Motiváltság és nyelvi ikonicitás

Átírás

1

2 otiváltság és nyelvi ikonicitás

3

4 otiváltság és nyelvi ikonicitás SZRKSZTTT KÁDÁR DIT ÉS SZILÁGYI N. SÁNDOR RDÉLYI ÚZU-GYSÜLT KOLOZSVÁR 2015

5 A kötet támogatói: Szerkesztette: Kádár dit, Szilágyi N. Sándor rdélyi úzeum-gyesület Felelős kiadó: Biró Annamária űszaki szerkesztés: Virág Péter Borítóterv: Fülöp Zoltán Nyomdai munkálatok: Gloria Nyomda, Kolozsvár Felelős vezető: Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României otiváltság és nyelvi ikonicitás / szerkesztette: Kádár dit és Szilágyi N. Sándor. Cluj-Napoca: Societatea uzeului Ardelean, 2015 ISBN I. Kádár, dit (ed.) II. Szilágyi, Sándor (ed.)

6 Tartalom lőszó... 7 Hangalaki motiváció és ikonicitás SZÉKLY Zsuzsa A motiváció kérdése a nyelvészetben. Kutatási irányok és eredmények SZILÁGYI N. Sándor Hangulatfestés de mit is festünk? BNŐ Attila SZILÁGYI N. Sándor Hangzásséma és motiváltság a hangutánzó és hangulatfestő igéink körében SZILI Katalin Beszél vs. csacsog. Adalékok a motiváció egy sajátos fajtájához POOZI Péter A magánhangzó-harmónia ikonikus szerepéről egyes finnugor nyelvekben FAZAKAS mese Hangalaki összecsengés és jelentésváltozás otiváltság és ikonicitás a költői műalkotásban SZŰCS Tibor Stilisztikai és fordításkritikai esettanulmány a hangalaki motiváltság szövegszintű kiteljesedéséhez BÜKY László Az ikonicitás megvalósulása Babits ihály: A Danaidák Ikonicitás a grammatikában RÁKOSI György Gondolatok a magyar anaforikus névmási birtokosok kiválasztásának motiváltságáról

7 Gábor G Judit S Zsuzsanna S Veronika T A vonzatsorrend és az esetmorfológia külső meghatározottsága ALBRTI RVAIN CHNLL ZABÓ ÓTH Bálint FARKAS Judit settanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben otiváltság a jelnyelvben SZABÓ. Helga otiváltság és ikonicitás a magyar jelnyelvben

8 lőszó A kötet a május én tartott kolozsvári nyelvészeti műhelykonferencia (A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei IV.) előadásainak anyagát tartalmazza, és tematikus konferenciáinknak immár a harmadik kiadványa, amelyet ezek előztek meg: Kádár dit Szilágyi N. Sándor szerk.: Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Kádár dit Szilágyi N. Sándor szerk.: Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, A konferenciát ezúttal is a BBT BTK agyar és Általános Nyelvészeti Tanszéke és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Szakbizottsága szervezte. Konferenciánk negyedik alkalmának célja a motiváció és a nyelvi ikonicitás kérdéseinek megvitatása volt. A motiváltság, különösen a hangutánzás és hangulatfestés régóta foglalkoztatta a nyelv iránt (is) érdeklődőket. Bár sok minden még mindig tisztázásra vár ezen a téren, a hangalaki motiváltság bármiféle (tehát nemcsak hangutánzó vagy hangulatfestő) formájának ellenőrizhető tudományos módszerekkel történő vizsgálata mégis eléggé a perifériára szorult (legalábbis a magyar nyelvészetben). Van olyan vélemény is, hogy ez inkább a stilisztikára tartozik. De ezzel csak odébb toltuk a problémát, a megértésével nem vagyunk előrébb. Az ilyen kutatásokat sokáig hátráltatta az a Saussure tekintélyével is megerősített vélemény, miszerint a hangalaki motiváltság csak egy illúzió, hiszen minden, amit beszéd közben használunk, csakis konvencionális lehet. z elég meggyőzően hangzott, hogy elfedhesse azt, hogy a konvencionalitás nem zárja ki a motiváltságot. Így aztán több helyt is tetten érhető az a szemlélet, hogy ha vannak is motivált nyelvi jelek, ilyenekből csak kevés van, nem jellemzőek, nem is érdemes velük foglalkozni. z is elég hihetően hangzik, amíg el nem kezdjük őket összeszámolni, hiszen akkor rögtön kiderül, hogy legalábbis a magyarban sokkal több van belőlük, semmint hogy figyelmen kívül lehetne hagyni őket. Sokan azért is idegenkednek ettől a témától, mert úgy látják, hogy a hangulatfestés annyira szubjektív megítélés kérdése, hogy tudományos módszerekkel nem is vizsgálható. z a szkepticizmus akadályozta évtizedekig a pszichológiában is az érzelmek vizsgálatát. Az utóbbi húsz-harminc évben azonban nagy változások történtek ott, miután belátták, hogy ha a probléma a megfelelő módszerek hiánya, ak- 7

9 kor a tudományos megoldás nem az, hogy tegyünk úgy, mintha az embernek nem is lennének érzelmei, hanem hogy próbáljunk kidolgozni megfelelő kutatási módszereket. És valami hasonló figyelhető meg az utóbbi két évtizedben a nemzetközi szakirodalomban a nyelvi motiváció terén is: számos tanulmány jelent meg ebben a témában, sőt nemzetközi konferenciákat is szerveztek erről sok résztvevővel. zt a konferenciát azért is szerveztük, hogy alkalmat teremtsünk nemcsak a hangalaki, hanem általában a nyelvi motiváltság elméleti és főleg módszertani kérdéseinek megvitatásához. zért is foglaltuk bele a tematikába a nyelvi ikonicitás kérdéskörét is. Amint a kötetbeli tanulmányok is mutatják, konferenciánk elérte ezt a célját, hiszen vannak benne elméleti kérdéseket tisztázók is, esettanulmányok is, és nemcsak a hangalaki motiváció, hanem a grammatikai ikonicitás köréből is, így reményünk szerint mindenki találhat benne számára hasznos olvasnivalót. A szerkesztők

10 HANGALAKI OTIVÁCIÓ ÉS IKONICITÁS

11

12 SZÉKLY ZSUZSA Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK agyar és Általános Nyelvészeti Tanszék A motiváció kérdése a nyelvészetben Kutatási irányok és eredmények Kivonat: Vélhetően a saussure-i hagyomány erős hatása miatt a motiváltság kérdése nem kiemelt kutatási terület a nyelvészetben. A legújabb kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy a nyelvi folyamatok és jelenségek megfelelő leírásához nemcsak egy holisztikusabb nyelvszemléletre lenne szükség, hanem újra kell gondolnunk a nyelvi jel önkényességének klasszikus tételét is, hiszen a nyelvi adatok is azt sugallják, hogy a motiváció az emberi nyelv szerkezeti sajátosságához tartozik. Tanulmányomban a mellett érvelek, hogy a konvencionalitás és motiváltság nem egymást kizáró jellemzői a nyelvi jelnek, hanem ugyanannak a kontinuumnak két végpontját jelölik, és a nyelvi adatokat ebben az összefüggésben kellene értelmezni. Továbbá áttekintem a nyelvi motiváció és hangszimbolizmus témájában született eddigi kutatások főbb irányait és eredményeit. Kulcsszavak: nyelvi motiváció, hangszimbolizmus, fonesztéma, szinesztézia, hangzásséma 1. Az, hogy az egyes tudományterületeken belül milyen kutatási témák léteznek, nagyban függ attól, hogy hogyan definiáljuk magát a tudomány tárgyát: jelen esetben a nyelvet. A motiváltság kérdéskörének a kutatásához a nyelvet egy holisztikus, dinamikus, kevés formális szabályt alkalmazó és analógiásan szerveződő rendszerként kell elgondolnunk. gy ilyen típusú nyelvfelfogás ahhoz segít hozzá, hogy a nyelvi jelenségeket ne bináris oppozíciókban, hanem skálaszerűen tudjuk értelmezni, és a nyelvi jel konvencionalitásán, úgymond, túllássunk. A szavak nem pusztán vagy konvencionálisak (és a hagyományos szemlélet szerint ez teszi ki a lexikon legnagyobb részét) vagy motiváltak (például a hangutánzó szavak, de az ilyen típusú jelekből kevés van, tehát magán az alapelven nem változtatnak), hanem lehetnek akár egyszerre mindkettő. Azt senki nem vitatja, hogy a hangutánzó és hangulatfestő szavak is konvencionálisak, még a hangutánzó szavak sem egyeznek meg az egyes nyelvekben (pedig ezek esetében a legszorosabb a hangalaki egyezés/találás): például a kattog hangutánzó ige angolul crackle, németül rattern, románul a ţăcăni, olaszul ticchettare vagy picchiettare stb. Az egyes szavak hangalakját az egyes nyelvek hangkészlete, fonotaxisa, hangilleszkedési szokásai határozzák meg. Ilyen értelemben igenis konvencionálisak. 11

13 SZÉKLY ZSUZSA llenben a konvencionalitás nem zárja ki a motiváltságot: minden olyan esetben, amikor egy hangalakot valamilyen oknál fogva találónak érzünk, a szavak hangalakja és tartalmi jelentése között motivált a viszony, a motiváltságnak pedig fokozatai vannak. A nyelvészeti hagyományban a motiváció kérdése nem kiemelt kutatási terület, és ez ma elsősorban a strukturalista hagyományon alapuló nyelvszemléletből adódik, amely egyértelműen a nyelv konvencionális jellegéből indult ki, és meghatározta a 20. századi nyelvészeti iskolák kutatásait. A strukturalista felfogás szerint a nyelv egy hierarchikusan szerveződő, egyszerűbb és komplexebb konvencionális egységekből álló rendszer, ahol az egyes nyelvi elemek tiszta kategóriákba szerveződnek (fonémák, morfémák, lexémák, szintagmák), és használatukat jól meghatározható szabályok rögzítik. gy ilyen keretbe pedig nem fér bele a nyelvi motiváció kérdésfelvetése. hhez eleve más természetűnek kell a nyelvi rendszert elgondolni: egy sokkal rugalmasabb relatív rendszernek, ahol a szabályszerűségek mintaalapúak lesznek, és a használati gyakoriságból jönnek létre (erről bővebben l. Fehér 2008, 2011, Szilágyi 2011, 2013). Az elmúlt tizenöt-húsz évben azonban észrevehetően egyre többen kezdenek ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, amit nagymértékben befolyásolnak más tudományterületek kutatási eredményei is (pszicholingvisztika, agykutatás, főemlőskutatás, idegtudomány, hálózatkutatás stb.). Véleményem szerint a jelenség megfelelő leírásához szükséges az interdiszciplináris keret, hiszen éppen az a fajta nyelvszemlélet alapozza meg a kérdéskör kutatását, amely szerint a nyelv nem egy autonóm, önmagába zárt és más kognitív funkcióktól független rendszer, hanem éppen ellenkezőleg, szervesen kapcsolódik viselkedésrendszerünk más területeihez. (rről bővebben l. Szilágyi 2012.) Amint az alábbiakban látni fogjuk, a motiváció kérdésének a vizsgálatában több kutatási tendenciát is elkülöníthetünk. z részben abból is adódik, hogy a terminusnak a nyelvészeti szakirodalomban nincs egységes definíciója. A fogalomtisztázás egy külön tanulmány tárgyát képezhetné, itt most nincs módunk erre a kérdésre részletesen kitérni. Annyit azonban röviden megjegyezhetünk, hogy az egyik lehetséges kutatási irány a saussure-i hagyományra alapoz: a nyelvi jel vagy önkényes/ konvencionális, 1 vagy motivált természetű, a motiváltság pedig a jelölő és jelölt 1 A nyelvészeti szakirodalomban gyakran nem tesznek különbséget az önkényes és a konvencionális fogalmak között, pedig ezek nem szinonimák. Az önkényesség fogalma azt emeli ki, hogy egy hangsorhoz bármilyen jelentést lehet kapcsolni, a konvencionalitás pedig a beszéd szokásjellegét hozza, azt hogy a beszédnek társas-kognitív kontextusa van. gy beszélőközösség tagjai egymáshoz igazodva beszélnek, a kisgyerek is a környeze tében beszélő embereket figyelve tanul meg beszélni, és ebből adódik a közmegegyezés. Következésképpen az utóbbi egy sokkal szerencsésebb fogalomválasztás, és jelen tanulmányban is ezt fogjuk használni. 12

14 A OTIVÁCIÓ KÉRDÉS A NYLVÉSZTBN közötti természetes kapcsolatot jelenti. z a fajta szemlélet a motivációt univerzális jelenségként leíró kutatások sorát eredményezi. ások a konvencionalitás keretei között vizsgálják a jelenséget egy adott nyelv rendszerén belül, és következésképpen elsősorban nem a jelenség univerzális jellegére fókuszálnak. bben a megközelítésben a motiváltság már nem a természetes kapcsolatot jelenti, hanem egyszerűen valamilyenfajta találást a szó alakja és jelentése között. 2 Hogyha elfogadjuk a konvencionalitást mint az emberi beszéd általános jellemzőjét, akkor az egyes szavak alakja és jelentése közötti természetes kapcsolat kérdését újra kell gondolnunk, a motiváltságot pedig egy sokkal relatívabb fogalomként kezelnünk, és minden olyan esetre alkalmaznunk, amikor számít (azaz nem mindegy), hogy egy-egy szónak milyen a hangzása. 2. A motiváltság kérdésének tudománytörténeti áttekintését érdemes Platónnal kezdeni. A témában megjelent írásokban gyakran hivatkoznak rá, hiszen Kratüloszában nagyon szépen végigvezeti a kérdés tudományelméleti aspektusait. bben a dialógusában éppen arról vitatkoznak a felek (Kratülosz, Hermogenész és Szókratész), hogy a dolgok és neveik közötti kapcsolat természetes-e (phüszei-elv), vagy pedig mesterséges, azaz közmegegyezésen alapul (theszei-elv). Platónt a dolgok és neveik viszonya elsősorban a megismerés szempontjából érdekli: azaz, hogy megismerhető-e a dolgok igaz természete neveikből (erről részletesen l. Platón Kr. e. IV. sz./ 2008: ). z a megközelítés ugyan elsősorban ismeretelméleti, azonban meglátásai hasznos szempontot nyújtanak a téma kutatásához. aga a dialógus úgy van felépítve, hogy meggyőzze az olvasót arról, hogy lényegében egyik félnek sincs igaza, és hogy a kérdésfelvetés önmagában hibás. Platón észreveszi azt is, hogy a probléma megoldásának az az egyik legfőbb akadálya, hogy az empirikus adatok önmagukban nem elég meggyőzőek, hiszen mindkét álláspontra rengeteg érvet és ellenérvet lehet találni. A témában a valóban tudományos nyelvészeti kutatások a 20. század elejétől kezdődtek el. Amint már fentebb is mondtam, a nyelvi motiváltság kérdése egyetlen nyelvészeti iskolának sem vált központi kutatási területévé, bizonyos kutatási tendenciákat azonban észre lehet venni (erről bővebben l. Hunter-Smith 2007). A nemzetközi szakirodalomban főleg a hangszimbolizmus 3 terminust használják a hangalaki motiváció körébe tartozó nyelvi adatok leírásában. Az egyik fő kutatási irány a motivációnak mint univerzális jelenségnek a tanulmányozása: az ilyen kutatások abból indulnak ki, hogy ha maga a motiváció általános jellemzője az 2 rről bővebben l. Szilágyi 2012, 7. előadás. 3 A Hinton és munkatársai szerkesztésében megjelent tanulmánykötet előszavában (Hinton Nicols Ohala eds. 1994: 1 14) a hangszimbolizmus jelenségének átfogó leírását és típusainak jó összefoglalását lehet olvasni. 13

15 SZÉKLY ZSUZSA emberi nyelvnek, akkor az egyes nyelvek között is kell hogy legyenek ilyen jellegű megfelelések. nnél is tovább menve számos kutató azt tartja, hogy magának az emberi nyelvnek a kialakulásában is fontos szerepe lehetett a hangalaki motivációnak, tehát ezért is univerzálisnak kell tekinteni. Itt az univerzalitás azt a fajta intuíciót jelenti, hogy a szavak hangzása milyen jelentéssel talál. Sok olyan kísérletről olvashatunk, amelyben azt vizsgálták, hogy a beszélők bizonyos idegen vagy kitalált szavakhoz milyen jelentést kapcsolnak a szó hangzása alapján. dward Sapir (1929) az elsők között vizsgálta bizonyos logatomok (mil és mal) hangzása és az általuk jelölhető tárgyak mérete közötti összefüggést: kísérleteiben arra a következtetésre jut, hogy a beszélők a mil hangsort hajlamosak a kisebb méretű tárggyal összekötni, illetve a mal hangsort a nagyobb méretűvel. Stanley Newman (1933) folytatta Sapir kutatásait, és azt állapította meg, hogy a magánhangzók képzési helye és akusztikai frekvenciája befolyásolja a beszélőket abban, hogy milyen relatív méretet társítottak az egyes hangokhoz. Később ezt a jelenséget orton (1994) és Ohala (1994) frekvenciakód-hipotézisnek nevezte: lényege, hogy az elöl képzett magas magánhangzók, és ezek közül is kiemelten az [i] a kicsiség, gyorsaság, fény képzetét keltik, míg a hátul képzett mély magánhangzók, különösen az [a], a nagyságét, lassúságét, sötétségét. Sokan vizsgálták ezt a jelenséget (Brown et al. 1955, Woodworth 1991, Ohala 1994), és általában elmondható, hogy egyrészt sok nyelvben a kicsinyítő képzők, a kicsiséget, kis méretet kifejező szavak magas magánhangzót tartalmaznak, míg a nagyságot kifejezők mélyet, és gyakran ugyanez a magánhangzó-eloszlás figyelhető meg a közelre, illetve távolra mutató névmások esetében is, másrészt pedig az ismeretlen jelentésű vagy kitalált szavakkal végzett pszicholingvisztikai kísérletek is ezt a tendenciát támasztják alá. A kísérleti alanyok többnyire a kicsiség képzetét társítják a magas hangokhoz, és fordítva. Nyilvánvalóan vannak kivételek is (pl. a big és a small az angolban). Diffloth (1994) több olyan nyelvet is megemlít, ahol éppen a fordított eset áll fenn, részletes példákat hoz a vietnami bahnar nyelvből: az [i] hanghoz a nagyság képzete, illetve az [a] hanghoz a kicsiség képzete társul. A jelenségre adott magyarázata pedig ugyanannyira plauzibilisnek mondható, mint ami a szakirodalomban a fordított eset magyarázataként általánosan elfogadott (l. orton 1994, Ohala 1994): a magas magánhangzók képzésekor a nyelv sokkal nagyobb teret tölt ki a szájüregben, mint a mélyek képzésekor, és ez biztosítja a jelentésképződés ikonikus alapját. Látható, hogy a magas és mély magánhangzók frekvenciakódjának univerzalitását nem lehet abszolút értékűnek tekinteni. (Az megint más kérdés, hogy az egyes beszédhangoknak van-e egyáltalán jelentése, vagy pedig inkább a szó egészleges hangzása hozza a motivált jelentéskomponenst. rről a későbbiekben lesz még szó.) Az is kiderül ezekből a kutatásokból, hogy a frekvenciakód nincs egyformán jelen az egyes nyelvekben, de az eddigi kutatási eredmények mindenképp arról tanúskodnak, hogy ezt egy univer- 14

16 A OTIVÁCIÓ KÉRDÉS A NYLVÉSZTBN zális tendenciának tekinthetjük, hiszen a különböző nyelvből származó adatok korrelálnak e tekintetben. 4 gy másik kutatási irány, amely szintén a motiváció univerzális természetének hipotéziséből indul ki, a hangalakok és más modalitáshoz tartozó észlelések közötti megfelelések vizsgálata. Itt azonban az univerzalitás egy kicsit másként értendő: nem azt vizsgálják, hogy az egyes nyelvek között vannak-e hangalak- és jelentésbeli megfelelések, hanem a motiváltságot az emberi elme általános eljárásával magyarázzák. Hunter-Smith (2007) alaki szimbolizmusnak (shape symbolism) nevezi ezt a jelenséget. Az ilyen típusú nyelvészeti kutatásokra a fiziológiás szinesztézia (szinesztézis) jelenségének a kutatása is hatással volt. 5 zen elmélet szerint az embernek veleszületett képessége, hogy bizonyos formákat bizonyos hangzással kapcsoljon össze. A tárgyak, jelenségek, események vizuális, tapintási, hangzási stb. jegyeit és a szavak akusztikai tulajdonságait feldolgozó agyi területek kölcsönösen aktiválhatják egymást, és ebben érhető tetten a motiváció. z is magyarázatul szolgálhat arra, hogy mitől érzünk egy-egy szót olyan találónak. Több olyan kísérletet is végeztek, amelyben kísérleti alanyok azt a feladatot kapták, hogy bizonyos formákat kitalált szavakkal vagy idegen nyelvű szavakkal társítsanak, és a válaszok nagymértékben egyeznek (Berlin 1994, Ramachandran Hubbard 2001, aurer et al. 2006). Az eredmények azt igazolják, hogy a beszélők az egyes formák alakjában és nevének hangzásában észlelnek valami közöset: az alakzatok kontúrjai találnak a szavak kiejtésekor végzett száj- és nyelvmozgással, tehát a hegyes szögű ábrához a kiki név talál, a foltszerű, hullámzó körvonalúhoz pedig a bouba, noha ezek kitalált szavak, tehát a beszélőknek nincs korábbi tapasztalata róluk. A szerzők szerint ez a megfelelés a szinesztéziához hasonló, és azt állítják, hogy bizonyos mértékig mindannyian szinesztéták vagyunk, vagyis eltérő modalitáshoz tartozó ingerek (hallás látás) minden beszélő számára felidézhetik egymást. gy lépéssel továbbmenve a jelen példa esetében valamilyen érzéklet és mozgás között fedezünk fel hasonlóságot, ez a szinkinézia jelensége. A nyelv kialakulására irányuló kutatásokban több ízben is megfogalmazták a nyelv és finommotoros mozgás képességének a fejlődése közötti szoros kapcsolatot (erről a kérdésről lásd többek között Donald 1991/2001, 4 Ohala (1994) a frekvenciakód használatát evolúciós fejleménynek tekinti: más fajoknál is megfigyelhető, hogy értik és használják, és véleménye szerint ez további bizonyítékul szolgál a jelenség univerzális jellegére. 5 A fiziológiai szinesztézia olyan állapot, amikor egy bizonyos modalitáshoz tartozó érzet felidéz egy másik modalitáshoz tartozó érzetet. nnek leggyakoribb fajtája az, amikor a hallott szó vagy az olvasott betűk látványára idéz elő színészlelést. A jelenségre többféle lehetséges magyarázatot is felvázolnak a kutatók (egy bizonyos érzet feldolgozásáért felelős agyi terület aktivál egy másikat, a születéskor meglévő neuronok közti kapcsolatok visszanyesése nem olyan mértékű, mint a nem szinesztéziás egyéneknél, stb.), de akármi idézze is elő, olyan agyműködésbeli sajátosságnak tekintik, ami számot adhat többek között a nyelv kialakulásáról, és ami minket a jelen esetben közelebbről érdekel: a nyelvi jelek motiváltságáról is. 15

17 SZÉKLY ZSUZSA 2001, Lieberman 2000), és ezt látjuk a szinkinézia jelenségének az esetében is. Ramachandran és Hubbard (2001) azt az elképzelést fogalmazzák meg, miszerint a száj- és nyelvmozgásért felelős agyi területek és a hangok reprezentációjáért felelős területek közötti kapcsolatok nem önkényesek, így a fiziológiai szinesztézia bizonyítékul szolgál a keresztmodális észlelésre is, hiszen a dolog alakjában és a szó hangzásmintázatában van valami közös. Látszik itt is, hogy a közös alakzat mennyire fontos. zzel kapcsolatban azonban annyit talán meg szabad jegyezni, hogy a hangképző szervek mozgásmintázatára hivatkozó magyarázatok tetszetősek ugyan, de lehet, hogy inkább csak a könnyebb értelmezés kedvéért születnek, hiszen az nem látszik nagyon valószínűnek, hogy a vizuális alakzatnak a hangzással való megfeleltetése ne közvetlenül, hanem az artikulációra vonatkozó emléknyomok közvetítésével történne. lég arra gondolni, hogy vizuális alakzatot valamilyen hangszeres zenei mintázattal is ugyanolyan jól lehet társítani, pedig ott nincs beszédhang-artikuláció. 3. gy másik lehetséges kutatási irány a motiváció jelenségének a konvencionalitás keretei között való vizsgálata. gy ilyen megközelítésben a vizsgálódás tárgya nem az egyes nyelvekben közös alak- és jelentéspárok leírása lesz, amely meglátásom szerint a nyelvek változatosságára való tekintettel soha nem fog elegendő adatot szolgáltatni a motivációnak mint szervező elvnek a megismeréséhez. zzel ellentétben, ha a motivációt mint nyelvspecifikus jelenséget nézzük, akkor a töredékes és esetleges megfelelések helyett azt vizsgálhatjuk, hogy milyen szerepe van egy adott nyelvi rendszeren belül. A következőkben azokat a kutatási tendenciákat igyekszem röviden vázolni, amelyek a nyelvi motivációt nyelvspecifikus jelenségként vizsgálják: vagyis nem azt keresik, hogy milyen hangalaki, hangzási megfelelések vannak az egyes nyelvek között, hanem azt, hogy egy-egy beszélőközösség számára milyen hangalaki jellemzőknek van vagy lehet expresszív tulajdonsága, illetve melyek azok a jelentéstartományok, ahol a hangalaki motiváció szerepet játszik. Az egyik ilyen kutatási irány, amely a nyelven belüli hangalaki motiváció jelentéstartományait igyekszik feltárni, a fonesztémák 6 vizsgálata: azt vizsgálják, hogy milyen szubmorfemikus hangkombinációk (ezeket nevezik fonesztémáknak) milyen jelentéssel korrelálnak (Bolinger 1965, Austerlitz 1994, Abelin 1999, Bergen 2004). Ilyen fonesztéma például az angolban a szókezdő gl- hangkapcsolat. Fénnyel vagy látással kapcsolatos jelentésű szavak elején fordul elő gyakran, például glitter ragyog, csillog, glisten ragyog, glow ragyog, izzik, parázslik, gleam világít, glare ragyog, rikít, glint csillan, villog, villódzik. gy másik fonesztéma a szó- 6 zt a terminust J. R. Firth vezette be az 1930-as években. 16

18 A OTIVÁCIÓ KÉRDÉS A NYLVÉSZTBN kezdő sn- hangkombináció, ami az orral és szájjal kapcsolatos szavakban fordul elő: snore horkol, snorkel búvárpipa, búvárkodik, sniff szimatol, szipákol, szippant, sniffl e szipog, snuffl e szortyog, szipákol, snuff felszív, szipog, snivel nyavalyog, taknyos, folyik az orra, snout, snoot orr, ormány, sneer vigyor, gúnyos mosoly, sneeze tüsszent, snoop szimatol (Bolinger 1965: 197.). Bergen (2004) vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a fonesztémák megkönnyítik a nyelvfeldolgozást. A fonesztémák vizsgálata jól mutatja, hogy a jelenséget ugyan sok különböző nyelvben meg lehet figyelni tehát ha nem is univerzális, de gyakori jelentésszervező eljárás, azonban az egyes hangkapcsolatok egy-egy adott nyelven belül fognak egy bizonyos jelentéstartománnyal korrelálni. bből is jól látható, hogy a konvencionalitás és motiváltság nem egymást kizáró tulajdonságok. Véleményem szerint a hangalaki motiváció nyelvspecifikus vizsgálata fog elvezetni a jelenség adekvát leírásához, hiszen az nem véletlen, hogy a motiválatlanság és a motiváltság egyaránt jellemzik az emberi nyelv elemeit. Két ellentétes cél megvalósítása magyarázza a két elv komplementáris viszonyát: az egyik a hatékony nyelvi kommunikáció biztosítása (például a lexikon gazdagítása), ezt pedig a motiválatlanság révén lehet a legpraktikusabban megvalósítani, a másik pedig az az igény, hogy a nyelvet az emberi tapasztalattal összekapcsoljuk (értve ezen külső és belső tapasztalatokat egyaránt), amit pedig a motiváció segítségével lehet elérni. nnek a két elvnek az egyidejű megléte indokolja a nyelvi adatoknak egy rugalmasabb rendszerben való értelmezését, ahol a motiválatlanságnak és a motiváltságnak fokozatai vannak. Dingemanse (2011) az ideofonokat vizsgálva beszél arról, hogy nem minden ideofonban gazdag nyelvre jellemző egyforma mértékben, hogy az ilyen szavak nem integrálódtak a nyelvi rendszerbe, hanem az integráltságnak is fokozatai vannak. Kutatási eredményei azt mutatják, hogy a leggyakrabban használt ideofonok veszítenek expresszivitásukból, és integrálódnak a grammatikai rendszerbe. bből is jól látható a motiválatlanság és a motiváció dinamikája, és hogy egyik elvet sem lehet abszolútnak tekinteni. 4. agyar nyelvészeti vonatkozásban azt lehet mondani, hogy mindeddig kevés ilyen jellegű tudományos kutatás készült. A kérdés a hangutánzó és hangulatfestő szavak kapcsán szokott legtöbbször felmerülni, de inkább a stilisztikán belül találkozunk ennek a szókincsrétegnek a vizsgálatával. Széles körben elterjedt az a nézet, amely szerint az ilyen szavak használatának elsősorban a költői nyelvben van jelentősége. Valójában a hangalaki motivációnak és azon belül a hangutánzó és hangulatfestő szavaknak a kutatása nagyon is nyelvészeti kérdés, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag is, hogy nemcsak a költészetben találunk ilyen szavakat, hanem mi magunk is gyakran használjuk őket. Például pszicholingvisztikai kutatásokból tudjuk, hogy kisbabás családokban hirtelen megnő ezeknek a szavaknak a gyakori- 17

19 SZÉKLY ZSUZSA sága, ami összefüggésben állhat azzal, hogy a hangalaki motiváció segíti a nyelvtanulást (erről bővebben l. Gopnik Kuhl elzoff 2010, Kuhl 2004). Az eddigi kutatásokat itt csak vázlatosan mutathatom be, éppen ezért a stilisztikai kutatásokra most nem térek ki részletesen. Gombocz Zoltán írásaiban találkozunk a hangalaki motiváció témáját érintő megállapításokkal. Jelentéstanában (Gombocz 1926/1997) azt mondja, hogy a szókészlet csekély hányadát teszik ki azok a szavak, amelyek esetében a jelölő és jelölt között bizonyos fokig reális kapcsolat van, midőn a puszta hangsornak, előzetes begyakorlása nélkül is, képzetkeltő ereje van (Gombocz 1926/1997: 135). Ilyen szavak mindenekelőtt a hangutánzó és hangfestő (hanggal festő) szavak. Továbbá szintén motivált szavaknak tekinti az úgynevezett analógiás kifejezéseket: a hangalak és jelentés között nincsen materiális hasonlóság, [ ] hanem a hangpárok vagy hangsorok fokozatai között egyfelől, a jelölt képzettartalmak között másfelől analóg kapcsolatot állapítunk meg (Gombocz 1926/1997: 136). Példaként említi a palatális-veláris magánhangzópárokhoz fűződő értelmi különbséget, ami többek között intenzitáskülönbségben nyilvánulhat meg (köröm karom, kever kavar, deged dagad stb.). ásik példája a reduplikáció: ezzel próbálja a beszélő az iteratív jellegű eseményt érzékeltetni (ki-kinéz, meg-megáll stb.). egjegyzi azt is, hogy itt már látható bizonyos rendszerszerűség, tehát bizonyos mértékig a motiváció szervező elvként funkcionál. Jelentéstanában az alakszimbolizmus jelenségéről is ír: Ami mindenekelőtt a hangelemek esztétikai hatását illeti, a kérdést a hangérzetek és az izomérzetek szempontjából kell vizsgálat alá venni (Gombocz 1926/1997: 140). Azt is megjegyzi, hogy minden nyelv története világosan megmutatja, milyen rendkívül fontos szerep jut a különböző érzékterületekhez tartozó képzetek kapcsolódásának, a komplikációnak egész lelki életünk kialakulásában (Gombocz 1926/1997: 178). gy másik szerző, aki a nyelvi motiváció kérdéskörével nemcsak stilisztikai keretek között foglalkozott, Fónagy Iván. A beszéd kettős kódolása című tanulmányában a beszéd kettős természetéről beszél: létezik egy archaikus, természetes kód és egy ebből kinőtt, fejlettebb önkényes kód (Fónagy 1966: 70), és ez a kettő szétválaszthatatlan. A beszéd során hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, és minden esetben a physei és a thesei elv szintézise teszi a közlést plasztikussá, emberivé (i. m. 75). Tehát maga a motiváció általános jellemzője a beszédnek. Fónagy elképzelésében a beszéd a konvencionalitás és motiváltság kettős szervező elve alapján strukturálódik. A motiváció kutatásának egyik iránya az egyes hangok által keltett képzetek és asszociációk feltérképezése. Ilyen jellegű etimologizálást találunk Platónnál is, de nála, mint fentebb szó volt róla, a hangsúly az episztemológiai dimenzión van. A magyar beszédhangok ilyen jellegű vizsgálatát T. olnár István végezte el az Os- 18

20 A OTIVÁCIÓ KÉRDÉS A NYLVÉSZTBN good Suci Tannenbaum (1967) által kidolgozott szemantikus differenciál segítségével (T. olnár 1993). Az ilyen típusú kutatásokkal általában az a gond, hogy az egyedi hangokat vizsgálják külön-külön, márpedig nem a beszédhangok egyenként, hanem a teljes szó globális hangzásmintázata fejezi ki a motiváltságból fakadó jelentéstartalmat, illetve -többletet. Természetesen az egyes hangok tulajdonságai hozzájárulnak a motivált kapcsolat létrejöttéhez, de önmagukban nem hordozzák ezt a hangulati jelentést. bben a rendszerben a szavak egészleges hangalakja számít (holisztikus szemlélet): a szó hosszúsága, a hangalak kiugró jellemzői (magánhangzók, mássalhangzók eloszlása stb.). Bizonyos kutatások például arról számolnak be, hogy gyerekeknél a hangokra tagolás képessége is csak az iskolai oktatás elkezdése után jelentkezik (acwhinney 2003), és mivel a hallási mintázatok elsajátításában az intonációnak, a hallott nyelv prozódiai jellegzetességeinek kiemelt szerepe van, ezért a beszédhangokkal szemben a szótag sokkal természetesebb alapegységként kínálkozik: azt már lehet hangsúlyozni, van dallama, tehát a beszélt nyelv természetes ritmusának az alapegységét képezi. Szilágyi N. Sándor (2011, 2012, 2013) is számos munkájában, illetve előadásában érvel a mellett, hogy a beszéd egy rugalmas rendszer, legtermészetesebb alapegységét a szótag képezi, analógiásan szerveződik, és bizonyos hangalaki jellemzők (amik hangzássémák csoportjait hozzák létre) jól korrelálnak bizonyos jelentéstartományokkal. A hangzásséma megnevezés az egyes szavak általános mintázatának sematikusságát hozza előtérbe: itt a szó egészleges formájának bizonyos kiugró hangalaki jegyek (pl. szókezdet vagy szóvég, a szóban előforduló beszédhangok jellege, szótagszám stb.) mentén létrejövő elnagyolt képére kell gondolni, amelynek mint mintázatnak magának is van valamilyen nyelvi funkciója (erről l. Szilágyi 2013). lképzelhető, hogy a hangzássémák mentén a beszédnek egy a standard grammatikákhoz képest sokkal rugalmasabb rendszerét lehetne felállítani, amelyben a legfontosabb szervező elv a többlépéses szigorú nyelvtani szabályokkal szemben a hallott minták analógiás követése. gy így elképzelt nyelvi rendszerben pedig a hangalaki motivációnak valószínűleg fontos szerepe lenne az egyes jelentéstartományok szervezésében. Következtetések Az eddigi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a motiváció vizsgálatában sokkal eredményesebb a konvencionalitás keretei között vizsgálni a nyelvi motiváció és azon belül a hangszimbolizmus jelenségét. Természetesen ebben a keretben is lesznek korreláló adatok az egyes nyelvek között, amiből bizonyos, az emberi nyelvre általánosan érvényes jellemzőkre lehet következtetni. Azonban a találó konkrét nyelvi adatok helyett inkább tendenciaszerűen kell ezeket elgondolni. 19

21 SZÉKLY ZSUZSA A röviden vázolt kutatási eredményekből is látszik, hogy a hangalaki motiváltság egyetemes jellemzője az emberi nyelvnek, de nem a konkrét nyelvi adatok szintjén. A jelenség nyelvspecifikus vizsgálata (tehát az egyes nyelveken belül) azzal az előnnyel jár, hogy az adott nyelv sajátosságait maximálisan szem előtt tarthatjuk a motiváció tanulmányozásakor, hiszen ez nemcsak hogy nem egyforma mértékben, de nem is egyformán van jelen az egyes nyelvekben. Az eddigi kutatásokból is látszik, hogy a nyelvi motiváltságnak vannak kiemelt jelentéstartományai, ezeknek a rendszerszerű feltárásával írható le adekvát módon a hangalaki motiváció jelensége. gy ilyen típusú vizsgálathoz pedig a hangzássémák jól használható támpontot jelentenek. HIVATKOZÁSOK Abelin, Å sa Studies in Sound Symbolism. Doktori értekezés. Göteborg University, Göteborg. ( ) Austerlitz, Robert Finnish and Gilyak sound symbolism the interplay between system and history. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge Bergen, Benjamin K The psychological reality of phonaesthemes. Language 80/2: Berlin, Brent vidence for pervasive synesthetic sound symbolism in ethnozoological nomenclature. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge Bolinger, Dwight Forms of nglish: Accent, morpheme, order. Hokuou Publishing Company, Tokyo. Brown, Roger W. Black, Abraham H. Horowitz, Arnold Phonetic Symbolism in Natural Languages. Journal of Abnormal and Social Psychology 50: Diffloth, Gérard i: big, a: small. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge Dingemanse, ark The eaning and Use of Ideophones in Siwu. Doktori értekezés. Radboud University, Nijmegen. Donald, erlin A ind So Rare. The volution of Human Consciousness. W.W. Norton & Company, New York/London. Donald, erlin 1991/2001. Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest. Fehér Krisztina Grammatika é s hangsorminta. agyar Nyelvjárások 46: Fehér Krisztina A szó(jelentés) ontogenézise. Argumentum 7: Fónagy Iván A beszéd kettős kódolása. In: Telegdi Zsigmond (szerk.): Általános nyelvészeti tanulmányok IV. Akadémiai Kiadó, Budapest Gombocz Zoltán 1926/1997. Jelentéstan. In: Kicsi Sándor András (szerk.): Jelentéstan és nyelvtörténet. Akadémiai Kiadó, Budapest Gopnik, Alison Kuhl, Patricia K. elzoff, Andrew N Bö lcsek a bö lcső ben. Hogyan gondolkodnak a kisbabá k? Typotex, Budapest. Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John Introduction: Sound Symbolic Processes. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge

22 A OTIVÁCIÓ KÉRDÉS A NYLVÉSZTBN Hunter-Smith, Sarah Understanding without Babblefi sh: Reviewing the vidence for Universal Sound Symbolism in Natural Languages. BA. szakdolgozat. Swarthmore College, Swarthmore. SocSci/ Linguistics/ Papers/ 2007/ hunter-smith_sarah.pdf ( ) Kuhl, Patricia K arly language acquisition: cracking the speech code. Nature Reviews Neuroscience 5: Lieberman, Philip Human Language and Our Reptilian Brain: The Subcortical Bases of Speech, Syntax, and Thought. Harvard University Press, Cambridge/assachusetts London. acwhinney, Brian A nyelvfejlő dé s epigenezise. In: Plé h Csaba Ková cs Gyula Gulyá s Balázs (szerk.): Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest aurer, Daphne Pathman, Thanujeni ondloch, Catherine J The shape of boubas: soundshape correspondences in toddlers and adults. Developmental Science 9: orton, ugene S Sound symbolism and its role in non-human vertebrate communication. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge Newman, Stanley Further experiments in phonetic symbolism. American Journal of Psychology 45: Ohala, John J The frequency code underlies the sound-symbolic use of voice pitch. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound Symbolism. Cambridge University Press, Cambridge Osgood, Charles gerton Suci, George J. Tannenbaum, Percy H The easurement of eaning. University of Illinois Press, Chicago London. Platón Kr. e. IV. sz./2008. Kratülosz. Atlantisz Kiadó, Budapest. Ramachandran, Vilayanur S. Hubbard, dward Synaesthesia A Window Into Perception, Thought and Language. Journal of Consciousness Studies 8/12: Sapir, dward A study in phonetic symbolism. Journal of xperimental Psychology 12: Szilágyi N. Sándor Szinkrónia és diakrónia de mirő l is beszélünk? In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Szilágyi N. Sándor Jelek és szimbólumok. (ultimédiás könyv) hu/szilagyi/szimp_embertud/index.html ( ) Szilágyi N. Sándor A mi (rend)szertelen nyelvünk. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár T. olnár István (1993): A magyar beszédhangok szubjektív elemi szimbolikája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Woodworth, Nancy L Sound symbolism in proximal and distal forms. Linguistics 29: SUARY The question of motivation in linguistics. Lines of investigation and results otivation as an underlying principle of language has not been a central topic of linguistic research due to the strong Saussurean influence on modern linguistics. However, recent scientific findings suggest that a holistic approach to language should be adopted, and the classical tenet of the arbitrary nature of the linguistic sign should also be revisited. Linguistic data suggest that motivation, as a design feature of language should also be accounted for. 21

23 SZÉKLY ZSUZSA The present paper proposes that conventionality and motivation are not exclusive characteristics of the linguistic sign, but rather two ends of a continuum on which linguistic data should be interpreted. It reviews the research that has been carried out in the topic and outlines the major lines of investigation with regard to linguistic motivation and sound symbolism. Keywords: linguistic motivation, sound symbolism, phonestheme, synaesthesia, sound schema

24 SZILÁGYI N. SÁNDOR Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK agyar és Általános Nyelvészeti Tanszék Hangulatfestés de mit is festünk? Kivonat: A tanulmány a hangulatfestés hátterében álló lelki folyamatok természetével foglalkozik. A hangulatfestés jelenségét a fogalmi alapú racionális elménk működése alapján nem lehet megmagyarázni, ennek megértéséhez azt az elsődleges reprezentációrendszerünket kell figyelembe venni, amely a nyelv előtti viselkedésrendszer egyenes folytatása, és amely más elvek szerint szerveződik, mint a hozzá képest másodlagos fogalmi rendszer: míg ugyanis az utóbbi túlnyomóan a digitális és procedurális információfeldolgozás elvét követi, az előbbi az analóg feldolgozás elve szerint szerveződik, és ez látványosan tükröződik a hangulatfestés folyamataiban is, amint azt a tanulmány néhány példa elemzésével is szemlélteti. Kulcsszavak: alakzat, analóg információfeldolgozás, hangulatfestés, hangulatreprezentáció, hangzásséma 1. Nem hinném, hogy nagy valótlanságot mondok vele, ha azzal kezdem, hogy a nyelvészetben nem nagyon szeretjük a hangulatfestő szavakat. zeknek ugyanis már a puszta léte is maga a botrány, hiszen (különösen Saussure óta) az elméleteink szerint nem lenne szabad lenniük, és mégis vannak. A magyar nyelvnek pedig ráadásul a tipológiai jellemzői közé tartozik, hogy itt jóval több van belőlük, mint amennyivel a nyelvész még könnyen ki tudhatna békülni mint amolyan ritka, kivételes csodabogarakkal, tehát még megkerülni sem lehet őket. 1 A hangulatfestést viszont sehogy sem tudjuk szervesen integrálni a nyelvészeti elméleteinkbe, hiszen már maga az elv is zavarbaejtően idegen azoktól, amelyek szerint mi a grammatikáinkat meg a szemantikáinkat felépítjük. zért aztán a hangulatfestésnek nincs is ki- 1 A nemzetközi szakirodalomban például a japánt szokták olyan nyelvként emlegetni, mint ahol a hangulatfestésnek különös fontossága van, de lehet, hogy csak azért, mert a japán kutatók írtak is erről (pl. Hamano 1994), a magyarok meg kevésbé. A japánban ez leginkább a szóismétlő ikerszavak (pl. yobo-yobo bizonytalanul totyogva öregember járásáról) feltűnően nagy számában nyilvánul meg, a magyarban viszont a hangulatfestésnek sokkal változatosabb formái vannak, és ezek közül némelyiknek grammatikai funkciója is van (aspektusjelölés); erre alább majd példát is látunk. 23

25 SZILÁGYI N. SÁNDOR dolgozott elmélete, amely magyarázatot adhatna arra, mi is van igazából ezek mögött, miért is vannak, és ez hogyan is lehetséges egyáltalán. z nem azt jelenti, hogy szakirodalma sincs, hiszen van, de az nem annyira elmélet, mint inkább leíró (vagy fenomenológiai) jellemzése ennek a különc szócsoportnak. gyébként a hangulatfestés nem is az egyetlen ilyen nehezen kezelhető, hiszen ott van például a szinesztézia is, ami meg a szemantikáinkba nem akar sehogy beleilleszkedni, annyira szokatlan elvek szerint szerveződik az is, és még vannak ilyenek. Közben meg azt is látjuk (vagy inkább érezzük), hogy ezeknek a szerveződési elveiben, azok jellegében van valami közös, még ha elég megfoghatatlannak tűnik is nekünk, mi is lenne az. Az ilyenektől pedig gyakran úgy próbálunk megszabadulni, hogy ezt az egész komplexumot átutaljuk a stilisztikába, mintha a stilisztika dolga lenne az, hogy az ilyenfajta nyelvi jelenségeket értelmezze, mikor pedig ezek természetes tartozékai a mi mindennapi beszédünknek. Éspedig úgyannyira, hogy még a szaknyelvben sem lehetünk el az ilyenek nélkül, hiszen a hangulatfestést ott sem tudjuk másképp megnevezni, csak ezzel a szinesztéziával, pedig a festés-nek ezt a jelentését (már az is jó kérdés, hogy mi is lehet az!) elég bajos lenne a szó alapjelentéséből levezetni, akár klasszikus vagy formális szemantikai, akár kognitív metaforaelméleti keretben próbálnánk is ezt értelmezni. A hangulatfestés elméletéhez két kérdést kellene megválaszolni. Az első az, hogy mi is az a hangulat, amit festünk, a második meg az, hogy mivel is festhetünk mi hangulatot, és ez hogyan és miért lehetséges. Itt most inkább csak az elsőről lesz szó, mert ezt ezzel kell kezdeni. 2. A magyar szakirodalomban a hangulatfestő szavakat legtöbbször hangfestő-nek hívjuk, és könnyen meglehet, hogy nem is csak a rövidség kedvéért, hanem mert ez csak annyit sugall, hogy itt hanggal festünk valamit (mert annyi biztos, hogy nem a hangokat festjük velük), és ebben így nincs annyira ott a sürgető kérdés, hogy akkor mit is hát igazából, míg a hangulatfestő szinte hozza magával azt, hogy ha ezek hangulatot festenek, akkor mi az, hogy hangulat? z pedig a mai tudományos paradigmánkban annyira megfoghatatlannak látszik, hogy inkább nem is foglalkozunk vele, pedig amíg ezt meg nem mondtuk, addig a hangulatfestésnek nem is lehet elméleti értelmezése. zt pedig nem könnyű megmondani, még körülírni is nehéz, mert ez ahhoz a rendszerünkhöz tartozik, ahol sok minden annyira megfoghatatlan (és egyben felfoghatatlan) az elménk számára, hogy még beszélni sem tudunk róla, mert szavaink sincsenek hozzá. (Anthony de ello példájával: mesélje már el valaki, milyen a rózsaillat!) Az értelmező kéziszótár így határozza meg a hangulatot: 24

26 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? hangulat fn 1. Tudatunkat, viselkedésünket vmeddig befolyásoló, aláfestő érzelmi állapot. Jó hangulat(ban van). Vmihez, vmire való kedv. Nincs rá hangulata. 2. (Kisebb közösségben) ált. jókedv. lromlott a hangulat. 3. vál Közhangulat, közvélemény. Háborús hangulat; hangulatot kelt vki, vmi mellett, ill. ellen: rokon-, ill. ellenszenvet kelt iránta. 4. Szónak, kifejezésnek, versnek, zenének stb. érzelmi hatást keltő tulajdonsága (ÉKsz. 2 ). int látjuk, ez inkább a diszpozíció -ról szól: arról, hogy mi milyen kedvünkben vagyunk éppen. A 4. jelentésben már lenne valami, de annyira leszűkítve és más nézőpontból nézve, hogy arról, ami bennünket érdekelne, végül is nem mond semmit. A szó ugyan ott van, de minket nem az érdekelne, hogy milyen hatást kelt bennünk a szó, hanem hogy mi az, amit a szó hangulatként fest. ivel ezt tényleg nem könnyű meghatározni, a szócikk diplomatikusan hallgat arról a jelentésről (pedig az nem is ritka!), ami az ilyenekben van, mint: meleg hangulatú bútor, kellemes hangulatú lakás, őszies hangulatú idő, rideg, barátságtalan hangulatú autó, rossz hangulatú sötét ház; a hajnali tájnak hangulata van, stb. (a példák az internetről valók). Vagyis: valami, ami számunkra hozzátartozik valahogy ezeknek a dolgoknak a belső reprezentációjához (ezen azt értve, hogy: egy odakinti dolognak egy valamilyen megfelelője, leképezése idebent ), de a fogalmán kívül, tehát nem úgy, hogy annak lenne valamilyen tartozéka vagy fogalmi jegye, amivel az illető fogalom definíciójában is számolni kellene, és ami ugyanakkor annak a dolognak nem valami érzékszervi úton elérhető tulajdonságára utal, hanem olyan, amit inkább csak érezni lehet benne. 3. Ahhoz, hogy megérthessük, mi is ez, nem elég csak a nyelvészeti nézeteinket megváltoztatni, mert a mai főárambeli tudományos emberképünket kell inkább. a szinte axiómaként fogadjuk el azt, hogy nekünk vannak reprezentációink a világról, és szoktuk ezeket mentális reprezentáció-nak is hívni, de a mentális-t igazából fölösleges is hozzátenni, hiszen úgy vesszük, hogy ami egyszer reprezentáció, az az elménkhez tartozik, ami fogalmi alapú, tehát magától értetődik, hogy minden reprezentációnk mentális és egyszersmind fogalmi reprezentáció. Csakhogy: nekünk nemcsak elménk, hanem lelkünk is van, csak ezt a (többékevésbé) racionális elménk a tudományban kézen-közön elsinkófálta, és akkor persze hogy sok minden érthetetlen. Tudom én azt, hogy a lelkünk tudományos terminusnak egyelőre szokatlan, de ha ezt rendesen így hívják, akkor a tudományban sincs miért másképp mondani. bben pedig az is megerősített engem, hogy miután erről részletesebben beszéltem már korábban az internetről is letölthető előadásaimban (Szilágyi 2012), és Csányi Vilmos tanár úr azoknak egy előző változatát végighallgatta, az egyik, aminek na- 25

27 SZILÁGYI N. SÁNDOR gyon örült a nekem írott levelében ( ), éppen az volt, hogy: Végre van egy világos, tudományos»lélek«elképzelés!, ez az előadássorozat pedig a biológiai alapú humánetológiával együtt most már teljes képet ad az emberről. Én pedig úgy veszem, hogy ha ez egy ilyen kiváló természettudósnak teljesen megfelel, akkor nekünk sem lehet az annyira rossz. ost akkor az következne, hogy megmondjam, mit értek a lelkünkön, mégis azzal kell kezdenem, hogy mit értek az elménken. ert ez ugyan egy olyan alapfogalom, amelyet széltében használnak nemcsak a pszichológiában és általában a megismeréstudomány(ok)ban, hanem a filozófiában is, mégsem mondhatom, hogy én is azt értem rajta, amit a szakirodalom, mert ott jellemzően nem szokták megmondani, hogy mi is ez, hanem valahogy úgy veszik, hogy ezt mindenki érti. Lehet, hogy van valahol egy rendesebb definíciója, de nekem azt nem volt szerencsém megtalálni, pedig sok szakkönyvben kerestem. Sokat mond, hogy amúgy kiváló és viszonylag új szakenciklopédiáknak sincs ilyen címszavuk. 2 És külön gond, hogy ráadásul itt még a szakirodalom nyelve is számít, mert hiába szokták egymással kölcsönösen megfeleltethetőnek venni őket, az angol mind elme, ész, értelem a használatából megítélhetően nem éppen az, ami a francia esprit (ez elme, értelem is, de szellem is), és egyik sem pontosan az, ami a német Geist (ez már nemcsak szellem is, de valamennyire lélek is sőt még kísértet is). zek után nem csoda, ha a különböző szerzők közt nincs konszenzus arról, hogy mi is tartozik az elménkhez. Legtöbben (főként az angolszász világban) csak a fogalmi alapú kognitív képességeket: a gondolkodást, ítéletalkotást, észlelést, tudatosságot sorolják ide, mások az érzelmeket is, és néha szinte mindent, ami a fejünkben történik. Amit én fogok itt érteni az elménken, az inkább az előbbihez hasonlít, tehát a teljes viselkedésrendszerünknek azt a komponensét fogom így hívni, amelynek a működése fogalmi alapú, és amely a fogalmi kategorizációval, a fogalmak kialakításával, tárolásával és fogalmi rendszerré szervezésével, illetve a fogalmak alapján végezhető különféle (kognitív) műveletekkel foglalkozik, amilyen például a racionális elvű gondolkodás és a köznapi vagy tudományos elméletalkotás. lménk ilyen értelemben csak nekünk, embereknek van, hiszen a mieinkhez hasonló fogalmak kialakítása nyelv nélkül aligha lenne lehetséges, ez tehát egészen új keletű dolog az evolúciós történetünkben, és kicsi is, meg bizony elég buta is a lelkünkhöz képest (különösen az olyan dolgokban, amik rólunk, emberekről szólnak). A lelkünk pedig tulajdonképpen (de most kissé leegyszerűsítve) a viselkedésrendszerünk, ha mindenestül kihagyjuk belőle a fogalmi alapú, racionális elménket. 2 Aki nem hinné, kipróbálhatja: a Stanford ncyclopedia of Philosophy valóban kiváló, rengeteg információval, az interneten is elérhető, és nincs sem mind, sem mental szócikke ( edu/contents.html#m). 26

28 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? És ez még e nélkül is egy elképesztően nagy rendszer a fejünkben. Az állatoknak nincs fogalmi alapú elméjük, az ő esetükben tehát nem szükséges lélekről beszélni, hiszen ez ott pontosan ugyanazt jelentené, mint a viselkedésrendszer. Úgy is vehetjük, hogy lelke csak az embernek van, az állatoknak meg nincs, hiszen a lelkünk a korábbi viselkedésrendszer egyenes folytatása, csak az embernél másképp hívjuk, mert itt már elme is van mellette, és a mi teljes viselkedésrendszerünk már ez a kettő együtt, ami viszont semmit sem változtat azon, hogy a lelkünk működési elvei továbbra is ugyanazok, mint elme nélkül. Tehát: (állati) viselkedésrendszer a lelkünk + az elménk a teljes humán viselkedésrendszer Hogy lelkünk miért van, az nem kérdés, hiszen viselkedésrendszere minden állatnak van, a legegyszerűbb egysejtű papucsállatkától a nagyon komplexekig, mondjuk a csimpánzig vagy a delfinig, és nem is lehetne, hogy ne legyen. A kérdés inkább az, hogy miért lett nekünk elménk is, mikor a többi állat nagyszerűen elvan e nélkül is? Hát azért lett, mert mi úgy ezer évvel ezelőtt (ahogyan ezt most gondoljuk, és ami evolúciós mércével mérve csak tegnap volt) feltaláltuk a beszédet, és ezt ahhoz kellett kifejleszteni, de mai formájúvá még ennél is jóval később alakult. 3 z egyben azt is jelenti, hogy mai formájú fogalmi rendszerünk sem lehet ennél korábbi, hiszen az egész fogalmi kategorizációnk csak a beszédért lett, de azon belül is inkább csak a főnevekért, a megnevezés lehetőségéért. Ha ugyanis meg akarunk nevezni valamit, akkor prototipikalitás ide vagy oda, mi az adott helyzetben mindig csakis kategorikus IGN/N döntés alapján mondhatjuk ennek vagy annak, vagyis mindig így kell eldöntenünk, hogy ez például most kategoriálisan madár-e, vagy denevér (még ha abban, hogy madár, bizonyos esetekre, például a struccra vagy a kacsára nem is vagyunk olyan biztosak), hiszen másképp nem tudhatnánk megnevezni. zért a fogalmaink kategorikusak, és akkor az egész ehhez tartozó rendszerünk (vagyis az elménk), amely ezeket kezeli, jellemzően szintén az IGN/N döntéseken alapuló digitális információfeldolgozás elvét követi. És ennek megfelelően procedurális is, azaz szabályalapú, és itt minden a HA X [IGN/N], AKKOR [csináld] A[-t], KÜLÖNBN [csináld] B[-t] szerkezetű szabályok szerint műkö- 3 nnek a történetnek a pontos kronológiáját közvetlen adatok híján sohasem fogjuk tudni meghatározni. Az 1980-as években a legtöbb szerző úgy gondolta, hogy a mai formájú beszéd kb évvel ezelőtt alakult ki; ma a Bickerton-féle előnyelv fázisát is beszámítva általában korábbra teszik ezt, leginkább évvel számolnak, de van, aki rel, és olyan is, aki rel. 27

29 SZILÁGYI N. SÁNDOR dik, és lehetségesek a soklépéses szabálysorok is, ahol az egyik szabály kimenete bemenete lesz a következőnek, és így tovább. nnek a rendszernek pedig talán a legfontosabb kérdése a (külső) környezetről az, hogy ICSODA?, mert először ezt kell megválaszolnia, így ennek a kérdésnek az elménk a specialistája. Kedvenc szófaja tehát a főnév, mert azzal tud a legkönnyebben bánni. A fogalmaink egy része (1) valami odakintinek az idebenti megfelelője, vagyis fogalmi reprezentáció, más része viszont (2) olyan, amit mi magunk hozunk létre az elménk rendszerében, mert itt erre lehetőség van, ezek lesznek a fogalmi konstruktumaink, amiket ugyanolyan főnévvel nevezünk meg, mint a reprezentációinkat, ezért aztán sokszor azt is hisszük, hogy ezek tényleg vannak is, odakint is, mert semmilyen berendezésünk nincs ahhoz, hogy a saját konstruktumainkat a működés szintjén meg tudjuk különböztetni a tényleges reprezentációktól. Ilyen például a nyelv, ami ebben a formában, ahogy mi a nyelv főnévvel megnevezzük, odakint nincs sehol, nem is lehet, ott csak az emberek vannak, akik valahogy beszélnek, de ha nem vigyázunk (márpedig nem nagyon szoktunk), könynyen azon kaphatjuk magunkat, hogy úgy gondolkozunk a magyar nyelvről, mintha az odakint is lenne valahogyan. Visszatérve most a reprezentációkhoz: el bírhatja-e azt valaki is képzelni, hogy ha az állatoknak, egy nyúlnak például, nincsenek olyan fogalmaik, mint nekünk (mert tényleg nincsenek), akkor már ne is legyen semmilyen reprezentációjuk a környezetről? z képtelenség lenne, hiszen akkor meg hogyan tudhatnának mindent az égvilágon, amire csak szükségük van ahhoz, hogy mindig az adott helyzetnek megfelelően viselkedjenek? Rengeteg reprezentációjuk van, de azoknak a szerkezete még csak nem is hasonlít a fogalmiakéhoz, mert azok nem fogalmi, hanem hangulatreprezentációk. Én ezt így neveztem el, és eddig még bevált, mert talál azzal is, ahogyan mi ezt amúgy is hívjuk, ha úgy adódik pl. a meleg hangulatú bútor esetében. Hiszen nekünk is vannak éppen ilyen hangulatreprezentációink, csak ezek más jellegűek, és más elvek szerint is szerveződnek, mint a fogalmiak. A lelkünk ugyanis egy felfoghatatlan méretű neuronháló, mégpedig igazi neuronokból, és nem a digitális, hanem az analóg információfeldolgozás elve szerint működik, és ez a kettő annyira különbözik, hogy egy analóg rendszert nem is lehet digitálisra lefordítani, és fordítva sem. z nem szabályalapú (procedurális) rendszer, nincsenek is benne olyan szabályok, amilyenekkel az elménk működik, itt tehát a működés meghatározó elve nem a HA, AKKOR, KÜLÖNBN, hanem a NNÉL INKÁBB, ANNÁL INKÁBB. bből két dolog is következik. Az egyik az, hogy itt mindennek intenzitása is van, és az nagyon számít, hiszen a működés alapelvét csak annak figyelembevételével lehet alkalmazni, a másik meg az, hogy itt minden folytonos, nem kategorikus, sőt még csak nem is graduális, fokozatos, hiszen a folytonosságban fokok sincsenek. 28

30 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? A mi fejünkben tehát két eltérő elvű rendszer működik egyszerre (és tulajdonképpen két különböző megismerőrendszer), és ennek megfelelően kétféle reprezentációink is vannak. És nem is lehetne ez másképp, hiszen az az elég általános elképzelés, miszerint nekünk minden reprezentációnk fogalmi reprezentáció, csakis akkor lehetne igaz, ha az elménk, mikor kialakult, fogta volna az egész hangulatreprezentáció-rendszerünket és mindent, ami ahhoz tartozik (és aminek mellesleg a többsejtű állatok kialakulása óta van egy kb. 600 millió éves evolúciós története!), és mint olyan kacatot, amire ezután már semmi szükség nem lesz, kikapcsolta és lenullázta volna, hogy az ne kavarjon bele többé semmibe, és átvette volna annak minden funkcióját, a maga digitális elvei szerint működtetve őket tovább. De ilyet még elképzelni sem lehet. Az ilyen változások nem így történnek, hanem úgy, hogy a már meglevő mellé kialakul valami új, ami tud még valamit, amit amaz nem (sok mindent viszont nem, amit pedig amaz nagyon tud), a korábbi meg működik tovább ugyanúgy, mint azelőtt, csak most már az újjal is összekapcsolódva. A lelkünk rendszerében az elménk számára az lehet a legzavarbaejtőbb, hogy itt nincs ICSODA? kérdés. Nem is lehet, hiszen ez a kérdés igazából arra vonatkozik, hogy az a valami milyen fogalmi kategóriába tartozik. Itt azonban tulajdonképpeni kategorizáció sincs, és a hangulatreprezentációk sem kategorikus, hanem dinamikus reprezentációk, mindig az adott helyzetre szabva, és abban a formájukban ott helyben állnak össze sok mindenből, amik egyidejűleg aktiválódnak a hálózatban, és éppen ezért olyan fontos ebben a rendszerben az egyidejűség is: itt ugyanis nincs több lépés, mint az elménk szabályai esetében, hanem minden egylépéses, de nagyon sok egylépés egyidejűleg, párhuzamosan. És mivel ennek a rendszernek az alapfunkciója igazából az élet fenntartása, ebben az egyik legfontosabb kérdés a környezet vonatkozásában a ILYN?, és ez nem is annyira a tulajdonságokra vonatkozik (bár azokra is, persze), hanem inkább a valenciára, ami egy pozitív vagy negatív értékelés, amelynek helyzettől függően kisebb vagy nagyobb felhívó ereje van a viselkedő egyed számára, és ez is mindig az adott helyzetnek megfelelően alakul: hogy számomra itt és most ez jó-e (és mire), vagy rossz, kellemes-e, vagy kellemetlen, és ennek nagyon sok változata és árnyalata lehet, ezek közül egyesek szorosabb kapcsolatban vannak egyesekkel, mint másokkal, és így három nagyobb tömbbe tömörülnek: JÓ ROSSZ, AKTÍV PASSZÍV, RŐS GYNG. (zeket Osgoodék az 1950-es években nagyon jól leírták a szemantikus differenciálról szóló könyvükben (Osgood Suci Tannenbaum 1967), csak azt az egyet nem tudták, hogy mit is.) Hangulatreprezentáció pedig nincs valencia nélkül, ez mindig hozzátartozik, és ez is egy nagy különbség a fogalmi reprezentációhoz képest, hiszen a fogalom értéksemleges, az értékelés nem tartozik bele a fogalmi jegyekbe. 29

31 SZILÁGYI N. SÁNDOR A hangulatreprezentációk tehát, amik különösen az állatok esetében meghatározó szerepet töltenek be az aktuális viselkedés vezérlésében, igazából sok ILYN-ből (főleg valenciákból) összeálló csomók (de akkor is inkább struktúrák) a hálózatban, ahol mindegyik ILYN-re fontos az intenzitás is, azaz hogy NNYIR (OLYAN)?, ennek mértékét pedig az odakintről éppen bejövő információ állítja be, és ez folytonosan változik. Éppen ettől dinamikusak, azaz helyzethez idomulók az ilyen reprezentációk. Ahhoz viszont, hogy a korábbi tapasztalatokat tanulságaikkal együtt el lehessen tárolni a későbbi felhasználás végett, azaz a tanulás képességéhez még szükség van valamire, és ez egy elnagyolt, csak a ráismeréshez okvetlenül szükséges elemeket tartalmazó képséma a környezet észlelt elemeiről (ez lehet vizuális is, de akár egy szag- vagy hangzáskép is, sőt kettő együtt is), amely eltárolható, és amely a hálózatban hozzá van kapcsolva az illető hangulatreprezentációhoz. De a tulajdonképpeni reprezentáció akkor sem maga a képséma (amely esetleg egy I- CSODA? kérdésre is válasz lehetne), hanem a ILYN-ek valamely sajátos konfigurációja, amit főleg az tart egyben, hogy a hálózatban mindegyik hozzá tartozó ILYN ugyanahhoz a képi címkéhez kapcsolódik. Éppen ennek alapján lehet legközelebb ráismerni arra a környezeti elemre, amelynek idebenti képviselete az illető hangulatreprezentáció: ha a bejövő információ talál a képsémával (és itt is számít az intenzitás: az, hogy NNYIR talál), akkor nemcsak ez aktiválódik, hanem rögtön az illető hangulatreprezentáció is, lehetővé téve a gyors reagálást a helyzetre. Az egyszer kialakított hangulatreprezentáció tehát mindig ugyanaz, hiszen ugyanaz a képséma is, és a ILYN-ek hozzá tartozó konfigurációja is, és ugyanakkor mindig más, hiszen a sok ILYN mindegyikének minden helyzetben más-más az intenzitása, és ez nemcsak a bejövő információtól függ, hanem a viselkedő élő szervezet belső állapotától is: például a (GNNI) JÓ minőség intenzitása (illetve felhívó ereje) nagyon függ attól is, hogy éppen mennyire vagyunk éhesek. De az élet fenntartásához az is fontos, hogy ez a rendszer állandóan figyelje a környezet állapotát. nnek a rendszernek is van figyelme, de az nem kategorikus, azaz egyetlen valamire való (csőlátásszerű) koncentrálás, mint az elménk figyelme esetében, hanem a kiugróságon (tulajdonképpen az intenzitáson) alapul: ha valami kiugróvá válik, az rögtön magára vonja a figyelmet, de minden ott van továbbra is, és ha a következő pillanatban más lesz kiugró, akkor már arra lehet odafigyelni. A legkiugróbb pedig az, ha valami változik a környezetben, ezért a lelkünk a történésekre különösen figyel, de itt sem annyira annak a mivoltára, hanem inkább a HOGYAN?-jára kérdez. És mivel az egész analóg rendszer alapjában a hasonlóság áll (és nem az azonosság, mint a digitális elvű fogalmi rendszerben), ha különböző történések HOGYAN-ja nagyon hasonlít, akkor az ilyenek összekapcsolódnak egymással e szerint a hasonlóság szerint, és ami közös lesz bennük, az a HOGYAN alakzata, amely a képi sémákhoz hasonlóan eltárolható a memóriában, és 30

32 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? amelyre akkor a későbbi hasonló történésekben rá is lehet ismerni. Itt csakis az alakzat formája számít, az pedig, hogy milyen (jellegű) eseményben van éppen az az alakzat, egyáltalán nem érdekes. rre mindjárt látunk példát is. Persze ha ezt mindenáron az elménk logikájára akarnánk lefordítani, még ha nem lehet is, a ICSODA? kérdés hiányával kapcsolatban felmerülhet (mert olyat az elménk el sem bírhat képzelni, hogy éppen az ne legyen), hogy azért mégiscsak kell legyen valami ilyesmi, hiszen ha a macska meglát egy közeledő kutyát, rögtön menekülni kezd, és mi a mi eszünk szerint arra gondolhatunk, hogy ehhez először fel kell ismernie, hogy az micsoda, meg kell állapítania, hogy ez kutya, és akkor a kutyáról való tudása alapján már tudni fogja, mit kell csinálni. De ez ott nem így megy, és most jobban megérthetjük nemcsak azt, hogy milyen is lehet macskának lenni, hanem azt is, hogy hogyan is működik a lelkünk. A macska számára a kutya nem valami, hanem történik, és hogy ezt hogy kell érteni, arra nekünk nagyon jó példáink vannak a nyelvünkben, hiszen mi a lelkünkkel is beszélünk (sőt szerintem leginkább azzal, nem az elménkkel). eglátunk a távolban egy felvillanást az ég alján, és azt mondjuk: Villámlott. ondhatnánk ezt főnévvel is (az elménknek jobban is tetszene): Ott volt egy villám. De ez most a környezet állapotáról szól, valamilyen változásról, ami ott történt, és akkor alanytalan mondattal mondjuk a lelkünk rendszere szerint, és ahhoz nem kell ICSODA?, azaz főnév. Alanytalan mondatokat pedig nagyon sokszor használunk, még ha egyes nyelvészek ezeket is körülbelül annyira szerethetik, mint a hangulatfestő szavakat, hiszen miféle mondat mégis az olyan, amiben még egy tisztességes NP + VP sincs? zeket mondhatjuk személytelen igével: villámlik, dörög, havazik, esteledik, tavaszodik, befellegzett stb., vagy van-os formában: meleg van, hideg van, tavasz van, péntek van, este van, baj van stb., sőt akár még egyetlen főnévvel is, de olyankor a főnév sem igazán főnév már, mert nem a fogalmi kategorizációról szól, hiszen ha például valaki erdei kirándulás közben elkiáltja magát, hogy edve!, akkor azzal nem megnevezni akarja a medvét, hanem ez ott azt jelenti, hogy edve van!. És minden ilyen alanytalan mondat a környezet valamilyen állapotáról vagy állapotváltozásáról szól. Az pedig, hogy a lelkünk és az elménk hogyan lát mást-mást ugyanabban az eseményben, és milyen sikerrel próbálják ezt mégis összeegyeztetni, a legvilágosabban icimackó filozófiájában van elmondva (de csak magyarul, Karinthy fordításában): inél inkább havazik, [így jelzi a lelkünk az elménknek] annál inkább hull a hó. [ezt érti belőle az elménk] inél inkább hull a hó, [így jelzi az elménk a lelkünknek] annál inkább havazik. [a lelkünk számára ezt jelenti] Hull a hó [az elménk szerint] és hózik, [a lelkünk szerint] icimackó fázik. 31

33 SZILÁGYI N. SÁNDOR És ami különösen érdekes: ha ezt a szöveget csak az elménk olvassa, nem képes észrevenni, milyen mély intuitív tudás van ebben, hanem hajlamos amolyan abszurd blődlinek nézni, hiszen neki a havazik nem jelent mást, mint hogy hull a hó, és akkor meg minek kétszer is elmondani ugyanazt? De ha úgy olvassuk vagy hallgatjuk, ahogy kell, vagyis az elménkkel és a lelkünkkel egyszerre (és ez gyermekkorban még könnyebben összejön), akkor nem látunk ebben semmi kivetnivalót, hanem inkább örülünk neki, hogy icimackó, még ha fázik is, egyszerre van jelen abban a helyzetben a lelkével is, az eszével is, és ezt még érzi is, és akkor az a ritka jó helyzet áll fenn, mikor egyidejűleg hull a hó és hózik, a kettő harmóniája pedig nagyon szimpatikus lesz nekünk, és közben azt is megérezzük, hogy bár értelme szerint ez a két forma ugyanazt jelenti, mégsem mindegy, melyiket mondjuk, mert nem ugyanannak szól egyik, mint a másik. És az is szépen látszik itt, hogy ami a lelkünknek egyetlen osztatlan esemény (havazik), azt az elménk a maga analitikus, illetve kombináló eljárása szerint előbb felbontja két összetevőre (hull-ra és hó-ra), majd azokból rakja össze. Visszatérve a macskánkhoz: ő, ha odanéz, nem azt látja, hogy Ott van egy kutya!, hanem hogy Kutyállik!, vagy Kutya van!. (Angolul még egyszerűbb ezt mondani: It s dogging!) És mivel ez is történik, ennek is intenzitása van (ami a kategorikus kutya fogalomnak nincs), és máris ott van a NNÉL INKÁBB kutyállik, ANNÁL INKÁBB szaladjak, és ha nagyon kutya van, akkor most nagyon szaladjak. És ez nem is áll olyan távol a mi nyelvünktől, ha jól meggondoljuk, hiszen szerintem az, hogy Kutya van a kertben, éppen olyan alanytalan mondat, mint az, hogy Baj van Köpecen. És ezzel nemcsak a macska van így, hanem még a viselkedésében hozzánk sokkal inkább hasonlító és az emberi beszédet is sokkal jobban értő kutya is. Csányi Vilmos írja a kutyákkal végzett sokrétű kísérletei alapján: Azt hiszem, hogy a kutyák a beszédből az akciók jeleit értik meg. Számukra a főnevek keveset jelentenek. A cica nem egy dolog, amiről beszélgetni lehet, ami volt vagy lesz, hanem egy konkrét, a jelenben elvégezhető játékos vagy üldözéses akció, aminek persze van egy tárgya is. Ha mi is csak akciókban lennénk képesek gondolkodni, azért elég sok mindent megértenénk, bár csak az igéket használnánk, a főnevek, a határozószavak meg a nyelv egyéb csalafintaságai nélkül. Vajon mi is így kezdtük? (Csányi 2012: 316). Szerintem valahogy így. A hangulatreprezentáció-rendszerről még csak annyit, hogy ez egyetlen osztatlan rendszert alkot az érzelmekkel, és a lelkünkben nincs is külön emocionális rendszer, hanem egyben van minden, és érzelem a hangulatreprezentációhoz is tartozhat, például mikor ránézünk egy kiskutyára, és már szeretjük is, és örülünk neki. Az elménk pedig nemcsak érték(elés)semleges, hanem érzelemmentes is. 32

34 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? 4. Visszatérve most már oda, ahonnan elindultunk: így már jobban látjuk, mi is hát az a hangulat, amit a hangulatfestő szó fest: a hangulatreprezentációink, amik a világ dolgainak és eseményeinek észlelésekor ott vannak bennünk, de amiket sokszor nem is tudatosítunk, hanem inkább érezzük őket, kisebb vagy nagyobb intenzitással. Hangulatfestő szavaink pedig több okból is lehetnek. Az egyik az, hogy a lelkünk analóg rendszer, és ott az analógia elve kiterjedhet arra is, hogy amiknek hasonlít a hangulatalakzatuk (és ez az, ami hasonlít, az meg, hogy milyen történés ben van, itt nem számít), azoknak a nyelvi formája is hasonlítson a beszédben, éspedig úgy, hogy a hangzásával képezze is le annak az alakzatnak a szerkezetét. Nézzük meg ezeket: biccen, billen, böffen, buggyan, bukkan, cuppan, csappan, csattan, cseppen, csetten, csillan, csobban, csosszan, csökken, csörren, csurran, csusszan, dobban, döbben, döccen, dörren, durran, dübben, feccsen, heppen, huppan, kattan, kettyen, koccan, koppan, kottyan, lebben, libben, lobban, loccsan, lottyan, lötytyen, moccan, mukkan, nyekken, nyikkan, nyisszan, pattan, pisszen, pottyan, puffan, pukkan, rebben, reccsen, rekken, retten, rezzen, rikkan, robban, rogygyan, rokkan, roppan, rosszan, röffen, röppen, ruccan, sikkan, surran, suttyan, szisszen, szottyan, szökken, szusszan, toppan, tottyan, tüsszen, villan, zizzen, zökken, zörren, zöttyen, zuppan Az ÉKsz et tartalmaz csak az ilyenekből (az igekötős formáikkal 228-at). indegyikben ugyanaz a hangulatalakzat van: hirtelen nagyon felszökő intenzitás(ú aktivitás), és rögtön vissza. (z azonban így még mindig elég tökéletlenül van mondva, de jobban nem tudjuk, sokszor egy gesztussal találóbban meg tudjuk ezt mutatni.) Az alakzat összesen ennyiről szól, de ez akkor sem valami absztrakcióféle, hiszen absztrakció csak az elménkben van, a lelkünkben nincs. A hangalakok szerkezete pedig teljesen talál is ezzel, a szócsoport közös hangzássémája: CVC:An. Vagyis: (1) két szótagú (kettőnél több szótagú An végű egy sincs); (2) mássalhangzóval kezdődik, ami amolyan döccenőként talál azzal, hogy az esemény hirtelen, meredeken indul, és feltűnő, hogy 14 szó (az ide tartozók 17,95%-a) az egyik leghangzósabb mássalhangzóval, az r-rel kezdődik (pedig ezeket kihagyva az igék teljes szótári állománya fennmaradó részének csak 4,85%-a r kezdetű), illetve az erős és éles hanghatású cs-vel (11: 14,1%, szemben a 3,58%-kal), de ha az, amivel történik az esemény, puhább, lomhább anyag, akkor azzal az ugyanannyira hangzós, de lágyabb hanghatású l-es szókezdet talál (6: 7,69%, szemben a 3,22%-kal); 33

35 SZILÁGYI N. SÁNDOR (3) az első szótag az intenzitás felszökésével talál, a csúcs a hosszú mássalhangzó elejénél van, magánhangzója pedig csakis rövid lehet, hiszen a hosszú nem találna azzal, hogy ez hirtelen történik, (4) a második szótag az intenzitás hirtelen lecsökkenésével talál, ami a hosszú mássalhangzó végével indul, hiszen ugyanarról a csúcsról esik vissza, (5) a szó közepén, éppen ahol megfordul az intenzitásváltozás iránya, egy hosszú mássalhangzó van, aminek a kiejtésekor zárhangok és affrikáták esetében (és 54 szó, 70,1% ilyen) a zár az időtartam szerint késleltetve pattan fel, és egy füllel szinte észrevehetetlenül rövid időintervallum előzi meg, ami alatt tulajdonképpen szünetel a hangképzés (hosszabban ejtve ez hallható is: kop pan), ami annak az ideje, amennyi az intenzitásváltozás irányának a megfordulásához kell, (6) a második szótag magánhangzója mindig alsó nyelvállású a vagy e, és mivel 61 szó (79,2%) első szótagjában középső vagy felső nyelvállású van (nem számítva azokat az e-ket, amelyeket a magyarok egy része középső nyelvállású ë-nek ejt), az ilyenekben a nyíltabbra váltás (azaz a fentről le irány) talál az intenzitás esésével; (7) a szó vége a nazális n, és ez hanghatásában elég gyenge ahhoz, hogy az intenzitás elenyészését kifejezhesse; aligha véletlen, hogy egyetlen ilyen szó sem kezdődik ezzel. Az pedig, hogy pontosan milyenfajta esemény hangulatreprezentációjában van ez az alakzat, egyáltalán nem számít: a billen vagy a huppan mozgás, a löttyen is, de az folyadékkal történik, a csattan, kattan hangzás, a csillan, villan vizuális esemény, a lobban is, de az egy lánggal történik, stb. z most arra is jó, hogy azt is lássuk, hogy a hangulatfestő szavak nem úgy motiváltak, hogy a hangalak formája valahogy szükségszerűen (szinte megjósolhatóan) adódna annak a természetéből, amit a szóval megnevezünk (ez elég gyakori félreértése ennek, már Platón is ilyesmit értett a Kratüloszban a phüszei elven): ezek ugyanolyan konvencionális szavak, mint bármelyik más, a hangulatfestés pedig abban áll, hogy nekünk, magyaroknak arra is van egy konvenciónk, hogy egy-egy ilyen hangulatalakzatot mi milyen hangzássémájú szóval szoktunk festeni, és ennek a tudása is hozzátartozik ahhoz, hogy tudunk magyarul. A konvencionalitásnak azonban itt elég szoros korlátozása az, hogy a hangzásséma ikonikusan le kell hogy képezze a hangulatalakzat szerkezetét, tehát inkább úgy van ez, hogy: teljesen konvencionális az, hogy egy adott nyelvben az ilyen hangulatalakzat festésére van-e valamilyen hangulatfestő hangzásséma, vagy nincs, de ha van, akkor az akármilyen nem lehet, még ha elég szűk határok között maradva nyelvenként lehetnek is különbségek az adott nyelv lehetőségei szerint (például hogy vannak-e ott hosszú mássalhangzók egyáltalán). A magyarban van ilyen hangzásséma, és a nyelvtudásunkhoz tartozik, hogy ezt a megfelelő eseményekre tudjuk alkalmazni, és mivel ez 34

36 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? éppen emiatt jól be van járatva, számunkra az olyan események észlelésekor ez a hangulatalakzatuk is kiugróbb, mint más nyelvek beszélői számára, hiszen nekünk arra már csak a beszédért is figyelnünk kell. De ha ezeket a szavakat olyanoknak mutatnánk, akik nem tudnak magyarul, még akkor sem biztos, hogy érezni tudnák ezekben ezt az alakzatot, ha még azt is megmondanánk nekik, hogy ezek igék. (zt azért érdemes lenne ki is próbálni, mert a lelkünkben sok minden univerzális, és akkor lehet, hogy az ilyen alakzatoknak legalábbis egy részére minden tanulás nélkül is rá lehet érezni.) Jobban megvilágítja ezt egy példa a hangutánzók köréből: a kakas minden európai nyelvben más-másféleképpen kukorékol: magyarul kukurikú, angolul cook-adoodle-do, románul cucurigu, olaszul chicchirichì, ha meg távolabbra megyünk, más formáival is találkozhatunk: törökül üü-ürü-üüü, vietnamiul ò-ó-o-o. A változatosság tehát nagy, hiszen ezek konvencionális szavak, de egyben motiváltak is, és azt a nagyon szoros korlátozást egyik nyelvben sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy négy szótagú legyen, ha egyszer a kakas négyszótagosan kukorékol. Hiszen igazából a hangutánzó szóval sem a kakas tényleges hangját utánozzuk (elég nehezen is jönne az nekünk össze, különösen beszéd közben), hanem a hangzásalakzat szerkezetét. Persze amit a mi grammatikáink mondanak ezekről, abban ilyesmiről nem sok szó eshet: ott az -an/-en aspektusjelölő mozzanatos igeképző, ami egytagú passzív szótőhöz szokott kapcsolódni. (Hogy miért mindig és csakis egytagúakhoz, az ott még kérdésnek is elég értelmetlen.) És ez érthető is, hiszen ez a mi nyelvészeti elméleteinkhez illeszkedik, azokat pedig az elménk elméli ki és építi fel, mégpedig a maga képére és hasonlatosságára, a maga logikája szerint úgy, hogy az elveik találjanak a digitális és szabályalapú elménkéivel. Így aztán a mi grammatikáink nagyon ész-szerűek lesznek, a szó legszorosabb értelmében, és nem lélekszerűek, sőt akkor attól tartok, hogy nem is nyelvszerűek. ert én úgy gondolom, hogy mi nem is a digitális elménkkel beszélünk, hanem az analóg lelkünkkel, és a beszédhez az elménkre is szükség van, de főként azért, amiért az eredendően kialakult: hogy főneveket is tudjunk használni, mert azokat csak az elménktől kaphatjuk meg, a fogalmi kategorizáció specialistájától, a lelkünk ehhez nagyon nem értene. És ez, ha belegondolunk, nem is lehetne másképp, képtelenség lenne, hiszen mi a beszédet csakis azzal a rendszerünkkel találhattuk fel, aminek még nem volt nyelve, az pedig analóg elvű volt, és akkor a beszédhez sem használhatott más elveket. Olyat pedig, hogy egy rendszer elkezdjen kiépülni és egyre komplexebbé válni analóg elvek szerint, és lassú fejlődéssel digitális-procedurális elvűvé váljon, még a legmerészebb fantáziával sem lehet elképzelni, mert az képtelenség. 35

37 SZILÁGYI N. SÁNDOR Az a magyar nyelv tehát, ami a fejünkben van, márpedig magyar nyelv másutt nincsen is, analóg elvű rendszerként működik, magától szinte, úgy, hogy észre sem vesszük, hogy ott van, és ott egyetlen procedurális szabály sincs, hiszen az nem is férne be oda sehova. Szabály csak a mi ész-szerű grammatikáinkban van, éspedig nagyon sok, és nagyon komplikált rendszerbe szervezve, ritka jó szemléltetéseként annak, hogy mi lesz abból, ha egy analóg rendszert megpróbálunk digitálisra lefordítani. És akármeddig komplikáljuk is őket, ezekbe még úgy sem lehet semmit szervesen integrálni abból, ami nagyon szorosan kapcsolódik a lelkünk (analóg) szerveződéséhez, tehát akkor a hangulatfestést sem. 5. És akkor most már csak nagyon röviden: ha az elméleteinkből nem iktatjuk ki mindenestül a lelkünket, akkor sok minden magától is érthetővé válik. Például az, hogy a hangulatfestő szavak (főleg a melléknevek) nagy része miért értékelő jellegű is egyszersmind: pejoratív (bamba, banga, tutyimutyi, süsü), kedveskedő (icipici, pinduri, pindurka) stb., hiszen ezeket éppen ezért használjuk: hogy a hangulatreprezentáció egyik legfontosabb összetevőjét, a valenciát is kifejezhessük, ami a denotatív jelentésben nincs benne. Érthető lesz az is, hogy hangulatfestő szavak miért éppen az igék közt vannak legnagyobb arányban: hiszen azok történésekről és eseményekről szólnak, és a lelkünk ezekre különösen figyel, emellett ezek sokszor alakzatokba is szerveződnek, amelyek nagyon változatosak lehetnek, és mivel a lelkünk számára a HOGYAN-ok finom árnyalatnyi különbségei is számítanak, hosszú szinonimasorokat lehet összeállítani az olyanokból, mint: baktat, ballag, bandukol, cammog, kullog, slattyog, vánszorog stb., stb. (ezekből szép gyűjtemény van Szili Katalin ebben a kötetben közölt tanulmányában). Az elménk e sok-sok szó helyett simán beérné az egyetlen megygyel (vagy halad-dal), hiszen számára a többi is pont ugyanaz, vagy ha esetleg mégsem, akkor azt a maga analitikus eljárásával és kombinációval bármikor elő tudja állítani: a vánszorog helyett például megtenné a nehézkesen, erőtlenül, nagyon lassan halad, ahogy az ÉKsz. 2 is meghatározza, és akkor meg minek annyi szó fölöslegesen, mikor ezt így is mondhatnánk? ert ha az elménk a hangulatra teljesen siket és érzéketlen, akkor ezek az ő számára mind ugyanolyan motiválatlan szavak, és akkor érthető, hogy még az elméleteinkbe is milyen könnyen bekerül az, hogy az egész hangulatfestés csak mese, mert olyan nincs is, tehát világos, hogy azzal a tudományban nincs miért foglalkozni. Az igék után a melléknevek következnek, hiszen ezek a ILYN-ekről szólnak, azoknak pedig a lelkünk a specialistája. Ilyenekre már láttunk példákat itt fennebb. Főnevek közt pedig jóval kisebb arányban fordulnak elő hangulatfestők, mert azokkal inkább az elménk foglalkozik. Itt nincsenek hosszú szinonimasorok hangulatfestő szavakból, mint az igéknél, sőt még rövidek se nagyon. Főnév is lehet azon- 36

38 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? ban hangulatfestő, ha annak, amit vele nevezünk meg, a fogalmi mellett hangulatreprezentációja is van, és van valami kiugróan jellemző tulajdonsága (ILYN-je), ami olyan, hogy nagyon intenzívek benne bizonyos valenciák, különösen ha különböző jellegűek is vannak ott egyszerre, például a GYNG és a PASSZÍV együtt van ott. z elég kiugró például a híg masszaszerű, puha, könnyen kevergethető dolgokban, és akkor lehet olyan hangulatfestő főnevünk, mint például a habarék, kotyvalék, latyak stb. De az ilyeneknek akkor már elég érdekes lesz a jelentésszerkezete is. Az ÉKsz. 2 így határozza meg a latyak-ot: latyak fn Híg sár, kül. olvadó hó. [hangut] De ezt jelenti a latyak tényleg? Legtöbbször ezt, persze. De ha megnézzük, milyen is a latyak, akkor azt látjuk, hogy nem teljesen folyékony, hanem olyan hígabb pépszerű valami. Éppen olyan, mint egy tányér paradicsommártás a konyhaasztalon, de arra sohasem mondanánk, hogy latyak. De ha véletlenül leborítjuk onnan, és szétterül a konyha földjén, akkor már erre is mondhatjuk a gyereknek, ha éppen bejön: Vigyázz már, bele ne tapicskolj ebbe a latyakba! Ha tehát olyan helyen van, lent, ahol bele lehet tapicskolni, akkor az is lehet latyak, ami a tányérban még mártás volt, és szinte bármi, ami ilyen állagú, hacsak nincs még valami olyan kiugró tulajdonsága is, ami miatt mégsem lehet. És miután összesepertük, és belapátoltuk egy vederbe, ott már megint nem latyak. De milyen lenne az mégis fogalmi definíciónak, hogy: A latyak híg, pépszerű anyag, de csak mikor olyan helyen van, hogy bele lehet tapicskolni, különben nem? A hangulatreprezentációk világában pedig ez egészen természetes, mert azok mindig be vannak ágyazva az adott helyzetbe. 6. Végül az utolsó kérdés: mire lehet nekünk egyáltalán hangulatfestő szavunk? lvileg bármire, aminek hangulata van, egyébre meg nem, mert ott nincs mit festeni. De aminek van hangulata, arra is akkor várható inkább, hogy hangulatfestő szó legyen rá, ha valamilyen valencia nagyon intenzív, vagy egy tulajdonság (illetve eseményekben: alakzat) erősebben kiugró. Az alapszintű kategóriák szintjén a főneveknek is lehet hangulatuk, mert ezen a szinten olyasmik vannak, amikre a lelkünknek is vannak hangulatreprezentációi, még ha nem is mindjárt a ICSODA? kérdésre adható válaszként. Ilyen például a medve (ami viszont a lelkünknek nem valami, hanem történik), és akkor az már lehet maci vagy mackó is (ezek nem annyira hangulatfestők, de a kicsinyítés-becézés is intenzíven valenciaalapú, és a lelkünkhöz tartozik), és az akkor még cammog is, mackósan. Az élőlény fogalomnak viszont már nincs hangulata, mert az egy absztraktabb fölérendelt kategóriaszinten van, amilyen már csakis az elménkben van (a lelkünk rendszerében nincs is ennek megfelelő hierarchia), és élőlénnyel a lelkünk sohasem találkozhat, tehát hangulatreprezentációja sem lehet rá. És termé- 37

39 SZILÁGYI N. SÁNDOR szetesen nincs hangulatuk az elménk fogalmi konstruktumainak, hiszen azok még csak nem is reprezentációk, amik abban a formájukban, ahogyan főnévvel megnevezzük őket, valami odakinti vagy bárhol is tényleg létező dologról szólnának, hanem csak elmeszülemények (pl. fonéma, morféma; topikali záció, kvantoremelés; ikonicitás, motiváltság stb.), és akkor hangulatreprezentációnk sem lehet ezekre, a lelkünk pedig úgy veszi, hogy ha ilyenekkel úgy a maguk valóságában sohasem találkozhatott, akkor ezek nincsenek is sehol az ő világában, tehát ezekkel foglalkozzon csak az elménk, ha már kitalálta őket. Végül: a hangulatreprezentációt még az alapszintű kategóriák esetében sem lehet elérni, ha két főnévből fogalmilag összeszerkesztett összetett szóval nevezzük meg őket. Ilyen például a gépkocsi, amit pedig arra találtak ki, hogy egy alapszintű kategóriát nevezzünk meg vele, az autót. ert hiába lenne nekünk hangulatreprezentációnk a gép -hez is, meg a kocsi -hoz is, a lelkünk így egyben nem tudhat vele mit kezdeni, mert ott nincs ilyenfajta kombinálás, mégpedig úgy ráadásul, hogy a gép meg a kocsi hangulata együttesen az autó hangulatát adná ki. zért is van, hogy az alapszintű kategóriák nevei a világ minden nyelvében rendszerint egyszerű szerkesztetlen szavak, a gépkocsi tehát teljesen alkalmatlan egy ilyen kategória megnevezésére. A nyelvművelők pedig hiába is örültek neki, hogy van már egy szép magyar szavunk az idegen autó helyett, igazi magyar elemekből összeszerkesztve, mert a magyarok ezt nem vették be: nekik a gépkocsi nem szép magyar szó, hanem üres és lélektelen, visszataszítóan rideg és tőlük idegen szócsinálmány, nem egy magyar ember szájába illő szó normális beszédhez, mint amilyen az autó. És tényleg: az interneten rákeresve a hangulatú autó -ra van 570 találat, a hangulatú kocsi -ra is van 60, a hangulatú gépkocsi -ra meg egy sincs. Pedig autóról szólna ez mindegyik, de hiába: gépkocsi-ként megnevezve nem lehet eljutni semmilyen hangulat- (reprezentáció)hoz. Így aztán érthető, ha a gépkocsi-t a hivatali nyelv kapta fel rögtön (bár a gépjármű még ennél is jobb az egy kategóriaszinttel absztraktabb utótagjával), mert oda éppen ilyen lélektelen szavak kellenek, hiszen minden hivatali ajtón ott áll a láthatatlan felszólítás: A lelkét tessék kívül hagyni! mert ott csak a hideg, praktikus észnek van helye. Nem véletlen az, de még csak nem is vicc, hogy az ott dolgozók a munkájukat lélekölő-nek érzik: mert az lélektelen, és akkor valahogy még embertelen is. És akkor megértjük végre, mi is az valójában, amin annyira buzgón ügyködik az olyan nyelvművelés, amit szigorúan az okos eszünkkel és a lelkünk nélkül (vagyis: lélektelenül) csinálunk, és amely efféle szavakkal akar mindenáron magyarítani : a nyelvünk elembertele nítése. Sajnos ez az igyekezet nem maradt hatástalan, és ma már vannak olyan magyarok is, akikre sikerült rájuk tukmálni például a kerékpár szó használatát a hétköznapi beszédben is, pedig ez a szó már csak az eszünkkel 38

40 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? nézve is jó nagy sületlenség, és ugyanolyan lélektelen, mint a gépkocsi, ezért aztán sokszor még megérteni is csak úgy tudjuk, ha előbb magunkban gyorsan magyarra fordítjuk, azaz bicikli-re. ert alapszintű kategória megnevezésére nekünk csak az van magyarul, aminek hangulata is van, ez hozzátartozik ehhez, a kerékpár pedig hiába van magyar elemekből összetákolva, nekünk az akkor is: idegen szó. Hát ez lesz abból, ha egy ilyen finom hangolású rendszerbe boldog-boldogtalan belematathat, anélkül hogy csak halvány gőze is lenne róla, hogy mibe is, és úgy kezd ott rendet rakni a maga esze szerint, mint az elefánt a porcelánboltban. 7. Összefoglalás helyett pedig álljon itt egy idézet J. L. Borges Tlön, Uqbar, Orbis tertius c. novellájából, amit nemrég olvastam. A novella szerint Tlön egy ismeretlen világ, amelyről egy furcsa enciklopédia számol be részletesen, és Borges úgymond annak alapján írja le, de hihetetlen pontossággal pedig nem is tudja, mit is, csak rendkívüli intuitív képességével érzi, hogy milyen ez a világ, vagyis a lelkünk a hangulatreprezentációival, amiről fentebb beszéltem. (A szöveget Benyhe János fordításából kiindulva ugyan, de jórészt szinte újrafordítottam a spanyol eredetiből, mert az a fordítás annyira pontatlan, hogy tudományos célra használhatatlan.) Szerintük a világ nem térbeli tárgyak együttese, hanem egymástól független események heterogén sorozata. Nem térbeli, hanem szukcesszív, időbeli. Tlön feltételezhető Urspraché-jában, amelyből»jelenlegi«nyelvei és dialektusai származnak, nincsenek is főnevek: személytelen igék vannak, amelyeket határozói értékű, egytagú szuffixumok (vagy prefixumok) egészítenek ki. Például nincs olyan szó, amely a hold szónak felelne meg, hanem olyasféle ige van, amilyen a holdadzik vagy holdallik lenne. Azt, hogy Fölkelt a hold a folyó fölött, így mondják: hlör u fang axaxaxas mlö, vagyis sorrendben: fölfelé (upward) hátul tartós(an)-folyik holdallott. (Xul Solar röviden így fordítja: fönt hátul elfolyó holdallott. Upward, behind the onstreaming it mooned.) Az eddigiek a déli félteke nyelveire vonatkoznak. Az északi félteke nyelveiben (amelyek Ursprachéjáról nagyon kevés adat van a tizenegyedik kötetben) nem az ige az alapsejt, hanem az egy szótagú melléknév. A főnév melléknevek halmozásából jön létre. Nem azt mondják, hold, hanem hogy légies-világos sötét-gömbölyűn vagy narancsszínű-halvány-égi, vagy akármilyen más kombinációval. Itt most éppen egy valóságos tárgynak felel meg a melléknevek sora; de ez csak véletlen. nnek a féltekének az irodalma (akárcsak einong szubzisztens világa) bővelkedik eszmei tárgyakban, amelyek egy pillanat alatt állnak össze és bomlanak szét, a költői szükség szerint. Olykor csupán az egyidejűség alapján jönnek létre. Vannak tárgyak, amelyek két kifejezésből állnak össze, egyik vizuális, másik auditív: a hajnal 39

41 SZILÁGYI N. SÁNDOR színe és egy madár távoli rikoltása. Sok ilyen van: a napfény és a víz az úszó mellével szemben, a lehunyt szemmel látott, elmosódva rebegő rózsaszín, az az érzés, ahogy átengedjük magunkat egy folyó és egyben az álom ringatásának. zek a másodfokú tárgyak másokkal is kombinálódhatnak; a folyamat, bizonyos rövidítésekkel, gyakorlatilag végtelen. Híres versek vannak egyetlen óriási szóból. z a szó állítja össze a szerző teremtette költői tárgyat. Az pedig, hogy a főnevek realitásában senki sem hisz, paradox módon azt eredményezi, hogy ezeknek vég nélküli a számuk. Tlön északi féltekéjének nyelveiben megvan az indoeurópai nyelvek öszszes főneve, és még sokkal több más is. Gondolom, nem nehéz elhinni, hogy mikor ezt elolvastam, rögtön ráismertem, miről is szól ez, még ha ezt Borges nem tudta is, csak érezte a lelkét, és úgy írta le. De van benne valami, amire addig én sem gondoltam: Tlön déli és északi féltekéjének különböző volta. Hogy ezt jobban értsük, tudni kell, hogy ebben a szimbolikus rendszerben a mi alappozíciónk az, hogy arccal kelet felé nézünk. (z sok mindenben ott van, például a templomok tájolásában is.) És akkor a déli féltekénk (ott a fejünkben) jobboldalt van, az északi meg baloldalt. Borges tehát úgy érezte, hogy az események, történések hangulatreprezentációit, amikhez igék kellenek, azok HO- GYAN-jait és alakzatait inkább a jobb agyféltekénk dolgozza fel, a ILYN-eket pedig inkább a bal (de talán valahol a kéreg alatt; a gyrus cinguli jó esélyes lehet erre). Nem néztem még utána, mit mond erről legújabban az idegtudomány, de ha ez ott még nem derült volna ki egyértelműen, akkor érdemes lenne ezt rendesebben megvizsgálni fri képalkotó eljárással is, mert ha Borges ezt így érezte, akkor az szerintem úgy kell legyen. És ha kiderül, hogy tényleg úgy van, akkor rögtön érthető lesz, miért éppen a bal agyféltekénkben alakult ki az elménk és a fogalmi rendszerünk: hiszen a fogalmak a ILYN-ek összekövüléséből állnak elő kemény, kategorikus egységekké, amelyekben a tulajdonságok már a fogalmi jegyek lesznek. És az is figyelemreméltó még, hogy a szövegben kétszer is előfordul az Ursprache, vagyis Tlön ősnyelve, amelyből»jelenlegi«nyelvei és dialektusai származnak, és ez is teljesen talál azzal, ahogy én gondoltam már azelőtt is, hogy hogyan is kezdhettünk mi el beszélni, aminek eredményeként végül elménk is lett. Az elménk a maga fontossági sorrendje alapján könnyen azt hiszi (és ez a szakirodalomban is meglátszik helyenként), hogy ezt azzal kellett kezdeni, hogy nevezzük meg a környezet elemeit, mert az főnevek nélkül el sem bírja képzelni a beszédet. De honnan támadhatott volna nekünk mégis olyan ötletünk, hogy elkezdjünk csak úgy nevet adni dolgoknak, ha azt semmire sem használjuk, csak megnevezésre? z képtelenség, azzal úgy nem érünk semmit. Hanem úgy lehetett az, hogy mi mondatokkal kezdtünk el beszélni, hiszen különben semmi értelme, hogy megszólaljunk: ma is 40

42 HANGULATFSTÉS D IT IS FSTÜNK? azért szólalunk meg, hogy mondjunk valakinek valamit valamiről (hacsak nem politikusok vagyunk). Azok a mondatok pedig kezdetben egyszavas alanytalan mondatok voltak, és jórészt a környezet állapotáról szóltak (veszélyről például, egyre differenciáltabban kifejezve azt is, miféle veszélyről van szó, de másról is), és azokhoz nem kellett főnév. Aztán az ilyen mondatokhoz lettek (deiktikus) határozószók, először irányjelölők, mert a viselkedésrendszerben az irány az alapvetően fontos, és akkor már lehetett olyanokat is mondani, amilyeneket mi is szoktunk, még ma is: Arrafelé villámlik, iránnyal jelölve meg a helyet is. És ehhez még mindig nem kell főnév. Az csak jóval később lett, amikorra mi már rég beszéltünk, éspedig nem is akárhogy, hanem nagyon változatos helyzetekre tudtunk sok mindent mondani. Főnevek pedig csakis mellérendelő mondatokban alakulhattak ki, de csak mikor már a beszéd a fejlődés elég előrehaladott stádiumában volt ahhoz, hogy a mellérendelő mondatok is elég gyakoriak legyenek, ahol a mellérendelés alapjában sem valami mondatstruktúra-szabály áll, arra itt semmi szükség, hanem az egyidejűség elve, ami ott van a lelkünk rendszerében: hogy mikor két történés egyidejű, olyankor két mondatot mondunk egymásután, úgy, hogy az elsővel előbb oda irányítjuk a figyelmet, ahol a másodikkal kifejezett esemény történik éppen. Tehát: Kutya [van]! Jön! Az ilyenek sokasága és gyakorisága pedig hosszú idő alatt már elvezethet oda, hogy az első (egyszavas) mondatban a történés egyre inkább háttérbe szorul, mert azt úgyis a második fogja pontosabban megmondani, hogy mi is van vele, és előtérbe kerülnek a tulajdonságok, amelyek egyidejű megléte esetében éppen ezt kell mondani, ha olyat látunk, és ezzel a megnevező funkció válik dominánssá. És akkor a nyelvészek örömére ez a kettő már úgy kapcsolódik össze egyetlen mondatba, hogy abban megtalálhatják végre az NP + VP-t is, ahol ha úgy van, ahogy Borges érezte a bal félteke adja az alanyt, a jobb meg az állítmányt. És így most már van főnév is, és én ezt így el is tudom képzelni, azt meg, hogy másképpen hogy találhattak volna ki olyat a mi őseink, hogy dolgokat csak úgy megnevezzenek, mikor azelőtt olyat sohasem csináltak, sehogy. gyáltalán: hogyan is foghattak volna neki? És ha most megint elolvassuk azt, amit Borges írt, láthatjuk, hogy abban tulajdonképpen még ennek egy része is milyen szépen benne van. ost akkor mit mondjunk? Hogy lám, a mi tudományunk is igazolja Borgest? Dehogyis. Ami ott van, az intuitív tudás, és az nem szorul rá a mi tudományos igazolásunkra, hiszen az a lelkünk valamilyen részének közvetlen kifejeződése szimbolikus formában. Hanem inkább fordítva van ez: az intuitív tudás hitelesíti a tudományunkat, hiszen itt most már azt is hozzátehetjük ahhoz, amit mi a tudományunkban mondunk a lelkünkről, hogy ha ugyanez intuitív tudásként már 1940-ben kifejeződött, mikor a tudományban még nemigen gondolt ilyesmire senki, akkor azt komolyan lehet venni. 41

43 SZILÁGYI N. SÁNDOR KÖSZÖNTNYILVÁNÍTÁS Köszönöm É. Kiss Katalinnak, hogy elolvasta ennek egy előző változatát, és fontos megjegyzéseket és kérdéseket fűzött hozzá, amelyek segítettek, hogy bizonyos állításaimat kiegészítsem vagy pontosabban fogalmazzam meg. HIVATKOZÁSOK Csányi Vilmos A kutyák szőrös gyerekek. Bukfenc és Jeromos. Libri Kiadó, Budapest. ÉKsz. 2 = Pusztai Ferenc (főszerk.) agyar értelmező kéziszótár. ásodik, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hamano, Shoko Palatalization in Japanese sound symbolism. In: Hinton, Leanne Nichols, Johanna Ohala, John J. (eds.): Sound symbolism. Cambridge University Press Osgood, Charles. Suci, George J. Tannenbaum, Percy H The easurement of eaning. Univ. of Illinois Press, Urbana, Chicago, and London (első kiadása: 1957) Szilágyi N. Sándor Jelek és szimbólumok. A szimpatikus ember- és viselkedéstudomány alapjai: index.html SUARY What exactly sound symbolic words symbolize? The aim of this paper is to identify those psychological background processes in sound symbolism which can lead us to a better understanding of these controversial linguistic phenomena. The author assumes that sound symbolism cannot be explained on the basis of our concept-based and rational mind. Instead of conceptual representations (CR), which are a late and secondary product in the human evolution, we should consider our primary system of representations, made up not by conceptual, but impressional representations (IR). This system is nothing else but the continuance (in fact, the survival) of the pre-linguistic system of behavior, similar to that of the representations in the animals. While the CR-system has a digital and procedural strategy for information processing, the functioning of the IRsystem as a huge neural network is based on analogy, its main concerns being qualities, valences, intensity, simultaneity, salience, and, in the case of events, activity and schematic motion shapes. All of these can be expressed by sound symbolic forms, as it is demonstrated in the paper by examples taken from Hungarian. This approach can provide a plausible reason for the general observation across languages about the relatively large number of sound symbolic words among verbs, adverbs and adjectives, while among nouns their frequency is lower. Keywords: acoustic patterns, motion shapes, representational systems, sound symbolism

44 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK agyar és Általános Nyelvészeti Tanszék Hangzásséma és motiváltság a hangutánzó és hangulatfestő igéink körében Kivonat: A tanulmány a hangutánzó és hangulatfestő, illetve általában a motivált magyar igéket vizsgálja a hangalakszerkezet szempontjából. Az ÉKsz. adatai alapján számos példával szemléltetjük, hogy a magyar hangutánzó igék hangtani felépítése nem véletlenszerű, és egymáshoz viszonyítva hasonló strukturális vonásokat mutat. A magyar hangutánzó igék nagy többsége besorolható néhány hangzássématípusba. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a hangulatfestő igék hangzássémái hasonlóságot mutatnak a hangutánzó igékéivel, és így nem teljesen véletlenszerű és szubjektív, hogy milyen hangalakú igéket lehet hangulatfestőnek tekinteni, ezek motiváltsága tehát (sajátos jelentésük mellett) a hangalakjuk felől is igazolható. Kulcsszavak: hangzásséma, expresszivitás, onomatopoetikus igék, hangalakszerkezet 1. A magyar igék hangalaki motiváltságának és a motivált szavak jellemző hangalak-szerkezeti sajátosságainak vizsgálata során kiindulópontként célszerű a hangutánzó és hangulatfestő igéinket venni alapul. Az onomatopoetikus igék mennyisége egyáltalán nem elhanyagolható a magyarban: az ÉKsz., illetve az ÉKsz. 2 címszóanyagán alapuló adatbázisunkban 890 olyan ige van, amelyet az eddigi szótárak, tanulmányok határozottan hangutánzó vagy hangulatfestő eredetűnek tekintenek. (z ugyan közvetlenül nem arról szól, hogy az illető ige a mai nyelvben is biztosan hangulatfestő, a szó eredetére vonatkozó magyarázatot mégis figyelembe lehet venni, hiszen ha a mai szóról nem lehet legalább valószínűsíteni, hogy hangulatfestő, az etimológusok olyankor inkább az ismeretlen eredet mellett döntenek.) Az ilyen belső szóteremtéssel keletkezett igék mintaadó csoportja nagyon régi, és egy részük főleg az informális társalgási nyelvben, illetve szépirodalmi szövegekben nagyon gyakori is, ezek tanulmányozása pedig nagyon is alkalmas arra, hogy többet tudjunk meg a hangalaki motivációról és expresszivitásról. 43

45 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR 2. Bizonyos szavak hangalakját tagadhatatlanul kifejezőnek érezzük. Az ilyen szerkezetű hangsorok kifejező értéke, hangulata olyan erőteljes lehet, hogy akkor is észleljük, ha az adott szó jelentését esetleg nem is ismerjük (Gombocz 1926: 8 15, Vértes 1987: 53 54). A hangalaki expresszivitás gyakran megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan, homályos jelenségként jelenik meg a róla való beszédmódban, olyannyira, hogy ennek az értékelését sokan teljes mértékben az egyéni szubjektivitás és az önkényes észlelés körébe sorolják, véletlenszerűnek, megjósolhatatlannak tekintik, mintha a nyelvi jelek hangalakilag egyáltalán nem lehetnének motiváltak, ilyen tekintetben is szabályosak (mintázatkövetők), és a hangalaki expresszivitás megnyilvánulása legalábbis alapesetben idegen volna az emberi nyelv természetétől. A hangutánzó és hangulatfestő igéink hangalakszerkezete azonban sokszor bizonyos hangzásséma-mintázatokat követ, azaz bizonyos strukturális hasonlóságokat jelez. A hangzásséma olyan hangzásmintázat a szó általánosabb, a hozzá tartozó szavak egész csoportjára jellemző hangalakszerkezetéről, amely nemcsak egybefogja az illető szavakat a nagyfokú szerkezeti hasonlóság alapján, hanem magához a mintázathoz mint olyanhoz is kapcsolódik valamilyen azonosítható nyelvi funkció, amire a beszédfolyamatban mind a beszélőnek, mind a hallgatónak figyelnie kell (Szilágyi 2004: 79 82, ; 2013). A hangzásséma a konkrét hangsorok hangalakszerkezetéhez képest vázlatos, elnagyolt, és pontosan, illetve csak nagyon általánosan meghatározott elemeket tartalmaz: bizonyos szótagszerkezetek, szóvégek, hangkombinációk meghatározottak, sokszor a szótagszám is, a többi pedig többé-kevésbé szabadon behelyettesíthető összetevő. Így például a z zöngés réshanggal kezdődő (igekötő nélküli) köznyelvi igéink többsége (61%-a) hangutánzó vagy hangulatfestő, ezek legnagyobb része két szótagú (pl. zajong, zubog, zuhan; zendül, zizzen, zörget, zötyög stb.) (Benő 2013: 47 48). rre az igecsoportra tehát felírható egy olyan általánosabb hangzássémaképlet, amely a pontosan meghatározott jegyeket (z-s kezdet, kétszótagúság) és a kevésbé pontosított jellemzőket (például a szó belseji mássalhangzók számát, illetve pozícióját) is magába foglalja: zvc(c)vc(c), ahol a zárójelbe tett elemet legtöbbször nem képviseli semmi, de van, mikor igen, ennek tehát ilyen formái lehetnek: zvcvc (pl. zizeg), zvcvc 1 C 2 (zajong), zvc 1 C 2 VC (zörget). A képletszerű felírásról azonban meg kell jegyezni, hogy sajnos nincs ennél jobb lehetőségünk az ilyenek ábrázolására, pedig ez könnyen olyasmit sugallhat, mintha a hangzásséma diszkrét és végső soron artikulatórikus alapon meghatározott fonológiai egységek vagy jegyek sora lenne, holott ezt mint nevében a hangzás- is utal rá inkább auditív alapon működőnek és folytonosnak (azaz nem fonémákra szegmentáltnak) kell elképzelni, amelyben fontos az is, amit a képlet nem jelöl, ti. hogy az első szótag hangsúlyos és magasabb hangfekvésű. A -séma pedig nem any- 44

46 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN nyira arra utal, hogy a hangzássémához tartozó szavak fonológiai szerkezetének közös jellemzőit egy sematikus képlettel lehet ábrázolni (hiszen egy ilyen képletet bármelyik szóra fel lehet írni), hanem inkább arra, hogy nem az egyes szavak tényleges hangzása számít, hanem a hangzásnak az a közös mintázata (de akkor is inkább: az ilyen mintázat összhatása), amelynek alapján az ilyen szavak egy-egy hangzássémába csoportosulnak. A fenti hangzássémában tehát két kikötés is van, és a kettő együtt egy szoros korlátozás. Az ÉKsz. 2 összesen igekötő nélküli igét tartalmaz, ezek közül azonban már a kétszótagúság feltételét is csak elégíti ki (az összes 36,5%-a). A másik kikötés pedig egy ennél is erősebb korlátozás, hiszen nemcsak arról szól, hogy a szóban kell lennie egy z-nek, hanem a pozícióját is meghatározza, mégpedig a szónak egy kiugró (szaliens) helyén, azaz a kezdetén. Ami az előzővel együtt ezt a feltételt is kielégíti (akár onomatopoetikus, akár nem), az már egy csekély számú elemből álló szóanyag: mindössze 53 ige (a két szótagosaknak is csak 2%-a). nnyi azonban egymagában még nem elég ahhoz, hogy a zvc(c)vc(c) hangalakszerkezetet hangzássémának is tekintsük, hiszen ha ebben a z-t bármelyik mássalhangzóra cseréljük, hasonlóan kevés szó marad, legtöbb a k-val (208) és a t-vel (194). De míg a t kezdetűeknek csak 8,8%-a hangutánzó vagy hangulatfestő, a z kezdetűek esetében ez az arány 64,2%, ami messze fölötte van az ilyenek arányának nemcsak az igekötő nélküli igék teljes számában (6 974: 12,8%), hanem ezen belül a két szótagosakéban is (2 548: 21,5%). zt is figyelembe véve tehát a zvc(c)vc(c) hangalakszerkezetet egyben hangzássémának is tekintjük (miközben a t kezdetűt nem), mert a hozzá tartozó igék nagyfokú hangzásbeli hasonlósága mellett ehhez a hangzásmintázathoz jól azonosítható expresszív funkció is társul. z egyben kizáró kritérium is: a zördül mint expresszív (hangutánzó) ige hozzátartozik ehhez a hangzássémához, a zöldül viszont nem, mert bár hangalakszerkezete felől odaillene, itt a hangalaknak nincs expresszív funkciója. A két szónak a morfológiai szerkezete sem egyforma zör-dül, de: zöld-ül, mégsem ez a legfontosabb tényező, ami a hangzássémához tartozást eldönti. ikor a hangzássémához tartozó igék már együtt vannak, azt is megállapíthatjuk ugyan, hogy mindegyik dul/ dül végűnek ugyanolyan a szerkezete (zaj-dul, zen-dül, zör-dül), de ebből akkor sem fogunk olyan következtetést levonni, hogy tehát a -dul/-dül valamilyen hangutánzóképző lenne (az -ul/-ül meg nem), hiszen expresszív funkciója az egész szó hangzásmintázatának van, együtt, nem külön a kezdetének vagy a végének, és nem is valamelyik hangnak mint olyannak, egymagában. 3. Az ÉKsz. és az ÉKsz. 2 címszavai alapján egy olyan igei adatbázist hoztunk létre, amelyben a hangalaki motiváltság jelensége a hangalakszerkezet szempontjából 45

47 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR 1 megfelelően tanulmányozható. egvizsgáltuk többek között a két szótagú, hangalakilag motivált igéinket. Az eredmények megerősítették azt a korábbi hipotézist, amely szerint ennek az igecsoportnak az elemei olyan hangzássématípusokba sorolódnak, amelyek hangulatukban és/vagy valamely jelentéskomponensükben hason- 2 lítanak (Benő 2004: 36 38). A vizsgált 890 onomatopoetikus igéből 552 (62%) két szótagú. zek körében az egyik leggyakoribb hangzásséma a mássalhangzóval kezdődő, a szó belsejében hosszú mássalhangzót tartalmazó mintázat: C(C)VC:VC(C) (pl. csurran, cuppan, csattan, csattog, cserreg, csetteg; biccent, böffent, buffant, puffaszt, setteng, tikkaszt; fröccsen, fröccsent, prüsszög stb.). Az adatbázisunkban 165 hangalakilag motivált ige ebbe az általánosabb hangzássémába illeszkedik. ivel a magyarban a hangutánzó és hangulatfestő igék esetében a szóvégződés meghatározó jellegű, a hangzássémájuk pontosabb, a fentinél kevésbé általános formájának a megadásakor a szóvégeket is figyelembe kell venni. A két leggyakoribb hangzássémához ebben a csoportban az -An, illetve -Ant végű mozzanatos igék tartoznak, összesen 104 (lenne több is, de ide most csakis azokat vesszük be, amelyek a szakirodalom szerint is hangutánzó vagy hangulatfestő eredetűek), vagyis az ilyenek teszik ki a 165 ige 63%-át: CVC:An: biccen, billen, böffen, buggyan, cuppan, csappan, csattan, csetten, csobban, csosszan, csörren, csorran/csurran, csusszan, dobban, döbben, döccen, dörren, durran, dübben, feccsen, huppan, kattan, kettyen, koccan, koppan, kotytyan, lebben, libben, lobban, loccsan, lottyan, löttyen, moccan, mukkan, nyekken, nyikkan, nyisszan, pattan, pisszen, pottyan, puffan, pukkan, rebben, recscsen, rekken, retten, rezzen, rikkan, robban, roppan, röffen, röppen, ruccan, sikkan, surran, suttyan, szisszen, szottyan, szusszan, tottyan, tüsszen, zizzen, zökken, zörren, zöttyen, zuppan 66 ige C(C)VC:Ant: biccent, böffent, buffant, buggyant, cuppant, csattant, dobbant, durrant, feccsent, fröccsent, füttyent, kaffant, koccant, lebbent, loccsant, lottyant, löttyent, nyisszant, pattant, pillant, pöccent/peccent, pöffent, prüsszent, puffant, pukkant, rekkent, rettent, rezzent, rikkant, rittyent, robbant, sikkant, szippant, szusszant, tüsszent/trüsszent, vakkant, zökkent, zörrent 38 ige 1 2 Az adatok feldolgozásához saját számítógépes szótári adatbázisainkat használtuk. Az adattárban szereplő igék hangutánzó vagy hangulatfestő eredetét a TSz., az ÉrtSz+, a SzófSz. és az Sz. alapján ellenőriztük, és figyelembe vettük az újabb kutatások eredményeit is (Horváth 2011). A magyarban a hangutánzó vagy hangulatfestő igék száma nagyobb ennél, de a bizonytalanokat nem számoltuk ide, és az ikerített alakokat (pl. kong-bong) is kihagytuk, mivel azok összetettek, és alkotóelemeik legtöbbször külön is használatosak. 46

48 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN (Az utóbbiakon kívül van még 7 -int végű: csattint, csettint, kattint, koccint, löttyint, pattint, pöccint; ezek az -Ant végű hangzássémának egy ritkább változatához tartoznak, amely azt a hangulatot fejezi ki szemben az A-s változattal, hogy az esemény ugyan itt is pillanatnyi, de jóval kisebb intenzitású.) int látjuk, a fenti két hangzásséma szoros kapcsolatban van egymással, és az elsőhöz jóval több ige tartozik. z érthető is, hiszen az -Ant más szempontból képzőbokor, amely az -An mozzanatos és a -t műveltető funkciójú szóelem összeolvadásával jött létre (Sz., Horger 1929, Szinnyei 1929), vagyis az ilyen végű igék eredetüket tekintve az -An végű igetövek műveltetést kifejező grammatikai variánsainak tekinthetők, amint ezt az azonos tövű szópárok is jelzik: biccen biccent, billen billent, böffen böffent stb. A 165 általánosabban jellemzett C(C)VC:VC(C) hangzássémájú ige következő csoportját ezek alkotják: C(C)VC:Og: battyog, berreg, brummog, cammog, cuppog, csattog, cserreg, csetteg, durrog, dünnyög/dunnyog, füttyög, herreg, hümmög, hüppög, kaffog, kattog, kullog, kurrog, laffog, leffeg, leppeg, pattog, pillog, pisszeg, prüsszög, retteg, sattyog, seppeg, settyeg, slattyog, surrog, suttog, tüsszög, vijjog, vinnyog, zümmög 36 ige nnek a hangzássémának egy-egy ritkább változatához tartozik még a setteng, illetve ujjong. Az ilyen igék végén levő, gyakorító képzőnek tekintett -g-nek a szakirodalom szerint is valamikor feltehetően a hangutánzó szavak képzése volt az egyedüli funkciója (Kiss 1983: 287). zt megerősíti az is, hogy a magyar nyelv történetében mindvégig a hangutánzó-hangulatfestő igék mellett volt termékeny, és ma is csak az ilyen jellegű igék képzésében produktív (Sz.). i ezt inkább úgy mondanánk, hogy az -Og végződés az ilyen szerkezetű hangutánzó hangzássémának volt fontos formai tartozéka, és nem annyira az -Og, mint inkább maga a teljes hangzásséma produktív, hiszen az ennek alapján létrehozott új szavakban nemcsak az -Og végződés kell megegyezzen a mintával, hanem az is, hogy mindegyik ilyen kötelezően két szótagú. ivel az -An vagy -Ant végű, hangalakilag motivált igék száma nagyobb, mint az -Og végűeké, nem tűnik alaptalannak az a feltételezés, hogy az -An szóelem (de akkor is inkább az egész hangzásséma) funkciója szintén a hangutánzó-hangulatfestő jelleg kifejezése lehetett. Ha megnézzük ilyen szempontból az ÉKsz. összes -An végű igéjét (az egy szótagosakat pl. van, ken nem számítva), azt találjuk, hogy az ismeretlen eredetű üzen kivételével (amely azonban rövid z-jével amúgy sem tartozhatna ehhez a hangzássémához), mind hangutánzó-hangulatfestő, és az ilyen végű hangzásséma ma is csak ilyen igék létrehozásában termékeny. Azt, hogy az -An kezdettől fogva egy onomatopoetikus hangzásséma formai tartozéka lehetett, az 47

49 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR is valószínűsíti, hogy ez funkcionális párja az ugyanilyen jellegű -Og-nak, amint ezt az olyan szópárok is mutatják, mint a csattan csattog, kattan kattog, pattan pattog, prüsszen prüsszög stb. A kettő kapcsolata a beszélők számára is evidens, ezt az is mutatja, hogy az -An végűekbeli hosszú mássalhangzó hatására analogikusan az -Og végű párjuk némelyikében is ilyenre cserélődik a rövid, ha az esemény nagyobb intenzitású (ami legtöbbször azt jelenti, hogy hangosabb). Nemcsak a nyelvjárásokban, hanem az interneten is találkozhatunk ilyenekkel: csorrog, dörrög (ez az ÚTSz.-ban is szerepel), csörrög, zörrög, és ez néha olyanokra is átterjed, amelyeknek nincs -An végű párjuk: hörrög, morrog, pörrög. A legjellemzőbb, sokkal gyakoribb párok azonban nem az ilyenek, hanem azok, amelyekben az -Og végűekben rövid mássalhangzó van: buggyan bugyog, csobban csobog, dobban dobog, koppan kopog. zekben az -An végűek valamilyen pillanatnyi és rendszerint nagy intenzitású eseményt jelölnek, és ezt az erősebb hanghatású hosszú mássalhangzó fejezi ki, ezért az -An végűek hangzássémájának szinte elengedhetetlen jellemzője a mássalhangzó hosszúsága is. Adatbázisunkban 3 nincs is más rövid mássalhangzós, csak a pihen, rohan, suhan és zuhan, és ezek is csak azért ilyenek, mert h van bennük, abból pedig a magyarban nincs hosszú, csak legfeljebb gemináta (pl. ah-hoz, eh-hez), de az is inkább csak írásban, hiszen rendszerint az ilyeneket is röviddel ejtjük: ahoz, ehez. (És ugyanígy rövid lenne a v is, hiszen abból sincs hosszú, csak gemináta, de legalábbis az ÉKsz. anyagában ilyen -An végű szó nincs.) Az -Og végűek azonban hosszabb ideig tartó vagy többször ismétlődő és általában kisebb intenzitású eseményeket jelölnek, és ezekkel inkább a gyengébb hanghatású rövid mássalhangzó talál. Az ilyen -Og végűeknek a fentebbinél is jellegzetesebb és gyakoribb hangzássémája tehát a C(C)VCOg szerkezetű, amely csoporton belül feltűnően sok olyan van, ahol mindkét szótagban ugyanaz a magánhangzó van: CO 1 CO 1 g: csepeg, cseveg, fecseg, hebeg, ketyeg, lebeg, mekeg, nyekeg, pereg, petyeg, pezseg, rebeg, recseg, rekeg, remeg, rezeg, szepeg (17); csobog, csorog, csoszog, dobog, dohog, donog, kocog, korog, kotyog, locsog, lotyog, morog, motyog, potyog, robog, rohog, ropog, rotyog, tocsog, totyog, zokog (21); böfög, cöcög, csörög, döcög, dönög, dörög, görög, hörög, köhög, lötyög, pöfög, pörög, pötyög, röfög, röhög, zörög, zötyög (17) összesen 55 ige A C(C)VCOg hangzássémának emellett más változatai is vannak: 3 A pihen ugyan ma már nem pillanatnyi vagy rövid ideig tartó eseményt jelöl, de meg- igekötős formája (megpihen) már igen, ez éppen olyan, mint a megszusszan, amelynek alapján ma már nem is olyan ritkán azzal is lehet találkozni, hogy szusszanjunk egy kicsit. 48

50 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN CVCOg: biceg, bufog, bugyog, csacsog, csipog, dadog, dübög, gagyog, gügyög, habog, huhog, libeg, liheg, makog, nyafog, nyifog, nyihog, nyiszog, nyivog, nyüzsög, piheg, piszeg, pufog, ragyog, sipeg, suhog, susog, sürög, szipog, sziszeg, szuszog, tipeg, vacog, vakog, vihog, zajog, zizeg, zubog, zuhog, zsibog 40 ige C(C)V:COg: csácsog, gágog, hákog, hápog, kákog, károg, kótog, krákog, nyávog, páhog, pőtyög, sápog, tátog 13 ige Az utóbbi csoportbelieknek nincs és nem is lehetne -An végű párjuk, mert az olyanok első szótagjában a pillanatnyiságnak megfelelően csakis rövid magánhangzó lehet. És van még egy olyan változat, amelynek a közepén két különböző mássalhangzó van, ezeket célszerűbb nem betűrendben, hanem a szóvégük szerint csoportosítva bemutatni: CV(:)C 1 C 2 Og: henceg, cincog, kuncog, barcog, perceg, serceg, porcog, varcog; vartyog, fortyog, hortyog, szortyog, szörtyög, pöntyög; mormog, dörmög, pusmog, susmog, piszmog; csámcsog, csemcseg, szörcsög; harsog, herseg; pislog, taslog; pampog, selypeg; hemzseg; kunkog; vernyog; nyervog 32 ige Itt elég feltűnő, hogy az igék több mint felében (17) a C 1 = r (különösen c, ty és s előtt), ami a véletlenre várható valószínűségnél messze magasabb arány. Az ilyeneknek az általános hangzásmintázatuk is eltér némileg a többitől, hiszen az r előtt a rövid magánhangzó helyett félhosszú van, és éppen a hangsúlyos pozícióban, ami az esemény tartósságának a találóbb kifejezéséhez is hozzájárul. 4. Az előző pontban bemutatott hét hangzássémát expresszív hangzássémáknak tekinthetjük, mivel jellegzetesen hangutánzó és hangulatfestő igék tartoznak hozzájuk, és ez a mintájukra létrejött újabb keletű lexikai elemekre is áll. int láttuk, csupán ehhez a hét hangzássémához (a ritkább változataikat nem számítva) összesen 280 ige tartozik (az ÉKsz igéjének 4%-a), pedig az igekötős formáikat nem is vettük figyelembe (úgy 711 lenne, ami a ige 4,5%-a). És akkor hol van még a többi! De már ennyi is elég lehetne annak a következtetésnek a levonásához, hogy legalábbis a magyar nyelvre biztosan nem áll az a már-már dogmává merevedett saussure-i tétel, miszerint a motivált szavak száma elhanyagolhatóan csekély lenne, az pedig különösen nem, hogy az onomatopoetikus szavak sohasem 4 szerves elemei egy nyelvi rendszernek (Saussure 1916/1967: 95). 4 [ ] les onomatopées [ ] elles ne sont jamais des éléments organiques d un système linguistique (Saussure 1916/1995: 101). 49

51 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR Arról azonban, hogy a hangalaki motiváltságnak valójában mekkora is a szerepe a magyar igék esetében, csak akkor tudunk megközelítő képet alkotni, ha figyelembe veszünk még valamit. Úgy szoktuk venni, hogy ha egy szónak motivált a hangalakja, az azt jelenti, hogy az a szó vagy hangutánzó, vagy hangulatfestő (illetve indulatszó, de mivel itt most igékkel foglalkozunk, ezt figyelmen kívül hagyhatjuk). Az onomatopoetikus terminus mindkettőt lefedi, itt fennebb pedig az expreszszív -et használtuk ugyanerre, ami leíró vizsgálathoz alkalmasabbnak tűnik, hiszen eredeti értelme szerint az onomatopoetikus -sal inkább a szó létrejöttének módjára utalunk (gör. onoma név, poieó alkot, létrehoz, teremt, ez tehát a névteremtésre, szóteremtésre vonatkozik), nem a mai beszédbeli funkciójára. A fent bemutatott hét hangzássémához csak expresszív (eredetű) igék tartoznak, és vannak köztük hangutánzók is, és hangulatfestők is. A hangutánzók esetében legtöbbször egészen nyilvánvaló a hangalaki motiváltság. A hangulatfestőknél azonban az egyes szavakat külön-külön nézve nem mindig tudjuk magából a szóból biztosan megállapítani, hogy az hangulatfestő-e, vagy nem, és sokszor egyéni megítélés kérdése, hogy ki mit érez benne, vagy érez-e ott egyáltalán valamit. Például ha rákérdeznénk, a fentiek közül a rekkent vagy a szippant szót legtöbben valószínűleg nem mondanák hangulatfestőnek, mert rögtön valami emocionális többletet keresnének ott szóhangulat gyanánt, ami ezekben a szavakban nincs (hacsak a siker örömét nem vesszük annak). Ami itt hangulat, az nem érzelmi vagy értékelő természetű, hanem sokkal inkább az ezekkel az igékkel kifejezett esemény sajátos alakzata (erre l. még Szilágyi 2015), amely annyira kiugróan ott van ezekben a szavakban, éspedig a hangalak által ikonikusan leképezve, hogy akár egy gyors, hirtelen kézmozdulattal is ki lehet fejezni. De még ha valaki bebizonyítaná is (vajon hogyan?), hogy ezek a szavak mégsem hangulatfestők, az akkor sem változtatna semmit azon, hogy ezek attól még minden kétséget kizáróan motivált szavak. A motivált ugyanis nem az expreszszív vagy az onomatopoetikus szinonimája, hanem azt jelenti, hogy a hangalak nem önkényes (Saussure szavával: arbitraire), azaz nem véletlenszerű vagy tetszőleges, mert nagyon is számít, hogy éppen milyen, és az nem lehet akármilyen, még ha nem biztos is, hogy minden esetben pontosan meg tudjuk mondani, miért éppen olyan. A rekkent és a szippant pedig majdnem negyvenedmagával egy olyan hangzássémához tartozik, amelynek a hangalakra nézve szigorú kikötése nemcsak az, hogy az oda tartozó szó -Ant végű legyen, hanem az is, hogy két szótagos legyen, hiszen az ilyen szavakkal jelölt események alakzatát, a pillanatnyiságot, intenzitást és aktivitást (azaz a gyorsaságot) nem a tévedésből toldaléknak is nézhető -Ant fejezi ki, hanem a szó teljes hangzássémája, egyben, és ez mindegyik hozzá tartozó szó esetében ugyanazt fejezi ki. 50

52 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN Tehát: ahhoz nem fér kétség, hogy minden nyelvi jel konvencionális, kivétel nélkül, de ez nem az expresszivitásról szól, még csak nem is a motiváltságról vagy motiválatlanságról, hanem arról, hogy egy adott beszélőközösség tagjai egymáshoz igazodva, mintegy hallgatólagos egyezménnyel ugyanazon jelentések kifejezésére ugyanazokat a szavakat használják. A (konvencionális) szavak egy része motivált, ezek egy része pedig expresszív is, más része nem. A magyar motivált igék általában hangzássémákba szerveződnek, de ez nem jelenti azt, hogy hangzássémán kívül is ne lehetnének motivált szavak; az ilyenek mindig expresszívek vagy legalábbis olyan eredetűek. Ilyen például a köp ige, amelyet nemcsak azért lehet expresszívnek venni, mert hangutánzó eredetű, hanem azért is, mert a nyelvjárásokban olyan hangalakváltozatai is vannak, mint a pök(ik) vagy töp(ik) (ÚTsz.), ez a fajta hangalaki variabilitás pedig jellegzetesen az expresszív szavak körében figyelhető meg. Ugyanakkor a hangzássémába szerveződés sem jelenti azt, hogy ha egy motivált szó valamely hangzássémához tartozik, akkor az biztosan expresszív is. A fent bemutatott hét hangzássémához ugyan csak expresszív (eredetű) szavak tartoznak, de vannak olyanok is, ahol a szavak nagyobb része nem expresszív, bár természetesen azokhoz is tartozhatnak expresszívek is. Ilyen például az Ad és az Aszt végű hangzásséma; ezeket együtt kell nézni, mert olyan szorosan összetartoznak, hogy az esetek többségében az egyikhez tartozó szónak a másikban is megvan a megfelelő párja: apad apaszt, dagad dagaszt, erjed erjeszt, reped repeszt stb. Alább álló betűkkel vannak szedve azok, amelyeknek a másiknál nincs párja az ÉKsz. 2 címszóanyagában (amúgy persze többnek is van, csak az nincs benne a szótárban): a. Az Ad végű hangzásséma változatai (összesen 102 ige): (C)V(:)CAd: akad, apad, árad, bágyad, csihad, dagad, éled, eped, ered, fakad, fárad, gebed, (ki)guvad, halad, hasad, heged, ijed, (el)képed, kókad, lábad, lázad, lohad, lyukad, marad, mélyed, mered, nyuvad, ragad, reked 1, reked 2, reped, réved, rohad, sápad, suvad, szakad, szalad, szárad, széled, támad, tapad, téved, vigad 43 ige, a riad-dal, amely a hangzássémának egy ritkább változatához tartozik, 44 ige (C)VC:Ad: csügged, duzzad, dülled, (le)fittyed, fonnyad, forrad, fullad, fülled, gennyed, gyullad, higgad, izzad, konnyad, lappad, (le)leffed, pilled, (le)fi ttyed, pöffed, puffad, pukkad, püffed, (el)sikkad, süllyed, süpped, szikkad, szunnyad, tikkad, töpped, virrad, zsibbad 27 ige (C)V(:)C 1 C 2 Ad: alvad, borzad, dermed, enged, erjed, ernyed, gerjed, görbed, görnyed, hamvad, hervad, horgad, horpad, korhad, kushad, lankad, olvad, peshed, pirkad, porhad, porlad, poshad, roskad, rothad, sarjad, senyved, sorvad, szörnyed, terjed, tesped, torpad; ébred 32 ige 51

53 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR b. Az Aszt végű hangzásséma változatai (összesen 106 ige): (C)V(:)CAszt: akaszt, apaszt, áraszt, bágyaszt, dagaszt, duvaszt, éleszt, epeszt, ereszt, fagyaszt, fakaszt, fáraszt, fogyaszt, halaszt, hámlaszt, hegeszt, ijeszt, jöveszt, keleszt, (el)képeszt, kopaszt, köpeszt, köveszt, lohaszt, lyukaszt, mállaszt, maraszt, mélyeszt, meneszt, mereszt, mulaszt, növeszt, nyomaszt, nyuvaszt, ragaszt, rekeszt, repeszt, riaszt, sápaszt, suvaszt, szakaszt, szalaszt, száraszt, széleszt, támaszt, tapaszt, téveszt, választ 48 ige (C)VC:Aszt: aggaszt 1, aggaszt 2, biggyeszt, csüggeszt, duzzaszt, dülleszt, fonnyaszt, forraszt, fullaszt, függeszt, fülleszt, gennyeszt, gubbaszt, gunnyaszt, gyullaszt, illeszt, izzaszt, melleszt, pittyeszt, puffaszt, pukkaszt, sikkaszt, süllyeszt, szikkaszt, tikkaszt, töppeszt, virraszt, zülleszt, zsibbaszt 29 ige (C)V(:)C 1 C 2 Aszt: alvaszt, bomlaszt, borzaszt, dermeszt, dögleszt, erjeszt, ernyeszt, fejleszt, gerjeszt, görnyeszt, hamvaszt, hervaszt, horgaszt, (be)horpaszt, (el)korhaszt, kotyvaszt, lankaszt, olvaszt, omlaszt, ömleszt, porlaszt, poshaszt, rothaszt, senyveszt, sorvaszt, terjeszt, termeszt, terpeszt, torlaszt, törleszt, ugraszt; ébreszt 29 ige int látjuk, ezeknek elég nagy része nem expresszív szó, de vannak köztük olyanok is, éspedig észrevehetően nagyobb arányban, mint amennyi az ilyenek aránya az igék teljes állományában. Például: fülled, gebed, nyuvad, pilled, pirkad, poshad, pöffed, puffad, pukkad, püffed, reked, reped, riad, serked, suvad, süpped, szikkad, szunnyad, tikkad, illetve: gunnyaszt, nyuvaszt, pittyeszt, poshaszt, puffaszt, pukkaszt, repeszt, riaszt, sikkaszt, suvaszt, szikkaszt, tikkaszt. zek pedig azért minősülnek hangzássémának, mert kielégítik mindkét kizáró feltételt: (1) a hangalakszerkezetük nem lehet akármilyen, hanem két szoros, kivételt meg nem engedő korlátozás szabja meg, hogy csak milyen lehet; ezek közül az első csak a szóvégekre vonatkozik (hogy ti. Ad, illetve Aszt végű), a másik viszont a szó egészére kiterjed: mindegyik ide tartozó szó csakis két szótagos lehet, és (2) a teljes szóra kiterjedő hangzássémának (tehát az egésznek egyben, nemcsak a szóvégnek!) sajátos nyelvi szerepe van, mégpedig annak kifejezése, hogy a hozzá tartozó ige rezultatív, illetve kauzatív értelmű, és ez mindegyik hozzájuk tartozó szóban közös. Az ilyen szavak pedig éppen ettől motiváltak: hogy bennük egy bizonyos jelentés-összetevőre, -változatra vagy -árnyalatra szorosan meg van szabva, hogy azt csakis milyen hangalak-szerkezetű szó fejezheti ki. A motiváltság mellett szól egyébként az expresszív igék nagyobb arányú jelenléte is az ilyen hangzássémájúak között. Persze itt nemigen tudunk olyasmit mutatni, hogy mi az, amit a hangalakszerkezet ikonikusan leképez, hiszen ez nem egy nagyon látványos alakzat, és ez ráadásul mindkét hangzásséma esetére ugyanaz (ezért is vannak olyan szoros kap- 52

54 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN csolatban egymással): csak az ilyen események általános sémája van benne a két szereplővel, ahol az egyik csinál valamit a másikkal, a két hangzásséma közül pedig aszerint választjuk az egyiket vagy a másikat, hogy az adott helyzetben az alakzatnak melyik szereplője a kiugróbb. Az ikonikus leképezés pedig nem elengedhetetlen feltétele a motiváltságnak; némi ikonicitás itt inkább abban van, hogy ha a kauzatív komplexebb, mint a rezultatív, akkor az ezt kifejező hangzássémában is az Ad szóvéghez képest komplexebb és egy kicsit testesebb Aszt szóvég van. Itt tehát sok ugyanolyan jelentésárnyalatú és egyformán végződő ige fog összegyűlni, ilyenkor pedig könnyen megeshet velünk, hogy a szóvéget toldaléknak nézzük. Ha azonban ezeket elővigyázatlanul le is választjuk a szóról, akkor maradékként olyan csonkokat kapunk, mint pl. az ap-, dag-, erj-, rep- stb. A magyar grammatikákban az ilyeneket leginkább passzív szótöveknek szokták hívni, pedig sokkal találóbb rájuk a másik terminus: a fiktív tő, amely ritka őszinteséggel teszi világossá, hogy ilyenek nincsenek sehol a magyar nyelvben, ezek pusztán a nyelvész fikciói, és neki is csak azért kellett őket kitalálnia, hogy legyen mihez visszaragasztani az -ad/-ed, illetve -aszt/-eszt szóvégeket, mert ő ezeket tévedésből toldaléknak nézte, és leválasztotta a szóról. Persze lehet itt azzal érvelni, hogy az ide tartozó rezultatív kauzatív szópárokban a szó eleje ugyanaz, pl. a süllyed süllyeszt szavaknak csak a végük különbözik, tehát ami közös, az mégiscsak szótő kell legyen, még ha toldalék nélkül sohasem fordul is elő. ondjuk amíg ezt egy teljes szóról kell megállapítani (pl. hogy a süllyed-ben a sülly- a tő), addig még csak el is tudnánk ezt fogadni valahogy, de mikor elérünk oda, amit ez tulajdonképpen jelent, hogy ti. a magyarban van egy sülly- tő, amelyhez -ed vagy -eszt képzőt lehet kapcsolni, akkor már nagyon elfog bennünket a hitetlenkedés. De nem muszáj erre ilyen hihetetlen magyarázatot választanunk, hiszen nagyon jól el lehet ezt képzelni úgy is, hogy ezeknek azért ugyanaz az elejük, mert a süllyed és a süllyeszt tulajdonképpen ugyanaz a szó (és ugyanarról az eseményről is szól mind a kettő, csak más-más szereplő perspektívájából), de ez a kétféleképpen is végződhető szó az ilyen alakzatú eseményekhez rendelt mindkét hangzássémához hozzátartozik, és ennek megfelelően van két különböző vége is: az egyikben -ed, a másikban -eszt, azt pedig, hogy melyik hangzásséma szerinti formáját választjuk, az dönti el, hogy ezt a szót most rezultatív vagy kauzatív értelemben akarjuk-e használni, de igazából ilyenkor sem a szó két formája, hanem a két hangzásséma közt választunk. (Az ilyen elágazó szavakról l. Szilágyi 2004: ) Nem minden nyelvben elágazók az ilyen igék (az angolban például ugyanaz a sink jelenti azt is, hogy elsüllyed, és azt is, hogy elsüllyeszt ), a magyarban igen, illetve lehetnek ilyenek is. A fentebb elmondottak pedig egy újabb szempontból világítják meg (és egyben újabb érvvel támasztják alá) a hangzássémákba szerveződő magyar igék motivált 53

55 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR természetét. Régóta tudjuk, hogy a motivált nyelvi elemek sokszor sehogy sem akarnak beleilleszkedni a motiválatlanok alapján kialakított rendszerbe. rre legtöbbször olyan expresszív szavakat szoktak felhozni példának, amilyen a magyar igék köréből a brekeg, brummog, krákog, krúgat, slattyog stb., amelyeknek a szókezdete olyan szerkezetű, amilyen a nem idegen eredetű motiválatlan magyar szavakra nagyon nem jellemző. Itt pedig most azt látjuk, hogy míg a motiválatlan szavak morfológiáját viszonylag könnyen és baj nélkül le lehet írni (azt sem biztos, hogy úgy kell, de le lehet) a szerint az elmélet szerint is, hogy vannak toldalékok, amelyeket a szótőhöz kapcsolunk, a hangzássémákba szerveződő motivált szavak esetére ez nem működik (legalábbis a morfológiának abban a részében, ahol a szóképzéssel foglalkozunk), ezért is van a mi grammatikáinkban annyi fiktív tő. zekhez egy teljesen másfajta, analógiás (vagy pontosabban analóg elvű) nyelvtan kell, amelyben nincs is toldalékolás az ismert formájában (l. Szilágyi 2013). árpedig a magyar igék elég tekintélyes része ilyen. Az Ad végű hangzássémához például 102 ige tartozik (az igekötősökkel együtt 447), az Aszt végűhöz pedig 106 (az igekötősökkel 306). Ha ezeket összeadjuk az előbbi hét hangzássémához tartozókkal, akkor eddig már összesen 488 hangzássémába szerveződő igénk van, ami a nek 7%-a, ha pedig az igekötősöket is ideszámoljuk, akkor 1464, a nak 9,2%-a. És a többi hangzássémáról még nem is szóltunk, pedig ott még népesebbek is vannak. (Csak támpontként a becsléshez: ahol toldalékolást feltételezve fiktív töveket kell bevezetni, ott szinte biztos, hogy valamilyen hangzássémáról lehet szó. árpedig fiktív tövek feltűnően, sőt gyanúsan nagy számban vannak a magyar igék morfológiájában, még ha a magyar nyelvben nincsenek is amúgy.) 5. Fentebb már utaltunk rá, hogy az expresszív szavakra jellemző a hangalaki variabilitásnak egy sajátos fajtája: a különböző nyelvváltozatokban, nyelvjárásokban feltűnően eltérő formáik lehetnek, de nem úgy, hogy azt a nyelvváltozatok közötti rendszerszerű különbségek alapján meg lehetne jósolni. Azt például, hogy a batytyog-nak Szeged környékén kattyog vagy pattyog formája van, sohasem lehetne kikövetkeztetni az illető nyelvváltozat fonológiai rendszerének jellegzetességei alapján. (z különben teljesen egyezik a nyelvtörténeti kutatásoknak azzal a megállapításával, hogy a motivált szavakban sokszor nem vagy másképp érvényesülnek bizonyos hangváltozások, amelyek pedig a motiválatlan szavakban feltűnően egységesen mennek végbe, és olyanok is történhetnek bennük, amilyenek a motiválatlanokban nem.) A valamilyen hangzássémához tartozó expresszív szavak esetében azonban megfigyelhető, hogy bármennyire variálódnak is, a hangzássémájuk általában nem módosul. A következő adatok szemléltetik a hangzássémáknak ezt az invariáns természetét: 54

56 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN battyog: baggyog, buttyog (ÚTsz.), kattyog, pattyog (SzegSz.) bizseg: bezseg, büzsög, bözsög, bizsög (ÚTsz.), pizseg (KisdedSz.) nyüzsög: nyezseg, nyizseg (ÚTsz.) A három szótagú igéknél is hasonló módon megmarad a hangzásséma szerkezete az alakváltozatokban: csatarál: csatorál, cseterál (ÚTsz.) csámborog: csámbojog, csámpojog (ÚTsz.) didereg: dedereg, dödörög (SzegSz.), düdörög (KisdedSz.), dudorog (TSz.) somfordál: samporgyál, somferdál, sompordál, somportyál, sumfordál (ÚTSz.) A hangzássémát ilyen értelemben úgy is tekinthetjük, mint az alakváltozatokban megmutatkozó strukturális invariánst. hhez némileg hasonló jelenséget figyelhetünk meg az ikerszavak esetében is. zek legnagyobb része nagyon expresszív (bár vannak olyanok is, amelyek kevésbé, pl. a fúr-farag, a húz-halaszt vagy a jön-megy), és sok ikerszó éppen az expreszszivitás fokozása végett jött létre. Például a fi tyeg így egymagában is expresszív (hangulatfestő), az ityeg-fi tyeg expresszivitása azonban sokkal intenzívebb. Az expresszív igei ikerszavak esetében a hangzásséma az összetétel mindkét tagjában ugyanaz, illetve ugyannak az alig különböző, közeli változata: csillog-villog, csattog-pattog, csurran-cseppen, csúszik-mászik, recseg-ropog stb. zekben a példákban ez teljesen érthető is, hiszen itt tulajdonképpen olyan szinonimák kapcsolódnak össze, amelyek külön-külön is megvannak, és ugyanahhoz a hangzássémához tartoznak, vagy ugyanannak két közeli változatához: ámul-bámul. Az expreszszív szavakra jellemző hangalaki variabilitás azonban az ikerszavak esetében is megfigyelhető: az összetétel egyik tagja (általában az első) a másiknak egy olyan hangalakváltozata, amely csak az illető ikerszóban fordul elő, külön nem: csetlikbotlik, csiszeg-csoszog, dirmeg-dörmög, fi reg-forog, ketet-kutat, kipeg-kopog, kipked-kapkod, pitteg-pattog. Az ilyenekben a hangalakok különböznek, az ikerszói változatban azonban a minta hangzássémája itt is megőrződik, vagy esetleg az ikerítés ismert szabályai szerint egy nagyon közeli változatában lesz ott: illeg-billeg, ihog-vihog, izeg-mozog, ityeg-fityeg. 8 Ami tehát ténylegesen ismétlődik az ikerszók elemeiben, az a hangzásséma mintázata. 5 Tsur (1992: 85) az ikerszavakkal kapcsolatban a következő (univerzálisnak látszó) szabályszerűségeket említi: a második elem (1) rendszerint mássalhangzó kezdetű (illeg-billeg), és (2) gyakran mély magánhangzókat tartalmaz (izeg-mozog, billeg-ballag). Tsur nem említi sem a ajakréses ajakkerekítéses (dirmeg-dörmög), sem a közeli távoli szembenállást (ide-oda) (Benő 2004: 45 46). 55

57 BNŐ ATTILA SZILÁGYI N. SÁNDOR 6. Következtetésként megállapíthatjuk, hogy a hangzássémák szerkezetének figyelembevétele olyan szempontot adhat a motivált szavak és ezen belül az expresszív (hangutánzó vagy hangulatfestő) igék vizsgálatához, amely lehetővé teszi, hogy az ilyenek azonosítása és jellemzése során ne csak szemantikai támpontjaink legyenek, hanem a hangalakszerkezetük rendszerszerűsége alapján is nyilvánvalóbbá válhasson a motiváltság ténye. FORRÁSOK CzF. = Czuczor Gergely Fogarasi János (szerk.) A magyar nyelv szótára. I VI. Athenaeum, Pest. Sz. = Zaicz Gábor (szerk.) timológiai szótár. agyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, Budapest. ÉrtSz+ = őry Vilma (főszerk.) Értelmező szótár +. Tinta Könyvkiadó, Budapest. ÉKsz. = Juhász József Szőke István O. Nagy Gábor Kovalovszky iklós (szerk.) agyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest. ÉKsz. 2 = Pusztai Ferenc (főszerk.) agyar értelmező kéziszótár. ásodik, átdolgozott kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. KisdedSz. = Baróti Szabó Dávid Kisded szótár. Kassa. Tsz. = Szinnyei József agyar tájszótár. Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése, Budapest. SzegSz. = Bálint Sándor Szegedi szótár. I II. Akadémiai Kiadó, Budapest. SzófSz. = Bárczi Géza 1941/1991. agyar szófejtő szótár. Trezor Kiadó, Budapest. TSz. = Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I III. Akadémiai Kiadó, Budapest. ÚTsz. = B. Lőrinczi Éva (főszerk.) Új magyar tájszótár. I V. Akadémiai Kiadó, Budapest. HIVATKOZÁSOK Benő Attila A kölcsönszó jelentésvilága. A román magyar nyelvi érintkezés lexikai-szemantikai kérdései. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár. Benő Attila Hangzásséma és analógia. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Gombocz Zoltán A magyar nyelv történeti vázlata. IV. Jelentéstan. Danubia, Pécs. gyébként Tsur két szabályát már a Czuczor Fogarasi szótár lőbeszéde is megfogalmazza a magyar nyelv vonatkozásában: (1) az önhangzó változik, s akkor az első alak jobbára vékonyhangú és kicsinyítő értelmű, a második vastag hangú (billeg-ballag, giz-gaz, retyerutya) ; (2) az első [elem] önhangzóval, a második mássalhangzóval, méginkább ajakival kezdődik (ákombákom, ekczemoncza, illeg-billeg) (CzF. I. 148). 56

58 HANGZÁSSÉA ÉS OTIVÁLTSÁG A HANGUTÁNZÓ ÉS HANGULATFSTŐ IGÉINK KÖRÉBN Horger Antal A mozzanatos -int igeképző történetéhez. agyar Nyelv 25/5 6: Horváth Katalin Szócsaládok etimológiai kutatása a szinkrónia diakrónia egységében: a pereg eredete és rokonsága. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Kiss Jenő Az onomatopoetikus igék és jövevényigék. agyar Nyelv 79/3: Saussure, Ferdinand de 1916/1967. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Gondolat, Budapest. Saussure, Ferdinand de 1916/1995. Cours de linguistique générale. Édition critique préparée par Tullio de auro. Éd. Payot & Rivages, Paris. Szilágyi N. Sándor lmélet és módszer a nyelvészetben különös tekintettel a fonológiára. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár. Szilágyi N. Sándor A mi (rend)szertelen nyelvünk. gy analógiás nyelvtan vázlata. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Szilágyi N. Sándor Hangulatfestés de mit is festünk? (ebben a kötetben) Szinnyei József A mozzanatos -nt képző és változatai. agyar Nyelv 25/7 8: Tsur, Reuven What akes Sound Patterns xpressive? The Poetic ode of Speech Perception. Duke University Press, Durham London. Vértes O. András Bevezetés a magyar hangstilisztikába. Nyelvtudományi Értekezések Akadémiai Kiadó, Budapest. SUARY Acoustic patterns and motivation in onomatopoetic verbs in Hungarian The paper demonstrates that Hungarian onomatopoetic verbs are organized in well-defined groups according to the acoustic patterns of their sounding forms (cf. Szilágyi 2004). It emphasizes that the phonological structure of such verbs is not arbitrary, since they present structural similarities, correlated with similarities in meaning. Therefore motivated Hungarian verbs can be identified not only on the basis of their meanings or speakers subjective reports about their expressivity, because their specific phonological structure can be also very relevant. Keywords: acoustic patterns, onomatopoetic verbs, sound symbolism, word formation

59 SZILI KATALIN ötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Beszél vs. csacsog Adalékok a motiváció egy sajátos fajtájához Kivonat: A dolgozat a Radden Panther szerzőpáros motivációdefiníciójából kiindulva vizsgálja a beszél, sír, nevet, megy igék szinonimáinak kettős motivációját. otivációs forrásukként egyfelől az ismétlődés vizuális, motorikus percepcióját jelöli meg, ami morfológiai felépítésükben, az iteratív markerek jelenlétében tükröződik. ásfelől ezek az igék a fonológiai rendszer által is motiváltak, de hangtani felépítésük ugyancsak a percepcióra támaszkodva nyeri el jelentésképző funkcióját, vagyis az elemzett cselekvések más-más aspektusú kifejezésének képességét. Kulcsszavak: motiváció, kogníció, gyakorító képzők, percepció, fonotaktikai sajátosságok 1. Cikkemben az emberi alapcselekedetek közül a beszélés, sírás, nevetés, menés jelentéskörébe tartozó igék motiváltságát vizsgálom. A nyelvi jel motiváltságának fogalma Saussure óta a megközelítésmódok gazdagodásának köszönhetően sokat változott, fejlődött, sőt nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy a Saussure-nél még igencsak periferikusnak tartott jelenséget a nyelvi változások meghatározó tényezőjének tekintik. Tipikus e tekintetben a kognitív nyelvészetben G. Lakoff véleménye, amely szerint a motiváltság inkább norma, semmint kivétel, és az önkényességet csak legvégső megoldásként említi (Lakoff 1987: 346). De utalhatnék a 80-as évek funkcionalista-tipológiai nyelvészetére, amelyben az ikonikusság mint a nyelv legfőbb szervező elve jelenik meg (Givón 1985: 189). Annak ellenére, hogy fontosságának elismerésével párhuzamosan újabb és újabb elemekkel bővültek a témakörben született vizsgálatok, és ma már a szókincsre és a grammatikai jelenségekre egyaránt kiterjednek, egyértelmű, konszenzusos motivációdefinícióról ma sem beszélhetünk. Ha a különféle meghatározásokat összegezni akarjuk, kijelenthetjük, hogy léteznek Saussure-t idéző meghatározások, mint Hiragáé, aki szerint a motiváltság a forma és jelentés közötti nem önkényes viszony ( non-arbitrary relationship be- 58

60 BSZÉL VS. CSACSOG tween form and meaning : Hiraga 1994: 3). A Peirce jelelméletén alapuló szemiotikai alapú értelmezések viszont a diagrammikus ikonicitás egyik fajtájának tekintik a motiváltságot, vagyis fogalmát a nyelvi struktúra és az általa kifejezett valóság közötti hasonlósággal azonosítják (Haiman 1980, 1983, Haiman ed. 1985). Az utóbbi évtizedekben meghatározónak tűnő kognitív megközelítés a fentiekben idézetteknek megfelelően elsődlegesen a tartalom létrehozásának mikéntjére vonatkoztatja (Lakoff 1987; Beitel Gibbs Sanders 1997: 243), vagyis azt kutatja, hogyan hozunk létre jelentést a motiváció segítségével, azon keresztül. felfogás szerint a nyelv interakcióban van a kognícióval és a kogníción keresztül más, ún. perifériális rendszerekkel, így az emóciókkal, a tapasztalatokkal, a percepciókkal, a kultúrával stb. (A kogníció az emberi mentális folyamatok összessége, amely magában foglalja a következtetési, ok-okozati összefüggések meglelésének képességét, a kategorizálást, a kognitív modellezést, asszociatív és analógiás gondolkodást stb.) A kognitív munka ebben a megközelítésben a nyelvi jelenségek motiváltságának mértékét meghatározó egyik tényező: az ugyanis, hogy mennyire motivált egy nyelvi jel, egyrészt azoktól a kognitív lépésektől függ, amelyek segítségével a nyelvhasználó elemez vagy interpretál egy adott lexikai egységet. A kisfokú transzparencia nyilvánvalóan több kognitív lépést kíván, az egyértelmű kevesebbet (Langacker 2000: ; Ariel 2008: 123). A hálószoba angol megfelelője, a bedroom összetétel két szava (bed + room) például kevésbé kelti fel az alvásra szolgáló szoba képzetét, mint a magyar változat vagy a német Schlafzimmer és a francia chambre à coucher (Radden Panther 2011: 10). ásrészt a motiváltság fokának mutatója lehet a nyelvi jel valósághoz való viszonya, vagyis hogy mennyire adja vissza az adott szó a denotátum fő jellemzőit: a dugóhúzó összetétel például jól tükrözi a szerkezet lényegét, azt, hogy a dugók kihúzására találták ki, ellenben a franciakulcs név rejtve hagy minden fontos információt az illető tárgyról, következésképpen egy barkácsolásban nem jártas személy elbizonytalanodna, ha ezt a szerszámot kellene partnerének odanyújtania. unkámban a motiváltság Radden Panther-féle értelmezését fogadom el, vagyis megítélésem szerint a nyelvi jel akkor motivált, ha egyes sajátosságait valamely nyelvi vagy nem nyelvi forrás és nyelvtől független tényezők alakítják: A linguistic sign (target) is motivated to the extent that some of its properties are shaped by a linguistic or non-linguistic source and language-independent factors (Radden Panther 2004: 9). 2. A motiváltság jelenlétét a beszélés, a sírás, a nevetés, valamint a helyváltoztató mozgások közül a menés nyelvi megjelenítésében vizsgálom. A szóban forgó cselekedeteket kifejező alapigék, a beszél, sír, nevet, megy jelentése és hangalakja között a kapcsolat önkényes saussure-i értelemben: az s + í + r hangkapcsolatban nincs 59

61 SZILI KATALIN semmi sírásszerű, ahogy az m + e + gy-ben sincs semmi menésszerű, tehát szempontomból nem érdemelnek figyelmet. gészen más a helyzet a szinonimáikkal, amelyeket Papp Ferenc szóvégmutató szótárának (Papp 1969) segítségével gyűjtöttem egybe, de anyanyelvi kompetenciámra és saját (göcseji) dialektusomra is támaszkodtam. A listájukat, ami messze nem teljes, alább közlöm: a beszél, szól igéhez 51, a sír, rí-hoz 24, a nevet-hez 18, a megy-hez ellenben 82 hasonló jelentésű alakot tudtam rendelni. (1) beszél, szól böstörög, csacskálkodik (rég.), csacsog, csambog, csángál (táj.), cserfel, cseveg, cseverészik, dadog, dohog, dödög, dörmög, dörmöl, dudrál, dunnyog, dünnyög, fecseg, gagyarászik, gagyog, gőgicsél, gügyög, hákog, hebeg, hurrog, karattyol, kár(r)og, locsog, mammog, mohog, mormog, morog, motyog, mörmög, nyekeg, óg-móg, pampog, puffog, pufog, pusmog, rebeg, sápog, selypeg, súg, suttog, sutyorog, társalog, tereferél, ümmget, zajong, zsibog, zsibong (51) (2) sír, rí acsarog, bőg, bömböl, hüppög, jajong, nyafog, nyávog, nyekeg, nyekereg, nyög, nyögdécsel, nyöszög, nyöszörög, nyüszít, oázik, óbégat, picsog, pityereg, rimog, szepeg, szipog, vertyog, visít, visong, zokog (24) (3) nevet göcög, gurgulázik, hahotázik, heherészik, kacag, kacarászik, kuncog, kuncorog, röcög, röhécsel, röhigcsél, röhög, rötyög, rötyörészik, vigyorog, vihog, vihorászik, vinnyog (18) (4) megy (a) lassan, kevésbé intenzíven : andalog, baktat, ballag (eredetét tekintve a billeg párja), ballagdál, ballókál, bandikál, bandukál, bandukol, battyog, biceg, böcöléz, böcörög, bötyörész, cammog, caplat, csöktet (akadozva megy), csörtet (zajjal megy), csörtög, csüllög, kullog, kummog, kutyagol, kutyog, mendegél, slattyog, tipeg, totyog, tötyög, vánszorog (29) (b) időben hosszan vagy céltalanul (duratív-disztributív akcióminőségű alakok): babukkol, barangol, bitangol, bócorog, bódorog, bolyong, bolyog, bóklászik, botog, botorkál, csalámboz, csámborog, császkál, csatangol, csatingol, csatlat, csatrangol, csavarog, csámborog, csavinkál, cselleg, cselleng, csoprinkál, csombolyog, csótolog, csötörög ( kóvályog ), fancsalog, járkál, kastat, kóborol, kódorog, koncsorog, kóricál, kószál, kóvályog, kujtorog, lézeng, lófrál, lő- 60

62 BSZÉL VS. CSACSOG dörög, lődöng, mászkál, ólálkodik, ődöng, őgyeleg, rohangászik, sompolyog, sunnyog, ténfereg, tekereg, tévelyeg, setteng, teng-leng, vándorol (53) 2.1. Ha végigtekintünk a népes csoportokon, azt látjuk, hogy az egyes elemek morfológiai felépítése hasonló: túlnyomó többségük (kb. 80 százalékuk) -Og ún. gyakorító képzőt tartalmaz, kisebb hányaduk egyéb ritkább, de történetileg gyakorítóként azonosított morfémát (-ng, -Ál), néhány pedig eredetét tekintve gyakorítónak mondottat: -Ol-t (lásd a kövérrel szedett morfémákat). A gyakorító képzők leginkább a történeti nyelvészet érdeklődésére tartottak számot, amely feladatának tekintette az adott képzők jelentésének feltárását, fejlődésük útjának leírását (Simonyi 1895: ). Vajon bír ez a formai-szerkezeti sajátosság, azaz a gyakorító képzők megléte bármilyen jelentőséggel a motiváltság tekintetében ezekben a szavakban? löljáróban hangsúlyoznom kell, hogy nyelvtanainkban elég ellentmondásos a megítélésük. A hagyományos morfológiai szegmentálási módszerrel először is származékszó voltuk kérdőjeleződik meg, mivel szótőként mindössze hangkombinációk különíthetők el bennük (csacs-, pity-, död-, sutyor-, toty-, gügy-, dünny-), mégpedig olyanok, amelyeknek egyéb disztribúcióik sincsenek, s így nem teljesítik a szóképzés elé állított egyik alapfeltételt, azt, hogy tartalmazzanak más nyelvi környezetben, azonos funkcióban és produktív módon előforduló szabad tőmorfémát. bből következően a nyelvtanok morfológiai fejezetei taglalják ugyan ezeket a képzőket, de az őket tartalmazó nagy számú igecsoport létezésének tényét nagyrészt említetlenül hagyják (az általam összegyűjtötteken kívül ide kell gondolnunk a hangutánzó szavakat, azok igen gazdag tájnyelvi változatait). Hasonlóképpen jár el az akcióminőség kérdésével foglalkozó írások egy része, amely akcióminőséget a cselekvések időbeli, módbeli, eredményesség szerinti lefolyásának módját csak olyan, morfológiai szempontból összetett igéknek tulajdonít, amelyek szabad igéhez (verba simplica) kapcsolnak új jelentéselemet (sétálgat, meg-megáll), tehát a korpuszomat alkotó lexémákat kizárnák a fogalomból (Kiefer Ladányi 2000: ; Pátrovics 2004: 35 47; Kiefer 2006). egjegyzem, Fülei-Szántó ndre és Pete István viszont nem alkalmazzák ezt a morfológiai distinkciót (Fülei-Szántó 1980, Pete 1983), sőt Comrie sem, aki az aspektusról szóló meghatározó írásában éppen ilyen igéket említ a magyar nyelvből, s egyértelműen igeosztályba tömörülő elemeknek mondja őket: In Hungarian, too, there are several suffixes which serve in general to mark verbs of this class, such as zörren knock, give a knock (cf. zörög knock (possibly repeatedly) thus a number of languages do recognise a class of verbs that under normal circumstances can only refer to punctual situations (or iteration of punctual acts) (Comrie 1976: 43 44, kiemelés tőlem, Sz. K.). 61

63 SZILI KATALIN A felemás helyzetet jól példázza a ai magyar nyelv című egyetemi jegyzet (Bencédy et al. 1971), amely akcióminőség szerint is osztályozza az igéket. A tartós-huzamos történésű alakok egyik alcsoportját alkotják rendszerezésében a gyakorító (frekventatív, iteratív) igék (Bencédy et al. 1971: 23), de ún. fiktív tövű példát nem találunk a felsoroltak (dobál, tördel) között. zzel szemben a gyakorító képzőkről szóló részben bőségesen vannak ilyenek is: ragyog, kong, visong, cseng (i. m ). Szempontomból egységesebbnek tűnik a megítélésük a régebbi, jóval holisztikusabb szemléletű grammatikáinkban. Verseghy Ferenc az igenemek között említi a többszöröző típust (Verseghy 1818: 203) a tehetős, szenvedő, középrendű stb. típusokkal együtt. Főldinél is van ilyen szemantikai csoport, a gyakorolgató időszók, amelyekhez a következő megjegyzést fűzi 1790-es, szerencsétlen sorsú munkájában: 7 er Különös megjegyzést érdemlenek a agyarban igen sok idő szók, mellyek hangjokkal a tselekedetet, mellyet jelentenek éppen ki fejezik. ás nyelvekben ez az osztás az idő szókban nintsen: illyen egyéb szókat mindazon által minthogy Onomatopepoiemenonoknak vagy másképpen verba Harmonica neveznek; mi is ezeket: Hármoniás időszóknak nevezzük. Illyenek p. o. fetseg, pereg, peseg, korog, kotyog, buzog, durran, pattan, fettsen, tottsan, toppan s a t. lásd alább (Főldi 1912: 159). egsejtve, hogy a magyar igerendszer egyik jellegzetes vonását adják, további hosszas taglalásuk okát a következőképpen indokolja: inthogy ezen bővséges folyamatokból tetszik-ki a agyar Nyelvnek egy olly hasonlíthatatlan bővsége, mellyel akár melly urópai Nyelveket meg halad; e mellett, minthogy ebből tetszik-ki hangjainak különös szépsége, egymásból való folytatásainak rendes mestersége, lássuk már ezeknek is szokottabb végezeteikből egynéhányat (Főldi 1912: 159) int tapasztaltuk, a hagyományos morfológiai megközelítéssel csak fenntartásokkal beszélhetünk formai-szemantikai transzparenciáról az előadásom tárgyát képező igecsoportnál, így motiváltságról úgyszintén, hiszen fiktív tövük megkérdőjelezi a képzőmorféma szemantikai értelmezési lehetőségét is. Ha ellenben a gyakorító elem jelenlétét a Radden Panther-féle motiváltságfelfogás szellemében értelmezzük, vagyis rendszert sejtető meglétüket külső, nem nyelvi tényezők ráhatásával magyarázzuk (és nem a tövükhöz való viszonyukkal), pozitív választ kaphatunk. A motivációs történések külső irányítói (az ökológiai, genetikai, tapasztalati tények, a kultúra stb.) közül tárgyamból adódóan a percepció, észlelés bír jelentőséggel, mivel megélt, megtapasztalt emberi cselekedetekről van szó. A tapasztalat a kogníció legfontosabb forrása, táplálója, de a tapasztaltaknak, érzékelteknek bizonyos konceptualizációs műveleteken kell keresztülmenniük, hogy nyelvi jellé váljanak. Nos, nézzük meg, milyen interakciókat feltételeznek az általam összegyűjtött igecsoportok a tapasztalatok és azok nyelvi feldolgozása között! 62

64 BSZÉL VS. CSACSOG 2.3. Amikor beszélünk, a szavak között (már csak fiziológiai okokból is) kisebbnagyobb szüneteket tartunk, ugyanígy teszünk a mondatok elválasztásakor is, tehát az emberi beszédet tempójától függetlenül megszakításokkal, újrakezdésekkel, egy szóval ismétlésekkel tarkított tartós (duratív) folyamatnak észleljük, éljük meg. Ugyanez elmondható a sírásról és a nevetésről is: sírás, nevetés közben szintén kell levegőt vennünk, mindkettő közben elfáradhatunk, hangszínt, tempót váltunk, ami ugyancsak megszakításokkal jár. A menés kisebb, egymásra épülő mozgáselemek egybefonódásából áll össze helyváltoztató mozgássá. Az elemzett cselekedeteknek, történéseknek közös vonása tehát az ismétlődés, ami a nyelvi megjelenítésükben a gyakorító markerben tükröződik vissza. Az ismétlődés megélt, percipiált élménye és az ezt megjelenítő nyelvi jel, a gyakorító képzők összekapcsolódása (más szóval a cselekedetek percepció által motivált megjelenítése) legalább három feltétel együttes meglétéhez köthető, ami jelen esetben mind együtt van: a motivációt elindító percepció meglétéhez (a forráshoz); a szaliencia képességéhez, vagyis ahhoz, hogy a tapasztaltakból egy elemet, jelen esetben az ismétlődést ki tudjuk emelni (ez kognitív munkát kíván); a hasonlóságok felismerésének képességéhez (ezt az analóg alakok, a rokon szemantikai-formai lexémaosztályok létrehozása kívánja meg) Tovább vizsgálva most már az egyes szemantikai igecsoportokat, hasonló jelentésű és rokon hangsorépítési (fonotaktikai) vonásokat hordozó halmazok emelhetők ki közülük: csacsog, csacskálkodik cserfel, cseveg, cseverészik mammog, morog, mormog, mörmög, mohog, motyog csámborog, csalámboz, császkál csatangol/ csatingol, csatrangol, csatlat, csavarog, csavinkál cselleg, cselleng csoprinkál, csombolyog, csótolog, csötörög. Nos, eme fiktív torzókban (csacs-, cser-, mor-, csat-, csav- stb.) is kimutatható a motiváltság, mégpedig egy nyelvi, fonológiai eszközök segítségével megvalósuló motiváltság. A nyelv legkisebb elemeinek, a hangoknak, ezek kombinációinak szerepe a kommunikáció poétikai, emotív funkcióinak betöltésében, végső soron a különféle jelentések létrehozásában hosszú ideje a nyelvészet tárgya is, de meghatározó fordulatot a poétikai és nyelvészeti vizsgálatok közelítésében Roman Jakobson munkássága hozott (írásaiból magyarul: Jakobson 1972). Jakobson többek között felhívja a figyelmet arra, hogy a nyelvi jelben a signans és signatum viszonya nagyrészt törvényes egymáshoz rendelésen alapszik, ami nem azonos a nyelvi önkényességgel. A köztük levő viszonyban szerinte a hasonlóság az érintkezés fölé van rendelve, vagyis A hangszimbolika egy kétségtelenül meglévő objektív viszony, amely a különböző érzékelési módok, különösen a látás és hallás élménye között észrevehető kapcsolaton alapszik (Jakobson 1972: 266). Az alábbiakban e gondolatból kiindulva különítem el (messze nem a teljesség igényével) a nyelvi jelek és a jelöltek hasonlóságán alapuló kisebb csoportosulá- 63

65 SZILI KATALIN sokat előbb a hanghatásokat kifejező, majd a menést jelentő igéknél. Közös sajátosságuk, hogy az egyes csoportokat alkotó rokon alakváltozatok egy-egy hangsorminta követésével, variálásával képződtek (különösen gazdag ebben a tájnyelv), az újabb formák beágyazódását, értelmezését pedig az analóg fonotaktikai vonásokkal rendelkező, azonos jelentésű szavak segítik A beszélés eltérő hangerejű, tempójú lehet, mások a férfi- és a női beszéd hangszín-jellegzetességei. A női beszéd magasabb hangfekvését és élesebb hangszínét a hangképző szerveknek nem nagy megerőltetést jelentő, kiegyenlítő energiájú zár-réshangok, ezek közül is a cs magas aránya imitálja: csacskálkodik, csacsog, csángál, csávog, cserfel, cserpel, cseveg, cseverészik, fecseg. A kultúra motiváló erejéről árulkodik, hogy ezt a sort folytathatnánk a női beszéd tartalmatlanságát, könnyedségét sugalló, eredetileg a madarak, vékony hangú állatok hangadását imitáló ikonikus hangutánzókkal: csipog, csicsereg, csicserészik, cincog, de ide tartozik a víz mozgásának hangját utánzó locsog. A csendes, monoton beszéd megjelenítésében domináns szerepet kapott a szókezdő m nazális, a d zárhang, az s réshang, valamint a főként mély magánhangzók kapcsolata. szavakra jellemző az arányos, általában két szótagos felépítés: mammog, motyog, mörmög, dünnyög, dunnyog, pusmog, sápog, súg, sugdos, suttog. A hosszabb alakok (sutyorog) itt is, de az előző példákban is (csacskálkodik, cseverészik) az időbeli elhúzódást ikonikusan jelzik. Ugyancsak arányos szerkesztés imitálja a gyermeki beszédet, melynek nyelvi megformálásában gyakoriak a zöngés zárhangok (d, g), illetve a lágy palatálisok (gy, ny), a magánhangzók közül a középső és felső nyelvállású ajakkerekítéses ö, ü: dödög, dödörészik, gagyog, gagyarászik, gőgicsél, gügyög. A sírás szünetekkel megszakított folyamatának formalizációja olyan ikonikus szóképzéseket eredményezett, amelyekben a szótövek maguk a hangutánzó hangkapcsolatok: oázik, hüppög, jajong. A fájdalmat érzékeltető csendesebb hanghatások kezdő szótagjában a lágy ny fordul elő leginkább, s e szavakat (nem véletlenül) nőkre és gyermekekre vonatkoztatjuk: nyafog, nyávog, nyekeg/nyekereg, nyög, nyögdécsel, nyöszörög/nyöszög, nyüszít. A sírás kisebb fokát megjelenítő formákban a játékosságot az energikusabb, felpattanó zöngétlen p, illetve a palatális ty, a kevesebb energiát követelő cs, sz mássalhangzók és a felső nyelvállású vidám i ellentétes hatása adja: pics-, pity-, szep-, szip- picsog, pityereg, szepeg, szipog. A nevet szinonimáiban érdekes nyomon követni, hogy a pergő és gégehangot tartalmazó tőben (röh-) a gégehang felcserélése könnyedebb, lágyabb hangokra miképpen alakítja át a szó lehetséges referenciáit: röhög: durva, inkább férfitól származó nevetés; rötyög, röcög: női, gyermeki nevetés. A csoportosulás hosszabb formái, ismételten alátámasztva a OR SOUND IS OR ANING elv igazát, a folyamat hosszúságára utalnak: göcög gurgulázik, hahotázik, heherészik, kacag kacará- 64

66 BSZÉL VS. CSACSOG szik, kuncog kuncorog, röhög/rötyög/röcög röhécsel/röhigcsél/rötyörészik, vihog vihorászik. A menés különböző módjainak konceptualizációja az előbbiektől eltérően dominánsan nem a hangeffektusokból táplálkozik, hanem motorikus tapasztalatainkból (mi is megyünk, tudjuk, hogy lábunk egymás után helyezése mozgást eredményez) vagy vizuális élményeinkből (látjuk, mások hogyan mennek). A fő forrást a nyelvi jelhez tehát itt is a megélt valóság, a valóság megélésével járó emóciók adják. Ha szomorúak, betegek vagyunk, illetve rossz a hangulatunk, általában lelassulunk, testünk a lehető legkisebb méretét ölti, fejünket leszegjük, de a céltalan hosszú helyváltoztatáshoz, az ezzel járó bizonytalansághoz sem pozitív élmények kötődnek. A megy szinonimái közül a monoton szerkezetű, gyakran egyazon mély magánhangzókat tartalmazó ballag, bandukol, barangol, bódorog, bóklászik, bolyong, bolyog, botog, botorkál, csámborog szavak tükrözik leghűbben e helyzeteket. A céltalan ide-oda járkálás ennek ellenkezőjét, a felszabadultság állapotát is jelentheti, ami kellemes érzeteket vált ki az emberből, ahogy a játékosabb, változatosabb mássalhangzó-kombinációkat mutató, inkább palatális magánhangzós tekereg, lézeng, lődörög, lődöng, ődöng, őgyeleg mutatják. 3. Dolgozatomban egy olyan lexikai-morfológiai igecsoporttal foglalkoztam, amelyben a motiválatlan alapigék (beszél, sír, nevet, megy) szinonimái kettős motivációs folyamat eredményeinek tekinthetők: motivációs forrásuk egyfelől az ismétlődés vizuális, motorikus percepciója, ami morfológiai felépítésükben, az iteratív markerek jelenlétében köszön vissza. otiváltságuk másfelől fonológiai felépítésükben jelenítődik meg. Hangsorépítési jellemzőiket ugyancsak a percepció formálta, az egyes hangkombinációk a megélt valóságra támaszkodva nyerték el jelentésképző funkcióikat, azon képességüket, hogy a lehető legpontosabban adják vissza az adott cselekvések eltérő megvalósulási módjait, az általuk keltett érzeteket, érzelmeket, mintegy beteljesítve. A. Poe-nak a költőkhöz intézett intelmeit, melyben a hangzásbeli és jelentésbeli hasonlóság fontosságára figyelmezteti őket, arra, hogy úgy fejezzék ki magukat, hogy: a hangzás a jelentés visszhangjának hasson (vö. Jakobson 1972: 266). egközelítésmódommal igyekeztem a fiktív tövek nem túl szerencsés fogalmát is megingatni: korpuszom megerősített abban, hogy léteznek ún. motivált szótövek, amelyek lehetnek hangutánzók vagy egyszerűen érzeteket, emóciókat megjelenítő hangkombinációk, amelyek éppen motiváltságukból adódóan jelentésképző elemei a szónak, függetlenül attól, hogy önálló morfémák-e, vagy sem. Az összegyűjtött igék beágyazottságát a mentális lexikonba, már csak nagy számuk miatt is, erősnek mondhatjuk (gondoljunk a hasonló szerkezetű hangutánzó szavakra). gészlegesen tárolódnak benne, a használatukból levont szabályok analóg képzé- 65

67 SZILI KATALIN seket tesznek lehetővé, vagyis a percepciós-produkciós rutinok fonotaktikai-szemantikai hasonlósági alapon irányítják morfoszintaktikai értelmezésüket, megformálásukat (acwhinney 2003: ). eggyőződésem, hogy más szemantikai igecsoportok hasonló szempontú elemzése újabb lépéseket jelenthet a nyelvtan mint holisztikus elvekkel operáló rendszer megfogalmazásához. HIVATKOZÁSOK Ariel, ira Pragmatics and Grammar. Cambridge University Press, Cambridge. Beitel, Dinara A. Gibbs, Raymond W. Sanders, Paul The embodied approach to the polysemy of the spatial preposition. In: Cuyckens, Hubert Zawada, Britta (eds.): Polysemy in Cognitive Linguistics. John Benjamins, Amsterdam/Philadelphia. Bencédy József Fábián Pál Rácz ndre Velcsov ártonné A mai magyar nyelv. 2. kiad. Tankönyvkiadó, Budapest. Comrie, Bernard Aspect. An Introduction to the Study of Verbal Aspect and Related Problems. Cambridge University Press, Cambridge. Főldi János Főldi János agyar grammatikája. Közzéteszi Gulyás Károly. Budapest. Fülei-Szántó ndre Gondolatok az akcióminőség és az igekötők rendszerének összefüggéséről. Nyelvtudományi Értekezések 104: Givón, Talmy Iconicity, Isomorphism and Non-Arbitrary Coding in Syntax. In: Haiman, John (ed.): Iconicity in Syntax. John Benjamins, Amsterdam Haiman, John The iconicity of grammar: Isomorphism and motivation. Language 56: Haiman, John Iconicity and economic motivation. Language 59: Haiman, John (ed.)1985. Iconicity in Syntax. John Benjamins, Amsterdam. Hiraga, asako K Diagrams and metaphors: Iconic aspects in language. Journal of Pragmatics 22: Jakobson, Roman Hang Jel Vers. Gondolat Kiadó, Budapest. Kiefer Ferenc Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiefer Ferenc Ladányi ária Az akcióminőség. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 3. orfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lakoff, George Women, Fire, and Dangerous Things: What Categories Reveal about the ind. University of Chicago Press, Chicago London. Langacker, Ronald W Grammar and Conceptualization. outon de Gruyter, Berlin New York. acwhinney, Brian A nyelvfejlődés epigenezise. In: Pléh Csaba Kovács Gyula Gulyás Balázs (szerk.): Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest Simonyi Zsigmond Tüzetes magyar nyelvtan. A agyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest. Papp Ferenc A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest. Pátrovics Péter Az aspektus története és tipológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. Pete István Az igeszemlélet, a cselekvés megvalósulásának foka, a cselekvés módja és minősége a magyar nyelvben. agyar Nyelv 79/2: Radden, Günther Panther, Klaus Uwe Studies in Linguistic otivation. outon de Gruyter, Berlin New York. 66

68 BSZÉL VS. CSACSOG Radden, Günther Panther, Klaus Uwe otivation in Grammar and Lexicon. John Benjamins, Amsterdam/Philadelphia. Verseghy Ferenc agyar grammatika avvagy nyelvtudomány. Buda. SUARY Speak versus prate The present study based on the definition of motivation by Radden and Panther A linguistic sign (target) is motivated to the extent that some of its properties are shaped by a linguistic or non-linguistic source and language-independent factors (Radden Panther 2004: 9) investigates the double motivation behind the synonyms of the following verbs: speak, cry, laugh, and go. On one hand, their motivation is originated from the visual and motoric perception of repetition that is reflected in their morphological structure in the presence of iterative markers. On the other hand, being linguistic elements, these verbs are also motivated by the phonological system. However, also emphasised by the study the semanticity of their phonological structure is highly connected to their perception, therefore different verb aspects can be expressed by these words. Keywords: motivation, cognition, iterative markers, perception, phonotactic features

69 POOZI PÉTR LT BTK, Budapest A magánhangzó-harmónia ikonikus szerepéről egyes finnugor nyelvekben 1 ottó Árkon-bokron kergethetsz hét világnak: A hangutánzó szók utánam szállnak (Faludy György: Óda a magyar nyelvhez) Kivonat: A finnugor nyelvekben a fonológiai ikonicitásnak nagyon jelentős szerepe van, a hangtestükben motivált lexémák aránya nagy. lsődleges fonológiai ikonicitásnak azt neveztem, ahol közvetlen akusztikai kapcsolat van jelölő és jelölt között, azaz a jelölő akusztikai jelenséget utánoz. A másodlagos fonológiai ikonicitás esetében a jelölő hangteste motivált ugyan, de nincs akusztikai kapcsolat jelölő és jelölt között. A prototipikus elsődleges fonológiai ikonicitás a hangutánzó szavak esetében valósul meg, míg a prototipikus másodlagos a hangrendileg motivált deiktikus elemek esetében. Prototipikusan határtalan, azaz csak folyamatos átmenetiségében ragadható meg az onomatopoetikus és a deskriptív szavak tartománya. A tanulmány második felében a magánhangzó-harmónia ikonikus szerepei közül kettőt vizsgáltam (deiktikus elemek és intenzitásjelölő szavak). A magas-mély párok szembenállása kimutathatóan ikonikus funkciójú azon finnugor nyelvekben, melyek ismerik a magánhangzó-harmóniát. A finnugor magánhangzó-harmónia és a semleges hangok (neutral vowels) definiálásában Wiik 1988 és Kiparsky Pajusalu 2003 munkáira támaszkodtam. A PV-harmónia megvan pl. a magyar, a finn, a dél észt, a vót, az erza mordvin nyelvben és az északnyugati mariban, és történetileg kimutathatóan létezett pl. az észak észtben és a mezei mariban. A déli vogul, melynek mára már nem maradt beszélője, szintén ismerte a magas mély illeszkedést, és a fennmaradt adatok alapján ott is kimutatható a magas mély szembenállás ikonikus funkciója a deixisben. Kulcsszavak: elsődleges és másodlagos fonológiai ikonicitás, magánhangzó-harmónia, finnugor nyelvek, deixis, intenzitás 1 nnek a tanulmánynak a létrejöttét az OTKA FNN sz. projektje támogatta. A nyelvi anyag összeállításához nyújtott segítő javaslatokért köszönetem fejezem ki Karácsony Fanni, Németh Szilvia és Gulyás Nikolett doktoranduszoknak, az angol összefoglalóhoz nyújtott segítségért pedig Rákóczy Krisztina bölcsészhallgatónak. 68

70 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN Tanulmányomban a magas mély magánhangzó-illeszkedés (PV-harmónia) ikonikus szerepei közül kettőt vizsgálok meg tüzetesebben, az egyiket deiktikusnak, a másikat intenzitásjelölőnek nevezhetjük. lőbbi esetben másodlagos fonológiai, a hangutánzó-hangulatfestő igék intenzitás szerinti alakváltozataiban pedig elsődleges és másodlagos fonológiai motiváltsággal van dolgunk. A tárgyalandó funkciókat célszerű egy motivációs skálán (Scale of motivation s grade, SG) ábrázolni, hogy kijelölhessük helyüket a hangalakilag erőteljesen motivált és az önkényes nyelvi jelek között. A magas és mély változatok szembenállása kimutathatóan ikonikus funkciójú azon finnugor nyelvekben, melyek fonotaktikai rendszerében van magánhangzóharmónia. z legalább két magas mély pár alkotta illeszkedést jelent, a PV-harmónia szempontjából primér vokálist és szekundér párját. A PV-harmónia megvan pl. a magyar, a finn, a délészt, a vót, az erza mordvin nyelvben és az északnyugati mariban, és történetileg kimutathatóan létezett pl. az észak észtben és a mezei ma- riban. A déli vogul, melynek mára már nem maradt beszélője, szintén ismerte a magas mély illeszkedést, és a fennmaradt adatok alapján ott is kimutatható a magas mély szembenállás ikonikus funkciója a deixisben. 1. A nyelvi jel ikonicitása: önkényesség és motiváltság Az ikonicitásnak tömör, az önkényességgel szembeállított meghatározását adja Trask nyelvészeti terminológiai szótára: A direct correlation between the form of a word and its meaning. The overwhelming norm in languages is arbitrariness, by which the form of a word bears no relation to its meaning. But there are certain exceptions, and these exceptions exhibit varying degrees of iconicity (Trask 2007: 111). Az idézett definíció önkényességértelmezése megfeleltethető a saussure-inek (Saussure 1967: 93) (vö. újabban pl. üller Hrsg. 2009: 22), ikonicitás-meghatározása pedig nagyjából megegyezik motiváltságértelmezésünkkel is, amennyiben az ikonikus a szimbolikus ellentéte is, a nyelvi ikonicitás pedig a nyelvi jel formájában visszatükröz valamit a jelöltből (Van Langendonck 2007: ). 2 A továbbiakban tehát nem kell feltétlen határvonalat húznunk motiváció és (nyelvi) ikonicitás között, bár kétségtelenül lehet mindkét terminusnak olyan értelmezése is, amikor csak részleges átfedés van közöttük, l. pl. de Cuypere monográfia méretű történeti 2 Ikonicitásról és nyelvi ikonicitásról: In general, there is iconicity if something in the form of a sign reflects s omething in the world (normally through a mental operation). For language, this means that something in the form of a linguistic sign reflects (through its meaning) something in its referent (Van Langendonck 2007: 395). 69

71 POOZI PÉTR áttekintését a (nemcsak) nyelvtudományi ikonicitásértelmezésekről (de Cuypere 2008). A nyelvtudomány történetével egyidős a nyelvi jel hangalaki motiváltságának vagy motiválatlanságának (önkényességének) kérdése. Tanulmányom keretei között nem lenne értelme ezzel az évszázadok, sőt évezredek során rengetegszer vitatott és ismertetett kérdéssel részletesen foglalkozni, és a Trask-idézetben felbukkanó a nyelvben az önkényesség a túlnyomórészt előforduló szabályos eset kitételnél sem időzünk el. ondanivalóm szempontjából a lényeges elméleti kérdés sokkal inkább az, hogy hány és milyen jellegű bizonyos kivétel akad, mit is jelent az, hogy a kivételek különböző ikonikus fok(ozat)okat testesítenek meg (Trask 2007: 111), és az általam vizsgált ikonikus fokozatok hogyan illeszthetők egy közös skálára. Valamilyen módon persze egy ilyen, általam motivációs skálának (Scale of motivation s grade, SG) nevezett modell is állást foglal füszisz theszisz, azaz a nomináció örök polémiájában, nem mellesleg ismét csak arról győzve meg bennünket, hogy a hangalakilag motivált nyelvi elemek súlya egyáltalán nem jelentéktelen a nyelvi rendszerben. További izgalmas kérdés, milyen mértékben nő időben visszafelé haladva a hangalakilag motivált, sőt a kifejezetten onomatopoetikus etimonok súlya az emberi nyelvekben? A kérdésre feljogosít az a nyilvánvaló tény is, hogy a lineáris időszemléletű és az ipari forradalom, majd a globalizáció hatására egyre inkább urbanizálódó nyugati kultúrák fokozatosan és csaknem teljesen elidegenedtek a természettől. gy fedett, több tízezer négyzetméteres kereskedelmi monstrumban teljesen más és összehasonlíthatatlanul monotonabb ingerrendszerű világ honol, mint egy gazdag állatvilágú vadonban, ahol a különféle faágak-falevelek rezdülésére is hang- és hangulatfestő szavak tucatjai létezhetnek. (A balti finn nyelvekből jó példa erre a C 1 V 1 C 1 - : C 2 V 1 C 1 vagy C 1 V 1 C 1 - : C 1 V 1 C 2 típusú sorok léte, ahol az akusztikai reprodukció hallatlanul finom árnyalatai különböztethetők meg, pl. finn: kumisee, mumisee, humisee, sumisee, jumisee, pumisee különböző dongó, zsongó, zümmögő, dörmögő-mormogó állathangok, pontosan nehezen fordíthatók, ill. kumisee kuhisee, kurisee, kupisee, kutisee (Penttilä 1963: 256). Az ehhez hasonló, finnugor nyelvekben gyakori ideofon hangsorokat Kaplinski a szövegbe ágyazott drámának tekinti, olyasvalaminek, amiben a pillanat hatása alatt olyat is általánosan létező onomatopoetikus hangsornak érzékelhetünk, melyet korábban sohasem hallottunk, mint pl. a sõbin szót a széltében ismert sabin, sobin, sidin, sädin, sihin, sahin, sohin, suhin, sirin, sorin, surin, särin sõrin szavak társaságában (Kaplinski 2004: 208). Azonban ez is olyan továbbvezető és szerteágazó kérdéskör, melyre dolgozatom jelenlegi keretei között nem térhetek ki. 70

72 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN 2. A PV-harmónia ikonikus szerepei. A nyelvi jelek motiváltsági fokának skálája (SG) A nyelvi jel teljes hangalaki motiváltsága és tökéletes önkényessége, azaz az elvileg lehetséges két végpont között a hangalaki motiváltságnak különböző fokozatai lehetségesek. A nyelv teljes (belső keletkezésű) szókincsére vetítve a legnagyobb arányú motiváltságot talán a Czuczor Fogarasi szótár tételezte fel, ugyanakkor nyelvfilozófiai síkon nem álltak egyedül elképzeléseikkel. A magyar nyelv szótárában meghatározó jelentőségű a hangértemény fogalma: az önhangzók bizonyos rendszert követnek érteményi tekintetben [is] (CzF. I.: 49, 57 zárójeles betoldás tőlem). A CzF. szómagyarázó gyakorlatát mindez a skála füszisz felőli végpontja felé közelíti. zzel szemben Saussure fennebb idézett önkényességtana pontosan a túlsó végpontra helyezhető, mivel kategorikus véleményével nemcsak a nem onomatopoetikus elemek motiváltságának lehetőségét vetette el, hanem a hangutánzók jelentőségét is erősen kétségbe vonta (Saussure 1967: 94 95). 3 Ha a hangalakjukban különböző módon és mértékben motivált elemeket egy közös motivációs skálán próbáljuk szemléltetni, rögtön észrevesszük, hogy a skálán az egyes kategóriák határai többnyire nem lesznek élesek, sőt egyes esetekben hangutánzás-hangulatfestés sokkal inkább a határ nélküli, folyamatos átmenet lesz a jellemző. A kategóriahatárok és a folyamatos átmenet problematikájánál hivatkozhatnék a holisztikus kognitív szemantika prototípustanára és a skaláris ábrázolásmódra (l. Tuggy 2007: 89 90, Tolcsvai Nagy 2010), vagy a folyamatos kategoriális átmenet esetében akár a mari mondattani kategorizációra irányuló saját korábbi kutatásaim keretére is (Pomozi 1997: 49 51). A problémák megvilágításához mégis inkább visszatérek a kiváló észt gondolkodó, Jaan Kaplinski nyelvfilozófiai gondolataihoz, melyek tágabb összefüggésrendszerben láttatják kategorizációs feladatunkat: Az ember mint jeleket használó lény, ősidőktől fogva szeret jeleket látni ott is, ahol nincsenek. Az ember számára üzenetet hordozó jelként értelmezzük a madárhangokat, a villámlást, a csillagos égboltot, a disznó máját-lépét, a vízben megszilárdult ónt, de még a kávézacc alakját is. A filozófiában is többnyire uralkodó volt az a nézet, hogy a világ, a valóságos világ és jelrendszereink között, különösen a nyelvi jelrendszer között különösen erős megfelelés van, hogy a világ jelenségei és dolgai a jelekkel analóg felosztású rendszert alkotnak, és így a jelenségek és a dolgok között világosan különbséget lehet tenni, közéjük világos határok vonhatók. [ ] Szokásunkká lett, hogy a világot szegmentálva, vagy legalábbis sokkal szeg- 3 A hangutánzó és hangfestő szavakra hivatkozva azt mondhatná valaki, hogy a jelölő megválasztása nem mindig önkényes. zek azonban sohasem szerves elemei egy nyelvi rendszernek. Számuk egyébként sokkal kisebb, mint hiszik (Saussure 1967: 95). 71

73 POOZI PÉTR mentáltabban lássuk, mint amilyen az valójában. Valójában ugyanis rengeteg olyan dolog van, melyek egymástól világosan különböznek, de amelyek közé mégsem vonhatók világos határvonalak. Ilyen dolgok az éj és a nappal, a fiatalság és öregség, a meleg és hideg, a nagy és kicsi, a könnyű és nehéz, a piros és narancs, a szögletes és a kerek, az érdes és sima, és még rengeteg más. Itt tehát ellentmondás feszül szegmentáló nyelvünk és sok szegmentálhatatlant tartalmazó világunk között. nnek az ellentmondásnak a meghaladására két út kínálkozik. Az egyik, hogy a szegmentált jelekből álló rendszerben olyan leírási lehetőségeket találjunk, melyek képesek a folyamatosság, a folyamatos átmenetek és az ezekhez kapcsolódó határtalanság érzékeltetésére (Kaplinski 2004: 198 a szerző ford.). Pontosan ilyen, határvonalak nélkül is megjeleníthető kategóriákkal operáló modellre van szükségünk, ha finnugor nyelvek ikonikus nyelvi jeleit szeretnénk rendszerezni. hhez először is számba kell vennünk a szóba jöhető elemek körét. Közös bennük, hogy hangalakjuk elsődlegesen vagy másodlagosan motivált, amit én elsődleges vagy másodlagos fonológiai ikonicitásnak nevezek. Az elsődleges és másodlagos fonológiai ikonicitást hangalaki motiváltsága miatt világosan el kell különíteni az ún. másodlagos (nem fonológiai) ikonicitástól, amelynek a holisztikus kognitív szemantika metaforaértelmezésében kiemelt jelentősége van (vö. Kövecses 2004). Az ikonikus alap lehet metaforikus vagy metonimikus, pl. a gerinces állatok és az emberek testirányaiból levezethető tér- és időmetaforák esetében: előrelép hátralép > előttünk a jövő, mögöttünk a múlt mindez az emberi koronális síkhoz képest (a fel nem egyenesedett gerinces koronális síkja vízszintes), azonban, mint látjuk, itt közvetett vagy közvetlen hangalaki motiváltság nem játszik semmilyen szerepet. De Cuypere elsősorban asudára támaszkodva, nem finnugor anyagon, kissé más súlypontokkal rendezi alkategóriákba a fonológiai ikonicitást (De Cuypere 2008: ). Számomra azonban az alábbi alfejezetekben következő négyes felosztás gyakorlati okokból (is) célszerűnek tűnik, és képes kielégítően ábrázolni a finnugor nyelvek anyagát lsődleges fonológiai ikonicitás: a hangutánzó szavak Az (1) példában szereplő szavakban a fonológiai ikonicitás hasonlósága szembetűnő: (1) csilingel: cseng: kong, vö. még kong-bong ~ észt kiliseb: koliseb: kõliseb ua., vö. még kilin-kõlin ugyanebből névszói származék Prototipikus hangutánzó esetben a szó teljes hangalakja, származékszó esetén a teljes tő motivált > a tövet alkotó fonémák, azaz a teljes hangsor közvetlenül motivált, mivel jelölő és jelölt (denotátum) között közvetlen kapcsolat áll fenn (valamely 72

74 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN hangsor fizikai utánzása, akusztikai imitáció). Az (1) példáinak összevetéséhez meg kell jegyezni, hogy az észt köznyelv nem ismeri a č fonémát. 4 indez természetesen nem jelenti azt, hogy akár még a legtökéletesebb ideofónia esetén is ne lenne szerepe minimális önkényességnek. nnek irányába hat egyfelől a használható nyelvi kód konvencionalitásigénye, másfelől az, hogy az emberi artikulációs bázis eleve nem képes egy az egyben imitálni még a világos hangtestű természeti hangokat sem, nem is szólva az egyes nyelvek eltérő artikulációs bázisáról lsődleges és másodlagos fonológiai ikonicitás határán: hangulatfestő és gyermeknyelvi (deskriptív) szavak A (2) példa egy magyar és egy észt gyermeknyelvi (dajkanyelvi) szó összevetése: (2) nyafog vö. észt jonnib ua. A teljes tő hangalakilag részben motivált > a tövet alkotó fonémák csak részben motiváltak közvetlenül, a jelölő és a jelölt között közvetett kapcsolat áll fenn (hiányzik vagy gyenge a közvetlen hangalaki utánzó momentum, tehát legfeljebb részleges akusztikai utánzásról lehet szó > a denotátumnak nincs vagy nincs egyértelmű fizikai hangsora). A (2) szavai jól mutatják, hogy egyfelől megvan az akusztikus mozzanat, mindkét nyelven szinte halljuk a nyafogást, ugyanakkor a kellemetlen hanghatás képzetét két, egymástól hangalakilag különböző szó fejezi ki, melyekben csak a mély hangrendű, ajakkerekítéses tőhangzó, ill. az ny~ń közös. 5 Éppen ezért is látszik helyesnek egy olyan SG-modell alkalmazása, amely megengedi a kategóriák közötti folyamatos átmenetet. A (3) példáiban melyek gyermeknyelven valami nem túlságosan kívánatos, pépszerű ételt jelölnek, gyakorlatilag lehetetlen eldönteni, van-e akusztikai mozzanat a kétségtelen deskriptív momentum mellett. (3) trutty vö. észt plöga ua. 4 gy-egy meghatározott hangjelenség imitációja nyelvenként többé-kevésbé eltérő lehet, ami elsősorban a beszélők nyelvenként különböző artikulációs bázisával és a nyelvek különböző fonotaktikai rendszerével magyarázható, bár az is tény, hogy éppen az onomatopoézis kategóriájában nem érvényesülnek következetesen a nyelv specifikus fonotaktikai korlátozások, vö. pl. magyar pszt. indezt azért fontos megjegyezni, mert a saussure-i önkényesség-alapelvet követő szakirodalom pl. az állathang-imitációk nyelvek közti eltéréseit is hajlamos önkényességgel magyarázni (Karlsson 2004:13). indezeken túl a motivált szavak kategóriájában sem zárhatók ki a nyelvi interferenciák (Balogh 1993: 204), nem is szólva arról, hogy az imitálandó azonos hangjelenség, pl. egy gally reccsenése a természeti környezettől függően akusztikailag eltérő lehet, miképpen a madárfajok éneke is, l. Sebeok (Sebők) Tamás zooszemiotikai kutatásait (pl. Sebeok 1965). 5 Az észt szóban palatalizált ń hallatszik, azonban az észt helyesírás nem jelöli a palatalizáltságot. 73

75 POOZI PÉTR Az ehhez hasonló példák tucatjai fényében nemcsak reménytelen, de értelmetlen vállalkozás is lenne éles határvonalat húzni onomatopoetikus és deskriptív szavak közé ásodlagos fonológiai ikonicitás: szócsaládok, oldalági rokonok Az oldalági rokonok és a szócsaládosítás mint nyelvészeti terminusok a Czuczor Fogarasi nagyszótárból származnak, ám a fonológiai ikonicitást vizsgáló klasszikus munkákban másutt is találni hasonlóan érzékletes szakszavakat. Penttilä 1963-as nagy finn nyelvtanában a sanapesye 6 szóalom megnevezést használta szócsalád ill. oldalági rokonok összessége jelentésben (CzF. I.: 15 17, Penttilä 1963: ). Az oldalági rokonok esetében még mindig bizonyos fokig transzparens határokkal van dolgunk, a (4) szavai ezt példázzák. A kategóriába tartozó esetek többségében ezzel együtt tipikus másodlagos fonológiai ikonicitással van dolgunk. (4) nyel: nyal, nyelv ~ hanti V. Vj. ńel-: ńɒla, ńǟlǝm ~ mari nel- ~ nul-, jçlme, mari P. ńçlmǝ ~ lapp N. njiellât: njoallot, njalbme száj ~ erza ńile-: nola- ~ észt neela-: nooli- ~ finn niele- : nuole- ~ vót nēl-: nōl- stb. (SzF , , SSA. 2: 219, 236). Jelölő és jelölt (denotátum) között nem állhat fenn közvetlen fizikai (akusztikai) kapcsolat, mivel a denotátumnak leggyakrabban semmilyen hangja sincs. Csak ritkán és korlátozottan kötődhet hozzá akusztikai élmény (példasorom épp ilyen esetet mutat, ha a nyelés hangja valamilyen mértékben kapcsolatba hozható egy (palatális) nazálissal) > a választott hangsornak elsődleges fonológia motiváltsága csak kivételesen és csak részben lehet. Ugyanakkor ez a kategória bizonyos szempontból keresztező szempontú kategória, hiszen onomatopoetikus szavak is családosodhatnak a PV-harmónia eszközével is, éppen az alább tárgyalandó intenzitásjelölők esetében: csitteg-csattog. A gyökökből 7 az oldalági rokonok motiváltan keletkeznek, a nyelv fonotaxisának ismeretében előrejelezhetően, azaz érvényesül a másodlagos fonológiai ikonicitás elve. Úgy is fogalmazhatnánk, a kognitív szemantika családi hasonlóságon alapuló szóhalmazainak létrejöttében előrejelezhető hangzóalternációk szolgáltatják a fonológiai ikonicitást. Az itt számba vehető fonológiai eszközök a magyarban legalább négyfélék: a PV-harmónia szerinti magánhangzó párok; 6 pesue~pesye fészekalj, alom (NS 4: ). 7 Gyök, gyökelem, szótő és abszolút szótő összevetésére és definiálására l. Pomozi 2013:

76 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN az ajakkerekítés szerinti illeszkedés (LAB-harmónia) szerinti magánhangzóhármasok; a történeti hangváltozásokban részt vevő hangok, pl. k > h, u > o; a területi (döntően nyelvjárási hátterű) fonológiai változók. Lényeges, hogy a történeti változatok és területi változók között gyakran anyagi egyezés mutatkozik, azaz a történeti változatok szinkrón területi változóként is fellépnek. indez az eredeti magyar szókincs jelentős részének alakulását befolyásolta, illetve befolyásolja ma is, és ebben, mint látjuk, a magánhangzó-harmóniák ikonikus szerepének is jelentősége volt. A fonológiai ikonicitás ezen szeletének vizsgálata azonban százszorosan meghaladja e munka kereteit az idevonható etimonok iszonyatos mennyisége és a felsorolt keresztező szempontok miatt is. Annyit mégis meg kell jegyezni, hogy a szócsaládosítás és a szavak oldalági rokonságának vizsgálata rengeteg, jobbára máig feltáratlan lehetőséget kínál a magánhangzó-harmóniák ikonicitásának vizsgálatában, és ehhez kapcsolódóan az etimológiai kutatásokban is. Az ilyen irányú kutatásokat az 1860-as évektől fokozatosan eluralkodó újgrammatikus szkepszis, különösen a hangváltozások merev, leskieni és saussure-i értelmezése száműzte az etimológiai vizsgálatok tárgyköréből (erre l. pl. Pusztay 2011: 24 28), és csak a holisztikus kognitív szemantika kezdte némileg módosított szempontból ismét tárgykörébe emelni. Az (5) példasor adatai illusztrálják a mondottakat: a felsorolt adatok összetartozása, mind a PV-harmónia ikonikus szerepe, mind a kognitív szemantika oldaláról megkérdőjelezhetetlen, már a CzF. szótár is világosan összetartozónak ítélte a for ~ pör gyököket (CzF. I.: 88, 105). (5) magyar forog ~ pörög ~ finn pyörii- ua., vö. finn pyörä kerék ~ észt pööra- for-, pör- ~ erza mordvin пурдамс fordul, forog ~ déli manysi püwärt- forog ~ keleti hanti pĕŋərɤət ua. (az obi-ugor adatokhoz vö. SSA 2: 455). A jelenleg mértékadó etimológiai szótáraknak egyike sem említi a magyar pörög esetleg közös eredetét a többi alakkal, a for- tövet a TSz. megemlíti, de a felvetett összefüggést elutasítja (TSz. 1: , SSA 2: 455). Az elutasítás alapja egyfelől a p>f hangváltozás dogmatikus értelmezése, mely szerint a magyarban nem tehetünk fel olyan szókezdő p hangot melyeknek más finnugor nyelvekben is p a megfelelése, másfelől a fonológiai ikonicitás teljes figyelmen kívül hagyása ( hangrendi akadály az egyeztetésben). A tényleges szócsaládoktól, oldalági rokonoktól meg kell különböztetni a történeti véletleneket, az ál-szócsaládokat, közöttük az ál-pv-párokat. A magyarban a magánhangzó-harmóniából eredő magas mély és ajakkerekítés szerinti szembenálláson alapuló, fonológiailag motivált változatoktól el kell különíteni több, magán- 75

77 POOZI PÉTR A deixisben valósul meg az a fajta fonológiai ikonicitás, amelyet én prototipikus másodlagos fonológiai ikonicitásnak nevezek. A lexémának csak grammatikai jelentése van > valódi denotátum nincs > a jelölő és jelölt között nincs közvetlen akusztikai megfeleltethetőség. A lexéma hangalakja ettől függetlenül részlegesen motivált lehet, a grammatikai jelentések rendszerét, a deiktikus oppozíciókat ikonikussá tehetik bizonyos fonotaktikai oppozíciók. Ha megvan az adott nyelvben a magas mély magánhangzó-illeszkedés, akkor megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy az elöl képzettek a közel(ebb)re, míg a hátul képzettek a távol(abb)ra mutató névmási tövek tőhangzóját adják. A deixist azonban árnyalja és bonyolítja, hogy a finnugor nyelveken belül is eltérő rendszereket találunk, és ezek történetileg is változtak. A finnben a tämä: tuo: se ez; az formákat felfoghatjuk olyan szembenállásnak is, hogy a tämä a beszélőhöz van közelebb, a tuo mindkettőtől távolabb van, a se a hallgatóhoz van közel, tőlem tehát távol, utóbbiban azonban gyengébb a rámutató mozzanat, mivel az gyakran nem is látható. Hasonló a helyzet a délészt vastseliinai alnyelvjárásának három demonstratívumával, a sjoo beszélőhöz közeli, tehát ez, taa hallgatóhoz közeli, tuu olyan távoli, mely többnyire nem látható (R. Pajusalu 1998, 2009: 187). A pontokban vázolt négy kategória tartozik e dolgozat tárgykörébe. Az ikonicitás egyéb jelenségével itt azért nem foglalkozom, mert ezek szoros kivételektől eltekintve nem teljesítik egy lényeges osztályozási alapelvemet: sem elsődleges, sem másodlagos hangalaki motiváltság nem állapítható meg jelölő és jelölt között, ami pedig az egész füszisz theszisz kérdéskör, azaz a nyelvi jel motiváltságáról szóló vita sarkköve. zt a témaszűkítést figyelembe véve tehát négy kategó- hangzó-váltakozáson alapuló, szóhasadással létrejött szópárt is: pl. a család: cseléd pár sem létrejöttét, sem a jelentéspárt tekintve nem tartozik tárgykörünkbe, ugyanígy a csemete : csomota, cefet : cafat látszólagos párok sem (Grétsy 1962: 40, 42, 100). A tárgykörünkbe nem vonható szóhasadás-jelenségek alapos osztályozását nyújtotta Grétsy idézett munkája, természetesen nagyon sokat tartalmaz a tárgykörünkbe vonható jelenségekből is Deixis: tiszta másodlagos fonológiai ikonicitás bben a kategóriában szükség van egy azonnali szűkítésre. A másodlagos fonológiai ikonicitás lehetőségét döntően a térbeli deixis és nyelvektől függően kisebbnagyobb mértékben az időbeli deixis használja ki, a személyjelölő deixisre ez nem vagy rendkívül marginálisan jellemző, ezért ebből a szempontból utóbbiaknak nincs jelentősége. A (6) példái is a mutató névmási tő latívuszi alakjai: (6) ide: oda ~ mari tçške: tuško ~ finn tänne: tuonne stb. 76

78 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN riát helyezünk el a motivációs skálán. (Ha a skála figyelembe venné a nem fonológiai ikonicitásokat, illetve a saussure-i abszolút motiválatlan kategóriáját is, akkor egy végponttól végpontig tartó teljes skálán legkevesebb hét csomóponttal kellene számolnunk, valójában azonban sokkal jelentősebben bővíthető lenne a csomópontok száma. 1. ábra: A nyelvi jelek motivációs skálája (SG) lsődleges és másodlagos fonológiai ikonicitás 3. A magánhangzó-harmónia ikonikus szerepe a finnugor nyelvekben A finnugor nyelvekre megfelelő magánhangzó-harmónia meghatározásban Kalevi Wiik definícióiból indulhatunk ki (Wiik 1988: 11 22, 1989: ) szerint a magánhangzó-harmónia magánhangzók közötti asszimiláció, azaz a mássalhangzókörnyezet esetleges magánhangzó-módosító hatásai nem tartoznak tárgykörébe. Az asszimiláció nem teljes, hanem részleges, az elöl- ill. hátulképzettségre, azaz a magas mély szembenállásra vonatkozó. A PV-harmónia ún. másodlagosodással (szekundarizálódással) jön létre, azaz a primér magánhangzóknak (i, e, u, o, a) jelennek meg szekundér párjaik. Ha az adott primér magánhangzók mindegyikének van párja, akkor a PV-harmónia az adott nyelvben teljes. Teljes PV-harmónia azonban ritkán valósul meg egy élő nyelvben, mivel gyakoriak a magánhangzó-harmónia szempontjából semleges vagy semlegesség felé mozgó hangok. zek fajtáit és kategorizálási lehetőségeit balti finn és törökségi nyelvi anyagon kimerítően elemzi Paul 77

79 POOZI PÉTR Kiparsky és Karl Pajusalu (Kiparsky Pajusalu 2003: ). Leggyakrabban a középzárt e szerepe neutrális. 8 A magánhangzó-harmónia döntően progresszív, azaz a tőtől a szuffixumok felé hat. Ahhoz, hogy a magas mély pároknak ikonikus funkciója legyen bármely nyelvben, értelemszerűen legalább egy párra primér vokális szekundér párjára van szükség. Az azonban az összes általam vizsgált finnugor nyelv ikonikus párjain látszik, hogy azok nem mindig és nem feltétlenül egy primér és egy szekundér vokális minimális oppozíciójából állnak. A nyílásfok-eltolódások okai közt lehetnek történeti változások, térbeli variáció, de általánosabb fonotaktikai törvényszerűségek is. indenesetre feltűnő, hogy pl. a magyarban az i: o, i: a szembenállás (limlom, gizgaz, vicket-vackot) ugyanolyan gyakori, mint az i : u (zsip-zsup, sitty-sutty, dirrdurr). Ugyanez még feltűnőbb a balti finn nyelvek esetében, ahol az i: o gyakoribb az i: u-nál: finn liristä: lorista csörgedez (a csermely, patak): hangos(abb)an csorog a víz a csőből, csapból, fecseg (NS 3: 185, 219), észt ligadi-logadi vicik-vacak. zen esetekben a nyíltabb fok az u>o hangváltozás eredménye is lehet. A magánhangzó-harmóniát ismerő nyelvekben gyakorlatilag minden fonológiai szempontból motivált kategóriában szerepe lehet az illeszkedésnek. A következőkben kettőt emelek ki közülük: a deixist és az intenzitásjelölést A deiktikus elemek motiváltsága int arról fennebb szó esett, a rámutatók esetében a PV-harmóniát ismerő finnugor nyelvekben fontos szerepe van a magas mély pároknak. Az 1. táblázatba hat finnugor nyelv adatait foglaltam (Kálmán 1976: 51, WW , 624, , 672; VKS. 1295, 1413, RV: 650, 658, 663, 672). Olyan főnévi, melléknévi, számnévi mutató névmások, illetve egyes határozói alakjaik szerepelnek benne, melyeknek etimológiai eredete is közös. A vízszintes sorok adatainak jelentése minden esetben azonos a megfelelő magyar adat jelentésével. Az üresen hagyott sötét mező azt jelenti, hogy nincs meg a finnugor eredetű névmáspárral alkotott minimális ikonikus pár. A táblázat magyar és mari példasorának megfelelése teljes, ezenkívül még az irányhármasság szempontjából is teljessé tehető: magyar ide : oda, itt: ott, innen: onnan ~ mari tçške: tuško, tçšte: tušto, t çšeč: tušeč. A PV-harmónia ikonikus szerepe teljes egészében érvényesül: minden deiktikus demonstratívumnak megvan a magas hangrendű (közelre mutató) és a mély hangrendű (távol(abb)ra mutató) párja. z a mari esetében azért is figyelemre méltó, mert a mai nyelvjárásterületen már csak részben van meg a PV-harmónia (Ivanov 2000: 63 66, Pomozi 2002: 32 33), azonban a deixisben a teljes nyelvi areában megőrződött. A finnben nincs önálló 8 A mai (köz)magyarban az i, í, é, ë hangok neutrálisak a PV-harmónia szempontjából. 78

80 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN 1. táblázat: PV-harmónia alapú fonológiai ikonicitás finnugor nyelvek deixisében agyar ari Finn anysi ez : az, ti(δe): té-to(va) tu(δo) 9 tämä: tuo ti~tė: ta~to ide: oda tçške: tī~t ėï : tänne: tuonne tuško tū~tåu ilyen: olyan tçγaj: tuγaj tämmöinen: ti-χurip: tuommoinen ta-χurip 10 ennyi: annyi tçńar: näin paljon: noin tuńar paljon 11 tällä tavoin: így: úgy tçγe : tuγe tuolla tavoin, täχ: tuχ näin: noin rza mordvin te: tona (śe) ťezeń: tozoń Vót tämä: too ennyi és annyi jelentésű lexéma, azonban az ikonikus szembenállás itt is teljes. (A t-: n- egyesi és többesi névmási tőhöz l. bővebben a 11. lábjegyzetben mondottakat.) z el is várható, mivel a finn PV-harmónia messzemenő egyezést mutat a magyarral, még a semleges magánhangzók státusában is. 12 A mai manysi anyagban már lényegesen más a helyzet. A déli nyelvjárások ismerték a magas mély illeszkedést, a ma is beszélt nyelvjárások azonban nem. A manysi lexikográfiában a rengeteg allomorf tükrözi a nagy nyelvjárási variabilitást, és ennek alapján a meglévő formák ikonikus szerepének csökkenése körvonalazódik. Világos ikonikus szembenállásra utaló példákat a főnévi mutató névmások ragozott (ti+j+esetrag, ta+j+esetrag) alakjain kívül (ezekre l. Geraszimova 2009: 66 67) elsősorban a XIX. században gyűjtött folklóranyagokon alapuló leírásokban 9 Valójában a rendszer háromelemű, azonban primér deiktikus oppozícióban a tämä: tuo névmások állnak egymással. A tuo az : se az ellentétpár lényege, hogy a tuo olyan távolabbi élőlényre vagy tárgyra utal, mely látható, melyre rá lehet mutatni, szemben a se névmással, mely jóval általánosabb használatú: távolabbi, nem látható dolgokra utal. Nem véletlen, hogy éppen ez az általánosabb távolra mutató névmás kezd olyan mértékben grammatikalizálódni, hogy az élő nyelvben egyre gyakrabban a határozott névelő funkcióját tölti be. Az említett hármasság a melléknévi mutató névmás esetében is megfigyelhető. 10 χurip jelentése: hasonló. 11 A névmások többesi tövéből előállt ragozott alak: ez a névmási többesítés a mariban és a balti finn nyelvekben figyelhető meg a legteljesebben: fi. tämä: nämä, tuo: nuo, se: ne ez: ezek, az: azok, az: azok, a két az jelentéskülönbségére l. az előző lábjegyzetet; észt täma: nemad, too: nood, see: ne ő: ők, ez~az: ezek~azok, azok, a jelentésárnyalatok és a névmási átrendeződés lényegét l. a főszövegben; mari tiδe: nine tuδo: nuno ez: ezek, az: azok. 12 Különbség mindössze abban van, hogy a finn fonotaktikai korlátok erősebbek, a finn gyakorlatilag nem tűri meg a valódi vegyes hangrendet, vö. magyar sofőr, kaszkadőr. 79

81 POOZI PÉTR találhatunk. Ilyen pl. a ti-χurip ilyen ta-χurip olyan ikonikus szembenállás is (Pirotta 1972: 92, Kálmán 1976: 51), azonban a finn näin paljon: noin paljon párhoz hasonlóan itt sincs önálló lexéma, azaz hiányzik a minimális ikonikus oppozíció. A táblázatban nem szerepel a lokatívuszi névmási határozópár, a manysiban itt a magyarral teljesen megegyező ikonicitás, minimális ikonikus pár figyelhető meg: manysi tit: tot ~ magyar itt: ott (Beke 1905: 5, vö. még unkácsi 1894). A manysi névmástővel gyakorlatilag azonos elemek őrződtek meg a magyarban a már feledésbe merült előtagú té-tova (népny. se té, se tova), illetve az idestova szóban is, utóbbinak második tagjában, az elsőben a magas mély pár ikonikus oppozíciója még szembetűnő. A mai erza mordvinban a manysinál is szűkebb szerep jut az ikonikus pároknak, a főnévi mutató névmásban és esetragos alakjaiban megvan a közel távol ikonikus megkülönböztetése, azonban a melléknévi mutató névmás az istjamo szóban egybeesett, mely tehát állhat ilyen és olyan jelentésben is. Az irányhármasság szerinti határozói szerepű alakok: erza ťezeń: tozoń, ťese: toso, ť jeste: tosto, vö. finn tähän: tuohon, tässä: tuossa, tästä: tuosta ide: oda, itt: ott, innen: onnan. A balti finn nyelvekben részint ehhez hasonlóan a mordvinban is eredetileg hármas deiktikus szembenállás lehetett, ahol az ez jelentésű magas hangrendű névmás mellett két az jelentésű is volt, az egyik beszélőközpontú, a másik hallgatóközpontú és/vagy nem látható. A rendszer azonban több szempontból is átrendeződött az egyes nyelvekben, ill. átalakulóban van ma is. Az észtben és részben a vótban az eredeti magas hangrendű tä- névmás személyes névmássá vált. (7) és (8) vót példáin jól nyomon követhető a täm kétféle funkciója, az észtben a tema ~ ta: nemad ~ nad névmások már kizárólag csak ő: ők jelentésben állhatnak. Vót (VKS: 1413) (7) täm on ramokaz meez PrnPersSg3 [létige] erős ember ő erős férfi (8) en mälehtää, kummall kuuta tämä VerbNegSg1 emlékszik Prn+Adess hó+part PrnDem nem emlékszem, melyik hónapra esik ez on [létige] A te(m)-, tä(m)- tövű névmások funkcióváltása a se funkciómódosulását hozta, a se jelentése szükségszerűen kitágult, az észt és a vót se is jelent közelre és távolra mutató névmást is, ezáltal a PV-harmónia ikonikus szerepe ezen a ponton megszűnt. A másodlagos fonológiai ikonicitás mértékének további csökkenését hozta az észtben a PV-harmónia háttérbe szorulása (utóbbira K. Pajusalu 2014: 581). Utóbbi is szerepet játszhatott abban, hogy a mai észt irodalmi deixisben már nincs egyértelmű 80

82 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN 3.2. Intenzitás és nagyság szerinti oppozíciók fonotaktikai motiváltsága A PV-harmónia másik jellemző ikonikus funkciója az intenzitásjelölésben van. Nemcsak páros (minimális ikonikus) oppozíciókat látunk, hanem előfordul, hogy ennél több alakváltozattal, balti finn nyelvekben akár 3 5 alakváltozattal van dolgunk. zeket a változatokat egy intenzitás szerint növekvő vagy csökkenő sorban egy skálán helyezhetjük el. Valójában az intenzitás és nagyság szerinti oppozíciók és skaláris változatok a javasolt skála (SG-modell) bármelyik tartományában megjelenhetnek, (talán) a deixist kivéve, így itt olyan keresztező szempontról van szó, amit egy ilyen egyszerű SG-modell nem tud megfelelően megjeleníteni. A teljes ábrázoláshoz az SGmodell mátrixszerű kiterjesztésére és színátmenetes, színes ábrázolásra is szükség lenne, utóbbira az ikonicitás elsődlegességének/ másodlagosságának jelölése szempontjából. Az intenzitás SG szempontjából keresztező kategóriájának további érdekessége, hogy ebben a szósorok és szópárok mellett rengeteg a valódi ikerszó is. Valójában ennek a kategóriának a létjogosultságát a PV-harmónia ikonikus funkciója adja, ezt tükrözi tanulmányom címe is. egjegyzendő, a magas mély kicsi nagy bináris oppozíciójának lehet a magánhangzó-harmónián túlmutató, univerzálisabb vetülete is: A classic example is the /i/-/a/ contrast: high front vowels (e.g. /i/) appear to be associated with smallness, sharpness and brightness (e.g. mini, sweety, petite), whereas low vowels (e.g. /a/) with largeness, bluntness and darkness (tall, large, grand). However, counter- magas mély megfelelés, tegyük hozzá, annak ellenére sem, hogy formálisan a see: too alkalmas lenne ikonikus minimális párnak. utatis mutandis elmondható ez a délészt élőnyelvi deixisre is, itt sincs egyértelműen ikonikus funkciójú magas mély szembenállás, a võro-seto nyelvjárásban kiterjedt PV-harmónia sincs (vö. R. Pajusalu 1998, 2009: ). Az első tudományos igényű észtföldi nyelvtan ép- jelent meg 1648-ban, de három és fél évszázadra visszame- pen a dél észt nyelvről nően sem rajzolódik ki más, fonológiailag motiváltabb kép a mutató névmásokról, mint a legújabb leírásokban. Gutslaff a tȏ az, se ez, ta nem láthatóra referáló mutató névmást tárgyalja, csakúgy mint Keem, akinél a ma is használatos hármas seo, 13 taa, tuu szerepel (Gutslaff 1648/1998: 92 95, Keem 1997: 40 43). Wiedemann kis võrui nyelvtanában csak a sê dieser tô jener alakokat említi (Wiedemann 1864/2002: 78). Hasonló okból egybeesett az ilyen és olyan nemcsak a vótban, hanem pl. az észtben is: észt selline ilyen, olyan ~ vót sellainõ ua. (VKS: 1127). 13 ai délészt (võro) helyesírással, pl. R. Pajusalunál is sjoo. 81

83 POOZI PÉTR examples such as small and big are easily found (De Cuypere 2008: 109). Az indoeurópai pro és kontra példákat könnyűszerrel szaporíthatjuk, vehetnénk például az olasz kicsinyítő- és nagyítóképzők fonológiai szerkezetét, melyek szintén nem támasztják alá maradéktalanul a mini /i/ large /a/ elméletet: -ino, -etto, -uccio (kicsinyítés) -one, -accio (nagyítás), vagy a pici szócsaládjába tartozó olasz pizzico csipet szót, amely szemben ott a monumentale. Azonban ott van az immenso hatalmas is mely csak elöl képzett tőhangzókat tartalmaz. Véleményem szerint azonban ezek az angol, francia, olasz példák gyakorlatilag érdektelenek a másodlagos fonológiai motiváltság szempontjából, mert az ezeken alapuló felvetések sokkal inkább a metafizikus hangértemény kérdéseit feszegetik. A magánhangzó-harmóniát alkalmazó nyelvekben ennél jóval világosabb, tényleges ikonikus összefüggés van kicsi, kevésbé intenzív vagy éppen apró-fürge-gyorsabb elölképzettsége és nagy, intenzívebb vagy éppen nagyobb-lomhább-lassabb hátulképzettsége között. A következőkben ezekre mutatok példákat, csak balti finn és magyar anyagon Intenzitás: hangerő A példák ebben az esetben értelemszerűen onomatopoetikusak vagy deskriptívek, így elsődleges vagy elsődleges és másodlagos határterületén mozgó fonológiai ikonicitással van dolgunk. agyar (9) csitteg-csattog, pitteg-pattog, kitteg-kattog, csimm-bumm, herseg-harsog (herseg pl. egy friss, ropogós gyümölcs, ha beléharapunk, harsog a trombita, ami jóval intenzívebb, erősebb hanghatást érzékeltet), dirr-durr>dirren(-dörren)- durran, piff-(paff)-puff, liccsen-loccsan, littyen-lottyan, csiszeg-csoszog stb. Finn (10) liristä: lorista csörgedez (a csermely, patak): hangos(abb)an csorog a víz a csőből, csapból, fecseg (NS 3: 185, 219), pihistä: puhista sziszeg, sistereg, halkan fütyül, pl. kuktából a gőz: hangosan szuszog, zihál, gőzvasaló vagy más vízgőzzel működő gép erőteljesebb sustorgó-fütyülő hangot ad (NS 4: 309, 447) stb. Érdekességképpen: az elsődleges fonológiai ikonicitás azonban olykor legyőzi a PV-harmóniából következő ikonicitást (ez inkább másodlagos lenne). z látható a (11) észt példájában. Észt (11) sihin: sahin suhogás, csikorgás, felületek súrlódásakor keletkező éles, magas hang: tompább, csendesebb susogás, suhogás, alapvetően természeti hangokra 82

84 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN Az adatok értékelését nehezíti, hogy az észt köznyelv már nem ismeri a PV-harmóniát, ugyanakkor sok ikerszó is őrzi ennek emlékét: sinka(di)-sonka(di), sinkavonka, sinkadi-vinkadi kacskaringós, kanyargós, összevissza, cikcakkos (KSS 5: 233), liigeldi-loogeldi kanyargósan (KSS 3: 123). Több nyelvre kiterjedő megfelelés figyelhető meg a (12) és (13) példáiban. Az etimológiai összetartozás kérdése szempontunkból nem releváns, ugyanakkor éppen az ikonicitás hasonlóságából fakadóan az nem is zárható ki. zekben az esetekben alapos finnugor-szláv-germán nyelvföldrajzi kontrollvizsgálatokra lenne szükség ahhoz, hogy etimológiai dogmák helyett tényeket lássunk. Nem egészen világos az sem, miért utasítják el eleve egyes szótárak újgrammatikus-saussure-iánus alapon onomatopoetikus szavak rokonságának vizsgálatát, hiszen éppen a saussure-i iskola vallja a nyelvi jel önkényessége kapcsán, hogy a nyelvi jel önkényessége abban is látható, hogy még az azonos hanghatást imitáló szavak is erősen eltérőek más és más nyelvekben. (Utóbbi a gyakorlatban egyébként igaz is, így tehát nem kellene tabunak tekinteni összehasonlításukat.) (12) csilingel-cseng-(bong)-kong, csingilingiling ~ kilks-kolks-(kõlks) ércesen pengő hang a legfinomabbtól a tompa, erős, fémes ütéshangig (KSS 2:271) > kiliseb: koliseb: kõliseb csilingel: cseng-bong: kong ~ finn kilisee: kolisee csilingel: csörömpöl (NS 2: 372, 452), vö. német die Glocken klingen a harangok zúgnak, ill. kling, Glöckhen, klingelingeling csengj, csengő, csingilingiling (13) finn hihittää: hahattaa: hohottaa kuncog, halkan nevetgél: vihog, nevet: teli torokból hahotázik, röhög (NS 1: 319, 460, 491) ~ magyar hihi-haha, hahotázik, vö. or. хохотать Intenzitás szerinti egyéb alakváltozatok Az ide tartozó szavakban a hanghatás, ha van is, másodlagos. Az intenzitásbeli különbséget itt tehát példáinál sokkal tisztábban a PV-harmónia ikonicitása hozza létre. lőfordulnak ikerszók is. 14 ivel nem etimológiai cikkről van szó, csak érdekességképpen: a (13) esetében a szláv eredet megkérdőjelezhető, a vázolt ikonikus szembenállás az oroszban nem figyelhető meg, a magyar szó szlovén megfeleltetése hangtanilag problematikus, azaz a szlovén szó önálló fejlemény is lehet, a lengyelben meg sincs a kérdéses (c)ho(c)ho- tő. Ilyenkor az oroszban felmerül a finnugor kölcsönzés lehetősége, kronológiai szempontból is. A német sem ismeri a haho- tövet. zzel szemben a (12) sorában a germán kölcsönzésnek van nyelvföldrajzi valószínűsége. 83

85 POOZI PÉTR A finnugor nyelvekben a fonológiai ikonicitásnak nagyon jelentős szerepe van, a hangtestükben motivált lexémák aránya nagy. Tanulmányomban kísérletet tettem egy olyan motivációs skála létrehozására, amelyen a fonológiailag motivált szavak a transzparens határok figyelembevételével adekvát módon elhelyezhetők. lsődle- agyar (14) libeg: lobog, fülled: fullad, tülekedik: dulakodik (vö. Grétsy 1962: 106), fülled: fullad, mer: mar ( kanállal vagy más eszközzel elvesz a folyadékból: durvább behatás útján vesz el az anyagból valamennyit ), pörög-forog, perdül: fordul, izeg-mozog Kisebb-nagyobb bben az alkategóriában gyakoriak, de távolról sem kizárólagosak az ikerszavak. agyar (15) dirib-darab, frinc-franc, gizgaz, dimbes-dombos, gümő : gumó, csücsök: csúcs Észt (16) liga(di)-loga(di) vicik-vacak, ócska kila-kola frinc-franc, haszontalan holmik kihin-kahin pusmogás, halk morajlás (KSS 3: 110, 2: 258, 238). Különösen izgalmas az észt lélek, szellem jelentésű szópár ikonicitása. A hing: hõng szembenállása deiktikus és intenzitásbeli is. A hing belső, organikus, tehát közeli és általában csekélyebb a térbeli kiterjedése, a hõng mint korszellem, valamely tárgynak vagy elvont dolognak lelke, lelkülete, nem belső, nem organikus, nem olyan közeli, és térbeli kiterjedése nagyobb lehet: inimese hing az ember lelke, ajastu hõng korszellem, vana talumaja hõng a régi tanyasi ház hangulata, miliője (vö. Kaplinski 2004: ). Az erzában és a mariban, azon nyelvjárásokban is, ahol a PV-harmónia megvan, megfigyelhető, hogy a PV-harmónia ikonikus funkciója nem olyan általános, mint a balti finn nyelvekben vagy a magyarban. Különösen feltűnő ez az ikonikus ikerszavakban: kuldor-kaldor fut a kocsi, peť-peť csipp-csepp, csepereg a víz, kalckkalck kipp-kopp (Aasmäe 2012: 126). Az onomatopoetikus és deskriptív szavak száma ettől függetlenül óriási a keleti finnugor nyelvekben, a PV-harmónia nem deiktikus ikonikus funkcióinak rendszerezése azonban átfogó vizsgálatokat igényel az érintett nyelvekben, nyelvjárásokban. 4. Összefoglalás 84

86 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN ges fonológiai ikonicitásnak azt neveztem, ahol közvetlen akusztikai kapcsolat van jelölő és jelölt között, azaz a jelölő akusztikai jelenséget utánoz. A másodlagos fonológiai ikonicitás esetében a jelölő hangteste motivált ugyan, de nincs akusztikai kapcsolat jelölő és jelölt között. A prototipikus elsődleges fonológiai ikonicitás a hangutánzó szavak esetében valósul meg, míg a prototipikus másodlagos a hangrendileg motivált deiktikus elemek esetében. A kettő között helyezkedik el a deskriptív szavak és bizonyos szempontból keresztező kategóriaként a szócsaládok oldalági rokonsági rendszerének kategóriája, számtalan átmenettel, és az elsődlegesség felé bizonyos mértékig nyitott határokkal. Prototipikusan határtalan, azaz csak folyamatos átmenetiségében ragadható meg az onomatopoetikus és a deskriptív szavak tartománya. A tanulmány második felében két, a magánhangzó-harmónia ikonikus szerepéhez kötődő jelenséget emeltem ki olyan finnugor nyelvekből, melyek ma is ismerik, vagy történetileg bizonyíthatóan ismerték a magas mély illeszkedést: a deiktikus elemek és az intenzitásjelölő szavak fonológiai motiváltságát vizsgáltam. HIVATKOZÁSOK Aasmäe, Niina Kortatano erźaks. Räägime ersa keelt. Tartu Ülikooli Paul Ariste soome-ugri põlisrahvaste keskuse üllitised. Bookmill, Tartu. Balogh Lajos Állathívogatók és -terelők a Kárpát nyelvatlaszban. Hungarológia 3: Beke Ödön A vogul határozók. Nyelvészeti Füzetek 25. Athenaeum, Budapest. CzF. = Czuczor Gergely Fogarasi János A magyar nyelv szótára I VI. mich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál agyar Tudományos Akadémia, Pest Budapest. De Cuypere, Ludovic Limiting the Iconic. From the metatheoretical foundations to the creative possibilities of iconicity in language. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam/Philadelphia. KSS = esti keele seletav sõnaraamat 1 6. (Langemets, argit et al. szerk.) esti Keele Sihtasutus, Tallinn, RV = rzjań-ruzoń valks. (red.: Szerebrennyikov, Borisz Alekszandrovics Buzakova, Raisza Nyikolajevna oszin, ihail Vasziljevics) Russzkij Jazyk Digora, oszkva, Geraszimova, Diana Vasziljevna anszijszkij jazyk. 5 9 klassy. Filial Izdateľsztvo Proszvescsenije, Sankt-Peterburg. Grétsy László A szóhasadás. Akadémiai Kiadó, Budapest. Gutslaff, Johannes 1648/1998. Observationes grammaticae circa linguam sthonicam. Tartu Ülikooli esti keele õppetooli Toimetised 10. Tartu Ülikool, Tartu. Ivanov, Ivan Grigorjevics Kyzytsze marij jylme. arij kniga szavyktys, Joskar-Ola. Kálmán Béla Chrestomathia vogulica. Tankönyvkiadó, Budapest. Kaplinski, Jaan Soome-ugri keeled ja filosoofia. In: Uő: Kõik on ime. esti mõttelugu 55. Ilmamaa, Tartu Karlsson, Fred Yleinen kielitiede. Yliopistopaino, Helsinki. Kiparsky, Paul Pajusalu, Karl Towards a typology of disharmony. The Linguistic Review 20/2 4: Keem, Hella Võro keel. esti Teaduste Akadeemia makeele Selts Võro Instituut, Tallinn. 85

87 POOZI PÉTR Kövecses Zoltán A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Typotex Kiadó, Budapest. SzF. = A magyar szókészlet finnugor elemei 1 3. (Lakó György főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 1971, unkácsi Bernát A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. agyar Tudományos Akadémia, Budapest. üller, Horst. (Hrsg.) Arbeitsbuch Linguistik. ine inführung in die Sprachwissenschaft. Ferdinand Schöningh, Paderborn ünchen Wien Zürich. NS = Nykysuomen sanakirja Werner Söderström Osakeyhtiö, Porvoo Helsinki Juva. Pajusalu, Karl esti keele sõnaprosoodia lõuna-läänemeresoome taustal. Keel ja Kirjandus 57/8 9: Pajusalu, Renate esti pronoomeneid 2. Võru sjoo, taa ja tuu. Keel ja Kirjandus 41: Pajusalu, Renate Sõna ja tähendus. esti Keele Sihtasutus, Tallinn. Penttilä, Aarni Suomen kielioppi. 2 Werner Söderström Osakeyhtiö, Porvoo Helsinki. Pirotta, Giuliano Grammatica vogula. Quaderni italo-ungheresi 3. A cura dell Associazione Italo-Ungherese Taddeo Ugoleto da Parma, h. n. Pomozi Péter Satzwertige Partizipien im Tscheremissischen: Problematik und Klassifi kation. Bibliotheca Ceremissica II. BDTF, Szombathely. Pomozi Péter Cseremisz magyar nyelvhasonlítás. Budapesti Finnugor Füzetek 17. LT, Budapest. Pomozi Péter Szótörténeti elvek a magyar nyelv szótárában A belső rekonstrukció és nyelvhasonlítás viszonyához. In: Horváth Katalin (szerk.): II. Czuczor Fogarasi konferencia. agyar űvészeti Akadémia, Budapest Pusztay János Gyökereink. Nap Kiadó, Budapest. Saussure, Ferdinand de Bevezetés az általános nyelvészetbe. Gondolat, Budapest. Sebeok, Thomas Hogyan érintkeznek az állatok? Nyelvtudományi Közlemények 67: SSA = Suomen sanojen alkuperä 1 3. (päätoim.: rkki Itkonen Ulla-aija Kulonen) Kotimaisten kielten tutkimuskeskus ja Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki, 1992, 1995, TSz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1 3. (Benkő Loránd főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 1970, Tolcsvai Nagy Gábor Kognitív szemantika. Konstantin Filozófus gyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra. Trask, Robert Lawrence Language and Linguistics. The Key Concepts. 2 (d. by Peter Stockwell). Routledge, Abingdon. Tuggy, David Schematicity. In: Dirk Geeraerts Hubert Cuyckens (eds.): The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press, Oxford Van Langendonck, Willy Iconicity. In: Dirk Geeraerts Hubert Cuyckens (eds.): The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press, Oxford VKS = Vadja keele sõnaraamat. Vaďďaa tšeelee sõna-tširja. (Toim.: Silja Grünberg et al.) esti Keele Sihtasutus, Tallinn, Wiedemann, Ferdinand Johann 1864/2002. Versuch ueber den Werroehstnischen Dialekt. Tartu Ülikooli esti keele õppetooli Toimetised 20. Tartu Ülikool, Tartu. Wiik, Kalevi Viron vokaalisointu. Suomi 140. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. Wiik, Kalevi Vepsän vokaalisointu. Suomi 146. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. WW = unkácsi Bernát Kálmán Béla Wogulisches Wörterbuch. Akadémiai Kiadó, Budapest. 86

88 A AGÁNHANGZÓ-HARÓNIA IKONIKUS SZRPÉRŐL GYS FINNUGOR NYLVKBN SUARY On the iconic role of the back-front vowel harmony in some Finno-Ugric languages Phonological iconicity plays a great role in the Finno-Ugric languages; a great percent of the lexemes are phonologically motivated. In this study I have attempted to create a motivational scale, upon which, by taking the transparent boundaries into account, phonologically motivated words may be adequately placed. I have used the term primary phonological iconicity where there is a direct acoustic connection between signifier and signified, in other words, the signifier is imitating an acoustic phenomenon. In the case of secondary phonological iconicity the signifier is phonologically motivated, but there is no acoustic relationship between signifier and signified. Prototypical primary phonological iconicity is exemplified in onomatopoeia, whilst prototypical secondary phonological iconicity is found in phonotactically motivated deictic elements. Located in between these two, are descriptive words, and from one perspective acting as a cross category is the category of the collateral kinship relationships of word families, with innumerable gradations, and with boundaries somewhat open to primary phonological iconicity. The realm of onomatopoeias and descriptive words is prototypically boundless, and can only be grasped in continual transition. In the second part of the study, I brought forward two phenomena related to the iconic role of vowel harmony, taking examples from Finno-Ugric languages that still know, or have been proven historically to have known back-front vowel harmony: I examined the phonological motivation of deictic elements and intensity markers. Keywords: direct and indirect (primary and secondary) phonological iconicity, back-front vowel harmony, Finno-Ugric languages

89 FAZAKAS S Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK agyar és Általános Nyelvészeti Tanszék fazakasemese@gmail.com Hangalaki összecsengés és jelentésváltozás Kivonat: A hangalaki összecsengés valójában sokkal nagyobb szerepet játszik az emberi nyelvben, mint ahogy Saussure óta általában vélik. (A magyar nyelvújítás során például az idegen szavak magyar pótlására alkotott kifejezések közül azokat fogadták el legkönnyebben a beszélők, amelyek részben összecsengtek az idegen megfelelőkkel.) A hangalaki hasonlóságon alapuló jelentésváltozások egyfajta ikonicitásként kezelhetők. Legtöbb esetben az összecsengő szóvég vagy szókezdet az, ami a jelentésváltozást elindítja. Azonban voltak a magyar nyelvben olyan változások is, amelyek során a hasonló szemlélet, hangulat indította el valamely szó jelentésének a változását, illetve az ikerszók legtöbbje is akkor maradt/ marad meg a nyelvben, ha a tagokat vagy a jelentésük, vagy a tárgyi, esetleg oksági érintkezésük összetartja. A hangalaktól függő legérdekesebb jelentésváltozások azok, amelyek esetében két szó jelentése eredetileg (nagyon) messze áll egymástól, azaz semmilyen ponton nem érintkezik, azonban az egyik jelentése éppen a másikkal való összecsengés hatására megváltozik. Tanulmányomban arra világítok rá, hogy ez a fajta jelentésváltozás nemcsak a magyar nyelv története során bukkant fel, hanem napjainkban különösen a szleng szavak jelentésébe szól bele, ugyanakkor az idegen (angol, francia, orosz, román) nyelvi példák azt mutatják, hogy ez a jelenség természetesen nemcsak a magyar nyelvre jellemző. Kulcsszavak: hangalaki összecsengés, hangszimbolika, asszociatív ikonicitás, jelentésváltozás, analógia, motiváltság 1. Hangalaki összecsengés, ikonicitás és motiváció Charles Bally írja francia stilisztikájában: Gondolkodásunk az észlelés és az érzelem között ingadozik [ ] hol az értelem, hol az érzelem adja meg a hangot; a gondolat vagy az egyik, vagy a másik felé irányul e két pólus közül, anélkül hogy valaha is teljesen elérné; esetenként az értelmi vagy az érzelmi a»domináns«benne. 1 1 Notre pensée oscille entre la perception et l émotion [ ] c est tantôt l intelligence, tantôt le sentiment qui donne le ton; la pensée est orientée vers l un ou l autre de ces pôles, sans jamais les atteindre complètement; elle a, selon les cas, une «dominante» intellectuelle ou un «dominante» affective (Bally 1951: 151 2). 88

90 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS Ugyanezt találhatjuk a nyelvre vonatkoztatva Zolnainál is: a nyelv nem pusztán gondolatközlő eszköz, és nem csupán a gépies képzettársulások befolyásának van alávetve, hanem érzelmeket, hangulatokat is ébreszt (Zolnai 1957: 6). Ugyanakkor a szó és jelentés, hang és jelentés között nincs kapcsolat a nyelv mai állapotában. Az egyes hangoknak önmagukban semmi jelentésük nincs. A hangokból keletkezett szavak pedig hosszú, néha évezredes akusztikai fejlődés eredményei, és valamikor régen, amikor ősi, föltehetően egyszerű alakjaik létrejöttek, egészen bizonyosan nem úgy hangzottak, mint ma [ ] nem a hangok önmagukban kifejezőek, hanem a jelentés sugárzik át rajtuk (Zolnai 1964: 9, 17). A szavak jelentése általában valamilyen érzelmi többletet is hordoz, néha még akkor is, amikor emocionálisan semleges szavakról beszélünk. z az érzelmi velejáró azonban hatványozottan van jelen, ha több szó esetében a hangalak valamilyen formában hasonló vagy nagyban egybeesik. Nemcsak arról van szó, hogy a hangutánzó és a hangulatfestő szavaink érzelmeket, különböző érzeteket váltanak ki belőlünk, mint ahogy például a szó belseji hosszú mássalhangzók a hangzást és mozgást jelölő magyar igékben egyfajta intenzitást fejeznek ki (l. koppan, durran, szökken, dobban stb.), hanem arról is, hogy bizonyos hangkombinációk különböző dolgokat idézhetnek fel, ahogy az angol shoo hess!, swoosh susogva örvénylően mozog és woosh elsuhan; eliramodik szavak a susogás és a gyorsaság képzetét idézik (l. Fischer 1999: 124), illetve arról is, hogy bizonyos hangok, hangkombinációk térbeli viszonylatokat vagy a tárgyak kicsiségét, illetve nagyságát fejezhetik ki (a több és a közelebb elvére l. Bencze 1990). A hangutánzó szó hangot utánoz hanggal, a hangfestő szó hanggal ábrázol valamilyen mozgást (bukkan, illan, lebben, pattan, surran, szökken, csillan, villog stb.), a mozgás kisebb vagy nagyobb intenzitását (vö. kever és kavar, lebeg és lobog, döbben és dobban), térbeli viszonylatokat (itt és ott, ide és oda), tárgyak nagyságát, illetve kicsinységét (köröm és karom, gümő és gumó). z utóbbi jelentések számos nyelvben a magas és mély magánhangzók szembeállításával fejeződnek ki (Péter 1991: 231). Tehát a hangalak egyáltalán nem közömbös a beszélők számára, és velük kapcsolatban egyfajta ikonicitásról is beszélhetünk. zek a szavak azonban nem olyan értelemben ikonikusak, ahogy a klasszikus szemiotikában tárgyaljuk az ikonicitást, hiszen ugyanúgy konvencionálisak, mint bármely más szó, és nem lehet közvetlen hasonlóságot felfedezni a forma és a nyelvi jel között. Andreas Fischer (1999) J. R. Firth nyomán azt írja a hangszimbolikáról (Firth terminusával: phonaesthesia): olyan szavak részeként megjelenő hangkombinációkban nyilvánul meg, amelyek bizonyos jelentéseket vagy jelentéselemeket idézhetnek fel. A kezdeti fl - például a fl ame [ láng ], fl are [ fellobban(ás) ], fl icker [ lobban(ás), villódzás ], fl immer [ pislákol ] szavakban felidézi a fénykibocsátást, míg a szóvégi -ash a bash [ erős ütés ], brash [ érdes, durva ], clash [ csattan ], 89

91 FAZAKAS S crash [ csattan, összetörik ], dash [ összeütközik ], fash [ ingerel ], gash [ mély vágás ], gnash [ csikorog ], hash [ feldarabol ], lash [ ostorcsapás ], mash [ összezúz ], pash [ darabokra tör ], rash [ kiütés ], slash [ csap(ás) ], smash [ darabokra tör ], splash [ loccsan ], thrash [ csépel, üt ], trash [ kidob, összetör, rátámad ] szavakban az erőszak -ot és/vagy a gyorsaság -ot jelzi; a fl ash [ villan(ás), fellobban(ás) ] szóban ez a két hangkombináció (phonaestheme) egyszerre van jelen, és a heves fénykibocsátás jelentés a fentieknek nagyon is megfelel. 2 Természetesen nem minden hasonló felépítésű angol szó idéz fel ilyen képzeteket (l. fl ag zászló, fl imsy selyempapír stb.), mégis a példaanyag mennyisége alapján arra következtethetünk, hogy a hangszimbolika nemcsak a szépirodalmi nyelvben játszik fontos szerepet, és nemcsak a hangutánzó és a hangulatfestő szavak kelthetnek bennünk érzeteket, képzeteket. Fischer nem találja a legmegfelelőbbnek Firth terminusát, ezért ő az asszociatív ikonicitás kifejezést használja a jelenség megnevezésére: a beszélők bizonyos hangokat vagy hangkombinációkat bizonyos jelentésekhez kötnek (elsődleges asszociáció), de ezt ők részben (elsődlegesen?) azért teszik, mert ezeket a szavakat mentálisan összekötik más, ugyanilyen hangokat vagy hangkombinációkat tartalmazó szavakkal (másodlagos asszociáció). 3 És éppen ez az asszociatív ikonicitás magyarázza meg azt, hogy miért szolgálhat mintaként bizonyos szavak hangalakja újabb, hasonló jelentésű szavak létrehozására vagy már meglévő szavak jelentésének a megváltoztatására. 4 2 Phonaesthesia [ ] is constituted by sound combinations occuring as parts of words that seem to evoke certain meanings or meaning-elements. Initial fl -, for example, in fl ame, fl are, fl icker, fl immer evokes emission of light whereas final -ash in bash, brash, clash, crash, dash, fash, gash, gnash, hash, lash, mash, pash, rash, slash, smash, splash, thrash, trash connotes violence and/or speed ; in fl ash these two phonaesthemes appear to gether, and the meaning violent emission of light is quite appropriate (Fischer 1999: 125 6). 3 [ ] speakers associate certain sounds or sound combinations with certain meanings (primary association), but they do so partly (primarily?) because they mentally associate these words with others that also contain these sounds or sound combinations (secondary association) (Fischer 1999: 129). 4 A vizsgált jelenségre Ullmann (1967) a szemantikai keveredés (confusion sémantique) szakkifejezést használja. A leggyakrabban a paronimák vonzása/egymásra hatása (paronymic attraction, attraction paronymique, atracţie paronimică l. Fischer Nänny 1999, Dauzat 1927, Sava 2011, Hristea 1978, 1995) kifejezést tartják a legmegfelelőbbnek, illetve a legtöbb esetben a népetimológiát is így nevezik annak ellenére, hogy a népetimológia a hangtestnek egy másikhoz való igazítását fedi, nem a két hangtest hasonló hangzása alapján való jelentésváltozást. Bár ez utóbbi a népetimológia egyik alfajaként is felfogható. A magyar szakirodalomban a következő szakkifejezéseket találjuk: jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján (Gombocz 1926/1997), jelentéskeveredés a hasonló alakúság mellé és jelentésközeledés (Károly 1970), valamint Hadrovics (1992) a hangalaktól függő jelentésváltozás körében tárgyalja. agam a Hadrovics által szintén használt hangalaki összecsengés hatása a jelentésre (terminusnak kissé hosszú, de annál egyértelműbb) kifejezését tartom megfelelőnek a tanulmányban tárgyalt jelenség megnevezésére. 90

92 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS 2. Hasonló hangalak és változás A hanghatás sok esetben befolyásolja azt, ahogyan bizonyos szavakhoz, azok jelentéséhez viszonyulunk, sőt ennek szerepe lehet az egyes szavak jelentésének kibővülésében, esetleg megváltozásában is. Azonban ez anélkül történik, hogy egy szó valamely más szóval egybecsengene. Csupán a hangalak, a hangok kiváltotta hangulat is elindíthat változást. A hangfestő vagy hangulatfestő szavakkal kapcsolatban jegyzi meg Hadrovics, hogy zeknél mindig fennáll a lehetőség, hogy az ember a jelentés alapján a hangalakba érez bele valamit. A kulimász pl. határozottan ilyen hangzású, pedig a szláv eredetinek minden hangulattól mentes szekérkenő a jelentése (Hadrovics 1992: 59). A szerző azonban nem tér ki arra, hogy napjainkban a kulimász nemcsak szekérkenőcs -öt jelent, illetve mindinkább nem ez az elsődleges jelentése, hanem a valamilyen massza, sőt a pejoratív silány, ragadós, gusztustalan állagú massza. Pl.: A belsejében magok vannak, ami legtöbbször mogyoró, de lehet dió is, és a magokat valami kulimász fogja össze ilyen kolbászka formájúra (gasztroutazások.blogrepublik.eu/2012/06/18/a-csurcskela/); gy csomó kulimászt mázolt sápadt arcára (meszotar.hu/keres-kul). Természetesen a ragadós, gusztustalan állagú massza jelentés az eredeti jelentésből is levezethető, hiszen maga a kocsikenőcs nem egy kellemes érzést felidéző anyag, és nem feltétlenül szükséges a hangalak ehhez a pejoratív jelentéshez, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem. És talán a pejoratív jelentés kialakulásába belejátszhattak a hasonló hangalakú kuli, kulipintyó, kulizik szavaink is. Néha egyetlen hangzó elégségesnek bizonyul a jelentésváltozás elindításához. A zsongít ige, amelyet az ÉKsz. a fájdalmat csillapít, enyhít, illetve félálomszerű állapotba juttat jelentésekkel értelmez, a Czuczor Fogarasi-féle szótárban (1874) még élénkít jelentésben szerepelt; Zolnai Béla e jelentésváltozást a zsibbaszt ige szókezdő zs-jének tulajdonítja (Zolnai 1964: 179) (Péter 1991: 72). A jelentésváltozást a zsongít párja, a zsong, valamint a zsong-bong is elindíthatta, hiszen az előbbinek a lágyan, halkan zümmögő hangot ad és az utóbbinak a mély, tompa, rendszerint kellemes, hol erősödő, hol gyengülő, majd zümmögő, majd búgó hangon szól jelentése egyáltalán nem áll távol a félálomszerű állapotba juttat jelentéstől. Ugyanakkor az élénkít is kapcsolatba hozható a fájdalmat csillapít, enyhít -tel, hiszen ha egy fájdalom csillapodik, élénkebbnek érezzük magunkat. A hangalaki hasonlóság más változásokat is elindíthat. Ugyancsak az összecsengésnek tulajdonítható, hogy idegen szók pótlására bevezetett nyelvújítási elemek közül azok tudtak legkönnyebben meggyökeresedni, amelyek némileg összecsengtek a pótlandó szavakkal, mint pl. inventar ~ leltár, kalendárium ~ naptár, manier ~ modor, element ~ elem, cigare ~ szivar hívja fel figyelmünket szintén Hadrovics (1992: 76). 91

93 FAZAKAS S Az sem elhanyagolható, hogy ritkán ugyan, de megtörténik, hogy szófaji átcsapás vagy alkalmi szófajváltás is bekövetkezik valamely szó esetében több más szóval való részleges egybecsengés alapján. Pl. a veszteg csendesen, szótlanul, nyugodtan határozószónk a hasonló végű igék (remeg, retteg, rebeg stb.) hatására igeként is jelen volt a század folyamán (vö. Hadrovics 1992: 122). Pl.: 1573: Borbely Kelemen hity vtan vallia hogy ond Kerestwry vezteg gonoz azzony Bezzeg nem entem sohowa hane(m) vgian ind te vagy nnek oka Catalin Azzony Igarto Istwanne Azt vallia, hogy az Azzon emberre masot volt haromsor otth hasan vagdaltak valamy kapasok ond eo veztegy Neh ond azt, esmet Kapane vesztegek Ha megh agamra is eccher [Kv; TJk III/3. 53, 64] (SzT.). Természetesen itt nem történt jelentésváltozás, és rövid ideig élt a keleti régiókban, de az összecsengés okoz(hat)ta a szófaji átcsapást Hasonló szemlélet, hangulat és jelentésváltozás Ha két szó jelentése némileg érintkezik, és közös hangulati elemeik is vannak, sokkal könnyebben indul el a jelentésváltozás. A rideg melléknevünk nem eredeti magyar szó, valószínűleg a német ledig, kfn. ledec, ledic, lidic mentes, szabad, nem akadályozott, ráérő; nőtlen átvétele. Kezdetben a külterjes állattartás műszava is volt, rideg barom jelentette a szabadon, legelőn tartott állatot az istállóban tartottal szemben (1581 óta). De volt csupasz, puszta jelentése is, a vasalt kerék-kel szemben állt a vasatlan rideg új kerék (1584, OklSz.), később jelentkezik a nőtlen fogalma: rideg legény. A további jelentések, főleg az átvitt értelmű érzéketlen, anyagra vonatkoztatva a merev a hideg-gel való összecsengés hatása alatt fejlődtek ki (Hadrovics 1992: 78). Azonban a szerző is felhívja a figyelmet arra, hogy itt csupán az eredeti jelentés továbbviteléről, és nem a jelentés teljes megváltozásáról van szó. Valószínűleg részben ide vonható a balga(tag) jelentésváltozása a bal és a balog hatására. Az etimológiai szótárak szerint ez szó a bolyong (R. bolyog) ige -atag képzős származéka, és innen érthető a régi nyelvi tévelygő, valamint a nyugtalanul ide-oda járó jelentése (l. TSz.). z azonban kevésbé magyarázza a mai balga; naivan együgyű, dőre, botor (ÉrtSz.) és a helytelenül, az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek (és érdeknek) ellentmondóan gondolkodó, ésszerűtlenül viselkedő, cselekvő (Nszt.), vagyis ostoba, oktalan jelentést, amely már az ómagyar kor elejétől adatolható, 6 valamint a 18. századi meghibbant, eszelős jelentést. 7 A TSz. 5 Hadrovics (1992: 122) a TSz.-t idézve a gyámol-ról is hasonlóan kimutatja, hogy a 17. században igeként is funkcionált a többi -l végű ige hatására: 1621: [az elesettet] gyámolja s fel-emeli (NySz). 6 L u./1448 k.: ſokaktol balkatagnak aloÿtattnek (JókK. 2, 108). 7 L. XVIII. sz. eleje: ha fiát quoque Sub respectu kösvényes, Arenás, Kolyikás, Kaszibás Balgatak Familiaba hazasittya Valaki vagy Leányát a féle Nemzetség közé agya, Consolatioját bizonyosan afféle qualittásokból várja [JHb 17 lótartási ut.]; 1761: Jol ismértem Beutser Pálnét Kováts ar- 92

94 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS ezt a következőképpen magyarázza: A bolyongó és az esztelen jelentések összefüggésére nézve vö. a tévelyeg : téved : tébolyult stb. vagy a kering : kergül : kerge stb. szócsaládot. Az említett szócsaládok is szolgálhattak mintául, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a bal szavunk rossz(indulatú) és téves jelentésének, valamint szócsaládjának (vö. balítélet, balsors, baleset, balértelem, balhiedelem stb.) is része lehetett a balga(tag) jelentésének megváltozásában. Az is lehet azonban, hogy a fenti etimológia nem is jó, és a balgatag-ot inkább a balog-ra kellene visszavezetni (az -atag-gal létrejövő *balogatag második nyílt szótagjának o-ja kiesik, mint sok más szóban). lgondolkoztató ugyanis, hogy a balgatag legkorábbi adataiban az első magánhangzó feltűnő következetességgel a, nem o: 1372 u.: balgatag, balkatagnak, 1416 u.: balgatak, 1566: balgatoc, 1585: balygatag (WUng., balgatag a.), ami teljesen egyezik azzal, amit a bal(og) korai előfordulásaiban is látunk, a nagyon régi legelsőt leszámítva: 1086: Bolug, 1244: Balogh, 1372 u.: bal (WUng., bal a.), miközben a bolyo(n)g első magánhangzója a kezdetektől fogva végig o: 1343:? Bolgokuth, 1552: bolyognak, 1585: bolongozot, 1589: bolgok, 1626: Bolyongoc (WUng., bolyong a.). Az WUng. balgatag szócikkében az első o-s előfordulás csak 1604-ből való: Bolygatag, ez azonban nem ostoba jelentésű, mint az előbbiek, hanem bolyongó; herumirrend, és erre a jelentésre ez a legkorábbi adat. A bal(og)-nak már régebben is lehetett ostoba; gyámoltalan jelentése, erre vall az is, hogy már 1787-ből van adat a balfasz-ra, ennek egyik alakváltozata 1833-ból a Balgasz (WUng., bal- a.), ami nyilván az előbbi hangalakjának a balga(tag) szóéval való kontaminálódása. A hangalaki hasonlóság alapján létrehozott eufemisztikusabb balfácán és balfék nyilván későbbi; mindegyik balgatag jelentésű, csak főnévi értelemben A hangalaki összecsengés hatása a jelentésváltozásra A hangalaki összecsengés által befolyásolt jelentésváltozásra a magyar szakirodalomban a legtöbbször idézett szavunk az iromba, amit már Gombocz (1926/1997) is az otromba szóval való egybecsengése alapján magyaráz. A szláv eredetű iromba melléknév eredeti, a népnyelvben ma is élő jelentése katzengrau, gesprenkelt [ tarka; kendermagos F..] (< szláv jarēbŭ, vö. szlovák jarabý, -á, -é gesprenkelt, fuschrot, orosz rjabyj, rjaboj schekig, blatternarbig ). Az újabb irodalmi nyelvben a hasonló hangalakú otromba, goromba hatására jelentése megváltozott: idomtalan, nehézkes értelemben kezdik használni.»a legelső levélben már ott volt az adió, de rendkivűl iromba betűkkel írva«(az öreg Garamvölgyi tudniillik gith Aszont elméjében olly tébollyodott volt hogy gazdaság follytatására is éppen incapax volt, és kŏvetkezésképpen minekutánna innen ell vitetett volna mind egész haláláig olly balgatag és boldogtalan állapottal viseltetett volna [edesér U; Ks 20. XIV. 10] (SzT.). 93

95 FAZAKAS S Aladár agarának a karmai közé fogta a tollat, s azzal iratta oda a szót) (Jókai, Új földesúr);»leírta a csonakászdal hangjegyeit iromba betűkkel«(jókai, Nemzeti kiadás LXX. 196);»A hajó iromba, hatalmas körvonalai «Napilapból. Vö. Tolnai Ny. XII, , Szendrey Ny. XV. 35 (Gombocz 1926/1997: 189), (vö. Bárczi 1963, Károly 1970, Hadrovics 1992). Az utolsó példabeli iromba jelentésébe pedig már az irdatlan is belejátszhatott, ez utóbbi szónak pedig ahhoz is lehet valami köze, hogy az irgalmatlan-nak is lett ilyen használata: irgalmatlan nagy. Ugyancsak Gombocz hívja fel a figyelmet az iratos, padmaly, ildomos, cinterem, csótár szavak hasonló módon történt jelentésváltozására is. Persze ezek a jelentéssiklások csak szórványosan lépnek fel, s bizonyos fokig félreértésre vallanak, s inkább csak akkor lehetségesek, ha ahhoz a névhez, amely az új jelentést kapja, megelőzőleg nem fűződött határozott értelem (Gombocz 1926/1997: 190). Gombocz megjegyzésének azonban kissé ellentmondanak a fentebb bemutatottak, hiszen ott láthattuk, az irombá-nak is megvolt a határozott jelentése, sőt több nyelvjárás ma is őrzi az eredeti értelmet, illetve ha a szónak előzőleg határozott értelme nem volt, akkor nem beszélhetnénk változásról sem. Az iratos balzsamos jelentésének az eredeti tarka helyébe lépését az ír balzsam szó behatásával magyarázza; a padmaly kezdeti vízmosás; oldalüreg a sírban jelentése a padlás, padolat hatására kap padlás, mennyezet, illetve padló jelentést. Az ildomos régi eszes, okos jelentése az illik, illedelmes hatására tűnt el, illetve változott illedelmes -re. A cinterem-nek is így lett a terem hatására díszterem, lovagterem jelentése is az eredeti temetőkert helyett, míg a csótár a sujtás (l. a sujtár alakváltozatot) miatt kapott sallang, sujtás jelentést a lószerszám, nyeregtakaró helyett. Itt természetesen a népetimológia is nagy szerepet játszott, különösen a cinterem és a csótár esetében. z utóbbiakat Károly Sándor (1970) is idézi a jelentésközeledés, a hasonló alakúság mellé, valamint a jelentéskeveredés kategória tárgyalása során. A 6 5-ös [jelentésközeledés (cinterem) és jelentéskeveredés (csótár)] fejlődés az, amit Gombocz jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján elnevezéssel illet. z a jelentésváltozás típus a mi keretünkben most már jobban megítélhető. Láthatjuk, hogy egyáltalán nem szabályszerű fejlődésről van szó, hiszen ha így volna, akkor a nyelvben tömegével keletkeznének olyan változások, hogy a rokon hangzású szavak átadják egymásnak jelentéseiket, hiszen nagyon sok a rokon hangzású elnevezés: por, bor; gerezd, kereszt; gomb, komp stb. Ha ezek mégsem hatnak egymás jelentésére, akkor ez felhívja a figyelmünket arra, hogy az iromba és otromba, padmaly és padlás jelentésbeli egymásra hatása nem pusztán az alaki hasonlóság miatt történt, hanem egyéb okokból is: az egyik szó jelentésének a nem ismerése mint társadalmi ok például erősen nyomhatott a latban. Az ildomos és az illedelmes nem egyszerűen alaki viszonyban volt egymással: az ildomos-nak eredeti okos jelentése nem áll egészen távol a régi gondolkodásban az illedelmes -től. 94

96 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS rre bizonyság az értelmes szónak régi tisztességes, jó, emberséges jelentése. z utóbbi példa mutatja, hogy a szavak jelentéstörténete a régiek gondolkodásmódjába enged bepillantást, de ugyanakkor ezzel elősegíti más adatok jelentésviszonyainak a megfejtését (Károly 1970: 234 5). A jelentésváltozás, akárcsak a nyelvtörténeti jelenségek általában, nem pusztán egyetlen kiváltó okra megy vissza: bármely változás a nyelvben sokkal komplexebb folyamat, mint hogy azt egyetlen okkal magyarázzuk, és sok esetben nem zárhatjuk ki a hasonló hangzást sem az okok közül ugyanúgy, ahogy a hangalaki egybecsengés sem mindig oka a változásnak még akkor sem, ha lehetséges. A ma gubancos dolgokat kibogoz jelentésű kiköböz alapigéjének eredeti használati köre az erdészethez, iparhoz és a hajózáshoz köthető. A köböz igét térfogat, űrtartalom mérésének megnevezésére használták. 8 Ugyanakkor a (ki)bogoz-nak ritkábban van kibögöz változata is, a bog-nak meg göb, így ezek elég közel állnak hangzásban ahhoz, hogy az egyik jelentése a másikéhoz igazodjon. A negédes melléknév eredeti alakja valószínűleg negedes volt, jelentése a régi nyelvben a szinonimái alapján gőgös, kevély, kérkedékeny, magahitt (a NySz. példáiból), a népnyelvben ugyancsak rátartós, begyes, kényes, büszke, kevély (TSz.); a későbben jelentkező negéd elvonás a negédes-ből. Az eredeti jelentés alapján a szót a szláv negodĕ nem kedvére határozószóból származtattam, amire a belőle képzett negodovati méltatlankodik ige is utal. [ ] A szó nagyon sokáig élt az eredeti jelentésben. [ ] Később az édes hatására egyre inkább vesztett a gőgös jelentésből és a kényeskedő, magakellető, affektáló képzet lett az uralkodó (TSz., Faludi óta) (Hadrovics 1992: 78 9). Az 1399 k. büszke, kevély, majd a 16. században fennhéjázó, nyegle 9 jelentéssel bíró negédes-nek nemcsak a kényeskedő, magakellető, mesterkélten finomkodó értelmét ismerjük ma már, hanem az édes hatására a kedves, udvarias (vö. te sem vagy valami negédes a többiekkel), a túlzottan édes (l. negédes bosszú, negédes élet), illetve az érzelgős (l. hamarosan megszólal negédes hangszerelésben a mennyből az angyal : jelentése is kialakult, amelyet ironikus hangvétellel (is) használunk L. ÉrtSz. köbözés: 1. (rd, Ipar, Ker) Az erdei fák, ill. vmely faállomány, faáru köbtartalmának meghatározása; 2. (Hajó) A kereskedelmi hajók hasznos térfogatának, ill. teherbírásának megállapítása. 9 L. 1561: Illendo dolog hog ebben az Cehbenis az eleb valo es ides vin mesterek Bochwltessenek s az o zoŭakat az koszonseges ce dolgaba mykor zollyak egy mesteris kiŭaltkeppen az iffiw mesterek kozzwl ektelen es alkolmatlan negedes zokkal meg ne Bancha [Kv; ÖCArt] (SzT.). 10 A negéd-ből képzett negédség-nek a fennhéjázás, nyegleség, valamint az önteltség mellett a szerénység értelmét is ismerjük a régiségből. Pl. 1662: Liechtenstein nevű egy nagy herceg embernek vala Ainsgron nevü egy jó falujában nagy gyönyörűségre építtetett majorja, mellyet negéd- 95

97 FAZAKAS S A kufi rcol közösül szavunk kezdetben lesúrol, lekoptat jelentésben élt (vö. (le)kufi rcolja a cipője sarkát: ez mára elavult, de a dél-alföldi nyelvjárásban ismerik és használják a menekül, szökik, elfut értelmét is (vö. Hát të mög hova kufircolsz?: invitelweb.hu/torokat/szavaim/szavaim.html), amely nagy valószínűséggel a sipircel eliszkol igével való egybecsengése alapján kaphatta a nyelvjárási jelentését A továbbiakban idegen nyelvi példákon mutatom be a hangalaki összecsengés hatását a jelentésváltozásra. A régi angol nyelvben a latinból származó obnoxious egyik jelentése gyengélkedő, beteges, gyenge volt. Azonban a noxious ártalmas, kártékony szó hatására 1670 k. jelentése visszataszító, kellemetlen, ellenszenves ; illetve undorító, ocsmány, ronda lett ( és vö. uni-due.de/sh/sh_change_semantic.htm). A mai angol beszélők nagy része számára a fl aunt és a fl out szavaknak ugyanaz a jelentésük. A fl aunt kezdetben fitogtat, kérkedik, henceg jelentéssel bírt, míg manapság mindinkább csúffá tesz, kigúnyol, sérteget értelemben használják, akárcsak a fl out igét ( flaunt?s=t). Fischer és Nänny (1999) a holland gijzelaar túsz szót hozza fel példának a hasonló típusú jelentésváltozásra: a szavak jelentésének változását befolyásolhatja a formai hasonlóság, bár ez ritkábban történik meg. gy példa a jelentésváltozásra a holland gijzelaar túsz szó (egyes beszélők számára még a martelaar mártír is), amely elszenvedő értelmű főnévből cselekvő értelművé vált. Tehát a gijzelaar sok holland beszélő számára inkább a túszejtőt jelenti, mint a túszt, és a martelaar inkább a kínzó személyt, mint a megkínzottat. z a wandelaar, moordenaar, goochelaar stb. (vagyis aki jár, öl, csal, manipulál ) szavakban is megtalálható gyakoribb és még mindig produktív minta analógiájára történt. 11 A francia szakirodalom egyik legtöbbet idézett példája a hangalaki összecsengés okozta jelentésváltozásra a souffreteux szó története. [ ] a souffreteux szó, amely a régi franciában nyomorgó, ínséges, vmit nélkülöző jelentéssel bírt, kapcsolatba került a souffraite ( nélkülözés, hiány, ínség, nyomorúság ) főnéven ke- ségbül az herceg csak annak tart vala, de olly friss pompás vár- avagy kastélyformában építtetett ház és lakóhely mind majorjával, kertjével, nem lehetne olly fejedelmi méltóságos herceg ember, ki gyönyörködve nem lakhatnék benne [SKr 259] (SzT.). 11 [ ] a sameness in form may influence a word s meaning, but this occur less frequetly. An example is the change in meaning in the Dutch word gijzelaar hostage (for some speakers even in martelaar martyr ) from a passive to an agentive noun. Thus gijzelaar for many speakers of Dutch refers to the hostage taken rather than to the victim, and martelaar to the torturer rather than to the one tortured. This has happened on the analogy of the more frequent and still productive pattern, wandelaar, moordenaar, goochelaar etc. (i.e. the one who walks, murders, juggles ) (Fischer Nänny 1999: xxi). 96

98 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS resztül a souffrir [ szenved ] igével, és a beteges, gyakran betegeskedő jelentést kapta. 12 Lerch (1947) nyomán Condeescu (1973: 60) utal a frank nyelvben az 5 9. században a marrjan zavar, zavarba jön; felkavar feldúl; háborít, háborgat szó jelentésében végbement változásról. A frank szó jelentésére a római germán együttélés alatt kialakult kétnyelvűség következtében hatott a közlatin maerĕre (~maereo) szomorkodik, búsul; gyászol, így a későbi marrir hangalakra változott szónak a sújt, gyötör, pusztít mellé az elszomorít, megszomorít jelentése is kialakult. Vincent Nyckees (1998) Ullmann (1969) elméletével némileg vitázva hozza szóba a forain szó jelentésváltozását. Ullmann szerint a latin foranus szóból eredő forain kezdetben idegen -t jelentett (ez őrződött meg az angol foreign szóban is), azonban a marchand forain idegen árus szókapcsolatban a foire vásár szóval való hangalaki összecsengés a forain jelentésének megváltozását idézte elő ( vásári ). Nyckees viszont úgy látja, hogy a formai hasonlóság csak kedvezően befolyásolt egy olyan jelentésváltozást, amely nélküle is végbemehetett volna. 13 A régi román nyelvbe a törökből került be a beșleagă az elit lovasság feje; határvédelemnél szolgáló török tiszt szó. Idővel miután a társadalmi helyzet is megváltozott a szó magatehetetlen és csúf öreg, valamint buta, ostoba személy jelölőjévé vált. Puşcariu a szó jelentésváltozását azzal magyarázza (Puşcariu ed. 1913), hogy a lovasságnál a magas tiszti funkciót általában idős személyek töltötték be, így ironikusan kezdték el használni az idősebb férfiakra a beşleagă szót. Azonban, aki idős, az nem feltétlenül magatehetetlen, csúf vagy buta, ostoba. Şăineanu (1929, 1887/1999) a jelentésváltozást a bleg, bleagă buta, ostoba, valamint a babalâc öregember szóval hozza kapcsolatba (vö. még DR; Popescu 2014). A boşorog vén trotty szó is belejátszhatott a jelentésváltozásba. Péter ihály hívja fel a figyelmet egy némileg ehhez hasonló jelentésváltozásra, amely az oroszban ment végbe: Feltehető, hogy az eredetileg torma jelentésű orosz хрен szó pejoratív értékelésű vénember jelentésének kialakulásában az [ ] említett хрыч [ vénember ] szókezdő mássalhangzócsoportja is szerepet játszott (Péter 1991: 72). 12 [ ] le mot souffreteux, qui en ancien français signifiait «indigent, miséreux, privé de» et se rattachait au sub stantif souffraite («privation, manque, disette, misère») s est trouvé rapporté au verbe souffrir et a pris le sens de «d une santé fragile, souvent malade» (Nyckees 1998: 125). 13 Ullmann parle pour ce mot de confusion sémantique due à la similarité des noms et s il admet que le lien sémantique entre l idée de «marchand» et celle de «foire» a pu faciliter le transfert, c est la similité phonétique avec foire qui représente à ses yeux le facteur décisif [ ] Nous développerions plutôt une analyse inverse: la ressemblance formelle n a fait que favoriser un changement de sens qui aurait pu se produire sans elle (Nyckees 1998: 129). 97

99 FAZAKAS S Az idegen nyelvi példák után a magyar szlengből is hozok fel példákat, hiszen a jelenség ma is megfigyelhető. Sáfár Ádám (2013) idézi a Kontroll című film egyik párbeszédéből: i a görgés, Béla bátyám? A görgés itt helyzet jelentésben szerepel, az ugyancsak szlengbeli dörgés helyén, tehát a két szó összecsengése váltja ki az alkalmi jelentésváltozást. Nem tudjuk, megszilárdul-e ez a jelentés, hiszen a szleng szavai a többi regiszterben használt szavakhoz képest nagyon gyorsan változnak mind alakjukat, mind jelentésüket tekintve. A ikkamakka szó eredetileg Lázár rvin egyik mesefigurájának neve (nyilván a macska szóból kiindulva, hiszen ez a szereplő egy macskaforma kis figura ), a szó feltűnően finnes hangzása alapján azonban a szlengben a mikkamakka már finn személy/férfi jelentésben használatos ( showslang.php?slang = mikkamakka). z azért érdekes eset, mert itt a jelentésváltozást nem valamely konkrét magyar vagy finn szó hangalakjával való hasonlóság váltja ki, hanem a hangzásbeli összbenyomás az, ami asszociálja úgy általában a finn beszédet, és ebből lehet eljutni egy sajátos metonímiával a finn ember jelentéshez. A zenészszlengben a dzsunga a kemény zenét jelzi (az angol zenei szlengből, vö. chunga dirty jazz ), a börtönszlengben pedig börtönőr, nagydarab, faragatlan fickó jelentésű. Újabban több mint valószínű a csúnya hatására csúnya, visszataszító külsejű jelentésben szerepel (L. Nem olyan dzsunga Kovi nője, de szerintem te bottal sem nyúlnál hozzá ; lég dzsunga az új inged, tesó : blog.hu/2008/09/06/dzsunga) ivel a szó nemcsak a csúnya szót idézi fel bennünk, hanem a dzsungel-t is, az összevisszaság, kuszaság jelentése is kialakult: arhaság az, miszerint Hendrixet féltékeny irigység fogadta (lelki dzsunga) volna Londonban ( 3. Következtetés A felsorolt adatokból látszik, hogy a hangalaki összecsengésnek talán nagyobb szerepe van a jelentésváltozásban, mint eddig gondoltuk volna. Ugyanis nemcsak a hangalakok változásában van szerepe a paronimáknak, és nemcsak a motiváltság kialakítását szolgálhatja a hangalakok megváltozása, hanem a fordított jelenség is ugyanolyan gyakori: a különböző jelentésű, de az alakilag részben összecsengő szavak is hathatnak úgy egymásra, hogy egyikük hangteste sem változik, ám az egyik jelentése igen. z a jelenség legtöbbször a jelentésbeli érintkezéssel is összefügg, és a változás akkor is létrejöhet, ha nincs hasonló szemléleti háttér, hasonló hangulat. bben az esetben az eredetitől teljesen eltérő új jelentése alakul ki az érintett szónak. 98

100 HANGALAKI ÖSSZCSNGÉS ÉS JLNTÉSVÁLTOZÁS HIVATKOZÁSOK Bally, Charles Traité de stylistique française I II. Librairie Georg, Genève Paris. Bárczi Géza A magyar nyelv életrajza. Gondolat, Budapest. Bencze Lóránt Ikonikus, kognitív és szisztematikus grammatikai hangsúlyok a magyar nyelvtanban. Hungarológiai Ismerettár 8: epa.oszk.hu/02400/02425/00005/ pdf/ PA02425_ HungarologiaiIsmerettar_1990_8_022_029.pdf Condeescu, Nicolae N Traité d histoire de la langue française. ditura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti. Dauzat, Albert Les Patois: volution Classifi cation Étude Avec 7 Cartes. Libraire Delagrave, Paris. DR = Ciorănescu, Alexandru (ed.) Dicţionarul etimologic român. d. Universidad de la Laguna, Tenerife. ÉrtSz. = Bárczi Géza Országh László (szerk.) A magyar nyelv értelmező szótára I VII. Akadémiai Kiadó, Budapest. WUng. = Benkő Loránd (főszerk.) tymologisches Wörterbuch des Ungarischen I III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fischer, Andreas What, if Anything, is Phonological Iconicity? In: Fischer, Olga Nänny, ax (eds.): Form iming eaning. John Benjamins, Amsterdam Fischer, Olga Nänny, ax Introduction. Iconicity as a creative force in language use. In: Fischer, Olga Nänny, ax (eds.): Form iming eaning. John Benjamins, Amsterdam. xv xxxiii. Gombocz Zoltán 1926/1997. Jelentéstan és nyelvtörténet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hadrovics László agyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hristea, Theodor Paronimia şi atracţia paronimică în limba română. Limbă şi literatură. 1978/1: Hristea, Theodor L étymologie et ses rapports avec l attraction paronimique. In: Lupu, Coman Renzi, Lorenzo (eds): Studi rumeni e romanzi. Unipress, Padova Károly Sándor Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lerch, ugen Germanische Wörter im Vulgärlatein? Germanische Forschungen, t. XL, 1947, fasc. IV Nszt. = Itzés Nóra (főszerk.) A magyar nyelv nagyszótára II. TA Nyelvtudományi Intézet, Budapest. Nyckees, Vincent La sémantique. d. Belin, Paris. NySz. = Szarvas Gábor Simonyi Zsigmond agyar nyelvtörténeti szótár I III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Péter ihály A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Tankönyvkiadó, Budapest. Popescu, Raluca voluţia semantică a unor cuvinte turceşti: degradare semantică. societatesicultura.ro/2014/05/evolutia-semantica-a-unor-cuvinte-turcesti-degradarea-semantica Puşcariu, Sextil (ed.) Dicţionarul limbii române. Tom. I. A B. Librăriile SOCC & Comp. şi C. Sfetea, Bucureşti. Sáfár Ádám Az argó nyelvezet fordítása a fi lmszinkronban. prez/safar_adam.pdf Sava, aria Atracţia paronimică vs. etimologia populară. Atheneum

101 FAZAKAS S Şăineanu, Lazăr Dicţionarul universal al limbei române. d. a VI-a. d. Scrisul românesc S.A., Bucureşti. Şăineanu, Lazăr 1887/1999. Încercare asupra semiologiei limbei române. Studii istorice despre tranziţiunea sensurilor. d. de Vest, Timişoara. SzT. = rdélyi magyar szótörténeti tár I XIV I VIII. főszerk. Szabó T. Attila, I IV. Kriterion, Bukarest; V VIII. Akadémiai Kiadó Kriterion, Budapest Bukarest; IX XI. főszerk. Vámszer árta, Akadémiai Kiadó rdélyi úzeum-gyesület, Budapest Kolozsvár; XII. főszerk. Kósa Ferenc, Akadémiai Kiadó rdélyi úzeum-gyesület, Budapest Kolozsvár; XIII XIV. főszerk. Fazakas mese, rdélyi úzeum gyesület, Kolozsvár. TSz. = Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Ullmann, Stephen Semantics. An Introduction to the Science of eaning. Blackwell & ot, Oxford. Ullmann, Stephen Précis de sémantique française. 4e éd., A. Francke, Bern. Zolnai Béla Nyelv és stílus. Gondolat, Budapest. Zolnai Béla Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Gondolat, Budapest. SUARY Phonemic Resemblance and semantic changes Phonemic resemblance plays a more important role in language than one may have recognised since Saussure. Semantic changes governed by phonemic resemblance could be interpreted as a type of iconicity. In most of the cases, the phonemic resemblance of word-endings influences semantic change. However, the history of Hungarian language provides examples that show the semantic change influenced by the phonetic expressiveness, likeness of words. The most interesting semantic changes occur when the original meanings of two words are not similar, but due to a phonemic resemblance their meanings start to converge. (.g. today s meaning of the Hungarian word iromba ungraceful, unwieldy is due to the phonemic resemblance to the word otromba charmless, blatant, its original meaning was varicoloured, piebald ). The paper shows that this type of semantic change occured not only in the past of the Hungarian language, but today it influences the semantic change of slang lexemes. nglish, French, Russian and Roumanian examples are used to demonstrate that this type of change is not confined to Hungarian. Keywords: phonemic resemblance, phonaesthesia, associative iconicity, semantic change, analogy, motivation

102 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A KÖLTŐI ŰALKOTÁSBAN

103

104 SZŰCS TIBOR Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék, Pécs Stilisztikai és fordításkritikai esettanulmány a hangalaki motiváltság szövegszintű kiteljesedéséhez Kivonat: Az esettanulmány az analóg kódolású nyelvi jelek tipológiájából indul ki, és a fonológiai motivációt állítja a középpontba. Öt magyar vers kiemelt kulcssorainak költői példáin mutatja be az alliteráció és a hangszimbolika természetét, illetve jelentőségteljes összefonódását, együttesük különféle intenzitású megvalósulásának viszonyulását a szöveg egészéhez és annak képi világához. A tanulmány éppen ebben a szintézisben, tartalom és forma egységében láttatja a szövegszintű relatív motiváció poétikai hatását. A megközelítés ezen kívül az egyik vers esetében német és olasz fordítások példáin is illusztrálja az említett egység érvényesülését. A párhuzamos fonostilisztikai elemzések a kontrasztív nyelvészet és a fordításkritika szempontjait együtt mozgósítják, és közös tanulságokkal szolgálnak. Kulcsszavak: relatív motiváció, fonostilisztika, hangszimbolika, kettős kódolás, fordításkritika 0. Kiindulásul csupán felvillantom, hogy a saussure-i nyelvi jel alapvetően önkényesnek (motiválatlannak) tartott természetével szemben, az ilyen hagyomány alapján tehát ideálisnak vett digitális kódolású szimbólum ellenpólusaiként, az analóg kódolású ikonikus és indexikus jeltípusok hordozzák a motiváció sajátosságait (a közismert peirce-i felosztás értelmében). 1. egközelítésemhez rávezetésként emlékeztetek még arra, hogy időközben többen is különféle rendszerező áttekintést nyújtottak a nyelvi jel relatív motiváltságának típusairól feltárva megnyilvánulásaikat a mindennapi nyelvhasználat egyes szintjein. gazdag szakirodalmi háttér alapján ezeket magam egy olyan felosztásban kísérelem meg szintetizálni, amely elkülöníti a hangzó és a jelentéses réteg között eleve absztraháltabbnak bizonyuló szerkezetes egységeket, illetve kiemeli ezek együttesen hármas nyelvi dimenzióját, ugyanakkor számol a nyelvi szinteződéssel is. Tehát a motivációs jelenségek szisztematikus megragadását a következőképpen tekinthetjük át az idevágó elképzelések bizonyos ötvözetében: 103

105 SZŰCS TIBOR (a) a hangzó beszédben a szegmentumok fonetikai, illetve fonológiai szintű sajátosságaiban (hangutánzás, hangulatfestés, indulatszavak stb.) a szupraszegmentális rétegben (prozódiai jegyek) (b) a nyelv szerkezeti formáiban morfológiai képletekben (a komplex szóalak transzparenciája) szintaktikai sorrendiségben (a mondat szórendje, a szöveg mondatrendje) (c) a jelentésstruktúrákban (az átvitt jelentések levezethetősége, illetve visszavezethetősége): konnotáció; metafora, metonímia z a felosztás tehát azt kívánja együttesen érzékeltetni, hogy milyen fontosabb típusokban telítődnek funkcióval a digitális elvű, szimbolikus típusú nyelvi jel önkényességének elvét viszonylagossá tevő motiváció esetei, hogyan járulnak hozzá a hangzás kifejező hatásaihoz, a nyelv képszerűségéhez, a szókészlet transzparenciájához, a különféle léptékű szerkezetek átláthatóságához. A motiváció e viszonylagosságát pregnánsabban kiemelve és egyben a költői nyelvhasználat bevonásával az alábbi felosztáshoz juthatunk: (1) elsődleges (közvetlen) motiváció: fonetikai-fonológiai motiváció (hangutánzás, hangulatfestés) (2) másodlagos (közvetett) motiváció: (a) fonológiai motiváció (hangszimbolika) (b) szupraszegmentális motiváció (prozódia, deklamáció) (c) szerkezeti motiváció morfológiai motiváció (a komplex szóalak transzparenciája) szintaktikai motiváció (a mondat szórendje, a szöveg kompozíciója) (d) szemantikai motiváció (az átvitt jelentések levezethetősége, illetve visszavezethetősége): konnotáció, metafora, metonímia iként említettem, az egyébként is gazdag idevágó szakirodalom különféle értelmezések és meghatározások alapján többféleképpen rendszerezi a nyelv fenti motivációs jelenségeit, többféle osztályozással is szolgál (pl. Bencze 1990, 1996: 53 66; Bouissac ed. 1986; co 1972: ; Fónagy 1977: , 1999; Károly 1970: 77 91; Lyons 1980: ; artinet Hg. 1973: ; artinkó 1954/2001: ; Szili 2009; Ullmann 1967: 86; Wright 1976). Az előzőekben csupán megpróbáltam ezeket közös nevezőre hozni. A felsorolt nyelvi motivációtípusok szakirodalmi megítélése nagyjából egységes a motiváció viszonylagosságának hangsúlyozásában, mégpedig a relativitás két értelmében is. z egyfelől megszorítást, a diszkrét-digitális elv elsődlegességének el- 104

106 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... ismerését jelenti, másfelől olyan analóg kontinuumnak a föltételezését, amelyet fokozatok, átmenetek, vegyes formák és szimbiózisok alkotnak. nnek a holisztikus jellegű folytonos tartománynak az ellenpólusa a szegmentáltság tagolódó megszakítottságának alapján működő, szembenállásokba rendeződő nyelvi létforma, s termékeny együttesük működteti a nyelv, illetve a beszéd kettős kódolását (Fónagy 1966). A fentiek szellemében láthatjuk tehát, hogy éppen a kettős kódolás képes a nyelvet minden tekintetben árnyaltan működő jelrendszerré tenni (a poétikai és esztétikai funkciók igényeit is messzemenően támogatva). z a kettősség mindazonáltal ellentmondásokkal terhes (de talán éppen ettől termékeny és telített) egységet képvisel. A fenomenológia szintjén ha például a művészi nyelvhasználat mélyértelműen talányos (nyitottan többértelmű) szimbolikus konnotációit hordozhatja, s amikor a tudattalanból merített ezoterikus etimológia jelképeit mozgósíthatja a felködlő ősi egység transzcendens ideája szembesül a mindent megosztó tagolás kettősségének evilági princípiumával (vö. Bencze 1996: ; Thienemann 1967). 1 Az irodalmi nyelvhasználat szövegvilágában kifejezetten egymásnak feszül a nyelv kettős tagolású (és az oppozíciók megszakítottságában működő) építkezése mint kon-strukció és a teljesen más természetű, nyitott (és kitöltetlen változóinak kontinuitásában működő) művészi (képi) kom-pozíció befogadást irányító, domináns jelentőségteljessége (vö. Horányi 1990). 2. Az előadás témájának megfelelően a továbbiak középpontjában a szépirodalmi szöveg szintjén poétikai funkcióval (Jakobson 1972) kiteljesedő motiváció áll, vagyis a (komplex) nyelvi jel motiváltsága, illetve remotivációja mint tartalom és forma egysége a művészi nyelvhasználatban. A tartalom forma egység tehát így a szövegszintű komplex jelviszony motiváltságával összefüggő szemiotikai-poétikaistilisztikai jelenségként fogható fel. bből a szempontból dinamikus kérdésként, mégpedig a motiváció demotiváció remotiváció folyamatszerűségében vetődik fel az egész jelenségkör, s az említett egységben eleve létrejövő motiváltsággal együtt még a mindennapi nyelvhasználatban demotiválódott kapcsolatok remotivációja is jellegzetesen bekövetkezik a művészi nyelvhasználatban (Fónagy 1966, 1972). gyébként is éppen a költői szöveg szintjén teljesedik ki legelevenebben a komplex nyelvi jel (Petőfi 2004) jelentői és jelentettjei között tetten érhető motiváció. 1 A szimbólum szó eredeti görög értelme szerint például arra a régi szép szokásra emlékeztet, amelynek keretében az újra találkozó barátok örömmel összeillesztik az elválásukkor kettétört agyagcserepet az egység jegyében; ezzel szemben az ellentétes póluson a diabolikus sátáni-ördögi tagadása a szétválasztást képviseli a kettősség szolgálatában (vö. Wittstock Kauczor 1979: 19). nnek fényében egyébként tudománytörténetileg a sors iróniája, hogy a szimbólum mint jeltípus (a motivált ikonnal és indexszel szemben) ma éppen az önkényes jelre vonatkozó terminus a szemiotikában (Peirce nyomán). ásfelől a világ nyelvi vetülete kapcsán megfogalmazódó szállóigévé vált wittgensteini kétségek nyilvánvalóan az egyértelmű kifejezhetőség határait, korlátait nagyítják fel. 105

107 SZŰCS TIBOR Költői és versfordítási példáim kapcsán főként a hangalaki motiváltságra összpontosítok, de éppen az imént említettek egészlegességének jegyében tanúi lehetünk ennek a többi síkkal tipikusan összekapcsolódó és így összeadódó megnyilvánulásainak is. Hiszen egy műalkotásban, amelynek költői világában minden mindennel összefügg, éppen nem véletlenszerű, hogy több tényező egymást erősítve és kiemelve közös stílushatás és értelmezés felé mutat. indehhez természetesen már számolunk a költői szöveg hangzásvilágának további sajátosan motivált tényezőivel (fonostilisztikai többletjelenségeivel) is: a fonémaarányokkal és hangkapcsolatokkal (alapvetően az eufónia kakofónia vetületében), a hangszimbolikával, az alliterációval, a rím jellemzőivel (képletek, mélység, változatosság szerint), valamint nyilvánvalóan a metrummal és annak a prozódiához simuló deklamációjával. Választott példáim a zenei és képi stíluseszközök gyakori együttműködéséről tanúskodnak a hangzó és képi ritmus váltakozásainak összhangjával. Öt költeményből emelek ki olyan verssorokat, amelyek a mindenkori kompozícióban betöltött kulcsszerepű jelentőségüknél fogva igen pregnáns sűrítésben mutatják az egész vers képi és hangzó világának adott szövegszervező dinamikáját, a váltakozások együttes ritmusát. A versek alábbi sorrendjével egyben azt is jelezni kívánom, hogyan fokozódik a válogatás sorozatával együtt az ezúttal főként a hangszimbolika és az alliteráció együttesében vizsgált hangzás jelentős szerepe, a zeneiség részaránya a képi világhoz viszonyítva. gészében pedig az a benyomásunk támadhat, hogy a szöveg szintjén motivált tartalom forma egység általuk megduplázódik: szűkebben a meghatározó képi világ tartalma ölt testet egy-egy adekvát hangzó formában, míg tágabban természetesen együttesükben ölt formát egy másként kimondhatatlan tartalom Turcsányi lek: ngedd meg, hogy visszaszaladjak lsőként egy kevésbé ismert versnek, irodalmunk valahogyan rejtekhelyre elgurult gyöngyszemének példáját veszem. Ég és föld, a kozmikus természet és a magányos ember gyújtó találkozásának ködös, sejtelmes kibontakozását idéző első képé ben ismétlődések léptetnek fölfelé. A második kép indítása lehozza a csillagoktól a fákon át emberi kézbe és zsebbe a talált kincset, amely a földi út hatására nyomban fájón elveszett kincs lesz. Olyan egész világot érő azonban, amelyért érdemes viszszafordulni az otthonos közelségből az idegen távolba, a szerelmes csókjától a hold öleléséhez: egyben az utolsó verssortól az elsőhöz, mindennek kezdetéhez. intha a költői én a metanyelvi szint értelmezésében a szöveget is legszívesebben újrakezdené. A képi és zenei réteg egységét, magasabb szinten pedig egyben az egész szöveg motiváltságát sűrítetten jeleníti meg a kompozíció kitüntetett szöveghelye: 106

108 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... Hazáig hoztam ezt a kincset, Itt vettem észre csak, hogy nincs meg. A motívumszerűen ismétlődő csillag-metafora cs-je halmozódik itt, ahol a két (irreális és reális) létszféra találkozik, s itt a döbbenet pillanata, amikor kiderül, hogy ami a fantasztikumban volt, az a valóságban már nincs, miközben váltás történik a dimenzionális képmozgásokban is: ezt megelőzően vertikálisan föl le, aztán pedig horizontálisan előre vissza irány mentén. A sorpár e fordulatos helyzetét kiemeli a pregnánsabbá váló ritmus mellett a cs-halmozás környezetében fölerősödő h-alliteráció, illetve szó belseji z-halmozódás. llentétüket a zöngésségi oppozíció is megerősíti, miként a kincs nincs jellegzetesen kosztolányis rímhelyzete a létgazdagság és a hiányérzet szembenállását. Így válik egyben még hangsúlyosabbá az ezt követő út-metafora elvontsága a ténylegesen bejárt út konkrétságához képest, miközben az út egy-egy denotatív és metaforikus jelentésének e feszültségét egybevillantásukkal még közeli rímhelyzetük is kiemeli Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet A költői képsort átfogó kompozíció mozgásélménye, a stilizáltan egyszerűvé csiszolt lírai tömörség sűrített jelképrendszere mögött fölsejlik a végső létértelmezés különleges mélysége, amely a felszínre jutva a szöveg szerkezetében, a képek építkezésében bontakozik ki. A vers szervező elve az ismétlődő ellentétre épít, s ez főként éppen mozgásában ragadható meg: a dominánsan függőleges irányú (le föl) mozgás az elmúlással lemerülve végül vízszintes átkeléssel oldódik fel a képi világ folytonos villódzásának lezárásaként. záltal dinamikus kereszt alakzat rajzolódik ki a versben. nnek összhatását erősítve nyelvünk lehetővé teszi a költőnek az ismétlődő kérdő névmás változatos szórendi elhelyezését is: sorjában szinte felváltva mintegy mozgó chiazmusként hol a tagmondatok élén, hol beljebb, vagyis a szerves építkezés jegyében kibontakozva, hiszen a kompozíció egészét meghatározó kereszt alakzat így a részletekben, kicsiben többször is megismétlődik. A rendkívüli tömörségre jellemző, hogy soronként vagy sorpáronként teljesedik ki egy-egy ellentétes kép két pólusa, s ezek rendre építkezve követik egymást. A szimbolikus tömörség felsőfokát jeleníti meg a fent említett kereszt alakzatot képileg is felidéző kulcssor, amelyben a teljes Biblia két fő szövetségi jelképe, az ótestamentumi szivárvány és az újszövetségi feszület sűrűsödik össze az egybevillantásban. z az igen telített és dinamikus kép: Ki feszül föl a szivárványra? 107

109 SZŰCS TIBOR A fölemelésben egyesülő két biblikus szimbólum a versvilág szerves építkezésének jegyében kicsiben tartalmazza a nagy egész kereszteződő kompozícióját. zt a képi síkkal együtt a hangzó szint is mutatja a hanghalmozásban: az itt egy sornyi hangszimbolikus halmozódási tendencia a jelentés-összefüggéseket generáló alliterációk szó belseji kiegészülésében, kiteljesedésében ölt testet az f sz f sz kereszteződve ölelkező sorozatában. (Hasonló képi és hangzó hatású, de ellentétes értelmű, illetve paradox vetületű a szintén fölemelő képben jelentkező kemény alliteráció: káromkodásokból katedrálist.) A költemény világa az ellentétes részekből teljességet teremtve, a jó és a rossz szükségszerű egységét kikerekítve mindvégig az embert állítja a középpontba: ő a képek megnemesített alanya, aki összeköti a pozitív és negatív pólusokat, az ő állítmányai egyesítik a világot imádatban, teremtésben, megváltásban, együttérzésben, szenvedésben, gondviselésben, értékőrzésben, a szeretet ösztönében. zt az ívet fogja át a képsorozatban a lírai én végig fenntartott kérdő modalitású (ki?) alanyiságának (én) ismétlődése, s a sorjázó ellentétes képpárok mélyszerkezetéből végül a felszínre bukkan mindennek az eredője, az átmentendő Szerelem. Visszafogottan tompa páros rímek (asszonáncok) és áthajlások ellensúlyozzák a hangzásban finoman a képi-szerkezeti ismétlődések felfokozott elvont ritmusát. A kompozíció kiegyensúlyozottságára jellemző még az is, hogy a középső három áthajló sorpárt szimmetrikusan zárt keretbe foglalja a lemerülés képéhez kapcsolódó kérdéssor kezdő és záró szakasza. zt a zárt nyugalmú szerkezetet azonban végül transzcendensen nyitottá alakítja a záró kép sorpárjának áthajlása, a lemerülésnek távlatot adó túlsó part végső talánya József Attila: Gyermekké tettél A költőre jellemző módon ebben a szerelmi vallomásban is az anyai szeretet régtől gyermekien fájdalmas hiánya visszhangzik. A költemény szemantikailag legsűrítettebb kulcsszava az üresség, amely elvont képi síkon kontrasztos chiazmus-szerkezettel ebben a sorban ki is van mondva: alattam kő és üresség fölöttem. A kereszteződő térbeli ellentétesség idézett képében szembesülő keménység és űr e negatív élménye hasonló hatású felfokozott sűrítéssel a vers zenei síkján már néhány sorral korábban megjelenik a hiány másik kulcsszavával, mégpedig a vers hangzásképéből feltűnően kihallatszó sor alábbi expresszív, igen eleven képet megjelenítő hasonlatával: Hiányod átjár, mint huzat a házon. Az ebben a szinte pontosan középső sorban sűrűsödő h-alliterációban hangmetaforaként az üresség sóhaját halljuk. Az egész versszöveget tekintve ezzel kulcssornak érzékelhetjük, hiszen abban végig ott lappang a h, s ekként a halmozásos tenden- 108

110 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... cia egyértelműen gazdag hangszimbolikára vall. A leginkább kihallható összecsengés indítója az első és második sorban áthajlással felhangzó panasz hiába szava, amely a hiányod jelentésmezőjét már előrevetíti. távoli alliterációt egyben figura etymologica hitelesíti, amelyben a hi- gyök (régi hiú híja üresség szavunkból) remotiválódik, a jelen kontextus konnotációjában megeleveníti a szemantikai összefüggést. A többi szókezdő h rejtettebb távoli alliterációként hat (harminc, hozzád, halni, hisz), s a kifejező hanghalmozást néhány szóbelsei h is erősíti még mindez ráadásul a költői üzenet, illetve annak értelmezése szempontjából meglehetősen hangsúlyos jelentésmozzanatok szavaiban (ülhetek, éhezem, meghallgattál, lehet, alhatnék). Bár a magyar költészetben a h általában a hangérzékből eleve következő leheletnyi könnyedség, finomság hangszimbolikáját szokta kiteljesíteni, itt inkább az egyébként ugyancsak az artikulációs hangélményből is fakadó űr asszociációjával telítődik. indazonáltal itt mindkét jellegében még párhuzamos hangszimbolikai vonulatok, illetve alliterációk mint kontrasztok is kiemelik érvényesülését. Hangzó ellenképeként egyrészt a szintén sűrűsödve végigvonuló t és k zöngétlen, kellemetlen keménysége emeli ki szintén hangszimbolikai tendenciájával (csikorgó télen át a kín, löknek, tartalak, összetörték, elakadt, kérlelhetetlen, alattam kő), sőt esetenként ugyancsak alliterációs közvetlen közelséggel (kutya a kölykét, távozzon tőlem, kivert a küszöbön). ásrészt ellentendenciát képvisel a z telt zöngés zengésének halmozódása, amely kifejezetten ellentétet kiemelő hatással sűrítetten jelenik meg a kulcssor rendkívül érzékletes hasonlatának képi rétegében (a huzat a házon egymást követő váltakozásában), s komor hangzását a sorban domináns mély magánhangzók is csak fokozzák. z a z-ellenpont is végigvonul a versen: hasonló váltakozásban (hozzád, éhezem) és önállóan egyaránt (zudítja, zörgetek; fázom, foglalkozz, távozzon). gészében tehát a h-üresség kontrasztos halmozása, sűrűsödése hangszimbolikailag is hitelesíti a nélküled üres a ház konnotációját. További fonostilisztikai kontrasztot jelenítenek meg a Hiányod átjár, mint huzat a házon veláris sorral párhuzamosan feltűnő palatális sorok, illetve soron belüli hosszabb hangzásegységek: Gyermekké tettél; nem ülhetek veszteg; tess, nézd éhezem; s én mindent elejtettem; Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; Sok ember él, ki érzéketlen, mint én. gyébként pedig a szövegben kiegyenlítetten váltakoznak a mély és a magas szakaszok, így tehát még inkább kitűnik az említett hangrendi szembenállás. indez egészében összhangban áll a képi sík feszült váltakozásaival, amelyben a megnyugvást kereső ellentmondások, a biztonságra vágyó költői én élményei sorjáznak. 109

111 SZŰCS TIBOR 2.4. Weöres Sándor: Bolygó zápor rendkívül sűrített versvilágban egymásba ölelkezik föld és ég: a fentről érkező eső földi látványáról máris újra fölemelkedik a tekintet az égre, amelynek halvány felhős környezetéből kisugározva végül kontrasztos színesség pompázik a zárlatban: kivirul a ragyogó szivárvány A költői képben ekként fent egybemosódik az égi jelenség virulása és a lenti természeti világ (fű, fa) virágzása (a magyar etimológiai összefüggés költői hitelesítéseként is), s e fent lent egyesülésben kiteljesedik az imbolygó bolygás mozgásképzete. A hangzás felfokozott érzékletességgel alájátszik ennek a dinamikus mozgásélménynek mind hangszimbolikájában, mind rímhelyzeteiben lüktető váltakozásaival. Az előbbit illetően egyrészt a táncos bolygást a felvillanó képeken túl még a hangszerkezetben is érzékeltetve (a rövid sorok palatoveláris váltakozásával és kereszteződésükkel, középen az első hosszú sor kiegyenlítetten keretes hangrendjével (veláris palatális veláris sorrendű dominanciával), másrészt b p b, r l r l, s h f s f sorozatokban, h g/k váltakozásokban, ugyancsak kereszteződő s/f-alliterációkban (és ezen belül a lenti-földi fű fa összekötő alliterációjával), n/ny-halmozással. A rímképletben pedig a rövid sorpárok közeli rímein (-or/-ol; -ány/-án) átívelő hosszú sorok távolságot áthidaló, a lent fent oppozícióval jelentőségteljesen érvényesülő fa ágán szivárvány egyesítő összecsengéssel, amelynek közvetlen előkészítésében még a köztes sorpárok hasonló n/ny váltakozása is összekötő szerepet játszik. A szivárvány összekötő íve így még a versforma képi és zenei rétegében is megjelenik. A könnyeden és táncosan lágy légiesség (l) és suhanás (s) kontrasztjaként végül az utolsó sor kiemelkedik hangzatosságával, pregnáns zárlatot nyújtó tagolt ritmikájával, a forgást állítmányban, jelzőben és alanyban egyaránt kikerekítő r-dominanciájával. A bolygó és a ragyogó jelzők pedig képszerűségükben is (a zápor-tól a szivárvány-ig), hangzásukban is egymásra rímelve keretbe foglalják az ívelést: Bolygó zápor libben, táncol, suhog a fü sürüjén, fa ágán. Kéklő halvány felhők alján kivirul a ragyogó szivárvány. Íme, mennyi egy irányba ható képi és zenei stíluseszköz egy rövidke játékversben, amelyben a képváltásoknak még az összhatást szolgáló, azt felerősítő hangsze- 110

112 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... relésük is van természetesen annak föltételezése nélkül, hogy a költő tudatosan, mérnöki számítások pontosságával a komponáláskor mindezt megtervezte volna! 2.5. Babits ihály: Új leoninusok Ötödik példámban a vers pregnáns hangzásszerkezete a ritmus lüktetéséhez hasonlóan az ellentétes hangzásegységek kiegyenlítődéséből, illetve a rímek hatására emlékeztetve a párhuzamos jelentésszerkezetű egységek hangzó mellérendeléséből ered. Az eredeti versnek szinte minden egyes sorát a magánhangzók harmonikus egyensúlya jellemzi: például az első sor (metszettel tagolt) mindkét felében palatális veláris, a második sor mindkét felében veláris palatális veláris sorrendű dominancia váltakozik, s a megoszlás valamilyen hasonló érvényesülése végig megfigyelhető. tendencia alól egyetlen kivétel a második szakasz egyhangú (palatális) első sora, amely viszont az átvezetés soraként gondolati és képi szempontból is kiemelkedik: itt vált át az addig személytelen tájleírás szubjektív minőségbe, amint hirtelen megjelenik a megszólított kedves, s ezzel a külvilág ellentétes mozzanatai a meghitt belső világgal szembesülve az egyesülés felé kezdenek mozogni. bben a képi és zenei folyamban túláradó abundanciáig fokozódik még zengőbb lüktetésével, a látvány és a hangzás élességével is a kiemelt sorpár, amelyhez ezúttal fordításokat is bevonok: Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. íg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. s glitzert so dicht von Blitzen; göttlicher Glanz aus deiner Augen Schlitzen. Während draußen es einschlägt, mein Kuß deine Lippen begräbt. (Inke Rudolf német fordításában) Brilla spesso il lampo; i tuoi occhi tristi son fulmini divini. Scoppia fuori il cielo, sulle tue labbra brucian i miei baci. (Tamás-Tarr elinda olasz fordításában) A villámlás és a szempillantás egybevillantására szójátékkal felérő kifejező hangzás az adott nyelv asszociációs keretein belül valósítja meg ismét a tartalom és a forma egységét: a magyarban légiesen lágy és mégis komor játékossággal ( Sűrűn csillan a villám ), a németben a kemény hangzás határozottságával ( s glitzert so dicht von Blitzen ). Az olasz változat abban a szerencsés helyzetben lehet, hogy nyilvánvalóan nem esik nehezére a kellemes hatású zengőhangok halmozása; 111

113 SZŰCS TIBOR mindez az egész vers hangzó világát áthatja, s az említett sorban is könnyedén érvényesül ( Brilla spesso il lampo ), sőt éppen az ilyen szöveghelyeken, ahol egyben a hangutánzás effektusa is tetőfokára hág, erősödik föl a metrum, érezhető az időmérték még dallamosabb átlüktetése ( Scoppia fuori il cielo ). A minden szinten párhuzamokkal, ismétlésekkel és váltakozással dúsított ellentétes szerkesztésmód (mint az adott esetben uralkodó szövegrendező alakzat) dinamikája voltaképpen a költői feszítés oldás sajátos verbális stratégiája (vö. Kabán 2003: 199; Fónagy 1999: 60 62). A vers képi világának jelentésrétegét ekként tehát az ellentét (és ezzel ugyanakkor a párhuzamosság) szervező elve hatja át. A soronként megkettőződő képek mind a kint bent, távol közel (illetve élettelen élő, természeti emberi) szembenállásban váltakoznak. Sorjázásukat feszültté fokozza a nominális stílus, amelynek állóképeibe be-belopódzik az intenzitás igei dinamikája, hogy a pólusok egymásnak feszülését még e nyelvtani szinten is kiteljesítse. A pillanatfelvételek sorát ezzel együtt végül a felnagyított pillanat megállításának vágyképe zárja. Az utolsó sorpár kivételesen áthajlást alkalmaz: nem véletlenül, hiszen itt a hullámzó lendület hirtelen lefékeződve lecsillapodik, az addig sorjázó ellentétek feszültsége feloldódik, a szembenállások kiegyenlítődnek, a vers gondolati menete a tetőpontot mint nyugvópontot elérve megállapodik: a sok-sok kettősség a szerelmi egyesülésben kioltódik. 3. Az eredeti és a fordított vers párhuzamos (kontrasztív) fonostilisztikai elemzése kontrasztív nyelvészeti és fordításkritikai tanulságokkal egyaránt szolgálhat. Az egyik nyelvről a másikra történő áthangszerelés zenei hasonlatával szólva: kontrasztív rendszernyelvészeti szempontból meglehetősen eltérhetnek a nyelvileg adott készlet- és eszköztár lehetőségei, illetve korlátai, a fordítás szövegnyelvészeti valóságában mégis lehetséges, hogy a szerencsés fordítói megoldások esetében az átkódolt műalkotás még idegen közegében is valamiképpen fölismerhető maradjon, sőt abban az új nyelvi-kulturális közegben veszteségei mellett még akár nyereségei is lehetnek, noha szükségszerűen más hangzást kelt. Így például a Babits-versből kiragadott sorok hangszimbolikája az eredetiben a villám-hoz rímhelyzetben felelve társított dús csillám szó /cs/ és /l/ hanghalmozásában tetőződik. A németben a Blitzen-ből és Schlitzen-ből kisugárzó /gl/, illetve /sl/, valamint /c/ halmozódik, az olaszban a cielo alapján a /cs/ és /l/ sűrűsödik a sorpárban. A formaközpontú szövegtípus mindig különleges fordítási igényeket támaszt, de az ún. deviza, a kritikus jegyekhez fűződő elvárások másutt és másként történő beváltása biztosíthatja a művészi hatás összevetésre és megfeleltetésre alkalmas tényezőit, amelyek együttesen a remotivációt mozgósítják. A nyelvspecifikus eredeti megoldások fordítása során elkerülhetetlen veszteségek ellensúlyozására tehát az adekvát műfordításnak élnie kell az ún. globális kompenzáció lehetőségével, amely- 112

114 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... lyel némi eltolódással, más helyen és más eszközökkel az eredetit megközelítő művészi hatást lehet kiváltani (vö. Klaudy 1994: 273). A megformált tartalom és a tartalmasított forma elválaszthatatlan egységében működő költői remotiváció érvényesülése igazából különben sem egy-egy elszigetelt kisebb egységen kérhető számon, hanem tendenciaszerűen, vagyis a költői mű egészét tekintve A fenti szövegpéldákban a verszene (re)motivációs jelentőségét vizsgáltam voltaképpen két viszonyítási szinten: egyfelől a zeneiségnek egy bizonyos kitüntetett szöveghelyen megfigyelhető felfokozott érvényesülését az egész versszöveghez képest (főként az alliteráció és a hangszimbolika társulásából fölerősödő fonostilisztikai környezetben), másfelől a hangzásvilág motiváltságának a képi versvilághoz mérten érzékelhető stílushatását (többnyire összjátékban megnyilvánuló hozzájárulásukat a tartalom forma egységhez). Viszonyított megközelítésem szerint tehát lényegében csupán kiindulópont volt az alliterációból kibontakozó hangszimbolika mint a hangok szemantizálódása (vö. Fónagy 1999: 100). A példák előrehaladó sorrendjében láthatjuk, miként növekedhet az alliterációval is megalapozott hangszimbolika motivációs jelentősége: általuk (és különösen még további fonostilisztikai együtthatóval kiegészülve) a zeneiség egyre inkább egyenrangú összetevőnek bizonyulhat a vele tartalmasan összefonódó képszerűséghez viszonyítva, sőt aláfestő szerepköréből kiemelkedve, fölerősödve akár domináns hordozójává is válhat a szöveg motiváltságának. Az ismertetett hangstilisztikai központú verselemzésekben abból a koncepcióból indultam ki, hogy mivel természetéből adódóan a hangszimbolika a halmozás, a sűrűsödés motivált alapú tendenciájában bontakozik ki, s így tehát elvontabb szemléletben végső soron az ismétlődés szövegszervező elvét valósítja meg a hangzás világában, ezáltal pedig költői szövegben jellegzetesen a konnotációk alakulásához járul hozzá, tanulságos lehet feltárni a rész egész viszonyokat, hogy fölfedezhessük a tartalom forma egység egyéb szinteken tapasztalható kibontakozásában, végül pedig a szövegmű egészének szintjén történő kiteljesedésében betöltött motivációs funkciókat. A választott példák azzal az egybehangzó tanulsággal szolgálnak, hogy az alliteráló kulcssorok sűrített fölerősítéssel képviselik az egész szöveg hangszimbolikai halmozásos tendenciáját, s ekként a pars pro toto elve szerint kicsiben megismétlik azt a nagy motivációs egységet, amely a képi réteggel kiegészülve az egész versszöveg mint motivált komplex jel szintjén a tartalom és a forma elválaszthatatlan szintézisében képes megjeleníteni a teljességet Végezetül néhány gondolat az egy és a kettő végső szimbolikus értelméről, amely a kettős kódolás feszültségéből eljuttat a tartalom és a forma művészi egységéhez az 1. pont fenomenológiai gondolatmenetének folytatásaként. 113

115 SZŰCS TIBOR Transzcendens síkon a jelenségek szintjén a nyelvi megismerés számára nem a lényegi egy, hanem a felszíni kettő elve, a szegmentáltságával a szembenállások jegyében ( jó és rossz tudásában ) mindent széttagoló nyelvi kód ábrázolja valószínűleg Pál apostol megfogalmazása szerint is a világot olyan rész szerint való beállításban, hogy tükör által homályosan látunk, ahelyett, hogy színről színre (holisztikusan) juthatnánk a teljesség mint szeretettől áthatott ismeret birtokába (1Kor 13). A széttagoltság és az egység egy másik biblikus összefüggésben, a nyelvek átjárhatóságának dimenziójában az ószövetségi bábeli nyelvzavarnak (Ter 11) és újszövetségi ellenképének, a pünkösdi csodának (Csel 2) a történetében is szembesül, illetve a nyelv bizonyos használatmódját minősítve ez utóbbi szálhoz kapcsolódva, a szegmentáltságot mellőző nyelveken szólás profetikus karizmájában (Csel 2/10/19, 1 Kor 14) is megjelenik. Hiábavaló volna hát az egység, a két elv harmóniája, a teljességre törő nyelvi kogníció iránt táplált olthatatlan vágy? Ami a mindennapi nyelvhasználatot illeti, közismert, hogy az említett kettős kódolásban adandó alkalommal előforduló (mellesleg tipikusan gyakori) ellentmondások esetén a dekódolás ösztönösen a motivált réteg természetes őszinteségére hagyatkozik (Fónagy 1966). Az sem véletlen, hogy a teljesség bűvöletében, annak megragadására oly nagy előszeretettel alkotunk az eddigiek szellemében tehát meglehetősen paradox megoldásként poláris formákat nagyító-túlzó értelemben (fűt-fát ígér, tetőtől talpig becsületes, látástól vakulásig dolgozik; se füle, se farka stb.). Lényegében ezt a pars pro toto elvet ülteti a költői nyelvhasználat is a poétikai kódba: l Amor che move il sole e l altre stelle (Dante: Divina Commedia, Paradiso, XXXIII ) a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot (Babits ihály fordításában). Ilyen rejtett átfogó célzattal él a költői felsorolás például Pál idézett első korinthoszi levelében, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszában, Weöres Sándor A teljesség felé című versében is; stb. A költészetre különösen, az irodalomra általában is igen jellemző és tágabb értelemben persze nemcsak a nyelvi műalkotások, hanem lényegében az egész művészet megközelítésmódjától elválaszthatatlan a teljességnek ez az igénye, illetve katartikus megragadásának ez a részekből ismétléssel, párhuzammal, ellenpontozással stb. építkező (sőt tipikusan egyben formaszervező) megoldási elve, amely például az esztétika terminológiája szerint az intenzív totalitás jegyében keltheti a teljesség hatásának érzetét. Az oppozíció mint poláris megoldás tehát lényegében a kettősségben ragadja meg az egységet, hogy közelítsen a teljesség kifejezése felé. záltal tökéletes ellentmondás jegyében sajátos szintézisbe hozza a nyelvi kód két ellentétes jellegű tagolási módját, hogy a szegmentáltságban rejlő precíziós és manipulációs lehetőségeket némiképpen érzékletes konkrétságban legalább ködszerűen és talányos nyitottsággal holisztikusan árnyalni és ellenpontozni tudja. A vers világa pedig külön- 114

116 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... legesen teljes világ, amelyben minden lehetségessé válik: még a kimondhatatlan kimondása is a képi és hangzó réteg szabadon gazdag, a konvencionális kötöttségektől felszabadultan dús és egyben rendkívül sűrített találkozásának egyedi varázsával. HIVATKOZÁSOK Bencze Lóránt Ikonicitás és szimmetria a magyarban. agyar Nyelvőr 114/1 2: Bencze Lóránt ikor miért kinek hogyan? Stílus és értelmezés a nyelvi kommunikációban, 1 2. Corvinus, Budapest. Bouissac, Paul (ed.) Iconicity. Festschrift for Thomas A. Sebeok on his 65 th birthday. (Problems in Semiotics 4.) Stauffenburg-Verlag, Tübingen. co, Umberto inführung in die Semiotik. Wilhelm Fink Verlag, ünchen. Fónagy Iván A beszéd kettős kódolása. Általános Nyelvészeti Tanulmányok IV Fónagy, Iván otivation et rémotivation. Poétique 11: Fónagy Iván jelviszony. Világirodalmi Lexikon 5. (Szerk.: Szerdahelyi István) Akadémiai Kiadó, Budapest Fónagy Iván A költői nyelvről. Corvina, Budapest. Horányi Özséb Bevezetés a képaktusok vizsgálatába. A kép kutatásának egy újabb paradigmájáról. Kézirat. Jakobson, Roman Hang jel vers (Szerk.: Fónagy Iván Szépe György). Gondolat, Budapest. Kabán Annamária A feszítés oldás szövegszervező stratégiája egy versben és két fordításában. In: Petőfi S. János Békési Imre Vass László (szerk.): Szemiotikai szövegtan 15. JGYF Kiadó, Szeged Károly Sándor Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest. Klaudy Kinga A fordítás elmélete és gyakorlata. Scholastica, Budapest. Lyons, John Semantik I. Beck Verlag, ünchen. artinet, André (Hg.) Linguistik. in Handbuch. etzler, Stuttgart. artinkó András 1954/2001. A szó jelentése. Lazi Könyvkiadó, Szeged. Petőfi S. János A szöveg mint komplex jel. Akadémiai Kiadó, Budapest. Szili Katalin Szavak dialógusa. A szójelentésről a forma szintjén. THL /1 2: Thienemann, Theodore Thass The Subconscious Language. WSP, New York. Ullmann, Stephen Grundzüge der Semantik. outon de Gruyter, Berlin. Wittstock, Otto Kauczor, Johannes Latein und Griechisch im deutschen Wortschatz. Volk und Wissen, Berlin. Wright, dmond L Arbitrariness and motivation: A new theory. Foundations of Language 14/4: A FORDÍTÁSOK SZÖVGFORRÁSAI Inke, Rudolf In: Übersetzerstipendium. Kulturausschuß der Landeshauptstadt ünchen. Hg. von Reinhard Wittmann. Kulturreferat ünchen Tamás-Tarr, elinda In: Le voci magiare. O.L.F.A., Ferrara. html; ( ) 115

117 SZŰCS TIBOR RDTI SZÖVGFORRÁSOK Babits ihály: Új leoninusok (1908; Nyugat, 1910/1). In: Babits ihály összegyűjtött versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, ( ) József Attila: Gyermekké tettél (1936). In: József Attila összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, ( ) Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet (1957). In: Versek és versfordítások. agvető, Budapest, I ( ) Turcsányi lek: ngedd meg, hogy visszaszaladjak (Nyugat, 1917/14): /00226/06857.htm ( ) Weöres Sándor: Bolygó zápor. agyar etüdök 5. In: Weöres Sándor: gybegyűjtött írások. Argumentum Kiadó, Budapest, kötet, 68. ftp://ontologia.hu/language/hungarian/crawl/k/ mek.oszk.hu/01100/01126/01126.htm ( ) elléklet Turcsányi lek: ngedd meg, hogy visszaszaladjak A hold, a sanda képű hold a megölelt és rám hajolt. A fákon apró lángok égtek: A csillagok a fákra léptek. A csillagok a fákra léptek: A fák az úton összeégtek. * gy csillagot kezembe vettem; Nem égetett; zsebembe tettem. Hazáig hoztam ezt a kincset, Itt vettem észre csak, hogy nincs meg. Tán nem szereztem igaz úton, Hogy elvesztettem így az úton. S te azt hiszed, hogy ez csak álom, De elhozom, ha megtalálom. ngedd meg, hogy csókot ne adjak; ngedd meg, hogy visszaszaladjak! 116

118 STILISZTIKAI ÉS FORDÍTÁSKRITIKAI STTANULÁNY... SUARY Case study in the field of stylistics and translation criticism concerning the text level realization of the phonetic motivation The case study sets out from the typology of analogous coded linguistic signs putting the phonologic motivation in the centre. On the example of key lines of five Hungarian poems it presents the nature of alliteration and sound symbolism and their meaningful interlocking, their relation of different intensity to the whole text and its visual world. The study represents the poetic effect of text level motivation in the synthesis of content and form. In case of one of the poems the study illustrates the above mentioned unity on the example of German and Italian translations. The parallel phonostylistical analysis mobilizes the different aspects of translation criticism and contrastive linguistics giving common edification. Keywords: relative motivation, phonostylistics, sound symbolism, duality of encoding, translation criticism

119 BÜKY LÁSZLÓ Szegedi Tudományegyetem, BTK agyar Nyelvészeti Tanszék Az ikonicitás megvalósulása Babits ihály: A Danaidák Kivonat: A dolgozat a nyelvi elemek ismétlődéseinek, visszatéréseinek és kapcsolataiknak képi ábrázolóképességként való szerepét tárja föl Babits ihály A Danaidák c. versének szóhasználatában. A vers szóanyagának mint elemek rendezett hálózatának leírása révén megmutatkozik, hogy a nyelvi, a jelentésbeli azonosságok, a szerkezetbeli és szerkesztésbeli azonosságok vagy hasonlóságok a szövegben ábrázolt lehetséges világ viszonyait voltaképpen ikonikus szemlélettel mutatják be. Az összefüggésrendszerben amelyet a klaszterekbe foglalt szóanyag is szemléltet a szövegmondatról szövegmon datra gyarapodó ismétlődések megrajzolják az alvilágban mint ábrázolt tárgyiasságban való történéseket és magát a fiktív tájat változatlanságukat, állandóságukat és egyéb vonásaikat, vagyis a képiségüket. Kulcsszavak: asszociáció, az ismétlés ikonikussága, hálózatrendszer, visszatérés 1. A következő vizsgálat Babits ihály verse nyelvi fölépítésének ikonicitását kívánja föltárni, éspedig nem az ikon, imago, diagram és metafora Peirce (1975: 38 kk.) alapján kialakított, a nyelvészetben szokásos jelfajták szöveg(metszetek)re való vonatkoztatásával, hanem a szövegmű szóhasználatában megmutatkozó viszszatéréseknek és ezek kapcsolatainak képi ábrázolóképességként való szerepének megmutatásával. Az eljárás indoklását alátámasztja Roman Jakobson (1982: 257) nézete: Ha a költőiség, ez a döntő jelentőségű poétikai funkció megjelenik egy irodalmi műben, költészetről beszélünk. [Bek.] De miben mutatkozik meg a költőiség? Abban, hogy a szót szónak érezzük, s nem a megnevezett tárgy egyszerű helyettesítésnek, sem pedig érzelmi kitörésnek. Abban, hogy a szavak és szintaxisuk, jelentésük, belső és külső formájuk nem közömbös mutatói a valóságnak, hanem megvan a saját súlyuk és értékük. gy másik tanulmányában megkísérli [ ] ikonikus aspektusában megközelíteni a nyelvi rendszert, megpróbál [ ] választ adni Platón kérdésére, 118

120 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK hogy a nyelv az utánzás, a mimészisz mely fajtája által kapcsolja a signanst a signatumhoz (Jakobson 1969: 100). A vizsgálat módját alátámasztja, hogy valamely költői szövegmű nyelvi anyagát felépítő részeinek végeredményben mindegyike valami kép pen ikonikus állapotú. A szövegmondatok sorozata bizonyos kohéziós tulajdonságokkal pél dául azonos számú és személyű igei állítmányokkal képesek követni azt a törté nést, állapotleírást, amely a szöveg tárgya, és e jelenség is ikonikusság (vö. Petőfi 1994: 28). A költői szövegművekben a nyelvi anyag szervezettségét ennél talán jobban befolyásolják a tematikával és az egész közlés céljával összehangolódott megfelelések, amelyeket Beaugrande Dressler (é. n. [2000]: 84) a visszatérések ismétlések, szöveg(rész)azonosságok felhasználása révén az ikonikusság, vagyis a felszíni kifejezések és az általuk közvetített tartalom közötti külső hasonlatosság példájának tart. Az ikonicitás a szöveg stílusával kapcsolatba hozható értelem között, továbbá a szöveg stílusa és a vele kapcsolatos stílustípus, illetve az azzal reprezentált szociokulturális értelem és érték között (elsődleges és másodlagos ikonicitás) jelenik meg Tolcsvai Nagy (1996: 122) nézete szerint. A Babits-vers nyelvi megformáltságának legfeltűnőbb vonása bizonyos ismétlődések gyakorisága. inden szöveg mint rendszer bizonyos elemek előfordulásának folyamatossága révén az, ami. Szembetűnő szövegtulajdonság az elemek nyelvtani függőségbe való rendezettsége (l. Beaugrande Dressler é. n. [2000:] 80). Az elemek természetesen ismétlődhetnek részben a nyelvi rendszer miatt, részben a szövegalkotó szándéka szerint. A szótári elemek visszatérése, megismétlődése A Danaidák szövegében különösen gyakori (egyéb visszatérések mellett). visszatérések a kohézió jelenségeiként nem csupán a szöveg grammatikai összetartását valósítják meg (természetesen a koherenciával összefonódva), hanem a versszöveg ikonikusságának egy része is ezekből fakad, amint a következők bizonyítják. 2. Babits a Danaidák sajátos tördelésével többsoros szakasz voltaképpen minden»verssor«az asszonyok soha véget nem érő munkáját érzékelteti. A fül a szintén hosszú trochaikus tetrametert hallja (tizenhat szótagos sort). Az ötszörte hosszabb sorokat csak a szem érzékeli írja Fónagy Iván ( : 198). A vers első megjelenésének szövege Babits 1910 a szövegmondatok számozásával a következő (a danaidák éneke római számokkal van elkülönítve; az előfordulások száma az szóösszetételek belsejében szóköz nélkül van beírva; az első előfordulások csak akkor vannak 1 -essel megjelölve, ha a továbbiakban ismétlődnek): 119

121 BÜKY LÁSZLÓ A Danaidák (1) Lenn 1 a 1 csöndes 1 alvilágban, 1 szellőtlen 1 bús 1 alvilágban, 2 asphodelosok 1 között, 1 hol 1 asphodelos 2 meg se 1 moccan, gyász 1 fa 1 nem 1 bókol galyával, mákvirág 1 szirmát nem 2 ejti, mert 1 a 2 szél 1 ott 1 mélyen 1 alszik, 1 alszik 2 asphodelos 3 ágyban, 1 mélyen 2 alszik, 3 nem 3 beszél, 1 hol 2 a 3 tók acéltükörként mozdulatlan 1 elterülnek, pillák 1 könnyen szenderülnek, mert 2 a 4 pillák 2 legyezője, habszövetnek fodrozója sohase 2 jár 1 ott, 2 a 5 szél; 2 óriási 1 amphorákba, 1 alabastrom 1 amphorákba 2 ötven 1 asszony, 1 bünös 1 asszony 2 karcsu 1 vázát megmeritve, 1 majd 1 meritve, 2 majd 2 üritve 1 kárhozott 1 bús 2 ötven 2 asszony 3 mindörökre 1 töltöget, 1 ötven 3 kárhozott 2 bús 3 asszony 4 óriási 2 alabastrom 2 amphorákba 3 mindhiába 2 töltögeti 2 drága 1 nedvét, drága 2 Léthéből 1 meritett 3 sohasem 3 elég vizet. 1 (2) Óriási 3 karcsu 2 gyász 2 fák 2 ágaikat 1 sohse 4 rázzák: [minden 3 águk 2 egy 1 -egy 2 lélek, 1 öngyilkos bús 4 régi 1 lélek, 2 mely most néma 1 fán 3 tenyész; érzőn, 1 mégis 1 öntudatlan 1 nyujtja lombát mozdulatlan, 2 mozdulatlan 3 és 1 sötéten, 1 át 1 a 6 réten, 1 át 2 a 7 réten, 2 hol 3 a 8 Léthe 2 (mert 3 e rét 3 a 9 Léthe 3 réte 4 ) száz belémosott bünöktől 2 szennyes 1 vizzel, 2 elfelejtett ős bünöktől 3 szennyes 2 vizzel 3 körbe 1 folyva nem 4 enyész, 1 nem 5 enyész, 2 nem 6 ér tengerbe, 1 hanem 7 hétszer körbe 2 -körbe, 3 vissza 1 önmagába 1 ]: ottan 3 ötven 4 asszony 5 kárhozottan 3 ötven 5 órjás 4 amphorába 4 mindhiába, 4 mindhiába 5 tölti 3 könnyét és 2 vizét, 4 majd 3 meritve, 4 majd 4 üritve, 2 mindhiába, 6 mert 4 az 10 ötven 6 bűvös edény tölthetetlen, 4 mint 1 a 11 tenger 2 önmagától 2 megapad és 3 elhuzódik és 4 az 12 ötven 7 bűnös 4 asszony 6 Léthe 4 vízét 5 alabastrom 3 amphorákba 5 mindörökre 7 csak 1 hiába 8 tölti 5 szét. (3) Ötven 8 asszony, 7 alabastrom 4 testtel, 1 ében 1 szinü hajjal érzőn, 2 mégis 2 öntudatlan 2 öntögetve szakadatlan félig 1 értett 1 dalra kel, ötven 9 kárhozott 4 bus 5 asszony 8 felvilágból lehozott és 5 lelkeikbe 3 vissza 2 járó 2 félig 2 értett 2 fél 3 emléket 1 fojtott hangon énekel: (iv) eggyilkoltuk 1 férjeinket, 1 ötven 10 daliás nagy 1 férfit 2 és 6 szerettünk, 1 csak 2 szerettünk, 2 Isten tudja, kit szerettünk, 3 vágykancsóból meritettünk, 5 meritettünk, 6 üritettünk, 3 fenn a 13 zöldvilágu földön, az 14 aranyos nap alatt 120

122 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK (v) Régi 2 szavak járnak 3 vissza 3 elsötétült 2 lelkeinkbe, 4 mint 2 sötétben 3 nagy 2 szobákba utcáról behullott fények; mit 1 jelentenek 1? hiába 9 próbálunk rá emlékezni; 2 mit 2 jelent 2 az, hogy szeretni 4? mit: 3 kivánni? és: 7 ölelni? a 15 homályban mindhiába 10 kérdezzük az 16 árnyakat. (vi) Csak 3 daloljunk: 1 eggyilkoltuk 2 s 8 emlékezzünk: 3 férjeinket 3 csak 4 daloljunk, 2 bár 1 nem 8 értjük, 3 és 9 meritsünk 7 és 10 üritsünk; 4 ugy sem 5 tudjuk abbahagyni; és 11 daloljunk, 3 bár 2 nem 9 értjük, 4 mert 5 külömben némaság 2 van, és 12 a 17 némaság 3 oly 1 félős! néma, 4 rengeteg sötétség: 4 a 18 sötétség 5 nem 10 beszél 2 (7) Igy 1 dalolt 4 az 19 ötven 11 asszony, 9 ötven 12 kárhozott 5 bus 6 asszony, 10 egymáshoz mind 11 oly 2 hasonló ében 2 fürtü, alabastrom 5 testü 2 ötven 13 testvérasszony 11 igy 2 dalolt 5 a 20 Léthe- 5 réten, 5 lélek 5 fák 4 közt, 2 mákvirág 2 közt, 3 óriási 5 amphorák 6 közt, 4 Léthe 6 mellett, hol 4 a 21 szél 3 lenn 2 a 22 csöndes 2 alvilágban, 3 szellőtlen 2 bus 7 alvilágban 4 alszik 4 asphodelos- 4 ágyban, 2 mélyen 3 alszik, 5 nem 11 beszél. 3 Az ismétlődőként jelölt szavak azonosnak vagy megközelítőleg azonosnak, illetve egyenlőnek minősítése nem mindig és nem csupán szófaji és jelentéstani tulajdonságukon alapul, ezért a szavak alakja, hangzása vagy hangzásbenyomása alapján egy sorozatba kerül pl. a mind, minden, mindhiába, mindörökre; a merit, meritenek, megmeritve; fa, gyászfa, lélekfák. Az egy sorozatba sorolt szavak mintegy a zenei akkordok mintázati fölépítésének felelnek meg: a különböző szavak együtthangzása valósul meg a szövegműben, ezért vannak betéve az összetételek két helyre is. Hasonlóképp: sohse 4 sohasem 3 sohase 2 se 1 ; hiába 8 mindörökre 7 mindhiába 6 stb. Az egy sorozatba tartozást ismétlődő szerepkörük ugyancsak indokolja, e szavak jelentése és hangalakja mintegy zenei felhang (aliquot) gyanánt appercipiálódik az olvasóban (hallgatóban) az alaphanghoz, -jelentéshez. Az egy nyelvi sorozatba tartozást nemegyszer a jelentések közös alapja is indokolja, kapcsolatukat nem feltétlenül a szótári jelentés, hanem a jelentésszerkezetek, -jegyek érintkezése adja, pl. fán, gyászfa, lélekfák *fa. (Itt és a későbbiekben is * jelöli a versszövegben ténylegesen nem szereplő szóalakokat, szerkezeteket.) Az ismétlések a szövegbefogadó tudatában a szósorozatok révén idézhetik föl a zenei akkord(ok) hatását. Hasonlóképpen: a nyelvi, a jelentésbeli azonosságok, következetes szerkezeti-szerkesztésbeli azonosságok vagy hasonlóságok fölismerése révén a szövegben ábrázolt lehetséges világ ikonikus viszonyai képeződnek le. Az elemzési részben a szöveg egységei a fentiek és egyéb (kapcsolódási, információs érték) szerint az alábbi táblázat jelei alapján függnek össze, és így értelmezendők: 121

123 BÜKY LÁSZLÓ azonos ellentét bővítése közel egyenlő része megközelítőleg azonos követi megelőzi ~ hasonló (ehhez) tart Σ szumma (ehhez) tart eleme ellenkező irányú # párhuzamos és egyenlő { } már ismeretes szövegrész réma(kezdet) visszatérés nem egyenlő Babits költeményének témája a görög mitológiából származik. Danaosz ötven lányát nagybátyjuk, Aigüptosz ötven fia üldözte szerelmével. Danaosz Libüából elmenekül leányaival Argoszba, de a gyűlöletes rokonházasságot megakadályozni nem tudja. Lányainak tőrt ad, hogy a nászéjszakájukon öljék meg férjeiket. Hüpermnésztra kivételével ezt a többiek meg is tették. Haláluk után büntetés vár rájuk: az alvilágban lyukas hordót kell telehordaniok vízzel. Aiszkhülosz tragikus trilógiában írta meg a történetet (Oltalomkeresők), azonban a második és a harmadik, Danaidák című rész cselekménye csupán későbbi szerzők tartalmi összefoglalásából ismeretes. A költő szövegművének nyelvi kivitelezése a várható szövegmondat-szerkesztményektől eltér, a szövegmondattani fölépítés nem várható volta növeli az információelméleti értelemben vett hírértéket, vö. Fónagy é. n. [1999]: A Babits költői nyelvében nem várható fölépítésről J. Soltész (1961: 313) írja: [ ] a babitsi hosszú mondat fő típusa nem a szabályosan szerkesztett periódus, hanem az alá- és mellérendelést kuszán egybefonó, szétágazó, meg-megszakadó és újra visszakanyarodó vagy előre kígyózó, sokszor szinte kibogozhatatlannak tetsző mondatszövevény. Legkorábbi jelentkezése ennek a típusnak A Danaidák [ ]. A»szellőtlen, bús alvilág«hangulatát idéző, végtelenül csobogó, monoton ritmusú hosszú sorokat kitöltő első mondat váza mindössze ennyi:»lenn a csöndes alvilágban óriási amphorákba Ötven asszony mindörökre töltöget sohasem elég vizet.«annyival lehet J. Soltész e szövegmondat vázáról tett megállapítását kiegészíteni, hogy a mindörökre töltöget, ötven kárhozott bus asszony óriási alabastrom amphorákba mindhiába töltögeti szövegrészben mint fő hír szerepel a mindörökre töltöget # mindhiába töltögeti szerkezetegyüttes, amely itt és most a költői szövegmondat egészének J. Soltész szavával mondva a teljes hosszú mondat -nak, amely szövegmondategységből is állhat az információ viszonylagosan új voltát 122

124 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK hordozó fő része. A költemény első szövegmondatának (1) új hírt hozó szerkezetének igéjéhez számos más elem kapcsolódik, ezeknek vázlata: vhol vki(k) töltöget(nek) ~ töltögeti vhogyan vmeddig vmi(k)be # vhol vki(k) töltögeti(k) vhogyan vmeddig vmiért vmi(k)be a vmit A Babits-vers első mondata erre a szerkezeti vázra van tartalmas elemekkel fölépítve. szövegmondat (1) tartalmának a vázelemekkel való összefüggése a következő. A történés helyének vhol bemutatása a lenn határozószóval kezdődik, ez csupán viszonyító szerepű, a befogadó számára bizonyos irányultságot jelez. A költemény lehetséges világának valósága az alvilág, amely azonnal egyik általánosan jellemző tulajdonságának kiemelésével, a csöndes Olyan hely, napszak, ahol v. amikor csend van; zajtalan (ÉrtSz. csendes 1.) jelzővel kap létezésének voltán kívül újabb híranyagot. A vers kezdete a bevezető jelzései szerint így alakul: Lenn 1 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 A Lenn szó mint helyet jelölő egység bővítve van a csöndes alvilágban szerkezettel, amelyben az a csöndes eleme az alvilág-nak. A későbbiekben e megnevezett hely ( H 1 ) azonosul a szövegműben a ( H 2 ), majd a ( H 3 ) jelzésű helyekkel, amelyekben az alvilágban két előfordulása a közös hangzás- és képiségjegy. (A szövegműben lévő különböző ismétlések a vers értelmi anyagának is vázát adják, ezeket l. a 2.8. részben.) H 1 Lenn 1 H 2 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 H 3 szellőtlen 1 bús 1 alvilágban 2 A csöndes melléknév azonban más jelentést is hordozhat: Széltől, vihartól mentes (ÉrtSz. csendes 3.), és ezt a költő föl is idézi a szellőtlen szóval. A széltől, vihartól mentes állapotot külön is ábrázolja Babits a növényzet mozdulatlanságának képeivel, amelyek okát adják a szellőtlenségről szóló megállapításnak. A mozdulatlanságot az egyes tagadó kijelentések sugallják: meg se moccan nem bókol nem ejti nem beszél sohase jár. zeknek a jelentéstartalmát másképpen is ki lehet fejezni, a lehetőségek azonban meglehetős körülményeskedéshez vezethetnek, vagy legalábbis csökken az elfogadhatóságuk (Beaugrande Dressler é. n. [2000]: 152 skk.), még ha a szintaktikai szinonímia meg is engedi a különféle szerkezetek választását, vö. Károly 1970: 64, , 180. Babits él a lehetőséggel, hiszen a *szél mélyen alszik, a *szél nem beszél voltaképpen azonos a sohase jár ott a szél értelmével ( nem fúj a szél ). Hangzásjegyként a nem szó és (a korábbi hasonlításnál maradva felhangjai: se, sohase) mondhatni a tagadás tényének hangoztatásával rögzítik a tudatban ismeretként is mintegy kép gyanánt a mozdulatlanság állapotát. 123

125 BÜKY LÁSZLÓ H 1 Lenn 1 H 2 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 [H 3] szellőtlen 1 bús 1 alvilágban 2 asphodelosok 1 között 1 hol 1 asphodelos 2 meg se 1 moccan gyász 1 fa 1 nem 1 bókol galyával mákvirág 1 szirmát nem 2 ejti hol 1 asphodelos 2 # meg se 1 moccan szellőtlen 1 gyász 1 fa 1 # nem 1 bókol mákvirág 1 szirmát # nem 2 ejti A növényzet mozdulatlanságát két szél metafora igazolja (*a szél alszik, *a szél nem beszél). egjegyzendő: Henri Rousseau festményein (Az oroszlán éhes, és felfalja az antilopot 1905, Flamingók 1907, Hölgy az őserdőben ) a növényzet, illetve a virágok hasonló, mozdulatlanságot érzékeltető megjelenítésben jelennek meg, az állandóság érzetét és az álomszerűség képiségét keltve, vö. Passeron 1983: 28. mert 1 a 2 szél 1 ott 1 mélyen 1 alszik 1 # alszik 2 asphodelos 3 ágyban 1 # mélyen 2 alszik 3 # [a 2 szél 1 ] nem 3 beszél 1 [H 1, H 2, H 3 ott 1 ] mélyen 2 alszik 3 alszik 2 mélyen 1 alszik 1 A történés helye újabb ábrázolatot kap a tók acéltükörként elterülnek és a pillák könnyen szenderülnek teljes metaforákkal. Utóbbiban a pilla szempilla; szemhéj metonímiának nincs személyi megfelelője, általánosságban érthető az alvilágban levőkre, s így az alvilági hangulatra utal, amely az alvilági táj: tavak, növényzet teljes mozdulatságból (áttételesen értve: az élettelenségből) fakad, amelynek képi ábrázolója is. A pillák legyezője és a habszövetnek fodrozója rejtvénymetaforáknak nyilván szél a megfejtésük. mozdulatlanság okát köznyelvi metaforával szél jár tett tagadó kijelentés magyarázza. Lenn 1 [ H 1, H 2, H 3] hol 2 a 3 tók acéltükörként mozdulatlan 1 elterülnek mert 2 a 4 pillák 2 legyezője habszövetnek fodrozója sohase 2 jár 1 ott 2 a 5 szél 2 Lenn 1 [ H 1, H 2, H 3] pillák 1 könnyen szenderülnek mert 2 a 4 pillák 2 legyezője habszövetnek fodrozója sohase 2 jár 1 ott 2 a 5 szél 2 szél 2 pillák 2 legyezője habszövetnek fodrozója Az eddigiekből is megfigyelhető, hogy a szinte kibogozhatatlannak tetsző mondatszövevény amint J. Soltész írta számos ismétlést tartalmaz. Az ismétlések közöttük sok az epizeuxis (Fónagy 1972): az újra meg újra megjelenő, szokatlan gyakorisággal ismétlődő szavak (zenei értelemben is) egyhangúságot hoznak létre, 124

126 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK A szövegmondatban (1) tehát a fentiek szerint a mindörökre ~ mindhiába töltöget ~ töltögeti szerkezetrészek a körülmények híranyagából viszonylag új és nem vár- s a monotonság az alvilági hangulat velejárója. Az epizeuxisok gyakorisága egyes matematikai műveletek ismétlődéseire emlékeztet, emiatt a nyelvhasználat némileg groteszk hatású is. Bizonyára ezt vette észre Karinthy Frigyes, aminek alapján a Dana idák című paródiájához a atematikai költemény magyarázó megjegyzést fűzte (1959: 24), és a négyzetre emelést ( És mekegve és makogva 2 ), a gyökvonást ( 2 amphorába ) és a matematikában szokásos jeleket (mínuszjelet, egyenlőségjelet és emeletes törtre emlékeztető formát) mint a látható stílus elemeit alkalmazza. Utóbbira az eredeti szövegmű is késztethette, amelyben kettős zárójel van, ennek nagy a hírértéke, hiszen költői szövegművekben kicsi az esélye az előfordulásának. A monotonság ugyanakkor azt jelzi, hogy látvány, a kép nem változik; az acéltükör gyanánt említődő tavak is mindig ugyanazt a képet tükrözik vissza. A történés végrehajtói a vkik a danaidák. A költői szövegmondatban több hozzájuk tartozó elemmel ismétli a költő megnevezésésüket, ezzel sokaságuk benyomását is keltve. ötven 1 asszony 1 bünös 1 asszony 2 kárhozott 1 bús 2 ötven 2 asszony 3 ötven 3 kárhozott 2 bús 3 asszony 4 bünös 1 kárhozott 1 bús 2 A történés végrehajtásának módjai és ideje vhogyan vmeddig # vhol vki(k) töltögeti(k) vhogyan vmeddig két ellentétes rendszert tartalmaz: a víz merítésének és kiöntésének, illetve a végtelenségnek és a szintén végtelen cselekvésnek az ellentétességét. karcsu 1 vázát megmeritve 1 majd 1 meritve 2 majd 2 üritve 1 mindörökre 1 mindhiába 2 megmeritve 1 meritve 2 {üritve 1 } A történés helyén a történés végrehajtói cselekvésüket a végrehajtás időiben és módjaival célzatosan végzik: amforákba üritve a Léthéből kimert vizet: vmi(k)be vmit: óriási 1 amphorákba 1 alabastrom 1 amphorákba 2 óriási 2 alabastrom 2 amphorákba 3 drága 1 nedvét drága 2 Léthéből 1 meritett 3 sohasem 3 elég vizet 1 vizet 1 nedvét 125

127 BÜKY LÁSZLÓ ható információként emelkednek ki a szövegmondat addigi teljes híranyagából. Az általános sémával egybeépítve: vhol vki(k) { mindörökre 1 ~ mindhiába 2 } {(töltöget 1 ) ~ (töltögeti 2 )} vmi(k)be vmit 2.2. A második szövegmondat (2) a már ismeretes lírai hely képéhez lép vissza a szintaktikai szinonímiával és a gyász 1 fa 1 jellemzőinek bővítésével. Ugyancsak szinonimikus az ág és a gally, továbbá a sohse rázzák és az első szövegmondatbeli nem bókol szerkezet. Az első szövegmondat egyes számú, a második többes számú alakot használ: gyász 2 fák 2, ágaik (ez birtoktöbbesítő -i-vel). Óriási 3 karcsu 2 gyász 2 fák 2 ágaikat 1 sohse 4 rázzák {~ nem 1 bókol} szövegmondategység után következik a nevezetes [( )]-es beékelés, amelyben az *ág lélek metafora jelenik meg, az ág képzetnek megfelelőn a korábbi, a szellőtlenség miatti mozdulatlanság mellett. A lombok a lomb egyik mellékjelentése az ÉrtSz.-ban: b. Leveles (fa)ág ugyanakkor átnyúlnak a réten, amely az első szövegmondatbeli tájhoz kapcsol vissza, ez az átnyúlás nem mozgás, hiszen itt a nyújt ige jelentése: II. 1. b. (átv, költ) Vmijét vhova, vmerre nyújtja: tárgy vmely részével vmely irányba magasodik, nyúlik (ÉrtSz.). [minden 3 águk 2 egy- 1 egy 2 lélek 1 öngyilkos bús 4 régi 1 lélek 2 # mely most néma 1 fán 3 tenyész # érzőn 1 mégis 1 öntudatlan 1 nyujtja lombát mozdulatlan 2 mozdulatlan 3 és 1 sötéten 1 át 1 a 6 réten 1 át 2 a 7 réten 2 hol 3 a 8 Léthe 2 ( mert 3 e rét 3 a 9 Léthe 3 réte 4 ) száz belémosott bünöktől 2 szennyes 1 vizzel 2 elfelejtett ős bünöktől 3 szennyes 2 vizzel 3 körbe 1 folyva nem 4 enyész 1 nem 5 enyész 2 nem 6 ér tengerbe 1 hanem 7 hétszer körbe 2 körbe 3 vissza 1 [ø = ér] önmagába 1 ] minden 3 águk 2 ágaikat 1 águk 2 {galy ágaikat 1 } lomb mozdulatlan 2 mozdulatlan 1 {sohse 4 rázzák} ~ {nem 1 bókol} belémosott elfelejtett ős régi 1 A beékelt teljes szövegrész híranyagának rémái a nem 4 enyész 1, nem 5 enyész 2, nem 6 ér tengerbe 1, vissza 1 [ø = ér] szerkezetek, amelyeknek értelemanyagaival szemben várható a vissza [ér] önmagába híranyag, amint a felépítés vége mutatja. A nem szó és kapcsolatsorozatának szerepe a föntebb leírtakkal azonos. Az alvilági 126

128 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK folyó különös tulajdonságának fontossága háromszoros elmondással van kiemelve: örökös körforgásban van a Léthe vize is, amely körforgás párhuzamot sejtet: az ötven danaida hasonlóképp mindörökre töltöget : vagyis a folyó folyásának és a danaidák cselekvésének állandósága, egyformasága tulajdonságként a visszatérő képelemek (és hangzáselemek) egyformaságával van ábrázolva. nem 4 enyész 1 nem 5 enyész 2 nem 6 ér tengerbe 1 hanem 7 hétszer körbe- 2 körbe 3 vissza 1 [ø = ér] önmagába 1 ér ø [ ér ] A folyó közelebbi helye háromszor van meghatározva: át 1 a 6 réten 1 át 2 a 7 réten 2 hol 3 a 8 Léthe 2 ( mert 3 e rét 3 a 9 Léthe 3 réte 4 ) A történés mint olyan az amfora megtöltésének lehetetlensége miatt folytonos, vagyis itt közli a költő az első szövegmondatban leírt állandóan ismétlődő cselekvés hiábavalóságát: ottan 3 ötven 4 asszony 5 kárhozottan 3 ötven 5 órjás 4 amphorába 4 mindhiába 4 mindhiába 5 tölti 3 könnyét és 2 vizét 4 ottan 3 Lenn 1 {[ H 1, H 2, H 3]} könnyét vizét 4 {nedvét} {vizet 1 } A szövegmondatban (2) az amphora (csupán itt:) a bűvös edény körülírással van megnevezve, ennek oka nyilván a történés rejtelmességének fokozása. A megtölthetetlen edények tulajdonságának újabb magyarázatát adja: a tengerhez való hasonlítással, a tenger állandó tulajdonsága alapján, apad, majd visszahúzódik: majd 3 meritve 4 majd 4 üritve 2 mindhiába 6 mert 4 az 10 ötven 6 bűvös edény tölthetetlen 4 mint 1 a 11 tenger 2 önmagától 2 megapad és 3 elhuzódik # és 4 az 12 ötven 7 bűnös 4 asszony 6 Léthe 4 vízét 5 alabastrom 3 amphorákba 5 mindörökre 7 csak 1 hiába 8 tölti 5 szét bűvös edény {Σ *amphora} majd 3 meritve 4 majd 4 üritve 2 {megmeritve 1 majd 2 meritve 2 majd 2 üritve 1 } tölthetetlen 4 önmagától 2 megapad és 3 elhuzódik 2.3. A harmadik szövegmondat (3) voltaképpen (hagyományosan mondva) idéző mondat, ez a helyzetszerűségnek megfelelő diskurzuscselekedet bevezetője (Beaugrande Dressler é. n. [2000]: 221), amely révén a költői szöveg alkotója majd az 127

129 BÜKY LÁSZLÓ olvasó tudtára adja, miként ítélik meg a danaidák saját a szövegmű lehetséges világában történő tényleges cselekedeteiket. szövegmondat (3) első szövegmondategységének általános szerkezete így írható le: vki vmilyen állapotban vmit tesz. Ötven 8 asszony 7 alabastrom 4 testtel 1 ében 1 szinü hajjal érzőn 2 mégis 2 öntudatlan 2 öntögetve szakadatlan félig 1 értett 1 dalra kel Ötven 8 asszony 7 alabastrom 4 testtel 1 Ötven 8 asszony 7 ében 1 szinü hajjal Az asszonyok állapotának kihagyásával ez a végső történés összefoglalása: Ötven 8 asszony 7 dalra kel A harmadik szövegmondat (3) második szövegmondategységének viszonya az elsőhöz a fő híranyag tekintetében nemcsak ismétlés (Ötven asszony [ ] dalra kel ötven [ ] asszony énekel), hanem az énekükről új híranyagot ad (felvilágból lehozott, lelkeikbe visszajáró, félig értett félemlék). Az énekel hírértéke alacsonyabb, hiszen már várható, ismeretes, hogy dalolni kezdtek a danaidák. Az is figyelmet kíván, hogy az alvilág után a szövegműben megjelenik ellentéte, a felvilág. ötven 9 kárhozott 4 bus 5 asszony 8 felvilágból lehozott # és 5 lelkeikbe 3 vissza 2 járó 2 félig 2 értett 2 fél 3 emléket 1 fojtott hangon énekel alvilág 1,2 felvilág A idéző szövegmondat alapközleménye ötven 9 kárhozott 4 bus 5 asszony 8 énekel két, tartalmában és az éneklés módjának részletével félig értett dalra kel fojtott hangon énekel zárul A danaidák éneke idézőjelek között voltaképpen három szövegmondat, a költő a középsőt, az ötödiket (v) zárja ponttal, a másik kettőt ( (iv,vi) ) gondolatjellel. (A szövegmondathatárok megállapításában a nincs a központozásnak kizárólagos érvénye, vö. Büky 2004: 8.) A danaidákról való eddigi ismeretek most magyarázatot kapnak, ezáltal teljesen új, nem várható híranyag jelenik meg: eggyilkoltuk férjeinket mondják az asszonyok, akikről sem itt, sem később nem derül ki, hogy büntetésből kell örökre az amforákba tölteniük a vizet. Babits erre nyilván mint olvasói előismeretre támaszkodik, bár a versszövegből az asszo nyok nak inkább afféle kényszercselekvése vélelmezhető, amilyen Arany János Ágnes asszony című balladájában is van. A szövegmondat (iv) a danaidák dalának főhírével indul, amely rémaként a szövegmondat elején áll nem várható közleményként (eggyilkoltuk férjeinket). Az eddig kilencszer ismétlődő ötven szó most a férjek számára vonatkozik várható hírelem ként: 128

130 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK eggyilkoltuk 1 férjeinket 1 ötven 10 daliás nagy 1 férfi t 2 hhez az új híranyaghoz magyarázatként kapcsolódik a danaidák korábbi (érzelmi? szerelmi?) élete, amely olyanféle cselekedetként jelenik meg, amelyiknek a képi ábrázolása hasonló az alvilágban történő cselekvéshez ( vágykancsóból meritettünk, meritettünk, üritettünk ). és 6 szerettünk 1 # csak 2 szerettünk 2 # Isten tudja kit szerettünk 3 A híranyag újdonságát háromszoros ismétlés erősíti, ehhez járulnak a cselekvések (meritettünk, üritettünk) ismétlései, amelyek az előzményekkel (megmeritve, majd meritve, majd üritve) együtthangozva mintegy zenei akkordot képeznek; a hangállományban észlelhető a t hangok gyakorisága, amely ugyan grammatikai kényszerűségből fakad; képiség szempontjából ismét az egyformaság mozdulatai vannak ábrázolva a merítés képzetének hat és az ürítés három egységén keresztül: vágykancsóból meritettünk 5 # meritettünk 6 üritettünk 3 fenn a 13 zöldvilágu földön az 14 aranyos nap alatt vágykancsóból meritettünk 5 # meritettünk 6 üritettünk 3 ~ {karcsu 1 vázát megmeritve 1 majd 1 meritve 2 majd 2 üritve 1 } vágykancsóból {Léthéből 1 } vágykancsó {Σ *amphora} Az asszonyok énekében földi életük jelenik meg, ebben a vágykancsóból való merítés az itteni állapotuk ellentéte, a boldogság fejeződik ki. vágykancsóból meritettünk 5 # meritettünk 6 [ ø] {drága 2 Léthéből 1 meritett 3 sohasem 3 elég vizet 1 } a 13 zöldvilágu földön { H 2 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 H 3 szellőtlen 1 bús 1 alvilágban 2 } fenn {Lenn 1 Σ H 1, H 2, H 3} fenn # a zöldvilágu földön fenn # az 14 aranyos nap alatt földön nap alatt 2.5. Az ötödik szövegmondat (v) egymás mellé kapcsolt szövegmondategységekből áll, ezeknek áttetsző fölépítése van: vmi visszajár vhová, mint vmi vmi mit jelent 129

131 BÜKY LÁSZLÓ vhogyan próbálunk vmit mit jelent vmi 1, 2, 3 vhol vhogyan kérdez vmit ~ vkit. (NB. A szeretni, kivánni és ölelni az eredetiben ritkítva van szedve.) Régi 2 szavak járnak 3 vissza 3 elsötétült 2 lelkeinkbe 4 ~ mint 2 sötétben 3 nagy 2 szobákba utcáról behullott fények mit 1 jelentenek 1 hiába 9 próbálunk rá emlékezni 2 # mit 2 jelent 2 az hogy szeretni 4 # mit 3 [ø = jelent 2 ] # kivánni # és 7 [ ø = mit 3 ; ø = jelent 2 ] ölelni a 15 homályban mindhiába 10 kérdezzük az 16 árnyakat A danaidák az életükben történteket mint emlékképeket idézik föl, amelyek a sötétség jelképiségével kétszer kapcsolódnak össze: Régi 2 szavak járnak 3 vissza 3 elsötétült 2 lelkeinkbe 4 ~ mint 2 sötétben 3 nagy 2 szobákba utcáról behullott fények Régi 2 szavak {félig 2 értett 2 fél 3 emléket 1 } járnak 3 vissza 3 elsötétült 2 lelkeinkbe 4 {és 3 lelkeikbe 3 vissza 2 járó 2 } A hasonlatban a behullott fények fölidézhetik az (1) szövegmondatból az aszfodéloszok virágszirmainak ellentétes állapotát, amely éppúgy különös, mint a behullott fények állapota: behullott fények {szirmát nem 2 ejti} Rejtélyes emlékeiket és különös állapotuk okát az asszonyok maguk is igyekeznek megérteni és megtudni: Régi 2 szavak mit 1 jelentenek 1 hiába 9 próbálunk rá emlékezni 2 mit 2 jelent 2 az mit 1, 2, 3, ø jelent 2,ø,ø az hogy szeretni kivánni ölelni szeretni 4 kivánni és 7 ölelni a 15 homályban mindhiába 10 kérdezzük az 16 árnyakat 2.6. A hatodik szövegmondat (vi) kettős beszédcselekedet, minthogy a danaidák saját magukat is megnyilatkozásra késztetik: 130

132 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK Csak 3 daloljunk 1 eggyilkoltuk 2 s 8 emlékezzünk 3 férjeinket 3 csak 4 daloljunk 2 bár 1 nem 8 értjük 3 és 9 meritsünk 7 és 10 üritsünk 4 ugy sem 5 tudjuk abbahagyni és 11 daloljunk 3 bár 2 nem 9 értjük 4 mert 5 külömben némaság 2 van # és 12 a 17 némaság 3 oly 1 félős néma 4 rengeteg sötétség 4 a 18 sötétség 5 nem 10 beszél 2 Az és ~ s előfordulásai ebben a szövegmondatban megsokasodnak (s 8 és 12 ), mintegy összefüggésben a szövegrész híranyagának zsúfoltságával: a gyilkosság, a dalolás, a félelem új ismeretek gyanánt jelennek meg a danaidák állandó cselekvésének együttközlésével. A kötőszók mindezek kapcsolódásait hangolják össze nem csupán szintaktikai, hanem zenei hasonlatnál maradva continuo szerepben: figyelmeztetve a kottában az intonálandó akkord hangjaira. Képi vonatkozásban e kötőszók mintegy (mértani) rajzolat se géd vo na lainak, vagyis a megértést könnyítő elemeknek tekinthetők. A dalolás, illetőleg emlékezés, amelyekre önmagukat biztatják a danaidák, önmaguk előtt is indokolatlan marad, csupán a némaság az az ok, amely ugyan az alvilági viszonyok kapcsán már nyilvánvaló ( Lenn a csöndes alvilágban ), ugyanakkor a danaidák számára félelmet keltő: Csak 3 daloljunk 1 s 8 emlékezzünk 3 bár 1 nem 8 értjük 3 # bár 2 nem 9 értjük csak 4 4 daloljunk 2 és 11 daloljunk 3 Σ daloljunk mert 5 külömben némaság 2 van némaság 2 ~ { H 1 Lenn 1 H 2 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 H 3 szellőtlen 1 bús 1 alvilágban 2 } és 12 a 17 némaság 3 oly 1 félős néma 4 rengeteg sötétség 4 a 18 sötétség 5 nem 10 beszél 2 A dalolás és az emlékezés mellett a már ismeretes cselekvéssorra való önkésztetés is elhangzik a betétben, amelyhez indoklásul a beletörődés kifejezése tartozik, s mintegy összefoglalja az asszonyok jelen és jövő sorsát. és 9 meritsünk 7 és 10 üritsünk 4 {vágykancsóból meritettünk 5 # meritettünk 6 [ ø]} {drága 2 Léthéből 1 meritett 3 sohasem 3 elég vizet 1 } A vágykancsóból meritettünk ø szerkezethez nem tartozik tárgyi vonzat, ezért alaki párhuzam alakul ki, amely ugyanakkor különböző irányú jelentés(ek)hez vezet: vizet merítenek-merítettek és bizonyos örömöket meríthettek a danaidák. 131

133 BÜKY LÁSZLÓ ugy sem 5 tudjuk abbahagyni és 9 meritsünk 7 és 10 üritsünk 4 sohasem 3 elég vizet 1 néma 4 rengeteg sötétség 4 a 18 sötétség 5 nem 5 beszél 2 {Σ néma} {hol 1 asphodelos 2 meg se 1 moccan} a 18 sötétség 5 nem 10 beszél 2 {gyász 1 fa 1 nem 1 bókol galyával} {mákvirág 1 szirmát nem 2 ejti} 2.7. Az utolsó szövegmondat (7) a danaidák modus rectusának amely közvetett fatikus funkció lezárását rögzíti ( Igy dalolt az ötven asszony ) megismételve dalolásuk körülményeit, amelyeknek egy része már ismeretes. A tartalom és a nyelvi anyag szempontjából ismeretes részek mintegy visszatérése bizonyos fokig szimmetrikus, és a látvány képiségét erősíti, minthogy a szimmetria egyúttal ikonicitást is jelent a természetes nyelvekben, amint Holenstein nyomán Bencze (1990: 106) is rámutat. Igy 1 dalolt 4 az 19 ötven 11 asszony 9 ötven 12 kárhozott 5 bus 6 asszony 10 egymáshoz mind 11 oly 2 hasonló ében 2 fürtü alabastrom 5 testü 2 ötven 13 testvérasszony 11 igy 2 dalolt 5 a 20 Léthe- 5 réten 5 lélek 5 fák 4 közt 2 mákvirág 2 közt 3 óriási 5 amphorák 6 közt 4 Léthe 6 mellett hol 4 a 21 szél 3 lenn 2 a 22 csöndes 2 alvilágban 3 szellőtlen 2 bus 7 alvilágban 4 alszik 4 asphodelos- 4 -ágyban 2 # mélyen 3 alszik 5 nem 11 beszél 3 A szövegmondat (7) Igy dalolt idézetzáró kifejezésének előzményei a dalra kel szerkezettel és az énekel igével kifejezve jelentek meg korábban: Igy 1 dalolt 4 # igy 2 dalolt 5 {félig 1 értett 1 dalra kel} {fojtott hangon énekel} Az ötven asszony eddigi megnevezéseihez az egymáshoz mind oly hasonló bővítés ke rül, ez után van tudatosítva külső hasonlóságuk is (ébenfürtü {ébenszinü hajjal}, alabastrom testü) a már előbbről ismeretesekkel. A danaidák ötven testvérasszony gya nánt való megnevezése a szövegmű végén a mítoszi ismeretek fölidézése. A vers lezárásának a bevezetőhöz hasonló részében a történéseknek a szövegmű elejéről ismeretes helye némi változással van megnevezve. A helyszín két részre oszlik: H 4 Léthe- 5 réten 5 fák 4 közt 2 mákvirág 2 közt 3 óriási 5 amphorák 6 közt 4 H 5 Léthe 6 mellett hol 4 a 21 szél 3 lenn 2 a 22 csöndes 2 alvilágban 3 szellőtlen 2 bus 7 alvilágban 4 alszik 4 asphodelos 4 -ágyban 2 132

134 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK A helyleírások azonossága a megfelelések révén nyilvánvaló: H 4 # H 5 {[H 1, H 2, H 3 ott 1, ott 2 ] mert 1 a 2 szél 1 ott 1 mélyen 1 alszik 1 # alszik 2 asphodelos 3 ágyban 1 # mélyen 2 alszik 3 } hol 4 Lenn 1 {[H 1, H 2, H 3]} lenn 2 a 22 csöndes 2 alvilágban 3 szellőtlen 2 bus 7 alvilágban 4 {Lenn 1 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 } { H 1 Lenn 1 H 2 a 1 csöndes 1 alvilágban 1 H 3 szellőtlen 1 bús 1 alvilágban 2 } mélyen 3 alszik 5 {alszik 4 mélyen 2 alszik 3 alszik 2 mélyen 1 alszik 1 } A szövegnyitással való tartalmi azonosság a tényleges befejező nem beszél záróakkordjával végérvényesen nyilvánvaló, ugyanakkor észre kell venni, hogy a vmi nem beszél szerkesztmény sorozatába a sötétség nem beszél is beletartozik. z a hármasság nyilvánvalóvá teszi az alvilági csöndet, amelyben az ötven asszony dalol, énekel, továbbá a nyelvi megfogalmazás azonosságai az összefüggő képszalag jellegű szövegalkotási módozatot valósítják meg, amelyet mintegy elméletként Babits már 1904-ben kifejtett egyik levelében, és amely szerkesztésmódot Rába (é. n. [1981]: 73 4, 297) Babitsra jellemző jegyként tart számon. Az örök folyosó című versben (Babits é. n. [1928]: 58 9) a Rába (é. n. [1981]: 223) által említett S megint elölről nietzschei gondolatú verszárlatot is idevonhatjuk; A Danaidák költője nem olvasási utasítással, hanem tényleges szövegvisszatéréssel éri el a kívánt konatív hatást. Karinthy e szövegformát az Antik szerelem című Babits-parafrázisban alkalmazza, a vers mottójául teszi a S megint elölről -t, a verset is ezzel zárja, szándékosan vulgárissá téve: riggyen, mert rugok beléje hátul. S megint elölről (Karinthy 1959: I, 22 3). Az összefüggő (kép)szalag tehát végtelen, szakadatlan folyamatosságba viszi zenében: da capo al fine a szöveg tartalomközlését, ikonikus hatása nyilvánvaló. [hol 4 a 21 szél 3 ] nem 11 beszél 3 {a 18 sötétség 5 nem 10 beszél 2 } # {[a 2 szél 1 ] nem 3 beszél 1 } 2.8. A szövegmondatokban ismétlődő elemek, valamint azonossági kapcsolatsorozatok szövegmondatonkénti előfordulásaik alapján az alábbi képet mutatják. Itt most a szerint vannak csoportosítva, hogy hány szövegmondatra terjed ki az ismétlődés, ezen belül pedig a szövegmondatok sorrendje szerint vannak rendezve, egyegy alcsoporton belül pedig betűrend szerint: 133

135 BÜKY LÁSZLÓ Hat szövegmondatban: 1 2 iv v vi 7: (1) a 1 a 2 a 3 a 4 a 5 (2) a 6 a 7 a 8 a 9 az 10 a 11 az 12 (iv) a 13 az 14 (v) a 15 az 16 (vi) a 17 a 18 (7) az 19 a 20 a 21 a 22 Öt szövegmondatban: (1) iv 7: ötven 1 ötven 2 ötven 3 (2) ötven 4 ötven 5 ötven 6 ötven 7 (3) Ötven 8 ötven 9 (iv) ötven 10 (7) ötven 11 ötven 12 ötven 13 (2) 2 3 iv v vi: és 1 és 2 és 3 és 4 (3) és 5 (iv) és 6 (v) és 7 (vi) s 8 és 9 és 10 és 11 és 12 Négy szövegmondatban: : (1) alabastrom 1 alabastrom 2 (2) alabastrom 3 (3) alabastrom 4 (7) alabastrom 5 (1) asszony 1 asszony 2 asszony 3 asszony 4 (2) asszony 5 asszony 6 (3) asszony 7 asszony 8 (7) asszony 9 asszony 10 testvérasszony 11 (1) bús 1 bús 2 bús 3 (2) bús 4 (3) bus 5 (7) bus 6 bus 7 (1) kárhozott 1 kárhozott 2 (2) kárhozottan 3 (3) kárhozott 4 (7) kárhozott iv vi: (1) megmeritve 1 meritve 2 meritett 3 (2) meritve 4 (iv) meritettünk 5 meritettünk 6 (vi) meritsünk 7 (1) üritve 1 (2) üritve 2 (iv) üritettünk 3 (vi) üritsünk 4 (1) 1 2 v 7: mindörökre 1 mindhiába 2 (2) minden 3 mindhiába 4 mindhiába 5 mindhiába 6 mindörökre 7 hiába 8 (v) hiába 9 mindhiába 10 (7) mind 11 (1) 1 2 vi 7: nem 1 nem 2 nem 3 (2) nem 4 nem 5 nem 6 hanem 7 (vi) nem 8 nem 9 nem 10 (7) nem 11 (2) 2 3 v 7: lélek 1 lélek 2 (3) lelkeikbe 3 (v) lelkeinkbe 4 (7) lélek 5 fák Három szövegmondatban: 1 2 v: (1) jár 1 (2) visszajáró 2 (v) járnak vi: (1) mert 1 mert 2 (2) mert 3 mert 4 (vi) mert 5 (1) se 1 sohase 2 sohasem 3 (2) sohse 4 (vi) ugy sem 5 134

136 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK 1 2 7: (1) amphorákba 1 amphorákba 2 amphorákba 3 (2) amphorába 4 amphorába 5 (7) amphorák 6 (1) gyászfa 1 (2) gyászfák 2 fán 3 (7) lélekfák 4 (1) hol 1 hol 2 (2) hol 3 (7) hol 4 (1) Léthéből 1 (2) Léthe 2 Léthe 3 Léthe 4 (7) Léthe- 5 Léthe 6 (1) óriási 1 óriási 2 (2) Óriási 3 órjás 4 (7) óriási 5 1 vi 7: (1) beszél 1 (vi) beszél 2 (7) beszél v: (2) vissza 1 (3) vissza 2 járó (v) vissza 3 2 iv vi: (2) csak 1 (iv) csak 2 (vi) Csak 3 csak 4 2 v vi: (2) sötéten 1 (v) elsötétült 2 sötétben 3 (vi) sötétség 4 sötétség 5 3 v vi: (3) fél 3 emléket 1 (v) emlékezni 2 (vi) emlékezzünk 3 Két szövegmondatban: 1 2: (1) bünös 1 (2) bünöktől 2 bünöktől 3 bűnös 4 (1) gyász 1 fa (2) gyász 2 fák (1) karcsu 1 (2) karcsu 2 (1) majd 1 majd 2 (2) majd 3 majd 4 (1) mozdulatlan 1 (2) mozdulatlan 2 mozdulatlan 3 (1) ott 1 ott 2 (2) ottan 3 (1) töltöget 1 töltögeti 2 (2) tölti 3 tölthetetlen 4 tölti 5 (1) vizet 1 (2) vizzel 2 vizzel 3 vizét 4 vízét 5 1 7: (1) ágyban 1 (7) -ágyban 2 (1) alszik 1 alszik 2 alszik 3 (7) alszik 4 alszik 5 (1) alvilágban 1 alvilágban 2 (7) alvilágban 3 alvilágban 4 (1) asphodelos 1 asphodelos 2 asphodelos 3 (7) asphodelos- 4 (1) csöndes 1 (7) csöndes 2 (1) között 1 (7) közt 2 közt 3 közt 4 (1) Lenn 1 (7) lenn 2 (1) mákvirág 1 (7) mákvirág 2 (1) mélyen 1 mélyen 2 (7) mélyen 3 (1) szél 3 szél 2 (7) szél 3 (1) szellőtlen 1 (7) szellőtlen 2 2 3: (2) érzőn 1 (3) érzőn 2 (2) mégis 1 (3) mégis 2 (2) öntudatlan 1 (3) öntudatlan 2 2 v: (2) mint 1 (v) mint 2 (2) régi 1 (v) Régi 2 2 vi: (2) néma 1 (vi) némaság 2 némaság 3 néma 4 135

137 BÜKY LÁSZLÓ 2 7: (2) réten 1 réten 2 rét 3 réte 4 (7) -réten 5 3 vi: (3) értett 1 értett 2 (vi) értjük 3 értjük 4 3 7: (3) ében 1 szinü (7) ében 2 fürtü (3) testtel 1 (7) testü 2 iv v: (iv) nagy 1 (v) nagy 2 (iv) szerettünk 1 szerettünk 2 szerettünk 3 (v) szeretni 4 iv vi: (iv) férjeinket 1 férfi t 2 (vi) férjeinket 3 (iv) eggyilkoltuk 1 (vi) eggyilkoltuk 2 vi 7: (vi) daloljunk 1 daloljunk 2 daloljunk 3 (7) dalolt 4 dalolt 5 (vi) oly 1 (7) oly 2 gy szövegmondatban: (1) drága 1 drága 2 (1) pillák 1 pillák 2 (2) ágaikat 1 águk 2 (2) át 1 át 2 (2) enyész 1 enyész 2 (2) körbe 1 körbe- 2 -körbe 3 (2) önmagába 1 önmagától 2 (2) szennyes 1 szennyes 2 (2) tengerbe 1 tenger 2 (3) félig 1 félig 2 fél 3 emléket 1 (v) jelentenek 1 jelent 2 (v) mit 1 mit 2 mit 3 (vi) bár 1 bár 2 (7) Igy 1 igy 2 A szóanyag áttekintése az előfordulások sorozatával a szövegmű fölépülésének rendjét is mutatja, azt a rendszert, amely az újra meg újra előforduló szavakkal és kapcsolataikkal mintegy összhang(zat)ba hozza az azonos vagy egymással amúgy is (szintaktikai és szemantikai) összefüggésben lévő szóanyagot. z a felépítés hasonlít az említett akkordokra, amelyekben több különböző magasságú hang együtthangzása révén jön létre a zenei hang. Hasonló más elemek megléte, illetve ismétlődése (és ~ s, hol, mely, mégis) amint már szó volt róla az és ~ s continuo szerepe kapcsán összefügg a szöveg stiláris összehangolásával is. indezek egyúttal a versszöveg grammatikalitásának mint olyannak természetes részei. Az egyes szövegmondatokban bizonyos szavak a sorozatba foglalás szerinti kapcsolatok révén vagy különböző hangzásbeli, jelentésbeli, értelmi és hangulati 136

138 AZ IKONICITÁS GVALÓSULÁSA BABITS IHÁLY: A DANAIDÁK összefüggések szerint ismétlődnek. Az összefüggések rendszere révén a befogadó az egyéb szövegművektől eltérő tulajdonságokat észlel(het) Babits szövegművében, amely egészének hatásához hozzájárul részeinek olyatén hatása, mint a már említett felhangoké amelyek a rezgő test részeinek rezgéséből származnak, s a szövegmű alapanyaga ezekkel együtt válik nyelvi műalkotássá. Az összefüggésrendszerben szövegmondatról szövegmon datra gyarapodó ismétlődések megrajzolják az alvilágban mint ábrázolt tárgyiasságban való történéseket és magát a fiktív tájat változatlanságukat, állandóságukat és egyéb vonásaikat, vagyis a képiségüket. Az ismétlődő elemek rendszere mintegy fraktálként mutatja, hogy önhasonlító tulajdonságú szó- és kifejezésmintázatok érvényesülnek a szövegben: némiképpen hasonló módon a andelbrot-halmaz képi feldolgozásaihoz. fraktál alapképletében (z z 2 + c) a z 2 tagot mindig az előző művelet eredményeként kapott z értékével számítjuk újra: z 1 = c, z 2 = c 2 + c,, z n 2 + c KÖSZÖNTNYILVÁNÍTÁS A szerző köszöni Szilágyi N. Sándor értékes lektori munkáját. HIVATKOZÁSOK Babits ihály A Danaidák, Nyugat I Babits ihály é. n. [1928]. Versek Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása, Budapest. Beaugrande, Robert de Dressler, Wolfgang é. n. [2000]. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Corvina, h. n. [Budapest]. (redetije: 1981.) Bencze Lóránt Ikonicitás és szimmetria a magyarban. agyar Nyelvőr 114/1 2: Büky László Füst ilán metaforahasználatának szövegmondattanából szótárszerű feldolgozásban. Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar agyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged. ÉrtSz. = Bárczi Géza Országh László (főszerk.) A magyar nyelv értelmező szótára I VII. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fónagy Iván [Az] epizeuxis. In: Király István Szerdahelyi István (főszerk.) Világirodalmi lexikon I XIX. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fónagy Iván A költői nyelv hangtanából. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fónagy Iván é. n. [1999]. A költői nyelvről. Corvina, h. n. [Budapest]. Jakobson, Roman A nyelv szemiotikai vizsgálata. In: Uő: Hang jel vers. Gondolat Kiadó, Budapest Jakobson, Roman i a költészet? In: A költészet grammatikája, Gondolat, Budapest J. Soltész Katalin Babits mondattípusai. agyar Nyelvőr 85/3: Karinthy Frigyes Így írtok ti I II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. Károly Sándor Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest. 137

139 BÜKY LÁSZLÓ NSz = agyar nemzeti szövegtár. lektronikus adatbázis, a mai magyar írott köznyelv általános célú reprezentatív korpusza. TA Nyelvtudományi Intézet, Budapest. (corpus.nytud.hu/mnszbeta) Passeron, René A szürrealizmus enciklopédiája. Corvina, Budapest. Peirce, Charles Sanders A jelek felosztása. In: Horányi Özséb Szépe György (szerk.): A jel tudománya. Gondolat, Budapest Petőfi S. János A szövegösszefüggőségre utaló nyelvi elemek vizsgálatához. agyar Nyelv 90/1: Rába György é. n. [1981]. Babits ihály költészete Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. Tolcsvai Nagy Gábor A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. SUARY Realization of Iconicity in ihály Babits s Danaids This paper explores the iconographic function of repetition, recurrence and associations evoked by various linguistic elements in ihály Babits s poem, Danaids. The analysis of word usage reveals a systematic network: the linguistic, semantic, structural and rhetorical similarities and analogies render the relationships in the poem s possible world into an iconographic order. In this world demonstrated by diverse categorizations of the textual elements the repetitions accumulating sentence by sentence outline the events and the landscape in the lower world as objectifications, underscoring their static and constant state, that is, their profound iconicity. Keywords: association, iconographic function of repetition, recurrence, systematic network

140 IKONICITÁS A GRAATIKÁBAN

141

142 RÁKOSI GYÖRGY Debreceni gyetem, Angol Nyelvészeti Tanszék Gondolatok a magyar anaforikus névmási birtokosok kiválasztásának motiváltságáról Kivonat: A cikk összefoglalja és ismerteti azokat a főbb névmási stratégiákat, amelyekkel anaforikus birtokosokat tudunk kódolni a magyarban. A generatív nyelvészeti kutatások eredményeit kiindulópontnak véve megmutatom, hogy az anaforikus névmási birtokosok kiválasztása ikonikusan is motivált, és a nyelvtani rendszer egyes elemeinek ikonikus jellegét tükrözi. Az ikonikus motiváltság fogalmának alkalmazása az adatok értelmezésében és elemzésében új távlatokat nyithat a magyar nyelvtan eme viszonylag elhanyagolt szögletének a leírásában. Kulcsszavak: ikonicitás, magyar, birtokos szerkezet, anafora, névmás 1. Bevezetés A névmási visszautalás egyes kitüntetett fajtáit a nyelvtan jól ismert módon tudja meghatározni. ás esetekben a nyelvtan inkább csak befolyásolja, hogy mennyire valószínű egy adott szerkezetben a névmási anafora. A névmási birtokos és a birtokos szerkezetet bennfoglaló tagmondat alanya között például általában nagyobb valószínűséggel állhat fenn anaforikus viszony, mint egy bővítményi szerepben lévő névmás és a vele azonos tagmondatban lévő alany közt (Haspelmath 2008a: 52 54, Ariel 2008: 6. fejezet). Az alany és a nem-alanyi birtokos szerkezet birtokosa közti anaforikus viszony tehát gyakori, és mint ilyen, nem feltétlen igényel különösebb kódolást. A magyarban a birtokos szerkezet morfológiája lehetővé teszi akár azt is, hogy ne ejtsük ki a névmási birtokost így ezt többnyire nem is tesszük meg akkor, ha a birtokos visszautal a mondat alanyára (1a). 1 z azonban 1 A generatív nyelvtani elemzések vagy azt teszik fel, hogy ilyenkor a birtokos egy ki nem ejtett névmás (pro), vagy pedig azt, hogy a birtokszón megjelenő egyeztető morfológia maga funkcionál egyfajta inkorporálódott névmásként. A magyar adatok leírásában ez utóbbi felfogást képviseli pél- 141

143 RÁKOSI GYÖRGY nem zárja ki bizonyos esetekben egyéb névmási stratégiák alkalmazását ennek a visszautaló viszonynak a megteremtésére: a magyarban használhatunk erre a célra személyes névmást (1b), visszaható névmást (1c), vagy éppen összetett visszaható névmást (1d) is. (1) a. János írt egy könyvet az életéről. b. János írt egy könyvet az ő életéről. c. János írt egy könyvet a maga életéről. d. János írt egy könyvet az önmaga életéről. (1a) és a (1b) példákban a birtokos és az alany közti viszony nem kötelezően anaforikus, ebben a cikkben azonban ezeket az egyéb olvasatokat nem tárgyalom, és csak az anaforikusan értelmezett birtokosokkal foglalkozok. 2 Az egyes anaforikus birtokosi stratégiák közti választást meghatározó nyelvtani jegyek egy részét egy korábbi cikkemben tárgyalom részletesen (Rákosi 2014). Itt most egyrészt tovább szeretném bővíteni az ott található leírást, másrészt néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni ahhoz, hogy milyen tényezők motiválhatják az egyes stratégiák kiválasztását. A fenti adatsor többek közt azért érdekes, mert az ott szereplő szerkezetek nem egyforma gyakoriságúak, és nem is minden kontextusban számítanak ugyanolyan természetesnek. Sőt nem is minden kontextusban cserélhetők fel egymással. Azonban a klasszikus generatív megközelítés, mely szigorúan elkülöníti a lokális és a nem-lokális mondattani tartományokat a különböző típusú névmási anaforák engedélyezésében, csak részben tudja azt megragadni, hogy mi számít jelöltnek az (1)- beli példák közül, és mi nem. É. Kiss (1987: 197) például a mellett érvel, hogy a magyarban a birtokos szerkezet egy különálló kötési tartományt alkot. z az elemzés jelöltnek és perifériálisnak tekinti az (1c) és az (1d) példákat, mivel a viszszaható névmás előzménye a birtokos szerkezeten, vagyis a vonatkozó lokális kötési tartományon kívül van. Ugyanakkor az (1b) példát, egyéb vonatkozó megszorítások hiányában, nem csak jól formáltnak, de természetesnek is várjuk ugyanezen okokból. Könnyen belátható, hogy pusztán a kötési tartomány definíciójának finomhangolásán keresztül viszonylag keveset tudunk megragadni az egymással versengő anaforikus birtokos névmási stratégiák lényegéből. Nem véletlen, hogy az elmúlt dául Laczkó (2001). ivel ennek a cikknek a célkitűzései nem igényelnek egy ilyenfajta analitikus elköteleződést, az (1a) mondat által reprezentált szerkezetet egyszerűen úgy írom le, hogy nincs benne kiejtett névmási birtokos. 2 A névmási birtokos és az alany közti anaforikus viszonyt a továbbiakban nem jelölöm külön eszközökkel ebben a cikkben. A cikk minden releváns példája úgy értelmezendő, hogy anaforikus viszony áll fenn a birtokos és az alany közt. 142

144 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... két évtizedben a generatív nyelvészeti vizsgálódások is részben egyéb tényezőkre helyezték a hangsúlyt ilyen és hasonló névmási szerkezetek vizsgálata során. bben a cikkben az elsődleges célom az, hogy megvizsgáljam, milyen mértékben és hogyan használható fel az ikonicitás mint motivációs erő a fenti magyar adatok szabatos nyelvtani leírásában és elemzésében. A legtágabban értelmezett nyelvi ikonicitás valamilyenfajta párhuzamosságot ragad meg a nyelvi jel formája és a valóság azon darabja között, amelyre az adott nyelvi jel utal. Az (1)-ben mutatott névmási birtokosi stratégiák a névmás hosszában, testességében és komplexitásában különböznek, a skála egyik végébe beleértve azt a lehetőséget is, hogy maga a birtokos hangalakilag nem is jelenik meg (1a). Amennyiben a választás ezek közt a stratégiák közt ikonikusan motivált, akkor az egyes szerkezetek által jelölt birtokviszonynak, illetve az előzmény és a birtokos között lévő, a birtokos szerkezeten keresztül megvalósuló kapcsolatnak is különböznie kell, méghozzá a formai komplexitást leképező módon. ás szóval azt várjuk, hogy minél testesebb és komplexebb a névmási birtokos, annál jobban eltér az általa kódolt anaforikus viszony a prototipikusnak tekinthető esettől, és annál gazdagabb és komplexebb szemantikaikonceptuális tartalommal bír. A cikkben megmutatom, hogy az itt tárgyalt adatok többségét ebben az értelemben ikonikusan motiváltnak lehet tekinteni. A magyarban az anaforikus névmási birtokosi stratégiák nyelvi kifejeződése jelentős részben ikonikusan is megfeleltethető az általuk jelölt konceptuális tartalomnak. z azonban nem zárja ki azt sem, hogy ugyanezeket az adatokat érvényes módon ragadjuk meg egy generatív keretben is, hiszen a generatív nyelvtani modellek egyes alapvető vonásaikban maguk is eleve összeegyeztethetők egy ikonikus értelmezéssel (lásd különösen Newmeyer 1992). A magyar adatok jobb megértésében pedig mind az ikonicitást alapul vevő funkcionalista, mind a generatív alapon álló megközelítések alapvető támpontokat tudnak nyújtani, több esetben egymással is összecsengő és összeegyeztethető módon. A cikkben az ikonicitás szempontrendszerét követve, de egyúttal kitekintve a generativista eredményekre is, összefoglalom a magyar anaforikus névmási birtokosok kiválasztását meghatározó egyes tényezőket. 2. A nyelvi ikonicitás lehetséges megvalósulásai az anaforikus viszonyok kódolásában 2.1. gy sokat tárgyalt példa és tanulságai A névmási birtokosok viselkedésének jobb megértéséhez nézzünk először egy más jellegű, de sokszor tárgyalt példát, amely bizonyos mértékig rokonítható az itt vizsgálandó adatokkal. Az úgynevezett visszaható igék, mint a borotválkozik, a tö- 143

145 RÁKOSI GYÖRGY rölközik, vagy a fésülködik olyan tárgyas tőből képzett tárgyatlan igék, amelyek valamilyen lexikailag körülhatárolt reflexív eseményt írnak le. A visszaható igék töveként funkcionáló tárgyas igék visszaható névmás társaságában többnyire a viszszaható igééhez hasonlónak tűnő eseményt írnak le. (2) a. János megborotválkozott. b. János megborotválta magát. A két szerkezet jelentése azonban nem azonos. 3 egborotválkozni csak a férfiak szoktak, és ilyenkor az arcszőrzetüket távolítják el. A megborotválja magát predikátum ezzel szemben akár nők, akár férfiak esetében is használható, és nincs megszorítva az sem, hogy milyen testrész érintett. 4 A fésülködik esetében csak a hajról lehet szó, ezzel szemben a megfésüli magát bármilyen testrész fésülgetése esetén igaz lehet. A törülközik rendesen az egész test törülközővel történő megszárítását jelöli, ezzel szemben megtörölni magunkat bármilyen alkalmas eszközzel lehet, és nemcsak az egész testünket, hanem bármelyik részét is. zekben az adatokban az a közös, hogy a visszaható ige jelentése valamilyen szempontból megszorítottabb, mint a vonatkozó tárgyas ige + visszaható névmás szerkezet. Haiman (1983: ) ezen kívül arra is felhívja a figyelmet, hogy a két szóban forgó szerkezettípus jelentése rendszerszerűen különbözik, és ez a különbség ikonikusan motivált. A (2a)-val jellemezhető szerkezetben egy képző kódolja a reflexív viszonyt (-koz), a (2b)-ben ezzel szemben egy külön visszaható névmás (magát). Az utóbbi az igétől külön álló morféma, az előbbi viszont az igéhez kötött. Haiman szerint ez megfelel annak a konceptuális különbségnek, hogy a (2a) egy alapvetően egyszereplős cselekvést ír le, a (2b) ezzel szemben egy kétszereplős cselekvés, ahol a két szerepet normálisan ugyanaz az individuum veszi fel a való világban. A névmásos szerkezetet viszont éppen arra a célra használjuk, hogy az ágensi alanyt konceptuálisan eltávolítsuk pácienstől azáltal, hogy például egy az individuumot és annak a testét megkülönböztető relációt írunk le. A névmás szerepe tehát az, hogy lehetővé teszi a közvetlen utalást az individuum valamely részére vagy tulajdonságára, és így mintegy második szereplőt vezet be. A névmásos szerkezetnek ezt a tulajdonságát világítja meg a következő példa is: (3) a. egszárítkoztam. b. egszárítottam magunkat a hajszárítóval. 3 zeket az adatokat és elméleti jelentőségüket részletesen tárgyalom egy korábbi cikkemben (Rákosi 2008). 4 A férfiak esetében a tárgyas és a tárgyatlan szerkezet közt egyfajta munkamegosztás van: a megborotválkozik vonatkozik az arcra, a megborotválja magát pedig minden egyéb testrészre. 144

146 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... A visszaható ige egyszereplős eseményt ír le (3a). Ha többes számú lenne az alany (A gyerekek megszárítkoztak a napon), akkor is csak egyszereplős szárítkozási események együttes megvalósulására utalhatna a mondat. zzel szemben a viszszaható névmást tartalmazó mondat lehetővé tesz két, legalább részben elkülönülő szereplőre való utalást is. A (3b)-ben a szárítási esemény okozója egyedül a beszélő, de a vonatkozó állapotváltozáson már nem egymagában megy keresztül, hiszen a tárgyi visszaható névmás többes számú. zt a fajta olvasatot csak a visszaható névmásos szerkezet tudja engedélyezni, a visszaható ige morfológiája nem, és ez a tény ikonikusan motivált: a reflexívjelölő eltávolítása az igétől párhuzamba állítható az itt leírt konceptuális-szemantikai váltással egy kétszereplős eseményre. A szerkezeti távolság megteremtése egy referenciális távolság bevezetésével jár együtt Az ikonicitás néhány releváns fajtája és meghatározásuk A szerkezeti távolságot vagy szerkezeti súlyt Haiman (1983: 782) morfológiai szempontok szerint definiálja (szemben a puszta fonológiai súlyon alapuló méréssel) a következő skála mentén: (4) a. X # A # Y b. X # Y c. X + Y d. Z bben a jelölésben X és Y a két releváns morféma (például: az ige(tő) és a viszszaható képző vagy a visszaható névmás a (2) és a (3) példákban), az A pedig valamilyen tetszőleges egyéb morféma. A # szóhatárt, a + morfémahatárt jelöl. Z-vel jelöli Haiman azt az esetet, amikor X és Y nyelvi tartalmát egyetlen monomorfémikus, fúziós elem kódolja. Haspelmath (2008b: 13) megjegyzi, hogy Haiman fenti skálája valójában nem is annyira szerkezeti távolságot, hanem szerkezeti kohéziót ír le. A terminológiától függetlenül azonban mind a két szerző ugyanazzal az intuícióval látszik dolgozni: az ikonicitás lehetséges szerkezeti megjelenéseinél nem a fonológiai súly, hanem a morfológiai-szintaktikai komplexitás számít. Newmeyer (1992) a nyelvi szerkezet és annak jelentése közti ikonikus motiváltság négy különböző fajtáját különbözteti meg. bből három játszhat közvetlen szerepet a magyar anaforikus névmási birtokosok nyelvtanának leírásában (l. még Haiman 1983 és Haspelmath 2008b összefoglaló tanulmányait is). A távolsági ikonicitás (iconicity of distance) elve szerint két szerkezeti elem közti távolság közvetlenül megfeleltethető a köztük lévő konceptuális távolságnak. A függőségi ikonicitás (iconicity of independence) elve azt mondja ki, hogy a két nyelvi elem egymáshoz viszonyított szerkezetbeli függősége (vagy egymáshoz mért relatív távolsága) megfeleltethető a két elem jelölete közti konceptuális kapcsolat erősségé- 145

147 RÁKOSI GYÖRGY vel. Vagyis ha két nyelvi elem csak viszonylag laza szerkezetbeli kapcsolatban áll egymással, akkor a jelöletük közti konceptuális kapcsolat is viszonylag gyenge lesz. nnek az elvnek a működésére láttunk példát a fenti (2)-ben és (3)-ban. Végül a komplexitási ikonicitás (iconicity of complexity) elve azt mondja ki, hogy a nyelvi szerkezet komplexitása a vonatkozó konceptuális tartalom komplexitásával korrelál. z az utolsó elv tekinthető lényegében a kompozicionalitási elv egyfajta ikonikus megvalósulásának. ind a három elv előfeltételezi tehát, hogy mérni tudjuk egy nyelvi szerkezet komplexitását és az alkotóelemei közti távolságot például a Haiman (1983) által felvetett módon (4). Nem feltétlen triviális ugyanakkor, hogyan alkalmazzuk ezeket a megfontolásokat a magyar adatokra. A szemléltetés kedvéért az (5)-ben megismétlem az (1)-ben már látott adatokat: (5) a. János írt egy könyvet az életéről. b. János írt egy könyvet az ő életéről. c. János írt egy könyvet a maga életéről. d. János írt egy könyvet az önmaga életéről. Az általunk vizsgált kérdés lényegét tulajdonképpen egy háromtagú referenciális függőség jeleníti meg. z a viszony az előzmény (János), a birtokos névmás (Ø, ő, maga, önmaga) és a birtokosi morfológia (élete) közt áll fenn. 5 Ahogy arra Newmeyer (1992: 762) is felhívja a figyelmet, egy anafora és az előzménye közti szerkezeti távolság nem feltétlen korrelál konceptuális különbségekkel. Vegyük például az alábbi mondatpárt: (6) a. János írt nekem egy könyvet az én életemről. b. Én is írtam egy könyvet Jánosnak az én életemről. Az anaforikus birtokos (én) és az előzménye (nekem, illetve én) közti konceptuális viszony nem látszik különbözőnek pusztán azért, mert az előzmény nem egyforma távolságra van a birtokos névmástól. A magyar adatok jobb megértéséhez ugyanakkor mégis hozzájárul az előzmény és a birtokos közti távolság figyelembevétele is, bár nem teljesen a (6) által sugallt 5 Ismert tény, hogy szemben a személyes névmási birtokosokkal, a visszaható névmási birtokosok paradigmája invariáns (/3) egyeztetést vált ki a birtokos szerkezet főnévi fején: (i) Írtam egy könyvet az én életemről. (ii) Írtam egy könyvet a magam életéről. nnek a ténynek egy lehetséges magyarázatát korábbi cikkeimben tárgyalom (Rákosi 2009, 2011), itt viszont nem foglalkozom vele a továbbiakban (nem zárva ki ugyanakkor a lehetőséget, hogy az (i) és (ii) közti egyeztetésbeli különbség is lehet ikonikusan motivált). 146

148 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... nézőpontból. A kiejtett névmást nem tartalmazó szerkezet (5a) tekinthető a Haimanféle X + Y-konfiguráció megnyilvánulásának abban az értelemben, hogy a birtokot és a birtokost is egyetlen szó kódolja a szerkezeten belül (életéről). Az (5b d) szerkezetek annyival másabbak, hogy ezekben a birtokos önálló szóként is megjelenik, és akár el is szakadhat a birtokszó közvetlen közeléből (az ő nehéz életéről). A birtokosi egyeztető morfológia révén a birtokos továbbra is kódolva van bizonyos mértékig magán a birtokszón is, viszont ezekben a példákban már egy független nyelvi elemként is megjelenik. Az egyes szerkezetek közti szerkezetbeli különbségeket így közvetlenül mérhetjük a birtokos névmás testességének vizsgálatával az alábbiaknak megfelelően: (7) a. Ø < ő, maga, önmaga b. maga < önmaga c. ő < maga A (7a) nem igényel különösebb indoklást: minden kiejtett névmási birtokos értelemszerűen testesebb, mint a ki nem ejtett birtokos. A (7b)-ben megragadott szerkezeti komplexitás arra az előfeltevésre épül, hogy az ön- prefixum a visszaható névmáson valóban nyelvtanilag aktív. Hogy ez így van, a mellett két korábbi cikkemben is részletes érveket hozok fel (Rákosi 2009, 2011), és néhányat ezek közül a 3.1 alrészben külön is meg fogunk vizsgálni. A (7c)-ben ábrázolt reláció talán a legkevésbé egyértelmű. gyrészt nem minden alanyesetű személyes névmás tekinthető monomorfémikusnak, hiszen például az ők eléggé áttetsző módon az ő tő többes számú alakjának tűnik (l. Bartos 1999). ásrészt az alap visszaható névmás sem egyértelműen összetett morfológiailag, a beszélők legalábbis már nem ismerik fel benne az eredetileg feltehetően test jelentésű mag tövet. A visszaható névmás paradigmája ugyanakkor a birtokosival egyezik meg, és kimutatható, hogy ez a birtokosi szerkezet valóban aktív is bizonyos mértékben még a szinkrón rendszer keretein belül is (Rákosi 2011). zért a visszaható névmást morfológiailag összetettnek, a személyes névmás alanyeseti paradigmáját pedig egyes számban monomorfémikusnak, többes számban viszont esetlegesen polimorfémikusként is elemezhetőnek tekintem. A paradigma szintjén ugyanakkor elmondható, hogy a visszaható névmás testesebb vagy legalább olyan testes/összetett, mint a személyes névmás. A (7)-ben vett részleges sorrendezésekből tehát az alábbi hierarchia következik: (8) Ø < ő < maga < önmaga A továbbiakban azt szeretném megmutatni, hogy ez a sorrendezés az ikonicitás fent megfogalmazott három alesete szempontjából is releváns a magyar birtokosi adatok leírásában. inél testesebb névmási birtokost illesztünk a szerkezetbe, annál 147

149 RÁKOSI GYÖRGY jobban nő a konceptuális távolság az anaforikus névmás előzmények jelölete és a birtokos közt, illetve annál komplexebb lesz a köztük lévő viszony a különböző szerkezeti változatok egy meghatározó részében. 3. Ikonicitás és anaforikus birtokosok a magyarban 3.1. Ikonikusan motivált névmáskiválasztás a birtokos szerkezetben Az (1)-ben bemutatott, és itt a (9)-ben megismételt példák egyik legalapvetőbb jellemzője a névmási birtokos elhagyása (9a) és kitétele (9b d) közti különbség. (9) a. János írt egy könyvet az életéről. b. János írt egy könyvet az ő életéről. c. János írt egy könyvet a maga életéről. d. János írt egy könyvet az önmaga életéről. A magyar nyelv névmásejtő jellegének megfelelően nem használunk névmási birtokost akkor, ha nem szánunk a birtokosnak külön diskurzusfunkciót, vagy a névmás szerepeltetése nem tesz érzékelhető többletet a szerkezet jelentéséhez. z az alapvető különbségtétel önmagában is ikonikusan motivált, hiszen a névmás elhagyása ikonikus leképeződése annak, hogy a birtokos jelölete ezekben az esetekben rendszerint könnyen beazonosítható (Newmeyer 1992: ). gy másik nézőpontból pedig a mind testesebb névmások kiválasztása a jelentés egyre komplexebb voltának is az ikonikusan motivált kifejezésmódja. A személyes névmási birtokost két, egymástól jelentésében is elkülönülő kontextusban szokás kitenni. zt a két kontextust a (10) példái illusztrálják: (10) a. Én az én kocsimat vezetem, te pedig vezesd a tiédet. b. Én sokat vezetem az én kis kocsimat. A (10a) példában a névmási birtokos fókuszhangsúlyt kap, és ezáltal a birtokos szerkezet egésze fókuszba kerül, mivel két lehetséges birtokost állítunk kontrasztba. rről a szerkezetről a generatív nyelvtanok is jól számot tudnak adni, hiszen a hangsúlyozás követelményei miatti névmáshasználat jól megragadható, és jól megjósolható. Van azonban a kitett birtokosoknak egy a mai magyarban már jelöltnek számító, stilárisan jelölt változata, ahol a névmás kitételének közvetlen szemantikai következményei nincsenek, és nem is jár együtt különösebb prozódiai nyomatékosítással (10b). A névmás hozzájárulása ilyenkor inkább csak egyfajta játékosság 148

150 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... megteremtése. 6 Bár nem mond ellent semmilyen fontos nyelvtani szabálynak, ez a fajta használat már nehezebben ragadható meg egy generatív nyelvészeti keretben. A komplexitási ikonicitás elve azonban mind a két szerkezetet jól motiválja, hiszen a névmás kitétele valamilyen hozzáadott jelentésbeli többlettel jár együtt. A (10a) esetében ez a többlet az igazságfeltételeket is megváltoztatja, a (10b) esetében pedig inkább pragmatikai jellegű vagy pusztán stiláris változásról van szó. A visszaható névmás egyik jellemző birtokosi használata szintén hasonló értelemben motivált ikonikusan. Az alábbi minimálpárt Rákosi (2014)-ből idézem: (11) a. Én úgy érzem, mintha ez a változás a magam bensejét is megváltoztatta volna. b. *János úgy érzi, mintha ez a változás a magam bensejét is megváltoztatta volna. Az eredeti példa forrása a agyar Nemzeti Szövegtár (Váradi 2002), és a cikk szempontjait figyelembe véve minimálisan változtattam rajta. A (11a) mondatban a visszaható névmási birtokosnak nincs a tagmondaton belül előzménye, csak a főmondatban van (én). A visszaható névmás egy olyan szövegrészleten belül fordul elő, amely ennek a diskurzusbeli előzménynek a perspektíváját közvetíti. zt a megszokott anaforikus függőségi viszonyoknál gyengébb, és általában nem is lokális függőségi viszonyt szokás logoforikus függőségnek nevezni. A magam tehát egy ebben az értelemben vett logofora a (11a)-ban, vagyis egy diskurzusbeli előzménnyel rendelkező visszaható névmás. A (11b) azért nem elfogadható, mert ilyen jellegű előzmény nem áll rendelkezésre. A generatív irodalomban az 1990-es évek elején fordult a figyelem a visszaható névmások lokális előzmény nélküli kontextusokban történő használata felé, és többen is megmutatták, hogy ezek a használatok sokszor diskurzusfüggő olvasatokat kódolnak (l. különösen Pollard Sag 1992 és Reinhart Reuland 1993). zek a fajta előfordulások ugyanakkor ikonikusan is motiváltak a névmási birtokost nem használó kódolási stratégiákkal összevetve, méghozzá legalább két értelemben is. A (11a) egyrészt mutatja a komplexitási ikonicitás jegyeit, hiszen ebben a függőségi viszonyban nem egyszerűen csak előzményt kell választani, hanem az előzmény jelöletének perspektíváját is kell képviselnie magának a visszaható névmásnak is. ásrészt ez a szerkezet az ikonicitás távolsági értelmezése szerint is motivált, hiszen az előzmény és a birtokos közti szerkezetbeli távolság megfeleltethető az előz- 6 A személyes névmási birtokos kitétele gyakoribb volt a régiségben, mint ma (l. Demján 2007). A (10b) példa jelölt jellege abból is fakad, hogy maga a szerkezet a legtöbb beszélő számára ma már elég archaikusan hangzik. 149

151 RÁKOSI GYÖRGY ménykeresési algoritmus diskurzusrésztvevőkre való kiterjesztésével együtt járó megnövekedett referenciális térnek. Nagyon szemléletesen mutatja az ikonicitás működését a maga és az önmaga közti, a birtokos szerkezetekben is jól láthatóan megmutatkozó különbség. Haiman (1983) különbséget tesz introvertált és extrovertált predikátumok közt. Az előbbiek esetében a predikátum jellemzően valamilyen inheresen vagy természetesen reflexív relációt jelöl, és mivel ez a jelentés megjósolható, az ilyen predikátumok jellemzően valamilyen kevésbé testes reflexívjelölőt kívánnak meg. Ahogy a 2.1-ben láttuk, ez a jelölő sokszor csak egy képző (borotválkozik, fésülködik). Ha egy ilyen kiterjesztett predikátum hatókörébe a birtokos szerkezet is beleesik, akkor a névmási birtokos jellemzően a maga visszaható névmás: 7 (12) a. nnek is megvan a maga átfutási ideje. b. A maga módján János is próbált segíteni. c. A kormány a maga befolyása alá hajtotta a tévét. Az ún. extrovertált predikátumok esetén viszont éppen a reflexív olvasat számít meglepőnek vagy kevésbé gyakorinak (l. Haspelmath 2008a). zekben az esetekben a magyarban sokszor az önmaga névmás számít természetesebbnek vagy esetleg az egyedül elfogadható megoldásnak (Rákosi 2009, 2011): (13) a. Szembekerültem korábbi önmagammal. b. János ellentmondott önmagának. Szembekerülni, ellentmondani többnyire valaki mással/másnak szoktunk. Ha nem ez a helyzet, akkor a reflexív olvasat kódolásához valamilyen testesebb nyelvi eszköz kell, és az önmaga éppen ezt a szerepet tölti be a magyarban. A kiválasztása ugyanakkor ikonikusan is motivált, különösen az ikonicitás függőségi értelmezésében (2.2). A (13)-beli példákban ugyanis éppen az a közös, hogy bizonyos értelemben megkettőzünk egy adott individuumot, és ennek a konceptuális elkülönböződésnek a kifejezésére szolgál a testesebb visszaható névmás. A birtokos szerkezetekben ugyanezt a funkciót fedezhetjük fel. A következő példák a agyar Nemzeti Szövegtárból származnak: (14) a. ne lehessek többé önmagam akadálya. b. ég akkor is, ha olykor önmagam szemében is maradinak látszom. 7 Hasonló jellegű történeti adatokat tárgyal Ferenczi (1993). 150

152 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... c. önmagam megnyugtatására a szezon végén elmentem egy másik orvoshoz, d. inden nap önmagam leleplezése is volt. Ami közös ezekben a példákban, az a kiterjesztett és a birtokost is magába foglaló predikátum extrovertált jellege. Rendesen nem önmagunknak vagyunk az akadálya, mások szemében látszunk maradinak, és mások nyugtatnak vagy lepleznek le minket. Ha mégis ez történik, akkor egy megfelelően testes reflexívjelölőre van szükség ahhoz, hogy ezt az olvasatot kódolni tudjuk. Reuland (2001) generatív elemzése szerint ilyenkor az alap visszaható névmáshoz képes gazdagabb morfológia éppen azt a célt szolgálja, hogy a névmás mintegy fel tudjon szabadulni az előzménnyel való referenciális egybeesés követelménye alól. z a megközelítés gond nélkül értelmezhető újra egy ikonicitást előfeltételező keretben is. A szokottnál testesebb visszaható névmás kiválasztása jelentésbeli többlettel is jár együtt (komplexitási ikonicitás), másrészt annyiban is motivált, hogy ilyenkor az előzmény és a névmás jelölete konceptuálisan is eltávolodnak egymástól (függőségi ikonicitás) Kötés és koreferencia Van még azonban egy érdekes adatsor, amely némileg kilóg az előző alrészben tárgyalt keretből. A következő példákban a birtokos rendre Ø (15a), személyes névmás (15b) és visszaható névmás (15c). (15) a. Én az arcomat kerestem a gesztusában. Te is. (i) Én a saját arcomat kerestem, és te is a saját arcodat kerested. (ii) Én az én arcomat kerestem, és te is az én arcomat kerested. b. Én az én arcomat kerestem a gesztusában. Te is. (i) * Én a saját arcomat kerestem, és te is a saját arcodat kerested. (ii) Én az én arcomat kerestem, és te is az én arcomat kerested. c. Én a magam arcát kerestem a gesztusában. Te is. (i) Én a saját arcomat kerestem, és te is a saját arcodat kerested. (ii) */ Én az én arcomat kerestem, és te is az én arcomat kerested. (15a)-nak két olvasata van. Az egyik olvasatban egy reflexív predikátum jön létre ( a saját arc keresése ), és ez értendő a második, elliptikus mondatba is. A másik olvasatban nem jön létre ilyen típusváltás, és a predikátum nagyjából azt jelenti, hogy én az én arcomat keresem. kkor az elliptikus mondat értelmezése is ennek megfelelően megváltozik. Az (i)-gyel jelölt olvasatban az előzmény és az anaforikus névmás közti viszonyt hívja a generatív szakirodalom kötésnek, a (ii) esetében viszont csak két egymástól független névmás referenciája közti egybeesésről, vagyis koreferenciáról beszélhetünk (l. Reinhart 2006). 151

153 RÁKOSI GYÖRGY Ha a kitett névmási birtokos személyes névmás, akkor az előzmény és a birtokos közt csak koreferencián alapuló kapcsolat lehet (15b). Ha a birtokos visszaható névmás, akkor minden beszélőnek elérhető a kötéses olvasat, de a koreferencia csak a beszélők egy része számára elfogadható (15c). z az eloszlás részben ikonikusan motivált. Ki nem ejtett birtokos esetén minden beszélő számára elfogadható mind a két olvasat (15a), kitett birtokos jelenlétében azonban csak egy (15b), vagy legalábbis a beszélők egy része egy olvasatot preferál (15c). Ha a kétértelműség testes birtokos mellett tapasztalható megszűnését a jelentés megszorítottabbá (vagyis szemantikai értelemben erősebbé) válásaként értelmezzük, akkor ez az adatsor ikonikusan is motivált. Reinhart (2006) elméletében ugyanakkor radikális különbség van a kötés és a koreferencia közt. Az előbbi mintegy automatikusan jön létre a megfelelő szerkezetekben, és ezeknek a szerkezeteknek az elsajátítása nem okoz különösebb nehézségeket a gyerekeknek sem. A koreferencia azonban egy ennél komplexebb viszony, amelynek a feldolgozása is nehezebb, és a nyelvelsajátítás során is univerzálisan problémákat okoz a gyerekeknek, amíg el nem érik az iskoláskort. zen elméleti nyelvészeti szempontból és pszicholingvisztikailag is motivált megfontolások alapján a koreferencia komplexebb jellegű jelentés, mint a kötés. zek alapján a koreferencia testesebb kódolást kívánna meg a komplexitási ikonicitás elve szerint, mint a kötés. Ahogy a 2.2-ben láttuk, a személyes névmások és a visszaható névmások beillesztése a Haiman-féle hierarchiába nem feltétlen egyértelmű, de rendszerszinten inkább a mellett szólnak érvek, hogy a magyarban a visszaható névmást tekintsük komplexebbnek, a személyes névmás alanyesetű alakjait viszont kevésbé komplexnek. Ha ez így van, és az itt kifejtett érvelés is helytálló, akkor inkább azt várnánk, hogy a személyes névmás kódolja a kötéses viszonyt, a visszaható névmás pedig a koreferenciát. z azonban éppen fordítva van. Azt a kérdést, hogy a (15b) és a (15c) közti kódolási különbség mégis motiválható-e az ikonicitás valamely értelmezése alapján, ebben a cikkben nyitva hagyom. 4. Összegzés bben a cikkben korábbi kutatásaim alapján áttekintettem a magyar birtokosi anafora kifejezésére használt leggyakoribb szerkezetek nyelvtanát, és a különböző kódolási stratégiák meghatározó nyelvtani jellemzőit. Az itt tárgyalt stratégiák elsősorban abban különböznek egymástól, hogy a birtokos nyelvi kifejezése milyen morfológiai súlyú vagy komplexitású névmás kiválasztásával valósítható meg. A mellett érveltem, hogy az egymással versengő stratégiák közti választás egyúttal ikonikusan is motivált az esetek többségében: minél testesebb egy névmás, a való- 152

154 GONDOLATOK A AGYAR ANAFORIKUS NÉVÁSI BIRTOKOSOK... ságnak egy annál komplexebb vagy markánsabban megragadható szeletére tudunk vele utalni a birtokosi pozícióban is. A meghatározó adatok megtalálásában és értékelésében ugyanakkor a generatív nyelvészeti hagyomány eredményeire építettem. A két nyelvészeti gondolkodás a magyar birtokosi anafora vizsgálatában megtermékenyítő módon kapcsolható össze. KÖSZÖNTNYILVÁNÍTÁS A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) K nyilvántartási számú projektje támogatta (Új megközelítések a magyar névmások nyelvtanának leírásában). Köszönöm a kolozsvári otiváltság és nyelvi ikonicitás konferencia (A magyar nyelvészeti kutatások újabb eredményei IV.) résztvevőinek az előadáshoz fűzött hozzászólásait, és külön köszönöm a konferencia szervezőinek és e kötet szerkesztőinek a segítségét. HIVATKOZÁSOK Ariel, ira Pragmatics and grammar. Cambridge University Press, Cambridge. Bartos Huba orfoszintaxis és interpretáció. A magyar infl exiós jelenségek szintaktikai háttere. PhD disszertáció. LT, Budapest. Demján Adalbert A névmási birtokos jelzős szerkezetek megjelenése a Tékozló fi ú példázatának régi magyar fordításaiban. In: Sinkovics Balázs (szerk.): LingDok 6. Nyelvészdoktoranduszok dolgozatai. JATPress, SZT Nyelvtudományi Doktori Iskola, Szeged Ferenczi Rita A maga névmás a birtokos szerkezetben. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 37/1 2: É. Kiss Katalin Confi gurationality in Hungarian. Reidel, Dordrecht. Haiman, John Iconic and economic motivation. Language 59: Haspelmath, artin 2008a. A frequentist explanation of some universals of reflexives marking. Linguistic Discovery 6/1: Haspelmath, artin 2008b. Frequency vs. iconicity in explaining grammatical asymmetries. Cognitive Linguistics 19/1: Laczkó Tibor A magyar birtokos DP inflexiós morfológiájáról lexikai-funkcionális megközelítésben. In: Bakró-Nagy arianne Bánréti Zoltán É. Kiss Katalin (szerk.): Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére a barátai és tanítványai. Osiris, Budapest Newmeyer, Frederick J Iconicity and Generative Grammar. Language 68/4: Pollard, Carl Sag, Ivan A Anaphors in nglish and the Scope of Binding Theory. Linguistic Inquiry 23/2: Rákosi György The inherently reflexive and the inherently reciprocal predicate in Hungarian: ach to their own argument structure. In: König, kkehard Gast, Volker (eds.): Reciprocals and refl exives. Theoretical and typological explorations. Trends in linguistics 192. outon de Gruyter, Berlin New York

155 RÁKOSI GYÖRGY Rákosi György Én, magam, önmagam. In: aleczki árta Németh T. nikő (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei VII. odellek, elméletek és elvek érvényessége nyelvi adatok tükrében. SZT Általános Nyelvészet Tanszék, Szeged Rákosi György Összetett visszaható névmások a magyarban. In: Bartos Huba (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII. Akadémiai Kiadó, Budapest Rákosi György Possessed by something out there: On anaphoric possessors in Hungarian. Argumentum 10. Debreceni gyetemi Kiadó, Debrecen Reinhart, Tanya Interface strategies. Optimal and costly computations. Linguistic Inquiry onograph 45. The IT Press, Cambridge, ass. Reinhart, Tanya Reuland, ric Reflexivity. Linguistic Inquiry 24/4: Reuland, ric Primitives of Binding. Linguistic Inquiry 32/3: Váradi Tamás The Hungarian National Corpus. In: Proceedings of the 3rd LRC Conference. Las Palmas, ( ) SUARY Some thoughts on the motivation behind the choice of anaphoric pronominal possessors in Hungarian This article gives a summary of the main strategies employed in the coding of anaphoric possessors in Hungarian. Building on the results of the generative literature, I show that variation in the choice of the anaphoric possessor reflects iconic principles of organisation in grammar, and the application of such principles in the interpretation and the analysis of the data can provide a fresh perspective on this relatively neglected pocket of Hungarian grammar. Keywords: iconicity, Hungarian, possessive structure, anaphor, pronoun

156 ALBRTI GÁBOR a GRVAIN JUDIT b SCHNLL ZSUZSANNA a SZABÓ VRONIKA a,c TÓTH BÁLINT a a PT, Pécs; b CNRS, Paris; c TA Nyelvtudományi Intézet, Budapest alberti.gabor@pte.hu, judit.gervain@parisdescartes.fr., schnell.zsuzsanna@pte.hu, sz.veronika1983@gmail.com, thyravenwings666@yahoo.com A vonzatsorrend és az esetmorfológia külső meghatározottsága 1 Kivonat: Nem kevesebbet állítunk, mint hogy a szórendet és az esetmorfológiát olyan külső, illetve belső szemantikai tényezők motiválják, mint az entitások egymásra hatásának iránya a külvilágban (ami a nyelvelsajátítás során is döntő tényező), illetve a beszélő szándéka szerinti hatóköri sorrend. z az alapállás szembefordulást jelent a meglátásunk szerint alapvetően motiválatlan formális-generatív modellel, amely azonban maga is radikális változás küszöbén áll. Tanulmányunk nem marad meg a programalkotó filozofálgatás szintjén: meg is adjuk a magyar szórend kiszámításának módját. egközelítésünk sikeresen ad számot arról a jelenségről, hogy a magyarban egyazon jelentést több szórendi változat is kifejezhet, miközben a szórendi alternatívák más esetekben jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak. Beszámolunk azon kutatásaink kezdeti lépéseiről is, amelyek a külvilágbeli hatásiránynak a magyar nyelv elsajátításában betöltött szerepét hivatottak tisztázni. Kulcsszavak: szórend, hatóköri sorrend, magyar nyelv, generatív grammatika 1. Bevezetés A motiváltság témájának fényében továbbgondolva Alberti (2011a 1.3. és Utószó; 2011b 2.5.) megközelítését egy nem autonóm szintaxisra épülő szemantikára vonatkozóan, azt állítjuk, hogy sikerre vihetünk egy olyan radikális álláspontot, miszerint a vonzatsorrend és az esetkiosztás három olyan tényező eredőjéből fakad, amely külső tényező a szintaxis és a morfológia területéhez képest. Azaz a szintaxis épül a szemantikára, és nem fordítva. Az előbbi a kommunikációs folyamatban motivált- 1 A cikk megírását és Alberti Gábornak a konferencián való részvételét az OTKA NK Átfogó magyar nyelvtan projekt támogatta. 155

157 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA nak tekinthető irány: először eldöntjük, hogy mit akarunk mondani, mely lexikai egységek milyen kompozícióinak a segítségével, aztán öntjük formába e lexikai egységeket, a szórenddel és a morfológiával megmutatva kompozíciós viszonyrendszerüket. I. i ez a három morfoszintaxis-motiváló tényező? II. Ha ezek a tényezők univerzálisak, akkor miért van olyan radikális különbség az egyes nyelvek vonzatsorrendi és esetjelölési stratégiái között? III. Vajon miért nem jelent meg eddig hangsúlyosabban a felvázolt motivált álláspont a szakirodalomban? A III. kérdéssel szeretnénk kezdeni a kifejtést, mindenekelőtt rámutatva, hogy a kommunikációs folyamat kézenfekvő irányát (Levelt 1989, Huszár 2005) mind a Chomsky-féle (1957, 1995) szintaxisfelfogás, mind a ontague-féle (Dowty Wall Peters 1981) formálisszemantika-felfogás ignorálja. Hiszen nem az alábbi (1) pontban megadott, beszédprodukció által motivált (1c) (1d), illetve (1b) (1c) irányt veszik alapul, hanem kimondják a szintaxis autonómiájának dogmáját, illetve a formális szemantika antipszichologista / antikognitív megközelítésének (szintén autonómiadeklarációval felérő) dogmáját. inderre rámutatunk majd éppen a konferencia fő témáját képező Saussure-féle önkényességi dogma jelent legitimációt. (1) A KOUNIKÁCIÓ KÉZNFKVŐ (OTIVÁLT) IRÁNYA: a. megszületik egy gondolat b. a beszélő elhatározza, hogy nyelvi eszköztárát használja (pragmatika) c. a kiválasztott módot megtölti összekomponált jelentéstartalmakkal (szemantika) d. realizálja a lexikai egységek formai jellemzőit (szintaxis és morfológia) e. levegőrezgéssé vagy betűképpé alakítja az (1d) reprezentációt (hangtan) e'. a hallgató felfogja az (1e) reprezentációt d'. morfémák és szavak strukturált listáját véli benne felfedezni c'. ezek alapján összekomponált jelentéstartalmakra következtet b'. kitalálja, hogy mire kívánta a beszélő használni az útra bocsátott komplex nyelvi jelet a'. rekonstruálja a beszélői gondolatot 156

158 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA 2. otiváltság és formalizáltság a nyelvtudományi kutatásokban A dogmák persze nem véletlenül (vagy pusztán túlzott tekintélytiszteletből adódóan), hanem egyenesen szükségszerűen hatják át évtizedekig egy-egy paradigma fejlődését ez a válaszunk a III. kérdésre. Rengeteg tapasztalatra van szükség a nyelvi formáról (1d) amivel közvetlenül szembesülünk ahhoz, hogy belefoghassunk a mögöttes jelentésvilág (1c) formális leírásába. A jelentésvilág (1c) formális leírásában pedig nagyfokú előrehaladottság szükséges a pragmatikai háttér (1b), majd a mögöttes gondolati szint (1a) formális megragadásához. Azt állítjuk, hogy mára gyűlt össze ez a tapasztalat elindulhatunk tehát visszafelé Ariadné fonala mentén, vagyis a motivált irányba. Olyan jelentéselemeket például, mint a fókusz vagy a kontrasztív topik, a szórendi viszonyokat (1d) tanulmányozó generatív szintakták írták le a magyar nyelvben (Kiefer szerk. 1992; l. még Alberti edve 2002/2005). Nekik tűnt fel, akik leírták az alapvető szórendeket, hogy a kivételes szórendek sajátos jelentéstöbblettel járnak, amit meg lehet kísérelni leírni a hagyományos logikai eszköztár továbbfejlesztett változatának a segítségével, vagyis a formális szemantikával (1c). A szemanták számára kézenfekvővé vált a feladat (Dowty Wall Peters 1981): a mondatokat alkotó valamennyi kis (minimálisnak ítélhető) egység logikai jelentését úgy feltárni és leírni (1c), hogy e jelentésreprezentációkból számításba véve az azokat hordozó egységek összeszerkesztésének a módját (1d) pontosan ki lehessen számítani a mondatok egészének a (modellelméleti) jelentését. Nem más, mint éppen e teljességre törekvő kompozicionalista megközelítés (1c) részleges kudarca vezetett el oda, hogy formális igényességgel fel lehessen tenni a kérdést: miért is részleges ez a részleges? it hordoz még a nyelvi forma, túl a logikailag megragadható tartalmon? A részletek iránt érdeklődő olvasó például Alberti (2011a) könyvéből tájékozódhat. ost annyi releváns, hogy a mondatok logikailag megragadhatón túli információtartalma többek között arról szól, hogy hogyan társulnak össze szöveggé (milyen retorikai relációk révén) erről például Asher Lascarides (2003) könyve ad áttekintést, amely sikeres kísérletnek tekinthető a Grice-i (1975) pragmatikaelmélet formalizálására (1b). Illetve arról szól még a logikain túli információ, hogy a beszélő miért is bocsátotta útjára az adott logikai tartalmat, és mit feltételez, és/ vagy mit remél attól, akihez eljut e tartalom. A szigorú logikai értelemben jelentéstelen vajon diskurzuspartikuláról például kimondható: a beszélő és a hallgató közötti bonyolult játékban (Austin 1975, Oishi 2014) definiálható a hatása (1a b) ezt azonban csak az mondhatja ki kellő hitelességgel, aki a logikailag leírhatót (1c) már mind leírta formális szemantikai kutatásai során. Konkrétan, a beszélő a vajon-t 157

159 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA tartalmazó kérdés esetében kevésbé várja el hallgatójától a választ, mint egyébként, ha feltesz egy kérdést (l. pl. Gyuris 2013). A jelentésvilág (1c) formális leírásában tehát igen nagyfokú előrehaladottság szükséges a pragmatikai (1b) és a kognitív (1a b) háttér formális megragadásához, ami még mindig csupán belépő ismeret lehet a (nyelvfüggetlen?) mögöttes gondolati szint (1a) feltárásához. Érdekesen vág egybe a formális szó kétféle értelmezése a fenti tárgyalásban. gyfelől azt a formalizálási igényt értjük rajta, ami a modern (XX. századi), matematikai alapú tudományosság sajátja a leírási területtől függetlenül. ásfelől azt értjük rajta, hogy a formából indulunk ki, a nyelvtudomány esetében a fonetikusok (majd a fonológusok), (majd) a morfológusok és (azután) a szintakták által leírható nyelvi formából. bben a kontextusban az a tény is magyarázatot nyer, hogy a kognitív nyelvészek, akik a nyelvhasználatból (és a nyelvhasználóból) kiindulva (1b) kívánják megragadni a jelentést (1c) és a nyelvi formát (1d) tehát éppen a kommunikáció általunk kézenfekvőnek mondott irányát követik miért formalizmusellenesek. 2 Azért, mert néhány évtizede még nem állt rendelkezésre annyi jól formalizált szemantikai, szintaktikai és morfológiai ismeret, hogy a tudományosság szigorú matematikai alapjain álló kutatók azt mondhatták volna: íme, itt a nyelvhasználó fejében lévő információ és szándék reprezentációja, vezessük hát le belőle a megfogalmazódó mondatot, pontosabban szöveget ezt a kutatási irányt követve: (1a b) (1c d). zt a kutatási irányt csak az követhette, aki nem ragaszkodott az (1a b) szint formális reprezentálásához, hanem kiállt egy olyan tudományos paradigma mellett, amelyik vállaltan a XIX. század informálisabb követelményszintjéhez tért vissza, mondván: van még mit mondani hiánypótló jelleggel a formális szintaktáknak és szemantáknak. Az elmúlt évtizedek nyelvtudományában tehát a motivált kutatási irány informálisabb szemléletben fogalmazódott meg, míg a magasabb szinten formalizált kutatás azt a motiválatlan képet sugallta, hogy az Ideális Beszélő ül egy sarokban, mondatszerkezeteket generál, aztán örömmel megállapítja, hogy minden milliomodik generálási művelet során olyan (ellenőrzendőjegy-tartalmú) szerkezetet alkotott, ami már társítható szemantikai reprezentációval, majd még nagyobb örömmel megállapítja, hogy közülük némelyik interpretált mondatszerkezet ténylegesen bele 2 That no attempt has yet been made to formalize Cognitive Grammar reflects the judgment that the cost of the requisite simplifications and distortions would greatly outweigh any putative benefits (Langacker 2007: 423). 158

160 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA is helyezhető egy beszédhelyzetbe, reális beszélői célokat kiszolgálva Szilágyi (2013: 260) is lényegében ezt a sugallatot rója fel Chomskynak és követőinek. 3 Tegyük persze hozzá az objektivitás végett, hogy a generatív nyelvészek mindig is hangsúlyozták: az általuk kínált (iménti) modell nem a tényleges mondatprodukciót kívánja megragadni, hanem (csupán) az anyanyelvet alkotó végtelen mondathalmaz beszélőfüggetlen definícióját megalapozó absztrakt generálási operációt. 4 Az pedig már innentől ideológiai kérdés, hogy a generálást motiválatlan segédfogalomnak tekintjük-e, ami majd kikopik a tudományból, vagy örökbecsű értéknek tartjuk, hogy a jól formált mondatot bizonyos mértékig sikerült a beszéd helyzettől/beszélőtől elvonatkoztatva definiálni. A vita nyilván továbbvihető az iménti bizonyos mérték taglalásával mi azonban őrizzük meg a madártávlatból adódó hűvös objektivitásunkat, és vessük fel a végső kérdést: Vajon a motivált kutatási irány eleve összeegyeztethetetlen a (sokak tudományfilozófiai meggyőződése szerint vagy éppen praktikus nyelvtechnológiai igényei miatt elengedhetetlen) magas szintű egzaktsággal/ formalizálhatósággal (III.)? int már említettük, csupán időleges az összeegyeztethetetlenség. Amint eljutnak a motiválatlan irányban kutató formális nyelvészek oda, hogy a szemantikai (1c), majd a pragmatikai (1b), és végül a kognitív-gondolati sík számára is kimunkált formális reprezentációt kínáljanak, elhárul a lényegi akadály a kutatási irány megfordítása elől. A megfordítás feladata ahhoz hasonlítható, mintha egy matematikus a motiválatlan irányba képező függvényből kiindulva megkeresné annak inverzét. z nem mindig könnyű feladat, és az inverz viszony nem is mindig függvényszerű lényegi akadály azonban nem áll az inverz viszony feltárása előtt. Az az emberi tényező azonban szükségszerűen akadályt képez, hogy aki egy életen át olyan paradigmában alkotott, amely a szintaxis vagy a szemantika autonóm leírását hirdette, annak megkerülhetetlen axiómává merevedik az autonómiadeklaráció, amelynek feladását kudarcként élné meg, tudományos eredményei legitimációjának szertefoszlásaként. Noha kudarcról vagy elpocsékolt energiáról szó sincsen! Ha egy matematikai bizonyítás során sikerül előállítani egy éppen keresett függvény inverzét, akkor már csak egy lépés magának a függvénynek az előállítása. A Saussure-féle önkényességi 3 Hát hol a mondatszerkezet [mármint a Lopok. kijelentésben A.G.]? Alany, állítmány, NP, VP, egyeztetés? És hogy lesz ebből egyáltalán mondat, ha nem csinálok vele semmit, csak kimondom? Hát éppen ettől: attól, hogy én azt (ki)mondom. ttől lesz mondat, semmi mástól, és egyébtől nem is lehet. A mondat ugyanis attól lesz mondat, hogy ezzel a nyelvvel mi beszélünk, emberek [ ] 4 egjegyzendő mindamellett, hogy az a generatív felfogás, ami az Ideális Beszélő/egértő fajspecifikus biológiai adottságaként fogja fel a generatív modellt Univerzális Grammatikástul, Nyelvelsajátító Készülékestül (LAD), mást sugall a nyelvleíró praxis számára, és áthidalatlan tartományt hagy a metaelmélet alkotóelemei között (erre Szilágyi N. Sándor hívta fel a figyelmemet a kötet szerkesztőjeként). 159

161 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA elv a nyelv szinkrón állapota egy olyan autonóm rendszer, amelynek tulajdonságai és szabályai nem külső tényezőkre (például a történetére vagy utánzott természetes hangokra) visszavezetve írandóak le nagy hasznot hajtott az elmúlt évszázad nyelvtudományában: legitimálta a szintaxis autonóm tanulmányozását az ötveneshatvanas években, amikor a jelentésekről még csak megfoghatatlan, homályos állításokat tudtak tenni. ajd legitimálta a szemantika autonóm tanulmányozását a hatvanas-nyolcvanas években, amikor a többértelműség mögötti hatóköri viszonyokról már sokat lehetett tudni, a jelentéseket hordozó diskurzusok építésének pragmatikai és kognitív aspektusairól viszont még csak költői képekben tudtak beszélni. Lassanként megérik azonban az idő arra, hogy a Saussure-féle önkényességi elvet az autonómiadeklarációkkal együtt az ideiglenes munkahipotézisek archívumába helyezzük, és az eddigi értékes tapasztalatok újrastrukturálása ( invertálása ) révén formálisan számot adjunk arról, hogy a beszélő tudásából és szándékaiból (1b) hogyan áll elő konvencionalizált jelentésegységek egy (lényegében még nyelvfüggetlen) megszerkesztett rendszere (1c), majd ebből egy adott nyelv szavaiból egy sorrend morfológiai struktúrával (1d), illetve egy ezt megjelenítő intonált hangsor (1e). 3. A szintaxist és az esetmorfológiát motiváló jelentéstényezők cikkben az (1c) (1d) kutatási irány alapjait szeretnénk lefektetni, bemutatva azokat a jelentéstényezőket, amelyek a magyar szórendet és esetmorfológiát motiválják. zzel rá is kanyarodtunk az I. kérdésre. A szórendet meghatározó egyik jelentéstényező az ige által leírt szituációban fennálló [N'] [N"] hatásirányt közvetlenül leképező N' N" szórend (ahol [X] az X kifejezés jelöletére utal), amit az alábbi N'VN" szórendű magyar mondatok szemléltetnek (1). A motiváltságot érzékeltetendő, hadd fogalmazzunk így: a függetlenül létező szereplőt, az Ágenst előbb nevezzük meg, mint az ige által leírt cselekvésben tőle függő szereplőt, a Pácienst, amely e karakter legerőteljesebb megnyilvánulása esetén a megnevezett cselekvés kezdete előtt még csak nem is létezett (1c). A prototipikusan előbb létező Ágens tehát előbb kerül megnevezésre, mint a Páciens, megmutatva a hatásirányt. (2) a. [A férfi] kidöntötte [a fát]. b. [A férfi] elégette [a gallyakat]. c. [A férfi] felépített [egy házat]. d. [A lány] megpofozta [a fiút]. 160

162 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA Itt jegyezzük meg, hogy a tranzitív igealakok révén megmutatott hatásirányokból a nyelvelsajátító gyermek szerteágazó vonzatszerkezet-családok akár tucatnyi szereplőjének thematikus jellegű karakterét megállapíthatja ez a Tau odell egyik fő állítása. egállapítható például, hogy egy Okozó még az Ágensnél is nagyobb hatóerejű szereplő, míg az Instrumentum köztes hatóerővel bír az Ágenssel és a Pácienssel egyidejűleg összevetve. Az érdeklődő olvasónak melegen ajánljuk Alberti (2013) kolozsvári cikkét, az abban meghivatkozott további cikkeket, valamint Farkas 2012-es és e kötetbeli cikkét (Farkas 2015). Az utóbbiban részletes elemzést kapunk a hatásirány kétféle közvetlen és közvetett motivációjáról. A nyelvelsajátítás folyamatában is kimutatták az [N'] [N"] hatásirány keresésére irányuló kivételes érzékenységet (Naigles 1990) és genetikus előreprogramozottságot (Lidz Gleitman 2004; l. még Pléh 1998). A Naigles-féle kísérletben nagyjából kétéves gyermekek vettek részt, akik az ismert főneveknek már nagy biztonsággal megtalálják a világbeli jelöletét, és éppen az igeelsajátítás kezdeti szakaszát élik. A kísérlet azt bizonyította, hogy az ismert főnevekből és egy fiktív igéből álló N'VN" szekvencia hallatán olyan eseményre figyelnek fel, amelyben [N'] [N"] hatásgyakorlás történik és se nem ellentétes vagy szimmetrikus a hatásirány, se nem egymásra hatás nélküli párhuzamos cselekvés zajlik [N'] és [N"] szereplésével. 5 cikk 6. pontjában számolunk be azokról a Pécsett meginduló nyelvelsajátítási kutatásainkról, amelyek első lépése éppen a Naigles-féle kísérlet magyar anyanyelvű gyermekeken való elvégzése. int a The World Atlas of Language Structures (WALS) 81A térképén látjuk, 6 a világ nyelveinek elsöprő többségében az alapszórend olyan, hogy az [N'] [N"] hatásirányt (ami ott [S] [O] iránynak felel meg) N' N" szórend kódolja. Ilyen az SOV (565 képviselővel), az SVO (485) és a VSO (95) alapszórend, szemben a másik három lehetőséggel ( ). egjegyzendő, hogy a harmadik legnagyobb nyelvcsoport ugyan a domináns alapszórend nélkülieké 189 képviselővel, de az idesorolt magyar például egyáltalán nem tartozik az ellenpéldák közé, hiszen kivételessége az SOV (2) és az SVO (3) alapszórend tartós együttéléséből adódik (átmenetben az előbbiből az utóbbiba; l. É. Kiss 2011) miközben mindkettő hűen mutatja az [S] [O] hatásirányt. (3) a. A férfi gallyakat éget. b. A férfi (egy) kunyhót épít. 5 This study has shown that 2-year-old children conjecture different meanings for novel verbs depending on whether they are presented in transitive frames or in intransitive ones. Transitive frames appear to implicate actions which are at least acting-on and perhaps even specifically causal, while intransitive frames implicate actions which are non-causal or perhaps symmetric (Naigles 1990: 372). 6 ( ) 161

163 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA A [N'] [N"] hatás nyelvi kódolása annyira kiemelt fontosságúnak bizonyul, hogy egy másik jelölése is kialakult a világ nyelveiben: az egyik főnevet meg kell jelölni morfológiailag, ily módon is elősegítve az információ biztonságos célba érését. A motiváltságot érzékeltetendő, hadd fogalmazzunk így: a világban behatott [N"] szereplő nyelvi képviselője is behatottá válik a tárgyeset révén, N' N" Acc társulást mutatva. z persze csak a nyelvek akkuzatív csoportjára igaz, hiszen a nyelvek ergatív csoportjában ilyen módon társul az érintett két főnévi szerkezet: N' rg N". z utóbbi séma magyarázata nyilván másfajta motiváltság feltételezését igényli. Tekintve jegyezzük meg óvatosan (Havas 2002: 156), hogy az ergatív nyelveket többségében természeti népek beszélik, a ható szereplő megjelölésében azt a motivációt fedezhetjük fel, hogy a természet folyamataiba jobban belesimuló ember a történéseket tartja elsődlegesnek (4a b), és azt tartja jelölt esetnek, amikor az ember aktívan belenyúl a természet munkájába (2a b). Az N' kifejezés megjelölése tehát (az ergatív nyelvekben) közvetlen tükrözése az [N'] szereplő különleges aktivitásának. (4) a. Kidőlt [a fa]. b. légtek [a gallyak]. A hatásirányt tehát két motiváltnak tekinthető módon is megjelölik a nyelvek: egyrészt a szórenddel, másrészt az egyik szereplő hangtanilag megmutatkozó esetjelölésével. Így az információ biztonságosan eljut az üzenet címzettjéhez. z a biztonság azonban túlbiztosító redundanciaként is felfogható, ami megnyitja a lehetőségét annak, hogy a szórendre valamilyen másféle jelentéstényező megmutatását bízzuk. A formális szemantika fel is tárta ezt a tényezőt: ez a (logikai jellegű) hatókör. Az alábbi (5) példa azt szemlélteti, hogy ugyanaz a két főnévi kifejezés kétféle sorrendben is állhat az ige előtt, eltérő jelentést nyújtva. Az egyik esetben (5a) a lányokat vesszük először figyelembe motivált módon előbb megnevezve őket, és hozzájuk képest vesszük tekintetbe a fiúkat, majd az igei tartalmat. Az a jelentés adódik tehát, hogy Anna is, Bea is, Cili is legalább 3 4 fiú esetében megtett valamit: megcsókolta őket. zzel egyáltalán nem állítjuk azt, hogy valamelyik fiút az összes (pragmatikailag az adott kontextusban szóba jövő ) lány megcsókolt volna. (5) a. [indegyik lány] [több fiút is] megcsókolt. N' > N" Acc > V b. [Több fiút is] [mindegyik lány] megcsókolt. N" Acc > N' > V Az (5b) szórend azonban éppen ezt mondja; sőt azt, hogy legalább 3 4 fiú akadt, akit mindegyik lány megcsókolt. z a jelentés abból a sorrendi motivációból vezethető le, hogy vegyük először figyelembe a fiúkat, akik közül néhányra igaz lesz, 162

164 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA hogy a teljes lánytársaság kegyeit maradéktalanul elnyerték, értve ezen a megcsókoltatást. A két főnévi kifejezés sorrendje tehát ezúttal a jelentés hatóköri faktorát mutatja meg, nem a hatásirányt. A hatásirányt azonban egyértelműen megmutatja az esetmorfológia, zavar tehát nincsen a nyelvi működésben. Azt a következő pontban tárgyaljuk meg, hogy az ige szórendi helyzete hogyan járul hozzá a jelentéshez. gyelőre gondolhatja valaki, hogy az NNV sorrend a hatóköri relációt mutatja meg, az NVN sorrend pedig a hatásirányt. z durva közelítésként nem elfogadhatatlan, de a kép bonyolultabb. ost összpontosítsunk az általános mondanivalóra! Azt állítjuk, hogy három (egymástól nem független) jelentéstényezőt a legtermészetesebben motivált módon fejez ki a nyelv. gyrészt (ezúttal az akkuzatív típusra szorítkozva) a hatásirányt fejezheti ki a megnevező főnévi szerkezetek sorrendjével, másrészt a behatott szereplő megnevezésére tehet morfológiai behatást, harmadrészt a hatóköri sorrendet mutathatja meg. ivel az első és a második jelentéstényező egymásból kikövetkeztethető, nem jelent zavart a nyelvi rendszerben, hogy az első és a harmadik jelentéstényező ugyanolyan módon fejezhető ki, a főnévi szerkezetek sorrendjével. A nyelvi formát tehát állításunk szerint mélységesen motiválják a jelentés bizonyos tényezői, ezt azonban nem könnyű észrevenni (l. a III. pontot a Bevezetésben), mivel három jelölésrendszer összjátéka adja meg egy-egy nyelv sajátos szórendi és esetmorfológiai tulajdonságait. Radikális különbségek adódnak tehát egyes nyelvek között (II.), a motiváltság pedig nehezen észrevehető (III.). Nyilvánvaló, hogy minél több a motiváló tényező a háttérben, annál inkább motiválatlannak tűnik a rendszer mindaddig, amíg fel nem tárjuk a motiváló tényezők generátorrendszerét. bből a megközelítésből pontosan az a kutatási stratégia adódik, amit Chomsky (2014) a (nyelv-)tudomány végső célját keresve nemrégiben (is) úgy fogalmazott meg, hogy a közvetlenül látható szövevényes nyelvi struktúrák mögött fel kell tárni az egyszerű, de egymással együttműködve sokféle kombinációt nyújtani képes láthatatlant. Chomsky tehát azzal a tartalmas filozófiai hipotézissel él, hogy a világ szövevényesnek látszó adattömegei mögött mindig feltárható valami végső soron nagyon egyszerű rend, 7 amit azonban csak az pillant meg, aki pontosan a megfelelő szögből néz rá az adattömegre és e nézőpont megtalálása igényel kreativitást. Vagy másképpen megfogalmazva, (azt a) néhány mozgatórugót kell megtalálni! hhez mi most azt a hipotézist tesszük hozzá, hogy e mozgatórugók a háttérben közvetlen motiváción keresztül érvényesülnek a nyelvben, egyáltalán nem önkényesek. 7 Gondoljunk arra, hogy ha mondjuk tíz kétértékű (vagy öt négyértékű) paraméter különböztet meg nyelveket, akkor 2 10 (vagy 4 5 ), tehát nagyjából ezer eltérő nyelvi struktúrával szembesülhetünk. Átláthatatlan szövevény! indaddig, amíg nem sikerül rálelnünk a mindössze tíz paraméterre. 163

165 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA Adger (2014) kutatási programja további megszorítást vet fel a lehetséges mozgatórugók kérdésében. Az a hipotézise, hogy a szintaktikai szabályok csak szemantikai követelmények kiszolgálói, olyan szintaktikai szabály pedig nincs, ami más, például hangtani követelmény kiszolgálója lenne (vagy csak a szintaktikai rendszeren belül lenne jelentősége). 8 Azokat a szintaktikai szabályokat mondja, amelyeket eddig hangtani követelményekkel magyaráztunk, meg kell próbálni szemantikai követelményekből levezetni; és ennek lehetséges volta mellett meggyőzően érvel. Vegyük észre, hogy Adger alapállása teljes összhangban van az általunk választott (1c) (1d) ( motivált ) kutatási iránnyal, vagyis azzal, hogy szemantikai tényezők motivált kifejezéseképpen kívánjuk felépíteni a szintaktikai rendszert. 4. Vonzatok és hatókörök Az alábbiakban megismételjük az (5a b) szórendi változatokat (6a b) sorszámozással, és hozzátesszük a további négy permutációs változatot (6c f). Osztjuk É. Kiss (1992) anyanyelvi intuícióját abban a tekintetben, hogy mind a hat szórendi permutációhoz társítható egy vagy két jelentés az alább megadott hatóköri relációk szerint. i is jövőbeli kutatásokra hagyjuk annak megállapítását, hogy mennyire preferált egy-egy szórend egy adott jelentésben, és pontosan milyen hangsúlymintázattal ejtendő (a mellékhangsúlyok és kis szünetek pontos feltérképezése előtt még akadályok tornyosulnak). (6) a. [indegyik lány] [több fiút is] megcsókolt. N'>N" Acc >V b. [Több fiút is] [mindegyik lány] megcsókolt. N" Acc >N'>V c. [indegyik lány] megcsókolt [több fiút is]. N'>N" Acc >V N" Acc >N'>V d. [Több fiút is] megcsókolt [mindegyik lány]. N'>N" Acc >V N" Acc >N'>V e. egcsókolt [mindegyik lány] [több fiút is]. N'>N" Acc >V N" Acc >N'>V f. egcsókolt [több fiút is] [mindegyik lány]. N'>N" Acc >V N" Acc >N'>V A két NNV szórend (6a b) tehát egy-egy eltérő jelentéssel társul, míg az NVN (6c d) és VNN (6e f) szórendek (megfelelő hangsúlyozás mellett) mindkét jelentésváltozattal társulhatnak. Vajon mi ebben a rendszer? Vagy vessük fel drámaibban: Vajon mi ebben a rendszer?! Vajon miért enged meg a nyelv ennyi szórendi változatot, ha ezek többsége (6c f) nem különít el jelentéseket?! ásfelől, vajon 8 The system then rules out exactly the two kinds of uses of internal erge [head movement and roll-up movement] that have no impact on compositional semantics (Adger 2014). egjegyezzük, hogy Alberti (2004) az idézetben szereplő roll-up jelenségek közé tartozó magyar igekötőfelcsavarodást szemantikai okra vezeti vissza: az aspektus beállítása a cél. 164

166 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA mire jó az, hogy egy-egy jelentésváltozatot ötféle szórenddel is kifejezhetünk ((6a,c,d,e,f), illetve (6b,c,d,e,f))?! Azt állítjuk, hogy a szintaxisközpontú generatív megközelítések nem adnak nem is adhatnak megnyugtatóan elegáns választ az iménti kérdésekre. Az alábbiakban felvázoljuk, hogy miért is gondoljuk ezt, majd megmutatjuk, hogy a szemantika alapú megközelítésünkben hogyan vezethető le a szövevényes adatsor két szórendi követelmény összjátékából. A generatív megközelítés azon alapul, hogy az ige vonzatai eredendően az ige mögött sorakoznak fel, ahogyan azt például a (4a b) mutatja, míg a (2) példasorban szemléltetett SVO sorrend legalábbis a magyarban már egy topikalizációnak nevezhető hatókörszerző mozgatással vezetendő le (a kiemelt szereplőről szól elsődlegesen a mondat ). Az e mögötti megfontolásokat egyébként a mi motivált megközelítésünkben is elfogadhatjuk, mondván: 1. A magyarban a hatásirányt az esetmorfológia mutatja meg, nem az N' N" Acc szórend. 2. Az, hogy a semleges magyar mondatok mégis megmutatják a hatásirányt (csak enyhe csalás volt a (2) illusztráció ), annak köszönhető, hogy a ható szereplő ideális topik, hatókörfelvételi céllal lép tehát az ige elé, N'VN" Acc szórendet nyújtva. Térjünk vissza a generatív megközelítéshez, amelynek tehát az a kiindulópontja, hogy az ige mögött (tőle jobbra) sorakoznak fel a vonzatok. A (6) példasorban e vonzatok kvantor nevezetű hatókörigényes kifejezések, amelyeknek ún. kvantormozgatással az ige elé kell kerülniük, illetve azon vetélytárs főnévi kifejezés elé, amelynél nagyobb a hatókörük. Így magyarázható meg a (6a) és a (6b) szórend, a hozzájuk tartozó egy-egy jelentéssel együtt, amelyek mögött egy-egy hatóköri sorrendváltozat áll. z idáig rendben is volna: a generatív megközelítés számot ad arról, hogy egy morfológiailag jól jelölő nyelv VN N alapszórendjéből (l. (4)) hogyan áll elő a semleges NVN (2) szórend topikalizációval, illetve az NNV szórend (6a b) kvantormozgatásokkal. A probléma a (6c f) szórendek levezetésével van. Vajon egy szintaktikai szabály visszaviheti a kvantormozgatással ige elé vitt vonzatot?! i legitimálhatja egy ilyen szabály bevezetését?! Nyilván az argumentumszerkezet-visszaállító (A-reconstruction) hatás (Surányi 2010). iért lenne azonban olyan fontos megmutatni az argumentumszerkezetet az eredeti V N sorrenddel, ha ugyanakkor a (6a b) szórendi változatok kifogástalanul használhatók? iközben súlyos gyakorlati árat fizetünk a kétértelműség fellépésével (6c f). A metaelméleti ár azonban még ennél is súlyosabb: a Chomsky (2014) kapcsán kifejtett egyszerűségi elv szellemében erősen ellenjavallt, hogy a mozgatások láncolata ne mindig egyirányú legyen (mindenképpen véges megoldást nyújtva), hanem odavissza lehessen mozgatni (potenciálisan végtelen mozgatássorozatokat megengedve). 165

167 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA Alternatív generatív megoldást az jelenthet, ha a kvantormozgatással ige elé vitt vonzatot nem egy szintaktikai szabály viszi vissza, hanem a grammatika hangtani komponensében zajlik le a visszarendeződés (É. Kiss 1992). i magyarázhatja azonban egy ilyen jellegű szórendi átrendezés lehetőségét? Szoktak érvelni a mellett, hogy bizonyos agrammatikus szórendi alternatívákat érdemes a hangtani komponens finoman kimunkált követelményrendszerére fogni (pl. Hinterhölzl 2010). A (6a b) példapár azonban azt mutatja, hogy egyáltalán nincs kizárva egyik főnévi szerkezet ige előtti elhangzása sem. A mi javaslatunk az alábbi (7a) és (7b) szórendi követelményen alapul, amelyek rendszere a többi ponttal együtt a korábbi motivációs tényezők továbbfejlesztésének tekintendő. gyelőre összpontosítsunk e két követelményre, és hogy hogyan vezethető le kettejük összjátékából a (6) adatsor a maga teljes komplexitásában! (7) UNIVRZÁLIS SZÓRNDI KÖVTLÉNYK ÉS A AGYARRA VONATKOZÓ RANGJUK a. predikátum argumentum(γ), ahol γ: Alany, Tárgy (grammatikai funkciók): 7 a'. predikátum argumentum(θ), ahol θ: Ág, Pác, xp (tematikus szerepek): 7 a". predikátum adjunktum: 7 b. [operátor > hatóköre]: 7 b'. F1 fókusz (ige-)tő: 3 c. predikátum rabolt dependens: 7 d. predikátum dependens(φ), ahol φ: Behaghel-komplexitás B(φ) A (7a) azt a követelményt fejezi ki, hogy abból adódóan, hogy a magyarban az esetmorfológia jelöli meg a hatásirányt a szórend szerepe csupán annyi, hogy megmutassa: mely predikátumhoz (régenshez) kapcsolódik egy-egy vonzatkifejezés. Álljon a vonzat az őt (eredendően szemantikailag) igénylő predikátumot megjelenítő régensi elem jobb oldalán! e követelménynek majd látjuk a jelentőségét olyan mondatok kapcsán (9), ahol a (nemcsak igei szófajú) predikátumok hosszú láncolatban veszik fel egymást, és nem mindegy, hogy melyik bővítmény hová kapcsolódik (vonzatként). A (6e f) szórendi változatok kielégítik a (7a) követelményt azzal az engedménnyel, hogy egy vonzat és az ő régense közé befurakodhat egy olyan bővítmény, amelyik szintén a (7a) követelmény alapján tartózkodik ott vonzatként. Az elképzelt motivált rendszerünkben ugyanis minden követelménynek van egy rangja egy egész szám 1 és nagyjából 7 között, és egy követelmény akkor is kielégítettnek tekintendő, ha egy erősebb vagy legalább ugyanolyan rangú követelmény miatt csak részlegesen van kielégítve. É. Kisst (1992) követve a magyart olyan nyelvként fogjuk meg, ahol nincsen kanonikus vonzatsorrend ; vegyük azonban észre, hogy a (7a) pont egy olyan univerzális követelménycsoportot fed le, amit más nyelvek esetében eltérő rangparaméter-értékekkel láthatunk el különböző (g) grammatikai 166

168 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA funkciók esetében. Az angolra vagy németre jellemző kanonikus vonzatsorrendet thematikus szerepekre (q) relativizálva is megpróbálhatjuk definiálni. A pontos részletek kidolgozása jövőbeli kutatásokat igényel, annyit azonban bizonyítottnak tekintünk, hogy megközelítésünk egyszerű számparaméteres különbségként tudja megragadni egyfelől a nyelveket jellemző különféle kanonikus vonzatsorrendeket, másfelől a rögzített vonzatsorrendek eltérését a szabad vonzatsorrendtől. íg a szabad és a kötött sorrend levezetése a generatív megközelítésekben általában radikálisan eltérő eszköztárat igényel, addig a mi megközelítésünkben éppen az szorulna magyarázatra, ha egyetlen nyelvben sem esnének egybe ( történetesen ) a különböző grammatikai funkciókhoz kapcsolódó rangparaméter-értékek. A (7b) követelmény a korábban harmadikként tárgyalt motivációs tényezőt ragadja meg: egy szemantikailag hatókörigénnyel fellépő kifejezés közvetlenül előzze meg a hatókörét! Ugyanezt mondják ki a generatív megközelítések is, É. Kissétől (1992) Surányiéig (2010). Ami ehhez képest a mi megoldásunk kulcsa, az a gyengének számító 7-es rangparaméter hozzárendelése ehhez a követelményhez. Hogy miért pont hét a hét, az egy teljes rendszer felépítése során indokolható csak (Alberti et al. 2005); most annyi a lényeg, hogy a (7a) és a (7b) követelmény számára ugyanazt a rangot javasoljuk a magyar nyelv esetében. zzel egy csapásra megmagyaráztuk, hogy a (6) példasorban miért bukkanhat fel mindkét vonzat az ige előtt is ilyenkor a (7b) követelményt elégítjük ki a (7a) rovására, és az ige mögött is ilyenkor pedig a (7a) követelményt elégítjük ki a (7b) rovására, mind a hat szórendi permutációt megengedve. A (6a b) változatok egyértelműek, mert a két vonzat megmutatja a hatóköri helyzetét (a (7b) követelményt kielégítve). A (6c f) változatok viszont kétértelműek, mert legalább az egyik vonzat elrejti a hatóköri helyzetét (a (7a) követelményt kielégítve), egymáshoz képest fennálló hatóköri relációjuk tehát nem specifikálódik a szórend által. A magyar tehát sokszorosan szabad szórendű nyelv, amit a (7a) követelmények (!) és a (7b) követelmény történetesen egybeeső rangparaméter-értékének tulajdoníthatunk. A sokszoros egybeesést egyrészt, mint említettük, az explicit esetmorfológia engedi meg, másrészt pedig a kvantorkifejezések (mind, is) felismerhetősége a zárójelben említett morfémák révén. Kétértelműség csak akkor léphet fel, ha egyidejűleg két kvantorkifejezés jelenik meg ilyesmi pedig leginkább a kísérletező kedvű nyelvész szeszélye folytán áll elő, hiszen egy köznapi beszédhelyzetben az egyértelmű (6a) vagy (6b) változatot választ(hat)juk. A hatókörigénnyel fellépő operátorok közül a fókuszhoz kapcsolódik szigorúan rögzített szórend, legalábbis a legnagyobb hatókörű fókuszhoz (F1): közvetlenül meg kell előznie az igetövet (7b'), és éppen a kötött szórend miatt ezt egy erősebb rangú követelménynek kell tekintenünk. A fókusz jelentéshozadéka: csakis a fókuszált szereplőre érvényes az állítás, pragmatikailag adott alternatíváira viszont (a 167

169 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA leghatározottabban) nem. Az alábbi (8a) mondat tehát azt jelenti, hogy van néhány fiú, például konkrétan Andris, Béla és Csaba, akiket Anna megcsókolt, Bea, Cili és további néhány szóba jöhető leányzó viszont nem. A (8a) szórend a (7) követelményrendszer alapján csak az egyetlen, alább megjelölt hatóköri sorrendhez társulhat, összhangban az anyanyelvi intuícióval. A tárgy esetében a (7b) követelmény elnyomja a vele egyenrangú (7a)-t, míg az alany esetében a (7b') elnyomja a nála gyengébb (7a) és (7b) követelményeket (NB: a (7b) esetében ez az elnyomás csak technikai részlet). (8) a. [Több fiút is] [(csak) Anna] csókolt meg. N" Acc >N'>V b. [(Csak) Anna] csókolt meg [több fiút is]. N'>N" Acc >V N" Acc >N'>V c. *Csókolt meg [(csak) Anna] [több fiút is]. d.? [Csak Anna] csókolta [csak Bencét] meg. N'>N" Acc >V e. (?) [Csak Anna] csókolta meg [csak Bencét]. N'>N" Acc >V A (8b) szórendi változat hatóköri kétértelműségéről sem nehéz számot adni. A tárgy helyzete ezúttal a (7a) vonzatkövetelmény érvényesülését mutatja, a hatókör tehát rejtve marad a (7b) elnyomott állapotában. A fókuszra vonatkozó (7b') követelményt viszont nem lehet nem teljesíteni: a jól formált (8b) mondatnak nem képzelhető el olyan szórendi alternatívája, ahol a fókusz megmarad az ige mögött ezért agrammatikus a (csillaggal megjelölt) (8c) változat. Állhat éppen a fókusz hatókörében egy másik fókusz is, bár az így adódó jelentés szinte már kiszámíthatatlan az egyszeri anyanyelvi beszélő számára. Talán ebből, talán bizonyos formai követelmények nem maradéktalan teljesíthetőségéből adódik, hogy a (8d e) mondatok elfogadhatók ugyan grammatikusnak (az említett magyar generatív nyelvészek gyakran kísérleteznek velük), de azért kétségkívül kissé furcsák. A kétféle szórendről kétféle követelményteljesülésre hivatkozva adhatunk számot. A (8d) esetében a tárgyra vonatkozóan a (7b) általánosoperátor-követelmény érvényesül (hiszen a specifikus fókuszkövetelmény csak az első fókuszra mondatott ki!), míg a (8e) esetében a (7a) vonzatkövetelmény. A teljességhez persze még az igekötő hatóköri szerepéről többet kellene mondanunk (illetve arról, hogy a fókuszos mondatokban fel kell adnia hatókörjelző feladatát), de ez olyan aspektuselméletet igényelne, ami túllépné e cikk kereteit. A következő pontban megvizsgáljuk a lehetséges mondatbeli elhelyezkedését azoknak a bővítményeknek, amelyek nem valamely predikátum vonzataként jelennek meg, ezzel kommentálva a (7) követelményrendszer (c) és (a") pontjait is. 168

170 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA 5. Adjunktumok, rabolt vonzatok és a Behaghel-féle súly szemantikai háttere Az újra határozói kifejezés nem vonzata az alábbi (9a) mondatban egyik predikatív elemnek sem, noha azok egész láncolatot építenek fel. (9) a.? egpróbálom kikérni a véleményét a diákoknak az óráról újra. b. (?) egpróbálom újra kikérni a véleményét a diákoknak az óráról. b'. (?) egpróbálom [újra>kikérni] a véleményét a diákoknak az óráról. c. (?) egpróbálom az óráról [újra>kikérni] a diákoknak>a véleményét. d. (?) A diákoknak>megpróbálom az óráról [újra>kikérni] a véleményét. A (7)-ben bemutatott jelölésekkel kívánjuk szemléltetni, hogy a kikérni főnévi igenév (körül kiépülő szerkezet) a megpróbálom ige vonzata, a véleményét főnévi kifejezés (körül kiépülő szerkezet) a kikérni főnévi igenév vonzata, a diákoknak és az óráról főnévi kifejezések pedig a véleményét főnévi predikátum vonzatai. Az említett vonzatok valamennyien a (7a) követelményt érvényesítve nyerték el szórendi helyüket, pontosabban az óráról főnévi kifejezés csak a birtokost maga elé engedve, részlegesen elégíthette ki a (7a) követelményt (ezért nem szürkítettük be a vonzatkövetelmény-kielégítést jelző kétfejű nyilat). Az újra adjunktum, szabad határozói mibenléte ellenére, szemantikailag odakapcsolandó valamelyik predikátumhoz. zt az bizonyítja, hogy a (9a) szósor kétértelmű. Ha az újra az igéhez kapcsolódik, akkor ilyen sugallatú jelentést kapunk: még soha nem sikerült megtudnom a véleményüket, de újra és újra megkísérlem. Ha pedig az újra a főnévi igenévhez kapcsolódik, akkor implikáljuk, hogy a véleményüket már sikerült egyszer (vagy többször) kikérni, de azóta változott a helyzet, így hát megkísérlem az ismételt kikérését. indkét jelentésről a (7a") szórendi követelmény részleges kielégítésére hivatkozva adhatunk számot. z a követelmény azt az egyszerű hipotézist fogalmazza meg, hogy a magyarban az adjunktumok és a vonzatok beállhatnak a mögé a predikátum mögé, amelyhez tartoznak, mégpedig egyenrangúan. A (9a) példában az ige vonzata (a rátapadó dependensekkel egyetemben) kitúrja az adjunktumot az ige tőszomszédságából, a (9b) szórend tanúsága szerint azonban ez fordítva is történhet. További két érdekességre is érdemes felfigyelni. A (9a) szórendhez olyan jelentést is társíthatunk, amely azon alapul, hogy az adjunktum a főnévi igenévhez kapcsolódik; szomszédossági követelményük (7a") ez esetben is csak részlegesen elégíthető ki: ezúttal a főnévi igenév vonzatát és annak dependenseit kell előreengedni. A (9a) szórend tehát kétértelmű. A (9b) szórend is az, de itt az iménti bekezdésben tárgyalt elemzés (az újra az ige adjunktuma) úgy kaphat alternatívát, hogy az adjunktumot a főnévi igenévhez tartozó, fölötte hatókört vevő (7b) operátorként értelmezzük (9b'). 169

171 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA egjegyzendő, hogy a generatív megközelítések számára az adjunktumok odakeveredése a vonzatok közé a scrambling nehezen magyarázható jelenség (l. pl. Surányi 2010), hiszen a predikátumnak először vonzataival kellene összetevőt alkotnia, aztán az egész egységet kellene hatókörébe vennie az adjunktumnak (vö. újra [megpróbálok kikérni valamit], illetve újra [kikérek valamit] ). z alapján csak a (9b') szórend indokolható. A mi megközelítésünkben viszont természetes szórendi alternatívákat képez az, hogy az adjunktum dependensként felfogva (7a a") a predikátum mögött állhat, összekeveredve a vonzatokkal, hatókörigénylőként viszont (7b) a predikátum előtt. A fenti (9c) példa azt szemlélteti, hogy a magyar nyelv szórendi rugalmasságának még mindig nem jutottunk a végére. Az óráról főnévi kifejezésnek a véleményét főnévi predikátum a régense, előfordulhat azonban attól jócskán elszakadva is. A (9c) mondatban az ige dependensének mutatja magát, beállva közvetlenül mögé. Úgy tűnik, egy predikátumhoz nemcsak a szemantikailag közvetlenül hozzátartozó vonzatok és adjunktumok csatlakozhatnak, hanem ha már az adjunktumok egyenrangúak a vonzatokkal olyan közvetett dependensnek nevezhető bővítmények is, amelyek rekurzívan definiálhatóak a szemantikában imígyen: X közvetett dependensei egyrészt a dependensei, másrészt azok közvetett dependensei. A fenti (9d) példa azt szemlélteti, hogy egy régens fölött bármely közvetett dependense jogosult hatókört venni: a (7b) követelmény alkalmazható. zúttal az ige vonzata vonzatának a vonzata, a birtokos kifejezés vett topik jellegű hatókört az ige fölött. A magyar nyelv tehát a hatókör-szemantika kifejezési lehetőségeinek a végletekig teret ad. Végül ejtsünk még szót arról, hogy a predikátum mögötti zónában az alapvetően jól formált szórendi változatok között olyan preferenciaelv látszik árnyalatnyi különbségeket tenni, ami a sorrendért versengő kifejezések fonetikai súlyán alapul. É. Kiss (2010) Behaghel-féle törvényként említi a jelenséget, azaz hogy a predikátum mögött úgy sorakoznak fel a dependensei, hogy a súlyosabbak jönnek később. A fenti (9a) példa gyenge elfogadhatósága például a Behaghel-törvényre hivatkozva indokolható: a rövidke újra adjunktumnak nem a mondat végén van az ideális helye, hanem közvetlenül a mögött a predikátum mögött, amelyhez szemantikailag kapcsolódik (és ez többet nyom a latban, mint a vonzat adjunktum különbség). Fenti követelményrendszerünk (7d) pontjában megkíséreltük felvenni a Behaghel-törvényt a szórendi követelmények közé (egyenlőre nem specifikálva a B súlyfüggvény értékeit), bár e törvény inkább preferenciáról dönt, mint jólformáltságról. A törvény beillesztése rendszerünkbe nyilván egy metaelméleti problémát is felvet: eredendően hangtani, és nem szemantikai követelményről van szó. z azonban nem leküzdhetetlen probléma, hiszen szemantikai átfogalmazást is adhatunk a törvény- 170

172 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA nek, az érintett bővítmények szemantikai komplexitására hivatkozva, ami lényegében arányos a hangtani súlyukkal. A szemantikai Behaghel-komplexitásra vonatkozó követelményt (7d) az alábbi hasonlattal kívánjuk motiválni. it tesz az ember, ha kap három t, amelyekre illene minél hamarább válaszolni, és közülük az egyik egy rövid mondattal megválaszolható, a másik egy ötsoros bekezdéssel, a harmadik pedig egy hosszabb, gondosságot igénylő levéllel? A legtöbb ember azt a stratégiát követné, hogy az imént megadott sorrendben dolgozná fel az üzeneteket (függetlenül azok beérkezési sorrendjétől) például attól tartva, hogy ha a hosszú levéllel kezdené a munkát, akkor a rövidebb feladatokról megfeledkezne. 6. Nyelvelsajátítási kísérletek Ahogy a 3. részben már utaltunk rá, a szintaktikai keretek és struktúrák szerepe a nyelvelsajátításban is kitüntetett kérdéskör, mivel láthatóan fontos szempontrendszerként működnek a gyermek nyelvi fejlődése során. A nyelvelsajátítás mentális mozgatórugóit vizsgáló kutatásokból tudjuk (Naigles 1990, Lidz Gleitman 2004), hogy igen korai életkorban kimutatható e szintaktikai keretek kiaknázása, melynek segítségével a babák összetett következtetésekre képesek arról, hogy mi a hallott ige pontos jelentése. A babák tehát láthatóan igen intuitív módon, a szintaktikai szerkezetek adta keretek alapján finomítják a dekódolt szavak jelentését. A szintaktikai keretek így a szemantikai lehorgonyzás fontos támpontjaiként működnek. hhez a nagy múltra visszatekintő, nemzetközi mederben folyó kutatási vonalhoz kíván hozzájárulni a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszékén a párizsi CNRS-sel együttműködésben működő kutatócsoport munkája, mely laboratóriumi teszthelyzetek segítségével kívánja feltérképezni azokat a kognitív stratégiákat, amelyek a pszicholingvisztikában jól ismert, ún. csizmahúzó effektusként 9 működnek, azaz segítik egy adott nyelvi szintről a babák magasabb nyelvi szintre lépését a nyelvelsajátítás korai szakaszában meglévő szintaktikai képességek kiaknázása révén. Ahogy látható, ez a megközelítés nagyban kognitív szemléletű, vagyis mentális stratégiák vizsgálatán keresztül kívánja feltérképezni a gyermeki nyelvfejlődés fon- 9 Ahogy a csizmahúzó metaforája sugallja (amely a csizmának a része, de arra szolgál, hogy a csizmát felhúzzuk, majd ezt a részt el is rejtjük), egy adott fejlettségi szinten lévő erőforrások kiaknázását jelenti, mely segít feljebb húzni magunkat egy magasabb tudásszintre. A csizmahúzás mint metafora tehát egy önmagából kiinduló, az adott szinten meglévő erőforrások, tudástartalmak felhasználásán alapuló tudásgyarapodást szimbolizál, s egy adott szintről önerőből történő feljebb lépést takar. 171

173 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA tos állomásait, mozgatórugóit, egy veleszületetten intuitív, önmagától kibontakozó nyelvelsajátítási dinamikát feltételezve. Jól ismert, hogy a korai szókincsben a főnevek dominanciája jellemző. zt részben az magyarázza, hogy a főnevek jelentése könnyebben azonosítható, mint más szófajoké, például az igéké, mivel az itt és most keretben sokszor fizikailag is jelen lévő, kézzel fogható tárgyakról, személyekről, dolgokról van szó (Pléh Réger 2006, Pléh Lukács 2014). Az igék ennél nehezebb műfajt jelentenek, s igen összetett mechanizmusok szükségesek a cselekvések pontos jelentésének azonosításához, hiszen az igék használatát bonyolítja a hozzájuk kapcsolódó argumentumok és az általuk meghatározott argumentumszerkezetek rendszere. A kidönt igének például két argumentuma van (l. (2a) a 3. szakaszban), és egy jól formált mondathoz mindkét vonzatra szükség van. z azt is jelenti, hogy bármelyik vonzat hiányában a mondat agrammatikus. vonásuk miatt tehát az igék a gyermeknyelvi kutatások egy igen színes vonulatát adják, s elsajátításuk különösen érdekes, mivel számos nyelvtani tényező figyelembevétele, intuitív megértése szükséges ahhoz, hogy az adott ige pontos jelentését megállapíthassa a gyermek. Éppen ezért a veleszületett nyelvi képességek mellett érvelő innátista gyermeknyelvi kutatások egy kitüntetett területét jelentik. lsajátításukon túl az igék produktív használatát tovább bonyolítja, hogy egyazon esemény több releváns igét is megenged: például ha valami leesik, a helyzet megengedi, hogy így mondjuk: valaki leejtette, ledobta, eltörött; vagy ha valaki szalad és odaad egy tárgyat valakinek (pl. Peti odaadja a kisautót anyunak), az a szemlélő vagy a beszélő számára szintén leírható olyan igékkel, hogy megy, szalad, ad, visz, kap. A nyelvet elsajátító kisgyermek pedig többnyire a beszélő leírásaiból következtet az igék valódi jelentésére. Az említett vizsgálatok rámutattak, hogy az igék jelentésének sikeres azonosítása során a gyermekeknél nagy szerepe van az argumentumszerkezetek adta támpontok kiaknázásának. Annak ellenére tehát, hogy a fenti igék mindegyike alkalmas lehet az esemény leírására, a kisgyermek mégis sikeresen kikövetkezteti a pontos jelentéseket a hétköznapi helyzetekből, azaz a jelentéskapcsolás terén valamilyen kognitív elv kiaknázásával boldogul. A főnevek esetében, mint jeleztük, ez a nehézség nem áll fenn, mivel az adott, szóban forgó tárgy például fizikailag kijelölhető, körülhatárolható: meg lehet fogni, rá lehet mutatni, azaz a baba támaszkodhat az ún. osztenzív viselkedéses jegyek kiaknázására (Csibra 2010). Fontos megemlíteni, hogy a jelentés pontos azonosítása minden helyzetben komoly mentális teljesítmény, és bámulatos következtetéseket igényel a babák részéről, s ez a gyermeknyelvi kutatásokban jól ismert referenciaaluldetermináltsági problémából fakad, melynek kidolgozása Quine angol filozófus nevéhez kötődik, aki rámutat arra a rejtélyre, hogy a gyerekek a sok bizonytalanság ellenére is sikeresen azonosítják a szóban forgó hangsor referensét. a már 172

174 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA tudjuk, hogy számos kognitív, logikai következtetésen alapuló stratégia (pl. az egész tárgyra való vonatkoztatás, az ismeretlen elemhez való csatolás) és társas-kognitív folyamat (pl. közös figyelem fókuszában álló tárgyra való vonatkoztatás, tekintetkövetés; l. Schnell 2005, Komlósi Schnell 2008, Schnell 2013) segíti a gyerekeket a referensek pontos azonosításában. A jelentéskapcsolás igéket érintő módozatait többek között Lila Gleitman, Barbara Landau és Letitia Naigles gyermeknyelvkutatók kísérleteiből ismerjük (Landau Gleitman 1985, Naigles 1990, Lidz Gleitman, 2004), akik rámutattak, hogy az igék referenseinek pontos azonosítása olyan kognitív stratégiák segítségével zajlik, melyek a szintaktikai keretek kiaknázásra építenek: a kétévesek az alapján következtetnek a jelentésre, hogy az ige milyen szintaktikai keretben fordul elő: tárgyas, ok-okozati, hatást keltő viszonyban lévő vagy tárgyatlan, szimmetrikus cselekvéseket kódoló mondatszerkezetben jelenik-e meg (Naigles 1990). híres, számos nyelven megismételt és napjainkban is izgalmas kísérleti paradigmában a magyar nyelvre a PT-CRNS kutatócsoport a (10) teszthelyzeteket dolgozta ki, adaptálva a Naigles-féle (1990) kísérleti helyzetet a magyar nyelvre: nonszensz igék elsajátításán keresztül vizsgáljuk az igeszerkezetek hatását a sikeres szemantikai jelentésszűkítésben. Az ingeranyag részét képező nonszensz igéink például: csaskol, pitál, kempel, bór. Az 1. kísérleti helyzetben tehát a ((10) 1. A B) mondatokat használjuk ingeranyagként. (10) Ingeranyag az 1 4. kísérleti helyzetekben: 1. A. A maci csaskolja a kacsát. B. A maci és a kacsa csaskolnak. 2. A. A kacsát csaskolja a maci. B. A maci csaskol a kacsával. 3. A maci a kacsát csaskolja. 4. A. A maci csaskol a nyuszit. B. A maci csaskol a nyuszi. A második kísérleti helyzetben a magyar nyelv szabad szórendjére tekintettel, s ezt kiaknázandóan, a PT-CRNS kutatócsoport integrálja a kísérletbe a szórend szerepét: null-hipotézisként azt feltételezzük, hogy a szórend alapján ítéli meg a gyermek, ki az ágens. Az alap- és elsajátítási szempontból domináns szórend az alany tárgy (SO), mely mind az SOV, mind az SVO sorrendre igaz, s mint elsőbbségi szabály érvényesül. Arra keressük a választ, hogy a magyar gyermek hány éves kortól figyeli a tárgyragot, s hány éves korig dönt a sorrend alapján, ha az alapján dönt egyáltalán. A harmadik helyzetben a szabad szórend adta keretek lehetősége kerül kiaknázásra: ebben a helyzetben a szórend változik, s két főnévi tag van egymás mellett (magyarban szabad szórend lévén ez nyelvtanilag helyes is): A negyedik helyzetben arra vagyunk kíváncsiak, hogy hibás mondatokra hogyan, mi alapján következtet a baba. Szórend alapján? Vagy inkább odahallja a 173

175 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA tárgyas igeragozást vagy a tárgyragot, automatikusan kipótolva azt, azaz a beszédészlelés pszicholingvisztikájában jól ismert mechanizmus érvényesül? Hány éves gyermek melyik stratégiát alkalmazza? elyik jellemző az egyes életkorokra? Keresztmetszet-tanulmányok kidolgozására készülünk. A kísérleti személyek tehát 1 és 2 éves babák (±1 hónap). inta: 15 fő/csoport. Négy csoport a következő négyféle szerkezetet hallja: 1. SVO kauzatívat, 2. SVO nem-kauzatívat, 3. SOV kauzatívat, 4. SOV nem-kauzatívat. A PT-CRNS nyelvi babalabor kutatásai egyelőre kísérleti fázisban zajlanak. Bizonyos feltételezések tesztelése folyik a gyerekek szintaktikai kompetenciájának feltérképezésére és annak bebizonyítására, hogy a gyerekek szituációs és szintaktikai támpontok felhasználásával tájékozódnak a szemantika világában, a jelentéskapcsolás folyamatában. Továbbá hogy e szintaktikai tudásmagvak segítségével boldogulnak a megfeleltetések terén, a referensek kapcsolásában. szintaxisérzékeny tanulás alapjául szolgáló összefüggések teljes körű ismertetése, illetve lényegi megvitatása a kísérleti eredmények fényében a jövő feladata. 7. Utak a motiváltság felé? 7.1. Autonóm-e a szintaxis? Az első néhány szakaszban felvázolt motivált nézőpontunk arra is alkalmas, hogy értelmezve áttekintsük a generatív nyelvészet szinte évtizedenként bekövetkező metamorfózisait, különös tekintettel a szintaxis autonómiájának elvére mint állandónak tűnő, meghatározó alapelvre. Épp ez az alapelv rögzíti a Bevezetésben motiválatlannak mondott (1d) (1c) elemzési irányt, minthogy azt deklarálja, hogy a szintaktikai szerkezetek maradéktalanul leírhatóak egy formális rendszerben anélkül, hogy bármilyen módon hivatkoznánk e szerkezetek által hordozott jelentésre (ahelyett, hogy a jelentéselemekből indulnánk ki, hangalakokat társítva hozzájuk, azzal a többletfeladattal, hogy a hangalakok sorrendjével és toldalékolásával megfelelően jeleznénk szemantikai kapcsolódásaik hálózatát). int azt a 2. szakaszban részletesen kifejtettük, a generatív nyelvtudomány első szakaszának tekinthető ötvenes-hatvanas években a szintaxis autonómiájának az elve rendkívül hasznos munkahipotézisként szolgálta a robbanásszerű tudományos fejlődést formálisan kidolgozott jelentéstani elképzelések hiányában (Partee 1996). z az elv nyújtott legitimitást Chomsky (1957) szintaxisközpontú grammatikamegközelítése számára. És az ebből kibontakozó formális alapokra épülhetett fel a ontague-féle formális referenciális szemantika a hatvanas évek végére (Dowty Wall Peters 1981). 174

176 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA A nyolcvanas évek a szabadon (engedett) így hát vakon működő α-mozgatás korszaka. z a (csak utólagos szűrőkkel korlátozott) mozgatás a szintaxis autonómiájának elvével tökéletes összhangban állt (Chomsky 1981, 1986), ami azonban a magyarázó adekvátságot illeti, rendkívül gyenge együttműködést jelentett a szintaxis és a szemantika között. nnek intuícióellenességét és a magyarázó adekvátságot érintő sok-sok problémát utólag azok is elismerik, akik a generatív nyelvészet Chomsky-féle transzformációs főirányzatának követői (Surányi 2010: 11 12). 10 A kilencvenes években útjára bocsátott minimalista kutatási program (pl. Chomsky 1995) már megragadja az általunk is alapvetőnek tartott két a mi felfogásunk szerint egyaránt kívülről motivált erő közötti feszültséget. A (lexikaiszemantikai) vonzatviszonyok (7a a") és a (logikai-pragmatikai) hatóköri viszonyok (7b b') kifejeződési igényében rejlő ellenérdekeltségre célzunk. Teszi mindezt azáltal, hogy a nyolcvanas évek eredendően szabad mozgatási lehetőségeihez képest egy radikális fordulattal azt hirdetik meg: csakis a kiváltott mozgatások megengedettek. A erge (összetevő-összeépítő) művelet gyakorlatilag a vonzatviszonyok érvényesüléséért felelős, míg a ove (mozgató) művelet a hatóköri viszonyok előállításáért. z a modell már szinte megfelel a mi szemantikai hátterű nézőpontunknak is. ár csak azt tartjuk intuícióellenesnek, hogy az összetevőmozgatást bizonyos szintaktikai pozíciókban várakozó jegyek váltják ki (azok ellenőrzésének kényszere). Az autonóm szintaxis elvét a minimalista éra első, kartografikus korszakában azon az áron lehetett fenntartani, hogy ezeket a jegyeket szintaktikai jegyeknek nyilvánították anélkül, hogy lett volna érdemi független érv azok szintaktikai jellege mellett. A kétezres évekkel megérkeztünk a inimalista Program antikartografikus korszakába, amikor számos jegy és pozíció szintaktikai besorolását immár módszertanilag elhibázott lépésnek nyilvánítják ( methodologically unsound (Surányi 10 in pursuit of the twin objectives of descriptive and explanatory adequacy some of the basic notions and principles became increasingly non-natural and complex (like government and the CP, or the notion of Local Domain in Binding Theory). This gave cause for growing concern in the field, in no small part because the question of why UG is the way it is became disappointingly elusive. The ultimate source of the emergent complexities, beyond the strive for ever-improving empirical coverage, was the fact that GB lacked an actual theory of possible principles or, for that matter, of possible parameters. As for the latter, continued in depth research on cross-linguistic variation has shown many of the macro-parameters, among them the null subject parameter, to be unsustainable in the strong form they were originally proposed: several of the linguistic properties correlated by macro-parameters turned out to be cross-linguistically dissociable. ven though the idea of parametric linguistic variation was upheld, parameters themselves needed to be scaled down. In addition, as GB relied on massive overgeneration resulting from the fundamental freedom of basic phrase structure and transformations, downsized by declarative constraints imposed (mainly) on syntactic representations, the computational viability of the model was often called into question. 175

177 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA 2010: 17)), és nekilátnak a felszámolásuknak valamiféle szemantikai gazdaságosság elvének a nevében, 11 amely a korábbi Utolsó enedék elvének (Last Resort) az általánosításaképpen ragadható meg: a mozgatáshoz valamilyen szemantikai funkcióra való hivatkozás is elégséges kiváltó erő. A korábbi szintaktikai álarcot le lehet, sőt le is kell venni, mivel fölösleges árat jelent, ami a minimalista szellemnek ellentmond. A szemantikai gazdaságosság iménti elve már majdnem megegyezik az általunk képviselt szemantika motiválta szintaxis elvével. Az Általánosított Utolsó enedék elv meglátásunk szerint nyílt konfliktusban áll az Autonóm Szintaxis elvével, vagy legalábbis teljesen kiüresíti annak tartalmát A Survive-inimalizmus: további lépés a motiváltság felé? A pszichológiailag plauzibilis, motivált szintaktikai modellek paradigmáján belül kínálhat a fentieknél (l. 4. szakasz) kevésbé radikális, ám azokkal metaelméletileg kompatibilis alternatívát a Survive-inimalizmus. modell eredeti célja (Stroik 1999) a Brody (1995, 1998) által konceptuális alapokon kritizált, de a fősodorbeli minimalista modellekben univerzálisan elfogadott mozgatási mechanizmus kiküszöbölése volt, az empirikus lefedettség megtartása mellett, és a szintén általa (Brody 2002) kifogásolt kevert (multi)reprezentációs/derivációs modellek redundanciájának, valamint túlzott generatív kapacitásának megszorítása egy színtisztán derivációs mondattani modell létrehozásával. Putnam és Stroik későbbi munkáikban (Putnam Stroik 2009, 2010, 2011, 2013) kiterjesztették a modellt, és a fősodorbeli minimalizmus jegyében született munkák (Chomsky 1995, 2000, 2001; Hornstein 1999, 2000) által használt ontológia teljes újrakonceptualizálásával olyan analitikai keretet hoztak létre, amely gyakorlatilag teljesen leszámol mind a szintaxis autonómiájának dogmájával, mind a szűken értelmezett szintaxisban létező interfész-inkompatibilis (PP és DG) jegyekkel. 12 Teszik ezt azáltal, hogy Chomsky (1995, 2000, 2001) elképzeléseivel ellentétben a lexikont, valamint a szűken értelmezett szintaxist nem a Fogalmi-Intencionális (CI) és az Artikulációs-Percepciós (AP) interfészeken kívül elhelyezkedő entitá- 11 Accordingly, pairs of agreeing uninterpretable and interpretable abstract morphosyntactic features like [top(ic)] and [foc(us)] have been posited by analysts of pertinent constructions in different languages, conforming in this manner to the working hypothesis of the P that all (displacement) operations are triggered. But such an implementation of the notion of trigger is methodologically unsound, since, while it applies the same mechanism of trigger throughout, it substantially weakens the predictive power of the hypothesis itself (the general prediction being that all movements are triggered), to the degree that makes the argumentation almost circular. 12 a syntactic representation is a semantic representation and, therefore, syntax cannot be seen as independent of the semantics. But this does not mean that the C-I system can be reduced to syntax (Putnam and Stroik 2013: 13). 176

178 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA sokként képzelik el, melyeknek egyetlen célja az, hogy optimális megoldást nyújtsanak az interfészek követelményeire. 13 helyett az interfészek metszetébe helyezik mind a lexikont, mind a szintaxist, melynek egyenes következménye, hogy minden jegynek inherensen kompatibilisnek kell lennie velük, tehát vagy szemantikai vagy fonetikai/artikulációs tartalmával közvetlenül hozzá kell járulnia a mondat interpretációjához. bben a modellben a jegyek formális ellenőrzése sem abból a célból történik, hogy az interfészekkel inkompatibilis jegyek törlődhessenek, mielőtt elérik az interfészeket, hiszen, mint említettük, ilyenek nem léteznek. A Survive-inimalizmus négyféle alapvető jegykategóriát különít el, melyek hierarchikusan helyezkednek el a lexikai elem jegymátrixában. inden lexikai elem rendelkezik kategoriális (CAT) jeggyel, valamint választott performanciarendszer-jegyekkel (PSF-sd) amelyek meghatározzák annak kategóriáját (gyakorlatilag a szintaktikai szelekcióról van szó), valamint szemantikai, fonetikai és egyéb tulajdonságait. A másik két jegytípus (SUBCAT és PSF-se) tulajdonképpen a fentiek szubkategorizációs változatai. Az elmélet alapvetése az, hogy a lexikai elérés nem egy lépésben választja ki a lexikonból a numerációba helyezendő, a mondatalkotásban majd részt vevő lexikai egységeket, hanem mindig az éppen aktuálisan projektált, hierarchikusan a legmagasabb rangú elemhez választ a lexikonból olyan elemet, amelynek SUBCAT vagy PSF-se jegye megegyezik a jelenlegi derivációs perem kategoriális (kiválasztott) jegyével. A jegyek hierarchikus elrendezése a következő: SUBCAT-F selecting PSF CAT-F selected PSF. z a jegyhierarchia, pontosabban a szubkategorizációs jegyek magasabb rangja biztosítja azt, hogy példának okáért egy ige minden thematikus szerepe kiosztásra kerüljön (hiszen azok pl. SUBCAT-D formában kerülnek kódolásra) mielőtt az igei projekció vonzatként felvehetővé válik, például egy v* vagy T-fej számára, CAT-V jegyének projektálásával. A lexikai szelekció ilyetén felfogása elkerüli azt a (főként Frampton Gutmann 2002 által kritizált) metaelméleti paradoxont is, miszerint a lexikonból véletlenszerűen numerációba helyezett lexikai egységekből sok esetben egyáltalán nem is alkotható grammatikus mondat tehát eleve agrammatikalitásra ítéltettek, már a deriváció kezdete előtt. Vagyis hogy a (strukturálatlan és vak) numerációból szintaktikai szerkezetek millióit generálják, melyek az interfészeket elérve fagyásokat (crash) okoznak. Azt kellene tehát gyakorlatilag feltételeznünk, hogy az emberi elme önmaga számára használhatatlan szerkezeteket állít elő, majd egy adott ponton, hibáját felismerve, kidobja őket. A Putnam és Stroik (2013) által felvázolt nyelvontológiai keretben ez a probléma nem merül fel, így teljes összhangban van cikkünk korábban említett céljaival 13 Language is an optimal solution to legibility conditions (Chomsky 1995: 220). 177

179 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA egy pszichológiailag plauzibilis, újszülöttek által elsajátítható, motivált szintaxis létrehozására, melyben a szemantika dolga nem pusztán a vakon operáló szintaxis produktumainak passzív értelmezése, hanem szimplex, de szemantikailag tartalmas elemekből azok szemantikai jegyeinek legitim konkatenációjával egyre komplexebb gondolatok és egységek létrehozása. Összhangban van továbbá a lexikai tanulás elméletével is (Pinker 1984), amely kimondja, hogy az újszülöttek grammatikai kompetenciájának fejlődésében a lexikai elemek elsajátítása játssza a legfontosabb szerepet. 14 További érvek egy fentiekhez hasonló ontológia elfogadása mellett az is, hogy a cikkben vázolt (megsérthető) megszorításokkal operáló optimalitáselméleti megközelítés és az az által előfeltételezett analitikai apparátus igen könnyen integrálható vele. Putnam és Parafita (2009) sikerrel elemeznek spanyol német kódváltási jelenségeket (különös tekintettel a főnévi szerkezeteken belüli nembeli egyezésekre) egy olyan keretben, amelyben a lexikai szelekció, majd a lexikai elem numerációba/ szintaktikai derivációba helyezése nem teljesen determinisztikus, hanem OT-táblázatok által szabályozott, így adva számot a nembeli egyeztetésnek, illetve hiányának megoszlásáról a kódváltott szerkezetekben. Formálisan elemezhetővé válnak továbbá olyan megnyilatkozások is, amelyeket a legtöbb minimalista modell a performanciához tartozónak, és ebből fakadóan a formális szintaxis területén kívül esőnek vél, noha a mindennapi nyelvhasználatban meglepően gyakoriak (Putnam Stroik 2013), amilyenek a felsorolások és a mellérendelő kötőszóval bevezetett, önálló tagmondatok (És aztán ari elment a boltba.). Az egyetlen kihívás tehát, amely egy nem autonóm szintaxisra épülő modell előtt állhat, annak pontos megállapítása, hogy mely pontokon kapcsolódik egymáshoz a kizárólag használható outputot generáló szintaxis és a megsérthető, egymással olykor konfliktusban álló megszorítások: vajon önálló grammatikai primitívumokként kell-e az utóbbiakra gondolnunk, vagy (komplex) jegyekként részei ők is a lexikai elemek hierarchikus jegymátrixainak. Utóbbi megközelítés melletti metaelméleti érv, hogy már a standard (Stroik 1999) Survive-inimalizmusban is sarkalatos pont az, hogy a jegymátrixok magját képező konkatenatív jegyek sosem izoláltan, önmagukban értelmezhetőek, hanem kizárólag más jegyekkel való kapcsolatukban (Stroik 2009: 24 25). Célszerűnek tűnik tehát a megszorításokat komplex jegyekként kódolni, az elmélet szigorú lexikalizmusát és (szándékoltan) kötött analitikai apparátusát nem gazdagítva további elméleti primitívumokkal. 14..note that in our analysis there is no Syntax component in the Faculty of Language. For us, Syntax is a free-rider that grows out of lexical developments (Putnam Stroik 2013: 33). 178

180 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA 7.3. LF-First Az utóbbi két évtizedben a gazdaságossági elveken alapuló különböző generatív nyelvészeti keretelméletek számára a mondatlevezetés kezdőlépésére vonatkozóan ilyen megszorítás tehető: a gazdaságossági feltételek csupán ugyanazon bemeneti numerációból származó levezetések vetélkedését szabályozzák (Bobaljik Wurmbrand 2012, 2. szakasz). Az idézett szerzők számos problémát vetnek fel e megszorítással kapcsolatban. Vetélytársai-e egymásnak az aktív és a passzív mondatok? És vetélytársa-e egy topikkiemeléssel létrehozott mondat topik nélküli megfelelőjének? És mi a helyzet a scrambling nevű felcserélési művelettel létrehozott szórendi változatokkal (l. 5. szakasz)? Anélkül, hogy belemehetnénk a részletekbe, lássuk a szerzőpáros konklúzióját, ami tökéletesen egybevág szemantika motiválta szintaxis-felfogásunkkal: a logikai forma (LF) és a hangtani forma (PF) közötti LF:PF izomorfia (Scope Transparency 15 ) aszimmetrikus, és a LF bír elsőbbséggel. A PF-reprezentációk azért versengenek, hogy egy rögzített logikai formához odatársulhasson annak legideálisabb hangtani megvalósítása, és nem fordítva. ás szavakkal, először kell a logikai formát kiszámítani, és az határozza meg azután a hangalakot, azaz a felszíni szórendet. ásutt így fogalmaznak: a LF-reprezentáció alkotja a bemenetet, és a legjobb PFreprezentáció ennek realizálásaképpen választandó ki. indebből egy LF-First elméleti keret adódik, ahol a PF kiválasztása egy adott LF-hoz képest értelmezendő, ahol a PF az LF kiolvasása. Rámutatnak (4.2 3.), hogy az a levezetési mechanizmus, amit Reinhart (2005) javasol a PF-ból kiindulva, valójában elfed egy egyszerűbb LF PF levezetést, ez utóbbi ugyanis egyszerűen részhalmaza a Reinhart-féle levezetés lépéssorozatának, ráadásul teljesen determinisztikussá (backtrackingmentessé) téve a műveletsort. Így fogalmaznak az összefoglalójukban: a különböző hangalakok (szórendek, általában) egy rögzített logikai forma kifejezéséért versengenek, olyan nyelvtanmodellt nyújtva, ami ellentmond a nyolcvanas évek generatív modelljében (a GB-modellben) megszokott levezetési iránynak. Ha viszont felhagyunk ezzel az iránnyal érvelnek, akkor friss és minden valószínűség szerint egyszerűbb nézőpontot nyerünk a szórend és a hatókör összefüggése ügyében. Úgy értékelik, hogy érdemi lépéseket tettek az ígéretes irányba, ám a munka oroszlánrésze még hátra van Így mondják ki a szabályt: ScoT: If the order of two elements at LF is A»B, the order at PF is A»B. The symbol» represents the canonical manifestation of hierarchical order at the relevant level: roughly scope at LF and linear precedence at PF. That is, scope rigidity is the most economical state of affairs. 16 In sum, we suggest that we have offered some incremental progress towards a theory of the interaction of word order and scope, but it will take a good deal of further work to see just how far one can make good on the promise of this particular approach. 179

181 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA Azt állítjuk, hogy az általunk javasolt szemantika motiválta szintaxis-felfogás (11b) nem más, mint az imént felvázolt LF-First modell (11a) egy lehetséges megvalósítása, mégpedig a legegyszerűbb, máshonnan nézve legradikálisabb megvalósítása amelyben a LF nem a mondatderiváció PF-t megelőző köztes állapota, hanem egyenesen a kiindulópontja: (11) a. [ LF PF] b. [LF PF] Amiben továbblépünk, az az, hogy nem levezetések, hanem egy rögzített logikai formára vonatkoztatható követelmények versengenek: éppen a (7) pontban közölt követelmények. A győztes követelmények pedig közvetlenül meghatároznak egy hangalakot, vagyis egy intonált szósort. Pontosabban valamennyi alkalmazható szabály győztesnek, azaz kielégítettnek tekinthető, amennyiben úgy definiáljuk a szabályok kielégítését, hogy az történhet közvetlenül, a megkívánt szórend megvalósítása révén, de történhet közvetett módon is, egy magasabb rangú (vagy ugyanolyan rangú) szabály kielégítése révén. Érdemes szót ejteni arról is, hogy Bobaljik és Wurmbrand (2012) milyen módon bizonyítja a LF PF levezetési irány preferált voltát a cikkük címében említett ¾es mintára alapozva. Pontosabban a 4. szakasz (6) példáján szeretnénk bemutatni az alapötletüket egy 5 /6-os mintára alapozva. Azt vizsgáljuk e példa kapcsán, hogy egy ige és a hozzá tartozó két kvantorkifejezés milyen szórendi változatokban helyezkedhet el, rögzített hatóköri sorrend mellett. Ahogy az 1. ábra is mutatja, hat szórendi változat lehetséges. I. modell ScoT *OV II. modell ScoT *OV 1. V Q1 Q2 2 0 * 2. Q1 V Q2 1 1 * * 3. Q1 Q2 V 0 2 * 4. V Q2 Q1 3 0 * 5. Q2 V Q1 2 1 * * 6. Q2 Q1 V * 1 2 * * 1. ábra. A Q1»Q2 operátorpárhoz tartozó 5 /6-os mintázat a magyar igei információs struktúrában int a (6) példánál láttuk, a hat PF-reprezentáció közül öt megfelel mint a rögzített hatóköri sorrend kifejezője. rről az 5 /6-os mintáról a (7) követelményrendszerünk pontosan számot ad azáltal, hogy a magyarban egyenrangúnak állítjuk be a vonzatviszony megmutatásának a követelményét (7a) és a hatóköri viszonyok meg- 180

182 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA mutatásának a követelményét (7b). A Q1 kvantorra nézve például az 1., 4. és 5. változatban közvetlenül teljesül a (7a) követelmény, és közvetve teljesül a (7b), míg a 2. és 3. változatban a (7b) teljesül közvetlenül, ezzel közvetve kielégítve a (7a)-t. A 6. változat viszont nem elégíti ki Q1 tekintetében egyik követelményt sem. ondjuk ki a teljesség kedvéért, hogy a Q2 kvantorra nézve az 1., 2. és 4. változatban közvetlenül teljesül a (7a), és közvetve a (7b), míg a 3. és 5. változatban a (7b) teljesül közvetlenül, ezzel közvetve kielégítve a (7a)-t. Az 1. ábra két elképzelhető modellt mutat be a PF LF megközelítésre, amelyekben a Bobaljik és Wurmbrand (2012) által a szakirodalmi szokások alapján tekintetbe vett hatóköri átláthatósági (ScoT; l. 13. lábj.) és kerüld a mozgatást! (*OV) feltételeket vesszük alapul. Az 1. változat például Q1-re és Q2-re nézve is megsérti a ScoT feltételt, míg a mozgatásit egyszer sem (ha abból a szokásos elképzelésből indulunk ki, hogy a vonzatok a régens mögött születnek ). Az első modellben a feltételsértések számát mérjük, míg a másodikban csak a tényét, ám számoljon utána az olvasó egyik modellben sem adódik ki az 5 /6-os aránya az adott jelentéshez társítható hangalakoknak az egyetlen nem társíthatóval szemben. Az I. modellben a 4., 5. és 6. változat kerül a diszpreferáltak klaszterébe, míg a II. modellben a 2., 5. és Optimalitás és opcionalitás Vessük össze az e cikkben megfogalmazott grammatikaelméleti célokat azokéval, akik (valamilyen) optimalitáselméleti keretben dolgoznak (pl. Prince Smolen sky 1993/2002, Archangeli Langendoen 1997, Newson 1994, Gáspár )! lsőként az OT legelkötelezettebb magyarországi képviselőjének, ark Newsonnak néhány gondolatát tekintjük át es cikkében (Newson 1994, 1.2) abból indul ki, hogy bár semmilyen elvi akadálya nincsen annak, hogy szintaxist írjunk az OT keretben, túl általános a keret ahhoz, hogy kézenfekvő utat kínálna erre. A bemenet kérdése például erősen problematikus (4. szakasz): a versengő jelöltek legitimitását a bemeneti halmazban helyet foglaló elemek lexikai követelményei kielégítésének/kielégíthetőségének terminusaiban kellene definiálni. 18 Vegyük észre, hogy ez a kritérium triviálisan teljesül szemantika motiválta szintaxis-felfogásunkban. Az 1. ábrán szemléltetett opcionalitási jelenségről ugyancsak nem adhatunk triviálisan számot az OT keretben (Newson 1994, 1.2.3). Olyan esetekről van tehát szó, amikor az értékelési eljárásnak több optimális jelöltet kellene előállítania. A 17 Gáspár (2005, 1.3.3) érdekes összevetést nyújt Alberti (1999) szemantika alapú (totálisan lexikalista) megközelítése és az optimalitáselméleti célok között. 18 We also have to assume a notion of a legitimate input, where legitimacy is determined in terms of possible satisfaction of the lexical requirements of the elements contained in the input set. 181

183 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA szerző rámutat, hogy ehhez az szükségeltetik, hogy a releváns feltételek ne legyenek egymáshoz képest lineárisan elrendezve, így semlegesítve őket egymáshoz képest, ami aztán képes azt eredményezni, hogy több győztes jelöltet hirdethetünk ki az értékelés végeztével. Az értékelési feltételek egyszerű C1»C2»C3» rendezése helyett tehát ilyen jellegű részben rendezéshez kellene folyamodnunk: C1»{C2,C3}» {C4,C5,C6}»C7», ami már egy nagyságrenddel komplexebb eljárást jelent, más problémák mellett. 19 zzel szemben a mi szemantika motiválta megközelítésünkben (7) a világ nyelveiben oly gyakori opcionalitási jelenség (6) egyáltalán nem igényli az alapvető eszköztárnak egy nagyságrenddel komplexebb szintre való felemelését. Az, hogy a magyarra vonatkozó (7) követelményrendszerben bizonyos rangparaméterek egybeesnek így biztosítva azt, hogy egy adott jelentéshez több hangalakot is társíthassunk, nemhogy nem extrém jelenség, de éppen az lenne nehezen megmagyarázható, ha a világ nyelvei elkerülnék a paraméter-egybeesést, miközben a rangparaméter-értékek feltehetőleg hét-nyolcfélék (Alberti et al. 2005). Heck és mtsai (2002: 345/346) is megerősítik, hogy a bemenet természetének a kérdése bizony teljesen nyitott kérdés az OT-megközelítésekben. gyenesen arra a radikális végkövetkeztetésre jutnak, hogy magának a bemenetnek a koncepcióját kellene eltörölni, mivel a szemantikailag megfelelően magas szinten specifikált bemenet gyakorlatilag nem különbözne az LF-kimenettől márpedig olyan bemenetre van szükség, amelyben lerögzítésre kerülnek a predikátum argumentum struktúrák (kapcsolatrendszerükkel egyetemben), továbbá az időre és az aspektusra vonatkozó információ, elkerülendő a megversenyeztetését az eltérő jelentésű jelölteknek. 20 Ér- 19 [ ] as long as there remains more than one optimal candidate [in the course of valuation], the evaluation of these candidates must continue until [ ] the bank of constraints is exhausted. [ ] [thus] each grammatical candidate must satisfy all constraints. What this means is that no constraint can be hidden by placing it low in the ranking, which is one possible way of getting rid of inapplicable constraints in the OT framework. Thus, either all constraints are applicable to all languages, or we assume that languages can differ in terms of the constraints they select. [ ] there are arguments that the first should be rejected (Newson 1994: 95). 20 The nature of the input in syntax is notoriously unclear [ ] It is still an open question what the input consists of in optimality theoretic syntax (Heck et al. 2002: 345/346). [ ] (if there is an input at all) the input has to be highly structured to avoid unwanted competition between candidates having nothing to do with each other semantically. It should consist of a predicate-argument structure, together with some specifications about tense and aspect. [ ] Two competing candidates must have the same target LF. [ ] Syntactic faithfulness constraints can systematically be reanalyzed as constraints on outputs that do not refer to the notion of input. ven though the individual analyses that we considered differ both with respect to their theoretical orientation and the empirical domain that they cover, there is a single unifying reason why an input-free reformulation of the pertinent constraints is possible throughout: Syntactic output representations are richly structured objects that can provide all the information that faithfulness constraints locate in the input. [ ] There is a crucial difference between phonology and syntax [in OT] that forces the existence of an input in the former type of system, but 182

184 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA telmetlen lenne például az a derivációs versengés, amelyben a (11) bármely sorában közölt mondatok közül az egyik alulmarad a másikkal szemben. (11) a. 1. A lány öccse megleste a fiú húgát. 2. A lány húga megleste a fiú öccsét. b. 1. Hazamentem, mikor hívtál. 2. entem haza, mikor hívtál. c. 1. indenki több énekest meghallgatott. 2. Több énekest mindenki meghallgatott. Lényegében tehát megkapjuk a szemantika motiválta szintaxis-koncepciót. 8. Összefoglalás Nem kevesebbet állítunk, mint hogy a szórendet és az esetmorfológiát olyan külső, illetve belső szemantikai tényezők motiválják, mint az entitások egymásra hatásának iránya a külvilágban (ami a nyelvelsajátítás során is döntő tényező), illetve a beszélő szándéka szerinti hatóköri sorrend (3 4. szakasz). z az alapállás szembefordulást jelent a meglátásunk szerint alapvetően motiválatlan formális-generatív modellel (1 2. szakasz, illetve 7.1.), amely azonban maga is radikális változás küszöbén áll (7.2.). Tanulmányunk nem marad meg a programalkotó filozofálgatás szintjén: a 4. szakasz (7) pontjában meg is adjuk a magyar szórend kiszámításának módját (l. még az 5. szakaszt). egközelítésünk sikeresen ad számot arról a jelenségről, hogy a magyarban egyazon jelentést több szórendi változat is kifejezhet (7.3 4.), miközben a szórendi alternatívák más esetekben jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak. Beszámolunk azon kutatásaink kezdeti lépéseiről is, amelyek a külvilágbeli hatásiránynak a magyar nyelv elsajátításában betöltött szerepét hivatottak tisztázni (6. szakasz). Végső célunk mindezzel szerteoszlatni azt a makacs előítéletet, hogy ami motivált, az szükségképpen informális, avagy a fonákjáról tekintve hogy ami formális-logikai alapokon nyugszik, az elkerülhetetlenül képtelen a hús-vér ember gondolatközvetítő tevékenységének leírására. not in the latter: Syntax is information preserving, phonology is not. To make this claim clearer: Syntactic systems can be easily construed in such a way that no information is lost during the derivation. All properties of the input are recoverable from the output. However, in phonology this is not always the case. Consider the prototypical syntactic transformation: movement. If a head s argument is moved away from the head in the syntax, the output-tree still contains the information that the argument was there before movement applied: It is encoded in the selectional properties of the head (usually, and in many cases redundantly, also in traces) (Heck et al. 2002: ). Where does the highly structured input come from? (Heck et al. 2002: 362) All this amounts to the same conclusion: Inputs can be dispensed with in syntax but not in phonology because syntax is information preserving and phonology is not (Heck et al. 2002: 394). 183

185 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA HIVATKOZÁSOK Adger, David Constraints on Phrase Structure. lőadás június 5-én az olomouci Olinco konferencián. Book of abstracts Alberti Gábor GASG: The Grammar of Total Lexicalism. Working Papers in the Theory of Grammar 6/1: Alberti, Gábor Climbing for Aspect with no Rucksack. In: É. Kiss Katalin van Riemsdijk, Henk (eds): Verb Clusters. A study of Hungarian, German and Dutch. Linguistics Today 69. John Benjamins, Amsterdam/Philadelphia Alberti Gábor 2011a. ealis: interpretálók a világban, világok az interpretálóban. Akadémiai Kiadó, Budapest. Alberti Gábor 2011b. ealis, avagy a szintaxis dekompozíciója. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII Alberti Gábor Az argumentumok precedenciaelvű realizálódása. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Alberti Gábor Balogh Kata Kleiber Judit Viszket Anita Towards a totally lexicalist morphology. In: Christopher Piñón Péter Siptár (eds.): Approaches to Hungarian 9. Akadémiai Kiadó, Budapest, Alberti Gábor edve Anna 2002/2005. Generatív grammatikai gyakorlókönyv. Janus/Books Gondolat, Budapest. Archangeli, Diana Langendoen, Terence D. (eds.) Optimality Theory: an overview. Blackwell, Oxford. Asher, Nicholas Lascarides, Alex Logics of Conve rsation. Cambridge University Press, Cambridge. Austin, John How to Do Things with Words? Clarendon Press, Oxford. Bobaljik, Jonathan David Wurmbrand, Susi Word Order and Scope: Transparent Interfaces and the ¾ Signature. Linguistic Inquiry 43/3: Brody, ichael Lexico-logical form: A Radically inimalist Theory. IT Press, Cambridge, ass. Brody, ichael Projection and phrase structure. Linguistic Inquiry 29: Brody, ichael On the status of representations and derivations. In: pstein, Samuel D. Seely, T. Daniel (eds.): Derivation and xplanation in the inimalist Program. Blackwell, Oxford Chomsky, Noam Syntactic Structures. outon, The Hague. Chomsky, Noam Lectures on Government and Binding. Foris, Dordrecht. Chomsky, Noam Barriers. IT Press, Cambridge, ass. Chomsky, Noam The inimalist Program. IT Press, Cambridge, ass. Chomsky, Noam inimalist inquiries: The framework. In: artin, Roger ichaels, David Uriagereka, Juan (eds.): Step by Step. IT Press, Cambridge, ass Chomsky, Noam Derivation by phase. In: Kenstowicz, ichael (ed.): Ken Hale: A life in language. IT Press, Cambridge, ass Chomsky, Noam Problems of Projection: xtensions. lőadás június 5-én az olomouci Olinco konferencián. Book of abstracts Csibra Gergely Recognizing communicative intentions in infancy. ind & Language 25 (2): Dowty, David R. Wall, Robert. Peters, Stanley Introduction to ontague Semantics. Reidel, Dordrecht. É. Kiss Katalin Az egyszerű mondatok szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1., ondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest

186 A VONZATSORRND ÉS AZ STORFOLÓGIA KÜLSŐ GHATÁROZOTTSÁGA É. Kiss Katalin Is free postverbal order in Hungarian a syntactic or a PF phenomenon? In: rteschik-shir, Nomi Rochman, Lisa (eds.): The Sound Pattern of Syntax. Oxford University Press, Oxford É. Kiss Katalin Az ősmagyar SOV-től az ómagyar (T)(Q)(F)VX-ig. In: É. Kiss Katalin Hegedűs Attila (szerk.): Nyelvelmélet és diakrónia. PPK BTK lméleti Nyelvészeti Tanszék agyar Nyelvészeti Tanszék, Piliscsaba Farkas Judit A produktív finn képzőkről. In: Alberti Gábor Kleiber Judit Farkas Judit (szerk.): Vonzásban és változásban. PT Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs Farkas Judit settanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben. (jelen kötetben). Frampton, John Gutmann, Sam Crash-proof syntax. In: pstein, Samuel D. Seely, Daniel T. (eds.): Derivation and xplanation in the inimalist Program. Blackwell, Oxford Gáspár iklós Coordination in Optimality Theory. PhD dissertation, LT BTK, Budapest. Grice, Paul Logic and conversation. In: Cole, Peter organ, Jerry L. (eds.): Syntax and Semantics 3. Academic Press, New York Gyuris Beáta egjegyzések a pragmatika tárgyáról és hasznáról. agyar Nyelv 109/2: Havas Ferenc A stadiális tipológia. Nyelvtudományi Közlemények 99: Heck, Fabian üller, Gereon Vogel, Ralf Fischer, Silke Vikner, Sten Schmid, Tanja On the nature of the input in optimality theory. The Linguistic Review 19: Hinterhölzl, Roland Collapsing the Head Final Filter and the Head Complement Parameter. University of Venice Working Papers in Linguistics 20: Hornstein, Norbert ovement and control. Linguistic Inquiry 30: Hornstein, Norbert ove! A inimalist Theory of Construal. Blackwell, Oxford. Huszár Ágnes A gondolattól a szóig. A beszéd folyamata a nyelvbotlások tükrében. Tinta Könyvkiadó, Budapest. Kiefer Ferenc (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 1. ondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest. Komlósi László Schnell Zsuzsanna Testing idiomaticity and metaphorical meaning structures in lexical semantics and inferential pragmatics: seeking evidence for a cognitive lexical theory. Sprachtheorie und germanistische Linguistik 18/2: Landau, Barbara Gleitman, Lila R Language and experience. Harvard University Press, Cambridge, ass. Langacker, Ronald W Cognitive Grammar. In: Geeraerts, Dirk Cuyckens, Hubert (eds.): The Oxford Handbook of Cognitive Linguistics. Oxford University Press, Oxford Levelt, Willem J Speaking: from intention to articulation. IT Press, Cambridge, ass. Lidz, Jeffrey Gleitman, Lila R Argument structure and the child s contribution to language learning. TRNDS in Cognitive Sciences 8/4: Naigles, Letitia Children use syntax to learn verb meanings. Journal of Child Language 17: Newson, ark Negation, Double Negation and Optimality Theory. In: The ven Yearbook LT SAS Working Papers in Linguistics. LT, Budapest Oishi, tsuko Discursive functions of evidentials and epistemic modals. In: Cantarini, Sibilla Werner, Abraham Leiss, lisabeth (eds.): Certainty-uncertainty and the attitudinal space in between. Studies in Language Companion Series 165. Benjamins, Amsterdam Partee, Barbara The Development of Formal Semantics in Linguistic Theory. In: Lappin, Shalom (ed.): The Handbook of Contemporary Semantic Theory. Blackwell, Oxford Pinker, Steven Language Learnability and Language Development. Harvard University Press, Cambridge, ass. Pléh Csaba ondatmegértés a magyar nyelvben. Osiris, Budapest. 185

187 ALBRTI GÁBORA GRVAIN ALBRTI JUDITB GRVAIN SCHNLL ZSUZSANNAA SCHNLL SZABÓ V RONIKAA,C TÓTH TÓTH BÁLINTA Pléh Csaba Réger Zita Az anyanyelv elsajátítása. In: Kenesei István (szerk.): A nyelv és a nyelvek. Akadémiai Kiadó, Budapest Pléh Csaba Lukács Ágnes (szerk.) Pszicholingvisztika I II. Akadémiai Kiadó, Budapest. Prince, Alan Smolensky, Paul 1993 (ROA Version: 2002). Optimality theory. Constraint interaction in generative grammar. s., Rutgers University and University of Colorado at Boulder. Putnam, ichael T. Parafita,. Carmen When Grammars Collide: Code-switching in Survive-minimalism. In: Putnam, ichael T. (ed.): Towards a Derivational Syntax: Survive-minimalism. John Benjamins, Amsterdam Putnam, ichael T. Stroik, Thomas Traveling without moving: The conceptual necessity of Survive-minimalism. In: Putnam, ichael T. (ed.): Towards a Derivational Syntax: Survive-minimalism. John Benjamins, Amsterdam Putnam, ichael T. Stroik, Thomas Syntactic relations in Survive-minimalism. In: Putnam, ichael T. (ed.): xploring Crash-Proof Grammars. John Benjamins, Amsterdam Putnam, ichael T. Stroik, Thomas Syntax at ground zero. Linguistic Analysis 37/3 4: Putnam, ichael T. Stroik, Thomas The Structural Design of Language. Cambridge University Press, Cambridge. Reinhart, Tanya Interface Strategies. IT Press, Cambridge, ass. Schnell Zsuzsanna Tudatelmélet és pragmatika. Idiomatikus nyelvelsajátítás. In: Gervain Judit Kovács Kristóf Lukács Ágnes Racsmány ihály (szerk.): Az ezerarcú elme. Tanulmányok Pléh Csaba 60. születésnapjára. Akadémiai Kiadó, Budapest Schnell Zsuzsanna A gyermekhumor kognitív nyelvészeti vizsgálata. In: Vargha Katalin T. Litovkina Anna Barta Zsuzsanna (szerk.): Sokszínű humor. A III. agyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai. LT BTK, agyar Szemiotikai Társaság Tinta Könyvkiadó, Budapest Stroik, Thomas The SURVIV principle. Linguistic Analysis 29: Stroik, Thomas S Locality in inimalist Syntax. IT Press, Cambridge, A. Surányi Balázs Freedom of Word Order and Domains for ovement: A Flexible Syntax of Hungarian. Acad. dr. diss., RIL HAS. Szilágyi N. Sándor A mi (rend)szertelen nyelvünk. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár SUARY Argument Order and Case orphology Determined xternally This paper claims that word order and case morphology are motivated by such external and internal semantic factors as direction of influence between entities in the external world (which is also a decisive factor in language acquisition), and scope orders according to speakersʼ intentions (sections 3 4). This stance is in conflict with the essentially unmotivated formal-generative model (sections 1 2, subsection 7.1), which, however, seems to be about to radically change (7.2). We would like to provide not only philosophical ideas but also the precise way of calculating the possible Hungarian word order variants (sections 4 5). Our approach can account for the phenomenon that in Hungarian one and the same meaning can be expressed by means of several word orders (7.3 4) while in other cases the permutations play the role of distinguishing between meanings. The paper also discusses our first steps towards clarifying the role of influence direction in the acquisition of Hungarian (section 6). Keywords: word order, scope relation, Hungarian, generative grammar 186

188 FARKAS JUDIT TA Nyelvtudományi Intézet, Budapest settanulmányok egy hatásláncok motiválta 1 thematikus elméletben Kivonat: Jelen cikk alapját az előző kolozsvári konferencián bemutatott Alberti-féle hatásláncelmélet képezi (Alberti 2013), mely azon az elképzelésen alapul, hogy a világbeli tapasztalat sokkal közvetlenebb módon képeződik le a nyelv szintaktikai és morfológiai struktúráira, mint azt más thematikus elméletek feltételezik. A másutt már publikált esettanulmányaimat ezúttal kifejezetten e tétel igazolására szeretném felhasználni. Az elemzések alapján megerősítve látom Alberti és mtsai (2015) hipotézisét, miszerint a nyelvi forma (a szintaxis és a morfológia) arra törekszik, hogy a külvilágnak és a beszélő belső világának bizonyos tényezőit hűségesen leképezze. tényezők, valamennyien a mondatokban megnevezett szereplők viszonyaira vonatkoztatva: a külvilági hatásirány, a szubjektív hatásrelevancia és az információszerkezeti hatókör. három motiváló tényező bonyolult összjátéka elfedi a motiváltság tényét, de ha megtaláljuk az ideális nézőpontot, a nyelvi tények szövevényes káosza természetesen motivált, áttekinthető rendszerként lép elénk. Kulcsszavak: Tau modell, centrális keretek, finn nyelv, igenévi konstrukciók, hatáslánc 0. Bevezetés Jelen cikk alapját az előző kolozsvári konferencián bemutatott Alberti-féle hatásláncelmélet (Alberti 2013) képezi, mely azon az elképzelésen alapul, hogy a világbeli tapasztalat sokkal közvetlenebb módon képeződik le a nyelv szintaktikai és morfológiai struktúráira, mint azt más thematikus elméletek (vö. pl. Komlósy 1992) feltételezik. A másutt már publikált esettanulmányaimat (Farkas 2012) ezúttal kifejezetten e tétel igazolására szeretném felhasználni. 1 A cikk megírását az OTKA NK Átfogó magyar nyelvtan Comprehensive Grammar Resources: Hungarian támogatta. Alberti (2013) hatásláncelmélete egyes aspektusainak megbeszéléséért köszönettel tartozom a szerzőnek. 187

189 FARKAS JUDIT Ami a szintaxist illeti, a világban észlelhető A B hatás a szórendben A,B vonzatsorrendként képezendő le, ahogy az erre való humán predesztináltságot az anyanyelv-elsajátítás kutatói igazolták is (pl. Naigles 1990, Lidz Gleitman 2004; l. még Alberti et al. 2015). int majd rámutatok azonban, az alapul vett hatásláncelméletben célszerű közvetlen (avagy objektív) és közvetett (avagy szubjektív) motiváltságot elkülöníteni, így téve teljessé az előző bekezdésben megfogalmazott alaptételt. indenekelőtt azonban idézzük fel (vö. Alberti et al. 2015), hogy a morfológia további segédeszközt nyújthat a világban észlelhető A B hatás nyelvi megjelenítéséhez. Az akkuzatív nyelvekben a behatottság tényét jelölik meg esetraggal: A,B +, míg az ergatív nyelvekben a hatásgyakorló aktivitást: A,B. Ha egy szituációt úgy mutatunk be, hogy egyetlen vonzatszereplő kap csak szintaktikai megjelenítést, a morfológiai jelöletlenség mint alapstratégia mellett ( C ) elképzelhető a szereplőt eredetileg jellemző ágensi ( C ) vagy páciensi ( C + ) karakter morfológiai jelzése is. Ahogy az ige vonzat kapcsolatot biztonságosan megmutató egyeztetési viszonyokat tartalmazó grammatikákban mintha túlbiztosítónak éreznék a beszélők a grammatikai rendszerüket fellép a pro-drop jelensége, úgy lazulhat fel az imént említett szórendi szigor. gy akkuzatív nyelvben a B +,A szórend, egy ergatív nyelvben pedig a B,A szórend megfelelhet a világban észlelhető A B hatás kifejezéseként elfedve immár a közvetlen világleképező motivációt. A szórendi szabadság jelensége talán önkényesnek látszik első pillantásra, de valójában újabb külső (a morfológián/ szintaxison kívül fekvő) motivációt találhatunk: valamiféle B>A pragmatiko- szemantikai hierarchiát (hatóköri sorrendet) jelenít meg az adott grammatika (Alberti et al. 2015). settanulmányaimban azt mutatom be, hogy hogyan illeszthető be az akkuzatív/ ergatív tipológiába a magyar és a (bitranzitív vonzatstruktúrákat is tartalmazó) angol mellett a finn grammatika, különös tekintettel a közvetlen és közvetett szórendi motiváltság fent említett elkülönítésére. Nyilván az A,B + típust sejthetjük meg az (1a b) tranzitív vonzatstruktúrában, de vajon az akkuzatívusz vagy az esetrendszerben domináns partitívusz tekintendő-e a behatott szereplő jelölőjének? A cikk részletesen bemutatja, milyen szövevényes képet mutat a finn nyelv abban a tekintetben, hogy a különféle (főként igenévi) konstrukciókban milyen módon jelölik meg a tárgyat, illetve az (intranzitív) alanyt. 188

190 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN (1) Aktív (tranzitív) ige vonzatszerkezete kétféle kérdő mondatban: A, B -A/n/(t) 2 a. Löys-i-kö sisäkkö häne-t / Kaisa-n / avaime-t? talál-imperf.sg3-qp 3 szobalány ő-acc Kaisa-Acc kulcs-pl.acc egtalálta a szobalány őt / Kaisát / a kulcsokat? b. Löys-i-kö sisäkkö hän-tä / Kaisa-a / avaim-i-a? talál-imperf.sg3-qp szobalány ő-part Kaisa-Part kulcs-pl-part Nem találta meg a szobalány őt / Kaisát / a kulcsokat? (a kérdező tagadó válaszra számít) A cikk a következőképpen épül fel. Az első fejezetben röviden felvázolom a cikk alapját képező Alberti-féle (1997, 2006, 2009, 2013) univerzális Tau modellnek a kettős motiváltságára vonatkozó tételét. A második rész az angol vonzatszerkezet-változatokban tapasztalható szubjektív motivációval foglalkozik. A harmadik fejezet a finn centrális kerettel kapcsolatos hipotéziseket tárgyalja, a negyedik fejezetben pedig áttekintem, hogy a finn igenévképzés alesetei miképpen elemezhetőek a Tau modellben, illetve az egyes szerkezettípusok hogyan rendezhetők típusokba az említett elméleti modell alapján. A cikket rövid összegzés zárja (5. fejezet). 1. Az elméleti háttér: a Tau modell Az Alberti (1997, 2006, 2009, 2013) által alapvetően a magyar és angol nyelvre kidolgozott Tau modell a tematikus szerepek elméletének továbbfejlesztése (Bresnan Kanerva 1989, Dowty 1991, Komlósy 1992). Lexikai-szemantikai háttérstruktúrát nyújt, ami morfológiai és szintaktikai jelenségek magyarázatához szolgáltat releváns információt, így például arra, hogy egy adott vonzatkereten belül miből lesz alany, illetve tárgy. Ugyanis paradox módon pontosan az alanyi és a tárgyi funkció az, mely tematikusan jellemezhetetlen, mintha ezen grammatikai szerepek éppen hogy elfednék a jelentést, nem pedig megmutatnák azt (Farkas 2012: 211). A Tau modell nagy előnye, hogy a bizonytalan szereplisták helyett (Alberti 2013) absztrakt hierarchiát nyújt az argumentumok között: ha a hatásláncban X megelőzi Y-t, akkor az igei centrális keret ezen esetben Alany, Tárgy lesz, ahol X=Alany, illetve Y=Tárgy; és ennek fordítottja, a * Tárgy, Alany keret nem is le- 2 Az -A/n/t rövidítésben az -A a partitívusz esetragjára utal, ennek a finn nyelvben több allomorfja van (-a/-ä/-ta/-tä), de ez témánk szempontjából nem releváns. A -t az akkuzatívusz ragja személyes névmások, valamint a kene-t ki-acc kérdő névmás esetében, az -n pedig az akkuzatívusz ragja az összes többi esetben egyes számban. A finn főnevek akkuzatívusza többes számban alakilag egybeesik a nominatívusszal. 3 A QP annotáció a question particle ( kérdőpartikula ) jelölésére szolgál. 189

191 FARKAS JUDIT hetséges. Vegyük például szemügyre alább az 1. ábrát, melyben az ás ige polaritásos hatáslánccsaládja látható Alberti (2011a) alapján. Ha ebből a részben rendezett argumentumstruktúrából kiragadunk két szereplőt, akkor a hatásirány alapján egyértelműen megjósolható, hogy melyikükből lesz alany, és melyikükből tárgy; továbbá (sőt elsődlegesen) az elmélet azt is megjósolja, hogy a fordított elosztás nem eredményezhet gram matikus mondatot (l. például az 1. táblázatban az 1., 4. és 7. példát). (2) Közvetlen (1.) és közvetett (2 10.) hatásgyakorlás az ás igető polaritásos hatáslánccsaládjában: 1. táblázat. Az ás igetőhöz társítható vonzatszerkezet-változatok Centrális esetkeret ás Ágens, Páciens 1. A kalózok (kétségbeesetten) ásták az agyagos földet. 1'. *Az agyagos föld ásta a kalózokat. Ágens, Idő 2. A kalózok végigásták a napot. Ágens, Hely 3. A kalózok felásták a szigetet. Ágens, Kezdőpont 4. A kalózok ástak egy mély gödröt. 4'. *A gödör ásta a kalózokat. Ágens, Végpont 5. A kalózok ástak egy sírt. Ágens, Páciens' 6. A kalózok elástak egy értékes kincset. 7. A kalózok kiástak egy értékes kincset. Ágens, Páciens'' 7'. *A kincs kiásta/kiásatott a kalózokat.?? 7''. A kincs kiásatott a kalózok által. Ágens, szköz 8. Okozó, 9. A vezér ásatott egy gödröt/el-/kiásatta a kincset/ Okozó, Ágens 10.?? A vezér (álló nap) ásatta az embereit. A világban észlelhető A B hatás tehát a szórendben A,B + szórendi és/vagy vonzatsorrendként képezendő le, mint azt a Bevezetésben leszögeztük Alberti et al. (2015) gondolatmenetére alapozva, mely kimutatja ily módon a külső hatásirány és a nyelvbe kódolódó szórendi és/vagy grammatikaifunkció-sorrenden alapuló motivált kapcsolatot. i a motiváció azonban az oly gazdag vonzatszerkezet alternatívacsaládokat létrehozó képzés hátterében, túl azon, hogy a létrejövő alakok egyszerűen betartják a hatásirányt? Önmagában a hatásirány betartását még nem elégséges megneveznünk mint motivációs hajtóerőt; csupán annyit szögezhetünk le, hogy a még fel nem fedett motivációs tényező kompatibilis a hatásirány leképezésével. int Alberti (1997, 2006, 2009, 2013) számos helyen leszögezi, a szófajváltáson túl a képzések döntő oka az, hogy az adott szereplő(pár)t előtérbe állítsuk 190

192 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN 1. ábra. Az ás igető polaritásos hatáslánccsaládja azzal, hogy ezen összetevő(k) alany-, illetve tárgyesetet kap(nak), vagyis a morfológiailag legkevésbé jelölt esetek valamelyikét, így feloldva a szakasz elején felvetett paradoxont. zt az előtérbe állítási lépést a beszélő pragmatiko-szemantikai szándékára hivatkozva mondhatjuk ki motiváltnak, ezzel egy kettős motiváltságon alapuló hipotézist felállítva a vonzatszerkezetek morfoszintaktikai megvalósulására nézve. Csupán a fenti (2.1) vonzatszerkezet-változat mutatja meg a világbeli közvetlen hatásgyakorlást, az összes többi (2.2 10) a többlépéses, közvetett hatásgyakorlás bemutatásának tekinthető. A közvetett bemutatás mögött pedig a beszélő azon (szubjektív) szándéka jelenti a motivációt, hogy a világbeli hatásláncolat hoszszadalmas objektív bemutatása helyett az általa relevánsnak ítélt hatást emeli ki. A (2.9) vonzatszerkezet-változatokat például az a szemlélet motiválja, miszerint a földdarabokkal küszködő kalózok látványa mögött (2.1) a kalózvezér akarata a döntő a gödrök létrehozására, illetve kincsek elrejtésére vonatkozóan. A külvilág tehát (többé-kevésbé) definiál a nyelvhasználó számára egy hatásirányt, referenciálisszemantikai (Dowty 1991) motivációt kínálva, a beszélőnek azonban joga és kötelessége valamiféle kognitív vagy pragmatiko-szemantikai motivációt is megmutatni a külső eseményekben. A tárgyatlanná tett vonzatszerkezet-változatokat is e motivációból vezethetjük le: ezeket akkor választja a beszélő, amikor egy eseményben nem tartja relevánsnak az amúgy a külvilágban meglévő hatásgyakorlást, és/vagy egy olyan hatást tart meghatározónak, amelyet egy szereplő önmagára gyakorol például valamilyen tevékenység révén (pl. Péter iszik önmagát tönkre téve). 191

193 FARKAS JUDIT A képzést tehát úgy foghatjuk fel, mint a változó világhoz folyamatosan igazodó nyelv gazdagodásának fontos elemét: általa jönnek létre a külvilági összetett hatásláncolatok közvetett, de releváns motívumainak megragadását lehetővé tévő nyelvi alakulatok. Teljes összhangban a korábbiakkal (Farkas 2012: 212), a képzés típusát három tényező megadásával definiálhatjuk: 1. megadjuk a képzés bemenetéül szolgáló C, +C centrális keretet; 2. megadjuk a kimeneti centrális keretet; és 3. megadjuk a keretváltozás módját. z utóbbi ötféle lehet: törlés történik a C (3a) vagy a +C funkcióban (3c); új szereplő jelenik meg ezen helyek valamelyikén (3b, 3d); illetve változatlan marad az eredeti centrális keret (3e). (3) a. A kalózok C elásták a kincset +C. A kincs C elásatott/el van ásva. b. A kalózok C elásták a kincset +C. A kalózvezér C elásatta a kincset +C. c. A kalózok C ásták a földet +C. A kalózok C (álló nap) ástak. d. A kalózok C ásták a földet +C. A kalózok C ásták a gödröt +C. A kalózok C elásták a kincset +C. e. A kalózok C ásták a földet +C. A kalózok C (csak ímmel-ámmal) ásogatták a földet +C. Alberti (2006) elfajultnak nevezi azt a C esetet, amikor egyetlen szereplő alkotja a centrális keretet: a polaritásában jelöletlen C a magyarban az akkuzatív nyelveknél megszokott módon alanyesetben jelenik meg, ahogyan azt a kimenetek a (3a) és a (3c) példában szemléltetik. 2. Szubjektív motiváció az angol vonzatszerkezet-változatokban A Tau modell alapvetően magyar és angol adatokra épült. Az igei centrális keretet tekintve már e két nyelv között is van különbség, hiszen míg a magyar centrális keret az akkuzatív nyelveknél várható módon alakul: V Nom C, Acc +C, az angolban ezen a kereten kívül (5a b) Alberti (1997) egy háromtagú centrális keret léte mellett is érvel, amely a bitranzitív konstrukciók (4a) esetére alkalmazható: V Nom C, Acc C, Acc +C. Az érvek szemléltetése a Tau modell logikájának megértésében is segít, ezért kezdjük ezzel! Amint azt a (4) példában látni lehet, a hatásirányt minden argumentumszerkezet-változat betartja. Ha a sorban harmadikként álló me engem összetevőt próbáljuk meg a him neki közép ső pozíciójába helyezni, ez csak úgy lehetséges, ha az utóbbi összetevő ezzel a művelettel párhu zamosan kikerül a centrális keretből, és prepozíciós frázisként bukkan fel (4b), hiszen a hatásirányt minden esetben be kell tartani. Ugyanezt a mechanizmust érhetjük tetten (4c) esetében is, amikor a passzi- 192

194 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN vizáció során az eredetileg tárgyesetben álló him alanyesetű alakban (he) bukkan fel a mondat élén. hhez az elmondottak alapján az szükséges, hogy a nála a hatásláncban előrébb álló ary kikerüljön a centrális keretből. A (4d) azt mutatja, hogy mi történik akkor, ha a hatásláncban leghátul álló, legkevésbé ágentív összetevőt (me) állítjuk előtérbe egy passzivizáció révén alannyá téve azt: ez esetben mindkét, a hatásláncban nála előrébb álló összetevőnek ki kell kerülni a centrális keretből elfajult kimeneti keretet hozva ezáltal létre. (4) Három igei centrális szerep az angolban: Hatáslánc: V Nom C, Acc C, Acc +C 1ary 2 him 3 me a. ary C gave him C me +C ari adott ő.acc én.acc ari Top engem Foc adott oda neki. b. ary C gave me +C to him. 1 3 ari adott én.acc -nak ő.acc ari Top neki Foc adott oda engem. c. He C was giv-en me +C by ary. 2 3 ő volt ad-ptc én.acc által ari Neki Top ari Foc adott oda engem. d. I C was giv-en to him by ary. 3 én volt ad-ptc -nak ő.acc által ari ngem Top ari Foc adott oda neki. Az előző szakaszban tárgyalt közvetett avagy szubjektív motiváció úgy nyilvánul meg mindebben, hogy a beszélő választhat: melyik szereplőnek melyik (nem feltétlenül másik) szereplőre való ráhatását kívánja előtérbe állítani. Az angolban ez az előtérbe állítás a megadott fordítások alapján korrelációban áll a Topik,Fókusz párosítással, és Alberti (2011a), valamint Alberti Károly Kleiber (2012) szerint egy jól meghatározott értelemben kanonikusnak tekinthető. Arról van szó, hogy az angol mondatban a bal periférián található topik zónához képest a predikatív mag (legalábbis a fókuszos mondattípusban) a jobb oldali periférián van. A bővítményeket általában nem lehet esetmegőrző módon mozgatni (az angol esetjelölés redukáltsága miatt), hanem megfelelő vonzatkeret-változatot kell keresni, így állítható a topiknak szánt elem a mondat élére, a fókusznak szánt pedig a végére. egjegyzendő, hogy Alberti et al. (2015) is éppen a logikai-szemantikai hatóköri viszonyokat nevezi még meg külső motivációs tényezőként a szintaxis hátterében. 193

195 FARKAS JUDIT A magyarban látott (3c) és (3b) mintájára működő tranzitív (de nem bitranzitív) igetípus (5) az alábbi vonzatszerkezet-változatokat kínálja a szubjektív motiváció kifejezésére: (5) A load rak igetípus: Hatáslánc: 1 ary 2 hay 3 wagon a. ary C loaded the hay+c onto the wagon. ari rakott a széna rá a szekér 1 ary 2 ari Top a szekérre Foc rakta fel a szénát. b. ary C loaded the wagon +C with hay. ari rakott a szekér -val széna 1 3 ari Top szénával Foc rakta meg a szekeret. c. The hay C was loaded onto the wagon. a széna volt rak-ptc rá a szekér A szénát Top a szekérre Foc rakták fel. d. The wagonc was loaded with hay. a szekér volt rak-ptc -val széna 2 3 A szekeret Top szénával Foc rakták meg. A (4) és az (5) vonzatszerkezetváltozat-kínálatának különbsége például abban áll, hogy a (4) típusban nincsen 1 2, míg az (5) típusban nincsen 2 3 tranzitív keret. Nem célja e cikknek ennek pontos okait feltárni, de az nem tűnik véletlennek, hogy a kettessel jelölt szereplő a (4) példatípusban humán, akiben inkább egy cselekvés hatásgyakorló résztvevőjét lát(tat)hatjuk, az Ágens (azaz az egyessel jelölt szereplő) társát, míg az (5)-ben tipikusan nem az: a rakomány a Végponttal (hármassal jelölt szereplővel) együtt csakis behatott szereplőként lát(tat)ható. egjegyezném még, hogy Levin és Rappaport (1986) szerint van egy olyan igetípus is, amelynek családjában a (4a d) és (5a d) pontokban listába szedett valamennyi vonzatszerkezet-változat megjelenik. típus egyetlen képviselője: a feed etet ige. z sem látszik véletlennek, hiszen gondoljunk bele: az etetett állat kapja a kettes szerepet, mely köztes ágentivitású a (4) típus humán Kedvezményezettjéhez és az (5) típus rakományához képest, így hát alkalmas tárgynak egy 1 2 keretben, de alanynak is egy 2 3 keretben. 3. ilyen a finn (igei/ igenévi/ főnévi) centrális keret? A címben feltett kérdésre válaszként négy lehetséges hipotézis is kínálkozik. Az első elképzelés szerint az angol bitranzitív kerethez hasonló, csak nem két akkuza- 194

196 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN tívuszi szereplővel, hanem egy akkuzatívuszban és egy partitívuszban álló összetevővel: V Nom C, Acc C, Part +C. A másik három hipotézis értelmében a finn centrális keret kételemű, és csak a pozitív centrális szereplő esetében van köztük különbség. Lehetséges feltételezés, hogy ezen szereplő esete az akkuzatív nyelveknél megszokott akkuzatívusz: V Nom C, Acc +C, esetleg az ezt gyakoriságban felülmúló partitívusz: V Nom C, Part +C, vagy ennek a két esetnek az alternációja: V Nom C, Acc +C /Part +C. Az adatok tanúsága szerint ez a negyedik elképzelés tűnik helytállónak. gyrészt azért, mert a partitívuszi és a különféle akkuzatívuszi raggal ellátott összetevők koordinálhatók egymással (6a), azt mutatva ezáltal, hogy ők ugyanannak a szereplőnek az alternatív esetjelölései, másrészt nem fordulhatnak elő társargumentumként (6b c), ami komoly érv az angol típusú három elemű centrális keret hipotézis ellen. A műveltető szerkezeteknél jól látszik, hogy a bemeneti Ágens csak abban az esetben lesz a kimeneten partitívuszban, ha intranzitív ige műveltetése történik; tranzitív bemenet esetén az eredeti pozitív centrális szereplő megőrzi akkuzatívuszi esetét, a bemeneti Ágens pedig ferde esetbe kerül, miután egy új (Okozó) szereplő kiszorítja őt alanyi helyéről a centrális keretbő l (6b'). Nominatív és partitív társargumentumok mellé csak úgy kerülhet akkuzatívuszban álló bővítmény, hogyha szabad (idő-) határozói funkciót lát el (6c). zen esetek azonban inkább érdekes kivételeknek tartandók, semmint egy alapstratégia megvalósítóinak, mivel ez utóbbi esetben meg kellene engednünk, hogy ugyanazon régensnek általában is lehessen két azonos esetű bővítménye (l. a (6c) magyar fordítását), mely nyilvánvalóan nem lehetséges a különböző nyelvekben (alapstratégiaként semmiképpen). (6) Adatok a finn igei centrális kerettel kapcsolatban a. ellérendelés-próba: Kaisa näkee häne-t, koira-n ja kisso-j-a. Kaisa lát.sg3 ő-acc kutya-acc és macska-pl-part kb. Kaisa látja őt meg egy/a kutyát, meg még macskákat lát. űveltetés: V C, (-A/n/t +C ) V C, -A/n/t +C b. Hevonen syö. Pekka syöttää hevose-n / hevos-ta. ló eszik.sg3 Pekka etet.sg3 ló-acc ló-part A ló eszik. Pekka megeteti/eteti a lovat. b'. Pekka maksaa koko lasku-n. Pekka fizet.sg3 egész számla-acc Kaisa maksattaa Peka-lla koko lasku-n. Kaisa fizettet.sg3 Pekka-Adess egész számla-acc Pekka kifizeti az egész számlát. Kaisa kifizetteti Pekkával az egész számlát. 195

197 FARKAS JUDIT c. Társargumentumok? Kaisa odotti sinu-a tunni-n. Kaisa vár.imperf.sg3 te-paróra-acc Kaisa egy órát várt téged. ( Kaisa egy órát várt rád. ) Összefoglalva tehát: a finn ige centrális keretét kételeműnek feltételezhetjük, melyben a negatív centrális szereplő nominatívuszban, a pozitív pedig akkuzatívuszban vagy partitívuszban áll. (7) A finn igei centrális keret: V C, -A/n/t +C Antaako Kaisa sinu-lle kirja-a / kirja-n / häne-t? ad.sg3.qp Kaisa te-all könyv-part könyv-acc ő-acc Kaisa [ad-e neked könyvet] / [odaadja-e neked a könyvet] / [odaadja-e neked őt]? Érdekes kérdés, hogy vajon miért van ez az -A/n/t alternáció a pozitív centrális szereplőnél, azaz miért van szüksége a finnek arra, hogy ugyanazon centrális szereplőt kétféle eset is megjeleníthesse. A választ a finn nyelvben magában kell keresnünk. bben a nyelvben ugyanis az esetrendszer nemcsak a hatásirányt van hivatva jelölni, hanem olyan funkciók is erre terhelődnek, melyeket más nyelvekben névelők és meghatározott igei konstrukciók fejeznek ki. Az ige tárgya partitívuszban kell, hogy megjelenjen: ha a mondat aspektusa folyamatos (8a); ha tagadóige van a mondatban (8b); ha az eldöntendő kérdésre negatív választ várunk (8c); vagy éppen a tárgyként álló főnév belső tulajdonságát, például határozatlanságát (8d) fejezik ki ennek az esetnek az alkalmazásával. (8) A partitívusz funkciói a. Pekka esitteli mei-lle Kaisa-n / häne-t // Kaisa-a / hän-tä. Pekka bemutat.imperf mi-all Kaisa-Acc ő-acc Kaisa-Part ő-part Pekka bemutatta // éppen mutatta be nekünk Kaisát / őt. aspektus b. Tunnen Kaisa-n / häne-t. n tunne Kaisa-a / hän-tä. ismer.sg1 Kaisa-Acc ő-acc nem.sg1 ismer Kaisa-Part ő-part Ismerem Kaisát / őt. Nem ismerem Kaisát/ őt. tagadás c. Tunnetko Kaisa-n / häne-t? Tunnetko Kaisa-a / hän-tä? ismer.sg2.qp Kaisa-Acc ő-acc ismer.sg2.qp Kaisa-Part ő-part Ismered Kaisát / őt? (Nem) ismered (véletlenül) Kaisát / őt? pragmatika d. Tunnen rikkaa-t naise-t / rikka-i-ta nais-i-a. ismer.sg1 gazdag-pl.acc nő-pl.acc gazdag-pl-part nő-pl-part Ismerem a gazdag nőket / Ismerek gazdag nőket. referencialitás 196

198 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN A teljes finn igei centrális keret tárgyalása után térjünk át arra, hogy milyen az elfajult centrális kerete a finn igének. z esetben az olyan (valamilyen okból) intranzitív igék az érdekesek számunkra, melyek egyetlen argumentuma nem Ágens. 4 A finn birtoklásmondatban azt látjuk, hogy a centrális keretben álló egyetlen összetevő nominatívuszban, partitívuszban és -t ragos akkuzatívuszban állhat (-n ragos akkuzatívusz ezen konstrukciókban nem lehetséges). (9) A finn birtoklásmondat: V -A/ /t a. inu-lla on kirja / sinu-t. én-adess van.sg3 könyv te-acc Nekem van könyvem. / Nekem vagy [tkp. van!] te. b. inu-lla ei ole kirja-a / sinu-a. én-adess nem.sg3 van könyv-part te-part Nekem nincs könyvem. / Nekem nem vagy [nincs] te. Ugyanezt az -A/ /t alternációt találjuk a különféle imperszonális (l. pl. Shore 1986, ISK 2004) szerkezetekben (10b b'), (10c) (ezek bemeneti mondatát adja meg (10a)), valamint a Pl2 (10d), Sg2 és Pl1 felszólításoknál is; míg mediális képzésnél -t ragos tárgy sem fordulhat elő (11a',b'). (10) A finn személytelen szerkezet képzése: V C, -A/n/t +C V -A/ /t a. Löysikö sisäkkö rikas-ta nais-ta / rikkaa-n talál.imperfsg3.qp szobalány gazdag-part nő-part gazdag-acc naise-n // hän-tä / häne-t? nő-acc ő-part ő-acc A szobalány talált-e egy gazdag hölgyet / ~ / A szobalány megtalálta-e őt / ~? b. Häne-t / rikas nainen löydettiin eilen. 5 ő-acc gazdag n ő talál.pass.imperf.arb tegnap egtalálták tegnap őt / a gazdag nőt. b'. Hän-tä / Rikas-ta nais-ta ei löydetty eilen. ő-acc gazdag-part nő-part nem.sg3 talál.pass tegnap Nem találták meg tegnap [a gazdag hölgyet]/ őt. 4 Az intranzitív igék ágensi argumentuma ugyanis nominatívuszban áll: pl. Pekka voimistelee Pekka tornázik.sg3 Pekka tornázik, ha nem prezentatív konstrukcióról van szó: Keittiö-ssä voimistelee tyttö-j-ä konyha-iness tornázik.sg3 lány-pl-part A konyhában lányok tornáznak. 5 Az annotációban szereplő Arb elem arra utal, hogy az adott szerkezetnek általános alanya van. A finitséget jelölő -Vn annotálódik így, míg a Pass jelölés a -TV morféma esetén jelenik meg. zen általános alanyú szerkezetek viszonyáról az indoeurópai nyelvek passzív szerkezeteihez l. Shore (1986). 197

199 FARKAS JUDIT Tágabbra nyitva a nyelvtipológiai perspektívát, felmerül a kérdés, hogy hogyan illeszkedik mindez a Croft-féle (2001, 8. fejezet) passzív kontinuumba? Univerzális grammatikai nézőpontból tekintve, ahogyan az az alábbi (12) pontban össze van foglalva, a C szereplő törlését követően maradó elfajult centrális keret háromféle lehet. A magányos argumentum viselheti a tranzitív C (12a), illetve a tranzitív +C esetjelölését (12b), vagy kaphat sajátos harmadik jelölést is (12c). Azokban a nyelvekben, ahol a tranzitív C szereplő kapja a lehető legegyszerűbb jelölést vagyis = (ezek az akkuzatív nyelvek) a (12a) minta a preferált, ahol a magányos centrális szereplő is jelölésű; ezért tekinthetjük sztenderdnek az angol paszszivizálást. A (12b) minta az ergatív nyelvekben jósolható preferáltnak (ahol = ) az üres jelölés preferáltsága miatt. Ugyanakkor egy akkuzatív nyelvben is motiválható a (12b) minta azon az alapon, hogy a ( C törlése mellett) megmaradó tranzitív +C szereplő megtartja a páciensi karakterét megmutató jelölést. Ilyen például a lengyelben az általános személytelen képzése (Borbély 2012), de éppenséggel a magyar általános alanyos konstrukciót is (pl. llopták a bringámat) tekinthetjük ilyen képzés kimenetének. Komlósy (1982) olyan aktív nyelvtípust is leír az ak- c. Sisäkö-n täytyy / pitää / on pakko löytää szobalány-gen kell.sg3 kell.sg3 van.sg3 kötelező talál.inf1 rikka-i-ta nais-i-a / rikas nainen / häne-t. gazdag-pl-part nő-pl-part gazdag nő ő-acc A szobalánynak [találnia kell gazdag nőket] / [meg kell találnia a gazdag nőt / őt]. d. Valitkaa kirjo-j-a / kirja / häne-t! választ.imp.pl2 könyv-pl-part könyv ő-acc Válasszatok könyveket / könyvet! Válasszátok őt! (11) ediálisképzés (igei bemenettel): V C, -A/n/t +C V -A/ a. Pekka kaataa puu-ta / puu-n / [häne-t maahan]. Pekka kidönt.sg3 fa-part fa-acc ő-acc föld.ill Pekka vágja/kivágja a fát. / Pekka földhöz vágja őt. a'. Puu / Hän kaatuu. ~ Ranna-lla kaatuu pu-i-ta. fa ő kidől.sg3 ~ part-adess kidől.sg3 fa-pl-part [Kidől a fa]/ [Ő kidől.] ~ A parton fák dőlnek ki. b. He demokratisoivat maa-n / meidä-t. ők demokratizál.pl3 ország-acc mi-acc Ők [demokratizálják az országot] / [demokratizálnak minket]. b'. aa demokratisoituu. / e demokratisoidumme. ország demokratizálódik.sg3 i demokratizálódik.pl1 Az ország demokratizálódik. i demokratizálódunk. 198

200 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN kuzatív és az ergatív közötti térben (a kaukázusi bats nyelvet hozza példának), ahol a magányos centrális argumentum jelölésű, ha ágentív karakterű, és jelölésű, ha páciensi (itt tehát a jelölés megtartásának az elve uralkodik). A (12c) minta megvalósulását (úgy értve, hogy, és ) sem az üres jelölés elve nem motiválja, hacsak nem áll fenn =, sem a jelölés megtartásának az elve ( ). égis motiválható a finnben abból adódóan, hogy az egyes centrális szereplőkhöz nem egy-egy esetjelölés tartozik, hanem alternatív jelölések halmaza. Van értelme ugyanis ebből adódóan azt mondani, hogy a finnben a magányos centrális ( ) a minimális jelölésű negatív centrális ( ={ }) és a centrális keret teljes jelöléskészlete között áll: az alábbi (12c) formula ennek a gondolatnak ad precíz matematikai megfogalmazást. A tehát egyáltalán nem motiválatlanul áll a minimális -hoz és a testesebb -hoz képest! 6 lőrevetítjük továbbá, hogy például az igenévképzés referatív szerkezet (referatiivirakenne) típusában (30) majd a (12b) minta szerint működő C-törlésre is találunk példát, 7 ahol tehát ={A, n, t} hogy még teljesebb legyen a finnben a Croft-féle passzivizálási kontinuum kitöltése (l. még Farkas Alberti 2011). (12) A negatív centrális szereplő törlésének változatai: a. V C, +C V : pl. angol passzív, ahol = (preferált az üres ) b. V C, +C V : pl. lengyel általános személytelen (preferált a megőrzés ) c. V C, +C V, ahol : legyen a átmenet! Finn személytelen: { } {A,,t} {A,,t,n} Finn mediális: { } {A, } {A,,t,n} szakasz végén az a feladatunk még, hogy a finn esetjelölési stratégiarendszerét beillesszük Alberti et al. (2015) bevezetésben felvázolt motivációs hipotézisébe, az imént elmondottakra építve. Ne felejtsük el, hogy az a lényeg, hogy a (hatásirányt megmutató) szórenden túl a morfológia további segédeszközt nyújthat a világban észlelhető A B hatás nyelvi megjelenítéséhez (ami aztán a hatásirány szórendi megmutatásának követelményét fel is puhítja). Az akkuzatív nyelvekben a behatottság tényét jelölik meg esetraggal: A,B +, míg az ergatív nyelvekben a hatásgyakorló aktivitást: A,B. Ha pedig egy szituációt úgy mutatunk be, hogy egyetlen vonzatszereplő kap csak szintaktikai megjelenítést, a morfológiai jelöletlenség mint 6 Véleményem szerint a szinkrón finn nyelvi rendszer centrális keretének építkezési logikája alapján egyáltalán nem véletlen, hogy a főnévi régenshez tartozó centrális keret jelöléskészlete (13b) is része az igei keret teljes jelöléskészletének: {,n} {A,,t,n}, függetlenül attól, hogy (mérvadó vélemények szerint, l. Csepregi 1989: 24, Bereczki 2003: 51) diakrón szempontból a főnévi régens melletti genitívusz -n-jének eltérő az eredete a tárgyi -n-étől. 7 rre az esetre további példa a (31)-ben szereplő első infinitívusz is. 199

201 FARKAS JUDIT alapstratégia mellett ( C ) elképzelhető a szereplőt eredetileg jellemző ágensi ( C ) vagy páciensi ( C + ) karakter morfológiai jelzése is. rős egyszerűsítéssel így jellemezhetnénk a finn tranzitív vonzatszerkezet-változatot az iménti jelölésrendszerben: A,B +. A két előjel azonban ezúttal nem egyegy esetragot jelentene, hanem esetragok egy-egy családját, amit a (12c) pontban görög betűkkel jelöltünk: A,B. Ami pedig az intranzitív keretet illeti, sem a fenti C, sem a fenti C + jelölés nem jellemezné pontosan a komplex helyzetet, a pontos leírást a (12c) pontban alkalmazott esetraghalmaz alkalmazásával kapjuk meg: C, ahol. A 3. fejezetben ismertetett igenévtípusok maradéktalanul megerősítik ezt a hipotézist, tovább pontosítva a ható szereplőkre utaló esetraghalmazt, a behatottakra utaló -t és a köztesekre utaló -t: a finn morfológia is (bizonyos esetragok túlterheltsége miatt ugyan kissé bonyolultan, de) megmutatja a közvetett, szubjektív hatást, megjelölve annak forrását és célpontját, illetve e kettő egybeesését. 4. A finn igenévi centrális keret: típusok és átmenetek Az igei centrális keretek áttekintése után térjünk rá arra, hogy milyen a finn főnévi centrális keret. A magyarban a deverbális, centrális keretet megőrző -Ó képző (Laczkó 2000) alapján az alábbi főnévi centrális keretet lehet feltételezni: V C, Acc +C N C, Poss +C, ahol Poss: /-nak (Alberti 2006). nnek a képzőnek a finn megfelelője alapján pedig a finn főnevek centrális kerete a következő: (13) A finn főnévi centrális keret: N C, -n +C a. Pekka katsoo filmi-n / filmi-ä / minu-t. Pekka néz.sg3 film-acc film-part én-acc Pekka [megnézi a filmet] / [filmet néz/nézi a filmet] / [megnéz engem]. b. Pekka on filmi-n katsoja / minu-n katsoja-ni. Pekka van.sg3 film-gen néző én-gen néző-posssg1 Pekka [a/egy film(-nek a) nézője] / [az én nézőm]. ilyen a finn igenévi centrális keret? Ismét induljunk ki a magyarból, ahol a főnévi igenévnek háromféle centrális kerete lehetséges (14). Az akkuzatívuszi +C szereplő mellett a C-t vagy nem lehet koreferenciális okok miatt kifejezni (14a); vagy (koreferencia hiányában) -nak ragot kap, mely esetben ezzel az összetevővel a főnévi igenév számban és személyben egyeztet (14b). Ha a főnévi igenév nem mutat egyeztetést az említett összetevővel, akkor az ilyen szerkezetekben szereplő -nak ragos összetevőt centrális kereten kívüli elemnek tekintjük (14c). Az egyeztetés tehát komoly szerephez jut annak eldöntésében, hogy az adott szereplő a centrá- 200

202 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN lis keret tagja-e, vagy nem, és ez a kritérium a finn esetében is használható, hiszen itt is találunk egyeztető és nem egyeztető genitívuszt. (14) A magyar főnéviigenév-képzés: V C, -t +C Inf /-nak C, -t +C a. (it akar Péter? / i jó?) lolvasni egy könyvet. Inf, -t +C b. (i jó?) [Péternek elolvasnia] / [(Neked) elolvasnod] a könyvet. Inf -nak C, -t +C c. (it nem kéne?) Péternek / Neked elolvasni ezt a könyvet. Inf -t -nak C Érdekes megfigyelni, hogy a magyarban az egyeztető -nak kétféle centrális funkcióban (+/ C) jelenik meg a különböző szófajú elemek mellett: főnévi igeneveknél (V ) a C szerep jelölője (15b), míg főneveknél (N) a +C szereplőé (15c). (15) A birtokos esetrag kétszínűsége a magyarban: a. Péter olvassa a könyvet. b. Péternek olvasnia a könyvet c. Péter az (egyetlen) olvasója a könyvnek. A finnben az alábbi általános képlet (16) számtalan fokozatát kapjuk, ami kifejezi az igenév átmenetiségét az igei és a főnévi karakter között. (16) A finn igenevek centrális keretének általános képlete: V /-n Poss C, -A/n Acc /t/ +C Vagyis a nem finit konstrukciók negatív centrális szereplőjét vagy nem lehet kifejezni, mert koreferenciális valamely más mondatbeli szereplővel, vagy pedig egyeztető genitívuszi, azaz posszesszívuszi esete van. A pozitív centrális szereplő esetmegjelenítése még ennél is változatosabb lehet: állhat ez az összetevő partitívuszban, -n vagy -t akkuzatívuszban, vagy esetleg nem fejezhető ki koreferenciális okokból kifolyólag. Továbbra is hangsúlyoznám, hogy a nem egyeztető genitívusz (n ) nem része semelyik centrális esetkeretnek. Az alábbi 2. táblázatból kiderül, hogy a magyartól eltérően mennyi átmenet van a finnben az igei és a főnévi kategória között, és ezeknek milyen sokoldalú, de az imént említett képletbe mégis beleilleszkedő esetkerete van. Az egyes nem finit konstrukciók nagyobb csoportokat alkotnak centrális esetkeretük alapján. Az első típusba tartozó szerkezetek (17 26) állnak a legközelebb az igékhez, hiszen a +C szereplő esetjelölés-halmaza (-A/n/t/ ) még megegyezik egy (tranzitív/intranzitív) igéével. A különbség abból adódik, hogy ezek másodlagos prediká- 201

203 FARKAS JUDIT 2. táblázat. Az egyes igenevek ±igei karakterének értékelése C +C C C (1, 7 8) Tranzitív ige -A/n/t Ige (10) Személytelen szerkezetek -A/ /t (11) ediális -A/ (17) Inf1 koreferens C-vel -A/n/t (18) Inf2 Instr koreferens C-vel -A/n/t (19) Inf3 koreferens C-vel -A/n/t (20) Part Akt1 tranzitív bemenettel -A/n/t (21) Part Akt2 tranzitív bemenettel -A/n/t I. (22) Part Akt1 intranzitív bemenettel (23) Part Akt2 intranzitív bemenettel (24) Part Pas1 (25) Part Pas2 (26) Inf2 Iness időhatározói szerkezet 8 személytelen szerkezet -A/t (27) Inf1 explicit C-vel I. -A/ /t n II. (28) Part Pas1 inf. jellegű alk. -A/ /t n (29a b) Inf4 tranzitív bemenettel -A n (29c d) Inf4 intranzitív bemenettel n III. (30) Part Akt1/2 referatív szerkezet explicit C-vel -A/n/t n (31) Inf1 explicit C-vel II. -A/n/t n (32) Part Akt1/2 referatív szerkezet implicit C-vel (n + ) -A/n/t IV. (33) Inf1 -kse célhatározói szerkezet 9 implicit C-vel (n + ) -A/n/t (34) Inf2 Iness időhatározói szerkezet implicit C-vel (n + ) -A/n/t V. (35) Part Pas2 időhatározói szerkezet explicit/ implicit C-vel /n + -A/n/t (36) Inf2 Iness időhatározói szerkezet explicit C-vel n + -A/n/t (37) Inf3 explicit C-vel n + -A/n/t VI. (38) Part Ag n + (!) Főnév (41a, 44c d, 45) Teljes centrális keret / n + (n ) (41b, 44b) lfajult centrális keret / 8 Az időhatározói szerkezet a finn temporaalirakenne terminus magyar megfelelője. 9 A célhatározói szerkezet a finn fi naalirakenne terminus magyar megfelelője. 202

204 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN tumok, így a mátrix szerkezet centrális argumentumán élősködnek, ezért a C szereplő nem fejezhető ki a szerkezetükön belül. zeknél a szerkezeteknél nincs nyoma sem egyeztető genitívusznak (n + ), sem (-t-vel nem alternáló, datívuszi ) nem egyeztető genitívusznak n. (17) Az I. infinitívusz koreferens C-vel: V C, -A/n/t +C Inf1, -A/n/t +C a. Pekka haluaa luke-a kirja-n / kirja-a / *kirja. Pekka akar.sg3 olvas-inf1 könyv-acc könyv-part könyv Pekka [el akarja olvasni a könyvet]/ [el akar olvasni egy könyvet]. Pekka könyvet akar olvasni. b. Haluaako Pekka vali-ta kirja-n / kirja-a / *kirja / akar.sg3.qp Pekka választ-inf1 könyv-acc könyv-part könyv sinu-t / sinu-a / *sinä? te-acc te-part te Akarja Pekka a könyvet választani? / Akar-e Pekka egy könyvet / téged választani? (18) A II. infinitívusz Instr koreferens C-vel: V C, -A/n/t +C Inf2 Instr, -A/n/t +C a. Näkeekö Kaisa i Peka-n j / Pekka-a j penki-llä istu-e-n? lát.sg3.qp Kaisa Pekka-Acc Pekka-Part pad-adess ül-inf2-instr Kaisa [egy padon ülve [PRO i/*j ] 10 ] / *[egy padon ülni] látja Pekkát? b. Kaisa tulee koti-in [laula-e-n hauska-a laulu-a] / Kaisa jön.sg3 haza [énekel-inf2-instr vidám-part dal-part] [syöd-e-n nopeasti jäätelö-n]. [eszik-inf2-istr gyorsan fagyi-acc] Kaisa [egy vidám dalt énekelve] / [egy fagyit gyorsan elnyalva] jön haza. (19) A III. infinitívusz koreferens C-vel: V C, -A/n/t +C Inf3, -A/n/t +C a. Pekka menee luke-ma-an kirja-n / kirja-a. Pekka megy.sg3 olvas-inf3.ill könyv-acc könyv-part Pekka megy elolvasni a/egy könyvet Pekka megy könyvet olvasni. b. Pekka on luke-ma-ssa *kirja-n / kirja-a. Pekka van.sg3 olvas-inf3.iness könyv-acc könyv-part Pekka éppen [a könyvet olvassa] ~ [egy könyvet olvas]. 10 A mondat tehát csak azt jelentheti, hogy Kaisa ül a padon, miközben látja Pekkát, de azt nem jelentheti, hogy Kaisa akkor látja Pekkát, amikor az éppen egy padon ül. 203

205 FARKAS JUDIT c. Tuleeko Pekka valitse-ma-sta presidenti-n / presidentti-ä? jön.sg3.qp Pekka választ-inf3.lat elnök-acc elnök-part Pekka az elnökválasztásból jön? d. Auttaako Pekka minu-a tuo-ma-lla segít.sg3.qp Pekka én-part hoz-inf3.all paketi-n / paketti-a posti-sta? csomag-acc csomag-part posta-lat Pekka segít nekem azzal, hogy elhoz(za) a/egy csomagot a postáról? e. Pekka lähtee huonee-sta sano-ma-tta sana-a-kaan / Pekka indul.sg3 szoba-lat mond-inf3.abess szó-part-sem *sana-n-kaan. szó-acc-sem Pekka kimegy a szobából anélkül, hogy egy szót szólna. (20) Az 1. aktív particípium tranzitív bemenettel: V C, (-A/n/t +C ) Part Akt1, (-A/n/t +C ) a. Tyttö lukee kirja-n / kirja-a. a'. lány olvas.sg3 könyv-acc könyv-part A lány elolvas(sa) a/egy könyvet/ könyvet olvas. a'. a'. Kirja-n / Kirja-a luke-va tyttö on kaunis. könyv-acc könyv-part olvas-akt1ptc lány van.sg3 szép A könyvet elolvasó / olvasó lány szép. 11 b. Tyttö [valitsee sinut] / [rakastaa sinu-a] / [pitää sinu-sta]. b'. lány [választ.sg3 te-acc] [szeret.sg3 te-part] [kedvel.sg3 te-lat] A lány téged választ / szeret / kedvel. b'. b'. [Sinu-t valitse-va] / [sinu-a rakasta-va] / [sinu-sta pitä-vä] [te-acc választ-akt1ptc] [te-part szeret-akt1ptc] [te-lat kedvel-akt1ptc] tyttö on kaunis. lány van.sg3 szép A téged választó / szerető / kedvelő lány szép. (21) A 2. aktív particípium tranzitív bemenettel: V C, (-A/n/t +C ) Part Akt2, (-A/n/t +C ) 11 A pitää kedvel ige a finnben nem tranzitív. Bizonyos példákban azért szerepel, mert egyfajta kontrollcsoportként szolgál: azt lehet megmutatni általa, hogy az, hogy egy adott igének akkuzatívusz vagy partitívusz a vonzata, az a particípiumok képzése szempontjából mindegy, más esetragos vonzatú ige (a pitää mellett elatívusz áll) azonban már nem lehet bemenete bizonyos képzéseknek (lásd például a (24b ) és (25b ) példákat). 204

206 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN a. Tyttö luki kirja-n / kirja-a. a'. lány olvas.imperf.sg3 könyv-acc könyv-part A lány elolvasta / elolvasott a/egy könyvet / könyvet olvasott. a'. a'. Kirja-n / Kirja-a luke-nut tyttö on kaunis. könyv-acc könyv-part olvas-akt2ptc lány van.sg3 szép A lány, aki [elolvasta a könyvet] / [könyvet olvasott], szép. b. Tyttö [valitsi sinu-t] / [rakasti sinu-a] / lány [választ.imperf.sg3 te-acc] [szeret.imperf-sg3 te-part] [piti sinu-sta]. b'. [kedvel.imperf.sg3 te-lat] A lány téged választott / szeretett / kedvelt. b'. b'. [Sinu-t valin-nut] / [Sinu-a rakasta-nut] / [te-acc választ-akt2ptc] [te-part szeret-akt2ptc] [Sinu-sta pitä-nyt] tyttö on kaunis. [te-lat kedvel-akt2ptc] lány van.sg3 szép Szép a lány, aki téged választott / szeretett / kedvelt. (22) Az 1. aktív particípium intranzitív bemenettel: V C, (-A/n/t +C ) Part Akt1, (-A/n/t +C ) a. Tyttö laulaa hyvin. Hyvin laula-va tyttö on kaunis. lány énekel.sg3 jól jól énekel-akt1ptc lány van.sg3 szép A lány jól énekel. A jól éneklő lány szép. b. Lehde-t putoavat. Putoa-va-t lehde-t pyörivät ilma-ssa. levél-pl lehull.pl3 lehull-akt1ptcpl levél-pl pörög.pl3 levegő-iness A levelek lehullanak. A lehulló levek pörögnek a levegőben. (23) A 2. aktív particípium intranzitív bemenettel: V C, (-A/n/t +C ) Part Akt2, (-A/n/t +C ) a. Tyttö lauloi hyvin Hyvin laula-nut tyttö on kaunis. lány énekel.imperf.sg3 jól jól énekel-akt2ptc lány van.sg3 szép A lány jól énekelt. A (korábban) jól éneklő lány szép. b. Lehde-t putosivat. Pudon-nee-t lehde-t häiritsevät minu-a. levél-pl lehull.imperf.pl3 lehull-akt2ptc-pl levél-pl zavar.pl3 én-part A levelek lehullottak. A lehullott levelek zavarnak engem. (24) Az 1. passzív particípium: V C, -A/n/t +C Part Pas1 a. Tyttö lukee kirja-n / kirja-a. a'. lány olvas.sg3 könyv-acc könyv-part A lány [elolvas(sa) a/egy könyvet]/ [könyvet olvas]. a'. 205

207 FARKAS JUDIT a'. Lue-ttava kirja on mielenkiintoinen. olvas-pas1ptc könyv van.sg3 érdekes Az elolvasandó könyv érdekes. b. Kaisa [valitsee poja-n] / [rakastaa poika-a] / [pitää poja-sta]. b'. Kaisa [választ.sg3 fiú-acc] [szeret.sg3 fiú-part] [kedvel.sg3 fiú-lat] Kaisa a fiút választja / szereti / kedveli. b'. b'. Valit-tava / Rakaste-ttava / *Pide-ttävä poika on onnellinen. választ-pas1ptc szeret-pas1ptc kedvel-pas1ptc fiú van.sg3 boldog A kiválasztandó / szeretendő / kedvelendő fiú boldog. (25) A 2. passzív particípium: V C, -A/n/t +C Part Pas2 a. Tyttö luki kirja-n / kirja-a. a'. lány olvas.imperf.sg3 könyv-acc könyv-part A lány [elolvasta a / elolvasott egy könyvet] / [könyvet olvasott]. a'. a'. Lue-ttu kirja on mielenkiintoinen. olvas-pas2ptc könyv van.sg3 érdekes Az elolvasott könyv érdekes. b. Kaisa [valitsi poja-n ] / [rakasti poika-a] / Kaisa [választ.imperf.sg3 fiú-acc] [szeret.imperf.sg3 fiú-part] [piti poja-sta]. b'. [kedvel.imperf.sg3 fiú-lat] Kaisa a fiút választotta / szerette / kedvelte. b'. b'. Valit-tu / Rakaste-ttu / *Pide-tty poika on onnellinen. választ-pas2ptc szeret-pas2ptc kedvel-pas2ptc fiú van.sg3 boldog A kiválasztott / szeretett / kedvelt fiú boldog. (26) A II. infinitívusz Iness személytelen szerkezet: V C, -A/n/t +C Inf2 Iness.arb -A/t Ole kohtelias sinu-t / Pekka-a valit-ta-e-ssa! van.imp.sg2 udvarias te-acc Pekka-Part választ-pass-inf2-iness Légy udvarias, amikor megválasztanak téged / megválasztják Pekkát. Az igenevek második típusába olyan konstrukciók sorolhatók, melyekben megjelenhet az igenévi régenssel nem egyeztető genitívuszi n a bemeneti C helyén, amely összetevő így kikerül a centrális keretből. Ily módon ezen szerkezetek cent- 206

208 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN rális kerete elfajult lesz, mely megegyezik az igék elfajult centrális keretével: -A/ /t, esetleg ennek része (-A), 12 vagy pedig teljesen üres (29c d). (27) Az I. infinitívusz explicit C-vel I.: V C, -A/n/t +C Inf1 -A/ /t a. (Sinu-n / Peka-n) on hyvä luke-a (te-gen Pekka-Gen) van.sg3 jó olvas-inf1 *kirja-n / kirja-a / kirja. könyv-acc könyv-part könyv Neked / Pekkának jó [könyvet olvasni] / [elolvasni a/egy könyvet]. b. inu-n / Kaisa-n täytyy vali-ta én-gen Kaisa-Gen kell.sg3 választ-inf1 sinu-t / Pekka / tyttö-j-ä / *Peka-n. te-acc Pekka lány-pl-part Pekka-Acc Nekem / Kaisának téged / Pekkát / lányokat kell választani. (28) Az utóidejű passzív particípium nem jelzőként: V C, -A/n/t Inf +C -(t)tava -A/ /t a. Onko sinu-n löyde-ttävä *presidenti-n / presidentti-ä / presidentti? van.sg3.qp te-gen talál-pas1ptc elnök-acc elnök-part elnök eg kell találnod az elnököt? 13 b. Sinu-n ei ole löyde-ttävä *presidenti-n / presidentti-ä / *presidentti. te-gen nem.sg3 van talál-pas1ptc elnök-acc elnök-part elnök Nem kell megtalálnod az elnököt. / Nem kell elnököt találnod. (29) A IV. infinitívusz képzése tranzitív bemenetből: V C, -A/n/t +C Inf1 -A C a. Sinu-n on aina tottele-minen te-gen van.sg3 mindig engedelmeskedik-inf4 isä-ä / *isä-n / *isä / minu-a / *minu-t / *minä. apa-part apa-acc apa én-part én-acc én Neked mindig engedelmeskedned kell az apának / nekem. b. Sinu-n ei ole aina tottele-minen / te-gen nem.sg3 van mindig engedelmeskedik-inf4 *tottele-mis-ta isä-ä / *isä-n / *isä. engedelmeskedik-inf4-part apa-part apa-acc apa Neked nem kell mindig engedelmeskedned az apának. 12 Hogy a releváns példákban (29a b) a kimeneten csak partitívuszt találunk, az a sajátos potenciális jelentésfaktorral hozható összefüggésbe, mely rokonítható a partitívusznak a (8) felsorolásban szemléltetett szemantikai/pragmatikai funkcióival. 13 Annak a mondatvariánsnak a többletjelentése, amelyben a tárgy partitívuszban jelenik meg, úgy ragadható meg, hogy a kérdező tagadó válaszra számít (lásd még az (1b) és az (8c) példákat). 207

209 FARKAS JUDIT A IV. infinitívusz képzése intranzitív bementből: V C Inf4 c. (Sinu-n) on lähte-minen Pécsiin. / Sinne on mene-minen. (te-gen) van.sg3 indul-inf4 Pécs.Ill oda van.sg3 megy-inf4 Indulni (Indulnod) kell Pécsre. / Oda kell menni. d. (Sinu-n) ei ole lähte-mis-tä Pécsiin. / Sinne (te-gen) nem.sg3 van indul-inf4-part Pécs.Ill oda ei ole mene-mis-tä. nem.sg3 van megy-inf4-part Nem kell elmenni (elmenned) Pécsre. / Nem szabad / jó odamenni. Az igenévi szerkezetek harmadik típusába az a két konstrukció tartozik, amelynél egyszerre jelenik meg a két nem egyeztető -n morféma: a pozitív centrális szerepet az akkuzatívuszi -n jelöli (a partitívusz és a -t mellett); míg a bemeneti nominatívusz helyére a nem egyeztető, datívuszi/genitívuszi -n lép, amely tehát hangsúlyozottan nem része a centrális keretnek. nnek a kétféle -n morfémának a hangalakbeli egybeesése egy nyelvtörténeti balesetnek tulajdonítható: a PU akkuzatívuszi *-m-ből és a PU latívusz-datívuszi *-ń-ből egyaránt -n lett a finnben (l. Csepregi 1989, Bereczki 2003). A kétféle -n jelöltjét az egyes szerkezetekben csak a szórend különíti el egymástól. Bár az említetteknek megfelelően a centrális keret ezen konstrukciók esetében elfajult, mégsem az elfajult igei keretet találjuk a bemeneti +C kimeneti esetjelölésénél, hanem a tranzitív igékre jellemző -A/n/t alternációt. zért lehet azt mondani, hogy ezek a szerkezetek távolabb állnak az igeitől, mint a korábban említett típusok tagjai. A (30) példában látható ún. referatív szerkezetet (ISK 2004) az teszi még érdekesebbé, hogy ez a szerkezet önmagában is egy újabb átmenettípust képvisel: ezúttal a particípiumok és a főnévi igenevek között, hiszen a benne megjelenő -va, illetve -neen morfémák egyértelműen particípiumi eredetűek, míg a használatuk az angol főnévi igenevekéhez hasonlít (30a'). (30) Az egy-/előidejű aktív particípiumok referatív szerkezet explicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf Ref -A/n/t a. Haluatko Peka-n / minu-n löytä-vän akar.sg2.qp Pekka-Gen én-gen talál-ptc johtaja-n / johtaja-a / häne-t / hän-tä? főnök-acc főnök-part ő-acc ő-part Akarod, hogy Pekka / én megtalálja/m a főnököt / őt? a'. Do you want Peter to find the boss? segédige te akar Peter Inf talál a főnök Akarod, hogy Péter megtalálja a főnököt? 208

210 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN b. Luuletko Peka-n / minu-n löytä-vän hisz.sg2.qp Pekka-Gen én-gen talál-ptc johtaja-n / johtaja-a / häne-t / hän-tä? főnök-acc főnök-part ő-acc ő-part Azt hiszed, hogy Pekka megtalálja / én megtalálom a főnököt / őt? 14 c. Luuletko Peka-n / minu-n löytä-neen hisz.sg2.qp Pekka-Gen én-gen talál-ptc johtaja-n / johtaja-a / häne-t / hän-tä? főnök-acc főnök-part ő-acc ő-part Azt hiszed, hogy Pekka megtalálta / én megtaláltam a főnököt / őt? d. Lapse-t odottivat heidä-n saa-van kirja-n. gyerek-pl vár.imperf.pl3 ők-gen kap-ptc könyv-acc A gyerekek várták, hogy ők (mások) megkapják a könyvet. (31) Az I. infinitívusz képzése explicit C-vel II.: V C, -A/n/t +C Inf1 -A/n/t +C Annatko minu-n / Kaisa-n löytä-ä enged.sg2.qp én-gen Kaisa-Gen talál-1inf *Pekka / Pekka-a / Peka-n / *hän / häne-t / hän-tä? Pekka Pekka-Part Pekka-Acc ő ő-acc ő-part ngeded nekem / Kaisának megtalálni Pekkát / őt? 15 A negyedik igenévtípusba azokat a szerkezeteket lehet besorolni, amelyeknél már megjelenik a birtokosi egyeztetés, de a kötelező koreferencia miatt nem jelenik meg maga az egyeztető C (vö. (32b)-t (30d)-vel). A +C szereplő esetjelölése a tranzitív igéknél látott -A/n/t, akárcsak az imént tárgyalt harmadik típusnál. (32) Part Akt1/2 referatív szerkezet implicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf Ref (-n + ) C, -A/n/t +C a. Sinä väitit osaa-va-si tämä-n. te állít.imperf.sg2 tud-ptc-posssg2 ez-acc Azt állítottad, hogy tudod ezt. b. Lapse-t odottivat saa-va-nsa kirja-n. gyerek-pl vár.imperf.pl3 kap-ptc-posspl3 könyv-acc A gyerekek várták, hogy (ők maguk) megkapják a könyvet. 14 Annak a mondatvariánsnak a jelentése, amelyben a johtaja főnök elem partitívuszban jelenik meg (johtaja-a), úgy ragadható meg, hogy Azt hiszed, hogy Pekka talál / én találok egy főnököt? ; míg a hän ő partitívuszi variánsát (hän-tä) tartalmazó szerkezetnek az a többletjelentése, hogy a kérdésre a kérdező tagadó választ vár (lásd még az (1b), a (8c) és a (28a) példákat). Ugyanez áll a (30c) mondat megfelelő variánsaira is. 15 Ha a tárgy partitívuszban van (Pekka-a Pekka-Part / hän-tä ő-part ), a kérdező tagadó válaszra számít. 209

211 FARKAS JUDIT (33) Inf1 -kse célhatározói szerkezet implicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf1 -kse (-n + ) C, -A/n/t +C Pekka lähtee maa-lle valita-kse-en johtaja-n. Pekka indul.sg3 vidék-all választ-transl-posssg3 elnök-acc Pekka vidékre indul megválasztani az elnököt. (34) Az Inf2 Iness időhatározói szerkezet implicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf2 Iness (-n + ) C, -A/n/t +C Kaisa pelästyi avat-e-ssa-an ove-n. Kaisa megijed.imperf.sg3 (ki)nyit-inf2-iness-posssg3 ajtó-acc Kaisa megrémült, amikor (ő maga) kinyitotta az ajtót. (vö. (36b)) Az ötödik típusba sorolt igenévi szerkezetek abban különböznek a negyedik típusban látottaktól, hogy ezekben már megjelenhet az explicit C, mellyel az igenévi régens számban és személyben egyeztet. A +C esetjelölése megegyezik a tranzitív igei centrális keret +C-jének esetjelölésével (-A/n/t) a (37)-ben látható szerkezet kivételével, melyben azért nem lehet egyik akkuzatívusz ragot sem alkalmazni, mert az igenév negatív jelentésű ( valami nélkül ), így a tárgy csak partitívuszban állhat (vö. a 2. fejezetben (8b) kapcsán mondottakkal). (35) Part Pas2 időhatározói szerkezet explicit/implicit C-vel: V C, -A/n/t +C Part Pas2 /-n + ) C, -A/n/t +C i-tä teet [saa-tu-a-si] / mi-part csinál.sg2 [kap-pas2ptc-part-posssg2] [Peka-n saa-tu-a] apuraha-n? [Pekka-Gen kap-pas2ptc-part] ösztöndíj-acc it csinálsz, miután megkaptad / Pekka megkapta az ösztöndíjat? (36) Az Inf2 Iness időhatározói szerkezet explicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf2 Iness /-n + C, -A/n/t +C a. Kaisa pelästyi [Peka-n avat-e-ssa] / Kaisa megijed.imperf.sg3 [Pekka-Gen (ki)nyit-inf2-iness] [minu-n avat-e-ssa-ni] ove-n. [én-gen (ki)nyit-inf2-iness-posssg1] ajtó-acc Kaisa megijedt, mikor Pekka kinyitotta / kinyitottam az ajtót. b. Kaisa pelästyi häne-n avat-e-ssa-an ove-n. (vö. (34)) Kaisa megijed.imperf.sg3 ő-gen (ki)nyit-inf2-iness-posssg3 ajtó-acc Kaisa megijedt, mikor ő (valaki más) kinyitotta az ajtót. 210

212 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN (37) Az Inf3 explicit C-vel: V C, -A/n/t +C Inf3 -n + C, -A/n/t +C Huomaa-matta-ni / [Kaisa-n huomaa-matta] észrevesz-inf3.abess-posssg1 [Kaisa-Gen észrevesz-inf3.abess] Pekka-a / *Peka-n / *Pekka lähdin koti-in. Pekka-Part Pekka-Acc Pekka indul.imperf.sg1 haza-ill Hazamentem anélkül, hogy észrevettem/ Kaisa észrevette volna Pekkát. A hatodik típusban immár teljesen eltűnik az igei +C szerepre jellemző esethalmaz, ugyanis erre az összetevőre testálódik át a kötelező koreferencia miatti implicitás, míg a C szereplő (továbbra is) az egyeztető -n + ragot kapja. Az első és a hatodik típusban már nincsen közös faktor, de a (16)-ban bemutatott általános képlet mégis minden bemutatott igenévtípust lefed. (38) Az Ágensparticípium: V C, -A/n/t +C Part Ag -n + C, +C a. (24a) [Tytön luke-ma] / [(inu-n) luke-ma-ni] [lány-gen olvas-agptc] [(én-gen) olvas-agptc-posssg1] kirja on mielenkiintoinen. könyv van.sg3 érdekes A lány által / Az általam elolvasott könyv érdekes. b. (24b) [Kaisa-n valitse-ma / rakasta-ma] / [Kaisa-Gen választ-agptc szeret-agptc] [valitse-ma-ni / rakasta-ma-ni] poika [választ-agptc-posssg1 szeret-agptc-posssg1] fiú on kiva. van.sg3 klassz [A Kaisa választotta / szerette] / [Az általam választott / szeretett] fiú klassz. c. Pekka kirjoittaa kirja-n. Tämä kirja on Pekka ír.sg3 könyv-acc ez könyv van.sg3 Peka-n kirjoitta-ma (kirja). Pekka-Gen ír-agptc (könyv) Pekka megír(ja) a/egy könyvet. z a könyv Pekka írása. ( z a könyv egy Pekka írta könyv. ) Érdekes, hogy bár a hatodik típus a legkevésbé igei, mégis pontosan a fordítottja a főnévi centrális esetkeretnek, ahogyan ezt az alábbi példában (39) láthatjuk. (39) A főnévi és az ágensparticípiumi centrális keret: N / C, -n + +C Part Ag -n + C, +C 211

213 FARKAS JUDIT a. Pekka kirjoittaa kirja-n. Pekka on kirja-n kirjoittaja. Pekka ír.sg3 könyv-acc Pekka van.sg3 könyv-gen író Pekka megírja a könyvet. Pekka a könyv (meg)írója. b. Pekka kirjoittaa kirja-n. Tämä on Peka-n kirjoitta-ma kirja. Pekka ír.sg3 könyv-acc ez van.sg3 Pekka-Gen ír-agptc könyv Pekka megírja a könyvet. z egy Pekka írta könyv. c. Péter a könyv(nek a) megírója. N C, Poss +C d. Kár lenne [Péternek megírnia a könyvet]. Inf Poss C, Acc +C e. z egy [Péter írta] könyv. Part Ag Poss C, +C A finnben ágensparticípiumnak nevezett szerkezet a magyarban is létezik (39e), de itt nem produktív, mert itt a szabályos (40d)-ben látható szerkezet a preferált, ahol a bemeneti igei Ágens kikerül a centrális keretből: (40) A finn ágensparticípiumnak megfelelő szerkezetek a magyarban a.?? z egy én írtam levél. b. *z egy Péter arinak írta levél./ *z egy arinak Péter írta levél. c. *z egy Péter tegnap írta levél./ *z egy tegnap Péter írta levél. d. z egy Péter által tegnap arinak írt levél. Part Pas1 által 5. Összefoglalás z a cikk Alberti (2013) hatásláncelméletére épült, mely azon az elképzelésen alapul, hogy a világbeli tapasztalat sokkal közvetlenebb módon képeződik le a nyelv szintaktikai és morfológiai struktúráira, mint azt más thematikus elméletek feltételezik. Rámutattam azonban, hogy az említett elmélet csupán akkor képes a vonzatszerkezet-változatok gazdag világáról maradéktalanul számot adni, ha nemcsak a közvetlennek vagy objektívnek nevezhető külvilági motivációt vesszük figyelembe (A B hatás A,B grammatikaifunkció-hierarchia), hanem valamiféle közvetett avagy szubjektív motivációt is, ami kognitív vagy pragmatiko-szemantikai motivációnak tekinthető. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy akár négy-öt tagú külvilágbeli hatásláncolatból mely láncszemek egymásra hatását lát(tat)ja a beszélő döntőnek, relevánsnak, beleértve ebbe egy szereplő önmagára való visszahatását is. lemzéseimben sorra vettem Alberti (1997, 2006, 2009, 2011a,b, 2013) magyarra (1. fejezet) és angolra (2. fejezet) vonatkozó legfontosabb elemzéseit abból a célból, hogy mindenütt rámutassak a közvetett/ szubjektív motivációra. ajd saját elemzéseimet (Farkas 2012) tekintem át ugyanebből a szempontból két területen: a 212

214 STTANULÁNYOK GY HATÁSLÁNCOK OTIVÁLTA THATIKUS LÉLTBN finn igei vonzatszerkezet-változatok területén (3. fejezet), majd a főnéviek és igenéviek területén (4. fejezet). Az elemzések alapján megerősítve látom Alberti et al. (2015) hipotézisét, miszerint a nyelvi forma (a szintaxis és a morfológia) arra törekszik, hogy a külvilágnak és a beszélő belső világának bizonyos tényezőit hűségesen leképezze. tényezők, a mondatokban megnevezett szereplők viszonyaira vonatkoztatva: a külvilági hatásirány, a szubjektív hatásrelevancia és a információszerkezeti hatókör. három motiváló tényező bonyolult összjátéka elfedi a motiváltság tényét, de ha megtaláljuk a megfelelő nézőpontot, a nyelvi tények szövevényes káosza természetesen motivált, áttekinthető rendszerként lép elénk. HIVATKOZÁSOK Alberti, Gábor Argument Selection. Peter Lang, Frankfurt am ain. Alberti Gábor A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások rendszere. Nyelvtudományi Közlemények 103: Alberti Gábor A szóképzéssel együttjáró vonzatszerkezet-változások egy polaritásérzékeny rendszere. In: Fancsaly Éva (szerk.): Tanár és tanítvány. Írások Györke József és Hajdú Péter tiszteletére ( ). Studia Linguistica. Dialóg Campus, Budapest Pécs Alberti Gábor 2011a. ealis, avagy a szintaxis dekompozíciója. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIII Alberti Gábor 2011b. it állítunk? In: Szűcs Tibor Nádor Orsolya Kárpáti szter (szerk.): Hungarológiai Évkönyv 12. A 80 éves Szépe György köszöntése. Dialóg Campus, Pécs. Alberti Gábor Az argumentumok precedenciaelvű realizálódása. In: Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár Alberti Gábor Gervain Judit Schnell Zsuzsanna Szabó Veronika Tóth Bálint A vonzatsorrend és az esetmorfológia külső meghatározottsága. (Jelen kötetben.) Alberti Gábor Károly árton Kleiber Judit A mondatoktól a hatóköri relációkig és vissza. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIV Bereczki Gábor A magyar nyelv fi nnugor alapjai. Universitas Kiadó, Budapest. Borbély Angéla Általánosítás és ál-reflexivitás a lengyel nyelvben. In: Alberti Gábor Kleiber Judit Farkas Judit (szerk.): Vonzásban és változásban. PT Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs Bresnan, Joan Kanerva, Jon Locative inversion in Chichewa: A case study of factorization in grammar. Linguistic Inquiry 20: Croft, William Radical Construction Grammar. Syntactic Theory in Typological Perspective. Oxford University Press, Oxford. Csepregi árta A fi nn mint rokonnyelv. Tankönyvkiadó, Budapest. Dowty, David Thematic Proto-Roles and Argument Selection. Language 67/3: Farkas, Judit Alberti, Gábor The Finnish Voice Continuum. Talk at International Conference on the Structure of Hungarian & Scandinavian and Uralic Languages, Univ. of Lund, Sweden, 27 Aug Farkas Judit A produktív finn képzőkről. In: Alberti Gábor Kleiber Judit Farkas Judit (szerk.): Vonzásban és változásban. PT Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs

215 FARKAS JUDIT ISK: Hakulinen, Auli Vilkuna, aria Korhonen, Riitta Koivisto, Vesa Heinonen, Tarja Riitta Alho, Irja Iso suomen kielioppi. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. Komlósy András Deep Structure Cases Reinterpreted. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Hungarian General Linguistics, Linguistic and Literary Studies in astern urope 4. John Benjamins, Amsterdam/Philadelphia Komlósy András Régensek és vonzatok. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, I. ondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest Laczkó Tibor Az ige argumentumszerkezetét megőrző főnévképzés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Struktruális magyar nyelvtan 3. orfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest Levin, Beth Rappaport, alka The Formation of Adjectival Passives. Linguistic Inquiry 17: Lidz, Jeffrey Gleitman, Lila R Argument structure and the child s contribution to language learning. TRNDS in Cognitive Sciences 8/4: Naigles, Letitia Children use syntax to learn verb meanings. Journal of Child Language 17: Shore, Susanna Onko suomessa passiivia. Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, Helsinki. SUARY Case Studies in a Thematic Theory Based on Chains of Influence This paper has been based on Alberti s (2013) influence-chain theory, the central hypothesis of which is that the mapping between our experiences concerning the external world and the syntactic and morphological structures of language is much direct than as is assumed in other thematic theories. I have pointed out, nevertheless, that this theory can exhaustively account for the rich realm of argumentstructure versions if not only the motivation coming from the external world is considered (influence A B outside hierarchy A,B of grammatical functions) but also some kind of indirect, or subjective, motivation is taken into consideration, which can be regarded as a cognitive or pragmaticosemantic type of motivation. The practical essence of this idea is as follows: of a long chain of influence in the external world, it is crucially important the influence of which particular pieces of the chain on each other is qualified by the speaker as relevant in a particular situation (including a participant s reflexive influence on itself). In my case studies Alberti s analyses concerning Hungarian and nglish families of related argument-structure versions and my own Finnish data (Farkas 2012) are re-analyzed and re-interpreted to a certain extent, in the light of the new motivated cognitive or pragmaticosemantic starting point. Keywords: model Tau, central frames, Finnish language, non-finite constructions, chain of influence

216 OTIVÁLTSÁG A JLNYLVBN

217

218 SZABÓ. HLGA TA Nyelvtudományi Intézet, Budapest otiváltság és ikonicitás a magyar jelnyelvben Kivonat: A jelnyelvekben az ikonicitás érezhetőn jelentős szerephez jut. A lexikális elemek jelentős részénél tetten érhető egyfajta motivált leképezés a jel formája és jelentése között. Sok erősen ikonikus jel olyan klasszifikátorral bővített szerkezet, amely valamilyen tevékenységet vagy eszközt ír le ezekben a kézforma jeleníti meg azt, ahogyan az adott eszközt fogjuk, illetve ahogyan valamely tárgyat kezelünk. Bizonyos fonológiai aspektusok is szemantikailag motiváltnak tekinthetők (pl. az idővel kapcsolatos kifejezésekben vagy a kommunikációra, illetve a mentális folyamatokra vonatkozó jelekben). A grammatikai motiváltság ugyancsak megfigyelhető a jelnyelvekben, pl. a mozgási komponens intenzitásának módosulása a cselekvés növekvő intenzitását fejezi ki (l. augmentatív aspektus). A jelnyelvben található nyelvtani szerkezetek sokkal egyértelműbben kapcsolódnak a valós térbeli elhelyezkedéshez vagy a konkrét tárgyakhoz, erre lehet példa az egyeztetés, illetve az osztályozók alkalmazása. Az osztályozók és proformok pedig leíró jellegű információt adnak bizonyos entitásokról. Úgy tűnik tehát, hogy az ikonicitás nélkülözhetetlen eleme a metanyelvi funkcióknak és a jelalkotásnak. Néhány évtizede az ikonicitást még sokan kifogásolták, az olyan nyelveket, amelyek erősen ikonikusnak tűntek, nem tekintették valódi nyelveknek. ostanra már egyértelművé vált, hogy az ikonicitás többé-kevésbé minden akár beszélt, akár jelelt nyelvben ott van. A jelnyelvek ikonicitásának vizsgálata pedig talán közelebb vihet e jelenség elméleti nyelvészeti, illetve szemantikai vizsgálatához is. Kulcsszavak: magyar jelnyelv, ikonicitás, klasszifikátorok, térindexek, szemantikai primitívek 1. Képszerű, mégsem közérthető A jelnyelvi jelekről szinte mindenkinek azonnal az ikonicitás jut eszébe, hiszen számos jelnyelvi elem annyira könnyen kitalálható, már-már egyértelműen utánzó jellegűnek tűnik, hogy nem is lehet kétséges a jelentése. Azonban ettől még senki sem képes egy összefüggő jelnyelvi szöveget hangzó nyelvre fordítani, hacsak nem ismeri a jelnyelvet. A jelek mögött húzódó motiváltság tehát csak addig nyilvánvaló, míg egyenként nézzük a lexikai elemeket, esetleg egyes nyelvtani megoldásokat. Van ebben tehát némi ellentmondás. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a hangzó nyelv- 217

219 SZABÓ. HLGA hez képest a jelnyelvben sokkal nagyobb arányú és sokkal közvetlenebb a kapcsolat a jelölő és a jelentés között. Jelen írásomban a magyar jelnyelv példáin keresztül igyekszem feltárni a fent említett jelenséget ennek elsősorban lexikális, kisebb részben nyelvtani vonatkozásait. A témát általános nyelvészeti, illetve jelnyelvészeti szakirodalmi előzményeket felhasználva próbálom körüljárni. Igyekeztem minden példához illusztrációt adni, de terjedelmi korlátok miatt sokszor csak a jelenséget jól bemutató kifejezéseket soroltam fel. zeket próbáltam úgy összeválogatni, hogy megtalálhatók legyenek a neten keresztül elérhető, a magyar jelnyelv regionális változatát bemutató szótárban. 1 Itt szeretném előrebocsátani azt is, hogy a jelnyelvi lejegyzési konvencióknak megfelelően, ha jelnyelvi elemről van szó, azt KISKAPITÁLISSAL írom, ha hangzó nyelvi elemről, akkor kurzív kisbetűkkel, ha pedig jelentésről, akkor a hagyományos aposztrófos megoldást ( ) alkalmazom. 2. otiváltság a lexikai elemekben Ha bárki böngészni kezd egy jelnyelvi szótárat, vagy valaki jeleket mutat, tanít neki, már-már revelációként éri a felismerés, mennyire egyértelmű némelyik lexikai elemnél a jeltest és jelentés közötti kapcsolat. Amikor névjeleket, azaz személyekre használt megnevezések jeleit látjuk, sokszor még képszerűbb ez a viszony, hiszen ezek egy része kifejezetten az illető valamely jellegzetes (külső vagy belső) tulajdonságát ragadja meg, és emeli ki (1. ábra) (vö. Szabó 2013c, 2013d). 1. ábra: Két névjel, amely jellegzetes tulajdonságra utal 1 Az említett szótár elérhető a oldalon. 218

220 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN A jelnyelv lexikai elemei közül sok valóban ikonikus, azaz a jel formája mintegy képként mutatja be az adott jelenséget legyen az entitás, cselekvés, vagy akár elvont fogalom (2. ábra) (vö. Szabó 2013a). 2. ábra: Néhány ikonikusnak tekinthető jel Érdemes tisztáznunk, hogy a jelnyelvi lexikai elemek másik része más módon tekinthető motiváltnak: az ún. inicializált jelek egy hangzó nyelvi elemet tartalmaznak oly módon, hogy a hangzó nyelvi szó kezdőbetűjének daktil vagy fonomimikai ábécé 2 szerinti megfelelője, (vagy ennek módosulása) válik a jelnyelvi megfelelő kézformájává. A kézforma egyike a jelnyelvi jelek fonológiai összetevőinek. 3 Ide tartozik még a kézfej orientációja, a mozgási komponens és az artikulációs hely (a magyar jelnyelv fonológiájáról részletesebben l. Szabó 2007). z a típus tehát az ikonicitás szempontjából érdektelen, ugyanakkor a jelnyelvi lexikon tipológiai megközelítésénél nem lehet említés nélkül hagyni a nyelvi kontaktust mutató inicializált jeleket sem, ezek az ikonicitás kiterjesztett felfogásának, a motiváltságnak más jellegű példáit jelentik (3. ábra) (l. Szabó 2013a). 2 A daktil egy ujjábécé, amelyben a betűk formáját kézzel idézzük fel. A magyar jelnyelv különlegessége, hogy párhuzamosan egy másik ilyen rendszert is használ: a fonomimikai ábécét, amely elsősorban a hangok képzésének jellegzetességeire épül. 3 A jelnyelvek esetében a szó alatti szintet többféle komponens képviseli: a kézformák, a tenyér orientációja, a mozgás, valamint az artikulációs hely (ahol a jelet létrehozzuk). zek éppolyan önálló jelentéssel nem rendelkező, ám jelentésmegkülönböztető szerepű egységek, mint a hangzó nyelvek fonémái. Saját terminussal kerémáknak is nevezik ezeket, de a beszélt nyelv megfelelő komponenseivel való analógia alapján ezt a szintet a jelnyelv leírása során is fonológiainak hívjuk. 219

221 SZABÓ. HLGA 3. ábra: Példák daktilra, illetve fonomimikai elemből alapuló inicializált jelekre Néhány konkrét jelcsokron keresztül szeretném megvilágítani, hogy miként utal a forma a jelentésre. zek a példák azt mutatják meg, hogy bizonyos konceptuális elemek milyen formai jegyekben reprezentálódhatnak. A kommunikációval és a mentális folyamatokkal kapcsolatos kifejezések esetéábra). ben elmondható, hogy ami a kommunikációval kapcsolatos, az a szájnál jön létre (4. ábra), ami pedig a mentális folyamatokra utal, az a homlok-halánték vonalában (5. 220

222 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 4. ábra: A kommunikációval kapcsolatos kifejezések a száj előtt jönnek létre 5. ábra: entális folyamatot kifejező jelek a fej környékén, érzelemmel kapcsolatos kifejezések a test érintésével jönnek létre 221

223 SZABÓ. HLGA Hasonló mintázatot mutat, hogy ami érzelmi töltetű (SZRT, UTÁL, ÉRZ stb.), az a testtel érintkezve jön létre. A fenti példákból is látható volt talán, hogy ami befogadó jellegű, az befelé irányuló mozgást tartalmaz, ami kiáramló, az kifelé irányuló mozgású (6. ábra). 6. ábra: A mozgás iránya és a folyamat szimbolikus iránya egybevág Az idővel kapcsolatos jelek esetében az idő haladása ugyancsak az irányokkal ragadható meg, a szimbolikus időpontok pedig valamilyen jellegzetes tevékenységet vagy entitást idéznek fel. z azt jelenti, hogy bizonyos szemantikai összetevők, jelentéselemek szisztematikusan együtt járnak bizonyos, jól meghatározható fonológiai összetevőkkel. Az általános nyelvészetben számon tartott ún. szemantikai primitívek (l. Bierwisch 2001) valamiféle általános jelentést hordoznak, több mindennek az alapját képezik, ezek specifikálódnak egy későbbi szinten az elnevezésben is (pl. ehető dolog vagy kerek tárgy, de ide sorolhatók bizonyos igeképzők is). A jelnyelvben igen erősen jelen van ez a fajta építkezés. Sok esetben egy általános mozdulat számos konkrét dolgot jelenthet. Pl. SÍK (2xB kézforma, tenyérrel lefelé, széttartó mozgás 7. ábra), amelynek többféle konkrét jelentése lehet: síkság, alföld ; asztal ; föld, talaj. z némiképp egybevág Jackendoff (2002) konceptuális sémájával; Fernald Napoli (2000) ion-morfokként és jelcsaládokként beszélnek róluk. 222

224 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 7. ábra: A sík jelentésű elem egy egész jelcsokrot fejez ki z a jelenség a jelnyelvi kutatásokban a konvencionális jelek vs. produktív jelek definíciópárosaként jelenik meg (l. Johnston Schembri 1999). A konvencionális jeleket már régóta tanulmányozzák (l. pl. Battison 1978; Brennan et al. 1984), és kevésbé szorulnak magyarázatra, hiszen épp az jellemzi őket, mint a hangzó nyelv szavait: meghatározott szótári formájuk van, állandó bennük a forma jelentés kapcsolat, a szókészlet stabil elemei, valamely lexikai alosztályba sorolhatók (számnév, idióma, névjel stb.). A produktív jelek elemzése viszont egyáltalán nem ennyire triviális, és részben már átnyúlik a nyelvtan ikonicitásának témájához, mivel ezek a jelek többnyire egy sajátos szófajhoz, az ún. proformokhoz (osztályozókhoz vagy klasszifikátorokhoz) kapcsolhatók. Ilyenkor egy bizonyos klasszifikátor amely egy meghatározott kézformában realizálódik különféle mozgási komponensekkel kiegészülve, illetve más osztályozókkal kapcsolódva változatos jelentéseket fejez ki. Ilyen esetekben nehéz egyetlen konkrét jelentést megadni, mivel a kontextus jelentősen befolyásolja azt. zek a jellemzően alkalmi használatban előforduló megoldások gyakran csak teljes mondatokkal fordíthatók le (8. ábra), Wallin (1990) poliszintetikus jeleknek nevezte el őket. Itt is tetten érhető azonban az analóg reprezentáció. 223

225 SZABÓ. HLGA 8. ábra: Produktív jelek néhány felhasználási módja indezen megoldások a jelalkotási folyamatokban (vö. ongyi Lancz 1999) a mai napig aktívan jelen vannak. Azt, hogy egy frissen kialakuló lexikai elem milyen formát ölt, azaz milyen fonológiai elemeket (kézforma, mozgás stb.) épít magába, javarészt az ikonicitás (és az arra való törekvés) befolyásolja. Bizonyos esetekben ez szinte tökéletes utánzásban ölt testet (vö. pl. sportágak megnevezése). áskor a jelnyelvhasználók ennél elvontabb jelentés-összetevőket képeznek le fonológiai jegyekre. Az ikonicitás bár különféle mértékben mindkét esetben felfedezhető. 3. A nyelvtani formák mögött felsejlő funkciók A hangzó nyelvekben is találhatók egyértelmű szemantikai jegy formai elem összefüggések (többes szám, múlt idő jele stb.), de ezek jellemzően morfoszintaktikai egységek (vö. pl. Bierwisch 2007). Gond természetesen mindig a kivételekkel van l. pl. az angol foot/feet kezelése. A hangzó nyelvvel ellentétben a jelnyelvi grammatika számos eszköze valóban motiváltnak tekinthető (pl. idővonalak használata, térindexek névmási referensként szerepeltetése), és ezek használata lényegében kivételek nélkül következetes is. Az alábbiakban néhány ilyen grammatikai megoldást mutatok be, amikor a nyelvi (nyelvtani) forma híven tükrözi a mögöttes koncepciót. 224

226 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 3.1. Térindexek A jelnyelvi térpontkezelés a szereplők térbeli elhelyezése révén pontos ráutalásokat tesz lehetővé. Ha többszereplős, hosszabb történetet mesélünk jelben, akkor a térpontok megkönnyítik a dolgunkat. Az első lépés, hogy bevezetjük a szereplőket, és mindenki kap egy-egy térpontot is, pl. Gábor = index-3, Kati = index-4 (9. ábra). 9. ábra: Térszeletek alkalmazása a gyakorlatban, illetve a térindexek számozási konvenciója Innentől kezdve mindig ezekhez a térpontokhoz igazítjuk azokat a jeleket, amelyek változó tövűek (l. pl. Szabó 2012), pl. 3-ODAGY-4 ( ő odamegy hozzá, avagy az előbbi példa alapján konkrétan: Gábor odamegy Katihoz ), VIRÁGCSOKOR 3-ADosztályozó-S-4 ( Gábor virágcsokrot ad Katinak ) stb. A változó tövű jelek képesek mozgási komponensük irányát az aktuális tematikus szereposztás szerint megváltoztatni, különböző térpontokba befordulni (10. ábra). 225

227 SZABÓ. HLGA 10. ábra: gy változó tövű jel mondatba illesztve, szereplők térpontjához igazítva zzel szemben a statikus alakú, ún. változatlan tövű jelek esetében (l. Szabó 2012) ugyanezekre a térpontokra újra és újra rámutatunk, ezáltal tudjuk az ágenst a cselekvéshez kapcsolni. A pácienst és egyéb szereplőket egy speciális összekötő névmással illeszthetjük a történetmesélésbe, ennek jelnyelvi terminusa a delta, amely a kézforma elnevezésével azonos. Bármilyen típusú cselekvésjellel is van dolgunk, a térpontkezelés révén szinte soha nem kell lexikális elemmel újra megnevezni az adott szereplőt, hiszen a térindexeknek köszönhetően mindig világos, kiről is van szó éppen (11. ábra). z a nyelvtani eszköz plasztikus példaként szolgál Kamp Reyle (1993) diskurzusreprezentációs elméletéhez, ezt egy jelelve elmesélt történet szisztematikus elemzése is alátámasztotta (Alberti Szabó 2002). 226

228 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 11. ábra: Ha a jel változatlan tövű, a mondatban az ún. delta névmás teremt kapcsolatot a szereplők között Van néhány további érdekes térpontkezelési szabály is. Valós szituációban mindenkinek az a térpontja, ahol éppen áll, ül stb. Ha társalgás közben valaki eltűnik, a hűlt helyére is mutathatunk, tudni lehet, kiről van szó. Ugyanez olyankor is érvényes, ha valamilyen közismert szituációról mesélünk, pl. valaki hiányzik a rendszeres megbeszélésről ha róla beszélünk, arra a pontra mutatunk, ahol ülni szokott. Ha ellentét feszül a szereplők között, ellentétes oldalon kell nekik térpontot adni. Ha két csoport közt húzódik ellentét, akkor a két csoport kerül ellentétes oldalra, a csoportok tagjai pedig az adott térfélen belül kapnak térpontokat. (Pl. Arany János A walesi bárdok művének jelelése esetén a király és emberei kerülnének az egyik oldalra, az egyes szereplők ezen belül jól definiálható térpontokat kapnának, míg a walesiek a másik térszelethez köthetők, a konkrétan említett bárdok ezen belül kaphatnak térindexeket.) Kisállatok, fekvő személyek, gyerekek térpontja az átlagosnál lejjebb van A képzés eszköze A lexikai elemek ikonicitásának kapcsán bemutatott fonológiai jegy jelentés elem párok a szóképzésben is szerephez jutnak. Ilyenkor a mozgási komponens vagy a kézforma módosulása jelentésmódosulást fejez ki. A GVÉD jel egyszeri mozgást tartalmaz, és azonos fázisú szimmetrikus kétkezes jelként működik; ezzel szemben a VÉDKZIK jelben a mozgás ismétlődik, a fonológiai szerkezet pedig váltakozó fázisúra változik. A debreceni ST (2x5 O/) és ÉJSZAKA (2xF) jelek csak a kézfor- 227

229 SZABÓ. HLGA mákban különböznek, 4 miközben a hely, a mozgás, de még a kezek orientációja is azonos így érzékeltetve a két kifejezés rokon voltát (Szabó 2013b). Hasonlóan rendszerjelleget mutat a számnevek meglehetősen komplex rendszere a jelnyelvben, ezeknél azonban a mozgás, az orientáció változatossága rendkívül gazdag ezek a helyiértékbeli különbségeket képezik le, vagy tőszámnévből képzett egyéb kifejezéseket hoznak létre ( kettes villamos, hetedikes, nyolc órakor, két hónap(os) ). 12. ábra: A mozgási komponens méretének növekedése fokozást fejez ki a tulajdonságjeleknél Hasonló grammatikai eszköz a melléknévvel rokon tulajdonságjelek fokozásánál alkalmazott mozgáspálya-növelés (12. ábra), illetve az augmentatív aspektusnál megfigyelhető fokozatos tempógyorsítás. A disztributivitás kifejezésének eszköze, hogy az alapjel mozgási komponensének változ(tat)ása révén a jel egyidejűleg több térszelet felé irányul (13. ábra). De más aspektusoknál is hasonló szisztematikus módosulások figyelhetők meg. 4 A magyar jelnyelvnek a siketiskolákhoz köthetően hét regionális változata van, ezek között az eltérés alapvetően lexikai téren érhető tetten. Jelen esetben tehát az este jelentést megtestesítő jelnyelvi forma egyik helyi (itt konkrétan a debreceni) változatáról van szó. 228

230 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 13. ábra: A disztributivitást az alapjelhez képest a több térszelet felé irányultság fejezi ki 3.3. Az arckifejezés is árulkodó gészen extrém módon a mimikai elemek megvalósítási módja és jelentésük között is felfedezhető megfeleltetés. A tágra nyílt szemek valaminek a nagyságát, jelentős mennyiségét, illetve világos árnyalatát fejezik ki, míg az összehúzott szemek ezek ellentétét. A mennyiségi különbségek másik kifejezője az arcon a pofazacskók helyzete: ha felfújtak, akkor bőségről, ha beszívottak, akkor szűkösségről árulkodnak (14. ábra). 14. ábra: A sok/nagy/bő, illetve a kicsi/kevés/szűk jelentésű mimikai elemek Az olyan univerzális érzelmeket közvetítő arckifejezések, mint az öröm, düh, undor jelelésben való alkalmazása pedig még a fentieknél is egyértelműbb, a jelelőnek a propozícióhoz való viszonyát pedig az attitűdmimikák fejezik ki (kételkedő, bizonyos, rosszalló stb. 15. ábra). zek jelentése többnyire elég egyértelmű, akár a jelnyelvet nem ismerők számára is dekódolhatók. Az arckifejezésnek és a testtartásnak szintaktikai szerepe is van, de ezekben az esetekben sokkal nehezebben ragadható meg a (pontos) forma és a jelentés kapcsolata. 229

231 SZABÓ. HLGA 15. ábra: Különféle attitűdmimikák, illetve szintaktikai funkciójú arckifejezések (sorrendben: nem hiszem ; unalmas ; felszólítás; eldöntendő kérdés; kiegészítendő kérdés) 3.4. Ahogyan az osztályozók felosztják a világot A proformok kérdését egy másik irányból közelítve az ún. dossziéelmélet (Bierwisch 2007) szerint bizonyos konceptuális elemek (vö. Jackendoff 2002 is) csoportosan kapcsolódnak (és tárolódnak az agyban) az adott entitás elnevezésében (pl. kutya = állat, emlős, négylábú stb.); ehhez kapcsolódik egy 3D-modell (séma), illetve a jellegzetesnek tartott hang (ugatás). A hangzó nyelvben ez a fajta megközelítés elsősorban a lexikon elemeit vizsgálja, ugyanakkor a jelnyelvben ennek legplasztikusabb példáját a proformok adják amelyekről a produktív jelek kapcsán már említést tettem, ezeknek viszont jelentős grammatikai szerep jut. A fenti elmélet szerint létezik egy univerzális szemantikai repertoár, amely egyéni tapasztalatok alapján aktiválódik és rendeződik. A jelnyelvben ennek feleltethető meg az, hogy a proformok alkalmazása szigorúan formaalapúan működik: az azonos kritériumoknak megfeleltethető entitások azonos proformokkal idézhetők fel, ez az értelmezést is segíti. Természetesen egy entitás akár több sémába (halmazba) is beletartozhat, ilyen esetben mindig az aktuális közlési szándék, hangsúlyozni kívánt jellemző határozza meg, melyik lehetséges proformmal utal vissza rá a jelnyelvhasználó (16. ábra). A jelnyelvben kevés olyan képző található, amelyet határozottan szegmentálhatunk a jelsorozatban, ahogy fentebb láttuk, sokkal jellemzőbb a tőváltozás (kézforma, mozgás stb.) alkalmazása a rendszeres módosulások kifejezésére. Ha foglalkozásról van szó, vagy bármi más értelemben hangsúlyozni kell, hogy az adott kifejezést személyre értjük, akkor a SZÉLY jelet kell az adott cselekvést kifejező jel után használni ezáltal válik ez az utótag képzővé (Szabó 2013b), pl.: ÁLLAT GONDOZ SZÉLY állatgondozó ; KRT SZÉLY kertész ; TRVZ SZÉLY mérnök. 230

232 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 16. ábra: Két proform, amelyekkel emberre utalhatunk Ugyanerre a logikára épül, hogy különféle anyagnevek esetében a rá (aktuálisan) jellemző kiszerelési, megjelenési formát is meg kell adni egy megfelelő osztályozó elemmel (FLAKON, DOBOZ, SPRAY stb.) pl. KULLANCS IRT [szájkép: irtó ] FLA- KON vagy KULLANCS IRT [szájkép: irtó ] SPRAY (Szabó 2013b). Ugyancsak kötelező elem, hogy ha konkrét entitásról beszélünk, akkor annak nem csupán a klasszifikátorát adjuk meg, hanem annak elhelyezkedésére is utalunk pl. AUTÓ proform B- lefelé 4, azaz az autó a négyes térszeletnek megfelelően a jelelőtől balra helyezkedik el. A térponthoz kapcsolás, illetve a megnevezést követő proform nem jelenik meg, ha általános értelemben használjuk a kifejezést pl. PAPÍR: papír vagy egy papír(lap) (17. ábra). 17. ábra: Két osztályozó és azok lehetséges használati köre Hosszabb jelösszetételnél a köztes képző kimarad. Ilyenkor csak a fejnek megfeleltethető kategória besorolása jelenik meg leghátul, pl.: VÍV SZÉLY [szájkép: vívó ] VÍV [szájkép: vívó ]; TANÍT-mindenkit SZÉLY [szájkép: edző ]. 231

233 SZABÓ. HLGA 3.5. Idővonalak A jelnyelv az idő kifejezésére is a teret használja fel. Az egyes jelnyelvekben az idővonalak eltérőek lehetnek. A magyar jelnyelvben a legáltalánosabban használt idővonal a jelelő aktív válla felett húzódik: közvetlenül a test előtti terület a jelen, a vállak mögötti terület a múlt és az előttünk kissé távolabb levő térszelet pedig a jövő kifejezésére használatos (18. ábra). 18. ábra: Az általános idővonal és néhány példa, amelyben ennek irányai lexikalizálódtak mellett az emberi életkorok kifejezése test melletti függőleges tengely mentén történik. A magyar jelnyelvben nem túl gyakori, de létező idővonal a test előtt balról jobbra futó, a test síkjával párhuzamos idővonal, amely az elő- és utóidejűség kifejezésére alkalmas: balra a régebben történt események, jobbra a később történtek kaphatnak referenciapontokat. Az idővonalak bizonyos jelekbe bele is épültek. A TGNAP, HOLNAP, JÖVŐR, RÉ- GS-RÉGN, OST stb. jelek kivitelezési helye, illetve mozgási komponensének irányultsága egyértelműen az általános idővonal múlt, jelen, illetve jövő szeleteinek elhelyezkedésével esik egybe. Az emberi életkorokkal összefüggő idővonalat tartalmazzák a GYRK, FLNŐTT, FLNŐ, FJLŐDIK lexikai elemek. zen a téren is a legkevésbé reprezentált idővonal az elő- és utóidejűség vonala, amelyhez összesen és némi jóindulattal az LJ, VÉG jelek kapcsolhatók. 232

234 OTIVÁLTSÁG ÉS IKONICITÁS A AGYAR JLNYLVBN 4. Amit a jelnyelv az ikonicitás nyelvi szerepéről mondani tud A fentiek alapján talán nyilvánvalóvá válik, hogy amit korábban a jelnyelv primitív vonásának tartottak mutogatás, ikonicitás (Furth 1972, Prillwitz 1991), valójában ennek a nyelvnek nagy előnye, mi több: jelentős kreativitásra vall. A jelnyelvhasználók a világ szinte minden jelenségét vizuálisan, azaz a látványon keresztül ragadják meg, és ezt mind a lexikai elemek, mind pedig a grammatika terén meglehetősen tökéletesen le tudják képezni. bben pedig a jelnyelv minden szintje érintett: a szó alatti fonológiától a diskurzusig. Az ikonicitás jelnyelvben történő alkalmazásának megismerése talán közelebb vihet minket a jelenség általánosabb megértéséhez is. HIVATKOZÁSOK Alberti Gábor Szabó. Helga Dicourse-Semantic Analysis of Hungarian Sign Language. In: Sojka, Petr Kopeček, Ivan Pala, Karel (eds.): Text, Speech and Dialogue. Springer Verlag, Berlin Heidelberg Battison, Robbin Lexical Borrowing in American Sign Language. Linstok Press, Silver Spring. Bierwisch, anfred Repertoires of Primitive lements Prerequisite or Result of Acquisition? In: Weisserborn, Jürgen Höhle, Barbara (eds.): Approaches to Bootstrapping. Vol. 2. John Benjamins, Amsterdam Bierwisch, anfred Semantic Forms as Interface. In: Späth, Andreas (ed.): Interfaces and Interface Conditions. Walter de Gruyter, Berlin Brennan, ary Colville, artin D. Lawson, Lilian K. Hughes, Gerry Words in hand. A structural analysis of the signs of British Sign Language. oray House Coll. of ducation, dinburgh. Fernald, Theodore B. Napoli, Donna Jo xploitation of morphological possibilities in signed languages Comparison of American Sign Language with nglish. Sign Language & Linguistics 3/1: Furth, Hans G Denkprozesse ohne Sprache. Pädagogischer Verlag Schwann, Düsseldorf. Jackendoff, Ray Foundations of Language. Oxford University Press, Oxford. Johnston, Trevor Schembri, Adam On defining lexeme in a sign language. Sign Language & Linguistics 2/2: Kamp, Hans Reyle, Uwe From Discourse to Logic. Kluwer Academic Press, Dordrecht. ongyi Péter Lancz dina Siket nyelvújítás. A jelnyelvhez kapcsolódó attitűdök. In: Blaskó ária Kohn János (szerk.): A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke II. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely Prillwitz, Siegmund Der lange Weg zum Zweisprachigkeit Gehörloser im deutschen Sprachraum. In: Prillwitz, Siegmund Vollhaber, Thomas (Hg.): Gebärdensprache in Forschung und Praxis. Signum Verlag, Hamburg Szabó. Helga A magyar jelnyelv szublexikális szintjének leírása. (Philisophiae Doctores sorozat.) Akadémiai Kiadó, Budapest. 233

235 SZABÓ. HLGA Szabó. Helga Jelnyelvi vonzatok. In: Alberti Gábor Kleiber Judit Farkas Judit (szerk.): Vonzásban és változásban. PT Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs Szabó. Helga 2013a. A hangzó magyar nyelv hatása a magyar jelnyelvre. In: Agyagási Klára Hegedűs Attila É. Kiss Katalin (szerk.): Nyelvelmélet és kontaktológia 2. PPK BTK lméleti Nyelvészeti Tanszék agyar Nyelvészeti Tanszék, Piliscsaba Szabó. Helga 2013b. Szóalkotási folyamatok a jelnyelvben. In: Édes Anyanyelvünk 35/2: 12. Szabó. Helga 2013c. Név helyett karikatúra? Nyelv és Tudomány október 4. hu/hirek/nev-helyett-karikatura?comments Szabó. Helga 2013d. utasd meg, ki vagy! Nyelv és Tudomány szeptember nyest.hu/hirek/mutasd-meg-ki-vagy Wallin, Lars Polimorphemic Predicates in Swedish Sign Language. In: Lucas, Ceil (ed.): Sign Language Research: Theoretical Issues. Gallaudet Univ. Press, Washington D.C SUARY Grammatical priming and iconicity in Hungarian Sign Language Iconicity seems to play a large role in Sign Languages. A lot of lexical items exhibit a motivated mapping between the form of the sign and its meaning. any highly iconic signs are derived from handling: the handshape morpheme in instrument classifier constructions represents an instrument or how an implied agent holds or manipulates an object. Certain phonological aspects are semantically motivated (e.g. in temporal terms or in signs which represent communicative or mental functions). Grammatical priming has also been observed for Sign Languages, e.g. modifying intensity of the movement pattern can denote increasing intensity of the action (augmentative aspect). Grammatical structures in sign language relate more clearly to locations and objects in the real world, such as with verb agreement and classifiers. Classifiers and proforms are used to give descriptive information about an entity. So, iconicity appears to be essential for metalinguistic functions and sign creation. Some decades ago, iconicity was considered sub-standard and a language that was considered highly iconic was not a real language. Now, it is realized that iconicity is more or less characteristic for all languages, spoken or signed. Analysing iconicity in Sign Languages probably can offer a guideline for general linguistics and semantics. Keywords: Hungarian Sign Language (HSL), iconicity, semantic primitives, classifiers, spatial indices 234

236 Az rdélyi úzeum-gyesület nyelvészeti kiadványai Az rdélyi Tudományos Füzetek sorozatban: Benő Attila: A kölcsönszó jelentésvilága. TF 246. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Benő Attila: Kontaktusjelenségek az erdélyi magyar nyelvváltozatokban. TF 281. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Fazakas mese: A fel, le és alá igekötők használati köre a kései ómagyar kortól napjainkig. rdélyi úzeum-gyesület 260., Kolozsvár, Fóris-Ferenczi Rita: A visszahatás kifejezése a magyar nyelvben történeti megközelítésben. TF 251. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Gálffy ózes: agyarói nyelvjárási tanulmányok. TF 257. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, áthé Dénes: A költői kép szemiotikai és irányzati vizsgálata a két világháború közti magyar költészetben. TF 252. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Péntek János: A nyelvész Brassai élő öröksége. TF 256. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Sándor Katalin: Nyugtalanító írás/képek. TF 271. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Szilágyi N. Sándor: lmélet és módszer a nyelvészetben, különös tekintettel a fonológiára. TF 245. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, T. Szabó Csilla: A deverbális igeképzés a XVI XVIII. században az rdélyi magyar szótörténeti tár adatanyaga alapján. TF 240. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Zsemlyei Borbála: Kicsinyítő képzők az erdélyi régiségben. TF 268. rdélyi úzeum- gyesület, Kolozsvár, Önálló kiadványok: Benő Attila Fazakas mese Kádár dit (szerk.): hogy legyen a víznek lefolyása... Köszöntő kötet Szilágyi N. Sándor tiszteletére. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Benő Attila Fazakas mese Zsemlyei Borbála (szerk.): Többnyelvűség és kommunikáció Kelet-Közép urópában. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Szinkronikus nyelvleírás és diakrónia. rdélyi úzeum-gyesület, Kolozsvár, Kádár dit Szilágyi N. Sándor (szerk.): Analógia és modern nyelvleírás. rdélyi úzeum- gyesület, Kolozsvár, Németh Boglárka: Aspect and Stativity in Hungarian. rdélyi úzeum-gyesület, 2012.

237

238