Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet NAIK HAKI. XXXIX. Halászati Tudományos Tanácskozás

Átírás

1 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet NAIK HAKI XXXIX. Halászati Tudományos Tanácskozás 2015

2 XXXIX. Halászati Tudományos Tanácskozás Szarvas, május Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet Szarvas 2015

3 Szervezőbizottság: Elnök: Dr. Rónyai András Tagok: Adorján Ágnes Bozánné Békefi Emese Dr. Józsa Vilmos ISSN Copyright Published by HAKI, Szarvas, 2015 Grafika: Józsa Dávid Fazekas Nyomda, Szarvas Készült: 200 példányban Európai Halászati Alap: a megújuló halászatért az Európai Unió és Magyarország támogatásával.

4 XXXIX. Halászati Tudományos Tanácskozás május PROGRAM május 20. szerda Érkezés, regisztráció Megnyitó: Dr. Jenes Barnabás főigazgató Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Dr. Gál Dénes intézetigazgató NAIK Halászati Kutatóintézet Köszöntő: Dr. Bitay Márton állami földekért felelős államtitkár Földművelésügyi Minisztérium Plenáris előadások Elnököl: Dr. Gál Dénes Dr. Viski József agrár-vidékfejlesztésért felelős helyettes-államtitkár, Miniszterelnökség Tájékoztató a Magyar Halgazdálkodási Operatív Programról Dr. Hancz Csaba egyetemi tanár Kaposvári Egyetem Paradigmaváltás előtt a tavi haltakarmányozás Új recirkulációs halnevelő rendszer bemutatása és ünnepélyes átadása Gál Dénes és Diviki Sándor NAIK Halászati Kutatóintézet A HAKI fejlesztési stratégiája A kutatási létesítmények felújítása az AQUAREDPOT és a HOP 3. projektek keretében Ünnepélyes átadás Ebédszünet 1

5 I. szekció Haltermelési technológia Elnököl: Dr. Németh István Csuvár Adrienn, Benedek Ildikó., Molnár Marcell, Molnár Tamás A süllő tápra szoktathatósága, valamint termelési paraméterei közti összefüggés vizsgálata Feledi Tibor, Dajka Viktor, Rideg Árpád A viza (Huso huso) első sikeres szaporítása Magyarországon Simon J. Gergely, Pintér Ervin, Várkonyi Levente, Bencsik Dóra, Kovács Róbert, Csenki-Bakos Zsolt, Müller Tamás, Hegyi Árpád, Urbányi Béla Egyedi rendszerek és eszközök a magyar halászati kutatásban és haltermelésben Hegyi Árpád, Nagy Bettina, Németh István, Küllő Márk, Horváth Tamás, Pilászy György, Bacsa László,Urbányi Béla Egyes gazdaságilag fontos halfajok különböző korosztályainak szállítása során a szállítóközegben végbemenő változások vizsgálata II. szekció Természetesvizi halgazdálkodás Elnököl: Gönzcy János Füstös Gábor 15 éve történt a tiszai cianidmérgezés Staszny Ádám, Müller Tamás, Takács Péter, Ferincz Árpád, Várkonyi Levente, Szentes Katalin, Urbányi Béla A Bükki Nemzeti Park patakjainak halközösség monitorozása Gönczy János A természetesvizi halgazdálkodás jövője Kávészünet III. szekció Halgenetika Elnököl: Dr. Bercsényi Miklós Balikó Tímea, Demeter Krisztián, Merth János, Marton Csaba, Bene Szabolcs A hőmérséklet ivararányt befolyásoló hatása csapó sügéren (Perca fluviatilis) Lehoczky István, Patakiné Várkonyi Eszter, Gál Dénes, Józsa Vilmos, Kovács Gyula, Müller Tamás, Hegyi Árpád, Urbányi Béla A kétpólusú hal-génmegőrzés feltételeinek megteremtése Magyarországon 2

6 Kovács Balázs, Barta Endre, Pongor Lőrinc, Uri Csilla, Keszte Szilvia, Patócs Attila, Müller Tamás, Orbán László, Urbányi Béla Afrikai harcsa genom projekt Bernáth Gergely, Bokor Zoltán, Daniel Zarski, Várkonyi Levente, Szabó Tamás, Hegyi Árpád, Urbányi Béla, ifj. Radóczi János, Horváth Ákos A sügér (Perca fluviatilis) sperma üzemi mélyhűtési technológiájának kidolgozása Appl Ádám János, Staszny Ádám, Kovács Róbert, Csenki Zsolt, Bakos Katalin, Gazsi Gyöngyi, Kövesi Judit, Ferincz Árpád, Csepeli Andrea, Horváth Ákos, Urbányi Béla Krónikus citosztatikum kezelés hatása a zebradánió (Danio rerio) növekedésére és egyes alaktényezőjére IV. szekció Takarmányozás I. Elnököl: Dr. Stündl László ifj. Radóczi János, Radóczi János, Hegyi Árpád, Urbányi Béla A teljes értékű tápra alapozott üzemi, tavi pontynevelés eredményei Balog Attila, Katics Máté, Hegyi Árpád, Bokor Zoltán, Lefler Kinga Katalin, Csenki Zsolt, Kovács Róbert, Cserháti Mátyás, Kriszt Balázs, Urbányi Béla Aflatoxint tartalmazó abraktakarmány hatásainak vizsgálata a pontynevelés során B. Papp Zsuzsanna, Révész Norbert, Shivendra Kumar, Adorján Ágnes, Bogárné Csávás Katalin és J. Sándor Zsuzsanna A vitaminok szerepe a pontylárvák nevelésében Ózsvári László, Fodor István, Bódi Barbara, Kasza Gyula A friss hal és haltermékek fogyasztói megítélése 2014-ben Poszterszekció Elnököl: Dr. Lehoczky István és Dr. Müller Tamás (a poszterek részletes listáját a programfüzet tartalmazza) Vacsora Korona étterem 3

7 2015. május 21. csütörtök I. szekció Takarmányozás II. Elnököl: Dr. Szathmári László Csorvási Éva, Fehér Milán, Juhász Péter, Stündl László, Bársony Péter Bioaktív takarmány-kiegészítők hatása intenzíven nevelt pontyivadék (Cyprinus carpio) termelési paramétereire Jakabné Sándor Zsuzsanna Gének kifejeződésének vizsgálata pontyivadékokban különböző takarmányok alkalmazásának hatására Csengeri István, Zsigri András, Péteri András Halastavak népesítés-takarmányozás-hozam viszonyainak értékelése nem lineáris regresszióval II. szekció Halegészségügy Elnököl: Dr. Eszterbauer Edit Molnár Kálmán, Majoros Gábor, Cech Gábor, Székely Csaba Vágó durbincs (Gymnocephalus cernua L.) kopoltyúlemezeinek torz fejlődése Echinochasmus metacerkáriák megtelepedése nyomán Cech Gábor, David I. Gibson, Székely Csaba, Papp Melitta, Deák-Paulus Petra, Juhász Lajos, Tóth Norbert, Molnár Kálmán A kormoránon élősködő Petasiger mételyek metacerkáriáinak előfordulása Cyprinid halak oldalszerveiben Varga Zsuzsanna, Sellyei Boglárka, Paulus Petra, Papp Melitta, Molnár Kálmán, Székely Csaba Hazai halakból izolált Flavobacterium johnsoniae törzsek antibiotikum rezisztenciája Zhang Jinyong, Liu Xinhua, Xi Bingwen Myxosporeans and Myxosporidiosis of allogenetic gibel carp (Carassius auratus gibelio Bloch) in China Kávészünet III. szekció Haltermelés és környezet Elnököl: Dr. Takács Péter Takács Péter, Vitál Zoltán, Mozsár Attila, Horváth Hajnalka, Boros Emil, Présing Mátyás Halastavak vizüket befogadó kis vízfolyásokra gyakorolt hatásainak bemutatása a balatoni befolyók példáján 4

8 Ferincz Árpád, Csenki Zsolt, Gazsi Gyöngyi, Csepeli Andrea, Lefler Kinga Katalin, Kövesi Judit, Appl Ádám János, Garai Edina, Czimmerer Zsolt, Kovács Róbert, Reining Márta, Ráth Szilvia, Bakos Katalin, Urbányi Béla Klímaváltozás potenciális hatásának modellezése zebradánión (Danio rerio) Nagy Zoltán, Gál Dénes, Havasi Máté, Hancz Csaba Különböző intenzív tavi harcsanevelési technológiák összehasonlító vizsgálata Ebédszünet AQUAREDPOT szekció Elnököl: Gál Dénes és Gyalog Gergő Gyalog Gergő Az AQUAREDPOT projekt fő célkitűzései és eddigi eredményei Kovács Gyula Növekedési tulajdonságok genetikai paraméter becslése szivárványos pisztrángon (Onchorynchus mykiss), markerekre alapozott pedigré használatával Máté Havasi Feldolgozott állati fehérje alkalmazásának előzetes eredményei lesőharcsa (Silurus glanis) takarmányozása során Uros Ljubobratovic A süllőtenyésztéssel kapcsolatos jelenlegi kutatások és azok eredményei Adrian Grozea A süllő táplálkozási viselkedése recirkulációs rendszerek medencéiben Shivendra Kumar Feldolgozott állati melléktermékek fehérje forrásként való alkalmazásának lehetőségei a szürkeharcsa (Silurus glanis) tenyésztésben használt, magas halliszt tartalmú tápok helyett Mahesh Kumar Singh A klímáváltozás ökonómiája: Az akvakultúrára és halászatra kifejtett hatás a közép-kelet-európai régióban Zárszó 5

9 PARADIGMAVÁLTÁS ELŐTT A TAVI HALTAKARMÁNYOZÁS Hancz Csaba 1, Gál Dénes 2 1 Kaposvári Egyetem, Kaposvár 2 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet, Szarvas Az utóbbi években a magyar akvakultúra fejlesztési lehetőségeiről szóló viták egyértelműen jelzik, hogy az ágazat valamennyi szereplője érzékeli, a lényegében évtizedek óta változatlan tógazdasági technológia több szempontból kezd fenntarthatatlanná válni. A tógazdasági haltermelés jövedelemtermelő képessége egyre csökken, aminek számos okát ismerjük. Ezek közül az egyik legfontosabb, mielőbbi szemléletváltozást igénylő terület a takarmányozás gyakorlata, sőt talán az elmélete is. Az elmélet alapjait a múlt század elején rakták le, és egyik alapfogalma a tavak termőképességét kifejező természetes hozam, ami direkt módon nem mérhető, a nettó hozam és az ún. takarmányhozam különbségeként számítható. Definíciója módosult ugyan a növényevő fajok betelepítése, a kínai típusú polikultúra bevezetése óta, de generációkon keresztül valószínűleg jó okkal tartja magát az a meggyőződés, hogy az abraktakarmányok etetésére alapozott kiegészítő takarmányozás akkor gazdaságos, ha ennek aránya legalább 50 %. A tóba szórt, pontynak szánt gabonafélék értékesülése, takarmányhozammá konvertálódása sok tényezőtől, nem utolsó sorban azok minőségétől függ. A minőség kifejezésére a halas szakma tradicionálisan az évtizedek óta elavultnak számító keményítőértéket használja, bár a kémiai összetételből számítható metabolizálható (hasznosuló) energiatartalom adatainak táblázata is rendelkezésre áll. Igaz, a takarmányegyüttható sem így, sem úgy nem mérhető megbízhatóan tavi körülmények között. Laboratóriumban pedig nincs értelme mérni, hiszen ott a természetes táplálék hatását nem tudjuk szimulálni. Így akár el is fogadhatjuk azt a tapasztalati számot, hogy 4-5 kg átlagos minőségű abrakból lesz 1 kg nettó hozam a halastóban. A takarmányárak állandó emelkedésének, a piac szűkülésének korában, amikor a termelők nagy részét ugyanakkor hozamkényszer jellemzi, aligha a fenti kérdések foglalkoztatják a szakmát. A gyakorlatban is egyre terjedő tápetetés azt jelzi, az egyik valószínűleg nem mindenki számára járható út - a termelés ily módon történő intenzifikálása lehet. Tápetetéssel a kétéves üzemforma magas népesítés mellett is reális lehetőség, ami nyilvánvalóan növeli a költséghatékonyságot. A termelés nagyobb intenzitása természetesen még a tavi polikultúra esetében is számos technológiai elem (népesítési szerkezet és sűrűség, levegőztetés, energiaellátás és egyéb gépesítési megoldások) kidolgozását feltételezi. Az intenzívebb rendszer óhatatlanul nagyobb környezetterhelése célszerűen és főleg gazdaságosan ártalmatlanítható extenzívebb halastavakban, aminek persze szintén egyelőre még kidolgozandó technológiai változatai lehetnek. Ezekben a tavakban aztán új értelmet nyerhet a természetes hozam, újra próbálkozhatunk olyan, már-már feledésbe merülő 6

10 módszerekkel, mint a pontyívatással kombinált süllőnevelés vagy a compónevelés harcsával vagy más ragadozóval. Ha a nem feltétlenül komplett, nagy fehérjetartalmú és ezért drága táp etetésre alapozott pontynevelés biztos és kiszámítható bevételt biztosít a termelőnek, más tavaiban a kétségtelenül nagyobb rizikójú extenzív módszerekkel, környezetkímélő módon termelhet további jövedelmet. Különösen, ha a halastavak ökológiai szolgáltatása egyszer ellentételezést nyer. Kulcsszavak: kiegészítő takarmányozás, tápok etetése, fenntarthatóság 7

11 A HAKI FEJLESZTÉSI STRATÉGIÁJA A KUTATÁSI LÉTESÍTMÉNYEK FELUJÍTÁSA AZ AQUAREDPOT ÉS A HOP3 PROJEKTEK KERETÉBEN Gál Dénes, Diviki Sándor Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet, Szarvas A Halászati Kutatóintézet (HAKI) életében, az elmúlt évek fő célkitűzései között a kutatási létesítmények felújítása volt az egyik legfontosabb feladat, hogy ezáltal lehetővé váljon az intenzív haltenyésztési technológiák tanulmányozása és bemutatása. A hazai akvakultúra fejlesztés kitörési pontja a technológia-intenzív módszerek elterjesztése, ennek kulcsa a kutatás-innováció-szaktanácsadás egysége. A technológiai megújulás célja mind a tavi, mind az intenzív technológiákban (1) a technológiák komplex átfogó fejlesztése, (2) a halászati ágazat képviselete nemzetközi akvakultúra pályázatokban, illetve az így nyert tapasztalatok hazai adaptálása, továbbadása valamint (3) hazai K+F+I projektekben való részvétel. Projektek A jelenleg is futó AQUAREDPOT projekt egyik legfontosabb feladata a HAKI infrastruktúrájának felújítása a kutatási programok minőségének javítása érdekében. Ez magában foglalja az úgynevezett tó a tóban rendszer rendszer illetve recirkulációs akvakultúra rendszer (RAS) felállítását. A tó a tóban rendszer a recirkulációs tavi rendszerek ötletéből származtatható, azzal a különbséggel, hogy az intenzív termelést beépíti egy extenzív tavi rendszerbe, ahol az extenzív tóban történik a használt víz tisztítása és hasznosítása. Ez a koncepció leegyszerűsíti a rendszer működését és a hal biomassza jobb szabályozását teszi lehetővé. Az intenzív haltermelés egy speciálisan kialakított úszó kádban történik, amit az extenzív tóra helyeznek rá. A vízmozgást alacsony energiájú propeller szivattyúkkal biztosítják és a vízkicserélődés körülbelül 4-6 óra alatt történik. A vízminőségi paraméterek szabályozása (oxygen, ammonia) a vízmennyiségen keresztül történik, de gyakran kiegészítő levegőztetésre is sor kerül. Az intézet meglévő fedett recirkulációs rendszere már 30 éve szolgál a kontrollált körülmények között végzett halas kísérletek alapvető helyszíneként. A rendszer üzemelése igen megbízhatatlanná vált, azonban a jelenlegi kutatások egyre inkább nélkülözhetetlenné teszik egy modern recirkulációs rendszer meglétét, amely kis és közepes egységekből áll, egymástól független vízkörökkel. Az AQUAREDPOT projekt (Phase I) illetve a kapcsolódó HOP 3 (Phase 2) eredményeként egy modern az akvakultúra-fejlesztési kísérleteket kiszolgálni képes, zárt kutatási egység jön létre, mely korszerű víztisztítási technológiával és számítógép vezérlésű vízminőség monitoringgal rendelkezik. A felújított RAS rendszer főbb egységei: Demonstrációs rendszer, melynek fő feladata, hogy ipari termelési méretet megközelítő módon lehessen szemléltetni a modern recirkulációs haltermelési 8

12 technológiákat. A rendszer egyben oktatási, gyakorlati feladatokat is ellát, valamint működés közben megismerhetővé teszi a modern haltermelő üzemek rész technológiai folyamatait. Az ivadéknevelő rendszer feladata a demonstrációs feladatok mellett hal takarmányozási kísérletek végrehajtásához szükséges feltételek biztosítása. Három vízkörre osztott, melyek különállóan is működőképesek és kontrollálhatóak. Az anyatartó rendszer feladata a különböző tenyésztési programok anyaállományának tartása, nevelése és a szezonon kívüli szaporításra való felkészülést lehetővé tevő vízhőmérséklet és fotóperiódus szerinti manipuláció feltételeinek biztosítása. A fertőzéses rendszer kisebb kísérletek helyszínéül szolgál, főként halbetegségek elleni ellenálló képesség tesztelésére, tanulmányozására. A HOP projekt keretében halnevelési és halgenetikai kísérletek megvalósítását szolgáló létesítmény épül. A fejlesztés tartalmaz négy anyanevelő rendszert, keltető és lárvanevelő rendszert és egy ivadéknevelő és tesztelő rendszert. Köszönetnyilvánítás Az AQUAREDPOT (FP ) projekt finanszírozását az Európai Bizottság biztosítja. 9

13 A SÜLLŐ TÁPRA SZOKTATHATÓSÁGA, VALAMINT TERMELÉSI PARAMÉTEREI KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA Csuvár Adrienn, Benedek Ildikó, Molnár Marcell, Molnár Tamás Kaposvári Egyetem, Kaposvár Vizsgálatunk alap hipotézise volt, hogy a pelletált takarmányra való átszokás (tanulási folyamat) összefüggésben van az egyedek későbbi termelési paramétereivel is. A pelletált takarmányra való áttérés időpontja alapján (korai 1-7 nap, normál 7-21 nap, kései 21 nap fölött) kialakított csoportok egyedi jelölést követően egy hathetes termelési tesztben vettek részt, mely során az egyedi takarmányfelvétel, növekedés és takarmányértékesítés adatok kerültek meghatározásra egyedi szinten, illetve a takarmányfelvétel módjának kategorizálása is megtörtént egyedi szinten Ruiz-Gomez et al (2008) alapján. A csoportokban a befejező tömeg (38,2±5,9g; 22,5±4,7g;18,6±6,6g) szignifikánsan magasabbnak bizonyult a korai csoportban és ez magasabb átlagos egyedi takarmányfogyasztást is eredményezett (13,2±6,6g; 8,6±3,3g; 11,7±5,4g). A különbségek azonban nem az eltérő növekedési erélyből származtak (SGR: 1,44±0,4 %/nap; 1,30±0,34 %/nap; 1,43±0,34 %/nap) hanem a korábbi tápfogyasztásból eredő nagyobb induló méret eredményezte. Ennek ellenére a takarmányértékesítésben is a korai csoport bizonyult szignifikánsan jobbnak (0,87±0,6 g/g; 1,01±0,1 g/g; 1,54±0,9 g/g) a három csoport közül. A takarmányfelvétel módja szintén befolyásolta a termelési paramétereket. A vizsgálat az OTKA K kutatási program támogatásával valósult meg. 10

14 A VIZA (HUSO HUSO) ELSŐ SIKERES SZAPORÍTÁSA MAGYARORSZÁGON Feledi Tibor 1, Dajka Viktor 2 és Rideg Árpád 3 1 Forus Kft., Komádi 2 DE TTK Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen 3 Rideg és Rideg Fish Farm Kft., Homokmégy A viza (Huso huso) mind gazdasági, mind pedig természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bíró őshonos halfajunk. Az ikrájából előállítható fekete kaviár igen értékes élelmiszeripari termék. Az fajra jellemző lassú ivarérés és nagy testtömeg miatt a jó minőségű ivartermékkel rendelkező anyahalak felnevelése rendkívül költséges és időigényes folyamat. Ennek is köszönhetően a magyarországi toktenyésztő telepeken az ivarérett viza tenyészhalak száma rendkívül kevés december elején a Forus Kft. recirkulációs halnevelő rendszerében található anyahalak közül sikerült egy szaporításra alkalmas érettségi állapotban lévő ikrást kiválasztani, majd szaporításra előkészíteni február végén az ikrás és két tejes egyed melegítését kezdtük meg a telep anyahaltartó medencéjében. A gametogenezis végső szakaszának előidézéséhez az ikrás esetében szintetikus Gn-RH-analóg (des-gly 10 (D-Ala 6 )-LH-RH Ethylamid) hormont (60 µg/ttkg), míg a tejeseknél pontyhipofízis oldatot (6 mg/ttkg) alkalmaztunk. Az oltást követő 47. órában az ikrás haltól 4,5 kg ikrát sikerült fejnünk, melyet mindkét hím egyed spermájával termékenyítettünk. Az ikra ragadósságát talkum oldat (0,5 kg talkum/10 liter víz) segítségével vettük el. A szaporítást követő 3. napon vizsgáltuk a termékenyítés hatékonyságát, mely átlagosan 40% volt. A sikeres inkubáció (15 ± 0,5 C) után a kelés a fejést követő 6-8. napon zajlott. A lárva a Rideg és Rideg Fish Farm Kft. homokmégyi telepére került, ahol viza ivadékot sikerült előnevelnünk. A Forus Kft. vezetése ezúton fejezi ki köszönetét azoknak a hazai és nemzetközi szakértő kollégáknak, akik tanácsaikkal és véleményükkel segítették munkánkat. 11

15 EGYEDI RENDSZEREK ÉS ESZKÖZÖK A MAGYAR HALÁSZATI KUTATÁSBAN ÉS HALTERMELÉSBEN Simon J. Gergely 2, Pintér Ervin 2, Várkonyi Levente 1, Bencsik Dóra 1, Kovács Róbert 1, Csenki-Bakos Zsolt 1, Müller Tamás 1, Hegyi Árpád 1, Urbányi Béla 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Sentimento Kft., Érd A korszerű akvakultúrában a kutatói és a termelői tevékenységek támogatásához elengedhetetlenek a modern eszközök és rendszerek. Az egyedi biológia problémák kutatása sok esetben egyedi eszközöket és rendszereket igényelnek. A gépek egyediségét általában a biológiai probléma vagy a megvalósítandó feladat egyedisége határozza meg. A Sentimento Kft. törekszik a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének a műszaki rendszerekkel történő támogatására, főként egyedi eszközök és rendszerek fejlesztésével, amelyek a következő műszaki tevékenységekben valósulnak meg: egyedi intenzív és fél intenzív haltartó rendszerek fejlesztése (pl.: angolnanevelő recirkulációs haltartó rendszer építése, automatizált recirkulációs rendszer építése zebradánió tartásához), egyedi labor eszközök fejlesztése (pl. egyedi ikravizsgáló berendezések, egyedi készülékek mikroszkópokhoz, speciális laborasztalok, stb.), egyedi és korszerű halszaporító berendezések kifejlesztése. A magyar akvakultúrában a sok éves tapasztalatra alapozva a halászati szakemberek kifejlesztették hagyományos haltermelési módszereket. Azonban a piac és vásárlók a halak iránti saját igényeik kielégítése miatt a halászati szakembereknek is új módszereket kellett keresniük a korszerű haltermelésben. A halászati szakemberek igénylik az új technológiákat és modern eszközöket, amellyel a haltermelést gyorsabbá, költséghatékonyabbá és kisebb víztérfogaton nagyobb mennyiségű hal termelésére alkalmassá teszik. A halászati szakemberek főleg egyedi átfolyóvizes és recirkulációs haltartó rendszereket, egyedi mechanikai és biológia szűrőket, UV sterilizálókat, oxigén beoldókat igényelnek. A rendszereknél és a berendezéseknél az automatizálás és magas minőségi szint tartása teszi lehetővé, hogy az elkészített gépek lehető legjobban kielégítsék a halászati kutatás-fejlesztésben dolgozó kutatók és halászati szakemberek igényeit. 12

16 EGYES GAZDASÁGILAG FONTOS HALFAJOK KÜLÖNBÖZŐ KOROSZTÁLYAINAK SZÁLLÍTÁSA SORÁN A SZÁLLÍTÓKÖZEGBEN VÉGBEMENŐ VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA Hegyi Árpád 1, Nagy Bettina 1, Németh István 2, Küllő Márk 2, Horváth Tamás 3, Pilászy György 3, Bacsa László 3, Urbányi Béla 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Tógazda Halászati Zrt., Somogyapáti 3 Budapesti Műszaki Egyetem, Viking Zrt., Budapest A haltenyésztés során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a tenyésztett állatok emberséges bánásmódjára. Mindezeknek jelentkezniük kell a szaporításban, a tenyésztésben, a tartástechnológiában, az egészségügyi ellátásban és nem utolsósorban a szállításban is. Ez utóbbi kifejezetten fontos, mert ebben a munkafolyamatban vannak az állatok szinte a legnagyobb stresszhelyzetnek kitéve. A gondos munkával, a több év alatt megtermelt és előállított, jó minőségű halállomány értékét jelentősen csökkentheti egy rosszul kialakított szállítási technológia. A halszállítás egyik fontos és meghatározó eleme a szállító közeg, vagyis a víz és a víznek a szállítás során tapasztalható minősége. Munkánk során több halfaj különböző korosztályának szállítását végeztük el annak érdekében, hogy képet kapjuk a jelenlegi szállítási technológiával hogyan változik a szállító víz összetétele, minősége. A vizsgálati eredményeket tekintve elmondhatjuk, hogy a halszállítás során a víz fizikai és kémiai tulajdonságai drasztikusan változnak, akár rövid, akár hosszú távú szállítási időt vizsgálunk. A szállító közeg megválasztása egyik kulcskérdése a szállítás sikerességnek, mert nem mindegy, hogy például kútvizet, vagy akár tóvizet használunk a szállítmányozáshoz. A vizsgálatsorozat alapja egy új, innovatív elemeket tartalmazó halszállító prototípus kialakításának. A prototípussal folyamatosan nyomon tudjuk követni az egyes tartályokban a víz minőségi tulajdonságait. Munkánkat Az élőhal szállítmányozás kultúrájának és technológiájának komplex fejlesztése piacorientált kutatással című (azonosító: GOP ) projekt támogatta. Kutatásunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma (8526-5/2014/TUDPOL iktatószámú támogatási szerződés) támogatta. 13

17 15 ÉVE TÖRTÉNT: A TISZAI CIANIDMÉRGEZÉS Füstös Gábor, Józsa Vilmos 1 1 Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Halászati Kutatóintézet, Szarvas január 30-án az Aurul bányavállalat Nagybánya melletti tározójából mintegy köbméternyi, nagytöménységű ciánvegyületeket tartalmazó ipari víz ömlött a Lápos patakba. A szennyezés a Lápos patakból a Szamosba került, azon keresztül elérte a Tiszát, majd azon is végighaladva a Dunába jutott. A Szamos és a Tisza folyókban levonuló szennyvízdugóban a mellékfolyók befolyó vizeinek hígítása ellenére a mérgező anyagok töménysége a teljes magyarországi szakaszon a sokszorosa volt a megengedett határértékeknek. A Szamosban Csengernél február 1-én 32.6 mg/l, Szegednél a Tiszán február 11-én 1.49 mg/l volt a szennyezőanyag koncentrációja. A mért értékek a Szamoson több mint 300-szor, a Tisza felső szakaszán körülbelül 100-szor, a Tisza alsó szakaszán szor voltak nagyobbak az erősen szennyezett vízminőség" határértékénél. A cianiddal szennyezett vízcsóva hossza meghaladta a km-t. A ciánmérgezés következtében a szakemberek becslései szerint elpusztult 1241 tonna hal, megsérült a tápláléklánc, és a Tisza öntisztító képessége lecsökkent. 15 év telt el a mérgezés óta. A cianid katasztrófa után számos felmérés és vizsgálat történt az élővilág károsodását majd a katasztrófát követő rehabilitációját illetően. A Halászati Kutatóintézet munkatársai által között végzett felméréseik során főként a folyó halfaunájának fajösszetételében történt változásokat próbálták nyomonkövetni. A halállomány változása kapcsán megállapítható, hogy a cianid szennyezéssel tönkretett halközösség fokozatosan regenerálódott, de összetétele megváltozott, egyes szakaszokon például az invazív halfajok váltak dominánssá. A halász és horgászfogások tekintetében elmondható, hogy az elmúlt 10 év átlagos évi fogása elérte a cianid előtti két év átlagát, de ezen belül a halász fogások mintegy 5 %-os csökkenése mellett, majd 10 %-kal nőtt a horgász fogás. Ezen kívül az összes halfogás az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az a évi 350 tonnás csúcsértékről 2013-ra 100 tonna csökkenést jelezve 250 tonnára esett vissza. Mindemellett sajnos úgy tűnik, hogy nem is tanultunk az eseményekből! A Tiszán továbbra sincs önálló kutatóintézet, nincs összehangolt kutatás, nincs folyamatos monitoring! Ezek hiányában nem tudjuk, hogy van-e összefüggés a ciánmérgezés és a folyó jelenlegi állapota között! Nem tudjuk, hogy van-e máig tartó következménye, ökológiai hatása a mérgezésnek például a halállományokban! Mindez azért rendkívül súlyos probléma, mert a fenyegetettségünk továbbra is fenn áll, szinte bármikor jöhet a következő szennyezés! 14

18 A közelmúltban nyilvánosságra került EU vélemény szerint a cianidos technológia teljes betiltása aránytalan lenne, mert ebben az esetben az összes aranybányát be kellene zárni az Unió területén, és ennek negatív gazdasági hatása lenne. Eszerint egy folyó tönkretételének nincsenek negatív gazdasági hatásai! A gazdasági érdekek 15 éve felette állnak a környezetünket, az embert, a Földet fenntartani képes ökológiai érdekeknek! 15

19 A BÜKKI NEMZETI PARK PATAKJAINAK HALKÖZÖSSÉG MONITOROZÁSA Staszny Ádám 1, Müller Tamás 1, Takács Péter 2, Ferincz Árpád 1, Várkonyi Levente 1, Szentes Katalin 1, Urbányi Béla 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Központ Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany A Mátra Természetvédelmi Terület területén található 4 kisvízfolyáson (Csernely patak, Zagyva, Bene patak, Tarna) végeztünk halfaunisztikai vizsgálatot között 5 alkalommal. Ajánlások szerint kisvízhozamú víztestek monitorozását nappal kell végrehajtani, azonban a Tarnában (káli szakasz) nappal és éjjel elektromos halászattal, pontabundancia-módszerrel is mintáztuk a halközösséget. Az öt mintavétel alapján a Csernely-patakból 6 faj, a Zagyvából 9 faj, a Benepatakból 14 faj, a Tarnából 23 faj került elő. A halközösség együttesek értékelését különféle statisztikai módszerek segítségével végeztük. Főbb megállapítások: a legnagyobb Shannon-féle diverzitást a Tarna éjszakai mintavételei során kaptuk, míg a legalacsonyabbat a Zagyvában tapasztaltuk. A legmagasabb egyenletességet (Evenness) a Csernely-patak esetén tapasztaltunk, míg a legalacsonyabb a Tarna nappali mintavételei alapján adódtak. Az egyedszám-alapú rarefaction analízis eredményei alapján minden mintavétel reprezentatívnak tekinthető, mivel a görbék a telítési szakaszba érnek. A Bray-Curtis-index alapján végzett Cluster analízis alapján a mintavételi területek között nagyobb a különbség, mint a napszak hatása. Bár kimutatható különbségek mutatkoztak az éjszakai és nappali mintavételek eredményei között, a többletinformáció mértéke nem áll arányban a befektetett többlet-energiával. A pontabundancia mintavételi módszer következetes, standardizált alkalmazásával az élőhelyek heterogenitása a halközösség strukturális viszonyaival jól bizonyítható. A munka a Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken" című, SH/4/8 regisztrációs számú Svájci Hozzájárulási Program, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (8526-5/2014/TUDPOL iktatószámú támogatási szerződés), valamint az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj (BO/00054/12/4) támogatásával valósult meg. 16

20 A TERMÉSZETESVIZI HALGAZDÁLKODÁS JÖVŐJE Gönczy János Nyugalmazott vezérigazgató A természetes vizek hasznosítását szabályozó hatályos törvényi előírások az őshonos halak állományának és életterének védelmét hangsúlyozva szociális és gazdasági megfontolásokból a horgászat feltételeinek jobbítását tűzték ki célul. Ennek érdekében a halászati tevékenységet jelentős mértékben korlátozták, 2016 tól pedig a természetes vizek kereskedelmi halászatát általános érvényűen megszüntetik. Ez az intézkedés, mintegy halász család egzisztenciális biztonságát veszélyezteti, de negatív morális hatása várhatóan a halászati ágazat egészét érinti. A rekreáció igényeit kiszolgáló halgazdálkodás megköveteli, hogy a természetes vizek ökológiai állapotának védelme érdekében a nem őshonos fajok kihalászása mellett, fokozott hatékonyságú állományszabályozó szelektáló halászat történjen. Ez csak tapasztal, a helyi adottságokat, a haljárást jól ismerő szakemberekkel végeztethető el, akik nem nélkülözhetik a halállomány változásait és a horgászterhelés hatásait folyamatosan követő kutató munkát. Ezekre a feladatok a halászati szakma, különösen a természetesvizi kutatás, de a közép és felsőszintű oktatás sincs jelenleg még megfelelően felkészülve. Nincs megbízható információs rendszer, hiányosak az új szemléletet konfliktusok nélkül kiszolgálni képes a műszaki fogástechnikai ismeretek, nem kellően tisztázott a hatékony szervezeti forma, és a várhatóan magas költségek központi finanszírozásához még nincs garantált forrás. 17

21 A HŐMÉRSÉKLET IVARARÁNYT BEFOLYÁSOLÓ HATÁSA CSAPÓ SÜGÉREN (PERCA FLUVIATILIS) Balikó Tímea¹, Demeter Krisztián¹, ² Merth János¹, Marton Csaba¹, Bene Szabolcs¹ ¹Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely ²Dalmand ZRt., Dalmand Több hal és kétéltű faj esetében ismert, hogy a korai fejlődési időszakban megélt hőmérsékletnek szabályzó hatása van az ivar kialakulására. Az ilyen típusú ivarmeghatározást hőmérsékleti ivar-determinációnak (TSD) nevezik. Ennek molekuláris alapjait ma több laboratóriumban is vizsgálják A klímaváltozás egyik hatása lehet a helyi, rövid idejű extrém hőmérsékletek fellépése, ami esetleg hazai halaink ivarmegoszlását is befolyásolhatja. Ez, azután más populációs szintű változásokat is okozhat a természetes halállományokban. A jelenség pontosabb ismerete lehetővé teszi az ivararányok mesterséges eltolását egy kívánt irányba, hormonkezelések nélkül. Ennek különösen a jelentős ivari kétalakúságot mutató fajoknál lehet gyakorlati haszna. Hazai halaink közül a sügér lehet egy ilyen célfaj. Félmesterséges szaporításból, származó ikraszalagokkal és frissen kelt ivadékokkal végeztünk hőmérsékleti kezeléseket. A szalagok keltetését 16 o C-on végeztük, majd az ivadékokat kb. 1 o C/hét sebességgel emelkedő hőmérsékletű vízben neveltük 4 hónapos korukig. A hőkezeléseket a termékenyítést követő negyedik és tízedik nap közt 4 kezdési időponttal és kezdésenként egy kétnapos és egy kéthetes hosszúságú kezelésekkel végeztük, 26 o C-on. A hőkezelés nélkül nevelt halak szolgáltak kontrollként. A kontrollok ivararányának eltérését az elvileg várt 50-50%-hoz képest, Chi2 próbával értékeltük. Ugyanígy értékeltük a kezelések ivararányainak eltérését a kontroll testvércsoportjaiknál észleltekhez képest. Megállapítottuk, hogy a kelést megelőző és a kelést követő első napon hőkezelt ivadékokban szignifikánsan (p<0.05) megnőtt a hímek aránya. A kontrollokban (3x5 ikraszalag) viszont szignifikánsan magasabb volt a nőstények aránya, mint 50%. Megállapítottuk, hogy ebben a fajban is működik a TSD, és az érzékeny fejlődési periódus a kelés körüli néhány napra esik. Kulcsszavak: csapó sügér, Perca fluviatilis, hőmérséklet, ivarmeghatározás, TSD 18

22 A KÉTPÓLUSÚ HAL-GÉNMEGŐRZÉS FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON Lehoczky István 1, Patakiné Várkonyi Eszter 1, Gál Dénes 2, Józsa Vilmos 2, Kovács Gyula 2, Müller Tamás 3, Hegyi Árpád 3, Urbányi Béla 3 1 Haszonállat-génmegőrzési Központ, Gödöllő 2 NAIK Halászati Kutatóintézet, Szarvas 3 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő Hazai haszonhal fajaink közül csak a ponty és a szivárványos pisztráng számít a klasszikus értelemben véve háziasított fajnak. A többi haszon halfaj esetében nem igazán beszélhetünk tenyésztői munkáról, a gazdálkodók inkább csak szaporítják és nevelik az állományokat, nem léteznek államilag elismert fajták sem. Az általunk kiválasztott fajok gazdasági jelentősége jelenleg eltörpül a ponty mellett, de közép és hosszútávon kitörési pontot jelenthetnek a magyar akvakultúra ágazat részére, mivel két faj közülük keresett horgászhal (compó, széles kárász), másik két fajuk pedig prémium minőségű halhús előállítására alkalmas (sügér, szürke harcsa). A haltenyésztésben, mint minden egyéb állattenyésztési ágazatban a fajták (tájfajták) nemesítésével lehet egyre jobb termelési eredményeket elérni. A nemesítés során mind a klasszikus szelekciós eljárások, mind pedig a modern, a molekuláris genetika és biológia eszközeit felhasználó módszerek jól alkalmazhatóak. Ezen módszerek azonban csak abban az esetben nyújtanak segítséget, ha a tenyésztői munka megkezdésekor megfelelő kiinduló állománnyal rendelkezünk, melynek ismerjük főbb fenotípusos jellemzőit és genetikai hátterét. A fent említett fajok közül ma Magyarországon senki nem rendelkezik olyan állományokkal, amelyeket a magas szintű tenyésztői munka megkezdéséhez hoztak létre és hatékonyan használhatók új fajták, vonalak és változatok kialakítására. A fent felsorolt fajok közül néhánynak természetes populációi (széles kárász, compó) - főképp az élőhely vesztés, az invazív fajok elterjedése és az ívóhelyek hiánya miatt - jelentősen meggyengültek, így ezen fajok esetében a megőrzési munkák megkezdése is fontos szempont. A génbanki állományok létrehozásának fő indoka tehát az, hogy megteremtsük azokat a kiinduló állományokat, melyekre mind a tenyésztői, mind pedig a fajok megőrzését célzó munka alapulhat. A génbanki állományok kialakítása és fenntartása során igyekeznünk kell a lehető legnagyobb genetikai változatosságú állományokat létrehozni és fenntartásuk biztonságát biztosítani. Ehhez fontos a kétpólusú rendszer kialakítása, ahol mind a génbanki halállományok, mind pedig a mélyfagyasztott krióbank mintái több helyen kerülnek megőrzésre. Ezen cél elérése érdekében fogott össze a NAIK-HAKI, a SZIE MKK Halgazdálkodási Tanszéke és a Haszonállat-génmegőrzési Központ. Az idei évben megkezdődik a génbanki állományok kialakítása az anyahalak befogásával és szaporításával, valamint megkezdődik az egyes állományok genetikai vizsgálata is. 19

23 AFRIKAI HARCSA GENOM PROJECT Kovács Balázs 1, Barta Endre 2, Pongor Lőrinc 3, Uri Csilla 1, Keszte Szilvia 1, Patócs Attila 3, Müller Tamás 1, Orbán László 4, Urbányi Béla 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet, Mezőgazdasági Genomika és Bioinformatika Csoport, Gödöllő 3 MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Semmelweis Egyetem, Budapest 4 Reproductive Genomics Group, Temasek Life Sciences Laboratory, Singapore A molekuláris genetika fejlődésével egyre több lehetőség és módszer kínálkozik halfajaink genomjának megismerésére. Figyelembe véve, hogy legfontosabb halfajunk a ponty genomja már ismert, mi a hazánkban egyre nagyobb jelentőséggel bíró afrikai harcsa (Clarias gariepinus) genom-szekvenciájának De Novo meghatározását tűztük ki célul. Ez a faj gazdasági jelentősége mellet (a második legnagyobb mennyiségben előállított faj hazánkban) tudományos (aendokrinológiai és ivardeterminációs) szempontból is érdekes. A kutatási program egyik célja, hogy az ivart meghatározó gének azonosítása mellett, minél több információt biztosítson a faj genetikai alapú nemesítéséhez. A szekvenáláshoz szükséges genetikai könyvtárakat egyetlen diploid hím egyed DNS-éből hoztuk létre. A vizsgálatok során egy Paired-end és egy Mate-pair genomi könyvtárból összesen 711 millió DNS fragment szekvencia (71 milliárd nukleotid) meghatározása történt meg Illumina HiSeq 2000 készülékkel. Ez az adat mennyiség mintegy hatvanszorosa a teljes afrikai harcsa genomnak. A szekvenciák összeillesztését a pécsi szuper számítógépen végeztük el három különböző (SOAPdenovo, Minia és Allpaths-lg) szoftver segítségével. A legjobb eredményt az Alpatsh-lg segítségével értük el. Eddig a mitokondriális genomot teljes egészében, míg a sejtmagi genom több mint 70%-át tudtuk összeilleszteni (1276 scaffolds, 0,94Gbp, N50:600219). A gének, illetve a genom hiányzó részeinek meghatározása folyamatban van, ehhez újabb genomi és expressziós könyvtárak szekvenálását tervezzük. A már elérhető szekvencia adatok alapján lehetőség van új genetikai markerek azonosítására, gének szekvenciájának meghatározására és ezáltal olyan genetikai alapú szelekciós programok indítására, amelyek generációról generációra jelentősen növelhetik a termelőképességet és akár új vonalak, fajták kialakulásához vezethetnek. A kutatást az OTKA és a Nemzeti Kiválóság Program /2014/TUDPOL azonosító számú pályázata támogatja. 20

24 A SÜGÉR (PERCA FLUVIATILIS) SPERMA ÜZEMI MÉLYHŰTÉSI TECHNOLÓGIÁJÁNAK KIDOLGOZÁSA. Bernáth Gergely 1, Bokor Zoltán 1, Daniel Zarski 1, Várkonyi Levente 1, Szabó Tamás 2, Hegyi Árpád 1, Urbányi Béla 1, Ifj. Radóczi János 3, Horváth Ákos 1 1 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő 3 Szabolcsi Halászati Kft., 4400 Nyíregyháza, Csillag út 16. Kutatásunk során a sügér (Perca fluviatilis) sperma programozható fagyasztó berendezéssel, üzemi mennyiségben történő mélyhűtéséhez szükséges vizsgálatokat végeztük el. Kísérleteinkben az equilibrációs idő, hígítási arány, és felolvasztási utáni aktiváció felolvasztott sperma minőségére kifejtett hatását vizsgáltuk. Módszerünk tesztelése során nagy mennyiségben mélyhűtött (65 szalma) sügérspermával termékenyítést végeztünk. Az equilibrációs idők vizsgálata során sem a mélyhűtés előtt hígítóban és védőanyagban előhígított friss sperma, sem a felolvasztott sperma minősége nem változott 0, 30, 60 perc elteltével. Az 1:5, 1:10 valamint 1:20-as hígítási arányok (sperma:hígító és védőanyag) között nem találtunk különbséget a mélyhűtött sperma motilitásvizsgálata során. Négy tesztelt aktiváló oldat között nem volt jelentős különbség a felolvasztás utáni időtartam tekintetében. A legkevesebb oldott anyagot tartalmazó (50 mmol NaCl) általános sügéraktiváló esetében tapasztaltuk a legmagasabb kezdeti motilitást 10 másodperc elteltével. A sejtek mozgása 2 perc után minden vizsgált oldat esetében minimálisra csökkent. A termékenyítési kísérlet során a nagy mennyiségben mélyhűtött spermával magas 72%-os termékenyülést értünk el (kontroll: 94%). Munkánkat az EUREKA_HU_ (PERCAHATCH), Kutató Kari Kiválósági Támogatás /2014/TUDPOL, COST Action FA1205 AQUAGAMETE, KMR_ projektek támogatták. 21

25 KRÓNIKUS CITOSZTATIKUM KEZELÉS HATÁSA A ZEBRADÁNIÓ (DANIO RERIO) NÖVEKEDÉSÉRE ÉS EGYES ALAKTÉNYEZŐIRE Appl Ádám János, Staszny Ádám, Kovács Róbert, Csenki Zsolt, Bakos Katalin, Gazsi Gyöngyi, Kövesi Judit, Ferincz Árpád, Csepeli Andrea, Horváth Ákos, Urbányi Béla Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő A napjainkban folyamatosan bővülő gyógyszerpiacon egyre több hatóanyag kerül forgalomba. A növekvő lakossági felhasználással párhuzamosan a szennyvizeken keresztül a természetes vizeinkbe jutó hatóanyag-maradványok mennyisége is nő. Ezen gyógyszerek nagy részének nem ismerjük pontosan a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatását, illetve környezeti koncentrációjuk jellemzően alacsony, ezért a klasszikus ökotoxikológiai tesztek érzékenysége sok esetben nem elégséges valódi kockázatuk elemzésére. Vizsgálatunkban két gyakran használt daganatellenes gyógyszernek, az 5- fluorouracilnak (5-FU) és az imatinibnek teszteltük potenciális toxikus hatásának kimutathatóságát zebradánió pikkelyen, alternatív geometriai morfometriai módszerrel. Mindkét szer hatását kétgenerációs krónikus halteszttel vizsgáltuk, 10 ng/l, 1 ěg/l és 100 μg/l-es koncentrációkban. A kezelt halak testhosszát, testtömegét valamint kondíció faktorát vetettük össze a morfometriai eredményekkel. A morfometriai vizsgálatokhoz az egyedek testének meghatározott részéről távolítottunk el pikkelyeket, melyeken digitalizálásuk után 7 fix mérőpontot vettünk fel. Az így nyert pontokon Prokrusztész-illesztést végeztünk, ezek után regressziót hajtottunk végre a Prokrusztész-koordinátákra és a centroidok logaritmusára. A további statisztikai elemzést pedig a regresszió reziduálisával végeztük. Annak kiderítésére, hogy kimutatható-e a szerek hatása a zebradánió pikkelyek alakváltozásából, kanonikus variancia-analízist (CVA) valamint funkcionális diszkriminancia-elemzést (DFA) végeztünk. Míg a testparaméterek tekintetében az 5-FU-nál csak a testtömeg esetében találtunk szignifikáns eltérést a kontroll és a kezelések között, addig a morfometrai vizsgálatok segítségével szignifikáns különbséget tudtunk kimutatni a kontroll és a 1 μg/l, illetve a kontroll és a 100 μg/l-es koncentrációkból, az imatinibnél pedig trendszerű alakváltozást figyeltünk meg minden koncentrációnál. Mindenezek alapján feltételezhető, hogy a pikkelyek geometriai morfometriával történő vizsgálata egy kellőképp érzékeny, a kismértékű hatások kimutatására is alkalmas módszer lehet a jövőben. Kutatásainkat az alábbi pályázatok támogatták: KTIA-AIK , KTIA-KMR , /2014/TUDPOL. 22

26 A TELJES ÉRTÉKŰ TÁPRA ALAPOZOTT ÜZEMI, TAVI PONTYNEVELÉS EREDMÉNYEI ifj. Radóczi János 1, Radóczi János 1, Hegyi Árpád 2, Urbányi Béla 2 1 Szabolcsi Halászati Kft., Nyíregyháza 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő A keveréktakarmányos haltermelés egyre terjedőben van hazánkban. Számos tógazdaságban folyik ilyen típusú halnevelés telelő-, vagy nagyobb méretű termelő tavakban. A vizsgálatok során célunk egy termelési- és környezetbiológiai szempontból is megfelelő és biztonságos, keveréktakarmányra (teljes értékű táp) alapozott nagyüzemi pontytermelési takarmányozástechnológia kidolgozása, mely nem csak telelő méretben, hanem kisebb tavakban is kivitelezhető. Vizsgálatunkban a Szabolcsi Halászati Kft. nagyhalászi és kemecsei, telelő, nevelő és termelő tavaiban alkalmaztunk keveréktakarmányos nevelést, melynek során a ponty egy-, két-, és háromnyaras nevelésekor alkalmaztuk a teljes értékű takarmánykeveréket. Az eredményeinket a hagyományos abraktakarmányos neveléssel termelt egyedekkel hasonlítottuk össze. Vizsgáltuk a halak növekedését, egészségi állapotát, a népesítési sűrűséggel kapcsolatos lehetőségeket, valamint a táppal nevelt halak húsminőségét, és a vízminőség alakulását. Eredményeink alapján a hagyományos tógazdasági technológiába beilleszthető a teljes értékű tápokkal végzett nevelés, az eredményeket úgy értük el, hogy lényegesen nem növeltük az intenzitást. Önetető berendezésekkel és 25%-kal növelt hektáronkénti kihelyezési darabszámmal az abrak-, és keveréktakarmány közötti költségkülönbség nem számottevő. Munkánkat A tógazdasági pontytakarmányozás komplex megújítása takarmánykeverékek alkalmazásával című (azonosító: GOP ) projekt támogatta. 23

27 AFLATOXINT TARTALMAZÓ ABRAKTAKARMÁNY HATÁSAINAK VIZSGÁLATA A PONTYNEVELÉS SORÁN Balog Attila 1,2, Katics Máté 1, Hegyi Árpád 2, Bokor Zoltán 2, Lefler Kinga Katalin 2, Csenki Zsolt 2, Kovács Róbert 2, Cserháti Mátyás 3, Kriszt Balázs 3, Urbányi Béla 1 1 Czikkhalas Halastavai Kft., Varsád 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Halgazdálkodási Tanszék, Gödöllő 3 Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet, Környezetbiztonsági és Környezettoxikológiai Tanszék, Gödöllő Az állattenyésztési ágazatban (elsőként a tejtermelő szarvasmarha tenyésztésben) néhány éve jelentkeztek tömegesen a hazánkban is tapasztalható felmelegedés következtében az aflatoxin termelő Aspergillus penészgombák. Az aflatoxinok kémiailag benzpirén típusú szerkezeti elemet tartalmazó, többszörösen konjugált, policiklusos vegyületek, amelyek gyakran előfordulnak az abrakféleségekben (pl. kukorica, zab stb) is. Az aflatoxinok legveszélyesebb ismérve a génkárosító és a rákkeltő hatása. A szervezetbe jutva heveny/félheveny májgyulladást okoz, súlyos esetekben májelhaláshoz vezet. Mivel a tógazdasági haltermelés egyik fontos kiegészítő abraktakarmánya a kukorica, ennek okán vizsgálni kezdtük az aflatoxin B1 hatásait a pontytakarmányozás során. Az Európai Unió tagállamaiban a takarmány alapanyagokban az aflatoxin B1 (AFB1) tűrhető határértéke 20 µg/kg. Kísérleteink során 20 µg/kg AFB1 koncentrációjú 55 napos takarmányozás után vizsgáltuk a halak fejlődését, gyarapodását, a halak vérmintáiból, illetve a halhúsból pedig a toxin koncentrációkat határoztuk meg. Nemcsak a halakat vontuk vizsgálataink alá, hanem a környezetben (víztest, üledék) az esetleges felhalmozódást is tanulmányoztuk. Az eredményeket tekintve elmondhatjuk, hogy a toxin bevitele nem okozott hozamkiesését az állományokban, illetve a vérben nem volt kimutatható a toxin jelenléte. A fertőzött takarmányt fogyasztott egyedek májsejtjeiben viszont, a kontroll csoportokhoz képest, a sejtek degenerációja volt megfigyelhető. Munkánkat a K+F Versenyképességi és Kiválósági Szerződések (VKSZ_ ), az akvakultúra ágazat kitörési pontjainak komplex, versenyképességet szolgáló fejlesztése c. projekt és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (8526-5/2014/TUDPOL iktatószámú támogatási szerződés) támogatta. 24

28 A VITAMINOK SZEREPE A PONTY LÁRVÁK NEVELÉSÉBEN B. Papp Zsuzsanna, Révész Norbert, Shivendra Kumar, Adorján Ágnes, Bogárné Csávás Katalin és J. Sándor Zsuzsanna Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, Halászati Kutatóintézet, Szarvas A jó minőségű táplálék, a megbízható takarmányozás a z egyik legfontosabb tényező a halak tenyésztése során tekintet nélkül a tartási technológiára. Különösen érvényes ez a rendkívül érzékeny frissen kelt és nagyon gyorsan növekvő lárvákra. Ebben a korban fontos szerepet játszanak a vitaminok, amelyeket a kívülről, a táplálékukban kell biztosítani a lárváknak. A hagyományos tavi körülmények között a ponty lárvák általfogyasztott élő táplálék biztosítja a megfelelő ellátottságot, de így nem sokat tudhatunk ennek mértékéről, szükségleteiről. A különböző vitaminok szerepe a lárvák fejlődésében viszonylag jól ismert, de külön kiemelnénk a C-vitamin jelentőségét, mivel ebben az időszakban az antioxidáns szerepén túl nagy mennyiségre van szüksége a gyors és nagymértékű kollagén szintéziséhez. A B-vitaminok ezen túl a vérképzéshez elengedhetetlenek. Előadásunkban a szállításkor fellépő nagy sűrűséget modellező kísérlet segítségével is bemutatjuk a B1, B6, a C, valamint az E vitamin hatásait a ponty lárvákra. Élőtáplálékként mesterségesen keltetett Artemia salina sórákot használtunk, amelyet különböző módon egészítettünk ki az említett vitaminokkal. A kísérlet bizonyítja, hogy nemcsak az esszenciális C-vitamin kiegészítésre van szüksége a halaknak, hanem pl. a B-vitaminokra is, amelyeket stressz esetén nagy mennyisében használ fel a lárva. Ha nem áll rendelkezésre elegendő, akkor bioszintézise más, fontos folyamatoktól von el energiát. A megfelelő mennyiségű C-vitamin jelenlétét biztosíthatja más antioxidáns, pl. az E-vitamin kiegészítés is. A vizsgálatok az ARRAINA (FP ) és az AQUAREDPOT (FP ) projektek anyagi támogatásával valósultak meg. 25

29 A FRISS HAL ÉS HALTERMÉKEK FOGYASZTÓI MEGÍTÉLÉSE 2014-BEN Ózsvári László 1, Fodor István 1, Bódi Barbara 2, Kasza Gyula 2 1 Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Budapest 2 Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar, Budapest A fogyasztói igények a halhús, haltermékek vonatkozásában dinamikusan változtak Magyarországon a rendszerváltás után. Piackutatásunk során felmértük a hal és haltermékek fogyasztói megítélését a húsfélék között, fogyasztásuk és vásárlásuk gyakoriságát, szempontjait, valamint a halfogyasztási ismereteket és szokásokat. A fogyasztói felmérést nagy elemszámú, kérdőívre alapozott személyes megkérdezésessel valósítottuk meg 2014 szeptemberében és októberében. Két külön kérdőívre 1026 és 1028 fő válaszolt. A minta reprezentatív volt a lakosság neme, életkora és a régió szerinti lakóhelye alapján. Az édesvízi hal képe a fogyasztók tudatában egy rendkívül egészséges, viszonylag drága és bonyolultan elkészíthető termék, amely átlagosan ízletes. Ha a legkedveltebb baromfi- és sertéshúshoz hasonlítjuk, akkor a legnagyobb előnyt az egészségességbe vetett bizalomban találjuk. Ugyanakkor óriási hátrány érzékelhető az ár, és különösen a könnyű elkészíthetőség területén. Ha az édesvízi halat közvetlen versenytársához, a tengeri halhoz viszonyítjuk, akkor jellemzően minimális különbségeket tapasztalhatunk minden vizsgált paraméter tekintetében, kivéve az árat, amelyben lényegesen kedvezőbb az édesvízi hal megítélése. A válaszadók többsége a halhús-fogyasztás előnyeként első helyen a magas omega-3 zsírsav-tartalmat említette. A háztartások többségében havi rendszerességgel fogyasztanak valamilyen halhúst. A halfogyasztás gyakoriságát az iskolai végzettség szintje, a családon belül 15 év alatti gyerek jelenléte és a jövedelem szignifikánsan befolyásolja. A válaszadók elsősorban otthon esznek halból készített fogásokat, legritkábban a közétkeztetésben és a fesztiválokon. A gyakoribb otthoni halfogyasztásban a vásárló neme és a családok pénzügyi helyzete játssza a legnagyobb szerepet. Kedvenc halételükként legtöbben a rántott halat, valamivel kevesebben a halászlevet említették. A halételek elkerülésének leggyakoribb oka a szálkától való félelem, valamint a nagyon változó minőség. A nyilatkozók többsége nem elégedett jelenlegi halfogyasztásával, és több halból készült ételt szeretne fogyasztani. A fogyasztási szokásokat válaszadóink többsége szerint leginkább a reklámok befolyásolják, ezt követi az elérhetőség, majd a halétel szálkamentessége. Szerintük a halak egészségmegőrző szerepéről, tápanyag-összetételéről és gasztronómiai hagyományairól szóló reklámmal lenne fokozható leginkább a halfogyasztás. Túlnyomó többségük támogatná az általános iskolai tananyag halfogyasztással kapcsolatos ismereteinek bővítését is. Vásárláskor a fogyasztók leginkább az élő, friss halat részesítik előnyben, 26