Lepkeírások. Bálint Zsolt és Katona Gergely

Átírás

1

2 Lepkeírások Bálint Zsolt és Katona Gergely

3

4 Bálint Zsolt és Katona Gergely Lepkeírások

5 E kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatása tette lehetővé Borítóterv: Babecz-Péntek Réka ISBN A kiadásért felel Ferencz Beatrix, a Széchenyi Zsigmond Könyvtár igazgatója Széchenyi Zsigmond Könyvtár, Hatvan, 2014

6 Előszó Szokatlan lepkés könyvet adunk a kedves olvasó kezébe. Hiányoznak belőle a részletekbe menő leírások, a minden titkot feltárni igyekvő adatközlések, és a fáradtságos munkával készített ábrák és nagy körültekintéssel összeválogatott képek. Ebben a könyvben ezeknél jóval kevesebb, de jóval több is található. Mert bár az olvasó nem kap pontos leírást a lepkéről, de megtudhatja, hogy ki fedezte fel és hogyan nevezte el. Beláthat a legnehezebben kifürkészhető titkok után kutató természetbúvár lelkébe, furcsa kérdésekre kap még furcsább válaszokat. A sorok mögött megérezhet valamit abból a szenvedélyből, ami a lepkészeket sokszor valóságosan is éjt nappallá téve hajtja rétről rétre, kőről kőre, hegyről hegyre. A magyar könyvkiadás a lepkékkel és a lepkészekkel mindezidáig mostohán bánt. Ha körbenézünk a szomszéd népek könyvtáraiban, sok vagy nagyon sok lepkés könyvet találhatunk, ami az ő nyelvükön íródott. A magyar könyvek száma bizony alig haladja meg a két tucatot. Ezért indítottuk a Lepkés könyvek című blogunkat, hogy megmutassuk azt a magyarban keveset, ami nekünk van. Arra is vállalkoztunk, hogy az idegen nyelven megjelent szakirodalmat bemutassuk. Szándékunk volt néhány híres magyar lepke, vagy már-már elfeledett lepkész bemutatása is. Ezeken keresztül a fő célunk elsősorban kedvcsinálás a lepkészethez, művelje azt gyűjtő, fényképész, tudományos kutató, vagy akár muzeológus. Másodsorban pedig az, hogy mi is felzárkózzunk, és próbáljuk a lepkészetet legalább idehaza magyarul is művelni. Igyekeztünk olyan könyveket ismertetni, amelyek a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában fellelhetők, és helyben olvashatók, tehát nem csak virtuálisan léteznek Magyarországon. 1

7 Mert a könyv megfogható, lapozgatható, és olvasható. Bármikor leemelhető a polcról, kivehető a táskából. Nem kell hozzá villany, számítógép, és program. A könyv, és benne a lepke visszavezet a valósághoz, ami a legszebb cybertérnél is csodálatosabb! Ez a könyv az összegyűjtött lepkeírásos blogbejegyzések csokra. Az írások megjelenésük sorrendjében jelennek meg. Szeretnénk velük kedvet csinálni a lepkészethez. Csapongjanak csodálatos pillangók és szöglencek, repkedjenek boglárkák és lángszinérek, zúgjanak szenderek, pohókok verdessék szárnyukat, és apró molyok szaladgáljanak rejteket keresve azoknak a nappalában és éjjelében, akik a lepkék jobb megismerését tűzik ki célul maguk elé. Kétszáz éve született Hatvanban a magyar lepkészek egyik kiváló példaképe Metelka Ferenc. Aki bár hivatása szerint gyógyszerész volt, életét a lepkék mind jobb megismerésnek áldozta. Szenvedélyesen kutatta lakóhelyének környékét és felfedezéseivel előmozdította nemcsak a magyar lepkefauna, hanem a lepkék sokféleségének megismerését. Hatvan városa és a Széchenyi Zsigmond Könyvtár gazdag kiállítás és programsorozat keretében ismertette nagy szülöttjének életét és munkásságát. Ezzel a könyvvel Metelka Ferenc emléke előtt tisztelgünk. Bálint Zsolt és Katona Gergely Magyar Természettudományi Múzeum 2

8 Északnyugat-Ázsia nappali lepkéi V. Lukhtanov und A. Lukhtanov (1994): Die Tagfalter Nordwestasiens. Herbipoliana 3, Verlag Dr. Ulf Eitschberger, Marktleuthen, 440 pp., 56 Taf., 51 Abb., 400 Kart. Lepkészeti szempontból számunkra nagyon érdekes az a terület, amelynek nappalilepke-faunájának bemutatására vállalkoznak a szerzők: a jól ismert közép-európai fauna találkozik az ázsiai sztyepvidékek és erdőségek faunájával. Így a könyvben Dr. Vladimir Lukhtanov több mint 400 nappali lepkefajt és azok alfajait ismertetheti. Az egyes fajokat bemutató szöveg a faunisztikai munkák hagyományos" formáját követi: az aktuális tudományos név alatt felsorolásra kerül az eredeti kombináció és irodalmi hivatkozása, fontosabb szünonimák, határozóbélyegek, ökológia, elterjedés és hasonló fajok. A szerző rengeteg, eddig nem ismert adatot közöl, és emellett minden egyes faj elterjedését térkép szemlélteti. Néhány új taxont leír, két génusz pedig teljes revideálásra kerül (Oeneis és Mellicta), amikoris a taxon diagnózisát az ivarszervi preparátum rajza is kiegészíti. A szöveg szerves része az az 51 színes tábla, amit a szerző édesapja (Alexander Lukhtanov) készített és a lepkéket természetes nagyságuknál valamivel nagyobb méretben (l,33x vagy l,5x) ábrázolja. Egy további, színes fényképekből összeállított tábla néhány közelmúltban leírt taxon típuspéldányait dokumentálja (56. tábla). A fennmaradó négy színes tábla a legjellegzetesebb élőhelyeket mutatja, amelyeket a terület klimatikus, földrajzi viszonyait és nappali lepkéit tömören bemutató fejezetet tesz még szemléletesebbé ( táblák). Ugyancsak áttekintést kapunk a terület lepkekutatásáról is, de már illusztrációk nélkül. A könyvet az idézett munkák jegyzéke és az említett fajok betűrendbe állított névsorozata zárja. Impozáns és igényesen kivitelezett munkát jelentetett meg Dr. Eitschberger, aminek hátterét az a több mint ötven expedíció ad- 3

9 ta, amit a szerzők között tettek a térségbe (lásd előszó). Fáradozásukat siker koronázta. A könyv ezt fényesen bizonyítja. Bálint Zsolt 1. kép. Vladimir Lukhtanov (forrás: 4

10 A kis lepkegyűjtő Emich Gusztáv, A kis lepkegyűjtő. A lepkészet rövid kézikönyve különös tekintettel a Magyarországon s főleg Buda-Pest környékén előforduló lepkefajokra és gyűjtésökre. Kezdők s az ifjuság számára. Pest, Emich Gusztáv sajátja, 214 oldal, 17 színes és 2 kőmetszetű tábla. Ez a mi drágagyöngyünk. Nincs hasonló könyvecskénk se a polcon, se a zsebben. Benne van minden, amit a kiegyezés utáni Magyarországon a kezdő lepkésznek tudnia kellett kedvencei fejlődési alakjairól, gyűjtésükről és a használatos segédeszközökről, a hernyók neveléséről és a preparálási módszerekről. És természetesen magukról a lepkékről. Persze a technika azóta fejlődött és finomult, van fénycsapdánk és fényképezőgépünk, de a lepkészek ma is ugyanazt szeretnék, mint akkor: egyre jobban megismerni a kedvenceik életét, megérteni és feltérképezni sokféleségüket. Ezért így megvan a folytonosság, és a több mint tizenhárom évtizede leírtakat még ma is érdemes elolvasni. Azon túl, hogy ez az első magyar lepkészkönyv, két szempontból nagyon fontos számomra Emich Gusztáv műve. Először: szemlélteti a magyar nyelv nagyszerűségét. Frivaldszky Imre csodálatos magyar nevezéktant alkotott a lepkéknek. A könyvet lapozgatva össze lehet hasonlítani a magyar neveket a mindenütt megadott német nevekkel (ne feledjük, abban az időben a latint lassan kiszorító német volt a tudomány nyelve). Nem a sors fintora vagy a nyelv fejlődése, hanem céltudatos tudománypolitika eredménye az, hogy a Frivaldszky-féle nevek nagy részét a lepkészeink nem használják, hanem helyette a később keletkezett magyar neveket, amelyek legnagyobb része a német nevek fordítása. A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a Colias myrmidone, a 5

11 Iolana iolas és a Lycaena hippothoe, igen ritka a Limenitis populi és a Lycaena helle, gyakori az Agrodiaetus damon és a Melanargia suwarovius, és ritka a Coenonympha oedippus és a Nymphalis xanthomelas. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt! A Magyar Természettudományi Múzeum több mint egy évtizede 29 ezer forintért vásárolt meg aukción egy teljes, eredeti példányt. Addig Emich könyve igazi ritkaság volt. Csak kevesek láthatták, kevesek forgathatták ban a Kossuth Könyvkiadó megjelentette a reprintet, jó minőségben. Így a magyar lepkekönyvkiadás gyöngye mindenki számára hozzáférhető. És nemcsak jó könyv, hanem jó ajándék is. És ezen túl remélem, lelkesíti a mai lepkésznemzedéket, és arra inspirálja, hogy megszülessenek a Kis lepkefotós, a Kis lepkekutató és a Kis lepketenyésztő című könyvek. Bálint Zsolt Függelék Mintegy elmélkedésül az alábbiakban a harmadik bekezdést kétféle módon adom újra. Az elsőben a lepkék tudományos neve helyett a ma használatban levő, német lepkenevekből fordított neveket olvashatják. A másodikban pedig a Frivaldszky-féle magyar nevezéktan alapján képzett neveket. Az elsőnél a lepkenevek köznevek. A másodiknál a lepkenevek tulajdonnevek. Ezért helyesírási módjuk is különböző. (1) A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a narancsszínű kéneslepke, a magyar boglárkalepke és a havasi tűzlepke, igen ritka a nagy nyárfalepke és a lápi tűzlepke, gyakori a csíkos boglárkalepke és a magyar sakktáblalepke, és ritka az ezüstsávos széna- 6

12 lepke és a vörös rókalepke. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt! (2) A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a Narancsszínű Surán, a Magyar Boglárka és a Havasi Lángszinér, igen ritka a Nagynyárfa Enyhész és a Lápi Lángszinér, gyakori a Csíkos Boglárka és a Magyar Szemőc, és ritka az Ezüstsávos Szénanimfa és a Vörös Szöglenc. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt! 2. kép. Emich Gusztáv (forrás: 7

13 8 Venezuela nappali lepkéi Andrew F. E. Neild. The Butterflies of Venezuela. Meridian Press Publications. Part 1 (1996): 144 pp, 1195 figs; Part 2 (2008): 275 pp, 1451 figs. Ahogy elhagytam a Choroní-t átszelő hegyi folyócska fölött levő faóriások alatt húzódó ültetvényt, beértem az erdőbe. Az árnyékban a hegy teteje felé húzódó ösvényen tucatszámra repkedtek a nappali lepkék. Egy hálócsapás után hat különféle árnyika (Ithomiinae) és két felemáska (Dismorphiinae) fajt számoltam meg a zöld tüll között. Itt döbbentem rá, hogy ez a fajta erdei fauna szinte teljesen hiányzik a mi erdeinkből. Aztán feljebb, az oldallagosan futó kis öntözőcsatorna mentén felfedeztem, hogy az ott növő bambuszok tetején a mi Zöldfonákú Farkincásunk (Callophrys rubi) távoli rokonait képviselő Cyanophyrs acaste és egy még talán leíratlan Erora hím példányai üldögélnek. Egészen lázba jöttem. De már ugyanitt, a Helenor Szépke (Morpho helenor) felbukkanása már nem volt olyan döbbenetes élmény, mint a legelső alkalommal, amikor San Isidróban, a kőbánya előtt az autóból Balázzsal megláttuk az első repülő Morpho-t. A fenti bekezdés, ami a 2008-as venezuelai expedícónk naplóbejegyzéseire támaszkodik, csalétkül szolgál az itt nem ismertetendő, csupán csak bemutatandó könyvsorozathoz, ami Venezuela pillangóalakú nappalilepkéit monografikusan dolgozza fel. Az eddig megjelent két kötet a Szöglencfélék (Nymphalidae) legszebb és leginkább ismert alcsaládjait tárgyalja, úgy mint Enyhészformák (Limenitidinae), Szinjátszóformák (Apaturinae) és Lengérformák (Charaxinae), majd Ákreaformák (Acraeinae), Csőrkeformák (Libythaeinae), Szöglencfromák (Nymphalinae), Árnyikaformák (Ithomiinae) és Szépkeformák (Morphinae). A szöveges részben taxonómia és tipológia, osztályozás és rendszerezés, és a fajok életmenete, a legnagyobb részletességgel kerül kibontásra; mindezek előtt pedig az első rész nyitó oldalain

14 tömör és rövid bevezetőt olvashatunk a lepkékről és a lepkészet tudományáról általában, és persze magáról Venezueláról is. Aki az Újvilág trópusain nappalilepkészik vagy onnan származó anyagokkal foglalkozik, annak kiváló támaszt nyújt ez a könyv, hiszen a szerző által közzé tett ismeretanyag, sok-sok eredmény és új meglátás, nem korlátozódik kizárólag a Venezuela határain belül eső területekre. A könyvről bővebbet a szerző által készített és frissített honlapon lehet megtudni: Bálint Zsolt 3. kép. Andrew Neild (forrás: 9

15 Ausztrália nappali lepkéi Michael F. Braby: Butterflies of Australia. Their Identification, Biology and Distribution. CSIRO Publishing, Collingwood, Volume One: i-xx pp, Volume Two: i-v pp, 70 színes tábla, szövegközti ábrák és térképek, ISBN , 31 x 22 cm Az angol nyelvű nappalilepkés irodalomban tájékozott lepidopterológus csodálkozva kérdezi: már megint egy Butterflies of Australia"? Hiszen alig másfél évtizede jelent meg a klasszikusnak számító Common & Waterhouse szerzőpáros munkájának reprint kiadása, és emellett ott van Bernard d'abrera három évtized kritikáját kiállt grandiózus könyve is, mindkettő ugyanezzel a címmel. De, ha látjuk és kezünkben tartjuk a nehéz, együtt több mint öt kiló súlyt nyomó két kötetet, nem tamáskodunk, inkább irigykedünk. Örülhetnek az ausztráliai lepkészek, hogy az új évezredet ilyen útravalóval kezdhetik. Mert valóban, ez a monográfia méltó koronája a leköszönő XX. század lepkészetének, és méltó gyümölcse a CSIRO nevű könyvkiadó aktivitásának. Egy ekkora mű egyszerű leírása önmagában is hosszadalmas és fáradságos munka. Jelen recenzióban ettől eltekintek, csupán csak a főbb részek címeit említem meg jelezve, hogy mindegyikük több alfejezetre tagolódik. I. kötet: l. Bevezetés; 2. Gyűjtemény, megőrzés és tanulmányozás; 3. Ausztrália nappali lepkéinek fajlistája; 4. Hesperiidae [Búskafélék]; 5. Papilionidae [Pillangófélék]; 6. Pieridae [Özöndékfélék]; Színes táblák II. kötet: 7. Nymphalidae [Szöglencfélék]; 8. Lycaenidae [Lángszinérfélék]; Függelékek i-vi; Szótár; Referenciák és Indexek. Minden egyes faj nagy részletességgel tárgyalásra kerül, leírva a lepkét. A határozást a színes táblák mellett még szövegközi fekete fehér fotóanyag és rajzok is segítik. Ismertetésre kerül a faj változatossága és taxonómiája, fejlődési alakjai, hernyójának gazdanövényei, 10

16 életmenete és viselkedése, elterjedése és élőhely igénye, végül hivatkozás a legfontosabb referenciákra. A bevezető szerint a könyvnek két fő célja van: legyen az ausztráliai nappali lepkék megbízható határozó-kézikönyve és egyben tára mindazoknak az ismereteknek, amit velük kapcsolatban tudunk. Kétségtelen, a kiadó ezt a kettős célt elérte. Ausztrália nappali lepkéinek ismerete biztos fundamentumra alapozott. A jövő nemzedékeknek lehet és érdemes tovább kutatni ezt a hallatlanul szép és érdekes csoportot. Bálint Zsolt 4. kép. A csillangós 23. tábla részlete 11

17 A világ araszka-féléinek katalógusa Malcolm J. Scoble (ed.) (1999). Geometrid Moths of the World. A Catalogue (Lepidoptera, Geometridae). CSIRO Publishing, Collingwood, Australia. pp xxv index (129) ISBN A megszámlálhatatlan dollárdbilliárdok ellenére, amelyeket arra költenek hogy más bolygókon és galaxisokban élet után kutassanak, a Föld az egyetlen hely a Teremtés rengetegében, amiről bizonyosan állíthatjuk: élet van rajta. Ez a valóban megdöbbentő tény még bizarrabb, ha tudjuk, milyen kevéssé ismerjük magát a földi életet. Egyszerűen: olyan bolygón élünk, amit alig ismerünk. Az emberek, égető tudásszomjuk ellenére, még ma sem tudják biztonsággal megmondani, tulajdonképpen hány fajjal is élünk együtt és osztjuk meg Földünket." így kezdődik az a bölcs esszé, amit John H. Walton, az Imperial Collage populáció biológiai központjának vezetője írt a katalógus előszavaként. A most ismertetett könyv két súlyos kötetével a kezünkben, legalább a lepkék családsorozatának egyik legnagyobb családjáról, az araszolólepke-félékről (Geometridae) tudunk mondani valami biztosat. A könyv lényegében két részre osztható, amit kifejez a lapszámozás is. Római számokat visel az a 25 oldal, ami bevezetőként ismerteti a célt, új perspektívába állítja a tárgyalt családot és a katalógus kontextusába emeli. Bemutatja és leírja a könyv elkészítésének történeti és gyakorlati hátterét, egyben ismertetve magának a katalógusnak a formátumát. A bevezető rész a szerzők és a referenciák listájával zárul. Maga a katalógus, ami az araszolólepkefélék eddig ismert legteljesebb rendszertanára és a londoni Természettudományi Múzeum (The Natural History Museum) híres kartoték rendszerére épül, 994 arab számokkal jelölt oldal. Minden genuscsoport-név mellett ott találhatjuk az eredeti leírás pontos hivatkozását, a típusfajt eredeti kombinációban, majd nagybetűkkel az alcsaládot, ahova a genus sorolandó. Ugyanilyen 12

18 formátumban kerülnek fölsorolásra a szinonimák. A fajcsoportnevek szócikkei is hasonlók, de itt magától értetődően a típus(ok) státusza (zárójelben az őrző intézmény rövidítésével), majd a típuslelőhely kerül felsorolásra. Ahol lehetséges, a szerkesztő a faj hernyójának tápnövénylistáját is megadja. A katalógust a típusokat őrző intézmények rövidítéseinek listája zárja, majd ez után jön a függelék, ami a genuscsoport-neveket helyezi rendszertani sorrendbe. Mindkét vaskos kötet végére odakötötték a 129 oldalt számláló indexet. Ez igen praktikus megoldás, nagyban megkönnyíti a kötetek használatát. A kiadó a jövő évszázadra is gondolt. A könyv melléklete egy CD-lemez, amin a katalógus teljes anyaga rajta van. Szakmai szempontból csupán két apró megjegyzésem lenne. A genuscsoport-nevek esetében, hiányolom a kijelölés módjának megemlítését (monotípia, eredeti vagy későbbi kijelölés?), a fajcsoportoknál pedig ott, ahol a típuspéldány státusza neotípus vagy lectotípus, érdemes lett volna föltüntetni a kijelölő nevét és a kijelölésre vonatkozó referenciát. Minthogy a szerkesztő előszavában azt írja, hogy gyakorlatilag az összes eredeti leírást ellenőrizték, csupán kis többletmunkába került volna ezeket az adatokat is felvenni. A kiadó szerint a világ araszolólepke-féléinek katalógusa nevet tartalmaz. A könyv elsődleges célja a Geometridae családdal kapcsolatos alapvető taxonómiai ismereteket közkinccsé tenni, amelyek nagy része eddig nem volt publikus. Meggyőződésem: maradéktalanul sikerült. Bálint Zsolt 13

19 A szépkék fénytana Serge Berthier, 2010: Photonique des Morphos, Springer-Verlag France, Paris, 248 pp, ISBN-13 : A francia fizikus-entomológus szerző rendhagyó lepkés könyvet írt. Nem a lepkék életével, sokféleségével vagy osztályozásával foglalkozik, hanem a modern technika segítségével azt elemzi, hogy miért éppen olyan a lepkék színe, amilyennek látjuk. Vizsgálatainak tárgyául a Szépkerokonúak (Morphini) tribuszát választotta. Ez a lepkecsoport feltűnő fényjelenségeket hoz létre pikkelyeinek segítségével, így a fizikusok figyelme már régóta feléjük fordult, és egyes fajaikat vizsgálva már érdekes felfedezések születtek. Ezért az alkalmazott módszerek és mélységek a lepkészek számára nem a szokványosak: a szerző szilárdtest-fizika mérőeszközeihez nyúl, és a mikron- és a nanotartományba ereszkedik alá. Kérdései megválaszolásához különféle mikroszkópok és spektrométerek egész arzenálját veti be. A könyv fejezetrészei és a bennük foglaltak a halandó lepkész számára ugyancsak különlegesnek hangzanak: szerkezetek és tulajdonságok (1. rész), jellemzés (2. rész), megjelenítés és mintázás (3. rész), alapvető adatok (4. rész). Ezeket a bevezető részek és az összefoglalás keretezi. A bevezető egyik része a taxonómiai és rendszertani áttekintés, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a szépkeismeretben járatlan olvasó különbséget tudjon tenni a vizsgált fajok között. Az első három fejezet a különféle módszereket és kísérleteket ismerteti, a szerző számtalan eredeti egyenletével, táblázatával, színes ábrájával és grafikonjával szemléltetve. A negyedik fejezet az előzőekben bemutatottakat vetíti le az öszszes fajra. Ez után a könyv után bízvást állíthatjuk, hogy a Szépkerokonúak a leginkább ismert lepkék közé tartoznak. Nagyon sok szépkefajnak ismerjük az életmódját, taxonómiájuk és osztályo- 14

20 zásuk kiforrottnak látszik, főbb törzsfejlődési vonalaikat is úgy hisszük, megismertük. Mivel valóban szépek, magukra vonják nemcsak a gyönyörködő átlagember, hanem az éles szemű tudósok figyelmét is. Várható, hogy további izgalmas kutatásokat ösztönöznek. Serge Berthier könyve jó példa arra, hogy az igazi tudomány nem marad meg a jelenségek puszta leírásánál, hanem próbálja megérteni és az összefüggéseket megláttatni. Remélem, hogy a szépkék fénytana hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek a csodaszép lepkéknek az életét és viselkedését még alaposabban megismerjük, és így az emberekhez még közelebb kerülhessenek. Bálint Zsolt Utóirat: Sokan a Morpho-kat tarják a legszebb lepkéknek. Talán a legismertebb trópusi lepkék. Van is egypár jobb-rosszabb magyar nevük, csak hogy néhányat említsek betűrendben: afroditélepke, amazonlepke, azúrlepke, morfólepke, szivárványlepke, szivárványpillangó, vénuszlepke, és a többi. Én a szépke nevet találtam ki nekik, ezt használom majd, ha magyarul kell róluk írnom. 5. kép. Venezuelai szépkék 15

21 A lepkészet története Magyarországon Abafi Aigner Lajos, A lepkészet története Magyarországon. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, vi pp. (reprint kiadás: Pytheas kiadó, 2013.) Szabóky Csaba, A lepkészet története Magyarországon. Magánkiadás, Budapest, 416 pp, ISBN Szokatlan, de talán nem véletlen, hogy egy száz éve megjelent kötet címével jelenik meg egy új könyv. A könyv szerzője Szabóky Csaba, a magyar lepkészek között a molyász vagy a molyember, sok-sok érdekes faunisztikai cikk, könyvrészlet és könyv szerzője. Ezekből megtudható, hogy a szerző elsősorban az úgynevezett molyok, a Microlepidopterák után érdeklődik. A másik, egykori pályadíjas munka szerzője pedig Abafi Aigner Lajos, akinek Magyarország lepkéi című könyve volt sokáig az egyetlen olyan kiadvány, amiben átfogó képet kaptunk magyar nyelven a nálunk honos úgynevezett nagylepkékről, a Macrolepidopterákról, tehát a nemmolyokról. Abafi Aigner életművét ismerve valóban kijelenthetjük: nem a mikrók, hanem a nagylepkék embere volt. Tehát ez két szerző, mondhatjuk így, lefedi a faunát a legkisebb pikkelyröpűtől a legnagyobb lepkéig. És ez a két szerző lefedi a magyarországi lepkészet történetét is kezdve a dúsgazdag Hoffmansegg bárótól, a bécsi rovarkereskedő Dahltól és a kincstárnok Koy Tobiástól a második világháború utáni elszegényedett ország proletár sorsában amatőrködők és hivatásoskodók hosszú soráig. Az első munka a magyar lepkészetet még európai és világviszonylatban méri, a második már szerényebb, és csak bátortalanul tekintget ki a szomszédos országok magyarnyelvű lepkészműhelyeire. Abafi könyvének szövegén ott nyugszik az avatott irodalmár keze. Vajon mindig ilyen kimért és megfontolt volt a nagy előd? 16

22 Aki Szabókyt ismeri, annak valóban megelevenednek a sorok: életrajzok, történetek, hivatkozások kerülnek elénk úgy, mintha maga a molyász ülne előttünk, és adná elő, mesélné vagy sorolná őket. Reméljük, hogy száz év múlva lesz egy harmadik, ugyanilyen című kötet, ami azt jelzi majd: még beszélünk magyarul, a lepkészetet magyarul is művelik, és reméljük nem is akárhogyan, és még vannak lepkék, amiket lehet gyűjteni, kutatni, nevelni és fölöttük gyönyörködni! Bálint Zsolt 6. kép. Szabóky Csaba 7. kép. Abafi-Aigner Lajos (forrás: 17

23 Bob Carcasson afrikai lepkéi P. R. Ackery, C. R. Smith and R.I. Vane-Wright (eds.) (1995): Carcasson's African Butterflies. An Annotated Catalogue of the Papilionoides and Hesperioidea of the Afrotropical Region. CSIRO Australia and The Natural History Museum, 803 pp. ISBN: Két évtized alatt készült ez a páratlan munka. Aki elkezdte Bob Carcasson ( ), az afrikai nappali lepkék egykoron legjobb ismerője már nem érhette meg a könyv megjelenését. Ezért a szerkesztő-szerző munkatársak az ő emlékének ajánlják. A könyv egyedül álló a maga nemében. Egy teljes állatföldrajzi régió, az afrotrópisz vagyis fekete Afrika nappalilepke-faunáját foglalja össze. Jelentősége már a bevezetés elolvasása után szembetűnik: a fölsorolt 3600 faj és 300 génusz a világ nappalilepkefaunájának egyötödét teszi ki, amelyből a fajok 98%-a és a génuszok 76%-a afrikai endemizmus. A katalógus 3600 faj alá sorolt taxon eredeti leírásának irodalmi vonatkozását, a típusanyag locus typicus -át, hernyójának tápnövényét és a faj általános elterjedését ismerteti, eredeti források alapján. Minden génusz egy-egy képviselőjét életnagyságú fekete-fehér fénykép is ábrázolja. A kiadványt a történeti és a jelenleg érvényben levő földrajzi nevek tára és Carcasson 1964-ban megjelent és a jelen kiadáshoz adaptált, Afrika nappali lepkéinek állatföldrajzát tárgyaló cikkének utánnyomása egészíti ki. Amikor a katalógus még kéziratban volt, részben Carcasson-nal együttműködve készítette Bernard D'Abrera és publikálta a Butterflies of the World ma már klasszikusnak számító egykötetes afrotrópikus részét. És az újabb, háromkötetes kiadás is az előző gigantikus kötetre támaszkodik, annak szerves folytatása. Megjelenése óta a katalógus fontos kútfő egy kisebb nappalilepkecsoportot, egy afrikai ország vagy régió faunáját feldolgozó lepkész kollégák munkájához. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az af- 18

24 rikai nappali lepkék megismerésében Carcasson elévülhetetlen érdemeket szerzett, aminek ez a CSIRO által megjelentetett katalógus a legsúlyosabb bizonyítéka: a kötet majdnem három kilót nyom a mérlegen! Bálint Zsolt 8. kép. Phil Ackery (forrás: 19

25 Az európai nappalilepkék elterjedési atlasza Kudrna, O., Harpke, A., Lux, K., Pennerstorfer, J., Schweiger, O., Settele, J. & Wiemers, M Distribution Atlas of Butterflies in Europe. Gesellschaft für Schmetterlingsschutz e.v., Halle/Sale; 576 pp, 18 x 24 cm. ISBN Ez a könyv a legszebb bizonyítéka annak, hogy a szerzői elhivatottság, jóbarátok és kollégák együttműködése a pénzvilág uralta XXI. században is gyümölcsöző. Sőt ez a gyümölcs olyan, amit szívesen veszünk kézbe, örömmel harapunk bele és jóízűen meg is esszük. Mert az itt bemutatott könyv nem valami nagy project melléktermékeként, hanem egyedül az első szerző, Otakar Kudrna szívós és kitartó munkájaként született meg. Ezért csak tisztelettel és édes örömmel üdvözölhetjük ezt a könyvet, és még megemésztése sem okoz kínos keserűséget (lásd Jelenések könyve 10, 8-10). A könyv 441 nappal repülő európai Pillangóformájú (Papilionoidea) és Búskaformájú (Hesperioidea) lepkefaj elterjedését mutatja be. A 665 ezer elterjedési adat alapján készült térképeket rövid jegyzetek kísérik, amelyek részben a legújabb eredményekre és/vagy a szerző saját meglátásain alapulnak. Vitatkozni lehet némelyikükkel, de nem érdemes, mert többnyire olyan problémák merülnek fel, amelyek fölött lassan egy évszázada vitatkoznak a lepkészek. Vagy ha mégis, a kérdéseket először nemzeti (értsd: regionális) szempontból érdemes feltenni: miért hiányzik ez a faj és miért van amaz feltüntetve, ez meg nincs. Miért tartja a szerző amazt a taxont jónak, emezt pedig nem; és miért nem tartozik Európához Izland, vagy miért áll meg az európai lepkész Oroszország határainál? 20

26 9. kép. Otakar Kudrna (forrás: A mostanihoz képest jóval kevesebb adat alapján készült az atlasz első változata; éppen tíz éve (2002) jelent meg az Oedippus nevű lepkevédelmi folyóirat különszámaként. Ehhez a magyar lepkészek is hozzájárultak. Az adatok összegyűjtése volt az egyik mozgatórugó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nappalilepke-védelmi szakosztály számára. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, van már új Abafink is, és beszerezhető a sok szempontból az előzőhöz képest jobbik, javított elterjedési atlasz. Igaz ehhez már csak néhányan járultunk hozzá. Ideje van a mi saját magyar atlaszunk elkészítésének, és a vitatott elterjedési adatok és taxonok újabb kritikai vizsgálatának nem csak úgy ex cathedra kidobni őket az ablakon. Dolgunkat mindenképpen megkönnyíti a Kudrna-atlasz, aminek segítségével felmérhetjük a számunkra érdekesebb fajok elterjedését, és láthatjuk, hogy a Kárpát-medence miben sajátos és miben közös a környező területekkel. Ki lesz az a karizmatikus magyar lepkész, aki mindezt kitartó előreláthatólag több éves, vagy évtizedes munkával majd megvalósítja? Bálint Zsolt 21

27 Európa és a Földközi-tenger térségének pillangóalakú lepkéi Vadim V. Tshikolovets, Butterflies of Europe and the Mediterranean area. Tshikolovets Publications, Pardubice, 544 pp, 23 x 16 cm, ISBN A lepkéskönyvek rajongói jól ismerik Vadim Tshikolovets nevét a The Butterflies of Palearctic Asia sorozat kapcsán. A sorozat könyveit olvasva a szerző alaposságáról, eredetiségéről, kitartásáról és szorgalmasságáról bárki meggyőződhet. Az eddig megjelent nyolc kötet mindegyike a Pillangóalakú (Papilionoidea) lepkékkel foglalkozó szakirodalom alapművei közé tartozik. De szerzőnk nemcsak forrásműveket, hanem határozókat is ír, szerkeszt és kiad. Ilyen hazájának, Ukrajna pillangóival és búskáival foglalkozó könyve, amit a nemrégen elhunyt honfitársával és mesterével, Yuri Nekrutenkoval írt közösen; vagy az a jól sikerült kis kézikönyv, ami Kelet-Európa pillangóidomú lepkéit mutatja be. Kontinensünk nappali lepkéit tárgyaló könyvek esetében szokatlan módon nála Európa keleti határa valóban a Kaukázus és az Urál. És most itt a kezünkben az újabb Tshikolovets könyv. Egy kötetben mutatja be azt a több mint hétszáz pillangóidomú lepkét, ami Európa területén és a mediterrán térségben honos; sok szempontból új és egyedi módon. Csak egypár dolgot említek, szemléltetésül: a lepkéket mindig élő és múzeumi példányok segítségével ábrázolja, minden egyes faj élőhelyét fényképen láthatjuk, hivatkozik az eredeti leírásra mindezt ugyanazon az oldalon; típuspéldányokat ábrázol, lepkeikonokkal kiegészített fajlistát közöl; a fényképekkel közreműködő kollégák képeinek ikonográfiáját is összeállította. Ezeken túl számos nagyszerű és eredeti megoldása van a szerzőnek mint szerkesztő, mint könyvter- 22

28 vező és úgy is mint lepkész Aki nem hiszi, szerezze be a könyvet! Bálint Zsolt 10. kép. Vadim V. Tshikolovets (forrás: 23

29 Dél- és Közép-Amerika szépkéi E. Le Moult & P. Réal, Les Morpho d Amérique du Sud et Centrale. Historique Morphologie Systématique. Supplement a Novitates Entomologicae. Paris: Éditions du Cabinet Entomologique E. Le Moult, xiv +296 pp. E. Le Moult & P. Réal, Les Morpho d Amérique du Sud et Centrale. Tome II. Planches en Couleurs et en Noir. Supplement a Novitates Entomologicae. Paris: Éditions du Cabinet Entomologique E. Le Moult, [12] + XCII pls. A Szépke-rokonúakat, a Morphini tribuszt képviselő Szöglencfélék (Nymphalidae) családjába tartozó lepkék mindenkit elkápráztatnak. A Hans Fruhstorfer ( ) által megírt és az Adalbert Seitz szerkesztette Die Gross-Schmetterlinge der Erde sorozat amerikai nappalilepkés kötetében ban publikált nagy revízió volt sokáig a viszonyítási alap. Az ott megjelent tudományos neveket láttuk a múzeumi tárlókban, magángyűjtők szekrényei mélyén, és a lepkéket áruló katalógusokban. A szépkék iránti nagy kereslettel már Fruhstorfer is szembesült. Talán ezért sem törekedett igazán szintézisre és revízióra, inkább sok új fajt és fajváltozatot különített el. Fruhstorfer a maga korának egyik legismertebb gyűjtője és nappalilepke kereskedője is volt egyben. Mindezt azért írom, mert az itt bemutatott könyv a Fruhtsorferféle munkához nagyon hasonló, csak pár évtizeddel később született. Ez a szépke monográfia is csak úgy jöhetett létre, hogy a szerzők keze alatt megszámolhatatlanul sok lepke forgott, és maguk is tanulmányozták a példányokat. A legismertebb gyűjtők közül említsük a Kolumbiában hivatalosan mint Hermano Apolinar-Maria evangélikus lelkészként működő Nicholas Seiler-t, és főképp az Amazonasz mentén gyűjtő Charles Boy - t, ami ugyancsak álnév. Erre Molnár Gábor műveiből jöhet rá a magyar olvasó, mert Hugo Braunnal, alias Boyjal legendás uta- 24

30 zónk többször találkozott, és rovar, illetve lepke zsákmányának nagy részét neki adta el. Vélhetőleg ezért nincs a mi múzeumunk tulajdonában egyetlen egy Molnár Gábor által gyűjtött Morpho sem. De meg kell említsük a Francia Guyana fegyenctelepén működő névtelen gyűjtőket is, akikről a hírhedt Pillangó című Henri Charriére regényben olvashatunk, sőt meg filmen is láthatunk. A telep igazgatója szállította Moultnak azt a rengeteg francia guyana-i lepkét, ami később a piacra került. A legjobb portékák között a szépkék voltak. A filmen is ezek repkednek, persze nekünk lepkészeknek elég megmosolyognivalóan. A könyv taxonómiai része ma már meghaladott. Több tucat (!) fajról kiderült, hogy egyedi változatokat, vagy pedig földrajzi alfajokat képviselnek. A legújabb listák szerint a szépkefajok száma körül van (még nincs egyetértés a kutatók között). Viszont ami fontos, hogy Moult és Reál voltak azok, akik rámutattak arra, hogy a csoporton belül számos, egymással közelebbi rokonságot mutató faj van. Ezeknek a csoportoknak generikus neveket állítottak fel. A szakmában ez nagy visszatetszést keltett, de ma már vannak olyan hangok, amelyek alapján be kell lássuk, hogy bár Moult és Reál túlírta a szépkék faji és földrajzi változatosságát, viszont jól látták meg a közös eredetű csoportokat (ebben sincs még egyetértés a kutatók között). Ma már nagyszerű könyvek vannak a szépkékről, és az itt bemutatott mű inkább már csak tudománytörténeti epizód. De aki a szépkékkel foglalkozik, annak ismernie kell. És egy múzeumban, ahol ilyen lepkék is nagy számban díszelegnek a gyűjteményben, meg kell legyen. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének szakkönyvtárába levő példány a pecsét szerint már a megjelenés évében nyilvántartásba került, az egy évvel később megjelent ábraanyag pedig 1964-ben. Milyen jó is tudni, hogy a legnagyobb hidegháborús időszakban Magyarországon volt valaki, aki el tudta érni, hogy ezt a könyvet a múzeum meg- 25

31 vegye, vagy ajándékba kapja a vasfüggöny mögül! Tisztelet a nagy elődnek! Bálint Zsolt 11. kép. Eugène Le Moult (forrás: 26

32 Boglárkák, farkröpérek, lángszinérek Szabó Richárd: Magyarország Lycaenidái. Rovartani Közlemények (Folia entomologica hungarica, Series Nova) 9(13): , 5 ábra Szabó Richárd ( ) nevét a magyar lepkészek közül is kevesen ismerik. Szabóky Csaba könyvében is kevés szó esik róla. Életében összesen két lepkés műve jelent meg a Rovartani Közlemények oldalain: Az egyik 1954-ben, ami egy szakcikk, és a Zefír Boglárka kárpát-medencei (akkori szóhasználatban: középdunamedencei) földrajzi változatosságát tárgyalja. A második pedig egy magánrajz (monográfia), Magyarország Lycaenidái címmel. A Ráday Levéltárban a tőle származó fondban három doboz van. Ebből kiderül, hogy református lelkészi családból származott, ő maga irodalom-tanár volt, több nyelven írt és olvasott, 1936-tól az István gimnázium igazgatója, majd háború után egyszerű tanár. Egész életét végigírta. Hatalmas mennyiségű kéziratos, Ady költészetére emlékeztető vers olvasható tőle. Valóban: nagy rajongója volt Adynak, több cikket és tanulmányt is közölt ebben a témában. Mindmáig publikálásra vár Ady és a Biblia című könyvének letisztázott kézirata, ami szerencsétlen időszakban született. Érdekes volt szembesülni a ténnyel, hogy az egész hagyatékban csupán három dolog utalt a lepkékre: (1) a káderlapján említik, 1953-ban akadémiai ösztöndíjat kapott, hogy elkészíthessen egy nagy entomológiai munkát, ennek okán kérte, mentsék fel az osztályfőnöki teendők alól; (2) a Pieris manni reskovitsi alfaj leírásának gépelt kézirata, és ennek a dolgozatnak egy másik gépelt kézirat-másolata (ennek másolata van a múzeumi archívumban is); és végül (3) egy levél-fogalmazvány amiben valakit megkér, hogy a hagyatéka és a lepkegyűjteményével kapcsolatos jogi ügyek rendezésében segítsen. Ezt a levelet már betegen írhatta, mert a 27

33 több mint öt évtizeden át egyforma és szépen rendezett kézírása erősen megromlott. A dolgozatot megírta, ez lehetett a most bemutatott munkája. Az alfaj érvényes leírását Gozmány László közölte a Fauna Hungariae Diurna kötetében. Halála után gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba került. Szabó Richárd licenida monográfiája magyar nyelvű, de magyar nevek és a lepkéket szemléltető képek nélkül. Ma már látom, ezekre nincs szükség egy ilyen munkában, de kisfiú koromban, amikor először olvastam, nagyon szerettem volna szép ábrákat és magyar neveket. Mindezek ellenére nekem, aki már egészen korán elköteleztem magamat a Lycaenidae család mellett, nagyon sokat jelentett Szabó monográfiája! Alapvető munka lett. Még mindig olyannyira megbecsülöm, hogy a múzeumi könyvtáramban van egy szépen bekötött példány, jelezve az utókornak: volt valaki, aki ezt a munkát annyira szerette, hogy az ötvenes évek szerény megjelenése köré nemes, aranydíszítésű köntöst húzatott. Bálint Zsolt 12. kép. Szabó Richárd 28

34 Dr Nyírő Miklós lepkegyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba került Sokan szerették és tisztelték a tavaly télen közülünk eltávozott dr Nyírő Miklóst (*1929) szűkebb hazájában, Inotán, Várpalotán és Székesfehérváron, ahol hosszú évtizedeken át körzeti- majd szemész szakorvosként szolgált. Hivatása és nagycsaládja mellett kevés szabadideje maradt, de azt lakóhelye környéke és hazánk lepkefaunája kutatásának szentelte. Az utolsó nagy öregek közé tartozott, akik még maxim lámpával kezdték a gyűjtést, de életük alkonyán már alkalmazhatták a modern módszereket is. Gyűjteménye több ezer hazai nagylepkét" tartalmaz, köztük olyan különlegességek bizonyítópéldányát, amelyek nagyon ritkán kerülnek a lepkészek hálójába, vagy fényképezőgépük lencséje elé. A gyűjtemény csaknem teljes, a hazai faunából kimutatott fajokból nagyon kevés hiányzik. A sok-sok érdekesség közül megemlítjük, hogy Nyírő doktor fogta talán utolsóként Magyarországon az L-betűs Szöglencet (Roddia l-album), és ő találta meg az Ékes Csuklyászt (Cucullia formosa) egy olyan helyen, ami élete végig titokban maradt. Értékes gyűjteménye 1994-ben Németh Lajoshoz került, akit lepkész körökben sokan ismernek. Lajos még legényként csatlakozott a Hreblay Márton ( 2000) által szervezett expedíciókhoz, gyűjtötte a lepkéket a Balkánon és Kisázsiában, és eljutott a Himalájába is. Azóta nagyot változott a világ, a lepkegyűjtést abbahagyta, de úgy gondolta, hogy Nyírő doktor hagyatékát meg kell őrizni az utókornak. Ezért a gyűjteményt, a hozzá tartozó dokumentumokkal együtt felajánlotta a Magyar Természettudományi Múzeumnak, amit február 23-án szállították fel Budapestre a múzeum dolgozói. 29

35 Nyírő doktor írásos hagyatéka is szót érdemel. A mondhatni szokásos levelezésen és a katalógusokon túl, a dokumentumok között publikálatlan kéziratok is találhatók. Fény derült arra is, hogy komolyan foglalkozott bölcseleti kérdésekkel. Az 1989-es változások után három könyvet is publikált saját költségén. Ezekben elemezte a nyugati filozófiákat. Bevallja, hogy nagy hatást gyakorolt rá Albert Schweitzer doktor, evangélikus lelkész és Teilhard de Chardin zoológus, jezsuita szerzetes: a két gondolkodó világnézete segítette abban, hogy összefoglalhassa saját, személyes meglátásait. Bölcseleti írásait a második világháborút átéltek humanizmusa, és az evolúcióba vetett hit hatja át. Ennek példájaként a blogban csatoltuk a hagyatékban talált Arcképem című írásának letisztázott kéziratát. A Magyar Természettudományi Múzeum köszönetét fejezi ki Németh Lajosnak az ajándékozásért, és tisztelettel adózik Nyírő Miklós emlékének. Bálint Zsolt 13. kép. Nyírő Miklós csalangjai 30

36 Gozmány László Diurna kötete Gozmány László 1968: Nappali lepkék Diurna. Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) 16, 15. Akadémiai Kiadó, Budapest, 204 pp Jól emlékszem arra, ahogy 1975-ben kettesével szedve a lépcsőket felmentem az Egyetemi könyvesbolt galériájára (a mai Puskin mozi mellett) és a Kossuth Lajos utca felé eső sötét sarokban rendezetlenül polcra rakott tucatnyi füzet közül kibányásztam a Diurna kötetet. Dobogó szívvel vettem meg a szép fehér és vaskos füzetet 34 Ft-ért, amit Nagymama kifejezetten erre a célra adott. A Búvár zsebkönyvek Lepkék kötetecskéje és a Móczár Állathatározó mellett ez volt a harmadik, ami a kiskamasz kezdő lepkész szakkönyvtárát alkotta. A szerzővel, Gozmány Lászlóval már egy éve levelezésben álltam, és az ő tanácsára mentem el megvenni a diurnát. Mindennapi olvasmányom lett. Bizony sokáig ez volt az egyetlen nappalilepkés könyvem. Az üres helyekre bejegyezgettem a hiányzó adatokat, megfigyeléseimet, a képeket kiszíneztem mert nekem nem voltak színes lepkészkönyveim. Ez a kötet több szempontból is egyedülálló a tudománytörténet számára, mert először is: ez az első nappalilepkés könyv, amiben szöveg, táblák és rajzok kizárólag magyar szerzőtől származtak ban jelent meg. Ez a szomorú igazság. Másodszor pedig sarokkő, hiszen a Kárpát-medence belső részeinek nappali lepkefaunáját dolgozta fel monografikusan, számos új alfajt is leírva a tudomány számára, mint Pieris manni reskovitsi, Iphiclides podalirius intermedia, Maculinea arion punctifera, Fabriciana niobe zemplenensis, Euphydryas maturna ornivora, Hipparchia syriaca rebeli. Harmadszor pedig bizonyíték arra, hogy a szerző milyen sokoldalú és alapos entomológus volt, hiszen tudott maradandót alkotni nemcsak mint mikróspecialista, hanem nappalisként is. 31

37 Gozmány Lászlót sokan ismerték, közülünk néhányan olyan jól, hogy Laci bácsinak szólítottuk. Sokszor kértünk tőle szakmai tanácsot taxonómiai vagy nevezéktani kérdésekben. És ha olyan kedve volt, bizony tudott mesélni a régi lepkész elődökről is! Én már nagyon sajnálom, hogy amikor közöttünk volt, nem használtam ki az alkalmat és nem faggattam rendszeresen, nem gyűjtöttem tőle az emlékeket, anekdotákat. Munkásságának talán méltó emléket állítottunk a Magyar Természettudományi Múzeum évkönyvében, de azért nekünk a lepkészetet magyarul művelőknek igazából az ő faunakötetei maradnak a legbecsesebbek. Nekem természetesen és elsősorban a Diurna kötet! Bálint Zsolt 14. kép. Gozmány László a Fauna Hungariae illusztrációit rajzolja 32

38 Pest-Buda és Budapest lepkepolgárai anno 1845 és 2000 Gyerekkoromban, amikor lepkészni kezdtem, nem egyszer megmosolyogtam a nagy öregeket, akik sokszor szóvá tették, hogy régen milyen más volt ez vagy az a gyűjtőhely. Különösen emlékszem egy harangvölgyi, 1976-ban történt találkozásra Gyurovics Lászlóval ( ). Akkor láttam őt először és utoljára. Fönt állt az erdő szegélyében, már a völgy alján. Rövid nadrágban volt, térdéig ért a gyönyörű baltacímes-imolásperemizses kaszálórét növényzete. Hatalmas, a trópusokon használt hálót lengetett. Mivel nálam is lepkeháló volt, bemutatkoztunk egymásnak. Éppen rajzott a Csíkos Boglárka. Erről beszélgettünk, de aztán elmesélte, hogy ebben a völgyben a háború előtt volt bőven Myrmidone, sőt Admetus meg Briseis is. Ez utóbbi három fajt azon a helyen sose láttam. Nagy részletességgel ecsetelte milyen rengeteg sok lepke volt, és hogy mennyire vigyázva kellett suhintania a hálóval, mert annyi lepkét fogott egyszerre, hogy azok öszszetörték magukat. Lelki szemeimmel elképzeltem, milyen is lehetett. Megmosolyogtam. Pedig akkor a Harang-völgyben valóban rengeteg lepke volt. Százszámra repültek a Csíkos és Ezüstkék Boglárkák, és nem volt ritka a Réti Manóka se. De azért amit mondott, túlzásnak tűnt. Ha most összetalálkozna velem egy fiatal lepkész a Harangvölgyben, és szóba elegyednénk, elmesélnem ezt a történetet neki, meg azt, hogy az én időmben valóban rengeteg lepke volt, és hogy Gyurovics bácsi idejében még ennél is több. Amit most lát, az lehet az ő szemében sok, de visszatekintve kevés, fájóan kevés. Elmesélném neki, hogy vettem a fáradtságot, és utánajártam, hogy mi is lehetett itt a Budai-hegyekben és a hozzá csatlakozó Pesti-síkságon 1845-ben. Ebben az évben alakult meg a Magyar 33

39 Természettudományi Társulat, aminek egyik alapító tagja Frivaldszky Imre volt, aki nagy fáradtsággal és körültekintéssel alkotta meg a lepkék magyar nevezéktanát. Elmondanám, hogy szemben a Duna másik partján a Rákos mezején éppen rálátni a Normafától volt Ezüstsávos Szénanimfa, Lápi Lángszinér, Magyar Szemőc. Itt a János-hegyen és környékén volt Aranyos Lángszinér, Nagy Enyhész, volt Nagy Szinjátszó és Sápadt Suhany. Tudom, megmosolyogna. De manapság a Harang-völgyben, a lepkéket már keresni kell. De nemcsak a Harang-völgyben, hanem másutt is. Rengeteg lepke eltűnt azóta a környezetünkből, amit feldúltak, elcsúfítottak és össze-vissza beépítettek. És akár eredeti környezetük, a lepkenevek is megváltoztak: rendezetlen, lélektelen és jellegtelen lett nagy részük. Vessük össze az 1845-ös és a 2000-es fajgazdagságot és nevezéktant, amelyek irodalmi adatokon, múzeumi példányokon és naplóbejegyzéseken alapulnak. A fiatal lepkész már nem mosolyogna. Velem együtt elgondolkodna azon, hogy ben vajon milyen nappali lepkék lesznek majd a mostani Budapest területén? Mi lesz akkor a magyar nevük? Bálint Zsolt 15. kép ben, Budapesten fogott Lápi Lángszínér 34

40 A lélek szava: a lepkészek ösvényein John Banks lepke-videói Ma már egyre többeknek megadatik a lehetőség, hogy bejárják a világot. De kevesen élnek azzal, hogy ezt ne csak maguk, hanem mások épülésére, nagy szavakkal: az emberiség javára fordítsák. Mert ehhez már nemcsak pénz, hanem elszántság, kitartás és szorgalom szükséges. És még ez sem elég: a lélek teremtő ereje kell ahhoz, hogy mindezek gyümölcsöt hozzanak. A szívünk mélyén levő lélekre figyelni kell, hogy meghalljuk azt, mi is a mi hivatásunk. John Banks és az általa alapított Cinebutterflies ( példa arra, hogy a hívás meghallható, és hogyan lehet teremtő erővé, és annak segítségével testté, anyaggá formálni a lélek szavát. A lepkék sokak számára a legszebb élőlények közé tartoznak. Rajtuk keresztül több olyan természetes dologra felhívhatjuk a figyelmet, amelyeket egyébként nehéz lenne megmagyarázni, vagy talán észre se vennénk. Szépség, törékenység, röpke élet, aztán titokzatosság, pompázatosság, sokféleség és még megannyi látszólag megfoghatatlan jellemzője az életnek, ami a lepkékben testet ölt. John Banks meghallotta, hogy a neki szóló hívást az erdők mélyén, napfényes nyiladékokban, havasszépe borította hegyoldalakon, puszták lengedező füvei között csapongó lepkék közvetítik. Évtizedeket szentelt arra, hogy a világ lepkéit megismerje, majd bemutassa és közel hozza az érdeklődőhöz. Beutazta a földrészeket, mindenütt természetes környezetükben filmezte őket, próbálta ellesni és megörökíteni viselkedésüket, próbált választ találni sokféleségükre, próbálta megérteni a lélek üzenetét. A legszebb felvételeit és meglátásait művészi, de komoly tudományos értékkel bíró filmekben tette közkinccsé. Ezen túl egy olyan filmarchívumot hozott létre, ami a világon talán egyedülálló. Aki a 35

41 lepkék viselkedését és az azzal kapcsolatos fiziológiai jelenségeket akarja tanulmányozni, annak nem szükséges elutaznia, hanem csak a megfelelő filmkockákat kell lepergetnie és értelmeznie a feltett kérdések segítségével. Hallatlan lehetőség a jövő lepkekutatói számára, mert például egy génusz különböző földrészeken élő imágóinak röpképét és viselkedését nemcsak leírások, hanem digitalizált filmsorozatok alapján is elemezheti. És filmjei vigaszt és örömöt kínálnak azoknak, akik nem utazhatnak: a technika segítségével ők is eljuthatnak és lepkészhetnek Texasban a Rio Grande mentén, gyönyörködhetnek a Himalája lábánál a pillangókban, a malájziai csillangókban, és elcsodálkozhatnak az Amazonasz-medence lepkéinek sokfélesége fölött. Aki teheti, járja be vele a lepkészek ösvényeit. Hallgasson a lélek szavára. Bálint Zsolt 16. kép. John Banks és nővére Londonban 36

42 Szlabey Ernő lepkegyűjteménye: Intés a lepkegyűjtőkhöz Egy hajdan jelentősnek tartott lepkegyűjteményből származó példányok most kerülnek beosztásra a múzeumi törzsgyűjteménybe. Ezt a gyűjteményt anno Szlabey Ernő ( ) államvasúti igazgató hozta létre, aki Andrássy úton lakott, a MÁV székház szomszédságában. Már 1911-ben a Magyar Rovartani Társaság választmányának tagja, később többször is alelnöke. Abafi-Aigner Lajos, Baudisz Antal, Uhryk Nándor és Ulbrich Ede a gyűjtőtársai voltak. Tehát nagyjaink közé tartozott. Az örökösök, miután hosszú évtizedekig őrizgették a szép, mesteri módon készített szekrényt és a fiókjaiba rejtett gyűjteményt, felajánlották a múzeumnak megvételre. Egy budai villa padlásáról került elszállításra. A gyönyörű, korabeli szekrény 24 üveges tetejű tárlófiókot tartalmaz. A fiókokban a tűkön és a cédulákon kívül semmi más nem maradt épségben, még a bélés is tökrement. Szinte az összes példány megsemmisült. Csak 40 lepkéket tudtuk megmenteni az enyészettől. A lepkész számos hazai érdekességet fedez fel köztük (pl. ex larva budapesti Chersotis fimbriola), és néhány exótát is, amiből arra következtethet, hogy a Szlabey Ernő nem kárpátmedencei, hanem legalább palearktikus szinten ismerte és gyűjtötte a lepkéket. Erre szép példa egy épségben megmaradt tibeti búskafaj példánya. Magyarországon még sok értékes lepkegyűjtemény van magánkézen. Vajon eszébe jut-e valaha a tulajdonosnak, hogy mi lesz a sok-sok munkát, fáradtságot és anyagi áldozatot követelő gyűjtemény sorsa, ha ő nem lesz? Ha csak passzióból gyűjtött, vélhetőleg nem nagyon érdekli a dolog. Lesz ami lesz. Az örökösök csak kapnak érte valamit. Viszont ha tudományos elhivatottsággal, a lepkék még jobb megismeréséért, akkor tisztában van azzal, 37

43 hogy gyűjteménye nemcsak az ő kincse, hanem mindenkié. Fenn kell maradjon, nem az ő neve miatt, hanem hogy példányokat a következő nemzedékek is tanulmányozhassák. A gyűjtő halála után a gyűjteményt egy ideig kegyeleti tárgyként őrzik az örökösök. Aztán felkerül a padlásra vagy le a pincébe, és megsemmisül, vagy még előtte, a nagy kegyeletőrzésben elpusztítják a múzeumbogarak. Jobb esetben a gyűjteményt széthordják a gyűjtő barátai vagy a jóindulatú kereskedők, és teljesen nyoma vész a munkájának. De van példa arra is, és szerencsére egyre több, amikor maga a gyűjtő még saját életében biztosítja nem a maga, hanem a gyűjteménye jövőjét. Lepkészeink, ne engedjétek, hogy a gyűjteményetek a Szlabey Ernőéhez hasonló sorsra jusson! Bálint Zsolt és Katona Gergely 17. kép. Rovarász asztaltársaság, balról jobbra, állók: dr Szedlacsek Lajos főorvos, Erőss Lajos főreáliskolai tanár, dr. Kertész Aba udvari főorvos (a Magyar Entomológiai Társaság elnöke), dr. Schmidt Antal; ülők: Cerva Frigyes tisztviselő, Szlabey Ernő Magyar Királyi Államvasutak főigazgatója, Lósy József polgári iskolai igazgató, Ulbrich Ede múzeumi tisztviselő 38

44 A Szinjátszók J. R. R. Tolkien, A Babó (fordította: Szobotka Tibor). Ciceró, Budapest, 242 pp. E. Friedrich, Die Schillerfalter. Apatura iris, A. ilia, A. metis. Die Neue Brehm-Bücherei, A. Ziemsen Verlag, Wittenberg Lutherstadt, 112 pp. A. Masui, G. C. Bozano & A. Floriani, Nymphalidae, part IV, Subfamily Apaturinae. In: Bozano, G. C., ed: Guide to the Butterflies of the Palearctic Region. Omnes Artes, Milano, 82 pp. Talán nem kérdőjelezhető meg az az állítás, hogy az európai lepkék közül a Nagy Szinjátszó (Apatura iris) biztosan mindenki szívét megdobogtatja. A nagy meseköltő Tolkien se volt kivétel, mert Zsákos Bilbója is elgyönyörködött a Bíbor Császárok fölött. A The Hobbit (magyarul: A babó ) első fordítója viszont nem ismerhette se a lepkét, se a magyar nyelvet, mert az angol Purple Emperor puszta fordítását adta. A babó című könyvet később újrafordították. Ott a lepke neve már helyesen szerepel, de a szerintem jó babó nevet kicserélték a magyarul semmitmondó hobbitra. Én kristálytisztán emlékszem az első élőben látott Nagy Szinjátszómra VIII. 4-én Kőkapun a Zemplénihegységben. És a másodikra is: két nappal később fönn Istvánkúton, amikor a vadászház melletti tavacska fölött néhány erőteljes kört leírva egy már öregecske hím példány leült a homokpadra, és szívogatni kezdett. Megfogására nem mertem vállalkozni. Biztos voltam benne, hogy nem sikerül. Olyan izgatott voltam. Ronkay Lacit kértem meg, aki biztos kézzel föléborította hálóját. Ez lett lepkegyűjteményemnek első Nagy Szinjátszó példánya. A Szinjtászókról mindent szerettem volna megtudni. Szerencsére akkor jelent meg Ekkehard Friedrich monográfiája a három eu- 39

45 rópai Apatura fajról, amit sikerült megvásárolnom a Mezőgazdasági Könyvkiadó boltjában. Ennek alapján sok mindent megtudtam róluk. A kicsit, meg a nagyot neveltem is. A múló évtizedek alatt pedig mind a három európai fajt megfigyeltem, saját élőhelyeiken nemcsak idehaza, hanem sokfelé, ahol megfordultam. Az egyik ilyen maradandó élmény egy dél-angliai látogatás volt. Amikoris barátom sevenoaksi háza előtt szálltunk ki az autónkból, és üdvözöltük egymást nagy örömmel. Mire fordultunk egyet, hogy az árnyékba álljunk, az ezüstszínben csillogó autó körül nagy viharosan megjelent egy hím Bíbor Császár, majd egy elegáns manőverrel berepült a kocsiba. Érdekes volt Dél- Amerikában találkozni az ottani szinjátszókkal, a Doxocopa fajokkal. Ugyanúgy viselkednek, mint az északi féltekén élő rokonaik. Csalizni is könnyű őket, és éppolyan erőszakosak: lökdösődve, taszigálódva, egymást taposva keresik a jó helyet egy-egy elhullott állat tetemén vagy a csalétkül kihelyezett illatozó banánon. A palearktikus fajokról tavaly jelent meg egy nagyszerű határozó könyv, a milánói Gian Cristoforo Bozano által szerkesztett és kiadott Guide to the Butterflies of the Palearctic Region sorozatban. Ennek alapján könnyen revideáltam a múzeumi anyagainkat. Más szakkönyvek segítségével a déli félteke képviselőt is újra rendezhettem. Így most a Szinjátszóformák gyűjteménye megújulva várja az újabb példányokat, illetve az érdeklődő kutatókat. Megjegyszem: az alcsalád képviselőit az anyagtudományt művelő fizikusok legújabban nagy előszeretettel vizsgálják, akárcsak a már említett szépkéket. Bálint Zsolt 40

46 Lepkészet száz évvel ezelőtt... Wagner János: Növény és- Rovargyüjtő. Singer és Wolfner irodalmi Int. Rt. Budapest, 132 pp. Lejtényi Sándor 1899: Rovargyűjtő segédkönyv a középiskolai tanuló ifjuság számára. Franklin-társulat Budapest, 80 pp. Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy milyen lehetett száz éve Budapest lepke-világa. De nem csak a lepkék voltak mások, a lepkészek és a könyvek is. Akkor kezdtek megjelenni a magyar nyelvű könyvek, hogy azt a keveset említsem: 1868: Emich Gusztáv: A kis lepkegyűjtő, 1891: Bein Károly (ford.): A kis lepkegyűjtő, 1898: Abafi-Aigner Lajos: A lepkészet története Magyarországon, 1907: Abafi-Aigner Lajos: Magyarország lepkéi. Ezek a könyvek ma is ismertek, keresettek a gyűjtők körében. Most két sokkal kevésbé ismert kis kötetet szeretnék bemutatni, melyek szintén ekkortájt születtek, de csak részben foglalkoznak a lepkékkel. Céljuk talán az lehetett, hogy az akkoriban még kötelező középiskolai rovar- és növénygyűjtemények összeállításában nyújtsanak segítséget. És természetesen: megszerettessék a Természetet. Wagner János könyvében nem szerepel évszám. Sem kiadói, sem a szövegben szereplő dátumoknál. Ezért nem tudni, pontosan mikor jelent meg a Kis Könyvtár sorozat részeként a huszadik század első két évtizedében. A benne szereplő reklámok még koronában adják meg az előfizetési díjakat, és igazi Monarchia-beli légkörben zajlik a két főszereplő diák; Józsi és Bandi levelezése Félegyháza és Versec közt. Kikunfélegyházát mindenki ismeri, de Versecet már Vršac néven kell keresni a mai térkép Szerbiát ábrázoló részén. A két fiú egymást lelkesíti leveleiben és közös útjaikon szünet nélkül botanizálnak meg rovarásznak, a szerző pedig saját tapasztalatait és világnézeti meglátásait az őket kísérő tanító képében osztja meg az ifjúsággal. Kirándulások, tájak, gyűjtések, a gyűjtött fajok leírásai váltják egymást, és így az olvasó is kedvet 41

47 kap a természet alaposabb megismeréséhez. A könyv szerzője saját készítésű fekete-fehér táblákkal és rovarnevekkel is illusztrálja a leírtakat. A korabeli Rovartani Lapok, Magyar Botanikai Lapok füzeteit lapozva is találkozhatunk Wagner János nevével, életrajzának mozzanatai után a nyomozás érdekes feladatnak ígérkezik. 18. kép. Wagner János: Növény és- Rovargyüjtő Lejtényi Sándor ( ) a címlap szerint főgymnasiumi tanár volt. A Rovargyűjtő könyv párja a Növénygyűjtő, amit ugyancsak ő írt, és egy évre rá, 1900-ban jelent meg. Lejtényi Rovargyűjtő -je azért került közös blogbejegyzésbe az előző 42

48 könyvvel, mivel körülbelül egy időszakban, azonos témával (növények és rovarok gyűjtése), de más-más módon szólítják meg a tanulókat. Ez a könyv az előzőekben bemutatottnál kevésbé olvasmányos. Sőt. Igazi tankönyv. Pontokba szedve ismerteti a rovarok elterjedését, tartózkodási helyeit, a gyűjtés idejét, a gyűjtő felszerelését, a gyűjtés módszereit, a rovarok megölését, feltűzését, preparálását, nevelését és tenyésztését, a rovarok csomagolását, szállítását és a gyűjtemény rendezését is. Ezeken felül ismerteti a rovarrendeket és családokat is táblázatokba szedve. És ha ezt valaki kevésnek találná, akkor magyar és német nyelvű könyvek, folyóiratok ajánlásával igazít útba. Az ő könyvében találtam rá arra, hogy valóban lepkék fogására használták a Múzeumban is megtalálható, bumfordi lepkeollót. Lejtényi életéről nem sokat tudunk, január 30-án született Veszprémben, a pesti egyetemen végezte tanulmányait, 1883-ban tett tanári vizsgát a földrajzból és természetrajzból ig helyettes tanár volt a pécsi ciszterci gimnáziumban, 1889 óta Aradon a főreáliskola tanára, februárjában nevezték ki rendes tanárrá. Iskolájában madarakat és emlősöket preparált, cikkeket írt a Veszprémbe, az Erdélybe, az Aradi Közlönybe, a Természettudományi Közlönybe, földrajzi, etnográfiai témákban, Arad és környéke címmel útilkalauza is megjelent 1909-ben. Katona Gergely 43

49 Molnár Gábor lepkéi Molnár Gábor: Az óriáskígyók földjén. Vadászúton Brazília őserdőiben. Ifjúsági Könyvkiadó, pp. Talán nincs olyan magyar lepkész, aki ne ismerné Molnár Gábor ( ) könyveit. Akárhogy is nézzük: nagyszerű író volt, tehetséggel megáldott ember. A korszellem is hozzájárulhatott, hogy a második világháború után könyveit olyan magas példányszámban jelentették meg a különféle állami könyvkiadók. De azt hiszem, a rejtett ideológiai üzenetek kevésbé értek célt, mint az amazonaszi őserdő, a vadászkalandok és a csillagfényeskarbidlámpás éjszakák leírásai. Tökéletesek a leírások! Tapasztalatból tudom. És hogy a lepkékhez kanyarodjunk: Molnár Gábor nemcsak vadászott, hanem rovarokat is gyűjtött, köztük pikkelyröpűket is! Oly módon írja le a trópusi nappalilepke csalizást, hogy azt semmilyen könyvből nem ollózhatta ki. Ő maga csinálta. A karbidlámpás éjszakai gyűjtései is meggyőzhetnek bármelyik lepkész kollégát, hogy a nagy vadász és író, nemcsak a puskaravaszt húzogatta, hanem az ölőüveget is gyakran borítgatta a kiszemelt áldozatok fölé. Írásaiban többször is említi, ahogy rendezi a gyűjtött anyagait, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak küldött haza csomagot, bogarakkal és lepkékkel. De gyakran megjegyezi, hogy a múzeumtól nem kapott semmiféle fizetséget, csak egy elismerő oklevelet. Vélhetőleg ez nem propaganda, hanem a keserű valóság. Kamaszként, amikor elkezdtem járni a múzeumba, bennem is felmerült a kérdés: hol lehetnek ezek a Molnár Gábor féle lepkék? Gozmány Laci bácsit kérdeztem, aki a kérdést elintézte egy legyintéssel. Ez lehetett talán az akkor hivatalos álláspont summája. Laci bácsi véleményére mindig is adtam, nem kételkedtem benne. Sőt, amikor pár éve rendezni kezdtem a múzeum trópusi nappali lepke anyagát, tapasztalatom alapján végleg igazat adtam neki. Nem találtam egyetlen olyan brazíliai lepkét se, amit Molnár 44

50 Gábor gyűjtött volna. Pedig tudom, hogy bizonyos látványos fajokat a Molnár Gábor által leírt erjedt banános csalizással milyen könnyű fogni. Ő maga is említi, hogy fogott szépkéket (Morpho spp.); és igen: ha valaki a dél-amerikai trópusokon gyűjt, ezeket ki nem hagyja! Én nem legyintettem, hanem elkönyveltem, hogy Molnár Gábor valóban nem küldött lepkéket a múzeumnak, és eladta őket még Brazíliában, hiszen meg kellett élnie valamiből. Ezt az is megerősítette, hogy több alkalommal is beszámolt rovarkereskedőkkel való találkozásairól, akikkel barátságot is kötött. Boy, Larsen és Praetorius nevét jól ismertem londoni és párizsi munkáim során, ahol az ottani múzeumok típusaival sokat foglalkoztam: Molnár sorai fedték a valóságot. Aztán kiderült, hogy Molnár Gábor azért csak adott valami rovart a múzeumnak. Mender Ákos és Merkl Ottó az egyik Óriáscincér példány cédulái alapján bebizonyította, hogy az valóban Molnár Gábortól származik. Ennek a példánynak a képe látható az 1955-ben megjelent Óriáskígyók földjén című könyvben is! De újracsak: mi van a lepkékkel? Hát bizony, azok is csak előkerültek! Az ősz folyamán Ronkay László a gyűjtemény rendezése közben több, a Megalopygidae családot képviselő Molnár Gábor által gyűjtött példányra is rábukkant. A lepkék céduláit Velez Zsigmond ( ) írta. És talán ez lehet a magyarázat arra, hogy hova tűntek a Molnár Gábor gyűjtötte látványos lepkék. Velez kolléga a háború előtt lepkekereskedéssel (is) foglalkozott, majd miután a lepkegyűjtemény vezetője Szent-Ivány József külföldre távozott, a múzeumhoz került. Velez Zsigmond már 1948-ban itt volt, Gozmány László észak-amerikai lepkéit, amit Laci bácsi a múzeumnak ajándékozott, már ő vételezte be. Mivel agglegényként élt, a magyar államra hagyta híres lepkegyűjteményét. Kovács Lajos és Gozmány László mérte fel a hagyatékot 1955-ben, és ott derült fény a valóságra. Zsiga bácsi hazahordta a lepkéket a múzeumból, a fáma szerint a kalapjába tűzte őket (tehát távozáskor nem emelt kalapot a portán; hogyhogy ez nem 45

51 tűnt föl akkor?). Sajnos a kalap nem maradt fenn. A példányokról jegyzék, a gyűjteményről meg a múzeumi fiókokról fényképek készültek. A legszomorúbb ebben a történetben az, hogy a hazahordott lepkéket még át is cédulázta, és nem gyűjteményhez méltóan tárolta őket. A tudomány számára nagy részük elveszett (de vannak kivételek). A lelkes hazahordásból a most megtalált lepkék szerencsére kimaradtak. Végül megjegyzem, Molnár Gábor nappali lepkéit egyelőre hiába keresem. Bár van néhány példány Santarem meg Manaos lelőhellyel, de ezekről már nem bizonyítható a molnárgáborkezűség. Hogy ez az egypár szép éjjeli lepke megmaradt molnárgáboros cédulával legyen a trópusokban szegény magyar lepkészet és irodalom örömére: Molnár Gábor munkássága nem csak a fantasztikum, hanem a kézzelfogható valóság része is! Bálint Zsolt 19. kép. Molnár Gábor Brazíliában 46

52 Spanyol lángszinérfélék Miguel Ginés Muñoz Sariot, Biología y ecología de los licénidos españoles. [A spanyol Lángszinérfélék biológiája és ökológiája.] Atarfe, Granada. 383 pp. Nem sokat írok erről a könyvről. Mert egyszerűen lenyűgöző és még mindig sokkoló hatása alatt állok. Még írás közben is dadognom kell! Az összes ibériai lángszinérféle (79 faj) élete és környezete, és minden ahhoz kapcsolódó és ami kapcsolódhat, egy könyvbe foglalva. Mikroszkópikus felvételek petékről, hangyaszervekről, petehéját rágó hernyócskákról, jószágként hangyák által pásztorolt hernyók nyája, hangyaboly életjelenetek, fürkészek-darazsak, megrágott levélkék, nagyszerű tájképek élettől viruló hajdani gleccsermorénákkal vagy tavaszi esők után virágzó sivatagokkal, és persze a szokványos hernyó-báb-lepke képsorozatok, stb., stb. És mindezek jó szöveggel magyarázva. De visszatérve a képekre: egyikük-másikuk oly sokat mondó, vagy oly költői! Ehhez hasonlót eddig talán csak a svájciak tettek le az asztalra, de amíg a tornyos Bazíleában egy külön kis hadsereg hozta össze a könyvet, a kies Granadában egy ember vállalkozott erre hősiesen. Igaz a hadsereg az összes svájci nappalilepkét bemutatta, míg a mi hősünk csak a boglárkákat, farkröpéreket és lángszinéreket vette célkeresztjébe. Emiatt talán bővebben és alaposabban is dokumentálta a fajokat. Ez a spanyol könyv, meg persze az említett svájci is, legyen útmutató, hogy mit is csinálhat egy XXI. századi lepkész, fényképezőgéppel a kezében: szinte mindent! Ehhez még azt is tudni kell, hogy Magyarországon, és a tágabban vett Kárpátmedencében sokszor még a leggyakoribb lepkék hernyónak tápnövényével sem vagyunk igazán tisztában. Az adatok egy része az irodalomból öröklött vagy másoktól kritikátlanul átvett nem közép-duna-medencei forrásokból származik, amelyek szinte 47

53 összefagyott jégtorlaszként emelkednek a hazai lepkészet folyamában. Szóval magyar vonatkozásban minden kétséget kizáróan nemcsak út-, hanem jégtörő munka is lenne, ha készülne ilyesmi nem csupán a Lángszinérfélékről, hanem az araszkákról, csuklyászokról, pohókokról, szenderekről és még sorolhatnám őket elég hosszan! Bálint Zsolt 20. kép. A könyv borítója 48

54 X úr = Schmidt Antal, állattári igazgató Soós Lajos: Négy évtized a múzeum körút mentén. Életképek a Pesti egyetemről és a Magyar Nemzeti Múzeumról a XIX. század fordulóján. A Soosiana különszáma, Pápa, 169 pp. Negyven évig rejtőzködött a múzeumi könyvtár polcain Soós Lajos emlékezéseinek kézirata. A kollégák közül sokan olvasták, idézték is. Ebben az évben akadt rá kiadó, és meg is jelent könyv alakban. Így már többek számára hozzáférhető. Bogaras kollégáink a blogjukban már recenzálták. Lepkész szempontból is érdekes olvasmány. Nemcsak azért mert egyik nagy klasszikusunkat, Abafi-Aigner Lajost megnevezi, többször említi, sőt egyszer be is mutatja. Hanem mert másik nagy klasszikusunkat nem nevezi meg, bár többször is említi, és több oldalról is bemutatja. Ez a személy, akiről még az se derül ki, milyen csoporttal foglalkozott, a könyv végén egyre sűrűbben és titokzatosabban felbukkanó szörnyen gonosz X úr. Ennek az x-urazásnak nemcsak a szerző által leírt indokai lehetnek. Ennek kifejtése nem egy blogbejegyzés feladata, viszont az talán igen, hogy feloldjuk ezt az x-et, és az egyenlőségjel után legyen ott Schmidt Antal ( ) neve. Schmidt Antalról tömören ír Szabóky Csaba, lepkészettörténeti könyvében. Forrása egy múzeumi kézirat lehetett, amit talán Gozmány László vagy Kovács Lajos fogalmazott. Csak annyit teszünk hozzá, hogy Schmidt Antal állattári levelezése különösen értékes: az egész szakmával kapcsolatban állt, és kiviláglik, milyen féltékenyen őrizte a meglevő anyagokat, és próbálta gyarapítani a gyűjteményt. Sokat járt külföldre, és ennek gyümölcseként jó kapcsolatot alakított ki többek között Charles Boursin-nel. Részben ennek nyomán virágozhatott fel a magyar éjencezős iskola, vagy ahogy magukat nevezik: a baglyászok, Kovács Lajos, Varga Zoltán, Hreblay Márton és a Ronkayak vonalán. 49

55 Nekünk lepkészeknek Abafi-Aigner mellett gyakorlatilag Schmidt Antal jelenti a Frivaldszky utáni nemzedéket. Schmidt kutatta fel a Körjegyű Ardóc (Oxytripia orbiculosa) titkait, szorgoskodott a Magyar Szemőc (Melanargia russiae) életmódjának megismerésében; és mint Soós kolléga felrótta neki többször is: élénk társadalmi életet élt. Asztaltársaságok tagja volt, és a szépaszszonyok körül nem legyeskedett, hanem lepkészkedett. Például a czegei Wasséknál, akiket egyik kollégájával rábírt arra, hogy gyűjtsenek lepkéket. Így jópár, a múzeumi gyűjteményben fellelhető vasasszentgotthárdi példány gyűjtője a grófi Wass család: mint például annak a Gyopár Csuklyásznak (Cucullia gnaphalii) amit Abafi-Aigner is jelzett, mint Erdélyország faunájára új fajt. Mi lepkészek, azért becsüljük meg, és nevezzük Schmidt Antalt a maga megérdemelt nevén, aki volt olyan karakán mint Kittenberger Kálmán, hogy elkerülte az erőszakos vagy lelkes névmagyarosítást is, aminek áldozata volt Horváth Géza és Csiki Ernő, és még sok más kolléga. Bálint Zsolt és Katona Gergely 21. kép. Schmidt Antal (jobbra) az állatkerti Gundel étteremben Cerva Frigyes (balra) és Herman Ottó (középen) társaságában 50

56 Laci és kollégái expedíciója Afrikában Dr Horváth Lajos: Háromezer kilométer Afrikában. Gondolat, Budapest, pp. Mai kötetünk szerzője, Dr Horváth Lajos ( ) a Magyar Természettudományi Múzeum Madárgyűjteményében dolgozott 1952-től 1978-ig. Egyiptomi expedíciójának leírása a könyv, amiben többnyire madarak repkednek. De akkor mit keres a lepkés könyvek blogjában? Soós Lajos X-urához hasonlóan itt is titokban maradna az útitársak kiléte, ha nem fednénk fel, ki van a Laci, Pista és az Olivér nevek mögött. Mert a könyv, mintha titkosítva lenne adatügyileg. A fülszövegben szereplő 1958-as dátum nem valóságos, és a könyvből még az sem derül ki, hogy az expedíciót az akkori Természettudományi Múzeum küldte ki a csodás keletre, hogy megpróbálják az 1956-os tűzvészek alatt leégett gyűjteményeket pótolni. A fényképeken az emberek arctalanok, olyan helyzetben állnak, mintha szándékosan kerülték volna, hogy felismerjék őket. Emiatt a szereplők könynyed árnyként mozognak a sorok között. Mintha nem lenne semmi valóságalapjuk. Pedig hát csak van! És mivel itt vagyunk, ebben a blogban, egy lepkészt se lepjen meg, hogy a nyelvtudásért dicsért, az italok szeretete miatt folyamatos csipkelődéssel jutalmazott, molylepkék után kutató Laci nem mást fed, mint Dr Gozmány Lászlót ( ), a múzeumi lepkegyűjtemény egykori kurátorát. A Gozmányhagyatékából előkerült több album is, az expedíció kinagyított képeivel, amelyek sokkal jobbak és beszédesebbek a könyvben látottaknál. Mindenki mosolyog, fintorog, arcáról elégedettség vagy éppen valami huncutság tükröződik. Dely Olivér, alias Olivér is hagyott maga után egy hasonló albumot a Múzeumban. Tehát biztos, hogy számára is nagy élményt jelentett az augusztus 14-én kezdődő és december 14-én véget ért expedíció. Hajójuk, az 1939-ben épült DEBRECEN (exkassa) 51

57 Duna-tengerjáró ma is megvan. Sőt, fönnmaradt Kaszab Zoltán állattári főnökük, a későbbi főigazgató levele is, amit a résztvevőknek írt itthonról, és tett közkinccsé Dr Merkl Ottó és Dr Vörös Judit közel fél évszázad múlva a Rovarász Híradó oldalain. 22. kép. Gozmány László Egyiptomban Bár a könyv szerint Dr Gozmány is kivette részét a Horváthnak oly fontos madarak utáni lövöldözésből, azért lepkészként sem hiába járta Egyiptom sivatagjait, tengerpartjait és oázisait. Amellett, hogy a múzeumi évkönyv 1958-as kötetében Laci, Olivér meg a könyv szerzője dióhéjban beszámoltak az expedícióról, ezt követően Laci több publikációban dolgozta fel a gyűjtött lepkeanyagot, felállítva számos új génuszt, leírva többtucat fajt. Lepkészeti szempontból ez lett volna a legnagyobb jelentősége ennek az expedíciónak? Véleményünk szerint inkább az, hogy az akkor 36 éves, sok tehetséggel megáldott Gozmány László, aki addig talán nem tudta eldönteni diplomata, irodalmár vagy jogász lesz, rálépett a lepkészet ösvényére, hogy majd ké52

58 sőbb világhírű tudóssá váljon. Az általa gyűjtött értékes egyiptomi anyag és annak feldolgozása hozta az első komoly, nemzetközi kapcsolatokat, eredményezte a külföldi meghívásokat. Dr Gozmány szakmai elismerésének koronája a Microlepidoptera Palaearctica című monográfia sorozat szerzői gárdájába való meghívás volt. Azon már nem morfondírozunk, hogy milyen lett volna az a könyv, amit ő ír az afrikai útról. Mert hát, a mi jóval később megismert Laci bácsinknak köztudottam brilliáns humora volt és jó tolla. Talán az is egyfajta tréfa tőle, a könyvben is jól megreferált lacis csibészség, hogy meghagyta a regényes beszámoló megírását annak, aki őt az egész út folyamán heccelte; de azért csak hálás volt neki, ahogy a mi példányunkban olvasható Laci valóságos nevére szóló könyvajánlás is mutatja! A csipkelődések ellenére is átsüt a könyv sorain: Laci szerette az életet, nem esett kétségbe a nehéz helyzetekben, és megpróbálta mindig a derűs oldalát látni a gondoknak is. Ezt nemcsak az egész Gozmányéletmű, hanem ez a háromezer kilométer is megerősíti, amit Horváth kolléga tollán keresztül ismertünk meg Afrikából. Bálint Zsolt és Katona Gergely 53

59 Skandinávia lepkéi H. J. Henriksen and I. Kreutzer, The Butterflies of Scandinavia in Nature. Skandinavisk Bogforlag, Odense, 215 pp. A hosszú skandináv tél különösen lenyomja az emberek kedélyét. Hideg és sötét. Milyen nehéz lehet az ottani lepkészeknek, akik bizony sokszor még májusban is havat látnak az ablakukból! Talán ezért is született ilyen költőire ez a könyv, ami az érdeklődőnek Skandinávia minden pillangóidomú lepkéjét bemutatja. A korai nyolcvanas évek könyvpiacán akkor ez a kötet ground breaking lehetett: a lepkéket, fejlődési alakjaikat és élőhelyeiket színes felvételeken ábrázolja, a fajok elterjedését pedig ponttérképek szemléltetik. A leíró és bemutató szövegek alaposak, pontosak, és skandináv módon takarékosak. Mégis bőviben vannak mindannak, amit adniuk kell: ami kikristályosodott a Linné óta eltelt két évszázadnyi idő nappali lepkészetében, azt a szerzők mind belefoglalták. De miért költői a könyv? Mert nemcsak a lepkéket és fejlődési alakjaikat bemutató képek lettek nagy körültekintéssel megválogatva, hanem az élőhelyeket ábrázoló tájképek is. Egyikükmásikuk egészen varázslatos hangulatot áraszt. Például a mi szívünket nem különösebben megdobogtató Vándor Lángszinér előhelye egy talán éppen apály utáni öböl, ahova a távolból odalilállik a fjordok vonulata, és a szemlélődő előtt húzódó legelőket keresztül-kasul szabdalják a cölöpökre kifeszített drótok. Itt állva lélekben érezni a skandináv kolléga örömét a fölött, hogy ezen a legelőn találkozott a neki nyarat hozó apró lepkével, amit régen itt nálunk Pannóniában csak úgy neveztek a nemigen költői lélekkel megáldott lepkészek, hogy közönséges tűzlepke. Téli napokon sokszor még én is előveszek egy-egy ilyen szép képes-lepkés-könyvet, és lapozgatom, nézegetem. És lélekben nagyon várom a tavaszt. Megjelenésekor milyen öröm lehetett ez a 54

60 könyv a skandináviai lepkészeknek, akik sokkal inkább tisztában vannak a tél és a sötétség lelket pusztító kegyetlenségével, mint mi itt a viszonylag napfényes Pannóniában! Mert panaszkodunk. És talán azért sincsenek nagyon szép lepkés könyveink, mert nem szorulunk rá. Egypár hét, és megint itt a tavasz! A virma hímek majd repkednek hajnalpiros aurórafoltos szárnyukkal az erdőkben, a Zöldfonákú Farkincás hímek az épphogy magukhoz tért tölgyek ághegyéről lesik a másikat, és a Bengei Boglárkák örömmel kergetik egymást utcáról utcára, a kertekben zöldellő borostyánosok körül. Bálint Zsolt 23. kép. A tavasz első boglárkája (L. B. Tettenborn felvétele) 55

61 Vida Lajos kéziratai a Magyar Természettudományi Múzeumban A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében nemcsak a lepkék gyűjteményét, hanem szakkönyvek, különlenyomatok és közöttük kéziratok kollekcióit is őrizzük. Ezek valóságos kincstárai a természet ismeretének. Nem virtuálisak. Jól megtervezett kutatással, körültekintően feltett kérdésekkel a valósággal kapcsolatban nagyon sok mindenre megkapja a választ az itt kutató. És ez az a hely, ahol a magyarországi lepkészet történetével és a különböző trendi kutatásokkal összefüggésben a legtöbb adat és bizonyíték fellelhető. Eddig lepkékről, emberekről és könyvekről esett szó. Most essék kéziratokról. A lepkegyűjteményi szakkönyvtár Ec 153, 154 és 155 jelzetei alatt Vida Lajos egykori lepkész, Blattny Lajos és Kovács Lajos jó barátja gépelt kéziratait őrizzük. Vida Lajos nevéről talán úgy fújhatjuk le a port, ha megemlítjük, hogy ő volt az első, aki hazánkban lepkészként megtalálta és meg is fogta a Tölgy Pávaszem (Antherea yamamai) első példányát. Bár egyetlen szakcikkét sem jegyezzük, kéziratai alapján meglehetősen szorgalmas és sokat író embernek tarthatjuk. Az Ec 153 jelzet alatt két azonos módon beköttetett Vida kézirat található, címlapjukon ez olvasható: Kimutatás a magyarországi nagylepkék különböző kútfők által történt elnevezéséről. Lentikápolna, 1955 év december hó. Összeállította: Vida Lajos. Az egyik, vélhetőleg a szerzői példányban, rengeteg tollal eszközölt javítás és kiegészítés van. A másik (duplum) példány címlapján kézzel írott ajánlás olvasható: Blattny Lajos kedves barátomnak szeretettel, hogy holtom után is rám gondoljon. Lentikápolna, III. 27-én. V. Lajos. Ebben van egy történeti névjegyzék, ami az Abafi-Aigner, Hoffman, Lampert, Seitz és a Spuler monográfiákban olvasható neveket sorolja fel és regisztrálja 390 oldalon. A végén pedig 56

62 mindezt aktualizálja a Dr. Kovács Lajos által a Rovartani Közlemények 1953 évi 2. számában magyarországi nagylepkékenk beosztási sorrendje több mint harminc oldalon. A Kovács-féle lista egyben Blattny Lajos gyűjteményének jegyzéke is, amibe reszketeg kézírással vezették be a dobozok sorszámait. Az Ec 155 alatt öt kötetet őrzünk, ami a Spuler Arnold által 1908-ban megjelentetett Die Schmetterlinge Europas szakkönyvsorozatnak teljes magyar fordítása. Vida Lajos betűhíven követte a német szöveget, a szövegközi ábrákat lemásolta és a megfelelő helyekre beillesztette őket; minden kötet végén tartalomjegyzéket állított össze, megadva a kéziratban fellelhető nevek oldalszám hivatkozásait. Hallatlan munka! Úgy emlékszem, hogy ezek a kötetek a Blattny hagyatékkal kerültek a múzeum birtokába. Az utolsó kötet belső címlapjának hátoldalán is egy ajánlás olvasható, de már gépelve, csak az aláírás kézzel írt: Kedves Lajosom! Arra kérlek fogadd tőlem szívesen ezt az utolsó részét a Spuler lepkekönyvének. Igaz, hogy a gépírási hibák hemzsegnek benne, de ha olyan jóakarattal veszed kezedbe, mint amilyen szívből én adom Neked, akkor a gépelési hibáktól el fogsz tekintetni. Lentikápolna, I én, öreg barátod Lajos. A legbecsesebb kézirat az Ec 154-es, ami megint nem fordítás, hanem öt sajátos összeállítást rejteget, teljes címükkel: (1) Az egyes növények hernyói. Az Abafi-Eigner és a Spuler lepkekönyve alapján összeállította Budapest, II. 27.-én Vida Lajos, (2) A növények német, latin és magyar nevei. Összeállította: Budapest, szeptember hó 13-án Vida Lajos (3) Az Abafi-Eigner-féle lepkekönyvben emlitett összes hernyótápnövények nevei és jelzése annak, hogy képeik hol találhatók meg, (4) Pótjegyzék a növénykimutatáshoz és (5) Hiányjegyzékem II. 28-án. Vida Lajos Ennek a kötetnek az értékét külön emeli, hogy a végére több érdekes dokumentum lett beragasztva. Ezek (i) Kimutatás azokról a növényekről, melyekről nem tudom hogy [Wagner] János bácsi milyen név alatt írja le könyvében [ezt a géppel írt kimutatást Wagner János botanikus-entomológus kézírásos jegy- 57

63 zetei egészítik ki], (ii) Kimutatás azokról a növényekről, melyeknek magyar nevük nincs meg a János bácsi könyvében [ez is géppel írt és kiegészítve Wagner János keze által], (iii) két kézzel írt levél Wagner Jánostól [1943. IV. 7- én és V. 9-én keltezettek; az elsőben Wagner leírja, hogy a Col. chrysoth. [= Aranyos Surán (Colias chrysotheme)] hernyójának tápnövényét Abafi-Aigner rosszul adta meg, és ezt említette Uhriknak, aki 1935-ben elhozta neki a tápnövényt, ami az Astragalus austriacus; ez a levél a második összeállítás végén gépírásban is megjelenik; Wagner levelei alapján készült a fent említett Pótjegyzék ], (iv) Szent-Ivány József múzeumi őr stencilezett, de kézzel festett lepkékkel díszített meghívója a hazai lepkészekhez az 1942 március 21-én rendezendő találkozóra, (v) ugyancsak Szent Iványtól egy másik stencilezett dokumentum, ami a magyar lepidopterológusok 1939-ből származó névjegyzékét tartalmazza és végül (vi) egy újságkivágás, ami Bohrandt Lajos írása a Magyar Hírlap augusztus 22 számának 9. oldalán jelent meg, ami egy megemlékezés Dahlström Gyuláról. A kéziratok híven tükrözik a lepkészet törekvéseit. A régi kútfők megértése, saját gyűjtemény katalogizálása, az újabb ismeretek összefoglalása és rendszerezése, és a több forrásból összeszerkesztett adatok hazai viszonyokra való alkalmazása, és egyben kritikája. Különösen az utolsónak ismertetett kézirat fölött gondolkoztam el. A mai nagy lepkészeti kutatások közepette csak a legfontosabbak sikkadnak el! Például nem tudjuk még ma sem pontosan milyen növényeken élnek nálunk a lepkék hernyói. Még mindig nincs olyan összefoglaló munkánk, ami megbízható adatokra támaszkodva felsorolja a valóban hazai tápnövény adatokat, és törli a hivatkozásként átvett régieket. És nincs olyan összefoglaló munkánk sem, ami segít a hazai fauna megismerésében, meghatározásában, és a különböző régi kútfők közötti tájékozódásban. De legyünk bizakodóak, ami késik, nem múlik! Bálint Zsolt 58

64 A lepkeolló Moses Harris ( ) angol entomológus és illusztrátor volt ben készült önarcképén, a festészet és metszetkészítés kellékei, lepkék, virágok és az akkoriban használatos, két rúdra rögzített lepkeháló mellett feltűnik egy furcsa eszköz. Nálunk, a Lepkegyűjteményben is van egy belőle! Nehéz, vasból és dróthálóból készült. Sokat gondolkoztam rajta; mire használhatták? Egy 1788-ban, Sir Joseph Banks-ről kiadott karikatúra alapján ezzel az eszközzel lepkéket fogtak elődeink! (Itt nem lapos, hanem öblös hálók láthatóak.) Ha valójában nem is repülő pille után szaladva, kertészen és veteményen átgázolva használták, de a virágon szívogató lepkék elfogásában jó szolgálatot tehetett, mint arról a Természettudományi Közlönyben Schilberszky Károly ír 1896-ban: Nagyon czélszerű a lepkefogó-ollót (3. ábra) is magunkkal vinni, mellyel különösen bizonyos növények virágain tartózkodó lepkéket csípünk el sértetlenül. Ennek az eszköznek az a jó tulajdonsága is megvan,hogy a megfogott lepke mindjárt rögzítve is van, tehát nem vergődhetik ide-oda, mint a hálóban. A Pallas nagy lexikona ( ) is megemlíti, miszerint: A lepkéket általában vagy különbözőképen hálóval, lepkeollóval stb.-vel, különböző időben és módon fogják(...). Lejtényi Sándor 1899-es Rovargyűjtő segédkönyvében is szerepel még ez az érdekes gyűjtőeszköz és rövidke leírása: A lepke-olló rendes olló módjára készült lepkefogó, melynek egyik végén karikák vannak az ujjak számára; másik végén pedig nagyon ritka tüllel kétszeresen bevont vas-, vagy sárgarézkeretek (3. ábra). A keretek cm. szélesek és cm. hosszúak. Ezzel a növényeken ülő lepkéket, vagy más gyenge szárnyú rovarokat fogjuk el. Sikeres használata nagy ügyességet igényel! Nem csak maga a tárgy ritkaság, de már olvasni sem igen lehet a lepkeollóról; magyar nyelvű művekben az itt bemutatott három, XIX. századi említésén kívül sehol nem találkoztam említésével. 59

65 Az utóbbi 100 esztendőben teljesen megfeledkeztek róla, és épp ezért örvendetes, hogy mégis megőrződött a Lepkegyűjteményben egy ilyen tudománytörténeti érdekesség, túlélve háborúkat, tűzvészt és selejtezéseket. Később, ahogy ráállt az ember szeme, még találtunk pár ábrázolást: George Spratt: The Entomologist c. karikatúráján (1830) és a híres Systematisches Verzeichniss der Schmetterlinge der Wienergegend (1776) c. mű illusztrációján is szerepel. A fenti hivatkozások időrendben, és az ábrázolt lepkeollókkal: - Michael Denis und Ignaz Schiffermüller: Systematisches Verzeichniss der Schmetterlinge der Wienergegend, Moses Harris: An Exposition of English Insects, John Wolcot: Sir Joseph Banks and the Emperor of Morocco, George Spratt: The Entomologist, A Pallas nagy lexikona, Schilberszky Károly: A kerékpár a tudomány szolgálatában. Természettudományi Közlöny, Lejtényi Sándor: Rovargyűjtő segédkönyv a középiskolai tanuló ifjuság számára, Katona Gergely 24. kép. Lejtényi Sándor könyvének illusztrációja 60

66 A szecessziós Narancsszín Surán kismonográfia Geheimen Hofrat Adolf Pieszczek, 1907: Colias myrmidone Esp. Die Stammfrom und ihre Abarten in Österreich-Ungarn. Studien und Zuchtergebnisse bearbeitet in drei Aufsätzen. Österreichische Entomologen-Verein, Wien, pp, I-III pls. 25. kép. A kötet címlapja Majdnem száz éve jelent meg ez a mürmidón kismonográfia Bécsben, az ottani rovarász társaság kiadásában. Három tanulmányt fűz egybe, amelyek Adolf Pieszczek titkos udvarianácsos 61

67 tollából születettek 1905-ben, 1911 és 1917-ben, és a Narancsszín Surán (Colias myrmidone) változatosságával, osztrák-magyarmonarchiabeli elterjedésével és tenyésztésével foglalkoznak. Mivel ez az egyik olyan nappali lepkefajunk, ami eltűnt a pannón faunából, különleges érdeklődéssel forgatom. Tanulságos, és közel egy évszázad távlatából is számos adata és megfigyelése még mindig értékes. Tudománytörténeti szempontból pedig különösen érdekes olvasmány. És megdöbbentő, hogy milyen szép ábraanyagot tudtak már akkor nyomtatni! És mint könyvecske se utolsó: csinosan szedett, a kor szecessziós stílusában. És igen, ha olvasom, maga az egész téma, a lepke megközelítése is olyan szecessziós, oly kevéssé akadémikus! Az első rész a faj változatosságával foglalkozik. Olvasmányos stílusban ismerteti az irodalmat, és a különböző szerzők publikációihoz fűzi saját megfigyeléseit, kritikáját illetve korrekcióit. A második rész teljes áttekintés a Narancsszín Surán elterjedéséről a habsburg és a magyar korona országaiban, ugyancsak az irodalom alapján, az örökös tartományoktól kezdve egészen Bosznia- Hercegovináig. A magyar felhozatal igen szerény: csak a Fauna Regni Hunagriae adatait említi, továbbá a kékharisnya Madame Fountaine gyűjtéseit. Ez utóbbi szerint suránunk Budapest környékén több helyütt is előfordult, így a Csepel-szigeten, a Hidegvölgyben (Kühles-Tal? = Hűvösvölgy) és a Farkas-völgyben. A szerző csak egyetlen erdélyi (Nagyszeben) adatát ismeri. Aztán beszámol arról, hogy a Stájerországban maga is nagy mennyiségben gyűjtötte, és felfigyelt a fehér színű nőstények nagy arányára. És végül enged a korszellemnek: precízen leírja az addig ismert egyedi eltéréséket. A harmadik dolgozat mintha az előző két cikk inspirációjából született volna. Megpróbál választ kapni bizonyos jelenségekre, amelyek a lepkék egyedi eltérései kapcsán jelentkeznek nagyságban, színben és rajzolatban. Ezért a fajt több generáción át tenyészti. De mivel a tanácsost inkább a lepkék, nem pedig az átöröklés mechanizmusa érdekelte, így a különféle ala- 62

68 kok megjelenésére (elsősorban a fehér nőstény forma) csak röviden tér ki és próbálja magyarázni. Viszont ennek a dolgozatnak a végén is hosszadalmas lepkeleírásokat találunk, ilyen meg amolyan egyedi eltérésekről, természetesen a szerző által felfedezett újabbakkal együtt! A változatok között próbál valami rendet teremteni, de csak a jelenségek szintjéig jut, az okokat nem akarja vagy nem tudja még kifürkészni. Már a dolgozat keletkezésekor leáldozóban volt az a megközelítés, miszerint minden egyedi eltérést tudományos névvel kell illetni. Bár a jószemű lepkészek sejtették, hogy bizonyos eltérések mögött ugyanazok a mechanizmusok vannak, és ezek egy része genetikai eredetű, más részük környezeti hatásokra vezethető vissza, mind a mai napig nem sikerült ennek a hatalmas adathalmaznak a szintézisét megalkotni. Jöttek a világháborúk, a tudományt is más kérdések izgatták. És a mi jó narancsszín Mürmidón Suránunk is úgy gondolta, kicsit visszahúzódik tőlünk innen Európából, mert számára nem igazán kedvezően alakulnak a dolgok. Ha akarnánk, se tudnánk most vele foglalkozni, és megismételni Pieszczek tanácsos kísérleteit. Csak drukkolhatunk, hogy még megmaradjanak a felvidéki meg az erdélyi populációk, és egy napon újra láthassuk a mi rétjeinken is ezt a tulajdonképp legmagyarabb suránt, akinek locus typicusa Nagyszombat. Bálint Zsolt 63

69 A Kaukázus-vidék pillangói Vadim Tshikolovets & Yuri Nekrutenko ( ), 2012: The Butterflies of the Caucasus and Transcaucasia (Armenia, Azerbaijan, Georgia and Russian Federation), Kyiv Pardubice, Thsikolovets Publications, 423 pp, ISBN Ukrán kollégánk, Vadim Tshikolovets, a palearktikus Ázsia pillangóinak újabb kötetével ajándékozta meg a szakmát. Az eddigi nyolc kötetben a Kárpát-medencébe szakadt magyarok számára csupa szívdobogtató tájakra kalauzolta a nappali pikkelyröpűek szerelmeseit. A Bajkálon túli területektől és Mongóliától kezdve az Altájt, a Tien Sánt és a himalájai hegységrendszert érintve eljuthattunk vele egészen Türkmenisztánig. Most Európa kapuinál állunk, mivel a kötet címe: A Kaukázus és a Transzkaukázus pillangói (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia és Orosz Föderáció). Ez a kötet különösen nekünk való. Szinte az összes a Kárpátmedencében előforduló pillangóidomú lepke (amit a köznyelv pillangónak nevez, de mi tudjuk, hogy nem mind az) megtalálható benne, vagy ha nem, akkor annak közeli rokona kerül említésre és bemutatásra. Akárcsak az előző kötetek, ez is két fő részből áll: szöveg és képek. A szöveges rész ad egy lelőhely- és fajjegyzéket, majd a fajokat részletesen bemutatja oly módon, hogy a faj a területre vonatkozó összes irodalmi hivatkozását megadja, és az előfordulási adatokat ponttérképen ábrázolja. A szöveges részt az irodalmi hivatkozások felsorolása zárja. Az említett szöveges rész 342 oldalt tesz ki. A képanyag pedig a Tshikolovetstől már megszokott kifogástalan minőségű: a 44 színes tábla (az első négy élőhelyeket bemutatót leszámítva) akár úgy is felfogható, hogy a könyv megvásárlásával birtokunkba jutott egy hallatlan gazdag, közel másfélezer példányból álló kaukázusi lepkegyűjtemény. Mindegyik fajt több példányban ábrázolta a szerző, megadva a 64

70 gyűjtési adatokat, és hogy a példány melyik gyűjteményben lelhető fel. A könyv társszerzője a pár éve elhunyt Yuri P. Nekrutenko, aki Vadim Tshikolovets tanára és mentora volt a lepkészet terén. Ennek megfelelően a bevezetőben olvashatunk néhány személyes jellegű bekezdést, ami dióhéjban emléket állít Nekrutenko személyének, akiről bízvást állítható, hogy az eddig élt lepkészek közül a kaukázusi nappalilepke fauna legjobb ismerője volt. De nemcsak a lepkéket, hanem azok kutatóinak életét és történetét is jól ismerte. Emiatt különleges ez a kilencedik rész, mert mintegy függelékként szerkesztve, a 2. rész teljes anyaga Nekrutenkótól származik, ami tulajdonképpen az 1990-ben megjelent orosz kaukázusi könyvének bevezetője, angol nyelven, kissé átdolgozva. Aki nem tudja a cirillt olvasni és nem tud oroszul, annak most latin betűkkel angol nyelven talán kitárulkozik a lepkészet történetének egy izgalmas, de számunkra talán nem meglepő epizódja: a szörnyű háborúk vagy a bolsevista-kommunista terror alatt is voltak bátor meg szerencsés emberek, akiket nem darált be az akkori, egyre modernebb idők kegyetlen ideológiai gépezete. Talán voltak ahhoz elég bátrak, hogy felülemelkedjenek a napi politikán. És talán voltak olyan szerencsések, hogy ezt valamiért megengedték nekik. Köszönjük a már elhunyt és a még élő szerzőnek, hogy megismertettek bennünket a Kaukázus lepkéivel és azok mindenre elszánt lepkészeivel. Bálint Zsolt 65

71 A Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött rovarok koreai típusanyagai Sun-Jae Park & Won-Yeong Choi, 2012: Korean Type Specimens of Insects Deposited in Hungarian Natural History Museum. Natural Institute of Biological Resources, 424 pp. ISBN: A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei pénzben kifejezhetetlen értékű kincseket rejtegetnek. Mert ha nekilátnánk a tárlófiókok és szekrények mélyén őrzött gyűjteményi példányok begyűjtésére, kipreparálására, meghatározására, az eredmények publikálására, majd a gyűjtemény felállítására, leltározására és megőrzésére fordított fáradozás és figyelem számokban való kifejezésére, hamar letennénk a tollat, és félretolnánk a papírt (vagy becsuknánk az Excel-munkalapot és kikapcsolnánk a gépünket): már az első oldal summázata olyan összeget mutatna, hogy azt még a leggazdagabb műgyűjtő se tudná megfizetni. Ezért is a természettudományi múzeumok kincsei csak kulturális és tudományos szemszögből mérhetők ha ennek a méricskélésnek egyáltalán értelme van. Mert talán már a múzeum megléte elég indok arra, hogy büszke legyen rá az az ország, akinek ilyenje van, és megkülönböztetett figyelmet szenteljen neki. Kicsit rossz példával szemléltetve: mint a kertész, akinek a kertjében sok növény van, de van egy szép öreg fája, ami évről évre hozza a sok-sok gyümölcsöt, és alatta nőnek a magoncok. Úgy alakítja hát a környezetét, hogy az a fa a kertjének a dísze legyen. De ha mindenáron méricskélni akarunk a múzeumi gyűjteményekben, az egyik valamiképp objektív megközelítés a típusanyagok fölötti vizsgálódás lehetne. A típuspéldányok képviselik a felismert fajok etalonjait. A tudományos nevet a típuspéldányhoz ragasztotta a faj leírója, és ezen túl azt hordozza, amíg vi- 66

72 lág a világ. Valahogy úgy, mint a Párizsban őrzött méteretalon. De ez a méricskélés itt sem egyszerű, mert mit szeretnénk hasonlítgatni meg számolgatni? Melyik országban gyűjtötték a típuspéldányokat? Mikor? Kik állították fel a neveket és írták le a fajokat? Él-e még a faj, vagy már kipusztult? Elfogadott-e a név vagy már szinonimizálták, stb., stb.? Részben, de csak nagyon részben, ezekre a kérdésekre választ kaphatunk a könyvből, amit a koreai Natural Institute of Biological Resources adott ki és a Magyar Természettudományi Múzeum állított össze Forró László állattári igazgató segítségével. Különböző rovarrendek típusanyagait mutatja be ikonográfia- és katalógus-szerűen. Olyan fajokét, amelyek Koreából kerültek leírásra, és a Magyar Természettudományi Múzeum expedíciói alatt gyűjtötték őket munkatársaink, vagy magánemberek, és a példányokat a múzeumunk őrzi. Betekintést nyerhetünk nemcsak a rovarfauna hallatlan változatosságába, hanem a muzeológiai és tudományos munka sokrétűségébe, sőt még abba is, mely családokat művelték és még művelik intenzíven ma is a múzeumban. A könyv nem tér ki arra, milyen nagy és fontos a Magyar Természettudományi Múzeum koreai referencia gyűjteménye és mindez milyen komoly tudományos gyűjtőtevékenységnek az eredménye. Aki ezt nem hiszi, járjon utána a különböző szakfolyóiratokban elhelyezett cikkekben! Több, mint 200 dolgozat született, bizonyos lepke-csoportok feldolgozásával, két közleménynyel mi is részt vettünk benne. A múzeum koreai expedíciós fája bizony terebélyes, és nagyon sok magoncot és gyümölcsöt hozott. Reméljük ezért is, hogy a múzeum a Magyarország nevű kertben a megfelelő helyen még sokáig virulhat, növekedhet, bontogathatja lombját és teremheti gyümölcseit, növesztheti magoncait. Bálint Zsolt és Katona Gergely 67

73 68 A pestises lepke Martin Hering und Werner Hopp, 1925: Eine Sammelausbeute des Herrn Werner Hopp aus dem Chocó Kolumbiens. Deutsche Entomologische Zeitschrift "Iris", Drseden 39: Pár évvel ezelőtt Párizsban dolgoztam, ahol az ottani Farkincásrokonúak (Eumaeini) anyagait katalogizáltam. Köztük volt a gyönyörű Theorema sapho hímje és nősténye, amiken az eredeti gyűjtő és a kereskedő cédulák mellett típuscédulák is voltak. Emiatt ezekről a szakma azt tartotta, hogy a Thecla werneri típusai. A feltűnő ivari kétalakúságot mutató fajoknál nem ritka jelenség, hogy a hímet és a nőstényt külön fajként írják le, és a későbbi kutatások derítik ki, hogy a két név alatt ugyanannak a fajnak a hímje és a nősténye értendő. Ilyenkor az először megjelent nevet használják, és mivel a nőstényt már 1888-ban Otto Staudinger leírta Micandra sapho név alatt, a fajra ezt a nevet kell alkalmazni. De mivel Staudinger olyan génuszba helyezte a fajt eredeti leírásában, amivel a sapho csak nagyon távoli rokonságot mutat, a nevet át kellett emelni a számára megfelelő génuszba. Ezért lett a faj ma használatos tudományos neve végül is Theorema sapho. Minthogy a katalogizáláshoz vissza kell menni a forrásokig, és le kell ellenőrizni minden adatot, így tettem én is. Elolvastam az eredeti közleményt, amiben Martin Hering 1925-ben leírja a Thecla werneri-t. A leírásból kiderül, hogy a nevet tévesen alkalmazták a Theorema sapho-ra mert, a werneri egy másik kolumbiai lepkefajt, a Lucilda crines-t képviseli. Sőt, a szerző még meg is említi, hogy a típus a berlini múzeumban van. Előtte pedig egyértelműen leírja a Thecla sapho hímjét. Hogyan kerülhetett hát a típuscédula a példányra? Talán Werner Hopp azt gondolta, ismeretlen faj. Naplószerű beszámolójában meg is jegyzi június 1-én, amikor az első példányt fogja, hogy nem található meg a Seitz-kötetben. Tovább olvasva sorait, elénk tárul a gyűjtőút kalandos és tragikusan végződő története:

74 Hopp az észak-nyugati Kolumbia Chocó vidékre ment gyűjteni Kurt Reuter kollégájával, és egy arany- és platinamosó fazendán laktak, ahol egy népes helyi család élt. A kezdeti ígéretes gyűjtések tragikus véget értek: a fazendán kitört a pestis, Reuter megbetegedett és rövid időn belül meg is halt. Mialatt több mint két hétig ápolta barátját, Hopp szorgalmasan gyűjtött és jegyzetelt. Reuter halála napján még fogott egy Thecla werneri nőstényt, de miután barátját eltemette, rátört a halálfélelem, különösen amikor látta, hogy a fazendán is mindenki megbetegedett. Hopp gondosan összepakolta a gyűjtött rovarokat és növényeket, és a szünet nélkül szakadó esőben a zuhatagos Joly folyón egyedül lehajózva, majd az óceánon vitorlázva másfélnapos utazással elérte a legközelebbi lakott települést. Később megtudta, hogy a fazenda lakóit mind elvitte a fekete rém. A terület még most, 100 évvel a történtek után is lakatlan. Bár Martin Hering azt írta, hogy a Werner Hopp által gyűjtött lepkék a berlini múzeumba kerültek, ennek ellent mond az a tény, hogy a tragikus expedíció során gyűjtött bizonyos példányok most Párizsban találhatók. A cédulázás szerint a lepkék egy Larsen nevű rovarkereskedőn keresztül juthattak Madame Fournier-hez, akinek köztudottan akkoriban az egyik legnagyobb dél-amerikai nappalilepke-gyűjteménye volt. A típus cédulák pedig azt sugallják, hogy azokat a kereskedő írta. Valószínűleg így még több pénzt kapott a pestises lepkékért! Madame Fournier legendás gyűjteményét a párizsi múzeumnak ajándékozta a Fournier-kastély lepkeszobájának minden berendezésével. Úgy látszik, hogy a lepke nem terjesztette a pestist, mert egy évtizeddel később a mi Amazóniában gyűjtő Molnár Gáborunk találkozott a Larsen nevű lepkekereskedővel, akinek ő is eladta gyűjtött anyagait, hogy megfelelő felszereléshez jusson, élelmet vehessen és segítőit kifizethesse. Aki a kolumbiai Río Micayon felhajózva a Joly és a Las Animas folyócskák találkozásánál jár, ne feledkezzen meg a fiatal Kurt Reuterről. Barátja oda temette, 69

75 egy hatalmas erdei fa tövéhez. És ha valaki látja a Theorema sapho hímjét képen vagy a valóságban, gondoljon arra, hogy milyen regényes és szomorú történet rejtőzik ennek a gyönyörű lepkének a megismerése mögött. Bálint Zsolt 26. kép. Az expedíció során gyűjtött Theorema sapho példány és cédulái 70

76 Kovács Lajos, a legendás magyar lepkész Kovács Lajos, a legendás magyar lepkész (Acta Naturalia Pannonica 6). Szerkesztette: Fazekas Imre. Kiadó: Regiográf Intézet, Komló. 187 oldal. HU ISSN ISBN Hatvan éve jelent meg a Magyarországi nagylepkék elterjedése cikk első része. Ennek a szerzője Kovács Lajos ( ) egykori levéltárigazgató volt. Mint osztályidegent, a Magyar Természettudományi Múzeumba helyezték szerencsés összeköttetéseinek köszönhetően. Egyébként a gulágra, jobb estben Recskre vagy Tiszalökre került volna. A múzeumi lepketárlók között húzódott meg először furcsa frászkarikaként, majd miután alaposabban bedolgozta magát a szakmába, megmutatta magát a világnak is, számos cikkén keresztül. A háború borzalmait túlélő és a rákosista rendszer alatt nyögő magyarországi lepkészek számára ez az 1953-ban megjelent cikke bizonyára nagy örömet hozott. Sőt, a három év múlva megjelenő második résszel együtt a két cikk már olyan átfogó képet adott a megmaradt országrészek faunájáról, aminek alapján valóban komoly faunisztikai feltárás indulhatott meg. Lepkészeink faunára új fajok megtalálásnak reményével rajzottak a Zemplénben, a Bükkben, a Mátrában, a Bakonyban és a Mecsekben, sőt kimerészkedtek az Őrségbe ami akkor nem volt veszélytelen és politikamentes vállalkozás. Ennek előszellemeként jelentek meg a lepkehálós-maximlámpás gyűjtők az érdekesebb, még feltáratlan alföldi részeken. (Bátorligeti beszámolójuk a blogon olvasható.) Ki volt ez a lepkész Kovács Lajos? Ezt mutatja be a kis kötet, megkésve bár, de azért mégiscsak emléket állítva legendás alakjának. Igen, legendás alak volt. Sok anekdota fűződik talán valóban nem mindennapi személyéhez. De aki még meglett korában is hűséges gyerekkori álmaihoz és szerelméhez, az mi más lehetne, mint nem mindennapi alak? Egyfajta frászkarika-csodalepke, aki 71

77 fölött a látszólag hozzá legközelebb állók is legtöbbször viccelődnek pedig ő az életet, és benne a tudományt halálosan komolyan veszi. Mivel már nincs közöttünk, vegyük végre komolyan és köszönjük meg, hogy tudását végül megosztotta nemcsak kortársaival, hanem velünk is. Ezt a szóban forgó szerény kis emlékkötet meggyőzően bizonyítja. Bálint Zsolt és Katona Gergely 27. kép. Kovács Lajos a Lepkegyűjteményben, íróasztalánál 72

78 Az andoki szemőcök Lengyelországban Tomasz Wilhelm Pyrcz, 2010: Wybrane zagadnienia z taksonomii, zoogeografii i ewoluciji faun górskich na przykładzie grupy modelowej motyli z plemienia Pronophilini (Nymphalidae). Wydawnictwo Mantis, Olsztyn, 245 pp, 137 ábra. Tomasz Pyrcz barátom most a krakkói Jagelló Egyetem zoológiai intézetének professzora, és az egyetem állattani múzeumának igazgatója. Első végzettsége szerint nyelvész, de dolgozott diplomataként is. Például ő volt három évig a lengyel konzul Limában, honfitársai ügyes-bajos dolgait intézte Ecuadorban, Peruban és Bolíviában. A sok bosszúságra és hivatali gondokra gyógyító írként hathatott az andoki lepkefauna hallatlan gazdagsága és az, hogy Tomasz gyerekkora óta lepkészik. Ezért ezt a gyógyírt hathatósan tudta limai hétköznapjai alatt alkalmazni. Egyetemi elődjével, a közelmúltban hirtelen meghalt Dr. Janusz Wojtusiakkal majdnem két évtizeden át dolgoztam a neotrópikus Lángszinér-félékkel. Az ő doktorandusza volt Tomasz, és a tragikus eltávozást követően nemcsak kényszerűen lépett nyomdokába, hanem ez volt Janusz szándéka is. Janusszal keresztül-kasul bejárták az Andok hegyvidékeit, és olyan szemőcgyűjteményt hoztak létre, ami a világon egyedülálló. Tomasz a neotrópikus Pronophilini tribusz (Satyrinae) világspecialistája lett. Nála talán senki se ismeri jobban ezt a lepketársaságot. Közel száz szakcikket publikált róluk, köztük nagy monográfiákat, nem egy dolgozata jelentős folyóiratok oldalain látott napvilágot. Amint megkapta a professzorságot, első dolga az volt, hogy mindazt, amit eddig meglátott és összegzett a tribusszal kapcsolatosan, az egyetemen is taníthassa. Így született a könyv. A Jagelló Egyetemen az andoki szemőcök modellcsoportként szolgálnak a filogeográfiai, ökológiai, rendszertani és taxonómiai 73

79 ismeretek jobb megértéséhez, a módszerek alkalmazásához, az eredmények kiértékeléséhez. Mindez lengyelül, mintegy garantálva azt, hogy a hallgatók nagy része ne csak hallgassa, hanem meg is értse, amit Tomasz egy-egy alkalommal előad. Bízvást állíthatjuk, hogy Lengyelországban a lepkészet jövő nemzedéke Krakkóban megkapja mindazt, ami szükséges a XXI. században ahhoz, hogy a lepkékben ne csak egy újabb bárkód megszemélyesítőit lássa. Hanem csodálkozzon rájuk, mint olyan teremtményekre, akik arra hivatottak, hogy a maguk tökéletes módján őrizzék és továbbadják az életet, amíg világ a világ. Bálint Zsolt 28. kép. Tomasz Pyrcz (forrás: 74

80 Hermann Hesse a lepkész Volker Michels (szerk.), 1982: Hermann Hesse Schmetterlinge. Betrachtungen, Erzählungen, Gedichte. Zusammengestellt und mit einem Nachwort versehen von Volker Michels. Insel taschenbuch 385, 97 pp. Egy időben olyan tervem volt, hogy nagy költők lepkés verseit összegyűjtöm. Neki is láttam. De tervemet nemcsak azért adtam fel, mert az életem elkanyarodott az irodalomtól, hanem mert beláttam: a legtöbb nagy költő nem volt lepkész. Így olyan verseket szedtem volna csokorba, amelyek lehet a nagyközönség számára izgalmasak, de annak, aki ismeri a pikkelyes szárnyúakat, bizony megmosolyognivalók. A magyarok közül csupán Sinka István ( ) költeményeiben találtam olyan szakaszokra vagy sorokra, ami azt mutatta, a Fekete Bojtár a lepkéket is alaposan megfigyelte. Bár nevükön nem nevezte őket, de leírásaiból meg lehet állapítani, melyik lepkefaj vagy génusz lehetett a költő alanya. Lehet, irodalomtörténeti tudásom tökéletlen, és ezért talán van még több igazi költő-lepkész: de én csak kettőt találtam. Az egyik a legújabban sokat ünnepelt Vladimir Nabokov ( ), a másik pedig a Nobel-díjas Hermann Hesse ( ). Mindketten gyűjtöttek lepkéket, ismerték is őket. Olyannyira, hogy az arisztokrata származású Nabokov bizonyos műveit nem is lehet nélkülük igazán megérteni. A protestáns családban puritán módon nevelkedett Hesse pedig gyerekkorában szenvedélyesen lepkészett, majd felnőttként egy ázsiai utazás során újra elővette a lepkehálót. Az ő életét is végigkísérték a lepkék, írásaiban sokszor felbukkannak. Az Insel kiadó Volker Michels szerkesztésében 1982-ben kis kötetet jelentett meg Hermann Hesse Schmetterlinge címmel, amiben a nagy író lepketárgyú verseit, költeményeit és novelláit gyűjtötte össze. Nekünk, lepkészeknek is, felemelő és lélek-üdítő olvasmányok ezek a rövid és nagyszerű írások. Egyik kedvencem 75

81 a híres Blauer Schmetterling. Híres, mert többen is megzenésítették, és nagyon sok helyen újranyomták naptárokban, versválogatásokban; még képeslapon is láttam. A versecskében rögtön rá lehet ismerni a réten, erdőszegélyben sebesen repülő Nagypetytyes Boglárkára (Maculinea arion). Könnyű dalocskának tűnik, de a sorokra rávetül Hesse tragikus eseményekkel teli életének árnya. Azt hiszem sikerült elég jól le is fordítani. Íme: Kék lepke Szélben csapong a lepke Aprón, kék szárnyuan, Gyöngyházfényként remegve Illan, villan, suhan. Így, egy szempillanatra, Így, mint röpke futam, Találtam a vigaszra, Illant, villant, suhant. Bálint Zsolt 76

82 Herman Ottó szitkárja Trochilium apiforme, ein Hermaphrodit. Trochilium apiforme. Egy hermaphrodita. Természetrajzi füzetek (2-4) , , +1 tábla. A Magyar Természettudományi Múzeumban található Georg Friedrich Treitschke ( ) bécsi lepkésztől származó gyűjteményben van egy különleges szitkár példány, ami fölött maga Treitschke is értekezett 1834-ben. Megállapítja, hogy a bal oldal a Sireciformis, a jobb oldal meg az Apiformis fajváltozatot képviseli. Így jelölte meg a gyűjteményében is, és még ma is így látható. A XIX. század végének egyik jeles lepkésze Ottokar Bohatsch ( ) a leírás alapján, azt feltételezte, hogy ez a ritka eset (gyakorlatilag az egyetlen ismert) a Speyr-féle dichotómiát képviseli, amit nem hermofroditizmus, hanem hibridizáció okoz. Bohatsch szerette volna látni a példányt. Ezért írt Frivaldszky Jánosnak ( ), az akkori igazgató őrnek. Frivaldszky továbbította Bohatsch kérését Herman Ottónak ( ), hogy rajzolja le ezt a különlegességet. A nagy polihisztor nemcsak hogy lerajzolta és alaposan leírta a példányt, hanem áttételesen odadörgött Bohatschnak. Szerinte a Speyr-féle dichotómia elfogadhatatlan, mert ha két faj kereszteződik, akkor a faji bélyegek keveréke az egész testen megjelenik. Summázata pedig épen azért kötve hiszem, hogy létezzék természetvizsgáló, a ki a jellegek féloldalú megjelenését másban mint ivarkülönbségben keresné. Nos, az eltelt 123 év alatt sok minden tisztázódott a rovartan területén is. Amellett, hogy a genetika Gregor Mendel ( ) atya kísérleteinek köszönhetően a kötve hiszem természetvizsgálók erdejéből kiléphetett a tudomány mezejére, a mi esetünkben kiderült, hogy a Sireciformis nevet az Apiformis rozsdabarna pikkelyezettségű példányaira kell alkalmazni. Valóban nincs köztük faji különbség, és sireciformis" színváltozat mind hím, mind 77

83 pedig nőstény példányok esetében ismert. Így nem jelezhet kettős ivarúságot, aminek legfeltűnőbb esete a kétoldali tökéletes gynandromorfizmus, amit Herman Ottó sejtetett a példány esetében. Mi akkor példányunk igazsága, tehát mi a valóság? Ehhez tovább kellene kutakodni. A lepke potrohát felboncolva talán bizonyíthatnánk, hogy nőstény példányról van szó. Ezt valószínűsíti az, hogy a szitkár-hímekre jellemző farpamacs hiányzik az utolsó potrohszelvényről. Így megállapíthatjuk: van egy valóban különleges módon rajzolt nőstény Darázs Szitkárunk. Utána kezdhetjük az irodalmi búvárkodást, és talán rá is bukkannánk egy vagy két közleményre, hogy milyen tenyésztési körülmények eredményeztek forma sireciformis egyedeket. Ezen túl pedig el kell mélyedni a szinte áttekinthetetlen örökléstani irodalomban és olyan beszámolókat keresni, amelyek a kísérletezések során a mi példányukon látható, vagy hasonló dichotóm jelenséget írnak le. Szóval, még az eltelt 123 év után is van mit búvárkodni! De bármi is a valóság, és lehet hogy sosem lesz felboncolva az egyre rézvirágosabb rovartűn öregedő példány, ez sem befolyásolja azt, hogy megköszönjük a 100 éve meghalt Herman Ottónak a rajzot, a leírást és a probléma felvetést. Bálint Zsolt és Katona Gergely 78

84 Az elveszett világ lepkéi Mauro Costa, Ángel L. Viloria, Otto Hubber, Stéphane Attal, Andrés Orellana: Lepidoptera del Pantepui. Parte I: Endemismo y caracterización biogeográfica /414/448 Az élet sokféleségét kutatók már régóta felfigyeltek a délamerikai kontinens északkeleti részén levő táblahegyek sajátos állat- és növényvilágára. A szakcikkeket, amelyekben az ott talált növények listája vagy a tudományra új fajok leírása olvasható, talán még senki se gyűjtötte össze. Pedig nagyszerű munka lenne. Nemcsak mert egy vaskos kötetben szemléltetné, hogy az élet milyen különös megoldásokat talál arra, hogy még ott is legyen, és bőségben legyen, ahol a logika szerint nem lenne szabad, hanem mert a különféle nemzeti nyelven megjelent eredményeket végre láthatnánk egy szemmel, és olvashatnánk egy szívvel, egy lélekkel. Ez az álombeli könyv biztos nem mozgatná meg az írók fantáziáját, sem a forgatókönyv-írókét sem pedig a filmesekét. Ezért nem inspirálna semmiféle elveszett világot, sem Jurassic, sem pedig Triassic parkot. Nem rezzenne meg az élet gyertyalángja sárkánygyíkok közeledtére, az esti madáréneket nem nyomná el a melegvérű hüllők tülkölése, és nem bújnánk félelmünkben az asztal alá, ha váratlan látogató érkezne a műhelyünkbe. Viszont lehet ez a könyv az élet után kutatókat egyre izgalmasabb és mélyrehatóbb kérdések feltevésére ösztönözné, és a válaszok nyomán egyre inkább közelebb kerülnénk a Valósághoz. Kiderülne, honnan és miért is jöttek ide az itt élők, hogy az elveszett világban lakjanak, és mikor is születtek, és várhatóan merre tartanak, és hogy benne vannak-e az élet folyamának sodrában, vagy éppen megkapaszkodtak egy sziklaszálon, jó sorsukban reménykedve. 79

85 A lepkék kapcsán az utóbbi évtizedekben indult meg a venezuelai táblahegyek faunájának feltárása. A kezdeti lépéseken már túl vagyunk, amikor egy-két nagyon gazdag ember helikopterrel leszállhatott valamelyik tepui tetejére, néhány órát eltölthetett, és talán gyűjthetett is, majd visszatért. Legújabban pedig már rendszeres gyűjtés és jól szervezett kutatás folyik. Egyre több eredmény kerül publikálásra. Nemrégen jelent meg az Entomotropica szaklapban a Pántepui biblikáiról, búskáiról, farkincásairól, pillangóiról, szemőceiről és a többi pillangóidomú lepkéről szóló összefoglaló tanulmány. Hozzám is érkeznek a lepkék, virtuálisan meg valóságosan is. Van egypár eddig ismeretlen, a tudomány számára új faj, ami névadásra vár. Nekem ezekből a lepkékből az látszik, hogy táblahegyek világa nem elveszett és nem is letűnt. Nagyon is benne van a mában, nyüzsög rajta az élet. És pontosan olyan élet, ami azt mutatja, hogy semmit se akar, még egy szikladarabot se szeretne pusztán, élet nélkül hagyni. Az én Farkincásrokonú lepkéim is sugallják, hogy az endemizmusok főképp olyan csoportok közül kerülnek ki, amelyek a tudósok hite szerint a fajképződés forrongó kohójában az élet újabb és újabb formáit produkálják. Igen, az élet nem hagyja magát, és ha a régi forma nem megfelelő, akkor kitalálja a megfelelő újat. De ami mégsem új, hanem benne van a tarsolyában. És ezt az újat pontosan arra az alkalomra tartogatja, amikor szüksége van rá. Aki ezt tanulja, az tanulja a valóságot. És a táblahegyek élővilága sokkal inkább a jövőbe, mintsem a múltba vezeti. Bálint Zsolt 80

86 Kétszáz éve született Metelka Ferenc Metelka Ferenc ( ) már fiatal korában érdeklődött a rovarok és növények után, rendszeresen gyűjtötte őket. Miután a gyógyszerészi pályára lépett, fölhagyott a természet búvárlásával ben találkozott az akadémikus Frivaldszky Imrével, aki akkori Magyarország legnagyobb entomológus szaktekintélye volt, de még legénykorukból ismerték egymást. Újraéledő barátságuk megint fellobbantotta szívében a természet vizsgálatának lángját. Ezután szabad idejében ezzel a hévvel vadászta a lepkéket, gyűjtötte a hernyókat, és kertjébe ültette azok tápnövényét. Legismertebb felfedezése a Rhyparioides metelkana nevű lipenye (medvelepke), amelynek első ismert példányait ő gyűjtötte ben Dabas környékén. A fajt ezek alapján írta le Julius Lederer bécsi lepkész, és az ő tiszteletére nevezte el. Metelka nemcsak a lepkéket találta meg, hanem kikutatta az életmódját, így minden évben sok példányt sikerült kinevelnie. A lepke nagy ritkaság volt, a gyűjtök jó árat adtak érte, ezért Metelka egészen élete végéig titokban tartotta a lepke életmódjával kapcsolatos ismereteit. Csak halála előtt osztotta meg titkát Vángel Jenő fiatal barátjával, aki később mindezt publikálta. A környék pusztai tölgyeseiben a már kipusztult Magyar Szemőc (Melanargia russiae) nevű nappali lepkével is találkozott. Az abban az időben még jóval kiterjedtebb turjánvidéken számos fajt ő mutatott ki először a hazai faunában. Ezeket mind elküldte akadémikus barátjának. Ilyenek voltak a Hadena silenes, a Staurophorus celsia és a Senta flammea éjjeli lepkefajok, továbbá az Onconotus serviellei szöcske és a Claenius sulcillis futrinka. A Metelka Lipenye legendás lepkévé vált. Vángel cikkének és a századforduló nagy lepkészeinek köszönhetően ma már jól ismerjük a lepke életmódját. Abafi-Aigner Lajos német és magyar nyelven, több helyütt is közzé tette a lepkével kapcsolatos legen- 81

87 dákat és ismereteket. A lepke története folytatódott a modern időkben is, mert az első világháborút követő időszakban a Duna- Tisza völgyi vízrendezéseket követően a faj ismert lelőhelyeiről eltűnt. Pedig bizony sokan keresték - a piacokon még mindig jó árat adtak a magyar példányokért, annak ellenére hogy közben megtalálták Belgiumban és Franciaországban is. Gozmány László aztán 1973-ban újra "felfedezte" a Kiskunságban, és előkerült a Duna deltából és a Temesvár környéki mocsarakból is. Metelka nevére és rovartani munkásságára a fentiek miatt mi lepkészek, ma is emlékezünk. De nem felejtették el a gyümölcsnemesítők sem, hiszen szabad idejében nemcsak lepkegyűjtött, hanem gyümölcsfákat is ojtott. Gyógyszerészként is köztiszteletben állt. Az általa alapított patika Dabason még mind a mai napig működik, ugyanabban az épületben. Metelka Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából szülővárosában, Hatvanban a Széchenyi Zsigmond Könyvtár szervezésében egy kis emlékkiállítással és két előadással emlékeztünk meg. Bálint Zsolt és Katona Gergely 29. kép. Lederer cikkének ábrája a holotípusról 82

88 Gergely István, a kertész-lepkész A két világháború közti nemzedék lepkészeire árny borul, vagy egyszerűen csak belepte őket a por. Vagy már nem is akarunk rájuk emlékezni. Schmidt Antal és Vida Lajos elől már elhúztuk a függönyt, alakjukat leporoltuk. Itt most egy harmadik, az előbb említettek nem kevésbé jelentéktelen kortársáról emlékezünk meg, jelezve ezzel is: mi szeretnénk emlékezni, és a nagy elődökről nem elfeledkezni. Amikor Kaszab Zoltán megírta a Magyar Rovartani Társaság negyven éves történetét 1953-ban, tíz olyan rovarászt sorol fel, akik alapító tagok voltak, és még aktívan részt vettek a társasági életében. Ezek között Gergely István nevét is olvashatjuk. Ennek ellenére később nem találtunk róla semmiféle megemlékezést a Rovartani Közleményekben. Így alapítósága mellett a Rovartani Lapok alapján csak annyit sikerült kinyomoznunk, hogy a Társaság megalakulása után a tagjegyzék szerint 1911-ben, földmivesiskolai kertésztanító volt az erdélyi Algyógyon (Hunyad vm.), majd a II. világháború után a választmány tagja. Az első világháborúban a katonai sematizmus szerint tartalékos zászlósként szolgált. A trianon után 1938-ban Magyarországon él, ahol kertészeti főfelügyelő, majd a háborút követően ny. kertészigazgató. Tehát kezdetben inkább szakmából, mintsem hobbiból űzte a rovarászatot. Azért mégsem volt akárki, mert az életrajzi lexikon ha dióhéjban is, a következőképp emlékezik meg róla: Gergely István (Lice, [Gömör vm., ma Szlovákia: Licince] jan. 3. Bp., márc. 22.): kertész. A Kertészeti Tanintézet elvégzése után 1903-tól a lugosi állami faisk.-ba került. Egyik megalapítója a Krassó-Szörény vm.-i törzsgyümölcsösnek tól Algyógyon földművesisk. tanár; itt központi szilvafeldolgozó telepet szervezett ban a földművelésügyi min.- ban a gyümölcsészeti ügyek előadója. Eredményes munkát fejtett ki a tömegfásítás és a gyümölcstelepítési kölcsön érdekében. Az 83

89 Orsz. Pomológiai Bizottság, a Magyar Faiskolai Szövetség egyik alapítója. Entomológiával is foglalkozott. Az amerikai szövőlepkét ő írta le Mo.-on először. Lepkegyűjteménye az MNM-be került. F. m. Gyümölcsfajtaismeret (Bp., 1928); A boszniai aszaló építése és a szilvaaszalás (Bp., 1932). Irod. G. I (Kertészet és Szőlészet, 1960). Lepkegyűjteményi dokumentumok alapján bizonyítható, hogy a második világháború után Magyarországon Issekutz Lászlóval és Kovács Lajossal tartott szorosabb kapcsolatot. Azt, hogy komoly munkásságot fejtett ki, bizonyítja az a kiadatlan 331 oldalas gépelt kézirat, ami A magyarországi hernyók táplálónövényei címmel Ec 397 jelzet alatt található a múzeumi szakkönyvtárban. Ezt a munkáját a Rovartani Társaság 195. ülésén (1946. március 22.) mutatta be. A múzeumi könyvtárban még két másik leltározott kézirata is megtalálható A Magyarországon honos nagylepkék névjegyzéke címmel (Ec 767, és 768), amit a borítólap szerint Kovács Lajos munkája alapján állított össze 1950-ben, majd 1955-ben. A múzeumi archívumban további kéziratai és rovargyűjteményeinek jegyzékei is fellelhetők. (Lepkéket, bogarakat és szitakötőket gyűjtött, emellett összeállított egy herbáriumot is.) Nyomtatásban megjelent munkái nem nagy terjedelműek, de még ma is figyelemre méltóak. Mai szemmel különösen érdekes a Lepkészfelszerelés című két részben megjelent közleménye. Mint legtöbb lepkész kortársa, Gergely István is elsősorban faunisztikával foglalkozott. Ő találta meg először hazánkban a Vérfű Éjdíszt (Plusia zosimi), és gyűjtötte Budakeszin a Brephos parthenias nevű tavaszi araszkát ben elsőként ő bukkant rá a fóti Somlyón a Zefír Boglárkára (Plebejus sephirus) (lásd a képet). Tucatnyi cikkét és két könyvét sikerült fellelnünk munkái után nyomozva. A lepkegyűjteményi archívumban található kéziratai közül a legérdekesebb 1948-ban készülhetett, és talán amiatt nem jelent 84

90 meg, mert gyengélkedni kezdett a Rovartani Közlemények folyóirat. De úgy gondoljuk, hogy nekünk, magyar lepkészeknek még ma is számtalan érdekességet rejt. Ebben sok legendás lepkefajról megemlékezik, megelevenítve nemcsak a már klasszikus helyeket (budai Kamarerdő, Peszér, stb.), hanem azokat is, amelyek azóta váltak amolyan lepkegyűjtő zarándokhellyé (fóti Somlyó, Veszprémi-fennsík, Zempléni-hegység). Ez az írás kalandos utazásra repít el minden magyar lepkészt, és megdobogtatja a szívét: Hej, azok a régiek! Igen, hej, azok a régiek. Ne feledjük őket. Se a lepkéket, se a régi nagyszerű lepkésző helyeinket. Mert csak annak van jövője, akinek múltja és jelene is van. Bálint Zsolt és Katona Gergely 30. kép. Gergely István fóti Somlyón fogott Zefír Boglárkája (Plebejus sephirus) 85

91 Tárgymutató Lepkék, rovarok, növények Acraeinae... 8 Admetus afroditélepke Agrodiaetus damon... 6 Ákreaformák... 8 Antherea yamamai Apatura ilia Apatura iris Apatura metis Apaturinae... 8, 39 Aranyos Lángszinér Aranyos Surán araszkák araszolólepke-félék árnyika... 8 Árnyikaformák... 8 Astragalus austriacus azúrlepke Bengei Boglárka biblika Bíbor Császár boglárka Brephos parthenias Briseis búska Búskafélék Búskaformájú Callophrys rubi... 8 Charaxinae... 8 Chersotis fimbriola Claenius sulcillis Coenonympha oedippus... 6 Colias chrysotheme Colias myrmidone... 5, 61 Cucullia formosa Cucullia gnaphalii Cyanophyrs acaste... 8 Csíkos Boglárka... 7, 33 csillangó Csőrkeformák... 8 csuklyászok Darázs Szitkár Dismorphiinae... 8 Diurna Doxocopa Ékes Csuklyász Enyhészformák... 8 Erora... 8 Eumaeini Euphydryas maturna ornivora Ezüstkék Boglárka Ezüstsávos Szénanimfa... 7, 34 Fabriciana niobe zemplenensis farkincás Farkincás-rokonúak... 68, 80 farkröpér felemáska... 8 Geometridae Gyopár Csuklyász Hadena silenes Havasi Lángszinér...7 havasi tűzlepke...6 havasszépe Helenor Szépke...8 Hesperiidae Hesperioidea Hipparchia syriaca rebeli Iolana iolas...6 Iphiclides podalirius intermedia Ithomiinae...8 Körjegyű Ardóc lángszinér Lángszinérfélék... 10, 47 Lápi Lángszinér... 7, 34 lápi tűzlepke...6 L-betűs Szöglenc Lengérformák...8 Libythaeinae...8 Limenitidinae... 8 Limenitis populi... 6 lipenye Lucilda crines Lycaena helle...6 Lycaena hippothoe...6 Lycaenidae... 10, 28 Macrolepidoptera Maculinea arion Maculinea arion punctifera Magyar Boglárka...7 magyar sakktáblalepke...6 Magyar Szemőc... 7, 34, 50, 81 medvelepke Megalopygidae Melanargia russiae... 50, 81 Melanargia suwarovius...6 Mellicta...3 Metelka Lipenye Micandra sapho Microlepidoptera morfólepke Morphinae...8 Morphini... 14, 24 Morpho... 14, 45 Morpho helenor...8 Myrmidone Nagy Enyhész nagy nyárfalepke...6 Nagy Szinjátszó... 34, 39 Nagynyárfa Enyhész...7 Nagypettyes Boglárka Narancsszín Surán narancsszínű kéneslepke...6 Narancsszínű Surán...7 Nymphalidae... 8, 10, 24, 39 Nymphalinae...8 Nymphalis xanthomelas

92 Oeneis... 3 Onconotus serviellei Óriáscincér Oxytripia orbiculosa Özöndékfélék Papilionidae Papilionoidea... 20, 22 Pieridae Pieris manni reskovitsi... 27, 31 pillangó Pillangóalakú Pillangófélék Pillangóformájú Plebejus sephirus Plusia zosimi pohókok Pronophilini Réti Manóka Rhyparioides metelkana Roddia l-album Sápadt Suhany Satyrinae Senta flammea Staurophorus celsia szemőc Szépkeformák...8 szépkék... 14, 45 Szépkerokonúak Szépke-rokonúak Szinjátszóformák... 8, 40 szivárványlepke szivárványpillangó Szöglencfélék...8, 10, 24 Szöglencfromák...8 Thecla werneri Theorema sapho Tölgy Pávaszem Trochilium apiforme Vándor Lángszinér vénuszlepke Vérfű Éjdísz vörös rókalepke...7 Vörös Szöglenc...7 Zefír Boglárka... 27, 84 Zöldfonákú Farkincás... 8, 55 87

93 Tárgymutató Földrajzi helyek Afrika... 18, 51 Alföld Algyógy Altáj Amazonasz Amazonasz-medence Amazónia Andok Andrássy út Arad Ausztrália Azerbajdzsán Ázsia Bajkál Bakony Balkán Bátorliget Bazílea Bécs Belgium Bolívia Bosznia-Hercegovina Brazília Budai-hegyek Budakeszi Budapest... 5, 33, 41, 62 Bükk-hegység Chocó Choroní... 8 Csepel-sziget Dabas DEBRECEN (hajó) Dél- és Közép-Amerika Duna delta Duna-Tisza völgy Ecuador Egyiptom Erdély... 50, 62 Európa... 20, 22, 63, 64 Farkas-völgy fóti Somlyó... 84, 85 Francia Guyana Franciaország Granada Grúzia Gundel étterem Harang-völgy Hatvan Hidegvölgy Himalája...29, 36, 64 Hűvösvölgy Izland Jagelló Egyetem János-hegy Joly folyó Kamarerdő Kárpát-medence... 27, 64 Kaukázus... 22, 64 Kelet-Európa Kikunfélegyháza Kisázsia Kiskunság Kolumbia... 24, 69 Korea Kőkapu Krakkó Las Animas folyó Lice Lima Magyarország... 5, 67 Malájzia Mátra Mecsek Mediterrán térség Mongólia Nagyszeben Nagyszombat Normafa Orosz Föderáció Oroszország Örményország Őrség Palearktikus Ázsia Pannónia Pántepui Párizs... 67, 68 Peru Pesti-síkság Peszér Puskin mozi Rákos mezeje Recsk Rio Grande Río Micay San Isidró...8 Sevenoaks Skandinávia Spanyolország Stájerország Székesfehérvár Szerbia Temesvár Texas Tien Sán Tiszalök Transzkaukázus Türkmenisztán Ukrajna Urál Várpalota Venezuela... 8, 80 Versec Veszprém Veszprémi-fennsík Zemplén Zempléni-hegység... 39, 85 88

94 Tárgymutató Személyek, intézmények Abafi-Aigner Lajos...16, 37, 41, 49, 56, 81 Ackery, P. R Acta Naturalia Pannonica Ady Endre Akadémiai Kiadó Apolinar-Maria, Hermano Aradi Közlöny Attal, Stéphane Banks, John Banks, Sir Joseph Baudisz Antal Bein Károly Benedek Balázs... 8 Berthier, Serge Blattny Lajos Bohatsch, Ottokar Bohrandt Lajos Boursin, Charles Boy, Charles... 24, 45 Bozano, Gian Cristoforo... 39, 40 Braby, Michael F Braun, Hugo Carcasson, Robert Herbert Cerva Frigyes... 38, 50 Choi, Won-Yeong Cinebutterflies Common & Waterhouse Costa, Mauro Csiki Ernő d'abrera, Bernard... 10, 18 Dahl Dahlström Gyula DEBRECEN (hajó) Dely Olivér Denis, Michael Deutsche Entomologische Zeitschrift Egyetemi könyvesbolt Eitschberger, Ulf... 3 Emich Gusztáv... 5, 41 Entomotropica Erdély (lap) Erőss Lajos Fazekas Imre Floriani, Alessandro Folia entomologica hungarica Forró László Fountaine, Margaret Fournier-Gaston, Aimée Franklin-társulat Friedrich, Ekkehard Frivaldszky Imre... 5, 34, 50, 81 Frivaldszky János Fruhstorfer, Hans Gergely István Gozmány László... 28, 31, 44, 45, 49, 51, 82 Gundel étterem Gyurovics László Harpke, Alexander Harris, Moses Henriksen, H. J Hering, Martin Herman Ottó... 50, 77 Hesse, Hermann Hoffman, Erst Hoffmansegg báró Hopp, Werner Horváth Géza Horváth Lajos Hreblay Márton... 29, 49 Hubber, Otto Ifjúsági Könyvkiadó Imperial Collage Issekutz László Jagelló Egyetem Kaszab Zoltán... 52, 83 Kertész Aba Kertészeti Tanintézet Királyi Magyar Természettudományi Társulat Kittenberger Kálmán Kossuth Könyvkiadó...6 Kovács Lajos...45, 49, 56, 71, 84 Koy Tobiás Kreutzer, I Kudrna, Otakar Lampert, Kurt Larsen, Torben... 45, 69 Le Moult, Eugène Lederer, Julius Lejtényi Sándor... 41, 59 Linné, Carl von londoni Természettudományi Múzeum Lósy József Lukhtanov, Alexander...3 Lukhtanov, Vladimir...3 Lux, Kristian Magyar Botanikai Lapok Magyar Entomológiai Társaság Magyar Faiskolai Szövetség Magyar Hírlap Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nappalilepke-védelmi szakosztály Magyar Nemzeti Múzeum... 44, 49 Magyar Rovartani Társaság...37, 83, 84 Magyar Természettudományi Múzeum.1, 6, 25, 28, 29, 32, 51, 56, 66, 71 Magyar Természettudományi Társulat Masui, Akio MÁV Mendel, Gregor Mender Ákos Merkl Ottó... 45, 52 Metelka Ferenc... 2, 81 Mezőgazdasági Könyvkiadó Michels, Volker

95 Móczár László Molnár Gábor...24, 44, 69 Nabokov, Vladimir Natural Institute of Biological Resources Neild, Andrew F. E... 8 Nekrutenko, Yuri... 22, 64 Németh Lajos Nyírő Miklós Oedippus (lap) Orellana, Andrés Országos Pomológiai Bizottság Pallas nagy lexikona Park, Sun-Jae Pennerstorfer, Josef Pieszczek, Geheimen Hofrat Adolf Praetorius, Walter Puskin mozi Pyrcz, Tomasz Wilhelm Pytheas kiadó Ráday Levéltár Réal, Pierre Regiográf Intézet Reuter, Kurt Ronkay Gábor Ronkay László...39, 45, 49 Rovarász Híradó Rovartani Közlemények... 27, 57, 83, 85 Rovartani Lapok... 42, 83 Sariot, Miguel Ginés Muñoz Schiffermüller, Ignaz Schilberszky Károly Schmidt Antal...38, 49, 83 Schweiger, Oliver Schweitzer, Albert Scoble, Malcolm J Seiler, Nicholas Seitz, Adalbert... 24, 56 Settele, Josef Singer és Wolfner irodalmi Intézet Sinka István Smith, C. R Soós Lajos... 49, 51 Soosiana Spratt, George Spuler, Arnold Staudinger, Otto Szabó Richárd Szabóky Csaba...16, 27, 49 Széchenyi Zsigmond Könyvtár Szedlacsek Lajos Szent-Ivány József Szlabey Ernő... 37, 38 Szobotka Tibor Természettudományi Közlöny... 43, 59 Tolkien, John Ronald Reuel Treitschke, Georg Friedrich Tshikolovets, Vadim V... 22, 64 Uhryk Nándor Ulbrich Ede... 37, 38 Vane-Wright, Richard Irwin Vángel Jenő Varga Zoltán Velez Zsigmond Veszprém (lap) Vida Lajos... 56, 83 Viloria, Ángel L Vörös Judit Wagner János... 41, 57 Walton, John H Wass, Béla gróf Wiemers, Martin Wojtusiak, Janusz Wolcot, John Zsákos Bilbó

96 Tartalomjegyzék Előszó...1 Északnyugat-Ázsia nappali lepkéi...3 A kis lepkegyűjtő...5 Venezuela nappali lepkéi...8 Ausztrália nappali lepkéi A világ Araszka-féliinek katalógusa A szépkék fénytana A lepkészet története Magyarországon Bob Carcasson afrikai lepkéi Az európai nappalilepkék elterjedési atlasza...20 Európa és a Földközi-tenger térségének pillangóalakú lepkéi...22 Dél- és Közép-Amerika szépkéi...24 Boglárkák, farkröpérek, lángszinérek...27 Dr Nyírő Miklós lepkegyűjteménye...29 Gozmány László Diurna kötete Pest-Buda és Budapest lepkepolgárai anno 1845 és A lélek szava: a lepkészek ösvényein...35 Szlabey Ernő lepkegyűjteménye: Intés a lepkegyűjtőkhöz...37 A Szinjátszók...39 Lepkészet száz évvel ezelőtt Molnár Gábor lepkéi...44 Spanyol lángszinérfélék...47 X úr = Schmidt Antal, állattári igazgató...49 Laci és kollégái expedíciója Afrikában Skandinávia lepkéi...54 Vida Lajos kéziratai a Magyar Természettudományi Múzeumban...56 A lepkeolló...59 A szecessziós Narancsszín Surán kismonográfia A Kaukázus-vidék pillangói...64 A Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött rovarok koreai típusanyagai...66 A pestises lepke...68 Kovács Lajos, a legendás magyar lepkész Az andoki szemőcök Lengyelországban...73 Hermann Hesse a lepkész...75 Herman Ottó szitkárja...77 Az elveszett világ lepkéi...79 Kétszáz éve született Metelka Ferenc Gergely István, a kertész-lepkész...83 Tárgymutató Lepkék, rovarok, növények...86 Tárgymutató Földrajzi helyek...88 Tárgymutató Személyek, intézmények...89 Tartalomjegyzék

97