TARTALOM SOMMAIRE. du sol d Ebes (Économie forestiére Hajdúság) En reverse : L'élagage jinal (Économie forestiére Szolnok) (Fhoto Jérőme R.

Átírás

1

2 TARTALOM Dr. Somkuti Elemér: Az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karának reformtorvéről 289 Huszár Endre : A fakitermelés korszerűsítése vágástéri feltárással 205 Hozzászólások a vágástéri feltárás kérdéséhez 302 Dr, Majer Antal: Erdőtípus vagy állománytípus? 304 Dr. Szász Tibor : Komplex fakitermelési verseny 308 Jérőme René : A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tudományos ülésszaka 34 Dr. Meskó József : A K IA védelmében. 37 Dr. Bertóti István dr. Nagy Emil: Fácángyár" az olaszországi Forliban 32 Palotás Ferenc : A hajósi nyárfagyűjtemény értékelése 327 Irodalomismertetés : Ujabb könyvek a termelőhelyismeret köréből (Szodfridt István) 332 Lucosok gazdaságos tisztítása (Jérőme René) 334 Címlapon : Talajápolás Ebesen (Hajdúsági Áll. Erdőgazdaság) Hátlapon : Az utolsó nyesés (Szolnok megyei Áll. Erdőgazdaság) Jérőme René felvételei SOMMAIRE Dr. Somkuti E.: Projet.sur la reformé de la Faeulté des ingénieurs des foréts de l'université de sylviculture et d'industrie du bois 289 Huszár E.: Modernisation de l'exploitation forestiére par la desserte des coupes Contributions au probléme de la desserte des coupes 302 Dr. Majer A.: Type de fórét ou type de peuplement? 304 Dr. Szász T.: Concours d'exploitation forestiére complexe 308 Jérőme R.: Session scientifique á TUniversité de sylviculture et d'industrie du bois 34 Dr. Meskó J.: A la défense du K IA ' 37 Dr. Bertóti I. Dr. Nagy E.: Usine de faisans" a Forli (Italie) 32 Palotás F.: Évaluation du populetum de Hajós 327 Revue littéraire : Livres nouveaux dans le domaine de la pédologie et de la météorologie (Szodfridt I.) 332 Nettoiement économique dans les pessiéres (Jérőme R.) 334 En couverture : Entretien du sol d Ebes (Économie forestiére Hajdúság) En reverse : L'élagage jinal (Économie forestiére Szolnok) (Fhoto Jérőme R.) COflEPJKAHHE JJ-p UIOMKymu 3/ieMep : O nepectpoüke nnaha jrecohhwehephoro cbakhjitteta VHHBepcHTeTa Jleco- BoncTBa H rtepebooöpaőatbmaiomeií npomhmjiehocth 289 Xycap 3ndpe : ConepuiencT BOB emué jieco3arobotok nyte.w ocboehhh jiecocek 295 BucTynjieHHe no Bonpocy OCBOCHHH jrecocek 302 M-p Maüep Anma/i: JlecoTHn HJIH n Haca>KAeHHÍÍ 304 JJ-p Cac Tuőop : CoBepHOBaHHe no KOMnjieKCbiM jiecobaro-rockam 308 HíepoM Pene : Haymioe 3aceAaHHe IIIonpoHCKoro YHHBepcHTeTa JlecoBOAocTBa H AepeBooopaőaTbiBa- KJLUefí npombllujiehhocth 34 M-p MeuiKO PioMcefi : B 3a>KHTy KopneBaTejiH nheil K-A 37 fí-p Bepmomu Mmmean d-p Hadb 3MUA:,,<Pa6pnt<a cba3ahob" B <t>opjin B HTajiHH 32 flanomam <t>epenif : OieHKa xaíiouiaftc, oft KOjijieKu.nn Tonojieö 327 O3HaK0MjieHHe c jihtepatypoíi : HoBbie KHHTM OTHOCHTeJibHO B oőjiacth 03HaK0MjieHHji c MecTonpoo3pacTaHHHMH (Codg3pudm HuimsaH) 332 3KOI IOMHM nan npomhctka e/ih (HiepoM Pene) 334 Ha nepeaheü crpamihne O6JIO>KKH : Vxod 3a noieoü e 36euie (XaÜAyuiarcKHH rocnecx03) Ha nocjreaheíí erpahhue O6JIO>KKH : TlocAedHnn o6pe3na noöezoe (CoJinoKMeAeiícKHH rocnecxo3) (CPOTO : NíepoMa Pene.) A lapban megjelent tanulmányok, szerzői: dr. Bertóti István osztályvezető h. OEF, Budapest; Huszár Endre tud. munkatárs, ERTI, Lillafüred; Jérőme René főmérnök, OEF, Budapest; dr. Majer Antal rektorhelyettes, docens, az erdőműveléstani tanszék vezetője, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; dr. Meskó József műszaki csoport vezetője, Kiskunsági Áll. Erdőgazdaság, Kecskemét; dr. Nagy Emil egyetemi adjunktus, Agrártudományi Egyetem, Gödöllő; Palotás Ferenc tud. munkatárs, ERTI, Baja; dr. Somkuti Elemér erdészkari dékán, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; dr. Szász Tibor tud. munkatárs* ERTI, Budapest; Szodfridt István tud. munkatárs, ERTI, Budapest.

3 Az Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karának reformtervéről Dr. SOMKÚTI ELEMÉR A hazai erdészeti felsőoktatás és a gyakorlat között elmondhatjuk igen bensőséges, egészséges együttműködés alakult ki. Adódik ez abból, hogy az egyetemünkről oklevéllel elbocsátott mérnök az erdőgazdaságban talál élethivatásának megfelelő munkát. Erősíti az együttműködést, az erre való törekvést az Egyetemnek az az érdeke, hogy lehetőleg a gyakorlati követelményeknek minél jobban megfelelő szakembereket képezzen, s a gyakorlatnak az az igénye, hogy ezt a törekvést maximálisan elősegítse. Egyetemünk a felsőoktatási reform kidolgozása után, annak bevezetése jóváhagyása előtt, szükségesnek látja a hazai erdész közvélemény tájékoztatását, véleményének széleskörű meghallgatását ebben, az egyetemünk élete szemponti ából roppant nagy jelentőséggel bíró kérdésben. Mint ismeretes, a 55 éves múltra visszatekintő és erdőmérnök-képzés ideje alatt az oktatás alapját képező tanterv mind az oktatás idejét, mind az oktatott tárgyak számát, terjedelmét, mind pedig tartalmukat illetően is jelentős változáson ment keresztül. A képzés már viszonylag korán olyan irányt vett, hogy az erdőmérnöki oklevelet szerzett mérnök az erdőgazdálkodás kapcsán felmerülő legfontosabb minden mérnöki teendő ellátására egyaránt képes legyen. A biológiai ismeretek mellett a hallgatók beható műszaki képzése is fontos követelmény volt, mégis a legutóbbi évtized fejlődése sürgetően vetette fel a képzés megreformálását. A korábbi erdőmérnökképzés ugyanis, megítélésünk szerint, közelebb állt az általános mérnöki, sem mint a speciális erdőmérnök-képzéshez. A két világháború között pl. viszonylag kevés idő jutott a kifejezetten gyakorlati képzésre, aminek anyagi természetű okai is voltak. A reformprogram keretében a képzés olyan irányú továbbfejlesztése került napirendre, hogy ezzel eleget tegyünk az erdészeti üzem mai, és bizonyos fokig jövőben jelentkező igényeinek. Ezért olyan kommunista szakemberek képzését kell ma megalapoznunk, akik a szocializmus, sőt a kommunizmus építése során jelentkező legkülönbözőbb feladatok ellátására is alkalmasak az erdőgazdaságban. Figyelembe vettük azt a sok évtizedes tapasztalatot, hogy az erdészeti munkák súlya az erdészetvezető vállán nyugszik. Azok az erdőmérnökök, akik beváltak egy-egy erdészet élén, többnyire megálltak a helyüket az erdőgazdaság központjában, a minisztériumban, a tudományos és tervező intézetekben is. Tudatában vagyunk annak is., hogy a termelési feladatok az erdészet szintjén igen összetetten jelentkeznek, megoldásuk a szakismereteken kívül nagyfokú cselekvő- és tervezőkészséget, határozott fellépést és nem utolsósorban ideológiai és gazdaságtani tájékozottságot kíván. Az előző programokkal szemben a reformprogramban határozott törekvés érvényesül az önálló cselekvőkészség kifejlesztésére. A szabad délutánokat az anyag önálló tanulmányozására, a szakirodalom megismerésére biztosítjuk. A gyakorlatok óraszámának emelése, az összefüggő egy-, illetve többhetes nyári gyakorlatok bevezetése, a feladatok önálló megoldásának gyakorlását szolgálják.

4 Már ma is szembetűnő a termeléstechnika nagyarányú és gyors íejlődése, ez pedig a technikai tárgyak fejlesztését követeli meg. Amíg például a közepes nagyságú pilisi állami erdőgazdaságban a gépek összes lóerő-száma teherautók nélkül az 955/56. gazdasági évben alig 80 LE volt, addig az 96/62. gazdasági évben meghaladta az 350 LE-t. A nagyarányú erdőtelepítési és fásítási feladatok, a termőhelyfeltárás, az erdőtipológia nagyüzemi felhasználása, a meglevő erdők termőképességének a fokozása, a rontott erdők átalakítása, a belterjesebb állománynevelés nem beszélve a növénynemesités, valamint a magtermesztés kérdéseinek előtérbekerüléséről az igen alapos biológiai irányú képzés szükségességét indokolják. Amíg a mezőgazdaságban megoldható, hogy a feladatokhoz például külön mezőgazdasági gépészmérnök és egyéb szakmérnök legyen kiképezhető, addig erdőgazdaságunk viszonylag kisebb keretei, a terepadottságokból és egyéb okokból származó, szinte mindenütt jelentkező különböző biológiai, műszaki, gazdaságvezetési problémák azt kívánják, hogy a gépek üzemvitelében jártas, a termelő üzem biológiai és gazdasági problémáit egyaránt jól ismerő erdőmérnökeink legyenek. A szaktárgyak kellő mélységű elsajátításának másrészt előfeltétele a jó alaptárgyi előkészítés. Az erdőmérnökképzésnek az előbbiekben tárgyalt jellege, a biológiai, a műszaki, a gazdaságtani képzés közel azonos súlya nem engedi meg, hogy a kötelező heti elfoglaltságot ne a heti 36 óra körül szabjuk meg. Ez az elfoglaltság is csak úgy tekinthető elfogadhatónak, ha a jegyzetek az előadásoknál bővebb terjedelműek és a hallgatók az órarendi elfoglaltságon kívül irodalmi feldolgozásokat is végeznek a szükséges ismeretek megszerzésére. A széleskörű megvitatásra bocsátott, 0 félévre tervezett tanterv a következő: Tantárgy megnevezése: Heti óraszám J. évfolyam őszi félév tavaszi félév. Politikai gazdaságtan I Orosz nyelv Testnevelés Matematika Ábrázoló geometria Általános és szervetlen kémia Szerves kémia Geológia Általános növénytan Növényrendszertan I. +4. Fizika Éghajlattan 2H összesen: Vizsgák száma: 6 7

5 Tantárgy megnevezése: Heti óraszám őszi félév tavaszi félév íí. évfolyam. Politikai gazdaságtan II Orosz nyelv Testnevelés Biokémia Fizika Elektrotechnika Növényélettan Növényrendszertan Mechanika I II Erdészeti talajtan Erdészeti talajmikrobiológia Műszaki rajz Összesen: Vizsgák száma: 6 5 III. évfolyam. Filozófia Német nyelv Erdőbecsléstan Erdészeti állattan Erdészeti földméréstan 3+4, Általános géptan Erdészeti gépek Vad- és halgazdaságtan Faanyagismerettan Erdőműveléstan 4+4. Erdészeti növény kórtan 2+2 Összesen: Vizsgák száma: 7 7 ÍV. évfolyam. Tudományos szocializmus Német nyelv Erdőműveléstan Erdőtelepítéstan Építési anyagok és szerkezetek Erdészeti épületek Erdővédelemtan Erdőhasználattan Erdészeti szállítástan Erdészeti növénynemesítéstan 2+ Összesen: Vizsgák száma: 7 6

6 Tantárgy megnevezése: V. évfolyam Heti óraszám őszi félév tavaszi félév. Erdészeti szállítástan 2. Fotogrammetria 3. Erdőrendezéstan Fatechnölógia Erdészeti gazdaságtan I II. 6. Erdészeti jog 7. Erdészeti vízgazdálkodástan Könywiteltan Mezőgazdasági alapismeretek Biztonságtechnika Diplomamunka Erdészeti gazdaságföldrajz Összesen: Vizsgák száma: Az Erdőmérnöki Kar Szakmaközi Bizottsága által kidolgozott, az előbbiekben közölt t3nterv-tervezet könnyebb elbírálhatósága érdekében közlöm a túloldali táblázatot. Mint látható a szaktárgyak összesen mintegy 36%-kal, az alapozótárgyak mintegy 24%-kal, az alaptárgyak, melyekben néhány egyéb tárgy is van, 40%- kal szerepelnek. Jóllehet a biológiai, műszaki, gazdaságtani és politikai tárgyak elhatárolása nem tekinthető hibátlannak az erdészeti vízgazdálkodástan című tárgy mintegy 50%-ban biológiai jellegű, a matematika nem tekinthető műszaki tárgynak stb. mégis, a táblázatból megítélésünk szerint jól megállapítható, hogy az elfogadásra beterjesztett tantervben sikerült a biológiai, műszaki és gazdaságtani tárgyak közötti helyes arányt biztosítani. Az elméleti, másszóval előadási és gyakorlati órák aránya a reformban kitűzött célok szem előtt tartásával került kialakításra. Eszerint az előadási órák 46%-ával szemben a kötött gyakorlati foglalkozások ideje 54%. Ez lehetővé teszi, jobban mint a múltban, hogy a hallgatóság bizonyos ismereteket viszonylag könnyebben sajátítson el, másrészt megtanulja a gyakorlati fogásokat stb. A tanrendi nagygyakorlatok kialakítására a Szakmaközi Bizottság igyekezett nagy figyelmet fordítani, hiszen ezek révén ( 2 hetes időtartamú gyakorlatok) a szaktanszékek mintegy a félév során tanultakat ismételtetik meg vagy mutatják be erdőgazdasági viszonyok közepette. Az erdőtelepítéstan, erdőműveléstan, földméréstan, erdőrendezéstan, növénytan, termőhelyismerettan, erdőhasználattan, erdészeti szállítástan és géptan, valamint a jövőben az üzemtani tanszék is tartanak ilyen tanrendi gyakorlatot. A nyári üzemi gyakorlatok rendje annyiban fog módosulni, hogy a jövőben lehetőleg valamennyi évfolyamban nagyobb csoportokat kialakítva, egyetemi irányítás mellett dolgoznak majd hallgatóink a különböző erdőgazdaságokban. Az előre kialakított program lehetővé fogja tenni, hogy a hallgatók az előző évben tanultakat ismerhessék meg üzemi viszonyok között, szerezzenek jártasságot az üzemi élet legkülönbözőbb területein. Ebben a nyári idényben a III. éves erdőmérnökhallgatók részére kísérleti jelleggel már megszerveztük az ilyen jellegű nyári gyakorlatot. Ebben nagy segítséget jelentett számunkra az Országos Erdészeti Főigazgatóság megértő támo-

7 Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karának tantárgyai

8 gatása és az érintett erdőgazdaságoknak az üggyel kapcsolatos pozitív állásfoglalása. Az eddig ismertetett gondolatok nem teszik lehetővé, hogy az olvasó mé<- Jlyebb bepillantást kapjon az egyetemi reform tulajdonképpeni alapját képező, az egyes tárgyak programjában részletezett oktatási anyag tartalmi változásairól. A több éve folyó reformmunkálatoknak legnagyobb eredménye, a itárgyak programjában, úgy érezzük, határozottan érvényrejutó, új szemléletnek van. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy a hallgatóságot a marxista tárgyak mellett a szaktárgyakban is a materialista világnézet alapjairól kiindulva oktatjuk, de megmutatkozik a közgazdaságtani szemléletnek valamennyi szaktárgyban történő érvényesítése formájában is. Ez utóbbit bizonyítja, hogy az újonnan öszszeállított programok a korábbi programokhoz képest mintegy 40%-ban új ismeretanyag oktatását tervezik, ugyanakkor számos korábban oktatott, időközben jelentőségét vesztett kérdést nem szerepeltetnek. A biológiai tárgyú oktatás elmélyítését szolgálja az újonnan programba iktatott Erdészeti növénynemesítéstan című tárgy. Az Erdészeti vízgazdálkodás című tárgyban, amely a Hidrotechnikai melioráció helyébe lép, a hallgatóság nemcsak a víz romboló erejének megfékezését szolgáló védekezési eljárásokat ismeri meg, de megkapja a ma szükséges ismereteket az öntözés köréből is. Űj tárgyként szerepel a Biztonságtechnika című tárgy. Ennek programbaiktatása elősegíti, hogy a frissen kikerülő erdőmérnökök a balesetelhárítással kapcsolatosan jobb felkészülést kapjanak már az Egyetem padjaiban. Űj alapokon került kidolgozásra az üzemtani tanszéken oktatott Erdészeti gazdaságtan című tárgy. Ez lehetővé fogja tenni, hogy a hallgatók üzemvezetési, tervezési, a gazdálkodás egészével összefüggő irányítási és ügyviteli kérdésekben jobb felkészülést kapjanak a jövőben. A kötelező elfoglaltság mellett lehetőség adódik fakultatív tárgyak oktatására. A gépkocsivezetés mellé új tárgyként jelentkezik a Marxista etika. A Szakmaközi Bizottság tárgyak megszüntetésére nem tett javaslatot. Számos, a reform keretébe tartozó kérdéssel a Bizottság eddigi munkája alatt nem tudott behatóan foglalkozni. Ilyenek: a levelező oktatás kérdései, a hallgatók erkölcsi-politikai nevelése kérdései, a mérnöktovábbképzés problémái. Ezekben a kérdésekben ez év őszén nyílik alkalom a Bizottságokban előkészített javaslatok megvitatására és megfelelő határozatok hozatalára. Az Erdőmérnöki Kar reformtervének előkészítésében az egyes tárgyak programjainak vitáin való aktív részvétellel a gyakorlat több mint száz kiváló képviselője vett már eddig is részt. Észrevételeik, hasznos tanácsaik komoly mértékben segítették oktatóinkat a gyakorlati igényeknek megfelelő oktatási terv kidolgozásában. Az Erdőmémöki Kar nevében ezúton is szeretném kifejezni odaadó és lelkes munkájúkért valamennyiünk köszönetét. A Szakmaközi Bizottság által előterjesztett javaslat még nem nyert jóváhagyást. Több fórumon vitatják mielőtt 963. szeptemberével az I. évfolyamon először bevezetésre kerül. A széles szakmai közvélemény tájékoztatása, illetve vélemények ezúton való kikérése, tehát nemcsak lehetséges de szükséges is, hiszen a reform csak fokozatosan valósul meg karunkon, ezért minden hasznos észrevétel, vagy tanács még menetközben is felhasználható. Kívánatos volna hogy egyesületünk helyi szakcsoportjai időt szentelnének az egyetemi oktatás kérdésének, megvitatnák a reformtervezetet és tudomásunkra hoznák ezzel kapcsolatos véleményüket.

9 Minden elgondolás, terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Egyetemünk oktatói a hároméves munka eredményét a megírandó jegyzetekben, oktató munkájukban fogják bizonyítani. Már most úgy tervezzük, hogy ezeknek a jegyzeteknek felülbírálásába széleskörűen bevonjuk szakembereinket, hogy ezzel is biztosítsuk a gyakorlat igényeinek lehető minél teljesebb kielégítését. Így szeretnénk elérni, hogy nagymúltú felsőoktatási intézményünk a jövőben is megfeleljen rendeltetésének, az erdőmérnök a szocializmus, kommunizmus építésében is megbecsülést szerezzen szakának. A fakitermelés korszerűsítése vágástéri feltárással* HUSZÁR ENDRE Az Erdészeti Tudományos Intézet Keletbükki Gépkísérleti Bázisa 957-ben létesült. Létesítése azzal a célkitűzéssel történt, hogy az ERTI erdőhasználati és gépesítési osztálya együttműködve a Keletbükki Állami Erdőgazdasággal, az északmagyarországi hegyvidék viszonyai között vizsgálja a fakitermelés, valamint az anyagmozgatás fejlesztéséhez szükséges előfeltételeket. A kísérletek során olyan módszerek kidolgozására törekszünk, amelyek a fahasználat önköltségének csökkentése mellett megkönnyítik a nehéz fizikai munkát, kímélik a visszamaradó állományt. A kísérletek lényege: a vágástéri feltáróhálózat megépítésével az erdőt olyan kezelési egységekre bontani, amelyeken belül lehetőség nyílik a korszerű gépek, eszközök, valamint a munkaszervezet felhasználásával a gyakori és kíméletes beavatkozásra. A vágástéri feltáróhálózat a gyűjtőutak rendszerére épülő utak és nyomok összessége, amelyen a közelítés második vagy a kiszállítás első szakaszát hajtjuk végre. A vágástéri feltáróhálózat által elfoglalt terület beletartozik a fatermesztés céljára nyilvántartott területbe. A vágástéri feltáróhálózat kialakítása történhet csupán az állomány fáinak a forgalmi sávból való eltávolításával vagy műszaki munkával. A vágástéri feltáróhálózat fő jellemzője, hogy a forgalom rajta hosszú időn át szünetel, így ffenntartása sem folyamatos. Egyes szakaszok a véghasználat lefolytatása után részben vagy egészben be is erdősíthetők. A vágástéri feltáróhálózatot ilyen rendeltetése miatt felfogásunk szerint üzemi költségből kell megvalósítani és időszakosan felújítani. A ráfordításokat a fahasználatnak és az erdőművelésnek meg kell takarítania. Az eddig végzett kutatómunka első szakaszában a Lillafüredi Erdészet évi fakitermelésére és anyagmozgatására vonatkozó adatait dolgoztuk fel, meghatároztuk a legfontosabb mutatószámokat, amelyek segítségével a kísérleti módszerek a korábbi üzemi munkával összehasonlíthatók. A második szakaszban kisparcellás, majd félüzemi kísérleteket állítottunk be a vágástéri feltárásnak a fakitermelésre és anyagmozgatásra gyakorolt hatásainak vizsgálata céljából. A vizsgálat az év telén, illetve tavaszán történt. A két erdőrészletben lefolytatott kísérletek után a munka harmadik szakaszaként ben útmutatásunk szerint 830 ha területen üzemi gyűjtőút építést és vágástéri feltárást valósított meg az erdőgazdaság, hogy ott a kisparcellás és félüzemi kísérletek során élért eredmények és tett következtetések helytálló- * Az Erdészeti Tudományos Intézet 962. november 30.-i vitaülésének beszámoló anyaga.

10 ságáról üzemi szinten is meggyőződhessünk. A kísérletek jelenlegi stádiumában ki kell alakítanunk a termelési folyamat teljes gépláncát. Végül vizsgálnunk kell a továbbiakban a kialakított termelési folyamatnak az erdőgazdálkodás egészére gyakorolt hatását. A kutatás első szakaszában végzett adatfeldolgozás szerint a Lillafüredi Erdészetben az 955/56. gazdasági évben az m 3 fára fordított élő és tárgyiasult munka mennyiségét az. táblázat első oszlopa tartalmazza. A tárgyiasult munka felsorolásában a motorfűrész sem az első szakaszban, sem később nem szerepel. A fakitermelés gépesítésének foka ugyanis a vizsgált időszakon belül nem változott lényegesen. A fakitermelés és anyagmozgatás az újulatban, becslés szerint, 40 50%-os kárt okozott. A kimutatásban közölt mutatókból látható, hogy különösen nagy a fakitermelés és fogatos anyagmozgatás, továbbá a szállítás fizikai munkájának időszükséglete és a fo>gatos energiafelhasználás. A fakitermelők munkaidejük nagy részét kézi anyagmozgatásra fordították, a flogatosak nagy távolságra mintegy 4,2 km-re mozgatták a fát, a felterhelés kizárólag kézierővel történt. Ezeknek a fogyatékosságoknak megszüntetési lehetőségét kívántuk vizsgálni a kutatás második szakaszában a lillafüredi l/a és a parasznyai 77/c erdőrészletekben. A közel 4500 m 3 fa kitermelési mozgatását úgy szerveztük meg, hogy a fogatos anyagmozgatás távolságának csökkentése és a gépi anyagmozgatás előtérbe helyezése érdekében a traktorok forgalmára alkalmas egyszerű földúthálózatot létesítettünk. A mintegy 20 ha-t kitevő vágásterületen összesen 365 fm út épült 80 fm/ha sűrűségben. Ez a túlzottnak látszó útsűrűség az adott helyeken indokolt volt, mert az egész területen többé-kevésbé egyenletes, átlagosan 2 m magas újulat megóvása csak akkor látszott biztosítottnak, ha a vágástéri utakat a kétszeres fahossznak megfelelő távolságban alakítjuk ki és a fák koronáit irányított döntéssel az utakba fektetjük be. így az újulatot kb. 20%-os károsodással sikerült megmentenünk. Ennek alapján tehát meggyőződhetünk arról, hogy a vágástéri feltárásnak újulatvédő hatása van, még akkor is, ha korszerűtlen eszközökkel dolgozunk. Ezen túlmenően a vágástéri feltáróhálózat lehetővé tette a fogatos anyagmozgatás távolságának csökkentését, annak ellenére, hogy ezeken a területeken az akkori felfogásnak megfelelően nem az utak mellé, hanem a szállító traktorokkal könnyen megközelíthető gyűjtőhelyekre közelítettük az anyagot. A közelítésben még nagy szerep jutott a kézi munkának, mert a kisebb méretű választékok újulatban maradt részét kézi erővel kellett az utak mellé kihordani. A rönkök közelítése a gyűjtőhelyekre fogatos vonszolással, a kisebb méretű választéké országos járművel történt, átlagosan 200 m távolságra. A kiszállítást lánctalpas traktorokkal vontatott pótkocsikon végeztük el a kb. 2 km távolságban levő kőpályás út mellé, ahonnan azt tehergépkocsik szállították tovább. A rönköket traktorokkal vontatott pótkocsikra a Beély-féle daru, a gépkocsikra Panther daru terhelte fel. A többi választék felterhelése kézzel történt. A Lillafüred l/a erdőrészletben lefolytatott félüzemi kísérletek során elért mutatószámokat a kimutatás második oszlopa tünteti fel. A kutatás második szakaszában csökkent a fizikai munka mennyisége, 23,6%-kal növekedett a termelékenység. Az élőmunkát jelentős mértékben helyettesítettük tárgyiasult munkával, ezen belül több mint 60%-kal kevesebb fogatenergiát használtunk fel. Az újulatkárok mértéke ha-ként mintegy 4000 forinttal csökkent a természetes felújítás elszámoló ára szerint. Ez önmagában kitermelt m 3 -enként 8,9 Ft-ot tett ki. Mindez lényeges előrehaladást jelentett a korábbi évek általános gyakorlatához viszonyítva, mégsem volt korszerű,

11 Az élő és tárgyiasult munka megnevezése I. szakasz II. szakasz III. szakasz Tervezett szakasz 955/ / /66-tól óra egys.-ár önkölt. óra egys.-ár önkölt. óra egys.-ár önkölt. óra egys.-ár önkölt. kg Ft kg Ft kg Ft kg Ft Fakitermelés 3,7 2,32 2,38 2, Fogatos ag. mozgatás Gépi kiszállítás 2,99 0,92 0,82,27 0,59 0,45 0, gépi kisz. száll. 2,87 2,52 0,58 együtt 3,79 3,79 3,3,08 6 Vasúti rakodó,98,9,82 0,82 7 Vágástéri utak építése 0,8 0,98,00 8 Utak karbantartása 0,39 0,7 0,09 0,0 9 Fizikai munka összesen 2,86 7,04 88,76 9,82 7,96 76,36 8,99 8,56 76,95 5, ,50 0 Egylovas fogatóra... 5, ,80,64 0 6,40 0,59 6,49 0,45 2 5,60 Anyagmozgató traktor 0, ,80 0, ,0 2 Tehergépkocsi 0,88 50, 44 0,8 50, 40,50 0, ,40 0,66 70, 46,20 3 0, ,80 0,54 40, 2,60 4 Útépítő gép 0, ,80 0,2 20 4,40 0,5 30 9,50 5 Útkarbantartó gép... 0,0 20,20 0, ,60 6 Robbanóanyag kg- kg 0,0 20, 0,20 kg 0,02 20, 0,40 0,06 20, 20, 7 Tárgyiasult munka összesen 36,60 7,80 8,89 9,0 8 Teljes önköltség 202,36 94,6 58,86 52,60 9 A teljes önköltség csökkentésének %-a az. kis. szakaszhoz viszonyítva 4% 2,2% 24,3%

12 mert: a kisebb méretű választékok egy részét kézzel kellett közelíteni,- a koncentrált erdei gyűjtőhelyek rendszere megnövelte a fogatos anyagmozgatás távolságát, a kiszállításban nagy önköltségű és kis teljesítményű lánctalpas traktorokat alkalmaztunk, egyes műveleteket (pl. készletezés) többször hajtottunk végre, az újulatkárok mértéke még mindig nagymértékű volt, a vágástéri feltárás nem tette lehetővé a fúvott gumiabronccsal ellátott járművek forgalmát. A kutatás harmadik szakaszában a jávorkúti fennsíkon a 830 ha-nyi területet 4 gravitációs egységére bontottuk. A feltárást az elkülönített gravitációs egységekben fm/ha sűrűségben valósítottuk meg annak érdekétben, hogy a különböző sűrűségű úthálózat gazdaságossági kihatásai eldönthetők legyenek. A vágástéri feltáróutakat 3 0% mértékadó és maximálisan 2%-os rohamos emelkedővel, minimálisan 5 m-es sugarú ívekkel, minimálisan 3,5 m koronaszélességgel, gépekkel építettük. Létesítési költségük az alábbi volt: könnyű terepen (0 25%-os lejtőn) 5, Ft/m középnehéz terepen (26 40%-os lejtőn) 30, Ft/m nehéz terepen (4 60%-os lejtőn) 60, Ft/m Az optimális útsűrűség meghatározására csak a kísérleti terület felújítása után kerülhet sor. A vágástéri feltáróhálózat sűrűségének ugyanis eddigi tapasztalataink szerint az anyagmozgatásban elérhető megtakarítást gyakran meghaladó gazdaságossági kihatása van a belterjesebb erdőművelés műszaki feltételeinek biztosítása révén. Tisztán fahasználati szempontból azonban már az eddigi kísérletek is azt bizonyítják, hogy a vágásterületet feltáró utak sűrűségének akkorának kell lennie, hogy az utak mellett vagy az utakon a kitermelt faanyag az újulat és a visszamaradó faállomány károsítása nélkül a kiszállításig kis munkaigénnyel készletezhető legyen. A fakitermeléstől a vagonba rakásig a következőképpen alakítottuk ki a termelési folyamatot. A Druzsbával, MRP-vei és fogatos közelítő kerékpárokkal felszerelt, állomány viszonyoktól függően 7 0-es létszámú komplex munkacsapatok tőmelletti darabolás után vágástéri út mellett készletezett állapotban adták át a vastagfából kikerülő választékokat. A kiszállítást és a szállítást egy szakaszban gépkocsik végezték el kézi-, illetve 960. őszétől kezdve részben HIAB-darus felterheléssel. A vasúti rakodón végzett munka kézi erővel történt. Az ig eltelt 3 gazdasági év folyamán mintegy m 3 kitermelése, mozgatása és vagonba rakása során elért m 3 -re vonatkozó mutatók a táblázat harmadik oszlopában találhatók. A gépkocsiórák számában a HIAB-daruval végzett felterhelés időtartama is szerepel. Az adatokból a következők állapíthatók meg. Tovább csökkent a fizikai munka időszükséglete a komplex munkaszervezet bevezetése, a kézi közelítésnek fogatos kerékpárral történt helyettesítése következtében. Előrehaladás történt az élő munkának tárgyiasult munkával történő helyettesítésében, s ezen belül tovább növekedett a gépi munka részaránya a fogatéval szemben. A termelékenység a kiindulási alaphoz viszonyítva 29,3%-kal növekedett, a felhasznált teljes költség 2,2%-kal csökkent. Az önköltségcsökkenés ellenére a munkások átlagos órabére (955 6) 2,6%-kal növekedett. A fakitermelés és közelítés 2,97 ó/m 3 együttes fizikai munkájával szemben a gépi kiszállításra, szállításra és a vasúti rakodói tevékenységre 4,95 ó/m 3 -t fordítottunk. Ez" utóbbi mutató az eddigi kísérletek során nem javult lényegesen. A termelékenység további növelését elsősorban ezen a területen kell megoldanunk.

13 Már a korábbi kutatási munkánk során is megállapítottuk, hogy az erdőgazdaságok belátható időn belül nem rendelkeznek az időjárástól függetlenül forgalmazható utak olyan rendszerével, amelyen az anyagmozgatás folyamatosságát biztosíthatják. Ezért arra kényszerülnek, hogy a kitermelt fiaanyag kiszállítását különösen a téli félévben az időjárási viszonyok függvényeként viszonylag rövid idő alatt, lökésszerűen oldják meg. Ez a tény szükségszerűvé teszi azt, hogy a kedvező útviszonyok között a földutakon minél nagyobb fatömeget szállítsanak ki és azt a kőpályás utak mellett készletezzék. Emiatt a kiszállítási szakaszban kicsiny az anyagmozgatás távolsága, tehát a teljesítmény szempontjából a fel- és leterhelési idő döntő tényezővé válik. Ezeket a követelményeket olyan rakodógépekkel ellátott gépláncban lehet kielégíteni, amely az eddiginél sokkal gyorsabb rakodást biztosít és az éjszakai üzemben is balesetmentesen alkalmazható. A rakományt egy fogásban fel- és leterhelő rakodógépek kísérleti példányai elkészültek. A kísérletek további folytatásához szükséges géplánc az alábbi:. korszerű egyszemélyes motorfűrész biztosított 2. a fogatos közelítő kerékpár, vagy kíméletes továbbfejlesztése szükséges, közelítést biztosító adapterekkel ellátott trak- az adapterek kialakítandók tor, 3. a közelítést és kiszállítást együttesen és külön biztosított, ill. megválaszszakaszban ellátni képes gépkocsi, tandó 4. az üzemszerű munkában is felhasználható ön- a mintapéldány alapján eljáró híddaru, készítendő 5. vasúti kocsik terhelésére alkalmas stabil a mintapéldány alapján elgémsor. készítendő. A javasolt géplánc alkalmazásával az. táblázat utolsó oszlopában feltüntetett kalkulációs alapon meghatározott mutatók 00%-os biztonsággal várhatók. A termelékenység az első kísérleti szakaszhoz viszonyítva tovább nő 37,5%- kal, az önköltség ugyanakkor 24,3%-kal csökken. Szembetűnő az élő munkát csaknem kétszeresen meghaladó tárgyiasult munka, ami a fizikai munkát lényegesen megkönnyíti. Az. táblázatból nem tűnik ki az a gazdaságossági előny, ami abból ered, hogy a külön szakaszban elvégzett kiszállítás következtében az ipari fa minőségi romlás nélkül jut a feldolgozó telepekre. Nem tartalmazzák továbbá az adatok a kísérlet tárgyát képező módszernek az erdőgazdálkodás egészére, különösen az erdőművelésre gyakorolt kedvező hatását. Az 4. ábrák a következő oldalon a kísérleti szakasznak fakitermelési és anyagmozgatási mutatóit tüntetik fel az erdőművelési kihatások nélkül. Az l/a ábra érzékelteti, hogy a fakitermelésben és a közelítésben a minőségi ugrás már a II. szakaszban megtörtént. Ebben elsősorban a vágástéri feltárás kedvező hatása mutatkozik. A tő melletti feldolgozásban ennél lényegesen kedvezőbb mutatók az eszközök tökéletesedése esetében sem érhetők el. A jövő feladata főként a munka kíméletességének fokozása lesz. Az /b ábra szerint lényeges javulás csak a továbbiakban várható, főleg az új rakodógépek alkalmazásától. Az 2/c ábra szerint a vágástéri utak létesítésére és karbantartására fordított munkaóra a két utóbbi szakaszban kiegyenlítődik és ezen a szinten marad a hálózat teljes megvalósításáig. A 2. ábra az előzőekben tárgyalt adatokat összegezve tünteti fel. A 3. ábrán a fogatos energia nagymértékű csökkenése az útépítő és anyagmozgató traktorok alkalmazásának következménye. A fogatos energia felhasz-

14 3,2/7 \ZP7 2.6S up#g /m 3 /c/ter/ne/t. ssó///toítes rot?on6<r rakott faf/f//ro//nv/>6oa7ó/m} /f/$zá/// os+szó///'/ós+ rakodás f/z/'/ra/ Y.9S >/ V ^^/tojet/tés (tű W,*8 t/téfi/tss+fortxm tartás ---> /9SÍ-S6 /95/-S3 /9SS-6Í /96S I9S-S6 t9sr-sb f9s9- t Í96S /.óira

15 nálás tovább csökken akkor is, amikor a traktort kivonjuk az anyagmozgatásból. Az útépítő és útkarbantartó traktor alkalmazásának m 3 -re jutó hányada még a III. szakaszban sem haladja meg azt a mértéket, amelyet a traktor a II. szakaszban csupán a kiszállításra fordított. A gépkocsi igénybevétele (d) az I. szakaszban jelentősen kisebb, mint később. Ennek oka, hogy ebben az időben a fogatok még sok anyagot szállítottak. A továbbiakban a gépkocsi és a rakodógép (e) együttes önköltsége közel azonos. A 4. ábra a 3. ábra értékeit összesítve mutatja. Az as gazdasági év rendszáláról következtethetünk arra, hogy ez az időszak eltekintve az újulat védelemtől csupán a fahasználat önköltségében (202,56 94,76 Ft) nem hozott kielégítő javulást. Ennek okát arra vezethetjük vissza, hogy az akkori földútfeltárás nem tette lehetővé a gépkocsik alkalmazását a kiszállításban, így útépítés és traktoros kiszállítás is szükségessé vált. A III. szakaszban a traktor kikapcsolása a kiszállításból már jelentős javulást hozott. A gépi energia felhasználás összes költsége ebben az időben 75,40 Ft volt. Ezt a II. szakasz gépi energia felhasználása körülbelül a 25,50 Ft-ot kitevő traktoros kiszállítással haladta meg. Megállapítható azonban az is, hogy a III. szakaszban a kedvező gépi energia felhasználás mellett a fizikai munka ráfordítás még nagy. A tervezett további szakaszban a rakodási munkák teljes gépesítésével jelentősen csökkentjük a fizikai munkaráfordítást. A fejlesztés helyes irányát a kutatás III. és a tervezett további szakasza határozza meg. így nemcsak a teljes önköltség fokozatos csökkentését érjük el, hanem a gép, a fogat és a fizikai munka felhasználási százaléka is a kitűzött céloknak megfelelően változik meg. 2. táblázat 955/ Fizikai munkabér 43,2% 48,5% 36,2% 29,7% 4,% 3,7% Gépi energia önköltség 27,% 47,4% 59,6% A kutatás eddigi eredményeiből a gyakorlat a következőket hasznosítja:. A vágástéri feltáróhálózat lehetővé teszi az újulat és a visszamaradó állomány károsításának és a fogatos közelítés önköltségének nagymértékű csökkentését. Ezért minden olyan felújítóvágásos területen, ahol a) a kőpályás és gyűjtőutak már elkészültek, b) ahol a vágástéri utak fm-ként 30 Ft-ot meg nem haladó költséggel építhetők, c) ahol 0 év alatt fm vágástéri útra minimálisan 3 m 3 fa kitermelése, készletezése, illetve kiszállítása jut, meg kell valósítani a vágástéri feltáróhálózatot. 2. Minden olyan felújító vágásban és növedékfokozó gyérítésben, ahol a közelítési távolság nem haladja meg a m-t, és ahol a terepviszonyok azt lehetővé teszik, a fogatlétszám csökkentése érdekében alkalmazni kell a fogatos közelítő kerékpárokat. 3. A 2. pontnak megfelelő viszonyok között alkalmazni kell a fakitermelés és közelítés komplex munkaszervezetét.

16 Hozzászólások a vágástéri feltárás kérdéséhez Az Erdészeti Tudományos Intézet a Lillafüredi Gépkísérleti Bázis munkáját 962. november 30-án a helyszínen mutatta be meghívott szakemberekből álló közönségnek és tudományos vitaülésen számoltatta be a bázis vezetőjét, Huszár Endre tudományos munkatársat azokról az eredményekről és további elképzelésekről, amelyek a bükkáliományok újulatot kímélő fakitermelési technológiájára vonatkozó kutatási munkában eddig adódtak. A beszámolóhoz a vitaülésen több hozzászólás hangzott el: Zathureczky Lajos, a Keletbükki Áll. Erdőgazdaság erdőművelési csoportvezetője és a Kísérleti Bázis munkaterületének korábbi szakfelügyelője elmondta, hogy a kísérleteknek már 'az első eredményei is meggyőzték, a módszert hamar átvették és az 957 óta eltelt öt év alatt 200 ha véghasználati és 350 ha növedékfokozó gyérítés! területen alkalmazták a szakmai kívánalmak legmesszebbmenő kielégítésével. Rámutatott arra, hogy a beszámoló erdőművelési vonatkozású értékelése nagyon is szűkszavú. A komplex fakitermeléssel és vágástéri feltáró-hálózattal a természetes újulatokban minimálisra csökkent a kár, mert az anyag tys-a irányított döntéssel az úton nyert feldolgozást, és az újulatról a kiközelítés a termeléssel egyidejűleg, gumikerekű kerékpárral történt. Felvetette a gondolatot, hogy a vágástéri feltáróút-hálózatot hozzák összhangba az erdőtípus-határokkal. A szükséges úthosszát a tereptől függően fm/ha-ban jelölte meg. Dr. Pankotai Gábor egyetemi tanár, az Erdészeti és Faipari Egyetem erdészeti szállítástani tanszékének a vezetője a kutatómunka úttörő jellegének az elismerése mellett figyelmeztetett arra, hogy az újulatkárosodás vizsgálata során nem került beszámításra a vágástéri utak által elfoglalt terület. Öt méter útszélesség és 00 m/ha sűrűség mellett ez kereken 5%-ot tesz ki. Megítélése szerint már a 80 m/ha útsűrűség is túlzott. A szállított m ;i -re eső útépítési terhek a növekvő úthosszal hiperbolikusán növekszenek, a közelítési költség csak lineárisan csökken. Egy bizonyos útsűrűségen felül növekszik a m 3 -kénti ráfordítás teljes összege és nő az út által elfoglalt terület is, amelyen éppen úgy nem lesz újulat, mint a vonszolással kiradírozott helyeken sem volt. A táblázat adatai azt a kétséget keltettők benne, hogy a megtakarítások jelentős része nem is a vágástéri hálózat hatása, hanem az azzal csaknem egyidőben kiépített gyűjtő utaké. A megtakarítások zömét 37,90 Ft-t a lovak helyett belépő tehergépkocsik adják. Végül hiányolja a megfelelő kontrollterületet: Szász Tibor, az ERTI tudományos munkatársa, egyrészt a kiegyenlítő rakodók létesítésének fontosságára hívta fel a figyelmet, másrészt a feltáró-hálózatnak az erdőrendezési vonatkozásaira mutatott rá. A szállítást csak úgy lehet függetleníteni az időjárástól, ha a földutakra nézve megfelelő időjárási viszonyok között minél nagyobb fatömeget tudunk kiszállítani. Ehhez az szükséges, hogy ebben az időpontban megfelelő mennyiségű anyag álljon kiközelítve a vágástéri feltáróutak mellett és a kiszállításra került anyag tárolására megfelelő rakodótér álljon rendelkezésre. Lényeges szempont itt a rakodás meggyorsítása is. Az erdőrendezésnek az üzem tervezés során a műszaki lehetőségekre épített gazdálkodási egységek kialakítása felé kell irányulnia, mert a munkák szákszerű végrehajtását mind erdőművelési, mind fahasználati vonatkozásban a műszaki lehetőségek határozzák meg. Szilas Géza, a miskolci Erdőrendezőség vezető főmérnöke örömmel üdvözölte erdőrendezési szempontból a vágástéri utakat is magában foglaló feltáró-hálózát kiépítését. A feltáró-hálózat 'kiépített útjait célszerűen lehet felhasználni a tagalakítás során, jó támpontot nyújtanak az üzemrendezésnek, egyben fontos biztosítékai is annak, hogy az üzemtervek előírásai megvalósíthatók legyenek. Reális üzemtervet csak kellően feltárt erdőről lehet készíteni. Kálóczi Istvánt, az Erdészeti és Faipari Egyetem adjunktusát a tapasztalt konkrét eredmények a kutatás folytatásának sürgetésére bírták. Hangsúlyozta, hogy az anyagmozgatás fejlesztése érdekében elengedhetetlen követelmény a felterhelés időszükségletének a csökkentése. Rendkívül biztatónak tartotta ezért az egy fogásban való terhelési kísérletek eddigi eredményeit. A közelítési munka vizsgálata során felvetette a ló vagy traktor alkalmazás kérdése eldöntésének a szükségességét. Beély Miklós, a Keletbükki Áll. Erdőgazdaság tervcsoport-vezetője vitába szállt azzal a nézettel, amely szerint hiányzanak a kísérletek kontrollterületei. Kontrollként szolgálnak mindazok a területek, amelyeken a kitermelés hasonló adottságok között nem ilyen módszerrel folyik. Az Erdőgazdaság egyrészt fejleszti a hozamterü-

17 let feltárását, másrészt kiterjedten alkalmazza a komplex munkamódszert, mert tapasztalja, ihogy a ráfordítások néhány éven belül a fahasználatban is megtérülnek. Kétségbe vonta azt. hogy az útsűrűséggel kapcsolatos gazdaságossági kihatások sematikusan eldönthetők. A nehézség itt az, hogy az erdőművelési kihatások számszerűen nem mérhetők. Erre majd csak hosszú évek tapasztalata adhat választ. S. Nagy László, a Keletbükki Áll. Erdőgazdaság lillafüredi erdészetének vezetője a vágástéri feltárás szükségessége, a komplex munkaszervezet kialakításának fontossága mellett állt ki. Erdészetében a m 3 -es idei kitermelési előírás 80%-át (tavaly 70%-át) komplex munkamódszerrel hajtja végre. A fakitermelés időszükséglete ennek folytán a két évvel előbbi 3,45 ó/m 3 -ről 2,65 ó/m 3 -re csökkent. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaszervezet kialakításában nem szabad egy-egy termelőeszköz maximális kihasználását döntő tényezőként elfogadni. A komplex munkamódszer több termelőeszköz, gép egyidejű használatát követeli meg, ezek arányát és foglalkoztatását úgy kell összehangolni, hogy az együttes eredmény legyen minél nagyobb. Ezen belül egy-egy gép kihasználási fdka időszakosan kisebb is lehet, mint az önálló alkalmazásban. A komplex fakitermelésnek nem feltétele a megfelelő feltárás, de fokozza a kiszállító eszközök kihasználását és eredményét. A gyors szállítás érdekében a feltárást feltétlenül fokozni kell, de meg kell gyorsítani a felterhelést is. Utótobit a kezdetleges állapotban bemutatott daru megfelelő kialakítás után megoldani látszik. Szeremley Zoltán, a Keletbükki Áll. Erdőgazdaság műszaki fejlesztési előadója elismeréssel szólt a Kísérleti Bázis eddigi működésével hozott gyakorlati haszonról. Ezek jól láthatóan mutatkoznak az Erdőgazdaság eredményeiben. A vágástéri feltárás közelebb viszi a gépet a fához és jelentősen lerövidíti az anyagmozgatás időszükségletét, de ennél sokkal nagyobb az erdőművelési jelentősége. Ezt pillanatnyilag még nem értékeljük kellő mértékben, pedig a feltárt területéken található szép és egészséges újulat mindennél ékesebben beszél arról, hogy a vágástéri feltárást és a hozzá kapcsolódó komplex fakitermelési munkát minden erővel szorgalmazni kell. Több tisztázatlan kérdés miatt a kutatás folytatását sürgette. Palócz József, az Országos Erdészeti Főigazgatóság műszaki fejlesztési osztályának vezetője a kísérletek folytatásának a szükségessége mellett foglalt állást. Kijelentette, hogy a vágástéri feltárás létesítésének pénzügyi fedezetét az üzemi költségekből kell biztosítani. A megtérülés azonban több évre is elhúzódhat, ezért az OEF lehetőséget ad a vágástéri feltáró utaknak önköltségcsökkentési beruházási hitelből történő fedezésére, amennyiben a terveket és a gazdaságossági számítást az előírásoknak megfelelően elkészíti az Erdőgazdaság. Cornides György, az Erdőgazdasági Tervezőiroda tervező főmérnöke a kutatásra választott területet bírálta és célszerűbbnek tartotta volna az országos átlaghoz közelebb álló, kedvezőtlenebb terep választását. Osztotta a kutatás folytatása mellett elhangzottakat és az Iroda feltárási osztálya részéről együttműködést ajánlott fel a további munkához. Makkay Zoltán, az Országos Erdészeti Főigazgatóság erdőhasználati osztályának vezetője szintén nehezebb terep- és állományviszonyokat kívánt. Megítélése szerint a vágástér sűrű feltárása nem szükséges, mert a korszerű közelítő eszközök nagyobb távolságban is gazdaságosak. A bemutatott híddarut mind a nehéz fizikai munka megkönnyítése, mind a rakodás meggyorsítása szempontjából megfelelőnek nyilvánította és gyártását sürgette. Dérföldi Antal, az Erdészeti Tudományos Intézet erdőhasználati osztályának vezetője cáfolta Makkaynak a feltárásra vonatkozó nézeteit. Kimutatta, hogy a közelítő kerékpár gazdaságos használata rövidebb távolságokat követel, a legfontosabb érv pedig a sűrű úthálózat mellett az, hogy a közelítési távolsággal hatványozottan fokozódik a felújító vágásban az újulat sérülése. Belterjesebb gazdálkodás mellett véghasználatokban mintegy 50 m 3 /ha-t termelünk ki egy-egy belenyúlás alkalmával. Ennek út melletti készletezése,0,2 fm/m 3 igény mellett fm/ha útsűrűséget követel, ami 00 méteres közelítési átlagtávolságot jelent egyoldali közelítés esetén. Kiemelten hangsúlyozta, hogy a feltáró hálózatot beleértve a vágástéri utak nagy részét is a létesül és és megtérülés szempontjából nem szabad csupán faanyagmozgatási objektumként számításba venni. Az út a belterjesség felé haladó erdőgazdálkodásunknak minden korban nélkülözhetetlen berendezése, amelynek nem feltétlenül szükséges rövid idő alatt amortizálódni. A teljes megtérülés a ma számokkal értékelhető megtakarításokkal sok esetben év, kivételes esetekben egy teljes vágáskort fog kitenni. Jósvai Pál, a Keletbükki Áll. Erdőgazdaság műszaki csoportjának vezetője egyetértett azzal, hogy a feltáró-hálózatnak összhangban kell állnia az erdőrészletek, ke-

18 zelési egységek, erdőtípusok határaival. A vágástéri feltáróutakkal kapcsolatban elismerte, hogy azok stabilizálása szükségtelen és forgalmazásukat az időjárási viszonyok megfelelő kihasználásával kell megoldani, mégis szükségesnek látja, hogy azok gépkocsik forgalmát is lehetővé tegyék. A gépkocsis kiszállítás olcsóbb, mint a traktoros. Dr. Szepesi László, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese a bemutatott híddaru prototípusának kialakítását 964 végére ígérte és felhívta a figyelmet arra, hogy meredek terepen létesített utakra való tekintettel foglalkozni kell a mechanikus kocsifordító berendezés kérdésével is. Dr. Keresztesi Béla, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatója vitazáró beszédében rámutatott arra, hogy a bemutató jelentős állomás az erdészeti kutatás és gyakorlat jó kapcsolatának fejlődésében. A bemutatott eredmények a kutatás és gyakorlat összefogásának gyümölcsei. Részben ez magyarázza azt az egyöntetű igyekezetet, amellyel az Erdőgazdaság minden felelős személye már a részeredményeket is általánosan hasznosítani törekszik A saját nevében mint erdőművelő a vágástéri feltárást elsősorban erdőművelési szempontból értékeli nagyra. Az egész erdészeti tevékenység alapja, lényege a szervesanyag termelése, vagyis az erdőművelés. A közelítés és szállítás csupán összekötő a fatermelők és fafelhasználók között. Az egész feltárás kérdését ennek szem előtt tartásával kell megoldani. A korszerű erdőműveléshez egyre inkább szükséges az, hogy gondosan tervezett, megfelelő sűrűségű feltáró-hálózattal rendelkezzünk. A művelési követelmények szempontjából külföldi tapasztalatok szerint m/ha úttávolság a legfelső határ, mind hegy-, mind síkvidéken. Az erdőművelés mindig és mindenütt elsősorban utat követel, gazdasági erdővé egy erdő csak jó úthálózat segítségével válik. Ezért a lillafüredi kísérlet erdőművelési jelentősége semmivel sem kisebb fahasználati fontosságánál. összeállította: Jérőme René Erdőtípus vagy állománytípus? Hozzászólás dr. Haracsi Lajos: Az erdőtipológia és az erdőművelés" című cikkéhez A rendszer külső keret, forrná, többnyire csak egy ismeretkör áttekintését átadását segíti elő, lényegen, a belső tartalmon alig változtat. Helytelen irányba terelődik a vita az erdőtipológia körül is, amikor a kevésbé lényeges, inkább rendszertani szempontokra fektetik a fősúlyt s közben a tartalmi lényeg elsikkad. Ez az, ami arra késztet, hogy foglalkozzam dr. Haracsi Lajos professzor fent nevezett cikkével. Az erdőtipológia, amely napjainkban forradalmasítja az erdőművelést s konkrétabb alapokra fekteti eljárásait, biztosabbá teszi a fafaj megválasztását, a komplex természet-szemléletnek, esetünkben az erdőtársulás szemléletnek köszönheti jelentőségét. Ez a szemlélet az erdőt az erdei növénytársulás egészének tekinti, tehát a faállomány mellett a cserje-, a gyep- és mohaszintet is figyelembe veszi, sőt életközösségébe már az állatvilágát és a termőhelyi tényezők komplexumát is bevonja. Ennek megfelelően az erdőtípus is csak olyan erdőrészek összessége lehet, amelyben a termőhelyi tényezők összhatása azonos, a növény társulási összetételük többé-kevésbé megegyezik, következésképpen hasonló erdőművelési eljárásokat is kíván. (Antropogeo.bio cönozis.) A fenti három irányelv alapján különítettük el az Erdő és termőhelytipológiaiútmutatóban" közzétett erdőtípusokat is. Ezek a szempontok a következők:. Az erdei növénytársulásból minden esetben kiemeltük a legfontosabbat, a fa amelyek többnyire asszociációk, illetve asszociáció csoportok. Ezek állománytípusokat, alatt soroltuk fel az aljnövényzet típusokat, amelyek szubasszociációk és faciesek lehetnek. Az erdőtípus nevében ezek, mint a gyepszintből, néhol a cserje- vagy mohaszintből vett uralkodó növények, jelzőként kerültek a faállománytípusaink elé. Az erdészeti és növénytani irodalom Cajander (909) nyomán ezeket nevezte el erdőtípusoknak. 2. A termőhelyi tényezők közül a talaj kémhatását és a termőhely vízgazdálkodását alkalmaztuk, mint olyanokat, amelyeket legfontosabbnak ítélhetünk hazánk er- és

19 dőtársulásainak kialakulásában. Hasonló elven dolgoztak Morozov legnagyobb' követői Alekszev és Pogrebnyak, amikor az erdőtípusokat és termőhelytípusokat Ukrajnára vonatkozóan kialakították. A földrajzi tényezők bevonását azzal kívántuk biztosítani, hogy hazáink 3 nagy növényföldrajzi tájára adtuk meg erdőtípusiainkat. Ezek további finomítása 962-ben a 6 földrajzi tájra, mint erdőgazdasági tájcsoportra, és 50 erdőgazdasági tájra lebontott erdőfelújítási és erdőtelepítési technológiai utasításokban valósul meg. Egyébként hazánk éghajlattani vonatkozásainak és az erdőtípus csoportoknak a kapcsolatát 956-ban, az Erdészeti Kutatásokban megjelent Erdőtípus csoportjaink és erdőgazdasági hasznosításuk" címen közöltem. 3. Az erdőtípus fogalom harmadik kritériumához megjegyzem, hogy a faciesek csak akkor kerülnek erdőtípusaink közé, ha azoknak erdőművelési szempontból szerepük van. Pl.: ha tömegüknél fogva akadályozzák a természetes felújítást. Ezekután nem fogadhatom el dr. Haracsi Lajos azon állítását, hogy a hazai erdőtípusok összeállítása során mellőztük a fafajokat, a faállományokat. Különösen nem mellőztük a földrajzi és termőhelyi tényezőket, hanem mint a morozovi tipológia alapjait, vezérfonalként vezettük végig munkánk során. Azok a megjegyzései pedig, amelyek az aljnövényzetnek a fás növényzetnél nagyobb szerepére, kizárólagos és egyoldalú osztályozási alapjára" vonatkoznak, alaptalanok, hiszen az erdőtípus elsőrendű meghatározója útmutatóink szerint is a faállomány és az egyéb tényező közül csak az egyik az aljnövényzet. Ezzel szemben helytelen, hogy dr. Haracsi Lajos mellőzi az erdő növénytársulás szemléletét és nem jut el az általánosan használt erdőtípusig", hanem megáll az állománytípusnál. Egyszerűen az állománytípusokat nevezi el erdőtípusnak. Pedig már Morozov: Az erdő élettana 952-ben megjelent magyar fordításában élesen elkülöníti a kettőt (359. oldal). A további vita elkerülésére az általam is nagyra értékelt műből idézek néhány gondolatot, amelyek részben az aljnövényzet szerepét hangsúlyozzák, részben, a morozovi erdőtípus és állománytípus fogalmakra világítanak rá. Az erdőnek... az uralkodó fafaj szerinti megkülönböztetése nem elégséges" (347. oldal). Már ő is szükségesnek látta, hogy ha az erdő összetételére vonatkozó utalás az erdei társulás megkívánt jellemzéséhez nem elégséges, akkor... találunk magában az erdőben is egyéb ismertetőjeléket. Ilyen ismertetőjelnek tekintik sokan a talajtakaró (aljnövényzet) jellegére vonatkozó adatokat" (348. oldal). A talajtakaró (aljnövényzet) igen érzékeny mutatója a termőhely adottságának, és különösen az erdő állapotának, okvetlenül szükséges tényezője az erdei társulás jellemzésének" (348. oldal). Beszél is fehérmohás, csarabos stb. erdőről. Ha az erdei társulásokat természetes alapon kívánjuk osztályozni, az erdőt kialakító, valamennyi tényezőt figyelembe kell venni. Ezek:. a fafajok belső ökológiai tulajdonsága, 2. a földrajzi környezet, mint az éghajlat, altalaj, domborzat, talaj, 3. az életközösségi viszonyok: a) az erdei társulást alkotó növények, valamint b) ezek és az állatvilág között; 4. a történelmi és földtani okok és 5. az ember beavatkozása" (355. oldal). A tényezők közül az ötödiket elhagyja, de a harmadikat és a negyediket is mellőzi, azzal az indokkal, hogy ezeket még kevéssé tanulmányozták és Ismerik. így köt ki osztályozásában a fafajoknál és a termőhelynél. Az elhagyott tényezők tanulmányozása az elmúlt 60 év alatt sokat fejlődött. Krüdener, Alexejev, Vorobjov, Pogrebnyak, Szukacsov, Nyeszterov hogy csak a főbb művelőket említsem a Szovjetunióban is továbbfejlesztették a morozovi tipológiát, nem szűkítették, hanem inkább kibővítették a fogalmát. Érthetetlen volna ragaszkodni hazánkban ma Moro<~ zoy korábbi fogalmiahoz, amikor a Szovjetunióban egyik-másik elvét, nyilván az azt jobban ismerők, már meghaladottnak tekintik. A fafajok és élő szervezetek kölcsönös hatása a talaj befolyása alatt hozza létre az erdőtípusokat és ugyanúgy azok részeit, az állománytípusokat is" (35. oldal). Tehát Morozov is elkülöníti már az erdőtípus és állománytípus fogalmát. Erdőosztályozási egységei a következők:. övezetek (éghajlat alapján különíti el), 2. alövezetek (anyakőzet szerinti elkülönítés), 3. vidékek (geológiai adottság alapján elkülönítettek), 4. alvidékek (domborzat alapján történt elkülönítés), 5. erdőtípusok (pl. fenyér-erdők, ártéri-erdők), 6. állománytípusok (355., oldal).

20 Az ötödik ponthoz megjegyzi ezeket elismerem nem valami szerencsésen neveztük el erdőtípusoknak." Az erdőtípus határain belül a további felosztást állománytípusokra már a talaj, anyakőzet és a terepviszonyok határozzák meg" (360. oldal). Bár Morozov az állománytípus fogalmánál nagyobbra vette az erdőtípust, ezúttal lényeges azt kiemelni, hogy már ő is különválasztotta a kettőt. Ezt teszi minden korszerű erdőművelési szákkönyv is. Példának csak Köstler 953-ban megjelent erdőműveléstanát említem. Helyes, ha különbséget teszünk az erdőtípus és állománytípus között. Ennek a megkülönböztetésnek igen nagy jelentősége van az erdőművelés fejlődése szempontjából, mert lehetővé teszi a természeti adottságok és az erdőgazdasági lehetőségek viszonyának tisztázását és a jövőben erre épülhet fel az állományok megfelelő megítélése és a kezelési eljárásainak eldöntése. Így távolodhatunk el az egyszerű lucfenyő-, erdeifenyő-, bükk-, tölgyállományok hosszú ideje fennálló, de túlhaladott megítélésétől". Tehát túlhaladott már egyszerűen bükkösről, tölgyesről, sőt gyertyános-tölgyesről is beszélnünk. Ugyan mire mentem volna én a Bakonyban a bükkösök erdőtipológiájával, ha egy erdészet mintegy 3000 ha-án szinte minden erdőrészletre azt állapítottam volna meg, hogy az bükkös. Ugyanakkor, amikor a Melica uniflora-bükkösben az elkőrisesedés és elcserjésedés miatt alig lehet kedvező bükk-újulatot természer tes úton létrehozni, addig a Carex pilosa és különösen az Asperula odorata bükkösben a felújítás könnyen ment. A félnedves termőhelyű Oxalis acetosella és Aegopodium podagraria bükkösben újra a gyertyán és a kislevelű hárs, sőt bontás során már a magas gyomnövényzet okoz gondot. Amikor az útmutató összeállításáról volt szó, dr. Haracsi Lajos írásban beadott és lesokszorosított javaslatában (959. április 2-án) így fogalmazta meg az erdőtípust: Egy erdőtípusba foglaljuk mindazokat az erdőrészeket, amelyeknek a termőhelye, faállományának összetétele, szerkezete, záródása, fatermelése, aljnövényzete megegyezik, vagy közel hasonló, és amelyek azonos erdőgazdálkodási beavatkozásokat kívánnak." Ilyenek a mi erdőtípusaink az Erdő- és termőhelytipológiai útmutató"-ban. Dr. Haracsi nyomtatásban megjelent munkáiból az erdőtípusok ilyen megfogalmazása hiányzik, az aljnövényzetet mindenütt kihagyta. Nem erdőtípusokat, hanem állománytípusokat alkalmaz, amelyek bár nehezen, de még leginkább a növénytársulástan asszociáció fogalmával egyeztethetők, amint ezt dr. Magyar Pál Az Erdő számában igazolta. A régi erdőműveléstanok, már 898-ban Vadas is, állományalakokra alapozott erdőművelést tanítottak. A magassági fekvés szerint lapályi erdő (ide sorolható a bereki- és homoki erdő is), dombvidéki erdő, előhegységi erdő, középhegységi erdő és magashegységi erdő különíthető el. Az áílabalakokat (faállomány-típusokat), pedig fanem szerint alkotta meg. A sok faállomány-alak miatt összefoglalásában elegyetlen és elegyes állományokról beszél. Az elegyes állományokat tovább bontotta árnytűrő fafajnak árnytűrővel, árnytűrőnek világosságot kedvelővel, világosságot kedvelőnék világosság kedvelővel elegyes állománycsoportokra. Csupán ezen módszer továbbfejlesztésének tekinthető dr. Haracsi állománytipológiája, amely fél évszázaddal ezelőtt valóban előremutató lett volna, ma azonban a biológiai erdőszemlélethez viszonyítva már meghaladott lépcsőfokot jelent. A fafajok különböző csoportosítása már 6 állománytípust eredményezett és legtöbb típus esetén nem is kapunk az elnevezésekből többet az erdőbecslési gyakorlatban eddig használt s az elegyarányt konkrétan, százalékban kifejezett megjelölésénél. Példának a tölgyesek 25 állománytípusát sorolom fel: cseres-kocsányostölgyes; molyhos-kocsányostölgyes; savanyú kocsányostölgyes; kocsányos-kocsánytalantölgyes; cseres-kocsánytalamtölgyes; cserjés-kocsánytalantölgyes; savanyú cseres-kocsánytalantölgyes; molyhostölgyes; hegyi kocsánytalantölgyes; bükkös-kocsánytalantölgyes; tölgyes-bükkös; gyertyánoskocsánytalantölgyes; gyertyános-kocsányostölgyes; ezüsthársas-kocsányostölgyes; ezüsthársas-kocsánytalantölgyes; ártéri kocsányostölgyes; homoki ko-- csányostölgyes; fehérnyáras-kocsányostölgyes: pusztai kocsányostölgyes; sziki kocsányostölgyes; száraz erdeifenyős-kocsánytalantölgyes; savanyú erdeifenyős-kocsánytalantölgyes; meszes kocsánytalantölgyes; nyíres-kocsányostölgyes; savanyú nyíres-kocsánytalantölgyes. Vagy pl. hazánk erdemek elenyésző hányadát képező nyíresekből hat típus, hársakból hét típus található. Miért egyszerűbb, és hogyan jegyezhető meg a fafajoknak ez a legkülönfélébb kombinációja. Nem egyszerűbb az, amikor az erdőtársulás-csoportokból mindössze az öt zonális és hat azonális erdőtársulás, összesen természetes faállomány-típusával dolgozunk? (-}- 3 származék- és kultúrállomány).

21 További, nehézség, hogy a típus megjelölésére elég következetlenül tényezőt használt. Ezek a következők:. többnyire a fafajok elegyaránya, néhol helytelen megjelöléssel, hogy tiszta",. 2. a cserje, pl. cserjés, 3. az aljnövényzet, pl. sasos (dudvás, füves, magaskórós), 4. termőhelyi tényezők közül a fekvés, illetve domborzat: szurdok, szikla, ártér, lapályi, bereki, hegyi, lápi, 5. éghajlat, pl. szubalpin, pusztai, 6. a talaj mechanikai tulajdonsága, pl. homoki, 7. a talaj kémhatása, pl. savanyú, 8. a talaj sótartalma, pl. sziki, 9. a talaj mésztartalma, pl. meszes, 0. a talaj vízgazdálkodása, pl. száraz, nedves,. sőt az 959. évi javaslatába már a táji elnevezést is be kívánja vonni. 958-ban az Erdészettudományi Közleményekben írt cikkében az egyes állománytípusok alatt felsorolt aljnövények ökológiai csoportosítás nélküli ömlesztése nem mond semmit. A felsorolásban a szélsőségesen száraz termőhelyen levők együtt szerepelnek a nedves termőhely-igényűekkel, de vannak tavaszi aszpektusképzők (Dentaria), sőt hazánkban elő sem fordulók is (Luzula silvestris, valószínűleg Luzula silvatica, illetve syn. Luzula maxima helyett). Ha ezek az alnövényzet-típusok, szerinte altípusok, kezelési egységek, és ha állománytípusonként csak 5 altípus szerepel, máris 305 kezelési egységgel kell dolgoznia. Hogy lehet ezeket alkalmazni, pl. térképezni? Egyébként pedig semmit sem változtat a lényegen, csak fogalomzavarhoz vezet, hogyha az útmutatóban használt faállomány-típusokat neveznénk erdőtípusoknak, és az évtizedek óta használt erdőtípus fogalomnak megfelelő erdőtípusokat neveznénk el altípusoknál!. Végül még egy kérdést. Miért lesz tudományosabb az az erdőtipológia, amely a fitocönológiai ismereteket mellőzi? Erdőmérnök-képzésünkben az erdőműveléstan kétségkívül legfontosabb alapozó tárgyai a termőhelyismerettan és a növénytan. Ez utóbbihoz tartozik a növényföldrajz és egyik ága a növénytársulástan. Nem lőhet az erdőműveléstan oktatását azzal kezdeni, hogy a növénytársulástan fogalmait megváltoztatjuk, illetve az egész növénytársulástant mellőzzük. Szerintem helyesebb a ma már alaposan elsajátított termőhelyismerettani és növénytani ideértve a növénytársulástani ismereteket is alapokra épített erdőtipológiát és erdőműveléstant tanítani. Helyes dr. Haracsi Lajosnak az a megjegyzése, hogy a ligeterdő helyett használjuk az ártéri erdő elnevezést. Bár nem tudom nem jobb-e a Vadas által használt berekerdő elnevezés? Helyes a cseres-kocsányostölgyesek és a cseres-kocsánytalantölgyesek elkülönítése is. A kocsányos- és kocsánytalantölgy erdőtípusok szétválasztása azonban már nem olyan egyszerű. Pl. hova helyezhetők a középhegyvidékünk bükk-övében a völgyeken át felhúzódott kocsányostölgyesek? Vagy például az őrség bükkösei felett egyes fennsíkok pseudogleyes talajtípusán megjelenő kocsányostölgyesek? Szerintem már csak ezért is helyesebb a zonális erdőtársulásokkal való jellemzés. Egy másik kérdés, van-e gyertyános-tölgyes öv, és erdőssztyep öv hazánkban? A gyertyános-tölgyes övet újabban a kutatók mind kimutatják, például legutóbb dr. Borhidi Attila (Klimadiagramme und klimazonale Karte üngarns, 96) növénytársulástani térképe a Walter-fée klimadiagramok alapján igazolja a jelenlétét. Az eddig végzett erdőtípus-térképezés során kb ha-on főleg' a bükk-övben (Bakonyban) és a tölgy-övben (Budakeszi) dolgoztam, az első területen éppen az öv alatt, a másik helyen pedig az öv felett, jelentkezik a gyertyános-tölgyes, amely könnyen elkülöníthető. A Dunántúl gyertyános tölgy övének legszebb kialakulása közé tartoznak a sárvári gyertyános-tölgyesek. A magyar Középhegység déli lejtőinek karsztbokorerdei mind termőhelyük, mind felépítésük, mind kialakulásuk tekintetében szoros kapcsolatban állanak az Alföld pusztai kocsányos-tölgyeseivel, a homoki-, sziki- és lösztölgyesekkel. Ezen alapon a növényföldrajz, pl. Soó Rezső 962-ben kiadott Növényföldrajza, ma helyesen az erdőssztyep közé sorolja őket, mint extrazonális társulásokat. Az erdeifenyvest nem szerepeltetjük övként, bár egyesek vitatják és zonálisnak vélik nyugat-dunántúli fellépését. A nyíresek pedig oly kis jelentőséggel (0,4%) szerepelnek állományainkban, hogy külön síksági és hegyvidéki típusait nem érdemes elkülöníteni. A Szovjetunióban 950 februárjában Moszkvában értekezletet tartottak, ahol a különböző erdőtipológiai irányzatok összegyeztetését végezték el. Az értekezlet rámu-

22 tátott arra, hogy az erdőtipológiának az üzemi munkában való felhasználása szükséges egy tájankénti végett erdőtipológiai utasítás kiadása a Szovjetunió' egész területére. Erdőgazdasági tájaink erdőfelújítási és telepítési technológiai utasításainak kiadásával hazánkban ezt a munkát napjainkban közzéteszik. Mintegy 200 szakember hároméves fáradságos munkájának eredménye lesz ez a munka, aminek alapja a továbbképző-tanfolyam ok és vitaülések anyagából összeállított Erdő- és termőhelytipológiai útmutató". Évekig módjában volt mindenkinek ezen módszeren változtatni, tudásával fejlesztését elősegíteni. Úgy érzem, hogy erdőművelésünk fejlesztését, erdeink fatermés-fokozását ma akkor szolgáljuk leginkább, ha az erdőtipológia elveit és ismereteit rendszerétől függetlenül igyekszünk a gyakorlatban megvalósítani. Dr. Majer Antal Komplex fakitermelési verseny DE. S Z Í S Z TIBOE, A termelékenyebb munkaszervezetek és technológiák kialakításának legjobb formája a szocialista munkaverseny. Erdőgazdaságainkban az egyik egy-egy gazdaságon belül dolgozó legjobb munkacsapatok már évek óta versenyben állnak egymással. Az így elért eredmények azonban más gazdaságok számára nem voltak kellően felhasználhatók. Annak érdekében, hogy a fejlett módszereket más gazdaságok is megismerhessék és a verseny a gazdaságok között is kialakulhasson, az ERTI javasolta az OEF és a MEDOSZ illetékesei számára az ország legjobb munkacsapatainak közös munkaversenyben való állítását. Javasolta továbbá azt, hogy az országos versenyben helyezést versenybe elértek számára a verseny súlyának és céljának megfelelő díjakat rendszeresítsenek. Több külföldi országban évente szervezett versenyekkel szemben azt javasoltuk, hogy ne a mindennapi gyakorlattól elszakadt, többnyire ügyességi versenyszámokra építsük fel az értékelési rendszert, hanem a csapatmunkában dolgozók szakismereteinek, gyakorlottságának és a műszaki vezetés szervező és irányító tervékenységének megfelelő pontozásával alakítsuk ki a verseny módszerét. Az OEF és a MEDOSZ a javaslatot elfogadta és az ERTI bevonásával évben másod ízben került megrendezésre a gépi fakitermelők országos versenye. Már az 962. évi, de méginkább az idei verseny tapasztalatai igazolták azt, hogy a versenyfeltételek meghatározott célú kiírásával a soron következő műszaki fejlesztési feladatok gyakorlati megoldását nagymértékben elősegíthetjük. Beigazolódott az is, hogy az ERTI által elért kutatási eredményeknek a versenyfeltételekbe iktatásával a kutatási eredmények realizálása is elősegíthető, hiszen az országos versenyben az egyes erdőgazdaságokban dolgozó munkacsapatok legjobbjait hívták meg féléves termelési eredményeik alapján, Amíg az 962. évi versennyel ráirányítottuk a figyelmet a motorfűrészes munkacsapatok különböző viszonyok közötti optimális létszám-megállapításának gépkihasználás és termelékenység szempontjából fontos jelentőségére, addig ez évben már tovább léptünk. Az 963-ban megrendezett versennyel az a célunk, hogy a komplex fakitermelés ERTI rendszerű közelítő kerékpáros változatának legjobb szervezeti formáját, a döntés, gallyazás, darabolás, felkészítés, számbavétel, közelítés és vágástéri feltáró-út melletti készletezés leg- ez volt

23 jobb technológiáját tegyük közkinccsé. Ezúttal a gazdaságossági szempontok még csak közvetve, a termelékenységen, a motorfűrész és a közelítőkerékpár kihasználtságán keresztül jutottak érvényre. A következő évi versenyben azonban a gazdaságossági szempontokat bármely módszer és eszköz alkalmazásával már sokkal nagyobb súllyal kívánjuk szerepeltetni. Mindegyik verseny értékelésében közös az, hogy a nyers erő és a gép alkalmazása nem pótolhatja a termelő munka szervezettségét és a technológiai ismereteket. A versenyben csak azok a csapatok érhetnek el kedvező helyezést, amelyek munkájában a munkát megelőző tervezés és a szakszerű műszaki vezetés párosul a dolgozók szakismeretével és nagy gyakorlottságával. Természetesen ez a követelmény arra ösztönzi mind a műszaki vezetőket, mind a fizikai dolgozókat, hogy saját munkaterületükön tudásuk legjavát adják. A közös területen eddig megrendezett versenyek a kitűzött célnak megfelelően valójában lehetővé tették, hogy az egyes csapatok által alkalmazott szervezeti és technológiai módszereket a versenyben résztvevő csapatok és a tapasztalatcserére eljött versenyen kívüli erdőgazdaságok megbízottai is tanulmányozhassák és gyakorlatukban alkalmazhassák. Minden remény megvan arra, hogy az a nagy érdeklődés, amely a verseny valamennyi megtekintője részéről megnyilvánult, a tanulmányozott módszereket általános gyakorlattá teszi. Az országos tapasztalatcserén túlmenően még azért is nagy jelentőséget tulajdonítunk e versenyeknek, mert lehetőséget biztosítanak nemcsak a szakközönség, hanem a napi sajtón és rádión keresztül egész társadalmunk előtt szakmánk legjobbjainak megismerésére. Az általánosságban tett néhány megállapítás után ismertetem a komplex fakitermelő munkacsapatoknak 963. április 7 29-ig lefolytatott országos versenyének kiírási feltételeit és a verseny során született eredményeket. A verseny színhelye a Vértesi Állami Erdőgazdasági Császári Erdészetének Császár 49/b erdőrészlete volt. Az erdőrészietet az állomány- és terepviszonyok, továbbá a feltártság egyöntetűsége tette alkalmassá a versenyre. A terület jellemzői kiírás szerint az alábbiak voltak: Fafaj: Cs 95%, ktt 5%, Kor: 96 év dj,3 közép: 28 cm, Famagasság: 23 m, ha-on kitermelt fatömeg: 6 m y, Iparifakihozatal: 50%, Választékok százalékos megoszlása: rönk 5%; bányafa 3%; pillérfa 2%; feldolgozási fa 30%; tűzifa 50%. Lejtfok: 2 6. Átlagos közelítési távolság: 80 m. A versenyben 2 erdőgazdaság legjobb munkacsapata vett részt. részvételt az OEF munkaügyi osztályához féléven át beküldött termelési eredmények alapján az OEF, a MEDOSZ ós az ERTI megbízottaiból alakult 5 tagú versenybizottság állapította meg. Az értékelés eredményeként a versenyben a 3. táblázatban felsorolt erdőgazdaságok vettek részt. A versenyt három szakaszban bonyolítottuk le. Egy-egy turnusban egyszerre 4 csapat versenyzett. Az egyes csapatok által elért eredményeket a versenybizottság a verseny lezárásáig nem hozta nyilvánosságra. A vágásterület az egy szakaszban résztvevő csapatok számának megfelelően 4 azonos nagyságú parcellára tagolódott. A balesetmentes munka lehetőségének biztosítása érdekében mindegyik parcellában 2X3 db, 20X60 A

24 méteres pasztát tűztünk ki. Az Erdészet egy-egy pasztában kb. 40 m 3 -t jelölt vágásra. Mindegyik versenyő csapatnak 2 pasztában kellett a kitermelést és a közelítést elvégeznie. A csapatok részvételének sorrendjét a versenybizottság sorsolás útján döntötte el. Ugyancsak sorshúzással osztották szét a pasztákat, döntötték el a pontozóbíró, a hossztoló személyét és igény szerint egy vagy két ERTI rendszerű, egy lóval fogatolt közelítőkerékpárt kaphatott mindegyik csapat. A munkacsapatok létszámát, felszerelését és munkaszervezetét a munkacsapat műszaki vezetője állapította meg. Egy-egy csapat részére három 8 órás műszak állt rendelkezésre. A csapaton belül azonban a motorfűrészéé, a felkészítő és a közelítő készletező részleg csak legfeljebb két műszakban dolgozhatott. A gépkezelőnek amennyiben 6 óránál rövidebb idő alatt fejezte be munkáját a munkából ki kellett állnia. Az értékelésben természetesen csak a ténylegesen ledolgozott munkaórák szerepeltek. A műszaki vezetőnek a versenybeállás előtt be kellett jelentenie azt, hogy melyik részleget milyen időponttól kívánja munkába állítani. A versenybizottság az egyes részlegek munkaidejét ettől az előre meghatározott időtől, a munkából való végleges kiállás idejéig vette figyelembe. A versenyen Contra Stihl és Druzsba-típusú motorfűrészes csapatok vettek részt. Motorfűrészt csak akkor cserélhettek a versenyzők, ha a meghibásodás a gépkezelőtől függetlenül következett be. Egyébként a javítást a gépkezelőnek munkaidőn belül kellett elvégeznie. Minden csapat csak a központi anyagraktárból felvett üzemanyaggal dolgozhatott. A felkészítést és a készletezést az Erdőhasználati Utasításban előírtak sze^ rint kellett végrehajtani. Az eltérés csupán az volt, hogy a bányafa kéregben került máglyázásra, a gallyfiát pedig saját pasztán belül felkészítés nélkül kupacokba kellett rakni. Az értékeléshez felhasznált idónormák. táblázat Választék megnevezése Komplex időnorma Contra Stihlre Druzsbára Motorfűrész időnorma Contra Stihlre Druzsbára Közelítő kerékpár időnorma per c/m 3 Rönk 94,7 4,3 7,3 3,4 26,3 Bányafa 82,6 0,4 24,6 5,5 35,9 Pillérfa. 95, 5,4 38,4 20,7 35,9 Feldolg. fa 87,3 5,9 29,0 20,3 35,9 Tűzifa 27,5 40,8 35,4 20,5 38,3 Az értékelés három fő szempont szerint történt. Mégpedig az OEF munkaügyi osztálya által választékokra kidolgozott komplex munkára, motorfűrészre táb és közelítőkerékpárra vonatkozó időnorma teljesítési százaléka alapján (. lázat). A három teljesítési százalék 00-on felüli értékeinek összege adta a plusz pontokat, a technológiai és balesetelhárítási hiányosságok pedig a mínusz pontokat.

25 a) Technológiai szabályok megsértéséért alkalmazott mínusz pontok: d/5-nél nagyobb tuskómagasságért 0,25 pont 0 cm-nél nagyobb felszakadásért iparifára alkalmas tő esetében.... 0,25 pont bütün átmenő tőrepedésért iparifára alkalmas tőanyag esetében.... 0,70 pont b) Balesetelhárítási szabályok megsértéséért alkalmazott mínusz pontok: védősisak nélküli döntésért fánként és fejenként 0,50 pont döntéskor kétszeres fahosszon belül illetéktelen személyek ott tartózkodásáért 0,50 pont fennakadt fával kapcsolatos szabálytalanságért,00 pont orvosi beavatkozást nem igénylő sérülés bekövetkezéséért......,00 pont A komplex munka és a közelítő kerékpár teljesítési százalékának megállapításához csak az út mellett készletezett fatömeget vettük figyelembe; a motorfűrész teljesítési százalékának számításakor azonban a tő mellett visszamaradt iparifát is, ha annak tömege nem haladta meg a csapat által termelt összmenynyiség 0%-át. A versenyben részt vett munkacsapatok helyezési sorrendjét, a munkára fordított teljes időt és az elért pontszámot a 2. táblázat tartalmazza. Á 3. táblázatban a fontosabb termelékenységi mutatókat tüntettem Ezek a verseny lendületében született eredmények messze túlszárnyalják a termelés szürke hétköznapjainak teljesítményeit. A versenyt szervezők és a versenyben résztvevők közül senki sem gondol arra, hogy ilyen teljesítmények elérése felé törekedjünk. Mégis ezek az adatok fontos tanulságok alkalmasak. fel. levonására Nyilvánvaló, hogy az a csapat teljesít többet, amelynek tagjai előre megtervezett, a viszonyoknak megfelelő szervezetben, optimális létszámösszetétellel, ésszerű tér és időbeli rendben dolgoznak. Az elért eredmények döntően bizo^ nyitják a technológiai ismeretek szükségességét és felhívják a műszaki vezetők figyelmét arra, hogy melyik műveletekben kell nagyobb gondot fordítaniuk a dolgozók szakismereteinek továbbfejlesztésére. Pl. a mecseki munkacsapat, annak ellenére, hogy gépi teljesítménye a legnagyobb volt, a közelítési munka kis teljesítménye miatt a rangsorban csak a harmadik helyre szorult. Vagy pl. a kelet-bükki munkacsapat közelítési teljesítménye alapján megelőzte ugyan a mecsekieket, mégis a motorfűrész munka kisebb teljesítménye és a fák nagyszámú fennakadása miatt csak a hatodik helyet érte el. A verseny komoly erőpróbája volt mind a versenyben résztvevő dolgo - zóknak, mind az alkalmazott gépeknek, eszközöknek és lóállománynak. Ezúttal is nyilvánvalóvá vált, hogy a fakitermelésben csak ezt a nehéz fizikai munkát bíró, energiájukkal és kondíciójukkal ésszerűen gazdálkodó emberek alkalmasak nagy teljesítmények elérésére. De tapasztalhattuk azt is, hogy hiába a nyers erő, ha nem áll mellette a szaktudás, a szakszerűen karbantartott gép és iga. E megállapításokon túlmenően az idei versenyen elért eredmények alkalmasak arra is, hogy lemérjük fejlődésünk mértékét. Az 962. évi versenyen MRP típusú fűrészével ugyancsak Müller János a Mecseki Erdőgazdaság motorkezelője érte el a legnagyobb 8 órára vetített teljesítményt, mégpedig 5,4 m 3 -t. Idén Müller János Contra Stihl fűrészével 8 óra alatt 76,90 m 3 -t döntött le darabolt fel. A múlt évi versenyben a Kiskunsági Erdőgazdaság motorkezelője Druzsbával 8 óra alatt 30,64 m 3 -t termelt. Idén ugyancsak Druzsbával a kiskunságiak már 35,63 m 3 -t értek el. Amíg 962-ben az egy főre, 8 órára vetített teljesítmény minden fahasználattal foglalkozó szakember teljes elismerésére tőmelletti készletezés esetében 7,75 m 3 volt, addig egy évvel később 80 m-es átla- és

26 Trend yezési sc Erdőgazdaság megnevezése Balesetelhárítási Csapat létszáma Komplex munkacsapatok országos versenyén elért pontszámok Alkalmazott fűrésztípus kerékpárok száma M fő jel db Kitermelt mennyiség. Börzsönyi 6 Stihl 2 95,27 2. Vértesi a D Stihl 2 88,84 Komplex Motorfűrész Kerékpár munkára fordított idő és elért pontszám perc pont 4383,0 648,0 2,0 56,38 390,06 29, ,0 62,0 908,0 44,59 35,32 253,35 Technológiai előírások megsértéséért szerzett minusz pontok pont t. táblázat összes pontszám 0,25 2,00 763,75 0,50 4,00 744,76 3. Mecseki 7 Stihl 2 90,02 4. Délzalai 6 Stihl 2 80,44 5. Balatonfelvidéki 7 Stihl 2 95,67 6. Keletbükki 7 Stihl 2 88,7 7. Magasbakonyi 5 Stihl 2 95,55 8. Északsomogyi Stihl 2 87,3 520,0 562,0 25,0 87,49 397,38 59, ,0 568,0 450,0 93,57 348,0 0, ,0 726,0 444,0 90,57 305,99 37, ,0 805,0 202,0 90,96 260,52 7, ,0 800,0 920,0 3,8 287,00 83,5 520,0 752,0 488,0 86,84 268,04 3,66 0,75,00 642,70 0,50 542,85 0,25,00 533,00 0,95 3,00 58,59,20,00 499,3 0,75 2,00 464,79 9. Soproni, Tanulmányi 6 Stihl 2 74,5 5062,0 657,0 528,0 64,64 265,65 79,44 0. Hajdúsági 7 Stihl 2 86,2 5583,0 853,0 350,0 67,2 20,36 28,53. Mátrai 5 Stihl 2 8,83 477,0 877,0 920,0 +,00* 92,94 202,96 55,97 0,75 4,00 404,98,95 2,00 402,5,00 0,50 350,37 2. Kiskunsági 6 Druzsba 67, ,0 900,0 960,0 + 4,30» 46,98 45,45 55,68 0,50,50 246, * Tő mellett visszamaradt iparifa.

27 'ro a sörre elvezési Erdőgazdaság megnevezése Üj m 3 0/ 'o Komplex munkacsapatok országos versenyén elért fontosabb termelékenységi mutatók fő Egy átlag által 8 óta alatt mennyiség termelt m 3, út mellett készletezett fára fordított fizikai idő Termelt mennyiség Iparifa kihozatal motorfűrész kerékpár motorfűrész kerékpár Döntött fák száma m 3 perc. db Fennakadt Felszakadt és felhasad. Börzsönyi 95,27 24,4 0,44 70,56 4,2 46,0 6,8, ,84 55,9,04 68,09 46,94 43,5 7,9 0, Mecseki 90,02 49,8 8,30 76,90 34,56 57,8 6,2 3, Dálzalai 80,44 43,8 8,40 67,98-26,63 57, V 7, 8, Balatonfelvidóki 95,67 45,2 8,30 63,25 3,80 57,8 7,6 5, Keletbükki... 88,7. 34,4 8,02 52,57 35,2 59,9 9, 3, Magasbakonyi. 95,55 39,2 9,88 57,33 23,89 48,6 8,4 20, Eszaksomogyi. 87,3 47,8 8,8 55,68 28,7 58,6 8,6 7, Soproni, Tanulmányi 74,5 39,9 7,07 54,44 23,40 67,9 8,8 20, Hajdúsági 86,2 5,0 7,4 48,5 30,65 64,8 9,9 5, Mátrai 8,83 +,00* 2. Kiskunsági... 67,00 + 4,30* 43,2 8,33 44,79 20,46 57,6 0,7 23, ,5 " 5,58 35,63 33,50 86,0 3,5 4, Tőmellett visszamaradt iparifa.

28 gos közelítési távolságra Contra Stihl motorfűrésszel és a közelítőkerékpárokkal, út mellett készletezett választékokra vetítve már,04 m :, -t értünk el. Bízom abban, hogy a komplex fakitermelő munkacsapatok országos versenyfeltételeinek, eredményeinek és tanulságainak rövid ismertetésével a még passzív erdőgazdaságok figyelmét is ráirányítom e versenyek jelentőségére és fontosságára és remélem azt, hogy az ez évben élenjárók nem bizakodnak el, a lernaradottak pedig hasznosítva a tapasztalatokat, igyekeznek a jövőben jobb eredményeket elérni. Végezetül még megjegyzem azt, hogy a versenybizottság aprólékos részletességgel tanulmányozta a versenyen felvetődött problémákat, hogy a következő versenyeken még objektívebb alapokra támaszkodva írhassák ki az újabb versenyfeltételeket. A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tudományos ülésszaka 963. április Az új egyetemhez méltóan, az eddigieknél lényegesen nagyobb tudományos nyilvánosság előtt, számos kutató és felsőoktatási intézmény kiküldötteinek jelenlétében nyitotta, meg dr. Gál János rektor az idei tudományos ülésszakot. Kétségtelenül sokakat vonzott a faipari kar előadássorozata, de nagy érdeklődés kísérte az erdészetit is. Számos erdőgazdaság vezetője, tudományos és gyakorlati szakemberek népes közönsége hallgatta végig a három napos műsort. A rektori megnyitó hangsúlyozta, hogy az előadások önkéntes jelentkezések alapján kerültek a napirendre, felölelnek alapkutatásokat és azok eredményeinek gyakorlati alkalmazását. A műsor így rendkívül vált, maguk az előadások pedig ezt tovább fokozták. vegyessé Az erdészeti tárgyú előadássorozatot dr. Magyar János egyetemi tanár tanulmánya vezette be. Előadásának témáját dr. Lénárd Ferencnek,,A problémamegoldó gondolkodás" című művéből vett idézettel indokolta, amely szerint mindig a tudományok legnagyobb lendületű fejlődésének időszakában válik aktuálissá az alapfogalmak tüzetesebb kritikai vizsgálata". A célszerű megkülönböztetés módszerének alkalmazása az erdészetben is elengedhetetlen. A szükségesség a fatermelés" fogalmán keresztül világítható meg. Ezzel a fogalommal kapcsolatban még mindig zavar kísért és ez gátolja a fatermelés fokozására irányuló munkát. A fatermelés" értelmezésének fejlődéstörténeti fokai vannak: az első fokon a fa gyűjtögetését, a másodikban a fa kitermelését, a harmadikban pedig a fatermelés zárt körét jelenti a magtermeléssel kezdve és a fakitermeléssel befejezve. A szocialista cél szerinti megkülönböztetés egyik legszebb példájaként a V-fás fatermesztést hozta fel. Ennek kifejtése során az eddig meglehetősen határozatlan vágáskormegállapítást ahhoz az időhöz javasolta kötni, amely alatt az adott állomány V-fái a célbavett átlagos mellmagassági átmérőt elérik. A V-fás fatermesztés országos megvalósítása, megállapítása szerint, az évente kitermelhető fatömegnek m 3 -rel való emelését jelentheti azon keresztül, hogy alkalmazásával előre meghatározott átlagos átmérő az előadó vizsgálatai szerint -25%-kal rövidebb idő alatt érhető el. A kutató, kutatástervező és kutatásrendező munkának az eddiginél céltudatosabb folytatása még ezt is jóval meghaladó lehetőségeket rejt magában a fatermelés fokozása érdekében. Dr. Szendrei István docens rendkívül nagy érdeklődéssel hallgatott előadásával a biokémiának az erdészetben végre konkrétabb alkalmazásába adott rövid betekintést.

29 Az 956. év óta végzett vizsgálataiból kitűnt, hogy a kéregfekélyes nyárfákban a szénhidrátok transzportálása gátolt. A levelekben cukorfelhalmozódás, a fatestben tartaléktápanyagcsökkenés mutatható ki. A csökkent mennyiségű tartalékot főként enyhe teleken az intenzív légzés elhasználja és tavasszal a lombkorona képzéséhez a fa kénytelen a nehezebben mobilizálható hemicellulózokat is igénybe venni. Ezeknek felfelé való szállítása az energetikai egyensúly megbomlása miatt szintén gátolt. Erre vallanak a háncsnedvek magasabb viszkozitásértékei, valamint a kimutatott anyagfelhalmozódások a fa sűrűbb szöveti részeiben. Ezeken a helyeken a fát bórsavval kezelte a megbontott oxidációs-redukciós egyensúly helyreállítására. Az eddigi kísérletek sikerrel jártak, a ke*zelt rákos sebek begyógyultak. A jelenség arra enged következtetni, hogy a légzésgátlás oxigénhiány miatt következik be. Anaerob viszonyok a talajban könnyen kialakulhatnak elárasztás, vagy talaj vízszintemelkedés kapcsán. A pangó víz alatt fokozatosan redukciós viszonyok válnak uralkodóvá. A víz levonulása utáin a kedvező oxidációs viszonyok egyes talajokban gyorsabban, másokban lassabban állnak helyre. A talajoknak ez a tulajdonsága a redox pufferkapacitással kifejezhető. Kéregfekélyes nyárfák talajában ez az érték az eddig végzett mérések szerint nagyobb mint az egészséges fák alatt. Dr. Somkúti Elemér egyetemi tanár és Szabó József tanársegéd közös tanulmányban ismertették az erdőnevelés racionalizálására irányulóan beállított kísérletüket. Az elgondolás lényege a részleges belenyúlással való állományápolás. A területet a tervezett V-fa hálózatot felező szélességű sávokra osztják és ezekben előhasználati sávok véghasználatiakkal váltakoznak. Az előhasználati sávokban erőteljesebb belenyúlásokat és rövid vágáskor^ terveznek. Ez vastagabb előhasználati anyagot ígér és lehetőséget látszik biztosítani alsószint kiképzésére. A véghasználati sávokban viszonylag sűrűbben tartják az állományt és itt nevelik a V-fákat. A korábban Molcsanov-féle folyosós tisztításnak ismert eljárásnak ilyen továbbfejlesztett változata eredményesség esetén lehetővé tenné azt, hogy a terület 50%-án dolgozva az egészre nézve hasznos munkát végezhessünk. Dr. Káldy József docens azokról a tapasztalatokról számolt be, amelyeket az erdészeti géptani tanszék szerzett a fejlesztési jellegű kutatási témák elindítása során. Vázolta azokat a szükségességeket, amelyeket a fakitermelési munka gépesítése hoz magával, s maga elé tűzte olyan típustechnológiák kialakítását, amelyekben nem részfeladatok gépesítése történik, hanem megfelelő gépsorok a munka teljes egészét végzik el. A feladat illusztrálására bemutatta a Dunaártéri Áll. Erdőgazdaságban szervezett hosszúfás fakitermelést, itt a gépek célszerű sorbakapcsolása, komplex munkamódszer bevezetése az alkalmazott gépek számának és értékének, az alkalmazott munkáslétszámnak és ezek fizikai igénybevételének csökkenését, ugyanakkor a termelékenység mértékének növekedését eredményezte. Az egy főre eső műszakteljesítmény,6 m 3 -ről 3,2 m 3 -re nőtt, a dolgozók keresete a korábbi 5, Ft/óráról 8,46 Ft/órára emelkedett. Ugyanakkor 5, Ft-al csökkent a köbméterenkénti önköltség. Dr. Gál János egyetemi tanár előadásában vitába szaft azzal a sajnos gyakori felfogással, amely szerint a mezővédő erdősávok nálunk nem hozzák meg azt a termésnövelést, amit az ukrán síkon, vagy a Szovjetunióban egyebütt. Állításának bizonyítására bemutatta azokat az eredményeket, amelyeket az 96. és 962. években az ország különböző részein végzett 8 termésvizsgálat hozott. Ezek alapján megállapítható, hogy a termésnövelő hatás nálunk is érvényesül. A hatássáv szélességét a sáv magassága és szerkezete határozza meg. Minél szélsőségesebb viszonyok között létesültek az erdősávok, minél aszályosabb az időjárás, annál fokozottabban jelentkezik a kedvező hatás. A vizsgálatok során a sáv védelmében az őszi búza 9,8 26,8%-os, az őszi árpa,7%-os, a tavaszi 6, 33,5%-os, a lucerna 20,3 22,0%-os, a kukorica 2,9 28,7%-os, répa 6,2%-os, a legelőfű pedig 5,3%-os terméstöbbletet mutatott. A részletes terméselemzési adatok a hozam alakulását minden esetben megerősítették. Ezek

30 az adatok komoly fegyvert adnak a gyakorlati emberek kezébe ahhoz a harchoz, amelyet a 2 3%-os mezőgazdasági terület megszerzéséért kell folytatniok éppen a mezőgazdasági termelés mennyiségi növelésóért, a termelés biztonságának a fokozásáért és nem utolsó sorban azért a ha-ra tehető területért, amellyel fatermelő bázisunkat éppen a legjobb termőheilyekein oly számottevően tudnánk növelni. A további előadások során dr. Tompa Károly docens a füzek népgazdasági jelentőségére mutatott rá. Nyolc éves vizsgálatai során a füzek a nyárral és eukaliptusszal egyenrangúaknak bizonyultak 20 30, kedvező esetben m 3 /ha-s évi növedékkel. A nyarak részére túl nedves, vagy tápanyagszegény termőhelyeken nem nélkülözhetjük népgazdaságunk fahiányának leküzdésében. Szappanos András tudományos munkatárs a vágáskorú kocsánytalantölgyesek ritkítási növedékével foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a felújítás érdekében történt erőteljesebb belenyúlás hatására a lombozat besűrűsödése és a fattyúhajtások a törzsön jelentős vastagodást hoznak létre, ami számottevően belesegít a növedékbe. Vizsgálatai szerint a fattyúhajtások vastagsága nem haladja meg az egy centimétert és ez még az I. minőségi osztályban is megengedett göcsöt jelent. Gencsi László adjunktus erdeifenyőn végzett törzs- és koronaelemzéseinek eredményeiről számolt be. Megállapításai csaknem azonosak dr. Sólymos Rezsőnek hasonló vizsgálati eredményeivel. Ezek szerint az erdeifenyő növekedési nagyperiódusa 5 5 év közé esik, tájanként változóan. így szükségessé válik, hogy a törzskiválasztó gyérítést előbbre hozzuk. Erőteljes belenyúlásokat sürgetett már ebben a korban, tekintet nélkül az ágtisztulásra. Feltevése szerint ezzel a magassági növekedés nem csökken,. Kerényi Ervin adjunktus a cseri-talajok megjavításának és hasznosításának a kérdésével foglalkozott. A termelés döntő tényezője itt a talaj, elsősorban a vízgazdálkodását kell megváltoztatni. A mély talajművelés, meszezéis biztató eredményeket mutat. Martos András adjunktus felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes erdőgazdasági tájak elkülönítése az országos meteorológiai térképekre nem támaszkodhat, mert helyenként attól lényegesen eltérő viszonyok uralkodnak. Sopron környékén között működtetett sűrű megfigyelőhálózattal nyert adatokon keresztül sürgette az erdészeti meteorológia kellő elismertetését. Takáts Tamás tudományos segédmunkatárs azoknak a kutatásoknak az eredményeiről számolt be, amelyet Simazinnak, illetve Hungazinnek talajlakó mikroorganizmusok által való inaktivizálására vonatkozóan folytattak. Megállapítása szerint ezek a herbicidek hatóanyagát bontják és hozzájárulnak az inaktivizálásihoz. Végül dr. Pántos Györgyné aspiráns érdekes tanulmányban foglalkozott a trágyázás hatásával a talajban élő mikroorganizmusok és egyes fiziológiai csoportok mennyiségi változására. Az 96 év őszéin részben alföldi homokon, részbein ártéri réti talajon műtrágya és szecskázott kukoricaszár alkalmazására beállított kísérletsor értékes adatokkal járulhat az ültetvényszerű nyárfagazdálkodás továbbfejlesztéséhez. Jérőme Rene Pályázati felhívás A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya pályázatot hirdet olyan szabadon választható tudományos témák kidolgozására, amelyek az akadémiai kutató szervek hivatalos tématervében nem szerepelnek, de elősegítik a távlati kutatási terv tudományos célkitűzéseinek megvalósítását. A pályázaton aspiránsok, tudományos fokozattal rendelkező személyek nem vehetnek részt. Hivatásos kutatók vezetőik előzetes engedélyével pályázhatnak. Ezeket az engedélyeket a Műszaki Tudományok Osztályának (V., Nádor u. 7., I. em.., tel.: ) be kell mutatni. Díjazásra érdemes dolgozatok forintig terjedő jutalomban részesülnek. A pályázatok benyújtásának határideje: 963. szeptember hó 30. A jutalmak kiosztása 963 decemberében történik.

31 A K-I A védelmében Dr. MESKÓ JÓZSEF A K A tuskókiemelőgépet az 962. év nyarán mutattuk be a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság területén, az ország minden részéből egybegyűlt erdőművelési és gépesítési előadóknak. A bemutató résztvevői megkapták az OEF kiadásában megjelent általam összeállított továbbképző tananyagot, az azonban sajnos nem közölt elegendő adatot a K A teljesítményére vonatkozóan. Ennek a hiányosságnak a pótlására, a szakközönság helyes tájékoztatása érdekében foglalkozom most a K A teljesítményével. Szükségessé teszi ezt az is, hogy az időközben megjelent Gépesítési Útmutató sem nyújt megfelelő képet a gép munkájáról.. ábra A K A tuskókiemelő a módosítások után Már maga az ábrázolás a Gépesítési Útmutató 79. oldalán Levő 6. sz. ábra sem egészen sikeres. A következőkben ugyanazon oldalon A K A tuskókiemelő gép teljesítménye tarvágásos területen műszakonként átlagosan 300 db tuskó kiemelése" szöveg legalább is kiegészítésre szorul. A K A teljesítménye a körülményektől függ. Ebben nemcsak az állományviszonyok (fafaj, tuskóméret, tuskótávolság), a döntés óta eltelt idő stb.,

32 hanem a géptől függő vagy a gép teljesítményét befolyásoló körülmények (gépkezelő gyakorlottsága, a gép teljesítőképessége, talajállapot stb.) is igen fontos szerepet játszanak. A gépi munka eredményességét a kézi munkával való összehasonlító elemzés részletesen szemlélteti. Az összehasonlítás során a géptől függő tényezőket változékonyságuk miatt nem lehet számításba venni. Ugyancsak mellőzni kell a kiemelendő tüskök egészségi állapotát, mivel a gépi kiemelésben nem a kiemelési idő a legnagyobb az összeshez viszonyítva. Az országos normák az alábbi időszükségtetet írják elő a vaktuskózásra: Vaktuskó kiásás (0 5 m-ig) sekélygyökerű karógyökerű 0 0, 0, 0,5 0,5 0 0, 0, 0,50 0,5 db/eürm. időszükséglete perc/eürm. I. talaj o. II, talaj o. III. talaj o - IV. talaj o A szemléletesség kedvéért a III. o. talajban folyó, karó- és sekélygyökerű tuskókiásás időszükségletét mutatom be a 2. sz. ábrán az a- és b-vel jelölt görbén, ugyanakkor c-vel a gépi kiemelés időszükségletét ábrázolom. Y \ \ \ S00\ 000 \ \ m\ c , 70 00cm á t m é r ó ' 2. ábra Tuskókiásás, ill. emelés időszükséglete III. o. talajon

33 A grafikonok természetét vizsgálva megállapítható, hogy mind a kézi, mind a gépi kiemelés időszükséglete elsősorban az átmérőtől függ, a többi té u nyező ezt az összefüggést csak módosíthatja, de nem szüntetheti meg. A grafikonok egyenletének általános alakja az egyváltozós törtfüggvény (hiperbola): a -\-bx amelyben Y az egy űrméter tuskó kiemelésének időszükséglete, x a tuskóátmérő. Az a és b coefficiensek nagysága a többi tényezőtől függ. (talaj, távolság stb.). A hiperbola törvényszerűségét legjobban mutatja a gépi munka grafikonja. Ennek képletét: 0, ,00 egyenletben állapítottam meg. Ez homoktalajon igen jó közelítő értéket adott, míg az ártéren az időértékek az ezzel számítottnak mintegy kétszeresei. az empirikus képlet természetesen nem foglalhat magában minden egyes tényezőt, de a gyakorlati tervezésre és bérezésre értékes útbaigazítást ad, s egyben igazolja a továbbképző anyagban leszögezett korábbi tételemet is, amely szerint 20 cm-en alul legtöbbször nem érdemes tuskókiemelő géppel dolgozni. A K A segítségével 8,50 42,50 Ft/űrm. költséggel lehet kiemelni a tuskót, így alkalmazása gazdaságos. (A lánctalpas traktor óra önköltsége 98 Ft.) A K 2A 7 tonna vonóerővel többet fejt ki, hidraulikus, de nem valószínű, hogy teljesítménye lényegesen nagyobb legyen a K la-énál, mivel a kiemelés sebessége nem a legdöntőbb teljesítmény tényező. A jelenlegi Ez tuskókiemelők közül a K A a legjobb, leggazdaságosabb. A vele kitermelhető földalatti fatömeg a kézi kiszedéshez viszonyítva mintegy 0 30%-kal nagyobb. A K Aval ezideig jórészt megoldhatatlan feladatot is meg lehet oldani. Ezt néhány fényképpel mutatom be. A 3. sz. ábrán látható tölgy sarjtuskóhoz hasonlóak eddig általában bennmaradtak a földben és akadályozták a teljes talajelőkészítést. Ínséges időben, fában szegény vidéken azonban akadhatnak, akik az ilyen sarj csokor kézi kiemelésére is vállalkoznak. Ilyen kézi kitermelést mutat a 4. sz. ábra. 3. ábra 4. ábra *

34 Ennek az egyetlen tuskónak a kiszedése 8 napig tartott. A kiszedők csak annyi fához jutottak, mint amennyi hiányzik róla. A hasítást már el sem kezdték, mert a kiemelésre eddig ráfordított 8 munkanapot sem éri meg a vele kitermelhető faanyag. Az 5. sz. ábra hasonló tölgy sarj csokor tuskóját mutatja be K la-val ki emelve. A képen látható,0 m-es mérővessző szemlélteti a méreteket. Jól érzékelhető, hogy mennyivel több a géppel kiemelhető tuskónál a faanyag. A K la-val kituskózott terület újabb kérdéseket vet fel. Az egyik az, hogy mi legyen a kiemelt tuskókkal, másik pedig, hogyan lehet a mély gödrökkel szaggatott területen teljes talaj előkészítést elvégezni? 5. ábra 6. ábra A tuskók további sorsával kapcsolatban majd egyszer később legyen szabad felelnem, mivel a válasz meghaladná a most tárgyalt témakört. A kiemelt tuskók után visszamaradt gödrös terület további megművelése pedig nem olyan nehéz, mint ahogyan az az első pillanatban látszik, mert a lánctalpak és az időjárás a gödröket részben betemetik. Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy a tuskókiszedés a K la-val megoldottnak tekinthető-e? El kell ismerni, hogy a K IA eredeti szerelésében gyenge. Az erősebb tuskók kiszedésekor a hegesztések felrepedtek, a villák deformálódtak, a kötél szakadozott. Volt olyan hét, amelyen 3 4 hasznos üzemórát is alig sikerült teljesíteni. A javítások során átdolgoztuk a hegesztéseket, még egy merevítőt tettünk a villák közé, és a 2 mm átmérőjű köteleket 8 mm-esre cseréltük fel. így megszűnt a deformálódás és törés, de mégsem mondható a gép tökéletesnek. A továbbképző anyagában felvetett hibák változatlanul fennállnak. Mindezek ellenére a jelenleg ismert gépek közül mégis a K IA a legjobb, további fejlesztésével feltétlenül érdemes foglalkozni.

35 Fácángyár" az olaszországi Forliban DB. B E R T Ő T I ISTVÁN D II. NAGY EMIL A rohamosan fejlődő mezőgazdasági kultúra egyre nehezebbé teszi a hasznos vad legfőképpen a földön fészkelő szárnyas vad életfeltételeit. A gépesítés, a kemizálás, a védelmet és ^leimet nyújtó biztonságos sűrűk megfogyatkozása és még egyéb körülmények lényegesen megnehezítik a szárnyas vad természetes, ún. vadontenyésztését és egyre inkább szükségessé teszik a fogolyállomány gyarapítására is alkalmas mesterséges (volier) fácántenyésztés, a fácángyár" bevezetését egyes területeken. Bár Magyarország vadállománya és vadgazdálkodása sőft ezen belül fácánés fogolytenyésztése világszerte elismert, a mesterséges fácántenyésztés terén kissé elmaradt a külföldtől elsősorban a nyugati államoktól és így érdekeink azt kívánják, hogy ezt a hiányosságot hamarosan pótoljuk. Ez nemcsak a vadgazdasági és főként exportnívónk tartása sőt emelése miatt érdeke népgazdaságunknak, hanem a fogoly- és fácánállomány növényvédelmi haszontétele is növeli a kérdés népgazdasági jelentőségét. Ezért az év elején az Országos Erdészeti Főigazgatóság háromtagú küldöttséget indított útnak az olaszországi Forliba, ahol világszínvonalon is a legkorszerűbbek közül való apparátussal felszerelt telepen gyártják" a fácánt. A küldöttség feladata volt a telep berendezésének, üzemvitelének, termelékenységéinek és mindezek költségkihatásainak tanulmányozása a tapasztaltak hazai alkalmazása céljából. A következőkben tehát a látottak és tapasztaltak alapján a fácán (volier) tenyésztelep legfontosabb' és legérdekesebb tudnivalóit ismertetjük olvasóinkkal. Forliban az Európában általánosan elterjedt mesterséges tenyésztési, tartási és takarmányozási viszonyoktól eltérő, egészen új elvet követnek a mesterséges fácántenyésztésben. A fő tenyésztési célkitűzés, hogy mind a voliertenyésztés, mind a csibenevelés területén kiküszöböljék a külső zavaró tényezőket a fertőzési lehetőségeket, az időjárásviszonyok hatását és így kizárják azokat a negatív tényezőket, melyek a mesterséges tenyésztés eredményességét igen sok esetben kedvezőtlenül befolyásolják. Sok újdonság van a telep műszaki berendezésében. Így, a tenyészanyag elhelyezése 3 4 emeleten, batériaszerű, drótsodronyos volierekben történik. Az egymás felett elhelyezett volierek közül a legalsó alapzata a föld felett 50 cm-re van és így a talajfertőzés lehetőségei sokkal könnyebben elkerülhetők, mintha a legalsó volier közvetlen a talaj felszínén volna. Batériás rendszerű szabadtéri volierek a tenyészanyaggal

36 A volierekben a tenyészanyagot törzsenként : 7 ivararányban tartják. Mindem egyes volieregységben önetető berendezés és túlfolyó rendszerű önitató berendezés van. Az egyes volierekben a fenéket képező alsó drótháló kifelé lejt, és így a tojások a volier szélén külön gyűjtőtálcába gurulnak. Ezzel az eljárással kiküszöbölik a tojástörést és a tojásevést is. Az egyes yolieregységek műanyaglappal vámnak egymástól elszigetelve. A műanyaglap automatikus forgatókar segítségével dobszerűen forgatható és így a rajta összegyűlt ürülék könnyen eltávolítható. Az emeletes voliereket" szabadtéren és zárttéren helyezik el un. tenyészklímaházakban. A zárttéri klímaházba a tenyészanyagot már szeptember október hónapban elhelyezik. A klímaház központi fűtése lehetővé teszi, hogy benne állandóan 5 C -os hőmérsékletet biztosítsanak. Amennyiben a hőmérséklet a kívánt szintet nem érné el, akkor azt a kazánházban automatikus regulátor berendezés segítségével fűtik fel. A klímaházban részben az önitató berendezések, részben párologtató tálcák segítségével állandóan 55 60%-os relatív páratartalmat biztosítanak. A klímaház megvilágítása is megfelel a természetszerű fényviszonyoknak. A téli időszakban általában 6 óra sötétséget követően 6 óra mesterséges fényt biztosítanak. Ezzel a megoldással kedvezően befolyásolják a tenyészegyedek anyagcseréjét. Az elhelyezett tenyészanyag előkészítése a tojásrakásra már októbertől kezdődően folyamatosain történik. A mesterséges fény, az állandó pára és hőmérséklet biztosításával zárttéri körülmények között válik lehetővé, hogy a tojásrakás időszakát 4 hónappal előbbre hozzák. Ez az új tartási eljárás általános, biológiai szempontból is jelentős eredményként könyvelhető el, tekintettel arra, hogy a domesztikált állatoknál is gyakran csak hosszú kutató, illetve tenyésztői munka eredményeképpen lehet a tenyésztési ciklus időszakát az ember számára kedvezőbb formában kialakítani. Üzemszervezési szempontból is nagy jelentőségű, hogy már januártól van tenyésztojás. Így február végén már elkezdhetik a csibék nevelését és a tojásrakás végéig folyamatosain üzemben lehetnek a keltetőgépek és nevelő berendezések. Így az apparátus kihasználása sokkal gazdaságosabb, ugyanis ennél az új rendszerű tojatási eljárásnál sokkal kevesebb általában 30 40%-kal kisebb tenyészanyaggal lehet a meglevő berendezések kapacitásának megfelelő mennyiségű tojást elérni, mint a hagyományos, régi tojatási eljárás esetén. Ennek az új módszernek a jelentősége azonban csak ott számottevő, így pl. az olaszoknál is ahol a vadászterületek klímája általában kívánatossá teszi a szokatlanul korai csibéket. A mesterséges fácánytenyésztelep szabadtéri tenyésztése csak a felemelt, rácsos volier rendszerében tér el az ismert, hagyományos volier rendszertől. Célja, hogy a fő nevelési időszakban szabadtéri tenyésztéssel kellő mennyiségű tenyésztojást biztosítson keltetésre, tekintettel arra, hogy a zárttéri klímaházban viszonylag csak kevés fácántyúkot tudnak elhelyezni. A szabadtéri volierekben a tenyészanyag tojatásra való előkészítése januárban, s a tojásrakás, időszaka több év átlagában április elején kezdődik. A fácán telep 7 éves tenyésztési eredményei alapján évi átlagban az egy tyúkra eső tojáshozam db. Az egy tyúkra eső tojáshozamot a klímaházban és a szabadtéren termelt összes tojásmerlnyisóg alapján számolják ki. A viszonylag magas szám elérésénél azonban feltétlenül figyelembe kell venni azt is, hogy a tenyészanyagnak a klímaházban tartott mintegy 40%-át januártól augusztusig folyamatosan tojatják, míg a szabadtéri mintegy 60%-nál márciustól augusztusig tart a tojásrakás. Ugyanakkor azonban. a hagyományos régi mesterséges (volier) fácántenyésztésnéll mint pl. hazánkban Tatán, is csak április elején, kezdődik a tojásrakás és a fáoántyúkokat keltetés céljára mindössze június közepéig tojatják. A június közepe után tojt tojásokat már nem keltetik, hanem a csibék élelmezésére használják fel. Forliban a mintegy 600 db-os tenyészanyag kiválasztását a 90 napig tartott, saját nevelésű csibékből végzik aképpen, hogy a törzskönyvezés során nyilvántartják a kiváló értékmérő tulajdonságokkal rendelkező törzseket és azoknak az utódait már külön, jövendő tenyészanyagként' kezelik. A 90 nap leteltévél azután ezekből válogatják ki a következő évre szükséges tenyészanyagot, illetve az annak kiegészítéséhez szükséges, mennyiséget. A meglevő illetve évente használt tenyészanyag korszerinti megoszlása ugyanis 50%-ig éves, 50%-ig 2 éves egyedekből tevődik össze. Kétévesnél idősebb' egyedeket voliertenyésztésüknél már nem használnak. Az alaptörzsállomány mellett biztonsági tartalékként mintegy 5% tenyésztyúkot és 0% tartalékkakast is tartanak. A tartalékkakasok elhelyezése annyiban tér el a nálunk kialakult gyakorlattól, hogy általában 2 3 tartalékkakast helyeznek egy-egy

37 külön kis volierbe, ahol viselkedésüket állandóan figyelik és amint a törzseknél a kakascsere szükségesnek látszik, mindig a legvehemensebben dürgő kakasokkal váltják le az egyes törzsek már nem eléggé tevékeny kakasait. A tenyésztojások tárolását a központi épületben, a zárttéri klimaházak szomszédságában elhelyezett tojástároló helyiségben végzik. A helyiség minden tekintetben speciális igényeket elégít ki. Könnyen szellőztethető és sötétíthető is. Benne, emeletes állványon elhelyezett, préselt papír tárolótálcákban tartják a tojásokat. A tárolóhelyiség hőmérséklete 0 2 között van. A kialakult gyakorlat szerint a 0 napnál idősebb tojások keltetése során 20 25%-kal emelkedik a terméketlen tojások száma. Nagy súlyt helyeznek a tárolt tenyésztojások forgatására, amit naponta a szellőztetési idő alatt végeznek. A tenyésztojások keltetését két elkülönített kel tetőhelyiségben, speciális fácánkeltető gépekkel végzik. Az első keltetőhelyiségben 5554 db tojás-kapacitású, Viktória"-gyártmányú szekrényes keltetőgépeket használnak. Viktória'' szekrényes keltetőgépek Ezekben a gépekben inkubálják a tenyésztojásokat 2 napig. A Viktória" szekrényes keltetőgép forgódobos rendszerű, központi ventiíllációval, automatikus szellőző berendezéssel. A páratartalom és a hőmérséklet szabályozása is automatikusan történik. A gépben az mkubálás időszaka alatt 38 C hőmérsékletet és 60 65% relatív páratartalmat biztosítanak. A tojások forgatását félautomatikus rendszerben oldják meg. A gépen levő külső kar segítségével egy mozdulattal megforgatható a gépben levő 5554 db tojás. A tojások forgatását háromóránként végzik. Keltetési gyakorlatuk szerint így kapják a legjobb' kelési eredményt. A tenyésztojások 2 nap után a második keltetőhelyiségben levő asztali keltetőgépekbe kerülnek. Az asztali gépek tojáskapacitása db. Ennek a keltetési rendszernek speciális vonása is van, amit a második keltetőhelyiségben valósítanak meg. Az egyébként egyszerű asztali keltetőgépeknél az eredeti konstrukciótól eltérően Forliban a speciális igényeknek megfelelő átalakítást végeztek. Ez az átalakítás részben fűtéstechnikai, részben párologtatástechnikai megoldásokat érint. Ezeket az átalakításokat Forliban sajnos nem közölték velünk, mivel üzleti titokként kezelik. A második keltetőhelyiség belső berendezésében különösen szembetűnő, hogy az asztali keltetőgépek alatt egy központi fűtőberendezéssel kombinált, nyílt sóderes felület van beépítve, mely a keltetési időszak alatt mint központi párologtató működik. Kétóránként langyos vízzel locsolják a sóderes felületet, s ilyen módon elérik azt, hogy a helyiség belső relatív páratartalma 70 75% lesz. A helyiség pártartalmát is fel-

38 használják az asztali keltetőgépek magas páraigényének biztosítására. Ugyanakkor az asztali keltetőgépekben a tojástálca alatt mosott, sóderkavicsos párologtatótálcák és párologtató szivacsok együttesen hozzák létre a kívánt 80 85%-os relatív páratartalmat. Az asztali keltetőgépekben a tojásokat a 2. naptól a csibék kikeléséig tartják. Nagyon ügyelnek arra, hogy az utolsó három napban a tojások nyugalmát semmi ne ^ zavarja, azaz a tojásokat semmiféle külső behatás ne érje, mert egy-egy ajtónyitás is károsan befolyásolhatja a keltetés eredményességét. Az ottani szakemberek szerint a fenti metódussal keltetett csibék jó életképességűek, alkati gyengeséget nem mutatnak és a különböző lábhihák is csak minimális mértékben fordulnak elő. Egyébként az egész keltetési folyamatot úgy szervezik meg, hogy a szekrényes gépekbe folyamatosan rakják be a tojásokat és így az asztali gépekben is 4 5 naponként folyamatosan kelnek ki a csibék. Ezzel az összehangolással a nevelőapparátus kapacitását is tökéletesen ki tudják használni. Asztali keltetőgépek A mesterséges (volier) fácáintenyésztelepen a csibenevelési rendszerben is teljes mértékben szakítottak a régi gyakorlattal. A nevelést ugyanis három fázisban oldják meg. Ezek közül az előnevelési fázis 20 napig, a középnevelési napig, az utónevelési fázis pedig napig tart. Az előnevelés a következők szerint történik: az asztali keltetőgépekből a csibéket a kelést követő 4 óra múlva termoelektromos fűtésű batáriakban helyezik el. Ezek a batériák a központi épületben levő nevelőhelyiségekben vannak. A nevelőhelyiségekben központi fűtés van és a helyiségek légcseréjét ventillációval oldják meg. Az előnevelő batériák általában 3 4 emeletesek. Egy-egy nevelőegységhez egy termőelektromos fűtésű műanya rész és egy,5 m 2 nagyságú drótsodronyos kifutó rész tartozik. A műanyag alatt mért hőmérséklet a nevelés első 5 napjában 38 C, míg a belső hőmérséklete általában 24 C. Egy nevelőegységben 00 db csibét tartanak. A csibék etetését a kifutó részen elhelyezett automatikus önetetővel végzik. Az itatás a már említett túlfolyós" rendszerű önitató berendezéssel történik. Az emeletes batériaszintek (nevelőegységek) között műanyag lap van, így a drótsodronyról lehullott trágya és itakarmányhulladék a műanyag lapon gyűlik össze. Ezek eltávolítása a műanyag lap dobszerű forgatásával rövid idő alatt gyorsan végrehajtható. A középnevelés időszaki sorrendben két helyen történik. A téli és a kora tavaszi csibéket napig a központi épület padlásterén kiképzett, mélyalmos rendszerű, központi fűtéses nevelőegységekben tartják. A külső hőmérsékleti viszonyoktól függően

39 azután általában áprilistól a középnevelés már a szabadtéri nevelőben folyik, felemelt, rácsos, infralámpás nevelőketrecekben. Az infralámpás nevelőketrec két részből áll; egy műanyából és egy kifutóból. A műanyag mintegy,5 m 2 alapterületű, mélyalmos megoldású, zárt deszkabódé. Ezen belül egy, szükség esetén két infralámpa működik. Á kifutó rész mintegy 0 m- alapterületű, a földtől 50 cm-re felemelt, dróthálós alapzatú ketrec. A kifutóban van a túlfolyós rendszerű önitató és az etetőtálca is. Egy-egy ilyen infralámpás nevelőketrecben 00 db fácáncsibét tartanak. A napig tartó utónevelés mintegy m 2 alapterületű, 2 m magas dróthálóval körülkerített volierekben történik. Az utónevelő voliereket felül műanyag hálóval fedik, hogy a csibék ki ne repülhessenek. Itt már különböző cserjéket és Kikelt fácáncsibék és kelőfélben levő tojások az asztali gép tálcáján gyomnövényeket is találunk. A voiler közepén eternitlappal fedett, védett rész van, ami eső, vagy erős nap elől menedéket nyújt a csibéknek. A tenyésztelepen az utónevelő volierekben biztosítják a nevelt állomány részére a fokozatos átállást a szabad természet viszonyaihoz. Az itt kialakított környezeti feltételek már hasonlítanak a szabad természet feltételeihez. A csibék etetése azonban még itt is önetetőkben és etetőtálcákon, az itatása pedig önitatóval történik. Az utónevelőből kikerülő csibék egy része értékesítésre kerül de értékesítés előtt 0 2 napig mintegy 60 m 2 alapterületű, 4 m magas röpdékbe helyezik ki az eladásra kerülő anyagot. Ezekben a röpdékben naponta többszöri röptetéssel készítik elő a vadászati célokra eladásra kerülő fácánokat. Ugyancsak ezekben a röpdékben tartják a saját célokra, továbbtenyésztésre kiválasztott tenyészanyagot is, mindaddig, míg a tojatásuk előkészítése a már említett volierekben megkezdődik. A Forliban tenyésztett fácánok akárcsak a világ bármelyik táján előforduló fácánállomány zöme nem tartoznak pontosan az ismert öt vadászfácán-féleség valamelyikéhez. Talán még leginkább a Phasianus Torquatus külem jellegzetességei dominálnak, azonban Forliban is akárcsak máshol már jócskán összekeveredtek az egyes csoportok és tiszta fajban" tenyésztésről itt sem beszélhetünk. De ez nem is szükséges, mivel ennek mia már nincs is jelentősége.

40 A költségeket illetően azt tudtuk meg olasz vendéglátóinktól, hogy db- 90 napos fácáhcsibe előállítása mindenestől dollárban van, az értékesítési ára pedig 4 dollár körül mozog. Kérésünkre a forliak nagy vonalakban árkalkulációt is készítették a telep létesítésére vonatkozóan. Az árkalkuláció készítésekor arra kértük őket, hogy ne a náluk levő 5 ezer darabos, hanem a mi adottságaink mellett szükséges 40 ezer darabos kapacitással számoljanak. Vendéglátóink ennek eleget téve adták meg számadataikat, melyek szerint mintegy 60 ezer dollárunkba (4000 db élőnyúl ára) kerülne a Forliban levő mesterséges fácántenyésztelephez hasonló telep létrehozása évente db csibe kapacitással. Ennyiért vállalnák itteni létesítését az olaszok. Ez esetben azonban az csibére eső költség nem dollár, hanem mindössze csak 80 cent (0,8 dollár) lenne évente. Nevelőketrecek sora a dróthálós kifutókkal és az infralámpás műanya-házakkal összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a tenyésztéstechnikai, takarmányozási és tartástechnikai eljárások tekintetében tudományosan megalapozott, igen magas színvonalú megoldásokat találtunk Forliban. A tenyésztési módszer nagyon hasonlít a baromfitenyésztésben Európa-szerte elterjed gyárszerű" megoldáshoz. A tenyésztési folyamat során látott munkafázisok, illetve megoldások egymással harmonikus összefüggésben állnak. Ezért egy-egy tenyésztési folyamatot mint pl. a keltetést kiragadva nem lehetne elérni a várt eredményt, mivel az a Forliban kialakított új metódus speciális vonásait szolgálja és elégíti ki, de más metóduson belül minden bizonnyal kisebb eredményt hozna. A Forliban látott mesterséges (volier) fácántenyésztés módszerének hazai alkalmazása feltétlenül hasznos volna. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezzel még a magyar fácántenyésztés problémái nincsenek megoldva. Nálunk ugyanis minden évben többszázezer kikaszálás vagy egyéb veszély elől a vadászterületekről mentett fácántojás további sorsáról is gondoskodni kell. Ezeknek keltetése természetesen a Forliban látottak szerinti centralizálással sem oldható meg. Ehhez megfelelő számú, kisebb kapacitású, olcsó, könnyen kezelhető speciális olyan kisgépre van szükség, mint amilyenekkel a vadászterületek veszélyeztetett részéről felszedett tojások hasznosítását Franciaországban már igen jó eredménnyel sikerült megoldani.

41 A hajósi nyárfagyűjtemény értékelése PALOTÁS FERENC Az általánosságban ismert tolnaszigeti nyárfajta-gyűjteménnyel közel azonos időben Koltay György szorgalmazására és irányításával Hajós község határában az előbbivel közel azonos nyárösszehsonlító kísérletsor létesült. A telepítés célja egyrészt az volt, hogy az ország különböző termőhelyeiről származó és esetenként más-más névvel jelölt nyarak fajtaazonossága fajtajellege azonos termőhelyen felülbírálható, másrészt, hogy a különböző nyárfajták fatömegtermelése termőhelyállósága összehasonlítható legyen. E célok közül az előbbinek csak részben felelt meg a kísérletsor, mivel az érté^keléshez szükséges legfontosabb adatok, feljegyzések nem maradtak ránk. így ismeretlen a telepített nyarak származása, a korabeli fajtamegjelölésük. Az erdőgazda szempontjából igen fontos az utóbbi feladat teljesítése az adott termőhelyen egyes nyárféléktől várható tömegtermelés kiértékelhetősége ez viszont igen értékessé teszi ezt az öröklött kísérletsort. A kísérletsor sajnos csak a helyi szakközönség részéről ismert, adatai viszont általánosan hasznos megállapításokra alkalmasak, ezért közzétételük nem lesz haszontalan. Fatenyészeteknek gazdasági elbírálásában a termőhelyállóság és a tömegtermelés a döntő. E két tényező magába foglalja a további kérdéseket, mint amilyen az egészségi állapot és ide vonható a műszaki használhatóság kérdése is. Ilyen értelemben vett elbírálás alapján az óriásnyárak, továbbá a (rezgő-) szürkenyárak sorai adták a legj obb eredményt. Egészségi állapotuk figyelembevételével az 5 6. sor (szürkenyárak) kifogástalanok, a szempontok együttes értékelésekor azonban az óriásnyárak előnyös alkalmazása igazolódik. A vastagfa (5 cm-en felül) tekintetében az óriásnyárak termelése lényegesen felette van a többi nyaraknak. Gyakorlatilag az 5 cm-nél vastagabb fa iparifaként hasznosítható és számunkra ez az elsődleges cél így az óriásnyárak telepítése adja a legkedvezőbb eredményt. Á kísérletsorozat még egy igen fontos figyelmeztetést ad számunkra. Az ún. hazai nyarak (fehér-, szürke-) sorozata adja a legszélsőségesebb eredményt. Egyes sorok teljesen értéktelenek, ugyanakkor az 5. és 6. sor kiváló értéket képvisel. Érdemes felfigyelni továbbá arra is, hogy míg egyes sorok vagy teljesen sínylődő törzsekből állanak, vagy egységesen jó növekedésűek, ugyanakkor más sorok változatosak és soron belül is különböző növekedésűek. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy telepítéskor részben gyökéi-sarjak, részben magoncok kerültek ültetésre. A gyökérsarjakról telepített sorok többnyire egyklónúaknak tekinthetők (egy-két törzsfa anyagát gyűjtötték össze). Aszerint, hogy a törzsfák kiválasztása sikeres volt-e, vagy sem, növekedésük egységesen jó vagy rossz. A magoncokkal ültetett sorok a természetes populáció változatosságát mutatják. Ez feltétlenül intelem számunkra, hogy a nemesnyárhoz hasonlóan a hazai nyarak esetében is igen fontos a fajta (klón) kiválasztása és a szelektált anyag alkalmazása. E kérdés nem új keletű. Már több szakember felvetette ennek gondolatát (, 2). A vegetatív úton létrehozott fajtaazonos utódok előállítása az eljárás nehézségei miatt még korlátozott mértékű. Nagyüzemileg ma a magoncok nevelése az általános gyakorlat. A minőség feljavítása érdekében egyre inkább az a törekvés, hogy meghatározott anyafákról történjék a mag begyűjtése. Természetesen az ilyen feltételek biztosításával nevelt csemeték öröklött tulajdonságai változatosak lesznek, legfeljebb a jobb tulajdonságú utódok kedvezőbb aránya várható. A magról nevelt csemetékkel történő erdősítés esetében a sűrű

42 telepítés indokolt. A nagyobb csemeteszámból minden bizonnyal több olyan példányt választhatunk ki, melyeket a végvágásig fenntarthatunk. A nagyobb szelekciós lehetőség révén tehát az állomány minősége javítható. Végeredményben a vegetatív szaporítással létrehozott ültetési anyag nevelése hozná meg a kívánt eredményt. Az ily módon elérhető 20 30% fatermelés-növelés feltétlen indokolja a szelektált minőségű anyag alkalmazását. A kísérleti telepítés végül is igazolta, hogy az óriásnyár szárazságtűrése nemesnyáraink közül a legnagyobb. Viszonylag szárazabb termőhelyen rövid vágásfordulóval iparilag hasznosítható, értékes anyagot termelhetünk vele. Ugyanakkor ismételten felvetette a kísérletsor a szelektált anyag nagyobb arányú termelésének szükségességét a hazai, elsősorban a Leuce-nyárak viszonylatában is. Mind tömegtermelés, mind törzsalak, műszaki felhasználhatóság szempontjából rendkívül változó értékű a hazainyár-állományunk, ezért feljavítása szelektált anyag alkalmazásával gazdaságilag rendkívül fontos. A vizsgált terület a 8. erdőgazdasági táj (Duna Tisza-közi homokhát) délnyugati sarkában helyezkedik el. Térszintje a távolabbi környezetéhez képest magasabb. Baja felől közeledve hozzá, jól látható az a meredek fal, amelylyel a Hajós-környéki hátság a Duna ártere felé letörik. Alapkőzete lösz, helyenként azonban homokkal keveredett.. táblázat Talajvízszint - H 2 0 ph KC CaCO 0/ /o hy % Humusz Kötöttség A Agyag % Iszap Finom Durva /o homok, % ,9 6,,69,04 34,0 2,03 9,07 75,4 5, ,2 6,5,7,23 37,6 2,37 6,43 73,60 7, ,4 6,7,74,28 38,0 2,0 4,38 80,7 3, ,5 6,8,58,05 38,2,33 2,77 83,0 2,80 8 8,0 7,-5 34,28 0,92 36,6,2,675 78,36 3,68 A szelvény adatai csernozjom barna erdőtalajra mutatnak. Felső 8 cm-e humuszos sötétbarna, lefelé világosodik. A mész már kilúgozódott belőle, csak C-szintjében mutatható ki. A hy-értékek közepes vízgazdálkodásra vallanak, a vályogosodás már megindult. Érdekes a humusztartalom alakulása. A legfelső rétegben (0 27 cm) már a korábbi mezőgazdálkodás hatására némi humuszszegényedés tapasztalható, azonban az alatta fekvő, rétegek sem mutatják a csernozjomra jellemző magasabb, 2,5 3,0%-os humusztartalmat. Éppen erre a tényre alapozva mondjuk ezt a szelvényt csernozjom barna erdőtalajnak. Vízgazdálkodása közepes. Vizet visszatartó kolloidja agyag, humusz viszonylag még kicsi, bár a homokhát homoktalajaihoz képest már jelentősen jobb. Termőrétegének mélysége elég jó. A talajvíz oly mélyen helyezkedik hogy a gyökerek részére nem érhető el, ezért a fák csak a csapadékra támaszkodhatnak. Az évi csapadékmennyiség eléri a 600 mm-t, ez alföldi viszonylatban már kedvező érték. Mindent egybevetve a termőhelyi adottságok a nyarak közül elsősorban a hazainyárak (a szürkenyár növekedése mutatkozik a kísérleti területen legjobbnak), az óriás- és valószínűleg az olasznyár részére alkalmasak. A kísérletsor leírása: Üzemtervi megjelölés: Hajós 2 f. A kísérletsort 95. év tavaszán telepítették, az értékelés 962 őszén történt, a közölt adatok 2 éves korra vonatkoznak. Hálózat: főállomány nyarak 7X7 m, a közételepített hárs és juhar növekedésben elmaradt és többnyire csak cserjeszintet alkot. el,

43 Összetétel: 24 különböző sorban, soronként darab, azonos helyről származó nyárfajta került kiültetésre. Az ültetett nyarak ismertetése:. sor: (szürke-) fehérnyárak. Nem egységes növekedésű sor, egyes törzsek növekedési erélye kielégítő. 2. sor: feketenyárak. Kielégítő növekedést mutató sor, jellegzetesen erős oldalágakkal. 3. sor: fehérnyárak. Rossz növekedésű, rossz alaki tulajdonságú, igen változatos sor. 4. sor: fehérnyárak. Az előbbinél még rosszabb képet mutató, gazdaságilag értéktelen sor. 5. sor: (rezgő-) szürkenyárak. Kiváló növekedésű, gazdaságilag igen értékelendő sor, továbbszaporításuk indokolt. Jól sarjadzik. 6. sor: szürkenyárak. Az előbbivel általában egyező gazdasági értékű sor, néhány törzssérült egyeddel. Sarjadzóképességük jó. Gyökérsarj-nyerés (továbbszaporítás) céljából sarj áztató árkok ásása már ismételten történt. 7. sor: feketenyárak. Igen rossz növekedésű, sínylődő, elbokrosodó jellegű sor, gazdaságilag nem hasznosítható. Az elbokrosodó, csökött egyedeket a felvételkor figyelmen kívül hagytam. 8. sor: feketenyárak. Csak néhány példány maradt meg a sorból, ezek gazdaságilag értéktelenek. 9. sor jegenyenyár. Gazdaságilag jelentéktelen, növekedésben visszamaradt sor. 0. sor: jegenyenyár. Néhány példány kielégítő növekedést mutat; erdőgazdaságilag nem jelentős nyárfajta.. sor: korainyár. Egészséges, kielégítő növekedést mutató, egyenletes sor. A sor második felében (a kedvezőbb termőhelyen) 6 törzs hiányzik. 2. sor: késeinyár. Változatos növekedésű sor. A sor elején néhány rosszfejlődésű példány az átlagértékeket lerontja. Több példányon a vezérhajtás korábban elszáradt, helyét új hajtás vette át, emiatt növekedésben visszamaradtak. 3. sor: óriásnyár (fehérkérgű). Fatömegtermelése számottevő. A törzsek kérge fiatal korban kivétel nélkül vadrágott. Több törzsön fagyléc és nyárfarák kórképe található. Mindezek ellenére viszonylag jó növekedésű sor. 4. sor: feketenyárak (valószínűen korainyár magoncok). Igen változatos tulajdonságú, főleg feketenyár jellegű sor. Gazdasági jelentőségük nincs. 5. sor: óriásnyár. A 3. sornál párásabb kérgű. A méreteit tekintve értéke^ lendő sor. Tömegtermelése ennek a sornak a legnagyobb. 6. sor: P. euramericana X? Az előbbiekhez képest gyengébb növekedést mutató sor. 7. sor: óriásnyár (simakérgű). Számottevő fatömegtermelésű. A törzsek /3-án fagyléc található. 8. sor: óriásnyár (paráskérgű). Több törzs sérült, csúcstörött, rákos kórképekkel, méreteit tekintve egyébként értékelhető sor. 9. sor: óriásnyár. Egyenletes növekedésű, gazdaságilag jelentős sor. Néhány törzsön fagyléc. 20. sor: balzsamosnyár változat (?). Néhány törzstől eltekintve növekedésében visszamaradt sor. A további sorokkal együtt nyilván csak a teljesség kedvéért került a gyűjteménybe. 2. sor: P. trichocarpa Torr. et Gray. Gazdaságilag értéktelen. 2. sor: P. Simonii Carr. Gazdaságilag értéktelen. 23. sor: P. candicans Ait. Gazdaságilag értéktelen.

44 co Fatermési jellemző adatok a kísérleti területen Á t m érő értékek Maga ssági értékek ü va stagság i osztály magassági osztály US o lo o szélső lo -p i i to S átlagos rh szélső értékek értékek fi rá J S O "08 s s o nh O i CD ü Meg O'cá í 0 a CDS rh F-H s CD S CO r- ( ph m M N törzsszám, darab cm törzsszám, db méter )rszém 2. táblázat átlagos ' , ,8 24,0 3,5 2,5 23,7 2,4 3,9 5,8 4,5 2,7 24,7 9,5 22,7 8,6 23,9 8,8 23,2 2,6 23,7 7,6 7,9 7,9 5, ,5 5,5 0,0 5,5 4,0,0 3,5 9,5,0 5,5,0 4,5 6,0,0 5,5,5 5,5 6,0 8,5^-8,0 5,5 5,0 4,0 8,0 5,5 8,0 9,0 3,5 5,0 8,0 2,0 5,0 3,0 8,0 9,0 8,0 8,0 8,0 4,5 7,0 8,5 2,0 6,0 4,5 5,5 2,0 2,78 3,2 8,06 7,00 3,9 3,79 8,08 8,93 0,22 3,67 2,96 2,42 0,26,70 6,9 4,38 6,95 5,59 6,6 0,6, 0,58 9,9

45 24. sor: Vegyes ültetés, többnyire jelentéktelen növekedésű fehérnyárak, kiértékelését nem végeztem el, valószínűleg maradékcsemetéket ültettek e sorba. A termelési eredmények értékelése: A különböző sorok fatermésére vonatkozó jellemző számokat a 2. sz. táblázat tartalmazza. Az eddig mutatott növekedésük figyelembevételével számottevő nyárfajok (klónok) tömegtermelésének értékelését a 3. sz. táblázatban kívánom ismertetni. o Alkalmazott nyárfajta Fatermés alakulása nyárfajtánként Összes fatömeg 5- > o X<*>,. rhcö 43 N g CO ha-ra átszámítva CO C3.A í* 5 X 5 m hál. zat 400 db/ 4 X 4 m hálc zat 626 db ; köbméter CÖ 'CO 'CÖ CD Ö rs x' Bl LO cs «3: i^x. CO cs.co 3. táblázat Tömegtermelés %-os aránya a 5 sorhoz képest ossz. fa vast. fa. (Szürke-) fehérnyár... 0, ,7 99,8 48,2 8,3 79, Feketenyár 0, ,7 3, 68, 9,4 86, (Rezgő-) szürkenyár... 0, ,5 26, 87,3 0,5 99, , ,9 0,7 5, 8,5 80, , ,6 94,6 40,5 7,9 83, Késeinyár 0,970 40,2 67, 99,7 5,6 49, Óriásnyár (fehér kérgű) 0, , 3,8 69, 9,5 99, , ,7 28, 90,4 0,7, Óriásnyár (sima kérgű) 0, ,6 2,3 80,2 0, 05, Óriásnyár (párás kérgű) 0, ,3 99, 47,3 8,3 86, , ,9 25, 85,8 0,4 85, IV. fatermési osztályú nyáras 39,4,6 09 Az értékelést az összehasonlíthatóság céljából számítással ha területre vonatkoztatva közlöm. Az ha-ra vonatkozó fatömeget a jelenleg talált 7 X 7 m-es hálózat mellett 5 X 5 ill. 4 X 4 m-es hálózatra átszámítva is ismertetem. A valószínű értékek megközelítő pontosságú képzése érdekében a hálózatok sűrítésével arányosan az átlagtörzs fatömeget csökkentettem. Az arányok meghatározásához a tolnaszigeti kései nyár hálózati kísérlet adatait (3) használtam fel. A hálózati kísérlet adatai alapján megszerkeztettem a hálózat függvényében az átlagtörés fatömegváltozásának görbéjét. A grafikus feldolgozás szerint ha a 7 X 7 m-es hálózat átlagtörzsének adatát 00%-nak vesszük, az 5 X 5 m-es hálózat adata annak 85,2%-a, a 4 X 4 m-es hálózat adata annak 8%-a. Egyéb rendelkezésre álló adat hiányában ezt az arányt a többi nyárfajoknál is alkalmaztam. IRODALOM. Tóth I.: Nyárasok települése és felújítása az ártereken. (Megjelent Keresztesi B. A magyar nyárfatermesztés c. könyvben). 2. Koltay Gn. Kopecky F.: őshonos nyaraink leromlott öröklöttségének megjavítása. Erd. Kut évf. 2. sz old 3. Szodfridt I.: Tolnaszigeti késel nyár hálózatkísérlet. Az Erdő. 960.

46 i E Újabb művek a termőhely-ismeret köréből Az elmúlt évek során az Erdő- és Termőhelytipológiai Ütmutató nyomán az erdőgazdaságok összeállították a saját, helyileg érvényes, erdőgazdasági tájakra vonatkozó technológiai utasításukat. Az Utasítás elkészítése a korszerű biológiai szemléletnek megfelelően történt, vagyis a termőhelyi tényezők és az erdők szoros összhangjának felismerésével. Számos erdőgazdaságnak azonban nehézségei támadtak a területükön érvényesülő tényezők mértékének, típusának megismerése tekintetében. Az utóbbi két évben több olyan atlasz, térkép jelent meg, amelyek az ilyenirányú hiányosságok kiküszöbölését elősegítik s hasznos tájékoztatást nyújtanak különböző területek termőhelyi adottságairól.. Magyarország éghajlati atlasza. (Akadémiai Kiadó Budapest, 960.) Az atlasz rövid bevezető szöveg után 78 oldalon keresztül szinte valamennyi, erdőtenyészetre is jelentős meteorológiai tényező hazai alakulását tartalmazza. A mintaszerű nyomás, a szemléletes színek, az ügyesen választott méretarány egyaránt lehetővé teszik, hogy a kutatásban és gyakorlatban dolgozó szakemberek gyorsan és alaposan tájékozódhassanak területük éghajlatával kapcsolatosan. A bevezető szöveg a meteorológiai tényezők kiszámításának módszeréről tájékoztat bennünket és utal a térkép szerkesztési elveire, nehézségeire is. Ezzel a meteorológiában kevésbé tájékozott szakember is megkapja az értékeléshez szükséges alapismereteket. A térképlapok 6 nagy csoportba oszthatók. Az első részben az ún. általános térképlapokat találjuk, ezek részben hazánk hegy és vízrajzi viszonyait, a földrajzosok által meghatározott természetes tájakat, majd a talajtípusok elterjedését és a természetes növénytakarót ábrázolják. A talajtérkép ma már idejétmúltnak tekinthető, mert nem az általunk is használt legújabb, Stefanovics és társai által kidolgozott és leírt talajtípusok szerepelnek rajta, hanem egy korábban használt, nagyvonalúbb rendszerezés egységei. Ugyanígy igen sok változás történt a Kárpáti Zoltán és Boros Ádám által összeállított, természetes növénytakarót ábrázoló térképen. De kritika érheti az összefüggő bükkösök és erdei fenyvesek határvonalainak ábrázolását is. Itt csupán Járó Zoltán legújabb adatfeldolgozására utalunk. Az atlasz az alaptérképek után a meteorológiai tényezőket az éghajlat termikus, higrikus és cirkulációs összetevői, majd éghajlati szélsőségei csoportosításában rendszerezi. Ehhez csatlakozik az eddig gyűjtött, mintegy 5 éves fenológiai megfigyeléseket tartalmazó terjedelmes rész. A termikus össztevők csoportjában a napsütés időtartamáról, a felhőzetről, a derült és borult, valamint ködös napok számáról, végül a léghőmérsékletről kapunk tájékoztatást. Nagy általánosságban csak a hőmérsékleti adatok voltak a fentiek közül ismertek, így különösen igen hasznosak a napfénytartamra vonatkozó térképek. A hőmérsékleti tényezők között nemcsak az átlagos adatok feldolgozását találjuk, hanem a szélsőségeket is. A tenyészidőszak hosszúságára nézve hasznos következtetést nyújtanak az 5 -os és 0 -os napi középhőmérséklet tavaszi és őszi határnapjait feltüntető térképek. Egyes tájak hűvösebb vagy melegebb klímájára pedig a fagyos, zord, téli, nyári és hőségnapok számából következtethetünk. Ezeket a tényezőket is külön térképlapok mutatják. A higrikus összetevők között a páranyomás adatain kívül a relatív páratartalom értékére leginkább jellemző januári, áprilisi, júliusi és októberi 4 órai nedvesség értékeit feltüntető térképeket emelném ki. A csapadékok havi eloszlását az egyes hónapokra vonatkozó 2 lapon tanulmányozhatjuk. De különböző időszakok csapadékeloszlására is találunk útbaigazítást. így az évi tenyészidőszakra, valamint a tavaszi kalászosok tenyésizidőskakára eső csapadékot is külön térkép tünteti fel. A különböző erdőgazdasági munkák tervezését a havas, hótakarós, valamint a csapadékos napok szamának ismeretében végezhetjük el. Ezeknek, valamint a hótakaró vastagságára vonatkozó adatoknak ábrázolását is megtaláljuk az atlaszban. A cirkulációs összetevők között a szélirány és tengerszinti légnyomás értékeit ismerhetjük meg. Az éghajlati szélsőségek közül a hőmérsékleti és csapadék szélsőségeket mutatja be az atlasz egy-egy rendkívül meleg vagy hűvös, nagyon csapadékos vagy alig csapadékos év vagy időszak viszonyainak ábrázolásával.

47 A fenológiai térképek elsősorban mezőgazdasági növények virágzásának és érésének kezdetéről tájékoztatnak bennünket. Erdészeti vonatkozásban érdekesek az akác és a nagylevelű hárs virágzásának kezdetéről készült térképek. A térképlapok részben : , részben : méretarányban készültek. Jól áttekinthetők és egy-egy erdőgazdasági táj adatai könnyen kiolvashatók belőlük. A szép rajz és nyomás, valamint kiváló színezés az Offset Nyomda jó munkáját dicséri. 2. Magyarország vízföldtani atlasza. (Készült a M. Áll. Földtani Intézetben, főszerkesztő: Dr. Schmidt-Eligius Róbert, Budapest, 96.). Az atlasz Magyarország vizeiről nyújt igen részletes tájékoztatást s ezzel minden vízzel gazdálkodó intézmény ós üzem hasznos, tudományos alapokon nyugvó adatokra támaszkodva végezheti munkáját. Erdészeti szempontból az atlasz kisebb jelentőségű, de több olyan erdőgazdaságunk van, amelynek szakemberei haszonnal forgathatják. Az atlasz 73 térképlapon a következeket ábrázolja:. vízadó rétegösszletek térbeli helyzete, földtani koronként csoportosítva, 2. artézi vizek nyomási és áramlási viszonyai, 3. a feltárható víz hőmérsékleti viszonyai, 4. az ország vízföldtani tájegységei, 5. mélységi vizek vegyi összetétele, 6. artézi vizet szolgáltató rétegösszletek fajlagos vízhozama, 7. hévvíz feltárási lehetőségek, 8. ásványi és gyógyvízlelő helyek. Fentiekhez csatlakoznak egyes hegj'vidékeiink vízrajzát, vízföldtani és vízkémiai viszonyait tartalmazó térképek. Végül Budapest hasonló jellemzését találjuk meg. A felsoroltakon kívül még számos olyan térképlap is van az atlaszban, amely számunkra, erdészek számára is érdekes lehet. így Magyarország fontosabb homokos-kavicsos törmelékkúpjainak átnézetes térképe, az Alföld domborzati térképe, az alföldi rétegösszletek porózusságát ábrázoló térkép, Magyarország vízföldtani tájegységei, valamint azok fajlagos vízhozama. A hegyvidékek vízrajzi térképein a forrásokat, felszíni vizeket, különböző kutakat, vízműveket, felszíni vízválasztókat, víznyelőket, földalatti vízfolyásokat tüntették fel az atlasz szerkesztői. A vízföldtani térképek pedig a hidrológiai egységek határait, földtani képződmények vízföldtani tulajdonságait, a hegységszerkezeti elemeket és a vizek áramlási irányát mutatják. Ezek a térképlapok valamennyi jelentősebb hegységünk adatait ábrázolják. A térképek : , illetve : (hegységek vízföldrajzi, vízföldtani térképei) méretarányban készültek. 3. Stefanovics Pál és Szűcs László: Magyarország genetikus talajtérképe. (Genetikus talajtérképek, Főszerk.: Gerei László.. sorozat. szám. OMMI'98.). A hazai, eddig végzett talaj térképezési munka egyik összefoglaló eredményét rögzíti a szerzők Magyarországra vonatkozó genetikus talajtérképe. A térkép : méretben ké^ szült és terjedelmes szöveg! résszel ellátott kiadásban jelent meg. A szövegi részben szerzők 5 fejezetre osztva részben a talaj térképezés történetét foglalják össze, részben pedig a térkép használatához szükséges tudnivalókról tájékoztatnak bennünket. Az első fejezetből a 00 éves magyar talaj térképezés történetét ismerjük meg. Szerzők 6, az alábbiakban felsorolt korszakot különböztetnek meg: Tessedik, Nagyváthy, Pethe munkássága, valamint a Mezei gazdaság könyve Szabó József munkássága A Földtani Intézet Agrogeológiai Osztályának működése, Inkey, Treitz, Horusitzky működése a porosz talajtani iskola nyomdokain Az epső Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia hatása, a dokucsajevi iskola követése, Treitz, Timkó, Ballenegger, 'Sigmond munkái, az Alföld szikeseinek felvétele Kreybig-féle átnézetes talajismereti térképezés A genetikus talajtan második fellendülése. Mi tette szükségessé az új genetikus talajtérkép elkészítését? Kiderült, hogy a Kreybig-féle térképek nem alkalmasak az ország talajtakarójának egységes jellemzésére, a talajok keletkezésének körülményei ugyanis nem tűnnek ki rajtuk kellőképpen. A Kreybig-féle térképek az üzemi mezőgazdálkodás közvetlen érdekeit szolgálták, de pl. az erdők alatti talajok csak egységes, zöldszfinű jelzést kaptak tekintet nélkül a termőerőben jelentkező igen nagyfokú eltérésekre. Másrészt az orosz és szovjet talajtani iskola eredményeinek alaposabb megismerése számos olyan, újabb szempontot vetett fel, amelyeket szükségesnek látszott a talajtérképezés elkészítésénél érvényesíteni. De erős indítékot hozott az a tény is, hogy az eróziós térképkészítés során a talajviszonyok ismeretét szolgáló adatok igein nagymértékben gyarapodtak. Nagy segítséget jelentett még a korszerű genetikai talajtípusok elkülönítése és ismertető jegyeik meghatározása.

48 Utóbbit szerzők a szövegi rész második fejezetében ismertetik. Ezt az osztályozási rendszert vette alapul Járó Zoltán is az erdő- és termőhelytipológiai útmutató talajtípusainak leírásánál, természetesen az erdészeti vonatkozásoknak megfelelően kiegészítve és helyesbítve. i A következő fejezet a talajtípusok eldöntését szolgáló vizsgálatokat ismerteti. Felhívja a figyelmet az alap és ágyazati kőzet közötti különbségre s első lépésként az azonos, mechanikai összetételi adatok alapján megállapítható kiindulási anyag egységességét látja fontosnak. Erdőtalajok típusba sorolásához főként az alábbi tényezők alapos vizsgálatát látják a szerzők szükségesnek: mechanikai összetétel, a kilugzási és felhalmozódási szint között fennálló különbség, vagyis az ún. textur differenciálódás, hy és T érték, humusztartalom eloszlása és minősége. A talajban lejátszódó réti, csernozjom, ill. erdei jellegű folyamatok irányát a taingeins alfa értékek jelzik. Szerzők továbbiakban fontosnak tartjuk még a humusz C/N arányát, az SiQ 2 R2O3 viszonyszámot, az agyagos rész összetételét, karbonátgörbét, vízoldható sók grafikonját. Egy külön fejezetet szentelnek a szerzők a talaj és a táj kapcsolatának s rámutatnak arra, hogy a talajok megjelölésekor mindig nagyon fontos a táj feltüntetése is. Szerintük a talajok megnevezését az alábbi séma szerint kell végezni:. fizikai talajféleség, 2. változat, 3. altípus, 4. típus, 5. tájmegjeiölés. Például: vályogos, podzolos, agyagbemosódásos barna erdőtalaj Göcsejben. Végezetül pedig a szerzők egyes talaj tulaj donságoknak a talajok értékelésében játszott szerepével foglalkoznak. A szövegi rész csak kiegészítője a térképnek. A térkép különböző színekkel jelzi a genetikus talajtípusokat és altípusokat. Az altípusokat csak az esetben jelöli külön, ha erre elegendő adat állit rendelkezésre'. De hiányzik néhány típus is a térképről, pl. a köves váztalajok, úgyszintén a fenti okok miatt. A színjelzések a feltüntetett talajtípusok területi kiterjedését jelzik, míg az alapkőzetre, fizikaiféleségre nézve a különböző vonalkázásokból kapunk felvilágosítást. A genetikus talajtérkép jó áttekintést ad hazánk talajviszonyairól. Egy-egy tájra vonatkozólag természetszerűleg az ott előforduló leggyakoribb talajtípust adja meg, kismértékben képviselt típusokat nem tüntet fel. Véleményünk szerint helyileg kisebb kiigazításokat kell majd rajta végezni, ez az adatok felvételének gyarapodása után lesz majd időszérű. Ettől eltekintve üzemi szakembereink részére, főként művelők részére igen hasznos alapismereteket nyújt és a szövegi rész tanulmányozása is igen célszerű, sok új szemponttal gazdagítja talajtani tudásukat. Szodfridt István Lueosok gazdaságos tisztítása Az erdőnevelés racionális módszereinek kutatása során dr. E. Wagenknecht a Die Sozialistische Forstwirtschaft 962. decemberi számában igen érdekes eszmefuttatásban tesz javaslatot a fiatal lueosok nevelésére. Abból indul ki, hogy az utóbbi évek erős hó- és viharkárai tanulsága szerint a lucosokat fiatal korban nem szabad sűrűségekké összenőni hagyni, hanem igén laza záródásban kell nevelni. A telepítéskor,50 m 2 -es és ennél még kisebb növőteret igen korán és erőteljesen meg kell nagyobbítani és csak mintegy 40 éves kortól szabad a mérsékeltebb gyérítésre rátérni. A feladat gazdaságos megoldása érdekében a 40 éves korig általában szokásos 6 8 belenyúlást egyszerre, vagy legfeljebb két menetben javasolja elvégeztetni. Ez lehetővé teszi fejlett technikai eszközök alkalmazását és nagy mennyiségű munkát takarít meg. Ennek az erőteljes tisztításnak végrehajtására több variációt ismertet. Az általában szokásos,0, illetve,2 m 2 telepítési növőtér mellett a javaslat szerint a telepítési törzsszámot 25%-ra kell csökkenteni, úgy, hogy végül is 2500, illetve 736 fácska marad vissza a területen. Ennek a végrehajtási sémája a következő: oxoxo vagy oxxxo xxxxx xxoxx oxoxo oxxxo xxxxx xxoxx oxoxo oxxxo

49 Minden második sort teljesen el kell távolítani, a visszamaradóban pedig minden második fát kell kivágni. Kialakíthatunk vele négyzetes, vagy háromszögű hálózatot. A séma jól vezet, de nem kell szigorúan betartani, közben bizonyos válogatás is érvényesülhet. A tisztán válogató eljárásnak az a hátránya, hogy megbontja a hálózat egyenletességét és nem teszi lehetővé a koronák minden irányban egyenlő kialakítását. A szerző hangsúlyozza, hogy sem a séma betartását, sem a válogatást nem, szabad túlhajtani. Az ilyen tisztítással elért törszám Wiedemann faterméstáblái szerint az I. termőhelyi osztályban 35, a Il.-ban 4 és a III.-ban 50 éves korban esedékes, 4 cm átlagos mellmagassági átmérővel. Elméletileg ebben a korban kellene a következő belenyúlásnak, az első tényleges gyérítésnek megtörténnie. A korai laza állásban erőteljesebb vastagodás folytán ezt az átmérőt az állomány mintegy 5 0 évvel korábban éri el, így már ekkor el lehet benne az első mérsékelt gyérítést végezni. Ezt az előbb leírt radikális tisztítást a fiatalosokban és a korai rudas korban 6 7 m állománymagasságig lehet alkalmazni. Ennél idősebb korban csak a viharkároktól kevésbé veszélyeztetett fekvésekben szabad megkísérelni. Veszélyeztetettebb helyen és idősebb rudaskorban, ha óvatosságra van szükség és az egyetlen belenyúlással való 75%-os törzsszámcsökkentés aggályos, ezt két menetben is el lehet végezni a következő módon: o x o o o x o majd o x o x o x o xxxoxxx xxxxxxx oxoooxo oxoxoxo xxxoxxx xxxxxxx oxoooxo oxo-xoxo xxxoxxx xxxxxxx Az első menetben minden negyedik sort teljesen kiveszünk, a közepén maradót érintetlenül hagyjuk, a többiben pedig minden második fácskái vágjuk ki. A második menetben azután az érintetlenül hagyott sort 3 5 év múlva.teljesen ki lehet venni. Ha még nagyobb óvatosság szükséges, három fokozatban is végre lehet hajtani:. minden negyedik sor eltávolítása; 2. a középső sor teljes kiemelése; 3. minden második fa kivágása a többi sorokban. Tágabb telepítési hálózat esetén,5 m 3 vagy,7 m 2 csak 50%-ra kell a törzsszámot csökkenteni: ooooo xxxxx ooooo xxxxx ooooo oxoxo xoxox oxoxo xoxox oxoxo Ilyen tisztítás mellett 2222, illetve 730 törzs marad állva és a következő belenyúlás éves korban lesz esedékes gyérítés alakjában. A bemutatottakon felül még számos más sémát is fel lehet állítani és minden üzemnek magának kell ilyeneket kialakítani a konkrét adottságoknak megfelelően. Ugyanígy kell kikísérletezni, kialakítani a célszerű munkaszervezetet is, amiben fontos szerep jut a kisgépeknek. Wagenknecht javaslatait speciálisan németországi viszonyokra teszi, nem sok értelme volna hazai körülményeink között egyszerűen lemásolni. Tanulmányában azonban rendkívül figyelemreméltó gondolatokat találunk arra vonatkozóan, hogy miként is lehet a rendkívül nagy gondot okozó tisztítási munkák racionalizálásához közeledni, hogyan kell erdei munkákat sematizálni. Cikkének olvasása közben felmerül a gondolat, hogy ha ilyen korán ennyire kiritkítja az állományt, miért nem telepít mindjárt tágabb hálózatban? Erre a szerző is utal, a telepítési hálózat'kérdésére vonatkozó újabb tanulmányt. ígérve. Jérőme René

50 Az Egyesület elnöksége megvitatta az 963. évi nagykanizsai vándorgyűlés és közgyűlés napirendjét, részletes programtervezetét, majd a Bedő Albert"-díjakra beérkezett javaslatok elbírálására kiküldött bizottság előterjesztése alapján határozatot hozott a díjak odaítélésére. * Az Egyesület oktatási bizottsága az Erdészeti és Faipari Egyetem kiküldötteinek bevonásával soronkívüli ülésen vitatta meg az Egyetem Erdőmérnöki Karának tantervét. Dr. Madas András elnöki megnyitója után dr. Gál János, dr. Somkúti Elemér és dr. Káldy József ismertette a tantervi reformmal kapcsolatos irányelveket. Mersich Endre, az oktatási bizottság titkára előadta a bizottságnak a tantervre vonatkozó állásfoglalását, majd ismertette az elnökség tagjainak írásban beérkezett hozzászólásait. A részletkérdések megvitatása után a jelenlevők dr. Madas András elnök javaslatára megállapodtak abban, hogy az oktatási bizottság külső szakemberek bevonásával Sopronban részletesen vizsgálja meg a tantervi reform anyagát és a vizsgálat eredményeként terjeszt javaslatot az Egyesület elnöksége elé. A bizottság soron következő munkatervébe állandó feladatként felveszi a tantervi reform figyelemmel kísérését és társadalmi bírálatát. Ezenkívül a bizottság munkájában jelentős figyelmet fordít a középfokú erdészeti szakoktatás kérdéseinek vizsgálatára is. Az Egyetem kérésére a bizottság az eddiginél nagyobb_részt vállal a kiadásra kerülő egyetemi jegyzetek társadalmi bírálatában is. * A gödöllői csoport Kopasz Margit vitavezető előadása nyomán megvitatta a helyi csoport műszaki.fejlesztési kollektívájának közösen összeállított tanulmányát a csemetetermelés időszerű problémáiról. A tanulmányt az előadóval együttesen Asbóth Béla, Béres Ferencné, Szőllősi Tibor és Zslebíts Gyuláné dolgozta ki. Az erdei vasutak szakosztálya a Dunaártéri Áll. Erdőgazdaság területén tanulmányozta az erdei vasúttal történő feltárás lehetőségeit. Megállapították, hogy ártereken repülővágány hálózattal egészen a vágásterületekre bevezethető az erdei vasút, s tő mellől történhetne a kitermelt szálfák szállítása közbenső rakodóra, majd innen tovább a Duna partjára. A pápai csoport 5 termelőszövetkezeti erdőfelelős részére tartott alapfokú erdészeti szakmai oktatást. Az előadásokat Erdősi Dezső, Kolep Alajos, Horváth Károly és Felsőbányai Tibor tartotta. Az oktatás során különös gondot fordítottak a földvédelmi- és az erdőtörvény végrehajtásával kapcsolatos intézkedések ismertetésére. * A gépesítési szakosztály Radó Gábor előadásában megvitatta az erdőtörvénynek a műszaki fejlesztésre vonatkozó rendelkezéseit. * Az Egyesület helyi csoportjaiban a szakmai továbbképzés keretében a következő előadásokat tartották: Veszprémben dr. Pankotai Gábor, a famozgatás legújabb módszereiről; Kaposváron Horváth István az üzemtervszerű gazdálkodásról; Egerben Bozó János és Jáhn Ferenc ismertette a Gépesítési Útmutatót. Szolnokon Marton Tibor a gazdaságos faanyagmozgatás feltételeiről, dr. Pankotai Gábor a műszaki fejlesztés távlatairól; Székesfehérváron dr. Somkúti Elemér az erdőgazdálkodás néhány távlati problémájáról; Esztergomban dr. Káldy József a hoszszúfás anyagmozgatás és a kérgezés gépesítése terén elért kutatási eredményekről, adott elő, Várady Sándor és dr. Borbély György ismertette az erdőtörvény és a földvédelmi törvénynek a művelési ág változtatásokra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a természetvédelemről szóló törvényerejű rendeleteket; Pécsett Gyapay Jenő az erdőgazdasági munkák gazdaságos gépesítéséről; Szegeden Vida László a hullámtéri erdőművelési munkák Csongrád megyei eredményeiről;

51 Gödöllőn Willin Lajos, Orosz Ágoston és Kurucz Béla a komplex fakitermelésről és a szállítások szervezéséről; Szombathelyen dr. Káldy József a hoszszúfás anyagmozgatás és a kérgezés gépesítése terén elért kutatási eredményekről; Sopronban dr. Haracsi Lajos az erdőtipológiáról és az erdőművelésről, dr. Somkuti Elemér az európai országok fagazdálkodásának néhány kérdéséről; Tamásiban Balogh Ferenc az erdőhasználati munkák gépesítésének lehetőségeiről. Az Erdő jubileuma a testvér-lapokban Testvérlapunk az ^Erdészeti Lapok«jubileumára'' ezzel a címmel emlékezik meg az Erdészeti Lapok" alapításának 00 éves jubileumáról St. Tyszkiewicz professzor, a Sylwan" c. lengyel erdészeti folyóirat főszerkesztője a lap ez évi. számában. Megemlékezésében rövid áttekintést ad országunk történelmében az erdészeti kultúra létrejöttének körülményeiről és méltatja az Országos Erdészeti Egyesületet, valamint az Erdészeti Lapok" szerepéi a magyar erdőgazdálkodás megteremtésében és fejlődésében. A folyóirat ugyanezen számának első cikke a lengyel szakközönséget hazánk erdőgazdasága utóbbi 00 évének történelmével ismerteti meg dr. Keresztesi BéZénak a jubileumi ünnepségen elhangzott Száz év a magyar erdőgazdaság szolgálatában" c. előadásának közlésével. A jubileumi ünnepségen megjelent román vendégeink, dr. E. Costin, a Revista Padurilor" főszerkesztője és V. Benea az ICES tudományos osztályvezetője a Revista Padurilor" ez évi. számában számolnak be Egyesületünk tavalyi vándorgyűlésén rendezett jubileumi ünnepségekről, dr. Keresztesi Béla, dr. Vágó Ödön és dr. Szabó István előadásairól, valamint a vándorgyűlésen elhangzott többi előadásról. Beszámolójuk második részében a vándorgyűlés tanulmányútja során látottakkal foglalkoznak, ezután pedig az országban tett tanulmányútjuk során szerzett tapasztalataikat írják le. Helyreigazítás Az ERDŐ ez évi júniusi számában a FafajpoMtikánk kérdéséhez" című cikkel kapcsolatban:. A 224. oldalon levő 4. táblázat előtti utolsó bekezdésben sor kimaradt, a helyes szöveg a következő: A szükségletek ilyen eltérő ütemű növekedése következté évi 58%-ról 875-ig fokozatosan 48%-ra fog csökkenni, a papírfahányad pedig az 950. évi 2%-ról 975-ig 44%-ra fog növekedni." 2. A 247. oldalon levő 6. táblázat kg/ha adatai az alábbiak szerint helyesbítendők: nemes nyár 3854 kg/ha, hazai nyár 2665 kg/ha, éger 207 kg/ha, fenyő 67 kg/ha, akác 343 kg/ha, fűz és egyéb lágy 3900 kg/ha gyertyán 308 kg/ha, cser 2448 kg/ha." 3. A 254. oldalon levő 9. táblázatban a Pilisi Állami Erdőgazdaság cser átlagértéke 367 Ft/m 3 helyett 364 Ft/m 3 ; a Cserháti Állami Erdőgazdaság tölgy átlagértéke pedig 45 Ft/m 3 -rel szemben 445 Ft/m oldalon levő. táblázatban a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság f agy árt - mányfa hányada helyesen 4,2%. Az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora Főmunkatárs: JÉRŐME RENÉ Kiadja: a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat. Felelős kiadó: LÁNYI OTTÓ Szerkesztő bizottság: AKOS LASZLO. BABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészeo doktora, BAKKÁY LASZLO. DR. BALASSA GYULA, HARACSI LAJOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. KALDY JÖZSEF, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. KOCSARDY KAROLY. KOLLÁR GYULA. MADAS ANDRÁS a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, PARIS JÁNOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, RADO GÁBOR, SALI EMIL, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. SZEPESI LASZLO, n mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZONYI LÁSZLÓ, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, TÓTH SÁNDOR Példányszám: /2 - Révai-nyomda, Budapest Index:

52