Spontán firkák és firkates ztek vizsgálati módszerei. Áttekintés

Átírás

1 Személyiségvizsgálati módszerek 203 tartalomhoz képest számoljuk, az O, P, T és M százalékokat azonban csak ennek a négy tartalomnak az összegéhez viszonyítjuk. A tartalmak száma diagnosztikus értelemben annak megítéléséhez ad támpontot, hogy mennyi fogalmat képes a vizsgált személy a rendelkezésre álló idő alatt tudatos gondolatáramlásában megjeleníteni. Ez jellemzi a képzetáramlás változatosságát, gazdagságát, illetve az asszociációs folyamat sebességét, patológiás, felszínes felgyorsulását (például mánia) vagy lelassulását és perszeverációját (például depresszió, stupor). (9) Az üres lap (Versagen) Üresen hagyott lap egészséges személyeknél ritkán fordul elő. Általános értelmezése az asszociációs folyamat általános lassulása és gátlása, elfojtás, érzelmi elutasítás, konfl iktusos tartalom miatt fellépő affektív stupor, illetve negativizmus. (10) Az ábrázolt témák szimbolikus tartalma és asszociatív kapcsolata A rajzokban megjelenő témák gyakran mutatják az aktuális konfl iktusokat, vágyakat, félelmeket. Az ábrázolt konfl iktusok száma változó, lehet akár az egész sorozat monotematikus, azaz különböző formában, de végső soron egyetlen motívumot ábrázoló. Az egyes rajzok időnként kronológiai szempontból is összetartoznak. A motívumok megfejtése ugyanazon a módon történhet, amelyet az álomelemzési freudi módszerénél alkalmazunk: szabad asszociációkat kérünk, és keressük a manifeszt mögött rejlő látens tartalmakat. A rajzok látens tartalma a vizsgált személy előtt is rejtett (elfojtás, sűrítés, eltolás) Spontán firkák és firkates ztek vizsgálati módszerei Áttekintés A spontán fi rkák jellemzője, hogy instrukció nélkül készülnek. Értéküket érintetlenségük adja: nagyon őszinték lehetnek és mély tudattalan tartalmakra utalhatnak. A spontán fi rkák a fi rkatesztektől abban különböznek, hogy az utóbbiak standard feltételek között, előre defi niált instrukcióra készülnek. A spontán fi rkák jelentésének meghatározásához fi gyelembe kell venni a kísérő körülményeket, az éppen tárgyalt témát és a személy asszociációit. Freud szerint ezzel a módszerrel minden esetben kiderülhet; a tüneti vagy véletlen cselekvések az emberismerőnek [ ] sokszor mindent elárulnak, néha többet, mint amennyit tudni szeretne. Aki fel tudja ezeket

2 204 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata mérni, néha úgy érezheti magát, mint Salamon király, aki a keleti rege szerint értett az állatok nyelvén. (Freud, 1904/1991, 160.). A fi rkákkal foglalkozó szakirodalom legnagyobb része a gyermekek fi rkáival foglalkozik. Az irodalom a következő kérdéseket dolgozza fel: fejlődési stádiumok (például Legruen, 1938, magyar nyelven Kárpáti, 2001; Feuer, 2002), a kifejező mozgások elemzése (Pohlack, 1940; Wolff, 1947; Grözinger, 1952; Fordham, 1944), összehasonlítás az absztrakt művészettel (Bender, 1952), konstitúciós típusok (Viktor, 1955), a fi rkák alapformái (Kellogg, 1959, 1967). A felnőttek spontán firkáiról még kevesebb irodalom áll rendelkezésre (Auerbach, 1950; Berger és Bliss,1954; Hammer, 1958; Vinchon, 1959). Találunk néhány kísérletet a vonalról mint grafi kus kifejezésről (Lundholm, 1921; Poffenberger és Barrows, 1924; Allport és Vernon, 1933; Krauss, 1930; Hippius, 1936; Peters és Merrifi eld, 1958; Gilbert, Kirkland és Rapport, 1977), illetve meg kell említeni Meares: Hypnography (1958) című könyvét. A fi rkatesztekkel kapcsolatban fontos tanulmányok Meurisse (1948, 1956), Corman (1966), valamint Kutash és Gehl (1955) munkái. Az absztrakt vonal pszichológiai jelentéséről korai tanulmány Lundholm (1921) vizsgálata. Kísérleti személyei ingerszavakat fejeztek ki vonalakkal. Az eredmények szerint a pozitív tartalmú szavakat ábrázoló vonalak több görbét tartalmaznak, a negatívak viszont szögletesek; a szögletek és a görbék száma az érzelem intenzitásának függvénye. Más módszert alkalmazott Werner és Kaplan (1963), aki a fogalmak és a grafikus kifejezés kapcsolata helyett a vonalak megnevezését kereste. Homberg (1986) vizsgálatában az erőset a kísérleti alanyok függőlegesekkel, míg a gyengét vízszintesekkel fejezték ki. Kreitler és Kreitler (1972) szerint a szabálytalan, cikkcakkos és hegyes vonalakat a dühvel, gyűlölettel, fájdalommal társítjuk. Az emelkedő vonal: erő, energia, ambíció; az ereszkedő vonal gyengeség, ernyedtség, depresszió jelzése. A lassan ereszkedő görbék szomorúsághoz, lustasághoz, gyengeséghez kapcsolódnak, míg a gyorsan emelkedő görbék a nyugtalanság, szenvedély, erő képzetéhez. Ezeket a megfigyeléseket természetesen nem lehet szótárként alkalmazni, azonban jó támpontokat adnak a vonal anatómiájának elemzéséhez. Projektív tesztként a fi rkát keveset alkalmazzák. Nagyobb szerepet kap a fi rka a fejlődéslélektanban (Schönfeldt, 1963; Gardner, 1980) és mindenekelőtt az analitikus pszichoterápiában. A fi rkálás aktuálgenezisével foglalkozott Enachescu (1969), aki szkizofrén betegek fi rkáit a pszichózis fejlődésével és dinamikájával hozta összefüggésbe. Furrer (1970, 1977) kényszerneurotikusok kezelésében alkalmazta a fi rkálást érzelmileg telített cselekvési impulzusok kifejezőeszközeként, amelyek a verbális asszociációkban izoláltak maradtak. A fi rkálás művészetterápiás jelentőségét a közös rajzokról szóló fejezetben ( fejezet) érintettük. Az életkori normák szerinti figuratív ábrázolás helyett megjelenő firka a testséma és az énkép hiányos reprezentációját mutatja. Hárdi (2002) részletesen elemzi, ho-

3 Személyiségvizsgálati módszerek 205 gyan rajzolnak felbomlott fi rkákat figuratív ábrázolás (például emberalak) helyett súlyos értelmi fogyatékosok, szélsőségesen felindult érzelmi állapotban levő leépült, szétesett személyiséggel jellemezhető betegek (pszichotikusok). A folyamat ellentéte is megfigyelhető, azaz az én strukturálódásával és integrációjával, valamint a kontrollfunkciók erősödésével a fi rka is egyre strukturáltabbá válik, Gestaltot alkot. Mindezek a megfigyelések azért is fontosak, mert a spontán fi rkák és a fi rkatesztek értelmezéséhez egyaránt jó támpontokat adnak. Spontán fi rkák A spontán firkák nem instrukcióra készülnek, hanem telefonálás, értekezlet, előadás közben rajzolják őket az emberek. Idetartoznak a játszótér kövezetére, a padokra vagy az asztalra karcolt fi rkák, a párás ablaküvegre ujjal vagy a homokba lábbal rajzolt képek. A spontán fi rkák és a graffiti bizonyos típusai átfedik egymást. Bár spontán fi rkát instrukcióra nem lehet raj zolni, keletkezésük azonban elősegíthető a környezet megfelelő elrendezésével. Auerbach (1950) például a pszichoanalitikus terápiás ülések során adott a betegeknek egy jegyzettömböt és egy ceruzát, mindenféle megjegyzés nélkül. Ha a beteg megkérdezte, mire szolgál mindez, Auerbach válasza a lehető legtömörebben az volt, hogy azt kezdhet vele, amit akar. További kérdezősködésre hozzáfűzte, hogy a beteg olyan szabadon használhatja a ceruzát és a jegyzettömböt, ahogyan az analitikus díványt is, amelyen fekhet, de akár fel is pattanhat róla és járkálhat is, ha azt szeretne. Az elkészült fi rkához az ülés végén Auerbach asszociációkat kért. Hasonló módszert alkalmazott az ugyancsak pszichoanalitikus Furrer (1970) is, aki Auerbachnál is szabadabb körülményeket biztosított a fi rkáláshoz, és egyszerűen csak ott felejtett az asztalon egy jegyzettömböt. Könyvében a fi rka többféle módszerét is ismerteti (például az analizált együtt fi rkál analitikusával). A spontán fi rkáról szóló szakirodalomban elsősorban a következő szerzőket kell felsorolni: J. G. Auerbach (1950), Emanuel F. Hammer (1958), Walter L. Furrer (1969, 1970, 1977). A terápiás alkalmazás kapcsán Paula Elkisch (1948, 1951), Donald O. Winnicott (1971; magyarul: Virág Teréz, 1974, 1985; Bárdos Katalin, 1995) nevét kell megemlíteni. Nem javasolt viszont a spontán fi rkák elemzéséhez szótárszerű értelmezéseket megadó könyvek használata.

4 206 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata Firkatesztek A Meurisse-féle firkateszt Meurisse (1948, 1956) firkatesztjét Völkel (1958), illetve Corman (1966) fejlesztette tovább. A vizsgált személy felírja a nevét középre egy A4-es papírlapon, majd a név utolsó betűjének utolsó pontjára helyezve a ceruzát, tovább fi rkál, egészen addig, amíg a vizsgálatvezető meg nem állítja (két perc elteltével), vagy ő abba nem hagyja. Eszközök: fektetett A4-es lap, 2B jelzésű ceruza. A teszt instrukciója: Kérem, írja le a teljes nevét a lap közepére. Ha kész: Helyezze a ceruzát a név utolsó betűjén ek utolsó pon tjára, és kezdjen el fi rkálni a lapon, egészen addig, amíg nem szólok (lásd még Vass, 2005g, 2006, 2008d). A teszt értelmezésének kiindulópontja, hogy a saját nevet a személyiség szimbólumának tekinti, a név elfogadását pedig az önelfogadás mércéjének. A fi rka megjelenése nagyon különböző lesz az egyes vizsgált személyeknél, az extravertált személy például erős nyomatékkal, dühös vonalakkal keresztülvág a papírlap terén, a szorongó, visszahúzódó rajzoló habozó, apró, bizonytalan körmozgással a neve közelében marad, a játékos arabeszkek a funkcióöröm jelzései lehetnek. A teszt egy változatában a vizsgálatvezető mások nevét (barát, barátnő, szülők) íratja fel a papírra. A Grätz-féle firkateszt Eva Grätz (1978) pszichoanalitikusként kérte betegeitől meghatározott ingerszavak nonfiguratív ábrázolását. Módszerét, melyet Rajzok a tudattalanból című könyvében ismertet, feltáró terápia részeként alkalmazza diagnosztikai és terápiás célra. A szükséges eszközök: 4 db A5-ös papírlap, kétszeri hajtogatással függőlegesen négy részre osztva (hogy adott esetben a szó átléphesse a felülethatárokat), valamint egy puha ceruza. Ha a személy nem érti meg, mi a feladat (ami ellenállás jele is lehet), a vizsgálatvezető néhány példán mutatja be a kért ábrázolási módszert (vatta, üveg). Az instrukció: Néhány szót fogok mondani. Kérem, ábrázolja a szó keltette b e- nyomást vagy belső mozgást olyan spontán vonalakkal vagy formákkal, melyek nem tárgyakat mutatnak be. Minden szóhoz egy hajtogatással jelzett terület áll rendelkezésre a lapon. A szót írja be erre a területre rögtön a rajz befejezése után. A felmerülő kérdéseket lehetőleg a rajzok befejezése után beszéljük meg. Az alkalmazott ingerszavak 1. lap: harag, félelem, gyűlölet, megbocsátás, 2. lap: vonzalom, féltékenység, vágy, kétségbeesés, 3. lap: ellenállás, biztonság, támadás, magány, 4. lap: éhség, tánc, apa, anya. A 4. lap változatai: (a) egy konfl iktusszó (melyet a vizsgálatvezető választ ki), tánc, apa, anya; (b) tánc, apa, anya, egy tetszés szerinti szó (melyet a vizsgált személy választ ki). Az ingerszavak listája rövidíthető, bővíthető, megváltoztatható, de fontos, hogy az ingerszavak legyenek elemi fogalmak (nem jó például a szerencse, a jog stb.).

5 Személyiségvizsgálati módszerek 207 Elkerülendők a kollektív formaelképzelést hívó szavak (például szeretet és szív; hit és kereszt), és arra is figyelni kell, hogy egymás után tartalmilag különböző szavak szerepeljenek. A haraggal kezdés előnye, hogy nagyon dinamikus motoros impulzust hív, ami könnyen megadja azt az indító élményt a vizsgált személynek, hogy el tudja végezni a feladatot. A szorongás utána markánsan különbözik, ugyanígy az agressziót mozgósító, a harag mozgásélményét ismétlő gyűlölet. Az értelmezés nem tesztszerűen történik, hanem a vizsgált személlyel történő beszélgetés során. Nem a mérhető jegyek a fontosak, hanem az, amit a rajzoló közben átél. Ehhez támpontokat ad a vonal anatómiája. A kész firkákat a vizsgálatvezető és vizsgált személlyel együtt, utólag egymással is összehasonlítja, keresve a jelentésbeli párhuzamokat. A Kutash és Gehl-féle firkateszt (Projektív Grafomotoros Teszt) A teszt vizsgálati spektruma a személyiség struktúrája, a pszichopatológia, az elhárító mechanizmusok, a pszichoterápiás fogékonyság. Szerzői Samuel B. Kutash és Raymond H. Gehl (1955). A módszer alapfeltevése, hogy a személyiség zavarai megjelennek a diszritmiás mozgásban, a megszakadásokban, valamint abban a módban, ahogyan a vizsgált személy megpróbálja a töredezett, megzavart mozgást kontrollálni vagy annak megjelenését gátolni. A szükséges eszközök: két darab fehér, 22,5 22,5 cm méretű papírlap, két ugyanilyen méretű, átlátszó papírlap, 2 db 2B jelzésű, kihegyezett ceruza, kendő a szem bekötéséhez, stopperóra. Instrukció: 1. A vizsgált személy bekötött vagy becsukott szemmel rajzol: Tartsa merőlegesen a ceruzát, és amikor szólok, kezdjen el fi rkálni. 5 perc áll rendelkezésére. Mozgassa szabadon a ceruzát a papírlapon, de ne ábrázoljon semmit konkrétat, egyszerűen csak hagyja szabadon mozogni a kezét. 2. Miután letelt az öt perc, a vizsgálatvezető nyitott szemmel folytatja: Rajzoljon körbe minden képet, ábrát, bármit, amit fel tud fedezni vagy bele tud képzelni a vonalakba. Új vonalakat már ne húzzon, csak a már meglévőket kövesse. A lapot el is lehet ehhez forgatni. Minden megtalált ábrához írjon egy címet. A tesztfelvétel során nem szabad kiejteni olyan szavakat, mint a RAJZOL, VO- NAL, ÍRNI. A lap tetejének irányát meg kell jelölni egy nyíllal. A második papírlapot csak akkor használjuk fel, ha a vizsgált személy geometriai ábrákat rajzol, betűket, számokat ír vagy bármilyen figuratív rajzot készít nem figuratív fi rka helyett. Ebben az esetben a vizsgálatvezető új rajzot kér, hangsúlyozva, hogy a vizsgált személy ne írjon számokat, betűket, ne rajzoljon képet.

6 208 A képi kifejezéspszichológia gyakorlata A Psychogalaxy-firkateszt Ebben a módszerben (Vass, 2008d, megjelenés előtt) a vizsgált személy 15 fogalmat ábrázol nem figuratív módon. Eszközök: 2B jelzésű ceruza, 15 darab A6-os méretű papírlap. Az alkalmazott instrukció: Ábrázold a következő fogalmakat nem fi guratív fi rkákkal olyan vonalakkal és formákkal, amelyek nem ábrázolnak semmilyen konkrét dolgot. Ingerszavak: düh, félelem, öröm, vonzalom, féltékenység, szeretet (ne rajzolj szívet), szerelem (ne rajzolj szívet), biztonság, magány, szomorúság, barátság, apa, anya, én, hangulatom az utóbbi időben. A módszer a Psychogalaxy-kutatásról kapta a nevét, amelyben a szerzők személy fi rkáit dolgoztuk fel. Az eredmények szerint az egyes fi rkák között prototípusok azonosíthatók. A kutatás meghatározta a 15 ingerszó prototípusait. Egy példát bemutatva, a düh tipikus ábrázolási formái a következők (40. ábra): 40. ábra. A düh firkaprototípusai 1. erőteljes satírozás egyenes vonalakkal, amely nem tölti ki teljesen a felületet, az egész felületet kitöltő fi rka, 3. olyan sok satírozás, amitől fekete lesz a fi rka egy része, 4. egy vagy több hegyes, é lesen megtört vonal, 5. spirál alakú formák, 6. középen kereszteződő vonalak, 20 A fi rkatípusok példái a ábrán láthatók. Az első típust két példa mutatja, a többi típust egy-egy példa, a szöveges felsorolás sorrendjében.

7 Személyiségvizsgálati módszerek középpont és hozzá tartozó sugarak, vonalak (Nap vagy ahhoz hasonlít), 8. emelkedő vagy lejtő, egyszeres vagy többszörös vonal, 9. arc vagy emberfigura, 10. kevés vonal, bármilyen alakban, 11 kitörésre vagy lángra emlékeztető fi rka, 12. konkrét dolgot ábrázoló, figuratív fi rkák, bármilyen tartalommal, 13. előbb egy tisztán kivehető ábra készül, majd ezt összefi rkálja a rajzoló, 14. apró pacák, foltok. Egyéb módszerek Végül az utolsó módszerhez érkezve, saját gyakorlatunkban (Vass, 2008d, megjelenés előtt) azt a módszert alkalmazzuk, amelyben a vizsgálatvezető a klienssel történő beszélgetés során gyűjt darab kulcsszót vagy hívószót, előre rögzített lista helyett, amely a kliens életének fontos területeivel áll kapcsolatban. A szavakat (lehetőleg egy szóból álló főneveket) ezután véletlenszerű sorrendben olvassa fel, a következő instrukcióval: Szavakat fogok mondani. Kérem, ábrázolja őket olyan fi rkákkal, amelyek nem ábrázolnak konkrét tárgyakat, dolgokat, piktogramokat vagy szimbólumokat. Egyszerűen csak mozgassa a kezét a lapon, és próbálja kifejezni a fi rkával a szó keltette benyomást. Ha elkészült, akkor kérem, írja rá halványan mindegyik lap hátoldalára, hogy milyen szót ábrázolt. A fi rkák értelmezése két lépésben történik. (1) A vizsgálatvezető a vizsgált személlyel együtt csoportosítja a fi rkákat, írásos felükkel lefelé fordítva, kizárólag a fenomenológiai hasonlóságot keresve. A feliratot azért kell a lapok hátoldalára írni, mert ebben a szakaszban csak zavarnák a csoportosítást. A fenomenológiai hasonlóság gyakran utal arra, hogy a két fogalom reprezentációja is tartalmaz közös elemeket (lásd err ől a színkulcsok-tesztet is). A hasonlóságra a vizsgálatvezető nem kínál saját magyarázatot, hanem engedi, hogy a vizsgált személy jusson belátásra. (2) Enaktív elemzéssel, a vonal már említett anatómiájának vizsgálatával. A vizsgálatvezető arra keresi a választ, hogyan szól a firka az adott fogalom egyéni megélésének módjáról. Ehhez az elemzéshez a tesztviselkedés, a modellreakciók, a rajzolási idő és a reakcióidő adatait is felhasználja.