EGY KINYILATKOZTATÁS SZÜLETÉSE

Átírás

1 EGY KINYILATKOZTATÁS SZÜLETÉSE (Az Urantia írások története) írta: Mark Kulieke E mű az Urantia Alapítvány által kiadott The Urantia Book magyar nyelvű fordításából [ 2010 Urantia Foundation, 533 Diversey Parkway, Chicago, Illinois 60614, USA; +1 (773) ; minden jog fenntartva.] származó idézeteket használ fel. Az itt kifejtett nézetek a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Urantia Alapítvány, illetőleg az alapítványi szervezetek, továbbá ezen, az alapítványtól független internetes lap szerkesztőjének nézeteit. ELŐSZÓ A HARMADIK KIADÁSHOZ Írásom immár a harmadik kiadást éri meg az Amerikai Egyesült Államokban. Ezúttal kevés változtatást kellett végeznem. Igazi javítás nem is volt csak jelentéktelen kiegészítésekre, illetőleg átszerkesztésekre került sor. A legfontosabb kiegészítések közé tartozik a Matthew Blocknak Az Urantia könyv emberi forrásaival kapcsolatos kutatása nyomán bekerült rész, valamint egy rövid életrajzi összefoglalás a Kapcsolattartó Bizottság tagjairól a függelékben. Köszönet jár Matthew Blocknak és Leo Elliottnak az e kiadásban való közreműködésért. Az olvasók továbbra is kedvelik és vásárolják e könyvecskét. Rengeteg levelet kaptam, melyekben igen kedvező visszajelzéseket olvashattam. Az alábbi példák jól visszaadják mindazt, amit az olvasók megosztottak velem: A könyv olvasása közben az egész dolog a maga megdöbbentő valóságában tudatosult bennem. Már azzal is, hogy némi képet alkothattam az elbeszélt eseményekről és az eseményeket átélő személyekről, úgy éreztem, mintha a szemem előtt játszódtak volna le e korai évtizedek történései. A beszámolója végigolvasása után még inkább értékelem azt a rengeteg munkát, ami Az Urantia könyv létrejöttében fekszik.

2 A könyve hozzásegíti az embert annak felismeréséhez, hogy mekkora szerencse, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatással kapcsolatba kerültünk. Újra és újra csak ösztönzőleg hat rám a beszámolójának olvasása, és minden alkalommal erősen tudatosul bennem, hogy milyen fontos kinyilatkoztatásban részesültünk. Nagy a felelősségünk nekünk, akik rátaláltunk Az Urantia könyvre és hiszünk is benne. Az eseményekhez fűzött kiegészítő megjegyezései mindegyre arra ösztökélnek, hogy újabb és újabb feladatokat vállaljak az ügyért. Az ilyen és hasonló észrevételekből a munkánk hasznos voltára következtethetünk. Köszönöm az eddigi támogatásukat, és kívánok minden jót az Isten szőlőskertjében munkálkodóknak március ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ A második kiadás létrejötte igazolja azt a tényt, hogy az első kiadás sikeres volt, és ezért köszönetemet fejezem ki az olvasóknak. E könyvecske fogadtatása minden várakozást felülmúlóan kedvező volt. Sikeres volt abból a szempontból is, hogy bizonyos eseményekkel, illetőleg állításokkal kapcsolatos hibák javítására, megjegyzések és kiegészítések hozzáadására is sor került. Örömmel jelenthetem, hogy csak két javításra volt szükség, és meg is említetem ezeket e helyen, nehogy később meglepődjön a figyelmes olvasó. Az első kiadás 15. oldalának második bekezdésében helytelenül idéztem az öröm- és bánatkeresztség szövegrészt tartalmazó mondatot. A 12. oldalon megismételtem a más világoknak adott, Az Urantia könyvnek megfelelő kinyilatkoztatásokról szóló történetet. Ha a történet igaz, akkor csakis a közelmúltban kerülhetett sor ilyesmire. Megtudtam, hogy a kinyilatkoztatók elmondták a Kapcsolattartó Bizottságnak, hogy ilyen jellegű tapasztalatot eddig az egész Nebadonban sehol sem szereztek. Az Urantia írásokkal kapcsolatos tapasztalatok egészen egyediek. Mindkét hibát javítottam ebben a kiadásban. A szöveg összes többi változtatása pusztán csak a történet kiegészítését, illetőleg jobbítását célozta.

3 Megkérdezték tőlem, hogy erkölcsileg vagy etikai szempontból nem érzem-e kifogásolhatónak e könyvecske megírását, azaz, a megírásával nem sértettem-e meg bármiféle titkos vagy bizalmas ismeret megőrzésének követelményét. Először is, nem sok olyasmit teszek közzé itt, ami máshol már ne jelent volna meg nyomtatásban, gyakran eltorzított formában. Én csak a tisztázás kedvéért gyűjtöttem össze az anyagot épp ebben a formában. A történet megérdemli, hogy pontosan és jól mondjuk el. Másodszor, hajlok arra az értelmezésre, hogy csak azokról a dolgokról nem szabad beszélni, amelyekről amúgy sem tudok semmit vagyis az emberi alany személyazonosságáról, valamint az Urantia írások átvitelének részleteiről. E két dologban tartózkodom is mindenféle találgatástól; valóban túl kevés dolgot ismerünk ahhoz, hogy értelmes elméleteket gyárthassunk a történtekről. Számos embernek szeretnék köszönetet mondani a második kiadás előszavában. Elsőként szeretném megköszönni Meredith Sprungernek, hogy órákat töltött a nekem szóló levelei megírásával és azért, hogy megbeszélhettük a szükséges változtatásokat és javításokat. Meredith bizonyára az egyik legjobban értesült személy az Urantia írások tárgyában, és az ő nézőpontja és meglátásai nagyban segítették ezen új kiadás összeállítását. Másodjára pedig köszönetemet fejezem ki Joe Pope-nak a segítségéért. Joe ugyancsak kutatta az írások korai történelmét, és többször is hasznos útmutatásokkal és észrevételekkel keresett meg. Azután köszönet jár Leonard Glennek, aki e könyvecske francia fordítását adja ki, Satu Sihvónak, aki a finn kiadáson dolgozik, valamint Carlos Zapatának, aki a spanyol kiadáson munkálkodik. Megköszönöm Lynne Kuliekének is, hogy képviselt engem számos különféle ügyben e történetleírással kapcsolatban. Végül és legelsősorban köszönetet mondok Pat Hilgernek a bátorításért és támogatásért, mely nélkül e beszámolót nem is írtam volna meg és nem is jelentettem volna meg. Továbbra is várom az észrevételeket és a javaslatokat a történeti leírás pontosításához március ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ

4 Ez a történeti összefoglalás messze nem tökéletes. Nem több mint komoly próbálkozás a részemről azzal, hogy értelmes egésszé rakjak össze töredékes tényeket, igazságokat, sejtéseket és néha olyasmit is, ami csaknem a szóbeszéd szintjét jelenti. Némelyük megalapozott és jól illik a képbe; mások csak részben. Mint ahogy egy ősi kőtábla feltárt töredékeinek öszszeillesztésekor is ez a helyzet, vagyis néhány darab mindig hiányzik. Természetesen várom a javítási javaslatokat, a kiegészítéseket és az észrevételeket, hogy az összefoglaló újabb kiadásai még jobb minőségben jelenhessenek meg. E történetet nem tekintem lezártnak. Valójában nem is tudom kijelenteni, hogy valaha is lezárható lenne. A múltat minden múló pillanattal újraértelmezhetjük. Az összefoglaló tárgyának különös természete miatt ez még inkább igaz e történet esetében. Mindenesetre tény, hogy az összefoglalás igen tömör, és az elkövetkező évek során fokozatosan bővülhet. Sokkal több ismeret is közzétehető volna, ám az meghaladná e beszámoló kereteit. Ez a történeti leírás olyan pontos, amilyen pontossá az adott körülmények között tehetem. E történetet Az Urantia könyvben foglalt tanítások híveként írom, s mint olyan személy, aki a Fórum tagjainak gyermekeként nőtt fel. Én a Fórum-tagok népes nemzetségéből származom. Elég régen születtem ahhoz, hogy legalább magam is láthassak, hallhassak dolgokat, és a családomon kívül sok esetben személyesen is beszélhessek a Kapcsolattartó Bizottság tagjaival és a Fórum tevékeny tagjai közül sokakkal. Az Urantia írásokról előbb-utóbb sok történetet fognak megírni, és ezek együtt végül majd kiegyensúlyozottabb hozzáállás kialakítását és teljesebb kép alkotását teszik lehetővé az olvasó számára. Minden történeti leírásban megjelenik a szerző elfogultsága vagy egyedi felfogása. Noha az ismeretek sokféle forrásból származnak, azok összerendezése és a történet előadása az én látásmódomat tükrözi. A különböző mozzanatokkal kapcsolatos véleményemet és meggyőződésemet szabadon beleszőttem a történetbe. Különösen az utolsó oldalakon adtam hozzá sok értelmező, magyarázó szöveget. Igyekeztem egyértelművé tenni, hogy hol adtam hozzá a saját véleményemet és meggyőződésemet. De így is elkerülhetetlenül átszövi e beszámoló teljes vázát. Ezért aztán fontos közzétennem a történet elmondásának céljait is. Minden ember valamilyen meghatározott céllal fog hozzá a történetíráshoz. Egyrészt törekedtem arra, hogy érzékeltessem azt a folyamatot, mely révén az Urantia írások megszülettek. Másodszor meg akarom ragadni azt az érzést, amit az emberek éreztek e születési szakasz idején, s azoknak az időknek a szelét is. Ezzel pedig egy újabb nézőpontot szeretnék kínálni azoknak, akiknek most jól kell szolgálniuk a kinyilatkoztatást ahhoz, hogy az ügy sikerre vihető legyen. Szándékom szerint mindazok, akik olvassák

5 e történetet és most először találkoznak a megemlített anyagok nagy részével, végül képesek legyenek nagyobb bizakodással és bölcsességgel tekinteni a jövőbe. Erről többet magának a történetnek a záró soraiból lehet majd megtudni. A beszámoló tárgyát képező dolgokkal kapcsolatban legalább hatéves korom óta gyűjtöm a benyomásokat és az ismereteket. Nagyon sok embernek tartozom hálával azért, mert hozzájárult e beszámoló anyagának összegyűjtéséhez. Itt csak néhányukat említem meg. Először és elsősorban hálás vagyok Barbara Kuliekének a történetben szereplő óriási ismeretanyagért. Barbara számtalan projektben működött közre az Urantia mozgalom történetének kutatása tárgyában, melyek közül az egyik legnevezetesebb az volt, amikor E. L. Christensennel (Christyvel) dolgozott együtt két héten át, hogy megírjanak egy olyan történetet, melyet Christy sohasem fejezett be, nem jelentetett meg. Barbara hozzáfért olyan adatokhoz is, amelyet csak kevesen ismerhettek meg. A mozgalom első vezetői közül, valamint az Urantia írások mai olvasói közül a leginkább hálás a következőknek vagyok (ábécérendben sorolom őket): Clyde Bedell, Arthur Burch, Ruth Burton, Tom Choquette, E. L. Christensen, Edith Cook, Scott Forsythe, Vern Grimsley, Geraldine Kulieke Hahn, Carolyn Kendall, David Kulieke, Lynne Kulieke, Marilynn Kulieke, Warren Kulieke, Dr. William S. Sadler, Meredith Sprunger és Grace Stephens. Valójában számtalan más személynek is hálás vagyok a történet különböző szálaihoz fűzött egy-egy szaváért vagy érdekes adomájáért. Nem is tudnám felsorolni mindannyiukat július I. rész Fentről lefelé Az Isten leereszkedik az emberhez Jézus mondta: [E]z a végső akarata Annak, aki engem küldött, hogy mindazok közül egyet se veszítsek el, akiket nekem adott. (*p ) Ha egy jó embernek száz juha van és egy eltéved közülük, vajon nem hagyja ott a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet? És ha jó pásztor, vajon nem folytatja-e mindaddig a keresést, amíg rá nem lel? (*p.1714) [M]ennyei Atyám sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül, még kevésbé, hogy ti elvesszetek. (*p.1714)

6 És így a mi szerény világunk, az Urantia, mely elszigetelt, s amely valóban a teremtésösszesség [legjelentéktelenebbje], a nagy világegyetemi érdeklődés szintjére emelkedett. (*p.451) Néha az utolsókból lesznek az elsők, míg valóban a legkisebbekből lesznek a legnagyobbak. (*p.451) Az Egyetemes Atya és az ő Mihály fia elképzelhetetlenül nagy segédkezési vállalkozásba fogott, hogy az Urantiát a lázadás zűrzavarából kiemelje és visszaterelje a dicsőségre való fokozatos felemelkedés útjára a Nebadon világegyetemben. Jézus azt mondta: [A]z Atya már akkor tudja mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek azt. (*p.1534) Így aztán a 20. század első évtizedében történt, még az anyagelvűség és világiasság korának legádázabb tombolása előtt, hogy a kinyilatkoztatás ajándéka újra elkezdett kiáradni a mi összezavart bolygónkra. Az első látható jelei annak, ami később Az Urantia könyvvé, vagyis a világunknak szánt ötödik korszakos igazság-kinyilatkoztatássá lett, nagyjából a századfordulón mutatkoztak, csaknem bizonyosan nem később, mint 1906-ban. Ahogy az bármely jelentős történelmi eseményre is igaz, itt is meg kell érteni, hogy számos tényező játszott közre annak a bizonyos kezdeti eseménynek a megtörténtében. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás gyökerei valójában lenyúlnak egészen a bolygói történelmünk minden részéhez: az andonfi kísérlethez; a Kaligasztia-féle lázadáshoz; az ádámi vétekhez; az evolúciós kudarcokhoz és bukásokhoz éppúgy, mint e millióéves színmű sikereihez; a Melkizedek-féle veszélyhelyzeti alászálláshoz; és Krisztus Mihály 2000 évvel ezelőtti alászállásához. Mindezek az események alakították ki azt az evolúciós táptalajt, amelyből Az Urantia könyv előbújt. A középkorban (Kr.u körül) az Urantia Egyesült Közteslényei kérelmezték egy új kinyilatkoztatás megjelenését nagyjából Az Urantia könyv szerinti mintára. A kérelmüket végül láthatólag teljesítették, de a könyv talán mindenképpen a végzetünk egyik jellemző vonása volt. Ki tudná megmondani, hogy hány lehetséges emberi közreműködőt vizsgáltak meg, hány egyéb módon

7 próbálkoztak annak érdekében, hogy elindítsák a kinyilatkoztatási folyamatot, mire a mennyei felügyelők ** erőfeszítéseit végre siker koronázta. Tudjuk, hogy még a 20. században is több emberi csoportot követtek figyelemmel abból a célból, hogy talán bevonhatják őket e kinyilatkoztatási kalandba. Az egyik ilyen lehetséges csoport például Omahában (Nebraska, USA) működött. Az emberfeletti intézők sohasem fognak hozzá semmiféle fontos vállalkozásba póttervek nélkül. Megemlítendő tanulság, hogy a végzeten lehet változtatni, és gyakran így is történik. Ha egy intéző hűtlenül kezeli a rábízott igazságot, akkor még azt is elveszik tőle, amije van, és egy másik intézőnek adják. (Ld. p.1828.) Mennyei felügyelőink összehangoltan munkálkodtak a kinyilatkoztatáshoz szükséges feltételek kialakításán az Illinois állambeli Chicagóban, az észak-amerikai földrész szívében. E városról mondta Rudyard Kipling 1890-ben: Miután láttam, erős vágy támadt bennem, hogy ne lássam soha többé. A várost vademberek lakják. Az amerikai újságíró és lírikus, Carl Sandburg úgy szokott utalni a városra mint a világ sertés-mészárosára, és a helység mint a gengszterek és a politikai korrupció városa vált hírhedté a világon. Ám e visszataszító álca alatt a mennyei látogatások városaként kellett áldottá válnia. Talán újra csak az utolsókból lesznek az elsők esetével álltunk szemben. [ Jöhet ilyen jó dolog Názáretből? (*p.1485)] Chicagót is valószínűleg sok különféle ok miatt választották ki e célra, mint ahogy Palesztinát több különböző okból választották Jézus élete és tanításai színhelyéül. Nincs sok kétségem afelől, hogy az emberi tudatban nem érzékelhető mennyei vezetés által több emberi személyt hoztak össze annak érdekében, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatás fogadócsoportjának magját létrehozzák. E csoport később mint Kapcsolattartó Bizottság vált ismertté. E folyamat valószínűleg a michigani Battle Creekben kezdődött, és végül minden a chicagói körzetben összpontosult, előbb a La Grange külvárosi negyedben, majd röviddel később a Diversey Parkway 533 cím alatt, amely akkoriban Chicago északi pereméhez tartozott. A Bizottság azonban csak 1924-ben kapta meg a megbízatást.

8 A Diversey Parkway 533 maradt az Urantia írások központi helye és születésének helyszíne végig a több mint ötven éves fejlődési folyamat során, mely Az Urantia könyv angol nyelven való megjelenésében teljesedett ki 1955-ben. Magam is úgy gondolom, hogy a közteslények, a hallgató-látogatók vagy valamiféle emberfeletti lények évszázadokon keresztül próbálkoztak a kapcsolatfelvétellel, esetleg gyakorlat szerzése vagy felkészülés érdekében, talán abban a reményben, hogy megtalálják az eszményi emberi alanyt, vagy esetleg azért, hogy olyan előretekintő csoportot hozzanak létre, melyből azután a korszakos kinyilatkoztatás elindulhat, de a dolgok mindenképpen valamilyen valóságot meghaladó hatás összehangoló közreműködésével történtek, olyanéval, mint a világegyetemi Anyaszellem, a Hetedik Tökéletes Szellem, vagy egyéb hatás. Az efféle kísérletezés talán mindig is folyt az önmagától való kinyilatkoztatás terén. Mindenesetre szerintem a korábbiaknál összehangoltabb működéssel jellemezhetők a legutóbbi évszázadok, kezdve talán Emanuel Swedenborggal, vagy még korábbi eseményekkel. Noha az emberfeletti lények (a közteslények) nyilvánvalóan Az Urantia könyvhöz fogható jelentőségű dolgot szerettek volna, nincs bizonyítékunk arra, hogy a korábbi kérelmet 1924 előtt befogadták vagy teljesítették volna. A kapcsolattartó csoporttal való ismerkedés már jóval az előtt megkezdődhetett, hogy az emberfeletti lények ismerték vagy meghatározták volna az elérendő célt. Erre vannak töredékes bizonyítékaink. Az Urantia könyv megemlíti Tabamantia látogatását az Urantián, mint amely nem is olyan régen (*p.1155) történt. Ismerek egy olyan emberi beszámolót, melyből arra lehet következtetni, hogy Tabamantia látogatására nagyjából az első világháború idején került sor, aki, miután megismerte a már zajló kapcsolatteremtési folyamatokat, figyelmeztetése[ket] és intelme[ket] (*p.1155) fogalmazott meg a közreműködő emberfeletti lények számára. Meglehetősen ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy e látogatás eredményeként a dolgot más alapokra helyezték. Tudjuk, hogy február 11-én Makiventa Melkizedek bejelentette a kapcsolattartó csoportnak az Urantia írások elkészítésének tervét, melyben a Fórumként megismert csoportnak kellett közreműködnie; e csoport ekkoriban már nagyjából négy hónapja létezett.

9 Igencsak lehetséges, hogy alacsonyabb rendű lények hasonlóképpen nem ismerhették meg a terv lényegi elemeit nagyjából eddig az időpontig. Így tehát a kapcsolatfelvétel évvel azt megelőzően kezdődött, hogy az Urantiának szánt ötödik korszakos kinyilatkoztatás adományozásának hivatalos bejelentésére sor került volna. Dr. Sadler a The Mind at Mischief című könyvében kezdési időpontként az évet adja meg, de erről tudható, hogy néhány esztendővel későbbet jelöl. A kinyilatkoztatási folyamat évi hivatalos megkezdésekor már rengeteg ismeretanyag és sok száz oldalnyi szöveg állt rendelkezésre. Bár ez az ismerethalmaz némiképp általános jellegű volt, mégis bizonyos mértékben ez alkotta az Urantia írások alapját. A könyvben olvasható tények és igazságok egy része már megvolt ebben a korábbi anyagban. A kapcsolattartó csoport tagjai sok éven át dolgoztak együtt, az emberfeletti lények irányítása mellett tanultak, tapasztaltak, készültek fel és gyarapodtak, mielőtt az első felvonás megkezdődött volna. Úgy vélem, hogy ez az első időszak talán értelmi és lélektani szempontból némiképp áttekinthetetlen lehetett a résztvevők számára. Tudjuk azt is, hogy maguk a közteslények is rengeteget tanultak a világegyetemi tények és igazságok terén e kinyilatkoztatási folyamat végig vitele során. Dr. Sadler erről a kezdeti időszakról mondta, hogy Emberfeletti barátaink így több mint két évtizedet töltöttek azzal, hogy a mindenségrendi látókörünket tágítsák, az istentani fogalmainkat gyarapítsák, és az általános bölcseleti felfogásunkat kiterjesszék. Sohasem tudatosult bennünk, hogy a vallási gondolkodásunk mennyivel bővült addigra, amikor az írások elkezdtek megérkezni. A kinyilatkoztatás előrehaladásával egyre jobban értékeltük, hogy ezen előzetes kapcsolatteremtések révén előzetesen felkészítettek bennünket a vallási elveinktől való nagymértékű eltávolodásra, mely kapcsolatteremtések az előzetes felkészítés több mint húszéves időszakát fogták át. Az általuk megtapasztalt dolgok közül néhány sajátos példát hozva Dr. Sadler egyebek között megemlíti az alábbiakat: Hallottunk a Gondolatigazítókról, azonban mindennek jelentéséről ködös és bizonytalan fogalmaink voltak.

10 Homályos képet alkottunk a morontia létszintről de az írások megjelenésének kezdetéig nem is hallottuk a morontia kifejezést. Hallottunk valamennyit a Lucifer-féle lázadásról, ám kevés ismeretünk volt Ádámról és Éváról. A kapcsolattartó csoportot, mely később a Kapcsolattartó Bizottság nevet kapta, legalább hét és esetleg még néhány személy alkotta. Az ismertek közé tartozott Dr. William S. Sadler és Lena Sadler, a fiuk, vagyis William S. Sadler Jr. (Bill), Wilfred Kellogg és Anna Kellog (Lena leánytestvére), az ő két leányuk, vagyis Ruth *** és Emma L. Christensen (Christy). A Fórum egyik tagja szerint egy további orvos is közreműködött 1920 előtt, talán Meyer Solomon. Ha az emberi alany nem volt a nyolcuk között, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a csoportnak volt egy kilencedik, ismeretlen tagja is. Más ismeretlen személyek is jelen lehettek a legelső időkben, amikor Dr. Sadler meglehetősen alapos tudományos vizsgálatoknak vetette alá e jelenségeket. Dr. Sadler elismerte, hogy többekkel konzultált az első időkben, nevezetesen Howard Thurstonnal, egy ismert bűvésszel, aki sok időt szentelt annak, hogy csaló médiumokat és spiritisztákat leplezzen le, valamint Sir Hubert Wilkins-szel, egy elismert tudóssal és felfedezővel, akit érdekelt a médiumi jelenségek vizsgálata. Azt is hallottam, hogy egyeztetett Harry Houdinivel, a híres szabadulóművésszel is e tárgyban. A kapcsolattartó csoport azonban hivatalosan csak 1924-ben kapta meg a felhatalmazást, így e további személyek érdemben nem vehették ki a részüket a Kapcsolattartó Bizottság munkájából. Az Urantia könyv szorgalmas olvasóinak többsége tudja, hogy az emberi alany személyazonossága sohasem került nyilvánosságra. Az Urantia könyvből annyi derül ki, hogy az illető férfi volt. Egyesek ismerni vélik az alany személyazonosságát és némely álláspontokat túlzott magabiztossággal adtak közre. Tény azonban, hogy az emberi és az emberfeletti közreműködők láthatólag kellőképpen elrejtették a nyomaikat. Az alany személyazonosságát teljes bizonyossággal nem lehet megmondani legfeljebb gyanítani lehet.

11 A gyökerek túlságosan mélyre nyúlnak a múltba, semhogy bárki is ismerhetné az igazságot. A Fórumnak még a legelső tagjai is 20 évvel azt követően kapcsolódtak be a munkába, hogy az egész folyamat megkezdődött ez pedig éppen elég időt adott a Kapcsolattartó Bizottságnak arra, hogy összehangolják a tevékenységeiket e téren és mindenki más előtt összezavarják a nyomokat. Tudjuk, hogy ez volt a szándékuk, mert a kinyilatkoztatók ezt mondták nekik: Nem akarunk Az Urantia könyvhöz kötődő Szt. Pétert, Szt. Pált, Luthert, Kálvint vagy Wesley-t ezer év múlva. Meglehetős bizonyossággal kikövetkeztethető, hogy a Kapcsolattartó Bizottság a beteljesülés tartalékos alakulatának tagjaiból állt. Ez eléggé közismert dolog lett Dr. Sadler és Christy (E. L. Christensen) esetében. Figyelembe véve a vállalkozás horderejét, magától értetődőnek tűnik, hogy a csoport minden tagjának tartalékosnak kellett lennie. Dr. William S. Sadler volt a Kapcsolattartó Bizottság vezetője lényegében a feleségével, Lenával közösen vezették a csoportot (Az Urantia könyvben leírt minta szerint) egészen az asszony 1939-ben bekövetkezett haláláig. Dr. Sadler sebész és pszichiáter végzettséggel rendelkezett, s mint ilyen, tudományos gondolkodású volt és láthatólag alapvetően kétkedően állt hozzá a médiumi jelenségekhez. A kinyilatkoztatási kapcsolat és az Urantia írások esetében éveken át folytatott kísérleteket, végzett bizonyításokat és tanulmányokat.

12 Dr. William S. Sadler 1914 körül Dr. Lena Celestia Kellogg Sadler Olyan kellemetlenül aprólékos volt a vizsgálódásaiban, hogy a közteslényeknek már-már az idegeire ment. Ezért volt ő kiválóan alkalmas arra, hogy egy igazi kinyilatkoztatás ügyével foglalkozzon. Minden tudását latba vetve igyekezett leleplezni az emberi alanyt, illetőleg az emberfeletti lényeket. Minden lehetőséget kipróbált. Az először ben publikált, The Mind at Mischief című könyvének függelékében utalt

13 arra és ismerte el, hogy ez volt az egyike annak a mindösszesen két esetnek, melyeket valódi kinyilatkoztatásnak tartott. (E könyvecske A. függelékében teljes terjedelemben olvasható Dr. Sadler könyvének, a The Mind at Mischief című műnek a függeléke.) Elvileg Ellen G. White lehetett az a bizonyos másik eset, aki a Hetednapi Adventisták egyházának egyik alapítója volt, s aki életében több mint ötezer cikket és negyven jámbor könyvet írt. Sok évet töltött a korabeli spiritiszták és misztikusok leleplezésével egy olyan korszakban, amikor komoly érdeklődés nyilvánult meg az ilyen jelenségek iránt. Bár Dr. Sadler átmenetileg már viszonylag korán elismerte az Urantia kapcsolatot hitelesnek, mégis mintegy 30 év után vált benne mindez bizonyossággá. Emma Louise Christensen, Dr. Lena Sadler, Dr. Willian S. Sadler, Bill Sadler Jr.

14 533 Diversey Parkway, Chicago, IL Különösen a tizenkét apostolról szóló írás győzte meg. Dr. Sadler azt írta, Pszichiáter vagyok, és úgy gondolom, hogy értek is a hivatásomhoz, azonban ez az írás komoly csorbát ejtett a büszkeségemen. Ha egy fél tucat pszichiáter lenne is a segítségemre és éveket tölthetnénk közös munkával, meggyőződésem, hogy nem tudnék ilyen eredeti és szakavatott írást alkotni. Ezért azt mondtam magamnak, Azt nem tudom, hogy mi ez, de azt igen, hogy ez a legszínvonalasabb bölcseleti-vallási tárgyú anyag, amit valaha olvastam. Kizárólag a Kapcsolattartó Bizottság ismerte az emberi alany személyazonosságát, valamint a szövegek átvitelének bizonyos részleteit. Ennek ellenére azt állították, hogy még az ő ismereteik is erősen hiányosak a kapcsolatfelvétel folyamatát illetően, továbbá hogy nincs ember, aki minden részletet ismerhetne.

15 A kapcsolatfelvétel azonban elindult, s végül többféle formában és több személy közreműködésével kellett zajlania, melyek között a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok alapján bizonyosan igénybe vették az alábbiakat is: 1) Az Urantia könyvben és a The Mind at Mischief c. könyvben leírt kapcsolat az emberi alannyal, aki a folyamat alatt öntudatlan állapotban volt és a jelenlévők által hallhatóan szólalt meg. 2) Az első pontban meghatározott mód azzal az eltéréssel, hogy az emberi alany ugyan öntudatlan vagy félig öntudatlan állapotban volt, de az emberfeletti lények irányításával inkább írásban, mint szóban adta közre az ismeretanyagot. Ez azonban nem tévesztendő össze az automatikus írással. Dr. Sadler tagadta, hogy automatikus írás vagy bármiféle egyéb automatikus jelenség ment volna végbe. 3) Öntudatnál lévő állapotban végzett irányított írás. A kapcsolattartó csoport egyik tagja de nem az emberi alany tudatosan észlelhető, belső késztetéseket kapott szavak és értelmezések kapcsán, melyeket aztán le is írt, ugyanakkor e szövegeket a többiek nem hallották, nem észlelték. Ez lehetett némely útmutatás átvételének módja. Nem lepődnék meg azon, ha a Kapcsolattartó Bizottság minden tagja rendelkezett volna ezzel a képességgel. 4) Közvetlen élőbeszéd kapcsolat a Kapcsolattartó Bizottság tagjai és az emberfeletti kinyilatkoztatók között. 5) Anyagi dolgoknak (tárgyaknak) az emberfeletti lények által történő megjelenítése és eltüntetése, valamint maguknak az írott lapoknak a szerkesztése. 6) A láthatatlan láthatóvá tétele. A Kapcsolattartó Bizottságot képessé tették a szeráfi szállítmányok észlelésére. Láthatták, amint egy szeráfjárat áthalad a Michigan-tó felett. Az Urantia csak útkereszteződés féle volt e szeráfjárat útvonalán, mely járat egy elpusztult bolygóról menekítette ki a megmenthető személyeket s emberi szállítmányukkal egy új világ felé tartott. 7) Látomások. Dr. Sadlert képessé tették arra, hogy a halála előtt lássa a lakóvilágot. Úgy tűnik, hogy a tükrözőműködést is igénybe vették ahhoz, hogy láthasson bizonyos eseményeket a Föld távoli pontjain. Az 1) és a 2) pontban leírtak igencsak összefonódva nyilvánultak meg és alapvetően ezek alkották az Urantia írások szövegének összeállításához alkalmazott módszert.

16 A 2) pontban leírt módszer kapcsán meg kell említenem azt is, hogy némi rejtély lengi körül ezt az írásos eljárást. Noha Dr. Sadler a The Mind at Mischief c. munkájában utal a kapcsolattartó személy írott üzeneteire, írásszakértők megállapították, hogy az írásos anyagok nem az emberi alany kézírásának képét mutatják, és nem is a jelenlévő más személyekét. A kapcsolattartó csoport körében felmerült annak lehetősége, hogy az írás egy másodfajú közteslényé. Annyi azonban bizonyos, hogy e folyamatnak nem képezték részét tudatalatti automatizmusok. Egy egyházi vizsgálóbizottságnak az Urantia írások eredetével kapcsolatos kérdéseire válaszolva Dr. Sadler 1958-ban kijelentette: Az Urantia könyv angol nyelven való fogadásának eljárása semmiféle hasonlóságot nem mutat, illetőleg nem hozható összefüggésbe az öntudat határterületein lejátszódó jelenségekkel. A fenti felsorolásból látszik, hogy az emberfeletti lényekkel való kapcsolatteremtésben szerzett élmények nagy hatásúak, összetettek, sokrétűek és fejlődési jelleget mutatóak voltak. Az 1923-ban összeállt Fórum tagjai sok mindent meglehetősen jól megismerhettek a kapcsolatteremtés folyamatáról, de nem annyit, mint a Kapcsolattartó Bizottság. II. rész Lentről felfelé Az ember Istenhez igyekszik A kapcsolatteremtés gazdag élményt jelentett, mely lassan terjedt ki újabb és újabb területekre és bontakozott ki az évek során, amint a Kapcsolattartó Bizottság egyre inkább magára talált, gyarapította ismereteit és fejlődött bölcsességben és szellemi rálátásban. Természetesen számos útmutatást kaptak a kinyilatkoztatóktól és számtalan párbeszédet folytattak velük azon túl, hogy Az Urantia könyv szövegének átvitelében közreműködtek. Ezen egyéb anyagok többségét sohasem fogjuk megismerni, mert időről időre megsemmisítették azokat, vagy azért, mert már nem látták szükségüket, vagy egyéb okuk lehetett rá. Az anyagok egy részét a kinyilatkoztatók semmisítették meg a könyv megje-

17 lenése előtt, illetőleg a Kapcsolattartó Bizottságot utasították a megsemmisítésre. Megint más anyagokat Dr. Sadler halálát követően zúztak be. Az utolsó iratok megsemmisítését Christy rendelte el a halálos betegsége idején. Mindezeknek csak töredékei bukkannak fel itt-ott valamilyen egyéb írott szövegben vagy magánlevelezésekben és feljegyzésekben. Talán segíthet a dolgok megértésében az, hogy a kapcsolatteremtés élménye egyfelől igen mélyreható és lebilincselő, másfelől gyakorta nagyon személyes, közvetlen és humorban bővelkedő volt. Ezzel párhuzamba állítható a morontia Jézus részvétele azon a bizonyos reggelin, amint tréfálkozott és jól elbeszélgetett az apostolaival a Galileai-tó partján. A közteslények és a szeráfok (angyalok) gyakran folyamodtak humoros megnyilvánulásokhoz, rendszerint száraz humorhoz, és emberi tolvajnyelvhez is. Sok kijelentésük pontosan arra a helyzetre volt szabva, amelyben éppen működtek, s így tettek észrevételeket a nemzetekkel, a vezetőkkel, a politikai pártokkal, szervezetekkel, személyiségfajtákkal, stb. kapcsolatosan. Például egyértelműen helytelenítették az 1919-ben aláírt Versailles-i békeszerződést. Megemlítették, hogy az Urantiát 1927-ben ismerték el polgárosult bolygónak. Nyilvánvaló volt, hogy melyik oldalon álltak a második világháború kérdésében. Beszéltek az általuk jónak tartott dolgokról, valamint azokról, amelyeket látni szerettek volna, és humorral fűszerezve beszéltek a gondjaikról. Az Urantia könyv olyan szabályszerű közlés, melyet arra szántak, hogy milliók ismerjék meg és tanulmányozzák. Az emberfeletti lények nemigen voltak ilyen hivatalosak a hétköznapi megnyilvánulásaikban, és némely közlésük világosan tükröz egyfajta közvetlenebb megnyilvánulási módot mind szóban, mind írásban. Azonban minél magasabb rendű személyiséggel van dolgunk, annál hivatalosabbnak és komolyabbnak mutatkozik előttünk. Ha Az Urantia könyv minden olvasója ismerné a kapcsolatfelvételről szóló teljes ismeretanyagot, akkor egy részüket valószínűleg zavarba ejtené az emberfeletti lények némely tevékenysége.

18 Véleményem szerint ez azért lehet így, mert az emberfeletti lények személyes kapcsolatban álltak a Kapcsolattartó Bizottság tagjaival. E lények készek voltak és készek most is leereszkedni hozzánk és kapcsolatba lépni velünk bármely szinten álljunk is, és kézen fogva vezetnek bennünket. Lévén, hogy minden egyes személy egyedi, ezért az emberfeletti lények is egyedi viszonyt alakítanak ki minden egyes személlyel. Mindannyiunk számos nem tudatos ítéletet alkot és véleményt alakít ki az emberfeletti lények helyes viselkedéséről és magatartásáról. Ezért sokunk, illetőleg legtöbbünk bírálóan vagy zavarodottan, aggodalommal vagy meghökkenéssel fogadná az emberfeletti lényekkel való kapcsolatfelvétel sajátságait. Ezenkívül épp e kapcsolatfelvétel tényleges megtapasztalásától foszthatna meg bennünket. Egy gyakran mellőzött tényezőként vagy szempontként említhető meg az a tény, hogy nem csak Dr. Sadler, hanem a teljes Kapcsolattartó Bizottság sem volt kitéve misztikus vagy érzékelésen túli élményeknek. Jóllehet fél évszázadon át szerfelett szokatlan történéseknek voltak tanúi, e tapasztalások megszerzését ők maguk sohasem szorgalmazták. Sohasem lettek volna képesek a kapcsolatfelvétel kezdeményezésére, illetőleg sohasem lettek volna képesek tenni bármit is egy ilyen kapcsolatfelvétel valószínűségének növelése érdekében. Valójában sok időt töltöttek a teljes eljárás kétes elemeinek vizsgálgatásával. Minden kezdeményezés és irányítás az emberfeletti lények kezében volt. A Kapcsolattartó Bizottság nem volt képes semmiféle szokatlan dolog gyakorlására azonban lényegileg tétlen közreműködők voltak e roppant szokatlan terv kivitelezésében. Megvolt a maguk tevékeny szerepe, ám a működésük emberi volt és szokványos, nem rejtelmes. És ők kétkedők is maradtak minden titokzatos vagy szokatlan dologgal kapcsolatban. Korszakos kinyilatkoztatás egyedi kibontakozását élték át, azonban nem váltak érdekelté a személyes kinyilatkoztatás számos olyan (nagyrészt ugyancsak hiteles vagy részben hiteles) mozzanatában, melyeket folyamatosan és bőségesen megtapasztalunk. Noha a Kapcsolattartó Bizottság állt közvetlen kapcsolatban az emberfeletti lényekkel és ők voltak az Urantia írások felügyelői, a kinyilatkoztatók által alkalmazott módszernek egy nagyobb létszámú emberi csoport igénybevétele is részét képezte. Ez a csoport volt a Fórum, és a Fórum alapvető jelentőségű volt a kinyilatkoztatás megszületése szempontjából. Az eljárás fejlődési jellegű volt, mely emberi felfogáson és tapasztaláson alapult.

19 Minden kinyilatkoztatásnak le kell ereszkednie arra az emberi fejlődési szintre, ahol hatékonyan fejtheti ki a hatását. Az emberfeletti lényeknek éppúgy szükségük volt a Fórum emberi tagjaira, mint ahogy ezek az emberek igényelték a mennyei útmutatást. A Fórumot Dr. Sadler alapította azzal, hogy meghívta néhány barátját a házába vasárnap délutánonként egy kis beszélgetésre az érdekesebb napi vallási, bölcseleti, lélektani és tudományos kérdések kapcsán. A Fórum valószínűleg nagyjából egy évig viszonylag laza kinyilatkoztatói kapcsolat mellett működött. Így a tagság némi lendületet gyűjthetett, mielőtt (az emberfeletti lények szempontjából) az összejövetelük valódi célját felismerték volna. Akkor értették meg a folyamatban betöltött szerepüket, amikor a Melkizedek 1924 decemberében megismertette velük a megbízatás lényegét. Az egyik ilyen vasárnap délutánon a Fórum egyik tagja megkérdezte Dr. Sadlertől, hogy mi a véleménye arról a spiritiszta médiumról, aki az egyik helyi színházban lépett fel. Dr. Sadler azt felelte, hogy számos ilyen spiritiszta működését vizsgálta már és úgy találta, hogy ezek mind vagy csaló szélhámosok, vagy olyan önáltató emberek, akik a saját tudatalatti elmeműködésük alapján hitték tévesen azt, hogy a szellemvilágból kapnak ismereteket. Aztán hozzátette, hogy Van azonban egyvalaki, akit még nem sikerült lelepleznem. A jelenlévők természetesen tudni akarták, hogy kiről is van szó, s e személy éppen az Urantia írások fogadásában közreműködő kapcsolattartó személy volt. Dr. Sadler tehát megosztotta velük az évek során összegyűjtött adatokból származó ismereteinek egy részét, vagy ahogy Lena Sadler mondta: a férje kitálalt. Nagyjából ekkoriban bírta a Kapcsolattartó Bizottságot komolyabb munkára egy személy, aki magát a bolygón tartózkodó hallgató-látogatónak nevezte, azzal, hogy Ha tudnátok, hogy mivel is álltok kapcsolatban, akkor nem tennétek fel ilyen együgyű kérdéseket. Inkább olyasmiket kérdeznétek, amelyek az emberi faj számára a legértékesebb válaszokat hoznák elő.

20 E javaslatot a Fórum elé tárták, és a tagok el is kezdtek kérdéseket fogalmazni. E kérdéseket Dr. Sadler rendszerezte. Az elsőnek előadott kérdés az volt, hogy Van-e Isten; és ha igen, akkor milyen? Az írások pedig elkezdtek érkezni. Az együttműködés során kialakult eljárás a következő volt: Minden vasárnap délutánon elolvastak egy írást. A szöveget rendszerint a Kapcsolattartó Bizottság egy tagja olvasta fel, többnyire Dr. Sadler. A feladatuk az volt, hogy leírják a bennük felmerült kérdéseket és átadják a hét folyamán. A kérdések összegyűjtése általában Wilfred Kellogg feladata volt. A kérdéseket szétválogatták, osztályozták és az ismétlődéseket kiszűrték. A kérdések megválaszolásában azután az emberfeletti kinyilatkoztatókon volt a sor. A válaszokat egy következő írásba szőtték vagy beleszerkesztették az eredetibe. Ezzel az Istenről szóló egyetlen írás gombamód öt írásra szaporodott ezekből lett a könyv első öt írása. A könyv más részei is hasonló módon gyarapodva alakultak ki, amint az emberfeletti lények pontosításokat tettek a válaszaikra adott emberi viszszajelzések alapján. Röviddel azt követően, hogy az Urantia írások elkezdtek érkezni, a kinyilatkoztatók kérésére a Fórum zárt körré alakult. Minden tagnak az alábbi fogalmat kellett tennie: Megerősítjük titoktartási fogadalmunkat, megújítván azon ígéretünket, hogy az Urantia kinyilatkoztatásokat, illetőleg azok témáit csakis a Fórum tevékeny tagjaival vitatjuk meg, és a nyilvános találkozások alkalmával olvasott vagy megvitatott eme témákról nem készítünk feljegyzéseket, és nem készítünk másolatokat, illetőleg jegyzeteket arról, amit mi magunk olvasunk. Tagsági igazolványok kiadására került sor, és az alapszabályt elfogadók száma elérte a harmincat. A Fórumból olyan szervezett lett, melyben voltak diplomás férfiak és nők orvosok, jogászok, fogorvosok, lelkipásztorok, tanárok és az élet minden területéről jött emberek is. Gazdálkodók, háziasszonyok, titkárnők, irodai alkalmazottak és egyszerű munkások.

21 A Fórum összejövetele 1949 körül Wilfred C. Kellogg Nyilvánvalóan az emberfeletti lények felügyelték az új tagok felvételét, mielőtt e feladatot néhány évvel később Dr. Sadlernek átadták volna.

22 Az eredeti írások kézírásos formában álltak rendelkezésre. A Kapcsolattartó Bizottságot arra utasították, hogy gépeltesse le a szövegeket és gondosan ellenőrizze. Amikor az emberek végeztek e feladatokkal, az elzárva tartott kézírásos eredeti eltűnt. Az emberek által elvégzett számos kísérlet egyike az volt, hogy tízdolláros bankjegyeket helyeztek a lapok közé, s a kísérlet eredménye az lett, hogy a bankjegyek bizony ottmaradtak a páncélszekrényben. Az emberfeletti lények közölték, hogy nemigen tudnak mit kezdeni a pénzzel. Az emberfeletti kinyilatkoztatók számára az emberekkel való kapcsolattartás és párbeszéd jelentette a legnehezebb megmérettetést. Bár talán ismernek minket, attól még nem képesek tökéletesen kiszámítani a gondolkodásunkat, a cselekedeteinket és a válaszainkat anélkül, hogy kapcsolatba ne lépnének és párbeszédet ne folytatnának velünk. Így tehát az Urantia írásokat emberi felfogásra alapozták. Vajon hányszor fordult már elő a könyv olvasójával, hogy az egyik bekezdés alapján benne felmerült kérdésekre egy-két bekezdéssel lejjebb meg is találta a választ? Ez mutatja a nyomát a könyv születésének, vagyis annak az alkotó folyamatnak, mely az emberek kérdéseire és az emberfeletti lények válaszaira épült. Amint arról Az Urantia könyv oldalán, valamint oldalán is olvashatunk, a szerzők sok, korábban már használt emberi fogalmat vettek igénybe a kinyilatkoztatott anyagban s szőtték bele a mondanivalóba. A kinyilatkoztatók több ezer emberi fogalomra és gondolatra hivatkoztak, mint amelyeket ily módon fel is használták. Matthew Block, Az Urantia könyv egyik chicagói olvasója komoly kutatásokat végzett és számos, az Urantia írásokban felhasznált forrásra lelt az olyan nyilvánvaló forrásokon kívül is, mint a Biblia. A hasonló vizsgálódásokkal összehasonlítva valószínűleg ő végezte az eddigi legátfogóbb kutatómunkát, és az írások elemzésének egy nagyon fontos módját alkalmazta. A The Spiritual Fellowship Journal folyóirat 1993 tavaszi számában megjelent Some Human Sources of the Urantia Book c. cikkében így magyaráz-

23 za az emberi források Urantia írásokban való felhasználásának módját és eredményét: Eddig mintegy ötven Urantia íráshoz találtam párhuzamokat. Csak egy könyvben, nevezetesen a Yale egyetem tanárának, E. Washburn Hopkinsnak az Origin and Evolution of Religion c. művében tizenkét hasonló szövegrészt fedeztem fel. Becslésem szerint az 1936 előtt megjelent írások közül Az Urantia könyv első és a második részének mintegy harmadában, a harmadik és a negyedik részének pedig legalább a kétharmadában használtak fel emberi gondolatokat, fogalmakat. E művek többségét valószínűleg meg fogjuk találni az elkövetkező néhány évben. Végül pedig képesek leszünk az egész könyv bármely része esetében megmondani, hogy melyek az eredeti közlések és melyek nem. Ismét csak utalok arra, hogy ez nem lesz túl nehéz feladat, mert bár a kinyilatkoztatók gondosan kerülték a szóról szóra való átvételt, nem is igyekeztek azonosíthatatlanná tenni a forrásaikat azzal, hogy nagyon eltértek volna az eredeti emberi kifejezésektől. Ezek a felfedezések valóban nagyon fontosak Az Urantia könyv komoly olvasóinak. Nemcsak hogy megerősítik a kinyilatkoztatók hitelességét, hanem általuk teljesebb képet alkothatunk arról, hogy mi is ez a kinyilatkoztatás valójában, és hogy az emberi és az emberfeletti vélemények és nézőpontok miként hangolódtak össze a szöveg elkészítése során. Ahogy jobban felismerjük a szöveg eredetiségét (a tiszta kinyilatkoztatási rendeltetését tekintve), és másodlagos voltát (az emberi fogalmak és kifejezések emberfelettiek által történő újbóli bemutatása szerinti rendeltetését tekintve), képesek leszünk jobban megítélni azt, hogy hol a helye ennek a kinyilatkoztatásnak a fejlődési jellegű emberi tudás, bölcsesség és hit területén. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kinyilatkoztatás fent említett helyét bizony eléggé rosszul tudtam meghatározni, mert korábban nem ismertem a 20. század eleji gondolkodást és alá is becsültem azt. Ha valamilyen ismeretlen fogalomra vagy ismeretelemre bukkantam az írásokban különösen amikor megfogott annak szerfelett gyönyörű, ragyogó vagy velős volta rendszerint feltételeztem, hogy Az Urantia könyv valamely eredeti fogalmáról van szó, és nemigen gondoltam bele, hogy a régebbi nemzedékek valamilyen más formában esetleg már ismerhették vagy kifejezhették. De amint egyre jobban megismerkedtem az akkori és más idők gondolatvilágával s amint egyre több emberi forrást találtam meg, képes lettem felfogni a könyvben tükröződő emberi gondolatok mélységét, és most már kezdem megadni a könyv emberi oldalának kijáró tiszteletet.

24 Amellett, hogy jobban megértem a könyv emberi alkotórészét, felismertem azt is, hogy a kinyilatkoztatók milyen ragyogóan dolgozták fel ezeket a forrásokat a céljuk elérése érdekében. A forrásműveknek Az Urantia könyv megfelelő részeivel való összevetése során folyvást szembesülök az adatközlők roppant ügyességével, amint hibátlanul szerves egységbe rendezik az emberi megfigyeléseket a kinyilatkoztatói kiegészítésekkel, illetőleg pontosításokkal. Újra és újra csak ügyes és leleményes szerkesztőknek bizonyulnak, ahogy ellátják azt a nehéz feladatot, hogy hűek maradjanak az eredeti kifejezéshez, miközben némi változtatással a kinyilatkoztatott tanításokhoz igazítsák az újrafogalmazott mondatot vagy mondatokat. Matthew idáig kereken 35 forrásul szolgáló könyvet azonosított, melyek együttesen mintegy ötven Urantia írás hosszabb-rövidebb részével hozhatók kapcsolatba. Matthew a kutatási eredményeit bemutató tanulmánysorozatot tervez megjelentetni a fontosabb Urantia újságokban, és a tárgyban könyv írására is készül. A számos emberi forrás számbavételére irányuló, épp csak megkezdett kutatás jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy az elkövetkező években számos további adatra derülhet fény. A kérdés, válasz és tanulmányozás alkotta összerakós játék folyamata első körben hozzávetőleg öt évig tartott, és ennek eredményeként 57 írás állt rendelkezésre. De ezzel még nem volt vége. A könyv az emberi megértés következő szintjére 1929 és 1935 között jutott. Az írásoknak, vagyis az I-III. rész első szövegtervezetének több éven át tartó tanulmányozását követően a Fórumhoz valami ilyesféle felhívást intéztek: Az anyag elolvasása és áttanulmányozása után most már értelmesebb kérdéseket tehettek fel. Újra végigmegyünk a könyvön. S így folyt tovább a szövegek szerkesztése és bővítése hétről hétre és évről évre, és a Fórum tagjai egyre többet tanultak, az ismereteik egyre gyarapodtak. A Fórum néhány tagja beszámolt arról, hogy némely kinyilatkoztatási anyag visszavonására is sor került vagy azért, mert az emberi elme nem foghatta fel, vagy azért, mert tanácsosabbnak tűnt azokat az ismereteket nem megosztani a majdani olvasóközönséggel.

25 Az érintett írás visszavonását a kinyilatkoztatók nemigen magyarázták, csak közölték a döntést. Más írásokat átszerkesztettek, miután a Fórum végigolvasta a szöveget. Például az egyik írásban az állt, hogy Nátánielnek egy zsidóhoz képest jó humorérzéke volt. E kitételen a Fórum tagjai kajánul nevettek. Amikor aztán legközelebb elővették ezt az írást a páncélszekrényből, azt vették észre, hogy a szövegből már hiányzik az egy zsidóhoz képest rész. A kinyilatkoztatók nyilvánvalóan nagyon figyeltek a szövegekre adott emberi válaszokra. A Fórumnak legalább egy tagja szerint Az Urantia könyv legnehezebben érthető írásainak egyike sem került volna bele a könyvbe végül, ha William S. Sadler Jr. nem tett volna fel tisztázó kérdéseket. Az Urantia könyv magán viseli a Fórum e működési szakaszában tevékenyen résztvevő emberek együttgondolkodásának nyomát (miként ama haladó gondolkodású emberekét is, akik a közelmúltban jegyezték le a gondolataikat). Dr. Sadler egyik írásában arról számol be, hogy ebben az alkotómunkában mintegy 150 ember vett részt. Egy másik írásában 300 emberről teszt említést, míg a Fórum tagságát 486 főre teszi. Az eredeti alapszabályt elfogadók száma 30 volt. A mai helyzethez hasonlóan akkoriban is a nagyon elkötelezett és a közömbös egyének sokasága, valamint néhány, az egész dologhoz meglehetősen kétkedően viszonyuló személy alkotta a tagságot. Az emberi működési részhez köthető események sorában az évek alatt némelyek lemorzsolódtak, mások elhagyták a várost, vagy a lakóvilágokra költöztek re Az Urantia könyv első három részével kapcsolatos tevékenységek lényegében befejeződtek. Egy harmadik és egyben utolsó ellenőrzésre 1935 és 1942 között került sor, melynek célja a fogalmak pontosítása és a félreérthető részek tisztázása volt. Ennek során az emberfeletti kinyilatkoztatók láthatóan csak kisebb szerkesztési változtatásokat hajtottak végre táján kapta meg a Fórum a Jézusról szóló írásokat azoktól a közteslényektől, akik a történet elbeszéléséhez az uverszai jóváhagyásra vártak.

26 Úgy tűnik, hogy az 1935 és 1942 között teljesített utolsó tisztázási és szerkesztési kör kiterjedt a IV. részre is. A IV. részben szereplő írásokhoz nem adták meg a keletkezés időpontját. Senki nem mondta, miért nem. Véleményem szerint azért alakult így, mert az I-III. rész olyan mindenségtani ismereteket közöl, melyek idővel elavulnak és felülvizsgálatra fognak szorulni. A IV. részben azonban olyan történelmi tények és vallási igazságok vannak, melyek a jövő beszámolóiban szerepelni fognak. (*p.1074) Ennek keltét pedig nem szükséges rögzíteni. A leginkább drámai mellékesemények közé tartozik az Egyesült Közteslények felkészülése a Jézus életéről és tanításairól szóló beszámolóra. A közteslények sokáig dolgoztak e beszámolón. Lévén azonban, hogy az Egyesült Közteslények alacsonyrendűek a világegyetemi személyiségek sorában, és mivel nagy veszteségeket szenvedtek a Kaligasztia-féle lázadás alatt, nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy e vállalkozás összhangban van-e a világegyetem vezetésének elképzeléseivel. Ezért, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy ezzel nem szegnek meg semmiféle világegyetemi előírást, egy csoportjuk pert indított a könyv negyedik részének összeállításáért felelős csoport ellen azzal a váddal, hogy e tevékenységük ellentétes a világegyetemi vezetés elveivel. Dr. Sadler elmondása szerint sem a csillagrendszeri bíróság, sem a csillagvilági bíróság, sem pedig a helyi világegyetemi bíróság nem volt hajlandó vállalni az ügy elbírálását. Átadták a felsőbb-világegyetemi bíróságnak, és azért telt némi időbe a döntéshozatal. Végül megszületett a határozat: az Urantia írások között való közzététel céljából a Jézus életéről és tanításairól szóló beszámoló elkészítését tervező közteslény-csoportot felmentették minden vád alól, sőt e vállalkozást külön is kiemelt fontosságúvá nyilvánították. A Kapcsolattartó Bizottságnak megengedték, hogy meghallgassa az Egyesült Közteslények ünneplését. Dr. Sadler szerint nagyon boldog egyedek csoportjának viharos ünneplését hallhatták. Az Urantia könyv megjelenése előtti éveket nagyjából három egyenlő szakaszra oszthatjuk:

27 1) Az első kapcsolatfelvétel szakasza 190(6)-1924 között, az összerázódás időszaka, amikor is a Kapcsolattartó Bizottságot tanították és felkészítették a kapcsolattartói működésre. 2) Az írások megszületésének szakasza között, amikor a tényleges megírási folyamat, valamint az emberfeletti lények és az emberi Fórum tagjai közötti párbeszéd lezajlott. 3) A szervezetfejlesztési szakasz között, a nyomdai előkészítési munkák időszaka, a megjelenésre való utolsó felkészülési mozzanatok, a kinyilatkoztatás tényleges útnak indításához szükséges anyagi források előteremtése. Ez az időszak némely tekintetben ténylegesen már ben elkezdődik és így átfedésben van a második szakasszal. III. rész Magasabb egységbe foglalás közösségi szinten 1939-ben, nyilvánvalóan a kinyilatkoztatók rendelkezése nyomán, megkezdte működését egy csoport, mely a Hetvenek néven vált ismertté egyszerűen azért kapta e nevet, mert eredetileg 70 ember vett részt a működtetésében. Megdöbbentő belegondolnom a hasonlóságba, hogy Jézus nyilvános működésének ideje alatt 70 vándor hitszónokot képeztek ki nyilvánvalóan ugyancsak ama tényből fakadóan, hogy eredetileg ők is éppen 70-en voltak. A Hetvenek csoportja alapos tanulmányozásnak vetette alá a könyvet és a vasárnapi találkozókon kívül szerda esténként rendszeresen tartottak öszszejöveteleket. Az emberfeletti kinyilatkoztatók egy sor írással és útmutatásokkal készítették fel a Hetveneket. A máig fennmaradt üzeneteik közül sok éppen ebből az időszakból való. A csoportot 1943 szeptemberében hivatalosabb formában újjászervezték. E csoportot tekintették az Urantia Brotherhood School előfutárának. Az Urantia könyv kéziratos változatát csak a Diversey Parkway 533 alatt lehetett olvasni a 20-as évek és 1955 között.