KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA ÁLTALÁNOS KÖZIGAZGATÁSI ISMERETEK

KÖZIGAZGATÁSI SZAKVIZSGA ÁLTALÁNOS KÖZIGAZGATÁSI ISMERETEK Budapest, 2010.

KORMÁNYZATI SZEMÉLYÜGYI SZOLGÁLTATÓ ÉS KÖZIGAZGATÁSI KÉPZÉSI KÖZPONT A KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK RENDSZERE (1. MODUL) SZERZŐK: 1. és 5. FEJEZET: DR. KILÉNYI GÉZA 2. FEJEZET: DR. ÁCS NÁNDOR 3-4. FEJEZET: DR. KALTENBACH JENŐ SZERKESZTETTE: DR. KÖKÉNYESI JÓZSEF DR. ANDRISKA SZILVIA LEKTORÁLTA: DR. MÁTHÉ GÁBOR DR. KILÉNYI GÉZA A TANANYAG HATÁLYOSÍTÁSÁT ELVÉGEZTE: DR. UGRÓCZKY MÁRIA (2007.) DR. SZEKERES ANTAL (2010.) A HATÁLYOSÍTOTT TANANYAGOT LEKTORÁLTA: DR. OCSKÓ ANDRÁS (2007. és 2010.) JOGALKOTÁSI ÉS JOGALKALMAZÁSI ISMERETEK (2. MODUL) SZERZŐ: 1-3. FEJEZET: DR. GYERGYÁK FERENC 4-6. FEJEZET: DR. BENDE-SZABÓ GÁBOR SZERKESZTŐ: DR. KÖKÉNYESI JÓZSEF DR. ANDRISKA SZILVIA LEKTORÁLTA: DR. KISS LÁSZLÓ DR. KILÉNYI GÉZA A TANANYAG HATÁLYOSÍTÁSÁT ELVÉGEZTE: DR. GYERGYÁK FERENC (2007.) SZÖLLŐSINÉ DR. CSEPELI ÁGOTA (2009.) DR. SEEREINER IMRE ALFONZ (2010.) A HATÁLYOSÍTOTT TANANYAGOT LEKTORÁLTA: DR. SEEREINER IMRE ALFONZ (2007.) DR. SZABÓ LAJOS (2010.) ÁLTALÁNOS ÁLLAMHÁZTARTÁSI ISMERETEK (3. MODUL) SZERZŐK: 1-3. FEJEZET, és 6.2. PONT: DR. PERGER ÉVA 4-5.; 7. FEJEZET, és 6.1. PONT: DR. BENDE-SZABÓ GÁBOR

SZERKESZTETTE: DR. PERGER ÉVA LEKTORÁLTA: DR. WINKLER GYÖRGY A TANANYAG HATÁLYOSÍTÁSÁT ELVÉGEZTE: MAIYALEHNÉ DR. GREGÓCZKI ETELKA (2007.) HOFFMANNÉ DR. NÉMETH ILDIKÓ (2010.) A HATÁLYOSÍTOTT TANANYAGOT LEKTORÁLTA: DR. VÁRFALVI ISTVÁN (2010.) KÖZIGAZGATÁS-SZERVEZÉSI ÉS VEZETÉSI ISMERETEK (4. MODUL) SZERZŐK: 1-3. FEJEZET: DR. KISS SÁNDOR 4-7. FEJEZET: DR. PALLAI ÉVA LEKTORÁLTA: DR. HAZAFI ZOLTÁN A TANANYAG HATÁLYOSÍTÁSÁT ELVÉGEZTE: DR. PALLAI ÉVA (2010.) A HATÁLYOSÍTOTT TANANYAGOT LEKTORÁLTA: 1-4. FEJEZET: DR. SZABADOS GYÖRGY (2010.) 5.. FEJEZET: DR. FAZAKASNÉ DR. VESZPRÉMY ANNA (2010.) AZ EURÓPAI UNIÓ SZERVEZETE ÉS JOGRENDSZERE (5. MODUL) SZERZŐK: 1. és 3. FEJEZET: DR. HORVÁTH ZOLTÁN 2. FEJEZET: DR. BATHÓ FERENC 3.1.3.3. PONT: DR. MOHAY GYÖRGY 4. FEJEZET: HORVÁTH PÉTER SZERKESZTETTE: DR. KÖKÉNYESI JÓZSEF DR. ANDRISKA SZILVIA A TANANYAG HATÁLYOSÍTÁSÁT ELVÉGEZTE: HORVÁTH PÉTER (2007.) SINKA LÁSZLÓ (2010.) A HATÁLYOSÍTOTT TANANYAGOT LEKTORÁLTA: DR. TORMA ANDRÁS (2007.) DR. SOMSSICH RÉKA (2010.) Budapest, 2010. ötödik, javított kiadás

Tartalomjegyzék A KÖZPONTI ÁLLAMI SZERVEK RENDSZERE 1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYOS BERENDEZKEDÉSE 1.1. AZ ALKOTMÁNY 11 1.1.1. Az alkotmány fogalma, a történeti és a kartális alkotmány 11 1.1.2. A magyar alkotmányfejlődés 12 1.1.3. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény szerkezete, belső felépítése 13 1.2. AZ ALAPJOGOK 13 1.2.1. Az alapjogok fogalma 13 1.2.2. Az alapjogok forrásai 14 1.2.3. Az alapjogok csoportosítása 14 1.2.4. Az alapjogok korlátozása 15 1.3. AZ EGYES ALAPJOGOK 16 1.3.1. Az alapjogok alapja 16 1.3.2. Az emberi létezés alapfeltételeihez kapcsolódó alapjogok 17 1.3.3. A személyes szabadság alkotmányos garanciái 19 1.3.4. Politikai szabadságjogok 24 1.3.5. Az egyén társadalmi pozícióját meghatározó jogok 29 1.3.6. Szociális-gazdasági jogok 30 1.4. AZ ALAPVETŐ KÖTELESSÉGEK 31 1.4.1. A jogszabályok megtartásának kötelessége 31 1.4.2. A közterhekhez való hozzájárulás kötelessége 31 1.4.3. A honvédelmi kötelezettség 31 1.4.4. A tankötelezettség 32 1.5. AZ ALAPJOGOK VÉDELME, ÉRVÉNYRE JUTTATÁSA 32 1.6. AZ ÁLLAMSZERVEZET FELÉPÍTÉSÉNEK ALKOTMÁNYOS ALAPJAI 32 1.6.1. A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve 32 1.6.2. A népszuverenitás elve 33 1.6.3. A törvények uralma, a jogállam megvalósulása 33 1.6.4. Az egyenjogúság elve 33 1.6.5. Az emberi jogok deklarálása 33 2. AZ ÁLLAMI SZERVEK RENDSZERE, JELLEGÜK ÉS EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYUK 35 2.1. AZ ORSZÁGGYŰLÉS 35 2.1.1. Az Országgyűlés feladat- és hatásköre 35 2.1.2. Az Országgyűlés megalakulása és szervezete 37 2.1.3. Az Országgyűlés működése 40 2.1.4. Az országgyűlési képviselők jogállása 41 2.2. A KORMÁNY 42 2.2.1. A kormányzati tevékenység, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonya 42 2.2.2. A Kormány feladat- és hatásköre 42 2.2.3. A Kormány létrejötte, megbízatása 43 2.2.4. A Kormány tagjai, szervezeti jellege 44 2.2.5. A Kormány működése, szervei 45 2.3. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK 45 2.3.1. A köztársasági elnök alkotmányos helyzete 46 2.3.2. A köztársasági elnök feladat- és hatásköre 46 2.3.3. Az államfő és az Országgyűlés viszonya 48 2.3.4. Az államfő és a Kormány viszonya 48 2.3.5. A köztársasági elnök megválasztása, megbízatása, felelőssége 48 2.4. A BÍRÓSÁG 50 2.4.1. Az igazságszolgáltatás alkotmányos alapelvei 50 2.4.2. A bíróságok szervezete és hatásköre 51 2.4.3. A bíróságok igazgatása, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 52 2.4.4. A bírók jogállása 53 2.5. AZ ÜGYÉSZSÉG 54 2.5.1. Az ügyészség feladat- és hatásköre 54 2.5.2. Az ügyészség szervezete 56 2.5.3. Az ügyészek jogállása 57 2.6. AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSAI 57 2.6.1. Az országgyűlési biztos jogállása 58 2.6.2. Az országgyűlési biztos feladat- és hatásköre 59 2.6.3. Az országgyűlési biztos intézkedései 60

2.7. AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 61 2.7.1. Az Alkotmánybíróság feladat- és hatásköre 62 2.7.2. Az Alkotmánybíróság szervezete, eljárása 64 2.7.3. Az alkotmánybírák jogállása 64 2.8. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK 65 2.8.1. Az Állami Számvevőszék hatáskörei 65 2.8.2. Az Állami Számvevőszék szervezete és működése 66 2.8.3. A számvevőszéki vizsgálat 67 2.9. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK 67 2.9.1. Az önkormányzatiság alkotmányos garanciái 67 2.9.2. Az önkormányzati jogok 68 2.9.3. A helyi önkormányzatok és a közhatalom gyakorlásában részt vevő szervek kapcsolata 69 3. A KÖZIGAZGATÁS AZ ÁLLAMI FUNKCIÓK RENDSZERÉBEN 72 3.1. A KÖZIGAZGATÁS HELYE A HATALMIÁGAK RENDSZERÉBEN 72 3.2. A KÖZIGAZGATÁS FOGALMA, SAJÁTOSSÁGAI 72 3.3. A KÖZIGAZGATÁS FELADATAI 73 4. A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETRENDSZERE 76 4.1. A SZERVEZETRENDSZER TAGOLÓDÁSÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK 76 4.2. A KÖZIGAZGATÁSI SZERV FOGALMA, JOGI PARAMÉTEREI 76 4.3. A Z ÁLLAMIGAZGATÁS SZERVEZETRENDSZERE 77 4.3.1. A Kormány 77 4.3.2. A Kormány munkáját segítő szervek 78 4.3.3. A minisztériumok 79 4.3.4. A kormányhivatalok 80 4.3.5. A központi hivatalok 80 4.3.6. A területi és helyi államigazgatási szervek 80 4.3.7. Sajátos jogállású államigazgatási szervek 82 4.4. AZ ÖNKORMÁNYZATI IGAZGATÁS 83 4.4.1. Az önkormányzat feladat- és hatásköre 83 4.4.2. Az önkormányzat szervezete 85 4.4.3. Az önkormányzat gazdálkodása 87 4.5. A KÖZTESTÜLETI ÖNKORMÁNYZATOK 88 5. A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSE 90 5.1. A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK TEVÉKENYSÉGI TÍPUSAI 90 5.2. A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK HATÓSÁGI JOGALKALMAZÓ TEVÉKENYSÉGÉNEK ALAPVETŐ TÍPUSAI 91 JOGALKOTÁSI ÉS JOGALKALMAZÁSI ISMERETEK 93 1. A JOGALKOTÁS TARTALMI KÉRDÉSEI 93 1.1. JOGI ÉS TÁRSADALMI NORMÁK, A JOG ÉS AZ ERKÖLCS 93 2. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG JOGFORRÁSI RENDSZERE 96 2.1. A JOGFORRÁSI RENDSZER ELEMEI 96 2.1.1. A törvény 96 2.1.2. A rendelet 99 2.2. AZ ÁLLAMI IRÁNYÍTÁS EGYÉB JOGI ESZKÖZEI 101 2.2.1. Határozat 101 2.2.2. Utasítás 102 2.2.3. Statisztikai közlemény 102 2.2.4. Jogi iránymutatás 102 2.3. A HIVATALOS LAPOK 103 2.4. A NEMZETKÖZI ÉS A KÖZÖSSÉGI JOG 103 2.4.1. A nemzetközi jog 104 2.4.2. A közösségi jog 104 3. JOGSZABÁLY-ELŐKÉSZÍTÉSI ÉS JOGSZABÁLY-SZERKESZTÉSI ISMERETEK 106 3.1. A JOGSZABÁLY-ELŐKÉSZÍTÉSI ÉS JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS 106 3.1.1. Jogállam és jogalkotás 106 3.1.2. Kezdeményezés 108 3.1.3. A jogszabálytervezetek véleményezése 109

3.1.4. A tervezet jogalkotó szerv elé terjesztése, elfogadása, kihirdetése 110 3.2. A JOGSZABÁLYTERVEZET SZERKESZTÉSE, SZÖVEGEZÉSE 111 3.2.1. Általános jogszabály-szerkesztési ismeretek 111 3.2.2. A jogszabályok formai tagolása 112 3.3. A JOGSZABÁLY LOGIKAI TAGOLÁSA 113 3.4. A JOGSZABÁLY HATÁLYOSULÁSÁNAK VIZSGÁLATA 115 3.5. A JOGSZABÁLYOK ÉRVÉNYESSÉGE, HATÁLYOSSÁGA 116 3.6. A JOGSZABÁLYOK KIHIRDETÉSE ÉS KÖZZÉTÉTELE 117 3.7. A JOGSZABÁLY-NYILVÁNTARTÁS ALAPVETŐ KÉRDÉSEI 118 3.8. A DEREGULÁCIÓ 118 3.9. A MAGYAR JOGALKOTÁS TIPIKUS TARTALMI ÉS FORMAI HIBÁI 119 4. ÁLTALÁNOS JOGALKALMAZÁSI ISMERETEK 122 4.1. A JOGALKALMAZÓ TEVÉKENYSÉG FAJTÁI 122 4.2. A JOGALKALMAZÁS SZERVEI 122 4.3. A JOGALKALMAZÁS FOLYAMATA 123 5. A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS 125 5.1. ELJÁRÁSI ALAPELVEK 125 5.1.1. A törvényesség elve 125 5.1.2. A rendeltetésszerű eljárás elve 125 5.1.3. A törvény előtti egyenlőség elve 126 5.1.4. A hivatalból való eljárás elve 126 5.1.5. Az ügyfél védelme: az ügyféli jogok 126 5.1.6. Az ügyfél kötelezettségei 129 5.1.7. A költségtakarékos eljárás elve 129 5.2. ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK 130 5.2.1. A törvény hatálya 130 5.2.2. Joghatóság, hatáskör és illetékesség 133 6. A KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI ELJÁRÁS SZAKASZAI 138 6.1. A HATÓSÁGI ELLENŐRZÉS 138 6.1.1. A helyszíni hatósági ellenőrzés 138 6.1.2. A hatósági ellenőrzés jogkövetkezményei 139 6.2. AZ ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS 139 6.2.1. Az eljárás megindítása 139 6.2.2. A tényállás tisztázása 143 6.3. KÉPVISELET 151 6.4. KIZÁRÁS 151 6.5. A HATÓSÁG DÖNTÉSEI 152 6.5.1. A döntés meghozatala 152 6.5.2. Hatósági határozat 152 6.5.3. Hatósági végzés 154 6.5.4. A hatósági szerződés 155 6.5.5. A hatósági döntések közlése 156 6.6. A JOGORVOSLAT ÉS A DÖNTÉS-FELÜLVIZSGÁLAT 156 6.6.1. A jogorvoslás rendszere 156 6.6.2. A jogorvoslattal megtámadható hatósági döntések 157 6.6.3. A jogorvoslati formák 157 6.6.4. A fellebbezés 157 6.6.5. A bírósági felülvizsgálat 160 6.6.6. Az újrafelvételi eljárás 161 6.6.7. A felügyeleti eljárás 162 6.6.8. Felülvizsgálat az Alkotmánybíróság határozata alapján 162 6.6.9. Az ügyészi intézkedés 162 6.6.10. A semmisség 163 6.7. A VÉGREHAJTÁS 164 6.8. AZ ELJÁRÁSI KÖLTSÉGEK 165 ÁLTALÁNOS ÁLLAMHÁZTARTÁSI ISMERETEK 169 1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KÖZGAZDASÁGI SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE 169

1.1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS HELYE ÉS SZEREPE A NEMZETGAZDASÁGBAN 169 1.2. A NEMZETGAZDASÁG HELYZETÉT MEGHATÁROZÓ FŐ MAKROGAZDASÁGI TÉNYEZŐK ÉS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KAPCSOLATA 171 1.2.1. A makrogazdaság helyzetét jellemző általános mutatók 172 1.2.2. Az államháztartás helyzetét jellemző mutatók 174 2. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS RENDSZERE, AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI GAZDÁLKODÁS ALAPELVEI, LEGFONTOSABB SZABÁLYAI 177 2.1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS RENDSZERE, ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ ÁLLAMI SZERVEZETI RENDSZERREL VALAMINT EURÓPAI UNIÓS TAGSÁGUNKKAL 177 2.1.1. Az államháztartás fogalma 180 2.1.2. Az államháztartás alrendszerei 180 2.1.3. Az államháztartás alapegységei 182 2.2. A Z ÁLLAMHÁZTARTÁS RENDSZERÉNEK LEGFONTOSABB KÖZÖS MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI 182 2.2.1. Az államháztartás egészére vonatkozó alapvető szabályok 182 2.3. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALAPELVEINEK SZEREPE ÉS JELENTŐSÉGE A RENDSZER MŰKÖDÉSÉBEN 184 2.3.1. Az alapelvek rendszerezése 184 2.4. A TAKARÉKOS GAZDÁLKODÁS KÖVETELMÉNYÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE 189 2.5. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 189 2.5.1. Az államháztartás bevételei 189 2.5.2. Az államháztartási kiadások 193 2.6. AZ ÁLLAM VAGYONA, A VAGYONGAZDÁLKODÁS SZABÁLYAI 195 2.6.1. Az államháztartás vagyonának fogalma, rendeltetése 195 2.6.2. Az államháztartási vagyon szerkezete 196 2.6.3. A vagyongazdálkodás általános szabályai 197 2.6.4. Az állami vagyonnal való gazdálkodás 197 2.7. A KINCSTÁRI RENDSZER, A KINCSTÁR SZEREPE ÉS FELADATAI 200 2.8. AZ ÁLLAMADÓSSÁG KEZELÉSE 201 3. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KÖZPONTI SZINTJE 204 3.1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KÖZPONTI ALRENDSZERE 204 3.1.1. A központi költségvetés bevételei és kiadásai 204 3.1.2. A költségvetési törvény szerkezete 205 3.1.3. A költségvetési ciklus 206 3.2. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOK MŰKÖDÉSÉNEK JELLEMZŐI 208 3.3. AZ ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPOK MŰKÖDÉSE 210 4. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI RENDSZER HELYI ALRENDSZERE 213 4.1. AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDASÁGI ÖNÁLLÓSÁGÁNAK ALKOTMÁNYOS ALAPJAI, AZ ÁLLAMI ÉS HELYI FELADATELLÁTÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI 213 4.2. AZ ÖNKORMÁNYZATOK VAGYONA 213 4.3. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 214 4.3.1.A helyi önkormányzatok bevételei 214 4.3.2. A helyi önkormányzatok kiadásai 216 4.4. KÖLTSÉGVETÉSI CIKLUS 216 4.4.1. A helyi önkormányzati költségvetés 216 4.4.2. Az önkormányzati költségvetés előkészítése, elfogadása 217 4.4.3. A helyi önkormányzati költségvetési beszámoló 218 4.4.4. A helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése 219 4.5. A HELYI ALRENDSZER GAZDÁLKODÁSÁNAK SPECIÁLIS SZABÁLYAI 219 5. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK 221 5.1. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK JOGÁLLÁSA 221 5.1.1. Költségvetési szervek 221 5.1.2. A költségvetési szervek alapítása 223 5.2. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK TÍPUSAI, IRÁNYÍTÁSA, FELÜGYELETE 224 5.2.1. A költségvetési szerv 224 5.2.2. A költségvetési szervek irányítása és felügyelete 225 5.3. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK NYILVÁNTARTÁSA 226 5.4. A KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK MŰKÖDÉSÉNEK FELÜLVIZSGÁLATA,ÁTSOROLÁSA, ÁTALAKÍTÁSA, MEGSZÜNTETÉSE 227 5.4.1. A költségvetési szervek tevékenysége 227 5.4.2. A költségvetési szerv átsorolása, átalakítása, megszüntetése 228

5.5. KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK MŰKÖDÉSE ÉS GAZDÁLKODÁSA 228 6. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI KONTROLL 232 6.1. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI KONTROLL RENDSZERE 232 6.2. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KÜLSŐ ELLENŐRZÉSE 232 6.3. AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS BELSŐ ELLENŐRZÉSE 235 6.3.1. Folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés 236 6.3.2. Belső ellenőrzés 237 6.3.3. Belső kontrollrendszerek központi harmonizációja és koordinációja 238 6.3.4. Kormányzati belső ellenőrzés 238 6.4. A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE 239 6.5. TÁMOGATÁSOK ELLENŐRZÉSE 241 6.6. ADÓK ÉS MÁS BEFIZETÉSEK ELLENŐRZÉSE 241 KÖZIGAZGATÁS-SZERVEZÉSI ÉS VEZETÉSI ISMERETEK 243 1. A VEZETÉS ÉS A VEZETŐI GONDOLKODÁS FEJLŐDÉSE. ALAPFOGALMAK 243 1.1. MENEDZSMENT, LEADERSHIP, A VEZETÉS TÖRTÉNETE, A VEZETÉS TANULHATÓSÁGA 243 1.2. A VEZETÉS TÖRTÉNETE 245 1.2.1. A klasszikus iskola 246 1.2.2. Az emberközpontú irányzatok Human Relations 247 1.2.3. Integrációs törekvések Modern irányzat 248 1.3. MEGTANULHATÓ-E A VEZETÉS? 245 1.4. VEZETÉSI SZINTEK ÉS KÉPESSÉGEK. VEZETŐI SZEREPEK, FELADATOK. A VEZETÉSI MÓDSZEREK, STÍLUSOK, A VEZETÉS ESZKÖZEI, FORMÁI 249 1.4.1. Vezetési szintek és képességek, szerepek, feladatok 249 1.4.2. A vezetés módszerei 251 1.4.3. A vezetési stílusok 253 1.4.4. A vezetés jogi és nem jogi eszközei 256 1.4.5. A vezetés formái 257 2. SZERVEZETMENEDZSELÉS 259 2.1. A MUNKAERŐ SAJÁTOSSÁGAI 259 2.2. CSOPORTOS MUNKAVÉGZÉS, CSOPORTOS ÖTLETELÉS 260 2.2.1. Brain storming 262 2.3. A SZERVEZETI FORMÁK, A SZERVEZET DEFINIÁLÁSA, A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZET SAJÁTOSSÁGAI 264 2.3.1. A szervezet belső jellemzői, a szervezet működését befolyásoló tényezők 266 2.3.2. Szervezeti formák 267 2.3.3. A közigazgatási szervezet főbb sajátosságai 272 2.4. A SZERVEZETI KULTÚRA 272 2.5. VÁLTOZÁSMENEDZSMENT 275 2.5.1. A változtatás szereplői 276 2.5.2. A változásokhoz való viszonyulás 277 2.5.3. Az ellenállás kezelése 278 3. FOLYAMATMENEDZSMENT 280 3.1. A VEZETÉS FOLYAMATA, FOLYAMATMENEDZSELÉSI MEGKÖZELÍTÉS 280 3.2. A VEZETÉS FOLYAMATAI 280 3.2.1. A tervezés 281 3.2.2. A döntés 283 3.2.3. A szervezés 285 3.2.4. Az ellenőrzés 286 3.3. A KÖZIGAZGATÁS MŰKÖDÉSI FOLYAMATAI ÉS TÁMOGATÓ TECHNIKÁI 287 3.3.1. Az Új Közmenedzsment (New Public Management) általános vonásai 287 3.3.2. Stratégiai tervezés 288 3.3.3. A folyamatközpontú közigazgatás-szervezés, a folyamatok technologizálása 289 3.4. PROJEKTMENEDZSMENT 295 4. MINŐSÉGMENEDZSMENT A VEZETÉSBEN 299 4.1. A MINŐSÉGMENEDZSMENT TÖRTÉNETE 299 4.2. MINŐSÉGMENEDZSMENT A KÖZIGAZGATÁSBAN 299

4.3. EFQM ÉS A KÖZÖS (ÁLTALÁNOS) ÉRTÉKELÉSI KERETRENDSZER (CAF) 301 4.4. A HELYZETFELMÉRÉS ESZKÖZEI, MÓDSZEREI 303 4.4.1. SWOT-analízis 303 4.4.2. Problémaelemzés (fadiagram módszer) 304 4.5. A KÖZIGAZGATÁSI SZERVEZETEK FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI, MÓDSZEREI 305 4.5.1. A szervezet átvilágítását támogató résztechnikák 305 4.5.2. Ügyfélkarták alkalmazása 309 4.5.3. Benchmarking 310 5. HUMÁNERŐFORRÁS ÉS KÖZSZOLGÁLATI MENEDZSMENT 312 5.1. A HUMÁNERŐFORRÁS ÉS KÖZSZOLGÁLATI MENEDZSMENT FOGALMA ÉS SAJÁTOS MŰKÖDÉSE 312 5.2. AZ EMBERI ERŐFORRÁS STRATÉGIA KIALAKÍTÁSA 314 5.2.1. Az emberierőforrás-igény tervezése, kiválasztás 315 5.2.2. Díjazási, ösztönzési rendszer, juttatások 317 5.2.3. Teljesítményértékelés, minősítés 318 5.2.4. Továbbképzés és nem képzés jellegű fejlesztési módszerek 320 5.3. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY ALANYAI, AZ ALKALMAZÁS FELTÉTELEI 323 5.4. A KÖZTISZTVISELŐI JOGVISZONY LÉTESÍTÉSE KINEVEZÉS 323 5.4.1. A kinevezése 324 5.5. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY MEGSZŰNÉSE, MEGSZÜNTETÉSE 325 5.5.1. A végkielégítés célja, feltételei, összeg 326 5.6. A Z ELŐMENETELI RENDSZER 326 5.7. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVISZONY TARTALMA 326 5.7.1. A vagyonnyilatkozat 326 5.7.2. Összeférhetetlenség 328 5.7.3. Az utasítás végrehajtásának kötelessége 328 5.7.4. Rendkívüli munkavégzés 329 5.8. FELELŐSSÉGI RENDSZER 329 5.8.1. A fegyelmi felelősség 329 5.8.2. A kártérítési felelősségrendszer 331 5.8.3. A köztisztviselők büntetőjogi felelőssége 332 5.8.4. A vezetők eredményfelelőssége 332 5.8.5. Etikai kódex, etikai eljárás 332 5.9. A KÖZSZOLGÁLATI JOGVITA 332 AZ EURÓPAI UNIÓ SZERVEZETE, MŰKÖDÉSE ÉS JOGRENDSZERE 335 1. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ FEJLŐDÉSE 335 1.1. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ LÉTREJÖTTE 335 1.2. AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ ELSŐ NÉGY ÉVTIZEDE 335 1.3. KÖZÖSSÉGEKBŐL UNIÓ EURÓPA MAASTRICHT UTÁN 338 1.4. AZ EURÓPAI UNIÓ AZ EZREDFORDULÓN A BŐVÍTÉS ÉS MÉLYÍTÉS KETTŐS CÉLKITŰZÉSE 339 2. AZ EURÓPAI UNIÓ JOGI KERETEI, JELLEMZŐI 344 2.1. AZ UNIÓS JOG LÉTREHOZÁSÁNAK OKAI 344 2.2. AZ UNIÓS JOG FORRÁSA 344 2.3. AZ UNIÓS JOG JELLEGE 348 2.4. JOGHARMONIZÁCIÓ AZ EURÓPAI UNIÓBAN 349 3. UNIÓS POLGÁRSÁG ÉS ALAPVETŐ JOGOK 352 3.1. UNIÓS POLGÁRSÁG 352 3.2. AZ UNIÓ DEMOKRATIKUS MŰKÖDÉSÉNEK ALAPELVEI 352 3.3. ALAPVETŐ JOGOK 353 4. AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 356 4.1. AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEI 356 4.1.1. Az Európai Tanács 356 4.1.2. Az Európai Unió Tanácsa 357 4.1.3. A Bizottság 361 4.1.4. Az Európai Parlament 364 4.1.5. Az Európai Unió Bírósága 368

4.1.6. Az intézmények tanácsadó szervei 371 4.1.7. Egyéb uniós szervek 373 4.2. DÖNTÉSHOZATAL ÉS JOGALKOTÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN 373 4.2.1. A Bizottság döntés-előkészítő szerepe 374 4.2.2. Döntéshozatal a Tanácsban 374 4.2.3. A Parlament társjogalkotó szerepe 375 4.2.4. Jogalkotási eljárások 376 4.2.5. Felülvizsgálati eljárások 379 4.2.6. A Bizottság delegált döntéshozói szerepe a komitológia működése 381 5. AZ UNIÓ KÖLTSÉGVETÉSE 383 5.1. KÖLTSÉGVETÉSI ÉS PÉNZÜGYI ALAPELVEK 383 5.2. AZ UNIÓ SAJÁT FORRÁSAI 383 5.2.1. Az Unió költségvetésének kiadásai 384 5.3. A TÖBBÉVES PÉNZÜGYI KERET 385 5.4. AZ ÉVES KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁS 385 6. AZ EU HATÁSKÖREI ÉS POLITIKÁI 388 6.1. AZ UNIÓ KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖRÉBE TARTOZÓ POLITIKÁK 388 6.1.1. Vámunió 388 6.1.2. A belső piac működéséhez szükséges verseny szabályok 389 6.1.3. Monetáris politika azon tagállamok esetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró 390 6.1.4. Tengeri biológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében 392 6.1.5. Közös kereskedelempolitika 392 6.1.6. Nemzetközi megállapodások megkötése 392 6.2. AZ UNIÓ ÉS A TAGÁLLAMOK KÖZÖTT MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK 393 6.2.1. Belső piac 393 6.2.2. Szociálpolitika 398 6.2.3. Gazdasági, társadalmi és területi kohézió 399 6.2.4. Mezőgazdaság és halászat 400 6.2.5. Környezetvédelem 402 6.2.6. Fogyasztóvédelem 402 6.2.7. Közlekedés 403 6.2.8. Transzeurópai hálózatok 403 6.2.9. Energia 404 6.2.10. Szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 404 6.2.11 Kutatás, technológiafejlesztés és űrkutatás 406 6.2.12 Fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás 406 6.3. GAZDASÁGPOLITIKÁK ÉS FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁK ÖSSZEHANGOLÁSA 407 6.4. KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA 408 6.5. AZ EU TÁMOGATÓ, ÖSSZEHANGOLÓ ÉS KIEGÉSZÍTŐ HATÁSKÖRE 409 7. MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓBAN 412 7.1. MAGYARORSZÁG ÉS AZ EU KAPCSOLATAINAK ALAKULÁSA 412 7.1.1. Európai Megállapodás Magyar-EK Társulási Szerződés 412 7.1.2. Út a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig 412 7.1.3. Út a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől a csatlakozásig 413 7.2. AZ EU ÉS A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS KAPCSOLATRENDSZERE 414 7.2.1. Az európai integráció hatása a nemzeti közigazgatási rendszerekre 414 7.2.2. Az európai ügyek igazgatásának magyar modellje 417

I. modul A központi állami szervek rendszere A központi állami szervek rendszere 1. A Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedése 1.1. Az Alkotmány 1.1.1. Az alkotmány fogalma, a történeti és a kartális alkotmány Az alkotmányfogalmat kettős értelmezésben használjuk. Jelenti egyfelől szűkebben az alkotmányt, mint alaptörvényt, másfelől tágabban az alkotmányosságot, a jogilag szabályozott, korlátozott állami főhatalmat. Az alkotmány célja, hogy jogi keretet szabjon a hatalom gyakorlásának, garanciát nyújtson az állampolgároknak jogaik védelmére. Az alkotmány egy olyan (esetleg több egymással összefüggő) törvény, amely azáltal, hogy az adott ország államjogának legfontosabb szabályait tartalmazza, az ország közönséges törvényei fölé emelkedik. Az alkotmány a törvények törvénye, a jogrendszerben elfoglalt helyét tekintve alaptörvény. Az alkotmány formai szempontból azért alaptörvény, mert a jogforrási rendszer csúcsán helyezkedik el, a közönséges törvények fölött, megalkotásának, módosításának eljárási feltételei sajátosak, az alaptörvényi szabályozást igénylő tárgyak körét definiálja. Tartalmát tekintve azért alaptörvény, mert kifejezi a társadalmi berendezkedés alapjait, meghatározza a társadalom és az állam viszonyát, megállapítja és biztosítja az alapjogokat, a jogegyenlőséget, szabályozza az államszervezet felépítését és működését. Az alkotmány két fajtája: a történeti és a kartális alkotmány. A történeti alkotmány jellemzői: több, a történelmi fejlődés során létrejött és alakult törvény és szokásjog együttese, az alkotmányt alkotó törvények és más alkotmányjogi jellegű jogszabályok viszonyát az állandó változás és együttélés jellemzi, 11

A központi állami szervek rendszere az alkotmányt alkotó törvények elnevezésükben, megalkotási módjukban megegyeznek más törvényekkel, jelentős a szokásjog szerepe, a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom nem válhat külön az alkotmányt képező törvények megalkotása kapcsán, stabilitását a tartós társadalmi elfogadottsága biztosítja. A kartális alkotmány jellemzői: az alapvető jelentőségű alkotmányjogi szabályok egy, a jogrendszer csúcsán elhelyezkedő alaptörvényben találhatók; a többi törvénytől elnevezésében és megalkotásában is megkülönböztetett (elnevezése alkotmány, vagy alaptörvény, megalkotásához valamilyen minősített többségre van szükség); törvények és más jogszabályok a kartális alkotmánnyal ellentétes rendelkezéseket nem tartalmazhatnak; egyes alkotmányjogi részletkérdéseket más törvények rendeznek (állampolgárság, választójogi rendszer, önkormányzatok jogi szabályozása); a szokásjog szerepe csekély; megalkotását illetően az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom szétválhat egymástól (Magyarországon nem különül el); a stabilitása különféle módon biztosítható (pl. minősített többség a megalkotáshoz és módosításhoz). 1.1.2. A magyar alkotmányfejlődés Magyarországnak ha eltekintünk a Tanácsköztársaság rövid életű alkotmányától a II. világháború végéig történeti alkotmánya volt. A magyar történeti alkotmánynak pl. része volt az Aranybulla (1222), amely korlátozta a királyi hatalmat, a nemeseknek személyes szabadságot, adómentességet és ellenállási jogot biztosított arra az esetre, ha a király a megegyezést megsérti, valamint Werbőczy István Hármaskönyve, amely a korabeli országos szokásjogot gyűjtötte egybe és rendszerezte, ám formálisan sohasem vált törvénnyé. A Hármaskönyvben megjelent Szent Korona-tan szerint a király hatalma a korona közvetítésével a nemességtől származott. A nemesi címet viszont a király adományozta. A nemesség a megkoronázott királlyal organikus egységet alkotott, ezt az egységet a Szent Korona fejezi ki, ez volt minden jognak a forrása. Az 1848. évi márciusi törvények szerint az 1831-es belga alkotmány példáját követve a népképviseleti parlament és a király együtt gyakorolják a törvényhozó hatalmat. A tanácsköztársaság (1919) megszervezte a tanácsválasztásokat, összehívta a tanácsok országos gyűlését, amely törvénybe iktatta az alkotmányt. (Ez a kartális alkotmány azonban csak rövid ideig élt.) A Horthy-rendszer (1920. évi I. törvény) nem rendelkezett az államformáról, így az ország államformája ismét királyság lett, király nélkül. A kormányzó jogköre fokozatosan bővült, de a törvényszentesítés joga nem illette meg, csak a törvény egyszeri visszaküldésének a joga. Az országgyűlés előzetes egyetértésével gyakorolhatta a hadüzenet és a békekötés jogát. Az 1946. évi I. törvény a köztársaság kikiáltásáról szóló alkotmányos alaptörvény volt. A törvény preambuluma a magyar törvényalkotásban először kifejezte az emberi jogok tiszteletben tartásának követelményét. Magyarország államformája köztársaság lett. 12 1949-ben született meg a magyar Alkotmány, az 1949. évi XX. törvény, amely az 1936-os szovjet alkotmányt tekintette alapnak. Az államhatalom legfelsőbb szerve formálisan a parlament lett. Az országgyűlést évente általában két ízben hívták össze, évi néhány törvényt fogadott el, a tényleges jogalkotói tevékenységet az Elnöki Tanács, mint helyettesítő szerv gyakorolta törvényerejű rendeletek kiadásával. Az alkotmány deklaratív funkciói kerültek előtérbe, hiányoztak azonban belőle a polgárok jogai érvényesüléséhez szükséges jogi biztosítékok. 1988-tól a politikai pluralizmus kialakulását figyelhetjük meg. Új politikai erők tűntek fel (MDF, SzDSz, Fidesz), illetve a régi történelmi pártok (Szociáldemokrata Párt, Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Néppárt) is megjelentek a politikai színen. Az 1989. évi I. törvény az alkotmánymódosításról előírta az alkotmánybíráskodás bevezetését. (Sorra születtek az alapjogokat szabályozó törvények: az egyesülési szabadságról, a gyülekezési jog szabadságáról, a sztrájkról, a népszavazásról.) Az 1989. évi XXXI. törvény formailag alkotmánymódosító törvény, amely az 1949. évi XX. törvény szerkezetét követve állapította meg a Magyar Köztársaság Alkotmányát.

Tartalmát tekintve azonban teljes alkotmányrevízió. Parlamenti kormányformát határozott meg, biztosította a jogállamiságot, a polgári és politikai jogokat. 1.1.3. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény szerkezete, belső felépítése Az Alkotmány preambulumból és 15 fejezetből áll. I. fejezet Általános rendelkezések A II-XI. fejezet államhatalmi rendelkezéseket tartalmaz: II. fejezet Az Országgyűlés III. fejezet A köztársasági elnök IV. fejezet Az Alkotmánybíróság V. fejezet Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa VI. fejezet Az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank VII. fejezet A Kormány VIII. fejezet A Magyar Honvédség és egyes rendvédelmi szervek IX. fejezet A helyi önkormányzatok X. fejezet A bírói szervezet XI. fejezet Az ügyészség Az Alkotmány alapjogi rendelkezéseket tartalmazó része a XII. fejezet XII. fejezet Alapvető jogok és kötelességek A fentieken túl egyéb szabályokat a XIII-XV. fejezetek tartalmaznak. XIII. fejezet A választások alapelvei XIV. fejezet A Magyar Köztársaság fővárosa és nemzeti jelképei XV. fejezet Záró rendelkezések A központi állami szervek rendszere Az Alkotmány preambuluma utal arra, hogy az átalakulás állapotában lévő társadalom számára kíván alkotmányos kereteket teremteni. (Az elmúlt húsz évben többször is felmerült az új Alkotmány megalkotásának igénye, alkotmány-előkészítő bizottság is alakult, de politikai konszenzus e kérdésben nem mutatkozott.) Az Alkotmány megalkotásáról és módosításáról az országgyűlés kétharmados többséggel dönt. Az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése az Alkotmánybíróság hatásköre, e tevékenysége révén az Alkotmánybíróság jelentős alkotmány-fejlesztő tevékenységet tölt be. 1.2. Az alapjogok 1.2.1. Az alapjogok fogalma Az alapjogok az állam és az egyén alapvető, legfontosabb viszonyait szabályozzák. Egyrészt korlátot állítanak az állam hatalma elé az egyén szabadságának, autonómiájának védelme érdekében, másrészt bizonyos állami szolgáltatások iránti igényt alapoznak meg. Érvényesülésüket különleges garanciák biztosítják, kikényszeríthetők, rendes bíróságok, vagy meghatározott esetben Alkotmánybíróság előtt érvényre juttatható. Az alapjog fogalmán egyrészt értjük az általános emberi léthez kapcsolódó jogokat, amelyek az Alkotmány szerint mindenkit megilletnek, másrészt az állampolgári jogokat, amelyeket értelemszerűen a magyar állampolgárok gyakorolhatnak. Az ókori görög irodalomban megjelenik a gondolat, hogy létezik egy természeti, isteni, égi jog az ember alkotta joggal szemben, amelynek elsőbbsége van. Ha a két jog ütközik, akkor az előbbinek kell engedelmeskedni. (Szophoklész drámájában Antigonénak döntenie kell, testvére halála után, hogy az isteni jognak, avagy a Kreon által alkotott emberi jognak engedelmeskedik-e.) Az emberi jogok természetjogi felfogása a II. világháborút követően ismét előtérbe került. Vannak olyan alapjogok az élethez való jog, az emberi méltósághoz való jog stb., amelynek örök érvényessége van. Az emberi jogok mindenkor megilletik az embereket, függetlenül attól, hogy a tételes jogban megjelentek-e vagy sem. (Lényegében erre az elvre épült a háborús és emberiség elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása.) 13

A központi állami szervek rendszere 1.2.2. Az alapjogok forrásai Alkotmány A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A magyar Alkotmány alapjogi katalógusa a XII. fejezet, amely teljes egészében az alapjogokról és kötelességekről szól. Néhány alapjog, például a tulajdonhoz való jog az I. fejezetben található. A törvények Az Alkotmány 8. (2) bekezdése szerint: A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az alapjogokra vonatkozóan szabályokat csak törvény állapíthat meg, tehát alacsonyabb szintű jogszabály (kormányrendelet, miniszteri vagy önkormányzati rendelet) nem. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az alapjogok tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, és az alapjogok közvetlen és jelentős korlátozását is csak törvény teheti meg. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ezen túl az Alkotmány alapjogi katalógusa számos jog esetében még azt is előírja, hogy az adott alapjogról szóló törvényt csak a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehet elfogadni, módosítani, hatályon kívül helyezni (pl. személyes adatok védelme, lelkiismereti és vallásszabadság, a gyülekezési jog, az egyesülési jog). A kétharmados törvények körét a rendszerváltás politikai körülményei határozták meg. Nemzetközi dokumentumok Az alapjogok igen jelentős forrásai a nemzetközi dokumentumok. E dokumentumok egyrészt úgy válhatnak a belső jog forrásává, hogy törvényben kihirdetésre kerülnek, másrészt úgy is, hogy az Alkotmánybíróság vagy a rendes bíróságok hivatkoznak rájuk. Alapjogokkal foglalkozó legjelentősebb nemzetközi dokumentumok: az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948), Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966), Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966), az Európai Unió Alapjogi Chartája (2000), amelynek kiigazított változata a Lisszaboni Szerződéssel együtt lépett hatályba. 1.2.3. Az alapjogok csoportosítása A keletkezés idejére vonatkozó rendszerezés Az első generációs jogok körébe a XVII XVIII. században kialakult személyi és politikai szabadságjogok tartoznak, amelyeket klasszikus alapjogoknak is nevezünk. Ezek az alapjogok az államhatalmat korlátozzák az egyéni autonómia védelmében, az államtól a be nem avatkozást követelik. Az első nemzedékbe tartoznak a polgári forradalmak alapvető követelései, s ezen belül is két altípus. Az elsőbe a klasszikus szabadságjogokat szokták sorolni, pl. a vallásszabadságot, a sajtószabadságot, az egyesülési jogot, a gyülekezési jogot, a személyi szabadságot, az egyenjogúságot. A második altípust a polgári társadalom létrehozásának olyan alapvető feltételei alkotják, mint a magántulajdon szentsége, illetőleg a szerződési szabadság. A második generációs jogok körébe a XIX. század végén, a XX. század elején kialakult gazdasági, szociális, kulturális jogokat soroljuk. E jogok bizonyos állami szolgáltatások, juttatások iránti elvárásokat fogalmaznak meg. Az államtól aktív cselekvést, anyagi erőforrások biztosítását igénylik. A harmadik generációs jogok megjelenése az utóbbi évtizedekhez köthető. Ide tartozik például az egészséges környezethez való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a betegek, a fogyatékosok, a gyermekek jogai. Egyéni és kollektív jogok 14 A jogok osztályozásának alapja lehet, hogy egyénileg vagy kollektíven gyakorolhatók. Egyéni jog például a személyes szabadsághoz és biztonsághoz való jog. Kollektív jog az egyesülési és gyülekezési jog.

Értékrend alapján történő rendszerezés Az értékrend alapján nem lehet a jogokat hierarchikus sorrendbe sorolni, de kétségtelen, hogy az élethez és az emberi méltósághoz való jog minden más jogot megelőz, az Alkotmánybíróság korlátozhatatlan jognak tartja. A véleménynyilvánítás szabadsága már nem korlátozhatatlan, de csak kevés olyan jog van, amellyel szemben korlátozható. Vannak olyan jogok, amelyek gyakorlását rendkívüli jogrend idején sem lehet felfüggeszteni, így például az élethez való jogot, továbbá senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen bánásmódnak alávetni. A jogok csoportosítása érvényesíthetőségük alapján A klasszikus alapjogokhoz mindenkinek joga van, ezek védelmet és elismerést kapnak az állam részéről. Az Alkotmánybíróság alkotmányos alanyi jogként határozta meg ezeket. Az alanyi jogok az állammal szemben bírói úton kikényszeríthetők. Az államcélokat az Alkotmány szóláshasználatában a Magyar Köztársaság védi, elismeri, tiszteletben tartja, de nem minősítette alapjoggá. A központi állami szervek rendszere A szociális jogok az állam számára komoly kötelezettséget jelentenek, megvalósításukra intézményeket kell létrehozni és fenntartani. Az intézmények igénybevételéhez kapcsolódó alanyi jogokat a törvények határozzák meg. A jóléti igények kielégítése nem követelhető meg az államtól, senkinek nincs joga a már elért jóléti színvonal megőrzéséhez, de védendő és kikényszeríthető például a munka és a foglalkozás megválasztásának szabadsága. A környezethez való jogot az Alkotmánybíróság sajátos alapjognak tekinti, amelyben az állam intézményvédelmi oldala a meghatározó. Az államnak nem csupán annyi a kötelessége, hogy az alapjogokat tiszteletben tartsa, és ne sértse meg azokat, hanem az is, hogy gondoskodjon az alapjogok érvényesüléséhez szükséges feltételek biztosításáról. 1.2.4. Az alapjogok korlátozása Az alapjogok korlátozásának határai Az alapjogok elkerülhetetlenül egymással és más alkotmányos értékkel is szembe kerülhetnek. Ezt az ellentétet az államok jogalkotásának korlátozásával fel kell oldani. Kivételesen az Alkotmány is megfogalmaz korlátokat, például az alapjogok tekintetében egyesülési jog alapján nem hozható létre fegyveres szervezet. Az Alkotmány 8. (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. A fentiek alapján vannak olyan alapjogok, amelyek oszthatatlanok és korlátozhatatlanok. Az élethez és a méltósághoz való jog korlátozhatatlan. A többi alapjog az Alkotmánybíróság korlátozhatónak tekinti, minden esetben azonban meg kell felelni a szükségességi-arányossági tesztnek. A korlátozás szükségessége azt jelenti, hogy az alapjog védelme más módon nem érhető el, az arányosság pedig azt, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban van egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérése érdekében a legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes az a korlátozás, amely kényszerítő ok nélkül történik, és a korlátozás súlya a célhoz képest aránytalan. Az alapjogok kapcsán sok állami önkorlátozás három területet érint, a szabadságot, az egyenlőséget és a tulajdont. Ezek azok a legfontosabb beszámítási pontok, amelyek határt szabnak az állami beavatkozásnak, illetve komoly gátat emelnek. Az alapjogok gyakorlásának felfüggesztése Mind a nemzetközi dokumentumok, mind az alkotmányok ismerik a jogok időleges felfüggesztésének lehetőségét bizonyos helyzetekben, meghatározott körülményekre tekintettel. A magyar Alkotmány 8. (4) bekezdése szerint rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapjogok gyakorlása a tételesen felsorolt alapjogok kivételével felfüggeszthető vagy korlátozható. 15

A központi állami szervek rendszere 1.3. Az egyes alapjogok 1.3.1. Az alapjogok alapja Az emberi méltósághoz való jog Az Alkotmány 54. -a szerint: (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. (2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezéseinek egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva a klasszikus megfogalmazás szerint az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá ( ) Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától és attól is, hogy emberi lehetőségéből mennyit valósított meg, és miért annyit. {64/1991. (XII. 17.) AB hat.} Az Alkotmánybíróság e jogot az általános személyiségi jog alkotmányi megfogalmazásának tekinti. Az emberi méltósághoz való jog, az általános személyiségi jogi jellegből, anyajogi mivoltából következően olyan alapjog, amelyre minden esetben hivatkozni lehet az egyén autonómiájának védelmében, ha az adott tényállásra konkrét alapjog nem alkalmazható. (Például az önrendelkezéshez való jogból eredeztette az Alkotmánybíróság a vérségi származás kiderítésének jogát.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kínzás a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód és büntetés tilalma abszolút tilalom, azaz nem lehet mérlegelni vele szemben semmilyen más alkotmányos jogot vagy feladatot. A megkülönböztetés tilalma (általános egyenlőségi tétel) A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. -a szerint: (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. A fentieken túl az Alkotmány kimondja: a bíróság előtt mindenki egyenlő {57. (1) bekezdés}, a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül {9. (1) bekezdés}, a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát {66. (1) bekezdés}, az egyenlő munkáért az egyenlő bérhez való jogot {70/B. (2) bekezdés}. Az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésében az egyéb helyzet kifejezés a felsorolás példálózó jellegére utal. Az Alkotmánybíróság az utóbbi kategóriába sorolta pl. az életkor, illetve a szexuális irányultság alapján történő különbségtételt. 16 A hátrányos megkülönböztetés tilalma azonban nem abszolút jellegű. A megkülönböztetés tilalma csak arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, de nem következik belőle az, hogy az emberek közötti ténylegesen meglévő különbséget a jogalkotónak figyelmen kívül kellene hagyni. (Például, ha az állam méltányosságból juttat javakat, akkor a törvényhozó a részletekben jelentős megkülönböztetést is tehet, két korláttal: ügyelnie kell arra, hogy az egyenlő méltóság elve ne sérüljön, illetve ne sértse az Alkotmányban megfogalmazott alapjogokat.) Az önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetést tekinti az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek.

Az állam pozitív diszkriminációs intézkedéseket is alkalmaz a valódi esélyegyenlőség megteremtése érdekében. Nők és férfiak egyenjogúsága Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint törekedni kell a nők oldalán meglévő hátrányok kiküszöbölésére (ezek a hátrányok a nők pszichikai, fizikai tulajdonságaikra vezethetők vissza), akár a pozitív diszkrimináció alkalmazása révén is. Kisebbségek védelme A kisebbségek valódi esélyegyenlősége védelmében az állam pozitív diszkriminációs intézkedéseket is tesz, kisebbségi többletjogokat, kedvezményeket biztosít. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a kisebbségeket ért visszásságok orvoslása érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezhet. A kisebbségek védelme érdekében a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, magatartást, amely a többségi nemzetbe való beolvasztást, vagy a többségi nemzetből történő kirekesztést célozza; a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak megváltoztatására irányul; a kisebbséget vagy a kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldözi, jogai gyakorlásában akadályozza; a kisebbség erőszakos ki- vagy áttelepülésére irányul. A kisebbségek települési, területi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. (Magyarországon honos népcsoportnak /etnikai kisebbségnek/ minősülnek: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán.) Az Alkotmány 2010. május 25-i módosítása teszi lehetővé a későbbiekben a kisebbségek részvételét az országgyűlésben. Az Alkotmány 20. (1) bekezdése alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére legfeljebb tizenhárom országgyűlési képviselő választható. A központi állami szervek rendszere 1.3.2. Az emberi létezés alapfeltételeihez kapcsolódó alapjogok Az élethez való jog Az Alkotmány már idézett 54. -a alapján az élethez való jog abszolút jellegű, korlátozhatatlan, minden más alapjogot megelőző alapjog. Ezen alapjog kapcsán három kérdést feltétlenül érintenünk kell. Mikor kezdődik az élet? Elvehető-e az élet? Le lehet-e mondani az életünkről? A magzati élet védelme Az, hogy a magzati élet védelme és az anya önrendelkezési joga hogyan viszonyul egymáshoz, két nagy csoportra osztotta a kérdéssel foglalkozókat, attól függően, hogy a csoportok melyik jogot részesítették előnyben a másik rovására. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényhozó felelőssége, hogy az abortusz tilalma és az indok nélkül megengedett abortusz alkotmányellenes szélsőségei között hol húz határt. A magzat jogilag nem ember, de a magzati élet alkotmányos védelmet élvez, ez azonban nem jelenti az abortusz tilalmát. Megszakítható a terhesség veszélyeztetettség (pl. egészségügyi) esetén, illetőleg az állapotos nő írásbeli kérelmére, amennyiben súlyos válsághelyzetben van. A válsághelyzetet amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz az állapotos nő ítéli meg. A halálbüntetés, az élet elvétele Az Alkotmánybíróság 23/1990. (X. 31.) AB határozatában kimondta: a halálbüntetés alkotmányellenes. Indoklásában a testület kiemelte, hogy az emberi élet és az emberi méltóság egységet alkot, és legnagyobb érték, amely korlátot jelent az állam büntetőhatalmának. Halálbüntetés kiszabására ma már nem kerülhet sor, de a jogos védelem és a végszükség járhat nem büntethető halálokozással. 17

A központi állami szervek rendszere Alkotmányosnak találta az Alkotmánybíróság a katonai eskü szövegét, annak ellenére, hogy a katonák arra tesznek esküt, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét életük árán is megvédik. (Ebben az esetben az élet feláldozásának kockázatát vállalja az eskütevő, és nem az a helyzet, mint a halálbüntetés esetén, hogy az élettől az állam fosztja meg.) Az eutanázia Az aktív eutanázia a halál kémiai, fizikai eszközökkel történő előidézését jelenti, a passzív eutanázia esetén a betegnek a továbbiakban nem nyújtanak, vagy abbahagyják az életfenntartó kezelést, hagyják meghalni. Az aktív eutanázia alkotmányellenes. Az aktív eutanázia esetében az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a betegnek életének más általi kioltására vonatkozó kérése nem tekinthető az életével kapcsolatos önrendelkezési joga olyan részének, amelyet a törvény más alapjog védelme érdekében nem vonhatna el. (Többek között azért, mert más személy, az orvos aktív közreműködésére van szükség.) Az orvos döntésén alapuló passzív eutanáziát az Alkotmánybíróság azért ítélte alkotmányellenesnek, mert ebben az esetben a beteg beleegyezését iktatnák ki a döntésből, a döntés átkerülne az orvos kezébe, tehát a beteg önrendelkezési jogának korlátozásával járna. A beteg elhatározása, az életmentő beavatkozástól történő lemondása az emberi méltósághoz való jogtól származó önrendelkezési jogának része. A betegnek joga van rendelkeznie a haláláról, de ehhez nem igényelheti az orvos segítségét. A visszautasításnak teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy közokiratban kell megtörténnie. A nyilatkozatot háromtagú orvosi bizottság előtt kell megtenni és három napon belül megerősíteni. A Magyar Orvosi Kamara Orvosetikai Kódexe azt mondja ki, hogy az eutanázia minden formája összeegyeztethetetlen az orvosi etika elveivel, elismeri azonban azt, hogy indokolt a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése. A testi épséghez való jog Az Alkotmány 70/D. -a kimondja: (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Az egészséghez való jog valódi alapjog, amelynek megvan mind az állami intézményvédelmi (pontosabban: szervezési) oldala, mind pedig alanyi jogi oldala. Ebben a körben az állam legfontosabb feladata az egészségügyi ellátórendszer megszervezése, a tekintetben viszont, hogy ezt miként teszi, az államnak széleskörű döntési szabadsága van. Teheti alapvetően az állami és önkormányzati fenntartású intézményhálózatra támaszkodva, de utat nyithat a szabályozott keretek között végbemenő privatizációnak is. Az utóbbi természetesen nem jelenti az állam kiszorulását az egészségügyből, mivel bizonyos hatósági pl. engedélyezési, ellenőrzési feladatok mindenképpen az állami szerveknél maradnak, és természetesen az állam kezében marad a jogi szabályozás is. Lényegében ugyanez vonatkozik az egészségbiztosításra. Az államnak kötelessége egy működőképes rendszert létrehozni és fenntartani. A finanszírozás azonban nem csupán államosított formában képzelhető el, jó néhány külföldi modell bizonyítja, hogy természetesen megfelelő állami kontroll mellett igenis szerephez juthatnak magán-biztosítótársaságok is. Az állam felelőssége tehát egyfajta eredményfelelősség: legyen a rendszer működőképes, hatékony és biztonságos. Az államot egyfajta háttérfelelősség is terheli pl. azért, hogy egy, az ellátórendszerbe tartozó kórház csődbe jutása ne vezethessen az érintett terület egészségügyi ellátásának megszűnéséhez. Abban is széleskörű döntési szabadsága van az államnak, hogy miként súlypontozza az egészségügyi ellátást, így pl.: mely feladatokat utal az alapellátás, illetőleg a szakellátás körébe; mekkora gondot fordít a megelőzésre, és ehhez milyen eszközöket használ (így pl. mely szakterületeken írja elő a rendszeres szűrővizsgálatok tartását); hogyan szervezi meg a rendkívül magas szintű felkészültséget és műszerezettséget igénylő szakellátást országos és regionális szinten. 18 A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogukat az állam az egészségügyi ellátáson kívül a munkavédelem megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával és a környezet védelmével valósítja meg.

Az egészséges környezethez való jog Az Alkotmány 18. -a szerint: A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Ezt a jogot az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg. {70/D. (2) bekezdés} A környezethez való jog harmadik generációs alkotmányos alapjog, melynek jellemzői: globális jellegű, az emberi élet, az emberi faj egészének fennmaradását szolgálja, egyetlen állam erőfeszítése nem elegendő, megsértése gyakran nem érzékelhető azonnal, így a jogsérelem nem hoz létre azonnali orvoslási kényszert. A környezethez való jog a környezet védelmére vonatkozó állami kötelességet jelenti. Az állam szabadon választhatja meg a környezetvédelem módszereit, de a környezet állapotát nem engedheti rombolni. Mivel a természetben okozott károk sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, a preventív védelmi szabályok is fontos szerepet játszanak a szankciók mellett. A környezethez való jogot az 1989. évi alkotmánymódosítás iktatta az Alkotmányba. 2007-ben létrejött a jövő nemzedéke ombudsman intézménye. Az ombudsman feladata az egészséges környezethez való alapvető jog védelme. Figyelemmel kíséri, értékeli és ellenőrzi azon jogszabályi rendelkezések érvényesülését, amelyek biztosítják a környezet és a természet állapotának fenntarthatóságát és javítását. A központi állami szervek rendszere 1.3.3. A személyes szabadság alkotmányos garanciái A személyek általános jogalanyisága A magyar Alkotmány 56. -a szerint: A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. A jogképesség azt jelenti, hogy valaki jogviszonyok alanyaként jogok és kötelességek hordozója lehet. Az alkotmányjogi jogképesség általános és egyenlő, ez azonban nem zárja ki a megkülönböztetést az egyes jogok gyakorlóival kapcsolatban aszerint, hogy a jogok az embert, az állampolgárt, a természetes vagy jogi személyeket illetik-e meg. Az alanyok meghatározása a magyar Alkotmányban: mindenki pl.: minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz {54. (1) bekezdés}, mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra {55. (1) bekezdés}, magyar állampolgár pl.: magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet {69. (2) bekezdés}, az ország területén élők pl.: a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. {70/D. (1) bekezdés}, az EU állampolgárai pl.: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható. {70. (2) bekezdés}. Az alapjogoknak jogi személyek is lehetnek alanyai, ha az adott alapjog természete ezt megengedi. Az állam és állami szervek azonban nem. Az önkormányzatok egyszerre alanyai és kötelezettjei az alapjogoknak. Jogosultjai annyiban, hogy az önkormányzáshoz való állampolgári alapjog gyakorlása következtében jönnek létre. Mivel állami-hatósági funkciókat is ellátnak, így kötelezettek is. Büntetőjogi alapelvek Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint: csak törvény határozhatja meg a büntetendő cselekményeket (alacsonyabb szintű jogszabályok nem), amit a törvény nem nyilvánít büntetendőnek, azt nem lehet bűncselekménynek tekinteni; a bűncselekménnyé nyilvánításnak és a büntetéssel fenyegetésnek alkotmányos indokon kell alapulnia; 19

A központi állami szervek rendszere a büntetni rendelésnek, szükségesnek és arányosnak kell lennie annak céljához viszonyítva; csak a bíróság nyilváníthat valakit bűnössé; csak az elkövetéskor hatályos törvény szerint lehet valakit elítélni (visszaható hatály tilalma); a már elévült bűncselekményeket nem lehet újból büntethetővé tenni; senki sem tekinthető bűnösnek addig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg (az ártatlanság vélelme); a bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli. (Ide sorolható még a humanizmus elve, a szubszidiaritás elve és az analógia tilalmának elve is.) A tisztességes eljáráshoz való jog Az Alkotmány 57. -a alapján: (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt. (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. A tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja a fegyverek egyenlősége elvét, vagyis azt, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik. Ezen túlmenően az alapjog tartalmi körébe tartozik: a hallgatás joga, nullum crimen sine lege (nincs bűntett törvény nélkül), nulla poena sine lege (nincs büntetés törvény nélkül), az ártatlanság vélelme, a bírósághoz fordulás joga, a közigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetősége, bírói út biztosítása a szabálysértési ügyekben, a jogorvoslathoz való jog, a tárgyalás nyilvánossága. A közlekedés, a mozgás szabadsága A Magyar Köztársaság Alkotmányának 55. -a szerint: (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. (2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. 20 A közlekedés és a mozgás szabadsága alkotmányos korlátozásának esetei: A büntetés-végrehajtási intézetben töltött büntetést bíróság szabja ki bűncselekmény elkövetése miatt. Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el, legfeljebb 72 óráig tarthat.