FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.2 A betegállományok statisztikai feldolgozása és a munkahelyi egészségmegőrző programok Tárgyszavak: betegállomány; statisztika; munkahelyi környezet. Felső-Ausztria Területi Betegbiztosító Intézete (Ober-Österreichs Gebietskrankenkasse, OÖGKK) nyolc év óta kezdeményez és támogat különféle üzemi egészségmegőrző projektumokat, amelyeknek keretében a betegállományok rendszeres elemzése is folyik. Ezek eredményébe két év óta betekintésük van a tartomány vállalatainak. A betegállományok olykor nyilvánosság elé tárt alakulását mindig emocionális hangvételű viták kísérik, mivel egyrészt érdekek és szemléletek ütköznek, másrészt összetett jelenségről van szó, számos közvetlen és közvetett befolyásoló tényezővel, ilyenek a társadalmi feltételek: a betegség bejelentésének rendszere, a gazdasági konjunktúra, a társadalombiztosítási rendszer, az egyéni körülmények: betegséghajlam, lakáshelyzet, életkor stb., valamint a vállalati viszonyok: az üzem mérete, klímája, a munkafeltételek, a főnökök magatartása stb. A felsoroltak (és még továbbiak) között sok az üzemen kívüli befolyásoló tényező, a betegállományok vállalati elemzésének azonban a belső feltételekre kell összpontosítania, tekintettel arra, hogy a vállalatot első helyen a munkából kiesett idők érdeklik. Információhiány a vállalatoknál A belső statisztikák összegzik a kiesett napokat, de nem tájékoztatnak azok megoszlásáról, pl. többnyire mindegy, hogy 20 alkalmazott hiányzott-e egy napot vagy csak egy volt távol 20 napig. De még a részletes kimutatások sem engednek meg összehasonlítást más üzemekkel vagy azzal a gazdasági osztállyal, amelyhez az üzem tartozik. Az üzemekben általában ismeretlen az epidemiológiai munkaképtelenségi trendek jelensége. Pl. a betegségi hiányzások 1995 és 1998 közötti visszaesé
sét emiatt lehet tévesen bizonyos intézkedéseknek tulajdonítani, mit sem tudva a foglalkozás-egészségügyi orvos számára feltáró értékű diagnózisokról. Ilyen ismeretanyag csak a betegbiztosítók birtokában van, és ezt, ill. a betegállományok célzott kiértékelését az 1980-as évek óta kívánságra felajánlják a vállalatoknak, de erre a legutóbbi időkig csak a kiesések csökkentési lehetősége vizsgálatának formájában volt igény. 1999-ben az OÖGKK-nál elkészült az 50-nél nagyobb létszámú vállalatok betegállományainak részletes elemzése (azóta aktualizáló nyilvántartással). Ennek tervezetét tekintettel a téma kényes voltára először benyújtották a szakszervezetekhez és a Munkáskamarához, majd a Gazdasági Kamarához. Miután a javításra és kiegészítésre pl. üzemnagyság szerinti díjszabásra vonatkozó javaslatokat beépítették, a megrendelő vállalat az alábbi feldolgozási és értékelő információkhoz jut folyamatosan: betegállományok száma az adott naptári évben, betegnapok összege havi és heti bontásban, betegállományi napok átlaga egy-egy esetre, megbetegedett személyek száma havi és heti bontásban, az elmúlt naptári évben hány férfi és nő dolgozó volt beteg és hányszor, a fellépett diagnózisok összesítése, a tíz leggyakoribb diagnózisra jutó esetek száma, összehasonlítás azzal a gazdasági ággal, amelyhez a vállalat tartozik. A fentieken kívül térítés ellenében megrendelhetők a munkások és alkalmazottak társadalomjogi helyzete, a részlegek és üzemegységek életkor és az üzem által meghatározott diagnózisok szerinti kiértékelések. A kiértékelés feltétlen anonimitásáról, vagyis arról, hogy abból egyetlen munkavállalót se lehessen személy szerint kiszűrni, kétféleképpen gondoskodnak: a betegségi esetek és napok felosztását független változók (kor, nem, társadalomjogi helyzet stb.) szerint csak akkor végzik el, ha az egyes változókhoz legalább 50 személy tartozik, a vállalatnak nincs hozzáférése sem a személyi törzsadatokhoz, sem a kumulált adatokhoz, tehát a legkisebb valószínűséggel sem lehet öszszekapcsolni személyt adattal. A betegállomány-értékelés jelentősége és haszna A betegállományokat minden vállalatnál kisebb-nagyobb fokú bizalmatlanság kíséri és rendszerint ebből az alapállásból próbálják ezeket az illetékesek számszerűen elemezni, előfordulásuk okait és körülményeit felderíteni, abban
a hitben, hogy az eredményből levezethetők az általában túl soknak talált munkakiesések elleni intézkedések. Ez azonban téves elképzelés, mert jó eredmény csak az alábbi lépésekből álló módszeres eljárástól várható: a hiányzásokkal kapcsolatos (stratégiai) cél megfogalmazása, lehetséges intézkedések kidolgozása, aktuális helyzetelemzés (ebben nyújthat nagy segítséget a betegbiztosító betegállomány-értékelése), alkalmasnak látszó intézkedések kiválasztása, határidők és felelősök kijelölésével, az intézkedések hatásbecslése. Felmérés vállalati intézkedésekről és azok eredményéről Egy német felmérés a munkahelyi hiányzások csökkentésére irányuló számos intézkedést ismertet, a következő csoportosításban (zárójelben azon üzemek %-arányával, amelyek bevezették): ellenőrzések beszélgetés feltűnő dolgozókkal (94), a betegbiztosító főorvosának bevonása (63), igazolási kötelezettség bevezetése az első munkanaptól kezdve (50), hosszú betegállományok üzemorvosi ellenőrzése (44), beteglátogatások (37), beszélgetés minden betegállományból való visszatéréskor (34), megkeresés írásban vagy telefonon a betegállomány 1. vagy 2. napján (9), a munkakörnyezetet érintő intézkedések a munkafeltételek megjavítása (79), fokozott balesetvédelem (66), rugalmasabb munkaidő (61), személyi intézkedések célzottabb válogatás új alkalmazásoknál (62), felmondások (58), figyelmeztetések (57), tájékoztatás rendszeres megbeszélések az üzemi tanáccsal (58), a foglalkoztatottak tájékoztatása a hiányzások költségéről és hatásairól (46), megbeszélés a kezelőorvossal (41), anyagi előnyök, a hiányzások figyelembevétele kollektív szerződésen felüli juttatásoknál (12), a vállalati eredményből való részesedés bevezetése (16),
jelenléti prémium fizetése (10), egyéb intézkedések előljárók oktatása hiányzásokról (53), egészségügyi megelőző gondoskodás (43), munkafeladatok bővítése, gazdagítása, munkahelyváltás (38), egészségügyi körök (22). Említ még a felmérés két, nem intézkedés jellegű tevékenységet, amelyek az aktuális helyzet meghatározását szolgálják: a hiányzások részletes vizsgálata (65) és a munkavállalók megkérdezése (33). A megkérdezett vállalatok által a legeredményesebbnek ítélt öt intézkedés (zárójelben az intézkedéssel jó tapasztalatokat szerzett vállalatok %-aránya): fokozott balesetvédelem (96), célzott személyi választás új alkalmazásoknál (96), rugalmasabb munkaidők (93), a munkafeltételek megjavítása (92), beteglátogatások (92). A legcsekélyebb eredményt pedig az alábbi öt intézkedés hozta: megbeszélés a kezelőorvossal, a betegbiztosító főorvosának bevonása, írásbeli vagy telefonon keresztüli megbeszélés a betegség 1. vagy 2. napján, jelenléti prémiumok fizetése, a munkavállalók tájékoztatása a hiányzások költségéről és hatásairól. Általában levonható az a következtetés, hogy az ellenőrzés és a szankcionálás kevéssé hatásos, sokkal több eredmény várható a munkaszervezés és a munkakörnyezet javítását célzó intézkedésektől. A legfontosabb azonban, hogy a hiányzások csökkentésére nem elegendők egyedi rendszabályok, mindig összehangolt intézkedéscsomagról, hangsúllyal szerkezeti változtatásokról kell döntést hozni. Személyi intézkedésekkel óvatosan kell bánni, egy minden dolgozót érintő ellenőrző rendszabály demotiváló, így a várttal éppen ellentétes hatású lehet (tekintettel a fizetett betegállomány lehetőségével visszaélők mindenütt csekély arányára). Tapasztalatok a betegállomány-kiértékeléssel Az 1999 és 2001 közötti két év alatt 78 felső-ausztriai vállalat rendelt betegállomány-értékelő adatfeldolgozást. Az igénylők aránya a foglalkoztatottak számával 50-től 1000 fölöttig nő.
Példák a betegállomány-értékelő feldolgozásra (1. és 2. táblázat) Ágazati (gazdasági osztályon belüli) összehasonlítás 1. táblázat Gazdasági osztály: gumi- és műanyagtermékek előállítása Minta cég 1000 biztosítottra jutó napok átlaga 1000 biztosítottra jutó esetenként esetek napok esetek napok napok átlaga esetenként 1419 17627 12,4 1894 29179 15,4 Betegállomány-kiértékelés diagnózisok szerint 2. táblázat A diagnózis száma A diagnózis Esetek % 465 A felső légutak akut fertőzése több helyen 258 23,7 724 Egyéb háti panaszok 147 13,5 009 Az emésztőrendszer hiányosan ismertetett fertőzése 54 5,0 723 Egyéb nyaktáji panaszok 44 4,0 463 Akut mandulagyulladás 27 2,5 883 Egy vagy több ujj nyílt sebe 26 2,4 466 Akut vagy szubakut bronchitis vagy bronchiolitis 24 2,2 558 Egyéb nem fertőző gyomor-, bél- és vastagbélgyulladás 23 2,1 525 A fogak és a fogtartó rendszer egyéb betegségei 23 2,1 487 Influenza (kimutatott influenzavírussal) 20 1,8 Minden egyéb diagnózis 441 40,5 Összesen 1087 100,0 (Dr. Boros Tiborné) Meggeneder, O.: Krankenstandsauswertungen und betriebliche Gesundheitsförderung. = Sichere Arbeit, 2002. 1. sz. p. 40 45. Hinnen, U.; Krueger, H.: Arbeitsmedizin: zukünftige Herausforderungen. = Zentralblatt für Arbeitsmedizin, Arbeitsschutz und Ergonomie, 51. k. 11. sz. 2001. p. 479 481.