A könyv Testünk arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg. Életmódunknak köszönhetjük, ha idő előtt megöregszünk, megbetegszünk vagy túl gyorsan ér utol minket a halál. A legtöbb betegség alapja a túlsavasodás. Természetellenes étkezési szokásaink következtében testünkben mindig túl kicsi a rendelkezésre álló bázisok mennyisége. Kurt Tepperwein, aki évtizedek óta a különböző betegségek okaival foglalkozik, könyvében elmagyarázza, miért olyan veszélyes a test túlsavasodása, és mit tehetünk annak érdekében, hogy megint harmonikussá váljon testünkben a savak és bázisok aránya. A szerző arra biztatja az olvasót, hogy határozza meg savpotenciálját és készítse el egyéni savgrafikonját. Ezenkívül a könyv bőséges információt ad az egészséges táplálkozásról és életmódról is. A szerző Kurt Tepperwein 1932-ben született Lobensteinben, sikeres vállalkozó és vállalati tanácsadó volt, mielőtt 1973-ban visszavonult a gazdasági életből. Ezután természetgyógyászként és kutatóként kezdett tevékenykedni a betegség és a szenvedés valódi okainak területén. 1984 óta a szellemi tudományok nemzetközi akadémiájának vezetője. A mentális és intuíciós tréning általa kifejlesztett technikájának alkalmazása ma sokak életének elengedhetetlen része. Tepperweint, akinek életvezetési tanácsadói és önsegítő könyvei számos nyelven megjelentek, 1977-ben az első német ezotériai díjjal tüntették ki. HOLISZTIKUS GYÓGYÍTÁS KURT TEPPERWEIN SAVTALANÍTÁS - A FIATALSÁG FORRÁSA Általános jó közérzet a harmonikus sav-bázis egyensúly segítségével A szerző és a kiadó legjobb tudása és lelkiismerete szerint ellenőrizte az itt ismertetett információkat, ennek ellenére nem vállalnak felelősséget semmiféle olyan károsodásért, amely közvetve vagy közvetlenül az itt ismertetett módszerek alkalmazásával függ össze. Komoly panaszok esetén kérjük, vegye igénybe orvos vagy természetgyógyász segítségét, aki szakavatott diagnózist állít fel, és kezelésben részesíti önt. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Kurt Tepperwein: Jungbrunnen Entsäuerung 2001 by Wilhelm Goldmann Verlag a division of Verlagsgruppe Random House GmbH München, Germany
ISBN 963 9519 94 4 M-érték Kiadó Kft. Budapest, 2004 Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad. HIPPOKRATÉSZ (i. e. 460-377) Bevezető: A savtalanítás nélkülözhetetlen Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg. Szokásainktól függ, hogy egészségesen öregszünk-e meg, vagy betegség és korai halál lesz az osztályrészünk. Minden bosszúság, mindenfajta stressz, minden nem természetes táplálék, minden természetellenes és így életidegen magatartás lecsíp egy keveset életünk bankszámlájából", míg már csak a töredéke marad meg annak, ami lehetett volna... Ezzel ugyanakkor a betegségek és a szenvedés alapjait is megteremtjük. Az a legszebb az egészben, hogy bármikor leállíthatjuk és visszafordíthatjuk ezt a folyamatot. Örvendetes dolog egészségben és erőben sokáig élni, ajándék, mellyel bármikor meglephetjük magunkat. Nem kíván nagyobb erőfeszítéseket, és mindenkinél ugyanahhoz az örvendetes eredményhez vezet: jóval hosszabb ideig megőrizzük fiatalságunkat, és öregkorunkig egészségesek és erősek maradunk. Számtalan betegség létezik, a kiváltó ok azonban mindig ugyanaz: a természetellenes, az életnek nem megfelelő életmód. Rossz az életmódunk, ha nem vagyunk egészségesek, és nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. A természetellenes életmódnak két oka lehet: tudatlanság és hanyagság. Mindkettő bármikor megszüntethető. És a belátás az egyetlen hatékony orvosság. Sokan azonban orvosságot szednek a fájdalom ellen, és ha a fájdalom elmúlik, azt képzelik, hogy egészségesek. A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert az egészség közvetlenül függ a test sav-bázis egyensúlyától. A legtöbb betegség alapja a túlsavasodás, és a test alapos savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapja. Ez elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható meg. Mindenki az erdők kihalásáról és a savas esőkről beszél. De azok a káros anyagok, amelyek kipusztítják erdeinket, szétrombolják egészségünket is. Először az erdő pusztul el, azután az ember. A savas eső savas talajt eredményez, a savas táplálék pedig túlsavasodásban
szenvedő embereket. Az emberi test természetellenes túlsavasodása ugyanakkor korai megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet. Ha változtatni akarunk a helyzeten, elsőként fel kell számolnunk tudatlanságunkat. Második lépésként meg kell tennünk azt, ami elengedhetetlen, és természetes szokásokat kell felvennünk. Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az egészségével. Minél hamarabb elkezdjük ezt, annál meglepőbb és nagyszerűbb eredményeket érhetünk el. Bár kétségtelenül fontos, hogy minél hamarabb foglalkozni kezdjünk ezzel a témával, egy nyolcvanéves ember is jelentősen javíthat az egészségi állapotán akár néhány óra alatt. A tökéletes egészséghez vezető lépéseket mindenki ismeri, és egyértelmű, hogy a betegség és a korai öregedés a természetellenes szokások terméke". Az utóbbi időben forradalmi felismerésekkel szolgáltak az orvosi kutatások, amelyek hihetetlen áttöréshez vezettek a magas korban is megőrzött tökéletes egészség és életerőhöz vezető út szempontjából. Az információ korában élünk, mégis gyakran teljes homály fed fontos, sőt létfontosságú információkat. Vannak olyan népcsoportok, sőt egész népek, akiknél teljesen normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember anélkül, hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez még manapság is lehetséges. És meglepő, hogy egészen egyszerű lépések milyen hihetetlen mértékben javítanak az ember egészségi állapotán nagyon rövid időn belül. E téren a test savtalanítása és ásványianyagkészleteinek újraépítése a legfontosabb lépés, amely minden terápia alapja, valamint a gyógyulás és az öregkorunkig megőrzött egészség feltétele. Korunkban a következőket mondja erről Heine professzor, a Witten- Herdecke Egyetem Anatómiai és Klinikai Morfológiai Intézetének vezetője: Minden krónikus megbetegedés először lokális,»rejtett«acidózissal (a vér savtartalmának kóros növekedése - a Fordító) kezdődik, amely az alapszubsztancia megfelelő gyulladásos sejtreakciókkal kísért latens, globális acidózisába, és végül manifesztálódott acidózis esetén egy, az alapszubsztancia szabálylehetőségeinek fokozódó elvesztésével (megdermedésével) járó ördögi kör kialakulásába torkollik." Heine professzor szerint csak a krónikus acidózis megszüntetése (többek közt az alkálikészletek növelése útján) és a szabad gyökök megkötése (többek között zöldségekkel, hüvelyes növényekkel, C-vitaminnal) jelenthet esélyt a gyógyulásra". A professzor végkövetkeztetése szerint a
klasszikus orvostudomány nem ismer más olyan terápiát, amely megszüntetné az acidózist. Amit naponta teszünk, az határozza meg, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni! 1. Miért vannak bennünk savak? Minden élet a tengerben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki. A tengervíz ph-értéke 8-8,5. Testünk csekély ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti ph-értéket tart fent a vérben. Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban. A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. Táplálkozáskutatók, például Ragnar Berg, dr. Franz Mayr, Maximilian Bircher-Benner vagy Friedrich Sander újra és újra utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt a létfontosságú tényt a mai napig figyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt jelent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostudomány terén bevett módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart. Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket pusztítja el, hanem az élet minden formáját. Az anyagcsere-folyamat következtében folyamatosan savak keletkeznek a testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek még inkább felgyorsítják a túlsavasodás kialakulásának folyamatát, így a sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és választják ki őket. A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek szétroncsolni. Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.
Csupán körül kell néznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire fontos testünk számára a sav-bázis egyensúly, és milyen veszélyes, sőt romboló hatású a túlsavasodás. Az erdők pusztulása a talaj elsavasodására vezethető vissza, ami a savas esők nyomán következik be. Ugyanez a savas eső néhány év leforgása alatt úgy szétmar több száz éves dómokat, hogy a homlokzaton lévő alakoknak gyakran felismerhetetlenné válik az arcuk. Ha a sav még a követ is így kikezdi, elképzelhetjük, milyen nagy megterhelést jelent testünk számára a túlsavasodás. A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja - az egészség az ember teljesen természetes állapota. Betegségeink csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az ízületi gyulladást és a vesekövet is. Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy egyik olyan élelmiszer sem tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak. Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság és stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Amíg a test még ki tud vonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget. Ennek köszönhetően azonban leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a csontok, ami szívinfarktushoz, gutaütéshez vagy csontritkuláshoz vezet, de reumát, köszvényt, arthrosist, csigolyadeformációkat stb. is okozhat. Ki gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió; az ekcéma és a fogszuvasodás is a túlsavasodás következménye? A túlsavasodás egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember élénknek, ugyanakkor gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és hosszú pihenési időszakokra van szüksége. A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.
Ráadásul minden embert számtalan, sajnos gyakran fel nem ismert méreg fenyegeti. Idetartoznak a rovarölő és a gyomirtó szerek maradványai, de a számtalan adalékanyag is, többek közt a tartósítószerek, színezékek stb., nem beszélve az ivó- és a fürdővíz klórozásáról. Ezek együttes hatása egy csomó, többnyire ismeretlen későbbi következménnyel jár. A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó állomásait, sőt gyakran a végét jelentik. A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen leépíteni értékes ásványianyag-készleteit mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében hulladéktárolókat" kell létrehoznia, egyiket a másik után mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat. Pedig ez a folyamat nemcsak elkerülhető, de elsősorban bármikor visszafordítható. Egy-három éven belül a test újból megtisztul, a szeméttelepek eltűnnek, és az ásványianyag-raktárak megint színültig megtelnek. Szellemünk megint olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatalkorunkban éreztük, és újból érvényre jut majd az ember belső szépsége. A test túlsavasodásának legfőbb okai Általánosságban: helytelen táplálkozás (tartósított élelmiszerek) helytelen étkezési szokások helytelen életmód Részletesen: túl sok fehérje cukor alkohol nikotin telített zsírsavak környezeti mérgek élvezeti szerek (pontosabban: élvezeti mérgek) elektroszmog
kémiai eredetű orvosságok bosszúság és agresszió stressz és feldolgozatlan lelki megterhelés A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy kiválasztó szerv a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztó szerven keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet leadhatná a vizeletbe a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket. A kötőszövet védőrétegként veszi körül a test valamennyi sejtjét. A sejtek teljes ellátása és a bomlástermékek elszállítása a kötőszöveten keresztül megy végbe. De az idegrendszerből is csak ezen az úton továbbítódhatnak az információk a sejtekhez, és visszafelé is, különben jelentős mértékben károsul a sejtek anyagcseréje. Ha a kötőszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további savadagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, vagy köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként diagnosztizálhatók. Ha a savtartalmú lerakódások szétroncsolják a porcszövetet, arthrosis alakul ki. Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is; a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és oxigénhiányhoz vezet. A savak azonban hosszú távon szétroncsolják a kötőszövet kollagénrostjait is, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést okoz. A szervezet a saját fehérjéjével, a fibrinnel próbálja kijavítani a károkat, ettől azonban egyre rugalmatlanabbá válik a kötőszövet, és egyre csökken a tárolókapacitása is. Már nem tudja megfelelően ellátni pufferfunkcióját, és a test idő előtt öregedni kezd, aminek a ráncok és a cellulitisz csak az első állomásait jelentik. A kötőszövet kollagénrostjai úgy megduzzadnak, hogy fájdalmat okoz minden mozdulat. A hosszan tartó túlsavasodás krónikus gyulladásokhoz így állandó fájdalmakhoz vezet. Ha a kötőszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan megfulladnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötőszövet az egész testet behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a testünket.
A gyomor: sav- és bázistermelő szerv A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotórészének felbontásával sósavat termel - ez az úgynevezett gyomorsav, amelynek ph-értéke 2,8 és 1,2 közt mozoghat. A konyhasó egyszerű nátrium-klór vegyület. A konyhasó felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik. Gyomrunknak konyhasóra, szén-dioxidra és vízre van szüksége ehhez a művelethez, amelynek során a klór és a hidrogén sósavvá vegyül. Ugyanakkor kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénből, szénből és oxigénből épül fel - ez a szódabikarbóna vagy nátrium-hidrogénkarbonát, amely egy bázis. Egy gramm sósavval így 2,3 gramm szódabikarbóna jön létre. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész testben, és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat. Ha nincs elegendő bázis a testben, az több konyhasót bont fel, így termeli meg azokat a bázisokat, amelyekre sürgős szüksége van. Ám eközben természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi szükség, és amely gyomorégést okoz. Ha ilyenkor eszünk egy keveset, többnyire elmúlik a gyomorégés, mert a gyomorsav elegyedik a táplálékkal, de ennek következtében több gyomorsav is termelődik, így a túl sok sav még több savat eredményez. Ha a gyomor már nem bír a savakkal, egy részüket leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetően csökken ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez vezet, amire a nyombél fekélyekkel válaszol. Azért fontos, sőt létfontosságú, hogy elegendő bázis legyen a szervezetünkben, mert a bázisoknak kettős szerepük van. Egyrészt az emésztést segítő szerveknek, a májnak, az epének és a hasnyálmirigynek nagyon sok bázisra van szükségük az emésztőnedv képzéséhez: fél liter epefolyadékra, egy liter hasnyálmirigy-váladékra és mintegy három liter bélmirigynedvre. De még ennél is fontosabb a bázisok másik feladata, nevezetesen a test, és elsősorban a kötőszövet savtalanítása. Ha a bázishiány miatt nem lehet kielégítően elvégezni ezt a feladatot, a testnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie. Mivel a bázisok feladatuk teljesítése során elhasználódnak, folyamatosan és kielégítő mennyiségben be kell vinnünk őket a szervezetbe, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás vagy étrend-kiegészítők útján. Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük ugyan a gyomor savtermelését, de egyúttal természetesen a fontos bázistermelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.
A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó bázisokat követeli, nem pedig a savtermelés meggátolását. A gyomorégés során felszökő sav kimarja és idővel legyengíti az érzékeny nyelőcsövet, így itt rák alakulhat ki. Végül a vesék sem boldogulnak a savtúlkínálattal, így ezen a területen is megbetegedések lépnek fel. A túlsavasodás összetett és katasztrofális következményekkel jár, mégis könnyedén elkerülhető, ha felismerjük az összefüggést. A vér egy egészen különleges nedv Azt mondják, a vér a lélek székhelye, és ha valaki elvérzik, úgyszólván megfosztják a lelkétől. A vér azonban mint folyékony szállítószerv, eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik mennyire fontos a test számára a ph-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már halálos következményekkel járna. Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, és eltömítik azokat. Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát. Honnan van a sok sav? Miért sokkal valószínűbb a túlsavasodás, mint a bázistúlkínálat? Savakat a test maga is termel, emlékezzünk csak a gyomorsavra, bázisokat azonban kizárólag a táplálékkal vehetünk magukhoz, és folyamatosan el is használjuk őket. Ezenkívül túl kevés alkalmat adunk a szervezetünknek arra, hogy természetes módon szabaduljon meg a savaktól, mert túl keveset iszunk, és nem mozgunk eleget. Emiatt túl kevés savat lélegzünk ki a tüdőnkön, ráadásul az oxigénhiány további savak termelődéséhez vezet. A test a krónikus vitamin- és nyomelemhiány miatt is savakat képez, mert nem tud
befejezni bizonyos anyagcsere-folyamatokat. Ha a rossz élelmiszert rosszkor, rosszul megrágva és gyorsan esszük meg, még egy eredetileg bázikus élelmiszer is savszállítóvá alakulhat át. (A táplálkozástudományban ezt bázisfordításnak" nevezik.) E téren fontos szerepet játszik az emésztőrendszer egyéni állapota: amennyiben túlerőltetett, a félig megemésztett nyers táplálék erjedni kezd a gyomorban, és savvá alakul. Ez számtalan panaszt eredményezhet. Az ember elcsigázottnak érzi magát, krónikus fáradtság gyötri, és csak nagyon lassan piheni ki magát, akkor sem teljesen. A bőr hajlamos az ekcémára, az orr és a szem irritációval reagál, és tisztázatlan eredetű, egyre erősödő fájdalmak jelentkeznek. Így jelzi a test, hogy már nem bír a nagy mennyiségű savval, és sürgős segítségre van szüksége. Ha a szervezetnek két étkezés között vagy az éjszaka folyamán nem sikerül lebonyolítania a salaktalanítást és a savtalanítást, a savak egyre inkább feldúsulnak a kötőszövetben, mígnem a latens acidózis akut túlsavasodásba csap át. Ha még ilyenkor sem történik változás, az halálos következményekkel járhat. Ilyen esetekben meg kell változtatni az egész közeget, azaz tartósan és rendszeresen savtalanítani kell a testet. Ennek hatására javulnak a testfunkciók, és a lokális panaszok, betegségtünetek olyan ütemben tűnnek el, hogy megint tehermentessé válik a közeg. Már Hippokratész is azt mondta i. e. 400-ban: Testünk erőinek valamennyi összetétele közül a savak hatása a legkárosabb." A közeg kétfajta eltérést mutathat, egy bizonyos anyag hiányát vagy feleslegét, de e kettő egyszerre is jelentkezhet. Ha a közegnek nem megfelelő az ellátottsága, a sejtek túl kevés létfontosságú tápanyagot, vagyis vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet kapnak. Minél nagyobb a hiány, a sejtek annál kevésbé képesek ellátni feladataikat. Ha a hiány hosszú ideig tart, vagy túllép egy bizonyos mértéket, a sejtek elhalnak. Ugyanez történik akkor is, ha káros anyagok özönlik el a közeget. Ezek az anyagok korlátozzák az oxigén- és tápanyagszállítást, akadozni kezd a melléktermékeknek a sejtekből való elszállítása, míg végül a sejtek megfulladnak a saját hulladékukban. A túlterhelés kezdetben működészavarokhoz, gyulladásokhoz vezet, később azonban - ha nem változik a helyzet - a szövet szétroncsolódásához. Ebben a helyzetben a test alapos és rendszeres savtalanítása az egyetlen hatékony segítség. A test többnyire évtizedekig tartó túlsavasodása után már nem elég az, ha a táplálkozás terén átállunk a bázisképző élelmiszerekre, például a
gyümölcsre, a zöldségre és a burgonyára. Hosszabb időn át szükségünk van étrend-kiegészítőkre is, elsősorban azért, hogy lehetővé tegyük a test ásványianyag-készleteinek újraépülését. A mély lélegzetvétel is savtalanítja a testet, ahogy a táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése is fokozza annak lúgosodását. A legtöbb sav az élelmiszerek, elsősorban a túl sok fehérje révén jön létre. Ha az ember idősebb korban fehérjében szegényen táplálkozik, azzal jelentősen meghosszabbítja az életét. Hogy kimossuk a belekből, sejtekből stb. a salakanyagokat és a savakat, mindennap, lehetőleg már reggel el kell árasztanunk" szervezetet bázisokkal (lásd 3. fejezet). A test acidózisa a rák kialakulásának alapja is, amelynek mindig elsavasodott közegre van szüksége. Az arthrosis sem feltétlenül öregkori tünet, csak időskorban gyakrabban jelentkezik, mert a porcok különösen sok bázist tartalmaznak, és belőlük vonja el a test, ha túlsavasodott. Így valami kristályos smirgli" marad belőlük, amely elkoptatja az ízületeket. Az alapos savtalanítás végül lelki és testi egészséghez vezet. A bőrön keresztül zajló megtisztulás érdekében ajánlott a legalább kétórás időtartamú fürdő ( kilúgozó fürdő") - a fürdővíz ph-értékét szódabikarbóna segítségével állíthatjuk be 8,5-re. Megelőzhetjük a migrénrohamokat és a szénanátha tüneteit, ha az első tünetek jelentkezésénél vagy előtte egy pohár meleg, illetve forró vízben (nem ásványvízben) feloldva beveszünk egy púpozott teáskanál szódabikarbónát. Mindenfajta savtalanításnál ügyelni kell a bőséges folyadékbevitelre, hogy a szervezetből ki tudjuk mosni a feloldott savakat. Ha a vizelet továbbra is savas kémhatású marad, pedig mi savtalanító szereket vettünk be, akkor nem volt elegendő a mennyiség. A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet azon az úton, amely az egészséghez és vitalitáshoz, így az életörömhöz vezet. Mert a sav-bázis egyensúly az egész szervezet minden funkciójának alapja. A fokozódó elsalakosodás miatt egyre nehézkesebbé válik az egyes sejtek ellátása. A szervezet a vérnyomás növelésével próbál javítani a helyzeten, hogy ellensúlyozza az erek nehezebb átjárhatóságát. Ha ilyenkor csak vérnyomáscsökkentőt szedünk, csökken ugyan a vérnyomás, de ez csak ront a helyzeten. A túlsavasodás a karrier egyik legnagyobb akadálya is, mert az egyensúly
felborulása miatt veszítünk a kitartásunkból, kevésbé tudjuk kompenzálni a stresszt, és állandó agresszivitással küzdünk. A túlsavasodásban szenvedő ember nem tud megnyugodni, állandóan felajzottnak és így túlterheltnek érzi magát. Mindez azonban elmúlik, amint rendszeresen bőséges mennyiségű bázissal segítünk a testünknek. Immunrendszerűnk Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos is a béltisztítás. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni. De az is tartósan gyengíti az immunrendszerét, ha valaki állandóan rosszkedvű negatívan gondolkozik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis állandó savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének. Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is megterheljük az immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk magunkat vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra. Összefoglalás: a túlsavasodás következményei: Az a sajnálatos tény, hogy nem ismerjük testünk szükségleteit és azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetnénk neki, az alábbi következményekhez vezet: helytelen táplálkozás elégtelen rágás túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések
a bélflóra zavarai erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, puffadás Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas sók képzésére kényszeríti a testet, amelyeket különleges hulladéktárolóiban" kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez vezet: a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő működészavarokkal jár székrekedés vagy hasmenés külső és belső gombásodás depresszió, valamint az ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a reménytelenségig fokozódhatnak tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság az életöröm az aktivitás és a teljesítőképesség hiánya szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes legyengülés és korai halál 2. A savteszt Az orvosok által rendszerint alkalmazott módszer, miszerint a vér phértékéből határozzák meg a test savtartalmát, nem ad használható eredményeket, mert a test olyan gondosan beállítja a vér ph-értékét, hogy csak nagyon ritkán fordulnak elő eltérések. A szöveteket ugyanakkor erős túlsavasodás jellemezheti még akkor is, ha a vér ph-értéke teljesen semleges. Csak a titrációs eljárással (kémiai méréselemzés) Lehet pontosan meghatározni a sejteken belüli és a sejteken kívüli helyzetet, de ez igen körülményes és drága módszer. A vizelet ph-értékének meghatározása ellenben diagnosztikailag szinte pontosan visszatükrözi a szövetek állapotát, valamint egyszerűen és olcsón elvégezhető. A szövetek biológiailag ideális ph-értéke 7,4-7,5; a megszokott érték azonban sajnos 5,5. Azaz a legtöbb embernél rendszeressé vált az acidózis (túlsavasodás). Az éjszaka zajló savtalanításnak köszönhetően a reggeli vizelet a legsavasabb, ezért ez szolgál a vizsgálat alapjául. Ha a ph-érték 7-nél kisebb, a testet pótlólagosan bevitt bázisokkal kell tehermentesíteni. Az a
tény, hogy a vér túlsavasodása azonnali halálhoz vezetne, érzékelteti, mennyire fontos a testnek a 7,4-es biológiai ph-érték. Az anyatejjel táplált egészséges csecsemő vizeletének ph-értéke 8-8,5. Testünk savállapotának rendszeres ellenőrzése speciális, e célra szolgáló indikátorpapírral lehetséges. Amint 7 alá süllyed az érték, vegyünk be megint egy púpozott teáskanál báziskeveréket (lásd 3. fejezet). A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk. Minél több bázikus hatású táplálékot veszünk magunkhoz, annál ritkábban kell majd így segítenünk a testünknek. A nyálteszt is használható eredményekkel szolgál. A nyál ph-értéke körülbelül 7,1, és ha étkezés után ettől jócskán eltérő értéket mérünk, az is túlsavasodásra enged következtetni. Némely tankönyvben normálisnak" nevezik a vizelet 5,5-es ph-értékét, pedig ez katasztrofális érték. Ennek ellenére bizonyos szempontból nagyon is helyes ez az adat, mert már sajnos teljesen normálissá vált a katasztrófa, bár ettől még ugyanolyan káros. Tanácsos naponta többször is megmérni a vizelet ph-értékét, mert a nap folyamán jelentős ingadozások mutatkozhatnak. A reggeli vizelet többnyire savas kémhatású, mert a test éjszaka megpróbálja kiválasztani a felesleges savakat. 17 óra körül viszont a bázisok aránya szokott kiugróan magas lenni. Ha ez nem így van, legfőbb ideje segítenünk a testünknek. Ezért a reggeli vizelet értéke alapján állapítsuk meg a savtalanító szer mennyiségét (lásd 3. fejezet): tegyünk egy enyhén púpozott teáskanálnyit egy nagy pohár vízbe, és ezt ismételjük meg naponta egyszer-kétszer, egészen addig, amíg a reggeli vizelet ph-értéke tartósan meg nem haladja a 7-es értéket. A táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése nagyban hozzájárul annak lúgosításához. A legtöbb sav az élelmiszereinknek köszönhetően jön létre. Elsősorban a fehérjére igaz az, hogy savvá dolgozza fel az anyagcsere, és a legtöbb ember túl sok fehérjét vesz magához, ami többletterhelést ró a testükre. A fehérjében szegény táplálkozás viszont, különösen idősebb korban, meghosszabbítja az életet. A fehérje a test fontos építőanyaga, amelyből gyermekkorban nagy mennyiségekre van szükség, később viszont egyre kisebb mennyiséget igényel a szervezet. Sokkal inkább kell ügyelni a fehérje minőségére, amelynek minél több esszenciális aminosavat kell tartalmaznia.
A túlsavasodás hat foka dr. Míchael Worlitschek szerint 1. Ideális állapot Ilyenkor tökéletes a savak és bázisok egyensúlya, nincs hiány pufferanyagokban, amelyek kiegyenlítik az étkezésekkel összefüggő alkalmankénti sav- és bázistöbbletet. 2. Rejtett túlsavasodás Latens acidózis. A jó szabályozóképességnek köszönhetően még megfelelő a vér ph-értéke, de a szemeteseket" már savmaradványok töltik meg. A szakértők ebben a stádiumban többnyire árulkodó jeleket fedeznek fel a betegen, még ha az nem is érzi kifejezetten betegnek magát. Az emberek ilyenkor megmagyarázhatatlan fáradtságról, székrekedésről panaszkodnak, és nyomást éreznek a gyomrukban. 3. Átmeneti túlsavasodás Akut acidózis. Ez a sav-bázis egyensúly eltolódását jelenti, amit például valamilyen fertőzéses megbetegedés válthat ki. A fertőzés olyan ellenintézkedésekre kényszeríti a testet, mint láz, hasmenés, gyulladások, fokozott vizeletkiválasztás - ezek egytől egyig olyan folyamatok, amelyek savas anyagcsere-állapotot okoznak, vagy fokozzák a meglévő savas állapotot. A kórokozók legyűrése után normalizálódik az anyagcsere - amennyiben megfelelő báziskészletek állnak rendelkezésre. Bázishiány esetén azonban az ember hajlamos az újabb fertőzésre, amely az imént felsorolt savas" ellenintézkedéseket teszi szükségessé. 4. Krónikus túlsavasodás Krónikus acidózis. A túlsavasodásnak ez a formája már gyakran drasztikus kórképekben nyilvánul meg, amelyek létrejöttét részben ismeretlen okoknak" tulajdonítják, ahogy az a reuma esetében lenni szokott. 5. Helyi túlsavasodás Lokális acidózis. Ide olyan jelenségek tartoznak, mint a szívinfarktus és a gutaütés. A problémát okozhatja a vörösvértestek savmerevségének köszönhető vérellátászavar, érelmeszesedés, az összetartó anyag, a fibrinogén mennyiségének növekedése, ami véralvadékok képződéséhez vezet, vagy a vér áramlási képességének romlásából adódó oxigénhiány.
Legrosszabb esetben a szívizom vagy az agy egyes részei érelzáródás miatt teljesen elszigetelődnek az oxigénellátástól, ilyenkor a szövet megfullad és elhal. 6. Savhalál A végleges savkatasztrófa számos alakot ölthet - jelentkezhet veseelégtelenség, halálos infarktus és rák vagy akár cukorkóma képében is. Testünknek bázisokra van szüksége Bár a testünk a táplálkozás szolgáltatta anyagból kitermeli a maga bázisait, önmagától nem tud bázisokat képezni. Savakat viszont az anyagcsere-folyamat révén a test maga is termel. Még több sav jön létre, ha az ember túl sokat vagy túl gyorsan eszik, mert emiatt erjedési folyamatok indulnak be a gyomor-bél traktusban. Ezenkívül nem szabad alábecsülnünk azt a savmennyiséget sem, amelyet a szénsavas italokkal veszünk magunkhoz, és amely további megterhelést jelent szervezetünknek. A stresszhelyzetek is aktiválják az anyagcserét, és így fokozódik a savtermelés. A savak harása egyrészt a mennyiségüktől, másrészt a koncentrációjuktól függ. Mint már említettük, a vér ph-értéke a savasság irányában nem lépheti túl a 7-es, a lúgosság irányában pedig a 7,6-es értéket. azok az értékek, amelyek túllépik ezeket a határokat, halált okoznak. Vagyis a testnek semlegesítenie kell a túlzott mennyiségben jelen lévő savakat és bázisokat. Ha ez a bevitt táplálék anyagával nem lehetséges, testünk a túlélés érdekében arra kényszerül, hogy az erektől, a csontoktól és végül a szervektől vonjon el ásványi anyagokat - ami szörnyű következményekkel járhat. Mégis fontos és helyes ez a magatartás, mert mindez annak reményében történik, hogy később, a megfelelő táplálék segítségével újraépülhetnek a test ásványi anyagai. Vagyis nemcsak a test savtalanítása lényeges, de szinte még ennél is fontosabb az ásványi anyagok újraépítése, amely a savtalanítást követi. A savtalanítás a test túlélését jelenti, az ásványi anyagok újraépülése pedig azt, hogy egészségesen éljünk tovább. A test túlsavasodása esetén az izmok nyomásra érzékennyé válnak. Normális esetben a csontokig benyomhatjuk az izmainkat anélkül, hogy ez fájdalmat okozna. Így is felmérhetjük a test savasságának mértékét, de a vizeletből végzett rendszeres mérés persze megbízhatóbb eredményekkel
szolgál. Már egy, a friss levegőn tett kiadós séta is normalizálhatja a phértéket anélkül, hogy bázisokat vennénk magunkhoz. Az így tankolt" oxigén elég ahhoz, hogy semlegesítődjenek a keringésben lévő savak. Az izomszövetben lévő koncentrált savak fáradtságot okoznak, így a túlsavasodott ember mindig fáradt, még akkor is, ha nem teszi ki magát testi erőfeszítéseknek, továbbá rosszul alszik, és alig tudja kipihenni magát. Ezek a tünetek azonnal elmúlnak, amint megint elegendő bázis áll a test rendelkezésére. Ha a savas táplálék ellenére 7, vagy annál magasabb a reggeli vizeletünk ph-értéke, arra kell gondolnunk, hogy gátolt a savkiválasztásunk. Ilyen esetben sürgős segítségre van szükségünk. Néhány napig vegyünk be minden reggel egy púpozott teáskanál báziskeveréket. Egy hét elteltével megszűnik a blokád, és emelkedik majd a savértékünk, mert újra beindul a gátolt kiválasztás, és végre tehermentesítettük a testünket. A megfelelő bázisbevitel ellenére is előfordulhat, hogy hirtelen 5-re csökken a ph-érték. Ez annak köszönhető, hogy a test kielégítő báziskínálat esetén egyre-másra számolja fel a különleges hulladéktárolókat", és emiatt hirtelen feldúsulhatnak a savak a szervezetben. Tehát ne zavartassuk magunkat, és feltétlenül folytassuk azt, amit elkezdtünk, ellenkező esetben a testnek megint vissza kell rámolnia a tárolókba minden káros anyagot. Testünk a kötőszövetet használja savraktárként, hogy úrrá lehessen a savterhelésen. Ugyanakkor különböző savszelepek" segítségével próbálja leépíteni a savakat, ilyen savszelep például a tüdő. Itt fokozott mennyiségű szénsavat lélegzünk ki, mégpedig a szén-dioxid útján. Minél mélyebben lélegzünk, annál nagyobb az a savmennyiség, amelytől a tüdőn mint savszelepen keresztül megszabadulunk. Egy másik savszelep a vese. Itt azonban csak a vízben oldódó savakat lehet kiválasztani, amihez elegendő mennyiségű víz kell, ezért olyan fontos a tisztulási folyamat során, hogy naponta legalább 2-3 liter vizet igyunk. A következő példából kiderül, hogy ez miért annyira fontos: egy kis szelet sült hús mintegy 5 gramm húgysavat tartalmaz. A testnek 6-8 liter vízre van szüksége egyetlen gramm húgysav hígításához és elbontásához. Mi viszont valószínűleg már jóval azelőtt megettünk még egy szelet sült húst, hogy a test megszabadult volna a sült hússal elfogyasztott húgysavtól, így a testnek esélye sincs arra, hogy egyensúlyt alakítson ki savak és bázisok
közt. A bőr és a nyálkahártyák is savszelepek. De ha túl intenzív a savkiválasztás, a bőr irritációval reagál, és ekcémák alakulhatnak ki. Ha testkefével rendszeresen megmasszírozzuk a bőrünket, azzal jelentősen fokozhatjuk a savkiválasztást. A bélrendszer szintén savszelep funkciót tölt be. Ha túl sok sav kerül a belekbe, azok nem hajlandók felvenni a táplálékot, és hasmenés útján eltávolítják a testből például az éretlen, savanyú gyümölcsöt. A hányás szintén savak kivezetését szolgáló mechanizmus. Készítsük el savprofilunkat! Mivel a savterhelés napszakonként változik, csak rendszeres mérésekből áll össze a jellemző savprofil. Legjobb, ha minden vizelésnél megmérjük a savértéket. Elsősorban reggel és este kapunk majd kiugróan magas savértékeket, ezért a reggeli vizeletet kell mérvadónak tekintenünk, és addig folytassuk a savtalanítást, míg annak ph-értéke 7 alá nem süllyed. Ha valaki kizárólag érett gyümölcsökkel és friss zöldségekkel táplálkozik, és nem iszik alkoholt vagy kávét, annak valószínűleg nem kell aggódnia egy esetleges túlsavasodás miatt. De aki normálisan" táplálkozik, tehát húst eszik, cukrot és lisztes ételeket fogyaszt, kávét és alkoholt iszik, annak teste valószínűleg már rég túlsavasodott és segítségre szorul. Ha étkezés után fáradtak vagyunk, az szintén az elfogyasztott étel savtartalmára utal. A megszokott édes desszertek is csak tovább növelik a test savszintjét. Írjuk be a savértékeinket a 37. oldalon található táblázatba. Testünkben azonban elsősorban akkor lép fel erős túlsavasodás, ha a fehérjét, tehát a húst, a halat, a szárnyasokat, a tojást és a tejtermékeket szénhidrátokkal, például krumplival, rizzsel, tésztával vagy kenyérrel együtt fogyasztjuk. Most egyesek talán azt mondják: De hiszen ez teljesen normális", és ebben igazuk is van, csakhogy ettől ez még nem helyes. Mert a fehérje megemésztéséhez savakra van szükség, és ha nem áll rendelkezésre elegendő sav, a szervezet nem tudja megemészteni a bevitt fehérjét. A szénhidrátok megemésztéséhez ellenben bázisok kellenek. A bázisok és a savak azonban kölcsönösen közömbösítik egymást, az emésztés hatékonysága csökken, ami igencsak megterheli a testet. Nem csoda, hogy emiatt fáradtnak érezzük magunkat.
Bázishiány esetén elhervad" a szervezet, mert nem találja meg az élethez alapvető feltételeket. Ráadásul a túlsavasodás nemcsak a test egészségi állapotára van katasztrofális hatással, hanem a kedélyállapotra is. A zavar következtében kihunyhat az életöröm, sőt akár depresszió is jelentkezhet, amelyet rövid időn belül meg lehet szüntetni, ha helyreállítjuk a természetes, enyhén bázikus állapotot. 3. A helyes savtalanítás A szerves ásványi anyagok jelentik egészségünk és szépségünk alapját. Ezért az egészséges élet szempontjából elengedhetetlen, hogy mindig tele legyenek a test ásványianyag-raktárai. A mindennapos savdömping következtében, amely a táplálékunknak, a szénsavas italoknak, a mindennapos bosszúságnak, stressznek, gondoknak és félelmeknek
köszönhető, a savak közömbösítése során kiürülnek ezek a fontos ásványianyag-raktárok. Ezek a készletek a bőrben, a hajszálakban és a fejbőrben, a fogakban és a kéz- és lábkörmökben, a csontokban és az ízületekben, valamint az erekben találhatók. A mindennapos bázistöbblet gondoskodik arról, hogy ezek a raktárak folyamatosan tele legyenek, illetve újra megtelhessenek. Régi, jól bevált savtalanító ital a krumplis víz. A lucernatea, a la pacho (vagy inka) tea, a zsurlótea vagy egy megfelelő speciális keverék szintén hatékonyan támogatja a savkiválasztást. Ne feledjük: már egy kiadós séta is jelentősen javítja a test savhelyzetét, mert mozgás közben fokozott mennyiségű savat lélegzünk ki, különösen intenzív gyaloglás során, amikor feszített tempóban gyalogolunk a természetben. A megfelelő oxigénellátás alapvetően fontos feltétel, mert oxigénhiány esetén anaerob szigetek jönnek létre a testben, amelyek kedveznek a betegségek kialakulásának. Az évtizedekig tartó túlsavasodás után egy ideig bázispótlásra van szüksége a testnek. A savkutató Sander (magnesium carbonicummal kiegészített) receptje a következőképpen hangzik: Báziskeverék recept: Báziskeverék (recept): natrium phosphoricum 10,0 kalium bicarbonicum 10,0 calcium carbonicum 100,0 natrium bicarbonicum 80,0 magnesium carbonicum 50,0 Báziskeverék recept (dupla): nátrium foszfát: 20 gramm kálium bikarbóna: 20 gramm kalcium karbonát: 200 gramm szódabikarbóna: 160 gramm magnézium karbonát: 100 gramm Összesen: 500 gramm