A közös irányítású vállalkozások megjelenítése a konszolidált beszámolóban

Átírás

1 Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Vezetői Számvitel Tanszék A közös irányítású vállalkozások megjelenítése a konszolidált beszámolóban Készítette: Igaz Gabriella Számvitel mester szak 2015 Szakszeminárium vezető: Kaliczka Nándor

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék...1 I. számú melléklet...2 II. számú melléklet Bevezetés A konszolidáció A konszolidáció folyamata A konszolidáció magyar szabályozása Konszolidáció az IFRS alapján A közös irányítású vállalatok konszolidálása A közös irányítású vállalkozások magyar vonatkozása Közös irányítású vállalkozások az IFRS-ben A közös irányítású vállalkozások szabályozásának változása Közös megállapodások A részesedésértékelés és az arányos konszolidálás értékelése A közös irányítású vállalkozások konszolidációs különbségei A közös irányítású vállalkozások besorolása Az eltérő bevonási módszerek hatása a beszámolóra Az eltérő értékelés hatása a beszámolóra Összegzés Hivatkozásjegyzék Táblázatok jegyzéke Mellékletek

3 II. számú melléklet NYILATKOZAT A SZAKDOLGOZAT NYILVÁNOSSÁGÁRÓL Név: Igaz Gabriella Mesterszak, szak neve: Számvitel mester szak Dolgozatom elektronikus változatának (pdf dokumentum, a megtekintés, a mentés és a nyomtatás engedélyezett, szerkesztés nem) nyilvánosságáról az alábbi lehetőségek közül kiválasztott hozzáférési szabályzat szerint rendelkezem. TELJES NYILVÁNOSSÁGGAL A könyvtári honlapon keresztül elérhető a Szakdolgozatok/TDK adatbázisban ( a világháló bármely pontjáról hozzáférhető, fentebb jellemzett pdf dokumentum formájában. KORLÁTOZOTT NYILVÁNOSSÁGGAL A könyvtári honlapon keresztül elérhető a Szakdolgozatok/TDK adatbázisban ( a kizárólag a Budapesti Corvinus Egyetem területéről hozzáférhető, fentebb jellemzett pdf dokumentum formájában. NEM NYILVÁNOS A dolgozat a BCE Központi Könyvtárának nyilvántartásában semmilyen formában (bibliográfiai leírás vagy teljes szöveges változat) nem szerepel. Budapest, a hallgató (szerző) aláírása 3

4 1. Bevezetés A számvitel egyik alapvető célja, hogy a vállalkozások működéséről objektív információkat nyújtson az érintettek számára. Érintettek alatt azokat az érdekhordozókat értem, akiknek érdekében áll egy gazdálkodó egységről a számvitel által előállítható gazdasági adatokat szerezni (Lakatos, 2009). A jelenlegi és a potenciális tulajdonosok, illetve hitelezők a döntések meghozatalában és a vállalat értékelése során a vállalat beszámolójára támaszkodnak. Ebből kifolyólag a gazdasági adatokat olyan formában kell tartalmaznia a beszámolónak, hogy az megfeleljen a gazdasági események tartalmának és elegendő információt nyújtson a vállalat pénzügyi megítéléséhez. A számvitel feladata a gazdasági adatok előállítása és a beszámoló összeállítása. A számvitelnek tehát megbízható és valós képet kell biztosítania a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetről (2000. évi számviteli törvény) annak érdekében, hogy a beszámoló felhasználói információigényét kielégítse. A vállalatok évente kötelesek beszámolót készíteni, azonban a vállalatcsoportok kialakulásával megszületett az igény a konszolidált beszámoló elkészítésére. A konszolidált beszámoló a vállalatcsoport működését egyetlen vállalatként mutatja be, és ennek köszönhetően további információt nyújt az érdekhordozóknak a vállalatcsoport tagjainak együttes teljesítményéről. Mester szakos tanulmányaim alatt megismerkedtem a magyar számviteli törvény és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerint szabályozott konszolidálás alapjaival. A konszolidációval kapcsolatos szakirodalom tanulmányozásakor a közös irányítású vállalkozásokkal foglalkozó cikkek keltették fel a figyelmemet. A közös irányítású vállalkozások bevonási módszereiről szóló írások megosztó eredményre vezettek, valamint az új IFRS 11 is eltérő fogadtatásban részesült a számviteli szakmában. Egyrészt a két szabályozás eltérései, másrészt a 2013-tól hatályos standardot kritizáló publikációk miatt választottam a konszolidáción belül a közös vezetésű vállalkozások magyar számviteli törvény és nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerinti bevonását a konszolidált beszámolóba. A szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy milyen különbségeket eredményez, illetve milyen hatással van a beszámolók összehasonlíthatóságára a közös irányítású vállalkozások eltérő szabályrendszer szerint történő konszolidációja. A különbségek alapján azt vizsgálom, hogy a bevonási módszerek és értékelések hogyan járulnak hozzá a befektetők és a hitelezők beszámoló értékeléséhez. 4

5 A diplomamunkámban először ismertetem a magyar számviteli törvény és az IFRS releváns fogalmait, szabályait és a konszolidálást érintő elméleti kereteket. Ezt követően bemutatom a közös irányítású vállalkozások szabályozását és konszolidálási módszereit. Igyekszem a kutatási kérdéshez szorosan kapcsolódó és a megértéshez szükséges fogalmakat tisztázni, nem célom a két szabályozási rendszer teljes körű bemutatása és összehasonlítása. A szabályozások alapján azonosítom az eltéréseket és a vállalatcsoportok tulajdonosai és hitelezői szempontjából vizsgálom ezek hatását a konszolidált beszámolóra. Az elméleti felvezetés után példákon keresztül vizsgálom a közös irányítású vállalkozások konszolidálásának hatásait az konszolidált beszámolóra. A példák a közös irányítású vállalkozásokat érintő, két eltérő rendszer összehasonlíthatóságára és az eltérések azonosítására irányul. A példákon keresztül azonosított eltérések célja, hogy feltárja a közös irányítású vállalkozások konszolidálási különbségeit és a kapott eredmények alapján választ kapjak a kutatási kérdésre. 5

6 2. A konszolidáció A piacgazdaságban számos tőkebefektetés figyelhető meg. A vállalatok új vállalkozásokat alapítanak, cégeket vásárolnak fel, illetve részesedést szereznek más vállalkozásokban. A vállalkozások ilyen jellegű terjeszkedésének többféle gazdasági oka van. Cél lehet új piacok meghódítása, a költségek optimalizálása, új technológiák és erőforrások megszerzése, kockázatok megosztása, növekedés vagy például a jelenleg elterjedt SSC-k 1 kialakításával a támogató funkciók minőségének és költséghatékonyságának javítása. A tulajdonszerzés, az irányítási jogok és a gazdasági folyamatok révén ezek a vállalatok összehangoltan működnek, a gazdasági döntéseket is ezt figyelembe véve hozzák meg. A jogilag független vállalatok összefonódása vállalatcsoportok kialakulásához vezetett. A vállalatok kötelesek évente legalább egyszer a működésükről beszámolót készíteni. Az egyedi beszámolók azonban egy vállalatcsoport esetén nem nyújtanak elegendő információt a piaci szereplőknek. Az összetett gazdasági kapcsolatok és érdekeltségi viszonyok miatt szükség van a konszolidált beszámoló elkészítésére. A konszolidáció célja, hogy a jogilag különálló, de érdekeltségi viszonyban álló, gazdaságilag szorosan együttműködő, egyedi beszámolót készítő vállalkozásokat úgy mutassa be, mintha egy vállalatként működnének (Fridrich et. al., 2008). A vállalatcsoportban a jogilag független vállalkozások egységes vezetés alatt állnak. A vállalatcsoport tagjai között létrejött tranzakciók, mint például áruértékesítés, szolgáltatásnyújtás, kölcsönnyújtás számviteli halmozódást eredményez a konszolidált mérlegben és eredménykimutatásban. Az érdekeltségi viszonyban álló vállalatok közötti gazdasági kapcsolatokból eredő számviteli halmozódások nem jeleníthetőek meg a konszolidált beszámolóban (kölcsönös követelések és kötelezettségek, csoporttagok között képződött eredmény), ezért az ilyen jellegű tételeket eliminálni kell a konszolidált beszámolóból (Fridrich et. al., 2008). A konszolidált beszámoló elkészítése összetett módszertani feladat. A továbbiakban bemutatom a konszolidáció lépéseit, fogalmi kereteit, a konszolidálást érintő szabályozást és a vállalatcsoportba tartotó vállalatok bevonási módszereit. 1 Shared Service Center, azaz szolgáltató központ. A szolgáltató központ felelős olyan speciális operatív feladatok ellátásáért, mint például a könyvelés vagy az emberi erőforrással kapcsolatos feladatok ellátása. 6

7 2.1. A konszolidáció folyamata A konszolidáció szabályozásának áttekintése előtt bemutatom a konszolidáció folyamatának fő lépéseit. A konszolidált beszámoló összeállítása az anyavállalat feladata. A folyamat ismertetésekor azzal a kiinduló feltevéssel éltem, hogy az anyavállalatnak konszolidált beszámoló készítési kötelezettsége van. A konszolidáció első lépéseként meg kell határozni a vállalatcsoportba tartozó vállalkozások körét. A vállalatcsoportban az anyavállalat érdekeltségi viszonya alapján különbséget teszünk leányvállalat, közös irányítású vállalkozás, társult vállalkozás és egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozások között. A számviteli törvény és az IFRS által használt fogalmi rendszer és a vállalatok minősítése eltér, ezért a következő alfejezetekben külön bemutatásra kerülnek. A vállalatcsoport kialakítása után, a vállalkozások minősítése alapján eldől, hogy melyik vállalat milyen módszerrel kerül bevonásra, illetve mentesül-e a bevonás alól. A beszámoló elkészítéséhez részletes információkra van szükség a konszolidációba bevonandó vállalatok pénzügyi kimutatásairól, kapcsolt tranzakcióikról és egyéb adatairól, mint például a tulajdonosi szerkezet és a szavazati arány. Teljes körűen kell bevonni a leányvállalatokat a konszolidációba és részesedésértékeléssel a társult vállalkozásokat. A hazai számviteli törvény a közös irányítású vállalkozásokat kvótakonszolidációval vonja be a konszolidált beszámolóba, ezzel szemben a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok elvi alapon tartalmaznak iránymutatást a konszolidálás módszerének eldöntéséhez. Az egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozások a magyar szabályozás alapján könyv szerinti értéken, a nemzetközi szabályozásban az IAS 39 (későbbiekben IFRS 9) Pénzügyi instrumentumok standard szerint kerülnek bevonásra. A teljes körű konszolidáció előtt előkészítő lépésekre van szükség. A konszolidációba bevonandó vállalatok egyedi beszámolóját alkalmassá kell tenni arra, hogy a leányvállalatok és a közös vezetésű vállalatok mérlegei és eredménykimutatásai összevonhatóak legyenek az anyavállalat pénzügyi kimutatásaival. Szükség van a mérlegfordulónap egységesítésére, mert csak azonos időszak adatai vonhatóak össze (a szabályozások alapján, bizonyos feltételek teljesülése esetén ettől el lehet térni). Egységesíteni kell a mérlegek és az eredménykimutatások szerkezetét, csak azonos 7

8 számviteli előírások alapján, egységes értékelési elvek szerint, azonos devizanemben készült számviteli adatok vonhatók össze. Ezért az összevonás előtt korrigálni kell a leányvállalatok és a közös vezetésű vállalkozások pénzügyi kimutatásait az anyavállalat számviteli elveinek, pénznemének és szabályozásának megfelelően. Az előkészítő lépések után a konszolidálásba teljes körűen bevont vállalatok beszámolói összevonásra kerülnek. A beszámolók összevonása után következik a tőkekonszolidáció. A tőkekonszolidáció lényege, hogy kiszűrik az anyavállalat befektetését a leányvállalatokban és a közös vezetésű vállalkozásokban az anyavállalatot megillető saját tőkéjével szemben. Ezután meghatározzák a külső tulajdonosokra eső nettó eszközöket és az eredményt. A külső tulajdonosok a konszolidációba bevont vállalatok tulajdonosai, akik nem a vállalatcsoporthoz tartoznak. Az anyavállalat részesedésére jutó nettó eszközök értéke és az anyavállalat könyv szerinti befektetése eltérhet egymástól. A keletkező különbséget a magyar számviteli törvény és az IFRS különböző módon kezeli, ezért ezeket a következő alfejezetekben ismertetem. A teljes körű konszolidáció egyéb feladatai a tőkekonszolidációt követően kerülnek végrehajtásra. Az adósságkonszolidáció, a bevételek és ráfordítások konszolidációja és a közbenső eredmény kiszűrés célja a vállalatcsoportok közötti számviteli halmozódások eliminálása. Az elszámolások után kezelni kell az ebből eredő látens adó követelést vagy kötelezettséget. A teljes körű konszolidációt követi a részesedésértékeléssel történő bevonás. A részesedésértékeléssel történő konszolidálás folyamán a részesedés egy elkülönített soron jelenik meg a konszolidált mérlegben, a beszámolók nem kerülnek összevonásra. Főszabály szerint a részesedésértékeléssel bevont vállalkozások és a csoporttagok közötti ügyletekből eredő, vállalatcsoportra jutó eredményt is eliminálni kell a konszolidált beszámolóból, azonban ehhez nem minden esetben áll rendelkezésre elegendő információ. A konszolidáció lépéseit és a hozzájuk kapcsolódó feladatokat minden évben újra el kell végezni és a bekövetkezett változásokat (például a konszolidációs kör változása, csoporttagok közötti tranzakció) nyomon kell követni az elszámolásokban. 8

9 2.2. A konszolidáció magyar szabályozása A konszolidálásra vonatkozó fogalmakat és szabályokat a évi C. törvény (továbbiakban Szt.) tartalmazza. A konszolidálásba bevont vállalatok a magyar számviteli törvény értelmében az anyavállalat és a konszolidációba bevont leány- és közös vezetésű vállalkozások. A konszolidált beszámoló úgy mutatja be a konszolidációba bevont vállalatokat, mintha azok egyetlen vállalkozásként működnének, ezért az eszközöket, forrásokat, bevételeket, ráfordításokat, nyereségeket és veszteségeket érintő, egymás közötti halmozódásait ki kell szűrni. Az konszolidált éves beszámoló a konszolidált mérlegből, a konszolidált eredménykimutatásból és a konszolidált kiegészítő mellékletből áll. A számviteli törvény 6. melléklete tartalmazza a konszolidált beszámolóban megjelenítendő mérleg- és eredménysorokat. Az értelmező rendelkezés meghatározza a konszolidálással kapcsolatos fogalmakat. Az anyavállalat az a vállalat, amely meghatározó befolyást képes gyakorolni egy másik vállalkozás felett. Egy anyavállalatnak meghatározó befolyása van egy másik vállalkozás felett, ha közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik a szavazati jogok többségével, vagy jogosult a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjainak többségét kinevezni, illetve visszahívni, vagy szerződés alapján képes ellenőrzést gyakorolni (2000. évi C. törvény). Az anyavállalat szavazati arányának megállapításánál figyelembe kell venni az anyavállalat által közvetlenül és a leányvállalatokon keresztül, közvetetten gyakorolható szavazati jogokat. A befolyás megállapításakor csak a gyakorolható szavazati jogok vehetők számításba, ami egyben azt is jelenti, hogy a visszavásárolt saját részvényeket, üzletrészeket megillető szavazati jogok nem vehetőek figyelembe a szavazati jogok meghatározásánál. Ha az anyavállalat által birtokolt gyakorolható szavazati jogokat nem az anyavállalat érdekében gyakorolják, akkor azok nem tekinthetőek az anyavállalatot megillető jognak (Fridrich et. al., 2008). Azokat a gazdasági társaságokat nevezzük leányvállalatnak, amelyekben az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol. A leányvállalatok teljes körű konszolidációval kerülnek bevonásra. A tőkekonszolidáció folyamán a leányvállalat mérlegének és eredménykimutatásának adatai összevonásra kerülnek az anyavállalat egyedi beszámolójával, az anyavállalat befektetését és részesedését a vállalatok saját tőkéjében kiszűrik. Amennyiben az anyavállalat nem 100 %-os tulajdonosa a leányvállalatnak, a 9

10 saját tőkén belül elkülönítetten ki kell mutatni a vállalatcsoporton kívüli tulajdonosokra, a külső tulajdonosokra jutó részt (2000. évi C. törvény). A közös vezetésű vállalkozásban az anyavállalat paritásos alapon rendelkezik a szavazati jogaival, a gazdasági társaságot a tulajdonostársakkal közösen irányítják. A közös vezetésű vállalkozások beszámolói az anyavállalat tulajdoni hányadának megfelelően kerülnek összevonásra, ezért nem kell elkülöníteni a külső tulajdonosok részesedését a saját tőkéből. A társult vállalkozásokban az anyavállalat mértékadó befolyást gyakorol és jelentős részesedéssel, azaz a szavazatok legalább 20 százalékával rendelkezik. A társult vállalkozásokat részesedésértékelés módszerrel vonják be a konszolidált beszámolóba. A módszer lényege, hogy a részesedés külön soron szerepel a konszolidált mérlegben és a következő években ezt az értéket módosítják: a társult vállalkozás saját tőkéjében bekövetkezett változás részesedésarányos összegével; a társult vállalkozástól az anyavállalatra jutó, eredménykimutatásban nem szereplő osztalék összegével; a társult vállalkozástól az anyavállalatra jutó, eredménykimutatásban kimutatott, de fordulónapig meg nem kapott osztalék összegével; a részesedés, a tőkekonszolidációs különbözet leírt összegével (2000. évi C. törvény). Az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozás olyan gazdasági társaság, ahol az anyavállalat részesedéssel rendelkezik, de nem gyakorol meghatározó vagy mértékadó befolyást. Az egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozások könyv szerinti értéken kerülnek bevonásra (2000. évi C. törvény). A Szt. egyes esetekben mentesítési lehetőséget biztosít a bevonási módszerek alól. Mentesíthető egy vállalat, például ha a részesedést továbbértékesítési céllal szerezték be, vagy ha az anyavállalat számviteli politikájában meghatározott mutatók alapján nem lényeges, tehát a vállalat bevonása nélkül is megbízható és valós képet ad a konszolidált beszámoló. A mentesíthető leányvállalatokat és közös vezetésű vállalatokat részesedésértékeléssel, a mentesíthető társult vállalkozásokat könyv szerinti értéken kell bevonni a konszolidált beszámolóba. 10

11 A vállalatcsoportba tartozó vállalkozások fogalmainak és a bevonáskor alkalmazott módszerek rövid ismertetése után bemutatom a konszolidáció magyar szabályozásának további jellemzőit. A konszolidálást az anyavállalatot megillető közvetlen és közvetett tulajdoni hányad alapján kell elvégezni. A tulajdoni hányad a vállalkozás tulajdonosát megillető részesedés névértékének és a vállalkozás jegyzett tőkéjének a hányadosa. A vállalatok besorolásakor megállapított szavazati jog eltérhet az anyavállalat által birtokolt tulajdoni hányadtól. A teljes körűen bevont leányvállalatok külső tulajdonosai az anyavállalaton és a vállalatcsoportba tartozó teljes körűen bevont leányvállalatokon kívüli tulajdonosok. A teljes körűen bevonandó leányvállalatok bevonásakor a mérlegben, a saját tőkén belül elkülönítetten be kell mutatni a külső tulajdonosokat megillető saját tőke összegét. A konszolidált eredménykimutatás jóváhagyott osztalék és részesedés sora a teljes körűen bevont vállalatok adózott eredményéből a külső tulajdonosokra jutó osztalékot és részesedést tartalmazza (2000. évi C. törvény). A vállalatok első bevonáskor tőkekonszolidációs különbözet keletkezhet. A tőkekonszolidációs különbözet az anyavállalatot közvetlenül vagy közvetetten megillető részesedés könyv szerinti értékének és az anyavállalatot a tulajdoni hányad alapján közvetlenül vagy közvetetten megillető saját tőke értékének a különbsége. Aktív tőkekonszolidációs különbözet keletkezik, ha az anyavállalatra jutó részesedés könyv szerinti értéke nagyobb, mint a tulajdoni hányadra jutó saját tőke. Az aktív tőkekonszolidációs különbözet azt jelenti, hogy a tulajdonos magasabb árat fizetett a részesedésért, mint a részesedésre jutó saját tőke összege. A felárnak gazdasági okai lehetnek, mint például a befektetést élvező vállalat eszközei piaci értéken többet érnek, mint a könyv szerinti értékük vagy a vállalat rendelkezik valamilyen piaci előnnyel: vevőkör, erőforrás, márkanév (Fridrich et. al., 2008). Passzív tőkekonszolidációs különbözet keletkezik, ha az anyavállalat tulajdoni hányadára jutó saját tőke nagyobb, mint a közvetlen vagy közvetett részesedésének könyv szerinti értéke. A passzív tőkekonszolidációs különbözet oka lehet olyan kötelezettség, ami a későbbiekben merül fel, felülértékelt eszközök, vagy ami miatt a felvásárlót később veszteség érheti. A passzív tőkekonszolidációs különbözet akkor 11

12 vezethető ki a mérlegből, ha a hozzá tartozó eszköz vagy forrás veszteségként ténylegesen megjelent, vagy ha a részesedés értékesítésre kerül (Fridrich et. al., 2008). A leányvállalatoknál és a közös vezetésű vállalatoknál keletkezett aktív tőkekonszolidációs különbözet a mérlegben az eszközök között kerül elkülönítésre, a passzív tőkekonszolidációs különbözetet pedig a források között kell kimutatni. A konszolidálás során keletkezett aktív és passzív tőkekonszolidációs különbözeteket nem lehet nettósítani. A társult vállalkozásokon keletkezett aktív tőkekonszolidációs különbözet az anyavállalat választása szerint felvehető a mérlegben vagy a kiegészítő mellékletben kerül kimutatásra. A társult vállalkozások első bevonásakor keletkezett passzív tőkekonszolidációs különbözet minden esetben a kiegészítő mellékletben jelenik meg. A mérlegben, eszközök között kimutatott aktív tőkekonszolidációs különbözet az üzleti vagy cégérték szabályainak megfelelően kerül leírásra (2000. évi C. törvény). A konszolidáció során a Szt. lehetőséget biztosít rejtett tételek felvételére aktív tőkekonszolidációs különbözet mértékéig. A rejtett tételek tartalmuknak megfelelően növelik vagy csökkentik a hozzájuk kapcsolódó eszközök és források értékét. Rejtett tételnek nevezzük egy eszköz vagy forrás könyv szerinti értékének és a bevonás időszaka szerinti érték különbségét. Rejtett tartalék keletkezik, ha egy eszköz aktualizált értéke magasabb, mint az egyedi beszámolóban található könyv szerinti érték, vagy egy forrás értéke alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték. Rejtett teher keletkezik, ha egy forrás tényleges értéke magasabb, mint az egyedi beszámolóban található könyv szerinti értéke, vagy ha egy eszköz aktualizált értéke alacsonyabb, mint a könyv szerinti érték. A leányvállalatok, a közös vezetésű vállalatok és a társult vállalatok első bevonásakor az anyavállalat választhat, hogy a bevonásra kerülő vállalatok saját tőkéjét a mérlegkészítés fordulónapi könyv szerinti értékén vagy aktualizált értékén, vagy a befolyás megszerzésének napján érvényes könyv szerinti értéken vagy aktualizált értéken határozza meg. A fordulónapi időpont szerinti első bevonáskor a konszolidált beszámoló fordulónapját tekintjük a vállalat bekerülési időpontjának (Nemes, 2001). A fordulónapon történő bevonás előnye, hogy az egyedi beszámolóból rendelkezésre állnak a vállalatok saját tőke értékei, ezért egyszerű meghatározni az anyavállalat tulajdoni hányadára jutó részt. 12

13 A hátránya ugyanakkor az egyszerűségéből ered, nem tükrözi pontosan a bevonandó vállalat nettó eszközeinek értékét. A megszerzéskori értéken történő bevonás feltétele, hogy rendelkezésre álljanak a megszerzés napján fennálló adatok, azonban ez nem mindig teljesül (Nemes, 2001). A módszer előnye, hogy a saját tőke megszerzés napi értéke megbízhatóbban értékeli a nettó eszközök értékét. A könyv szerinti érték módszer használatának előnye, hogy a saját tőke értéke könnyen megállapítható a bevonandó vállalkozás egyedi beszámolójából. Alkalmazása során előfordulhat, hogy a tőkekonszolidációs különbözet a saját tőke könyv szerinti értékének és a részesedés piaci értékének különbségeként kerül meghatározásra (Fridrich et. al., 2008). Az aktualizált érték módszer lényege, hogy a konszolidációba bevont vállalkozás saját tőkéje az eszközök és a források bevonás napján fennálló aktualizált értékviszonyai alapján kerül meghatározásra. A könyv szerinti módszerrel ellentétben a tőkekonszolidációs különbözet megállapításakor piaci értékek kerülnek összevetésre. Amennyiben az anyavállalatra jutó saját tőke újraértékelés után meghaladja az anyavállalat részesedésének értékét (passzív tőkekonszolidációs különbözet keletkezne) az aktualizált érték helyett könyv szerinti értéken kell bevonni a vállalatot (Fridrich et. al., 2008). A beszámolók összevonása után kerülnek végrehajtásra a tőkekonszolidáció további feladatai, melynek célja az összevont beszámolóban keletkező halmozódások eliminálása. A vállalatcsoporton belül keletkezett halmozódások kiszűrésének három típusát különbözteti meg a számviteli törvény: adósságkonszolidálás, közbenső eredmények kiszűrése, ráfordítások és bevételek konszolidálása. A vállalatcsoport tagjainak egyedi beszámolói kölcsönös követeléseket és kötelezettségeket is tartalmazhatnak, azonban ezek a konszolidált beszámolóban nem jeleníthetőek meg. Az adósságkonszolidáció során a teljes körűen bevont vállalkozások egymás közötti gazdasági kapcsolataiból eredő kölcsönös követeléseket, 13

14 kötelezettségeket, céltartalékokat és az időbeli elhatárolásokat el kell hagyni a konszolidált mérlegből (Fridrich Simon, 2013). Ha az azonos jogcímen fennálló követelések és kötelezettsége összege eltér egymástól, a különbözetet egyéb bevételként vagy egyéb ráfordításként el kell számolni, illetve az adósságkonszolidálás különbözetéből adódó saját tőke változást a mérlegben megjeleníteni (2000. évi C. törvény). A tagvállalatok közötti eszközmozgások során előfordulhat, hogy az eszköz értéke megváltozik, mert az eszköz átvevője eltérő bekerülési értéken számolja el, mint a tagvállalat szerinti, eredeti könyv szerinti érték. Az ilyen jellegű értékváltozásokat nem lehet kimutatni a konszolidált beszámolóban, ezért az ügyleten keletkezett közbenső eredményt ki kell szűrni (Fridrich Simon, 2013). Az egymás közötti szállításból és szolgáltatásteljesítésből származó eszközök eltérő értékének különbözetét eredményhatékonyan, a közbenső eredmény különbözetéből adódó saját tőke változásaként kell megjeleníteni a konszolidált beszámolóban (2000. évi C. törvény). Az eredménykimutatásban található halmozódásokat bevétel-ráfordítás konszolidációval szüntetik meg. A vállalatcsoport tagjai között keletkezett, kölcsönös bevételeket és ráfordításokat törölni kell a konszolidált beszámolóból (Fridrich Simon, 2013). A konszolidációs folyamatok módosításai miatt a vállalatcsoport eredménye eltér az egyedi beszámolók összesített eredményétől. A konszolidációs eredményhatások két típusát különböztetjük meg: visszaforduló eredményhatású és vissza nem forduló eredményhatású konszolidációs korrekciók. A visszaforduló eredményhatást okozó konszolidációs korrekciók olyan elszámolások, ahol egy ügylethez kapcsolódó, eredményt növelő és csökkentő tételek összevont egyenlege nulla. A vissza nem forduló eredményhatással járó korrekciók esetében az ügylet időtartama alatt elszámolt eredményt érintő tételek nem egyenlítik ki egymást. Látens adót csak a visszaforduló eredményhatások után kell elszámolni. Ez különbözet nem von maga után adófizetési kötelezettséget vagy visszaigénylési jogot. A látens adó megmutatja, hogy ha a vállalatcsoport tagjai együttesen adóznának, akkor mennyivel térne el a társasági adó az összesített egyedi beszámolókban kimutatott társasági adótól. 14

15 Egy ügylethez kapcsolódó látens adó megszűnik, amikor a visszaforduló eredményhatások kiegyenlítik egymást (Fridrich Simon, 2013) Konszolidáció az IFRS alapján A közös irányítású vállalkozások nemzetközi szabályozásának bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni a konszolidálásra vonatkozó általános nemzetközi fogalom- és szabályrendszert. Az IFRS részletes irányelveket fogalmaz meg a konszolidálással kapcsolatban, ezért ebben a fejezetben a megértéshez és az értékeléshez szükséges fogalmak, elszámolási és értékelési elvek kerülnek bemutatásra. A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok a Szt. szabályozásával ellentétben elvi alapú megközelítést alkalmaznak a konszolidált beszámoló elkészítéséhez. A konszolidált beszámoló elkészítését több standard együttesen szabályozza: IFRS 3 Üzleti kombinációk IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások IFRS 11 Közös megállapodások 2 IFRS 12 Más gazdálkodó egységekben lévő érdekeltségek közzététele IAS 28 Befektetések társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban. Az IFRS 3 Üzleti kombinációk standard a felvásárlási módszer során alkalmazott fogalmakat, elveket és számviteli értékeléseket tartalmazza. Az üzleti kombináció keretében a felvásárló kontrollt szerez egy vagy több üzlet felett. A menedzselhető tevékenységek és az eszközök integrált együttesét, amely képes osztalék, alacsonyabb költség, egyéb gazdasági haszon formájában hozadékot biztosítani a tulajdonosoknak üzletnek nevezzük (IFRS 3, A függelék). Amennyiben az eszközök felvásárlása nem tekinthető üzletnek, az eszköz vásárlás szabályait kell alkalmazni (IFRS 3, IN6, 3. bekezdés). Az eszközvásárlásnak minősülő vállalatfelvásárlás nem tekinthető üzletnek, ezért az IFRS standardok alapján nem kerül konszolidálásra. Ezzel ellentétben a Szt. nem tartalmaz az IFRS üzlet fogalmához hasonló definíciót, ezért előfordulhat, hogy a magyar konszolidálási szabályok alapján bevont vállalat nem kerül bevonásra az IFRS konszolidált pénzügyi kimutatásaiba. Például egy olyan vállalat felvásárlása, ami egy telekkel és a telekhez kapcsolódó hitellel rendelkezik a magyar számviteli törvénynek 2 Vagy közös szerveződések. 15

16 megfelelően bevonható a konszolidációba, azonban mivel az IFRS 3 meghatározása szerint nem felel meg az üzlet fogalmának, nem kerül bevonásra (Lakatos, 2014). A felvásárlási módszer során azonosításra kerül a felvásárló, meghatározzák a felvásárlás időpontját, újraértékelik és elismerik az eszközöket, a kötelezettségeket és a nem kontrolláló érdekeltség értékét, valamint megállapítják a felvásárláskor keletkezett goodwillt vagy a felvásárlás nyereségét. Az üzleti kombináció során beszerzett eszközöket és kötelezettségeket újra kell értékelni, így a felvásárlás napi valós értéken kerülnek a konszolidált beszámolóba. Az eszközök és a kötelezettségek értékelésénél a felvásárlás során megjelenhetnek a beszámolóban olyan tételek, amiket az egyedi beszámolóban nem mutattak ki. Az IFRS 3 több ilyen tételt is megnevez, többek között például a saját előállítású márkanevet és a függő kötelezettséget. A konszolidált pénzügyi kimutatások tartalmazzák a leányvállalatok anyavállalaton kívüli tulajdonosaira jutó nettó eszközöket is. Nem kontrolláló érdekeltségnek nevezzük azt a tőkét, ami nem tulajdonítható az anyavállalatnak. A nem kontrolláló érdekeltség a tőkén belül, elkülönítetten kerül bemutatásra. Az eredménykimutatás átfogó és egyéb átfogó eredményét meg kell osztani az anyavállalat és a nem kontrolláló érdekeltség között (IFRS 10). A nem kontrolláló érdekeltség kétféleképpen jeleníthető meg a konszolidált beszámolóban, egyrészt a nettó eszközök arányos részeként, másrészt valós értéken értékelve (IFRS 3, 19). Az anyavállalatra jutó nettó eszközök és a felvásárlás ellenértéke közti különbözet nem eredhet az üzlet eszközeinek és kötelezettségeinek nem megfelelő értéken történő megjelenítéséből, mert azokat a felvásárlás időpontjára vonatkozóan átértékelik. Amennyiben az ellenérték nagyobb, mint az anyavállalatra jutó nettó eszközök értéke, goodwill keletkezik. A goodwill olyan eszközökből eredő jövőbeli gazdasági haszon, amely az üzleti kombináció során keletkezett és egyedileg nem azonosítható (IFRS 3, A függelék). Badwill keletkezik az üzleti kombináció keretében, ha az ellenérték alacsonyabb, mint az anyavállalatra jutó nettó eszközök értéke. Az IFRS 3 a badwillt kedvező felvásárlásból eredő nyereségként kezeli. Ha a felvásárló kedvező vétel keretében nyereséget ér el, akkor ezt a nyereséget a felvásárlás napjával az anyavállalat javára el kell számolni az eredménykimutatásában (IFRS 3). 16

17 Az IFRS 10 Konszolidált pénzügyi kimutatások standard foglalja össze a pénzügyi kimutatások elkészítésére és bemutatására vonatkozó elveket. A standard előírja, hogy minden anyavállalat köteles konszolidált beszámolót készíteni, kivéve az alábbi feltételek együttesen teljesülése esetén: az anyavállalat egyben leányvállalat is és a tulajdonosait tájékoztatták és azok elfogadták, hogy nem készít konszolidált beszámolót, adósság- és tőkeinstrumentumaival nem kereskednek nyilvánosan, nincs folyamatban az instrumentumok nyilvános kibocsátása, a fölérendelt anyavállalatok egyike nyilvánosan elérhető, IFRS-ek szerint összeállított konszolidált pénzügyi kimutatást készít (IFRS 10, 4). A konszolidációba azokat a vállalatokat kell bevonni, amelyek felett az anyavállalat kontrollal rendelkezik. Kontrollal rendelkezik egy vállalat, ha képes irányítani a befektetést élvező vállalat működését (lényeges tevékenységeit) és jogosult a megtermelt változó pozitív hozamok szedésére és ki van téve a megtermelt változó negatív hozamoknak és képes ezeket a hozamokat befolyásolni (IFRS 10, 7). Abban az esetben, ha kettő vagy több befektető rendelkezik irányítással egy vállalatban és az együttműködésük szükséges a vállalat irányításához (nem képesek önállóan befolyásolni a változó hozamokat és a működést) az IFRS 11 vagy az IAS 28 standard alkalmazható. A közös kontrollal irányított vállalkozásokat bemutatására külön fejezetben kerül sor. Az anyavállalt, a leányvállalat és a csoport fogalmát az IFRS 10 A függeléke határozza meg. Anyavállalat az a vállalat, amely kontrollal rendelkezik egy vagy több egységben. Azokat a vállalatokat melyekben egy másik vállalat kontrollal rendelkezik, leányvállalatnak nevezzük. A csoport az anyavállalatból és a leányvállalataiból áll. A csoport konszolidált pénzügyi kimutatása egyetlen gazdasági egységként mutatja be az anyavállalat és a leányvállalatok eszközeit, kötelezettségeit, tőkéjét, bevételeit, ráfordításait és pénzáramait. Az anyavállalat és a leányvállalatok beszámolóinak összevonása után az anyavállalat részesedése kiszűrésre kerül az anyavállalatra jutó saját tőkével szemben és elszámolásra kerül a keletkező pozitív vagy negatív goodwill. Ezután kiszűrik a csoporton belül keletkezett halmozódásokat. 17

18 A társult vállalkozás olyan entitás, ami felett a befektető jelentős befolyást gyakorol. A jelentős befolyás nem biztosít kontrollt, azonban a befektető képes a pénzügyi és a működést érintő döntéseket alakítani. Amennyiben a befektető a szavazati jogok legalább 20 százalékával rendelkezik, akkor feltételezhető, hogy jelentős befolyást gyakorol. Ha bizonyítható, hogy a 20 % birtoklásával nem képes jelentős befolyást gyakorolni, akkor a befektetés nem tekinthető társult vállalkozásnak. A szavazati jogokon kívül jelentős befolyásra utal, ha befektető képviselteti magát a döntéshozó bizottságban, részt vesz a döntések meghozatalában, a vállalkozás és a befektető között jelentős tranzakciók mennek végbe, változtathat a menedzserek személyén vagy lényeges technikai információkat bocsát a vállalkozás rendelkezésére (IAS 28). A társult vállalkozások az IAS 28 Befektetések társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban standard alapján, részesedésértékeléssel kerülnek bevonásra. A vállalatokat a kontroll megszerzésének időpontjától kezdődően szükséges bevonni a konszolidációba. A konszolidált beszámoló összeállítását egységes számviteli elvek alapján kell megvalósítani. Ha a számviteli politika eltér, biztosítani kell a számviteli politikák közti összhangot (IFRS 10). Az IFRS 3 és IFRS 10 standardok rövid áttekintése azt a célt szolgálta, hogy elméleti alapot nyújtson a közös megállapodásokra vonatkozó szabályok alkalmazásakor. 18

19 3. A közös irányítású vállalatok konszolidálása A konszolidáció fogalomrendszere és általános szabályozásának áttekintése után a közös vezetésű vállalkozások besorolása és konszolidálási módszerei részletes bemutatásra kerülnek ebben a fejezetben A közös irányítású vállalkozások magyar vonatkozása Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendeletének 4. cikke értelmében azok a vállalatok, amelyeknek az értékpapírjai valamelyik EU tagállam szabályozott piacán forgalomban vannak, kötelesek a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok szerint összeállítani az konszolidált éves beszámolót. Ezen kívül bármelyik anyavállalatnak lehetősége van arra, hogy az konszolidált éves beszámolót a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően készítse el. A rendelet célja, hogy a belső tőkepiac hatékonyan működjön. Az egységes elvek mentén elkészített konszolidált beszámolók hozzájárulnak a pénzügyi források hatékony elosztásához. A beszámolóban található, rendelkezésre álló információk összehasonlíthatóak, ami megkönnyíti a befektetők döntéseit. Ezt az elvet szem előtt tartva szeretném a későbbiekben a közös vezetésű vállalatokat érintő különbségeket azonosítani. A továbbiakban azokról a közös irányítású vállalkozásokról lesz szó, amik a Szt. alapján kerülnek bevonásra a konszolidált beszámolóba. Közös vezetésű vállalkozásnak nevezzük azt a gazdasági társaságot, amit a tulajdonostársak közösen irányítanak, és amelyben az anyavállalat jogosultságaival paritásos alapon, legalább (közvetlenül vagy leányvállalatán keresztül) 33 százalékos szavazati aránnyal rendelkezik (2000. év C. törvény). A tulajdoni hányad eltérhet a szavazati jogok arányától, az anyavállalat paritásos alapú befolyása a szavazati hányadban, a kinevezési jogosultságban vagy a szerződésben meghatározott jogokban nyilvánul meg. A közös vezetésű vállalkozásokat a kvóta arányában kell bevonni a konszolidációba. Az eszközök, források, bevételek és ráfordítások az anyavállalat tőkerészesedésének arányában, a leányvállalkozásokra vonatkozó paragrafusoknak megfelelően kerülnek bevonásra (Szt ). Tehát a tőkerészesedés arányában alkalmazni kell a közös vezetésű vállalkozásokra a tőkekonszolidációt, az adósságkonszolidációt, a közbenső 19

20 eredmények kiszűrését és a bevételek és ráfordítások kiszűrését. A közös vezetésű vállalkozásokat az anyavállalatot megillető (közvetlen vagy közvetett) tulajdoni hányad alapján kell bevonni a konszolidációba. A közös vezetésű vállalkozások konszolidációja során az egyes mérleg- és eredménykimutatássorok a kvóta arányában kerülnek összevonásra, ezért nem keletkezik külső tulajdonosokra jutó részesedés. A közös vezetésű vállalkozások mentesülhetnek a kvótakonszolidáció alól, ha a vállalkozást a vállalatcsoport szempontjából továbbértékesítési céllal szerezték be, ha a részesedéshez kapcsolódó jogok gyakorlását lényeges és tartós körülmények akadályozzák, ha a konszolidált beszámoló a közös vezetésű vállalkozás nélkül is megbízható és valós képet nyújt, ha az első bevonáskor a konszolidáláshoz szükséges adatokat csak késedelmesen vagy magas költségek mellett képes szolgáltatni, illetve ha a közös vezetésű vállalat előtársaságként működik (Fridrich et. al., 2008). A részesedésértékelés alkalmazásakor a közbenső eredmények a tőkerészesedés függvényében kerülnek kiszűrésre, ha a szükséges információk rendelkezésre állnak Közös irányítású vállalkozások az IFRS-ben A közös irányítású vállalkozások szabályozásának változása A jelenleg hatályos IFRS 11 és IAS 28 standardok előtt a közös irányítású vállalkozásokat az IAS 31 Közös vállalkozásokban lévő érdekeltségek standard szabályozta. Az IAS 31 standard a közös vállalkozásokat három csoportba sorolta: közösen ellenőrzött tevékenység közösen ellenőrzött eszköz közös vezetésű vállalkozás. A következő összefoglaló ábra az IAS 31 szerinti közös vállalkozások besorolását és a hozzájuk kapcsolódó bevonási módszereket szemlélteti: 20

21 1. Közös vállalkozások besorolása az IAS 31 alapján (IASB, 2011b, 5.o.) A közösen ellenőrzött tevékenység során a tulajdonosok eszközei és forrásai kerülnek felhasználásra, nem kerül sor elkülönült gazdasági társaság, személyegyesítő társaság, egyéb gazdálkodó egység vagy pénzügyi szervezet létrehozására. A megállapodás célja, hogy a tulajdonosok megosszák a bevételeket és a ráfordításokat. A pénzügyi kimutatásokban a tulajdonos ellenőrzése alatt álló eszközöket, az általa vállalt kötelezettségeket és a rá jutó költségeket és bevételeket kell megjeleníteni (IAS 31). A közösen ellenőrzött eszközök a tulajdonosok által közösen ellenőrzött vagy közösen tulajdonolt eszközök, amiket a közös vállalkozás rendelkezésére bocsátanak. Ebben az esetben sem kerül sor elkülönült egység létrehozására. A megállapodás alapján tulajdonosok az eszközzel kapcsolatos bevételeken és ráfordításokon osztoznak. A pénzügyi kimutatásokban a tulajdonosra jutó eszközöket, kötelezettségeket, bevételeket és ráfordításokat kell megjeleníteni (IAS 31). A közös vezetésű vállalkozásban a tulajdonosok közösen ellenőrzik a létrehozott gazdasági egység tevékenységét és osztoznak a közös vállalkozás nyereségéből. A közös vezetésű vállalkozások konszolidálására a standard választási lehetőséget biztosított. Az egyik lehetséges módszer az arányos konszolidáció, melynek során a tulajdonosra jutó eszközöket, kötelezettségeket, bevételeket és ráfordításokat soronként 21

22 összevonják a tulajdonos mérlegével és eredménykimutatásával. A másik konszolidálási módszer a társult vállalkozásoknál is alkalmazott részesedésértékelés. A standard megengedi a részesedésértékelés használatát, azonban nem javasolja, mert a standardalkotók állásfoglalása szerint az arányos konszolidáció jobban szemlélteti a részesedés érdekeltségi és gazdasági tartalmát (IAS 31). Az IAS 31 egyik hátrány az volt, hogy a megállapodás struktúrája határozta meg a közös vállalkozások bevonását, ezért előfordulhatott, hogy a közös vállalkozások tulajdonosai azonos körülményekkel rendelkező ügyleteket eltérően kezeltek. A régi szabályozás másik hátránya, hogy a részesedésértékelés és az arányos konszolidálás közti választási lehetőség megnehezítette a beszámolók összehasonlíthatóságát (Betancourt Baril, 2013). Az IASB 2011 májusában közzétette az IFRS 11 Közös megállapodásokról szóló standardot, ami az IAS 31 standardot váltotta fel. Ezzel párhuzamosan az eddig társult vállalkozásokkal foglalkozó IAS 28 standard kiegészült a közös vállalkozások konszolidálására vonatkozó szabályokkal. Az új standardok január elsején léptek hatályba. A két legfontosabb változtatás az IAS 31 standard szerinti csoportosítás megszüntetése, illetve a konszolidálás választási lehetőségének eltörlése a közös vezetésű vállalkozásokban. Az IAS 31 és az IFRS 11 eltérő besorolását és fogalmi változásait mutatja be az alábbi ábra: 2. Az IAS 31 és az IFRS 11 vállalati típusai (KPMG, 2011., 12.o.) 22

23 A gazdálkodó egység a közös megállapodás típusa alapján köteles megjeleníteni a közös kontroll alá tartozó egységet a pénzügyi kimutatásaiban. Az új standard előnye, hogy az IAS 31 standarddal ellentétben nem a közös megállapodás jogi struktúrája határozza meg a közös vezetésű vállalkozás típusát és bevonási módszerét. Az IFRS 11 elvi alapú, a tartalmi jellemzők alapján kell besorolni a közös megállapodásokat a megfelelő típusba. Az IAS 31 csoportosítása helyett az IFRS 11 új fogalmakat és vállalati típusokat határoz meg, amelyek ismertetésére a következő fejezetben kerül sor Közös megállapodások A közös megállapodások konszolidálását az IFRS 11 standard szabályozza. Azoknak a gazdálkodó egységeknek, akik az IFRS szerint készítik el a pénzügyi beszámolót és közös megállapodással rendelkeznek, az előírt szabályoknak megfelelően alkalmazni kell az erre vonatkozó standardokat. Az IFRS 11 meghatározza a közös megállapodás fogalmát és azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján egy szerződés közös megállapodásnak minősül. A 4. bekezdés alapján a közös megállapodás olyan megállapodás, amelyet két vagy több fél közösen irányít. A közös megállapodáshoz nem szükséges, hogy külön jogalanyt hozzanak létre a felek. Az 5. bekezdés meghatározza a legfontosabb tulajdonságokat, amik a közös megállapodásokat jellemzik: A felek között szerződéses megállapodás jön létre. A szerződéses megállapodás közös irányítást biztosít a feleknek. A szerződés fontos eleme a közös irányítás. A 7. bekezdés tartalmazza a közös irányítás fogalmát, ami összhangban áll az IFRS 10 által definiált kontroll fogalmával. A közös irányítás egy szerződéses megegyezés a megállapodás feletti kontroll megosztásáról. Ennek feltétele, hogy a lényeges tevékenységekről szóló döntések meghozatalához egyhangú konszenzusra van szükség a felek részéről. A konszenzus kizárja annak a lehetőségét, hogy a közös tevékenységben résztvevő felek egyoldalúan hozzanak döntést a lényeges tevékenységeket illetően. A közös megállapodásnak az új standard szerint két típusa lehet, közös tevékenység vagy közös vállalkozás formájában. A közös tevékenység egy olyan közös megállapodás, amelyben a közös irányítással rendelkező felek az eszközökre vonatkozó 23

24 jogokkal rendelkeznek és felelősséget vállalnak a fennálló kötelezettségekre a megállapodásban rögzítettek szerint (IFRS 11, 15. bekezdés). A közös vállalkozás a közös megállapodás olyan formája, amelynek keretében a közös irányítással rendelkező feleknek joga van a megállapodás nettó eszközeire (IFRS 11, 16. bekezdés). Ez egyben azt is jelenti, hogy közvetlenül nem rendelkeznek érdekeltséggel az eszközökben és a kötelezettségekben. A közös megállapodás meghatározása fontos feladat a társaságok számára, mert ez alapján el, hogy milyen módszerrel kerül bevonásra a konszolidált beszámolóba. A közös megállapodás típusa a megállapodásban rögzített jogoktól és kötelmektől függ. A döntés során figyelembe kell venni a közös megállapodás szerkezetét, a jogi formáját, a szerződéses feltételeket, illetve az összes fennálló körülményt, ami hatással lehet a döntés folyamán (IFRS 11, B függelék). Az ábra a közös megállapodások típusának döntési folyamatát szemlélteti. 3. Közös megállapodások besorolása (KPMG, 2011., 10.o.) 24

25 A struktúra részben meghatározza a felek által közösen irányított érdekeltség formáját. Minden esetben közös tevékenységnek minősül a közös megállapodás, ha nem jön létre elkülönült egység. Ebből az is következik, hogy a közös vállalkozás egyik feltétele egy elkülönült egység létrehozása. Elkülönült egység létesítése esetén a jogi forma, a szerződéses feltételek és az egyéb rendelkezésre álló információk alapján kell eldönteni a közös megállapodás típusát. A külön jogalanyiság arra utalhat, hogy a felek közös vállalkozást hoznak létre. Azonban egyes szerződéses feltételek és egyéb tényezők fennállása módosíthatják a jogi forma által meghatározott jogokat és kötelezettségeket. Közös tevékenységre utal, ha a szerződéses feltételek: hozzáférést biztosítanak az eszközökhöz és felelősséget keletkeztetnek a kötelezettségekért; meghatározzák az eszközökben lévő érdekeltséget; meghatározzák a kötelezettségekben, költségekben és kiadásokban lévő érdekeltséget; megalapozzák a felek felelősségét harmadik felek által támasztott igényekkel szemben; meghatározzák a bevételek, a ráfordítások és az eredmény elosztását (IFRS 11, B27). Közös vállalkozásra jellemzőek a következő szerződéses feltételek: a közös megállapodás nettó eszközeihez biztosítanak jogot a közös kontrollal rendelkező feleknek; a közös megállapodásban lévő eszközök használatához a felek nem jogosultak; a közös megállapodás vállal felelősséget a tartozásaiért és kötelezettségekért; a felek csak a részesedésük mértékéig felelősek a közös megállapodásért vagy a további tőke befizetésért; a közös megállapodás hitelezőinek nincs joga a tulajdonosokhoz fordulni a közös megállapodás tartozásai miatt; a közös megállapodás eredménye a felek tevékenysége alapján kerül megosztásra (IFRS 11, B27). A standard kiemeli, hogy a garancia önmagában nem határozza meg a közös megállapodás típusát. Abban az esetben, ha a szerződéses feltételek nem határozzák meg egyértelműen a közös megállapodás formáját, vizsgálni kell az egyéb tények és 25

26 körülmények fennállását. Közös tevékenységre utal, ha a külön jogalany célja, hogy teljesítményt nyújtson a feleknek, és a tagok kötelesek az outputokat megvásárolni, a közös megállapodás harmadik felek részére nem értékesít, esetleg fedezeti pontban működik, a felektől befolyt cash flow biztosítja a kötelezettségek kiegyenlítését, tehát a vállalkozás nem képes saját cash flowt generálni. Ebben az esetben a felek lényegében kötelmekkel rendelkeznek és a gazdálkodó egység eszközeiből származó hasznot ők használják fel. Ha a gazdálkodó egység működése nem a tulajdonosoknak van alárendelve és teljesítményét értékesítheti harmadik félnek is, akkor közös vállalkozásnak minősül (IFRS 11, B függelék). Az IFRS 11 standarddal párhuzamosan a befektetőknek alkalmazniuk kell az érdekeltségekre vonatkozó közzétételi kötelezettségekről szóló IFRS 12 standardot. Az IFRS 12 célja, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói elegendő információval rendelkezzenek az érdekeltségekkel kapcsolatos kockázatokkal és a konszolidált pénzügyi beszámolóra gyakorolt pénzügyi hatásáról. A közös vállalkozás tulajdonosa köteles közzétenni a közös megállapodásokban lévő érdekeltség jellegét, mértékét és pénzügyi hatásait, illetve a kockázatok jellegét (IFRS 12). A standard továbbá előírja, hogy milyen további részletező információkat kell közzétenni a közös vállalkozásokról. A részletesebb közzétételi információk lehetővé teszik, hogy a pénzügyi kimutatás felhasználói értékelni tudják a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetét és teljesítményét. Közös tevékenység A közös tevékenységet végzőnek az érdekeltségének megfelelően meg kell jeleníteni pénzügyi kimutatásaiban a következőket: eszközeit és a közösen irányított eszközök megfelelő hányadát kötelezettségeit és a közösen vállalt kötelezettségek megfelelő hányadát a közös tevékenység működéséből származó őt megillető bevételt a közös tevékenység output eladásaiból származó bevétel rá jutó részét ráfordításait és a felmerülő ráfordítások rá eső részét (IFRS 11, 20. bekezdés). A közös tevékenység konszolidálása leginkább az arányos konszolidációhoz hasonlít, azonban nem feltétlen a tulajdoni hányad arányában kerül bevonásra a közös tevékenység. A közös kontrollal rendelkező fél a rá jutó érdekeltségének megfelelő részt vonja be a konszolidált beszámolójába, például ha csak az egyik fél rendelkezik a 26

27 közös tevékenységben lévő ingatlan jogaival, akkor ennek az ingatlannak az értéke az ő konszolidált kimutatásaiban fog megjelenni. A pénzügyi kimutatásokban történő megjelenítés lényege, hogy a tulajdonos a saját érdekeltségének megfelelően mutassa be a közös tevékenységgel kapcsolatos eszközeit, kötelmeit, bevételeit és ráfordításait. A konszolidálás egyik fontos eleme a gazdálkodó egységek közötti halmozódások eliminálása. Ennek értelmében, ha egy közös tevékenységet folytató gazdálkodó egység ügyletet köt azzal a közös tevékenységgel (eszközöket értékesít vagy bocsát rendelkezésre), amelyikben érdekelt, pénzügyi kimutatásaiban csak a többi fél érdekeltségig jelenítheti meg üzletből származó nyereséget, illetve veszteséget. Fordított esetben, azaz ha a közös tevékenységben érdekelt gazdálkodó egység vásárol a közös tevékenységtől, addig nem jelenítheti meg a rá jutó ügyleten keletkezett nyereséget vagy veszteséget, amíg az eszközt egy harmadik személy számára tovább nem értékesíti. Ez egyben azt is jelenti, hogy amikor az eszközt továbbértékesítik, meg kell jeleníteni ezt a gyakorlatilag elhalasztott nyereséget vagy veszteséget. Abban az esetben, ha az eszköz nettó realizálható értéke csökken vagy károsodik, az értékvesztést teljes egészében köteles elszámolni a közös tevékenységet végző tag (IFRS 11, B függelék). Amennyiben egy közös tevékenységben részt vevő fél nem rendelkezik kontrollal, de a közös tevékenységben eszközökre való jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik köteles ezeket a pénzügyi beszámolójában megjeleníteni. Amennyiben nem rendelkezik közös kontrollal és nem rendelkezik jogokkal az eszközökre, sem kötelmekkel a közös tevékenységgel kapcsolatban, akkor nem alkalmazza a közös tevékenységekre vonatkozó elszámolást. A gyakorlatban felmerült problémák miatt az IFRS 11 standardban változtatásra volt szükség a közös tevékenységekben való részesedésszerzésre vonatkozóan. A probléma oka az üzletnek minősülő közös tevékenységekben szerzett részesedés nem megfelelő elszámolása volt. A változtatás eredményeként, ha a közös kontrollban való részesülés üzletnek minősül az IFRS 3 standard rendelkezéseit kell alkalmazni az akvizícióra. Az IFRS 3 alapján a megszerzett eszközöket és kötelezettségeket az akvizíció napján fennálló valós értékén kell értékelni, a hozzájuk kapcsolódó halasztott adó megjeleníthető a goodwillel szemben, az akvizíción goodwill keletkezhet, melyre értékvesztés számolható el és az akvizíció tranzakciós költségeit az eredmény terhére 27