müterem 90 ÉPÍTÉSZ IRODA BT. Tolna, Garay utca 18. Mobil: 30/

Átírás

1 müterem 90 ÉPÍTÉSZ IRODA BT. Tolna, Garay utca 18. Mobil: 30/ A TOLNAI SELYEMGYÁR TÖRTÉNETE Tolna, 2013 KUTATÁSI TANULMÁNY Készítette: Lajtai Zoltán építész 1

2 Légi fotó kelet felől 2003 E kutatási tanulmányt a Tolna, Bezerédj Pál tér 1. (hrsz.: 457/9) alatti volt selyemgyár építészeti és ipartörténeti műemlék együttes fonoda főépületének bővítéséhez készítettük. A tulajdonos - a TOLNATEXT Bt. (Tolna, Bezerédj Pál tér 1.) részére tervezett engedélyezési tervben, a fonoda főépületet bővítjük - technológiailag meghatározott helyen - a Duna-holtág felé a vízmedence területére (77. hivatkozású helyszínrajzon és 3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon). E tanulmány a kötelező résznél többet tartalmaz, mert az egész gyárépület együttes építéstörténetét feldolgozza (esetenként helytörténeti jelentőségű történeti leírásokkal), de a törvényben megkövetelt szakmai részletességet csak az érintett épületnél tudtuk biztosítani, például épületfelmérés csak a fonoda főépületéről készült (1. melléklet). A rendezési terv (Pécsépterv Csaba Gyula 2004, kivonat 2. melléklet) - az ipari üzem igényeire reagálva lehetővé tette a telek további beépítését (max.: 60%-ig). Emiatt is tekintettük át a teljes gyártörténetet. A műemlék épületek modern gyárépületekkel - a város felől teljesen elépítettek, ugyanakkor a Duna-holtág felé is annyira körbeépült újabb kevéssé illeszkedő - épület dobozokkal, hogy a műemlék védelmi rendelet műemléki környezet nélküli védelemről szól. A tulajdonos másik beépítést is igényelt, a védett épületektől délre, egy 2005-ben épült földszintes csarnok (77. hivatkozású helyszínrajzon és 3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon) további azonos jellegű nagyobb arányú bővítését. A város a Duna-holtág partján városi köztereket-parkokat hoz létre. Ez is indokolta, hogy olyan egységes beépítési és építészeti koncepciót dolgoztunk ki, amely a műemlék látványát a Duna-holtág felől javítja, és a további beépítések számára is irányadó (3. melléklet vázlattervi helyszínrajzon). 2

3 Magyarországon legelőször 1680-ban, Pellérden gyártottak hernyóselymet. Mária Terézia, majd fia, II. József is a szívén viselte a selymészetet, újkori korszakának alapjait gróf Széchenyi István rakta le. Kortársa, Bezerédj István, a haladó gondolkodású nemes, a Tolna megyei Szedres alapítója, hídjai birtokán létesített selyemfonodát és szövödét. Szedres a hernyótenyésztés érdekében telepített szederfákról kapta a nevét. Bezerédj István unokaöccse és örököse Bezerédj Pál 1, akinek maga Deák Ferenc javasolta, hogy foglalkozzon az iparral. A tolnai selyemgyár építéstörténete: 1879-ben Bezerédj Pál röpiratban fejti ki a selyemgubó tenyésztés jelentőségét és módjait. Az itt lefektetett elveket a kormány magáévá tette, és megbízta a program keresztülvitelével ban Bezerédj Pál vezetésével megalakult Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség, melynek működése által a magyarországi selyemtenyésztés világhírűvé vált (Európában Olaszország és Franciaország után a harmadik). A Szekszárd központú Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség létrehozásával rövid időn belül olyan országos szakember hálózatot teremtett meg, amely segítségével tíz év múlva már egy millió kilogramm feletti gubómennyiséget állítottak elő. Bezerédj Pál munkássága előtt neves selyemtermelő országok szakemberei is elismeréssel adóztak. Munkájáért nem fogadott el ellenszolgáltatást, sok esetben pedig a saját pénzéből fedezett különböző selymészeti kiadásokat. Először a gubótermesztést fejlesztette fel, mely sok ezer család számára tette lehetővé a megélhetést. A sikeres gazdákat, szőlőtermelőket kevésbé lehetett bevonni, elsősorban a szegényeket segítette a program, amely a selyemhernyó-tenyésztés, gubótermelés központjává tette Tolna megyét. Persze mindenki örült, mert nagyobb biztonságot is jelentett a fejlődő termelési ág. Egyik helyi lap február 2-án megjelent számában írta: Ha be találnának köszönteni a szomorú napok, és Szekszárd kincsét a szőllőt elpusztítja a Phyloxera, hát lesz a szegény embernek miből megélni, nem fog kelleni kivándorolnia. Ez nem képzelődés, ez tény után az éves gubótermelés már meghaladta a 100 tonnát. Ezt a mennyiséget az országban található néhány fonóorsóval már nem lehetett feldolgozni. Mivel a feldogozott termékkel akkor is nagyobb nyereséget lehetett elérni, mint a nyersanyag eladásával, ezért Bezerédj modern selyemfonodákat építtetett, köztük a tolnait, amely az első volt a mai Magyarország területén. Az eredeti elképzelések szerint Szekszárdon (ahol Bezerédj az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőséget is létrehozta) létesült volna fonoda, de ott nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű víz, ezért a Duna-holtágnak köszönhetően Tolnára került az üzem március 29-én - az új selyemfonoda létesítésével kapcsolatban az egyik újság a következőket írta: Kilátás van arra, hogy megyénkben előbb-utóbb egy selyemfonoda létesíttetik, s ezért már most alkalmaznak megyei munkáslányokat Újvidéken és Pancsován, hogy e szakban is jártasságot szerezzenek. (Tolnáról is többen voltak a két gyárban tanulni.) március 22-én Bezerédj Pál bejelentette a Földművelődésügyi Minisztériumnak, hogy a selyemfonó Tolnán leendő felállítása határozottan indokolt. A gyár építésére Engedélyt kért. Bejelentette, hogy Tolna község képviselő testülete november 19-én tartott gyűlésén a gyár építéséhez megszavazta, hogy a telket ingyen felajánlja a kincstárnak és ad téglát. 1 Bezerédj Pál két fényképe (selyemgyári emlékszoba) 3

4 1894. április 30-án a Földművelésügyi Minisztérium megadta az építési engedélyt szeptember 14.én Bezerédj Pál a Fölművelésügyi Minisztériumnak bejelentette 2, hogy Tolna község képviselő testülete április 8-án Ft összeget szavazott meg telekvásárlásra. Ebből vásárolta meg az alábbi telkeket: 3 számú telket Ft-ért sz. bírói úton Összesen: Ft-ért téglára maradt: Ft Ez összesen: Ft A Ft bőven elegendő a tégla megvételéhez. Kérte az adásvételi szerződések jóváhagyását. A selyemfonoda számára kiválasztott terület a holt-dunapartnak azon a szakaszán van, ahol a magas partszakasz a legközelebb kerül a vízhez. Ez a volt tolnai vár feltételezhető területe. Itt volt a barokk városközpont központi tere is, a Festetich utca végén, annak kiszélesedésével. 3 Egy részét a község már korábban telekként elfoglalta az 1812-es térképen 4 és 1860-as kataszteri térképen 5 is láthatóan, és az 1890-es térképen a megvásárolandó telkek is láthatóak. 6 A fonoda feltehetően előre megtervezett, de később megépült - második tornya az utca tengelyébe került, és az utcán már messziről jelezhette, a részleteiben is megformált épülettel, az új technikai kor iránti tiszteletet. 7 A teljes fonoda város felőli oldalán az épület két tornya által kijelölt tengelyben szép park készült, 8 előtte a megmaradt tér felé épült fel a díszes tiszti lak emeletes épülete október 23-án Bezerédj Pál a Földművelésügyi Minisztériumnak bejelentette, hogy két községi telek átadására a Vármegyei Törvényhatóság az engedélyt jóváhagyta. A szerződés jóváhagyását kérte november 14-én Festetits Andor Földművelésügyi Miniszter jóváhagyta. 10 A fonoda építése nem kezdődött meg olyan gyorsan, mint ahogy azt a tolnaiak várták, ezért már kételkedni kezdtek január 30-án megjelent számában a Tolna megyei Közlöny közölte, hogy hiábavaló a hitetlenkedés, mert február 10-én a község által adott telken megkezdődik 2 Bezerédj Pál szept. 14-i beadványának fogalmazványa (T.m. Levéltár II./1 Magyar Országos Selyemtenyésztési felügyelőség iratai ( ) 3 Cifka Anna rekonstrukciója az 1995-ben készült műemléki érték vizsgálatból es térkép (selyemgyári emlékszoba kiállított fotója a T.m. levéltár térképéről) as kataszteri térkép (T.m. levéltár) 6 Az 1890-es térképen telekszámok ugyan nem, de a telkek beazonosíthatóak, amelyeket meg kellett vásárolni, illetve a község a sajátjából átadott a selyemfonó számára (id. Szászi Béla kutatásából). 7 Képeslapon egymás mellett az új gyár és a már Drasche tulajdonú barokk kastély teljes együttese. 8 Fotó Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából című könyvéből. 9 Képeslapon (1910 után) a tiszti lak emeletes épülete november 14-én Festetits Andor Fölművelésügyi Miniszter levele Bezerédj Pálnak, melyben jóváhagyását megadta (T.m. Levéltár II./1 Magyar Országos Selyemtenyésztési felügyelőség iratai ( ) 4

5 a talajegyengetés. Az 1910-es térkép részleten 11 látható az első ütemben (1-el jelölt épületek) megépült fonoda (csak a második toronyig), Duna part felé nyúló gépház és kazánház bővítményeivel, 12 víztározó medencéivel, a dunai szivattyútelepet a toronnyal, 13 a szennyvíztisztító és a (később elbontott) emeletes tiszti lak. A porta és személyzeti lakás a volt kisbírói házban nyert elhelyezést (a tiszti laktól északkeletre levő hosszú épület) június 17-én a Tolna Vármegye írta, hogy A tolnai selyemfonodát, melynek építkezése őszre befejezést nyer, a jövő év május havában fogják ünnepélyesen felavatni november 20-i számban jelentik, hogy a tolnai selyemfonoda munkálatai folyó hó 9-én teljesen befejeztettek, a tél folyamán a belső berendezéseket szerelik fel, és jövő év májusban megnyithatják. Az épület Ft-ba került az államnak márciusában Bezerédj Pál a Földművelésügyi Miniszternek évről szóló jelentésében 15 büszkén a címlapra teszi a tolnai selyemfonoda megépült impozáns épületének homlokzatrajzát és adatait: A III-ik M. Kir. Selyemfonoda. Épült Tolnán 1898-ban. A selyemfonodában alkalmazott munkásnők száma: ; munkaterem hossza: 66 méter; szélessége: 10 méter; magassága 8 méter. Jelentésében megemlíti, hogy Ez a gyár azonban közvetlen az intézet kezelésében marad, mi annál is könnyebb, miután az, az intézet székhelyétől Szegzárdtól 12 kilométer távolságra van. ( intézet : Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség). Ez azért hangsúlyozta, mert a gyárak többségét bérbe adták cégeknek, ugyanis azt vallották, hogy az államnak csak az a feladata, hogy legyőzze az ipar meghonosításával járó nehézségeket, és ilyen kényes és sok eshetőségnek kitett ipart nem űzhet. Tekintettel arra, hogy a selyemfonalunk zömét külföldön kívánta értékesíteni, ezért 1900-ban Bezerédj Pál a selyemtenyésztés és selyemipar termékeivel részt vett a párizsi világkiállításon, melyen megnyerte a Grand Prix díjat (id. Szászi Béla tanulmányában 59. hivatkozással), amiért királyi elismerésben részesült (id. Szászi Béla tanulmányában 61 hivatkozással). Jól fejlődő községbe került a fonoda. Tolna népességének gyors növekedését az és az évi összeírási eredmény is igazolja: Tolna lélekszáma 1890-ben 7954 fő volt, január 1-én 8708 fő, tehát 10 év alatti létszámnövekedés 754 fő. Egyedül Dombóváron volt nagyobb létszámnövekedés a megyében. A tolnai fonoda országos jelentőségű volt. Sok város irigykedve vett róla tudomást, és azon fáradozott, hogy hasonló fonodához vagy más selyemipari létesítményhez jusson. A fonodát Olaszországból származó gépekkel 16 szerelték fel, melyeket az olasz Battaglia cég (id. Szászi Béla 46. hivatkozás) szállított lavor felett 6-6 fonóorsó volt. A magyar fonodai alkalmazottakat olasz szakmunkások tanították be. 18 Kezdetben napi 50 kilogramm tisztaselyem fonalat állítottak elő áprilisában indult a gyár termelése, melynek nagyon örült mindenki Tolnán. 11 Az július 10-i házszámozási térkép átrajzolt részletén látszik a selyemfonoda építésére átadott első - még a községháza nélküli - telke (id. Szászi Béla kutatásából). 12 Képeslap már 1900 előttről, amikor maga az épület már elkészült. 13 Kép a 1930-as évekből (Tolna monográfia) 14 Fotó a tér felől a volt kisbírói házzal, mellette tiszti lak széle látszik (id. Szászi Béla hagyatékból) 15 Bezerédj Pál (nyomtatott) jelentése a földművelésügyi miniszterhez 1899 (id. Szászi Béla hagyaték) 16 Géprajz (selyemgyári emlékszoba anyaga) 17 A felszerelt fonoda belső képe (selyemgyári emlékszoba anyaga) 18 A fonoda belseje munka közben (selyemgyári emlékszoba anyaga) 5

6 Maga az épület a Duna egyik partján emelkedik s egyik dísze Tolna községnek. A koronába került, ebben Tolna község koronával és db téglájával járult hozzá. A selyemgyár a modern alkotások egyik remeke, villanyvilágítással bír, 120 lavor van benne felállítva, melyeket villamoserő hoz mozgásba. A szivattyútelep 110 volt erőt képvisel. A gyár működését e hó 18-án kezdi meg 300 munkással, kiket Olaszországból hozott 50 leány fog e célra betanítani Az épületet, mely szilárd anyagból készült, Felber Alajos és Pirgi ferenc Tolnai építőmesterek készítették. (idézi id. Szászi Béla, 55 számú hivatkozás alapján) A tolnai gyár referencia gyár volt, ugyanis Bezerédj itt képeztette ki a többi fonoda igazgatóit és egyéb szakembereit ben döntöttek a fonoda meghosszabbításáról decemberében még 16 olasz nő dolgozott a fonodában, akik a fonoda északi végében feltehetően meghagyott két lakóházban laktak, melyeket most le kellett bontani. Mivel 1902-re már csak 10 olasz nőre volt szükség, az ő elhelyezésüket a volt kisbírói épület két szobájában oldották meg januás 5-én versenytárgyalási hirdetményt adtak ki (id. Szászi Béla 65 hiv.). A fonoda meghosszabbítási munkát és a fonoda végében gubófujtó színt Leitersdorfer Ignác építés vállalkozó vezetésével végezték (id. Szászi 67 hiv.). Az ácsmunkát Pekari János tolnai ács készítette (id. Szászi 68 hiv.). A tetőfedő munkát Lőwy Mór simontornyai lakos vállalta (id. Szászi 69 hiv.). A fonodai vaslépcsőket a budapesti Danubiusz gyár szállította (id. Szászi 70 hiv.). A tornyon levő vasmunkát Budai János tolnai kovácsmester készítette (id. Szászi 71 hiv.). A bádogos munkát Ritter Bálint bátaszéki lakos végezte (id. Szászi 72 hiv.). A folytókemencét Rosemann és Küknemann budapesti cég szállította (id. Szászi 73 hiv.). A fonodaépület címereit Seigert Géza soproni szobrász készítette (id. Szászi 45 hiv.) november 9-én teljesen elkészült a bővítés úgy, hogy az ablakokon már a rolók is fent voltak (id. Szászi 76 hiv.) ben a községtől további területet kért a gyár továbbfejlesztésére Bezerédj Pál. Ezt a községi képviselő testület május 19-én leszavazta, korábbi ígéretek be nem tartása miatt. Bezerédj a miniszterhez fellebbezett a terület kisajátításáért (id. Szászi 80 hiv.), majd ismét tárgyalt a községi elöljárósággal, melynek során szóba került a régi községháza átvétele is június 23-án kelt számú átiratában Tolna község elöljárósága értesítette Bezerédj Pált, hogy a községi képviselő testület hajlandó a régi községházát koronáért a gyárnak átengedni 19 (id. Szászi 97 hiv.). Hosszas alkudozás következett. (Közben az 1906-os milánói világkiállításon a magyar grege ezüstérmet nyert.) február 3-án Tolna község képviselő testülete döntött, hogy a régi községházát (ekkor már kész a jelenlegi helyen az új) a korábbiakban eldöntött árért átengedi a M. Kir. Államkincstárnak. Hozzájárul, hogy a régi községháza északi oldalán levő utcát a déli oldalára áthelyezzék, és az Arnold és Wiedemann féle házak előtti utcaterületet is birtokba vehesse. Továbbá a község elfogadja az uradalmi kertből kihasított és utca céljára átengedett 7 m szélességű új közlekedő utat, ingyen átengedi az utca mellett levő gödröt és Dunapartot, azzal a kikötéssel, hogy a fürdőházhoz levezető út tűzrendészeti okból való fenntartása érdekében, a gyáron át két ellenkező kapu nyittassék, hogy a Szent Antal utcáról a gyárudvaron át a Fürdőház utcára, majd onnan a Dunára lehessen jutni január 18-án a selyemtenyésztési felügyelőség az adás-vételi szerződést a telekkönyvi hatóságoknak megküldte. 19 A 11 hivatkozás alatti 1910-es házszámozási térkép átrajzolt részleten 2-es számú épület 20 Részlet az eredeti 1910-es házszámozási térképről. 6

7 Az épületek terveit Kalin Ferenc mérnök készítette. (kb. a megépítés sorrendjében): Fonoda földszinti alaprajz metszet részlet 21 Fonoda födémmetszetek 22 Fonoda emeleti alaprajza 23 Fonoda homlokzat (udvari tornyos park felőli homlokzat) 24 Kazánház (fonoda bővítménye) 25 Selyemfonoda (szárnybővületek) 26 Tiszti lak 27 Szivattyútelep (villamos) 28 Főigazgatói lak (régi községháza épületben kialakítva) 29 Kocsiszín, lóistálló és kocsislakás 30 Gubóraktár 31 (Tolna Szekszárd felé eső akkori szélénél épült fel) 32 Cérnázó épület (más rajztechnikával más tervdokumentációban készülhetett) 33 A Tolnai selyemfonó és cérnázó épületének zárt összekötő folyosója (más rajztechnikával más tervdokumentációban készülhetett) 34 Orphelináta (munkásnőotthon) pince alaprajza 35 Orphelináta (munkásnőotthon) földszinti alaprajza 36 Orphelináta (munkásnőotthon) II. emeleti alaprajza 37 Orphelináta (munkásnőotthon) metszetek 38 Orphelináta (munkásnőotthon) homlokzat 39 Orphelináta (munkásnőotthon) mnézet, főhomlokzat 40 Ragályos beteg ház 41 Sertés hizlaló 42 Pince 43 Pincék a Duna-parton Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 22 Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 23 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) a teljes épületterv egy részét építették meg először. 24 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 25 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 26 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 27 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 28 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 29 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 30 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 31 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) július hó 10-i házszámozási eredeti térkép bal szélénél 33 Homlokzati tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 34 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 35 Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 36 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 37 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 38 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 39 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 40 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 41 Tervlap (selyemgyári emlékszobában kiállítva) 42 Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 43 Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 44 Tervlap (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 7

8 A történelmi Magyarország területén létesített kilenc fonoda közül a tolnai őrizte meg leginkább eredeti kialakítását (fonoda épület felmérési tervdokumentáció mellékelve). Több hasonló architektúrájú selyemfonodát építettek (Komáromi, Mohácsi, Békéscsabai, Törökkanizsai, Pancsovai új, Lugosi, Győri) ban a moszkvai mezőgazdasági társaság selyemhernyó-tenyésztési bizottságának tudományos munkatársát N.N. Kukin urat elküldték Magyarországra, hogy tanulmányozza a magyar selyemhernyó-tenyésztést és a selyemgyártást. Jelentésében többek között leírta, hogy a magyar fonodákat Kalin mérnök tervezte és építette. A fonógépeket az olasz G. Bottaglia cégtől, az összes többi gépet Röck István budapesti cégtől szerezték be (id. Szászi 85 hiv.). Azt is írja, hogy a magyar fonodák építési és gépelrendezési szempontból kétfélék: az újvidéki és a komáromi széles rövid épület, melyben a fonóberendezések több sorban vannak elhelyezve, a tolnai, győri, pancsovai fonoda keskenyebb, hosszú épület, melyben csupán két gépsor van elhelyezve. Mindkét építési mód előnyeit és hátrányait is részletesen felsorolja. N. N. Kukin úr szerint a fonodaépületek túl pazarló módon, sok pénz felhasználásával készültek, nagy hangsúlyt helyeztek a mutatósságra. A selyemfonoda főépületének kialakítása: A fonoda mélyen (2,1 m) alapozott, 110 m hosszú és 11 m széles, 11m párkánymagasságú, emeletes és egytraktusos, 4 m-enként pillérekkel erősen tagolt, téglaarchitektúrás épület. A földszint, öntöttvas oszlopokon és acélgerendákon 4 m támívű - vonóvasakkal erősített - poroszsüveg boltozattal, az emelet acél rácsos szerkezetű nyeregtetővel fedve készült. Szimmetrikus homlokzatát a település felől két lépcsőháztorony osztja három, közel egyenlő részre. A homlokzat tehát 7+torony+10+torony+7 ütemben tagolódik, a két végén még egy-egy kisebb fesztávú véglezárással. (A Duna parti oldalon a második toronnyal szemben - fesztávközben meg is maradt az első ütem végfali pillértagozata). A gúlatetős tornyok - külön szintmagasítással - címerdíszes felépítménnyel és kovácsoltvas toronydísszel készültek. A tornyok szimmetriáját mindkét oldalról elrontó (sőt, ezt a méretét szükségtelenné is tevő) külső acéllépcsők, feltehetően utólag - forgalmi és tűzvédelmi okokból kerülhettek betervezésre (eredetileg tornyon belül lehetett egy húzott lépcső), amikor már nem tudták (vagy nem akarták) építészetileg újrakomponálni az épületet. Első ütemben a fonodához a Duna-holtág felől a kazánház, a selyemszoba és műhely tornyos, oromzatos szárnyépülete csatlakozott, kéménnyel, valamint a déli végénél oromzatos closett szárny. A teljesen kiépült (meghosszabbított) fonoda másik végénél válogatót, csomagolót, és szintén illemhelyeket és mosdókat tartalmazó lekontyolt szárny épült, Duna felé nagyobb fesztávú, összetettebb faszerkezetű nyitott nyeregtetős színnel. A fonoda belső kialakítása mindkét szinten egyetlen hosszú csarnokként máig megmaradt, csak liftet építettek a térbe és a déli toronyba, és az emeleten történt kisebb leválasztás, illetve az acél rácsos tartókat műanyag álmennyezettel takarták el. A külsőben a Duna holtág felé a későbbiekben további újabb bővítmények készültek. Az eredeti teljesen kiépült fonodaépület a tolnaiak büszkesége, egyelőre a munkásnőotthon nélkül - több képeslapon is megjelenik. 46, 47, Fotók Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából című (1930) könyvből 46 A legszebb képeslap, Tolna M. k. selyemfonógyár felirattal a szemben Duna felől 47 Képeslap kissé alulról, a vízről Üdvözlet Tolnáról M. kir. Selyemfonó-gyár felirattal 48 Képeslap gőzhajóval Üdvözlet Tolnáról, Magy. Kir. Selyemfonó-gyár felirattal 8

9 A selyemgyár kibővített területén a bővítések tervei elkészültek, és az 1911-ben mért 1915-ös kataszteri térképen 49 már a volt községházával, az új cérnázóval és az új munkásnőotthon épülettel együtt - a teljesen kiépült gyártelep látható. A cérnázó a Fonoda déli szárnyához keletről csatlakozik, a munkásnőotthon északra a fonoda folytatásában, kissé beljebb épült külön épület. A térképen jól látszik az is, hogy a korábbi 7 m-es utat be kellett építeni az Orphenália munkásnőotthon számára, mert különben a parti rézsűre nagyon rácsúszott volna az épület április 28-án a selyemtenyésztési felügyelőség értesítette a községi elöljáróságot, hogy a 7 m utat beépíti, de az épület ezen oldalán gyalogutat biztosít az átjáráshoz (id. Szászi 104 hiv.) ban megépült a gyárhoz tartozóan, de attól távol (Tolna Szekszárdhoz közelebbi szélénél 32 hiv.), a gubóraktár (az országban épült 18 gubóraktár egyikeként), gubó beváltó állomás, és fojtóberendezés (id. Szászi 109 hiv.). Ebben az évben épült a gyárhoz a gépház melletti lakatosműhely (id. Szászi 110 hiv.). A gyár bővítése szükségessé tette az erőtelep fejlesztését is, ezért ebben az évben budapesti Röch cégtől új Cornwall kazánt szereltek be. Az új kazánhoz új gőzgép (30 HP-s) is érkezett (id. Szászi 111 hiv.) május 24-én Bezerédj Pál értesítette Tolna község elöljáróságát, hogy selyemsodrógyárat (cérnázót) kíván építeni. Bejelentésében 2 helyszínrajzot mellékelt és kérte az építési engedély megadását (id. Szászi 112 hiv.) ben megépült a cérnázó üzem és a munkásnőotthon. Az épületek gépesítése, berendezése és felszerelése 1909-ben történt meg. A cérnázót a Battaglia cég tervei szerint szerelték be termelő gépekkel (id. Szászi 113 hiv.). A cérnázó meghajtását egy 30 HP-s dieselmotor végezte. A diesel gép működését október 25-én próbálták ki (id. Szászi 114 hiv.). A cérnázó fűtését a pincében elhelyezett kis gőzkazán biztosította, melynek fűtése koksszal történt. Az elektromos berendezést, az accumlátor telepet a Ganz Villamossági cég szállította és szerelte fel. Az új cérnázó üzem december 17-én elkészült. A Dieselgépet december 21-én indították be (id. Szászi 122 hiv.). A cérnázó és a fonoda közötti átjáró hidat Fodor Béla budapesti lakatos készítette (id. Szászi 123 hiv.) Ebben az évben szerelték fel a fonodában a téli ablakokat is. A munkásnőotthont Felbert Alajos és Pirgi Ferenc tolnai kőművesmesterek építették (id. Szászi 125 hiv.). Sok további már elbontott - kisebb épület is szerepel a megtalált tervek között: a volt községházából lett főigazgatói lak, a ragályos beteg ház és a sertéshizlaló. A Dunaparti szivattyúház vasbeton torony - a magastetős fa felépítmény nélkül - még megvan, és helyi látványhagyományai miatt feltétlenül rekonstruálásra vár. A nem védett földszintes - eredetileg kocsiszín, lóistálló és kocsislakás -, átalakítva asztalos műhelykén üzemelt, bontás alatt van. A terveken a pincék is szerepelnek, feltehetően meglevő pincék felmérése, átalakítása. A teljes kiépüléskor már mind meglehettek. Fontos volt, hogy a megnövekedett gyár területet, jól őrizzék, ezért 1909-ben a gyár különböző pontján falba építettek éjjeliőrt ellenőrző órakulcsokat (id. Szászi 130 hiv.). A cérnázó üzemről csak egy homlokzati terv maradt: A fonoda főépülettel azonosan, pillértagozatokkal tagolt, nyerstégla homlokzatú, nyeregtetős, eredetileg kétszintes épület, mely a telekkel párhuzamosan, kissé hegyes szögben az emeleten acélszerkezetű zárt átjáró híddal kapcsolódik a főépülethez K 263 T.M. Levéltár Kataszteri Térképek 1911-ben mért, 1915-ben átrajzolt 50 Képeslap a templomtoronyból TOLNA, Látkép a selyemgyárral felirattal 1930 körül 9

10 A gyárban, a munkások felvételénél elsősorban azt vizsgálták, hogy az illetőnek családja mivel keresi kenyerét, hány tagból áll, mert lehetőleg szegényeket akartak alkalmazni, akiknek így adnak kenyeret. Mindenekelőtt a humanisztikus szempont lép előtérbe. Mivel pedig Tolnán a magyar lakosság a szegényebbek közé tartozik, már ebből a szempontból sem mellőzik a magyar lakosságot a németekkel szemben (id. Szászi 57 hiv.). A fonodában sok olyan leány dolgozott, aki még a 15. évét nem töltötte be, és így ismétlőiskolát látogatni köteles volt, ezért a gyár két közhasznú intézménnyel is összeütközésbe került. Bezerédj hosszas levelezésben próbált egyezkedni az árvaszékkel és az iskolaszékkel. Magára vállalta volna a gyár helyiségeiben a taníttatásukat is, de végül a vasárnapi tanítást hozták javaslatba, - mely napon a gyári munka szünetel és amely szünet alkalmas a ferde helyzetet megszüntetni (id. Szászi 62 hiv.). Bezerédj végül munkásnő-otthont építtetett a tolnai gyárban, melyben árvaházakból kikerült leánygyermekeket helyezett el. Ennek humanitárius jelentősége is nagy volt, mert az árvaházak csak 15 éves korig később már csak 13 éves korig gondoskodtak az árvákról, utána eme leánygyermekekre nézve legveszélyesebb korban - átadattak az életnek. Bezerédj Pál célja tehát az is volt, ha a leány kikerül az állami gondozás alól, majd kilép az életbe, tudjon és akarjon dolgozni, ismerje meg a munka értékét, szűrődjön a tudatába, hogy a saját munkája után is meg tud élni, és legyen némi tőkéje, amely biztosítja önállóságát és jövőjét ben kezdett el működni az Orphelináta munkásnőotthon: A lányok rendes fizetést és taníttatást is kaptak a fonodában, a bérükből levonták az ellátásuk költségét, a maradványt pedig takarékpénztárba helyezték el. Amikor önállóvá váltak, megkapták az összegyűlt pénzüket. Így megtanulták, a saját lábra állást, a magukról gondoskodást. A munkásnőotthon minden tekintetben független volt a fonodától, és Bezerédj még azt is ellenőriztette, hogy a gyárban a leányoknak mindent rendesen elszámoljanak, nehogy becsapják őket. Az otthon humanitárius értékét nem csökkenti, hogy ezt a rendszert a költségtakarékossági szempont is indokolta, hogy a legtöbb nem árva leány, mire kitanulta a fonó munkát, férjhez ment, így elveszett a sok taníttatási költség, míg az árvaháziak hosszabb ideig szorultak a gyámkodásra, és odaadóbb munkások lettek. A leányoknak kötelezően öt évig kellett az otthonban maradniuk, ahol felváltva főzésre és varrásra is megtanították őket, sőt a lányok gyámi tisztét is vállalta Bezerédj Pál, és sok ilyen lányt végül kiházasított az otthonból. Később az országban más helyeken is létrehoztak ilyen otthonokat. A munkásnőotthon épületének kialakítása a főépülethez hasonló tagolás és magasság mellett alápincézett, háromszintes, kéttraktusos, középen oszlopsorral, és igénytelenebb homlokzatú, nagyobb részt vakolt felületekkel. A pincében fürdő medencével, a földszinten étterem-konyhával, földszintes toldalékban a konyhai dolgozók szállásával és mosodával, a két emeleten férőhelyes hálóteremmel, mosdóhelyiséggel, WC-vel, stb. A megépült munkásnőotthonnal együtt, szintén több képeslap készült az épületegyüttesről. 51, 52, 53, január 21-én Bezerédj Pál meghalt. Ez a selyemgyár életében határkő lett. Újra kellett gondolni az egész selyemipar működtetését, átmenetileg a felügyelőség 51 Képeslap szemből a Duna holtág túlpartjáról táján 52 Képeslap (cérnázó emeletről) üdvözlet Tolnáról, Magyar kir. Selyemfonógyár felirattal körül 53 Képeslap fotó a fürdőház felőli túlpartról 54 Képeslap a Tolna monográfiából 10

11 korábbi négy tisztviselőjére bízták az ügyek továbbvitelét. A kormány a Magyar Agrár és Járadékbankkal közösen megalapította a Magyar királyi Selyemfonodák Haszonbérleti Részvénytársaságot, amelyben 51 %-os részvénytöbbséget biztosított az államnak július 1-el az állam 20 évre bérbe adta az állami selyemfonodákat ennek a részvénytársaságnak. Ezután az ország megszállása és a legsúlyosabb sorscsapások következtek a magyar selyemtermelésre is (id. Szászi 144 hiv.). A Trianon utáni Magyarország területén öt selyemfonoda maradt július 1-én befejezte működését a munkásnőotthon től indult Tolnán a polgári (fiú és leány) iskolai tanítás, és mivel a községi elöljáróság iskolát biztosítani nem tudott, a munkásnőotthon II. emeleti helyiségeit átadták erre a célra (id. Szászi 160 hiv.). Négy tanteremmel és öt pedagógussal itt működött a polgári iskola 1927-ig. A munkásnőotthon földszinti helyiségeit a továbbra is működő gyár használja később július 1-én lejárt az RT-vel kötött 20 éves szerződés (id. Szászi 187 hiv.), ami már deficitet okozott az RT-nek, így újra állami kezelésbe kerültek a selyemgyárak október 15-én 400 munkásnővel ismét megkezdte a munkát a fonoda, két hét múlva 100 munkással a cérnázó is beindult (id. Szászi 190 hiv.) ben a II. világháború alatt, hadiüzemmé nyilvánították a gyárat és ejtőernyőt készítettek. A dolgozók létszáma ekkor 750 főre bővült. A felfuttatott termelésből negyven hazai és két külföldi vevő részére szállítottak különböző mennyiségben selyemfonalat ben megtörtént a délvidék visszacsatolása, ekkor a miniszteri meghatalmazott kérte a Földművelésügyi minisztert, hogy az első világháborút követő szerb megszálláskor Újvidékre szállított mohácsi fonoda gépeit és alkatrészeit szállítsák Tolnára és itt szereljék fel. Az ott levő kg selyemfonalat szintén szállítsák Tolnára, mert a sürgős ejtőernyős szállításokhoz szükségesek (id. Szászi 198 hiv.). A gépeket hely hiányában felállítani nem lehetett, ezért a miniszteri meghatalmazott elhatározta, hogy a régi cérnázóra még egy emeletet épít. A cérnázó épületre a második emeletet ekkor építették rá. Az emeletráépítés az első emelet architektúráját ismétli. A Tervező ifj. Pirgi Ferenc építési vállalkozó és Schilling Antal építész volt ban komolyabb gyárfejlesztés indult. Dr. Mihók Ernő miniszteri meghatalmazott - a földművelésügyi miniszternek írott levelében (id. Szászi 204 hiv.) kifejti, hogy új kazánház kell az új gőzkazán, az új erőgép és generátor elhelyezésére. Ezzel a szükségszerű építkezéssel egy időben lenne megoldandó a gyártelep munkás lakóépületének lebontása és új lakóépülettel való pótlása. Erre azért van szükség, mert a régi épület vályogból épített, állandóan nedves, egészségtelen és ma már omladozó, tehát használhatatlan létesítmény, másrészt pedig üzemi szempontból szükség van arra a területre megoldást nyerne a munkásjóléti intézmények (kultúrház) megalkotása és egyidejűleg a légvédelmi óvóhely megépítése. A régi épületben volt porta helyett új porta is kellett. Tárgyalásokat folytattam Sorg Antal építési vállalkozóval, mely cég elvben elvállalná az építkezések elvégzését május 5-én a Sorg Antal Építőipari Rt. Megbízást kapott a terveztetésre. 55 A terveket Dr. Szendrői Jenő építészmérnök irodája készítette Június 8-án a gyár telekalakítási kérelmet 56 nyújtott be a Tolna községi 55 Sorg Antal Ép. Ip. Rt. megbízást visszaigazoló levele (T.m. Levéltár: IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai) 56 Telekalakítási kérelem másolata (T.m. Levéltár: IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai) 11

12 elöljáróságra, melyben a volt kisbírói lak és a munkásnőotthon által L alakban közrefogott tömbben kimért telkeket kívánja megvenni a gyár részére. Hangsúlyozza, hogy Az új gyári építkezésekkel a község a Fürdőház utcai oldalon egy kb. 80 m hosszú utcai fronttal bíró korszerű egyemeletes épülettel gyarapszik, amely 6 illetve 3 m széles előkerttel fog készülni február 3-án Építőbiztottsági ülés döntött az építkezés lebonyolításáról. 57 Dr. Szendrői Jenő terveit és ezek alapján beszerzett három ajánlatot áttekintve kihirdetik, hogy a bizottság a munkákat a halaszthatatlanságra tekintettel szabadkézből kívánja vállalatba adni február 23-án megbízást kap a Sorg Antal Építőipari Rt. a kivitelezésre, melyben a munkák befejezésére szeptember 16-át tűzik ki. 58 A sürgősségre való tekintettel, az építőanyagok soron kívüli biztosítására, hadipari építkezésként jelentik be a honvédelmi miniszternek a gyár építkezéseit. Az azóta átalakított - Dr. Szendrői Jenő tervei szerint elkészült lakóház, kultúrház és óvóhelyépület eredeti állapotáról, melyben az új porta is helyet kapott, egy fotót találtunk 59, a kitűzési tervét és a kazánház átalakításáról egy kiviteli tervlapot találtunk 60 valamint egy későbbi képeslapon 61 látszik a kazánház Duna-holtág felőli képe. Az átalakításokkal nem érintett belső fonoda oldalról is találtunk két fotót 62, 63. Ekkor sem volt már rendezett az eredeti park, amelyet talán idealizálva mutat be a valaha híres magyar selyemgyártásról szóló francia nyelvű könyv től a háború után az országban csak a tolnai fonodában folytatódott a munka. Az Újvidékről Tolnára telepített cérnázógépeket a Jugoszláv államnak vissza kellett szállítani. Amíg a magyar selyem nemzetközileg is elismert volt, addig a fonóknak napi deka selyemfonalnál többet nem volt szabad előállítaniuk, a mennyiségi szemlélet előretörése után azonban napi egy kiló feletti teljesítményt követeltek a dolgozóktól. Rohamosan csökkent a selyemgubó termelés mennyisége és romlott a minősége. Egyrészt a régi selyemtenyésztő felügyelő garnitúrát leváltották, helyükre hozzá nem értő emberek kerültek, másrészt megváltoztak a kereseti lehetőségek, javultak az emberek életkörülményei, így egyre kevesebben áldozták fel lakásuk egy részét a selyemtenyésztés céljaira. Könnyűipari Minisztériumban sok ellensége volt a hazai selyemtenyésztésnek. A modernizáció és a szükséges hernyófrissítés elmaradt, a század elejétől alapvetően változatlan technológiával folyó selymészet egyre jobban sorvadt. Az utolsó gubótermést a gyár 1958-ban vette át. Ezután a raktárkészleteket dolgozták fel, és a fonoda csökkenő termelését kínai selyemfonal importtal ellensúlyozták. A cérnázó termelése ekkor még folyamatos volt. Végül 1972 augusztusában végleg megszűnt az ország utolsó - hetvenegy éven át üzemelő selyemfonodájában, Tolnán is a selyemgyártás tól fokozatosan a műselyemszövésre tértek át őszétől üvegszövet gyártás indult től konfekció üzem létesült. Ekkor még megvolt a valahai községháza épülete, ebben napközi otthon-óvoda létesült, mellette az emeletes - 57 Építőbizottsági jegyzőkönyv másolata (T.m. Levéltár: IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai) 58 M. kir. Iparügyi Miniszter rendeleti megbízás másolata (T.m. Levéltár: IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai) 59 Fotó (a selyemgyári emlékszoba háttéranyagában) a Dr. Szendrői féle épület eredeti állapotáról 60 Tervlap kazánházról és munkáslakó- és kultúrházépület kitűzéséről (T,m Levéltár IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai, tervek) 61 Képeslap 1965-ből a Dr. Szendrői féle kazánházzal, új kéménnyel (még a régi kémény is megvan) 62 Eperfákkal a betelepített gyárudvar 1940-ben (selyemgyári emlékszoba) 63 II. világháború utáni fotó gyárudvarról (látszik az új kazánház, gyárkémény) (selyemgyári emlékszoba) 64 Francia könyvlapon a rendezett park képe (selyemgyári emlékszoba háttér anyaga) 12

13 tisztilak -nak épült - későbbi irodaépületben pedig, bölcsőde került elhelyezésre. A porta melletti munkáslakó épületrészbe kerültek innen az irodák őszén új korszak kezdődött a gyár életében, ugyanis ekkor kezdték meg a terjedelmesítő üzem építését (tégla burkolatú épületek), melyet több ütemben végül egy 600 adagos új üzemi konyhával 1973-ra fejeztek be. 65, 66, ben a legújabb gyárfejlesztéseket is bemutatva - nagy ünnepségen emlékeztek meg a gyár 75-éves évfordulójáról re- erre az ünnepségre - készült el a selyemgyári emlékszoba (selyemgyártástechnológiai gyűjtemény), melyet id. Szászi Béla, Steinbach Ferenc és Stróbl József kutatási anyagaiból hoztak létre, majd Steinbach Ferenc és Majtényi Mihály bővítettek a mai formájára. A megszűnt selyemgyártás emlékeként berendeztek egy emlékszobát, ahová a selyemfonás gépeiből, eszközeiből elhelyeztek egy-egy darabot. A selyemszobába később a selyemtenyésztés munkafolyamatairól, egykori vezetőkről, tervrajzokról készült képek is kerültek, így végül egy kis műszaki múzeummá alakult a helyiség. Az emlékszoba tárgyai Magyarországon egyedülállóak, sőt, Közép-Európában sem ismert hasonló gyűjtemény ben az eddigi legnagyobb 308 millió Ft-os nagyberuházás vette kezdetét, mely 1980-ra befejeződött. Ekkor épült fel a gyár - Bezerédj Pál téri, jelenlegi személyi főbejáratát és főhomlokzatát jelentő - irodaházi szárnya. Mögötte az előző gyárbővítés déli végfalához (65 hiv. alatti fotó) csatlakozva - zöld színű álló bordás falpaneles üzembővítési épületrész 68, 69 (terjedelmesítő, korszerű festöde, új olajtüzelésű kazánház). Az 1975-ben felmért földhivatali térképen 70 jól látható az as fejlesztési állapot, és erre rászerkesztve az 1980-ra befejezett fejlesztés épület körvonala is. Ekkor bontották el a volt tiszti lak és a volt községháza épületét (helyükre került az új irodaház), a bennük üzemelő bölcsőde megszűnt, az óvodát az új irodaháztól délre áthelyezték. Erről a fejlesztésről teljes gyártelepi makett is készült, mely az előcsarnokban van kiállítva 71.Ekkor sajátították ki a gyár déli oldalán a Bezerédj István térig és a Duna-holtágig az itteni teljes tömböt. Mindent elbontottak a területről, kivéve a tér tengelyében levő jobb állapotú újabb épületet. A 2010-ben megjelent képeslapkönyv 162. oldalának bal felső képeslapján látszik a Bezerédj István tér korábbi állapota 72, de ekkor már a bal oldali épület helyett egy újabb épület áll itt. Mellette alakították ki a gyár új teherportáját. Ekkor helyezték át a megszűnő Bezerédj István utca (1975-ös térképen 457/3 utca) végén levő Szent Antal szobrot a Bezerédj Pál térre (kis kör jelzi is a szobor helyét az 1975-ös térképen). Az 1982-ig Magyar Selyemipari Vállalat Fonógyár néven teljesen kialakult a gyár arculata, 680 főt foglalkoztató középüzemmé vált. Ezután is folytak fejlesztések, raktárépítések és út-közműfejlesztések. Az 1995-ben készült Tolna város részletes rendezési terv koncepcióban elemzik a gyár (valaha barokk főtér) beépítési ütemeit, melyen jól látszik ez az utolsó beépítési fázis ban MSV TOLNATEXT Leányvállalattá alakul a gyár újszerű önálló gazdálkodási, szervezeti és irányítási rendszerrel. 65 Fotó az 1973-ban befejezett bővítési ütemről: déli végfal (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 66 Fotó az 1973-ban befejezett bővítési ütemről: trafóház (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 67 Fotó az 1973-ban befejezett bővítési ütemről: kapcsolat a volt munkásnőotthon épületével (selyemgyári emlékszoba háttéranyaga) 68 Fotó az 1980-ban befejezett bővítésről: Kapcsolat a megelőző bővítés déli végfalához (saját fotó) 69 Fotó az 1980-ban befejezett bővítésről: Belső gyárudvari légtérarány (saját fotó) ös földhivatali térkép, és későbbi rászerkesztések 71 Makettfotó (ekkor még megvan a Dr. Szendrői kazánház is) 72 Vitéz Attila, V. Kápolnás Mária, Erky-Nagy Tibor: Üdvözlet Tolna megyéből 2. rész két oldala 73 Rosivall Ágnes elemző lapja a Tolna Városközpont Részletes rendezési terv koncepcióból 13

14 Tolnatext Fonalfeldolgozó és Műszakiszövet-gyártó Kft.-vé, önálló gazdasági társasággá alakult a gyár alakult, a gyár rendszerváltást követően ben megindult a Magyar Selyemipari Vállalat felszámolása, így a Tolnatext Kft.- ben lévő üzemrésze is az Állami Fejlesztési Intézet kezelésébe került július 1-ével a németországi Dr. Günth Kast GmbH und CO.vásárolta meg 100%-ban a Tolnatext Kft.-t. A mai Tolnatext Bt. a gyár korább tevékenységét folytatja, és további fejlesztéseket is végzett - azóta is - a gyárban ben a volt munkásnőotthont bővítik a Duna-holtág felé(74 hiv. alatti légi fotók) ben újabb csarnok is épült a déli oldalon levő park helyére 75. A 2006-os műholdkép már ezt is mutatja 76. A gyár mai helyszínrajzán jelöltük az egyes épületek építési idejét 77 (színessel csak a műemlék épületeket jelöltük, a többi szürke). A tervezett bővítés(ek) értékelése a műemléki érték megőrzése szempontjából: A volt selyemgyár ipari épületegyüttese a valahai középkori Tolnavár helyére épült 78. kezdettől fogva - Tolna központjának és a Duna-holtág partjának meghatározóan fontos eleme. Jól jellemzi a helyzetet ez az 1995-ös légi fotó: 74 Légi fotók 2003-ból a gyárról (4 db) 75 Fotó a 2005-ben épült új csarnokról 76 Műholdkép 2006-ból 77 Helyszínrajz a gyárról épületek építési idejével 78 Régészeti vizsgálatból összefoglaló kivonat (rendezési tervhez), és 2005-ös régészeti kutatás (alaprajz és összefoglaló tabló) 14

15 Ezért is törekszünk - a gyár mai vezetésével együttműködve - a Duna-holtág parti új beépítéseket egy közös koncepcióban integrálni, mintegy alacsonyabb külső várfalként valamelyest illeszteni az újabb külső héjat a magasabb központi műemlék együttes építészeti minőségéhez. Az látható, hogy a régi gyárépületek keskeny, magasabb, két-háromszintes és magastetős tömegeivel szemben nagyobb alapterületű, nagyrészt földszintes lapos tetős és újabban szerelhető szendvicspaneles rendszerek vannak itt, és lennének gazdaságosan építhetők továbbra is. Homlokzatkezelésük azonban szabadabban megválasztható, és mivel a bővítések mostanra már teljesen körülveszik a központi fekvésű eredeti magasabb gyárépületeket, ezeket egyfajta külső burokként kerítésként, várfalként is lehetne értelmezni és kezelni. A régi gyárépületekkel az összhangot viszont meg kell teremteni léptékkezelésben és anyaghasználatban. Így a most tervezett bővítéseket a főépület jellemzőbb (és még látható) felső homlokzatrendjéhez igazítottuk. Ebben (a korábban alkalmazott horizontális helyett) vertikális elemekkel dolgoznánk. A főépület felső ablakszélességét (1,70 m) és egy ablakot kihagyva a köztük levő falszélességet (6,30 m) követve függőlegesen falsávokkal tagolnánk az új épületeket, melyek függőleges megmozgatása tovább növeli a vertikalitást, és a változatos magasságok integrálhatóságának lehetőségét is, ha esetleg a meglevő bővítményekre is burkolatként rávinnénk. Mert ezek a falszakaszok a régi épületek helyi sárgás tégláinak felszeletelésével nyert tégla burkolólapokkal burkolva készülhetnének. Tehát eggyel ritkább ütemben (a régi tornyok léptéke is ilyen) követnénk a régi épület léptékét. Elérhető anyagiakban is ez a megoldás, és akár rövidebb távon is rendezhetőek lennének a Duna-part régebbi modern bővítményei is (koncepcióvázlattervben az utolsó teljes arculatterven vázoltakhoz hasonló módszerrel). Az új beépítések alapterületi vonalát is szabályoznunk kellene, mert az eddigiekben a gyár partvonalának két végén túlságosan közel építettek a rézsű széléhez, ami esztétikailag, de statikailag sem ideális (helyszínfotók szerint). A koncepciótervben tervezett helyszínrajzon (3. melléklet) jeleztük azt a vonalat, amint kívül nem kívánnánk építeni (ez lehetővé tenné akár az ottani út továbbvezetését is). Két bővítéssel foglalkoztunk konkrétan is a koncepciótervben: a déli csarnok és a központi főépület bővítésével. A déli új üzemcsarnokhoz jelenleg csatlakozó raktár csarnokok bontása üdvözlendő cél volt, mivel végfaluk közelsége a lejtő széléhez, és tömeg- és homlokzati kialakításuk igénytelensége (a koncepciótervi helyszínfotókon is láthatóan) előnytelen látképet ad a Holt-Duna felől. Ez lehetőséget is adott arra, hogy rendezzük ezen a nagy területen az építészeti arculatot. Ezért hátrébb húzva és visszalépcsőzve a végfalakat és a terület maximális beépítését megmutatva ábrázoltuk a koncepciótervben (vázlattervben) a bővítéseket, a fonoda épület bővítését is. A tervezett fonodabővítést is jelöltük a meglevőhöz (a régi északi szárnytól balra). 15

16 A műemlékhez csatlakozó új épületrészben a műemlék épület homlokzata megmarad, és a csatlakozó üvegfallal az épület homlokzat látványa is kívül-belül együtt látható: A gyári két most tervezett bővítési engedélyezési terve együtt került ábrázolásra az alábbi homlokzatokon: A meglevők a most tervezett bővítményekkel, az átfestett meglevő bővítményekkel, azonos téglával részben átburkolt meglevő bővítményekkel: Hasonló beépítésekkel (netán bontásokkal is) vagy kerítés jellegű elemekkel távlatban továbbfejleszthető ez a kvázi várfal rendszer, adott körülmények között optimálisan. 16

17 Irodalomjegyzék (eseti forráskritikával): A történeti leírásunk szövegének gerince id. Szászi Béla hagyatéki kézirata (az örökösök engedélyével) és Rozmann Vikor tudományos indoklása (szóbeli engedélyével), ezért ezeket a saját szövegeim közben idézőjelekkel külön nem jeleztem. Tolna mezőváros monográfiája: Fotók, és Gaál Zsuzsa: Tolna a polgári korszakban (tanulmány) Fent István: A magyar selyemtenyésztés 250 éves múltjából (Pátria 1930) Dr. Kerényi István: A magyar selyemipar fénykora (1975 utáni újságcikk) Vitéz Attila, V. Kápolnás Mária, Erky-Nagy Tibor: Üdvözlet Tolna vármegyéből (képeslap és fotógyűjteményes könyv) Tolna városközpont részletes rendezési terv koncepciója 1995 (Rosivall Ágnes, Cifka Anna) Tolna város rendezési terve 2004 (Pécsépterv Csaba Gyula, kivonat 2. mellékletben) Régészeti vizsgálat a 2004-es Tolna rendezési tervhez (Ódor János Gábor) Régészeti kutatás a 2005-ben megépült csarnokhoz (Dr. Gaál Attila és Ódor János Gábor). Az 1975-ben id. Szászi Béla, Steinbach Ferenc és Stróbl József kutatási anyagaiból létrehozott, majd Steinbach Ferenc és Majtényi Mihály által kibővített selyemgyári emlékszoba kiállítás anyaga, illetve a háttéranyagok, tervek, fotók, stb. és részben id. Szászi Béla kéziratára alapozott, csökkentett, és későbbiekkel bővített történeti leírás kéziratok: Majtényi Mihály történeti leírása 1991.: A hernyóselyemgyártás és cérnagyártás múltja a Tolnai Selyemgyár történetében (kézirat). Vereckei Zoltán kézirata Steinbach Ferenc kézirata Palotás Lajos kézirata Bátki Erika kézirata, stb. Koczka Mihály Magyar történeti szemináriumi dolgozata: A selyemipar kezdetei Tolna megyében 1982.; Id. Szászi Béla hagyatéka: A selyemtenyésztés és a gyár történetről levéltári kutatásai, levéltári és egyéb jegyzetei, és ezek alapján 1975-re a gyár fennállásának 75. évfordulójára készített kézirati szöveg másolata (a 93. oldalig) és külön képek, térképek, iratok. A teljes összeállított anyag és a hivatkozási lista nem került elő, de alapos levéltári kutatással, irat-és térképmásolatokkal alátámasztott kéziratról van szó. Ha nem is követhetők teljes körűen a hivatkozások, de az ellenőrizhető példák alapján bizton állítható, hogy minden hivatkozás alapján leírt adat valódi hivatkozással alátámasztott, ezért mindenütt jeleztük az ő hivatkozási számait is. (Az általa leírt - nem idézett - megfogalmazások is többször korabeli újságcikkekre utalnak, melyek egyenkénti kikeresése meghaladta e kutatás kereteit, és nem építéstörténeti jelentőségű adatokról van szó, hanem az itt szükségesnél részletesebb, tolnai helytörténeti szempontból érdekes adatokra, leírásokra.) Steinbach Ferenc kézirata: Bezerédj Pál az újkori Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség megalapítója Steinbach Ferenc kézirata: Bezerédj Pál és a hernyóselyem kultúra megteremtése. 17

18 Freund György: 70 éve épült a tolnai katolikus iskola épülete (tanulmány) Rozmann Viktor védetté nyilvánítási javaslatának tudományos indoklása (Steinbach Ferenc előbbi kézirata alapján). Kárpáthy Andrásné térkép kutatása és várostörténeti kézirata Tolna város történetét bemutató tablók (Weisz Tibortól) Tolna korábbi kutatásból származó régi térképei (1860-as kataszteri térkép) Tolna megyei Levéltárban: II./1 Magyar Országos Selyemtenyésztési felügyelőség iratai ( ) IV./ 421 Szekszárdi Magyar kir. Állami Építészeti Hivatal ( ) iratai XV./3. K 262 Tolna Nagyközség ártéri birtokának térképe 1895 K 263 T.M. Levéltár Kataszteri Térképek (1911-ben mért 1915-ben átrajzolt) Tolna Vármegye újság (mikrofilmen április 8-ig átnézve) TOLNATEXT Bt. Tervtárának áttekintése. Földhivatali térképek: 1975-ös felmérésű, majd további rászerkesztett térkép Király József (Tolnai lakos) képeslap gyűjteménye, és segítsége (a nem jelzett forrású képeslapok mind tőle származnak) Tolna megyei Wossinszky Mór múzeum (V. Kápolnás Mária képeslap kormeghatározó segítsége) Vitéz Attila képeslap kormeghatározó segítsége Az országos levéltárban nem található anyag a védett gyárépületek építéséről, (csak 1918 utáni iratok), mert az akkor Tolna megyében székelő felügyelőségi iratokat a Tolna megyei levéltárban őrizték meg. 18