A HALANDÓSÁG TÁRSADALMI FOGLALKOZÁSI KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON1 DR. KLINGER ANDRÁS

Átírás

1 A HALANDÓSÁG TÁRSADALMI FOGLALKOZÁSI KÜLÖNBSÉGEI MAGYARORSZÁGON1 DR. KLINGER ANDRÁS A magyar statisztikában a halandóság társadalmi hátterének kutatása hosszú múltra tekinthet vissza. A magyar hivatalos statisztikai szolgálat megalakulása után rövid idővel a magyar statisztikusok már foglalkoztak a szociális helyzet befolyásával a halandóságra. Például Kőrösy József Budapest halandósága ben és annak okai című művében [1] a budapesti népességet négy vagyoni osztályba sorolva mutatja be az elhaltak átlagos korát Budapesten; az adatokból jól kitűnik a szegény és ínséges osztályok alacsonyabb élettartama és magas gyermekhalandósága (a gyermekekkel együtt számítva az elhaltak átlagos életkora a gazdag osztályban 38,81, a középosztályban 23,50, a szegény osztályban 14,41 és az ínséges osztályban 10,12 volt; ugyanebben a csoportosításban az elhaltak átlagos kora az öt éven felüliek esetében 51,86; 44,65; 41,31 és 40,22 volt). K eleti Károly is érintette a társadalmi háttér befolyását a halandóságra például Magyarország népességének szaporodása és fogyása országrészek és nemzetiségek szerint című akadémiai értekezésében [2], amikor arról szólt, hogy meg van róla győződve és a köztapasztalat is azt igazolja, hogy a vagyonosabb és míveltebb osztályok tagjai nem oly mértékben pusztulnak és halnak el, mint a szegényebb és műveletlenebb néposztályok. [3] A KSH hivatalos kiadványsorozatában, a Magyar Statisztikai Közlemények évi új évfolyamában megjelent XXII. kötet: A Magyar Korona országainak évi népmozgalmi statisztikája, amely a polgári anyakönyvezésre való áttérést követően publikált népmozgalmi statisztikai kötet volt, igen részletes adatokat tartalmaz a halandóság társadalmi hátterének egy másik megközelítéséről: az elhaltak életkorának megoszlásáról, foglalkozásuk, illetve 1 A z előadás a KSH, az ENSZ Népesedési Alapja és az ENSZ Európai Regionális Irodája által, a halandóság társadalmi-gazdasági különbségeivel foglalkozó, ok tóber között Zam árdiban rendezett szemináriumon hangzott el.

2 h a l a n d ó s á g i k ü l ö n b s é g e k m a g y a r o e s z a g o n 241 eltartójuk foglalkozása szerint. Az adatok a csecsemő- és gyermekhalandóság (7 éves korig bezárólag) részletezését is magukban foglalják. Az adatok korcsoportos bontás nélkül az elhaltak (vagy eltartójuk) foglalkozásának és az egyes halálokoknak kombinatív feldolgozását is tartalmazzák. Értékes adatokat szolgáltatott Pikler J. Gyula több tanulmánya is a főváros népességéről, illetve halandóságáról a társadalmi hátteret vizsgálva. Tanulmányaiban a kerületek eltérő halandóságát elemezte és arra az eredményre jutott, hogy a szegényebb és műveletlenebb rétegek által lakott kültelkek halandósága általában mindenütt jóval magasabb volt, mint a beltelkek népességéé. A főváros népessége 1873-tól 1913-ig című tanulmányában [4] arra a következtetésre jutott, hogy: Anélkül, hogy kicsinyelni akarnók a közvetlen közegészségügyi intézmények és szervezetek értékét, amelynek tulajdonítható túlnyomórészt az eddigi nagy javulás és amelynek elhanyagolásával vagy tovább nem fejlesztésével visszaesés állana be, azt kell mondanunk, hogy a halandósági számokban kifejezésre jutó társadalmi különbségeken ezek az intézmények nem változtatnak, hogy tehát a gazdasági, kulturális és így az egészségügyi fejlődésnek is további eszköze a szociális, de nem a foltra foltot rakó charitatív, hanem a mélyen járó, komoly és céltudatos, gazdasági irányú szociális politika és szociális munka. Ezt követően a magyar népmozgalmi statisztika egyre bővülő tartalommal bocsátott adatokat rendelkezésre a meghaltak társadalmi-foglalkozási megoszlására vonatkozóan. Különösen a felszabadulás után álltak egyre részletesebb információk rendelkezésre, amelyek a meghaltak gazdasági-foglalkozási megoszlását, részletes korkombinációkat, illetve haláloki adatokat is tartalmaznak. Ezek segítségével behatóbb elemzéseket lehet készíteni a halandóság társadalmi differenciáiról és azok valószínű okairól. A magyar demográfiai és orvosi irodalom csak részben aknázta ki ezeket a lehetőségeket [5] és előttünk álló feladat, hogy a magyar halandóság újabb alakulásának beható tanulmányozása során ezen összefüggések kutatására is kitérjünk. A társadalmi rétegek halandósági különbségeit elsősorban a különféle mortalitási arányokkal lehet jellemezni. Ezek számításánál az adott időszak megfelelő társadalmi csoportba tartozó meghaltjait viszonyítják az ugyanazon időszakban élő azonos csoportba tartozó élő népesség számához. Bár a meghaltakra vonatkozó ilyen jellegű információk folyamatosan évente rendelkezésre állnak, az élő népesség megfelelő tartalmú adatait csupán a népszámlálások időpontjaiban ismerjük. Ezért az ilyen jellegű számításokat a nemzetközi irodalomban is a népszámlálások körüli évekre vonatkozóan szokásos elvégezni. Újabban a mikrocenzusok, illetve 1976 óta a rendelkezésre álló ELAR vizsgálatok megindulásával mintavételen alapuló népességi adatok állnak rendelkezésre, így gyakrabban is lehetséges az ilyen mutatók kiszámítása. Természetesen a behatóbb elemzéshez a halandóság társadalmi differenciáit a társadalmi csoportok kiterjedtebb részletezésében

3 2 4 2 DR. K L I N G E R ANDRAS szükséges elvégezni. Hosszabb időtávlatban, illetve a rendelkezésre álló adatok főleg összehasonlítható halandósági és népességi csoportosítások hiányában a vizsgálatot csupán a három szokásos társadalmi réteg alapján tudjuk elvégezni. így e rövid összefoglalásban a következő három társadalmi réteget különböztetjük meg: mezőgazdasági fizikaiak (mezőgazdasági munkások, tsz-tagok, mezőgazdasági önállók és segítő családtagok, mezőgazdasági nyugdíjasok); nem mezőgazdasági fizikaiak (ipari, építőipari, közlekedési, kereskedelmi és szolgáltatási fizikai dolgozók és önállók, nyugdíjasok); szellemiek (nem fizikai dolgozók: értelmiségiek, szakalkalmazottak, irodai dolgozók és nyugdíjasok). E csoportosítások 1970-ig társadalmi-gazdasági megközelítésben, azóta társadalmi-foglalkozási alapon különböztetik meg egymástól a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági fizikaiakat. Ez annyit jelent, hogy régebben a munkahely jellege, újabban a foglalkozás (a tevékenység) jellege az elhatároló ismérv. E változás a halandóság vizsgálatánál csak árnyalatnyi eltéréseket jelenthet az időbeli összehasonlításoknál. Az egyes csoportokba történő besorolásnál az aktív kereső meghaltak saját utolsó foglalkozásuk, a nyugdíjasok akik egyre nagyobb részét, pl ben kétharmadát jelentették a meghaltaknak saját utolsó foglalkozásuk, az eltartottak pedig eltartójuk foglalkozása alapján kerülnek az adott társadalmi rétegbe. Az utolsó foglalkozás alapján történő kategorizálás természetszerűen bizonyos pontatlanságokkal járhat, mivel a jelentős társadalmi mobilitás következtében egyes különösen idős korú meghaltak életük folyamán egészen más jellegű foglalkozást űztek, mint elhalálozásuk, vagy nyugdíjazásuk előtt. Azonban az országos számítások elvégzésekor nem térhetünk ki az elhaltak életútjának kutatására, ill. az ún. jellemző foglalkozás megállapítására. Amellett, még ha a halottak esetében erre mód is kínálkozhatna például egy reprezentatív vizsgálat segítségével az élő népesség tekintetében amely a mutatók nevezőjeként felhasználásra kerül e finomítás már nem végezhető el. I. HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEK Ha hosszú időtartamra kívánjuk vizsgálni a magyarországi halandóság társadalmi differenciáit, akkor 85 évre vonatkozóan állnak adatok rendelkezésre. Az 1. sz. táblán bemutatott halandósági mutatók alapján néhány általános érvényű következtetést tudunk levonni. (Ezeknél az I. világháború előtti időszakra vonatkozóan csupán az ún. nyers mutatókat tudjuk alapul venni; 1930 óta azonban rendelkezésünkre állnak olyan adatok, amelyek az egyes társadalmi rétegek igen jelentős kormegoszlási különbségeit kiküszöbölik. Ez azért is fontos, mivel például 1973-ban a mezőgazdasági fizikaiak

4 h a l a n d ó s á g i k ü l ö n b s é g e k m a g y a r o s s z a g o n 243 között a halandóság közel 60 százalékát kitevő 70 évesek és idősebbek aránya az adott népességen belül közel háromszorosa volt a másik két rétegének. Ezért a tényleges társadalmi differenciák feltárására csupán az ún. standardizált mutatók alkalmasak, amelyek a kormegoszlást minden rétegnél azonosnak tételezik fel és ezért a tényleges halandósági különbségeket tárják fel.) a XX. század első felében egyértelműen a mezőgazdasági fizikaiak halandósága volt a legkedvezőtlenebb, a nem mezőgazdasági fizikaiaké az átlagos szintet képviselte és a szellemi dolgozók rétegébe tartozók halandósága jóval kedvezőbb volt az átlagosnál: itt a meghaltak aránya százalékkal volt alacsonyabb az átlagosnál; az utolsó évtizedekben megindult a halandósági differenciák átalakulása: egyre egyértelműbben a nem mezőgazdasági fizikaiak halandósága válik a legmagasabbá (bár a halandósági többletük alacsonyabb, mint a múltban a parasztságé volt); a mezőgazdasági fizikaiak halandósága az átlag körül helyezkedik el és a szellemi dolgozók relatív halandósági pozitívuma egyre csökken: a múltbelinek egyharmadát éri csak el. Természetesen e változások csak a standard arányszámok tükrében mutatkoznak, mivel az erősen elöregedett parasztság nyers mutatói feltűnő módon eltérnek a másik két rétegétől: ben például már az átlag 2,4-szeresét teszik ki. A halandóság társadalmi különbségei a két nem vonatkozásában lényegében egyforma képet mutatnak. De ha a 2. és 3. sz. tábla segítségével a különbségek: nagyságrendjét kívánjuk megállapítani, akkor azt látjuk, mintha a nők esetében még jelentősebb halandósági differenciát találunk, mint a férfiaknál. Ha a halandósági differenciákat nem összességében, hanem korcsoportok szerint vizsgáljuk, akkor már az egységesnek látszó kép kissé megváltozik. A 4 nagy korcsoport vonatkozásában az alábbi főbb megállapításokat tehetjük: a 20 éven aluliak között a harmincas években még jelentős paraszti többlethalandóságot találunk, ez a negyvenes években már kiegyenlítődött a munkássággal; azóta a nem mezőgazdasági fizikaiaknál mintegy 10%-os többlethalandóságot tapasztalunk; a legutóbbi időszakban azonban ismét azonos a két fizikai réteg halandósága ebben a korcsoportban; a szellemiek halandósága a vizsgált időszak elején még 50 60%-kal volt az átlagos alatt, ez a különbség jelenleg már csak 30%-ot ér el; a fiatal produktív korúak a évesek halandósága 1930 és 1960 között a két fizikai rétegnél csaknem azonos volt és alig haladta meg az átlagosat; azóta a paraszti réteghez tartozók halandósága erősen megnőtt és a nyolcvanas években már kétharmadával-háromnegyedével meghaladja az átlagosat, a munkásságnál is kissé emelkedett a halandósági többlet; a szellemi dolgozóknál a kép egyre kedvezőbb: a harmincas években az e korcsoportba tartozók halandósága még csak egynegyedével, jelenleg már felével kisebb az átlagosnál;

5 244 DR. KLINGER ANDRAS az idősebb produktív korban évesek a legutóbbi időkig a nem mezőgazdasági fizikaiak halandósága volt a legkedvezőtlenebb, a differencia 4 és 9% között mozgott az átlagoshoz viszonyítva; 1985-re a parasztság halandósága már meghaladta a munkásságét, az előbbinél 18, az utóbbinál 14%-os többlethalandóság mutatkozott; a szellemiek halandósága 1960-ig azonos volt a parasztságéval, azóta erősen javuló tendenciát mutat, a legutóbbi időszakban már egyharmadával az átlagos alatt van; az idős korban a 60 éveseknél és idősebbeknél a harmincas és negyvenes években, ill. a legutóbbi időszakban paraszti halandósági többlet, a hatvanas-hetvenes években pedig munkás halandósági többlet mutatkozott; a szellemiek halandósága itt is az 1960-as kivételével az átlagon aluli, e különbség különösen a legutolsó időszakban számottevő: a parasztságnál egynegyeddel az átlag fölött, a szellemieknél közel 30%-kal az alatt mutatkozik a halandóság. Részletesebben vizsgálva 4. sz. táblázat alapján a kor szerinti halandóságot, azt tapasztaljuk, hogy a fiatal korcsoport differenciáinak nagy részét a legfiatalabbak, a csecsemők halandóságának társadalmi differenciáiban, ill. azok megváltozásában kell keresnünk. Már a XIX. században is főleg Budapesten kutatták a csecsemőhalandóság társadalmi különbségeit és hasonló megállapításokat tettek a hatvanas évek elején is. Most már 40 éves távlatban vizsgálhatjuk országos adatok segítségével az egy éven aluliak halandóságának alakulását az eltartó társadalmi rétege szerint. Az erre vonatkozó adatokat bemutató 5. sz. tábla azt húzza alá, hogy az ötvenes évek elejéig, ill. a hetvenes évek közepe óta a mezőgazdasági fizikai származású újszülöttek halandósága volt a legkedvezőtlenebb, a közbülső 20 éves időszakban pedig kisebb mértékben a neon mezőgazdaságiaknál találtuk a magasabb csecsemőhalandóságot [6] re a két fizikai réteg mutatója kiegyenlítődést jelez. A szellemiek rétegébe tartozó újszülöttek halandósága végig a legkedvezőbb volt, az átlaghoz viszonyított különbség azonban még a negyvenes évek végén ötvenes évek elején jóval magasabb volt (40: 50%-os), mint jelenleg (amikor csak egyhatodával marad az átlagos alatt). A legutolsó 1984/85-ös adatok világánál (6. sz. tábla) vizsgálva az egyes nagyobb korcsoportokba tartozók halandósági különbségeit, elég nagy szóródásokat tapasztalunk. A fiatalabb produktív korcsoportba tartozók között a paraszti halandósági többlet főleg a éveseknél számottevő (háromnegyeddel meghaladva az átlagosat a évesek között már kisebb másfélszeres). A munkásságnál ugyanekkor a különbség emelkedő tendenciájú (15%-ról 27%-ra). A szellemi dolgozók körében egységesnek tekinthető, hogy az átlagosnak felét éri el a halandóság. Az idősebb produktív korcsoportban az előbbi tendencia folytatódik: a parasztságnál még a évesek halandósága egynegyedével meghaladja az átlagost, de az éveseké az alatt ma

6 H AL A N D Ó SÁ G I KÜLÖ NBSÉGEK M A G Y A R O R SZÁ G O N 245 rád; lényegében ugyanilyen a trend a munkásságnál is a évesek egyötödnyi többlete az éves korcsoportban egytizednyire esik vissza; a szellemieknél az átlagos feléről háromnegyedére emelkedik fel a halandóság. A legidősebbek korcsoportjaiban már sokkal kisebb a szóródás. A évesek között a munkásság, a 80 éveseknél és idősebbeknél a parasztság mutat kismértékű (9, ill. 6%-os) halandósági többletet, a éveseknél a két fizikai réteg halandósági többlete (5%) azonos; a szellemieknél szinte azonos a halandósági eltérés: 18 és 26%-kal marad alatta az átlagosnak. Az előbbiekben felvázolt kép lényegében jellemző a két nemre is, bár egyes esetekben eltérések is mutatkoznak. Mindenesetre ha a tendenciák többletek, kedvező arányok hasonlóak is, általában a férfiaknál nagyobb arányú kiugrásokat tapasztalunk. Ez különösen a produktív korúaknái mutatkozó paraszti halandósági többletnél mutatkozik, ami jóval magasabb minden korcsoportban a férfiaknál, mint a nőknél. Fordítva a szellemieknek az átlagoshoz mért kedvező halandósága is jobban látszik a férfiaknál, mint a nőknél. A halandóság társadalmi különbségeit a mortalitási arányszámok mellett jól jellemzik még az elhaltak átlagos elhalálozási kora, ill. az abban mutatkozó különbségek. Természetesen az, hogy az adott társadalmi rétegbe tartozó személy mikor hal meg, nemcsak a halandósági különbségeken múlik, hanem azon is, hogy az adott rétegnek milyen a kormegoszlása (tekintve, hogy ahol sok az öreg korú élő, ott természetszerűen a meghaltak között is nagyobb számmal fordulnak elő). Ennek ellenére a 7. sz. táblán bemutatott adatok más vonatkozásban jellemzik a halandósági differenciákat. Amíg a különböző rétegbe tartozók 30 évvel ezelőtt átlagosan csaknem azonos életkorban haltak meg, addig a hetvenes évekre már jelentős különbségek alakultak ki az egyes rétegekbe tartozók élettartamában. Mindkét nem vonatkozásában a mezőgazdasági fizikaiak abszolút és relatív élettartama nőtt meg a legjelentősebben és e különbségek a másik két réteg tagjaihoz viszonyítva különösen a férfiaknál jelentősek. Az évi adatok szerint a paraszti rétegbe tartozó férfiak átlagéletkora a halálozáskor 8 10 évvel magasabb, mint a másik két rétegbe tartozóké (a nőknél e különbség 9 év). Természetesen a hosszabb élettartamhoz az is hozzájárul (ill. annak előidézője is), hogy amíg a mezőgazdasági fizikaiak 42 százaléka 60 éves és idősebb, addig a másik fizikai rétegbe tartozóknak csak 16, a szellemieknek pedig 13 százaléka. Továbbá szerepet játszhat benne még az a tényező is, hogy a parasztférfiak esetében talán kisebb a halálozások szórása, mint a két másik társadalmi rétegnél. A sokaság többségétől eltérő extrém értékek (fiatal korúak halálozása) ugyanis erősen befolyásolhatják az átlag értékét. A társadalmi-foglalkozási szempontok szerinti csoportosítás a balesetveszélyes munkakörök jelentős részét a nem paraszti rétegbe utalja. A balesetek okozta halálozás pedig éppen a fiatalabb korcsoportok halálozását emeli meg. Az időbeli javulás aláhúzza a legutolsó évtize-

7 2 4 6 DR. KLINGER ANDRAS dekben a mezőgazdasági lakosság abszolút és relatív helyzetében bekövetkezett pozitív változások eredményeit, amelyek az egészségügyi helyzetükben is megmutatkoznak. A halandóság társadalmi különbségeinek, ill. az abban bekövetkezett változásokban erősen közrejátszanak azok a tényezők, amelyek a különböző rétegekbe tartozók haláloki struktúrájában fennállnak. Ha a meghaltak főbb halálokok szerinti megoszlását vizsgáljuk társadalmi rétegek szerint, akkor azt tapasztaljuk, hogy mindkét nem tekintetében már hosszú ideje kiemelhetők bizonyos olyan általánosságok, amelyek az egyik vagy másik halálok, vagy haláloki csoport relatív előfordulásában az egyes társadalmi rétegek meghaltjaira jellemzőek. Ha az átlagos előforduláshoz viszonyítjuk az adott halálok gyakoriságát a három társadalmi rétegben és ezeket a relatív előfordulásokat egymással összehasonlítjuk, akkor bizonyos csoportokat tudunk megkülönböztetni a halálokok között. Az erre vonatkozó összehasonlítást öt évre (1930, 1960, 1970, 1977 és 1984/1985) végeztük el, és ennek alapján a következő differenciáltípusokat tudjuk megkülönböztetni [7] : Amennyiben a hat típust az öt időpontra a haláloki struktúra szempontjából meglehetősen különböző két nemre vonatkozóan külön alakítjuk ki, összefoglalóan a következőket állapíthatjuk meg (az 1984/1985. évek átlagának adatait a 8. sz. tábla tartalmazza): gümőkór: mindkét nemnél az első két időpontban és a nőknél 1977-ben,,D, a férfiaknál 1970-ben és 1977-ben, valamint 1984/1985-ben C, a nőknél 1970-ben A, 1984/1985-ben,,E típus egyértelmű a nem mezőgazdasági fizikaiak halandósági többlete; daganatok: minden időpontban, mindkét nemnél,,e típus egyértelmű a szellemiek kiemelt halandósági többlete, a különbségek különösen a nőknél jelentősek, bár csökkenő jellegűek (de még mindig kétszerese a parasztságénak, a férfiaknál egynegyednyi a többlet); cukorbaj : a férfiaknál minden időpontban és a nőknél az első két időpontban E, a nőknél 1970-ben és 1977-ben,,D, 1984/ 1985-ben C típus; csaknem egyértelmű itt is a szellemiek halan

8 H A L A N D Ó SÁ G I K ÜLÖNBSÉG EK M A G Y A R O R SZÁ G O N 247 dósági többlete, csak a két utóbbi időpontban a nőknél tapasztalunk a nem mezőgazdasági fizikaiaknál magasabb halandóságot; a maximum és minimum közötti differencia erősen csökkenő, de a férfiaknál még mindig több mint kétszerese, a nőknél csak 60 százalékos; szívbetegségek: a múltban elég tarka a kép; 1930-ban a férfiaknál szellemi-, a nőknél munkás-maximum, mindkét nemnél paraszti-minimum (ez utóbbi kormegállapítási okokból, mivel akkor még itt gyakori volt az öregség mint halálok): 1960-ra is vegyes a kép: férfiak: F, nők:,,b típus, a hetvenes évekre már kialakultabb a helyzet: a parasztság túlsúlya mellett a férfiaknál,,b, munkás-minimum, a nőknél A, szellemi-minimum. A legutolsó 1984/1985-ös évben a férfiak F egyötödnyi szellemi többlet a nem mezőgazdasági fizikaihoz képest, a nőknél A típus 20%-os paraszti többlet a szellemi-minimumhoz képest; agyérbetegségek: a harmincas évek kivételével a következő három időpontban és mindkét nemnél A típus: a különbség itt a férfiaknál jelentősebb (60 százalékos, a nők egyhatodnyi különbségével szemben), 1984/1985-ben mindkét nemnél paraszti többlet a szellemi-minimumhoz képest, a nőknél jelentősebb különbséggel; légzőszervi betegségek: a férfiaknál minden időpontban és a nőknél 1930-ban, 1970-ben és 1984/1985-ben A típus, a nőknél a másik két időpontban C típus, szinte egyértelmű a paraszti halandósági többlet; a különbség a szellemieknél a férfiaknál igen jelentős: több mint kétszeres, a nőknél a differenciák kisebbek (kétötödnyi) ; emésztőszervi betegségek: míg 1930-ban mindkét nemnél A típus (a bélhurut gyakori előfordulása miatt), addig azóta a férfiaknál egyértelmű,,e típus, a nőknél ez csak 1960-ban mutatkozott, 1970 óta ott a,,d típus uralkodik. A szellemi férfiak többlethalandósága egyharmadnyival, a nem mezőgazdasági fizikai nőké pedig 40 százalékkal magasabb a parasztokénál; balesetek: a férfiaknál mindig, a nőknél 1930-ban munkás halandósági maximum, de a minimum hol a szellemiek, hol a parasztság között mutatkozik (1970-től a munkások halandósága a minimumot mutató parasztokénál a férfiaknál egyharmadnyival magasabb) a nőknél 1960 óta az,,e típus uralkodik, a különbség a parasztokkal szemben csak 15 százalékos; öngyilkosság: a férfiaknál 1930-ban, a nőknél mindig az,,e, a férfiaknál 1960 óta a,,c típus uralkodik. A nem mezőgazdasági munkás férfiak között az öngyilkosság előfordulása majdnem kétszerese a szellemiekének; a szellemi nők között ben 70, /1985-ben százalékkal magasabb a parasztokénak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a halandóságban továbbra is mutatkoznak jelentős társadalmi különbségek. Ezek nagysága, formája és egymáshoz való viszonya erősen változott az elmúlt évtizedekben. További kutatása azért is fontos, hogy a különbségek tényleges okai feltárásával azok nagysága is csökkenthető legyen [8].

9 248 DB. KLINGER ANDRÁS A különbségek részleteinek megbízhatóbb feltárását teszi lehetővé az a kutatás, amely az 1980-as halálozási lapoknak az as népszámlálás kérdőíveivel történő egyedi egyeztetésen alapult. Ez lehetővé teszi nem csupán a nagy átfogó rétegek vonatkozásában, hanem foglalkozási csoportok, sőt egyéni foglalkozások alapján a halandósági különbségek feltárását. A következőkben e kutatás főbb eredményeit ismertetjük. 11. RÉSZLETES HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEK 1980-BAN Az 1980-as halandósági adatok lehetőséget nyújtanak a részletesebb elemzéshez. E vonatkozásban azáltal, hogy a társadalmifoglalkozási helyzetre vonatkozó információ párosításra kerültek, az adatok minősége erősen javult. Azonos tartalmú információk szerepelnek az élő népesség (az 1980-ban a népszámlálás során összeírt népesség) és a meghalt népesség (az évi halálozások) vonatkozásában a foglalkozásra, a foglalkozási viszonyra, a munkáltatóra, de az iskolai végzettségre, lakóhelyre vonatkozóan is. Ezen összefoglalásban az előző fejezetben közöltekhez hasonlóan a társadalmi-foglalkozási csoportosítás adatait mutatjuk be (a személyek saját jelenlegi vagy utolsó, ill. eltartóik foglalkozására támaszkodva). Ez a megbízhatóbb adattartalom lehetőséget biztosít arra is, hogy az előzőekben adott időbeli összehasonlításban csoportosításokhoz képest két vonatkozásban bővítsük vizsgálatunkat, így: részletesebb foglalkozási csoportosítást alkalmazhatunk (a nem mezőgazdasági fizikaiak, ill. a szellemiek csoportján belül); a haláloki csoportosítást is bővíthetjük a legfontosabb előforduló halálokok tekintetében. Terjedelem adta kötöttségek miatt itt nem számolhatunk be ezen kutatás összes eredményéről, csak bizonyos főbb megállapításokra szorítkozhatunk.2 A leglényegesebb megállapítások az ún. Type of social mortality -ra vonatkoznak különböző bővebb haláloki csoportokra vonatkoztatva. (9. és 10. sz. táblák.) Ennél már az előző fejezetben is alkalmazott tipizálást használjuk, három alapcsoport standard mortalitásának egymáshoz való viszonyát (maximum közepes minimum), a két nem tekintetében. Az általunk kiemelt halálokok az évi mortalitás 96%-át képviselik, így összességében általános képet adnak a halandóság halálok: társadalmi réteg összefüggéseiről. 2 Szükséges annak a m egjegyzése, hogy az 1980-ra vonatkozó itt közölt adatok bizonyos mértékben eltérnek az előző fejezetben szereplő 1979/80-as évek átlagára vonatkozó adatoktól. Ez nem csak annak az eredménye, hogy itt egy év halálozási adatai szerepelnek a nevezőben, hanem az is, hogy a meghaltak foglalkozási ismérvei a népszámlálásnál szereplő bevallás szerint kerültek feldolgozásra, nem pedig a halálozási statisztikai lapokon az anyakönyvezés alkalm ával szereplő nem teljesen homogén bevallások alapján. E tény az egyes m ég standard arányszám ok tekintetében is bizonyos m ég trendbeli eltéréseket is okozhat.

10 H A L A N D Ó SÁ G I KÜLÖ NBSÉGEK M A G V A E O E S Z A G O N 249 A fertőző betegségek közül itt is a légzőszervi gümőkór került csak kiemelésre. Ez 1980-as adatok szerint mindkét nemnél a nem mezőgazdasági többletet mutatja, azzal a különbséggel, hogy a férfiaknál a szellemieknél van a minimum (С-típus), a nőknél a parasztságnál (D-típus). A maximális érték a nőknél nagyobb (40%-os többlet a férfiak 20%-os többletével szemben), a minimum viszont a férfiaknál kiugróbb (a szellemieknél 47%-os az érték). A nem mezőgazdasági fizikaiak rétegén belül relatíve a segédmunkásoknál a legnagyobb az előfordulás (17%-os töblettel), a nőknél a kereskedelem dolgozóinál (32%-os töblettel); minimális értéket a férfiaknál az iparban, a nőknél a közlekedésben találunk. A szellemi dolgozóknál a maximum a férfiaknál az igazgatási-gazdasági foglalkozásúaknál (11%), a nőknél a műszakiaknál található, a minimum az egészségügyi-oktatási, ill. az igazgatási-gazdasági foglalkozásúaknál. A daganatok halandósága is eltérő képet mutat a két nemnél. A férfiaknál,,d, a nőknél E típust találunk; a munkás férfiak maximuma 11%-kal, a szellemi nőké pedig 19%-kal haladja meg az átlagot; mindkét esetben a parasztságnál találjuk a minimumot (az átlagnál 21, ill. 38%-kal kevesebbet mutatva). A munkásságon belül a férfiaknál a szállításban, a nőknél a kereskedelemben leggyakoribb relatíve a rákhalandóság, az építőiparban a legritkább. A szellemi dolgozók közül mindkét nemnél a műszakiaknál a legritkább, a férfiaknál az igazgatási-gazdaságiaknál, a nőknél az ügyvitelieknél a leggyakoribb (de az átlagtól való eltérés nem túl nagy 7-8 % ). ' '' ' A daganatos halálozások a különböző lokalizáció szerint elég nagy eltéréseket mutatnak a halandóság társadalmi típusaiban. A férfiaknál valamennyi megfigyelt rák fajtánál a nem mezőgazdasági fizikaiak halandósága a legmagasabb, a vastagbélrák kivételével, ahol a szellemieknél találjuk a maximumot. A kiugrás különösen a légzőszervi daganatnál feltűnő, ahol a munkásság értéke 18%-kal haladja meg az átlagot. A vastagbélnél pedig a szellemiek halandósága van 53%-kal az átlag felett. A típusok azonban eltérnek: a munkás-maximum mellett 2 esetben a szellemiek mutatják a minimumot (С-típus); a gyomor és prostata daganatnál; másik két esetben a parasztok (D-típus); a végbél- és a tüdőráknál. A minimum értéke különösen a gyomorráknál (szellemi 35%-kal az átlag alatt) és a vastagbélnél (paraszt 41%-kal az átlag alatt) számottevő. A nőknél 3 lokalizációnál szellemi-többletet és paraszti-minimumot találunk. A kiugrás különösen az emlő- és a tüdőráknál számottevő (60, ill. 42%-kal az átlag felett, és ezeknél a paraszt nők halandósága az átlag felét sem éri el); de a vastagbélnél is megmutatkozik a jelentős különbség. A másik két esetben a munkás nők halandósága mutatja a maximumot: a gyomorráknál 21%-ot (a minimum is a szellemieknél van, 28%-kal az átlag alatt) és a végbélráknál (18%-kal, a paraszt nők 32%-os átlagtól való elmaradásával). A munkásságon belül nem nagyon mutatkozik minden esetben nagy kiugrás (akár negatív, akár pozitív) a különböző lokalizációjú

11 250 DR. KLINGER ANDRÁS rákfajták mortalitásánál. A férfiaknál kiugróan magas értéket a gyomorráknál a segédmunkásoknál, a vastagbélráknál a kereskedelmi és közlekedési fizikaiaknál, a tüdőráknál a közlekedési és ipari munkásoknál; a nőknél a vastagbélráknál az ipari és kereskedelmi munkásoknál, a tüdőráknál és a mellráknál a kereskedelem dolgozóinál találunk. A szellemi dolgozók között jóval kisebbek a szóródások. De kiemelendő, hogy mindkét nemnél az igazgatásigazdasági foglalkozásúaknál találjuk a számottevőbb maximumot a gyomor-, a nőknél a vastagbél-, mindkét nemnél a végbél-, a tüdőés a férfiaknál a mellráknál. A cukorbaj halandóság mindkét nemnél munkás-maximumot és paraszti-minimumot mutat (D-típus); a szóródás a maximumot nézve a nőknél (32%), a minimumot nézve a férfiaknál (60%) a nagyobb. A munkásságon belül mindkét nemnél leggyakoribb ez a halálok kereskedelmi fizikaiaknál (59, ill. 33%-os többlettel), legritkább a segédmunkásoknál. A szellemieknél a férfiaknál az ügyvitelieknél, a nőknél az igazgatási-gazdasági foglalkozásúaknál találunk többletet (13 14%). A keringési rendszer betegségei egészének halandósága mindkét nemnél С-típusba tartozik: a szóródások elég kicsik általánosságban: a munkások maximuma 9, ill. 16%-kal haladja meg az átlagot; a szellemieké pedig 23, ill. 20%-kal marad alatta. A munkásságon belül mindkét nemnél a segédmunkásoknál találjuk relatíve a legtöbb keringési okú halálozást és a közlekedésben, ill. a kereskedelemben a legkevesebbet. A szellemi dolgozóknál mindkét nemnél az igazgatási-gazdasági foglalkozásúaknál találunk egy kismértékű többletet és a férfiaknál a műszakiaknál, a nőknél az ügyvitelieknél egy kismérvű pozitív előfordulást. A különböző szívbetegségek halandósága szociális vonatkozásban elég nagy eltéréseket mutat. A férfiaknál két esetben (magas vérnyomás, egyéb szívbetegségek) paraszti-többletet és szellemi-minimumot találunk (a maximumok 22, ill. 13%-os, a minimumok 32, ill. 49%-os eltérést mutatnak az átlagtól). Ugyancsak a férfiaknál egy esetben az infarktusnál a szellemiek többletével találkozunk (15%-kal és itt a paraszti-minimum 33%-kal van az átlag alatt). A férfiaknál az egyéb ischaemiás szívbetegségnél és a nőknél mind a négy kiemelt szív haláloknál a munkásság mutatja a halandósági maximumot (legmagasabbat a női infarktusnál 21% -ot, de 16%-ot az egyéb ischaemiás betegségnél is). A minimum egy esetben a parasztságnál mutatkozik (a női infarctusnál 34%-kal), a többi esetben a С-típus az irányadó (a szellemi-minimum különösen a női magas vérnyomásnál számottevő: 44%-os). A munkásságon belül kiemelkedő előfordulást a férfiaknál nem nagyon találunk; talán a segédmunkások nagyobb magas vérnyomás, ill. az ipari és közlekedési munkások nagyobb infarktus halandósága érdemel figyelmet; a nőknél az előbbi inkább a szállítási, az utóbbi az ipari munkásoknál gyakoribb. A szellemi dolgozók között a magas vérnyomás a férfiaknál az egészségügyi-oktatási, a nőknél a műszaki foglalkozásúaknál erősen kiugró (42, ill. 33%-kal a szel

12 H A L A N D Ó SÁ G I K Ü LÖN BSÉG EK M A G Y A E O B S Z A G O N 251 lemi átlag felett); az infarktus és a nőknél az egyéb ischaemias szívbetegség alig mutat szóródást, az utóbbi a férfiaknál az ügyviteli dolgozók körében mutat erősebb maximumot (20%). A keringési rendszer betegségei közül az agyi érbetegségek halandósága a férfiaknál általában paraszti többletet mutat, a nőknél ez csak az agyvérzésre jellemző. A minimum a férfiaknál minden esetben, a nőknél az egyéb agyi érbetegségek és az érelmeszesedés kivételével szellemi-minimumot mutatnak. A maximum mindkét nemnél az agyvérzésnél a legszámottevőbb (különösen a férfiaknál, ahol 29, a nőknél csak 16%-kal meghaladva az átlagosat a parasztságnál). A minimum is itt a legnagyobb (45 49%-kal az átlag alatt). A parasztságnál a férfiak thrombózis és érelmeszesedés, a nőknél a munkások egyéb agyi érbetegségek és érelmeszesedés halandósági többlete szintén elég számottevő (10 és 19% közötti). A munkásságon belül az agyvérzés halandóság mindkét nemnél a segédmunkások körében a leggyakoribb és a férfiaknál a közlekedésben, a nőknél a kereskedelemben a legritkább. Hasonló a helyzet a férfiaknál a thrombózis esetében, de a nőknél ez a halálok a szállításban és az építőiparban mutat többletet. A többi agyi érbetegség kisebb szóródást mutat; az érelmeszesedés viszont a férfiaknál a segédmunkásoknál, a nőknél a közlekedésben kiugró. A szellemiek között igazi kiugró értéket csak a thrombózis halandóságában találunk: itt a férfiaknál az ügyviteli, a nőknél a műszaki foglalkozásúak halandósági gyakorisága haladja meg egyharmadával az átlagosat. A légzőszervi betegségek halandóságában mindkét nemnél a С-típus az uralkodó: a munkásság maximuma 15, ill. 20%-kal van az átlag felett, a szellemieké 49, ill. 22%-kal az átlag alatt. A munkásságon belül mindkét nemnél a segédmunkásoknál találunk kiemelkedően magas előfordulást, a nőknél még az építőipari fizikaiaknál is, a minimum a közlekedésben és a kereskedelemben mutatkozik. A szellemieknél ez a halálok csak a férfiaknál mutat szóródást: az ügyviteliek, ill. az egészségügyi-oktatási foglalkozásúak erősen kiugró előfordulást mutatnak, ezzel szemben az igazgatásiak jóval az átlag alatt maradnak. Az emésztőszervi betegségek halandósági többlete mindkét nemnél a munkásságnál mutatkozik (21, ill. 26%-kal), legkisebb a parasztságnál (30, ill. 39%-kal az átlagos alatt). A munkásságon belül a kereskedelem fizikai dolgozóinál mutatkozik erős többlet. A szellemiek között pedig az ügyviteli dolgozóknál. E haláloki csoportból kiemelten figyeljük meg az alkoholos máj zsugorodás halandósági különbségeit, amelynek alakulása hasonló az emésztőszervi átlaghoz; de a munkásság maximuma jóval magasabb (28, ill. 29%-os), a minimum a férfiaknál a szellemieknél jelentkezik (43%-kal az átlag alatt), a nőknél a parasztságnál (36%- kal alacsonyabb az átlagosnál). Mindez erősen összefügg az eltérő alkoholfogyasztási szokásokkal is.

13 252 DR. KLINGER ANDRÁS A hugy-ivarszervi betegségek halandósága hasonlóan munkásmaximumot és paraszti-minimumot mutat (a szóródás azonban a férfiaknál elhanyagolható, a nőknél a többlet 24, a hiány 36%-os). Ugyancsak alig van szóródás e tekintetben a munkásságon belül a férfiaknál, a nőknél a kereskedelmi fizikaiaknál és az ipari munkásoknál látszik erősebb kiugrás. A szellemiek sorában a férfiak az egészségügy-oktatásban, a nőknél az ügyvitelieknél találunk itt erős többletet. Az erőszakos halálokok egésze a férfiaknál munkás többletet mutat (26%-kal az átlag felett, amikor a szellemieknél 42%-os átlag alatti értéket találunk). A nőknél a munkások és szellemiek erőszakos halandósága csaknem azonos (mindkettő 17%-kal van az átlag felett, a parasztoké pedig 38%-kal alatta). A különböző baleseti fajtáknál eltérőek a típusok. Leggyakoribb a munkás többlet kivéve a női motoros jármű balesetnél, de ez vagy paraszti-minimummal (esés és egyéb balesetek a nőknél, ill. motoros jármű balesetek a férfiaknál) vagy szellemi-minimummal (esés és egyéb balesetek a férfiaknál) párosul. A legkiugróbb maximumot a férfiaknál az egyéb (főleg) üzemi balesetek (35%) és motoros jármű balesetek (26%) mutatja a munkásoknál, a nőknél a motoros jármű baleset (38% a szellemieknél), ill. az egyéb baleset (26% a munkásoknál). A minimum legszembetűnőbb mindkét nemnél a motoros jármű balesetnél mutatkozik a paraszti rétegnél. A munkásságon belül a motoros jármű baleset a férfiaknál természetesen a közlekedési fizikaiaknál a legkiugróbb (54%), a nőknél a kereskedelem (28%); az egyéb (főleg) üzemi baleset a férfiaknál az építőiparban, a nőknél a segédmunkásoknál a leggyakoribb. A szellemiek között a motoros jármű baleset a férfiaknál a műszakiak, a nőknél az egészségügyi-oktatási foglalkozásúak között a kiugró (29, ill. 17%-kal az átlag felett), az ügyvitelieknél, ill. a műszakiaknál a legritkább. Az egyéb (üzemi) balesetek a férfiak a műszakiak, a nőknél az ügyviteliek között mutatnak erős (30, ill. 25%-os) ugrást. Az öngyilkosság halandósága is erősen eltérő a két nemnél. A férfiaknál a С-típus az uralkodó (a munkás-maximum 25%-kal van az átlag felett, szellemi-minimum pedig 43%-kal az alatt). Ugyanakkor a nőknél az E-típust találjuk: a szellemiek halandósága 46%- kal van az átlag felett, a parasztoké 50%-kal az alatt. A munkásságon belül az építőipari fizikaiak között találunk a férfiaknál kiugróan magas értéket (30%-kal az átlagos felett), a nőknél pedig az iparban és a kereskedelemben (18 19%); viszonylag ritkább az öngyilkosság a férfiaknál a kereskedelmi, a nőknél az építőipari fizikaiak között (26, ill. 19%-kal az átlag alatt). A szellemi dolgozók között a legtöbb halálos végű öngyilkosságot az egészségügyi-oktatási foglalkozásúak között találjuk (a nőknél 19, a férfiaknál 10%-kal a szellemiek átlaga felett van e halálok előfordulása); legritkábban a férfiaknál az igazgatási-gazdasági, a nőknél a műszaki foglalkozásúaknál (12, ill. 17%-kal az átlag alatt).

14 H A L A N D Ó SÁ G I KÜLÖ N B SÉG EK M A G Y A R O R SZA G O N 253 E sokrétű kép összefoglalásául azt mondhatjuk, hogy a kiemelt 23 haláloki főcsoport vagy haláloki csoport közül a leggyakoribb az, ahol a munkásság mutat halandósági többletet. Ezek közül a két nemnél együtt 21 a С csoportba (a férfiaknál 13, a nőknél 8), 21 a D csoportba sorolható (férfiaknál 8, a nőknél 13). A parasztság 6 esetben kerül a maximumba, de ez mind A csoportot jelent (a férfiaknál 5, a nőknél 1 esetben). A szellemiek maximuma 8 esetben jelentkezik, de itt mindig a parasztok jelentik a minimumot (E csoport), ebből 2 tartozik a férfiak, 6 a nők közé. A 28 vizsgált csoportból 10 olyat találunk, ahol teljesen egyértelmű a két nemnél azonosan a halálok típusa. Ezek az alábbiak: С csoportba tartozik: a gyomorrák, a keringési rendszer betegség (együttesen), az egyéb ischaemiás szívbetegség, a légzőszervi betegségek; D csoportba tartozik: a végbélrák, a cukorbaj, az emésztőszervi betegségek, a húgy-ivarszervi betegségek; E csoportba tartozik: a vastagbélrák. E részletes vizsgálat 1980-ra vonatkozóan mint láttuk nemcsak a három nagy rétegre vonatkozóan ad információkat, hanem lehetőséget ad arra, hogy a nem mezőgazdaságiakat még, a szellemieket pedig 4 további csoportra bontsuk a foglalkozás jellegének megfelelően. így kiszámíthatók mindkét nemre vonatkozóan a halálozási arányszámok, ill. a standard halálozási arányszámok különbségei. A п. sz. táblázat tanúsága szerint a különböző korcsoportokban elég eltérő módon alakul a három alapvető társadalmi réteg halandósága. A két nemnél igen nagyok a különbségek a differenciák irányát illetően. A csecsemőhalandóságban egységes a kép a két nemnél. A parasztságnál a legmagasabb, a szellemieknél a legalacsonyabb a mutató (А-típus). A munkásságon belül a segédmunkások újszülötteinek halandósága a legkiugróbb, a szolgáltatásiaké a legalacsonyabb. A szellemiek között a számviteli-ügyviteli foglalkozásúak újszülötteinek halandósága a legmagasabb, az igazgatási-gazdaságiaké a legalacsonyabb. A gyermekhalandóság mindkét nemnél a szellemieknél a legalacsonyabb, de a férfiaknál a munkások, a nőknél a parasztok gyermekeinek halandósága a legmagasabb. A munkások rétegében e korcsoportban is a segédmunkások gyermekei között találjuk a legmagasabb halandóságot, az ipari munkásságnál a legkedvezőbbet. A szellemiek gyermekei között a számviteli-ügyviteli foglalkozásúaknál a legmagasabb, a műszakiaknál a legalacsonyabb a halandóság. A fiatal felnőttkorban mindkét nemnél a parasztság mutatja a legmagasabb, a szellemiek a legalacsonyabb halandóságot. A munkásságon belül a segédmunkások mellett még az építőipariak halandósága magas, a kereskedelmieké pedig alacsony. A szellemiek csoportjában a műszaki foglalkozású évesek halandósága a legmagasabb, az egészségügyi-oktatásiaké a legalacsonyabb.

15 254 DR. KLINGER ANDRÁS A z idősebb felnőttkorban mindkét nemnél a munkások halandósága a legmagasabb, de a férfiaknál a szellemieké, a nőknél a a parasztoké a legalacsonyabb. A munkások között a segédmunkás halandóság a legmagasabb, a férfiaknál a közlekedésben, a nőknél a kereskedelemben a legalacsonyabb. A szellemieknél a férfiaknál a számviteli-ügyviteli, a nőknél az igazgatási-gazdasági foglalkozásúak mutatják a magas, mindkét nemnél az egészségügyi-oktatásiak az alacsony halandóságot. Az időskorúak halandósága egyöntetűen a munkásságnál a legmagasabb, de a férfiaknál a szellemieké, a nőknél a parasztoké a legalacsonyabb. A munkások között öregkorban is a segédmunkások halandósága a legmagasabb, és a kereskedelem munkásainál a legalacsonyabb. A szellemiek között a férfiaknál a számviteli-ügyviteli foglalkozásba tartozottak, a nőknél az igazgatási-gazdaságiak mutatják a legmagasabb halandóságot 60 éves kor felett; legkedvezőbb a helyzet mindkét nemnél a műszaki foglalkozási csoportban. III. A HALANDÓSÁGI KÜLÖNBSÉGEKET BEFOLYÁSOLÓ ÉLETMÓDBELI TÉNYEZŐK A halandóság társadalmi-foglalkozási különbségeit nagyszámú tényező befolyásolhatja. Ezek kutatása sokrétű biológiai-orvosi-genetikai-környezeti, de szociológiai-demográfiai kutatást igényel. Ezek eredményeinek integrált elemzése adhatna csak választ arra vonatkozóan, hogy milyen elemek azok, amelyek egy-egy társadalmi réteg magasabb vagy alacsonyabb halandóságát okozza. Természetesen ezek a körülmények különbözőképpen érvényesülnek és hatnak a férfi és női népesség egyes korcsoportjaiban. E sok tényező közül most csak az életmódnak az egészségi állapotot meghatározó néhány elemét emeljük ki, és a rendelkezésre álló országos adatok segítségével közvetett összefüggést kívánunk bemutatni ezek társadalmi különbségei, ill. a halandósági differenciák között. A felhasznált mutatókat az októberi mikrocenzus adatfelvételéből vesszük, amikor Magyarország 14 éves és idősebb népességének 2%-ánál személynél kérdéseket tettek fel különböző egészségi és fogyasztási szokásaikra vonatkozóan. Az adatok az ország népességére reprezentatív eredményeket jelentenek. Érdeklődésünk szempontjából az alapvető társadalmi rétegek vonatkozásában 4 mutatót vizsgálunk: az illető személy saját bevallása szerint egészségi állapota a normálisnál rosszabbnak tekinthető; kövérnek véli magát (tehát erősen túltáplált); dohányzik; rendszeres alkoholfogyasztó. E mutatók amelyeket a 12., ill. 13. sz. táblázat tartalmaz jól jelzik, hogy az illető személy, milyen káros életmódot folytat (túltáplált, dohányos, rendszeres alkoholfogyasztó), amelyek hozzája-

16 H AL A N D Ó SÁ G I K Ü LÖN BSÉGEK M A G Y A R O R SZA G O N 255 rulhatnak az egészségi állapot rosszabbodásához és ennek alapján a halandóság magasabb szintjéhez. Ha a 14 éves és idősebb népesség egészét vizsgáljuk olyan standardizált mutatók segítségével, amelyek kiszűrik az egyes rétegek kormegoszlási különbségeit, ami bizonyos mutatók előfordulásánál meghatározó jellegű akkor a következő fő megállapítást tehetjük: mindkét nemnél a parasztsághoz tartozók tekintik legnagyobb mértékben egészségi állapotukat a normálisnál rosszabbnak; de ez az arány alig magasabb, mint a munkássághoz tartozóknál; a szellemi dolgozóknál az ilyen vélemény előfordulása mintegy egyötödével az átlagos alatt maradt (tehát ez a megközelítés erősen hasonlít a halandósági különbségek trendjéhez); a kövérnek tekintők aránya a férfiaknál a parasztságnál a legalacsonyabb, a másik két rétegnél azonos, a nőknél a két fizikai rétegnél találunk szinte azonos arányú túltáplált személyt, de közöttük a szellemiek már kisebb arányúak, egynegyedével elmaradnak az átlagostól; a dohányzók aránya a férfiaknál a két fizikai rétegben csaknem azonos (49 50%-os), a szellemieknél jóval alacsonyabb ennél (35%-os); a nőknél fordított a helyzet, közöttük a szellemiek dohányoznak gyakrabban (24%-ban), alig maradnak el tőlük a munkásnők (22%), legkisebb mértékben a parasztsághoz tartozók dohányoznak (16%); a rendszeres alkoholfogyasztók mindkét nemnél a parasztságnál a leggyakoribbak, és a szellemiek a legritkábbak; számottevő alkoholfogyasztót csak a férfiaknál találunk: arányuk a parasztságnál 28, a munkásságnál 21, a szellemieknél 8%-os. Az egyes alapvető rétegeken belül is látszanak jelentős különbségek. A nem mezőgazdasági fizikaiak rétegében az egyes foglalkozási csoportban tartozók szóródása a következő: a rossz egészségi állapotúak aránya 33 (építőipari munkások) és 19% (kereskedelem) között mozog a nőknél, ill. 21% (segédmunkások) és 15% között a férfiaknál; a kövérek aránya mindkét nemnél a közlekedési fizikaiaknál a legmagasabb (nők 10,.férfiak 8%) és az ipari munkásoknál a legalacsonyabb (9, ill. 5%); legtöbben az építőipari férfiak (54%) és a kereskedelmi nők (25%) dohányoznak, legkevésbé a kereskedelem férfiai (46%) és a közlekedési fizikai nők (13%); rendszeres alkoholfogyasztót a férfiaknál legnagyobb arányban az építőiparban találunk (23%), legkisebb mértékben a kereskedelemben (17%); a nőknél a különbségek a kis előfordulás miatt elhanyagolhatók. A szellemi dolgozók között a foglalkozás jellege szerint már kisebbek a szóródások, így: a rossz egészségi állapotban lévők aránya mindkét nemnél az igazgatási foglalkozásúaknál a legmagasabb (egyaránt 17%), az egészségügyi-oktatási foglalkozásúaknál a legalacsonyabbak (12%);

17 256 DR. KLINGER ANDRAS a kövérek aránya ugyanezen két csoport között szóródik (7, ill. 4 5% között); a dohányosok között a férfiaknál az egészségügy-oktatás mutatja a legkedvezőbb arányt (de ez is 33%-os), a másik három szellemi rétegnél 39%-os az előfordulás, a nőknél a műszakiak alatta maradnak az oktatási-egészségügyi foglalkozásúaknál (22 a 25%-kal szemben), itt leginkább az ügyviteli dolgozók mutatnak egészségtelen szokásokat (29%-uk dohányzik); a rendszeres alkoholfogyasztók a szellemi férfiak között szinte egységesen 9% -ot képviselnek, csupán az egészségügyi-oktatási foglalkozásúak kevesebbet (5% alatt). Kor szerint vizsgálva a négy mutató társadalmi differenciáit elég érdekes különbségeket találunk: az egészségi állapot vonatkozásában év között a parasztságnál igen erős kiugrást találunk: a rossz egészségi állapotúak aránya különösen a nőknél erősen meghaladja az átlagosat; év között a két fizikai réteg képviselői vegyesen, de kis eltéréssel jelölik legmagasabb mértékben rossz egészségi állapotban lévőnek magukat 60 év felett ismét inkább a parasztságnál mutatkozik ez gyakrabban, bár a legidősebb korcsoportban már kiegyenlített a helyzet; a szellemiek közt ez a vélemény minden korcsoportban a legkisebb, a kor előrehaladtával nem mutatkozik lényeges differencia e vonatkozásban; néhány kivételtől eltekintve a kövérek aránya a férfiaknál a munkásságnál a leggyakoribb; kivétel a éves korcsoport, ahol a parasztságnál, ill. az éves korcsoport, ahol a szellemieknél magasabb ez az arány; 30 éves kortól kezdve egyértelműen a paraszt férfiak kisebb súlyúak, mint a másik két réteghez tartozók; nőknél is az a kép alapvetően, hogy a legtöbb kövér a munkások között mutatkozik, de itt is vannak kivételek, ui. a 14 19, éves korcsoportban a mezőgazdasági fizikaiaknál a gyakoribb; de náluk eg3iértelmű, hogy a szellemiek jobban vigyáznak táplálkozásukra, közöttük a kövérek aránya minden korcsoportban a legkisebb, különösen a legidősebbeknél nagy az eltérés; a dohányosok aránya is igen eltérő módon alakul a két nemnél; a férfiaknál általában a parasztságnál találunk magas arányokat, csak a 20 éven aluliaknál, a 40 49, ill. a éveseknél magasabb egy árnyalattal a munkásoknál ez az arány; minden korcsoportban a szellemi dohányosok aránya a legkisebb, az átlagtól való eltérés 20 éven alul a legnagyobb (60%), de számottevő éves (egyharmadnyi), ill , valamint 80 éven felüli korban (egynegyednyi). A nőknél egészen más a helyzet: 40 éves kor alatt inkább a munkások, e fölött egyértelműen a szellemi foglalkozásúak dohányoznak; az átlaghoz viszonyított különbség különösen a kor előrehaladtával válik jelentőssé: a 60 éven felüliek kétszer-háromszor annyian dohányoznak, mint az átlag; legkevésbé 30 év felett a parasztsághoz tartozó nők dohányoznak és arányuk a kor előrehaladtával gyakorlatilag megszűnik;

18 H A L A N D Ó SÁ G I KÜLÖN BSÉG EK M A G Y A R O R SZA G O N 257 a rendszeres alkoholfogyasztók aránya mindkét nemnél minden korcsoportban a évesek kivételével a parasztságnál a legmagasabb; a különbségek főleg éves korban számottevőek; a szellemiek isznak minden korcsoportban legkevésbé, de a különbségek a kor előrehaladtával csökkennek: pl. a férfiaknál 50 év alatt még csak az átlagos 30 40%-a a rendszeres alkoholfogyasztó, de éves kor között a fele. Ezek a differenciák erős korelációt mutatnak a halandósági különbségeknél feltártakkal. Különösen azon eltérések tekintetében, ahol az általános képtől (magasabb fizikai, mint szellemi halandóság) való kiugrást tapasztalunk. Sok esetben a dohányzási és alkoholfogyasztási szokások kiugrásai főleg a női népességnél indokolják ezeket a jelenségeket. További részletes kutatások más tényezők számitásbavételével újabb egyértelműbb megállapítások megtételét teszik majd lehetővé. IRODALOM [1] Budapest Főváros Statisztikai Hivatalának Közleményei, 1877, X IV., 75. old. [2] Az M TA Értekezései a társadalomtudományok köréből, [3] L. mű 8. old. [4] Városi Szem le, évi száma, 967. old. [5] Dr. Szabady E gon : A m agyar halandóság társadalmi-gazdasági tényezőinek legújabb alakulása. Dem ográfia, évf old., Dr. Kiinger A ndrá s: A rákhalandóság társadalm i-foglalkozási különbségei M agyarországon. D em ográfia, évf., old.; Dr. Acsádi G y ö r g y : A differenciális halandóság. Bevezetés a demográfiába (szerk.: Dr. Szabady Egon). Budapest, old. [6] Dr. Szabady E gon : A csecsemőhalandóságot befolyásoló társadalmi és biológiai tényezők M agyarországon. D em ográfia, évf., old. [7] Lásd részletesebben: Dr. Klinger A ndrá s: A főbb halálokok gyakoriságának társadalmi és gazdasági tényezői M agyarországon. International Population Conference, részére készített dolgozat. [8] E kérdés tárgyalását lásd m ég : Dr. Kiinger A n d rá s: A halandóság társadalmi összefüggései, Szociológia, évi 1. sz old.