A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI IRÁNYZATOK AZ EGB-RÉGIÓBAN ÉS HATÁSUK A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FEJLŐDÉSRE7

Átírás

1 185 A LEGÚJABB NÉPESEDÉSI IRÁNYZATOK AZ EGB-RÉGIÓBAN ÉS HATÁSUK A TÁRSADALMI GAZDASÁGI FEJLŐDÉSRE7 1. E dolgozat célja, hogy röviden áttekintést nyújtson a népesség fejlődéséről és a dem ográfiai távlatokról, valamint ezek összefüggéséről a gazdasági és társadalmi fejlődéssel az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) régiójában. Tekintettel arra, hogy a legújabb demográfiai trendeket részletesen áttekintettük a Szófiában október 6. és 12. között tartott regionális népesedési értekezletre készített anyagban és az értekezletről szóló jelentésben, e dokum entum első részében a fontosabb szem pontok rövid összefoglalását adjuk. A második rész röviden tárgyalja a népesedési távlatokat az ENSZ előreszámításai alapján. Az utolsó részben vázoljuk az EGBrégió néhány fontos népesedési és fejlődési kérdését. Űjabb dem ográfiai trendek 2. Az 1980 óta eltelt éveket az egész EGB-régióban a folyam a tos, lassú dem ográfiai változás időszakaként jellem ezhetjük. E tekintetben az utóbbi évek az 1950-es és az 1970-es évek eleje között kialakult új dem ográfiai helyzet folytatását jelentik. Ez utóbbi időszakban a régió háború utáni dem ográfiai trendjei jelentősen m egváltoztak. M int az az 1. táblából látható a születéskor várható átlagos élettartam a régióban a leggyorsabban az 1950-es években növekedett, a népességnövekedési arány és a nyers születési arány nagym értékben csökkent az 1960-as évek első és második fele között, és a teljes termékenységi arány jelentősen süllyedt az 1960-as évek közepe és az 1970-es évek közepe között. 3. E fejlem ények következtében a termékenység csökkenése és a népesség öregedése is lényegesen felgyorsult ebben az időszakban. A régió népességének öregedése 1950 óta különböző szakaszokon ment át. Míg 1950 és 1960 között a 60 évesek és idősebbek aránya az EGB-régióban 11,6 százalékról 12,7 százalékra (azaz évi átlagban 0,11 százalékkal) emelkedett, a következő 15 év alatt az 7 összeállította az Európai Gazdasági Bizottság Titkársága.

2 186 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E Z L E T idősebb népesség aránya 15,3 százalékra (azaz évi 0,16 százalékkal) nőtt után az öregedési folyam at ideiglenesen megállt és ra az időskorúak aránya kismértékben, 15,2 százalékra csökkent. 4. A családalapításra és a családra vonatkozó változók is jelentősen módosultak a fent említett időszakban. A házasságkötések tekintetében azonban a változások nemcsak valam ivel később következtek be a vizsgált időszakban, hanem kevésbé is voltak általánosak. Ennek ellenére a régió számos országában, ahol a házasságkötési arányok az 1950-es években és az 1960-as évek elején olyan szintre emelkedtek, am ilyet eddig m ég soha nem tapasztaltak ebben az évszázadban, fordított trend kezdődött az 1960-as évek végén és felgyorsult az 1970-es évek elején. A z EGB huszonhat országa közül húsz országban am elyekre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre a nyers házasságkötési arányok többnyire lényegesen csökkentek 1960 és 1980 között. Nem alkalmazkodtak ehhez a csökkenő trendhez az észak-amerikai országok, néhány dél-európai ország (Görögország és Portugália), Csehszlovákia és Írország. Másrészt, néhány olyan országban, ahol csökkenés volt tapasztalható, az arányok az 1980-as évek elején legalább 30 százalékai alacsonyabbak voltak, mint az 1960-as években; ilyen országok Dánia, a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia, Lengyelország, Románia és Svédország. Emellett az 1970-es évek elején és közepén számos országban emelkedő trend kezdődött az átlagos házasságkötési kor tekintetében a csökkenés hosszú időszaka után. Bár itt is voltak kivételek (például Görögország, Írország, Spanyolország és bizonyos m értékben Olaszország), jelentős számú országban (beleértve Kanadát, Finnországot, a Német Szövetségi K öztársaságot, Magyarországot, Hollandiát, Norvégiát, Svédországot és Svájcot) az átlagos házasságkötési -kor majdnem egy évvel vagy több mint egy évvel emelkedett a vizsgált időszakban.

3 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E Z L E T Egy másik befolyásoló tényezője a család 1965 és 1975 k ö zötti időszakban lezajlott jelentős változásainak a válási arányok nagyarányú növekedése szinte valamennyi országban, ahol a válást a törvény engedélyezi. A z EGB 20 országában, kettő kivételével, a válási arányok lényegesen növekedtek 1965 és 1975 között. Ezek közül sok országban az arányok m egkétszereződtek 10 év alatt és több országban (beleértve Kanadát, Hollandiát, Angliát és Walest) háromszorosára emelkedtek. Ugyanakkor az elváltak újraházasodási arányai jelentősen csökkentek. A z adatokat szolgáltató 14 ország közül 13-ban az újraházasodási arányok csökkentek, főképpen a fiatalabb korcsoportokban. 6. Egy másik, kevésbé dokumentált változás az együttélés növekvő trendje. Az együttélés jelentős számban egy ideig bizonyos országokban, főképpen az északiakban fordult elő, de úgy látszik, hogy a családi életnek ez a form ája más országokban is terjed. K e vés statisztikai adat van az együttélés m értékéről és még kevesebbet tudunk ennek alakulásáról, bár gyakran azzal érvelnek, hogy a szóban forgó párok közül sokan házasságot kötnek. 7. A fenti fejlem ények viszont összefügghetnek a házasságon kívüli szülések növekvő gyakoriságával a régió legtöbb országában. Az ilyen születési arányok emelkedtek, egyes országokban jelentős mértékben. Néhány országban a házasságon kívüli születések jelenleg az összes születésnek kétötödét vagy még többet tesznek ki. Ugyanakkor azonban úgy tűnik, hogy e születések nagyobb részében az anyák (többé-kevésbé stabil kapcsolatban élő) felnőtt nők, nem pedig fiatal lányok, mint a múltban, ami kom oly problémát okozott a serdülőkori term ékenységgel kapcsolatosan. 8. Az 1960-as évek eleje és az 1970-es évek közötti időszakot az is jellemezte, hogy lényeges változások történtek az urbanizációs folyam atban és a nemzetközi vándorlásban. Bár az urbanizáció üteme az 1950-es évek óta az egész régióban kissé lelassult, a városi népesség növekedési arányának legnagyobb csökkenése az 1960-as évek első fele és az 1970-es évek első fele között következett be. Az utóbbi évek jelentették azt az időszakot is, amikor a nemzetközi vándorlás a régióban lassulni kezdett, m ert az 1970-es évek közepén végbem ent gazdasági visszaesés következtében korlátozó intézkedéseket vezettek be a dél-európai vendégmunkások Nyugat- Európába való bevándorlására vonatkozóan, am i az 1950-es évek vége óta a nemzetközi népm ozgalom fő form ájává lett a régióban. 9. A rendelkezésre álló adatok szerint, a legutolsó időszakban a legfontosabb demográfiai mutatók viszonylag kevéssé változtak. Egészében véve a népességnövekedés továbbra is csökken, de nagyon lassú ütemben (lásd az 1. táblát). A termékenység viszonylag stabil maradt és a várható élettartam sem változott nagymértékben. A kormegoszlás újabb tendenciát mutat a további öregedés irányába, ez azonban nagyon kis mértékű az 1960-as éveknek és az 1970-es évek kezdetének változásaihoz képest. 10. E fejlem ények megállapítása során azonban el kell ismernünk, hogy bár globálisan tekintve az EG B-régió dem ográfiai szem

4 188 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E ZL E T pontból elég homogén (Törökország és kisebb mértékben Albánia demográfiai jellem zői jobban hasonlítanak a fejlődő, mint a fejlett országokra), még mindig lényeges különbségek vannak a m últ és a jelen népesedési trendjei tekintetében az egyes országok és alrégiók között, ahogyan azt az alábbiak mutatják. 11. A népességnövekedés esetében az arányok csökkenése észlelhető valam ennyi alrégióban. Noha Dél-Európában (beleértve A l bániát és Törökországot is) a növekedési arányok elég stabilak maradtak az 1970-es évek közepéig (kivéve egy átmeneti csökkenést 1965 és 1970 között), azután azonban a régióban a csökkenés következtében a népességalakulásban hasonló tendenciák mutatkoztak. Ennek ellenére m ég mindig jelentős az eltérés a növekedési arányok tekintetében az egyes országok között. A z egyik nagy csoportot azok az országok alkotják, ahol a növekedés közel van a nullához, a másikat pedig az a néhány ország, ahol a népesség még mindig évi 1,5 százalékkal vagy többel nő ben az összes nyugat-európai országra (beleértve Olaszországot és kivéve Izlandot és Írországot) a 0,5 százalékon aluli évi növekedési arány volt jellemző. A kelet-európai országoknak több mint fele (Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország) is ehhez a csoporthoz tartozik. A legtöbb dél-európai országot (Görögország, Málta, Portugália és Spanyolország), néhány kelet-európai országot (Lengyelország és Románia), az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót és Izlandot 0,5 százalék és 1,0 százalék közötti növekedési arányok jellem ezték 1980 és 1985 között. Kanada, Írország és Jugoszlávia népessége évi 1,5 százalékkal növekedett és ennél magasabb növekedési arányokat csak Albániában, Ciprusban és Törökországban találtunk. 12. Am int az a korábbi és legújabb demográfiai trendek alapján várható volt, a népesség öregedése az EGB-régióban jelentős eltéréseket mutat ben a 60 éves és idősebb népesség aránya a régió országaiban valamivel kevesebb, mint 13 százalék és közel 23 százalék között váltakozott (kivéve Albániát és Törökországot, ahol ez az arány még mindig jóval 10 százalék alatt volt). Az időskorúak különösen magas (m ajdnem 20, vagy annál több százalékos) arányát észleltük a skandináv országokban, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban és az Egyesült Királyságban. Ezzel szemben az arányok viszonylag alacsonyak voltak (14 százaléknál kevesebb) Máltában, Lengyelországban, a Szovjetunióban és Jugoszláviában. Egészében véve úgy látszik, hogy nincs egyértelm ű regionális öregedési minta. Például, bár az öregedés N yugat-európában a leg fe j lettebb szakaszát érte el, az időskorúak aránya az olyan országokban, mint Finnország, Franciaország és Hollandia 16 és 18 százalék között váltakozik, ami a görögországi vagy bulgáriai szintekhez hasonlít. Hasonlóképpen az időskorúak aránya a Német Dem okratikus Köztársaságban és M agyarországon sokkal magasabb (több mint 18 százalék), mint a kelet-európai országok többségében. 13. A jelenlegi termékenységi szintek az EGB-régióban nagy eltéréseket mutatnak. M ég ha ki is zárjuk Albániát és Tör ökör szá-

5 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E Z L E T 189 got (ahol a becsült teljes termékenységi arány ben 3,6, illetve 4,0 százalék volt), valamint Írországot (ahol az átlagos teljes termékenységi arány j ben m egközelítette a 6,0-t), a teljes termékenységi arány eltérésének m értéke egy gyerm ek (1,4 alatt a Német Szövetségi Köztársaságban és 2,3 fölött Cipruson és Lengyelországban). Másrészt az eltérések az alrégiókon belül általában sokkal kevésbé markánsak. A z alacsony term ékenység nyilvánvalóan Nyugat-Európában összpontosul. Ebben az alrégióban egyetlen ország teljes term ékenységi aránya sem haladja m eg az 1,9-et (kivéve Izlandot és Írországot), a legalacsonyabb arány 1,4 körül van. Kelet-Európa esetében a teljes termékenységi arányok 1,8 és 2,3 között váltakoznak, míg a Szovjetunióban a becsült arány 2,3 körül van. A dél-európai országokban (a fent említett országoktól eltekintve) a teljes term ékenységi arány ben 2,0, végül K a nadában 1,7 és az Egyesült Állam okban 1,9 volt. Általánosabban kifejezve, továbbra is kérdés, van-e term ékenység esetleges hasonlóvá válása irányába mutató hosszú távú trend. A z ilyen pozitív tendencia jeleit mutatják a dél-európai országok (Portugália és Spanyolország), ahol a term ékenység gyorsan csökkent és hasonlóvá vált a körülbelül 15 év előtti szintű alacsony termékenységű nyugat-európai országokéhoz. Negatív jelzések találhatók a nyugateurópai országokon belül, ahol továbbra is jelentős eltérések észlelhetők, például, egyrészt a Német Szövetségi Köztársaság és másrészt az Egyesült Királyság és Franciaország között; m eg kell jegyeznünk, hogy ezek a különbségek nem csökkentek az 1960-as évek eleje óta. N épességelőreszám ítások 14. Az EGB országaira vonatkozó népességelőreszámításokat az ENSZ Nemzetközi Gazdasági és Társadalmi Ügyek főosztályának Népesedési osztálya készítette a becslések és előreszámítások globális program jának részeként. Ezek három, magas, közepes és alacsony változatban készültek. (Készült egy olyan előreszámítási változat is, amely feltételezi, hogy a termékenység, a halandóság és a nemzetközi vándorlás becsült szintjei nem változnak.) A három változat csupán a term ékenységre vonatkozó hipotézisben tér el egymástól. 15. Am i az EGB-régiót illeti, a középső változat termékenységre vonatkozó feltevései arra utalnak, hogy a század végére azokban az országokban vagy alrégiókban, ahol a term ékenység m ár alacsony, a teljes termékenységi arány stabilizálódni (Nyugat-Európa, Kelet-Európa, a Szovjetunió) vagy pedig kissé növekedni (Észak- Amerika) fog. A termékenység azonban csökken m ajd Dél-Európában. Az egész régióra vonatkozóan a teljes termékenységi arány megmarad az egy nőre jutó 2,1 gyerm ek, azaz az egyszerű reprodukció szintjén. A term ékenységre vonatkozó magas változat feltevései szerint a század vége felé a teljes termékenységi arány kissé magasabb (2,3) és az alacsony szerint valam ivel alacsonyabb lenne,

6 190 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E ZL E T mint 1,8. Ezeknek az eltérő feltevéseknek a következm ényei a népességnövekedési szintekre az elkövetkező másfél évtizedben nem jelentéktelenek. A teljes EGB-régióra vonatkozó es és es, három változatban szereplő növekedési arányok k ö zött, a magas és alacsony változat évi növekedési arányait tekintve, körülbelül 0,4 százalék eltérés van. Abszolút számokban kifejezve, a különbség a magas és az alacsony változat között 77 millió fő lenne, azaz az össznépességnek körülbelül 6 7 százaléka. A z alábbiakban az előreszámításnak csupán középső változatára utalunk. 16. Az EGB valamennyi országára vonatkozóan 2000-ig végzett előreszámítások középső változatának eredményei összefüggésükben, történeti távlatban, csupán viszonylag kis változásokat mutatnak a jövőben várható népességnövekedés tekintetében és 2000 között, az előreszámítás szerint az évi átlagos növekedési arány 0,7 százalékról 0,6 százalékra lassult le, míg az előző húszéves időszakban ez 1,3-ról 0,7 százalékra csökkent. Fontosabb azonban az a tény, hogy az alacsony és csökkenő népességnövekedés továbbra is uralkodó marad. Az egész régióban és valamennyi alrégióban, kivéve Dél-Európát, a század végére a növekedési arány fele akkora lesz, mint amekkora az 1950-es években volt, és egyes esetekben az arány még nagyobb mértékben fog csökkenni. Nyugat- Európa esetében az évi arány az 1950-es évek értékének egytizede lesz és ebben az alrégióban a század végére a népességnövekedés gyakorlatilag megszűnik. A régió egyes országaira vonatkozó előreszámítások világosan m utatják az alacsony népességnövekedésre utaló hasonló trendet. A becslés szerint a század végére 32 ország közül 19-ben a növekedési arányok értéke 0,5 1 százalék vagy m ég kevesebb lesz, és az előreszámítás szerint a népességnövekedés az EGB országainak egynegyedében negatív vagy gyakorlatilag nulla lesz (évi 0,10 százalékos növekedésnél kisebb). 17. A korcsoportok szerinti előreszámítások azt mutatják, hogy a népesség öregedése folytatódik. A középső változat becslése sze

7 r e g i o n á l i s n é p e s e d é s i é r t e k e z l e t 191 rint a 60 éves és idősebb népesség 1985 és 2000 között egynegyeddel növekszik és 2000-re m ajdnem eléri a 210 milliót. Bár az előreszámított 1,5 százalékos évi növekedési arány alacsonyabb, mint az 1950 és 1985 közötti időszakban észlelt érték (amikor 1,9 százalék volt), az össznépességnek ugyancsak lassúbb növekedése azt jelenti, hogy az öregek aránya az össznépességen belül m ég mindig növekedni fog 15,5-ről 17,5 százalékra. A m últhoz hasonlóan, az időskorú népesség viszonylagos növekedésének ellentéteként, csökkenni fog a 15 éven aluliak aránya (az évi 22,9 százalékról 2000-ben 21,9 százalékra süllyedt). Ennek ellenére, 1985-től várható, hogy újabb eltolódás kezdődik a kormegoszlásban, m égpedig csökken a középső, éves korcsoporthoz tartozó népesség aránya. Míg egészben véve e korcsoport népességének aránya 1960 óta növekedett, 1985-től kezdve csökkenni fog. A változások feltehetően v i szonylag csekélyek, de jelentősen felgyorsulnak a századforduló után, ami esetleg jelentős hatást gyakorol az eltartottak arányára és a dolgozó népesség terheire. 18. A század végéig a kormegoszlás változásai viszonylag kisebb hatást gyakorolnak m ajd a középső korcsoportok relatív növekedésére (a produktív munkaerő-ellátás fő forrására), mint a fiatalabb és idősebb korcsoportokéra és 2000 között az eltartottak aránya i(a 15 éven aluliak és a 60 évesek és idősebbek a potenciális dolgozókhoz viszonyítva) meglehetősen stabil marad az 1950 és 1985 közöttihez hasonlóan. Az utóbbi időszakban az eltartottak aránya gyakorlatilag változatlan maradt (635 eltartott korú jutott ezer munkaképes korú személyre 1950-ben és ben) ig az előreszámítás szerint, ez az arány növekszik, de viszonylag kismértékben (650 eltartott korú jut m ajd ezer éves személyre). 19. Ezek a globális számok azonban elfedik, hogy jelentős eltolódás m egy végbe az idők folyam án a fiatal eltartottak és az időskorú eltartottak között. A z öregedési folyam atot tükrözve, az időskorú eltartottak száma (azaz a 60 évesek és idősebbeké ezer éves személyre számítva) már 190-ről 251-re emelkedett 1950 és 1985 között, ugyanakkor a fiatal eltartottak száma az évi 445-ről 372-re süllyedt 1980-ban. Ezek a változások arra utalnak, hogy 1980-ban az időskorú eltartottak az eltartottak összes számának 40 százalékát, m íg 1950-ben m integy 30 százalékát képviselték. A 2000-ig végzett előreszámítások azt mutatják, hogy ez a trend folytatódik. Az időskorú eltartottak száma 2000-re 289-re fog emelkedni, am ikor az összes eltartott 44 százalékát képezi. N épesség és fejlőd és: trendek és távlatok 20. Általánosan elism erték a népesség és a fejlődés közötti kölcsönhatás különböző form áinak fontosságát. A Világnépesedési A k cióterv, az ajánlások a Világnépesedési A kcióterv további m egvalósítására vonatkozóan és a Regionális Népesedési Értekezlet hangsúlyozták a népesség és a fejlődés közötti kölcsönös összefüggések

8 192 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E ZL E T fontosságát és azt is, hogy a népesedéspolitikát össze kell kapcsolni a fejlesztési politikával. 21. A népesség és fejlődés közötti kölcsönös összefüggés jelentősége tovább növekedett az utóbbi években, m ert nemcsak a dem o gráfiai tényezők és trendek változtak, hanem gyökeresen átalakult a fejlesztési kapcsolat is. Az EGB-régióban, úgy mint majdnem mindenütt, a gazdasági növekedés az 1970-es évek eleje óta jelen tősen lelassult. Így, m íg a termelés növekedése az egész régióban átlagosan az 1960-as évek végén és az 1970-es évek első éveiben még mindig évi 5 százalék körül volt, 1974 és 1983 között e szint felére, 2,5 százalékra csökkent ben kissé helyreállt a növekedés, főleg az Egyesült Állam okban bekövetkezett gazdasági fellendülés következtében, de 1985-ben a gazdasági növekedés a régióban újra lelassult, 3 százaléknál valamivel alacsonyabb értékre csökkent, míg a becslés szerint 1986-ban valamivel e szint fölött alakul. 22. A gazdasági növekedés lendületének mérséklődése számos tényezővel párosult. A piacgazdaságokban a gazdasági növekedés lassulása többek között az infláció, a munkanélküliség és az állami költségvetés deficitjének határozott növekedésével járt. A központilag tervezett gazdaságokban a gazdasági növekedés lassulása öszszekapcsolható a ráfordítások csökkenő trendjeivel, az anyagi fo r rások növekvő hiányával és emelkedő áraival, a tőkeképződés alacsonyabb arányaival. 23. M egemlíthetjük, hogy a népesedési tényezők nem kis szerepet játszottak a fenti fejlem ényekben. Megállapítást nyert, hogy a piacgazdaságokban a m unkaerőpiac alakulása az infláció fok ozódásának strukturális okaihoz tartozik: a munkaerő lassú növekedése (a munkaerőpiac merevsége mellett) főképpen az európai piacgazdaságokban a munkabérek és juttatások emelkedését idézte elő. A z állami költségvetés deficitjének növekedése részben magyarázható a dem ográfiai esem ények alakulásával, m elyek az öregedési fo lyamat és a népesség struktúrájának egyéb változásai révén a szociális kiadások nagyarányú emelkedését idézték elő. A központilag tervezett gazdaságok esetében a munkaerőhiány a legtöbb, bár nem valamennyi országban jelentős szerepet játszott a gazdasági fejlődés lassulásában. 24. A gazdasági növekedés távlatai továbbra sem túl kedvezők. Az EGB által az általános gazdasági távlatokra vonatkozóan végzett előreszámítások szerint am elyek az utolsó, m integy tíz év alatt észlelt makrogazdasági trendeken alapulnak a gazdasági növekedés az EGB piacgazdaságaiban (Észak-Amerika, N yugat- és Dél- Európa) az 1980-as évek közepétől 2000-ig évi 2,5 százalék alatt m a rad, míg az európai központilag tervezett gazdaságokban a nettó anyagi termék várhatóan, évi átlagban, valamivel 4 százalék alatt fog növekedni. Ezek az arányok az országok mindkét csoportjában a gazdasági lassulás előtt észlelt szinteknek csak valamivel több mint felét jelentik. E feltételek figyelem bevételével kell becsülni a jelenlegi és jövőben várható dem ográfiai változásokat.

9 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E Z L E T M ég mindig nagy hiányosságok vannak a népesség és a fe j lődés közötti összefüggésekre vonatkozó ismeretek tekintetében, beleértve a dem ográfiai trendek hatását a gazdasági és társadalmi fe j lődésre. Ezért az alábbi észrevételeket hipotetikusnak és ideiglenes jellegűeknek kell tekinteni. 26. Kétségtelen, hogy a jelenlegi demográfiai trendek gazdasági és társadalmi hatásai között az öregedésnek és a népesség lassú növekedésének következm ényei a legfontosabbak. Egy lassan növekvő, vagy akár csökkenő és öregedő népesség jelentős gazdasági és társadalmi hatást gyakorolhat a társadalom termelőképességére, valamint a népesség szükségletei kielégítésének lehetőségére. 27. Ami a gazdasági növekedés lehetőségét illeti, az öregedési folyam at az EGB-régióban az utolsó évtizedekben csak elhanyagolható hatást gyakorolt a munkaerő-kínálatra, amire az eltartottsági arányból következtethetünk. Valóban, tekintettel arra, h ogy a fiatalkorú eltartottak arányának csökkenése és az időskorú eltartottak arányának növekedése ellentétes hatású, az eltartottsági arány 1950 és 1980 között az egész régióban kissé javult. Ez a lefelé irányuló mozgás m egfordul a 2000-ig tartó időszakban, de az előreszámított eltartottsági arány növekedése szerény mind abszolút, mind pedig relatív értelemben. Ismeretes, hogy meredeken fog em elkedni a századforduló után, amint a munkaképes korú népesség aránya gyorsan süllyed. 28. Az eltartottsági arány azonban inkább csak a lehetséges, mint a tényleges munkaerő-kínálat mutatója és sokkal fontosabb, mint a m unkaerőben való részvétel mintáinak változása. Ezek között említhető az időskorúaknak a munkaerőből történő, eddig még soha nem tapasztalt kivonása, am i a nyugdíjak és egyéb társadalombiztosítási juttatások bevezetésének, illetve bővítésének a következménye. Ez a hatás különösen jelentős volt az utóbbi években a piacgazdaságokban. A központilag tervezett gazdaságokban a változás általában korábban következett be annak eredményeképpen, hogy a háború után bevezették a hivatalos nyugdíjkorhatárt, amely 60 év a férfiak és 55 év a nők esetén. A piacgazdaságokban, fők éppen 1970 után erősen csökkent a éves gazdaságilag aktív férfiak aránya, és kevésbé, de mégis jelentősen süllyedt az éves gazdaságilag aktív férfiak aránya. A z egész régióban az aktivitási arány az 55 éves és idősebb korcsoportban körülbelül egyharmaddal csökkent ebben az időszakban. 29. A z időskorúak csökkenő gazdasági aktivitását fokozottabb jelentőségűvé teszik a fiatalabb korcsoportban észlelt csökkenő arányok. Becslés szerint 1960 és 1980 között a éves korcsoport aktivitási aránya az EGB-régióban körülbelül 8 százalékkal sülylyedt (67 százalékról 59 százalékra). Általánosan elfogadják, hogy a gazdasági aktivitás alacsonyabb szintje ebben a korban összefügg az oktatási rendszerben hosszabb ideig m aradó diákok nagyobb számával. Vannak azonban olyan jelek is, hogy az oktatás hatása a fiatalok gazdasági aktivitására már nem annyira jelentős, mint a múltban volt. Valóban, Észak-Amerikában a fiatalok körében nőve-

10 194 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E Z L E T kedett az aktivitási arány, ami talán a részidős m unka növekvő je lentőségét tükrözi. Ezenkívül vannak olyan jelek is, hogy az oktatási rendszer bővítésének üteme egyes országokban talán lelassult. 30. Az elmúlt évtizedekben a csökkenő aktivitási arányokat a szélső korcsoportokban a középső korcsoport magasabb arányai kompenzálták. Az EGB becslései szerint a év közötti középső korcsoport aktivitási aránya 1980-ra 80 százalék fölé emelkedett, míg 1960-ban 73 százalék volt. A z ilyen alakulásért felelős fő tényező, mint tudjuk, a nők gazdasági aktivitásának növekedése volt. Míg 1960-ban az ehhez a korcsoporthoz tartozó nőknek valamivel több mint a fele vett részt az aktív kereső munkában, 1980-ra ez az arány több mint kétharmadra emelkedett. A z is közismert, hogy a házas nők és kisgyermekes anyák beáramlása a munkaerőpiacra ugyancsak nagym értékben hozzájárult ehhez a trendhez. Bár a k ö zépső korcsoporthoz tartozó házas nők részvételének növekedése összefüggött a termékenység csökkenésével, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kisgyermekek szerepe a nők kereső tevékenységének már nem ugyanolyan akadálya, mint amilyen a múltban volt. A központilag tervezett gazdaságokban a propagatív korú nőknek százaléka dolgozik, ami arra utal, hogy a nem házas és házas nőknek beleértve a gyerm ekeseket is nagy többsége aktív kereső. Több piacgazdaságra (Kanada, Franciaország, Norvégia, Svédország és az Egyesült Állam ok) vonatkozó adat világosan m u tatja, hogy a kisgyermekes anyák körében fokozódik a gazdasági aktivitás. A nők aktivitásának ilyen alakulásával szemben a középső korcsoporthoz tartozó férfiak aktivitási arányai némileg m egváltoztak, bár az egész régióra vonatkozóan valam elyest csökkenő tendencia volt észlelhető. 31. Az 1960 és 1980 közötti időszakban maguknak az aktivitás mintáinak az általános aktivitási arányra gyakorolt hatása elhanyagolható volt: az EGB becslései szerint 62 százalék körül volt mind 1960-ban, mind pedig 1980-ban. Összefoglalva ez azt is jelenti, hogy a munkaerő növekedését nagymértékben a népesség növekedése és főképpen a munkaképes korú népesség növekedése határozta meg. Becslés szerint mind ben, mind pedig ban a munkaképes korú népesség és a munkaerő évi növekedési aránya gyakorlatilag azonos volt (1 százalék körül, illetve 1,3 százalék fölött). 32. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az aktivitási arány jelentős változásai ellenére a dem ográfiai trendek voltak a m unkaerő növekedésének fő meghatározói az elmúlt évtizedekben. Bár ezekből az eredm ényekből nem következik, hogy ez a jövőben is igaz lesz, mégis van okunk azt hinni, hogy az ilyen felvetés beigazolódhat. Először is lehetséges, hogy a gazdasági aktivitás későbbi változásai nemenként és a különböző korcsoportokban, a múlthoz hasonlóan, ellensúlyozzák egymást. Másodszor, az aktivitási arány további jelentős változásainak területe korlátozott (az arányok már alacsonyak a szélső életkorokban és már elég magasak a középső korcsoporthoz tartozó nőknél és magasak az ilyen korú férfiaknál).

11 r e g i o n á l i s n é p e s e d é s i é r t e k e z l e t A z EGB-régióban rendelkezésre álló munkaerőre vonatkozóan a Titkárság által végzett előreszámítások, úgy látszik, igazolják ezt a felvetést. A munkaerő előreszámított növekedési arányai, am elyek az ENSZ középső előreszámítási változatán alapulnak, és a gazdasági aktivitás arányainak előreszámításai nem ek és ötéves korcsoportok szerint 2000-ig gyakorlatilag m egfelelnek a munkaképes korú népesség növekedésének. A hogy a m unkaerő növekedése a népesség növekedését követi, jelentős lassulás várható a munkaképes korú népesség jövőbeni növekedésében. Az előreszámítások szerint a munkaerő évi növekedési aránya az 1980 és 1985 közötti időszak 1,2 százalékos értékéről ben közel felére csökken, majd azután kissé növekszik. Főképpen N yugat-európában és a központilag tervezett gazdaságokban lesz nagyon lassú a munkaerő növekedése 1980 és a század vége között (0,4 százalék az előbbiben és 0,6 százalék az utóbbiban). Ezzel szemben ugyanabban az időszakban a munkaerő évi növekedése 1,5 százalék lesz Dél-Európában és Észak- Amerikában. 34. Viszonylag keveset tudunk arról, m ilyen hatást gyakorol az öregedő népesség és munkaerő a term elékenységre. Egyrészt ugyanis az öregedéssel járó fiziológiai és esetleg pszichológiai változások csökkentik az egyén termelékenységét. Másrészt, az idősebb m unkaerőnek több tapasztalata van és ezért lehet, hogy produktívabb. Egy másik szempont az idős dolgozók alkalm azkodóképessége a gazdasági változásokhoz és a munkalehetőségekhez. Ha azonban figyelem be vesszük az időskorúak kisebb földrajzi mobilitását, ez a probléma bonyolultabb, am ennyiben nemcsak a m unkahely változtatásáról, hanem lakóhely-változtatásról is szó van. A strukturális változások is kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az időskorú dolgozókra, mert előfordulhat, h ogy arányuk éppen azokban a csökkenő ágazatokban vagy szektorokban magasabb, ahol az állások elvesztése a leggyakoribb. A korm ánypolitika és -program ok, am elyek arra irányulnak, hogy tompítsák a strukturális változások negatív hatását, befolyásolhatják az idős dolgozók helyzetét is. Ez előfordulhat a szakmára való képzés, illetve átképzés esetén. Ha ezek a programok költségesek vagy nem terjednek ki valam ennyi dolgozóra, akkor rendszerint a fiatalabb és középkorú dolgozókat részesítik előnyben az időskorú dolgozókkal szemben, akiknek hátralevő életében rövidebb a munkával tölthető időszak. 35. A népesség lassú növekedése és az öregedés nemcsak a termelést, hanem a fogyasztást és a szükségleteket is befolyásolhatja. Az ilyen hatás többféle form át ölthet, beleértve a háztartások nagyságára és összetételére és a személyes fogyasztásra gyakorolt hatást, valamint a specifikus szektorokban, köztük az egészségügy, a lakás, az oktatás és a szociális ellátás területén jelentkező szükségleteket és a közületi és állami szektorra gyakorolt hatást. A háztartások fo gyasztására vonatkozó legtöbb kutatás megállapította, hogy a növekedés lassulása és az öregedés önmagában csak viszonylag kis hatást gyakorol a fogyasztási szintekre. Hasonlóképpen a fogyasztási mintákra sem gyakorol erős hatást, bár bizonyos tételek iránti ke-

12 196 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E ZL E T resiet változhat. A népesség e változásainak vannak közvetett hatásai is. A csökkenő népességnövekedés rendszerint nemcsak a kormegoszlásban okoz változásokat, hanem a háztartások nagyságában és struktúrájában is, m elyek a fogyasztás fontos meghatározói. A hasonló népességnövekedésnek és az öregedésnek a másik közvetett hatása az egy főre jutó jövedelem magasabb szintjéből eredhet, am elyről rendszerint feltételezik, hogy összefügg ezekkel a népességi változásokkal. A magasabb jövedelem feltehetően növeli a fo gyasztást és a befektetést. 36. A korstruktúra fogyasztásra gyakorolt hatása megállapításának másik m ódja a fogyasztási kiadások vagy szükségletek k orcsoportok szerinti vizsgálata. A kor szerinti kiadások a korcsoportok relatív fogyasztásának mutatói. Bár ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a fogyasztási minták eltérőek a korcsoportok és országok k ö zött, azt is jelzik, hogy a korkülönbségek viszonylag kis hatást gyakorolnak az össz-szükségletre, -fogyasztásra vagy -kiadásra. 37. Több bizonyíték van azonban arra, hogy a dem ográfiai tényezők hatást gyakorolnak az igényekre olyan szektorban, mint a lakás, az egészségügy és az oktatás. A népesség öregedése várhatóan befolyásolja az ilyen szolgáltatásoknak mind a szintjét, mind pedig a típusát, bár a hatások nagysága nem m indig világos. A népesség öregedése önmagában befolyásolja a családok számát és nagyságát. Ennek ellenére, ha ezenkívül a jövedelem változó szintjeit is figyelem be vesszük, valamint az időskorúak és a fiatalok változó magatartását és ízlését is (például, jobban szeretnek saját háztartást fenntartani vagy létesíteni) az eredm ény kevésbé lesz nyilvánvaló. 38. Másrészt a demográfiai trendek jelentőségét e tekintetben fokozza az a tény, hogy a fejlett országokban a nagyobb felelősség a széles körű szociális szolgáltatások nyújtásáért (beleértve az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítást, a jövedelem színvonalának fenntartását, a szociális szolgáltatásokat) a közületi vagy állami szektorra hárul. A család szerepe (különböző formáiban) e szükségletek kielégítésében jelentősen csökkent, bár valószínűleg nem olyan m értékben, ahogy néha feltételezik. 39. Ha példaként az állami nyugdíjakat tekintjük, világos, hogy az eltolódó korstruktúra nem az egyetlen, kiadásokat növelő tényező. A kiadások emelkedését különféle egyéb, nem demográfiai tényezők eredményezik, beleértve a nyugdíj átlagos összegének növekedését a hozzájárulás hosszabb átlagos időszakai miatt; az idősebb korú férfiak gyorsabb kivonását a munkaerőpiacról, ami azt jelenti, hogy több nyugdíjat és hosszabb ideig kell fizetni, mint ahogyan azt korábban előirányozták; a szociális juttatások jelentős javulását, a juttatások növelését, ami az inflációs rátától és a biztosításnak az állami form áról a magán form ára (vagy fordítva) áttérésétől függ. N yilvánvaló, hogy nehéz minden ilyen tényezőt külön értékelni. Több vizsgálat azonban megállapította, hogy az időskorúak arányának növekedésével lehet magyarázni a nyugdíjkifizetések em elkedésének jelentős részét. Ezenkívül figyelem be kell

13 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E Z L E T 197 venni azt a tényt, hogy jelenleg a nemzeti nyugdíjrendszerek már gyakorlatilag az egész népességre kiterjednek és ezért a felölelt kör bővülése nem lehet többé jelentős tényező. 40. A tisztán dem ográfiai trendek alapján várható, hogy a jö vőben emelkedik a nyugdíjakra szánt nemzeti jövedelem aránya. A nyugdíjkorhatár leszállítása vagy a korai nyugdíjba vonulást ösztönző intézkedések, bevezetett eljárások tovább növelnék a nyugdíjköltséget. 41. A demográfiai tényezők társadalmi programokra gyakorolt általános hatásának kérdése szélesebb körű. Annak ellenére, hogy nehéz az életkorok szerinti kiadások megállapítása társadalmi szektorok szerint, végeztek bizonyos számításokat e területen. Bár e vizsgálatok eredményeit nehéz összehasonlítani, általános az egyezés a korprofilok alapkörvonalait illetően. Ezek általában az egy főre jutó átlagos kiadásokat mutatják, am elyek a legalacsonyabbak a éves korban, sokkal magasabbak a 15 éven aluliak és még magasabbak a 60 éven felüliek esetében. A z egyes társadalmi szektorokra vonatkozó kor szerinti kiadások U vagy J alakú görbéje élesen különbözik az össz-szükséglet vagy fogyasztás inkább harang alakú görbéjétől. 42. Az időskorúaknak szánt kiadások tekintetében nyilvánvaló, hogy a szociális program kiadásai az idősebb kor tekintetében egyre inkább függnek az életkortól. Általában az életciklus egyes eseményeinek hatása jól látható ezekben a profilokban, ideértve a születést, az emelkedő beiskolázási arányokat, a középiskolából kilépőket, az egészségügyi kiadások, a nyugdíjak és az egyéb szociális kiadások emelkedését. 43. A politika számára a kiadások elosztása az egyes közületi szektorok között talán fontosabb, m int a dem ográfiai tényezők hatása az általános fogyasztási mintákra vagy a szociális program okkal kapcsolatos összkiadásra. Ezekben a szektorokban változnak legnagyobb mértékben a szükségletek a demográfiai trendek miatt. Ezért a politika tervezése ezeken a területeken a népesedési változások fontosabb figyelem bevételét követeli, valamint a rugalmasabb közelítést a költségvetési kiutalásokhoz a szektorokon belül és között. 44. Röviden meg kell említeni két további tényezőt. A z egyik a kormegoszlás ingadozásainak gyakran elhanyagolt hatása. Aligha kétséges, hogy az ilyen típusú jelentős ingadozások bonyolult gazdasági problémákat okoznak. A fiatal munkaerő túlzott kínálata, legalábbis a jelenlegi gazdasági helyzetben* N yugat-európában például azt eredményezheti, hogy akut hiány lesz új m unkába állókból néhány éven belül (feltéve, hogy a gazdasági viszonyok javulnak). Hasonlóképpen, az idősebb dolgozóknak a m unkaerőből való jelenlegi nagy kiáramlása, a csökkenő részvételi arányuk a nem zetgazdaságra gyakorolt kom oly nyomás forrása lehet azáltal, hogy hatást gyakorol az ország nyugdíjrendszerére. A m unkaerőbe belépők, illetve onnan kilépők, az iskoláskorú vagy az időskorú népesség számában a termékenység, a halandóság és a nemzetközi vándorlás korábbi változásai m iatt bekövetkezett ingadozások

14 198 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E ZL E T jelentős hatást gyakorolhatnak mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi szektorra. A másik ha igaz, amit a legtöbb vizsgálati eredm ény mutat, nevezetesen, hogy a lassú népességnövekedés és az öregedés viszonylag kis hatást gyakorol a jövedelem re és az életszínvonalra, nincs okunk feltételezni: a családok és a háztartások gazdasági okokból m eg fogják változtatni reprodukciós m agatartásukat és termékenységüket. Ez felveti a háztartások száma és összetétele, valamint a dem ográfiai trendek gazdasági hatása változásának kérdését. 45. A demográfiai tényezők előző fejezetben tárgyalt változása nagyobb hatást gyakorol a háztartások összetételére. Bár a házasságkötések és a termékenység változásai egy olyan tágabb folyam at részének tekinthetők, amely befolyásolja a családot és a háztartást és amely más változásokat is tartalmaz (így a fiatalok növekvő hajlamát az egyedülélésre), e dem ográfiai tényezők hatása nem korlátozódik azokra a tényezőkre, amelyek közvetlenül befolyásolják a családalakítást. A népesség öregedésének jelentős, bár közvetett hatása van a háztartások összetételére, ugyanakkor például az országon belüli és a nemzetközi vándorlás következm ényei kevésbé je lentősek lehetnek. Végül, a halandósági trendek változása és különösen a növekvő különbség a nők és férfiak átlagos élettartama között egyre nagyobb hatást gyakorol a családok és a háztartások öszszetételére. Egyes háztartástípusok növekvő jelentősége és m ásoknak csökkenő aránya befolyásolt olyan különböző vonatkozásokat, mint a családok élet- és munkakörülményei, fogyasztásuk szintje és mintái, a lakásszükséglet és a családi élet számos más területe. 46. Bár nem könnyű különválasztani a dem ográfiai és nem dem ográfiai tényezők szerepét, a dem ográfiai folyam atok változásainak hatása jelentős lehet. Feltételezhető, hogy a termékenységi szint közvetlen hatást gyakorol a háztartás nagyságára. Egyes becslések szerint, a dem ográfiai (nevezetesen a korösszetételekkel összefüggő) tényezők hatásával magyarázható túlnyom órészt a háztartások számának növekedése. 47. A háztartás alakulásában és fejlődésében bekövetkező változások következm ényei között megemlíthető, hogy a háztartások száma gyorsabban növekszik, mint az össznépesség, következésképpen, az átlagos háztartásnagyság csökken. A háztartások számának, a népesség növekedésének és az átlagos háztartásnagyság változásának az 1970 és 1980 közötti időszakra vonatkozó adatai az EGB országainak ném elyikében azt mutatják, hogy a háztartások száma gyorsabban növekedett, m int az össznépesség. Valóban, az eseteknek több mint a felében a relatív növekedések eltérése közel volt a 10 százalékhoz vagy meghaladta azt. Ezekkel a trendekkel kapcsolatosan az átlagos háztartásnagyság csökkenése volt észlelhető valam ennyi országban. 48. A z ENSZ előreszámításai szerint a század végén a háztartások számának az EGB-régióban továbbra is sokkal gyorsabban kell növekednie, mint a népességszámnak. Az előrejelzések szerint a régióban a háztartások száma 1980 és 2000 között az évi

15 r e g i o n á l i s n é p e s e d é s i é r t e k e z l e t 199 m integy 227 m illióról majdnem 446 m illióra fog emelkedni. Ez a növekedés kétszer olyan gyors, m int a népességszám növekedése. 49. A háztartások számának változásaihoz alapul szolgáló trendek ugyancsak lényeges eltolódást eredményeztek a háztartások összetételében. A z EG B-régió számos országának 1970 és 1980 közötti adataiban több közös vonás észlelhető. Valamennyi országban, kivétel nélkül, a nagyobb (5 és több tagú) háztartások aránya csökkent 1970 és 1980 között (a 12 vizsgált országban az 1970 körüli 17 százalékról 12 százalék alá esett 1980-ra). A második jellem ző az egyszemélyes háztartások viszonylagos növekedése, ami ugyancsak közös valamennyi országban. E háztartások nem súlyozott átlaga az összesen belül az évi 20 százalékról majdnem 25 százalékra emelkedett 1980-ra. 50. Am i a családnagyság és struktúra e változásainak gazdasági hatását illeti, a néhány országból rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a háztartások átlagos nagyságának csökkenése nem párosult az egy háztartásra jutó keresők számának jelentős visszaesésével. Egyes hosszú távú becslések szerint az egy háztartásra jutó keresők aránya gyakorlatilag változatlan maradt a század eleje óta. Az egy háztartásra jutó keresők relatív állandósága főképpen a nők fokozott munkába állásának eredménye. A z is természetes, hogy azoknak a családoknak a jövedelm e, amelyekben mind a férj, mind a feleség dolgozik, sokkal magasabb, mint azoké a családoké, ahol csak a férj aktív kereső. 51. A nemzetközi vándorlásban, bár ezt hagyom ányosan a vándorló egyén növekvő gazdasági haszna m otiválja, egyre inkább uralkodóvá válnak a politikai m egfontolások. Ez nemcsak azért van így, m ert a vándorlás jelentősége nem gazdasági m otivációk következtében nőtt, hanem azért is, m ert a gazdasági m egfontolások a korm ányok részéről, főképpen a befogadó országokban, egyre jelentősebb szerepet játszanak. 52. A bevándorlás gazdasági hatását a befogadó országokban az a másik körülm ény is befolyásolja, hogy a hagyom ányos eltérés az ideiglenes vándorlás és a letelepedéssel kapcsolatos vándorlás között egyre csökkent. N yugat-európa esetében az ideiglenes m unkaerővándorlás növekvő m értékben vált állandóbb jellegűvé, m ert a tartózkodás időtartamára vonatkozó korlátozásokat fokozatosan feloldották és a családok egyesítése számos esetben a hivatalos politika részévé lett. Ennek eredm ényeképpen a külföldi munkások ott-tartózkodásának átlagos időtartama m eghosszabbodott és több bevándorló telepedett le családjával együtt. 53. Egy másik tényező, hogy a kivándorlási országok egy része befogadó országgá vált. Az olyan dél-európai országoknak, mint Olaszország, Görögország és Spanyolország, amelyek azelőtt a fő kibocsátó országok között voltak, már nincsenek negatív vándorlási mérlegeik, hanem befogadó országokká váltak. Ez igazolni látszik azt a megállapítást, hogy amikor az országok elérik az egy főre jutó jövedelem bizonyos szintjét, m unkaerőt kezdenek importálni. A népesség- és a m unkaerő-növekedés lassulása, valamint a segédmun

16 200 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E ZL E T kasok és a betanított munkások hiánya ezekben az országokban további tényezők lehettek. Ez általában azt jelenti, hogy (ahogyan ez már megtörtént Észak-Amerikában, és növekvő mértékben fordul elő Nyugat-Európában és az utóbbi időkben Dél-Európában) a jö v ő ben a bevándorlás az EGB országaiba főképpen a világ más részeiből történik majd. Ez az eset áll fenn az EGB számos országában, ahová Észak-A frikából vándorolnak be. 54. Annak ellenére, hogy körülbelül az 1970-es évek közepe óta korlátozzák a külföldi munkások munkavállalását, arányuk az össz-munkaerőben tovább emelkedett több nyugat-európai országban. A nemzetközi vándorlás változó jellege és főképpen a családegyesítés fokozódó jelentősége csökkentette a külföldi vendégm unkások arányát, amint a férjüket követő nőik nagyobb számban szintén elkezdtek dolgozni, ez eltolódásra vezetett a külföldi munkaerő nem szerinti megoszlásában. 55. A mozgás az ideiglenestől az inkább félig állandó bevándorlás felé szintén hozzájárulhatott a külföldi munkások mobilitásának csökkenéséhez, bár erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. A vándorlás korábbi ideiglenes jellege és a többnyire rövid időre szóló m unkaengedélyek kiadása a külföldi m unkaerőt n a g y fokú rotációra és rugalmasságra késztette válaszul a földrajzi, fog lalkozási és ágazati változásokra. A külföldi munkások jelenlegi állandóbb státusa, valam int azoknak a növekvő száma, akiket a családjuk követett, a korábbi helyzethez képest csökkentette a külföldi munkaerő rugalmasságát. 56. Am i a gazdasági helyzetnek a külföldi munkásokra gyakorolt hatását illeti, a munkanélküliség közöttük sokkal gyakoribb, mint a belföldiek körében. Ez a magasabb munkanélküliség azonban inkább a szakképzettség hiányának következm énye. Egyes országokban például a külföldi munkások munkanélküliségi aránya a belföldi segédmunkásokéhoz hasonló. 57. A m unkaerő-vándorlás utóbbi időben és jelenleg észlelt lassulásának vagy megszűnésének hatása azonban fontos a m unkaerőkínálat és a foglalkoztatottsági szint szempontjából. Például, bár úgy tűnik, hogy az utóbbi visszaesésekor a külföldi munkások aránya sokkal kisebb m értékben csökkent, m int ben, a foglalkoztatott külföldi munkások számának változása jelentős hatású volt több országban. Ez azt a tényt tükrözi, hogy a munkaerő kismértékű növekedése esetén a külföldi munkások számának m ég viszonylag szerény változása is fontos lehet. 58. Tekintettel arra, hogy a nem zetközi vándorlások számos tényezőtől függnek, beleértve a politikát és a rendszabályokat, a demográfiai távlatokat és a gazdasági viszonyokat, a jövő kilátásai bizonytalanok. Am int már említettük, a nemzetközi vándorlásra vonatkozó politika nagyon fontos tényezővé lett, aminek következtében jelentősen csökkent a piaci erőknek mint az országok közötti népmozgalom meghatározóinak a hatása. Am i a befogadó országok gazdasági tényezőit illeti, a múltnál lassúbb gazdasági n ö vekedés folytatódása és a magas vagy elég magas munkanélküliségi

17 R E G IO N Á L IS N ÉPE SED ÉSI É R T E K E Z L E T 201 szintek megmaradása több éven át arra utal, hogy gazdasági nyomásra, rövid időn belül, nem élénkül fel a nemzetközi vándorlás. Hosszabb távon a demográfiai tényezők egyre fontosabb szerepet játszhatnak, a nyugat-európai ipari országokra vonatkozó népességelőreszámítások nagyon alacsony vagy negatív növekedést jeleznek. A munkaerőhiány, amely e népességi trendek eredményeképpen felm erülhet, a vándormunkások iránti újabb keresletre ösztönözhet. Az ilyen munkások azonban valószínűleg egyre inkább a régión kívüli országokból jönnek. 59. Arra számíthatunk, hogy a népességnövekedés lassulása magas szintű urbanizációval jár együtt, am ely sok és egyre több EGB-országra jellemző, és jelentős hatást gyakorol a népesség m o bilitására és alkalmazkodására a regionális fejlődés változó m intáihoz. Figyelem be kell venni azt a tényt, hogy egy lassan növekvő folyam atosan öregedő népesség kevésbé m ozgékony, és ez kényszerítőén hat a regionális fejlődés lehetőségére és a népesség térbeli, valamint foglalkozási alkalmazkodóképességére a változó gazdasági viszonyokhoz. A kis vagy stagnáló népességnövekedés, vagy a népesség stabil megoszlását eredményezheti változások nélkül, vagy a népesség eltolódását, bizonyos területeken növekedéssel, m íg másokon veszteségekkel. A hogyan a népesség mozgása hagyom ányosan összefüggött a foglalkoztatottság növekedésével, úgy egyes régiók vagy területek fejlődése, am elyek új vándorlókat vonzanak, máshol népességveszteségeket okozhat. 60. Ezzel kapcsolatosan bizonyos jelek arra utalnak, hogy a városi dekoncentrációs folyam at a foglalkoztatottság dekoncentrációjával párosult. Egyes országok adatai azt is mutatják, hogy az ipari foglalkoztatottságban észlelt csökkenés, am ely a legtöbb nyugateurópai ország közös vonása volt, a nagyobb városokban összpontosult. A foglalkoztatottság nagyobb csökkenése vagy lassúbb növekedése a nagyvárosokban a szolgáltatásokra is érvényes. 61. Általánosabban kifejezve, azok a tényezők, am elyek kényszerítőén hatottak az ipartelepítésre, így a szállítási költségek, a termékek súlya és értéke közötti magas arány, a nehéz hozzáférhetőség, a nem m egfelelő úthálózat vagy lassú hírközlés miatt, vesztettek jelentőségükből. A közlekedés és hírközlés technológiai változásai és a szállítási költségek csökkentése több szabadságot biztosítottak az iparágaknak telepítési helyük megválasztásában. Ezeket a fejlem ényeket m egerősítették a gazdaság strukturális változásai és az eltolódás az uralkodó jellegű gyáripartól (amelynek szállítási költségei magasak) a szolgáltatások felé. 62. Ezeket a strukturális változásokat, am elyek városi dekoncentrációra vezettek, megerősítették a fogyasztói preferenciák. A magas életszínvonal, a személyi tulajdonban levő személygépkocsi növekvő fontosságával együtt jelentősen bővítette a háztartások választási lehetőségeit a letelepedést illetően. A növekvő bőségnek, az élet minőségének, a szabadidőben és kikapcsolódásként végzett tevékenységnek tulajdonított jelentőség eredm ényeképpen sokan távoztak a nagyvárosokból. A lakóhely-változtatás, valamint a nagy

18 202 R E G IO N Á L IS N ÉPE SE D É SI É R T E K E ZL E T városi lakosok által a nagyvárosokon kívül végzett tevékenységek növekvő köre előm ozdította olyan cégek és iparágak létesítését, amelyek a helyileg keresett árukat és szolgáltatásokat biztosították. A városi környezet romlása tág értelemben további fontos tényezőnek tekintendő a nagyvárosok fejlődése lassulásában vagy akár hanyatlásában. 63. Nehéz meghatározni e különböző gazdasági, társadalmi és környezeti tényezőknek a városok változására gyakorolt összhatását. A zt állították azonban, hogy a nagyvárosok hanyatlását kísérő különböző tényezők, így a népesség és a munkalehetőségek csökkentése, a növekvő munkanélküliség, a csökkenő relatív jö v e delem és az emelkedő helyi adók, a közszolgáltatások és a fizikai és szociális környezet romlása kölcsönösen erősítik egymást és circulus vitiosus -t hoznak létre. Ennek ellenére, míg a városok fe j lődésének későbbi trendjei bizonytalanok, vannak jelek arra, hogy megszűnik a városi dekoncentrációs folyam at. НОВЕЙШИЕ ДЕМОГРАФИЧЕСКИЕ НАПРАВЛЕНИЯ В РЕГИОНЕ ЕЭК И ИХ ВЛИЯНИЕ НА ОБЩЕСТВЕННО-ЭКОНОМИЧЕСКОЕ РАЗВИТИЕ RECENT DEMOGRAPHIC TRENDS IN THE ECE REGION AND THEIR IMPLICATIONS FOR SOCIO -ECONOM IC DEVELOPMENT