A dobfelszerelésen való játék oktatása

Átírás

1 A dobfelszerelésen való játék oktatása Kacsenyák Gábor Ütőtanár Tóth Tamás MA 120 ütőhangszer tanár szakirány Miskolc 2016

2 Tartalom Bevezetés...3 A dobfelszerelés rövid története...4 Verőfogás, helyes testtartás...6 A kottaolvasás alapjai..12 Kreatív kottahasználat.20 Kreatív gyakorlási módszerek.22 Képek Jegyzéke...24 Bibliográfia..25 Eredetiségi nyilatkozat 26

3 3 Bevezetés Szakdolgozatom témájául napjaink egyik legismertebb hangszerén a dobfelszerelésen való játék oktatását választottam. A dobfelszerelés és az ütős hangszerek tulajdonképpen a legősibb hangszerink hiszen már az őskorban is használtak különböző bőrös dobokat és csak az után jelentek meg a sípok és egyéb hangkeltő eszközök. A dobfelszerelés felhasználhatósága szinte végtelen. Ugyan kialakulásának idején csak jazz zenekarokban használták később szinte mindenféle műfajban előfordult. Legjelentősebb szerepe természetesen mind a mai napig a könnyűzenében van, de megjelent olyan klasszikus zeneművekben is, mint például a West Side Story. A dobfelszerelésen rengeteg játékmód ismert és folyamatosan ahogyan a zene is fejlődik, változik. Szakdolgozatom természetesen nem azt a célkitűzést állította maga elé, hogy a hangszerrel kapcsolatos összes játékmódot és technikát bemutassa valamint nem a professzionális dobolásról szól. A dobfelszerelésen való játék kezdeti nehézségeiről, alapvető technikákról és egy-két haladó szintű gyakorlatról szól. Természetesen nem is jelenthetjük ki, hogy létezik olyan kotta, ami úgymond zárását képezheti a tanulásnak, hiszen akárcsak a többi hangszeren itt is élete végéig tanul az ember. Mindent egybevéve a dobfelszerelés meghatározó eleme korunk zenéjének. A könnyűzene nagy része nem is létezne dobfelszerelés nélkül ugyanakkor sajnos egyre kevesebbet foglalkoznak vele. A hallgatóság számára egy olyan megszokott dologgá vált, mint a levegővétel, emiatt könnyű dolognak gondolják és a hangszeresek megbecsülése sem a régi már. Ugyanakkor, aki elkezd dobolni és kitart mellette, egyrészt rengeteg örömet lelhet benne másrészt a tanulás, a gyakorlás, az improvizáció és a koncertélmények az élet más területein is pozitív hatással lehetnek rá. Egyszóval érdemes kitartani és szorgalmasan gyakorolni minden nap.

4 4 A dobfelszerelés rövid története Napjaink egyik talán legismertebb hangszere a dobfelszerelés. Rengeteg műfajban találkozhatunk vele a klasszikus zenétől a jazzen át a populáris zenéig. Meghatározó szerepe van a zenekarokban, hiszen nagyon sok minden attól függ, hogy a dobos mit játszik a meglévő szólamok alá. Lágyíthatja és keményítheti is a zenét ugyanakkor a tempó és lüktetés szinte teljes egészében a doboson múlik. Ugyan szinte mindenki számára ismert hangszerről van szó, mégis kevesen tudják az igazi történetét. A dobok már az őskorban megjelentek azzal, hogy az ősemberek különböző fadarabokat ütögettek össze ezzel jelezve a veszélyt vagy éppen az elejtendő állat közeledtét társaiknak. Később az elejtett állatok bőrét kivájt farönkökre feszítve megalkották a legelső dobokat. Ennek tudatában bátran kijelenthetjük, hogy a dob az egyik legősibb hangszerünk. Később a katonaéletben töltött be fontos szerepet. A csatákban a parancsnok üzeneteit dobokkal továbbították a különböző hadtestek felé, mert a hangjuk messzire elhallatszott. Egy bonyolult és igen széles skálát bejáró jelzésrendszert alkottak meg, amit a katonáknak meg kellett tanulni. Így ha csata közben meghallották az adott ritmuskombinációt pontosan tudták, hogy milyen feladatot vagy feladatokat kell végrehajtaniuk. A klasszikus értelemben vett dobfelszerelés kialakulása elsősorban a fekete zene a Jazz kialakulásához köthető. Az Európaiak Amerikába történő bevonulásakor szinte a teljes indián kultúrát kiirtották így az őslakosok nagyon kevesen maradtak. A bevonuló telepesek megpróbálták újra kiépíteni a gazdaságot, amihez azonban nem volt elegendő emberük és a megmaradt indiánok hevesen ellenálltak, ráadásul az európaiak által behozott betegségek is megtizedelték a létszámukat. Emiatt Afrikából néger rabszolgákat kezdtek Amerikába deportálni és ültetvényeken, bányákban és egyéb helyeken dolgoztatták őket mostoha körülmények között. Az amerikai telepesek csak egy törzsből származó rabszolgákat vettek így kerültek New Orleansba dohameyi

5 5 négerek. New Orleans azért fontos a dobfelszerelés kialakulásának szempontjából, mert ezt a várost tartják a Jazz szülőhazájának. A deportálások során hozzávetőleg tizenhat millió színes bőrű került az amerikai kontinensre. Mivel egyik fél sem tudta teljesen kivonni magát a másik kultúrájából kialakult egy nagyon színes elemekkel gazdagított afro-amerikai folklór. A két féltekén északon és délen különböző zenei irányzatok alakultak ki. Délen New Orleans és környékén alakult ki tulajdonképpen a Jazz. Az akkori zenekarokban a dobfelszerelés szólamait több ember játszotta majd a standard Jazz zenekari felállással megalapozottá vált az igény arra, hogy ezeket a szólamokat egy ember szólaltassa meg. E mellett a Vaudeville nevű színházi előadások is hozzájárultak a dobfelszerelés kialakulásához. Ezek táncos, zenés és énekes vígjáték előadások voltak melyeket az 1880-as évektől egészen az 1930-as évekig lehetett látni. Több újdonságot is szabadalmaztattak ebben az időben melyek közül az egyik legfontosabb Dee Dee Chandler újítása volt között. Ez az újítás a legelső lábgép volt, ami azért nagyon fontos, mert innentől a nagydobot lábbal lehetett megszólaltatni így egyrészt kevesebb zenészt kellett fizetni, másrészt a játékosok több szólamot és hangszert tudtak egyazon időben megszólaltatni. Ezt a lábgépet később a Ludwig & Ludwig Co. tökéletesítette 1909-ben és ez a pedál lett a ma is használatosak lábgépek alapja. Ez az újítás vezetett az akkori Jazz zenében elengedhetetlen dobfelszerelés kialakuláshoz, ami a nagydobból, kisdobból és különböző kisméretű cintányérokból, fadobokból, kínai tom-tomokból és egyéb apró hangszerekből állt. A mai dobfelszerelésre ez még nem teljesen hasonlított, azért sem mert nem volt lábcin, ami a modern dobfelszerelés-játék elengedhetetlen eleme. Az első lábcinek nem is igazán hasonlítottak a maiakhoz. Az első lábcin inkább hasonlított egy papucsra. Két falap volt a játékos sarkánál összeillesztve melyek végén egy-egy kisméretű cintányér helyezkedett el. Később alakult ki a Low-boy-nak keresztelt lábcin, ami nagyjából úgy nézett ki, mint a mai dobfelszereléseknél látható csak sokkal rövidebb volt a szára, így csak lábbal lehetett játszani rajta. A ma is használt lábcintányérok alapjául szolgáló állványt Barny Walberg találta fel 1926 körül. Később maguk a játékosok is különböző újításokat vezettek be a dobfelszerelés világába. Louie Bellson volt például az első, aki két lábdobos dobfelszerelésen játszott és Gene Krupa volt az, aki a dobfelszerelést a reflektorfény felé tolta azzal, hogy a koncerteken dobszólókat is játszott. Az ő egyik szólójához köthető az első dobolásról készült kereskedelmi felvétel is.

6 6 A dobfelszerelés tehát rengeteget fejlődött az elmúlt évek során. Rengeteg újítás alakult ki mind a dobok összeállításában és készítésében min mind játékmódokban. Kialakult egy általános felállás, amely a következő elemekből áll: 1-kisdob, 2-egy vagy két függesztett tom-tom, 3-egy álló tom-tom, 4-lábcin, 5-kísérő cintányér, 6-beütő cintányér, 7- lábdob. 1 Verőfogás és helyes testtartás A dobfelszerelésen való játék egyik nagyon fontos eleme a dobverő helyes megfogása. Mielőtt azonban a verőfogásra rátérünk meg kell tudnunk, hogy az adott hallgató melyik keze a domináns. Érdemes mindent először a domináns kézzel kezdeni és aztán a gyengébbik oldallal tulajdonképpen lemásolni azokat a mozdulatokat, amelyeket a másik kézzel egyszer már megcsináltunk. Ez azért célravezető, mert az

7 7 ügyesebbik kezükkel könnyebben dolgoznak a tanulók és a már megtanult mozdulatok másolása könnyebb feladat. Az egyik kezünkben (jobb kezeseknél a balban) tartjuk a dobverőt és ezzel fogjuk a megfelelő helyre tenni a másik kézben. Az üres kéz tenyérrel felfelé néz, és teljesen nyitva van. A dobverőt körülbelül a mutatóujjunk első ujjpercénél helyezzük a kezünkbe úgy, hogy a vastagabbik vége a tenyerünk hajló pontján fusson keresztül. 2 Ezután, a hüvelyk és mutató-ujjunkkal egymással szemben megfogjuk a dobverőt, majd a maradék ujjakkal is körbe fonjuk azt úgy, hogy azok csak puhán érintkezzenek vele és ne szorítsák azt. Ez azért fontos, mert egyrészt később ezek az ujjak fontos szerepet látnak el különböző ütésfajták kivitelezésében, másrészt, ha túlságosan szorítjuk a verőt, akkor könnyen ínhüvelygyulladást kaphatunk. 3 Ha már teljesen fogjuk a verőt, akkor utolsó lépésként lefordítjuk a kezünket úgy, hogy a tenyerünk a föld felé nézzen. Ennél a pontnál nagyon kell arra figyelni, hogy a dobverő a kezünk meghosszabbítása legyen. Ez azért fontos, mert ha a dobverő

8 8 nem ilyen módon néz előre, akkor sok energia elvész az ütéseinkből, ezáltal mozdulataink kivitelezése plusz erőfeszítésbe kerül. 4 A négyféle verőfogás közül először a szimmetrikus német verőfogást érdemes megtanítani a hallgatóknak és ezzel a fogással haladni végig a gyakorlatokon. Később természetesen a többi szimmetrikus verőfogást is érdemes megismertetni diákjainkkal, mert ezek segítségével bizonyos technikák könnyebben kivitelezhetőek. A tradicionális verőfogást is érdemes legalább a megismerés szintjén bemutatni a gyerekeknek. 1. Klasszikus német verőfogás. A fent megtanult módon fogja meg a tanuló mindkét kézzel a dobverőket. A kisdobbal szemben ülve a kezeit lazán lógassa a teste mellé, majd amilyen lazán csak tudja, emelje a kisdob felé úgy, hogy a kezei egyenlő szárú háromszöget zárjanak be a testével. Fontos, hogy ne legyen a szöge túl nagy vagy túl kicsi. Az első esetben a könyék nagyon messze kerül a törzstől és kényelmetlenné válik a verőtartás. A második esetben túl közel kerül a testhez, ami megnehezíti az ütésképzést. A dobverő a karok meghosszabbítása legyen és a csukló a föld felé nézzen függőleges irányban. Fontos még, hogy a dobverőt a forgáspontján kell megfogni. Ez azt jelenti, hogy az sem jó, ha túl elől és az sem, ha túl hátul fogja a tanuló. Ha túlságosan fent fogjuk a dobverőnek elvész a súlya, amit az ütések során nem tudunk kihasználni. Ha túl hátul akkor egyrészt könnyen kicsúszhat a kezünkből, másrészt fejsúlyossá válik, ami miatt nehezebb lesz az ütéseket véghezvinni. A forgáspont megállapítása egy egyszerű feladat. (gyakorlottabbak már a verő kézbevételekor megérzik, de rájuk is érdemes odafigyelni.) A dobverőt

9 9 a gyengébbik kezünk mutató ujja feletti területre helyezzük úgy, hogy a kinyitott tenyerünk a földdel párhuzamos irányba mutat. A dobverőt egy gumilapon a másik kezünkkel pattogtatjuk és az a pont ahol érezzük, hogy a dobverő a legkönnyebben mozog lesz a forgáspont. A forgáspont használata az összes verőfogásra érvényes. 2. Amerikai verőfogás Az amerikai verőfogás akárcsak a német és a soron következő francia fogás szimmetrikus. A módszere nem sokban különbözik a német fogástól kivéve egy dolgot. A német verőfogásnál a csukló a föld felé néz függőleges irányban. Az amerikai verőfogás a némethez képest egy kicsit elfordul a tenyér, kb. 45 fokos szögben néz a föld felé. 3. Francia Verőfogás A harmadik és egyben utolsó szimmetrikus verőfogás a francia. Ez szintén a német verőfogáson alapul, de több dolog is változik. Egyrészt a csukló a földdel párhuzamos irányba néz, másrészt a dobverő forgáspontja más helyre kerül. Míg a német és a francia verőfogásnál a dobverőt a hüvelyk és mutató ujjunkkal tartjuk, és mind a kettővel mozgatjuk addig a francia verőfogásnál a hüvelykujj egyfajta támasztó szerepet vesz fel és rajta fordul el az ütő. A többi ujj a dobverő mozgatásában kap szerepet. 4. Tradicionális verőfogás Az utolsó verőfogás egyen a legrégebbi is. Ezt tradicionális verőfogának hívjuk. Kialakulása a katonasághoz köthető, méghozzá a lovakon való doboláshoz. Mivel a lovak hátán a dobok nem tudtak egyenesen állni a játékosok egy olyan fogást találtak ki, aminél a gyengébbik kezükben máshogyan tartják a verőt, hogy a dobhoz könnyebben hozzáférjenek. A kinyitott gyengébbik kézbe helyezzük a verőt úgy, hogy a forgáspontja a hüvelyk és a mutató ujj találkozásánál legyen. Ezután a kis és gyűrűs ujjunkat a dobverő alá, a középső és mutató ujjunkat a dobverő felé helyezzük. Ezt a fogást napjainkban egyre kevesebben használják mégis a legnagyobb dobosok egy része még mindig csak ezt a fogást alkalmazza.

10 10 5 A helyes testtartás szintén nagyon fontos a dobolás alatt. Ha nem megfelelő pozícióban ülünk a széken és úgy játszunk hosszú időn keresztül akkor az, hátfájdalmakhoz, és egyéb panaszokhoz vezetnek illetve nehezebb lesz a játék és egyes technikák elsajátítása is nehezebbé esetenként lehetetlenné válik. Az első lépés a megfelelő ülés. Ha csak lehet, igyekezzünk egy kifejezetten erre a célra tervezett állítható dobszéket használni, amit minden tanuló saját igényei szerint állíthat be. Érdemes hagyni, hogy a tanulók maguk állítsák be először és aztán a helyes út felé korrigálni, hogy később már egyedül is tudják mi a jó. Az első és legfontosabb pont, hogy a széken teljes fenékkel kell ülni. Ez azért nagyon fontos, mert ha a tanuló a szék elején ül, akkor a lábain támaszkodik, mert a szék nem támasztja a lá a teljes gerincoszlopát. Emiatt nehezebb lesz a lábbal való játék és a rossz gerinc-alátámasztás miatt később akár gerincferdülés is kialakulhat. Az sem jó, ha a diák túlságosan hátul ül a széken. Ebben az esetben a szék akadályozza a lábait a szabad mozgásban. A combnak és a lábszárnak érdemes legalább 90 fokos vagy nagyobb szöget bezárnia. Ha a szög kisebb, mint 90 fok akkor alacsonyan fog ülni. Ezáltal sokkal nagyobb erőkifejtésre van szüksége a lábdob megszólaltatására és egyéb problémák is jelentkezhetnek. Ha a tanuló odaül a dobhoz fontos, hogy ne üljön túl közel és a sarka semmiképpen se legyen hátrébb, mint a térde. Ha a sarok nagyon hátra kerül, akkor a vádlit éri nagy terhelés, ami szintén korlátozza a játékot. A kisdobot úgy állítsuk be, hogy a hallgatónk térdénél illetve combjánál magasabban helyezkedjen el azért, mert ha

11 11 alacsonyabban vagy vele egy szinten van, akkor akadályozza a kezeit az ütések kivitelezésében. A helyes testtartás tehát a következő. A széken teljesen rajta ülve a sarkunkat nem magunk alá húzva ülünk a széken. A kisdob magasabban van, mint a lábunk a kezeink pedig a testünk mellett laza tartásban egyenlő szárú háromszöget zárnak be. Még egy fontos elemről nem esett szó. A tanuló már ismeri a helyes verőfogást és tudja, hogyan és milyen közel üljön a széken azt azonban nem, hogyan használja a pedálokat a lába alatt. Ez sokszor felmerülő probléma, hiszen sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a lábnak is van ütéstechnikája. Először érdemes a tanulókat letett sarokkal játszatni. Ilyenkor biztosabbnak érzik a tartásukat, mert valamilyen szinten tartják magukat, ugyanakkor a lábfejük még szabad és végrehajthatják velük az ütéseket. A bal lábbal egy ideig nem sok tennivaló van, hiszen csak zárva kell tartania a lábcint. Arra azért érdemes figyelni, hogy a diák ne próbálja erővel lenyomni a pedált, hanem csak a lába súlyát engedje rá. Ez elég ahhoz, hogy annyira zárva tartsa a lábcint, amennyire az első gyakorlatokhoz szükség van rá. A jobb lábuk szintén teljes talppal legyen a pedálon úgy, hogy a sarok a lábgép erre kialakított fix részén legyen. Az ütéseket így a lábujjuk lenyomásával végzik úgy, hogy a sarkuk lent marad és a talpuk sem válik el a pedáltól. Két féle ütést képezhetnek így. Az egyiknél az ütés után rögtön felengedik a pedált így a lábgép feje rögtön visszapattanhat a bőrről hosszabb hangot képezve. A másik egy rövidebb csattogóbb hangot képez, ami az előző módszer ellentéte. A lábgépet az ütés után nyomva a bőrhöz kell tartani. Így a fej nem pattan vissza és tompítja is a dobot. Miután a tanuló már biztosan játszik letett sarokkal következhet a felemelt sarokkal való játék. Ez egyrészt elsőre általában elég furcsa, de a letett sarokkal való gyakorlás már megedzette a lábfejet és könnyebbé teszi az átállást. Felemelt sarokkal az ütéseket kicsit másképpen kell képezniük a hallgatóknak. Kétféleképpen tudunk így hangot képezni. Az egyik módszerben a teljes lábunkat használjuk. Az egész lábat megemeljük, majd a teljes súlyát ráengedjük a pedálra úgy, hogy a lábujjaink után a teljes talpunk hozzáérjen a pedálhoz. Fontos, hogy a lábunk egyszer se váljon el a pedáltól, folyamatosan maradjon vele kapcsolatban. A másik ütésfajta, amikor a lábujjunkkal hozzuk mozgásba a pedált és küldjük a lábgép fejét a bőrbe. Mindkét ütésfajtát használhatjuk úgy, hogy a lábgép feje a bőrben marad és úgy is, hogy

12 12 engedjük visszapattanni a bőrről. A két technikát kombinálva a dupla ütéshez is eljutunk, aminek később a tizenhatodos gyakorlatoknál lesz fontos szerepe. A verőfogásra, helyes testtartásra és helyes lábtechnikára folyamatosan oda kell figyelnünk a tanulóknál és korrigálnunk őket a helyes irányba, hiszen ez rengeteg feladat egyszerre. Azt is meg kell figyelnünk, hogy gyakorlással jó irányban változnak-e technikái, mert ha azt látjuk, hogy egyes gyakorlatok inkább ártanak az adott tanulónak, mint használnak, más gyakorlatok irányába kell elmennünk. Minden ember testi adottságai mások így senkinek nem lesz ugyanaz a módszer kényelmes. Ezért a fogásokat az alapvető elemeken kívül igyekeznünk kell a tanulók igényei szerintire formálni. A kottaolvasás alapjai A kottaolvasás elsajátítása, mint minden hangszeren a dobfelszerelésnél is nagyon fontos. Ugyan a dobfelszerelés lejegyzése sok mindenben különbözik a dallamhangszerekétől, gyakorlással és odafigyeléssel könnyen megtanulható. Mielőtt a tanulókat bármilyen kottapéldával állítjuk szembe meg kell ismerniük azt az eszköztárat amit az órákon használni fogunk. Elsőként meg kell tanulniuk azokat a hangértékeket, amik a példákban elő fognak fordulni. Kezdő illetve fiatalabb tanulóknál a nyolcadokig idősebbeknél a tizenhatodokik érdemes először megtanulni a hangokat. Legegyszerűbben egy kis piramis ábrával tudjuk ezeket szemléltetni, ami a következő.

13 13 6 A fenti ábrán keresztül ismerhetik meg a tanulók a hangértékeket. A megértésükhöz (főleg a vizuális típusú hallgatóknál) érdemes egy körcikkeket használó ábrát is használni. 7 A körcikkes ábra segít a tanulóknak megérteni azt, hogy a kisebb hangértékeket hogyan tudjuk belehelyezni a nagyobbakba vagyis, hogy tulajdonképpen egy egész hány negyedből áll és így tovább. Miután megtanulták a hangértékeket még nem tartanak ott, hogy el tudják játszani őket ugyanis, hiányzik a rendszer, amiben elhelyezhetik őket. Ez a rendszer először a négy-negyedes ütemmutató lesz. Már az elején érdemes tisztázni a diákokkal, hogy a négy-negyedes ütemmutató azért egyszerű

14 14 a korábban megtanult hangértékekkel, mert mindből annyi fér bele, amennyit az ábrákon láthatnak. Ezeknek az értékeknek a négy-negyedben való elhelyezéséhez már csak egy dolog hiányzik, ami nem más, mint a számolás. A számolás megmutatja a tanulónak, hogy hol tart az ütemben és azt is, hogy a leírt hangértékek meddig tartanak. Erre is érdemes egy újabb grafikus megoldást alkalmazni, ami segíti a megértést. A számolás a következőképpen hangzik: e-gyet ke-ttőt hár-mat né-gyet (angolul: One-and two-and three-and four-and). A számolás nyolc szótagból áll, ami megmutatja a nyolcadok helyét, de mivel korábban megtanulták, hogy az egyes hangértékek hány nyolcadból állnak ebből a számolásból az összes hang hosszúsága kiderül. Több tanulónál is előfordulhat, hogy mindezek után sem tudja összekötni a számolást a játékkal. Ebben az esetben a számolásra végzett helyben-járás sokat segíthet. A diák minden egyre, kettőre, háromra és négyre, vagyis a negyedekre lépdel számolás közben. Ha ez már megy különböző hangértékeket kell tapsolnia az előző gyakorlat közben. Így a mozgással összekötött számolás miatt biztosan megérti a számoláshoz kapcsolt ritmusokat. 8 Miután a tanuló tisztában van a hangértékekkel és azt a négy-negyedes ütemmutatóban el is tudja helyezni számolás közben tapsolással, egy egyszerű példával

15 15 érdemes tovább haladni először kisdobon. Elsőként néhány kézrendet érdemes megismertetni a tanulóval. 1. Váltott kéz. Hangos számolásra nyolcadokat játszik a tanuló váltott kézzel. (Jobb kezeseknél jobbról bal kezeseknél balról indítva) 2. Papa-Mama kézrend. Hangos számolás mellett nyolcadokat játszik a tanuló jobb- jobb bal-bal kézrenddel. 3. Paradiddle. Hangos számolás mellett nyolcadokat játszik a tanuló jobb-bal-jobbjobb ball-jobb-bal-bal kézrenddel. 9 A kottapéldában a kéz megjelölését R és L betűvel láthatjuk. Ez azért van így, mert a legtöbb fellelhető kottaanyag angol nyelven íródott így érdemes már az elején az angol megfelelőkre megtanítani a tanulókat. Jobb=Right Bal=Left. A kézrendek után érdemes egyszerű kisdobgyakorlatokkal foglalkozni melyek a tanult hangértékekből és szüneteikből állnak. Elsőként egy egyszerű pár ütemes gyakorlat mely az egésztől indulva a nyolcadokig jut el majd vissza. 10 A fenti példát kisdobon ütemenként váltott kézzel játszassuk a tanulóval. Figyeljen arra, hogy a két dobverő ne legyen messze egymástól az ütések egyenesek legyenek, a kar és a csukló mozgása ne legyen merev. A hangos számolás is fontos, így megbizonyosodhatunk arról, hogy diákunk össze tudja kötni a számolást a kottaképpel. Mielőtt a dobfelszerelésen kezdenénk el játszani, meg kell ismerkedjünk azzal a jelölésrendszerrel, amellyel a dobfelszerelés különböző hangszereit a kottában jelöljük. Ez kottánként különbözhet, de minden kotta elején van egy oldal ahol ezt a rendszert ismertetni. Alapjaiban nem változik, hiszen a kézzel játszott hangszerek kerülnek felülre

16 16 a lábbal megszólaltatottak pedig alulra, de abban, hogy vonalon vagy vonalközben helyezkednek el a hangok, már lehet eltérés. Szakdolgozatomban a következő rendszert alkalmazom amelyet Brad Schlueter közölt a Drum Magazinban 2007 Júniusában. 11 A felsorolt hangszerek nevei balról jobbra haladva: China Kínai cintányér Splash Splash cintányér Cowbell Kolomp Crash Beütő cintányér Choked Crash Ütés után megfogott beütő cintányér Ride Kísérő cintányér Ride Bell Kísérő cintányér kúpja Closed Hi-Hat - Zárt lábcin Open Hi-Hat Nyitott lábcin Tom1 Tom tom 1 Tom2 Tom tom 2 Snare Pergő vagy kisdob Ghost Note Szellemhang Rim Click Fektetett kávás ütés

17 17 Snare Doubles Kisdobon duplaütések Snare Buzz Kisdobra nyomott ütés Tom3 - Tom tom 3 Tom4 Tom tom 4 Tom5 Tom tom 5 Right Bass Jobb oldali lábdob Left Bass Bal oldali lábdob Hi-Hat pedal Lábbal összeütött lábcin Hi-Hat Splash Lábbal csörgetett lábcin Ezt a jelölésrendszert használva haladhatunk az első kottapélda felé, ami a következő: 12 A lábcinen jobb kézzel nyolcadokat játszik a tanuló úgy, hogy a lábcint vagy a verő fejével vagy a verő testével üsse meg. Azért fontos, hogy egy fajta ütéstechnikát szokjon meg az elején, mert később olyan technikákat fog megtanulni melyek a verő testét és fejét is használják felváltva. A bal kéz a kisdobon játszik negyedeket kettőre és négyre. A kisdobot középen érdemes megütni, mert ott van a legkevesebb felhangja és adja a legtisztább hangot. A lábcinen és a lábgépen is érdemes először a tanulónak a teljes talpát ráhelyeznie letett sarokkal. Ha a fenti alapritmus már megy, akkor a nyolcados lábdob-variációk következnek. Ez azt jelenti, hogy a jobb és bal kéz játékán nem változtatunk viszont a

18 18 lábdobén igen olyan módon, hogy a játszandó ritmus ne essen egybe a kisdobbal. Tehát KE-ttőn és HÁR-mon kívül bárhova írhatunk lábdobot, ahogyan a következő pár kottapéldában is láthatjuk. 13 Miután ezeken a gyakorlatokon is túl vagyunk hasonló jellegű ritmusok következnek azzal a különbséggel, hogy már a kisdobbal egybeeső ritmusokat is játszatunk lábdobon a tanulókkal. Így a diákok már gyakorlatilag két külön szólamban fognak gondolkodni. Az egyik a jobb kéz nyolcad mozgása és a bal kéz negyed játéka a másik pedig a lábdobon megjelenő ritmusképletek. 14 A nyolcados lábdob-variációk után rátérhetünk a tizenhatodos variációkra először kézzel. A tizenhatodos variációkhoz egy új számolást is meg kell tanulniuk a diákoknak. Ez a számolás a következő: E-gye-sé-vel ke-te-sé-vel hár-ma-sá-val né-gyesé-vel. (angolul one-e-and-a two-e-and-a three-e-and-a four-e-and-a). A számolást és a tizenhatodok közös működését a korábbihoz hasonló ábrával tudjuk szemléltetni. 15

19 19 A tizenhatod variációkat érdemes először a bal kéz játékába bevezetni, mert a tanulók keze sokkal ügyesebb, mint a lába és könnyebb így megérteni a tizenhatodok működését. 16 Miután ez megvan, rátérhetünk a lábbal játszott tizenhatodokra. Ehhez bevezetőként egy negyedes fordulatokat tanulnak meg a hallgatók. 17 Miután az összes fordulat megy annyi a dolgunk, hogy ezekből az alapelemekből négy-negyedes ritmusokat készítsünk. Ezt a tanulókkal is el lehet végeztetni így a kottaírást is gyakorolják. Annyi a feladatuk, hogy az adott elemekből töltsenek ki négy-negyedes ütemeket. Néhány példa tizenhatodos láb és kézvariációra. 18 A tizenhatodos lábdob-variációk után érdemes kicsit az eddig használ kottaanyaggal dolgozva új gyakorlatokat megtanítani a diákokkal. Visszatérünk a nyolcados lábdob-variációkhoz és végigjátsszuk az összes gyakorlatot úgy, hogy egy elemét a lábcin-kíséretet változtatjuk meg. Először például off-beat kísérettel.

20 20 Kreatív kottahasználat A már megtanult kottaolvasási módszereken kívül érdemes más alternatív módszereket is ismertetni a tanulókkal. Ha csak azt a típusú kottát ismerik, ahol minden játszandó hang le van írva akkor egyrészt a kapható kottaanyag nem lesz elég egy bizonyos idő elteltével, másrészt az olyan helyzeteket ahol nagyon rövid idő alatt kell dalokat megtanulni, nehezebben fogja kezelni, mint azok a tanulók, akik ismernek más kottaírási és olvasási módszereket is. Az alternatív kottaírási/olvasási módszer alatt természetesen nem az értendő, hogy egy alapjaiban új gyakorlatot kell bevezetnünk, hanem azt, hogy a már megtanult elemekből (hangértékek, számolások, ütemmutatók) egy olyan rendszert alakítsunk ki, ami minimalizálja az írás idejét viszont minden olyan információt tartalmaz, amire szükségünk van ahhoz, hogy az adott darabot eljátsszák. Ehhez különböző olvasógyakorlatokon keresztül vezet az út ahol a tanulóknak nem az összes információt a kottáról kell leolvasnia, hanem a játszandó groove 1 -ok egy részét hozzá képzelik a leírtakhoz. Ez egy egyszerű alapgroove-nál a következőképpen néz ki. 19 A fenti kottapéldán egy nagyon egyszerű negyyedekből nyolcadokból és szüneteikből álló képletet láthatunk. Normál esetben a hangokat a kisdobon olvasnánk lévén, hogy a harmadik vonalközben helyezkednek el, de ebben az esetben másképpen közelítjük meg a helyzetet. A tanulónak jobb kézzel a lábcinen nyolcadokat kell játszania a kisdobon pedig kettőre és négyre egy-egy negyedet. Ez a továbbiakban minden ilyen típusú gyakorlatnál így lesz. A változó elem mindig a leírt példa. Jelen esetben, amit a kottában látunk, azt jobb lábbal a lábdobon fogjuk olvasni. Ez ennél a példánál nem lesz nehéz, azonban ahogy egyre bonyolultabb ritmusképletek jelennek meg egyre nehezebb lesz összejátszani őket a két kéz által játszott kettő-négy témával. 1 Groove angol kifejezés egy komplex ritmust jelent

21 21 A következő probléma akkor lép fel, amikor az írott anyagban a lábdob egy helyre kerül a kisdobbal. Ilyenkor két féleképpen lehet játszani a gyakorlatokat. Az első, amit először érdemes csinálni a könnyebbik változat ahol a kisdobbal egybeeső hangokat kihagyjuk. Ez egy kicsit megkönnyíti a tanuló dolgát. Miután a gyakorlatok ilyen módon már mennek, elkezdhetjük újból átvenni a kérdéses példákat úgy, hogy az egyszerre lévő hangokat is eljátsszuk. Ez már egy bonyolultabb feladat, mert így már két konkrét szólamot kell egyszerre megszólaltatni, ami a függetlenítés egyik alapköve. Eddig csak szinkópált gyakorlatokkal találkoztunk így itt az ideje, hogy a tizenhatodok is szerepet kapjanak. Ez már az olvasás szempontjából is egy nehezebb feladat, mert a tizenhatodokat sokkal nehezebb elhelyezni időben, mint a nyolcadokat ráadásul ezt lábbal kell a tanulónak megtennie. A gyakorlat menete ugyanaz, mint a nyolcadoknál. Ha olyan hanghoz érkezünk, amit egyszerre kellene, megszólaltatni akkor az első átjátszásoknál kihagyjuk a lábdobot, a másodiknál pedig eljátsszuk azt is. 20 Miután a tanuló elsajátította ezt a két megközelítést a következő irányba lehet elmozdulni. Ugyanazokból a nyolcados és tizenhatodos kottapéldákból dolgozva egy teljesen új gyakorlatot tudunk bevezetni. Ennek a lényege az, hogy az egyre és háromra írt képleteket a lábdobon, a kettőre és négyre írt képleteket pedig kisdobon olvassuk. Ez az első pár gyakorlatnál még nem hoz nagy változást, viszont ahogy haladunk előre egyre nehezebb lesz a különböző képleteket a helyükön eljátszani. Itt természetesen az a probléma nem áll fent, hogy egyszerre lennének hangok. Miután ezek a példák is jól működnek a gyakorlatban a metódus egy másik elemét kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy ugyanazoknak a kottapéldáknak a felhasználásával egy teljesen új módon olvassuk végig őket. Ez nem más, mint a jobb kézben játszott nyolcadok felcserélése valamilyen ostinato-ra. Ez lehet galopp ritmus, fordított galopp ritmus, folyamatos tizenhatodok jobb kézzel, tizenhatodok váltott kézzel, off-beat nyolcadok, off-beat tizenhatodok. Majd a lábcin nyitásával is lehet

22 22 variálni. Galopp ritmus egyre nyitással, fordított galopp ritmus egye-sé-vel-re nyitással. Off-beat mindkét változata nyitással. A lábcin nyitása elvezet a függetlenítés egy újabb pontjára ahol a meglévő négynegyedes képletek mellé a lábcinen más ütemmutatókat játszhatunk hozzá. Ezt a következőképpen lehet megtenni először lábcin-nyitás nélkül. A nyolcadokat hármasával súlyozva egy 6/8-os képletet tehetünk a 4/4 mellé. A lábcint 2-3 súlyozással egy 5/8-os képlet születik és a lábcint súlyozással játszva egy 7/8-os képletet kapunk. Ezt szinte a végtelenségig lehet folytatni, de egy bizonyos szám felett, már nincs értelme. Kreatív gyakorlási módszerek A gyakorlás mint ahogyan az összes hangszeren való tanulásnál nagyon fontos részét képezi a tanulásnak. Vannak veszélyei, amelyek abból adódnak, hogy gyakorlás közben nincs ott egy tanár, aki kontrollálja a gyerekek munkáját. Emiatt egy tanárnak nemcsak dobolni kell megtanítania diákjait, hanem arra is hogyan tudnak gyakorolni. A gyakorlás nem csak az adott anyag ismételgetéséből és különböző technikai gyakorlatok folytonos játékából áll. Gyakorlás közben a tanulóknak meg is kell értenie, hogy mit miért csinálnak, milyen mozdulatnak milyen szerepe van az ütésképzésben és mindezek mellett természetes berögzült mozdulatsorrá változtatnia a kezdetben nem is olyan egyszerű ütéseket. Gyakorlás során nagyon fontos, hogy mindent lassan kezdjenek el játszani. A lassú gyakorlást tanulóimnak egy nagyítóhoz szoktam hasonlítani. Ahogyan a nagyító is távolabb helyezi a molekulákat egymástól úgy a lassú gyakorlás alatt is megnőnek a hangértékek közti távolságok. Minél lassabban gyakorlunk annál kisebb a hibahatár, ami még nem észrevehető. A legtöbb esetben azt tapasztalom, hogy a diákok a felgyorsult világkép miatt mindent azonnal szeretnének jól és minél gyorsabban eljátszani. Ez több szempontból is nagyon rossz hatással lehet a játékukra. Egyrészt ha mindent gyorsan kezdenek el gyakorolni, akkor az értékeket nem pontosan fogják megtanulni, és ha később lassabb tempóban kell valamit eljátszaniuk, akkor nem fog menni. Másrészt, ha mindent gyorsan kezdenek el játszani, akkor a

23 23 gyakorlás azon része is elvész, ami maga a megértés. Nem az izmainknak kell megtanulni az eljátszandó képleteket, hanem az agyunknak ellenkező esetben egy koncerten nagy bajba kerülhetünk ugyanis az izommemória nem olyan megbízható, mint az agyunk. Természetesen szükség van mindkettőre, de sohasem szabad az agyunk előtt szaladni az izmainkkal. Gyakorlás közben érdemes metronómot használni. A metronóm egyrészt megmutatja a helyes tempót és nem engedi a gyakorlókat gyorsulni illetve lassulni. Többféleképpen is használhatjuk a gyakorlatok eljátszásához. A metronóm játszhat negyedeket, nyolcadokat, feleket, egészeket, sőt haladóknál azzal is érdemes megpróbálkozni, hogy a metronóm két ütemenként üt egyet. Ez a tempótartás és a belső óra kialakulásához és stabilizálásához elengedhetetlen. A lassú és a metronómos gyakorlás mellett rengeteg módszer létezik melyeket érdemes kipróbálni. Arra azonban vigyázniuk kell a diákoknak, hogy ne kezdjenek el ezek között folyamatosan váltogatni. A legjobb, ha bevezetnek egy gyakorlási naplót amiben megtervezik, hogy mikor mit és milyen módszerrel fognak gyakorolni illetve feljegyzik azt is, hogy milyen tempóról indultak és miben fejezték be a gyakorlatot. Ez a tanárnak is segít abban, hogy irányíthassa a tanulója egyéni munkáját és a diák is könnyebben kezd el dolgozni egy már adott rendszer alapján. A gyakorlás tehát elengedhetetlen, sőt talán a legfontosabb része a dobolásnak. Az egyik legfontosabb része, amiről eddig nem esett szó, az önmagunk hallgatása. Ha igényesek vagyunk arra, amit hallunk akkor a gyakorlás is sokkal eredményesebb lesz. Nagy odafigyelést és kitartást igényel, de ha a tanulók ezt minden alkalommal megteszik, akkor az eredmény sem fog elmaradni.

24 24 Képek jegyzéke 1. A dobfelszerelés részei 2. A dobverő helyes megfogásának lépései 3. A dobverő helyes megfogásának lépései 4. A dobverő helyes megfogásának lépései 5. A német, Francia, Amerikai és Tradicionális verőfogások 6. A hangértékek piramis ábrázolása nyolcadokig 7. A hangértékek körcikk ábrázolása 8. A hangértékek számolással alkotott viszonyai (nyolcadokig) 9. Kottapélda 10. Kottapélda 11. A dobfelszerelés lejegyzésének magyarázata 12. Kottapélda 13. Kottapélda 14. Kottapélda 15. A hangértékek számolással alkotott viszonyai (tizenhatodokig) 16. Kottapélda 17. Kottapélda 18. Kottapélda 19. Kottapélda 20. Kottapélda

25 25 Bibliográfia Balázs Oszkár, Zempléni László: Ritmusgyakorlatok kezdőknek (Kisdobiskola) Editio Musica Budapest, 1982 Ismn: Martonosi György, Korompay Zsolt: Drum Art Drum Art BT. Budapest Isbn

26 26 EREDETISÉGI NYILATKOZAT Alulírott (név:tóth Tamás; Neptun-kód: DN26I8) a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének végzős hallgatója ezennel büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában nyilatkozom és aláírásommal igazolom, hogy A dobfelszerelés kialakulása és fejlődése című szakdolgozatom saját, önálló munkám; az abban hivatkozott szakirodalom felhasználása a forráskezelés szabályai szerint történt. Tudomásul veszem, hogy szakdolgozat esetén plágiumnak számít: szószerinti idézet közlése idézőjel és hivatkozás megjelölése nélkül; tartalmi idézet hivatkozás megjelölése nélkül; más publikált gondolatainak saját gondolatként való feltüntetése. Alulírott kijelentem, hogy a plágium fogalmát megismertem, és tudomásul veszem, hogy plágium esetén szakdolgozatom visszautasításra kerül. Kijelentem továbbá, hogy szakdolgozatom nyomtatott és CD-n példányai szövegükben, tartalmukban megegyeznek. Miskolc, hallgató