Büdös állat a kecske? Közzétéve itt: magyarmezogazdasag.hu az Agrárhírportál (

Átírás

1 A kecske szaga Nos, minden élőlénynek, embernek, állatnak, növénynek van bizonyos fajspecifikus és van egyéni szaga, ami változik az egyed korával, egészségi és hormonális állapotával. Ne is menjünk messzire! Mi, emberek például azért használunk dezodorokat, hogy kevésbé izzadjunk, és elkerüljük a verejtéktermelés okozta testszagokat. Az állatok illatanyagai ugyanígy működnek. A növényevők nagy részének édeskés fűillata van, hiszen azzal táplálkoznak. A tejelő anyának enyhe tejillata van, a kiskecskének szintén, az ivarzó baknak erős a szaga és még sorolhatnánk. De figyeljük csak meg: ahogy a tiszta, egészséges ember testszaga is tiszta, és nem büdös, ugyanez igaz az állatokra és a kecskékre is! A kecske tiszta állat, ahogy tapasztalt, okos barátom, Buzás Attila is írta egyik cikkében. Nem fekszik bele a sárba, a trágyába, az eső elől szárazat keres, szereti tisztán tartani a szőrzetét vakarózással, és sokat tisztogatja magát (bár nem olyan feltűnően, mint a macskák). A tiszta kecskének nincs szaga, pontosabban nem büdös! Enyhe, füves-fűszeres, szénás illata van, illetve ez az illat eltolódhat valamilyen irányba attól függően, mit eszik. Ha inkább gyümölcsöket, 1. oldal (összes: 5)

2 akkor kicsit alkoholos (bár ez nagy bajt is jelenthet), ha zöld legelőn tartják, akkor inkább zöld fű szagú. Ha frissen almoltak alá, van egy kis nyári por illata a szalmától, de bűze, az kérem szépen nincs. Ráadásul a kecske ürüléke száraz és nem büdös, az állat nem keni szét magán, és a vastag alom pillanatok alatt eltünteti a vizeletét is ha És itt jön a lényeg, a ha A büdös kecske Szaga, bűze akkor van a kecskének, ha nem tiszta. Ha kénytelen nedves, koszos, trágyás almon feküdni. Ha a sár papucsként cuppan a kis patáin. Ha rohad alatta az alom, ha nincs tiszta helye, ha folyamatosan ázik. Akkor is rossz szagú, ha olyan takarmányt kap, ami rossz minőségű, vagy nem kecskének való: a túl sok abrak, a túl sok gyümölcs, egyáltalán, a kiegyensúlyozatlan takarmányozás nem csak a bendő, de azon keresztül az egész állat szervezetének ph értékét megváltoztatja, és az állat büdös lesz, minimum savanyú vagy alkoholos szagú. Akkor is büdös az állat, ha beteg. Gondoljunk csak a körömbeteg kecske émelyítő bűzére, vagy arra az anyára, akibe belepusztultak a gidái. Szaga van az elfertőződött sebeknek, a vágásoknak, a vérnek. És a beteg és/vagy tisztátalan állat szaga vonzza a kórokozókat, a legyeket, a kártevőket, akik újabb betegségekkel bombázzák az amúgy is beteg, leromlott immunrendszerű állatot, amelyik egyre büdösebb lesz. Szagtalanítsunk Sajnos, bevált módszer, hogy maximum évente kétszer ganéznak ki a kecskék alól, ahogy a birka alól is. Nincs ezzel semmi gond, ha közben legalább hetente (esős-saras időben gyakrabban) friss almot kapnak az állatok. Ez lehet tiszta szalma, de az is megoldás, ha a szénarács alól-mellől terítjük szét a lehullott takarmányt, amit már nem esznek meg. Az istállónak vannak olyan sarkai, ahol szívesebben pihennek az állatok, oda juttassunk több almot. Amikor pedig a féléves ganézásra kerül sor, a kiszedett trágya és alom helyére, a friss alá (illetve rétegelve) érdemes zeolitot szórni: megköti a vizeletet, fertőtlenít, semlegesíti a szagokat (macskaalom gyakorlatilag). Sáros időben is érdemes kiszórni belőle, legalább az istálló bejáratához, ahol a legvizesebb az alom, ahol a kis sárkoloncok leesnek a kecskék patájáról. És persze elletés idején is hasznos lehet az elfolyt magzatvíz felitatására. Elismerem, a pihenőkarámokat nehezebb tisztán tartani. De kérem szépen, ha látjuk, hogy gyűlik a trágya, akkor ne várjunk fél évet a kitakarításával! Rendszeres időközönként, akár hetente, tessék összeszedni a nagyját és kidobálni a ganédombra. Különben az első néhány esős nap sártengerré és fertőző dágvánnyá változtatja a kecskék helyét. És jön a szag, ami a trágyalével együtt beleivódik majd az egész udvarba, és tényleg büdösek lesznek nemcsak a kecskék, de az udvar és a ház is. Szagmentesítsünk tehát: takarmánnyal, alommal, egészséges állatokkal. Miért is? Miért is izgatjuk magunkat a szagon? De nem jobb a békesség a szomszédokkal? Ha nem büdösek az állataink, kevesebb alapot adunk a zsörtölődésre. Nem jobb az, ha bárki bejöhet a portára és megdicséri a tisztaságot, mint az, ha fintorogva menekül? Ha csak ezeket a dolgokat tekintjük, máris fontos, hogy ne legyen büdös az állatunk, ehhez jön még a korábban említett betegség- szag kapcsolat. És még valami, ami igazán fontos, és az állatok egészsége mellett a pénztárcánkat is érinti: a húsból, tejből készített termékek szaga. Az állat szagát a testben lebomló anyagok, elsősorban zsírszerű, olajszerű anyagok adják, melyek a bőrben lévő faggyúmirigyekben gyűlnek fel (vagy a váladékozó, beteg testfelületen, szervben). Mivel ezek az állat szervezetében lévő zsiradékokkal is kémiai kapcsolatban állnak a nem beteg, nem 2. oldal (összes: 5)

3 büdös zsiradékok, olajok is felveszik a beteg, büdös anyagok, zsírok szagát. És azután ez a szag nemcsak az állat testfelületén jelenik meg, hanem húsában és tejében is, ami utána ott van a sajtban vagy a kolbászban. Hányszor hallottuk azt, hogy valaki nem iszik kecsketejet, nem eszik kecskesajtot, mert az büdös? Nyilván, ha valamit rossz szagúnak találunk, még a kóstoláshoz sincs kedvünk, jogosan. Bizonygathatja a gazda, milyen finom, egészséges stb., hiába. És volt már olyan élményünk is, ugye, hogy valaki ivott a tejből és nem hitte el, hogy kecskéé, csak azért, mert nem volt büdös? És ez a valaki később visszatérő vevő lesz. Kérem, tessék csak átgondolni, micsoda dolgokat is rejt ez a téma, mi mivel függ össze! Pedig csak arról van szó, hogy adjuk meg az állatnak, ami a jólétéhez kell: az alapvető tisztaságot. A bakok Fotó: Brayerne Bede Krisztina Igen, a baknak ivarzási időben van szaga, és ezen el lehet vitatkozni, büdös-e, vagy sem. Ez azonban nem azonos az ápolatlan, rossz tartási körülmények között élő kecske szagával, hanem nemes egyszerűséggel bakszag, amitől az anyakecskék megrészegülnek, és a kecsketartók tudják, hogy némelyik baknak nem is olyan elborzasztó a szaga. Olyannyira nem, hogy egyes illatalapanyagait a parfümökben is megtalálhatjuk, hiszen értékes feromonok ezek, amelyek meglágyítják a nők szívét és férfiasabbnak tüntetik fel viselőjüket ez is a cél. Ezzel a szaggal sok mindent nem lehet kezdeni, bár léteznek eljárások, amivel kisműtéti úton a bak szagmirigyeit eltávolítják. Ez a szag azonban hozzátartozik a kecskékhez. Ha nagyon erős illata van a baknak, és erősen dörzsöli az anyát, előfordulhat, hogy a bak mirigyváladéka beillatosítja az anya bőrét és ez a tejbe is átmegy. Ebben az esetben érdemes a 3. oldal (összes: 5)

4 bakot külön tartani, kézből fedeztetni. A kellő távolság megtartásával a bakszagot nem tudja átvenni a tej, s nem lesz bakszaga az ebből készült termékeknek sem. Ivarzáson kívül a baknak csak épp annyi szaga van, mint a többi kecskének. Azt a néhány hónapot pedig tessék a szerelem időszakaként elkönyvelni, és odafigyelni, hogy ne bűze, hanem bakszaga legyen a fiúnak. Szagok, ízek a tejben Sokat szóltunk már arról, hogy amit megeszik a kecske, annak az íze megjelenik a tejben, különösen a tejzsírban, mint ahogy most talán mindenki számára világossá vált, a környezet íze, illata is. De van még valami, ami befolyásolja a tej ízét: és ez a fajta. Kecskefajtáink különböző vidékekről származnak, és kialakulásuk alatt különböző környezeti viszonyokhoz alkalmazkodtak, nemcsak küllemükben, hanem tejük beltartalmában is. Magyarországon is vannak sűrű, koncentrált tejű fajták, magas zsír- és fehérjetartalommal, és vannak hígabb tejet adók. A zsír és fehérjetartalom (koncentráltság) befolyásolja a tej ízét, már csak azért is, mert az ízt és az illatot a zsírtartalom és a zsír minősége nagyban meghatározza. Elvileg úgy is fogalmazhatnánk, hogy a zsírosabb tejű fajtáknak illatosabb a teje, bár ez nem teljesen igaz ebben a formában. Az azonban igaz, hogy ezeknek az állatoknak a tejében jobban megjelennek a környezetből beszivárgó, idegen elemek, tehát sokkal inkább oda kell figyelnünk a tisztaságra. A koncentrált tejű állatok (pl. a núbiai) amúgy is érzékenyebbek, magyarul: a tisztaságra sokkal jobban oda kell figyelni náluk. Bár az is igaz, hogy a tisztaságra minden állatnál oda kell figyelni! Vegyük csak alapul a húsmarhatartást, ahol már mindenki elismeri, hogy az egyes fajták húsának az íze különböző, és fajtán belül a tartási mód, a takarmányozás különböző ízvilágokat alakít ki. Tudjuk azt is, hogy a rét, a különböző gyógy- és fűszernövények mennyire kiérezhetők a tejben. A kecsketejnél és húsnál pontosan ugyanez történik, csak el kell fogadnunk és be kell építenünk ezt a tudást a 4. oldal (összes: 5)

5 hétköznapjainkba. Már megint a marketing Úgy veszem észre, egyre több termelő használ marketingfogásokat, ami jó, hiszen még a jó bornak is kell a cégér. A legtöbb vevőt azonban a marketingfogásokkal csak odacsábítani lehet, állandó vevőkört kialakítani azonban kizárólag akkor tudunk, ha őszinték vagyunk, és meg merjük mutatni állatainkat, portékáinkat. Sokakat csábít a szép honlap, a szórólapok, de amikor kóstolásra kerül szó, akkor visszatáncolnak a vásárlástól, félnek a kecskeíztől, azaz: a szagtól. Sajnos, mélyen beleivódott a köztudatba a kecske büdössége, és nehéz lesz kiirtani, de hiszem, hogy menni fog, mert menni kell. Változtatni kell az állattartási kultúrán, ne szemétdombon tartsuk a kecskéinket. Természetesen a kecskesajt és kecskehús soha nem lesz tehénsajt vagy malachús ízű, de ezeket az ízanyagokat, egyedi ízeket, amelyek mint a fentiekből kiderült, nem azonosak a hiányos állattartás okozta szaggal nagyon meg kell becsülnünk. Az állataink, amelyek hegyi kaszáló füvet legelnek más tejet produkálnak, mint a kollégáé, aki lucernát és pillangósokat etet és mégis mindkettőnknek van vevőköre. Az etetett takarmány íze, a környezet íze és illata, és az egészséges kecske tejzsírjának, tejének íze, különösen érlelés után egyedivé teszi a tejtermelők termékeit ezt használják ki Franciaországban a sajttermelők, ezért van náluk irigylésre méltóan sok sajtféleség, de a magyar bortermelők is ezt az utat követik. Tessék tehát használni a marketinget, miközben odafigyelnek a termelés alapjául szolgáló állatokra is: így a környezet nem lesz kecskeszagú, az állat nem lesz büdös, csak a tej és a sajt őriz meg majd valamit abból a finom és nemes egyediségből, ami csak az adott tájra, az adott állatra, illetve az adott termelőre jellemző. Pallagi Zsuzsanna Gerecsekecske Szerző: Pallagi Zsuzsanna Közzététel ideje: , szombat, 14:05 A forrás webcíme: 5. oldal (összes: 5)