KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy: Gino Trevisanato, olasz állampolgár által benyújtott 1153/2009. számú petíció a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK tanácsi irányelvnek az olasz jog általi esetleges megsértéséről 1. A petíció összefoglalása A petíció benyújtója azt állítja, hogy a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelvnek az olasz jogba történő átültetése ellentétes az irányelvvel. Az olasz jog szerint a csoportos létszámcsökkentést megelőzően a vezetőség tagjait nem kell bevonni a szakszervezetekkel folytatott konzultációkba. Ez kedvezőtlen hatást gyakorol a végkielégítésekre. A petíció benyújtója az összes európai uniós intézmény támogatását kéri ahhoz, hogy gondoskodjanak arról, hogy az olasz jog összhangba kerüljön a csoportos létszámcsökkentésről szóló közösségi joggal. 2. Elfogadhatóság Elfogadhatónak nyilvánítva: november 27. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént. 3. A Bizottságtól kapott válasz: március 25. A petíció benyújtója azt állítja, hogy a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelvet átültető évi 223. sz. olasz törvény nem minden, az irányelvben szereplő munkavállalói kategóriának jelent védelmet, különös tekintettel a vezetői szerződéssel munkát vállaló személyekre. CM\ doc PE v09-00 Egyesülve a sokféleségben

2 A petíció benyújtója szerint az olasz törvény beszámítja a vezetőket (dirigenti) a vállalkozás munkavállalói létszámába, de kizárja őket az elbocsátottak létszámának kiszámításából. Ennek következtében az eljárási szabályok alkalmazása megkerülhető, ha más munkavállalókkal együtt meghatározott számú vezetőt is elbocsátanak, és így nem érik el az eljárási szabályok alkalmazásához szükséges létszámot. A petíció benyújtója szerint ellentmondás áll fenn az Európai Bíróság C-385/05. sz. CGTügyben hozott ítéletével, amelyben az Európai Bíróság a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló 2002/14/EK irányelvvel kapcsolatban kimondta, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából. A petíció benyújtója szerint továbbá az olasz állam hibázott, amikor nem terjesztette az Európai Bíróság elé előzetes döntéshozatalra az évi 223. sz. törvény 4. cikke (9) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdést. Az eredeti probléma Az eredeti probléma két különböző kérdésre vonatkozik: egyrészt a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelv olasz jogba történő átültetése és olaszországi alkalmazása; másrészt pedig a nemzeti bírósági eljárás során a fellebbezési lehetőséghez való hozzáférés. - A petíció benyújtója az I.B.M. Italia spa-nál dolgozott vezető (ún. dirigenti kategória) pozícióban, és egy novemberi csoportos elbocsátás során veszítette el állását. A milánói Fellebbviteli Bíróság 2007 januárjában a petíció benyújtójának esetében kimondta, hogy a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelvet annak módosításaival együtt átültető évi 223. sz. törvény 4. cikkének (9) bekezdése értelmében a vezetői kategóriába tartozó munkavállalók nem jogosultak a évi 223. sz. törvényben megállapított eljárási szabályokból eredő védelemre. A petíció benyújtója a fentiek alapján ellentmondást fedezett fel az átültető olasz jogszabály és az Európai Bíróság C-385/05. sz. CGT-ügyben tett megállapításai, illetve a 98/59/EK irányelv között. - Az olasz polgári perrendtartás 360. cikke szerint a Fellebbviteli Bíróság döntése a jogi rendelkezések helytelen alkalmazása miatt benyújtott fellebbezéssel kifogásolható. A polgári perrendtartás 365. cikke szerint a Legfelsőbb Bíróságnak címzett fellebbezés abban az esetben fogadható el, ha azt egy bejegyzett ügyvéd aláírta. A petíció benyújtójának tájékoztatása szerint nem sikerült olyan ügyvédet találnia, aki ügyét a Legfelsőbb Bíróság elé terjesztette volna. Az ügyvédek visszaléptek a megbízástól, az ügyvédi kamara és az ügyvédi kamara nemzeti tanácsa, továbbá a szakszervezetek és a Council for European Justice for Human Rights szervezet pedig figyelmen kívül hagyta segítségnyújtási kérelmét. PE v /11 CM\ doc

3 A petíció benyújtója felhívta a Semmítőszék főügyészének figyelmét is ügyére, hogy az semmisségi kérelmet nyújtson be a jogérvényesülés érdekében, de az sem járt sikerrel. A petíció benyújtója jelezte, hogy egy ügyvéd azt írta neki, hogy a felsőbb fokon eljáró bíróságok útmutatásai szerint nem tanácsos megsemmisítés iránti fellebbezést benyújtani az évi 223. sz. törvény 4. cikke (9) bekezdésének korlátozott hatálya alapján. A petíció benyújtójának meglátása szerint az olasz állam hibázott, amikor nem nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. A petíció benyújtója szerint az államnak el kellett volna fogadnia a felülvizsgálat iránti kérelmet a jogérvényesülés érdekében, azután pedig az évi 223. sz. törvény 4. cikke (9) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdést az Európai Bíróság elé kellett volna terjesztenie előzetes döntéshozatalra. A nyomon követést szolgáló intézkedések A júliusi kapcsolatfelvétel óta számos levélváltás történt a Bizottság és a petíció benyújtója, valamint a Bizottság és az olasz hatóságok között a tények és a jogi háttér meghatározása céljából. Egyik levelében az olasz Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztérium megerősítette, hogy az olasz jog szerint a vezető kategória az egyéni és csoportos elbocsátás, a munkaidő, a szabadság és a határozott idejű szerződések tekintetében különbözik az általános munkavállaló kategóriától. Ennek megfelelően a munkaviszony megszűnése esetén sem a csoportos létszámcsökkentésről szóló évi 223. sz. törvény 4. cikkének (9) bekezdésében előírt»eljárási védelem«, sem a munkaszerződésnek az évi 604. sz., évi 300. sz. és az évi 108. sz. törvény szerinti, munkáltató általi egyoldalú megszüntetése esetén a munkavállaló számára előírt általános védelme nem vonatkozik a vezetőkre. A panasz tárgya azonban a vezető munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozott, amely nagyon eltért a munkavállalóétól. Ezenfelül a Minisztérium az 1960-as évek vége óta kialakult olasz ítélkezési gyakorlatra utalt, amelynek értelmében a bíróságok kimondták, hogy a vezető és a munkáltató között fennálló intuitu personae (személyre tekintettel lévő) kapcsolat, valamint az üzletvezetéssel kapcsolatos felelősség miatt jogszerűbb lehet a vezetői munkaszerződés megszűnése esetére a munkavállalói szerződés megszüntetése esetében alkalmazottaknál enyhébb anyagi és eljárási korlátozásokat előírni. Emellett a válasz a kollektív tárgyalással kapcsolatban kimondta, hogy a vezetők jelentős mulasztás vagy jelentős szervezeti okok hiányában nem bocsáthatók el. Az ilyen jogszerűtlen elbocsátás azonban csak gazdasági következményekkel járna (kártérítést kellene fizetni), és nem terjedne ki a jogellenesen elbocsátott vezetők munkáltató általi újbóli alkalmazásának kötelezettségére a munkavállalóra vonatkozó szabályokkal ellentétben. A Bizottság mivel a kapott magyarázatot nem találta kielégítőnek sem az olasz jogalkotásban, sem az olasz bíróságok ítélkezési gyakorlatában a vezető tisztségviselők kategóriája tekintetében a teljes munkaerőre és az elbocsátott munkavállalók számára vonatkozóan alkalmazott, különféle számítási módszerekre szolgáló jogalapot illetően június 26-án felszólító levelet küldött az olasz kormánynak, amelyben jelezte, hogy az CM\ doc 3/11 PE v09-00

4 egyrészt a vezetőknek a valamely létesítménynél foglalkoztatott munkaerő kiszámítása céljából való figyelembe vétele, másrészt a 98/59/EK irányelv értelmében az elbocsátások kiszámításából való kizárása tekintetében alkalmazott eltérő bánásmód úgy tűnik, nincs összhangban az irányelv 1. cikkének követelményeivel. szeptember 7-i válaszlevelében Olaszország fenntartotta korábbi álláspontját. Azt állította, hogy a vezető döntéshozói jogkörrel rendelkezik, és a pozícióból hiányzik a valódi hierarchikus munkaviszony, ezenfelül pedig a vezető bizalmi helyzete eltérő bánásmódot indokol, többek között a csoportos létszámcsökkentésre és az egyéni feltételekre vonatkozóan. Ezen túlmenően az olasz hatóság beszámolt arról, hogy a legutóbbi ítélkezési gyakorlat különbséget tesz a felsőbb szintű vezetők és a látszólagos vezetők (pseudo-dirigenti) között, ahol az utóbbi egy vállalkozó vagy vezető irányítása alatt jár el, és korlátozott jogkörökkel rendelkezik. Az olasz válaszból az ítélkezési gyakorlat lényegét nehezen lehet megállapítani, különösen a felsőbb szintű vezetők és a látszólagos vezetők közötti különbség jogi következményeire, valamint a vezetők munkavállalói kategóriából való kizárásának jogalapjára vonatkozóan. Álláspontjának alátámasztása céljából az olasz hatóság a Legfelsőbb Bíróság augusztus 9-én hozott számú ítéletére hivatkozott, amely a végrehajtási jogkörrel rendelkező személyzetet kizárta az ilyen eljárások alkalmazásából. A Bizottság tájékoztatta a petíció benyújtóját a válasz tartalmáról, és arra a petíció benyújtójától észrevételeket kapott 2009 novemberében. Mivel a válasz új információkat tartalmazott, és az olaszországi helyzet jobb megértése érdekében a Bizottság pontosítást kért az olasz hatóságoktól az említett új, olasz ítélkezési gyakorlatról, különösen azokról az ügyekről, amelyek különbséget tesznek a felsőbb szintű vezető és a látszólagos vezető között, valamint a Legfelsőbb Bíróság augusztus 9-én hozott számú ítéletéről. Ezt a levelet december 8-án küldték, válasz még nem érkezett (az olasz hatóságok számára a válaszadás határideje a levél kézhezvételétől számított két hónap). A Bizottság ismét tájékoztatta a petíció benyújtóját a levél elküldéséről és annak tartalmáról. A második kérelemmel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem avatkozhat bele a nemzeti bírósági eljárásba, beleértve a jogorvoslati rendszert és a nemzeti bírósági határozatokat is. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59/EK irányelv alapján a tagállamok feladata biztosítani, hogy az irányelv szerinti kötelezettségek kikényszerítésére bírósági és/vagy igazgatási eljárások álljanak a munkavállalók képviselőinek és/vagy a munkavállalóknak a rendelkezésére. A petíció benyújtójától és az olasz hatóságoktól az úgynevezett dirigenti olasz jog szerinti minősítésére vonatkozóan kapott információk elemzése után a következőket kell kiemelni: - a fent említett dátumokkal kapcsolatban felmerülő esetleges félreértés tisztázása érdekében meg kell jegyezni, hogy ugyan az eset 1994-ben történt, az irányelvet átültető nemzeti jogszabály 1991-es, az irányelvet pedig 1998-tól kell alkalmazni, a panasz mégis elfogadható a következő tények miatt. A 98/59/EK irányelv a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok PE v /11 CM\ doc

5 közelítéséről szóló, február 17-i 75/129/EGK első irányelvet és az annak módosításáról szóló 92/56/EGK irányelvet foglalja egységes szerkezetbe. A 75/129/EGK irányelv ugyanazt a rendelkezést tartalmazta a csoportos létszámcsökkentések kiszámítására vonatkozó küszöbértékekre és az irányelv tárgyi hatályára vonatkozóan, a hatály alóli kizárás egy esete kivételével, amely ebben az ügyben nem releváns. 1 Ennélfogva a 98/59/EK irányelvre történő hivatkozás elfogadható. Az évi 223. sz. olasz törvény és annak módosításai tartalmazzák az ezen irányelvek átültetésére szolgáló rendelkezéseket. Meg kell jegyezni, hogy míg a tájékoztatásról és konzultációról szóló 2002/14/EK irányelv a munkavállaló kifejezést az érintett tagállamban a nemzeti munkajog alapján és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően munkavállalóként védelmet élvező bármely személy értelemben alkalmazza, a 98/59/EK irányelv nem ad semmilyen meghatározást a munkavállalóra. Az adott irányelvvel kapcsolatban az Európai Bíróság még nem foglalt állást e fogalommeghatározás tekintetében, de korábbi esetekben a Bíróság már kimondta, hogy a munkavállaló illetve dolgozó fogalmak a munkajogi irányelvek összefüggésében nem rendelkeznek azonos közösségi jogi jelentéssel, és azokat mindenkor az adott jogszabályi eszköz összefüggésében és annak célja szerint kell értelmezni. Mivel az 1. cikk (2) bekezdése tartalmazza az általános szabály alóli kivételeket, levonható az a következtetés, hogy a 98/59/EK irányelv hatálya a munkavállalóknak az 1. cikk (2) bekezdésében kimerítően felsorolt kategóriái kivételével valamennyi munkavállalóra kiterjed. E bekezdés azonban nem tartalmazza a vezetői, és a vezető tisztségviselői pozíciókat. Ezt az álláspontot az Európai Bíróság következő ítélkezési gyakorlata támasztja alá: a C- 215/83. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 21. pontja, a C-32/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 22 pontja, a C-385/05. sz., Confederation general du Travail ügyben hozott ítélet 47. pontja.. Ugyanakkor az irányelvnek az a célja, hogy minimumkövetelmények meghatározásával közelítse a tagállamoknak a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó jogszabályait, és nem az, hogy részletesen összehangolja az Európa-szerte alkalmazandó jogszabályokat. Azt is meg kell állapítani, hogy az irányelvben nem érintett kérdések szabályozása a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az egyes tagállamokban az igazgatók jogállását gyakran polgári jogi szerződések határozzák meg (ideértve a felelősségviseléssel kapcsolatos szabályokat, a különös foglalkoztatási feltételeket és az elbocsátásra vonatkozó kikötéseket), rájuk tehát nem vonatkozik minden munkajogi rendelkezés. Ez nem ritka például felsővezetők esetében. A rendelkezésre álló információk alapján nem egyértelmű, hogy Olaszországban a felsővezetői munkaszerződésekre a munkajog vagy a polgári jog, vagy a kettő együtt vonatkozik. Következésképpen nehéz meghatározni a vezetők (dirigenti) jogállását és az Olaszországban rájuk alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket is, különös tekintettel a főként az ítélkezési gyakorlat alapján kialakított kivételekre, valamint a tényleges vezető és a látszólagos vezető kettős felosztásból eredő különbségtételre. E különbségtétel és az ezen ügy tekintetében 1 A 92/56/EGK irányelv törölte a kivételek közül azt a pontot, amelynek értelmében: az üzem tevékenységének megszüntetése által érintett munkavállalókra, ha a megszüntetés bírósági határozat következtében történik. CM\ doc 5/11 PE v09-00

6 meglévő esetleges jelentése további tisztázásra szorul, különös tekintettel a petíció benyújtójának konkrét esetére. Nem tévesztendő azonban szem elől az, hogy az ügy tényszerű értékelése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A Bizottság véleménye szerint amennyiben a vezetők az olasz jog értelmében munkavállalónak minősülnek, úgy az elbocsátandó dolgozók körében a munkavállalói létszám kiszámításakor őket is figyelembe kell venni. Ennélfogva úgy tűnik, hogy nincs összhangban a 98/59/EK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének követelményeivel az, hogy az átültető olasz jogszabály azáltal, hogy a vezetőket figyelembe veszi valamely vállalkozás munkavállalói létszámának kiszámításához, ugyanakkor kizárja őket az elbocsátott munkavállalók létszámának számításából. Ki kell emelni, hogy az olasz jogszabályok alapján a vezetők (dirigenti) minősítése messze nem egyértelmű, és arról a jelek szerint az olasz bíróságok döntenek eseti alapon és adott körülmények alapján. Ezért ebben az ügyben a petíció benyújtója pozíciójának olasz jog szerinti minősítésétől függ, hogy helyzete védelmet élvez-e az irányelv alapján vagy sem. A nemzeti bíróság feladata megítélni azt, hogy a petíció benyújtója polgári vagy munkajogi szerződéssel rendelkező vezető vagy látszólagos vezető volt-e, továbbá hogy munkavállalónak minősülhet-e. A petíció benyújtójának azon kérelme tekintetében, hogy az olasz bíróságoknak előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kellene benyújtaniuk az Európai Bírósághoz, hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bíróságokat az EK-Szerződés 234. cikke alapján nem terheli ilyen kötelezettség. Ezért a petíció e része tekintetében a Bizottság nem avatkozhat be a petíció benyújtója érdekében. 4. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV.): január 13. A Bizottság emlékeztet arra, hogy ebben az ügyben június 26-án felszólító levelet küldött az olasz kormánynak. Az olasz hatóságok erre szeptember 7-i levelükben válaszoltak. Ez a válasz, valamint a petíció benyújtójától kapott további levelek új információkat tartalmaztak a vezető kategóriával és a vonatkozó olasz ítélkezési gyakorlattal kapcsolatban, emiatt további felvilágosítások váltak szükségessé. Ezért a Bizottság december 8-i levelében pontosítást kért az olasz hatóságoktól. Az olasz hatóságok március 17-i levelükben válaszoltak, amelyhez csatolták a Legfelsőbb Bíróság augusztus 9-én hozott számú ítéletét is. A válasz megerősítette, hogy a vezetők, jóllehet beszámítanak egy vállalkozás munkavállalói létszámába, a csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó küszöbértékek kiszámításakor nem veendők figyelembe. Úgy látszik, hogy ez a kivétel amelynek alapját az irányelvet az olasz jogrendbe átültető, az ítélkezési gyakorlatban értelmezett jogszabályok képezik nem áll összhangban a 98/59/EK irányelv 1. cikkében foglalt követelményekkel. PE v /11 CM\ doc

7 A Bizottság eközben több levelet 2 intézett a petíció benyújtójához, amelyben tájékoztatta az ügy állásáról, és kérte, hogy küldje meg a szóban forgó ügyben a milanói bíróságok által hozott két ítélet másolatát. A petíció benyújtója az igényelt ítéletek másolatát november 2-án megküldte. A petíció benyújtója ezt követően, november 2-i levelében egyrészt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az olasz Legfelső Semmítőszék (Corte Suprema di Cassazione) a fellebbezését elfogadhatatlannak nyilvánította, másrészt pedig ehhez hozzáfűzte, hogy e határozatnak csak a rendelkező részét kapta kézhez, indokolás nélkül. A Bizottság valamennyi rendelkezésére álló információ alapján jelenleg vizsgálja az ügyet, és mihelyt meghozza határozatát ezzel kapcsolatban, tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet. 5. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV II): június 10. Amint azt korábbi közleményükben jelezték, a Bizottság szolgálatai alaposan megvizsgálták az ügyet. Ennek során a petíció benyújtója és az olasz hatóságok által nyújtott információk elemzése mellett széles körű másodelemzést végeztek, és kikérték egy olasz jogi szakértő véleményét. E vizsgálatot követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a legnagyobb problémát az olasz ítélkezési gyakorlat jelenti, amely egyrészt munkavállalói jogállásuk ellenére kizárja a vezetőket az irányelv szerinti eljárás kedvezményéből, másrészt tágan értelmezi a vezető kategóriáját, amelybe beletartoznak például azok a vezetők is, akik nem rendelkeznek kiterjedt határozathozatali jogkörrel (lásd e tekintetben az Olasz Legfelsőbb Bíróság által a sz. ügyben március 30-án hozott határozatot). Ezzel szemben a jelek szerint nem okoz problémát, hogy a vezetőket nem veszik figyelembe a kollektív elbocsátásra vonatkozó küszöbszám számítása során, mivel e kérdésben az irányelvet átültető olasz jogszabály az irányelvnél nagyobb védelmet nyújt (az évi 223. sz. törvény szerinti küszöbérték 5 munkavállaló, míg az irányelv 20 munkavállalóban állapítja meg a küszöbszámot). A Bizottság ezenkívül azoknak a felsővezetőknek a helyzetét sem kérdőjelezi meg, akik kvázi munkáltatónak tekinthetők. Ez többek között azokat a vezetőket érinti, akikre a munkáltató kiterjedt döntéshozatali jogkört ruházott, különösen a munkavállalók elbocsátásáról való önálló döntés lehetőségét. A bíróságokat is beleértve az olasz nemzeti hatóságok feladata, hogy az egyedi eset valamennyi releváns tényezője alapján felmérjék, az egyes vezetők beletartoznak-e ebbe a kategóriába. A Bizottság levelet küldött a petíció benyújtójának, amelyben tájékoztatta a fent említett fejleményekről. Az üggyel kapcsolatban folyamatban lévő jogsértési eljárás keretében és a fenti kérdésekre összpontosítva a Bizottság ismét fel kívánja venni a kapcsolatot az olasz hatóságokkal, rámutatva a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (különösen a fent említett március 30-i 2 CM\ doc 7/11 PE v09-00

8 ítéletre), és kikéri Olaszország ezzel kapcsolatos véleményét. A Bizottság tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet a fejleményekről. 6. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV III): december 16. Amint az előző közleményben jelezte, az üggyel kapcsolatban folyamatban lévő jogsértési eljárás keretében a Bizottság szeptember 30-án kiegészítő felszólító levelet intézett az Olasz Köztársasághoz, melyben felkéri az olasz hatóságokat, hogy küldjék el a levélben megfogalmazott álláspontra vonatozó észrevételeiket. A Bizottság a petíció benyújtójához is levelet intézett, melyben részletes tájékoztatást nyújtott e fejleményekről. Kiegészítő felszólító levelében a Bizottság megerősítette a június 26-án kelt felszólító levélben levont következtetéseket, melyek szerint a vezetők kizárása a évi 223. sz. törvény 4. cikkében és ugyanazon törvény 24. cikkében foglalt mobilitási eljárás hatálya alól nem felel meg a 98/59 irányelv 1. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt követelményeknek és következésképp az irányelv e rendelkezése nincs helyesen átültetve az olasz jogba. A Bizottság kiemelte, hogy a munkavállaló 98/59 irányelv 1. cikk (1) és (2) bekezdéseiben az irányelv hatályának meghatározására használt fogalmát egyöntetűen kell értelmezni és nem a tagállamok tetszése szerint. Az irányelv munkavállalók védelmét illető célkitűzéseinek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének, valamint az alapvető szociális jogok chartája (7), (17) és (18) bekezdésének fényében legfeljebb a legfelső szintű vezetőket lehetne kizárni az irányelv hatálya alól, nevezetesen azokat a vezetőket, akik ténylegesen a vállalkozó alter egójának szerepét látják el. E vezetők valójában döntési jogot élveznek a vállalat vezetése és termelőeszközei felett, a csoportosan elbocsájtandó munkavállalók számát, típusát és személyazonosságát is beleértve. Nekik nyilvánvalóan nincs tehát szükségük az eljárás által nyújtott védelemre. Mindazonáltal a Semmítőszék ítélkezési gyakorlata által a évi 223. sz. törvény 4. cikkében foglalt mobilitási eljárás hatálya alól kizárt vezetők köre nem korlátozódik a legfelsőbb szintű vezetőkre. A Bizottság információi szerint a 2006-os számú ítélete után változás történt a Semmítőszék ítélkezési gyakorlatában, melynek értelmében valós vezetőként ismernek el minden, a kollektív munkaszerződésekben ily módon meghatározott munkavállalót. Ez a kategória magában foglalja tehát nem csak a legfelső szintű vezetőket, hanem a közép- és alsó szintű vezetőket is, vagyis az olyan vezetőket, akik, anélkül hogy a vállalkozó alter egó -jának szerepét töltenék be, illetve a vállalat termelőeszközei felett bármiféle kezelési joguk lenne, rendkívül magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, ami különösen erős pozíciót biztosít nekik a munkaerőpiacon. Ezen értelmezés alapján nemcsak a legfelső szintű, a vállalat személyzeti ügyeiben, többek közt a csoportos elbocsátásokat illetően is döntési joggal rendelkező vezetők, hanem a csoportos munkaszerződések által kizárólag a különösen magas szintű képzettségük alapján vezetőként definiált munkavállalók sem élvezik az évi 223. sz. törvény 4. cikkében és ugyanazon törvény 24. cikkében foglalt mobilitási eljárás védelmét. PE v /11 CM\ doc

9 Ez a kirekesztés pedig a Bizottság szerint nem felel meg az irányelvnek. Amint az 98/59/EK irányelvet átültető olasz jog fentebbi leírásából kiderül, a vezetők kizárása az évi 223. sz. törvény 4. cikkében és ugyanazon törvény 24. cikkében foglalt mobilitási eljárás hatálya alól nem csak hogy megfosztja a munkavállalók e kategóriáját az említett eljárásból eredő védelemtől, hanem megnehezíti az ugyanazon törvény 24. cikkében meghatározott, a kérdéses eljárásnak alávetendő cégek megkülönböztetését szolgáló elbocsátási küszöbérték elérését is, és következésképp a többi munkavállalói kategória kárára korlátozza az eljárás hatályát. Igaz mindazonáltal, hogy az ezen rendelkezésben megállapított, munkavállalói létszámot és létszámleépítést érintő küszöbértékek jóval alacsonyabbak az irányelv 1. cikk (1) bekezdés a) pontjában kikötött, a rendelkezés hatályát szabályozó értékektől. A vezetők fogalmának a Semmítőszék ítélkezési gyakorlatában alkalmazott tág definícióját figyelembe véve mégsem lehet azonban kizárni, hogy a körülmények függvényében e kategória figyelembevételének hiánya az évi 223. sz. törvény 24. cikke szerinti létszámleépítési küszöbérték-számítás során az irányelv 1. cikk (1) bekezdés a) pontjában meghatározott küszöbértékek tiszteletben tartásának hiányát eredményezi. Ebben az esetben a vezetők kizárása az évi 223. sz. törvény 4. cikkének és ugyanazon törvény 24. cikkének hatálya alól nem csak indokolatlan megkülönböztetést eredményez a gyakorlatban, de a többi munkavállalói kategória védelmének szintén indokolatlan meggyengítését is. A Bizottság tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet az ügyben tett további lépésekről. 7. A Bizottságtól kapott további válasz (REV. IV): augusztus 30. A Bizottság június 22-én indokolással ellátott véleményt 3 küldött Olaszország számára, és erről a petíció benyújtóját tájékoztatták. Az Európai Bizottság felkérte Olaszországot, vessen véget annak, hogy a vezetőket (dirigenti) kizárják a 98/59/EK irányelvben rögzített, a munkavállalók munkahelyi tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó eljárási garanciák alól. A Bizottság két hónapot adott Olaszországnak arra, hogy a Bizottságot tájékoztassa az olasz jogszabályoknak az uniós jogszabályokkal történő harmonizálásával kapcsolatosan hozott intézkedésekről. Mivel a Bizottság nem kapott választ Olaszországtól, ezért a Bizottság úgy dönthet, hogy Olaszországot az Európai Közösségek Bíróságához utalja. A Bizottság tájékoztatni fogja a Petíciós Bizottságot az ügy további fejleményeiről. 8. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV. V): november guilanguage=en CM\ doc 9/11 PE v09-00

10 A Bizottság október 24-én úgy határozott, hogy Olaszországot az Európai Közösségek Bíróságához utalja amiatt, hogy nem hajtotta megfelelően végre a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó uniós jogszabályokat 4. Az olasz jogszabályok és a vonatkozó olasz ítélkezési gyakorlat szerint a vezetőket ( dirigenti ) kizárják a munkavállalók képviselőinek munkahelyi tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó eljárási garanciák alól. Az olasz ítélkezési gyakorlat szerint a vezető kategória nemcsak a jelentős döntési jogkört többek között a személyzet irányítását gyakorló felső szintű vezetőket foglalja magában, hanem a közép- és alsó szintű vezetőket is, akik ugyan rendkívül magas szintű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, de nem töltik be a munkáltató alteregó -jának szerepét, így a vállalaton belül sem rendelkeznek a termelőeszközök feletti valós irányítási jogkörrel. Az irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a munkavállaló meghatározásáról nem dönthetnek az egyes tagállamok. Épp ellenkezőleg, a munkavállaló meghatározásának Unió-szerte egységesnek kell lennie, valamint összhangban kell állnia az irányelvben lefektetett célokkal, az egyenlőség elvével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával. A Bizottság tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet az ügy további fejleményeiről. 9. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV. VI): március 27. A Bizottság december 20-án azon határozatát követően, hogy Olaszországot az Európai Közösségek Bíróságához utalja keresetet nyújtott be. 6 A Bizottság az Európai Bíróság ítéletéről tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet, amint azt nyilvánosságra hozzák A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV. VII): április 30. Az EU Bírósága február 13-án meghozta ítéletét. Az ítélet így hangzik: Az Olasz Köztársaság azzal, hogy a technikai munkanélküliség, a mobilitás, a munkanélküli segélyek elosztása, a közösségi irányelvek végrehajtása és a munkavállalók közvetítése területén alkalmazott rendelkezésekről, valamint a munkaerőpiacra vonatkozó egyéb rendelkezésekről szóló, július 23-i 223. sz. törvény (legge n. 223 Norme in materia di cassa integrazione, mobilita, trattamenti di disoccupazione, attuazione di direttive della Comunita europea, avviamento al lavoro ed altre disposizioni in materia di mercato del lavoro) 4. cikkének (9) bekezdésével kizárja a vezetők kategóriáját a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, A C-596/12. számú ügy (Bizottság kontra Olaszország). 6 Amiatt, hogy Olaszország nem hajtotta megfelelően végre a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó uniós jogszabályokat. 7 Az ítéletet az Európai Bíróság honlapján is közzéteszik (keresés): PE v /11 CM\ doc

11 július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv 2. cikkében előírt eljárás hatálya alól nem teljesítette az ezen irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeket. Egy február 17-i levélben tájékoztatták a fenti ítéletről a petíció benyújtóját, aki ezzel a petícióval párhuzamosan a Bizottsághoz is panaszt nyújtott be. A Bizottság figyelemmel fogja kísérni az olasz hatóságok ítéletet követő intézkedéseit. 11. A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz (REV. VIII): április 29. Olaszország az EU Bíróságának a C-596/12. számú ügyben február 13-án hozott ítélete után az uniós jognak való megfelelés érdekében október 21-én elfogadta a Legge europea 2013-bis jogszabályt. Úgy tűnik, hogy a módosító jogszabály megoldja az ezen petícióban felvetett kérdéseket, valamint a fent említett ítéletben foglaltaknak megfelelően harmonizálja a helyzetet a 98/59/EK irányelvvel. A petíció benyújtója számára, aki ezzel a petícióval párhuzamosan panaszt is benyújtott, november 17-én a lezárást megelőzően levelet küldtek, amelyben négy hetet adtak arra, hogy válaszoljon, és további információkat közöljön. A petíció benyújtója december 7- én ben válaszolt, amelyet egy december 30-i levél egészített ki, és megerősítette, hogy az új jogszabály a jövőre nézve összehangolja a helyzetet az irányelvvel, de hozzátette, a lezárást korainak tartja, mivel panaszt nyújtott be Olaszország ellen az uniós jog megsértése miatt, és az eljárás még tart. Azonban az egyéni jogorvoslatok kérdései nem tartoznak az uniós jog hatálya alá. A fentiekre tekintettel a Bizottság február 26-án lezárta a kötelezettségszegési eljárást. CM\ doc 11/11 PE v09-00