DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Átírás

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ KOMÁROMY ANDRÁS Das lexikalische Feld der Bewegungsverben im deutsch-ungarischen Kontrast A mozgást jelentő igék lexikai mezője német-magyar összehasonlításban Nyelvtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Bańczerowski Janusz DSc Germanisztikai Nyelvtudomány Program A program vezetője: Dr. Manherz Károly CSc A bizottság tagjai elnök: Dr. Keszler Borbála DSc, professor emeritus opponensek: Dr. Bárdosi Vilmos CSc Dr. Kocsány Piroska CSc titkár: Dr. Rada Roberta PhD tagok: Dr. Brdarné Szabó Rita PhD Dr. Gerstner Károly Dr. Vargáné Drewnowska Ewa PhD Témavezető Dr. Hessky Regina CSc Budapest 2010

2 Célkitűzés, a dolgozat felépítése A dolgozat célja a magyar és a német mozgást jelentő igék szisztematikus kontrasztív elemzése. Ez a célkitűzés a jelenlegi kutatási helyzet tükrében egy összetett eljárást követel meg, ami egyben a dolgozat témájának komplexitását is eredményezi. Jelen disszertáció egyrészt kapcsolódik a 20-as, 30-as évek germanisztikai nyelvészettudományában gyökerező ún. szómezőelméleti kutatásokhoz, másrészt folytatni kívánja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a 70-es, 80-as években Juhász János munkacsoportja által szisztematikusan végzett német-magyar összehasonlító vizsgálatok hagyományát (vö. Juhász 1980). A munka mindkét tekintetben (legalábbis részben) hiánypótlásra vállalkozik ill. egy elhanyagolt kutatási területre kívánja felhívni a figyelmet. Az utóbbi két évtized lexikális szemantikai kutatásai ugyanis egyre kevesebb figyelmet fordítanak szómezők elemzésére, német-magyar viszonylatban pedig egyáltalán nem születtek idevágó elemzések (Juhász 1980, Bańczerowski 2001). Ez utóbbi tény annyiban is sajnálatos, hogy a szómezőkutatásban az elmélet megszületése óta mindvégig nagy hangsúlyt kap a kontrasztív elemzések lehetősége, mint a mezőkutatás egy fontos alkalmazási területe. A kutatások jelenlegi helyzete szükségessé teszi a szómezőelmélet újraértelmezését az uralkodó szemantikai irányzatok keretein belül valamint a mezőfogalom tudománytörténeti tárgyalását, értékelését. Ennek során legfőképp arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy a mezőelmélet fejlődéstörténete a kezdetektők napjainkig (a kontinuitás jegyében) az ismeretek folyamatos bővülésével járt-e együtt, és mi az oka a fogalom napjainkban tapasztalható mellőzésének. Az elvégzendő elemzés nem támaszkodhat egy kötelező érvényű, általánosan elismert vizsgálati módszerre. Ezért a dolgozat egyik fontos részfeladata az empirikus vizsgálat módszerének kialakítása, ami egyben az újabb, a szómezőelmélettel összehozható szemantikai irányzatok empirikus alapú kiértékelését is megköveteli. Az elemzés vizsgálati anyagát a haladást jelentő igék képezik. Ezen igecsoport kiválasztását az indokolja, hogy a mozgás egy olyan alapvető konceptus, amely a kognitív szemantikai irányzatokban is kiemelkedően fontos szerepet kap. A mozgás a kontrasztív vizsgálatok szempontjából is vonzó téma a fogalom nagyfokú kognitív 1

3 relevanciája miatt, hiszen az ilyen vizsgálatok bepillantást engednek az általános konceptus megjelenítésébe a lexikon szintjén. A fenti célkitűzés elérése végett a dolgozat a következő tartalmi egységekre tagolódik: Az első fejezet a szómező fogalmát és a mezőkutatás tudománytörténeti hátterét mutatja be. Mivel az idevágó szakirodalom teljes feldolgozása a terjedelmi korlátok betartásával szinte lehetetlen, ezen a helyen a fogalom történetének legfontosabb mozzanatai valamint a szómezőelmélet fejlődési lehetőségei kerülnek bemutatásra az újabb szemantikai elméletek (főleg a keretszemantika) tükrében. A bemutatott elméletek sokszínűsége és a meglehetősen bizonytalan elméleti háttér szükségessé teszik az egyes fontosabb koncepciók konkrét nyelvi anyagon történő problematizáló bemutatását. E célból a dolgozat második fejezetében a szómezővizsgálatok általánosan elfogadott lépéseinek megfelelő tematikus sorrendben tárgyalom az első fejezetben bemutatott elméletek használhatóságát. Ebben a módszertani fejezetben túlnyomórészt egyes mozgást jelentő igék példaanyagán keresztül az alábbi problémák megoldására teszek kísérletet: a szómezők alapjául szolgáló jelentésmező meghatározása a szómezők külső határainak meghúzása, a mező elemeinek gyűjtése a mező struktúrájának leírása. A harmadik fejezet a szómezőkutatás és a kontrasztív lexikológia viszonyát tárgyalja, emellett a végrehajtandó elemzés módszerét mutatja be összefoglalóan az előző fejezet eredményei alapján. Az elemzés eredményeit a negyedik (német szómező) és az ötödik fejezet (magyar szómező) tartalmazza, ezt követi a legfontosabb tendenciák tézisszerű összefoglalója a hatodik fejezetben. A vizsgálat módszere A lexikális jelentés nyelvek közötti összehasonlításával kapcsolatban a szakirodalomban konstruktív javaslatok mellett igen lesújtó vélemények is hangot kapnak, olykor a kontrasztív lexikológia elvi lehetetlenségéről olvashatunk (Hausmann 1995). 2

4 A felvetett problémák mindegyike a lexikális egység kontextus-érzékenységére vezethető vissza, ami egyben a lexikális szemantika, mint önálló diszciplína szempontjából is súlyos kérdéseket vet föl. A dolgozat Kromann (1995: 126) téziséből indul ki, amely szerint a kontrasztív lexikológia a szókincsbeli szabályrendszer leírására törekszik, amin az uzuális használati példák alapszanak. Ennek a dolgozat szempontjából fontos következménye, hogy a vizsgálat célja nem elsősorban az ekvivalensek megtalálásában áll, hanem Lutzeier (1995a: 10) alapján a szókincsbeli strukuráltság hasonlóságainak és különbözőségeinek felderítésében. Ez alapján azonnal adódik a szómezőelemzések kitüntetett szerepe a kontrasztív vizsgálódások során. Annak érdekében, hogy összehasonlítható szómezőket, vagyis struktúrákat kapjunk, elengedhetetlen az onomasziológiai kiindulópont, ami alapján a vizsgálandó nyelvekben felállíthatóak a megfelelő paradigmák. A kontrasztív vizsgálat során azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lexikális jelentés alapjában véve idiomatikus, mint ahogy Wotjak (1993: 127) is megállapítja: Bármennyire is nem zárható ki a szemémák esetleges interlingvális kongruenciája, a nyelvi jelentések prototipikus karakterisztikumaként kell tekintenünk nyelvspecifikusságukat, ami megkülönbözteti őket az enciklopédikus tudásreprezentációktól [...] Mivel a hétköznapi fogalmak kialakulása nem történhet meg a nyelvtől függetlenül, ilyen univerzális enciklopédikus reprezentációk (pl. fogalmi keret) föltételezése nem megengedhető. Ebben a tekintetben a dolgozat Wotjak (1993) álláspontját követi, amely szerint nyelvi és kulturális specifikumok bizonyos fokig már az enciklopédikus ismeretekben is jelentkeznek. A fentiek értelmében a vizsgálat alapjául ezen a ponton még egy szándékosan általános fogalmi keret szolgál, amely a következő elemekből áll: mozgást végző entitás, út, kiindulópont, célpont. A mező elemeinek lehetőség szerint minél átfogóbb gyűjtésénél nem nélkülözhetőek egyes egynyelvű szótárak ezek lemmaanyaga szolgál az adatok forrásául, hiszen az egyéni kompetencia és a tisztán korpuszalapú gyűjtés lehetetlen próbálkozásnak tűnik. Az elemzés legfontosabb feladata a konceptus megvalósulásának leírása a lexikon szintjén, ami kontrasztív szempontból is értékes információkkal szolgál a különböző lexikális rendszerekről. Ehhez először a mező elemeinek, azaz a releváns igei jelentéseknek az elhatárolása szükséges a két nyelvben egymástól függetlenül (mégis hasonló eszközökkel). 3

5 A második fejezetben tárgyalt, a poliszém jelentések meghatározását érintő problémák megoldására a dolgozat egy összetett lexikális-konstrukcionális módszert alkalmaz Bibok (2008) és Iwata (2002) alapján. A jelentésjegyek meghatározása a saját gyűjtésű, szótári bázisú korpusz alapján történik. Bär (2000) módszerét követve ebben a lépésben azon szemantikai jegyek felderítésére törekszem induktív módon, amelyek egyrészt a szóanyag csoportosításához járulnak hozzá, másrészt összefüggésbe hozhatóak a fogalmi kerettel, azt kiegészítik ill. annak specifikációjaként tekinthetők. A mező struktrájának leírása a keretséma elemeinek fókuszálási és specifikációs alapján történik. A középpontban a lexikalizált fogalmi jelentéskomponensek állnak. A fókuszálás és specifikáció egyben olyan leírást tesz lehetővé, amelynek a két nyelvben összehasonlítható adatokhoz tartalmaz, így Schwarze (1985) követelésének megfelelően alkalmas mérőeszköz az egyes eltérések felderítéséhez. A dolgozat azt a téizst képviseli, hogy a fókuszálási és specifikációs lehetőségek alapján meghatározott szemantikai jegyek a Lutzeier által definiált dimenzió fogalmával összeegyeztethetőek, azt egy biztosabb, egységesebb alapra helyezik. Az elemzés utolsó lépéseként az egyes dimenziók struktúrájának leírására kerül sor hasonló módszerekkel. A fenti fókuszálási és specifikációs lehetőségek ezen a szinten kiegészülnek a megkülönböztető szemantikai jegyek meghatározásával. Mivel tisztán hierarchikus vagy más módon teljes mértékben szisztematikus rendszert a vizsgálati anyagban nem föltételezhetünk, a célként kitűzött szisztematikus elemzés csak addig a pontig végezhető, amíg ennek értelme van (ld. Lutzeier 1981). 4

6 Sekundärliteratur /Felhasznált irodalom Bańczerowski, Janusz 2001: A lengyel-magyar kontrasztív szemantika kérdéseihez. In: Gecső, Tamás (Hg.): Kontrasztív szemantikai kutatások. Budapest: Tinta Könyvkiadó (= Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához; 11), S Bär, Jochen 2000: Lexikographie und Begriffsgeschichte. Probleme, Paradigmen, Perspektiven. In: Wiegand, Herbert Ernst (Hg.): Wörterbücher in der Diskussion IV. Vorträge aus dem Heidelberger lexikographischen Kolloquium. Tübingen: Niemeyer (= Lexicographica. Series Maior; 100), S Bibok, Károly 2008: Az igék szemantikája és a szintaktikai alternáció. In: Kiefer, Ferenc (Hg.): Strukturális magyar nyelvtan. 4. kötet. A szótár szerkezete. Budapest: Akadémiai Kiadó, S Hausmann, Franz Josef 1995: Von der Unmöglichkeit der kontrastiven Lexikologie. In: Kromann, Hans-Peder; Kjær (Hg.): Von der Allgegenwart der Lexikologie. Kontrastive Lexikologie als Vorstufe zur zweisprachigen Lexikographie. Akten des Internationalen Werkstattsgesprächs zur kontrastiven Lexikologie, in Kopenhagen. Tübingen: Niemeyer (= Lexicographica. Series Maior; 66), S Iwata, Seizi 2002: Does MANNER count or not? Manner-of-motion verbs revisited. In: Linguistics 40.1 (2002), S Juhász, János (Hg.) 1980: Kontrastive Studien Ungarisch-Deutsch. Budapest: Akadémiai Kiadó. Kromann, Hans-Peder 1995: Von den Möglichkeiten einer kontrastiven Optik und Mikroskopie in der Lexikologie. In: Kromann, Hans-Peder; Kjær (Hg.): Von der Allgegenwart der Lexikologie. Kontrastive Lexikologie als Vorstufe zur zweisprachigen Lexikographie. Akten des Internationalen Werkstattsgesprächs zur kontrastiven Lexikologie, in Kopenhagen. Tübingen: Niemeyer (= Lexicographica. Series Maior; 66), S Lutzeier, Peter Rolf (Hg.) 1981: Wort und Feld. Wortsemantische Fragestellungen mit besonderer Berücksichtigung des Wortfeldbegriffes. Tübingen: Niemeyer (= Linguistische Arbeiten; 103). Lutzeier, Peter Rolf 1995a: Es lohnt sich Kontrastive Lexikologie Deutsch/Englisch im Bereich Einkünfte. In: Kromann, Hans-Peder; Kjær (Hg.): Von der Allgegenwart der Lexikologie. Kontrastive Lexikologie als Vorstufe zur zweisprachigen Lexikographie. Akten des Internationalen Werkstattsgesprächs zur kontrastiven Lexikologie, in Kopenhagen. Tübingen: Niemeyer (= Lexicographica. Series Maior; 66), S Schwarze, Christoph 1985: Prinzipien eines kontrastiven Verblexikons. In: Schwarze, Christoph (Hg.): Beiträge zu einem kontrastiven Wortfeldlexikon Deutsch-Französisch. Tübingen: Gunter Narr (= Ergebnisse und Methoden moderner Sprachwissenschaft; 18), S Wotjak, Gerd 1993: Semantische Makrostrukturbeschreibung (lexikalisch-semantische Felder) und enzyklopädische Wissensrepräsentationen. In: Lutzeier, Peter Rolf (Hg.): Studien zur Wortfeldtheorie. Studies in Lexical Field Theory. Tübingen: Niemeyer (= Linguistische Arbeiten; 288), S Wörterbücher / Szótárak a. Deutsch /Német DO = Dornseiff. Der deutsche Wortschatz nach Sachgruppen. 8., völlig neu bearbeitete und mit einem vollständigen alphabetischen Zugriffsregister versehene Auflage von Uwe Quasthoff. Berlin: de Gruyter, DW = DUDEN. Das große Wörterbuch der deutschen Sprache, hrsg. vom Wissenschaftlichen Rat der Dudenredaktion. 3., völlig neu bearbeitete und erweiterte Auflage in 10 Bänden. Mannheim: Bibliographisches Institut & F. A. Brockhaus, WDG = Klappenbach, Ruth; Steinitz, Wolfgang (Hg.): Wörterbuch der deutschen Gegenwartssprache. Berlin: Akademie Verlag, WE = Wehrle, Hugo; Eggers, Hans: Deutscher Wortschatz. Ein Wegweiser zum treffenden Ausdruck. 13., gegenüber der zwölften unveränderte Auflage. Stuttgart: Klett, LdVF = Schröder, Jochen: Lexikon deutscher Verben der Fortbewegung. Lepizig (u.a.): Langenscheidt, a. Ungarisch /Magyar MÉSz = A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, MÉKsz = Pusztai, Ferenc (Hg.): Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, ÉSz+ = Eőry, Vilma (Hg.): Értelmező szótár+. Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok. Budapest: Tinta Könyvkiadó,