9. A vadgazdálkodás gazdasági eredményei

Átírás

1 9. A vadgazdálkodás gazdasági eredményei 9.1. A vadgazdálkodás bevételei és kiadásai Vadállományát tekintve Magyarország olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek megfelelõ befektetés, kezelés és piaci munka mellett hosszú távon is sikeressé tehetik az ágazatot (Csányi és Pintér, 2001; Csányi, 2005). A vadgazdálkodás bevételei folyó értéken 2001-ig emelkedtek, majd 14 milliárd forint körül alakultak (9.1-A. táblázat). Az ágazat kiadásianak növekedése hasonló ütemû volt, de évet kivéve kisebb volt a bevételnél (9.1. ábra). A vadgazdálkodási ágazat tehát egy év kivételével országos viszonylatban pozitív mérleget, vagyis jövedelemet tudott felmutatni. Az elôbbi kép azonban valamelyest megváltozik, ha az ágazat teljesítményét a pénzromlás (infláció) hatását kiszûrve értékeljük (9.2. ábra) évi értéken számítva a vadgazdálkodás bevételei milliárd forint között alakultak és óta az így számított bevétel csökkenô trendet mutat. Az adatok azt mutatják, hogy a vadgazdálkodás az értékelt évtizedben képes volt ugyan megôrizni gazdálkodási pozicióit, de ez csak az inflációs hatások ellensúlyozására volt elegendô. A vadgazdálkodás eredménye csökkent és ezért a gazdálkodás hatékonyságát javítani kell. Tekintettel arra, hogy a költségek növekedése a jövôben is jellemzô lesz, a vadgazdálkodás pozícióinak megõrzése vagy javítása tõkebevitelt, illetve a versenyképességet fenntartó támogatások biztosítását indokolja. A vadgazdálkodás bevételeinek és kiadásainak össztételét is vizsgálva több jelentôs változás is kimutatható (9.1-B. táblázat). Amíg 1994-ben a bevételek mintegy fele a külföldi vendégek vadásztatásából származott, ennek aránya 2004-re 40% alá esett. Ugyancsak csökkent a lôtt vad értékesítésébôl (háromnegyedére) és az élô vad kivitelébôl (felére) származó bevételek aránya is. A lôttvadnál a csökkenés oka a nyugat-európai vadhús piac telítettsége, a felvásárlás anomáliái; az élô vadból származó bevétel csökkenésének fô oka a mezei nyúl export lehetôségeinek beszûkülése. Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 85

2 9.1. táblázat: A vadgazdálkodás bevételei és kiadásai folyó értéken és ezek megoszlásának változásai Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 86

3 Vadgazdálkodás eredményei (Folyó értéken, ezer forint) 16,000,000 14,000,000 12,000,000 10,000,000 8,000,000 6,000,000 4,000,000 2,000, ,000, Bevételek Kiadások Eredmény 9.1. ábra Vadgazdálkodás eredményei (1994. évi értéken, ezer forint) 6,000,000 5,000,000 4,000,000 3,000,000 2,000,000 1,000, ,000, Bevételek Kiadások Eredmény 9.2. ábra Az éves szinten mintegy ezer fôs külföldi vendégkör elsôsorban az Európai Unióból érkezik, de a vadászati turizmus helyzetének megtartásához az árualap, versenyképes árak és különösen a szolgáltatások minôségének további javítása szükséges. A hagyományos német, osztrák és olasz vendégkör nem bôvül, de megjelentek más országok vadászai is (pl. spanyol, skandináv). Az európai vadászati piac telített és a vadászok számának csökkenése, illetve korátlaguk romlása (csök- Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 87

4 ken a fiatal vadászok száma és aránya) a vadászati piac szereplôinek helyzetét nem könnyíti, hanem nehezíti. Összességében, amíg 1994-ben a vadgazdálkodás bevételeinek háromnegyede külföldi vevôktôl vagy külpiacokról származott, addig ez 2004-re csupán kétharmadot tett ki. Ezt a csökkenést valamelyest ellensúlyozza belföldi bérlelövés arányának mintegy ötszörös növekedése. A belföldi bérlelövés és szolgáltatás bevételének és arányának növekedése azonban nagyon korlátozott. A vadgazdálkodási ágazat bevételeinek óta tartó stagnálása és csökkenése (1994. évi árakon számolva) valószínûleg fôként azzal magyarázható, hogy pillanatnyilag az egyetlen érdemi növekedés a belföldi lelövésekbôl származik. A külföldi vadhúspiaci nehézségek ellensúlyoszására lehetôséget adhatna a belföldi értékesítés. Ez azonban a hazai vevôk számára is elérhetô árképzést és a hazai vadhúspiac kiépítését teszi szükségessé. Nehezen elfogadható ugyanis az a helyzet, hogy a nagyvadállományok egyre nagyobb lelövései mellett a vadhús nem találja meg az utat a hazai kereskedelembe! A vadgazdálkodási ágazat kiadási oldalán hasonló mértékû, egyértelmú tendenciát mutató változások nem mutathatók ki.kisebb nagyobb mértékben emelkedtek a munkabér, a vadgazdálkodási kiadások és csökkent az egyéb kiadások aránya. A kiadásokat tekintve az ágazat eredményességét leginkább a mezôgazdasági vadkárok térítésére fordított összegek csökkentésével lehetne javítani A vadkárok alakulása A vadgazdálkodás és vadászat jelentôs gazdasági nehézségeket és feszültségeket okozó kérdése a vadkárok alakulása, térítése és csökkentése. A vadkár elsôsorban gazdasági kérdés, amely abból ered, hogy a vadgazdálkodás nagyrészt más ágazatok által eltérô gazdasági célból használt területeken folyik. Ezt fejezi ki a Vadászati törvényben a vadászterületen folytatott gazdálkodási tevékenységek közötti összhang megteremtése megfogalmazás, ami azt jelenti, hogy a vadgazdálkodás nem folyhat más gazdálkodók rovására, hanem az azok által elfogadható nagyságú és hatású vadállományt kell fenntartani. Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 88

5 A vadkár az ember által termelt javakban a vadnak tulajdoníthatóan keletkezett mennyiségi hiány és minôségi romlás értéke. A vadgazdálkodás szempontjából nem az adott terület ökológiai eltartóképessége, a legnagyobb vagy az optimális hozam szintje, hanem a más ágazatok tûrôképességének szintje határozza meg a fenntartható vadlétszámot. Ezért, helyesebb a vadgazdálkodásban a minimális hatás szintjérôl vagy a vadtûrôképesség szintjérôl beszélni (Csányi, 1990, 2002). 14,000 12,000 10,000 Térített erdei károk (ÁESz adatai, hektár) hektár 8,000 6,000 4,000 2, mennyiségi kár minôségi kár 9.3. ábra Az erdei vadkárok növekedése a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján érte el maximumát (9.3. ábra). Ebben az idôszakban a minôségi károk területe ezer hektárt tett ki, míg a mennyiségi kár átlagosan 1200 ha körül alakult. A kilencvenes évek elején végrehajtott nagyvad létszámcsökkentés hatására a mennyiségi és minôségi kárral ért terület is jelentôsen csökkent és kisebb ingadozásoktól eltekintve alacsony szinten volt. A kilencvenes évek közepétôl egyre nagyobb hangot kapott a mezôgazdasági károk emelkedése (9.4. ábra). A mezôgazdasági károk folyó értéke egyenletesen növekedett és végül milliárd forint között alakult. Ez azt jelenti, hogy országos szinten a vadgazdálkodási ágazat kiadásainak több, mint 10%-át a mezôgazdasági károk térítése teszi ki! Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 89

6 A kép azonban változik, ha a károkat évi értéken vizsgáljuk (9.5. ábra). Ekkor a károk értéke nem mutat egyértelmû tendenciát, hanem millió forint között ingadozott, bár kétségtelen, hogy az közötti idôszakban a helyzet kedvezôbb volt, mint ezt követôen. Térített károk (folyó értéken, ezer forint) 1,800,000 1,600,000 1,400,000 1,200,000 1,000, , , , , Mg. károk Erdei károk 9.4. ábra Térített károk (1994. évi értéken, ezer forint) 500, , , , , Mg. károk Erdei károk 9.5. ábra Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 90

7 A térített erdei károk növekedése folyó és évi értékre korrigálva sem mutat jelentôs növekedést, ágazati szempontból elviselhetô 1-2% közötti költséget képviselt (9.4. és 9.5. ábra). Annak ellenére, hogy a mezôgazdasági vadkárok összege és aránya is rendkívül magas, a vadkár nem országos, hanem helyi kezeléseket igénylô kérdés táblázat 9.3. táblázat Ennek magyarázata a következô: Egyrészt, a térített mezôgazdasági károk kiadásokon belüli aránya hat megyében több, mint 10% (Baranya, Nógrád, Somogy, Vas, Veszprém és Zala; 9.2. táblázat). Másrészt, az országosan térített mezôgazdasági Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 91

8 károk mintegy háromnegyedét az elôbbiek közül az öt dunántúli megyében térítik (9.3. táblázat). Ezekben a megyékben a mezôgazdasági vadkárok költsége gazdaságilag kezelhetetlen szintet ért el, amit a magas bevételek ellenére sem tudnak kigazdálkodni. Ha a károk okát keressük, akkor elsôként az ezekben a megyékben élô nagyvadállományok létszáma merül fel válaszként. Itt él a jelentett gímszarvasállomány és vaddisznóállomány mintegy kétharmada-háromnegyede, és ennél magasabb az ezekbôl a fajokból itt terítékre kerülô szarvas és vaddisznó száma is (Csányi, 2003, 2004). A vadgazdálkodás egésze, de különösen az érintett dél-nyugat dunántúli térségben folyó vadgazdálkodás szempontjából, rendkívül fontos a nagyvadlétszámok erôs csökkentése. A magas állománysûrûség miatt a gímszarvas és vaddisznó által okozott károk meghaladják a környezet tûrôképességét. A károk térítése felemészti a vadgazdálkodás bevételeinek jelentôs hányadát, a fejlesztések gátját jelenti. Mindezek végeredményben tartósan veszteségessé tették ezen megyék vadgazdálkodását. Hivatkozások Csányi, S. (1990): A populációdinamika, az állományhasznosítás és az eltartóképesség kapcsolata a nagyvadgazdálkodásban. Az Erdô, 39: Csányi, S. (2002): Eltartóképességrõl és gazdálkodásról az õz kapcsán oldal in: Pechtol, J. (szerk.) Vadászévkönyv Országos Magyar Vadászkamara, Budapest Csányi, S. (2003): Szarvasállomány és szarvasgazdálkodás a statisztikák alapján oldal in: Gímszarvas. A vadgazdálkodás idõszerû kérdései 1. Országos Magyar Vadászkamara, Budapest Csányi, S. (2004): Miért és hol kell csökkenteni a gímszarvas és a vaddisznó létszámát? A Vadgazda, 3 (7): (Július) Csányi, S. (2005): Vadgazdálkodás oldal in: Bedô, Z. (szerk.) A rendszerváltás kihatása a természeti környezetre. Rendszerváltás Magyarországon. Mûhelytanulmányok. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest Csányi, S. és Pintér, I. (2001): Magyar vadgazdálkodás oldal in: Vadászévköny Országos Magyar Vadászkamara, Budapest Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 92

9 10. A vadgazdálkodási ökonómia tárgya és feladatai A vadgazdálkodási ökonómia A vadgazdálkodási ökonómia, mint tudományterület és mint a gazdaságtan része is meglehetôsen fejletlen terület (Kõhalmy és Márkus, 1996). A témakörben sok a tisztázatlan kérdés és a tényleges kutatási terület. A vadállományok értékei nem csupán a vad fogyasztásához és használatához köthetôk, ezért tisztázni kell, hogy: Mik azok az értékek, amiket vizsgálni kell? A vadállományok értékei mibôl tevôdnek össze? Hogyan mérhetôk ezek az értékek? A hazai szakirodalomban a vadgazdálkodással és vadászattal kapcsolatos gazdasági vizsgálatok tárgyukat tekintve a következô csoportokba sorolhatók: A vaddal kapcsolatos tevékenységek gazdasági (ökonómiai) vizsgálata, leírása, elemzési vagy értékelési módszerek kidolgozása. A vad és a vadászat értékeinek jellemzése és az értékek felmérése. Adott élôhelyen folyó vadgazdálkodási tevékenység jellemzôinek meghatározása. Adott élôhelyen folyó vadgazdálkodási tevékenység optimális feltételeinek meghatározása. A vizsgálatok az alábbiak szerint osztályozhatók: Területi kiterjedés szerint Országos Területi Megye Körzet Helyi Vadgazdálkodási egység Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 93

10 Település Kistérség Jellege szerint Elsôdleges! természetes egységekben (db, ha, kg, db/ha) Másodlagos! pénzértékben (Ft) Adatforrások szerint A vadgazdálkodási statisztikai adatgyûjtés széles körû és rendszeres adatforrást képez. A legkönnyebben ezek az adatok szerzhetôk meg és a legtöbb témába vágó vizsgálat, illetve értékelés is ezeken alapul. Ugyanakkor ezeknek az adatoknak számos esetben nem kielégítô a részletessége, nem felelnek meg a pénzügyi és számviteli elôírásoknak stb. Ezért mindig szükséges annak vizsgálata, hogy az adott vizsgálat nem igényli-e a saját adatgyûjtés megszervezését. Statisztikai adatok Vadgazdálkodási egység Becslés Gazdálkodási jelentés Pénzügyi beszámolók Célzott adatgyûjtés Kérdôívek Saját szempontok szerinti adatgyûjtés Tipikus hazai vizsgálatok az alábbiak: Vadgazdálkodási ágazat bevételei és kiadásai Országos statisztikai adatok Területi satisztikai adatok Szektoriális értékelések (vadásztársaságok, erdôgazdaságok, stb.) Valamely gazdálkodási tevékenység értékelése Zárttéri vadtartás ökonómiai vizsgálata (Somogyvári, 1995). Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 94

11 Fácánnevelés ökönómiai vizsgálata (Árkosi és mtsai, 1980). Valamely vadfaj gazdálkodási eredményhez való hozzájárulása (Kõhalmy és Márkus, 1996) A vadállományok, mint természeti erôforrások értékei A természeti erôforrások definíciója: Minden ismert és ismeretlen anyag és folyamat, amely a jelenben vagy a jövôben hasznosítható lesz. A hagyományos ökonómiai felfogás szerint csak az ismert forrásoknak van értéke (pl. a kôszén mindaddig nem rendelkezett értékkel, amíg nem hasznosították). A források csoportosítása hasznosításuk alapján: Jelenlegi ismereteink szerint minden forrás véges. A források a megújíthatóság szerint két csoportba sorolhatók: Véges vagy kimerülô készletû források: pl. kôszén, kôolaj, mûvelhetô földterület (cél: Maximális takarékosság) Megújítható vagy megújuló természeti erôforrások: élettelen, megújuló: nap, vízenergia, geotermikus energia, szél (cél: Maximális kihasználás). élô, megújítható: erdôk, mezôgazdasági kultúrák, hal, vad (cél: Fenntarható használat). A természeti erôforrások értékelése piaci értékük és a hozzájuk kapcsoódó speciális értékek alapján történhet (Kellert és Smith, 2000; Decker és mtsai, 2001): Piaci ár: a használati érték és a piaci kereslet határozza meg. Speciális értékek: pl. esztétikai, tudományos, genetikai érték. Mekkora az ezeknek az értékeknek a használatával kapcsolatosan történô költekezés? Az adott forrás újjáteremtésének költségei mekkorák lennének (egyáltalán lehetséges-e: pl. külszíni bányamûvelés felhagyása után az élôhelyek és a vadállományok eredeti állapotának visszaállítási költségei). A vadállományok összetett értékeket hordoznak, az értékelemek súlya a történelmi, társadalmi és gazdasági fejlôdés során változott. A vadon élô állatok és haszná- Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 95

12 latuk a társadalmi-gazdasági fejlettségtôl függôen eltérô igények kielégítését teszi lehetôvé.). Fô értékelemek: kereskedelmi érték (hús és más hasznosítható részek), negatív érték (károk), rekreációs érték (vadászat, kikapcsolódás), társadalmi érték, esztétikai érték, biológiai érték (ökoszisztémák&diverzitás), tudományos, oktatási és filozófiai érték (a teljesebb emberi élet és életminôség). A vadállományok értékeinek többsége közvetlenül nem vagy csak nehezen számszerûsíthetô. A mérés módja általában: mennyit fordítanak az ebbôl részesedôk jelenleg és mennyivel többet lennének hajlandók ráfordítani és mibe kerül a forrás újjáteremtése. A vadállományok értékeinek egy másik csoportosítása (Dickson, 1996a, b; Chardonnet és mtsai, 2002): A vadállomány gazdasági értékei Nem fogyasztási értékek: A nem fogyasztási értékek rendszerint az esztétikai értékeken alapulnak (turizmus). Legismertebb ilyen hasznosítás az afrikai szafari-turizmus, amelyben jelentôs magán tôke vesz részt. Észak-Amerikában a nem fogyasztó használat lényegesen meghaladja a fogyasztó használat mértékét. Dél-Amerikában a nemzeti parkok, ôserdôk, és egyes szigetek (Galapagos) ismert turisztikai célpontok. Ázsiában a nem fogyasztási használat ritka, speciális esetekben fordul elô, általában nem jellemzô. Európában a fogyasztó használat nagyobb a nem fogyasztó használatnál. Ennek oka részben a vadászat hagyományos elsôdleges- Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 96

13 ségében kereshetô, másrészt a nemzeti parkok látogatásának a vaddal való találkozás nem fô szempontja. Ausztrália és Óceánia speciális állatvilága (erszényesek, szigetek állatvilága) nagy lehetôségekkel rendelkezik, de ennek kihasználását a távolság korlátozza (az utazási költségek magasak). Fogyasztási értékek: A vad húsának, esetleg más részeinek fogyasztása a legôsibb emberi szokások közé tartozik. Ezen túl a történelmi fejlôdés és a helyi adottságok függvényében számos más forma is kialakult. Vadfajok tenyésztése a vad egyedeinek ridegtartása (ranching) keretében: rénszarvas tenyésztése, Afrikában a szafari ranch-ek (Déli-Afrika), Dél-Amerikában kajmánok (bôr), zöld iguána (hús), papagájok (eladás) tartása. Vadfarmok létesítése (farming): Legismertebbek a szarvasfarmok, melyek a világban a legelterjedtebb vadfarmok, kb. 5 millió szarvast tartanak farmon. Más állatok is terjednek: strucc, emu, csincsilla, teknôsök, békák, kígyók, rovarok, csigák... Vadfajok vadászata, mely a következô formákban történhet: Létfenntartó vadászat (ôsi életformákat ôrzô törzsek) Kereskedelmi vadászat: a többlet eladása Helyi barter - létfenntartó vadászat feleslegeinek cserekereskedelme Szervezett kereskedelem - piacok ellátása valamilyen termékkel Sportvadászat: helyi sprortvadászat és vadászati turizmus (a turizmus önálló alszektora) Vadtermékek Élô állatok (kedvtelésbôl tartott állatok): kétéltûek és hüllôk, madarak, emlôsök Élô állatok termékei: barkás agancs, ivarsejtek (ondó és zigóta), pézsma, kígyóméreg Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 97

14 Holt állatok termékei: hús, szôrme és bôr, toll, csont, szaru és más testrészek A vadállomány táplálkozási értéke A vadhús részesedése a táplálékban a legtöbb társadalomban történetileg csökkenô mértéket mutat. Kivételt a vadászó-gyûjtögetô népek képeznek, amelyeknél az állati fehérje legfontosabb forrása mai is a vad. Kontinensenként eltérô, eetenként jelentôs különbségeket lehet azonban találni a vadon élô állatok fogyasztásának jelentôségében (Ntiamoa- Baidu, 1997; Davies, 2002): Afrika: Bush-meat: 1.23 millió tonna/év, 600 millió ember, 2.1 kg/fô/év Ázsia: Fôleg a távol-keleten népszerû (Kína, Mongólia); egyes vallások tiltják (hinduizmus) Ausztrália: A vad hús jelentôs export cikk (fôleg állateleség); helyileg inkább a szegények tápláléka. Európa: A vadhús jellemzôen az igényes piacokon kel el, speciális élvezeti értéket és minôséget tulajdonítanak neki. Észak-Amerika: Az Egyesült Államokban a törvények tiltják a lôtt vaddal való kereskedelmet. Ezért nô a farmi tartás iránti érdeklôdés. Hivatkozások Árkosi, Z., Nagy, E. és Sütõ, Ö. (1980): Az integráció eredményei a Balatonnagybereki Szárnyasvadtényésztõ Rendszerben. Vadbiológiai Kutatás (Nimród Fórum, szeptember), 26: 1-4 Chardonnet, P., Clers, B. d., Fischer, J., Gerhold, R., Jori, F. és Lamarque, F. (2002): The value of wildlife. Rev. sci. tech.off. int. Epiz., 21: Davies, G. (2002): Bushmeat and international development. Conservation Biology, 16: Decker, D. J., Brown, T. L. és Siemer, W. F. (szerk.) (2001): The human dimensions of wildlife management in North America. The Wildlife Society, Bethesda, Maryland, 447pp. Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 98

15 Dickson, B. (1996a): An analysis and assassment of the arguments against consumptive use - background manuscript oldal in: Anonymous (szerk.) Workshop to examine and comment on the arguments against the consumptive use of wild species, Nyanga, Zimbabwe, January 18, 1996, Africa Resources Trust Dickson, B. (1996b): What is wrong with consumptive use. An analysis and assassment of the arguments against consumptive use oldal in: Anonymous (szerk.) Workshop to examine and comment on the arguments against the consumptive use of wild species, Nyanga, Zimbabwe, January 18, 1996, Africa Resources Trust Kellert, S. R. és Smith, C. P. (2000): Human values toward large mammals oldal in: Demarais, S. és Krausman, P. R. (szerk.) Ecology and management of large mammals in North America. Prentice Hall, Upper Saddle River, NJ Kõhalmy, T. és Márkus, L. (1996): Vadászati ökonómia. Soproni Egyetem, Erdõmérnöki Kar, Vadgazda Mérnöki Szak, Sopron. 106pp. Ntiamoa-Baidu, Y. (1997): Wildlife and food security in Africa. FAO Conservation Guide 33. FAO UN, Rome. 109pp. Somogyvári, V. (1995): Zárt téri nagyvadtenyésztés oldal in: Kõhalmy, T. (szerk.) Vadászati enciklopédia. Mezõgazda Kiadó, Budapest Vadászati jog, igazgatás és ökonómia 99