Nemere István. Minden jog fenntartva

Átírás

1 Pallas Gyöngyös, 2005

2 Nemere István Pallas Antikvárium Kft., 2005 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

3 HA MÁR TITKOKRÓL VAN SZÓ Ezt a kis részt elõszó helyett iktattam be könyvembe. Arra kérem az olvasót, ne lapozzon tovább, még ne. Aki elolvassa a Legújabb titkok könyvét, annak tudnia kell, hogyan is kezdõdött ez a folyamat. A történet nagyon tanulságos azok számára, akiket érdekel az emberi gondolatok fejlõdése és az, hogy egyes társadalmak hogyan bánnak a titkokkal, hogyan fogadják vagy utasítják el a titokfejtõket? És a tudomány titkaira hogyan reagálnak az állami szervek? Miért érzi magát fenyegetve egyik-másik ideológia, ha egy magányos szerzõ kifejti nézeteit a világ és a természet kevéssé ismert tulajdonságairól, jelenségeirõl? Egyes emberek bámulatos képességeirõl? Amikor 1984-ben felmerült, hogy kiadassam a Titkok könyvét, a késõbbi kiadóval együtt jól tudtuk, hogy ez nem lesz könnyû dolog, nem lesz rövid és diadalmas küzdelem. De ami akkor következett, felülmúlta elképzeléseinket a nehézségi fokokról. Persze ebben én is ludas voltam, nemcsak a rázós témák, amelyeket a könyvben az olvasók tudomására akartunk hozni. Már csak azért is, mert alig egy évvel korábban látott napvilágot A rejtélyes elõdök c. kicsiny, mindössze talán száz oldalas dolgozatom. Ez eléggé megrázta az olvasókat, a hatóságot pedig figyelõ álláspontra késztette. Ez a figyelés persze már régóta tartott, csak akkor még nem tudtam róla. Két ország titkosrendõrsége nem az írásaim, hanem a viselkedésem, a kapcsolataim miatt kezdett figyelni az 1960-as évek végén. Magyarországon 1974-ben alapították 5

4 a dossziémat és mindösszesen körülbelül 23 éven át figyeltek meg, provokáltak, küldték rám ügynökeiket és jelentették sokfelé a beépített spiclik (akikbõl sokkal több volt, mintsem azt ma el tudjuk képzelni), miket mondtam X-nek és Y-nak. Ismétlem, én minderrõl csak az 1990-es évek végén szereztem tudomást, amikor már kikérhettem az aktáimat és elolvashattam mindazt, amit rólam jelentettek, ami velem és körülöttem történt az eltelt bõ másfél évtizedben de amirõl akkor nem tudtam. Mindenesetre nekem papírom van arról, hogy a kommunista rendszer ellensége voltam, sõt mint az aktámra rótt jegyzet bizonyítja, társadalmi veszélyességem csak 1989 végén, már a köztársaság kikiáltása után szûnt meg Arról viszont tudtam, hogy olykor engem is helybenjárásra ítéltek. Ne higgye senki, hogy a volt szocialista, állampárti rendszerben írókat csak politikai okok miatt ítéltek szilenciumra, vagyis idõszakos hallgatásra, amely idõben mûveik nem jelenhettek meg. Történt ilyesmi tudományos, népszerû ismeretterjesztõ témákban is, elsõsporban persze akkor, ha valaki az UFO-kat vagy a nem hagyományos gyógymódokat feszegette. Magam elsõ ízben 1977-ben estem ennek áldozatául. Azon év õszén ugyanis egy ifjúsági havi lapban pozitív cikket merészeltem írni az UFO-król! Ma már nehéz felfogni, miért volt ez oly nagy bûn. De akkoriban az ilyen esetekben a Magyar Tudományos Akadémia (rossz nyelvek szerint: Kakadémia ) illetékesei felhívták a pártközpont illetékeseit és addig sírtak-ríttak, panaszkodtak és vádaskodtak a vonal túlsó végén, míg az innensõn a pártvezetés megígérte, hogy az illetõ szerzõt egy idõre hidegre teszi, a fõszerkesztõt pedig meginti. Így is történt minden alkalommal. Akik ma arra panaszkodnak, vagy olyan hõsi múlttal dicsekszenek, hogy õk politikai okokból nem írhattak nemegyszer évekig, 6

5 azok jó, ha tudják: nincsenek ezzel egyedül. UFO-ügyben is megesett ez, és nem is egyszer. Tehát az történt 1977 és 1984 között, hogy többször is helyben járásra ítéltek, a lapok nem közölhettek tõlem ilyen tárgyú cikkeket. Én szerencsére mindig több lábon álltam, írtam könyveket is, ezeket persze efféle elõzmények után már gyanakodva leste a hatalom. Ne feledjük el, az egy paranoiás korszak volt a pártvezetés amúgy is hajlamos volt arra, hogy minden, az irányvonalától eltérõ témájú véleményben ellene szóló támadást lásson. Saját érdekében tehát igyekezett ezeket korlátozni, nehogy az emberek rájöjjenek, hogy még gyógyászati vagy tudományos vagy egyéb téren is korlátozva vannak az ideológia által. Ma már büszke lehetnék rá, hogy elsõnek nekem sikerült bevinni a köztudatba olyan fogalmakat, mint például: akupunktúra. Vagy hogy tõlem tudhatták meg az olvasók, az emberek, nagyképûen szólva: a magyarok hogy UFO-k igenis vannak, hogy az ázsiai és egyéb gyógymódok a világok részén elfogatott egyetemi tantárgyak, hogy komolyan kell venni a gömbvillámot vagy a telepátiát merthogy ezeknek még a létét is tagadta az akkor igencsak pártszolgálatos Akadémia és annak korifeusai. Visszatérve az elõkészületekre: 1984-ben úgy döntöttünk a kiadóval, hogy nekifutunk a Titkok könyve kiadásának. Elsõ lépésben megírtam a kéziratot, amely lényegében tizenöt fejezetbõl állt. Ilyen címekkel: A tudat mélyén, A másik orvostudomány, Akik a bõrükkel látnak, Érzõ növények stb., és szó volt a varázsvesszõrõl, a loch ness-i lényekrõl, az UFOkról, a Bermuda-háromszögrõl, a jetikrõl és egyéb rejtélyekrõl. Amelyekrõl addig és minden szócsövön keresztül ezerrel azt állította a hivatalos tudomány és a pártállami 7

6 média, hogy vagy nem is léteznek, vagy a kapitalista áltudomány mûvei és csak szélhámosok hirdetik, no persze, Nyugaton. Elhallgatni igyekeztek, hogy a Szovjetunióban is ezerrel kutatták egy némely témát, mi több, abban jelentõs eredményekre jutottak, mint például a telepátiás kísérletek, az alternatív gyógyítás stb. terén. Minden fejezet egycsapás volt annak az ideológiának, amely eleve hazugságokra épült, kezdve Marxtól és folytatva a többi szakállas és szakálltalan nagyon keresztül. Volt egy fejezet, amelyet azért tettünk bele, hogy majd a cenzúra-bizottságnak legyen mit kivennie belõle! Hiszen tudtuk, ha ezt meglátják, azonnal elfeledkeznek az összes többirõl és csak erre koncentrálnak majd roppant nagy és õszinte felháborodással. Ez a fejezet a regresszív hipnózis eredményeirõl szólt. Vagyis arról, hogy ha a szakemberek a kísérleti felnõtt alanyokat hipnotikus állapotban mintegy elviszik a múltjukba, akkor nem csak a gyermekkorig mehetnek velük vissza, hanem az azt megelõzõ idõkbe vagyis régebbi életeikbe is! Mivel számos ilyen alany olyan régi korokról, helyszínekrõl, eseményekrõl, személyekrõl és egyéb körülményekrõl számolt be, amiket ellenõrizni lehetett. Így minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy kell lennie reinkarnációnak, lélekvándorlásnak, és az elõzõ életek egyes emlékei (nyilván csak töredékesen), valamilyen genetikai úton öröklõdhetnek. A bajt a Moszkvában nevelkedett ideológusok számára nem annyira a genetikai emlékezés létezése, mint inkább a lélekvándorlás jelentették. Ugyanis ha csakugyan van lélekvándorlás, akkor van lélek is! Miközben a marxizmus azt állította, hogy csak az anyag létezik és minden a puszta anyagból épül fel. Az anyag ilyen vagy olyan szintû 8

7 szervezõdései hozzák létre az életet, sõt az értelmes életet, a tudatot is. Viszont nincs és nem is lehet semmi, ami ennél több lenne. Valami, ami nem az anyagiakból eredne. Márpedig bizony a lélek ilyennek tûnik. Nos, a párt zsoldjában álló ideológusok, köztük ezek a könyvcenzorok (intézményüket eufémikusan: Kiadói Fõigazgatóságnak hívták, mellesleg egyik akkori vezetõje ma is nem kis szerepet játszik a média megfékezésében, persze már messze nem akkora sikerrel) a másfél éves harc során fõleg erre a fejezetre koncentráltak. Bekapták a horgot, mindent megtettek, hogy ez kikerüljön a könyvbõl. Mi meg úgy tettünk, mintha a fogunkat szívnánk, nagyon sajnálnánk a dolgot, védelmeztük is egy ideig a fejezetet, aztán látványosan megadtuk magunkat és 1986 tavaszára a könyv megjelenhetett. Ez volt az elsõ titkok könyve, amit még több követett. Az már csak mellékzönge, hogy a következõ hónapokban valóságos sajtókampányt szerveztek a mû ellen. Ez akkoriban úgy ment, hogy sorban megkerestek minden idevágó szakembert és publicistát, támadják meg a könyvet. Néhányan biztosan voltak annyira naivak és azt hitték, majd jó kis vita lesz, hisz a szerzõ meg nyilván védekezni fog Én is azt hittem. De kiderült, hogy a párt kulturális-ideológiai vezetõi kezében volt a dolog, õk vezényelték le a vitát amelyben én meg sem szólalhattam. Nekem nem osztottak lapot, a szó szoros értelmében sem kaptam lapot, vagyis újságot, újságoldalt, ahol védekezhettem volna az abszurd rágalmak ellen. A korabeli magyar publicisztika (igencsak pártos, ideológiailag felvértezett harcosai) nagy ászai nevezték a Tikok könyvét vécépapírnak, szellemi merényletnek, népbutításnak és akadt olyan is, aki ügyészi beavatkozásért kiáltott (hasonlóan tette egy évvel késõbb, amikor megjelent az Új titkok 9

8 könyve is. Dicséretes ez a következetesség csak az a kár, hogy ma õ is a szabad gondolatközlés bajnokaként tûnik fel a médiában ) Csak hónapokkal késõbb jutottak szóhoz olyanok is, akik ha nem is személy szerint engem, inkább azt a jogot védelmezték, hogy más vélemények is megjelenhessenek a lapokban Végsõ soron mellettem igazán csak Popper Péter állt ki. Ennél valamivel részletesebben írtam meg a dolgot Az elsõ 150 regényem c. könyvemben. Akit érdekel, lapozza fel az Élet és Irodalom 1986 tavaszi számait, de más média-termékek is foglalkoztak az üggyel. Másik érdekessége a történetnek, hogy akik akkoriban a könyv által hirdetett nézeteket támadták úgymond a tudomány védelmében és a népbutítás ellen, akik a könyv és a benne hangoztatott vélemények betiltását követelték, azok közül többen a rendszerváltás után váratlanul (?) egészen más húrokat pengettek. A tudománytörténész, aki annak idején az egyik pártnapilap vezércikkében figyelmeztette a mit sem sejtõ olvasókat Nemere István nézeteinek roppant káros voltára, amelyekkel aláássa nemcsak a tudomány, de a szocializmus alapjait is ma a jobboldalnak dolgozik. A másik korabeli párt-újságíró, aki mindent megtett a kulisszák mögött, hogy elhallgattassa mindazokat, akik UFO- és egyéb kérdésekben a Párt Központi Bizottságától eltérõ véleményeket képviseltek a rendszerváltás után nem sokkal egy liberális hetilapban mint a vélemény- és szólásszabadság védelmezõje (!) lépett föl Ennyit az úgynevezett parafaemberkékrõl, akiket a legnagyobb hullámok sem tudnak alámeríteni, õk mindig felül maradnak. Mert súlytalanok. Végezetül: ezzel csak jelezni akartam, hogy az elsõ két titkok könyve milyen nagy nehézségek árán született. De megérte annyit bajlódni vele valóságos bombaként hatott 10

9 az elsõ, egymást követõ két kiadása összesen a ma már elképzelhetetlen 150 ezres példányszámban. Az emberek innen értesülhettek elõször arról, hogy amirõl maguk között csak suttognak vagy külföldi, becsempészett újságokban kis cikkeket olvastak, azok a témák valósak, kutatások tárgyát képezik, és íme ezek a kutatások eredményei. Megtudhatták, hogy a pártállammal oly szorosan összefonódott tudósok és más diplomás ismeretterjesztõk hazug állításaival ellentétben igenis létezik bõrlátás, történnek gyanús dolgok a Bermudaháromszögben (mi több, azt éppen a magyar kommunistákat védelmezõ és hadseregével a hatalomban tartó szovjet kormány is kutatja), megtudták, befolyásolni lehet a születendõ gyermek nemét és történnek csodák az emberi tudat mélyén. Hogy van értelme a varázsvesszõs víz- és érckeresésnek, hogy akadnak emberek, akik ma még megmagyarázhatatlan képességek birtokában vannak de hát ez is része a természetnek és a tudományoknak ezekkel is foglalkozniok kellene nálunk is Ma már más idõket élünk, szerencsére. E könyvünk megjelenése után már aligha fogja bárki is azt követelni a médiában, hogy törvényes eljárás induljon a szerzõ ellen népbutítás címén (ezért sokkal több politikust zárhatnának be ) Így aztán a Titkok könyve 3 a kilencvenes évek közepén már szinte nem is kapott visszhangot. Pedig abban is érdekes témákat boncolgattam (dinoszauruszok, piramisok, Atlantisz stb. titkai). A negyedik titkok könyve nem kevésbé érdekes, mint az elõzõ három. Aki elolvassa, maga is meggyõzõdik errõl. 11

10 12

11 IDEGENEK A NAPRENDSZERBEN Számos olyan esemény történik a közeli világûrben, amelyrõl az átlagembert nem értesítik. Persze a nagy többséget ez a téma nem is érdekli. De mi, akik folyton titkokat fürkészünk, rejtélyes események nyomában járunk, felfigyelünk ezekre is. Valahogyan mindig kijutnak azok a hírek is a tudomány berkeibõl, amit pedig a bent ülõk valahogy nem szeretnének kiszivárogtatni. A tudomány sáncai mögött ülõ, meglehetõsen szkeptikus, olykor megfáradt, máskor meg csak a tudományosságban hívõ szakemberek nem örülnek annak, hogy a laikusok is foglalkozzanak az õ szent, belsõ ügyeikkel. Amelyek oly sok elõzetes tanulást és hozzáértést, affinitást és bizonyos érzéket követelnek. Ennek ellenére, mint említettem, kijutnak a hírek. Nem lehet véletlen, hogy rengeteg információ szivárog ki tehát odabent is vannak, akik erre törekszenek, no és vannak hanyag emberek is, akiknek az információkezelés terén még lenne mit tanulniok. Ugyanakkor azt sem tartom véletlennek, hogy bár nyilvánvalóan csak a titkos információk egy kisebb része szivárog ki mégis milyen sok van belõlük már idekint is! Akkor még mennyi lehet odabent? A kormányhivatalokban, a katonai intézményeknél, a titkosszolgálatoknál és nem utolsósorban egyes akadémiáknál és/vagy tudományos kutatóintézeteknél? Ami minket érdekel az idegenség jelei. Vagyis arra utaló jelek, hogy a Földhöz oly közeli bolygók és más égitestek között, rajtuk, bennük vannak-e bizonyítékai annak: idegenek éltek vagy élnek itt? Tudom, egy úgynevezett igazi csillagász 13

12 eleve és zsigerbõl tagadja azt, hogy idegen lények, más civilizációk egyedei vagy csoportjai befészkelték volna magukat a Földre vagy az ahhoz viszonylag közel esõ kozmikus térbe. Mi meg csak annyit állítunk: vannak erre is utaló jelek. És vannak olyanok, amelyeket józan ésszel senki sem tulajdoníthat természetes jelenségeknek, eseményeknek, folyamatoknak még az sem, aki soha nem tanult csillagászatot és nem foglalkozott bõvebben a világûrrel. Végigmegyünk a Naprendszer összes területén szépen sorban és mint majd látni fogják, alig van olyan bolygó vagy más térség, övezet, égitest-fajta, amelyek körében ne találnánk a normálistól, a fizikailag elvárhatótól nagyon is eltérõ viselkedésû testeket. Amelyeknek viszont ha igazak az általunk ismert fizika, ballisztika, ûrfizika stb. törvényei nem szabadna lenniök. És azt is jegyezzék meg: minden adat tudományos forrásokból származik! Egyet sem az ujjamból szoptam. Mindegyikhez olyan forrásból jutottam, amely legálisan hozzáférhetõ. Nem mendemonda, nem suttogott propaganda vagy ellen-propaganda terméke egyik sem. Mindez megjelent már valahol, olykor csak óvatosan említve, máskor meg gondtalanul elhintve a kétkedés magját. Biztosan vannak köztük olyan adatok, amelyek kiszivárgásának nem örültek annakidején a sajátos tudományos titokgazdák. Akiket ne felejtsük el ezt az apróságot senki sem jogosított fel arra, hogy az ehhez hasonló információkat titokban tartsák. Különösen nem a csillagászokat, akik mindnyájan az adófizetõk pénzébõl tevékenykednek és nekünk, a társadalomnak tartoznak beszámolni munkáik eredményérõl. Az egész társadalomnak, nem pedig csak egy kicsiny csoportnak. 14

13 A Merkúr egyik nagy rejtélye a múltban gyökerezik. A 19. század második felében a csillagászok már elég jó távcsöveket használtak. Nagyon érdekelte õket a naprendszer kicsi, de a Naphoz legközelebb elhelyezkedõ bolygója, a Merkúr. Ez jóval kisebb a Földnél és olyan közel kering a Naphoz, hogy azt alig 88 nap alatt kerüli meg. Ráadásul úgy forog, hogy gyakorlatilag mindig ugyanazt az oldalát mutatja a központi csillag felé, ezért a napsütötte oldalán több száz fok a hõmérséklet, a másikon amely viszont mindig a sötét ûrbe néz mínusz százvalahány fokos jeges hideg uralkodik. Ám mi nem ezt találjuk különösnek. Az égitest igen furcsán mozog, nagy ellipsziseket ír le a csillag körüli rohanása során, egyesek ma is azt állítják, hogy a pályavonala minden egyes alkalommal változó, nem szabályos. Egy másik bolygóra gyanakodnak, amely a közelében lehet és amely így zavarja a mozgását. Az efféle gravitációs hatást számtalan esetben megfigyelhetjük nemcsak a Naprendszerben, de azon kívül is. A furcsa az, hogy az 1860-as évektõl kezdve a század végéig több csillagász is látott vagy látni vélt egy vagy több sötét égitestet a Merkúr közelében! Mivel a Merkúr oly közel kering a Naphoz, hát ritkán figyelhetõ meg. Ennek ellenére volt olyan csillagász, aki 24 alkalommal látott a Merkúr vidékén valamilyen sötét égitesteket elhúzni a Nap korongja elõtt. Ha azok UFO-k lettek volna, hát igen nagynak kellett lenniök, hogy a Földrõl is látszódjanak. Lehettek persze valamilyen ûrtárgyak, kisbolygók például. De azok is kötött pályán mozognak, késõbb vissza kellett volna térniök. Vagy csak egyszer haladtak el ott, és a Nap berántotta õket? Akkor hogyan láthatta az a csillagász 214-szer egymás után? Utána több csillagász látni vélt egy bolygót, amelynek 15

14 azonban mára se híre, se hamva. Az 1870-es években az akkori világ elismert, nagy csillagászai közül többen hitték és hirdették, hogy a Nap és a Merkúr között található egy Vulcan (Vulkán) nevû másik égitest, netán bolygó is. Akadt olyan is közöttük, akinek sikerült lefényképeznie azt a halvány pontocskát a messzi ûrben. Innen több mint száz millió kilométerre Akkor hát csakugyan kellett ott lennie valaminek. Ami igazi titok: 1878 után miért nem látták többé azt a rejtélyes égitestet? Amely pedig a kutatók szerint a Nap körül keringett. Vajon magához vonzotta, beszívta volna a Nap? Évmilliókig keringett ott, aztán éppen akkor, amikor a Földön beindult a távcsöves, rendszeres égbolt- és ûrfigyelés eltûnt onnan, örökre? Gyakran megesik, hogy a tudósok elhallgatják a kívülállók elõtt azokat a jelenségeket, amelyeket tudásuk akkor érvényes szintjén még nem tudnak megmagyarázni. Ez kényelmes álláspont. Baj csak akkor történik szerintük és számukra baj ha az információ kiszivárog és holmi laikusok vagy e könyv szerzõjéhez hasonlatos népbutítók kezére kerül. Akik képesek és a még megmagyarázatlan, sõt akkoriban még megmagyarázhatatlan információt közlik a tudatlan laikusokkal és ezzel zavart okoznak közöttük, vagy valamilyen egyéb aljas célra használják fel! Most is ez fog történni, bár hogy a cél aljas lenne azt erõsen vitatom. Egyszerûen elmondom, leírom Önöknek, mi minden történik a Merkúron (is), amirõl a tudomány emberei kevés kivétellel elfelejtettek minket felvilágosítani. A bolygó közelébe küldött Mariner-10-es ûrszonda mûszerei figyelték meg a jelenséget. A szonda több ezer felvételt készített viszonylag közelrõl. A képeken egy, a Holdhoz igen hasonlító kietlen felszínt látni, a felvételeken már a

15 méteres tereptárgyak is jól megkülönböztethetõk. Nos, a felvételeken itt-ott fényfelvillanásokat tapasztaltak. A rejtélyes fények szabálytalan idõközökben villantak fel és a bolygó felületének számos pontján voltak láthatóak. Mivel intenzitásuk idõben változó volt, a kutatók egyszerûen kijelentették: ezek bizony természetes eredetûek és kész. Én ebben nem lennék olyan biztos. Az, hogy nincs rendszer a felvillanásokban, még nem zárja ki, hogy van ott rendszer, csak azt mi nem látjuk át. Merthogy az egy másik rendszer szerint mûködik, amit helyi tényezõk is befolyásolhatnak. Nem merem határozottan állítani, hogy a Merkúron egy idegen civilizáció egyedei telepedtek meg de a fényjelek miatt nem is zárom ki. Élhetnek ott hidegtûrõ vagy melegtûrõ lények, vagy olyanok, amelyeket nem érdekel a felszín hõmérséklete, mert õk már a felszín alá építettek támaszpontokat. Erre persze nincs semmiféle bizonyíték. De az tény, hogy a Merkúr felszínén olykor rejtélyes fények villognak De miért élnének idegenek a Merkúron? Mi van ott, ami odacsábítaná õket? Azon túlmenõen, hogy megfigyelhetik a Naprendszer belsõ bolygóit és az ott történõ eseményeket, lehetnek ennél sokkal prózaibb indokaik is. Például az irgalmatlan hõséget alakítják át valamilyen szállítható vagy elküldhetõ energiává és azt így eljuttatják az ûr sokkal rosszabb adottságú, hideg pontjaira. Netán oda, ahonnan eljöttek, vagy amit most akarnak gyarmatosítani, lakhatóvá tenni a maguk számára. Az sem lenne utolsó dolog, ha a felszín alatt valamilyen ércet bányásznának, az irgalmatlanul forró felszín energiája segítségével. Igaz, a nagyon közeli Nap roppant kártékony sugarakkal bombázza a felszínt, ám ez nem jelenti azt, hogy egy másféle fizikai adottságokkal rendelkezõ csoport egyedei 17

16 ne élhetnék azt túl. Például azért, mert létezhet az ûrben olyan lénycsoport, amely eleve ehhez hasonló helyen született és fejlõdött ki. Ne feledjük, lehet, vannak olyan lények, akik eleve csak ilyen környezetben tudnak élni, biológiailag erre az életformára és környezetre determináltak. És õk éppen a Földön nem tudnának élni, ahol sok a levegõ, a víz, a nyirkosság, és így tovább. Vagy lássuk a következõ bolygót, a Vénuszt. A Naptól mért távolság sorrendjében ez a második (ha az annyit keresett Vulkán tényleg nem létezik ) Ez a bolygó arról híres, hogy az évszázadok alatt sok csillagász távcsövekkel is megfigyelhette egy holdját. Ez azért különös, vagy több mint különös, mert a Vénusznak jelenlegi ismereteink szerint nincs egyetlen holdja és amennyire tudható, soha nem is volt! Nem akárkik látták a holdat, a csillagászat történetének több nagy alakja is ezek közé sorolható. Végsõ soron százhúsz éven át láttak a csillagászok egy körülötte keringõ égitestet. Kicsi rá az esély, hogy az egy UFO lett volna képzeljük el, milyen gigantikus méretûnek kellett volna lennie, hogy a Földrõl is lássák (igaz, csak távcsõvel, de akkor is). Ha pedig az egy kisbolygó volt, amit valami szerencsés vagy szerencsétlen véletlen folytán a Vénusz befogott és maga körüli körpályára kényszerített akkor hogyan tûnhetett el késõbb? Hisz ez esetben még ma is ott kellene keringenie. Számos csillagász a kor tudományos lapjaiban roppant részletesen leírta, hogyan és milyennek látta a holdat. Vajon ez is olyan rejtélyes tárgy lehetett, mint a merkúri Vulkán? Netán csakugyan egy hihetetlen méretû idegen objektum volt, És ha objektumot mondok, idegenek mesterségesen 18

17 készített, nagyméretû ûrhajójára gondolok. Logikus a feltételezés, hogy lehetnek olyan civilizációk, amelyek számára nem jelent mûszaki nehézséget efféle ûrhajók készítése. Vagy ami kézenfekvõbb és egyszerûbb: megszállnak valahol, valamelyik naprendszerben egy tekintélyes méretû kisbolygót és azt alakítják át. Addig fúrják-faragják, addig telepítenek bele akár hajtómûvet és energiaterelõ telepeket és lakórészeket és mûszereket, amíg az lakhatóvá, irányíthatóvá vagyis ûrhajóvá válik. Kérem, majd gondoljanak erre a továbbiak folyamán, ugyanis nincs kizárva, hogy ilyenek ma is vannak itt körülöttünk Az ilyen kozmikus jármûvel aztán haladhatnak az ûrben, ha nem is túl gyorsan. Bár ki tudja? A világûrnek vannak olyan, ma általunk még nem ismert tulajdonságai, amelyek nyilván igen gyors haladást is lehetõvé tesznek. Néha egy-egy pillanatra az UFO-k haladásában is tapasztalunk ilyen jelenségeket, amelyek már-már a szubatomi világ sebességeire és tulajdonságaira emlékeztetnek. Nos, feltételezhetjük éppenséggel, hogy ilyen gigászok is röpködnek az ûrben és azokat értelmes lények irányítják a saját céljaik érdekében. Ha így van, akkor mind a két bolygó esetében ezt is láthatták a csillagászok. Ki tudja, hány helyen jártak már azok a lények csak a mi Naprendszerünkben is? És lehet, százhúsz (földi) éven át a Vénusz volt megfigyeléseik tárgya, vagy ott termeltek ki valamilyen nyersanyagot, vagy végeztek tudományos kísérleteket vagy ki tudja, mi egyébbel foglalkoztak. Egy korabeli csillagász próbálta megállítani az ismeretlen égitest méreteit is. Távcsövében persze a közeli Vénuszhoz mérte és arra a belátásra jutott, hogy a hold a Vénusz negyedrészét tette ki. Az akkor már létezõ Francia 19

18 Tudományos Akadémia 1761-ben az egyik legjelentõsebb felfedezésként adta közre az adatokat a Vénusz újonnan felfedezett holdjáról. Azt pár évvel késõbb még látták, majd 1768 után soha többé, senki! És ma sem látható, amikor nemcsak modern mûszerekkel, de a Naprendszer szinte összes tagjához elküldött kémlelõ, fotózó, filmezõ és ezer módon mérõ ûrszondákkal is figyeljük a földközeli ûrvidéket. A dolog azért is érdekes, mert a 19. század végén ismét feltûnt egy Vénusz- hold! Olyan neves csillagászok, mint E. Barnard is látták a saját szemükkel, no persze távcsövön keresztül. Akkoriban és késõbb sokan azt beszélték, hogy igenis volt ott egy hold, de mint mesterséges építményt, a vénusz-lakók egyszer csak szétszedték, mert már többé nem volt rá szükségük Nevethetünk, hisz honnan is tudták volna ezt azok az emberek? Ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy hozzánk bármiben is hasonló, szénalapú biológiai lények kibírnák a Vénuszon uralkodó 500 fokos meleget, a légkörben terjengõ mérgezõ gázokat és a nagy nyomást. Ugyanakkor gondoljunk csak a Merkúrra nem zárható ki, hogy akadnak (idegen) lények, amelyek ezt is kibírják. Mi több, ez egyenesen lételemük is lehet éppenséggel, ha egy hasonló bolygóról származnak eredetileg? Vagy éppen azért volt szükségük egy, a bolygó körül keringõ holdra, hogy onnan irányítsák a felszínen vagy a bolygó légkörében folyó munkálatokat? Tudom, sokan azt mondják erre (és szinte joggal): túlságosan fantasztikus. Én meg azt mondom erre: egy csöppet sem az. Lehet, éppen ez a reális magyarázat. Bizonyítékunk persze nincsen rá. Még nincs. 20

19 A Naprendszer belülrõl kifelé számított negyedik bolygója a Mars. (A Földet egyelõre hagyjuk ki ebbõl a felsorolásból és a leírásokból. Az itteni rejtélyek adataival egy külön kötetet tölthetnénk meg.) Nos, a Marssal aztán sok baj volt már eddig is. Az ókorban vörös bolygónak látott és éppen ezért a harcias Mars-istenrõl elnevezett égitest körül mindig is voltak furcsaságok, titkok. Amúgy a Mars nem sok tekintetben hasonlít a bolygónkra. Mivel távolabb van a Naptól, a felszínén a fizikai körülmények rosszabbak, kevesebb a fény és a hõ, rideg és kemény világ az. Légköre van ugyan, de az sem úgy viselkedik, mint a miénk. Majdnem pontosan csak feleakkora, mint a Föld, kisebb a sûrûsége, így a tömegvonzása csak 38 százaléka a Földének. A Mars két sarkán több száz kilométer átmérõjû havas övezetek vannak, hósapkák láthatóak. Az egyik ilyen rejtély: miért olvad el nyáron a hó? Ha földi nyarakra gondolunk, az itteni melegre, akkor érthetõ a dolog. De mert a Mars olyan távol van a Naptól, hát fele annyi fényt és meleget sem kap a központi csillagtól, mint mi. A Marson az átlagos hõmérsékletet mindig kemény mínuszok jellemzik. Az átlagos hõmérséklet ott egész évre vetítve alig mínusz 60 fok! Nyáron csak az egyenlítõ közelében, ott is csak a déli órákban megy föl plusz 20 fokra de nem a sarkokon. Akkor hát a marsi nyárban, aminek a hõmérséklete rosszabb, mint nálunk a legszigorúbb télen hogyan indulhatnak olvadásnak a nagy hómezõk? Mínusz 50 fokon hát hogyan lehetséges, hogy egészen kicsire összezsugorodnak és amikor jön az õsz, akkor kezdenek ismét kiterjedni? De hagyjuk a marsi természet titkait, hiszen azt ígértük: olyan jelek után kutatunk, amelyek valamiféle idegenek 21

20 egykori vagy mai beavatkozásaira, jelenlétére utalnak. Nézzük hát meg a Mars holdjait. Ezek valódiak, bizonyítottak, létezõek. Kezdettõl nem is vonták kétségbe. Mindkettõvel gond volt és van. Már a mozgásuk is olyan rendellenes, hogy ez úgy a szakembereket, mint az amatõröket a legfantasztikusabb hipotézisek kiötlésére késztette. Ha röviden akarunk fogalmazni, ki kell jelentenünk: az egyik hold túl gyorsan, a másik túl lassan halad a bolygó körüli pályáján. A Deimos ( Félelem ) olyan távolságban van a bolygótól, hogy gyakorlatilag mindig ugyanazon pontja fölött függ, akár egy földi mesterséges tévémûsor-közvetítõ mûhold. Majdnem áll, vagyis igen lassan mozog, ezért a Mars felszínérõl nézve hihetetlenül lassan halad a pályáján. Beletelik 60 óra is (látszólag), mire egyszer megkerüli a bolygót. Még érdekesebb, amit társa, a Phobos ( Iszonyat ) mûvel. A földi napnál alig fél órával hosszabb marsi nap alatt a Phobos háromszor kerüli meg az anyabolygót! Bár mivel a bolygó forgásirányát követi, azért optikailag úgy látszik, mintha a valóságosnál lassabban haladna. Ám a Marsról nézve huszonnégy óránként kétszer kel fel és kétszer nyugszik le! A vele kapcsolatos másik rejtély: fordítva halad, mint az egész naprendszer legtöbb égitestje. A rendszer bolygói és holdjai igen kevés kivételtõl eltekintve keleten kelnek fel és nyugaton nyugszanak le. Kivéve a Phobost, amely fordítva jár. Felmerül a kérdés: honnan kapta ez a hold ezt a nagy sebességet? És miért jár szemben a forgalommal? Mivel a Naprendszer mai bolygó- és hold-tagjai valaha egyetlen közös anyaghalmazt képviselt, egyazon tömeget alkotott és abból alakultak ki a mai részek logikus feltételezés, sõt 22

21 bizonyosság, hogy a benne tapasztalható mozgások sebességkorlátai elég közel vannak egymáshoz. Csakugyan furcsa hát, hogy míg a bolygó 24 óra 37 perc alatt fordul meg a tengelye körül, addig a tõle 6 ezer kilométerre lévõ kicsiny holdja ugyanezt háromszor gyorsabban teszi. Aztán éppen olyan gyanús a Marstól távolsága is. A fizika szabályai és a tömegvonzás már ismert törvényei alapján a Phobos nem lehetne olyan közel a bolygóhoz! Hisz a szabályok szerint a Marsnak már régen magához kellett volna õt rántania (vonzania) és egyre közelebb kerülve a holdnak már régen rá kellett volna zuhannia, szét kellett volna törnie a Mars felszínén. Ez a szabály különben érvényes az egész Naprendszerben kivéve a Phobost! Õ szinte mindenben a törvényeken kívül áll, azokat rendre megszegi. Nem 6 ezer, hanem többször 6 ezer kilométerre kellene keringenie a Marstól ahhoz, hogy egyben maradjon. Millió évek óta le kellett volna zuhannia de lám, õ errõl mit sem tudva kering keményen, semmibe veszi a dinamika törvényeit és nem zuhan le. Rosszak tán a törvényeink, pontatlanok, nem mindig és mindenhol érvényesek? De akkor miért ez az egyetlen ilyen kivétel az egész rendszerben? Nem csoda hát, hogy bár errõl tudnak a szakemberek, a laikusok, a nagyközönség felé a marsi holdak egyikének ezt a tulajdonságát sem reklámozzák túlzottan. Pedig ezzel még nem értünk a rejtélyek végére. A huszadik században többször lemérték a Phobos pályaadatait. Negyven év elteltével egészen más eredmények születtek, mint korábban! Kiderült, hogy a négy évtized alatt a Phobos közelebb került a Marshoz. Vagyis mûködne a törvény és a hold úton lenne a megsemmisülés felé? De hiszen éppen ez bizonyítja, hogy nem mûködik: sokkal 23

22 távolabb kellene haladnia, mégis túl közel halad és még ezen belül is közeledik a Marshoz, ami már teljesen érthetetlen! Bajok vannak persze a holdak eredetével is. A Deimos a normális, vele nincsenek elméleti bajok. Talán valóban ugyanakkor alakult ki, amikor az anyabolygó, anyaguk közös és idõvel átvette a Mars forgási sebességét és irányát. Mivel pályavonala a Mars egyenlítõjének síkjában helyezkedik el, nyilvánvaló, hogy ez történt. Ám a Phobos is ott helyezkedik el, mégis ellentétesen viselkedik. A Deimos azzal a sebességgel jár, amit az anyabolygótól kapott még keletkezésük pillanatában. A Phobos viszont, mint írtuk, háromszor gyorsabb, ráadásul ellenkezõ irányban kering. A huszadik század végén egy földi szondával megmérték a két hold anyagsûrûségét is és kiderült, hogy a Phobos sûrûsége alig a fele a Deimosénak és a Marsénak. Vagyis már az anyaga sem onnan származik. Ha viszont tehát a Phobos idegen volt, arra repült mint egy megtermett kisbolygó és a Mars befogta, maga körül pályára állította hogyan lehetséges, hogy ez is pontosan az egyenlítõje fölé állt és a pályasíkja attól kezdve pontosan ugyanolyan lett, mint a már meglévõ régi holdjáé! Nos, mint az várható volt, felmerült az ötlet vagy elmélet: a Phobos mesterséges eredetû égitest! Több, igen neves csillagász szignálta ezt az ötletet a maga idejében, a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben. Merészen állították, hogy ha más az anyaga, más a mozgása, ám mégis pontosan egyenlítõi pályán kering, akkor azt valakik elkészítették, majd pályára állították a Mars körül! A Phobosnak különben az alakja sem gömb, hanem primitív krumpli-forma, kráterekkel tarkított, természetesen légkör 24

23 nélküli otromba kõdarab. Felmerült a további gyanú: azért feleakkora az anyagsûrûsége, mint a Marsé és a Deimosé, mert belül üres! Hát ez nagy szenzáció volt a maga idejében. És gyorsan tegyük hozzá: a mai napig nem cáfolták meg. Erre csak akkor kerülhet majd sor, ha az emberek személyesen jutnak el a Marsra, sõt onnan a két holdra is. Hát ez nem holnap lesz, de nem is holnapután. Megint másoknak az tûnt fel, hogy míg a Földtõl sokkal távolabbi bolygók kisebb méretû holdjait már régen felfedezték a szomszédunk, a Mars két nem is olyan kicsi holdját csak 1877-ben fedezték fel az akkor már jó távcsövekkel ellátott csillagászok? Amibõl azt a következtetést vonták le: korábban azért nem látták õket, mert akkor még nem voltak ott! Még nem keringtek a Mars körül! Különben értelemszerûen régen észre kellett volna õket venni, hiszen a Marsot legalább annyian és oly gyakran figyelték, mint a sokkal távolabbi Szaturnuszt, Jupitert vagy mondjuk a Vénuszt. Például nem találták 1864-ben sem, amikor Föld-Mars együttállás volt, a két bolygó egymástól alig ötvenvalahány millió kilométerre haladt el (máskor ennek többszörösére vannak egymástól, a legtávolabbi pontokon a két bolygó közötti távolság 400 millió kilométert tesz ki ) Okvetlenül meg kell jegyezni, hogy 1864-ben ugyanolyan méretû és felbontóképességû távcsövekkel figyelték az eget a csillagászok, mint amilyennel 13 évvel késõbb meglátták a holdakat messzebbrõl Bizonyítani persze nem lehet azon hipotézis igazságát, hogy 1877 elõtt ezek a holdak nem is léteztek. Pedig ha belegondolunk, elfogadható: nagyon fejlett idegen lények 25

24 számára nem jelent nehézséget vagy felépíteni egy kis holdat (vagy akár többet is), vagy átalakítani a fentebb vázolt módszerrel egy létezõt és azt tetszõleges bolygó körül nekik tetszõ pályára állítani. Ha elfogadták volna ezt az elméletet (amit a maga idejében a legnagyobb élõ szovjet csillagász képviselt kitartóan), akkor megoldódtak volna a Mars-holdak rejtélyei. Minden különös tulajdonságukat egy csapásra megmagyarázta volna a mesterséges eredet. Nem lepett meg senkit, hogy a hivatalos tudomány botosispánjai (copyright by Beöthy Mihály, huszadik századi magyar ûrhajózási szakértõ, aki maga is merész gondolatokat képviselt és szembe ment az akadémikus áramlatokkal) mindent megtettek, nehogy elterjedjenek ezek a nézetek. Mindenáron bizonyítani akarták, hogy a Marsnak és bolygóinak nincs köze semmiféle idegen civilizációhoz de hát ez a mai napig sem sikerült. Éppen ellenkezõleg, egyre szaporodnak a gyanús jelek, mi több, olykor bizonyítékok is. Elég voltaképpen elfogadnunk azt a gondolatot, hogy létezhetnek más civilizációk is. Másféle biológiai, értelmes élõlények. Ha ezen túl vagyunk, éppen olyan könnyû belátni: a többiek között lehetnek nálunk elmaradottabbak és lehetnek fejlettebbek is. Kinek milyen sors és fejlõdési sebesség adatott meg, azzal létezett eddig is. Akadhattak, akik elõbb kifejlõdtek és már akkor eljutottak az ûrcivilizáció szintjére, amikor nálunk még az õsök éppen hogy kipróbálták az elsõ kõbunkót, vagy azt sem. Nem érdem az egyik és nem szégyen a másik. A fejlõdés és különösen az értelmes fejlõdés sokféle utat járhat be megszámlálhatatlanul sok kozmikus helyszínen, és idõben. Ha ezt elfogadtuk, már csak egy lépés elfogadni azt a gondolatot is: a nálunk sokkal régebben létezõ és fejlõdõ 26

25 civilizációk egyedei vándorolhattak és vándorolnak az ûrben és abban a maguk céljainak megfelelõen ideiglenesen vagy tartósan berendezkedhetnek. Ha pedig mindezt megtehetik (és miért ne tehetnék meg? Hisz mi is ezt fogjuk tenni hamarosan), akkor bárhol felbukkanhattak a múltba és felbukkanhatnak a jelenben vagy a jövõben, az ûr akármelyik pontján és tájékán. Így például a mi Naprendszerünkben is, amely nehogy félreértés legyen nem a miénk. Attól, hogy esetleg széles e környéken mi vagyunk az egyetlen értelmes (?) civilizáció, még nem következik az, hogy másoknak nincs joguk itt tevékenykedni, hiszen az ûr mindenkié. Ha eddig eljutottunk, akkor nincs helye további csodálkozásnak, de hitetlenkedésnek sem. Valakik valaha járhattak a Mars környékén is. Csinálhattak furcsa (vagyis: a mi számunkra furcsának tûnõ, mert általunk egyelõre érthetetlen) dolgokat. Végezhettek akár nyersanyag-kitermelést, vagy energiatermelést, folytathattak tudományos kutatást száz vagy ezer éveken keresztül és mi még mindig csak õsemberek voltunk, vagy akár egysejtûek Számukra mi nem is léteztünk. Felejtsük el, hogy az idelátogató idegenek csak miattunk, csak értünk jöttek-jönnek ide. A mi civilizációnk szellemi és erkölcsi fejlettségi színvonala még messze alatta marad azokénak, akik dönthetnének egy nyilvános látogatásról, kapcsolatfelvételrõl. Ha megismernénk a két marsi hold eredetét, de különösen a Phobosról szaporodnának meg az információink, abba talán beleremegne a tudomány és számos karrier dõlne romba, egész csillagász- és más tudósnemzedékeknek kellene szemléletet változtatnia. Ma az a hivatalos álláspont, hogy a Naprendszerben csak a Földön van értelmes élet, másutt a rendszerben nincs és nem is volt soha! Nos, ha a Mars 27

26 felszínén vagy a Phoboson (Phobosban ) ezzel ellenkezõ jeleket, bizonyítékokat találnánk, az nagyobb csapás lenne a tudomány számára, mint volt az egyháznak Kopernikusz, Galilei és Kepler állításai együttvéve. Ne feledjük, lehet, hogy valamiféle idegenek a Marson évmilliókkal ezelõtt voltak csupán! Azóta elhagyatott az a hely. Ám lehet, 1877 elõtt azért nem fedezték fel a holdakat, mert azok csakugyan nem léteztek, és azóta is ott vannak az idegenek! Hogy ennek az ûrszondák semmi jelét sem találták? Rájuk még visszatérünk. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a Phobos nem a mi Naprendszerünkben, hanem egy másikban készült, akár egy hajó a sólyán, a hajógyárban, a dokkban. Aztán elengedték, vagyis hajtómûveket is beleépítettek, beszálltak és elindultak. Lehetett ez lakóhely, kutatóbázis, ûrjármû-támaszpont, raktár és mindez együtt ez logikus. Míg a felfedezõk elõtte jártak és sebes ûrhajóikon (UFO-k?) felderítették az egyes naprendszereket, addig ez a krumpli-alakú égitest a maga lassúbb módján ment. Elvihetett magával akár egy egész kivándorló civilizációt, amely például lakhatatlanná vált anyabolygójáról, naprendszerébõl menekült. Amíg új lakóhelyet kerestek, addig egy (vagy több) ilyen égitestben-hajóban éltek mesterséges körülmények között. Nem lehetett nehéz megteremteni a fényt, a hõt, a mesterséges gravitációt, megtermelni a szükséges tápanyagokat stb. Aztán a hajó-világuk sokfelé horgonyzott, oda-oda tapasztották egy-egy bolygóhoz és azok körül keringett, amíg az hasznos és szükséges volt. Aztán elkötötték és tovább vándoroltak vele. 28

27 Akkor most mit csinál a Phobos a Mars körül? kérdezhetnénk, már persze ha a fenti elmélet igaz. Lehet, valami okból már nem volt rá szükség, találtak és építettek egy jobbat, nagyobbat, ezt pedig itt hagyták. Ez a kevésbé izgalmas magyarázat. A másik változat érdekesebb: mi van, ha most is lakott és mûködik? Ha eredeti céljának megfelelõen most is lakóhely, raktár, kutatólaboratóriumok összessége, és ûrhajótámaszpont? Felhívom a figyelmet arra a kevéssé ismert tényre, hogy az 1870-es évektõl kezdve szerte a világban, de különösen az egyesült Államokban nagyon sok rejtélyes repülõ szerkezetet láttak, a korabeli észak-amerikai sajtó kis túlzással tele van a róluk szóló hírekkel akkoriban született és jelent meg nyomtatásban elõször a repülõ csészealj kifejezés is. Tehát nem az 1940-es években, hanem egy századdal elõbb. Lehet, összefüggés van az akkori UFOinvázió, a két Mars-hold 1877-es felfedezése és az idegenek között? Bizony könnyen meglehet, hogy akkor érkeztek ide a szó szoros értelmében vett szomszédunkba. Az is lehetséges, hogy már régen ki- és elhasználták a Phobost mint bázist, letelepedtek valahol másutt, tõlünk akár több galaxissal távolabb is. De arra gondoltak, érdekes lenne ezt jelzésként otthagyni egy éppen fejlõdõ civilizáció közelében. hogy amikor azok is eljutnak az ûrhajózás szintjére és kezdik felkeresni naprendszerük bolygóit, ráleljenek és megértsék az üzenetet: nincsenek egyedül. Ennyit megérhetett nekik egy kiszuperált, már nem használatos egykori ûrtámaszpont. Amely úgyis eleve úgy nézett ki, mintha egy bolygó holdja lenne. Aztán azt valami ügyes módszerrel már eleve úgy állították pályára, hogy minden jellemzõje feltûnõ és illogikus legyen: szemben megy a többi holddal, könnyebb azoknál, túl közel keringve megszegi a 29

28 dinamikai és ballisztikai és egyéb ûrfizikai törvényeket Minderre persze jelenleg még nincs semmi bizonyítékunk. De hát gondolkodjunk csak: a Deimos sûrûsége 1,7 gramm köbcentiméterenként. A Mars majdnem 4 gramm. A szabálytalan alakú Deimos felülete tele van sziklatörmelékkel. Ez a kõzet sokkal nehezebb, mint a fenti érték. Hát hogyan lehetséges: a Deimos sûrûsége alig valamivel több, mint a vízé? Sokan vélik úgy: ha majd hamarosan emberes ûrexpedíciókat szerveznek a Marsra, bizony elõbb nem a bolygó felszínére, hanem a Phobosra, Deimosra kellene leereszkedniök az ûrhajósoknak. Ott olyan adagban kapnák a mellbevágó adatokat, hogy mire eljutnának a Marsra is, már sokkal felkészültebbek lennének az idegenek címû tantárgyból Hosszan sorolhatnánk mindazokat a rejtélyeket, amelyek a Mars felszínén jelentek meg akár csak az utóbbi száz évben. Csillagászok láttak és leírtak számos érthetetlen jelenséget. Színes fények és foltok tûntek fel, majd el. Egy-egy terület ismeretlen okból felragyogott, majd a fénynek nyoma veszett. Aztán megtalálták egy ûrszonda képein az úgynevezett Marsa-arcot, amely azóta bevonult az irodalomba, a filmmûvészetbe is. Alighanem a hamisítások történetében is találkozhatunk majd vele. Ugyanis még az elsõ idõkben készült hivatalosan közzé nem tett NASA-fotókon szabályos emberi arcot látunk, addig a huszonnegyedik század elején a NASA által közölt fotókon már láthatóak a retusálás jelei A tisztelt tudós urak egy része mindent megtesz hát, hogy a Marsi Arcot ugyanolyan sziklának, erodált felszínû kõzetdarabnak mutassa be, amilyenekkel amúgy tele van a vörös bolygó. Mindenesetre a kutatók bátrabbik része a hetvenes években készült két fotó alapján a mintegy másfél kilométeres hosszúságú emberi arc-ábrázolást számítógépesen 30

29 is feldolgozta és meglelték benne a pupillát, a félig nyitott szájban a fogak rajzolatát, sõt az egyik szem sarkában egy könnycseppet is! Nos, ha ez természeti jelenség, a szél és az erózió munkája (amilyenekkel a Földön is találkozhatunk), akkor felettébb különös erózió mûködhetett ott. Ezért gyanúsak a legújabb felvételek, ahol mindennek úgymond nyoma sincs. Ha igazak a NASA ma érvényes fotói, amelyeken a Marsi arc helyén csak alaktalan sziklaképzõdmény látható, akkor hogyan készülhettek az 1970-es években az Arc akkori, részleteiben is embert mutató fotói? Egy szétfolyó, ormótlan és alaktalan sziklától? Ha valós a Marsi Arc, akkor viszont érdekes elméleteket gyárthatunk most még csak azokat. Az egyik: idegenek jártak ott, már abban a korban, amikor nálunk kifejlõdött a modern ember. Lehet, hogy pár ezer évvel korábban, lehet, az atlantiszi idõkben, de az sem zárható ki, hogy a tizenkilencedik században. Aztán elmentek, de valami jelet akartak maguk után hagyni. Az sem zárható ki, hogy a Marson vagy valamelyik holdján egy hatalmas raktár vár ránk, tele információkkal a kozmoszról, a számunkra még ismeretlen tájairól, tulajdonságairól, törvényszerûségeirõl és a benne élõ lényekrõl. Vagy más, gyakorlatias tudnivalókról. Az idegeneket elszólították feladataik és lehet, hogy soha többé nem találkozhatunk velük, netán nem is ebbõl a dimenzióból érkeztek és egy másikba mentek vissza A Marsi Arc ebben az esetben figyelemfelkeltõ jelzés, hívás, de az sincs kizárva, hogy egy kulcslyuk : amikor oda szállnak melléje az ûrhajósok, megtalálják a behatolás módját a nekünk hátrahagyott tudásanyaghoz. Én a magam laikus eszével arra gondoltam: ha egyszer 31

30 eljön az ideje és legalább ember nélküli kutatójármûveket telepítenek a Marsra, hát azok közül legalább egyet okvetlenül a Marsi arc és a mellette állítólag látható piramisváros mellé küldenek, hadd fedezzék fel azokat. De nem, az új század elején a Marsra küldött két ûrjármûvet természetesen az Arctól a lehetõ legtávolabbi pontokra vezényelték! Azt is felvetették sokan, hogy talán szó sincs idegenekrõl. Talán a Marson is kialakult az élet, ott is élt évmilliókon keresztül egy civilizáció. Bár ha akkor is olyan mostohák voltak a felszíni, fizikai körülmények, ezt nehéz elhinni már persze ha hozzánk hasonló lényekre gondolunk. Itt most helyhiány miatt nem megyünk bele abba, hogyan létezhettek ott emberhez hasonló lények vagy éppen olyan emberek, mint mi? És az emberiség részben vagy egészben a Marsról származna? (Ezekrõl és hasonló témákról más könyveimben részletesen olvashatnak.) Maradjunk a Mars mai rejtélyeinél. Bizony olyanok is akadnak, akiknek feltûnt: egyetlen más közeli égitest esetében sem mutatkozott olyan furcsa ellenállás az emberi kutatóeszközökkel szemben, mint éppen a vörös bolygó esetében. Az emberiség az utóbbi évtizedekben a Marsra körülbelül ûreszközt küldött. Ezek nagyobb részének az volt a feladata, hogy minél közelebb kerülve a Marshoz és Holdjaihoz, ott kutatómunkát végezzen a Föld számára. Számos eszköznek le kellett (volna) szállnia a vörös bolygó felszínére. Nos, az odaküldött eszközöknek csaknem a 70 százalékával valami történt. Valami olyasmi, ami megakadályozta mûködésüket, lehetetlenné tette a feladat sikeres teljesítését. Az eszközök egy tekintélyes része nyomtalanul eltûnt még az ûrben, vagy a Mars közelében! 32

31 Tucatjával sorolhatjuk azokat az amerikai és szovjet ûreszközöket, amelyek 1960 és 2000 között startoltak. Lényegében alig volt köztük olyan, amelyik sikerrel járt volna. A huszonegyedik században végre majdnem egy idõben két Mars-járó ûrlaboratóriumot is sikerült leszállítani a bolygó felszínén. Persze, gondosan vigyázva rá, hogy a Marsi Arctól és más gyanús felszíni objektumoktól, tájaktól a lehetõ legmesszebb érjenek talajt Több, a Marson leszállt ûrszonda igen különösen viselkedett. Voltak, amelyek hosszan sugározták az adatokat, mások vagy mindjárt az elején, vagy késõbb minden érthetõ ok nélkül elhallgattak. A legtöbb ott leszállt egység érthetetlen módon elhallgatott egy idõ után. A Mars körül keringõ mûholdak ugyanakkor szorgalmasan készítették a felvételek százait és ezreit, ezeken semmi gyanús nem látható. Már persze ha elhisszük az illetékeseknek, hogy az összes ott készült felvételt nyilvánosságra hozták! A Jupiter nagyon messze van a Földtõl. A naprendszer legnagyobb bolygója valóságos óriás, különösen a Földhöz viszonyítva. Hiszen bolygónknál 318- szor nagyobb! Ötször messzebb van a Naptól, mint mi, ezért majdnem 12 (földi) év kell ahhoz, hogy egyszer megkerülje a Napot. Hogy ott vannak-e valamiféle Idegenek, persze nem tudhatjuk. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Vannak viszont furcsa rejtélyek, amelyek elgondolkoztatóak. Az egyik ilyen titok a gyûrûkhöz kapcsolódik. A Jupitert, mint tudjuk, gyûrûk veszik körül, ezekben kozmikus törmelék járja örök útját a bolygó körül. Viszont a gyûrûk egy része nem engedelmeskedik a gravitáció törvényeinek. Akik egyetemi tanulmányaik után meg vannak gyõzõdve arról, 33

32 hogy a gravitáció a világûrben mindenütt egyformán érvényes és ugyanúgy mûködik az a Jupiter esetében alighanem nagy tudományos pofont kap. A felszíntõl különféle távolságban a bolygót övezõ gyûrûk ritkák és könnyûek. Mivel pedig nagyon közel vannak ehhez az igen nagytömegû bolygóhoz a szabályok értelmében már régen le kellett volna zuhanniok a Jupiter felszínére. De nem! Csak keringenek tovább szorgalmasan, és gyorsan. Az a gyûrû például, amelyik a felszíntõl 57 ezer kilométerre helyezkedik el, sokkal gyorsabban forog a bolygó körül, mint maga a Jupiter. Például a gyûrû mindössze csupán 7 (hét!) óra alatt tesz meg egy fordulatot, és senki sem képes megmagyarázni, hogyan, mikor, honnan kapott ekkora sebességet? Egy másik jupiteri rejtély: a bolygó a méréseik szerint sokkal több hõt sugároz ki az ûrbe, mint amennyit a Naptól kap. Nem is kevés ez a mennyiség, mert a két-, sõt a háromszorosa annak! Az óriásbolygó méreteit tekintve egyetlen nagy fûtõmû benyomását kelti. Olyan energiát sugároz az ûrbe, mintha a felületén 50 ezer Hiroshima-típusú atombombát robbantanának fel másodpercenként! Nem csoda, hogy akadnak csillagászok, akik a Jupitert nem is bolygónak, hanem kis csillagnak nevezik, nem hivatalosan. Kardoskodnak, hogy a Jupiterben termonukleáris folyamatok zajlanak, akár a Napban. Ha én Idegen lennék, biztosan nagyon érdekelne ez a különösen viselkedõ hatalmas bolygó. Olyan fûtõanyagot tartalmazhat, amely egy egész civilizációnak sok tízezer vagy százezer évre elegendõ energiát adhat. Sokat mesélhetnénk a Jupiter érdekes holdjairól, különösen az Io-ról vagy az Európáról. De akad itt olyasmi, ami a számunkra most sokkal fontosabb lehet. 34

33 Ezek pedig a Jupiterrrõl származó gyanús rádióadások. A rádiócsillagászok elõször 1950 októberében és novemberében észleltek rejtélyes adásokat a bolygó felõl, majd 1951 februárjától áprilisáig egyfolytában többet, de eleinte földi adások visszaverõdésének hitték õket elsõ három hónapjában többször is vettek gyanús jeleket és akkor végre kiderült az is: csakugyan a Jupiter felõl érkeznek a jelek! Végül a kutatók abban maradtak, hogy természetes rádióhullámok ezek, amelyek három különbözõ hullámhosszon jönnek és egyetlen pontból jön az adás, amelyik beforgása és kiforgása a Föld felé egyben lehetõvé tette a tudósoknak, hogy megállapítsák a gáznemû bolygó tengelykörüli forgásának sebességét. Csak az a baj: milyen állandó pontról jöttek a jelek, ha ilyen nincs és nem is lehet a Jupiteren? A bolygó felületén sok száz, mások szerint sok ezer fokos a hõmérséklet, így semmilyen szilárd, állandó pont nem létezhet. Márpedig a mérések szerint egy több száz méter átmérõjû valami sugározta a hullámokat, egyszerre hallható hang és ultrahang formájában, igen keskeny frekvencián. Feltesszük, hogy a három különbözõ hullámhosszon sugárzott adás már évezredek vagy tízezredek óta szüntelenül megy ki az ûrbe és érkezik a Földre is. Ne várjunk valamiféle kódolt, értelmes üzenetet itt maga az adás az üzenet! Vagyis ha jártak valaha régen ott Idegenek, netán kitermeltek valamilyen számukra fontos anyagot, már tudniok kellett, hogy ebben a Naprendszerben lesz valaha értelmes élet. Ezért hagyták ott azt a helyi energiával táplált rádióadót. Más magyarázat nincs arra, hogy olyan szélsõséges körülmények között egy szilárd burkolattal nem is rendelkezõ bolygón mégis van egy pont, ahonnan rádiójeleket sugároznak a világûrbe. Egyszer ki tudja, mikor? az emberek 35