AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI. Dobos Alpár

Átírás

1 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI Az 5. század második felében kialakult, Nyugat- és Közép-Európa jelentős területeire kiterjedő meroving kultúra keleti peremterületét az Erdélyimedence jelenti. Ennek a meroving kori kultúrának az egyik legfontosabb jellemzője az ún. soros temetők (Reihengräberfelder/Reihengräberfriedhöfe) jelenléte. Ezek legfőbb ismertetőjegyei a sírok viszonylag szabályos sorokban való elrendezése, a csontvázas temetkezés, a többé-kevésbé nyugat-keleti tájolás, illetve a fegyvermelléklet a férfi- és a fibulamelléklet a női sírokban 1. Természetesen a soros temetőket nem vizsgálhatjuk egy, az egész Európára nézve egységes jelenségként, hiszen a kontinens különböző területeit más-más helyi hagyományok és környezet jellemezte, melyeknek jelenlétével és hatásaival számolnunk kell. Az Erdélyi-medence és a Tisza-vidék soros temetőit, illetve az ezekkel egykorú településeket, a történeti források alapján a gepidákkal lehet összefüggésbe hozni. A hozzájuk köthető településrendszerben és anyagi kultúrában jelentős változásokat idézett elő az 568-ban bekövetkezett avar honfoglalás, melynek következtében az erdélyi soros temetők legkésőbbi csoportja egy sajátos fejlődésen ment keresztül. A legtöbb kutató ezt a történelmi 1. AMENT 2003; A soros temető megnevezés a 19. század végére nyúlik vissza. A jelenség kialakulása Nyugat-Európában az 5. század közepére tehető, gyökereit J. Werner az észak-galliai, 4. század végére 5. század első felére keltezhető temetőkkel hozta összefüggésbe, ld. WERNER A korai szakirodalomban a temetőtípus kialakulását kizárólag etnikai alapokon magyarázták, éspedig egyes germán közösségek galliai betelepedésével (a kérdés részletes kutatástörténetéhez ld. FEHR 2008, 69-97). Az utóbbi két évtized során ezt az elméletet számos kritika érte, több kutató más, elsősorban társadalmi tényezőkön alapuló, komplexebb értelmezést javasolt, ld. HALSALL 1992; EFFROS 2003, ; FEHR eseményt egy éles törésvonalként kezelte az erdélyi gepida/germán leletanyag tárgyalásakor. Az avar honfoglalás következményeként értékelték a gepida kori soros temetők megszűnését, illetve új soros temetők megnyitását, az utóbbiak nagyobb sírszámát, bizonyos lelettípusok eltűnését és egyes új tárgytípusok megjelenését, valamint a lovastemetkezések jelenlétét. Az avar kori Erdélyi-medencének ez a sajátos csoportja (1. tábla) egyre inkább kezd körvonalazódni az utóbbi időben, elsősorban néhány, a közelmúltban leközölt régi ásatás monografikus feldolgozásának köszönhetően 2. A jelen tanulmány a fenti jellemvonások egyikének, a lovastemetkezéseknek a vizsgálatára tesz kísérletet. Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a szóban forgó jelenség elemzését nagyban megnehezíti két tényező. A korszakra általánosan jellemző nagyfokú sírbolygatásnak tulajdoníthatóan mely a lovassírokat sem kerülte el sok esetben lehetetlenné válik egyes jelenségek rekonstruálása. A másik tényező a soros temetők kutatásában szinte általános jellemvonásnak mondható információhiány. Egyrészt, teljes temetőfeltárásra csak kivételes esetekben került sor, a régészeti ásatások általában a temetőknek csak egy kis részletét érintették. Ugyanakkor több temetőpublikációban hiányos a dokumentáció, ezért az elemzés során kulcsfontosságú adatok nem állnak a rendelkezésünkre (pl. sírrajzok, technikai adatok stb.). Ebből kifolyólag a következtetéseink is csak részlegesek és gyakran csak feltételesek lehetnek. 2. A csoport lelőhelyeihez ld. HOREDT 1977, ; HARHOIU , Abb. 5; BÂRZU HARHOIU 2008, , Liste 17, Abb. 1; HARHOIU 2008, , Abb. 1; HARHOIU 2010b, , Verbreitungskarte

2 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI A leletanyag A vizsgált területen hat temetőből ismertek olyan sírok, melyek lócsontokat tartalmaztak. Legtöbbjük a baráthelyi 3-as temetőből került elő, öszszesen 27 sír (a feltárt sírok 9,18 %-a), a második helyen Mezőbánd áll 14 sírral (7,95 %), ezt követi Marosnagylak öt- (4,42 %), Beszterce két- (3,33 %) és Mezőceked egy sírral (11,11 %). Lócsontokat tartalmazó sírok Szászújősről is ismertek. a. Baráthely (r. Bratei, Brateiu; n. Pretai; Szeben megye), 3. temető A vizsgált lelőhelyek közül a baráthelyi 3. temető mutat a legnagyobb változatosságot. Sajnos a temető legtöbb sírja sírbolygatásnak esett áldozatul, így egyes esetekben nem állapítható meg pontosan a lovastemetkezés formája. A lócsontokat tartalmazó sírok két csoportra oszthatók: olyan sírok, melyekből csak lócsontok kerültek elő, illetve olyan sírok, melyekben a lócsontok az emberi váz mellett jelennek meg 3. Az első kategória jóval nagyobb számban van képviselve, a 27 sírból 21 esetben ez a jellemző 4. Bár ezeknek a síroknak jelentős hányada nagymértékben bolygatott, az eredeti helyzetben maradt csontok alapján biztosra vehető, hogy az esetek nagy részében különálló lósírokkal (Kiss VII. típus 5 ) állunk szemben, melyekbe a teljes lovat belehelyezték. Szintén a bolygatásnak tulajdoníthatóan, egyes esetekben nem állapítható meg a sírok tájolása. Az emberi sírokhoz hasonlóan, a lósírok is a nyugat-kelet tengelyhez igazodnak, azonban a csontváz tájolása általában már amikor ez megállapítható az em- 3. BÂRZU 2010, 37-41, Verbreitungskarte , 16., 19., 23., 27., 39., 66., 78., 83., 86., 104., 105., 108., 132., 175., 201., 263., 274., 278., 283. és 294. sírok: ZAHARIA 2010, 176, 177, Abb. 95, 178, Abb. 97, 179, Abb. 100, 181, 190, 192, Abb. 126, 194, Abb. 129, Abb. 131, 198, Abb. 139, Abb. 140, , Abb. 143, 208, Abb. 162, 225, Abb. 198, 234, Abb. 221, 257, Abb. 273, 262, Abb. Abb. 284, , Abb. 288, , Abb. 293, A tanulmányban szereplő, Kiss A. típusaira történő utalások a szerző 1963-as tanulmányában felállított tipológiai rendszerre vonatkoznak: KISS A (1963), , 158. beri vázakkal ellentétes 6. Emberi sírokkal megegyező tájolásra csak egyetlen biztos példát ismerünk 7. A különálló lósírokba rendszerint egy lovat temettek el, ez alól mindössze egyetlen kivétel ismert, mégpedig a 108. sír, amelyben három ló csontvázát tárták fel. Néhány esetben megállapítható a ló sírban elfoglalt helyzete is. A 104. és a 283. sírba a lovat a jobb oldalára fektetve helyezték a sírba, a bal oldalán feküdt a 175. és 278. sír lova, valamint a 108. sírban talált mindhárom ló. Hasonló helyzet feltételezhető a 263. sír esetében is. Viszonylag gyakori a hasára fektetett ló előfordulása is, ilyen pozícióval a 19., 27., 78. és 274. sírban találkozunk. Szintén a hasra fektetett helyzet valószínűsíthető a 86. sír esetében is. A többi sírral kapcsolatban nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre ahhoz, hogy a ló helyzetét meg tudjuk határozni 8. A lábak leggyakrabban a fej-, illetve a has alá vannak behúzva, néha előfordul, hogy a mellső lábak csak enyhén vannak behajlítva, vagy ki vannak nyújtva. A második csoport, mikor a lócsontok az emberi csontokkal közös sírgödörben találhatók, jóval kisebb számban jelentkezik. Összesen hat előfordulása ismert 9. Ezeknek a síroknak a rítusáról nehéz ítélkezni, az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a lócsontok több esetben kis mélységben (9., 11., 76. és 85. sír), vagy a sír bolygatott részéről (11., 42. és 133. sír) kerültek elő. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy ezeknek a síroknak a nagy része az első csoportba tartozó lósírok közelében helyezkedik el, így nem kizárt, hogy a lócsontok a bolygatás során kerültek ezekbe a sírokba Biztosan az emberi sírokkal ellentétes tájolású lósírok: 27., 108., 278. és 283. sír; a sírbolygatás ellenére az eredeti pozícióban maradt csontok alapján biztosra vehető, hogy szintén az emberi sírokkal ellentétesen tájolták a 19., 78., 83., 86., 105., 175., 263., 274. lósírokat sír. 8. Összefoglalóan ld. BÂRZU 2010, 38 és Abb. 26. A szerző kérdőjelesen a 16. sírt is a hasukra fektetett lovak közé sorolta, azonban a sírleírás, illetve a sírrajz alapján ez túl bolygatottnak tűnik ahhoz, hogy ilyen jellegű következtetéseket le lehessen vonni , 11., 42., 76., 85. és 133. sír: ZAHARIA 2010, 174, Abb. 90, , Abb. 92, 182, Abb. 105, 191, Abb. 124, 194, Abb. 130, , Abb Ahogy erre a monográfia katalógusában is felfigyeltek a 76. és a 85. sírok esetében: ZAHARIA 2010, 191, 194. A 378

3 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN b. Mezőbánd (r. Band, Bandu de Câmpie; n. Bandorf; Maros megye) A mezőbándi lovastemetkezéseket a temetőt feltáró Kovács István három csoportra osztotta: négy sírban (24., 25., 32. és 44. sír) találtak koponyát, láb- és lapockacsontokat, négy esetben (124., 150., 158. és 167. sír) csak lábcsontok, másik hat esetben (48., 54., 140., 154., 156. és 168. sír) pedig mindössze fogak kerültek elő 11. Véleményünk szerint figyelembe véve a sírok nagy mértékű bolygatottságát a harmadik csoport esetében a lovastemetkezés megkérdőjelezhető 12, azonban ez természetesen nem jelenti azt, hogy ki kell zárnunk ennek a lehetőségét. Első ránézésre a sírokban talált csontok alapján részleges lovastemetkezésekre gondolhatunk, azonban tanulságos részletesebben vizsgálni az egyetlen forrásunkat ezekről a sírokról, éspedig Kovács István sírleírásait. Elsősorban érdemes megjegyezni, hogy öt sírban (24., 44., 124., 150. és 168. sír) nem találtak emberi csontokat. Természetesen nem zárható ki, hogy ezek áldozatul estek a sírbolygatásnak, azonban számolnunk kell a külön lósír lehetőségével is. A Kovács által felhozott érv, mely szerint a mellékletek jelenléte ezen sírok nagy részében rendes temetkezésre utal 13, az azóta feltárt számtalan meroving- és avar kori mellékletet tartalmazó különálló lósír ismeretében nem fogadható el. A 24. sírban 14 a koponyát és a mellső lábcsontokat a sír keleti felében, míg a hátsó lábszárcsontokat és a lapockákat ennek nyugati felében találták. Hasonló helyzet figyelhető meg a 44. sír esetében is 15, ahol a koponya a sír keleti-, egy lábszárcsont pedig a sír nyugati felében került elő. Figyelembe véve a temetőben megfigyelt sírbolygatás magas fokát, temetőtérkép (2. tábla) alapján ilyen helyzet a következő esetekben képzelhető el: a 42. sírba a 39. lósírból, a 76. sírba a 78. lósírból, a 85. sírba a 86. és/vagy a 105. lósírból, illetve a 133. sírba a 132. lósírból kerülhettek lócsontok. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a 105. lósír töltésébe a 85. sírból került át egy emberi koponyatöredék. 11. KOVÁCS 1913, Elképzelhető, hogy egyes lófogak a bolygatás során kerülhettek a különböző sírok töltésébe, különösen a 48., 140. és 154. sírok esetében, ahol a lófogak kis mélységben helyezkedtek el. 13. KOVÁCS 1913, KOVÁCS 1913, KOVÁCS 1913, nehéz megítélni a szóban forgó két sír rítusát. Tekintettel a sírban talált csontokra, amelyek megegyeznek a részleges lovastemetkezések esetében eltemetett csontokkal 16, valamint helyzetükre a síron belül, elképzelhetőnek tűnik számunkra, hogy ezek eredeti helyzetben kerültek elő. Ezek alapján nem zárható ki az a lehetőség, hogy részleges lovastemetkezésekkel van dolgunk, melyekben a ló hiányos tetemét külön sírgödörbe temették el (Kiss 6. típus) és az emberi sírokkal ellentétesen tájolták. A másik három sírral kapcsolatosan nehezebb bármilyen következtetésre jutni a bolygatás mértéke miatt. A 124. igen kisméretű sírban 17 a lócsontokat különböző mélységekben találták. Bár egyértelműen nem derül ki a sírleírásból, valószínűnek tűnik, hogy ezek (vagy legalábbis egy részük) a sír bolygatás utáni töltéséhez tartoztak. Hasonló mondható el a 150. sírról is, melyben a csontok másodlagos helyzetben feküdtek 18. A szintén kisméretű 168. sír 19 mindöszsze néhány fogat tartalmazott. A lovastemetkezések vizsgálata során egy másik kiindulópontot jelenthet a sírok mérete azokban az esetekben, amelyekben ez ismert. Ebben a tekintetben a már említett 124. és 168. sírok esetében biztosan kizárható a teljes lovastemetkezés, mivel ezt a két sír kis mérete nem támasztja alá 20. A sírgödör mérete még relevánsabb azon sírok esetében, amelyek a lócsontok mellett emberi csontokat is tartalmaztak. Ezeknek a hossza 1,8-2 méter között, szélessége 0,7-1 méter között váltakozik 21. Emberi holttest és egész ló eltemetése ekkora sírgö- 16. Kivételt képeznek a 24. sírban talált lapockacsontok, melyek rendszerint nem kerülnek sírba a részleges lovastemetkezések esetében. Lapockacsontot tartalmazó sírok nagyon kis számban ismertek, ilyenek pl. Csóka, 43. sír: KOVRIG KOREK 1960, 260; Orosháza Béke Tsz-homokbánya, 150. sír: JUHÁSZ 1995, 89-90, Abb. 24/150. A csókai 43. sírral kapcsolatban éppen a lapockacsont jelenléte miatt kérdőjelezte meg a részleges lovastemetkezést Lőrinczy G., ld. LŐRINCZY 1992, 119, 28. j. 17. KOVÁCS 1913, KOVÁCS 1913, 351. Az sajnos nem derül ki a sírleírásból, hogy a lónak milyen részei kerültek elő. 19. KOVÁCS 1913, ,2 x 0,5 méter a 124. sír, 1 x 0,4 méter a 168. sír esetében. 21. Nem vettük számításba a 25. és a 32. sírt, amelyeknek méretei ismeretlenek: KOVÁCS 1913, 306,

4 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI dörbe csak egyféleképpen képzelhető el: ha a lovat az elhunyt koporsójának tetejére helyezték rá, mint ahogyan ezt Szekszárd Bogyiszlói út temetőjében két esetben dokumentálták 22. A méretek tekintetében az egyetlen kivételnek a 156. sír 23 tekinthető (2,5x1,8 m). Ez az egyetlen eset, ahol elméletileg elképzelhető egy olyan lehetőség, hogy a teljes lovat az emberi holttest mellé, ugyanabba a sírgödörbe temették, azonban figyelembe véve, hogy a sírt teljesen feldúlták (egy fogon kívül más lócsontot nem találtak benne), nem lehet következtetésekbe bocsátkozni. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget sem, hogy egyes sírokba a bolygatás során kerülhettek bele a lócsontok, ahogy ezt néhány baráthelyi sírral kapcsolatban is feltételeztük. Elsősorban olyan sírokra gondolhatunk, amelyekben a lócsontok csak kis számban jelennek meg, és más lócsontokat is tartalmazó sírok közelében helyezkednek el 24. c. Marosnagylak (r. Noşlac; n. Grosshaus; Fehér megye) Marosnagylakon a lovastemetkezések jóval egyszerűbb képet mutatnak. A temető eddig feltárt részein kizárólag a különálló lósírok (Kiss VII. típus) voltak használatban, amelyeket az emberi sírokkal ellentétesen tájoltak 25. Az ötből négy esetben ismert a ló sírban elfoglalt helyzete: a 12. és a 66. sírban a lovat a bal-, a 65. és 72. sírban pedig a jobb oldalára fektették 26. A mellső lábak mindig a has alá voltak behúzva. A 72. sír lovának hiányzik a koponyája és 155. sír: ROSNER (1977), KOVÁCS 1913, A temetőtérkép (3. tábla) alapján nem zárható ki, hogy a 48. sírba a 44. lósírból (?) kerülhetett át a lófog, illetve, hogy a 154. sírban kis mélységből előkerülő lófogak és oldalborda a 150. sírból származhattak. Szintén elképzelhetőnek véljük, hogy a 32. sírban talált emberi combcsont töredék a szomszédos 10. sírból kerülhetett a lócsontok társaságába. 25. RUSU 1962, 270; RUSU 1964, Közöletlen sírok, M. Rusu ásatása, d. Beszterce (r. Bisztriţa; n. Bistritz; Beszterce-Naszód megye) Besztercén két sírban találtak lócsontokat, mindkét esetben csak egy alsó állkapcsot. A 32. gyerek sír Corneliu Gaiu sírleírása alapján bolygatatlannak tűnik, tehát eredetileg sem tartalmazott más lócsontokat, azonban az sajnos nem derül ki, hogy a ló állkapcsa pontosan hol helyezkedett el 27. A 35. sír esetében egy férfi bolygatott sírjáról van szó 28, így nem lehet eldönteni, hogy eredetileg a ló más részeit is a sírba helyezték-e vagy sem. e. Mezőceked (r. Valea Largă; Maros megye) A mezőcekedi temető egyetlen lovastemetkezése (3. sír) 29 teljesen bolygatott, így rítusa és tájolása (ÉNy-DK vagy DK-ÉNy) pontosan nem állapítható meg. Az mindenesetre szembetűnő, hogy a hitelesen feltárt öt embersír egytől-egyig DNy-ÉK irányítású volt, tehát ez az egyetlen sír, mely eltér a szabálytól. Annyi bizonyos, hogy a sírban emberi csontokat nem találtak, így nem zárható ki annak a lehetősége, hogy különálló lósírral állunk szemben. f. Szászújős (r. Fântânele, n. Neuösch, Beszterce-Naszód megye) A Szászújősön feltárt temetőből említenek olyan sírokat, melyekben lócsontokat is találtak 30, azonban ezek formája a temető közöletlen volta miatt egyelőre ismeretlen. Bizonytalan lelőhelyek g. Magyarkapus (r. Căpuşu Mare; n. Grossthoren, Thorendorf; Kolozs megye) A fenti lelőhelyek mellett érdemes megemlíteni a Magyarkapuson feltárt kis temetőrészletet, melynek területén öt helyen találtak lófogat, azonban ezeket nem lehetett egyértelműen sírokhoz kötni GAIU 1992, GAIU 1992, HICA 1974, GAIU 1999, AŞEZĂRI SLAVE 1952, 314; DOBOS 2009,

5 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN h. Marosveresmart (r. Unirea-Vereşmort, Unirea II; n. Rothberg; Fehér megye) Egy újabb lehetséges lelőhely lehet Marosveresmart, ahol a közelmúltban egy kora avar kori harcos sírjára találtak, amelyből lócsontok is kerültek elő. Bár a leletkörülmények nem teljesen tiszták (a sírt nem régész tárta fel), annyi biztosan állítható, hogy részleges lovastemetkezéssel állunk szemben, ahol a ló maradványait a harcos holttestével ugyanabba a sírba helyezték el. Ez a lelet témánk szempontjából azért bír igen nagy jelentőséggel, mivel a Roska Márton által a közelben feltárt késői soros temetőrészlet közelében találták, sajnos a két lelőhely közötti kapcsolatot nem sikerült teljes bizonyossággal megállapítani 32. Kutatástörténeti áttekintés Mielőtt rátérnénk a lovastemetkezések típusainak részletesebb tárgyalására, meg kell jegyeznünk, hogy ezek kis számuk ellenére fontos szerepet töltöttek be a kutatásban, mivel a kora avar kori soros temetők kronológiai és etnikai besorolásánál nagy jelentőséget tulajdonítottak nekik. Ebből az okból kifolyólag érdemes áttekintenünk a szakirodalomban felmerült legfontosabb hipotéziseket az erdélyi soros temetők késői csoportjának kronológiájára és etnikai hátterére nézve. A mezőbándi temetőt feltáró Kovács István már a múlt század elején a lelőhely alapnépességét a gepidákhoz kötötte. Erre a feltételezésre alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a temető szélein elhelyezkedő lovassírok csakis a hódító avarokhoz tartozhattak 33. Ennek ismeretében nem meglepő, hogy a mezőbándi anyaggal szoros kapcsolatokat mutató, szintén a 20. század első évtizedeiben feltárt marosvásárhelyi (r. Târgu-Mureş; n. Neumarkt; Maros megye) és marosveresmarti temetőrészleteket, melyekben nem találtak lovastemetkezést, ásatóik szintén gepidának tartották RUSTOIU CIUTĂ 2008; a Roska M. által feltárt sírokhoz ld. ROSKA Mivel a két lelőhely közötti kapcsolat bizonytalan, Marosveresmart lovastemetkezés nélküli soros temetőként jelenik meg az elterjedési térképünkön (1. tábla). 33. KOVÁCS 1913, KOVÁCS 1915, ; ROSKA 1934, 130, 3. j. Az 50-es évek első felében Malomfalván (Moreşti) feltárt település és a hozzátortozó temető fontos új eredményeket hoztak az erdélyi gepida kutatás terén. Míg a fent említett három temető (Mezőbánd, Marosvásárhely, Marosveresmart) kivétel nélkül belenyúlik a kora avar korba, a malomfalvi sírok a Gepida Királyság korára, vagyis 567/568 előttre keltezhetők. Ennek a különbségnek a jelentőségét hangsúlyozta Kurt Horedt, aki 1958-ban dolgozta ki az erdélyi germán és avar kori leletek kronológiai rendszerét 35, amelyet a későbbiekben kisebb változtatásokkal élete végéig fenntartott. Ennek értelmében az erdélyi germán leletek három csoportra oszthatók: Apahida csoport, Malomfalva csoport és Mezőbánd-Marosveresmart csoport 36. Az első csoportba néhány korai, többnyire 5. század második felére keltezhető leletet sorolt be. A malomfalvi temető nevével fémjelzett második csoportot Horedt egyértelműen a 6. századra keltezte, főleg annak első felére 37. Ezzel szemben a Mezőbánd-Marosveresmart csoportot teljes mértékben a 7. századra datálta 38. Ezt a rendszert, illetve a két utolsó csoport kronológiai elhatárolását Horedt a különbségekre építette, illetve egyes, a Mezőbánd- Marosveresmart csoportba sorolt temetők késői elemeire, köztük a lovastemetkezések jelenlétére. Ezáltal a két csoport között egy körülbelül fél évszázados kronológiai hiátus keletkezett. Ugyanebben az évben, az erdélyi avar leletekről írt tanulmányában Horedt újra érintette a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetők kronológiai problémáit. Természetesen a temetőcsoport keltezése továbbra is a 7. század első fele maradt 39. Ugyanakkor kapcsolatba hozta a firtosváraljai (Firtuşu) kincslelettel, illetve a korondi (Corund) préselőmintákkal. Véleménye szerint a firtosváraljai kincs elrejtésének momentuma nagyvonalakban egybeesik a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetők megszűnésével, és 650 körülre tehető. Ez az időpont egyben az erdélyi politikai helyzet gyökeres 35. HOREDT 1958a, ; HOREDT 1958b. 36. HOREDT 1958a, HOREDT 1958a, HOREDT 1958a, HOREDT 1958b,

6 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI megváltozását is jelentette, ahol az ellenőrzést a szlávok vették át. Az avarok tömegesebb jelenléte Erdélyben Horedt véleménye szerint csak a 7. század második felében kezdődött, és egy Nagyenyed környéki központ által volt képviselve 40. Kurt Horedt nyomán Bakó Géza is közé keltezte a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetőket. A magyar kutatásban divatban lévő módszerekkel próbálta elemezni a mezőbándi temetőt, amelyben különböző társadalmi struktúrákat (családok, nemzetségek) vélt elkülöníteni 41. Etnikai vonatkozásban arra a következtetésre jutott, hogy Mezőbánd nem vezethető le az 567 előtti alföldi és erdélyi gepida leletanyagból, de Marosveresmarttal sem áll rokonságban. Úgy gondolta, hogy egyrészt a Marosszentanna-Csernyahov kultúrával, másrészt a késő avar kor anyagi kultúrájával mutat kapcsolatot. A temető közössége tehát egy észak-pontuszi kevert népesség, amely Kelet-Európában nomád elemekkel olvadt össze, és egy sajátos kultúrával érkezett Erdélybe 42. A lovassírokkal kapcsolatban azon a véleményen volt, hogy ezek a temetkezési rítus (részleges lovastemetkezés) alapján, valamint a lószerszámok hiánya miatt a kuturgurok hagyatékának tarthatók, akik 640 körül, miután vereséget szenvedtek az avaroktól, jelenhettek meg a térségben 43. Csallány Dezső 1961-ben megjelent nagy gepida monográfiájában az alföldi, a szerémségi és az erdélyi gepida leleteket négy kronológiai csoportra osztotta, melyek közül az utolsóba az avar kori gepidákat sorolta be 44. A különböző lelőhelyek keltezését Csallány egy kronológiai táblázatban foglalta össze 45. Nem igazán világos minden esetben, hogy milyen alapon kerültek egyes temetők bizonyos intervallumokba, mindenképpen mai szemmel már meglepő a Csallány által avar korinak vélt lelőhelyek magas száma. Az 1960-as évek első felében Marosnagylakon feltárt temetőrészletet Mircea Rusu a leletanyag alapján a helyi sóbányászokhoz kötötte. Ez a szabad, keresztény közösség ki volt téve bizonyos mértékű germán hatásoknak 46. Ugyanakkor a temető szélén megjelenő nomád jellegű sírok szerinte nem köthetők egy avar vagy szláv közösséghez, az azonban biztos, hogy egy lovas néphez tartoztak, melynek tagjai a helyi lakosság mellé temették el halottaikat 47. A temetőt Rusu elsősorban az közötti időszakra keltezte 48. Kurt Horedt 1968-ban újra visszatért a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetők kérdésére. Az avarok jelenlétét vizsgálva Románia területén, megpróbálta a marosnagylaki temetőt beleilleszteni a fent ismertetett kronológiai rendszerébe. Továbbra is fenntartotta, hogy Mezőbánd és Marosvásárhely temetői a 7. század közepén érnek véget, és kapcsolatban állnak a firtosváraljai kincslelettel. Ezzel szemben Marosveresmart és Marosnagylak használati periódusa kinyúlik a 7. század harmadik negyedéig ben újból a keleti soros temetők kérdéskörét tárgyalta. Régi kronológiai rendszerét továbbra is fenntartva, megpróbálta azt a nyugati rendszerekhez igazítani. Négy csoportja közül az elsőt a hunkori gepidák számára tartotta fenn, a másodikba pedig az 5. század második felére keltezhető néhány sírt sorolta be. A korábbi Malomfalva csoport temetői a III. csoportba kerültek, míg a IV. csoport a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetőket foglalta magába 50. Horedt még egyszer kihangsúlyozta a III. és IV. csoport közötti különbségeket, az utóbbit a 7. század közepére és harmadik negyedére keltezte. Véleménye szerint a két csoport között semmilyen kapcsolat nem mutatható ki 51. A Horedt kronológiai rendszerével vitába szálló Bóna István összefoglaló cikkében először próbálkozott átfogó képet adni a Kárpát-medencei gepida leletekről, a Tisza-vidéki és az erdélyi gepida hagyaték közös elemzésére támaszkodva. Horedttel ellen- 40. HOREDT 1958b, BAKÓ 1960, BAKÓ 1960, BAKÓ 1960, CSALLÁNY 1961, CSALLÁNY 1961, RUSU 1962, ; RUSU 1964, RUSU 1962, ; RUSU 1964, RUSU 1962, 288; RUSU 1964, HOREDT 1968, HOREDT 1977, 252, Tab HOREDT 1977,

7 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN tétben, az erdélyi temetők esetében nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra épített, így eltérő kronológiai következtetésekre jutott. Véleménye szerint a késői gepida temetők is elkezdődnek már a 6. században, valószínűleg már a gepida korban, míg a felső kronológiai határ a mezőbándi lovassírok alapján körülre esik 52. Marosnagylak esetében, szintén a lósírok és az avar jellegű tárgyak alapján a 7. század második felét tartja a temető utolsó fázisának 53. Fontos megjegyeznünk, hogy Bóna volt az első, aki legalább hipotetikusan felvetette annak a lehetőségét, hogy ezek a sírok esetleg a gepidákhoz is köthetők 54. Kurt Horedt 1986-ban megjelent könyvében korábbi eredményeit összegzi a koraközépkori Erdélyről. A germánokról írott fejezetében nem sok újat hoz korábbi munkáihoz képest, a kronológiai kérdésekben 1977-es cikkére támaszkodik, a IV. csoportot legkorábban a 7. század második negyedére helyezve 55. Ezzel szemben Bóna István ugyanabban az évben, az Erdély történetében írt fejezetében továbbra is a gepidák erdélyi kontinuitását hangsúlyozta, fenntartva korábbi kronológiai besorolásukat 56. Az egyre bővülő pannoniai avar kori germán jellegű temetők (Kölked-Feketekapu A, Kölked- Feketekapu B, Környe, Budakalász-Dunapart stb.) alapján, részben az erdélyi temetőkre is támaszkodva, felmerült az a hipotézis, hogy ezekben az avarok által a Dunántúlra telepített gepidákat kell látnunk 57. Hasonlóan az erdélyi temetőkhöz, a dunántúli lelőhelyeken is megjelennek a lovastemetkezések. Ezekkel kapcsolatban a Kölked Feketekapun feltárt A temető monográfiájában Kiss Attila két értelmezési lehetőséget vetett fel: a temető germán alapnépessége mellett jelen voltak egy avar közösség tagjai, vagy pedig a germán alapnépesség tagjai lassanként átvették az avar temetkezési szokásokat. A két feltevés közül Kiss az elsőt tartotta valószínűbbnek BÓNA 1979a, BÓNA 1979a, BÓNA 1979a, HOREDT 1986, BÓNA 1986, KISS A. 1992; KISS A. 1996; KISS A. 1999/ KISS A. 1996, 292. Az erdélyi avar kori soros temetőkkel kapcsolatosan Radu Harhoiu szintén a gepida kontinuitás mellett foglalt állást, ahogyan ezt a baráthelyi 3. temetőt elemző munkáinak a címe is sugallja 59. Véleménye szerint a Mezőbánd-Marosveresmart típusú temetők kizárólagos hordozói az avar honfoglalást túlélt gepidák, akik egy akkulturációs folyamat nyomán átvettek bizonyos avar jellegű tárgyakat és szokásokat, így a temetőcsoport lovassírjaiban sem kell avarokat látnunk 60. A lovastemetkezések típusai és értelmezési lehetőségei A rövid kutatástörténeti áttekintés alapján nyilvánvaló, hogy a tárgyalt temetőcsoport kronológiai és kulturális értelmezése során kitüntetett szerep jut a lovastemetkezéseknek, éppen ezért fontos közelebbről megvizsgálni ezeknek a típusait. A leletanyag áttekintésekor láthattuk, hogy a temetkezés rítusa nem minden esetben állapítható meg. Ennek ellenére biztosan kijelenthetjük, hogy a vizsgált temetőkben a lovastemetkezések két fő típusa közül a teljes lovastemetkezés biztosan jelen van. Ugyanakkor feltételezhető, hogy egyes esetekben részleges lovastemetkezésekkel állunk szemben. a.) Teljes lovastemetkezések egészen biztosan Baráthelyen és Marosnagylakon jelennek meg, meglétük nem zárható ki teljesen Mezőbándon és Mezőcekeden. Egyelőre nem ismert egyetlen olyan biztos eset sem, amikor a lovat emberi holttesttel temették egy gödörbe. A különálló lósíroknak két csoportját különíthetjük el: az emberi sírokkal azonos- és ellentétes tájolású temetkezések, melyek közül az utóbbi egyértelműen a domináns. Feltételezhető, hogy ezeknek az önálló lósíroknak legalább egy része párosítható egy-egy közelükben fekvő embersírral 61. A dokumentáció hiányosságai, illetve 59. BÂRZU HARHOIU 2008: Gepiden als Nachbarn der Langobarden und das Gräberfeld von Bratei; a temető monográfiája (BÂRZU 2010), melynek L. Bârzu halála utáni közzététele az ő nevéhez fűződik: Ein gepidisches Denkmal aus Siebenbürgen. Das Gräberfeld 3 von Bratei. 60. HARHOIU , ; HARHOIU , 292; BÂRZU HARHOIU 2008, 531; HARHO- IU 2008, 192; HARHOIU 2010a, Ennek a lényeges jelenségnek a kihangsúlyozására 383

8 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI a nagymértékű sírbolygatás a legtöbb esetben nem teszi lehetővé ilyen sírpárok biztos beazonosítását. A marosnagylaki temető öt különálló lósírja közül mindössze egyikről lehet ilyen jellegű következtetéseket levonni: a dokumentáció alapján az egymás mellet elhelyezkedő 11. harcos- és 12. lósír biztosan összetartozott 62. Minden valószínűség szerint a Baráthelyen feltárt lósírok nagy része is valamelyik közelben fekvő embersírhoz tartozott, ezek beazonosítása azonban a legtöbb esetben bizonytalan. Összetartozónak tekinthetjük a 201. ló- és a 228. embersírt, valamint a temetőtérkép alapján 63 (2. tábla) a 263. lósírt és a 261. sírt, melyben valószínűleg egy férfi volt eltemetve. A teljes ló sírba tétele általános szokásnak mondható mind meroving-, mind avar kori környezetben. A meroving kori Európában a lovakat általában jobb- vagy bal oldalukra fektetve helyezték a sírba, tájolásuk változó 64. Figyelembe véve, hogy legtöbbször minden melléklet nélkül temették el őket, keltezésük jelentős nehézségekbe ütközik. Bár legkorábbi előfordulásai már a soros temetők legelső fázisából, az 5. század közepétől kezdődően ismertek 65, legnagyobb részük a 6. század végére 7. századra keltezhető 66, vagyis abba a periódusba, amelyből nagyvonalakban a baráthelyi és a marosnagylaki temetők is származnak. Az avar kori Kárpát-medencében a külön sírgödörbe temetett ló (Kiss VII. típus) a lovastemetkezések egyik leggyakoribb változatának tekinthető, amely az egész korszak folyamán jelen van 67. A kora avar korban elsősorban a Dunántú- Makoldi M. legújabb tipológiájában különbséget tesz a tényleges önálló lósírok (I. csoport) és az olyan lósírok között, melyek esetében a ló és lovas külön sírgödörbe került, azonban bizonyítható összetartozásuk (III/1. csoport lovas sírpárok), ld. MAKOLDI 2008, 115, Közöletlen, M. Rusu ásatása, BÂRZU 2010, Verbreitungskarte MÜLLER-WILLE , Az 5. század második felében 6. században thüring és langobard területen a legelterjedtebbek; feltételezik, hogy eredete Duna-vidéki, keleti germán és lovasnomád hagyományokra vezethető vissza: OEXLE 1984, 148; STEUER 2003, MÜLLER-WILLE , Kiss A ban már 30 előfordulását ismerte: KISS A (1963), ; azóta a leletek száma megsokszorolon volt elterjedve 68. A késő avar kort elsősorban a tiszafüredi temető képviseli, ahol szintén az emberi sírokkal ellentétes tájolás a jellemző 69. b.) A részleges lovastemetkezések jelenléte a tárgyalt temetőkben csak feltételezhető, azonban nem ismert egyetlen olyan helyzet sem, amikor biztosan kijelenthetnénk, hogy ilyen típusú rítussal állunk szemben. Ebből a szempontból az egyetlen biztos lelőhely Marosveresmart, ahol azonban a sírnak a soros temetőhöz való tartozása bizonytalan. Ezenkívül részleges lovastemetkezések feltételezhetők Mezőbándon. Mint láttuk, a baráthelyi, illetve a mezőbándi temető egyes olyan sírjait, melyekben a lócsontok emberi sírokban jelennek meg, igen kockázatos részleges lovastemetkezésként elkönyvelni. Ez a bizonytalanság vezetett ahhoz a helyzethez, hogy a mezőbándi sírokat a kutatók különbözőképpen értékelték: egyszerűen ló- és lovas sírokként 70, részleges lovastemetkezésekként 71 ; kitömött lovastemetkezésekként 72 ; önálló lósírokként, melyeket vagy feldúltak, vagy részleges lovastemetkezésként értelmezhetők 73. A fentebb kifejtett érvek alapján véleményünk szerint a 24. és 44. sírok esetében nem zárható ki az önálló sírba történő részleges lovastemetkezés, míg a 25. sírral kapcsolatban elképzelhető, hogy a ló részeit az emberi holttesttel egy gödörbe helyezték bele 74. Az a szokás, hogy a lónak csak bizonyos részeit teszik a sírba, nem ismeretlen a meroving környezetben, azonban számuk jóval kevesebb, mint az egész lovas síroké. Olyan részleges lovastemetkezés, zódott. 68. NÉMETHI KLIMA (1992), 177, 3. kép; KISS G. 1996, GARAM 1987, 72; GARAM 1995, 171; MAKOLDI 2008, ADAM 2002, 43-44, 16 lovastemetkezéssel, a 44. és 150. sírban préselt övgarnitúrával eltemetett férfivel. 71. BAKÓ 1960, 26; BÓNA 1979a, 42; MESTERHÁZY 1987, BÁLINT 1971 (1974), 94, az sajnos nem derül ki, hogy pontosan melyik sírról van szó. 73. A 24. és a 44. sír esetében: NÉMETHI KLIMA (1992), 191, 13. szám. 74. A sírban talált lócsontok (koponya, állkapocs) nem mondanak ellent egy ilyen feltételezésnek, azonban a sírbolygatás magas foka miatt semmi biztos nem állítható a sír rítusával kapcsolatban. A sír leírásához ld. KOVÁCS 1913,

9 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN melybe a koponyát és a végtagokat helyezték bele, mindössze néhány lelőhelyről ismert, azonban ezek inkább áldozati jelleggel bírnak, így nem hozhatók összefüggésbe az általunk vizsgált sírokkal, hanem inkább a korábbi, császár- és népvándorlás kori áldozati leletekre vezethetők vissza 75. A Kárpát-medence kora avar kori részleges lovastemetkezéseinek változatai és főleg eredete jóval összetettebb, mint a teljes lovastemetkezések esetében, így a szakirodalomban is többet foglalkoztak velük. Első részletesebb elemzésük Kovrig Ilona és Korek József nevéhez fűződik 76. Kiss Attila összefoglaló munkájában 16, kizárólag kora avar kori leletet ismert, melyeket hat típusba sorolt 77. Ezek száma azóta jócskán megszaporodott, Mesterházy Károly 1987-ben már mintegy 30 lelőhelyről tudott 78, Lőrinczy Gábor összeállításában már 48 biztos lelőhely szerepel 79. A részleges lovastemetkezések három fő típusát (László Gyula nyomán) Bóna István foglalta össze: kitömött, kiterített és göngyölt változatok 80. Bár mindhárom forma elsősorban emberi csontvázzal egy sírgödörben jelentkezik, a kitömött és a kiterített formának ismert néhány különálló sírban való előfordulása is: Csóka/Čoka, 43. sír 81, Gyönk Vásártér út, 97. sír 82, Szekszárd Bogyiszlói út, 268. sír 83. Talán a mezőbándi 24. és 44. sírok esetében is ilyen temetkezéssel állunk szemben (?). A részleges lovastemetkezések keltezése tekintetében elfogadott az a nézet, hogy főleg a kora avar korra tehetők, ritkábban előfordulnak a közép avar korban is 84. A temetkezési szokás elterjedését 75. MÜLLER-WILLE , 132, , elterjedésükhöz ld. Abb. 7; OEXLE 1984, KOVRIG KOREK 1960, KISS A (1963), MESTERHÁZY 1987, LŐRINCZY 1992, BÓNA 1979b, 21; BÓNA 1990, 114; a későbbi kutatásban ezt a három fő típust szokás elkülöníteni: ld. pl. LŐRINCZY 1992, 110; KISS G. 1996, KOVRIG KOREK 1960, 260; a sír részleges lovastemetkezésként való értelmezésével kapcsolatosan felmerült kételyekhez ld. a 16. jegyzetet. 82. Ebben az esetben nyársra húzott lóra utaló cölöplyukat is találtak a sír falában: ROSNER , ROSNER (1977), 84; ROSNER 1999, KOVRIG KOREK 1960, 289; KISS A (1963), vizsgálva megállapítható, hogy a leletek túlnyomó többsége a Tiszántúlról került elő, a Dunántúlon csak szórványosan jelenik meg 85. Az Erdélyi-medencét általában Mezőbánd képviseli az elterjedési térképeken 86. Ehhez újabban hozzáadódik a közelmúltban feltárt lovas sír Marosveresmartról. Sajnos a többi erdélyi avar kori temető/sír esetében a biztos információk hiánya miatt nem állapítható meg a lovastemtkezések formája 87, így annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az Erdélyi-medencében milyen mértékben volt képviselve az avar kori részleges lovastemetkezés, illetve milyen kapcsolatok mutathatók ki a Kárpát-medence többi területeivel, a jövő feladata, és újabb, jól dokumentált leletek függvénye. 156; BÓNA 1979b, 21; MESTERHÁZY 1987, ; LŐRINCZY 1992, 111 és 21. j.; Éremmellékletes sírok Szegvár Sápoldalról Mauricius Tiberius solidusának egykorú hamisítványával: BÓNA 1979b, 5; BÓNA 1980, és Németszentpéter/Sânpetru German-ról Heraclius és Heraclius Constantinus solidusával ismertek: DÖRNER 1960, MESTERHÁZY 1987, 324, 10. kép; NÉMETHI KLIMA (1992), 177, 3. kép; LŐRINCZY 1992, 110, Abb. 19; KISS G. 1996, 390; STEUER 2003, 64, Abb. 16; TOMKA 2008, Pl. MESTERHÁZY 1987, 10. kép; NÉMETHI KLIMA (1992), 3. kép; LŐRINCZY 1992, Abb. 19. elterjedési térképen nem jelenik meg, mivel a szerző csak az egészen biztos részleges lovastemetkezéseket vetette térképre, véleménye szerint teljesen jogosan Mezőbánd nem tartozik ezek közé, ld. LŐRINCZY 1992, 120, 34. j. 87. A biztosan kora avar korra keltezhető nagyenyedi (Aiud) és marosgombási (Gâmbaş) sírokról mindössze annyit tudunk, hogy tartalmaztak lócsontokat is, ld. HOREDT 1958b, 91, 99 (ennek ellenére az ember és egészben eltemetett ló közös sírgödörben kategóriában szerepelnek Némethi M. és Klima L. összeállításában: ld. NÉMET- HI KLIMA (1992), 2. kép). Az előző lelőhelyekhez hasonlóan a Muzsnaházán (Măgina) talált sírról, melyet nem régész tárt fel, csak annyi információval rendelkezünk, hogy az emberi csontváz mellett lócsontok is feküdtek, ld. CIUGUDEANU 1974, 457. Szintén nem teljesen világos az Ispánlakán (Şpălnaca) feltárt 19. és 37. sír, melyek csak előzetes ásatási jelentés formájában lettek leközölve. Mindkét sírban teljes lovastemetkezéssel állunk szemben, melyben a felszerszámozott lovat az emberi holttesttel ellentétesen (K-Ny) tájolták, és egy keskeny agyagfallal választották el ettől, ld. PROTASE et alii A Csákó Szelistyén (Cicău - Seliştea) feltárt közép avar kori kis temetőben a 3. sírban a lótetem a férfi holttesttel egy gödörben, azonos tájolásban feküdt, ld. WINKLER TAKÁCS PĂIUŞ 1977,

10 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI A kora avar kori részleges lovastemetkezés eredetkérdéséről több vélemény is felmerült a kutatás során. Csallány Dezső a szentes lapistói lelet kapcsán ezt a temetkezési formát a kuturgurbolgárokhoz kötötte, eredetét a dél-orosz steppevidéken kereste 88. Bóna István 1979-ben kifejtett véleménye szerint, figyelembe véve, hogy ez a szokás ismeretlen volt Közép- és Belső-Ázsiában, az avarok vándorlásuk során valahol Kelet-Európában ismerkedtek meg vele 89. Később, az észak-kazahsztáni barabai steppéről közölt leletek alapján ezt a feltevését módosította, és a rítus ázsiai eredete mellett foglalt állást 90. Ezek a temetkezések Lőrinczy Gábor szerint nem vehetők figyelembe, mint a kora avar kori leletek előzményei, mivel ezeknél későbbre keltezhetők 91. Az utóbbi néhány évtizedben Lőrinczy Gábornak és Somogyi Péternek sikerült körülhatárolni egy olyan tiszántúli csoportot, melynek, más elemek mellett, a részleges ló- és más állattemetkezések is a jellemzői közé tartoznak. Ennek a csoportnak az eredetét a dél-orosz steppén találjuk meg 92. Felmerült a kérdés, hogy mi lehetett az oka a részleges lovastemetkezés kialakulásának. Bóna István ezt gazdasági okokra vezette vissza, szerinte ez egy társadalmi réteg gazdasági mutatója és a lóállomány megfogyatkozásával magyarázható, így nem kell mögötte etnikai hátteret keresni 93. Figyelembe véve Rosner Gyulának azt az ellenérvét, miszerint ezek a sírok gyakran igen gazdag melléklettel rendelkeznek 94, illetve a fent említett, egyre jobban körvonalazódó tiszántúli csoport létezését, valószínűnek 88. CSALLÁNY , ; a kuturgur eredetet a mezőbándi sírok esetében átveszi Bakó G., aki ennek alapján messzemenő történeti és etnikai következtetéseket von le a temető népességével és kronológiájával kapcsolatban: BAKÓ 1960, 26-30; szintén a kuturgur eredet tartják elfogadottnak KISS G. 1996, 389; STEUER 2003, BÓNA 1979b, BÓNA 1990; szintén ázsiai kapcsolatokat vélt felfedezni Mesterházy K., szerinte a korai avarok valahol Kazahsztánban vehették át ezt a szokást csatlakozott vagy meghódított elemektől: MESTERHÁZY 1987, LŐRINCZY 1984/1985 (1991), Pl. SOMOGYI 1987; LŐRINCZY 1984/1985 (1991); LŐRINCZY 1992; SOMOGYI 1997; LŐRINCZY BÓNA 1979b, ROSNER (1977), 107. tarthatjuk, hogy inkább hitvilágbeli (és ezáltal talán etnikai) különbségre kell gyanakodnunk. Végezetül, a részleges lovastemetkezések kapcsán, röviden szólnunk kell még azokról az esetekről, melyekben az emberi csontváz mellett, ugyanabban a sírgödörben találtak lócsontokat. Ezek között azonban olyanok is előfordulnak, melyek nem képezik a klasszikus részleges lovastemetkezés részét (pl. csigolyák, bordák, medence stb.). A vizsgált leletanyagban ilyen sírok Baráthelyen és Mezőbándon fordulnak elő. Részben hasonló helyzetet az Orosháza Béke Tsz-homokbánya lelőhelyen feltárt avar kori temetőből ismerünk, a 138. és 142. sírból 95. Ebben a két sírban a lócsontokat kisebb mélységben, az emberi csontváz felett találták. Ezek helyzete alapján nem kizárt, hogy a sírokat megbolygatták, azonban egy ilyen feltevésnek ellentmond az a tény, hogy az emberi csontváz anatómiai pozícióban került elő. Juhász Irén a lócsontok jelenlétét utántemetéssel (Nachbestattung) magyarázta 96. Sajnos az általunk tárgyalt sírok esetében nem lehet egyértelműen nyilatkozni. Tény, hogy egytől egyig bolygatott sírokról van szó, így mint láttuk mindkét temetőben feltételezhető, hogy egyes lócsontok a bolygatás során kerülhettek másodlagos helyzetbe, és eredetileg más sírból származhattak. Figyelembe véve, hogy a két temető közül egyikben sem volt a sírbolygatás szakszerűen dokumentálva, a legtöbb esetben nehéz megállapítani, hogy eredetileg mi tartozott biztosan a sírhoz, illetve mi kerülhetett bele a bolygatás során. Ebből kifolyólag ezeknek a síroknak az értelmezése egyelőre nyitva marad. A teljes- és részleges lovastemetkezéstől eltérő szituációként értelmezhetjük a besztercei 32. gyereksírt, melyben egy ló állkapcsa került elő. Hasonló jelenséget, amikor a lónak csak a koponyáját, alsó állkapcsát vagy fogát/fogait helyezték a sírba több meroving kori temetőben dokumentáltak JUHÁSZ 1995, 88-89, Abb. 23, Abb. 24/142; elképzelhető, hogy ugyanez a jelenség érhető tetten a 86. sír esetében is, azonban a sírleírás állatcsontokat említ, így nem biztos, hogy ezek lóhoz tartoztak, ld. JUHÁSZ 1995, 84, Abb. 20/ JUHÁSZ 1995, M. Müller-Wille 26 nyugat- és közép-európai temetőből gyűjtött össze lókoponyás sírokat, további hét lelőhelyről 386

11 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Különálló lókoponyát a Hódmezővásárhely Kishomokon feltárt gepida kori temető 2. sírjában is találtak 98. A jelenség avar kori környezetben sem ismeretlen, példát ismét Orosháza Béke Tsz-homokbányáról hozhatunk, ahol a 73. gyereksírban egy ló alsó állkapcsa került elő 99. Lehetséges, hogy a besztercei 35. sír is ebbe a kategóriába sorolható be, azonban a bolygatás, valamint a szűkös információk miatt ez nem dönthető el teljes mértékben. Felvetődik a kérdés, hogy azok a mezőbándi sírok, melyekben fogakon kívül más lócsontot nem találtak, szintén hasonlóképpen értelmezhetők, vagy inkább a sírbolygatással magyarázhatók. Szintén kérdéses a magyarkapusi temetőben talált lófogak helyzete. A lovastemetkezések vizsgálatának végén ki kell még térnünk néhány különlegesebb esetre. A baráthelyi 3-as temető 108. sírjába három egész lovat temettek. Tudomásunk szerint ez egyelőre egyedülálló eset az erdélyi leletanyagban. A meroving kori germán temetőkben is elég ritkának mondható a két vagy több ló sírba adása, elsősorban az északi területeken koncentrálódik, keltezése az 5. század második fele 8. század közötti periódust öleli fel 100. Több ló előfordulása egy síron belül az avar kori Kárpát-medencében sem gyakori, ahol különböző kombinációkban fordul elő 101. Általános tendenciaként megállapítható, hogy a két vagy több lovas sírok elsősorban a Tiszántúlon, ritkábban a Dunántúl déli részén kerülnek elő 102. ismert ló állkapoccsal, 12 temetőből pedig lófoggal történő temetkezést: MÜLLER-WILLE , 130, Abb BÓNA NAGY 2002, JUHÁSZ 1995, 82, Abb. 20/ MÜLLER-WILLE , Két egész lovat Pókaszepetk 181. sírjának férfi halottjával temettek el: CS. SÓS SALAMON 1995, ; elképzelhető, hogy hasonló lelettel van dolgunk Kunágota esetében is: BÓNA , 88-89; szintén két egész ló Kölked Feketekapu B temető 209. sírjából ismert: KISS A. 2001, 92-94, Abb. 31; egy teljes és két részleges lócsontváz Szegvár Oromdűlő 33. sírjából került elő: LŐRINCZY 1982, 72; három részlegesen eltemetett ló Ártánd F 142/1. határkő lelőhelyen feltárt sírból ismert: MESTERHÁZY 1987, , 1. kép; az avar kori két vagy több lóval való temetkezés belső-ázsiai párhuzamaira ld. BÓNA 1979b, 18; MESTERHÁZY 1987, NÉMETHI KLIMA (1992), , 5. kép. A marosnagylaki temető 72. sírjába a lovat koponya nélkül temették bele. Ilyen jellegű leletek ismertek a meroving kultúrkör területén 103. Ezek elsősorban Délnyugat-Németországban koncentrálódnak, gyakorinak mondhatók még a Felső-Rajna és a Majna vidékén, valamint Közép-Németországban. Majdnem kivétel nélkül a késő meroving korra (Jüngere Merowingerzeit) keltezhetők, és nagyrészt melléklet nélküliek 104. Sajnos a vizsgált sírok közül nagyon kevés lócsont esett át zooarchaeológiai vizsgálaton. Marosnagylak 57. sírjának lovát egy mongol típusú, kb. négy éves csődőrnek határozták meg 105. A mezőcekedi 3. sír lova nagyjából 1,6 méter magas és 5 éves lehetett 106. A nemrég feltárt marosveresmarti részleges lovastemetkezés esetében egy 4,5-5 éves, kb. 1,4 méter magas, valószínűleg hím nemű lóval állunk szemben 107. Sajnos ez a kis mennyiségű adat nem elég ahhoz, hogy általános következtetéseket vonjunk le arra nézve, hogy milyen nemű és korú állatokat helyeztek a sírba, illetve hogy kimutatható-e valamilyen tendencia ebben a tekintetben 108. Végezetül feltevődik a kérdés a sírban talált lovak szerepét illetően: halotti áldozatnak vagy egyszerű mellékletnek tekinthetjük őket. Erre a kérdésre természetesen nehéz választ adni, mivel a régészet útján a hitvilágbeli jelenségeknek csak igen kis hányada érhető tetten. Elsősorban abból indulhatunk ki, hogy egyes esetekben a lovakat felszerszámozva teszik a sírba, máskor a lószerszámok az emberi sírokban jelennek meg 109. A lovastemetkezések 103. M. Müller-Wille 18 temetőből ismert ilyen sírokat: MÜLLER-WILLE , 130, Abb OEXLE 1984, 141, Fig RUSU 1962, 270, 1. j HICA 1974, RUSTOIU CIUTĂ 2008, A meroving kori nyugat- és közép-európai germán temetőkben bizonyított az a tendencia, hogy elsősorban csődőröket temettek el, koruk legtöbb esetben 4-10/15 év között változik, ld. MÜLLER-WILLE , ; OEXLE 1984, ; STEPHAN 2008, Erre példát a tárgyalt lelőhelyek közül Marosnagylakról ismerünk, ahol a 21., 41. és 87. férfi-, illetve a 27. női sírból egy-egy zabla került elő: M. Rusu ásatása, , ezek közül hármat említ és egyet rajzon is bemutat RUSU 1962, 277, Fig. 4/13; RUSU 1964, 37, Fig. 3/13; a 89. harcos sírból piramis alakú lószerszámdísz származik: RUSU 1964, Pl. I/4. Fontos megjegyezni, hogy ez a szokás az 387

12 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI mellékleteire (főleg a lószerszámokra és lószerszámdíszekre) alapozva úgy tűnik, hogy a lovak elsősorban hátaslóként szolgáltak, így valószínű, hogy a temetkezések esetében is ezt a szerepet kell elsősorban figyelembe vennünk (gazdájuk rajtuk lovagolhatott át a másvilágba 110 ). A meroving kori leletanyagban (beleértve a gepida szállásterületet is) Judith Oexle kimutatta, hogy a lószerszámok, ezen belül elsősorban a zablák, hasonló tér- és időbeli elterjedést mutatnak a lovastemetkezésekkel, következésképp a ló a meroving világban hátaslóként szolgált, így mellékletként került a sírba 111. Ez a feltevés valószínűnek tűnik, azonban nyitva marad a kérdés, hogy a ló és a ló leölése milyen szerepet töltött be a temetési szertartás, és esetleg a halotti tor során. Következtetések Láthattuk, hogy az erdélyi soros temetők olyan sírjait, melyek lócsontokat tartalmaznak, a kutatás egyhangúlag a kora avar korra keltezi, és általában az avarokkal vagy valamilyen más keleti lovasnomád néppel szokás őket összefüggésbe hozni. A gepida kori Tisza-vidéki és erdélyi temetőkben lócsontok csak elvétve jelennek meg, erre példát Szőreg Téglagyár 103., 111. és 116. sírjaiból 112, valamint a már említett Hódmezővásárhely kishomoki 2. sírból ismerünk 113. Ugyanakkor ezeken a leleteken kívül számos lovastemetkezést táravar kori Kárpát-medencén kívül a meroving kori Európában is jelen volt, a zablák például viszonylag gyakori mellékletnek számítanak a Rajna-vidéken; a meroving kori leletek katalógusához ld. OEXLE 1992, A gepida korban a lószerszámok ritkaságnak tekinthetők, zablát pl. Hódmezővásárhely Kishomok 7. és 37. sírban (BÓNA NAGY 2002, 44, 49, Taf. 9/7.27, Taf. 12/37.8), Szolnok Szanda 135. sírban (BÓNA 2002, 219, Taf 46/135.7) és Batajnicán (VINSKI 1954, 176) találtak. A marosnagylaki 89. síréhoz hasonló lószerszámdísz szintén Hódmezővásárhely Kishomok 7. sírban került elő: BÓNA NAGY 2002, 44, Taf. 9/7.26. Az ilyen sírok valószínűleg szimbolikus lovastemetkezésekként értelmezhetőek STEPHAN 2008, OEXLE 1984, ; szintén mellékletként értelmezi a sírokban előkerülő lovakat STEUER 2003, Nagy M. mindhárom sír esetében részleges lovastemetkezésre gyanakodott, azonban a leletkörülmények ismeretében ez nagyon feltételesen kezelhető, ld. NAGY 2005, Ld. 98. jegyzet. tak fel más meroving kori germán temetőkben is 114. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az itt tárgyalt sírokat feltétlenül germánként kell kezelnünk, csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lócsontok jelenléte a sírban önmagában még nem jelent feltétlenül egy avar jelenlétet vagy hatást, ahogy ezt többször feltételezték a szakirodalomban 115. Az egyes kulturális hatások kimutatásához szükséges a lovastemetkezés formájának és az esetleges mellékleteknek a vizsgálata is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tárgyalt temetők temetkezési szokásai és leletanyaga nem csak a gepida kori, hanem a korabeli meroving anyagi kultúrával is igen szoros kapcsolatban állnak. Relatív kronológiai szempontból fontos tényező, hogy a vizsgált sírok rendszerint a temetők késői fázisában jelennek meg. Radu Harhoiu a baráthelyi 3. temetőt két kronológiai csoportra osztotta, ezek közük a keleti a későbbi, melyet különböző tárgytípusok mellett a lovastemetkezések is jellemeznek. Ezzel szemben a temető nyugati felében, mely a korábbi fázist képviseli, csak három lósírt találtak (ld. 2. tábla) 116. Már Kovács István is felfigyelt arra, hogy Mezőbándon a lócsontokat tartalmazó sírok kizárólag a temető nyugati és keleti szélén jelennek meg 117, ennek alapján valószínűnek tűnik, hogy a temető központi része a korábbi, amely az idők folyamán nyugati és keleti irányba terjeszkedett (ld. 3. tábla). Hasonlóképpen, Marosnagylakon a lósírok a temető északi részén koncentrálódnak 118, és a legkésőbbi fázishoz tartoznak. A többi lelőhelyen az ásatások mértéke nem teszi lehetővé a lovastemetkezések temetőn belüli elhelyezkedésének megítélését Ezek elterjedéséhez Nyugat- és Közép-Európában: MÜLLER-WILLE , , Abb. 3; OEXLE 1984, , Fig. 5-8; Angliában: VIERCK , Abb Például HICA 1974, 522; GAIU 1992, BÂRZU HARHOIU 2008, , Abb. 25, Abb. 43; HARHOIU 2010a, , Verbreitungskarte 20, Verbreitungskarte a lócsontokat is tartalmazó sírok a temető nyugati és keleti szélén feküsznek, tehát a többi síroktól helyileg mintegy elkülönűlnek s így látszólag későbbi temetkezéseket födnek, mint a középre eső sírok, ld. KOVÁCS 1913, RUSU 1962, 291; RUSU 1964,

13 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN Bonyolultabb a helyzet ezeknek a síroknak a keltezésekor. Az ma már nem kérdéses, hogy az erdélyi soros temetők késői csoportja már a 6. században kezdetét veszi, annál problematikusabb viszont annak a megítélése, hogy legkorábbi fázisuk visszanyúlik-e a gepida korba, vagy pedig megnyitásukra már az avar korban került sor. Az mindenesetre biztos, hogy a lovastemetkezések, a temetőn belüli elhelyezkedésük és az avar kori hasonló temetkezésekkel mutatott kapcsolataik alapján, a csoport késői elemei közé tartoznak. Ezen megfigyelések, valamint a néhány melléklet alapján koruk inkább a 7. századra tehető. Ebben a tanulmányban nem célunk a mellékletek részletes elemzése, ezért csak röviden térünk ki ezekre. A baráthelyi 3. temetőt nagyvonalakban a 6. század második felére 7. század első felére keltezték, a késői elemeket, köztük a lovastemetkezéseket is, a 6. század végére 7. század első felére tették 119. A mezőbándi 44. sír rozetta alakú lószerszámveretei 120 egy hosszabb perióduson keresztül használatban lévő típushoz tartoznak. Ezzel szemben az ugyanebből a sírból származó keleti eredetű körte alakú csont ostorvég 121 egy kora avar kori keltezést támaszt alá 122. Marosnagylakon egyetlen lósírban (11. sír) találtak mellékletet 123 : az egyenes talpú kengyelpár, az oldalpálcás zabla és a balta egy viszonylag késői keltezésre adnak okot. Egy ilyen késői datálást az északi csoport többi sírjai is alátámasztanak. Ezek alapján biztosan kijelenthető, hogy a temető legkésőbbi fázisa belenyúlik a 8. századba is. Ebben a tekintetben egy részletes anyagfeldolgozás után tisztábban fogunk látni. Még nehezebb megítélni, hogy a lovastemetkezések esetében egy újonnan megjelenő közösséggel van dolgunk, amely egy adott időpontban rátelepedett a temető alapnépességére, vagy inkább az utóbbi tagjai, idegen hatásra átvették ezt a temetkezési szokást. Sajnos a kutatás mai állása alapján ebben a tekintetben még nem lehet tisztán látni. Az mindenesetre valószínűnek tűnik a számunkra, hogy a szakirodalomban fellelhető, gyakran leegyszerűsített nézőpontoknál, melyek éles határvonalat húznak gepidák és avarok vagy más lovasnomád népek között, vagy éppen minden temetőt egyértelműen az elavarosodott gepidák számlájára írnak, egy bonyolultabb folyamatról van szó. Ugyanakkor a lovastemetkezések megjelenését az erdélyi soros temetőkben mindeddig csak etnikai alapokon magyarázták, annak ellenére, hogy valószínűleg ennek számos más, elsősorban társadalmi okai is lehettek. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy elemzésünk végén a lovastemetkezésekkel kapcsolatosan felmerülő kérdések közül többet kell nyitva hagynunk, mint ahányra megnyugtató választ tudunk adni. Ezeknek a problémáknak a megoldásához egyrészt a még közöletlen régi ásatások publikációja, másrészt újabb, bolygatatlan, pontosan dokumentált sírok feltárása nyújthat jelentős segítséget BÂRZU 2010, , különösen 144, Abb. 77b KOVÁCS 1913, 39/2, 4-5. kép KOVÁCS 1913, 39/1. kép GARAM 1998, Az 1960-ban feltárt sír melléklete csak részben került közlésre: RUSU 1962, Fig. 4/8-10; RUSU 1964, 37, Fig. 3/

14 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI Melléklet / Annex Az erdélyi soros temetőkben feltárt lovastemetkezések listája / List of the horse graves discovered in the Reihengräberfelder from Transylvania Lelőhely/ Site Baráthely 3. temető / Bratei cemetery nr. 3 Sír/ Grave Tájolás/ Orientation Bolygatás/ Disturbed Ló csontváz részei/ Parts of the horse skeleton Emberi csontok / Human bones Lószerszám/ Harness Melléklet/ Grave-goods * Irodalom/ Bibliography Fegyver/ Weapons Kerámia/ Pottery 9 Ny-K x x x ZAHARIA 2010, 174, Abb NyDNy-KÉK x x x ZAHARIA 2010, , Abb Ny-K x x x x ZAHARIA 2010, K-Ny (?) x x x x ZAHARIA 2010, 177, Abb DK-ÉNy x x x x ZAHARIA 2010, 178, Abb ? x x x ZAHARIA 2010, KÉK-NyDNy x x x x ZAHARIA 2010, 179, Abb ? x x x ZAHARIA 2010, NyDNy-KÉK x x x ZAHARIA 2010, 182, Abb Ny-K x x x x ZAHARIA 2010, NyDNy-KÉK x x x ZAHARIA 2010, 191, Abb KÉK-NyDNy x x x x x ZAHARIA 2010, 192, Abb K-Ny x x x x ZAHARIA 2010, 194, Abb NyÉNy-KDK x x x ZAHARIA 2010, 194, Abb KÉK-NyDNy x x ZAHARIA 2010, 194, Abb NyDNy-KÉK x x x x ZAHARIA 2010, 198, Abb KÉK-NyDNy x x x x ZAHARIA 2010, 198, Abb KÉK-NyDNy x x x x KÉK-NyDNy x x KÉK-NyDNy x x x x Más/ Other ZAHARIA 2010, , Abb NyDNy-KÉK x x ZAHARIA 2010, 208, Abb NyDNy-KÉK x x (?) x ZAHARIA 2010, , Abb K-Ny x x x x x ZAHARIA 2010, 225, Abb KÉK-NyDNy x x x ZAHARIA 2010, 234, Abb K-Ny x x x ZAHARIA 2010, 257, Abb ÉK-DNy x x x x x ZAHARIA 2010, 262, Abb KÉK-NyDNy x x x x x x ZAHARIA 2010, , Abb

15 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN 283 KÉK-NyDNy x x x x x ZAHARIA 2010, , Abb ? x x ZAHARIA 2010, 271. Beszterce / Bistriţa 32 Ny-K x x GAIU 1992, Ny-K x x x GAIU 1992, K-Ny x x x x közöletlen/ unpublished Marosnagylak / Noşlac 57 K-Ny (?) x közöletlen/ unpublished 65 KÉK-NyDNy x közöletlen/ unpublished 66 KÉK-NyDNy x közöletlen/ unpublished 72 K-Ny x közöletlen/ unpublished 24 K-Ny x x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, KDK-NyÉNy x x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, 326. Mezőbánd/ Band 124? x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, DNy-ÉK x x x (?) x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x x KOVÁCS 1913, Ny-K x x x KOVÁCS 1913, DNy-ÉK x x x KOVÁCS 1913, 359. Mezőceked / Valea Largă 3 ÉNy-DK x x HICA 1974, Teljes csontváz / Complete skeleton 2. Teljes csontváz koponya nélkül / Complete skeleton without skull 3. Hiányos csontváz / Incomplete skeleton 4. Koponya és végtagok / Skull and the extremities 5. Csak állkapocs / Only mandible 6. Csak fog(ak) / Only tooth (teeth) * Azon sírok esetében, melyek emberi csontokat is tartalmaztak, a melléklet csak akkor jelenik meg, ha az biztosan a lóhoz köthető (In those cases when the grave contained also human bones, only those grave-goods were mentioned which surely belonged to the horse). 391

16 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI IRODALOMJEGYZÉK ADAM 2002 Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa. Hrsg.: Szentpéteri József. VAH 13/1-2. Budapest AMENT, Hermann 2003 Reihengräberfriedhöfe. RGA AŞEZĂRI SLAVE 1952 Şantierul Aşezări slave în regiunile Mureş şi Cluj. SCIV BAKÓ Géza 1960 A mezőbándi temető népének és anyagi kultúrájának eredetéről [L origine du peuple du cimetière de Mezőbánd (Bandul de Câmpie, R. P. R.) et sa civilisation matérielle]. ArchÉrt BÁLINT Csanád 1971 (1974) A honfoglaláskori lovastemetkezések [Les tombes à ensevelissement de cheval chez les hongrois du IX e -XI e siècles]. MFMÉ BÂRZU, Ligia 2010 Ein gepidisches Denkmal aus Siebenbürgen. Das Gräberfeld 3 von Bratei (Bearbeitet von Radu Harhoiu). ArchRom 4. Cluj-Napoca BÂRZU, Ligia HARHOIU, Radu 2008 Gepiden als Nachbarn der Langobarden und das Gräberfeld von Bratei. In: Kulturwandel in Mitteleuropa. Langobarden Awaren Slawen. Akten der Internationalen Tagung in Bonn vom 25. bis 28. Februar Hrsg.: Bemmann Jan Schmauder Michael. Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte 11. Bonn BÓNA István 1979a Gepiden in Siebenbürgen Gepiden an der Theiß (Probleme der Forschungsmethode und Fundinterpretation). ActaArchHung b A szegvár-sápoldali lovassír. Adatok a korai avar temetkezési szokásokhoz [Захоронение с конями в д. Сегвар-Шаполдал. К в опросу о погребальном обряде раннеаварского времени / Das Reitergrab von Szegvár-Sápoldal. Beiträge zu den frühawarischen Bestattungssitten]. ArchÉrt Studien zum frühawarischen Reitergrab von Szegvár. ActaArchHung A XIX. század nagy avar leletei [Die grossen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts]. SZMMÉ Daciától Erdőelvéig. A népvándorlás kora Erdélyben ( ). In: Erdély története, I. kötet. Főszerk.: Köpeczi Béla. Budapest Beiträge zum asiatischen Ursprung der awarenzeitlichen partiellen Pferdebestattungen. WMMÉ Szolnok Szanda (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok). In: Bóna István Nagy Margit, Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. MGAH 1. Budapest BÓNA István NAGY Margit 2002 Hódmezővásárhely Kishomok (Kom. Csongrád). In: Bóna István Nagy Margit, Gepidische Gräberfelder am Theissgebiet I. MGAH 1. Budapest CIUGUDEANU, Horia 1974 Mormântul unui călăreţ avar de la Măgina, jud. Alba [Ein awarisches Reitergrab aus Măgina, Kreis Alba]. SCIVA

17 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN CSALLÁNY Dezső A szentes lapistói népvándorláskori sírlelet [Der Grabfund von Szentes Lapistó aus der Völkerwanderungszeit]. Dolg Szeged Archäologische Denkmäler der Gepiden im Mitteldonaubecken ( u. Z.). ArchHung 38. Budapest DOBOS Alpár 2009 Gepidic Finds from Căpuşu Mare (Cluj County). EphemNap DÖRNER, Egon 1960 Mormânt din epoca avară la Sânpetru-German. SCIV EFFROS, Bonnie 2003 Merovingian Mortuary Archaeology and the Making of the Early Middle Ages. Berkeley Los Angeles London FEHR, Hubert 2008 Germanische Einwanderung oder kulturelle Neuorientierung? Zu den Anfängen des Reihengräberhorizontes. In: Zwischen Spätantike und Frühmittelalter. Archäologie des 4. bis 7. Jahrhundert im Westen. Hrsg.: Brather Sebastian. RGA-E 57. Berlin New York GAIU, Corneliu 1992 Le cimitière gépide de Bistriţa. Dacia N.S Cultura materială şi spirituală a populaţiei din nordul Transilvaniei de la retragerea aureliană până la slavi. Cluj-Napoca. Doktori disszertáció (Kézirat). GARAM Éva 1987 Pferdegräber des awarenzeitlichen Gräberfeldes in Tiszafüred. Angaben der spätawarenzeitlichen Pferdebestattungen. Alba Regia Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period ( ) in Hungary 3. Budapest 1998 Avar kori csont ostor vagy korbácsvégek és ostorbuzogányok [Awarenzeitliche Knochenpeitschenoder Karbatschenenden und Peitschenkeulen]. ComArchHung HALSALL, Guy 1992 The Origins of the Reihengräber-zivilisation: Forty Years on. In: Fifth-Century Gaul: A Crisis of Identity?. Ed.: Drinkwater John Elton Hugh. Cambridge HARHOIU, Radu Quellenlage und Forschungsstand der Frühgeschichte Siebenbürgens im Jahrhundert. Dacia N.S Allgemeine Betrachtungen zum Bestattungssittenbild Siebenbürgens im 4. und bis zur Mitte des 9. Jahrhunderts. Dacia N.S Das gepidische Gräberfeld von Galaţii Bistriţei. RevBist a Chorologische und chronologische Betrachtungen zum Gräberfeld 3 von Bratei. In: BÂRZU b Beilage 1. Grabfunde des Jahrhunderts aus Siebenbürgen. In: BÂRZU HICA, Ioana 1974 Un cimitir din secolul al VII-lea e. n. la Valea Largă (jud. Mureş) [Ein Friedhof aus dem 7. Jh. u.z. in Valea Largă (Kreis Mureş)]. SCIVA HOREDT, Kurt 1958a Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bukarest 393

18 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI 1958b Contribuţii la istoria Transilvaniei în secolele IV-XIII. Biblioteca Istorică 7. Bucureşti 1968 Das Awarenproblem in Rumänien. ŠtZv AUSAV Der östliche Reihengräberkreis in Siebenbürgen. Dacia N.S Siebenbürgen im Frühmittelalter. Antiquitas Reihe 3, 28. Bonn JUHÁSZ Irén 1995 Awarenzeitliche Gräberfelder in der Gemarkung Orosháza. MAA 1. Budapest KISS Attila 1962 (1963) Az avarkori lovas-temetkezés szokásának vizsgálata [Исследования ритуала погребений с конем аварского времени / Über das Brauchtum der awarenzeitlichen Reiter-bestattungen]. JPMÉ Germanen im awarenzeitlichen Karpatenbecken. In: Awarenforschungen I. Hrsg.: Daim Falko. Archaeologia Austriaca Monographien 2, Studien zur Archäologie der Awaren 4. Wien Das awarenzeitlich gepidische Gräberfeld von Kölked-Feketekapu A. Monographien zur Frühgeschicte und Mittelarchäologie 2, Studien zur Archäologie der Awaren 5. Innsbruck 1999/2000 Die Frage des Weiterlebens der Gepiden. Neue Entwicklung nach dem Abschluss des Manuskripts (1992) der,monographie Kölked-Feketekapu A. ActaArchHung Das awarenzeitliche Gräberfeld in Kölked-Feketekapu B. MAA 6. Budapest KISS Gábor 1996 Die Mittbestattung von Pferden bei den Awaren. In: Reitervölker aus dem Osten. Hunnen + Awaren. Eisenstadt KOVÁCS István 1913 A mezőbándi ásatások / Les fouillages de Mezőbánd. Dolg ENM A marosvásárhelyi őskori telep, skytha- és népvándorláskori temető / Station préhistorique de Marosvásárhely; cimetière de l époque scythe et de la migration des peuples. Dolgozatok KOVRIG Ilona KOREK József 1960 Le cimetière de l époque avare de Csóka (Čoka). ActaArchHung LŐRINCZY Gábor 1982 Szegvár Oromdűlő (Csongrád m.). RégFüz /1985 A Szegvár oromdűlői kora avarkori temető 1. sírja [Das Grab 1 des (1991) frühawarenzeitlichen Gräberfeldes von Szegvár Oromdűlő / Погребение 1 раннеаварского могильника Сегвар Ёрёмдюлё]. MFMÉ Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Gräberfeldes aus dem Jahrhundert in Szegvár- Oromdülő (Weitere Daten zur Interpretierung und Bewertung der partiellen Tierbestattungen in der frühen Awarenzeit). ComArchHung Kelet-európai steppei népesség a 6-7. századi Kárpát-medencében. Régészeti adatok a Tiszántúl kora avar kori betelepüléséhez [Osteuropäische Steppenbevölkerung im 6. und 7. Jahrhundert im Karpatenbecken. Archäologische Beiträge zur frühawarenzeitlichen Einsiedlung des Gebietes Jenseits der Theiß]. MFMÉ-StudArch MAKOLDI Miklós 2008 Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz [Burial Customs of the Avars in the Hernád Valley]. HOMÉ

19 ERDÉLY ÉS KAPCSOLATAI A KORA NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN MESTERHÁZY Károly 1987 Korai avar részleges lovas-temetkezések Ártándról és Biharkeresztesről [Frühawarische partielle Pferdebestattungen aus Ártánd und Biharkeresztes]. FolArch MÜLLER-WILLE, Michael Pferdegrab und Pferdeopfer im frühen Mittelalter. Ber ROB NAGY Margit 2005 Szőreg Téglagyár (Kom. Csongrád). In: Cseh János Istvánovits Eszter Lovász Emese Mesterházy Károly Nagy Margit M. Nepper Ibolya Simonyi Erika, Gepidische Gräberfelder im Theissgebiet II. MGAH 2. Budapest NÉMETHI Mária KLIMA László Kora avar kori lovas temetkezések [Раннeаварские конные погребения / (1992) Frühawarenzeitliche Reiterbestattungen]. JAMÉ OEXLE Judith 1984 Merowingerzeitliche Pferdebestattungen Opfer oder Beigaben? FMSt Studien zu merowingerzeitlichem Pferdegeschirr am Beispiel der Trensen I-II. Germanische Denkmäler der Völkerwanderungszeit A 16. Mainz am Rhein PROTASE, Dumitru BLĂJAN, Mihai BOTEZATU, Dan HAIMOVICI, Sergiu 2000 Şpălnaca, com. Hopârta, jud. Alba. Punct: Şugud. CCA Campania 1999, ro/arheologie/newcronica2000/indici/cronica.htm. ROSKA Márton 1934 Das gepidische Grabfeld von Vereşmort-Marosveresmart (Turda-Tordaaranyos, Siebenbürgen). Germania ROSNER Gyula Előzetes jelentés a Gyönk Vásártér úti avar temető feltárásáról II [Vorläufiger Bericht über die Freilegung des Awarenfriedhofes von Gyönk Vásártér (Marktplatz)]. BBÁMÉ A Szekszárd Bogyiszlói úti avar temető ló- és lovastemetkezései [Die Pferde- (1977) und Reiterbestattungen im awarischen Gräberfeld von Szekszárd Bogyiszlói- Strasse]. BBÁMÉ Das awarenzeitliche Gräberfeld in Szekszárd Bogyiszlói Straße. MAA 3. Budapest RUSTOIU, Gabriel T. CIUTĂ, Marius 2008 Mormântul unui călăreţ avar recent descoperit la Unirea Vereşmort (jud. Alba) [The Grave of an Avar Rider Recently Found at Unirea Vereşmort (Alba County)]. Apulum RUSU, Mircea 1962 The Prefeudal Cemetery of Noşlac (VI th -VII th centuries). Dacia N.S Cimitirul prefeudal de la Noşlac. In: Probleme de Muzeografie. Cluj SOMOGYI Péter 1987 Typologie, Chronologie und Herkunft der Maskenbeschläge. Zu den archäologischen Hinterlassenschaften osteuropäischer Reiterhirten aus der pontischen Steppe im 6. Jahrhundert. ArchAust Drei frühawarenzeitliche Bestattungen aus der Fundstelle Nr. 264 von Gyoma [Három kora avar kori sír a Gyoma 264. sz. lelőhelyről]. MFMÉ-StudArch CS. SÓS Ágnes SALAMON Ágnes 1995 Cemeteries of the Early Middle Ages (6th-9th Centuries A. D.) at Pókaszepetk. Budapest 395

20 Dobos Alpár AZ ERDÉLYI SOROS TEMETŐK LOVASTEMETKEZÉSEI STEPHAN, Elisabeth 2008 Beritten ins Jenseits. Pferdebestattungen in alamannischer Zeit. In: Alamannen zwischen Schwarzland, Neckar und Donau. Hrsg.: Ade Dorothee Rüth Bernhard Zekorn Andreas. Stuttgart STEUER, Heiko 2003 Pferdegräber. RGA 24, TOMKA Péter 2008 Die Lehre der Bestattungsbräuche. Antaeus VIERCK, Hayo Pferdegräber im angelsächsischen England. In: MÜLLER-WILLE VINSKI, Zdenko 1954 Ein Spangenhelmfund aus dem östlichen Syrmien. Germania WERNER, Joachim 1950 Zur Entstehung der Reihengräber-zivilisation. Ein Beitrag zur Methode der frühgeschichtlichen Archäologie. ArchGeogr WINKLER, Iudita TAKÁCS Matilda PĂIUŞ, Gheorghe 1977 Necropola avară de la Cicău [Das awarische Grabfeld von Cicău]. ActaMN ZAHARIA, Eugenia 2010 Katalog der Funde. In: BÂRZU