Ministerstvo školstva Slovenskej republiky. Módszertani útmutató. Metodické pokyny

Átírás

1 Ministerstvo školstva Slovenskej republiky Módszertani útmutató az alapműveltségi tananyaghoz és követelményekhez magyar nyelvből és irodalomból a gimnáziumok számára Metodické pokyny k vzdelávaciemu štandardu a exemplifikačným úlohám z maďarského jazyka a literatúry pre gymnáziá Vypracoval: Mgr. Csicsay Károly Bratislava 2002

2 1. Bevezető Abból kell kiindulnunk, hogy a középiskola feladata a diákok a lehető legmegfelelőbb szintű felkészítése a továbbtanulásra. Manapság sok szó esik az egész életen át tartó folyamatos tanulásról. A tanulás azonban nem csak abból áll, hogy a lehető legtöbb ismeretanyagot tároljuk, és az emlékezetet működtessük. A tanulás magában foglalja a diák személyiségének, az értelmi képességének folyamatos fejlődését. A tanárok legfontosabb feladata az, hogy tanítványaikat megtanítsák tanulni; önállóságra, gondolkodásra neveljék őket, továbbá fejlesszék ki bennük az önművelés igényét. Ezek az elvek természetesen a hagyományos tanulási formák mellett szinte megvalósíthatatlanok. A szokás nagy úr, s attól igen nehezen mer megválni az ember. Hát még, ha az olyan szokás, amelytől eddig eltérni sem volt szabad. Igaz, hogy most is létezik egy ún. központi alapkövetelmény, ez azonban a tanárok számára csupán irányadó, hogy melyek azok a témakörök, amelyekről semmiképp sem szabad megfeledkezni. Jól tudjuk, hogy a tanárok szabadon változtathatnak a kötelező tananyag 30%-án. De ugyan melyik az a bizonyos 30%, amelyik nem fog hiányozni majd akkor, amikor az országos szintű felmérőket kell majd diákjainknak megírniuk? Ebben kíván segítséget nyújtani az említett alapműveltségi követelmény. 2. Anyanyelvi követelmények Az Oktatásügyi Minisztérium által október 10-én 920/ számmal ellátott és jóváhagyott alapkövetelmény tartalmazza azokat a témaköröket, fogalmakat, amelyeket tanítványainknak el kell sajátítaniuk. A nyelvtani részben 10 témakört találunk. Az elsőben, amely a beszéd és a nyelv viszonyával foglalkozik, leginkább arra összpontosítsuk tanítványaink figyelmét, hogy anyanyelvünk milyen gazdag, melyek a jellemző vonásai, amelyekben eltér más nyelvektől. Viszont sose emeljük ki úgy, hogy más nyelvek negatív fénybe kerüljenek! Legyenek büszkék arra, hogy a magyar a világ talán negyedik legnehezebb nyelve, de ezzel ne elégedjenek meg, hanem tudják azt is, hogy mivel érdemeltük ki ezt a nem is olyan hízelgő megtiszteltetést. Tehát ismerje a tanuló az anyanyelvére jellemző vonásokat, tudja, hol helyezkedik el a világ nyelvei sorában. Ebben a témakörben szentelhetünk egy kicsivel több figyelmet annak is, hogy a számítógép használata egyre nagyobb teret hódít életünkben. Elsősorban a tanároknak kell tisztában lenniük azzal, hogy mire lehet felhasználni a technika mára mindennapossá vált használati 2

3 tárgyát, amelyet diákjaink úgy érzik, kitűnően ismernek, s amiért hajlamosak tanáraikat egy kissé magasabbról nézni. Itt a tanárnak rá kell vezetnie tanítványait, hogy a számítógép nem csak szórakozásra alkalmas, hanem kitűnő segédeszköz lehet a tanulásban is. A tanár szerepe itt teljesen megváltozik: nem az egyedüli információforrás lesz ezután, hanem a tanulási folyamat irányítójává fog válni. A nyelvtani rész további fejezeteiben se tévesszük szem elől, hogy a nyelvtant nem a szabályok szó szerinti tanulásával lehet a legjobban megtanítani. Sokkal több eredményt érhetünk el, ha a gyakorlatból, konkrét példákból indulunk ki. Miután a feladaton keresztül megértettük diákjainkkal a bizonyos nyelvtani fogalmat, engedjük, hogy saját szavaikkal próbálják megfogalmazni, mit is csináltak valójában a feladatban. Tehát röviden: ne magoltassuk feleslegesen a nyelvtani szabályokat, mert semmi értelme sincs. Engedjük inkább, hogy tanítványunk magyarázza el, szerinte miért logikus pl. egy mondattani elemzésben az, ahogyan azt ő végezte. Amennyiben helytelen volt a gondolatmenete, rá fog jönni, vagy rá tudjuk vezetni. Szabályok magoltatásával ez nem járna sok eredménnyel. Nem állítom, hogy csak logikára van szükség. Természetesen vannak dolgok, amelyeket egyszerűen meg kell tanulni. Ha már a mondattani elemzést vettem például, akkor ebben az esetben a mondatrészek fajtáira gondolok. De itt sem kell olyan apróságokon lovagolni, hogy melyik mondatrész milyen szófaj lehet. Ugyanis a diák, ha egyszerre két nyelvtani kategóriát kérünk tőle számon, hajlamos azokat nagyon könnyen összekeverni. Egyszerre csak egy dologra tereljük figyelmét. A nyelvtan keretén belül igen fontos a helyes beszéd, szóhasználat, valamint a helyesírás. Ügyeljünk arra, hogy diákjaink szóban is felelhessenek, ne csak dolgozatokat írassunk velük! A szóbeli feleletek során nyílik alkalom arra, hogy figyeljünk szóhasználatukra, beszédstílusukra. Mivel középiskoláink csaknem fele indított nyolcosztályos képzést is, meg kell különböztetnünk, hogy melyik iskolatípusban mit és milyen terjedelemben tanítunk. A négyosztályos gimnáziumokban építhetünk az alapiskolában tanultakra, míg a nyolcosztályos gimnáziumokban a tanár osztja be a teljes tananyagot. Az előbbinek az az előnye, hogy nem kell még egyszer ugyanazt tanítani, amit már egyszer megtanítottak a tanulóval. Ebben az esetben inkább a gyakorlati ismeretekre összpontosítsunk, hiszen a fogalmakkal már tisztában kell lennie a tanulónak. A nyolcosztályos gimnáziumokban a tanárnak viszont jóval több ideje van a teljes tananyag átvételére, hiszen nyolc éve van rá. Így jóval több időt tud szánni a gyakorlati feladatok megoldására is. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy épp emiatt a több 3

4 idő miatt másképp osztja be a tanár a nyolcosztályos gimnáziumban a tananyagot, mint az alapiskolában vagy a négyosztályos gimnáziumban. A nyolcosztályosban van lehetősége lineárisan felépítenie az egész tananyagot. A négyosztályosban spirálisan fog haladni, ami szintén nem rossz, ha csak nem ugyanazt tanítja a diákjaival, amit azok már egyszer az alapiskolában átvettek. Itt ajánlott többet foglalkozni inkább a gyakorlati dolgokkal. 3. Kommunikáció, stilisztika Mindkét iskolatípusban elegendő figyelmet kell fordítani a kommunikációs készségek kifejlesztésére. Ennek kiemelkedő szerepe van az emberformálásban, a gondolkodási és kifejezésbeli önállóság fejlesztésében. Ezzel a tanuló szellemi igényessége valamint az egészséges önbizalma is erősíthető. Itt is próbáljuk a gyakorlati oldaláról venni a tananyagot. A diák ne csak azt tudja, hogy melyek a szóbeli kifejezőkészség formái, hanem végeztessünk is velük ilyen feladatokat. Készíttessünk velük házi dolgozatként olyan írásbeli munkákat, amelyekben kifejtheti véleményét! Ezeket a házi dolgozatokat pedig a következő tanítási órán szóban elő is adathatjuk velük, hogy tapasztalják és gyakorolják a hallgatók előtti szereplést. Hívjuk fel figyelmüket a gesztusok szerepére és az ún. testbeszéd fontosságára, esetleg eltúlzására. 4. Irodalom Az irodalomtanításban szintén ügyeljünk arra, hogy felesleges dolgokat ne követeljünk diákjainktól. Ahogy a nyelvtanban a szabályok magoltatása, úgy az irodalomban az írók életrajzának aprólékos ismerete tűnik az utóbbi időben feleslegesnek. A szerzők életrajzából csupán annyit kérjünk számon, amennyi összefügg azok alkotásaival. Hiába ne terheljük diákjaink memóriáját olyan életrajzi adatokkal, amelyek nem kapcsolódnak szorosan egy-egy műhöz. Viszont tanítsuk meg diákjainkat arra, hogy ha szükségük lesz az ilyen életrajzi adatokra, hol találhatják meg azokat. S újra segítségünkre lehet a számítógép és most már az Internet is. Az alapkövetelmény bőven tartalmaz világirodalmi témaköröket is. Természetesen nem hagyhatjuk ki a legkiválóbb irodalmi alkotásokat. Azonban ne feledjük, hogy a világirodalmat csak úgy értethetjük meg igazán növendékeinkkel, ha a sajátjukat már a lehető legjobban ismerik! Mivel nagyon kevés iskolában tanítanak külön esztétikát, így a magyar szakosokra hárul az a feladat, hogy a társművészetekre is felhívják tanítványaik figyelmét. Bármennyire hadakozunk ellene, egy csipetnyi művészettörténeti ismeret nélkül szinte lehetetlen 4

5 irodalomtörténetet tanítani. Hangsúlyozom a csipetnyi szót, mivel sok idő nem jut rá. A mi feladatunk az irodalmi művek bemutatása, diákjaink figyelmének felkeltése azok iránt, s egy átfogó irodalomtörténeti kép kialakítása az ismereteik között. Így tényleg csak a legfontosabbakra lehet szorítkoznunk egy-egy kor építészetének, festészetének és szobrászatának megismertetésében. Viszont arra igenis ügyeljünk, hogy ez a kép összefüggő legyen, s ne szétdarabolt, hogy eddig építészet, majd onnan irodalom! 5. Ajánlott olvasmányok, memoriterek Az irodalomolvasás fejezethez érve első látásra megdöbbentő lehet az a mennyiség, amit az alapkövetelményben láthatunk. Figyelmesen átnézve látjuk, hogy sok mű esetében csupán részletekről van szó s nem a teljes művekről. Ez főleg a világirodalomra vonatkozik. A magyar irodalomban viszont több helyen egy-egy szerzőtől két-három műből is választhatunk. Természetesen az lenne az ideális, ha valamennyi tanítványunk az összes itt felsorolt művet saját olvasmányélménye alapján ismerné. De jól tudjuk, hogy ez nem mindig megvalósítható. Ezért a tanár és a diákok megegyezésén múlik, hogy melyik mű kerül a házi olvasmányok jegyzékébe. Néhány esetben a jegyzékben is szerepel a művek címei között a vagy szócska. Arról már sokszor esett szó szakmai összejöveteleken, hogy a mai középiskolások nem olvasnak. Próbáljuk rövidebb művekkel, novellákkal, elbeszélésekkel felkelteni érdeklődésüket az irodalom iránt. Amelyikük rájön az írott szó ízére, az a fiatal később is olvasó marad. Legtöbb gond a memoriterrel szokott előfordulni. Az alapkövetelményben felsorolt versek helyett lehetséges, szívesebben látnának más műveket. Természetesen nincs kizárva, hogy más verseket, részleteket ne taníthatnánk. Ne felejtsük el, hogy az itt felsorolt műcímek csupán az alapkövetelményt képezik, amitől többet szabad tanítani, de ettől kevesebbet azért már nem. 6. Összegzés Az alapkövetelményt nem szabad úgy fogadni, mint valami betű szerint betartandó utasítást! Mint ahogy a címében is szerepel, ez csupán az alap. Ezt minden érettségivel végződő iskolában tanuló diáknak el kell sajátítania. Ezek hiányában nem fejezheti be sikeresen középiskolai tanulmányait, sőt felsőbb osztályokba sem léphet. Ha viszont ez az alap, akkor ez azt is jelenti, hogy minden iskola, pedagógus úgy bővítheti, formálhatja, ahogy azt a lehetőségei engedik, tehát amilyenek tanítványai képességei. Arra azonban nagyon kell 5

6 ügyelnünk, nehogy túl magasra tegyük a mércét! Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez diákjainknak anyanyelve, irodalma, amit szinte tökéletesen kellene ismerniük; viszont ezen kívül még további tíz tantárgyból is meg kell felelniük. Ebből kifolyólag inkább törekedjünk a minőségre, mint a látványos mennyiségre! Nagyon át kell gondolnunk, hogy abból a hatalmas tananyagmennyiségből mit akarunk megtanítani. Még jobban oda kell figyelnünk arra, hogy mennyit akarunk belőle átvenni, s főleg arra kell ügyelnünk, hogy miként kívánjuk azt megtanítani. Egy tanévkezdés előtt alaposan át kell gondolnunk a: Mit? Mennyit?, és a Hogyant?, amelyekből a következő években talán az utóbbi lesz a legfontosabb. Remélhetőleg egyre nagyobb lesz az igény az olyan szakmai összejövetelekre, amelyeken ezekre a kérdéseinkre is választ kaphatunk. 6