Franchet d Esperey, Louis-Félix-François

102-207_Britannica_9_kotet_Aprobetus_tortenelem 2012.10.30. 11:36 Page 102 Franchet d Esperey, Louis-Félix-François (szül. 1856. máj. 25. Mostaganem, Algéria megh. 1942. júl. 8. Albi, Franciaország), Franciaország marsallja és az I. világháború egyik legeredményesebb francia hadvezére; rákényszerítette Bulgáriát, hogy kilépjen a háborúból, és így az antant számára megnyitotta az utat Bécs felé, majd 1919-ben megindította a román hadsereg támadását a magyar Tanácsköztársaság ellen. A háború előtti időszakban Algériában és Tunéziában szolgált. Az I. világháború kitörésekor hadtestparancsnok volt Lille-ben. Sikeres hadvezetése eredményeképpen előléptették, ő lett a keleti (1916. márc.), majd az északi hadseregcsoport (1917. jan.) parancsnoka. 1918 májusában azonban vereséget szenvedett a németektől a Chemin des Dames mentén. Átvezényelték Makedóniába, a többnemzetiségű antant-haderők élére. Ott vívta ki azt a döntő jelentőségű győzelmet (1918. szept. 15 29.), amelynek következtében Bulgária kilépett a háborúból. Ezután merész támadást indított a Duna irányában, s ez az Oroszországból sietve visszaküldött, demoralizált német hadosztályok összeomlásához és Magyarország megadásához vezetett. 1921-ben Franciaország marsalljává léptették elő. franchise cégek egymással kötött megállapodásainak rendszere, amelyben a franchise-adó (franchisor) jogot ad partnerének (franchisee) arra, hogy kereskedelmi nevét, bejegyzett védjegyét (logóját), kereskedelmi formáját, termékét stb. használja, és nagyrészt a franchisor által előírt marketingkoncepció vagy -rendszer szerint meghatározott fizetési kötelezettség (franchise-díj) vállalása fejében árut vagy szolgáltatást kínáljon, forgalomba hozzon vagy továbbadjon. A franchise a franchise-adó cég nem anyagi jellegű elemeinek kihasználását feltételezi; a franchise-szerződés tárgya bármi lehet. A franchise a XX. században terjedt el. Francia eredeti nevén FrAnCESCO DI MArCO DI giacomo raibolini (szül. 1450. Bologna, Itália megh. 1517/18. jan. 5. Bologna), olasz reneszánsz festő; nagy hatással voltak rá a ferrarai mesterek: Lorenzo Costa, Franceso del Cossa és Ercole de roberti. Későbbi munkáin az umbriaiak, Perugino és raffaello hatása érezhető. A Mária mennybemenetele (1504) c. kompozícióján és ezzel rokon munkáin figyelhetőek meg érett stílusának jellemző sajátosságai: az umbriai mesterek stílusában ábrázolt festői sziklaalakzatokkal és kecses fákkal teli szelíd vidék, ill. a Costa emberalakjait idéző nyújtott formák. Jóllehet számos Madonna-kompozíciót alkotott, tökéletesen letisztultnak mondható egyéni stílusa néhány portréján mutatkozik meg. Ilyen pl. A gyermek Federico gonzaga arcképe (1510). 102 Francia Akadémia franciául ACADéMIE FrAnçAISE, irodalmi akadémia, az öt francia tudományos társaságot tömörítő Francia Intézet (Institut de France) legrangosabb tagozata. A richelieu bíboros kezdeményezésére 1634-ben létrehozott intézmény mind a mai napig folyamatosan működik. Az alapítók az irodalmi ízlés magas színvonalának fenntartását és az irodalmi nyelv rögzítését tűzték ki célul. Az Akadémia 40 tagot számlál, újat csak egy-egy akadémikus elhunytakor választanak. A formai és tartalmi irodalmi újítások ellenében fellépő testületet gyakran illették a konzervativizmus vádjával, holott az évszázadok során a francia irodalom szinte valamennyi nagysága helyet kapott a halhatatlanok között pl. Pierre Corneille, Jean racine, Voltaire, Chateaubriand, Victor Hugo, Ernest renan és Henri Bergson. Az európai irodalmi akadémiák között az Académie Française mind a mai napig megőrizte vezető helyét. Thinkstock Franchet d Esperey, Louis-Félix-François A Francia Akadémia épülete Párizsban francia buldog Franciaországban, az 1800-as évek végén, kis testű helyi és buldog jellegű ebek keresztezésével kialakított kutyafajta. Kis termetű, buldogszerű állat, de nagy, felálló, kerek végű füle van. Koponyája a füle között lapos, a szeme fölött pedig domború. Kiváló társ és őrző-védő kutya. Marma-

francia forradalmi és napóleoni háborúk Sally Anne Thompson / Animal Photography Partnership gassága 28 30 cm, testtömege 10 kg. rövid, finom szőrű bundája szürke, szürkésbarna (őzbarna) vagy fehér. Francia buldog francia csipke franciául POInT DE FrAnCE, francia csipketípus, ill. kézimunka-iskola; a XVII. században XIV. Lajos minisztere, Jean-Baptiste Colbert azért alapította, hogy megfékezze a külföldi csipkék vásárlásából fakadó pazarlást. Colbert Velencéből és Flandriából hozatott csipkemunkásokat, és a már meglévő központokban (Sedan, Alençon), ill. körülöttük telepítette le őket. Francia déli és antarktiszi területek francia nevén TErrES AuSTrALES ET AnTArCTIquES FrAnçAISES, Franciaország tengerentúli területe; a Kerguélen-szigetek, számos más az Indiai-óceán déli részén fekvő sziget, ill. az Antarktiszon található, francia közigazgatás alatt álló Adélie-föld tartozik hozzá. A francia déli és antarktiszi területeket 1955-ben hozták létre; számos szigete korábban Madagaszkárhoz tartozott. A területet korábban Párizsból igazgatták, 2004-óta a réunion szigetén székelő prefektus irányítja. Elsősorban tudományos kutatásoknak ad otthont; a szigetek összterülete 7997 km 2 (az Adélie-föld területe kb. 390 000 km 2 ), állandó lakossága 140 (2006). Francia Egyenlítői Afrika franciául AFrIquE équatoriale FrAnçAISE (AEF), négy közép-afrikai francia birtok összefoglaló neve 1910 59 között. 1960-ban ubangi-sari, és a 40 évvel korábban hozzácsatolt Csád (Tchad) területén jött létre a Középafrikai Köztársaság és a Csád Köztársaság. Közép- Kongó (Moyen-Congo) Kongói Köztársaság néven vált függetlenné, gabonban pedig kikiáltották a gaboni Köztársaságot. Francia Enciklopédia lásd Encyclopédie, L francia forradalmi és napóleoni háborúk 1792 és 1815 közötti háborúk sorozata, amelynek során Franciaország a többi európai nagyhatalom különféle koalícióival csapott össze, s rövid időre hegemóniát szerzett Európa nagy része fölött. A forradalmi háborúk (1792 1801) eredetileg a forradalmi vívmányok megvédését és terjesztését szolgálták. napóleon hatalomra kerülése után Franciaország célja azonban egyszerűen csak az lett, hogy megnövelje befolyását és területét. XVI. Lajos uralmának megdöntése és a köztársaság kikiáltása miatt az Európa többi részében uralmon levő monarchikus és dinasztikus kormányzatok szembefordultak Franciaországgal. A pillnitzi nyilatkozatban (1791) Ausztria és Poroszország felszólította az európai uralkodókat, hogy segítsenek helyreállítani a francia király hatalmát. 1792 áprilisában Franciaország hadat üzent. 1792. szeptember 20-án a Charles-François-Dumouriez és François- Christophe Kellermann vezette francia erők Valmynál feltartóztatták a betörő porosz osztrák sereget, novemberben pedig a franciák elfoglalták a későbbi Belgium egész területét. Ausztria, Poroszország, Spanyolország, a német - alföldi Egyesült Tartományok és nagy-britannia 1793 elején létrehozta az első franciaellenes koalíciót. Az elszenvedett katonai kudarcok nyomán a forradalmi kormányzat népfelkelést hirdetett: minden francia polgárnak a hadsereg rendelkezésére kellett állnia. Ezzel a módszerrel páratlanul nagy létszámú hadseregeket sikerült felállítani: a XVIII. század derekán lezajlott csatákban általában 60 000 70 000 főnyi seregek harcoltak, 1800 után napóleon rendszerint negyedmilliós hadseregekkel manőverezett, az 1812-es oroszországi hadjáratban pedig mintegy 600 000 francia katona vett részt. Franciaország 1795 elejére valamennyi fronton legyőzte a szövetségeseket, elérte Amszterdamot és a rajnát, s átlépte a Pireneusokat, Poroszországot pedig kikényszerítette a koalícióból (a poroszokkal aláírt különbéke 1806-ig érvényben volt). 1795 májusában a németalföldi Egyesült Tartományok helyén megalapították a francia befolyás alatt álló Batáviai Köztársaságot. észak-itáliában erős francia hadsereg veszélyeztette az osztrák szárd pozíciókat, parancsnoka azonban halogatta a támadás megindítását. 1796 márciusában leváltották, és egy sokkal erélyesebb tábornok, Bonaparte napóleon lépett a helyére. napóleon hadjáratot indított az itáliai erők ellen, s a harcokat lezáró Campo Formió-i békeszerződésben Ausztria kénytelen volt lemondani Osztrák németalföldről (ma Belgium és Luxemburg), el kellett ismernie az észak-itáliában megalakult Cisalpin és Ligur Köztársaságot is (mindkettőt a francia hatalom hozta létre). napóleon következő hadjárata hatalmas kudarccal végződött. 1798 májusában sereget küldött Egyiptomba, hogy onnan meghódítsa az Oszmán Birodalmat. Horatio nelson admirális azonban a nílusi csatában (aug. 1.) megsemmisítette a francia hajóhadat. 1799-ben napóleonnak nem sikerült bevennie Akkót, s visszatért Franciaországba (csapatai 103

francia forradalmi naptár Photos.com / Jupiterimages 1801-ig Egyiptomban maradtak). Ezalatt más francia seregek viszont újabb területeket hódítottak meg, s köztársaságokat hoztak létre rómában, Svájcban (a Helvét Köztársaságot) és az itáliai Piemontban (a Parthenopei Köztársaságot). Ekkor jött létre nagy-britannia, Oroszország, az Oszmán Birodalom, nápoly, Portugália és Ausztria részvételével a második koalíció. Bonaparte az arcarole-i hídon 1796. november 17-én Antoine- Jean Gros olajfestménye a Versailles-i Múzeumban napóleon 1799. november 9-én (VIII. év brumaire 18) államcsínnyel átvette Franciaország felett a hatalmat és első konzul lett. Ekkor a francia forradalom elleni külföldi intervenció veszélye már elmúlt, és az Ausztria fölött aratott 1800-as marengói győzelem után Franciaország az európai kontinens uralkodó hatalma lett. nagy-britannia továbbra is szemben állt napóleonnal, és nelson trafalgari diadala (1805. okt. 21.) elhárította a franciák angliai inváziójának veszélyét. 1805-ben új koalíció alakult, ám napóleon még ugyanabban az évben ulmnál és Austerlitznél győzelmeket aratott, majd 1806-ban legyőzte Poroszországot, a koalíció új tagját is. A háborút lezáró tilsiti békeszerződés megfosztotta Poroszországot az Elbától nyugatra fekvő vidékeitől, valamint Lengyelország egy részétől. Ausztria 1809-ben rövid háborút viselt a franciák ellen, de napóleon ismét győzött, s kikényszerítette a schönbrunni békét. A tilsiti és a schönbrunni békeszerződések nyomán a kontinentális Európa csaknem egésze vagy a francia császárság része, vagy szerződéses szövetségese lett. Az 1806-ban kibocsátott berlini dekrétumban napóleon kontinentális zárlatot rendelt el nagy- Britannia ellen. A rendelet értelmében az összes hajót elkobozták, amely brit kikötő érintése után ért partot valamelyik francia ellenőrzés alatt álló kikötőben. A blokád azonban kudarcot vallott, még a francia kereskedők is igyekeztek azt megkerülni. ráadásul, ezalatt nagy-britannia bővíteni tudta gyarmati piacait, s gazdasága megerősödve került ki a kereskedelmi háborúból. napóleon katonai sikereit elsősorban a csapatok gyors mozgatására és hirtelen, néha meglepetésszerű támadásokra épülő stratégiájának köszönhette. Az ellenfelek legtöbbször nem tudták összehangolni csapataik tevékenységét, így a franciák egységenként morzsolták fel az ellenállást. ugyanakkor, amíg a biztos utánpótlásra támaszkodó szövetséges haderő kivárhatta a megfelelő alkalmakat az ütközetekre, napóleon seregeinek egyre nagyobb gondot okoztak a hosszú utánpótlási vonalak. 1812- ben Barclay de Tolly és Bagratyion orosz tábornokok is hasonló stratégiát alkalmaztak az Oroszországba betörő napóleon ellen: az orosz csapatok folyamatosan kerülték az összecsapást, és a hadjárat egyetlen igazi csatájában, a borogyinóiban (szept. 7.) napóleon nem tudott döntő győzelmet kicsikarni, így végül kénytelen volt visszavonulni. Ekkor az oroszok üldözőbe vették a franciákat, s a hadjárat során napóleon összességében 500 000 katonát vesztett. A 35 C-os orosz tél is sok áldozatot szedett. 1813-ban újabb koalíció jött létre, ennek seregei már számbeli fölényben voltak a franciákkal szemben. napóleon szövetségesei egymás után elbuktak, s az év végére a császár a rajna nyugati partjára szorult vissza. 1814 elején megkezdődött Franciaország megszállása: márciusra Párizs elesett, április 6-án napóleon lemondott. Elba szigetére száműzték, de még egy év sem telt el, s 1815 márciusában új sereget toborozva viszszatért Franciaországba. Az ellene megszervezett hetedik utolsó koalícióban nagy-britannia, Oroszország, Poroszország és Ausztria tömörült. A napóleon végleges vereségét hozó waterlooi csatában (1815. jún. 16 18.) a franciák nem tudták megakadályozni, hogy a két irányból támadó hadsereg Wellington herceg angol és holland katonái, és gebhart Leberecht von Blücher porosz serege egyesüljön. Június 22-én napóleon ismét lemondott, és XVIII. Lajos király személyében visszaállították a Bourbon-monarchiát. francia forradalmi naptár más néven FrAnCIA KözTÁrSASÁgI naptár, a francia forradalom idején, 1793-ban bevezetett időszámítási mód. Célja az volt, hogy a gergely-naptárt tudományosabb, ésszerűbb és a keresztény képzettársításoktól mentes rendszerrel váltsák fel. A Forradalmi Konvent 1793. október 5-én vezette be az új időszámítást, amelynek kezdetét (I. év vendémiaire 1.) a gergely-naptár szerint 1792. szeptember 22-ére tették. A francia forradalmi naptár 12 hónapja (hetek helyett) három-három 10 napos dekádból állt, az esztendő végére pedig öt (szökőévekben hat) pótnapot 104

102-207_Britannica_9_kotet_Aprobetus_tortenelem 2012.10.30. 11:36 Page 105 francia forradalom befolyásos polgárok) gyűlését, hogy előterjessze reformterveit, amelyek a kiváltságos osztályok adóterheinek növelésével elősegítették volna az államháztartás hiányának felszámolását. A gyűlés elutasította a reformokat, s követelte, hogy 1614 óta első ízben hívják össze a rendi gyűlést, ebben a papság, a nemesség és a polgárság (harmadik rend) képviseltette magát. Ám Calonne utódai minden ellenállással szembeszállva meg akarták valósítani reformterveiket, s ez kiváltotta az arisztokratatestületek lázadását. 1788 tavaszán és nyarán zavargások törtek ki Párizsban és számos más nagyvárosban. XVI. Lajos királynak engednie kellett: a korábban már menesztett Jacques neckert nevezte ki pénzügyminiszterré, és megígérte, hogy összehívja a rendi gyűlést. A gyűlésen végül a harmadik rend 600, a nemesség és a papság 300 300 küldötte vett részt, ám ezekben az arányokban is csak hosszas viták után sikerült megegyezni. Az 1789-es események. A rendi gyűlés 1789. május 5-én ült össze Versailles-ban, de nem tudtak megállapodni abban, hogy a küldöttek különkülön szavazzanak, vagy mindegyik rend egy szavazattal rendelkezzen. Az előbbi a harmadik rendnek, az utóbbi viszont a két másik rendnek kedvezett volna. A vita során a harmadik rend elnyerte az alsópapság támogatását a király pártfogását élvező kiváltságosokkal szemben. A harmadik rend képviselői június 20-án győzedelmeskedtek, s ekkor a versailles-i Labdaházban (jeu de paume) megesküdtek, hogy addig nem oszlatják fel a nemzetgyűlést, amíg az el nem fogadja Franciaország új alkotmányát. XVI. Lajos vonakodva bár, de enge- Hulton Archive / Getty Images tettek. A hónapok neve sorban: vendémiaire, brumaire, frimaire, nivôse, pluviôse, ventôse, germinal, floréal, prairial, messidor, thermidor és fructidor. A gergely-naptárban szereplő szentek nevét magvak, fák, virágok és gyümölcsök nevével helyettesítették. A gergely-naptárt napóleon alatt, 1806. január 1-jén állították vissza Franciaországban. francia forradalom más néven 1789-ES FOrrADALOM, forradalmi mozgalom; 1787 99 között megrázta Franciaországot, s 1789-ben érte el első csúcspontját. Innen származik a hagyományos elnevezés, az 1789-es forradalom, amely egyszersmind a régi rend (ancien régime) bukásának idejét is jelzi, és megkülönbözteti az eseményt az 1830-as és az 1848as francia forradalmaktól. Bár a történészek vitáznak a forradalomhoz vezető útról, a következő kiváltó okokat valamennyien elfogadják: 1. Franciaország a legnépesebb európai ország létére nem tudta megfelelőképpen élelmezni lakosságát; 2. a gazdag és feltörekvő burzsoáziát sokkal inkább kizárták a politikai hatalomból, mint bármely más országban; 3. a parasztok egyre kevésbé voltak hajlandók fenntartani a megterhelő feudális rendszert; 4. a politikai és társadalmi reformokat szorgalmazó francia racionalisták a felvilágosodás képviselői műveit Franciaországban többen olvasták, mint máshol; 5. a francia részvétel az amerikai függetlenségi háborúban végleg megrendítette az államháztartást. Arisztokratalázadás (1787 89). Charles-Alexandre de Calonne pénzügyminiszter 1787 februárjában összehívta az előkelők (főpapok, főnemesek és A Rendi Gyűlés megnyitása Auguste Couder festménye (1839) a Versailles-i Múzeumban 105

francia forradalom dett, s felkérte a papságot és a nemességet, hogy a harmadik rendhez csatlakozva alakítsa meg az Alkotmányozó nemzetgyűlést. Azonban a király csapatokat gyűjtött, hogy feloszlassa az új testületet. Ezalatt az országot élelmiszerhiány is sújtotta, és terjedtek a hírek a harmadik rend ellen a király részvételével szőtt arisztokrataösszeesküvésről. 1789 júliusában beköszöntött a nagy félelem korszaka, a parasztság körében ekkor már pánik uralkodott. A király menesztette neckert, és csapatösszevonásokat hajtott végre Párizs környékén. Ennek eredményeképp július 14-én a párizsi tömeg megostromolta és bevette a Bastille-t. Egyrészt az épület mint börtön a királyi önkény jelképe volt, másrészt, a párizsi hadsereg néhány nappal korábban helyezett biztonságba nagy mennyiségű puskaport a Bastilleban. A tényleges forradalom ezzel vette kezdetét. Vidéken a parasztok fellázadtak földesuraik ellen, ez viszont a nemeseket és a polgárokat rémítette meg. A nemzetgyűlés egyetlen utat látott a parasztság lecsendesítésére: augusztus 4. éjjelén eltörölte a feudális jogrendet és az egyházi tizedet. Augusztus 26-án kiadta Az ember és polgár jogainak deklarációjá -t, amely kinyilvánította a szabadságot, az egyenlőséget, a tulajdon sérthetetlenségét és az elnyomással szembeni ellenállás jogát. A király azonban nem volt hajlandó szentesíteni sem az augusztus 4-i határozatokat, sem a nyilatkozatot. A párizsi nép ismét felkelt, és október 5-én Versailles-ba vonult. Egy nappal később a királyi családot Párizsba hurcolták. Az Alkotmányozó nemzetgyűlés követte az udvart, s Párizsban folytatta az új alkotmány megszövegezését. Az új rend. Az Alkotmányozó nemzetgyűlés felszámolta a feudalizmust, megszüntette a régi rendeket, megteremtette a polgári egyenlőséget, s a közhivatalokba való választhatóság tekintetében a jogegyenlőséget érvényesítette. Az államadósságot csökkentendő, államosították a római katolikus egyház franciaországi birtokait. A döntés nyomán számottevő mértékben átalakult a tulajdoni szerkezet. A változások fő haszonélvezője a polgárság és a birtokos parasztság volt. Miután az egyházat megfosztották vagyonától, a nemzetgyűlés kibocsátotta a papságra vonatkozó polgári alkotmányt (Constitution civile du clergé). Ezt a pápa és a francia papság többsége elutasította. A nemzetgyűlés eltörölte a bonyolult közigazgatási rendszert is. Új egységek születtek (megyék, körzetek, kantonok és kommunák), ezeket választott gyűlések irányították. Az igazságszolgáltatás alapelveit is gyökeresen megváltoztatták. A király azonban nem akart együttműködni az új hatóságokkal. 1791. június 20 21-én családostul szökést kísérelt meg, de Varennes-ben elfogták, és visszavitték Párizsba. Forradalom és ellenforradalom Franciaországban és Európa többi részén. A franciaországi események új reménységgel töltötték el a többi ország forradalmárait is. Ezalatt Franciaországban sok ellenforradalmár nemesek, papok és a polgárok egy része felhagyott a harccal, és emigrált, majd a többi európai uralkodótól kért segítséget. A környező országok kezdetben közömbösek maradtak, ám amikor az Alkotmányozó nemzetgyűlés kimondta a népek önrendelkezési jogát mint a nemzetközi jog forradalmi elvét, aggódni kezdtek. 1791. szeptember 13-án az avignoni pápai területet újraegyesítették Franciaországgal. Franciaország és Európa többi része között egyre mélyült a szakadék, végül 1792. április 20-án Franciaország hadat üzent Ausztriának és Poroszországnak. Háború, a király kivégzése, forradalmi terror. A háború első szakaszában (1792. ápr. szept.) Franciaország sorozatos vereségeket szenvedett: az osztrák porosz hadsereg átlépte a határt, és gyorsan nyomult előre Párizs felé. A francia forradalmárok, akik úgy gondolták, hogy a király és az arisztokraták elárulták őket, 1792. augusztus 10-én megostromolták a XVI. Lajos lakóhelyéül szolgáló Tuileriákat, s a Temple-be zárták a királyi családot. Szeptember elején a párizsi tömeg betört a börtönökbe, és lemészárolta az ott fogva tartott nemeseket és papokat. Időközben a forradalom felébresztette a franciák nemzeti érzéseit, s önkéntesek ezrei léptek be a hadseregbe. Szeptember 20-án a végső erejét összeszedő francia sereg Valmynál megállította a poroszok előrenyomulását. ugyanazon a napon összeült az újonnan választott nemzeti Konvent, hogy megfossza trónjától a királyt, és kikiáltsa a köztársaságot. A háború második szakaszában (1792. szept. 1793. ápr.) a forradalmárok fölébe kerekedtek az ellenségnek. A francia seregek elfoglalták Belgiumot, a rajna-vidéket, Savoyát és a nizzai grófságot, s felszámolták a feudalizmust ezeken a területeken. A nemzeti Konvent két táborra szakadt: a girondisták polgári köztársaságot szerettek volna létrehozni Franciaországban, és ki akarták terjeszteni a forradalmat egész Európára, míg a robespierre vezette hegypártiak (montagnards) nagyobb gazdasági és politikai hatalmat követeltek az alsóbb néposztályoknak, de a forradalmi tevékenységet Franciaországra akarták korlátozni. A girondisták erőfeszítései ellenére a nemzeti Konvent helybenhagyta a XVI. Lajosra árulás miatt kiszabott halálos ítéletet, így a királyt 1793. január 21-én lefejezték. A háború 1793 tavaszán a harmadik szakaszába lépett, ekkor a franciák ismét vereségeket szenvedtek. Ausztria, Poroszország és nagy-britannia létrehozta a később első koalíciónak nevezett szövetséget, ehhez Európa legtöbb uralkodója csatlakozott. Franciaország elveszítette a későbbi Belgiumot és a 106

Francia Guyana rajna-vidéket, s a betörő ellenség már Párizst fenyegette. A kudarcok a szélsőségeket erősítették: a girondista vezetőket kizárták a nemzeti Konventből, s a sansculotte-ok (munkások, mesteremberek, boltosok, kisbirtokosok és mezőgazdasági munkások) támogatását élvező hegypártiak ragadták magukhoz a hatalmat. Diktatúrájuk 1794. július 27-ig (az előző évben bevezetett forradalmi naptár szerint a II. év thermidor 9-ig) tartott. A hegypártiak a sansculotte-ok nyomására és a honvédelmi célok érdekében radikális gazdaság- és társadalompolitikát tettek magukévá. Maximálták az árakat, megadóztatták a gazdagokat, központi segítséget nyújtottak a szegényeknek és a rokkantaknak, bevezették az ingyenes és kötelező oktatást, elkobozták és eladták az emigránsok vagyonát. A rendkívüli intézkedések országszerte lázongásokat szültek, de a forradalmi terror megtörte az ellenállást. Legalább 300 000 gyanúsítottat tartóztattak le, közülük 17 000-et halálra ítéltek és kivégeztek. Sokan a börtönökben haltak meg. Ezalatt a forradalmi kormány hadserege elérte az egymillió főt, s a háború 1794 tavaszán új fordulatot vett. Az osztrákok ellen aratott fényes fleurusi győzelem (1794. jún. 26.) nyomán a franciák újból elfoglalták Belgiumot. A diadal okafogyottá tette a további terrort; 1794. július 28-án (a II. év thermidorjának 9. napján) a nemzeti Konvent kivégeztette robespierre-t. Ezt követően a forradalmi intézkedések többségét megszüntették. A nemzeti Konvent új alkotmány megtárgyalásába kezdett, nyugaton és délkeleten pedig kibontakozott a királypárti fehérterror. A royalisták Párizsban is megpróbálták átvenni a hatalmat, az ifjú Bonaparte tábornok azonban 1795. október 5-én (IV. év vendémiaire 13.) meghiúsította a puccskísérletet. A direktórium és a terjeszkedő forradalom. A nemzeti Konvent által elfogadott III. évi alkotmány öttagú direktórium kezébe adta a végrehajtó hatalmat. Kétkamarás Parlamentet (Corps Législatif) hozott létre, amely a vének tanácsából és az ötszázak tanácsából állt. 1797. szeptember 4-én (V. év fructidor 18.) azonban eltávolították a royalistákat a direktóriumból és a törvényhozó tanácsokból. Ezalatt a francia seregek elfoglalták a rajna-vidéket és Hollandiát, s 1795-ben béketárgyalásokra kényszerítették Hollandiát, Toscanát, Poroszországot és Spanyolországot. Egy évvel később Bonaparte Itáliába is behatolt, az Ausztria vezette forradalomellenes erők 1797-ig tartottak ki. 1798-ban és 1799- ben a franciák megszállták Svájcot, a Pápai Államot és nápolyt is. Az elfoglalt területeken testvérköztársaságokat hoztak létre, amelyek átvették a forradalmi Franciaország intézményeit. nagy-britannia azonban hadiállapotban maradt Franciaországgal. Minthogy az angliai partraszállás kivihetetlen volt, Bonaparte kérésére a direktórium úgy döntött, hogy Egyiptom megszállásával támaszt fenyegetést a britek indiai uralmával szemben. A Bonaparte vezette expedíciós haderő könnyedén megszállta Máltát és Egyiptomot, Horatio nelson hajóhada azonban a nílusi csatában (1798. aug. 1.) megsemmisítette a franciákat. Ezt követően koalíció jött létre Ausztria, Oroszország, Törökország és nagy- Britannia közt, s e szövetség 1799 első felében a határaik mögé szorította vissza a francia seregeket. Bonaparte ekkor visszatért Franciaországba, november 9-én (VIII. év brumaire 18.) feloszlatta a direktóriumot, és első konzul -ként Franciaország vezetője lett. Bár bejelentette, hogy a forradalom véget ért, ő maga új formában terjesztette azt Európa-szerte. Robespierre a guillotine-nál, miközben lábbal tiporja az 1791-es alkotmányt karikatúra a francia forradalom idejéből Francia Guyana franciául DéPArTEMEnT DE LA guyane FrAnçAISE, Franciaország tengerentúli megyéje Dél-Amerika északkeleti partvidékén; Keleten és délen Brazíliával, nyugaton Suriname-mal határos, északkeleten pedig az Atlanti-óceán határolja. Fővárosa Cayenne. Francia guyana földje a guyanai-felföld röghegységének része. A rendszerint északkelet felé tartó folyók nagymértékben erodálták a hegységet, így Francia guyana nagy része alacsony fekvésű. nyugaton a Maroni folyó alkotja a Francia guyana és Suriname közötti határt, a keleti, brazil határt pedig az Oyapock. Délen a Tumac-Humac-hegység csúcsai 700 m-es magasságot érnek el. Cayenne-től délkeletre mocsaras síkság, nyugatra szavanna terül el. Az ország több mint 80%-át trópusi erdők borítják. December és július között hatalmas esőzések vannak, az év másik fele jóval szárazabb. Az éves csapadékmennyiség a 3800 mm-t is elérheti. A hőmérséklet egyenletes, 25 27 C között ingadozik. The Bettmann Archive 107