A művészet mint vizuális kommunikáció

Átírás

1 A művészet mint vizuális kommunikáció A művészeti kommunikáció modellje (kommunikációelméleti bevezetés) Szerző: Sepsi Enikő Lektor: Buda Béla

2 Bevezető Ebben az elektronikus tananyagban Ön megismerkedhet a vizuális kommunikáció néhány mai alapkérdésével. Ezeknek az alapkérdéseknek a megközelítéséhez néhány művészeti ágat emelünk ki, s ezeken a művészeti ágakon, azok érintkezési pontjain érjük tetten a művészetet mint az egyébként elég tág értelmezésű, s ezáltal körülhatárolatlan vizuális kommunikáció par excellence megjelenési formáját. Szükséges előismeret: a Kommunikációelmélet modul Elméletek és modellek a kommunikációról témaköre. A tananyag témakörei: I. A képzőművészeti kommunikáció Első rész: Jelentés a vizuális művészetekben Második rész: A kompozíció poétikája: lineáris és fordított perspektíva Harmadik rész: Az ikonográfiai elemzés, az ikonológiai módszer Negyedik rész: Képteológia, ikon II. Vizualitás az irodalomban, irodalom a vizuális műfajokban Első rész: Vizualitás az irodalomban Második rész: Irodalom és film Harmadik rész: Vizualitás a színházban III. A dokumentumfilm mint vizuális művészet Összegzés

3 Tartalom Első rész: A vizuális fordulat Második rész: A kognitív metafora Harmadik rész: A művészet mint vizuális kommunikáció modellje (kitekintés) Felhasznált irodalom

4 I. A vizuális fordulat Korunkban,melyet a látvány uralma, a vizuális felügyelet (Foucault), a képgyártás legkülönfélébb módja és a reprezentáció körüli viták kiélesedése jellemez, még mindig nem tudjuk, mik a képek, mi a kapcsolatuk a nyelvvel, és hogyan hatnak a nézőikre, s teremtő módon a világra is. A képpel szembeni gyanakvás a bibliai koroktól kezdve (Ne csinálj magadnak faragott képet!) a képromboláson keresztül a nyelvfilozófia vizuális reprezentációval kapcsolatos aggodalmáig, ikonofóbiájáig (Wittgenstein, Foucault, Deleuze, Lyotard, Derrida, Rorty) jutott el, s fokozatosan árasztotta el a művészet különféle ágait. A költészetben Pilinszky János fogalmazza meg az irodalom természettudományos egzaktságokat elirigylő tükör-korszakát. A Frankfurti iskola számára pedig a vizualitás uralma a tömegkultúrához és a fasizmus kultúrájának fenyegetéséhez köthető. A vizuális fordulat biztos jele az a diszkomfortérzés, mely interdiszciplináris jelleggel foglalkoztatja az intellektuális vizsgálódások széles skáláját. A vizuális művészetek vizsgálata nem maradt érintetlenül a fent leirt folyamatoktól, de nem járt az élvonalban, hiszen az angolszász művészettörténet még a nyelvi fordulat integrálásánál tart (a vizuális művészetekre mint jelrendszerekre, s a művészeti tárgyakra mint textualitással, diskurzussal telített alkotásokra tekint; a nézőiség pedig éppolyan problémákat vet fel, mint az olvasás különféle formái). A megújult érdeklődés Panofsky ikonológiája iránt is a képi fordulat jele. A nyugati festészet mesterműveire irányuló figyelmet tovább kell terelnünk a színház- és filmtudomány irányába, hogy a nyelvészeti/irodalmi és képi modellek fúzióját létrehozhassuk.

5 II. A kognitív metafora Johnson és Lakoff elmélete nyomán fogalmi metaforának nevezzük azt, amikor egy absztrakt fogalmat (pl. az élet) egy kevésbé absztrakt fogalom (utazás) felhasználásával értünk meg (az élet egy nagy utazás). A forrástartomány (utazás) segítségével érthetjük meg a céltartomány (élet) fogalmait. A kognitív nyelvészet a fogalmi metaforát megkülönbözteti a metaforikus nyelvi kifejezéstől. Az élet egy utazás fogalmi metaforát több, az életet az utazás témaköréből származó szavakkal fejezheti ki, ezeket metaforikus nyelvi kifejezéseknek hívjuk (pl. Válaszút előtt állok; Eltévelyedtem.). Vagyis a fogalmi metaforák nyelvi megnyilvánulásokban jutnak kifejezésre. Ám ha a gondolkodásunkat, cselekedeteinket irányító fogalmi rendszer metaforikus, akkor ezek a fogalmi metaforák nem csak a nyelvben nyilvánulhatnak meg, hanem a kultúra különféle médiumaiban, az emberi megismerés többféle területén is. Ezeket a megnyilvánulásokat a fogalmi metaforák nyelven kívüli megvalósulásának nevezzük. A fogalmi metaforák ilyen nyelven kívüli megvalósulásaként vizsgálható a filmek, a színház, az irodalom nem nyelvi szerkezete, képregények, szobrok, épületek, de a reklámok, a társadalmi jelenségek, a politika, sőt a mítoszok és az álmok is, de az olyan absztrakt jelenségek is, mint az erkölcs vagy a társadalmi szokások. A fogalmi metaforák átszövik a társadalmi, művészi, lelki-szellemi és kulturális életünket. A metaforákat nem csak a beszédünkben, hanem a nem-nyelvi valóságban is felfedezhetjük.

6 II. A művészet mint vizuális kommunikáció (modellalkotás) Ha elfogadjuk, hogy a művészeti alkotásban, valamint a befogadásban a tudatalattinak nagy szerepe van (l. a szöveggenetika eredményei, Charles Mauron Des métaphores obsédantes au mythe personnel c. műve, vagy Platón a megismerésről mint ráismerésről szól, stb.), s elfogadjuk azt is, hogy a tudatalatti úgy strukturálódik, mint a nyelv (l. Lacan, Rorty), akkor nagyon is elképzelhető, hogy a fogalmi metaforák vizsgálata a különféle vizuális művészeti ágakban fontos adalékot nyújthat a nyelv és a vizuális alkotás (a befogadó oldaláról: percepció) kapcsolódásainak feltárásához. Paul Ricoeur Az élő metafora c. könyvében bevezeti a Wimsatt-től kölcsönzött verbális ikon fogalmát, melyet a költői nyelv jelentésalkotásának megvilágítására használ: a költői nyelvben a szavak értelme és materialitása fuzionál ( le sens les sens, le sensible ), sokkal inkább, mint a nem-költői nyelvben, s egy önmagára hajló tárggyá, anyaggá (stuff) válik, mely valamilyen fiktív és virtuális tapasztalatot fogalmaz meg. Éppen az olvasás aktusa mutatja meg, hogy a költői nyelvben nem a jelentés és a hang összekapcsolódása elsődleges, hanem a jelentés és egy képfolyam (az emlékezetből feltörő érzéki lenyomatok, impressziók) összekapcsolódása. Ezt érti a jelentés ikonicitásán. (Ricoeur, 1975, 263.) A tananyag a szakirodalomban elszórtan költői színháznak, költői filmnek nevezett példákat részesíti előnyben ezen megfontolások mentén, jóllehet kiterjedhetne a plakátművészet, reklámművészet, szobrászat, építészet, stb. területeire is.

7 A művészet mint vizuális kommunikáció modellje kitekintés A Kommunikációelmélet modulban, az Elméletek és modellek a kommunikációról témakörben bemutatott iskolák és legismertebb kommunikációs modellek közül haszonnal alkalmazható a művészeti területre is a transzmissziós modell, a Shannon- Weaver-féle modell, különösen a zaj, zajforrás (csatornazaj, környezeti zaj, szemantikai zaj), valamint a kódolás-dekódolás tekintetében. Hiszen minden művészeti ág sajátos jelrendszerrel dolgozik, sajátos csatornákon kommunikál, s az adott nyelvet sajátos kódolási-dekódolási technikák, folyamatok jellemzik. Bizonyos, interaktivitással élő művészeti ágakban a Schramm és Osgood által megalkotott interperszonális, körkörös interpretációt leíró modell is jól alkalmazható, ahol az adó és vevő mindegyike egyben interpretáló, vagyis a bekódolás és a dekódolás állandóan cserélődik a két szerepben. A hazai szakirodalomban nincs jelen, ugyanakkor éppen a művészetet mint vizuális kommunikációt vizsgálók számára érdekes hozadéka lehet Brown holografikus modelljének vagy a lengyel származású Benoit Mandelbrotnak a fraktálokra épülő kommunikációs modelljének alkalmazása (a számítógépes grafikára nagy hatással volt). C. David Mortensen, Communication: The Study of Human Communication (New York: McGraw-Hill Book Co., 1972), 2. rész: Communication Models.

8 Fraktál-modell, káosz-elmélet és vizuális kommunikáció A fraktál egy olyan forma, mely ugyanannak az eljárásnak, formulának a végtelen ismétléséből születik (l. a háromszögből felépülő mintázatot). Fraktálformák, mintázatok a természetben mindenütt megtalálhatóak: a brokkoliban, egy hópehelyben. Mandelbrot felfedezése a számítógépes grafikában természetes tájképek kreálását tette lehetővé, de a piacgazdaság és az időjárás területén sem bizonyult haszontalannak (dinamikus rendszerekről lévén szó), sőt a leadership-elméleteket is megtermékenyítette (Margaret J. Wheatly). Mind a fraktálok, mind a káoszelmélet esetén kulcsfogalom a kezdeti körülményektől való érzékeny függőség ( sensitive dependence on initial conditions). Ebből az alaptételből származik a pillangó-effektus közismertebb fogalma. A jósolhatóság gátja a kezdeti kondíciók megismerésének nehézsége.

9 A XX. század a befogadáselméletek százada A tananyagban több témakörben leitmotívként felbukkanó Malom és kereszt (Lech Majewski 2011-es filmje) idősebb Pieter Bruegelnek a bécsi Kunsthistorisches Museumban található festménye, a Keresztvitel alapján (l. Képzőművészeti kommunikáció c. témakör) az időt és az időt uraló Teremtőt jeleníti meg a malom, míg a szenvedéseket elviselő embert az imitatio Christi jegyében a kereszt szimbolizálja (a film narratívát és időbeli kiterjedést ad a festménynek). A képzőművészeti kommunikáció c. témakör képelemzésében láthatjuk, hogy a korabeli környezet értette az ikonográfiai utalásokat, míg a mozgókép az egységes interpretációs sémák szétesésekor született (l. A dokumentumfilm mint vizuális művészet c. témakört). A film narratívája ezt a hiányzó interpretációs mezőt állítja helyre, vagyis rituális funkciója van, s egyúttal felhívja a figyelmet a befogadás rituális aktusára mint átmeneti rítusra (Van Gennep: Les rites de passage), az értelmezés korunkban kitüntetett jelentőségére.

10 Mit jelent egy képet megérteni? Franz Marc: A mandrill, A Képzőművészeti kommunikáció c. témakörben is említett A mandrill című Franz Marc által 1913-ban, a Kunsthalléban kiállított kép esete mutatja, mennyire fontos, hogy a közönség képes legyen dekódolni a látottakat, vagyis ismerje a képi konstrukció adott nyelvezetét, s általában a látás nyelvét. A képet ugyanis erős üveggel kellett óvni a dühödt képrombolóktól. Gustav Pauli 1921-es írásában az indulatot a meg-nem-értéssel, a megértést a közömbösséggel kapcsolja össze. A megértés kialakítása érdekében: 1. A művészt kellemes emberként mutatja be 2. Bemutatja fejlődését korai hősi haláláig (szimpátiát ébreszt) 3. Az expresszionizmus magyarázatát adja, Marc művészeti ideáit mutatja be 4. Pauli a kép kvalitását hangsúlyozza 5. Hasonlóságokat és asszociációs lehetőségeket kínál fel (ezeket hiányolta a néző ingerülten a képen): nem hasonlít-e egy nemes régi üvegfestmény villódzásához? A látogatók indulatát az váltotta ki, hogy nem voltak képesek felismerni a motívumot (Pauli = Hermész az istenek és emberek között).gadamerhez hasonlóan a megértést a hagyomány-összefüggésbe való bekerülésként fogja fel (Bätschmann: az újnak az ismerthez való hasonítása: kulturális asszimiláció).

11 Brehm: Az állatok világa (Így néz ki egy Mandrill pávián) Ezt tudták a hamburgiak

12 Amit nem tudtak. Panofsky magyarázata Nem ismerték a stílust. Panofsky az asszimilációt átértelmezésnek nevezi (a kép megértéséhez és leírásához az ábrázoló elemeket át kell értelmeznem, vagyis egy ábrázolt dolog jeleként kell megértenem). De vajon a képet értjük-e meg akkor, amikor felismerjük, hogy mit ábrázol? Az ábrázolt tárgyat és tényállást nem sikerült azonosítania a hamburgi közönségnek. Ha képes azonosítani az ábrázolt tárgyakat, tényállásokat, és azok kifejezését, megértette a jelenségértelmet (előfeltétele a magasabb értelemrétegek megismerésének), ám: Mindnyájan tudjuk, milyen egy majom, ám ahhoz, hogy ezen a képen felismerjük, az kell, hogy ( ) be legyünk állítva a kép formaalakítását meghatározó ábrázolási elvekre. Hogyan néz ki egy mandrill? Melyik ábrázolást használnám ennek bemutatására? Ha Marc képe állna csak rendelkezésre, a mandrillok kinézetéről beszélnénk-e, vagy arról, miként festett F. Marc? Helyesebb volna azt mondani: egyvalami az ábrázolt dolog megértése, és megint egy másik a képé? Panofsky elgondolását utóbb megerősítette a dolog megértésének primátusát hirdető gadameri tézis ( aki megértésre törekszik, annak össze kell kapcsolódnia azzal a dologgal, ami a hagyományban szóhoz jut) Az ábrázolt dolog a lényeg, s az ábrázolás járulék? Ez a kérdés rávilágít a nyugateurópai festészet és pl. a távolkeleti festészet közötti alapvető, kozmológiai vonatkozásokig visszavezethető különbségekre. PANOFSKY 1984, ; BÄTSCHMANN 1992,

13 A módszer kiegészítése: előzetes ismeretek és a fantázia működése Az oktatási anyag a kommunikációra mint közvetítő folyamatra összpontosít, de sok ponton implikálja a fantáziát és a művekre vonatkozó ismereti kontextusokat, ezekben pedig izomorfia mutatkozik a műalkotás szerkesztési módjával, illetve annak történeti evolúciójával kapcsolatban. A befogadó ismeretei kellenek a megértéshez és a mű által mozgásba hozott fantáziában jön létre a hatás. Maga a fantázia és azt kísérő sokféle kognitív folyamat lényegi tulajdonságai fejeződnek ki, erősödnek fel a különféle művészeti ágakban, műfajokban, illetve magában a műben.

14 Felhasznált irodalom Blaskó Ágnes-Margitházi Beja (szerk.) 2010: Vizuális kommunikáció. Szöveggyűjtemény, Budapest, Typotex. (különösen: William J, Thomas Mitchell: A képi fordulat, ) Bätschmann, Oskar 1992: Bevezetés a művészettörténeti hermeneutikába, Képek elemzése, Corvina kiadó, Budapest. Duthuit, Georges 1974: Représentations et présence. Premiers écrits et travaux ( ), Paris, Flammarion, Horányi Özséb (szerk.) 2003: A sokarcú kép, Typotex. Kiss Attila A.-Szőnyi György Endre (szerk.) 2003: Szó és kép. A művészi kifejezés szemiotikája és ikonográfiája, Ikonológia és műértelmezés 9, Szeged, JATEPress. Kövecses Zoltán 2005: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe, Budapest, Typotex. (különösen: A fogalmi metaforák nyelven kívüli megvalósulása c. fejezet, ) Lakoff, George Johnson, Mark 2003 (átdolgozott kiadás): Metaphors we live by, Chicago, University of Chicago Press. Panofsky, Erwin 1984: A jelentés a vizuális művészetekben, ( szerk. Beke László), Gondolat Kiadó, Budapest. Ricoeur, Paul 1975: La métaphore vive, Párizs, Seuil. Az élő metafora. Osiris kiadó, Budapest, Szőnyi György Endre 2004: Pictura & scriptura. Hagyományalapú kulturális reprezentációk huszadik századi elméletei, Ikonológia és Műértelmezés 10, Szeged, JATEPress. W.K. Wimsatt et M. Beardsley 1954: The Verbal Icon, University of Kentucky Press.

15 További ajánlott irodalom Giraud, Pierre 1962 (3. kiadás): La sémantique. Presses Universitaires de France, Paris, Que sais.je? N o 655. Groupeµ1992: Traité du signe visuel. Pour une rhétorique de l image, Seuil. Lakoff, George 1987: Women, Fire and Dangerous Things. What Categories Reveal about the Mind. The University of Chicago Press, Chicago Lakoff, George Johnson, Marc 1999: Philosophy int he Flesh. The Embodied Mind and the Challenge to Western Thought. Nasic Books, New York. Nyíri Kristóf: A gondolkodás képelmélete. S. Nagy Katalin: A vizualitás, mint korunk gyermekbetegsége Szegedy-Maszák Mihály 2007: Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata. Kalligram. Szilágyi N.Sándor 1997: Hogyan teremtsünk világot? Rávezetés a nyelvi világ vizsgálatára. Erdélyi Tankönyvtanács, Kolozsvár. Töreky Ferenc 2002: Vizuális kommunikáció, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

16 Ikonok Ikonok vissza a legelejére Ugrás a tartalomjegyzékre Hallgatható médiaanyag Film média Külső forrás (pl. csatolt pdf) Külső web forrás Kérdések feladatok Fontos anyagrész