutatás célja, kell a vizsgálati módszert megválasztanunk. A formánsokat objektíven FFT- vagy LPC-elemzésekkcl is vizsgálhaguk, amelyek eredményeképpen az intenzitás és a frekvencia viszonyában ábrázolható a formánsszerkezet. Az FFT-elemzés a beszédjel adott pongán megmut<l.ga a hang frekvencia-összetevőités azok energiáját. A magánhangzók energiaképében a zönge felhangjai egymástól azonos távolságra helyezkednek el. A:z. artikulációs csatorna sajátfrekvenciájával megegyező felharmonikusok felerősödtek, ezek a formánsok. Az LPC-energiaspektrum ugyancsak a spektrális szerkezetjellemzéséhez használható alternatív eszköz. Az algoritmus segítségével a spektrális energia globális eloszlásáról, az artikulációs csatorna szűrófunkeiójáról kapunk információt. A formánsok egyeden magánhangzó többféle artikulációja esetében is kirajzoltathatók, ha például azt akarjuk megtudni, hogy egy beszélő valamely magánhangzójának LPC = lineáris predikciós elemzés. FFT = gyors Fourier-analízis. Mindkettő malematibi módszer.

A BESZÉDHANGOK FREKVENClASZERKEZETE 117 7.1B6eO<, "',V,HIl "litiihi MTA VII:Y 11N~ 'J~1U.I't:01X ilmivlf HIT Th" IIí~WI 11~ -c.pturt:d.. - SCALIl 7.'J6a6e< -3l> 51. ÁBRA Magyar ll1i1gánhilllgz6k hallg5zillképeférfi e,jtésben

118 A BESZÉDHANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE 52. ÁBRA Ugyanazon beszélő [e J magjnhangz6inak LPC-adallli mennyire stabil az cjtése. Az 52. ábrán több mint kilenc fe] magánhangzó formánsfrekvcncia- és formánsintenzitás-adatai láthatók LPC-cljárással szemléltetvc, amelyeket ugyanaz a beszélő pontosan ugyanabban a kontextusban ejtett ki mindigegy-egy hónap elteltével. Jóllátható, hogy az első és a második formáns frekvenciaértéke még relatíve állandónak mondható, de a magasabb indexszámú formánsok frekvenciája már nagy változatosságot mutat. A bcszédhangoknak a hangkörnyezettól fliggő akusztikai különbözőségcire a 20. század ötvenes éveinek elején kezdtek felfigyelni. Sokkal nagyobbak a formánsfrekvenciák közötti különbségek, ha több beszélőejtését vizsgáljuk. A 21. táblázat öt bcszélőejtése alapján (izolált mondatokat mondtak) három magánhangzó mért értékcit szemlélteti. 21. TÁBu\zAT Ö, beszélőhárom magd"hangzójánakformánshatárértékei Magánhangzó " A bcslélők magánhangz6inak formánsértékci (Hz) FI F2 665-1032 1300-1730 II 257-434 637-980 ; 252-490 2380--2945

-;;- ;. It BESZÉDl-IANGOK FREKVENClJ\SZERKEZETE 119 3000-,----------------, 2SOO 2000 ~ 1500 1000. ;~~. e:'v.,.~""i.~:'}'~.....r:..... ~..., J:) ~~,." LY o 500 200 400 600 800 1000 Fl (Hz) 53. ÁBRA Az FI/Fl tlosz/ás á/lagos tmlpó/ prodi/káló 1J.uztIó1ll/ Az első és a második formáns viszonyáról szemléletesebb képet kapunk. ha egymáshoz képest ábrázolj uk őket. Az 53. és az 54. ábrákon egy átlagos és cgy gyors beszédtcmpójú női beszélő magánhangzóinak úgynevezeu sűrgsödési ellipszisei láthatók. A sűrusödési el1ipszis (Kovács 2002b) az Ft és az F2 alkoua koordináta-rendszerben a magánhangzó formánsainak frekvenciaértékeit tartalmazza. Az átlagos beszédrempójú beszélőnéllátható, hogy a magánhangzók első és második formánsai teljesen elkülönülnek; a gyors tempóban beszélő magánhangzóinak formánsértékei viszont igen közel esnek egymáshoz, sőt némelyek átfedik egymást. Sok-sok, megfelelócn kiválasztott beszélő magánhangzóinak formánsénékei adják az adott nyelv magánhangzóira jellemző formánsszerkezetet. A különböző beszélők közötti akusztikai-fonetikai különbségek mindig nagyobbak, mint az ugyanazon beszélő különböző időpontban vagy akár különféle kontextusban rögzített ejtései esetében. Az egyes magánhangzókra kapott formánsfrekvencia-adatok a formális beszédstílus és a fonetikai kontextus hasonlósága ellenére egy személyejtésén belül is jelentős szóródást mmatnak. Az artikuláció elemzésekor említettük, hogy a csupán nyelvi időtanamukban különböző magánhangzópárok képzése sem teljesen egyforma. Ennek az akusztikai következményei, tehát az akusuikai szerkezetben jelentkező eltérések láthatók az 55. ábrán. Az [u-u:] pár esetében például a rövid magánhangzó első formánsállak szóródási sá~a teljes egészében, a második formánsának a szóródási sá~a pedig félig Icfedi a hosszú pájjáét. Hasonló átfedések tapasztalhatók az (i, i:] és az [y, y:] esetében is. Jóval kisebb mértékű ez az akusztilai közelség a középsó nyelvállásúaknál (vö. Kovács 1998).

120 A BESZÉDHANGOKAKUSZTIKAI SZERKEZETE 3000-y------------- 54. ÁBRA Az F1/F2 elosz/ás gyors beszédű beszé/óllél A harmadik formáns (F3) a beszélő személy egyéni ejtésére vonatkozóan is adhat valamelyes információt; a magyarban általában csak másodlagosan jellemzi a magánhangzót. Négy beszélő magánhangz6inak formánsértékeit adatoltuk, a sz6rástanományt a 22. táblázat összesíti. 2000.. '~'".".'.... o.. l ~ y:... if;.:., ~ 'lo d' Y.' ~~'p:~._,;. ".. - '...~,..,><. Q 0 o';, ~-:r,:...,. ' 1000... ",' u,. u ai" " o '" i" " ' 200 250 300 350 400 450 500 550 fl 55. ÁBRA Nyelvileg fövid és hosszú magyar magánhangzópjrok szórásképe

A BESZÉDI-IANGOK FREKVENClASZERKEZETE 121 Magánhangzók 22. TÁ01J\zA.T Az F3 trtikri nigy beszlió mh1 rnagcinmngz6iruíl A hannadik fonn.ins frekvcnciaértékeinck sz6risa (Hz) l. bau1ó 2. bazl15 3. baziw 4.Wz/W, 2461-2949 2763-3137 2379-2893 2629-2905 " 2571-2865 2869-3184 2708-2907 2662-3000, 2598-2924 2568-3207 2495-3094 2649-3147 " 2901-3198 2938-3137 3063-3518 2&37-3369, 2984--3276 3034-3184 2978-3292 3238-3690 o 2584-3490 2488-3287 2372--2948 2205-3469., 2591-2871 2868-3023 2513-2847 2784-2960 u 2871-3091 2326-3263 2878-3120 2488-3153 Korábban már említettük, hogy a magánhangzók akusztikai szerkezetét a formánsok sávszélességévcl is jellemezzük. A méréseredmények nemenkém alig mutamak különbséget. A fonnánssávszélesség-értékek szórása: Bl = 50-98 Hz, 62 = 62-106 Hz, 63 = 96-255 Hz. A hangsúlytalan magánhangzóknál mért értékek általában nagyobbak, mim a hangsúlyosaké. A 82 és 63 értékei nagyobbak mindkét helyzetben, mim az első fonnáns sávszélessége. A formánssávszélesség értékei a fonnánsszimézis eljárásaiban a 20. század hetvenes, nyolcvanas éveiben jelentősek voltak, mivel helyes megválasztásuk nagymértékben hozzájáruit a mesterségesen előállított hangjó minőségéhez. A suttogás artikulációs sajátosság:;aival már korábban foglalkoztunk; a hangszalagok jellegzetes állását a 10. ábra szemléltette (a 33. oldalon). A magánhangzók formánsainak frekvenciaértéke suttogott ejtésben általában magasabb, mint a megfelelő zöngés változatokéi Oovi~ié 1998; Gósy 20ú2b). A suttogásban mért formánsfrekvenciák nem ftiggedenek a magánhangzó minőségétől, illctőleg anyelvállás foldtól. A tcndencia az, hogy a középsó nyelvállású magánhangzók csetében a legnagyobb a különbség a normál ejtésű és a suttogott változat első formánsában, míg az alsóbb és a felső nyelvállásúak esetében cz a különbség kisebb (23. táblázat). 23. TÁBLÁZAT SUltogoU is normdl rjlhú f7iligdnhljngzókjomuinsirtikri Forminsok Suttogon ejtéso V-k Nomdl ejtéso V-k 'Wo.itlagos dttrts átlag.itlagos dttrts Fl (Hz) 825,7 190,05 568,02 197,23 F2 (Ht) 1714,0 454,96 1565,45 423,18 F3 (Hz) 2663,1 345,28 2455,47 416,23

122 A BE$ZÉDI-IANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE Az első formánsokat illetően az eltérés (a magánhangzó minőségétől fuggcdenül) átlagosan 260 I-Iz, a második fonnánsoknál átlagosan ISO I-Iz, a harmadik formánsok esetében pedig 200 Hz, vagyis sunogáskot a formánsok ennyivel magasabb frckvcnciákon találh:nók. Nagyobb különbségek a palatálisok esetében vannak. A MÁsSALHANGZÓK FREKVENClASZERKEZETE A mássalhangzókat akusztikailag aszcrim katcgorizáljuk, hogy a) milyen a gcrjesztésük és b) milyen a keletkezett akusztikai szerkezetük. Természetesen ez nem fliggetlen az artikuláci6jukt61. A mássalhangzók egy része kvázipcriooikus. zöngés hang; más részük akusztikailag csak részben kváziperiodikus, mivel zörcjtart21muk is van, ezek a zöngés-zörcjcs vagy más szóval kevert típusú mássalhangzók. Vannak olyan mássalhangzók, amelyek teljesen zörejesck, semmiféle periodikus rezgés nem jellemzi őket, ilyenek a zöngétlen mássalhangzók. a) A gerjesztés. A zöngés mássalhangzók gerjesztését a hangszalagok biztosílják (a magínhangzókhoz hasonlóan). Éppen ezért ezen hangok esetében is beszélhetünk formánsokról, hiszen a zönge keresztülhalad a toldalékcsövön, és ugyanúgy kialakulnak az energiakoncentrició helyei, mint a magánhangzóknál. Erre azonban a mássalhangzó képzésétől ruggőcn valamilyen zörej is rirak6dik, ez adja jellegzetes zöngés-zörejes akusztikai szerkezetüket. A felpattanó zöngés zárhangok kevett típusúak ugyan, de a gerjesztésük zöngés (nem kevert), mivel a zárfelpattanásukalatt már nincsen zöngcképzés. A zöngétlen mássalhangzók nem tartalmaznak periodikus részeteket, nincsenek formánsaik, ezek zörejhangok. A zörejes mássalhangzók zörejfrekvencia-helyeit Z-vel jcloljük. Akusztikai szerkezetüket régebben a locus' - ajellemz6 frekvenciasáv - meghatározásával jellcmezték, ma már inlclbb a zörejre jellemz6 szerkezeti sajátosságokat határozzák meg. b) Az akusztikai szerkezet. A mássalhangzók szerkezete lehet egyszerű vagy összetett (24. táblázat). Egyszerű akusztikai szerkezetük van azoknak a hangoknak, amclyeknél az akusztikai szerkezet változadannak tekinthető; összetett szerkezetűek azok, amclycknek az akusztikai szerkezetében megváltoznak a paraméterek. mutatou kapcsolatot. AkorszeriI e1em A locus a m~nhangz6s kapcsolatokban az F2-~unenettd z6ckben a locus m~r nemigen fordul e1ó.

A BESZÉDHANGOK FREKVENCIASZEnKEZETE 123 24. TÁBLÁZAT A magyar m<úsa/llangzók akllszlikaijellemzése (drwgos, az adolf csoportra jellemző rájékoztaló értékekkel) M~salhangzók Szerkezet Gerjesztés FI (Hz) F2 (Hz) ZI (Hz) Z2 (I-Iz) felpattanó zöngés összetett zöngés 300-500 500-2200 z:irhangok fclpatlanó zöngétlen összetett zörejes 500-2200 z:irhangok naz:ilisok egyszerű zöngés 300 800-2200 zöngés réshangok egyszerű kevert 300 1400--1800 1600-4600 3200-8000 (kivéve (v]) ['I egyszerű kevert 300 1200 1500-7000 zöngétlen réshangok egyszerű zörejes 1600-4600 3200-8000 zöngés affrikáclk összetett kevert 300 1400--1800 1600-4800 3500-7000 zöngétlen affrikáclk összetett zörejes 1600-4800 3500--7000 perg6hangok egyszerű zöngés 300--500 1000-1600 közelít6hangok egyszerű zöngés 3llO-4OO 1600-2500 A szerkezetbcli különbségek képzésbeli különbségekre vezethetők vissza. Egyszerű a szerkezete például a rsl mássalhangzónak, de összetett a felpattanó zárhangoké (pl. rcl]). A résmássalhangzó esetében a hangzás teljes tartamában áramlik ki a levegő a kialakult résen, az artikuláció nem változik, tehát az akusztikai szerkezetben sem tapaszulunk változást. A felpattanó zárhangok képzése két részre osztható, a zárképzés és a zárfeloldódás szakaszára. A kétféle artikuláció szerkezeti változást eredményez az explozfvák akusztikai szerkezetében. A zörejmássalhangzókat (obstruensekct) gyakran "igazi" mássalhangzóknak is nevezik (Fujimura-Erickson 1999). A legtöbb nyelvben inkább a zöngétlenek fordulnak elő, mim a zöngések. A zöngés zörejmássalhangzók zöngésségének erőssége és uruma változólchet. Az obstruensek képzésekor a vokális traktuson áthaladó levegő úga vagy tökéletesen el van zárva (zárhangok), vagy egy szűkület képezi az akadályt (réshangok), avagy az előbbi kettő kombinációja következik be (affrikáták). FELPATTANÓ ZÁRHANGOK A hangképzés módját tekintve igen különféle felpattanó zárhangok léteznek a világ nye1veiben. A kísérleti-fonetikai eszközöknek és m6dszereknek köszönhetőenszámos nyelv zármássalhangzóinak képzését és a képzés eredményeként regisztrálható akusztikai sajátosságokat már leírták és rendszerezték. A nyelvi sajátosságoktól fliggően küiönféle és többszörös akusztikai kulcsok definiálják ezeket a mássalhangzókat az adott képzési konfiguráció következményeként. A felpattanó zárhangok artikulációs sajátosságai tükröződnek akusztikai vetületükben. A megelőző magánhangzó kváziperiodikus rezgését a zöngétlen mássalhangzó zárképzési fázisa, majd a zárfclpatunás követi. A zöngés mássalhangzó esetében a zárképzés időtartamában és a zárfelold6dáskor is jelen van a

124 ABESZÉDHANGOKAKUSZTIKAI SZERKEZETE zönge, hiszen rezegnek a hangszalagok. A zárfelpattmás zöreje utáni szakasz a maginhangmhoz vezetőátmenet (ezt a részt nevezik zöngckezdési időnek, a rövidítése az angol terminus, a ljout (mstt time után VOT, vö. G6sy 2000c; Kovács 2002a). A VOT értéke a zöngétlen zárhangoknál jellegz.etcscn változik, a 56. ábr:l. az apa, ata, aka hangsorokkal szemlélteti a hangsorok rezgésképét. A zárfclpattlnás legjobban a veláris zármássalhangz6nállátszik, kisebb mértékű az alveoláris hangnál, s alig észrevehető a bilabiális zárhangnál. C>chl : <"pture<l_ - SCfI.LE 0.113b5< l7j} [p] [<] 56. ABIlA Az apa, aca, aka hallgsorok rezgésjdin! [kl 0.- A zöngckczdési idei, tehát a VOT meghatározása a következő: az az id6urum, amely a zármássalhangz6 zárfclpananását61 a zöngekezdésig tan (Lieberman-Blumstein 1988). Sok nyelvben a zárfelpattanást megelőzó, illetőleg a zárfe1pauanással egyidejű zöngekezdés közötti ellentét eredményezi a fonetikai és fonemikus különbséget, de késleltetett fonáció is létezik (Laver 1994). Lisker és Abramson (1%7) szerint a zöngekezdési időtartam nyelvenként változik. Az. angolban például a zöngés zárhangok vagy előzöngések. azaz a tirfelpattanást megelőzőenvan már zönge, avagy a zönge a zárfelpatunást követócn 5--15 ms-mal kezdődik. Ennekellentéteként a zöngétlen zárhangok zöngekezdése mintegy 30 ms-mal, avagy annál is többel a zárfelpattanás után kezdődik. Az. angolban a legtöbb zöngétlen zárhang (bizonyos hangkömyezctekben) aspirált, ezén a zöngekezdési idejük értéke 50-80 ms közötti. Vannak olyan nyelvek, ahol háromféle kategóriát különooztetnek meg a zárhangok esetében, például a thai nyelvben, az előzöngés, a rövid VQT-vcl és a hosszú VOT-vcljeUemzeu mássalhangzókat (Gandour Dardarananda 1984).

A BESZÉDHANGOK FREKVENCIASZERKEZETE 125 A VaT értékét számos nyelvre meghatározcik, így az angolra, a spanyolra, ajapánra, a franciára, a portugálra (pl. Williams 19n; Flege-Eefting 1986; Han 1992; Hazan Boulalcia 1993). A magyarban a zöngés és zöngétlen felpattan6 zárhangok zöngekezdési ideje között igen nagy a különbség. A zöngés hangoknál negatív értéku a zöngekezdési idő, hiszen az a két magánhangz6 között folyamatosan jelen van. A zöngéden zárhangok zöngekezdési idejének átlaga és sz6rása szavakban a következő: a bilabiális zárhang VaT-átlaga 24,64 ms, a sz6rás 13,2-34,8 ms, az alveolárisé 23,3 ms, a szórás 15,4-37,6 ms, a veláris [k] mássalhangz6é pedig 50,17 ms, a szórás 32,6-65,8 ms (Gósy 2000c). A magyarban a bilabiálisok és az alveolárisok között gyakorlatilag nincs különbség izolált szavak esetében (de statisztikailag releváns a különbség spontán beszédben, lásd A spofllán beszld sajátosságai dmu fejezetben). TIzennyolc nyelv zárhangjainak hasonlóvizsgálata azt mutatta, hogy a magyar csupán eggyel, ajapéz nyelvvel mutat hasonlóságot; azonban itt is csak akkor, ha az izolált szavakra kapott adatokhoz hasonlítunk. A japéz nyelvben mért zöngckezdési idők ádagai: a bilabiális zárhangokra 20 ms, az alveolárisokra 22 ms és a velárisokra 56 ms (Cho-Ladefoged 1999). Az elöl képzett magánhangzókat megclőz6 bilabiális zárhangok zöngekezdési ideje rövidebb, mintaz ugyanilyen helyzetű hátul képzett magánhangzók esetében. Az alveoláris és a veláris zárhangok zöngekezdési ideje ugyanakkor a hátul képzett magánhangzók előtt rövidebb. A zöngckezdési idő értékei sajátos elrendeződést mutatnak a követő magánhangzó nyelvállásfokának fuggvényében is (a nyelv fúggólegcs mozgása szerint). Minél magasabb a nyclvállás, annál hosszabb a VaT. Ez akusztikailag aztjelenti, hogy minél alacsonyabb az első és magasabb a második fonnáns frekvenciája, annál hosszabb a zöngekezdési idő értéke. A magánhangz6kra jellemző ajakállás ugyancsak hatással van a zöngekezdési idő alakulására. A bilabiális és az alveoláris zárhangok esetében a VaT hosszabb, ha utána labiális magánhangzó következik, míga veláris zárhangok esetében éppen a labiálisok előtt lesz rövidebb a zöngekezdési idő. Ez akusztikailag aztjelenti, hogy a második formánsnak van meghatároz6 szerepe a VaT értékének alakulásában. A zárhangot követő magánhangzó időtartamánakisjelentősszerepe van a zöngekezdési idő alakulására. Minél hosszabb a magánhangzó időtartama, annál hosszabb a zöngckezdési időtartam. A felpattanó zárhangok artikulációs különbözőségei (képzési helyök, zöngésség) jelentkeznekaz akusztikai szerkezetükben is. Az 57. ábra a zöngés és zöngétlen zármássalhangzók rezgésképét és hangszínképét mutatja egy-egy szóval szemléltetve. A zöngétlen zárhangoknál a hangszínképről hiányoznaka zöngérejellemzőfúggóle ges vonalkák. A zöngétlen zárhangok zárfelpananási zöreje azonban intenzívcbb, mint a zöngéseké. A zöngés zárhangokra jellemz6 a spektrogramokon jóllátható zöngés zárszakasz, valamint a zárfelpattanás, amelyet formánsszetűg6cokjellemeznek. A bijabiálisoknál az els6 formáns 300-400 Hz-nél, a második formáns 600--1600 Hz-nél jelentkezik. Az alvcolárisoknál az Fl értéke 400 Hz körüli, az F2--é 1300-1800 Hz közötti, a palacilisoknál és a velárisolcnál az Fl 300 Hz táján látható, az F2 azonban a palatálisoknál 2100 Hz-nél, a velárisoknál pedig 900-2800 Hz között jellemző.a palatális zárhangok képzésénck rendszerint intenzív réseleme mind a zöngés, mind a zöngétlen mássalhangzónál megfigyelhető. A zöngétlen zárhangok zárfelpattanására jellemző zörejek frekvenciája az artikuláció fúggvénye. A bilabiálisoknál többé-kevésbé egyenletes e1osz-

126 '" BESZÉDHANGOKAKUSZTIIVJ SZERKEZETE lású a 400-5000 Hz-cs tartományban, az alveolárisoknál intenzív összetevők vannak 1600-2000 Hz és 3000-4000 I-Iz között. A palatálisokra általában a 2000-4000 Hz közötti frekvenciasávban előforduló zörejösszelevők ajcllcll1zők. A velárisoknál intenzív zörejkomponensek 1000-3000 J-Iz között, kevésbé intcnzfvck 4000-5000 Hz között láthatók. I, ".311'.'" 4.,. t 'J8( e)! í, b d, p c: Z.lHOf>S< lz)! í y d,,

A BESZÉDHANGOK FREKVENCIASZERKEZETE 127.P>clol ~.tun:ol. - SCAU j, I,. 4._,,- ".'" '" *-"'-1,.-..- g,, k, 57. ÁBRA Fdpal/aná zárhangvk rtzghk~ ls liallgsri"k~: ebid, epél; üde, élcl (126. o.); agya. nya; ige, eke

128 A BESZÉDHANGOKAKUSZTlKAI SZERKEZETE RÉSHANGOK A réshangokn. vagy spiránsokrajcuemző artikuláció, a szűkület a toldalékcsoöcn (illetőlegegyetlen esetben. a [hl-nál a gégébcn) sajátos turbulens zörejt eredményez, s az ajkakat elhagyva ez a súrlódási zörej a szfikülct helyétől és típusától ftigg6cnjcllcmzőlesz a mássalhangmra. A zöngés és a zöngétlen réshangok ncm csupán a hangszalagműködésbcn különböznek egymástól, további artikulációs c1céréseikjólmcgmutatkoznak az akusztikai szcrkczctükben (izomfeszülés különbsége, a szűkület relatfv nagysága stb.). A zöngés és zöngétlen alveoláris és posztalveoláris spiránsok között ez az eltérés kicsiny; a labiodcntálisoknái azonban szembetűnő. A zöngés labiodcntális réshangokban a zörejelem kevés, a mássalhangz6ra jellemzők a formánsok. A zöngétlenek zörejtartalma nagy, s mintegy I()(x) Hz-től 8000 Hz-ig tartalmaznak komponenseket, ezeknek az intenzitása azonban változó (58. ábra). 5.8'}14G< -22.>.!i, :t: r, r, f y: 58. ÁURA LJbiodtnlJli.! zij"gb :s ZÖ"ghkrl,6Jumpakusztikai s.urkanr: ~r, VŐ, f:t, m A [v] mássalhangzó képzésének következményeként az 500 Hz alatti frekvenciatanományban a zöngének megfelelőperiodikus komponenscket találjuk; a felsőbb frckvenciákon kis intenzitásúak az összetevői. A zörejkomponcnsekjclenléte kontextus- és ejtésfuggé. Az ábrán látható [va:] kapcsolatban csak egy rövid időtartamú,kis intenzit:ású zörejcsíkjelcnik meg, míg a [V0:] hangkapcsolatban a zörcjkomponens időtartama és intenzitásaegyaránt nagyobb. A (vj-rejellemző c1só formáns 300 Hz körüli, a második formáns 800-1600 Hz közötti. A III esetében nem tapasztalhatók intenzív gócok, összetevői csaknem a teljes spektrumban megjelennek.

A BESZÉOHANGOK FREKVENCIASZERKEZETE 129 A zöngétlen résmássalhangzókra jellemző turbulens zörej az alveoláris zöngés és zöngétlen mássalhangzóknál a 4000-5000 Hz feletti tartományban intenzív és jellegzetes, gyakran 8000 Hz-ig találunk összetevőket (59. ábra). A fonetikai elemzések ritkán terjednek a 8000 Hz fólötti tartományra, noha számos beszédhang tartalmazhat gyenge intenzitású összetevőket a 10000-12 OOO Hz-es tartományban is. s a: 1: T'_ hu', 0 g z a: r 59. ABIlA Alveoláris zöngés és zöngétletl réshatjgok akusztikai szerkezete: száll, szög, zöld, zár Aposztalveoláris résmássalhangzók intenzív,jellegzetes zörejg6ca a 3()()()...40ü0 Hz alatti tartományban látható, dc a zörcjnyalábok már 2000 Hz táján relatíve intenzíven megjelennek (60. ábra). A zöngés mássalhangzókra jellemző kváziperiodikus hangszalagrezgés akusztikai vetülete az alaphangban mutatkozik. A zöngés mássalhangzókra csakúgy, mint a magánhangzóknál - meghatározható az adott időtartambanjellemző FO-érték. A zöngés és a zöngétlen réshangok elsősorban a zönge meglétében, illctve hiányában különböznek, amint ezt a hangszínképck szemléltetik - csakúgy, mint a felpattanó zárhangoknál - az 500 I-Iz alatti frekvenciasávban látható intenzív frekvenciasáv jelenlétével, avagy hiányával (a ftiggőlcges "vonaikák" itt is a hangszalagrczgés lenyomatai). A zöngésséget illetően különböző, dc egyébként azonos képzéshclyű mássalhangzók azonban - mim említcttük - nem tcljesen azonosak: a zörejg6cok frckvenciasávjai és a komponensek imenzitása jellegzetesen különbözik. A zöngétlen alveoláris és posztalvcorális réshangok zörejkomponensei imenzívebbek, mim a zöngésekéi. A zöngés alveoláris résmássalhangzórajellemző Fl-értékek 250--300 Hz között, az F2-értékek pe-

130 A BESZÉDHANGOK AKUSZTIKAI SZERKEZETE >chi : -e.ptured~ S.l'l62é< -il> I i: r I a: r, k, i: r 60. ÁBRA Zöngb h ZÖ11gldm pom.-llvtoláris rtmufssallumgzók ahsztjkai surk~:sfr, ~r, zs1k, ulr dig 1300-1800 Hz közöttjelennek meg. A poszealveolárisok első formánsa 250 Hz körüli, a második formánsuk az 130ű-210ü Hz-es savban mozog. fu alveoláris és posztalveoláris résmássalhangzók ;;akusztikai szerkezete meglehetosen stabil abban az értelemben, hogy a frckvenciaszerkezctük alig mutat változást a hangsorban elfoglalt hclyzctükszerint. A 61. ábra szó eleji és sz6végi helyzctg réshangokakusztikai szerkczetét szemlélteti. A hagyományos magyar osztályozásban - mint láttuk az artikulációnál- a zöngés palatális réshangösszekevercdctt a palatális cemrális közelít6hanggal. Az eltérő képzés követkczményekéntaz akusztikai szerkezet azonban erősen különböző.a 62. ábra egymás mellett szemlélteti a Li J közelítóhangot, valamint a palacilis zöngétlen réshangot, a I~l-t és a palacilis zöngés réshangot, a UJ-t. E két utóbbi mássalhangzó meghacirozott kontextusban jelenik meg; a zöngétlen réshang hangsorvégi helyzetben, zöngétlen hang után, a zöngés réshang pedig például két zöngés zárhang közötti helyzetben. Ilyen az ábrán látható dobj ~ példa. A hangszínképek egyértelmúcn ig<lzolják a három beszédhang jellegzetes különbözőségét(menyhárt 2003b).

A BE5ZÉDHANGOK FREKVENClASZERKEZETE 131 z ól:, h <I: z, u: r r u:, 61. ÁBRA Szó dtji ts szóvigi rislumgok abuzlikai S:nrlttZtlt: :dr, hb, zsúr, rúzs >chi : ~,t.u.red.. - SCAlE J, J d ob j b E 62 ÁBRA A htiyr:1ínísball j-vdjdöll hdrom kíilöllbözó Idpz&a ts akusztikai unkattú Pnag)'llr mássalhangzó: WUJ. ","p(,). dobui '"

132 A BESZÉDHANGOKAKUSZTIKAI SZERKEZETE A zöngés, palatális réshang ([il) első formánsának értéke 3701-Iz körüli, a második formánsé átlagosan 2200 Hz; a mássalhangzó akusztikai szerkczetét a jellegzetes zörejkomponensekegészítikki. A zöngétlen, palatális réshang ([tr]) zörejösszetevői 1000 Hz és 8000 Hz között láthatók, az intenzív zörejgócok megjelenése ebben a tartományban nagymértékben ejtésftiggő. A veláris területen artikulált réshangok közül kissé hátrább képezzük azokat, amelyeket hátul képzett magánhangzók elóznek meg, ilyen a doh vagy a sah hangsoivégi mássalhangzója (f::: 1). A 63. ábrán e két zöngétlen résmássalhangz6 akusztikai szerkezete látható. A képzési hely különbözőségétmutaga, hogy a zörejösszetevők más-más frekvenciatartományban jelennek meg. A kissé előrébb képzelt hangnál 3000 Hz-től 8000 Hz-ig látunk komponensekct, a 4000-5000 l-iz-es sávban imenzívebbek (lásd az ihlet szóban). A hátrább képzelt mássalhangzó esetében imenzívebb zörejösszetevőkjelennek megaz 500-1100 Hz-es és a 3000-4000 Hz-es tartományban, míga magasabb frekvenciákon a komponensek intenzitásajellegzetesen csökken (lásd a doh szóban). A zöngétlen, veláris résmássalhallgzók bizonyos hangkörnyezetben zöngésedhetnek, ígyjönnek létre a zöngés, veláris réshangok ([y]). A zöngésedésük mértéke - csakúgy, mint a laringális zöngés réshangok esetében - különböző. 3.Z2S90< -7f>}! l.tu cl o 63. ÁBRA Az ihlet ts a doh szavak akl/szlikai szerkezele

A BESZÉDHANGOK FREKVENCIASZERKEZETE 133 A laringális (vagy glottális) réshangra általában a teljes frekvenciatartomány nagyobb részében megjelen6, változóan intenzív zörejkomponensek ajellemzők.a mássalhangzót követő magánhangzó hatással van a zörej komponensek megjclcnésére (64. ábra). Kontcnushatás következményeként a IhI mássalhangzó zöngésedhet, a zöngésedés mértéke azonban változó és több tényez6 ftiggvényc. A 65. áb~n a zöngétlen és a zöngés laringális réshangot szemléltegük, a rezgésképen túl a hangszínkép és az imenzitásgörbe isjóljellemzi a mindenekelőtt a zöngésségbcn küjönböz6 résmássalhangz6k akusztikumát. Az a/ill szóban a mássalhangzó zöngétlen, az 81~ sz6ban zöngés. 8.'J6615c -11) h, d h i: d 64. ÁBRA A ZÖl1gitktl, Iaril1gális rtmuús4l1umgz6 akuwikai surkatu: had, híd A [fi] mássalhangzó két zöngés beszédhang (leggyakrabban magánhangzó) közöttjelenik meg. Az eddigi kutatások szerint a mássalhangzó zöngésedése, illet61eg zöngésedésének mértéke elsősorban az adott kontenus, a hangsúlyviszonyok, a beszélő artikuláci 6ja vagy a beszédtempó ftiggvénye. Mindezek következtében nem lehet egyértelmgen előre jelezni a zöngés (fi J előfordulását.