RENDÉSZETI ALAP- ÉS SZAKVIZSGA BIZOTTSÁG. Tansegédlet

Átírás

1 RENDÉSZETI ALAP- ÉS SZAKVIZSGA BIZOTTSÁG Tansegédlet

2 2

3 TARTALOMJEGYZÉK I Bevezetés... 9 II Magyarországi börtönrendszer kialakulása, fejlődése A magyarországi börtönrendszer kialakulása A rendszerváltás hatása a börtönügyre A normalizálás elve A nyitottság elve A felelősség elve Nemzetközi egyezmények és alapelvek A CPT Európai börtönszabályok BV szervezet felépítése A büntetés-végrehajtási szervezet feladata Büntetés-végrehajtási jog A szabadságvesztés végrehajtása Fegyház Börtön Fogház Fiatalkorú fogvatartottak Az elítéltek kötelezettségei és jogai Kötelezettségek Jogok Jogosultságok felfüggesztése elítéltek esetén Az elítélti jogok gyakorlása és a jogérvényesítés eszközei III Büntetés-végrehajtási igazgatás A fogvatartottak befogadása Ideiglenes befogadás Befogadás megőrzésre A szabadságvesztés foganatba vétele A büntetés-végrehajtási intézet ideiglenes elhagyása

4 A büntetés félbeszakítása Hozzátartó meglátogatása vagy temetésén való részvétel Az eltávozás A kimaradás Látogató intézeten kívüli fogadása Előállítás, szállítás A büntetés-végrehajtási bírói eljárások Szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatása Enyhébb végrehajtási szabályok hatálya alá helyezés Szabadítási eljárás Előzetes letartóztatás Az elzárás végrehajtása A szabálysértési elzárás, a büntetőjogi elzárás és a szabadságvesztés egyes főbb szabályainak összehasonlítása IV Biztonsági ismeretek A büntetés-végrehajtási szervek biztonsági rendszere A statikus és a dinamikus biztonság A bv. biztonsági rendszerének feltételei (elemei) Az intézkedési jog és kötelezettség A biztonsági intézkedések A biztonsági elkülönítés A biztonsági zárkába vagy részlegre helyezés A mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása A kényszerítő eszközök alkalmazása A rendszeresített kényszerítő eszköz helyettesítése A kényszerítő eszköz alkalmazását megelőző intézkedések A kényszerítő eszköz alkalmazását tiltó, valamint korlátozó rendelkezések A kényszerítő eszköz alkalmazását követő jelentési kötelezettség A kényszerítő eszköz alkalmazásának jogszerűségi vizsgálata A kényszerítő eszköz alkalmazásának általános feltételei Az egyes kényszerítő eszközök alkalmazására vonatkozó speciális szabályok V Büntetés-végrehajtási reintegráció

5 Reintegrációs tevékenységek Példamutatás Speciális részlegek és csoportok Drogprevenciós részleg Gyógyító- terápiás részleg Pszichoszociális részleg Alacsony biztonsági kockázatú részleg Átmeneti részleg Hosszúidős Speciális Részleg Speciális fogvatartotti csoportok Enyhébb végrehajtási Szabályok alkalmazása (továbbiakban: EVSZ) Társadalmi kötődés program Reintegrációs őrizet A büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő Foglalkozások Speciális tréningek Kompetenciafejlesztő, érzékenyítő tréning Kreatív programok szervezése fogvatartottaknak Jóvátételi programok Bűnmegelőzési tevékenység A fogvatartottak vallásgyakorlása A reintegráció érintettjei A civil szerepvállalás értelmezése Reintegráció a fogvatartottak szemével Kapcsolattartás VI A büntetés-végrehajtás gazdálkodása Az államháztartás fogalma, funkciói Az államháztartás alrendszerei Az államháztartás működésének egészére vonatkozó legfontosabb közös szabályok 143 Költségvetés szerinti gazdálkodás Előirányzatokkal való gazdálkodás A központi állami költségvetés alrendszere A költségvetési szervek

6 A költségvetési szerv fogalma, tevékenységei A költségvetési szerv alapítása A költségvetési szerv irányítása, felügyelete Költségvetési szerv vezetője, gazdasági vezető A költségvetési szerv szervezete, működése A költségvetési szerv átalakítása, megszüntetése Költségvetési szerv előirányzatai, gazdálkodási tevékenysége A tervezés és a költségvetés szerkezete A tervezés alapelvei Tervezési feladatok Előirányzatok Bevételek (működési, felhalmozási) A tervezés eszközei A költségvetés végrehajtása, a felhasználás Pénzellátás, bankszámlarend Vertikális végrehajtás szabályai Speciális szabályok a felhasználás során A költségvetés végrehajtásának horizontális folyamata Költségvetési beszámoló (pénzügyi számvitel, költségvetési számvitel) Célja, tartalma, gyakorisága A beszámolók nyilvánosságra hozatala és közzététele Ellenőrzési tevékenység Pályázati tevékenység A büntetés-végrehajtás speciális gazdálkodási feladatai A fogvatartottak ellátása A fogvatartottak ruházati ellátása, egyéni felszerelése Élelmezés A Büntetés-végrehajtás gazdasági társaságai A központi ellátási rendszer Letétkezelési feladatok VII Rendvédelmi szervek egészségügyi-pszichológiai ellátó rendszere A személyi állomány egészségügyi és pszichikai ellátása VIII

7 A rendvédelmi szervek humán igazgatása A büntetés-végrehajtás személyzete Szolgálati viszony jellege A szolgálati viszony alanyai Szolgálati jogviszony létesítése A szolgálati jogviszony megszüntetése Nyugdíj előtti rendelkezési állomány Könnyített szolgálat A rendőrség különleges foglalkoztatási állománya (szenior állomány) Költségtérítések Kedvezmények és támogatások: Érdemek elismerése Képesítési követelmények Utánpótlási és vezetői adatbank A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei, etikai kódex A rendvédelmi hivatás etikai alapelvei A Kódex tartalmát meghatározó értékek, elvárások A bv. szerv toborzási rendszere Az összeférhetetlenség szabályai Nemzeti Védelmi Szolgálat IX Büntetés-végrehajtási informatika A Büntetés-végrehajtás informatikai rendszere Robotzsaru Neo alkalmazás Főnix rendszer NexonHR alkalmazás Forrás Sql alkalmazás Központi Vagyon Kataszter program (KVK) Központi Illetmény Rendszer (KIR3) Cafeteria Egyéb Levelezés Internet X

8 Információszabadság és információbiztonság Személyes adatok védelme Közérdekű adatok nyilvánossága Minősített adatok védelme Információvédelmi jogintézmények összehasonlítása

9 A börtön nem egy épület, ahol gonosztevőket tartanak elzárva. A börtön egy intézmény, amellyel a társadalom tükröt állít magának. A börtönben sorsokat őriznek. (Orbán Károly: Börtönvilág. Budapest: Korona Kiadó, 1999, 9. o.) I. Bevezetés Tisztelt Szakvizsgázó! A tansegédlet anyagainak kiválasztása során kiemelt szempont volt, hogy a Büntetésvégrehajtási szakember tartsa karban általános közjogi ismereteit, ismerje az állam szervezetét, legyen képes a normák és szellemiségük elsajátításával munkáját precízen, pontosan, szakszerűen a büntetés-végrehajtási szervezet szellemiségét közvetítve ellátni. A tansegédlet nem tudja felvállalni a büntetés-végrehajtási munka valamennyi szegmensének, vonatkozó jogszabályának, továbbá a különböző vezetési szintek és szakterületek tételes bemutatását. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a tiszti beosztásban lévő munkatársak mindegyike komplex módon is felelősséggel tartozik a szervezet egészének működéséért. Napjainkban természetesen az sem kizárt, hogy a ma megismert vagy ismételt tudásra, tájékozottságra egy másik beosztásban nem lesz-e szükség. Ezért is számítunk mindenki megértésére, az anyag el- és befogadására, az ismeretek megújítását célzó megoldás támogatására. A tananyag összeállításánál arra is tekintettel voltunk, hogy Önök részben felsőfokú rendészeti tanulmányaik, valamint továbbképzésük során már találkoztak jelen ismeretanyag egy részével. A tan- és vizsgaanyagokat kidolgozó csoport a legnagyobb körültekintéssel járt el annak érdekében, hogy Önök elsajátítsák azokat a főbb ismeretanyagokat, amelyek szükségesek 9

10 ahhoz, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet munkakultúrája letisztuljon, egységes elvek és módszerek alkalmazásával történjen. II. Magyarországi börtönrendszer kialakulása, fejlődése A magyarországi börtönrendszer kialakulása A magyarországi börtönrendszer kibontakozását, fejlődését számos tényező akadályozta, melyek főként a nemesi előjogokban testesültek meg. A bebörtönzés költséges volt, (épület, őrzés, élelmezés) e mellett elvonta a gazdaságtól a munkaerőt, nem számolhattak a nyilvános büntetések hatásaival, ráadásul a börtön nem volt elég szigorú a kor felfogásához képest. A helytartótanács rendelete ellenére, a nemesek nem áldoztak pénzt a börtönök létrehozására, így az első központi börtön (fenyítőház) magánkezdeményezésre jött létre Szempci Fenyítőház néven, melyet gróf Eszterházy Ferenc saját telkén és épületeiben létesített. A börtönügy fejlődése döcögve haladt, hibás központi döntésektől kísérve (szabadságvesztés töltésére sokszor alkalmatlan épületeket létesítettek), a dolog pikantériája, hogy némelyik még ma is börtönként funkcionál: pl.: Lipótvár, Ilava, Márianosztra, Vác). A kiegyezés (1867), majd az évi V. sz. tv. (Csemegi-kódex) adott lendületet a modern börtönrendszer kiépítésének. Többek között felépült a Szegedi Kerületi Börtön, a budapesti Királyi Gyűjtőfogház, a Soproni Fegyház. A század végén 9 országos, 65 törvényszéki és 313 járásbírósági fogház működött. A börtönügy századvégi virágkorát pezsgő börtönügyi irodalom, szellemi élet kísérte. Az első világháború után a trianoni döntést megszenvedte a magyar büntetés-végrehajtás is, hiszen elvesztette az országos intézetek 33%-át, a törvényszéki fogházak 64%-át, a járásbírósági fogházak 63%-át. Az I. világháború utáni időszak börtönügyi fejlődése teljesen megtorpant, sem a gazdaság helyzete, sem az uralkodó kriminálpolitikai szemlélet már nem kínált lehetőséget még a szolid börtönreformra sem. A börtönügy szakmai fejlődését az is hátráltatta, hogy az intézetek élére számos, a hadseregtől leszerelt tiszt került, elindítva az intézetekben a militarista szemléletet. Tovább romlott a büntetés-végrehajtás helyzete a II. világháborút befejező időszakban, különösen 1952-től, amikor a Belügyminisztérium (BM) vette át a börtönök felügyeletét és 10

11 irányítását. Ekkor alakult meg a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (továbbiakban BVOP) és az elítélt munkáltatás irányítására a Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI). A büntetőpolitika eltorzulásának következtében az elítéltek száma meghaladta a 35 ezret (továbbá elítélt várt befogadásra) és 100 ezret is elért az internáltak száma. A rabgazdaságok termelése az általános népgazdasági terv részét képezték. A börtönök egy részének irányítása az ÁVH kezébe került. Az 50-es évek végére már megjelenik az igény a börtönügy garanciális elemeinek erősítésére a szabályozás szintjén. Az évi Bv. szabályzat már mellőzi a testi és a fizikai fájdalmat okozó fegyelmi büntetéseket, 1959-ben pedig (8/1959. BM. Utasítás) megteremtették az elítéltek nevelésének elvi és szervezeti feltételeit. A magyar börtönöknek az állami szervek rendszerében elfoglalt helyéről 1963-ban született döntés, mely szerint a felügyelet és irányítás visszakerült az Igazságügyi Minisztériumhoz és kezdetét vette az egyes büntetések végrehajtásának jogi szabályozása is. A 60-as évek elején megélénkült kriminológiai, szociológiai, pszichológiai kutatások rámutattak a társadalom belső ellentmondásaira, feltárták a bűnözés tényleges alakulását, és bemutatták, hogy a szocializmus fejlődésével a bűnözés nem hal el, mint azt korábban hirdették. A börtönügy több évtizedes elmaradásának, valamint a törvényi szintű szabályozás hiányának felismerése az elméleti munka megélénküléséhez vezetett. Ennek egyik eredménye az évi 21. tvr. megalkotása volt. E jogszabály már céljában, elveiben, tartalmában megközelítette az európai normákat. Merőben újszerű volt az a felfogás, mely az elítélteket nem csak kötelezettségekkel látta el, hanem jogokat is biztosított számukra. Az elítélteket a végrehajtás tárgyából annak alanyává tette. A törvény a szabadságvesztés négy fokozatát állapította meg (szigorított börtön, börtön, szigorított munkahely, munkahely). Sajnos a börtönügy fejlődéséhez szükséges eszközök nem álltak rendelkezésre, és a szervezeti viszonyok sem kedveztek a sikeres végrehajtásnak. Eközben tovább romlott a bűnözés helyzete, nőtt az elítéltek száma, ennek eredményeként az évi 28. tvr. a fokozatok elnevezésében gyakorlatilag visszatért a Csemegi-kódexhez. Az egyes fokozatokra vonatkozó különbségtétel érvényesül, többek között: a kedvezményrendszerben, az őrzés és felügyelet szigorúságában, a ruházati ellátásban. 11

12 A 70-es években megindult elsősorban a büntetés-végrehajtás egy szűk lelkes csoportjának kezdeményezésére a rendszer humanizálása, melyek számos országos parancsnoki intézkedésben öltöttek testet. Megismerhetővé váltak az ENSZ és az Európa Tanács által kidolgozott ajánlások a korszerű börtönök működésére vonatkozóan. Ennek eredménye lett, hogy a büntetések és intézkedések végrehajtását egységes rendszerbe foglalták. Az évi 11. sz. tvr.-t (Bv. tvr.) a büntetés-végrehajtás szakemberei hozták létre. E kódex jellegű tvr.-t követte a büntetés-végrehajtási szabályzat (miniszteri rendelet), ami mindenki számára megismerhetővé vált. Kibővült az elítélt külvilággal való kapcsolatának lehetősége, olyan új intézmények jelentek meg, mint az átmeneti csoport és a gyógyító-nevelő csoport. A 80-as években a szabadságvesztés széleskörű alkalmazásának következtében jelentősen megnőtt a fogvatartottak száma (1986-ban elérte a 25 ezret). A rendszerváltás hatása a börtönügyre Az 1989-es rendszerváltás következményeként, a jogállamiság kialakítására tett lépések eredményeként elkezdődött az állam büntető hatalmának korlátozása. Már a 80-as évek végén megindult a büntetés-végrehajtási rendszer humánusabbá tétele. Az Európához közelítés jegyében az emberi jogok tiszteletben tartására figyelemmel megkezdődött a büntetési rendszer átalakítása. Így a halálbüntetés, a szigorított őrizet, a kényszergyógyítás munkaterápiás intézeti kezelési formájának, továbbá a szigorított javító-nevelő munka megszüntetésére került sor. A jogharmonizáció folyamata a büntetés-végrehajtási jog fejlődésében is gyökeres változást eredményezett. A módosítás szükséges volt egyrészt, mert a jogszabályoknak tartalmaznia kellett a nemzetközi kötelezettségekből adódó előírásokat, új rendelkezéseket, másrészt szerepeltetni kellett a büntetési rendszer átalakításából fakadó módosításokat. Az Európa Tanácsba belépéssel összhangban a figyelem központjába került, hogy a hazai börtönügyi normák megfeleljenek az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) előírásainak. Sor került az elítéltek emberi és állampolgári jogainak és érvényesítésük garanciáinak meghatározására. A börtönhumanizációs folyamat erősítése már jóval a rendszerváltás előtt megkezdődött. A szakmában egyértelmű volt az is, hogy a humanizáció a börtönben nem a büntető visszatartó hatás felszámolását jelentette, hanem a káros, ésszerűtlen hatásoknak kiiktatását célozta. Mindezeket tartalmazta az évi XXXII. tv., mely megfogalmazta az európai börtönmodellekre jellemző alapelveket. Nevezetesen a normalizálás, a nyitottság és a felelősség elveit. 12

13 A normalizálás elve A normalizálás elve szerint a szabadságvesztés végrehajtási körülményeit, az elítélt életmódját, a fogvatartás feltételeit közelíteni kell a szabad életben lévő viszonyokhoz. Ez az elv kifejezi azt is, hogy a bebörtönzéseknek a szabadság elvonásából kell állnia, továbbá ennek alapján az elítéltet lakóhelyéhez közeli intézetbe kell elhelyezni. Amennyire egyszerű a jogi normalizálás megteremtése, olyan nehéz az ehhez szükséges jelentős anyagi befektetéshez kötött infrastruktúra átalakítása, különösen az elhelyezés tekintetében. Az elítéltek döntő többsége a XIX. század végén, a XX. század elején az adott kor filozófiája alapján létesült intézetekben töltik büntetését. A nyitottság elve A nyitottság elvén a fizikai izolációt oldó törekvést értjük, továbbá a külvilággal való kapcsolat formájának erősítését, így széles tere van az egyházaknak, civil szervezeteknek, iskoláknak az egyes intézetek életében, a társadalmi beilleszkedést elősegítő tevékenység folyamatában. Az intézetek elhagyásának legális formái (pl. rövid tartamú eltávozás, kimaradás) mind ezt a célt szolgálják. De ide soroljuk a kapcsolattartás más formáit is, mint pl.: levelezés, telefonálás, látogató intézeten kívüli fogadása. A nyitottságot növeli a sajtótermékek rendelésének lehetősége, rádió, TV műsorainak hallgatása, nézése, különböző előadók, művészeti csoportok, egyének intézeti fogadása, stb. A nyitottság szellemében megváltozott a kommunikáció, eltűnt a korábbi titokzatosság; a szakma törekedett a börtönön belüli tevékenység objektív bemutatására. A felelősség elve A nyitottság elve szorosan kapcsolódik a felelősség elvéhez, ami az elítélt önbecsülésének, önállóságának fejlesztését tűzi ki célul. Ehhez meg kell őrizni és fejleszteni kell a fogvatartott testi és szellemi képességeit, amit oktatási, foglalkoztatási programokon keresztül lehet elérni. Az enyhébb végrehajtási szabályok (EVSZ), vagy az átmeneti csoport jogintézménye szintén a felelősség kialakítását tűzte ki célul. A börtön ebben a szerepben a társadalmilag elfogadható életvezetés kialakításához ad segítséget. Ennek az elemnek a megfelelő működését jelzi, hogy a 80-as, majd a 90-es években az évi többezres eltávozásról %-ban alig kifejezhető mértékben nem tértek vissza időben az intézetekbe. A felelősség elve szorosan következik abból, hogy az elítélt a végrehajtás alanya és nem tárgya. 13

14 Mindezen elvek az egész büntetés-végrehajtásra érvényesek, ugyanakkor van számos olyan elv, amik csak az egyes szankciók végrehajtásánál érvényesíthetők. Az alapelvek megvalósítása elképzelhetetlen differenciálás nélkül, amely a fogvatartottak biztonsági és kezelési szempontból történő osztályozását és csoportosítását, ennek megfelelően eltérő rezsimek és programok kialakítását, egyéniesített eljárások alkalmazását jelenti. Nemzetközi egyezmények és alapelvek Az emberi jogok védelme az ember és a hatalmat gyakorló állam konfliktusában jelenik meg. A nemzetközi emberi jogi kérdések több szinten jelennek meg, egyrészt univerzálisan (ENSZ), másrészt regionálisan, ahol szigorúbb kontroll tud érvényesülni, hiszen az államok kisebb körben, hasonló jogi-, politikai-, kulturális környezetben nagyobb kompromisszumra képesek. Fontos megjegyezni, hogy a büntetés-végrehajtás nem tartozik az EU szabályozási hatáskörébe. Nem említik meg az alapító okiratok, továbbá a fogvatartottak jogaira semmilyen egyedi közösségi, vagy uniós jogszabály nem vonatkozik. A fogvatartottakhoz kapcsolódó alapelveket is tartalmazza az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, valamint ez képezi alapját egy másik kötelező erejű ENSZ-egyezménynek a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányának. Az ENSZ augusztus 23-a és szeptember 02-a között tartott kongresszusán fogadta el a bebörtönzöttekkel való bánásmódhoz kiadott általános minimális irányelveket. Az 1966-ban megjelent Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmánya 10. cikke pedig megfogalmazza a szabadságvesztéssel kapcsolatos elvi követelményeket, miszerint a szabadságuktól megfosztott személyekkel emberséges és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni. Továbbá a büntetés-végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melyek alapvető célja az elítéltek javítása és a társadalomba való beilleszkedés elősegítése. Az Európa Tanács november 4-én fogadta el Rómában az EJEE-t. Az egyezmény végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát1. 1 European Court of Human Rights, rövidítve: ECoHR 14

15 Az Európai Unió tagállamai azonban megerősítették az egyezményt, ennélfogva kötelesek tiszteletben tartani annak rendelkezéseit. Az EJEE hivatalosan kihirdetett magyar elnevezése: "Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény". Magyarország vonatkozásában november 5-től kell alkalmazni. Az EJEE értelmében minden emberrel így a fogvatartottakkal is az egyezményben megállapított bizonyos minimum-előírásokkal összhangban kell bánni. Ezen követelmények közé tartozik, hogy senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni (EJEE 3. cikk). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlata értelmében az elfogadhatatlan fogva tartási körülmények akkor is sérthetik az EJEE 3. cikkét, ha a fogvatartottak szándékos megszégyenítésére vagy megalázására irányuló szándék nem bizonyított2. A CPT A kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére alakult Európai Bizottság (CPT) az Európa Tanács évi ugyanilyen megnevezésű Egyezménye (a továbbiakban Egyezmény ) alapján jött létre. Magyarországon az évi III. tv. hirdette ki. A CPT nemzetközi szakértői testület, tagjai független és pártatlan szakértők, akik számos szakmai háttérrel rendelkeznek, például jogászok, orvosok és börtön- vagy rendőrségi ügyek szakértői. A CPT Titkársága az Európa Tanács Jogi és Emberi Jogi Főigazgatóságának részét képezi. A látogatásokat küldöttségek végzik, ezekben általában több CPT tag vesz részt, a Bizottság Titkársága dolgozóinak kíséretében, és szükség esetén, szakértőket és tolmácsokat is bevonnak. A CPT küldöttségek rendszeres időközönként végeznek látogatásokat (általában négyévente egyszer), de ha szükséges, további ad hoc látogatásokra is sor kerülhet. 2 lásd: az EJEB április 11-i, Peers kontra Görögország ügyben hozott ítéletét 15

16 A Bizottságnak értesítenie kell az érintett államot arról, hogy látogatást kíván tenni. Az értesítést követően a CPT küldöttség bármikor felkereshet bármely olyan helyet, ahol szabadságuktól megfosztott személyek tartózkodnak.3 Az együttműködés és a bizalmasság alapelvei a CPT-t életre hívó nemzetközi szerződés részét képezik. A CPT munkájának középpontjában a nemzeti hatóságokkal való együttműködés áll, mivel a cél a szabadságuktól megfosztott személyek védelme, nem pedig az, hogy elítéljék az egyes államokat az esetleges visszaélések miatt. A CPT tevékenysége az együttműködés koncepciójára épül, és három alapelve vezérli: A szabadságuktól megfosztott személyek bántalmazására vonatkozó tilalom abszolút érvényűsége. A bántalmazás még enyhébb formában alkalmazva is ellentétes a civilizált magatartással. Bántalmazás nem csak annak áldozatára ártalmas, hanem az azt elrendelő, vagy jóváhagyó tisztviselő számára is megalázó, és végső soron káros. A CPT munkájának másik jellemzője a bizalmasság: a Bizottság megállapításai, jelentései és a kormány válaszai elvben bizalmasak. Ugyanakkor a CPT munkájával kapcsolatos információk jelentős része bárki számára hozzáférhető. A CPT először is feltárja a meglátogatott országokban a tényszerű helyzetet, konkrétan megvizsgálja a meglátogatott intézmények általános körülményeit, megfigyeli a rendfenntartó állomány és más szervek személyzetének hozzáállását. Meglátogatja a szabadságuktól megfosztott személyeket, beszélgetéseket folytat velük, hogy megismerje az előzőekben felsoroltakkal kapcsolatos véleményüket és meghallgassa esetleges kérelmeiket. Végezetül megvizsgálja a szabadságvesztés alapjául szolgáló jogi és adminisztratív szerepeket, szükség esetén intézkedéseket javasol az olyan bánásmód megelőzésére, amely ellentétes a szabadságuktól megfosztott személyek ésszerűen elfogadható kezelési normáival. Funkciója teljesítése során a CPT-nek jogában áll hasznosítani az emberi jogokra vonatkozó európai egyezményekben foglalt jogi normákat, és számos más ide vonatkozó emberi jogi 3 Forrás letöltve: 16

17 dokumentumot. A CPT feladata továbbá a szabadságuktól megfosztott személyek mentális, vagy fizikai bántalmazásának a megelőzése.4 A megelőzéssel kapcsolatban a 2002-ben elfogadott kiegészítő jegyzőkönyv értelmében a külső kontroll mellett az egyes államokon belül is fel kell állítani hatékony kormányzati ellenőrző szervet, hiszen csupán a külső kontroll nem tudja biztosítani a kívánt egyensúlyt. A kiegészítő jegyzőkönyvet hazánk 2012-ben ratifikálta, így csatlakozott az OPCAT5-hez és a végrehajtásra három év haladékot kért, így január 1-jével jött létre hazánkban is a nemzeti megelőző mechanizmus, amelynek működtetését számos európai országhoz hasonlóan az ombudsman, vagyis az alapvető jogok biztosa látja el.6 A két típusú ellenőrző rendszer együttes léte és kiegyensúlyozott működése adhat igazi garanciákat arra nézve, hogy a jogfosztó és jogkorlátozó szankciókat az emberi méltóság tiszteletben tartásával hatékonyan és átláthatóan hajtsák végre. 7 Európai börtönszabályok A január 11-én az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által elfogadott, a Rec (2006) 2. Új Európai Börtönszabályok pontjaiban is megjelenik az elvárás a kormányzati felügyelettel és a független ellenőrzéssel kapcsolatban. Kimondja, hogy a Kormányzati szervnek rendszeresen vizsgálnia kell a büntetés-végrehajtási intézeteket, hogy ellenőrizze; a nemzeti és nemzetközi jogi normáknak és a jelen szabályok rendelkezéseinek megfelelően működtetik-e azokat. Célja, hogy hatást gyakoroljon az egyes államok által kidolgozott szabályokra (aktusokra), mintegy modellként szerepelve. Az ajánlás megjelöli azokat az alapelveket, melyek a végrehajtás során különös jelentőséggel bírnak. 4 Büntetés-végrehajtási igazgatás I. fejezet 15. o. szerző: Dr. Tari Ferenc (Rendészeti Szakvizsga Bizottság 2012.) 5 A kínzás elleni ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyve (OPCAT) nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt létrejövő, független testületek létrehozását írja elő. Nemzeti szinten a részes államoknak úgynevezett nemzeti megelőző mechanizmust kell kinevezniük vagy létrehozniuk, amely rendszeres monitorozó látogatások tesz a szabadságmegvonást foganatosító intézményekben. 6 Gáva Krisztián: Az új büntetés-végrehajtási törvény kodifikációs folyamata. Börtönügyi Szemle 2013/4. szám 10. o. 7 Dr. Lajtár István: Jogállami biztosítékok a hazai büntetés-végrehajtásban, a garancia- és kontrollrendszer komplexitása és fejlesztésének lehetséges irányai, PhD értekezés Letöltve: 17

18 Mint a régió tagállamai, Magyarország is részese valamennyi, a fogvatartottak helyzetét és a fogvatartottakkal való bánásmód tekintetében meghatározó jelentőségű nemzetközi emberi jogi egyezménynek. BV szervezet felépítése Az Európai Börtönszabályok a Büntetés-végrehajtási Szervezet (Bv. Szervezet) struktúrájára és a bv. intézetek igazgatására vonatkozóan nem támaszt részletes elvárásokat, csupán annyit mond ki, hogy a bv. intézeteknek hatóságok felelőssége alatt kell működniük, és hogy el kell választani a büntetés-végrehajtás szervezeti rendszerét más fegyveres- és rendvédelmi szervezetektől, valamint a bűnügyi nyomozástól. A szervezet tevékenységét a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló évi CVII. törvény alapján végzi, felépítése következő: BM koordináló, irányító Bv. Országos Parancsnoksága középirányító szerv Bv. intézetek (30) végrehajtó szerv Bv. intézmények (1) végrehajtó szerv Bv. gazdasági társaságok (12) végrehajtó, gazdálkodó A Bv. Szervezetet országos parancsnok vezeti, aki gondoskodik a szervezet törvényes működéséről. Az országos parancsnokság, középirányító funkciójából adódóan is, ellenőrzi a bv. szervek tevékenységét átfogó-, téma-, cél- és mobilellenőrzéseken keresztül. Ezen túl a szakmai munka támogatása érdekében a szakszolgálatok és főosztályok éves továbbképzéseket szerveznek, amelyeken az elmúlt időszak eredményeit és az elkövetkező kiemelt feladatokat, nagyobb horderejű változásokat van lehetőség előadások és konzultációk formájában 18

19 feldolgozni. Ugyancsak a szakmai munka egységességét és hatékonyságát segítik a központilag kiadott szabályzók és útmutatók. A teljes szervezetet szigorú alá-fölérendeltség, illetve a szolgálati út betartásának kötelezettsége jellemzi. Az intézetek mindegyike többfunkciós, országos és regionális, valamint megyei végrehajtó intézetekre tagozódnak. Az országos és regionális végrehajtó intézetek alapvető feladata a jogerős bírói ítéletek (büntetések és intézkedések) végrehajtása. A megyei büntetés-végrehajtási intézetek alapfeladata, hogy az előzetes letartóztatásokat foganatosítsák. A zsúfoltság problémájára az egyik lehető leggyorsabban kivitelezhető megoldás volt korábban- állami források hiányában - magántőke bevonásával új börtönök építése. Az ún. PPP konstrukció az állam számára biztosítja a kiadások hosszú távú tervezhetőségét. A magyar büntetés-végrehajtás szervezetében jelenleg két intézet működik ilyen rendszerben. Büntetés-végrehajtási intézmény alapítható: egyes szociális és egészségügyi feladatok ellátására, anyagi-technikai ellátására, a személyi állomány oktatására, továbbképzésére. A büntetés-végrehajtási szervezet alapvető feladatát, a fogvatartás megvalósítását a büntetésvégrehajtási szervek látják el, ennek megfelelően bv. szervnek minősülnek a fogvatartottak gyógykezelését, kivizsgálását és elmemegfigyelését végző büntetés-végrehajtási intézetek is. A bv. szervek között sajátos helyet foglalnak el a fogvatartottak foglalkoztatására létrejött gazdálkodó szervezetek. A szabadságvesztés büntetés céljával összhangban a Bv. tvr. előírja, hogy a végrehajtás során a fogvatartottak munkáltatását biztosítani kell. E cél megvalósulásában működnek közre a bv. gazdasági társaságai, amelyek szakmai profiljuk alapján a mezőgazdasági, valamint az ipari, ezen belül főként a könnyűipari ágazathoz tartoznak. 19

20 A büntetés-végrehajtási szervezet feladata E kérdés megválaszolása kissé szélesebb megközelítést kíván. A büntetőjog az a jog ág, ahol a társadalom elvárásai a legközvetlenebbül érezhetőek. Csemegi Károly szerint egyetlen törvény sem viseli annyira homlokán azon kor, és azon ország civilizáció állapotát, amelyben és amelynek számára készült, mint a büntető törvénykönyv és a bűnvádi eljárás. A közrend és a közbiztonság erősítését célzó kormányprogram eredményeként a büntetőpolitikában bekövetkezett hangsúlyeltolódás hatásai a szabadságelvonással járó büntetések és ezzel a fogvatartotti létszám lassú, de folyamatos növekedését eredményezték. A büntetés-végrehajtási intézményrendszer az állami büntetőhatalom részeként mint láthattuk a büntetőjog tudomány harmadik pilléreként -, figyelemmel a fenti elvekre, a bírósági ítéletben megállapított joghátrány érvényesítését végzi. A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló évi CVII. törvény 1. -a kimondja, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet, a külön törvényben meghatározott szabadság-elvonással járó büntetéseket, intézkedéseket, büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, a szabadságvesztésből szabadultak utógondozását, valamint a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelői feladatokat végrehajtó állami, fegyveres rendvédelmi szerv. A büntetés célja a évi C. törvény (Btk.) szerint is a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt kövessen el (általános és speciális prevenció). A büntetés céljának tehát lényegi eleme a társadalom megóvása, valamint az egyéni és általános megelőzés. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló évi CCXL. törvény (Bv. tv.) január 1-jén lépett hatályba. Az új bv. kódex megalkotását a rendszerváltás óta három kormány is napirendre tűzte, azonban a szabályozás csak a évi kormánydöntés után született meg. Ennek nyomán nagy jelentősége van annak, hogy a Bv. Szervezet szakemberei részt vehettek a kodifikációs tevékenységben. E munkában fontos volt számukra, hogy megismerjék, egyértelműen pontosítsák a nemzetközi börtönügy fejlődésének irányait, az egyes országok végrehajtásának meghatározó elemeit, a büntetés-végrehajtási szakmának a legjobb gyakorlatait. Természetesen ennek során áttekintették a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség véleményét, javaslatait, illetve 20

21 kritikáit. Figyelembe vették az alapvető jogok biztosának megállapításait, valamint teljes körűen áttanulmányozták a CPT több alkalommal hazánkban tett látogatásai kapcsán tett ajánlásait. Büntetés-végrehajtási jog A szabadságvesztés végrehajtása A büntetés-végrehajtás egyik fő tevékenysége, hogy a fogvatartottakból, azon belül leginkább az elítéltekből a társadalom számára hasznos, jogkövető állampolgárt neveljen. E nemes és szerteágazó feladat végrehajtását január elsejétől már legmagasabb szintű jogforrás, vagyis törvény fogalmazza meg. A bv. törvényként is ismert jogforrás 83. -a konkrétan a szabadságvesztés végrehajtásának célját és elveit tárja az olvasó elé. Az úgynevezett reintegrációs tevékenység kialakítása során a Bv. tv ának 8 bekezdésben vázolt elveknek kell minden esetben érvényesülnie. A szabadságvesztés végrehajtásának rendje A szabadságvesztés végrehajtásának rendje a büntetés-végrehajtási rendszer legfontosabb tartalmi eleme, amely biztosítja és szolgálja a szankciók céljának megvalósítását. A szabadságvesztés kiszabása esetén a végrehajtási fokozat meghatározása az ítélkező bíróság feladata. A büntető törvénykönyv fegyház, börtön, illetve fogház végrehajtási fokozatot állapíthat meg. A végrehajtási fokozatokat kizárólag az elítéltekre vonatkoztatjuk. Rezsim szempontjából a fegyház a börtönnél, míg a börtön a fogháznál szigorúbb fokozatot jelent. Fegyház A szabadságvesztés legszigorúbb végrehajtási módja. Az ide kerülő elítélt életrendje részleteiben meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt áll, mindemellett külső munkában kivételesen vehet részt abban az esetben, ha a külvilágtól munkavégzés alatt is elkülöníthető. A fegyház fokozatú elítéltek zárkáinak ajtaját éjszaka zárva kell tartani, nappal engedélyezhető a rezsimszabályokhoz igazodó időszakos nyitva tartás. Eltávozása a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kivételével kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. 21

22 A bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján az alábbiak szerint mozoghat: engedéllyel és felügyelet mellett, felügyelet mellett, felügyelet mellett, a kijelölt részlegen ellenőrzéssel. Számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv. intézeten belüli programokon. A magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető, azonban a korlátozás a könyvtári és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki. A kapcsolattartás gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető. A személyes szükségleteire fordítható összeg mértéke a rezsimszabályokhoz igazodóan változik. Börtön Az elítélt életrendje meghatározott, de már nem minden részletre kiterjedően. Irányítása és ellenőrzése e fokozatban is kötelező, de már viszonylagos önállósággal rendelkezik. Intézeten kívüli munkavégzésben részt vehet. A börtön fokozatú elítéltek zárkáinak ajtaját éjszaka zárva kell tartani, kivéve, ha a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, illetve illemhelyet részlegenként biztosítják, nappal engedélyezhető a teljes vagy az időszakos nyitva tartás. Intézetből történő eltávozása kivételesen engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján az alábbiak szerint mozoghat: csak engedéllyel és felügyelet mellett, felügyelet mellett, a bv. intézet kijelölt területén ellenőrzéssel, felügyelet mellett, a bv. intézet meghatározott területén ellenőrzéssel, meghatározott szervezett programokon szabadon. Számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv. intézeten belüli programokon. 22

23 A magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető, azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki. A kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető. Fogház A szabadságvesztés legenyhébb végrehajtási módja. Az életrendje csak részben meghatározott, szabad idejét belátása szerint használhatja fel. Részt vehet intézeten kívüli munkavégzésben. Eltávozása engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beszámít. A bv. intézeten belül a számára kijelölt területen biztonsági és rezsim besorolása alapján az alábbiak szerint mozoghat: felügyelettel, ellenőrzéssel, szabadon járhat. Számára a rezsimszabályokhoz igazodóan engedélyezhető, hogy részt vegyen az elítéltek csoportos kulturális és sportprogramjainak eltöltésében, illetve a bv. intézet által szervezett, bv. intézeten belüli programokon. A magánál tartható tárgyainak köre korlátozott, ami a rezsimszabályokhoz igazodóan bővíthető, azonban a korlátozás a könyvtári- és tankönyvekre, tanszerekre, valamint az engedélyezett kegytárgyakra, családi fényképekre nem terjedhet ki. A kapcsolattartásának gyakorisága, illetve tartama a rezsimszabályok szerint bővíthető. Fiatalkorú fogvatartottak A bíróság csupán börtön, illetve fogház végrehajtási fokozatot állapít meg. Ezen különleges kategóriájú fogvatartottak szabadságvesztés büntetésének végrehajtási rendje az életkori sajátosságaikból fakadó eltérésekkel az általános szabályok szerint részletezett börtön és fogház rendjének felel meg. Az adott személy 21 éves korában történik meg az úgynevezett nagykorúsítás. Ezt a folyamatot hívjuk a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megváltoztatásának, melynek keretei között bv. bíró határozza meg a végleges végrehajtási fokozatot. 23

24 Az elítéltek kötelezettségei és jogai Kötelezettségek Az elítélttel szemben csak a törvény vagy ítéletben meghatározott joghátrány alkalmazható. Ennek értelmében az elítélt kötelezettségeit két csoportra oszthatjuk: állampolgári kötelezettségek, büntetés-végrehajtási jogi kötelességei. Állampolgári kötelességek: 1) jövedelmi és vagyoni viszonyának megfelelően hozzá kell járulni a közterhekhez, 2) terheli a feljelentési kötelesség a Btk-ban megjelölt esetekben, 3) köteles tanúvallomást tenni és csak a büntetőeljárási törvény szerinti esetekben tagadhatja meg (polgári peres eljárásban tanúvallomást csak jogszabály szerinti esetekben tagadhatja meg), 4) ha az elítélt más ügy terheltje, köteles tűrni, hogy szakértői vizsgálat alá kerüljön, rajta a bíróság által kijelölt vizsgálatokat elvégezzék, 5) ha magánvádlóként lép fel, akkor a bűnügyi költség tekintetében megelőlegezési kötelezettsége van, 6) köteles tartózkodni alaptalan polgári per kezdeményezésétől, 7) ha félként szerepel polgári, munkaügyi peres eljárásban, nem mentesül a feleket terhelő kötelezettségek alól, 8) perköltség/illetékfizetési kötelezettsége van polgári eljárásban, 9) köteles tűrni a bírósági végrehajtást (ennek értelmében keresményére végrehajtás vezethető), 10) hozzá kell járulnia a gyermeke jogainak biztosításához. Büntetés-végrehajtási jogi kötelességek: (csak a végrehajtás alatt érvényesek) Az elítélt köteles: 1) magát a büntetés/intézkedés végrehajtásának alávetni, 2) a szabadságvesztést a kijelölt intézetben tölteni, 3) tűrni más nemű- és fokozatú elítéltektől való elkülönítését; életkor, kriminológiai, nevelési, egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását, 4) a reintegrációt célzó foglalkoztatások rendjét, valamint a biztonsági és higiéniai követelményeket megtartani, 24

25 5) a büntetés-végrehajtás rendjét megtartani (eltűrni), és a kapott utasításokat a legjobb tudása szerint végrehajtani, 6) a jogszabályban meghatározott kivételektől eltekintve munkát végezni, a kijelölt munkát szakismereteinek és képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, munkavédelemmel, környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani, 7) a bv. intézet tisztántartásában, karbantartásában és ellátásában díjazás nélkül alkalomszerűen részt venni, (maximum napi 4, havi 24 órában), 8) alá kell vetnie magát a jogszabályban előírt kötelező, vagy egészségügyi állapotának megítéléséhez szükséges vizsgálatnak, beleértve ebbe a jogszabály szerint kötelező gyógykezelést, 9) a tartására fordított költségekhez hozzá kell járulnia, ha a törvény kivételt nem tesz (önhibáján kívül nem dolgozik, vagy nem rendelkezik letéti pénzzel, illetve nem rendelkezik rendszeres pénzellátással), 10) önhibáján kívüli okból nem dolgozik, (az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény illetve munkaképtelen állapotát maga okozta), 11) nem részesül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban, 12) tűrni köteles, hogy a munkadíjából a tartására fordított költséghez való hozzájárulást levonják (ennek célja, hogy a szabadulás idejére tartalékolandó összeg rendelkezésre álljon), 13) a végrehajtás alatt vagy azzal összefüggésben okozott kárt megtéríteni (kárfelelősség együtt jár a fegyelmi felelősséggel), 14) köteles továbbá tűrni, hogy a büntetés-végrehajtás rendjének vagy biztonságának fenntartása vagy bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érdekében az elítélt testüregekre kiterjedően is megmotozható, személyes használati tárgyai és ruházata átvizsgálhatók, vele szemben mozgáskorlátozó eszköz, biztonsági elkülönítés alkalmazható, illetve a törvényben meghatározott esetekben és módon kényszerítő eszköz alkalmazható, 15) vizsgálati anyagot köteles szolgáltatni abban az esetben, ha fegyelemsértés vagy bűncselekmény megalapozott gyanúja merül fel (alkohol-, bódítószer-, illetve kábítószer-fogyasztás ellenőrzéséhez), 16) köteles együttműködni a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel és a reintegrációs tevékenységekben részt vevő szervezet munkatársaival, 25

26 17) a bv. intézetet érintő katasztrófa esetén az elhárításhoz szükséges tevékenységben részt venni, 18) lakcímét bejelenteni, 19) együttműködni és a kért felvilágosítást megadni. Jogok Az elítélt jogai hasonlóan kötelezettségeihez, két csoportba sorolhatók: állampolgári jogok, büntetés-végrehajtási jogok. Állampolgári jogok: 1) közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog (csak olyan mértékben, amely nem veszélyeztetheti a bv. intézet rendjét és biztonságát), 2) a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetel, 3) véleményét ellenőrzés mellett olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát, illetve a törvény egyéb rendelkezései értelmében korlátozható, 4) levelezése hatóságokhoz, védőhöz és nemzetközi szervekhez küldött leveleken kívül ellenőrizhető, 5) távbeszélő használatára jogosult (ellenőrzés mellett), 6) egyesüléshez, tanuláshoz, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott. Vannak olyan jogok, amelyek a büntetés-végrehajtása alatt szünetelnek, mivel azok a büntetés céljával ellentétesek, ezek a: 1) szabad mozgáshoz és tartózkodási hely megválasztásához, 2) gyülekezéshez, 3) sztrájkhoz, 4) ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választható és - ha a közügyektől eltiltás hatálya alatt áll - választó legyen, 5) szülői felügyeleti jog. 26

27 Büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogok: 1) higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre egészségi állapotának és végrehajtási tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra, 2) a hozzátartozóival, valamint a külön engedélyezett személyekkel, szervekkel való szabályozott kapcsolattartásra, 3) baleseti ellátásra, valamint baleseti egészségügyi szolgáltatásra, 4) legalább havonta egyszer látogató fogadására (látogatás: havonta 1 alkalom: 2 kiskorú és kettő felnőtt, vagy 1 nagykorú és 3 kiskorú, rezsimben meghatározott időtartamban), 5) legalább havonta küldhet/kaphat csomagot (meghatározott mennyiségben és tartalommal), 6) mobiltelefon használatára jogosult - erről tájékoztatni kell, 7) társadalmilag hasznos munka végzésére ennek megfelelő mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre, 8) nők, fiatalkorúak és fogyatékkal élők saját élethelyzetükhöz igazodó végrehajtásra, 9) várandós nők esetében megilletik a terhes nőkre és a születendő gyermekre vonatkozó jogok, 10) megállapított nyugellátás/baleseti nyugdíj meghatalmazott személy részére vagy a bv. intézetbe folyósítására, 11) bv. intézetbe a büntetés-végrehajtáson kívül független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem, és jognyilatkozat előterjesztésére, 12) védelemhez és képviselethez való jog, 13) a számára okozott kár megtérítéséhez, 14) szabályozott keretek között saját ruha viselésére és használati tárgyak tartására, 15) személyi tulajdonához fűződő jogainak védelméhez, 16) szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében munkáltatóval, karitatív szervezettel, büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelővel érintkezhet, 17) naponta legalább egy óra szabadlevegőn tartózkodásra, 18) pihenésre, szabadidőre, rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra, 19) önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, művelődési és sportolási lehetőségek igénybevételére, 20) általános iskolai, indokolt esetben középiskolai, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására; vizsgákra való felkészüléshez tanulmányi és vizsga szabadságra, 21) ha külföldi állampolgár: konzuli, diplomáciai érintkezésre, 27

28 22) jogképessége korlátozott (bírósági tárgyaláson joga van megjelenni, ezt lehetővé kell tenni), 23) iratbetekintési joga van a rá vonatkozó dokumentumokra, 24) a fogvatartotti fórumokon való véleménynyilvánításra, 25) vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, kinyilvánítására, gyakorlására, 26) joga van egyházi házasságkötésre, keresztelésre, egyházi temetésre, 27) a szabadságvesztés célját szolgáló valamennyi reintegrációs programon való részvételre, 28) a szabadulása utáni visszailleszkedéshez szükséges segítségadásra, 29) szabályozott keretek között sajtó és médianyilatkozatot tehet, 30) egyéb jogok: élelmezés: napi háromszori; legalább egyszeri meleg étel (kivételesen pl.: szállítás, rendkívüli esemény esetén kizárólag hideg élelmiszer); szükségleti cikket vásárolhat: parancsnok által meghatározott időben, módon tartására fordítható összeggel csökkentett munkadíjából; ruházati ellátás (évszaknak megfelelő, dolgozóknak munkaruha); egészségügyi ellátás: az elítélt a jogszabályban meghatározott térítéshez, illetve részleges térítéshez kötött egészségügyi szolgáltatásokat a kiszabott térítési díj ellenében veheti igénybe. A letéti pénzzel, jövedelemmel, egyéb pénzbeli jutatással nem rendelkező elítélt esetén, aki közgyógyellátásra jogosult, a gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz térítési díját a bv intézet meghatározott mértékig átvállalja. (térítés nélkül részesül ellátásban: várandós- vagy anya-gyermek körleten elhelyezett anya, fiatalkorú elítélt) egyéb jogosultságok: 6 hónapig kivételesen 1 éves koráig a csecsemő anyjával együtt helyezhető el; Magánlakás sérthetetlensége; Jó hírnév; Magántitok védelme; Személyes adatainak védelme. Jogosultságok felfüggesztése elítéltek esetén Egyes elítélti jogosultságok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztésére a bv. intézet parancsnoka jogosult. Ez azt jelenti, hogy az elítéltek meghatározott csoportjának egyes elítélti jogok gyakorlásának teljes vagy részleges felfüggesztésére van lehetősége a parancsnoknak, amennyiben bv. intézet rendjét és a fogvatartás biztonságát közvetlenül és súlyosan veszélyeztető esemény esete áll fenn. Tartama az esemény felszámolási ideje, de maximum 5 nap, amit az országos parancsnok további 5 nappal meghosszabbíthat. 28

29 A felfüggeszthető jogok: 1) kapcsolattartási jog, 2) munkavégzéshez való jog, 3) iskolai tanulmányokhoz való jog, 4) szabadlevegőn tartózkodás joga, 5) szabadidőben gyakorolható jogok. Természetesen a vétlen elítélt esetén az elmaradt jogainak gyakorlását utólag lehetővé kell tenni. A jogok korlátozásának ellenőrzésére a bv. ügyész az intézkedés jogosultságát haladéktalanul megvizsgálja, annak tartalmát megváltoztathatja, illetve a jogok gyakorlásának felfüggesztését megszüntetheti. Az elítélti jogok gyakorlása és a jogérvényesítés eszközei Állampolgári és büntetés-végrehajtási jogok legtöbbje csak személyesen gyakorolhatóak. Az általános jogérvényesítés eszközei: kérelem, panasz, kereset és fellebbezés. Kérelem: Ezt az elítélt kérelmi lapon a reintegrációs tiszthez vagy az illetékes egységhez adja be (ügyészi ellenőrzés alkalmával szóban is kérhet meghallgatást a bv. ügyésztől). Panasz: A fogvatartással összefüggő és attól független jogsérelem orvoslására érvényesíthető eszköz. Ha a szabadságvesztéssel összefüggésben merül fel panasza, akkor az adott bv. intézet szervezeti egységének vezetőjéhez fordulhat. Annak döntése ellen az intézetparancsnokhoz, illetve ha az intézetparancsnok hozta a sérelmes döntést, akkor az országos parancsnokság kijelölt szervezeti egységének vezetőjéhez fordulhat. Abban az esetben, ha ez utóbbi hozta a döntést, akkor vele szemben pedig az országos parancsnokhoz, illetve végső esetben az illetékes miniszterhez fordulhat panasszal a fogvatartott. Továbbá a fogvatartással kapcsolatban fordulhat panasszal még: a bv. ügyészhez, az alapvető jogok biztosához (ombudsmanhoz), illetve az illetékes nemzetközi szervekhez/szervezetekhez. 29

30 Bírósági felülvizsgálat: A sérelmezett határozat megtámadása érdekében lehet benyújtani a fegyelmi jogkör gyakorlója által hozott fegyelmi ügyben a bv. bíróhoz (csak magánelzárás fenyítés ellen), illetve minden más esetben a bv. bíró által hozott végzés ellen a II. fokú megyei bírósághoz. Kereset: Minden olyan ügyben, ami nem kapcsolódik a szabadságvesztéshez vagy kártérítési eljárás esetén az elítélt keresetet is benyújthat. III. Büntetés-végrehajtási igazgatás A büntetés-végrehajtási igazgatáson a végrehajtás rendszerében inkább a mellérendelt adatkezelő, rendező és közvetítő szakterületet szokás érteni. Szakmai vélemények szerint azonban ez a szakterület szerves részét képezi a végrehajtási munkának, hiszen e nélkül egyetlen büntetés-végrehajtási intézet sem működhetne, hajthatná végre a jogszabályokban meghatározott feladatait. Az egyes intézetekben bűnügyi nyilvántartó csoportként van jelen a büntetés-végrehajtási osztályon belül. Röviden bny -nek szokták hívni. A büntető-igazságszolgáltatási rendszer részeseként ezen feladatok legtöbbször más hatóságok döntésein, rendelkezésein alapszanak, így kulcsfontosságú a társszervekkel való együttműködés, az információáramlás. Fontos tudni, hogy az itt szolgálatot teljesítők nem hibázhatnak. Tevékenységük 3 fő témakört ölel fel: befogadás (nem azonos a BFB munkájával), bűnügyi nyilvántartás (fogvatartottak vonatkozásában érkező büntető ügyükkel kapcsolatos iratok kezelése), foganatba vétel (az ítélet kezdő és utolsó napjának meghatározása). Bármelyik területen történik is figyelmetlenség, az úgynevezett jelentés köteles eseményt eredményez. Ilyenek lehetnek: előállítás elmaradása, jogellenes fogvatartás, jogtalan szabadítás. 30